–

AR képviseletében par B. Ehrle Rechtsanwalt,

–

az osztrák kormány képviseletében A. Posch, J. Schmoll és M. Winkler‑Unger, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében R. Pethke és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2011. november 28‑i 2011/94/EU bizottsági irányelvvel (HL 2011. L 314., 31. o.) módosított, a vezetői engedélyekről szóló, 2006. december 20‑i 2006/126/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 403., 18. o.; a továbbiakban: 2006/126 irányelv) értelmezésére irányul.

2

Ezt a kérelmet az AR, Ausztriában kiállított vezetői engedéllyel rendelkező osztrák állampolgár és a Stadt Pforzheim (Pforzheim városa, Németország) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az illetékes német hatóságok az osztrák vezetői engedélyén feltüntették a Németország területen történő járművezetéstől való eltiltást tartalmazó bejegyzést.

3

A 2006/126 irányelv (4) preambulumbekezdése kimondja:

„Annak megakadályozása érdekében, hogy az egységes, európai vezetői engedély‑minta egy további legyen a már használatban lévő 110 mellett, a tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük, hogy ezen egységes mintát adják ki valamennyi vezetői engedély tulajdonosa számára.”

4

Ezen irányelv (16) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„A [vezetői engedélyekről szóló, 1991. július 29‑i] 91/439/EGK [tanácsi] irányelvben [(HL 1991. L 237., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 317. o.)] meghatározott vezetői engedély minta helyébe egységes, műanyag kártya formátumú típus lép. […]”

5

A fenti irányelv 1. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:

„A tagállamok ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban nemzeti vezetői engedélyt vezetnek be, az I. mellékletben található közösségi mintának megfelelően. A közösségi vezetői engedély minta első oldalán szereplő emblémának tartalmaznia kell az engedélyt kiállító tagállam megkülönböztető jelét.”

6

A 2006/126 irányelv 2. cikke értelmében:

„(1)   A tagállamok az általuk kiállított vezetői engedélyeket kölcsönösen elismerik.

(2)   Ha a 7. cikk (2) bekezdésében előírt igazgatási érvényességi idő nélkül kiállított nemzeti vezetői engedéllyel rendelkező személy szokásos tartózkodási helyre tesz szert a vezetői engedélyt kiállító tagállamtól eltérő tagállamban, akkor a fogadó tagállam az engedélyére alkalmazhatja a 7. cikk (2) bekezdésében előírt igazgatási érvényességi időket a vezetői engedély megújítása révén, két évvel a vezetői engedély jogosultjának az adott tagállam területén való letelepedésének időpontját követően.”

7

Ezen irányelv 7. cikke előírja:

„(1)   Vezetői engedély kizárólag azon kérelmezőknek állítható ki:

[…]

[…]

(3)   A lejárt igazgatási érvényességű vezetői engedélyek megújításához a következők szükségesek:

[…]”

8

Az említett irányelv 11. cikkének szövege a következő:

„(1)   Amennyiben valamely tagállam által kiállított érvényes nemzeti vezetői engedély jogosultja egy másik tagállamba helyezi át szokásos tartózkodási helyét, kérheti vezetői engedélyének azzal egyenértékű engedélyre való lecserélését; a cserét végző tagállam kötelessége annak ellenőrzése, hogy a benyújtott vezetői engedély ténylegesen mely kategóriára érvényes.

(2)   A büntetőjogi és rendőrségi jogszabályok területiségére vonatkozó alapelvre is figyelemmel, a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam a járművezetési jogosultság korlátozására, felfüggesztésére, visszavonására, illetve megszüntetésére vonatkozó nemzeti rendelkezéseit alkalmazhatja egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély jogosultjára, és szükség esetén, e célból lecserélheti az engedélyt.

[…]

(4)   A tagállam megtagadja a vezetői engedély kiállítását azon kérelmezőnek, akinek a vezetői engedélyét egy másik tagállamban korlátozták, felfüggesztették vagy visszavonták.

A tagállam megtagadja egy másik tagállam által olyan személy részére kiállított vezetői engedély érvényességének elismerését, akinek a vezetői engedélyét az előbbi állam területén korlátozták, felfüggesztették vagy visszavonták.

A tagállam szintén megtagadhatja a vezetői engedély kiállítását olyan kérelmező részére, akinek a vezetői engedélyét egy másik tagállamban érvénytelenítették.

(5)   Annak a vezetői engedélynek a pótlása, amelyik például elveszett, vagy amelyet elloptak, kizárólag a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamnak az illetékes hatóságától igényelhető újra; e hatóságok a pótlást a rendelkezésükre álló információ, vagy indokolt esetben, az eredeti engedélyt kiállító tagállam illetékes hatóságától kapott igazolás alapján végzik.

[…]”

9

A 2006/126 irányelv 12. cikkének első bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában a »szokásos tartózkodási hely« az a hely, ahol az adott személy általában él, vagyis ahol egy naptári évben legalább 185 napot tölt, személyes és foglalkozásával összefüggő kötöttségei miatt, vagy foglalkozási kötöttségekkel nem rendelkező személy esetén, olyan személyes kötöttségei miatt, amelyek szoros kapcsolatra utalnak az adott személy és azon hely között, ahol él.”

10

Ezen irányelv 15. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok segítik egymást ezen irányelv végrehajtásában, és információcserét folytatnak az általuk kiállított, lecserélt, pótolt, megújított vagy visszavont vezetői engedélyekről. Igénybe veszik a vezetői engedélyek e célból létrehozott uniós hálózatát, amint e hálózat működőképes lesz.”

11

A 2006/126 irányelvnek „Az európai uniós vezetőiengedély‑mintára vonatkozó rendelkezések” című I. mellékletének 3. pontja a következőket írja elő:

„A vezető engedélynek két oldala van.

Az első oldalon az alábbiak szerepelnek:

[…]

A második oldalon az alábbiak szerepelnek:

[…]”

12

Az említett melléklet 4. pontjának a) alpontja a következőképpen rendelkezik:

„Ha egy tagállam által e mellékletnek megfelelően kiállított vezetői engedély jogosultja egy másik tagállamban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, az a másik tagállam az engedélyre olyan adatokat vezethet rá, amelyek szükségesek az engedéllyel kapcsolatos igazgatáshoz, feltéve, hogy ezeket az adatokat az általa kiállított engedélyekre is bejegyzi, és hogy marad elég hely erre a célra.”

13

A Straßenverkehrsgesetz (közúti közlekedésről szóló törvény, a továbbiakban: StVG) 3. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A gépi meghajtású járművek vezetésére alkalmatlannak bizonyuló személy vezetői engedélyét a vezetői engedéllyel összefüggésben illetékes hatóság köteles visszavonni. Külföldi vezetői engedély esetén a visszavonás – még ha más rendelkezések alapján történik is – e vezetői engedélynek az ország területén történő használatára való jog elismerésének megtagadásával azonos hatályú. […]

(2)   A visszavonással a vezetői engedély hatályát veszti. Külföldi vezetői engedély esetén a gépi meghajtású járműveknek az ország területén történő vezetéséhez való jog szűnik meg. A visszavonást követően a vezetői engedélyt át kell adni a vezetői engedéllyel összefüggésben illetékes hatóságnak, vagy azt a határozat bejegyzésekor be kell mutatni. […]”

14

A 2010. december 46‑i Verordnung über die Zulassung von Personen zum Straßenverkehr – Fahrerlaubnis‑Verordnung (a személyek közúti közlekedésben való részvételének engedélyezéséről szóló rendelet, BGBl. 2010. I., 1980. o.; a továbbiakban: FeV) alapügyre alkalmazandó változata 46. §‑a a következőket írja elő:

„(1)   Ha a vezetői engedéllyel rendelkező személy gépi meghajtású jármű vezetésére alkalmatlannak bizonyul, a vezetői engedéllyel összefüggésben illetékes hatóság köteles a vezetői engedélyét visszavonni. […]

[…]

(5)   Külföldi vezetői engedély esetén a visszavonás e vezetői engedélynek az ország területén történő használatára való jog elismerésének megtagadásával azonos hatályú.

(6)   A visszavonással a járművezetési jogosultság megszűnik. Külföldi vezetői engedély esetén a gépi meghajtású járműveknek az ország területén történő vezetéséhez való jog szűnik meg.”

15

A FeV 47. §‑ának szövege a következő:

„(1)   A visszavonást követően a német hatóságok által kiállított nemzeti és nemzetközi vezetői engedélyeket haladéktalanul át kell adni a határozatot hozó közigazgatási szervnek, illetve korlátozások vagy feltételek esetén azok bejegyzése céljából be kell nyújtani a részükre. […]

(2)   A vezetői engedély visszavonását vagy a járművezetési jogosultság hiányának megállapítását követően, illetve korlátozások vagy feltételek esetén a külföldön kiállított külföldi és nemzetközi vezetői engedélyeket haladéktalanul be kell nyújtani a határozatot hozó közigazgatási szervnek […] A vezetői engedély visszavonását vagy a járművezetési jogosultság hiányának megállapítását követően a vezetői engedélyen feltüntetik, hogy az érintett személy az ország területén nem rendelkezik járművezetési jogosultsággal. E bejegyzés főszabály szerint egy ferdén áthúzott piros „D” betűnek a vezetői engedély erre fenntartott részében, azaz az európai uniós vezetőiengedély‑kártya esetében az 13. rovatban való feltüntetését jelenti, a nemzetközi vezetői engedélyek esetében pedig az erre a célra előírt formanyomtatvány kitöltését. Korlátozások vagy feltételek esetén azokat a vezetői engedélyen fel kell tüntetni. A határozatot hozó hatóság a Kraftfahrt‑Bundesamt (szövetségi gépjármű‑forgalmi hatóság, Németország) útján tájékoztatja a vezetői engedélyt kiállító hatóságot a járművezetési jogosultság elismerésének megtagadásáról vagy a járművezetési jogosultság hiányának Németországban történő megállapításáról. […]”

16

AR osztrák állampolgár, akinek a 2006/126 irányelv 12. cikkének első bekezdése értelmében vett szokásos tartózkodási helye Ausztriában található. 2008. augusztus 29‑én A és B kategóriás vezetői engedélyt szerzett Ausztriában.

17

2015. augusztus 10‑i határozatával Pforzheim város vezetői engedélyek tárgyában hatáskörrel rendelkező hatósága visszavonta AR Németország területére vonatkozó járművezetési jogosultságát azzal az indokkal, hogy 2014. június 26‑án kábítószer hatása alatt vezetett gépjárművet Németországban. E hatóság arra is kötelezte, hogy haladéktalanul nyújtsa be osztrák vezetői engedélyét annak érdekében, hogy ezen engedélynek a Németországi Szövetségi Köztársaság vonatkozásában fennálló érvénytelenségét ezen okmányon egy átlósan áthúzott „D” feltüntetésével jelezzék. Ugyanebben a határozatban elrendelte ezen intézkedések azonnali végrehajtását, azzal hogy a vezetői engedélyének legkésőbb 2015. augusztus 28‑ig történő benyújtására vonatkozó kötelezettség megszegése esetén ezen engedélyt ideiglenesen visszavonja, és kifejtette, hogy azt visszaadják számára azt követően, hogy feltüntetik rajta azt a bejegyzést, amely az utóbbi engedélyt Németország területe vonatkozásában érvénytelenné teszi.

18

AR panaszt nyújtott be e határozattal szemben, majd keresetet nyújtott be, amelyeket mindkét esetben elutasítottak. Ezt követően fellebbezést nyújtott be az elsőfokú ítélettel szemben a Verwaltungsgerichtshof Baden‑Württemberghez (baden‑württembergi közigazgatási felsőbíróság, Németország), amelyben vitatja a 2015. augusztus 10‑i határozatot, amennyiben egyrészt azt írja elő számára, hogy nyújtsa be vezetői engedélyét annak érdekében, hogy olyan bejegyzést tüntessenek fel rajta, amely az utóbbi engedélyt Németország területe vonatkozásában érvénytelenné teszi, másrészt e benyújtási kötelezettség megsértését ezen engedély ideiglenes visszavonásával szankcionálja. Az említett határozat tehát jogerőssé vált annyiban, amennyiben az osztrák vezetői engedélyen alapuló járművezetési jogosultság érvényessége Németországi Szövetségi Köztársaság területén történő elismerésének megtagadására vonatkozik.

19

Keresetének alátámasztása érdekében AR lényegében arra hivatkozik, hogy a 2006/126 irányelvnek megfelelően a vezetői engedély kiállítása és minden ezt követő módosítása ezen irányelv 12. cikkének első bekezdése értelmében vett szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam kizárólagos joghatósága alá tartozik. E tekintetben a jogosult ideiglenes tartózkodási helye szerinti tagállam egyáltalán nem rendelkezik joghatósággal, mivel e tagállam többek között nem tüntethet fel a vezetői engedélyen olyan adatokat, mint például a járművezetéstől való eltiltást jelző bejegyzés. AR ugyanis úgy ítéli meg, hogy az ilyen joghatóság ellentétes a vezetői engedélyek kölcsönös elismerésének elvével és az említett irányelvnek az egységes vezetőiengedély‑mintának az Európai Unióban történő létrehozására irányuló céljával.

20

Ezenkívül úgy véli, hogy a 2006/126 irányelv I. melléklete 3. pontjának és 4. pontja a) alpontjának szövegéből és összefüggéseiből az is következik, hogy kizárólag a vezetői engedélyt kiállító tagállam tüntethet fel adatokat a vezetői engedélyen. Hasonlóképpen, a többek között az ezen irányelv 3. cikkében és I. mellékletének 1. és 2. pontjában előírt, a műanyag kártya formáját öltő vezetői engedély hamisításával szembeni védelmi intézkedésekre vonatkozó részletes rendelkezések – jelentésükre és céljukra tekintettel – kizárják, hogy a hamisítás ellen védett műanyag kártya adatait más adatok tartós vagy (könnyen eltávolítható) matrica formájában történő feltüntetésével az ideiglenes tartózkodás szerinti tagállam módosíthassa. Azt is figyelembe kell venni, hogy az említett irányelv értelmében a vezetői engedély 13. rovata csak az engedélyt kiállító tagállam bejegyzéseinek céljára van fenntartva, és hogy az e tagállam által feltüntetett adatot nem lehet egyszerűen egy másikkal „lefedni”.

21

AR azt állítja továbbá, hogy a vezetői engedélyének a célból történő benyújtására vonatkozó kötelezettség teljesítése, hogy azt Németország területe vonatkozásában érvénytelenítő bejegyzéssel lássák el, sérti a szabad mozgáshoz való jogát, és a gyakorlatban utólag jelentős átláthatósági problémákat vethet fel abban az esetben, ha például egy másik tagállamban végzett közúti ellenőrzés során a rendvédelmi szervek nem ismerik az uniós vezetői engedélyen szereplő valamely bejegyzés jellegét, ami zavart okozhat. E kötöttségek és hátrányok miatt e tekintetben a 2006/126 irányelvben foglalt kifejezett szabályra lett volna szükség.

22

AR szerint a 2006/126 irányelv előírja, hogy csak a joghatósággal rendelkező kiállító tagállam vagy a fogadó tagállam jogosult az irányelv 15. cikkében előírt kölcsönös segítségnyújtás útján ilyen adatokat a vezetői engedélybe bejegyezni és új vezetői engedélyt kiállítani.

23

Egyébként az ideiglenes tartózkodási hely szerinti tagállam a területén végzett közúti ellenőrzés során elektronikus úton könnyen ellenőrizheti, hogy az érintett személy jogosult‑e gépi meghajtású jármű e területen való vezetésére.

24

Pforzheim városa lényegében úgy véli, hogy a 2006/126 irányelv, mivel nem biztosít joghatóságot az ideiglenes tartózkodási hely szerinti tagállamnak arra, hogy egy másik tagállam által kiállított vezetői engedélyen az e vezetői engedély érvényességének az első tagállam területén való elismerését megtagadó határozatot követően bejegyzéseket tüntessen fel, olyan joghézagot tartalmaz, amelyet az ezen irányelv szokásos tartózkodási helyre alkalmazandó rendelkezéseinek az ideiglenes tartózkodási hely szerinti tagállamra analógia útján történő alkalmazásával kell kiküszöbölni.

25

Úgy véli, hogy a Bíróságnak a 2015. április 23‑iAykul ítéletben (C‑260/13, EU:C:2015:257) kifejtett azon értelmezése, amely szerint a másik tagállam által kiállított vezetői engedély jogosultjának ideiglenes tartózkodási helye szerinti tagállam bizonyos körülmények között jogosult ezen engedély érvényessége elismerésének megtagadására, átültethető az alapügyben szóban forgó helyzetre. Ezen ítélkezési gyakorlat alapján az ideiglenes tartózkodási hely szerinti tagállamnak szintén rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy az engedéllyel kapcsolatos igazgatást érintő olyan intézkedéseket hozzon, mint például adatoknak az engedélyen való feltüntetése. Olyan intézkedésről van szó, amely a 2006/126 irányelv 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében a külföldi vezetői engedély érvényességének elismerését megtagadó határozat végrehajtása szempontjából kiemelten jelentős. Az ellenőrző hatóságoknak az ellenőrzés során képesnek kell lenniük arra, hogy az engedély jogosultja vezetői jogosultságának fennállását teljeskörűen és azonnal vizsgálják.

26

Ily módon, mivel a 2006/126 irányelv lehetővé teszi a más tagállam által kiállított vezetői engedély jogosultjának lakóhelye szerinti tagállam számára, hogy az ezen engedély érvényességének elismerését megtagadó határozat meghozatala esetén az említett engedélyen – például matrica formájában – a vezetési tilalomnak megfelelő bejegyzést tüntessen fel, az engedélyekkel kapcsolatos igazgatást érintő ezen intézkedésnek akkor is elfogadhatónak kell lennie, ha az elismerést megtagadó határozatban említett vezetői engedély jogosultja nem rendelkezik lakóhellyel az ellenőrzés helye szerinti tagállamban.

27

Ezenkívül, mivel az említett irányelv rendelkezik a fogadó tagállamnak a 2006/126 irányelv I. melléklete 3. pontja harmadik mondata a) alpontjának 13. rovata és 4. pontjának a) alpontja értelmében fennálló azon lehetőségéről, hogy a más tagállam által kiállított vezetői engedélyt módosítsa, a többek között matrica elhelyezésével végrehajtott ilyen módosítás nem ellentétes a hamisítás elleni védelemre vonatkozó rendelkezésekkel.

28

Pforzheim városa végül rámutat arra, hogy mivel AR saját maga váltotta ki magatartásával a járművezetési jogosultsága Németország területe vonatkozásában történő megvonásával kapcsolatos adat bejegyzését, el kell utasítani azon állítását, amely ezen bejegyzésnek a közúti közlekedés biztonságának megőrzésére irányuló célra tekintettel fennálló stigmatizáló hatásán alapul.

29

A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az a tagállam, amely – csakúgy mint a 2015. április 23‑iAykul ítélet (C‑260/13, EU:C:2015:257) alapjául szolgáló ügyben – olyan határozatot fogadott el, amely a 2006/126 irányelv 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján megtagadja egy másik tagállamban kiállított vezetői engedély érvényességének elismerését ezen engedély jogosultjának az említett vezetői engedély kiállítását követően az első tagállamban tanúsított jogsértő magatartása miatt, arra is jogosult‑e, hogy ugyanezen az engedélyen feltüntesse a területére vonatkozó, járművezetéstől való eltiltást jelző bejegyzést.

30

E körülmények között a Verwaltungsgerichtshof Baden‑Württemberg (baden‑württembergi közigazgatási felsőbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Ellentétesek‑e az uniós joggal és különösen a [2006/126] irányelvvel az olyan nemzeti jogszabályi rendelkezések, amelyek alapján a 2006/126/EK irányelv 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdése szerinti, az érvényesség elismerésének megtagadásáról szóló határozat következtében a nem belföldi szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személy köteles a külföldön kiállított, kártya formátumú uniós vezetői engedélyét haladéktalanul benyújtani a határozatot hozó belföldi hatósághoz annak érdekében, hogy az a vezetői engedélyen a belföldi vezetési jogosultság hiányát feltüntethesse, azzal, hogy a (vezetési tilalom) bejegyzésére a kártya formátumú, uniós vezetői engedély esetén általában egy piros, ferdén áthúzott »D« betűnek a 13. rovatban történő feltüntetésével kerül sor (például matrica formájában)?”

31

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2006/126 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az a tagállam, amely ezen irányelv 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján olyan határozatot fogadott el, amely megtagadja egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély érvényességének elismerését a jogosultjának azon jogsértő magatartása miatt, amely az első tagállam területén való, az említett engedély kiállítását követő ideiglenes tartózkodása során valósult meg, ezen engedélyen a területére vonatkozó, járművezetéstől való eltiltást jelző bejegyzést is feltünteti, jóllehet e jogosult nem rendelkezik az említett irányelv 12. cikkének első bekezdése értelmében vett szokásos tartózkodási hellyel az utóbbi tagállam területén.

32

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a 2015. április 23‑iAykul ítélet (C‑260/13, EU:C:2015:257) 71. pontjában kimondta, hogy a 2006/126 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését és 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az, ha a tagállam, amelynek területén a másik tagállam által kiállított vezetői engedély jogosultja átmenetileg tartózkodik, megtagadja e vezetői engedély érvényességének elismerését az engedély jogosultjának azon jogsértő magatartása miatt, amely az említett vezetői engedély kiállítását követően következett be e területen, és amely az első tagállam nemzeti jogának megfelelően a gépi meghajtású jármű vezetésére való alkalmatlansággal jár.

33

Ezenkívül ezen ítélet 59. és 60. pontjából kitűnik, hogy a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam a 2006/126 irányelv 11. cikkének (2) bekezdése értelmében, amely megfelel a 2006/126 irányelv által felváltott 91/439 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének, jogosult a másik tagállam által kiállított vezetői engedély korlátozására, felfüggesztésére, visszavonására vagy megszüntetésére vonatkozó intézkedések elfogadására, amelyek valamennyi tagállamban kifejtik hatásaikat. Ezzel szemben a 2006/126 irányelv 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdése kizárólag azt engedi meg annak a tagállamnak, amely nem a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam, hogy nemzeti jogszabályai értelmében és a másik tagállamban előzőleg megszerzett vezetői engedély jogosultjának a területén tanúsított jogsértő magatartása miatt olyan intézkedéseket hozzon, amelyek hatálya erre a területre korlátozódik, és amelyek hatása ezen engedély érvényessége e területen történő elismerésének megtagadására korlátozódik.

34

Következésképpen a 2006/126 irányelvvel nem ellentétes, ha az ideiglenes tartózkodási hely szerinti tagállam, így az alapügyben a Németországi Szövetségi Köztársaság olyan nemzeti szabályozás alapján, mint amely az StVG 3. §‑ának (1) bekezdésében és a FeV 46. §‑ának (6) bekezdésében szerepel, megtagadja a másik tagállam által valamely személy részére kiállított vezetői engedély használatára vonatkozó jogosultság elismerését, és ezzel az ország területe vonatkozásában megszünteti e személy gépi meghajtású járművek vezetésére vonatkozó jogosultságát. Mindazonáltal az ideiglenes tartózkodási hely szerinti tagállam nem tüntetheti fel az ilyen vezetői engedélyen, amelynek a mintáját – amint az a 2006/126 irányelv (16) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik – az említett 2006/126 irányelv műanyag kártya formájában harmonizálta, a FeV 47. §‑ának (2) bekezdésében szereplőhöz hasonló, a területén való járművezetéstől való eltiltásra vonatkozó bejegyzést.

35

Meg kell ugyanis állapítani, hogy a 2006/126 irányelv részletes szabályokat tartalmaz a tagállamoknak a vezetői engedély kiállítására, az azt érintő módosításokra és az azon feltüntethető bejegyzésekre vonatkozó hatáskörét illetően.

36

Márpedig e szabályokból kitűnik, hogy mind a vezetői engedély kiállítása és azt követő módosításai, mind az azon szereplő bejegyzések az ezen engedély jogosultja szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam kizárólagos hatáskörébe tartoznak.

37

Így a 2006/126 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése, 7. cikke (1) bekezdésének e) pontja, 7. cikke (3) bekezdésének b) pontja, 11. cikkének (1), (2) és (5) bekezdése, továbbá I. melléklete 3. pontja harmadik mondata a) alpontjának 13. és 14. rovata, valamint 4. pontjának a) alpontja részletesen szabályozza azokat a helyzeteket, amelyekben e tagállam hatáskörrel rendelkezik vezetői engedély kiállítására, pótlására, megújítására vagy cseréjére, illetve arra, hogy azokba adatokat jegyezzen be.

38

Jóllehet a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam főszabály szerint az a tagállam, amelyben a vezetői engedélyt kiállították, az a tagállam, amelybe a vezetői engedély jogosultja a vezetői engedélyének valamely tagállamban történő kiállítását követően a szokásos tartózkodási helyét áthelyezte, többek között a 2006/126 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése alapján az ezen irányelv értelmében vett szokásos tartózkodási hely szerinti tagállammá válhat. Ezen irányelv I. melléklete 4. pontjának a) alpontja ily módon lehetővé teszi az új szokásos tartózkodási hely szerinti tagállamnak, hogy az engedélyre olyan adatokat vezessen rá, amelyek szükségesek az engedéllyel kapcsolatos igazgatáshoz, feltéve, hogy ezeket az adatokat az általa kiállított engedélyekre is bejegyzi, és hogy marad elég hely erre a célra.

39

Ezzel szemben a 2006/126 irányelv egyetlen rendelkezése sem biztosít arra vonatkozó hatáskört azon tagállam számára, amelyben a vezetői engedély jogosultja ideiglenesen tartózkodik, hogy a vezetői engedélyen olyan bejegyzéseket tüntessen fel, mint amelyet például a FeV 47. §‑a említ.

40

Márpedig, amint azt az Európai Bizottság az írásbeli észrevételeiben hangsúlyozta, semmilyen körülmény nem utal arra, hogy az, hogy a 2006/126 irányelvben nem szerepelnek ilyen értelmű rendelkezések, az uniós jogalkotó részéről nem szándékos olyan joghézagnak minősül, amelyet az ezen irányelvben a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam hatásköreire vonatkozóan szereplő rendelkezések analógia útján történő alkalmazásával lenne indokolt megszüntetni.

41

Ellenkezőleg, a 2006/126 irányelv részletes rendelkezéseire tekintettel úgy tűnik, hogy a vezetői engedély formáját érintő módosításait az ezen engedély jogosultjának szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam csak oly módon végezheti el, hogy ezen okmánynak a 2006/126 irányelv által garantált egységes megjelenése biztosított legyen, amint az a fenti irányelv (4) és (16) preambulumbekezdéséből kitűnik.

42

E tekintetben szintén emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság kimondta, hogy bár igaz, hogy a 2006/126 irányelv csak a vezetői engedély kiállításának követelményeire vonatkozó nemzeti rendelkezések minimális harmonizációját írja el, ez az irányelv ezzel szemben a járművezetési jogosultság fennállását bizonyító olyan okmányok kimerítő harmonizációját hajtja végre, amelyeket a tagállamoknak el kell ismerniük az ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében (2017. október 26‑iI ítélet, C‑195/16, EU:C:2017:815, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Ebből következik, hogy e dokumentumok csak a 2006/126 irányelvben e célból megállapított rendelkezéseknek megfelelően módosíthatók.

44

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a 2006/126 irányelv 15. cikke alapján a tagállamok segítik egymást ezen irányelv végrehajtásában, és információcserét folytatnak az általuk kiállított, lecserélt, pótolt, megújított vagy visszavont vezetői engedélyekről, továbbá igénybe veszik a vezetői engedélyek e célból létrehozott uniós hálózatát, amint e hálózat működőképes lesz.

45

Márpedig az e rendelkezésben előírt kölcsönös segítségnyújtás lehetővé teszi azon határozat hatékony végrehajtásának biztosítását, amellyel az ideiglenes tartózkodási hely szerinti tagállam a 2006/126 irányelv 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében megtagadja a másik tagállam által kiállított vezetői engedély jogosultjától a területén való járművezetés jogát.

46

Ilyen esetben ugyanis a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam az ideiglenes tartózkodási hely szerinti tagállam kérésére ezen irányelv I. melléklete 3. pontja harmadik mondata a) alpontja 13. és 14. rovatának, valamint 4. pontja a) alpontjának megfelelően feltüntetheti a vezetői engedélyen az utóbbi tagállam területére vonatkozó járművezetéstől való eltiltással kapcsolatos esetleges adatokat.

47

Ezenkívül nem kizárt, hogy az ideiglenes tartózkodási hely szerinti tagállam a területén végzett közúti ellenőrzés esetén többek között elektronikus úton ellenőrzi, hogy az érintett személlyel szemben alkalmaztak‑e olyan intézkedést, amely az ezen irányelv 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdése szerint megvonta tőle a járművezetési jogosultságot.

48

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2006/126 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az a tagállam, amely ezen irányelv 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján olyan határozatot fogadott el, amely megtagadja egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély érvényességének elismerését a jogosultjának azon jogsértő magatartása miatt, amely az első tagállam területén való, az említett engedély kiállítását követő ideiglenes tartózkodása során valósult meg, ezen engedélyen a területére vonatkozó, járművezetéstől való eltiltást jelző bejegyzést is feltünteti, jóllehet e jogosult nem rendelkezik az említett irányelv 12. cikkének első bekezdése értelmében vett szokásos tartózkodási hellyel az utóbbi tagállam területén.

49

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A 2011. november 28‑i 2011/94/EU bizottsági irányelvvel módosított, a vezetői engedélyekről szóló, 2006. december 20‑i 2006/126/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az a tagállam, amely a 2011/94 irányelvvel módosított ezen irányelv 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján olyan határozatot fogadott el, amely megtagadja egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély érvényességének elismerését a jogosultjának azon jogsértő magatartása miatt, amely az első tagállam területén való, az említett engedély kiállítását követő ideiglenes tartózkodása során valósult meg, ezen engedélyen a területére vonatkozó, járművezetéstől való eltiltást jelző bejegyzést is feltünteti, jóllehet e jogosult nem rendelkezik a 2011/94 irányelvvel módosított 2006/126 irányelv 12. cikkének első bekezdése értelmében vett szokásos tartózkodási hellyel az utóbbi tagállam területén.