EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52016DC0871

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU irányelvnek való megfelelés érdekében a tagállamok által meghozott szükséges intézkedések mértékének értékeléséről

COM/2016/0871 final

Brüsszel, 2016.12.16.

COM(2016) 871 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU irányelvnek való megfelelés érdekében a tagállamok által meghozott szükséges intézkedések mértékének értékeléséről


Tartalomjegyzék

1.BEVEZETÉS

1.1.Az irányelv célja és hatálya

1.2.A jelentés célja és a jelentésben használt módszerek

2.ÁTÜLTETŐ INTÉZKEDÉSEK

2.1.A bűncselekmények kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása (2–9. és 11–17. cikk)

2.1.1.Fogalommeghatározások (2. cikk)

2.1.2.Szexuális bántalmazással kapcsolatos bűncselekmények (3. cikk)

2.1.3.Szexuális kizsákmányolással kapcsolatos bűncselekmények (4. cikk)

2.1.4.Gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekmények (5. cikk)

2.1.5.Gyermekkel való, szexuális céllal történő kapcsolatfelvétel (6. cikk)

2.1.6.Felbujtás, bűnsegély és kísérlet (7. cikk)

2.1.7.Beleegyezésen alapuló szexuális tevékenység (8. cikk)

2.1.8.Súlyosító körülmények (9. cikk)

2.1.9.Lefoglalás és elkobzás (11. cikk)

2.1.10.Jogi személyek felelőssége (12. cikk)

2.1.11.Jogi személyek elleni szankciók (13. cikk)

2.1.12.Az áldozattal szembeni büntetőeljárás vagy szankciók kiszabásának mellőzése (14. cikk)

2.1.13.Nyomozás és vádemelés (15. cikk)

2.1.14.A szexuális bántalmazás vagy szexuális kizsákmányolás gyanújának bejelentése (16. cikk)

2.1.15.Joghatóság és a büntetőeljárás összehangolása (17. cikk)

2.2.Az áldozatoknak nyújtott segítség és az áldozatok védelme (18–20. cikk)

2.2.1.A gyermek áldozatoknak nyújtott segítségre, támogatásra és védelmi intézkedésekre vonatkozó általános rendelkezések (18. cikk)

2.2.2.Az áldozatoknak nyújtott segítség és támogatás (19. cikk)

2.2.3.A gyermek áldozatok védelme a büntetőeljárás nyomozási és bírósági szakaszában (20. cikk)

2.3.Megelőzés (10. és 21–25. cikk)

2.3.1.Elítélés miatti eltiltás (10. cikk)

2.3.2.A zaklatásra való lehetőség és a gyermekszexturizmus reklámozása elleni intézkedések (21. cikk)

2.3.3.Bűnmegelőzési programok vagy intézkedések (22. cikk)

2.3.4.Megelőzés (23. cikk)

2.3.5.A büntetőeljárás bírósági szakaszában vagy azt követően önkéntes alapon igénybe vehető bűnmegelőzési programok vagy intézkedések (24. cikk)

2.3.6.A gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő weboldalak elleni intézkedések (25. cikk)

3.KÖVETKEZTETÉSEK ÉS A KÖVETKEZŐ LÉPÉSEK


1.BEVEZETÉS

A gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása rendkívül súlyos bűncselekmény. E bűncselekmények tartós fizikai, lelki sérüléseket és társadalmi károkat okoznak a kiszolgáltatott áldozatoknak, ezért ők külön védelmet és gondoskodást igényelnek, amihez egyben joguk is van. Ezenfelül a gyermekek szexuális bántalmazását tartalmazó anyagok, amelyeket a jogszabály „gyermekpornográfiaként” említ, az egyes áldozatokkal szembeni többszörös bűncselekményt testesítenek meg. Először is ott a szexuális bántalmazás, amelyről fényképek vagy audiovizuális felvételek készültek. Ezt követően minden alkalommal, amikor a fényképet vagy a videofelvételt közzéteszik, terjesztik vagy megnézik, súlyosan megsértik a gyermek magánélet védelméhez való jogát. Egy újabb traumát jelent, amikor a gyermek megtudja, hogy a fényképek és a videofelvételek forgalomba kerültek, amelyeket a barátok vagy a rokonok is láthatnak.

Az ilyen bűncselekmények elleni hatékony küzdelemhez integrált és holisztikus megközelítésre van szükség, amely felöleli a bűncselekmények kivizsgálását és büntetőeljárás alá vonását, az áldozatoknak nyújtott segítséget és az áldozatok védelmét, valamint a megelőzést.

1.1.Az irányelv célja és hatálya

Az irányelv az ilyen bűncselekményekkel szembeni hatékony küzdelemhez szükséges holisztikus megközelítést követi, amely átfogó jogi eszköz keretében rendelkezéseket tartalmaz a bűncselekmények kivizsgálásával és büntetőeljárás alá vonásával (2–9. és 11–17. cikk), az áldozatoknak nyújtott segítséggel és az áldozatok védelmével (18–20. cikk), valamint a megelőzéssel (10. és 21–25. cikk) kapcsolatban.

A bűncselekmények hatékony kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása érdekében az irányelv különösen a következőket foglalja magában:

A gyermekek – internetes és azon kívüli – szexuális bántalmazásával és kizsákmányolásával kapcsolatos helyzetek széles körének büntetni rendeltsége (20 különböző bűncselekmény, 2–7. cikk). Ezek között olyan új jelenségek is megtalálhatók, mint az internetes kapcsolatfelvétel (online grooming) (6. cikk), valamint a webkamerával elkövetett szexuális zaklatás és a gyermekbántalmazást tartalmazó képek letöltés nélküli online megtekintése (5. cikk, különösen annak (3) bekezdése).

Súlyosabb büntetések. A szankciók nemzeti jogszabályokban megállapított felső határának el kell érnie legalább egy bizonyos szintet (1-től 10 évig terjedő szabadságvesztés-büntetés), a bűncselekmény súlyosságától függően (3–6. cikk). Számos súlyosító körülményt szintén figyelembe kell venni (9. cikk).

Az elévülés meghosszabbítása az áldozat nagykorúvá válását követően (15. cikk (2) bekezdése).

A bűnüldöző szolgálatok és vádhatóságok számára a gyermekek szexuális bántalmazásával, szexuális kizsákmányolásával és a gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekmények kivizsgálása céljából a szervezett bűnözés vagy egyéb súlyos bűncselekmények eseteiben alkalmazottakhoz hasonló hatékony eszközök biztosítására irányuló kötelezettség (15. cikk (3) bekezdése). A bűnüldöző szervek számára lehetőség biztosítása arra, hogy azonosítani tudják az ilyen bűncselekmények áldozatait (15. cikk (4) bekezdése).

Az olyan szakemberek általi bejelentés (titoktartási szabályok miatt keletkezett) akadályainak felszámolása, akiknek fő tevékenységük a gyermekekkel való foglalkozás (16. cikk).

A nyomozást végző ország állampolgára által elkövetett bűncselekményekre vonatkozó joghatóság megállapítása, hogy az elkövetőket saját országukban olyan bűncselekményekért is büntetőeljárás alá lehessen vonni, amelyeket másik tagállamban vagy harmadik országban követtek el (17. cikk (1)–(3) bekezdése).

A kettős büntethetőséggel és a bűncselekmény elkövetésének helyén tett bejelentéssel összefüggő feltétel mellőzése abban az esetben, ha másik tagállamban vagy harmadik országban elkövetett bűncselekmény tekintetében indítanak büntetőeljárást (17. cikk (4) és (5) bekezdése).

A gyermek áldozatoknak nyújtott segítséget és a gyermek áldozatok védelmét illetően az irányelv különösen a következő rendelkezéseket tartalmazza:

Átfogó segítségnyújtási, támogatási és védelmi intézkedések, többek között a gyermek áldozat kihallgatására vonatkozó különleges előírások megállapításával, különösen annak megakadályozása érdekében, hogy a gyermek áldozatok további traumákat szenvedjenek el a büntetőeljárás nyomozási és bírósági szakaszában (18–20. cikk).

Segítség nyújtása és támogatás biztosítása, mihelyt észszerű feltételezés alapján bűncselekmény gyanúja merül fel (18. cikk (2) bekezdése).

Különleges védelem biztosítása a családon belüli zaklatást bejelentő gyermekek számára (19. cikk (1) bekezdése).

Segítség nyújtása és támogatás biztosítása a büntetőeljárás során való együttműködés feltétele nélkül (19. cikk (2) bekezdése).

Az áldozatok magánéletének, személyazonosságának és képmásának védelme (20. cikk (6) bekezdése).

Végezetül e bűncselekmények megelőzése érdekében az irányelv különösen a következőket tartalmazza:

Az elítélt elkövetők olyan szakmai tevékenységek gyakorlásától való eltiltását lehetővé tevő mechanizmus, amelyek a gyermekekkel való közvetlen és rendszeres kapcsolattartással járnak (10. cikk (1) bekezdése).

A munkáltatók ahhoz való joga, hogy tájékozódhassanak bűncselekményért való elítélésről és a kiskorúakkal való közvetlen és rendszeres kapcsolattartással járó szakmai vagy szervezett önkéntes tevékenység gyakorlásától való eltiltásról (10. cikk (2) bekezdése).

A nemzeti bűnügyi nyilvántartások közötti információcsere lehetővé tétele (az ECRIS-en 1 keresztül) annak biztosítása érdekében, hogy a munkáltatók által végzett háttérellenőrzések teljes körűek legyenek és az elkövetők által bárhol az Unióban elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban minden információt tartalmazzanak (10. cikk (3) bekezdése).

A tagállamok kötelesek bűnmegelőzési programokat vagy intézkedéseket bevezetni, például az elítélt elkövetők számára, illetve azok számára is elérhető kezelések formájában, akik ilyen bűncselekmények elkövetésétől tartanak (22. és 24. cikk).

A tagállamok arra irányuló kötelezettsége, hogy megelőző tevékenységeket végezzenek, ideértve például az oktatást, a felvilágosító kampányokat és a hivatalos személyek képzését (23. cikk).

Minden elítélt elkövető esetében az általuk jelentett veszély és a bűncselekmények esetleges ismételt elkövetésének kockázata szempontjából kötelező értékelés készítése (24. cikk (4) bekezdése).

A tagállamok arra irányuló kötelezettsége, hogy biztosítsák a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő, a területükön üzemeltetett weboldalak azonnali eltávolítását, valamint törekedjenek a területükön kívül üzemeltetett hasonló weboldalak eltávolítására (25. cikk (1) bekezdése).

A tagállamok lehetősége arra, hogy különféle eszközökkel akadályozzák a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő, a területükön található weboldalak felhasználók általi elérését, ideértve az állami intézkedéseket és az iparág önszabályozását is (25. cikk (2) bekezdése).

1.2.A jelentés célja és a jelentésben használt módszerek

Az irányelv 27. cikke előírja a tagállamok 2 számára, hogy hatályba léptessék azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2013. december 18-ig megfeleljenek, és hogy arról tájékoztassák a Bizottságot.

Ez a jelentés az irányelv 28. cikkének (1) bekezdésében foglalt azon előírásnak tesz eleget, miszerint a Bizottság köteles jelentést benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek 3 . A jelentés célja, hogy tömör, mégis informatív áttekintést nyújtson a tagállamok által hozott főbb átültető intézkedésekről.

A tagállamok ezen átfogó és nagyra törő irányelv átültetéséből és végrehajtásából fakadóan jelentős kihívásokkal kerültek szembe, ami:

számos különböző területen jogszabályok elfogadását teszi szükségessé, ideértve a büntető anyagi jogot (pl. a bűncselekmények meghatározása és a szankciók mértéke, az elévülés és a jogi személyek felelőssége) és a büntető eljárásjogot (pl. a területen kívüli joghatóság, a gyermekek büntetőeljárásban való részvétele és a jogi képviselet),

a jogszabályok kiegészítése céljából átfogó közigazgatási intézkedéseket von maga után (pl. az információkhoz való hozzáférés és a bűnügyi nyilvántartások adatainak tagállamok közötti cseréje, a rendőrtisztek és a bírók képzése, a gyermekvédelmi szabályok, a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtási intézmények tekintetében), valamint

rengeteg szereplőt érint, nemcsak a tagállami hatóságokon belül (azaz különböző – nemzeti és regionális – kormányzati szinteken), hanem a nem kormányzati szervezetekkel (pl. a gyermekek szexuális bántalmazását tartalmazó anyagok terjesztésének forróvonalak és figyelemfelhívó kampányok révén való megszakítása céljából), internetszolgáltatókkal (pl. a gyermekek szexuális bántalmazását tartalmazó anyagok terjesztésének megszakítása céljából), klinikai pszichológusokkal (pl. az elkövetőknek szóló bűnmegelőzési programok keretében) és más szereplőkkel folytatott együttműködés formájában is.

A tagállami átültetés felöleli a vonatkozó jogszabályokkal és közigazgatási intézkedésekkel kapcsolatos információk összegyűjtését és elemzését, új jogszabályok kidolgozását, illetve meglévő jogi aktusok módosítását, egészen azok elfogadásáig, és végezetül a Bizottságnak való jelentéstételt.

A Bizottság felé hivatalosan bejelentett nemzeti átültető intézkedések alapján az irányelvet több mint 330 – az irányelv előtt hatályba lépett – jogi aktus és az összes tagállamban 2012 óta bevezetett közel 300 új jogi aktus segítségével ültették át.

A tagállamok mintegy 700 értesítést küldtek a Bizottságnak. Ezek 70 %-a a 2013. december 18-i átültetési határidő lejáratát követően érkezett. Ezek tartalmilag jogszabályokat (új és módosító jogi aktusokat), közigazgatási rendelkezéseket és munkarendeket öleltek fel. Gyakran egész büntetőtörvénykönyveket és módosító jogi aktusokat foglaltak magukban.

Az átültetési határidő lejáratáig csak 12 tagállam értesítette a Bizottságot az irányelv átültetésének befejezéséről. A Bizottság ezért a nemzeti átültetési intézkedésekről szóló értesítés elmulasztása miatt kötelezettségszegési eljárást indított a többi tagállammal szemben; ezek: BE, BG, IE, EL, ES, IT, CY, LT, HU, MT, NL, PT, RO, SI és UK 4 . Az összes ilyen kötelezettségszegési eljárás 2016. december 8-ig lezárult. A nemzeti átültető intézkedések késedelmes elfogadása és az erre vonatkozó értesítés késedelmes elküldése késleltette a Bizottság elemzését és az átültetésről szóló jelentéseinek közzétételét.

Az e jelentésben található leírás és elemzés a tagállamok által 2016. november 1-jéig megküldött információkon alapul. Az ezt követően kapott értesítéseket a Bizottság nem vette figyelembe. Az e jelentésben azonosított kérdéseken túlmenően az átültetés során további kihívások is felmerülhettek, egyéb olyan rendelkezések is születhettek, amelyekről nem számoltak be a Bizottságnak, illetve egyéb jogalkotási és nem jogalkotási fejlemények is történhettek. Következésképpen ez a jelentés nem akadályozza a Bizottságot abban, hogy bizonyos rendelkezéseket további vizsgálatnak vessen alá annak érdekében, hogy továbbra is támogassa a tagállamokat az irányelv átültetésében és végrehajtásában.

2.ÁTÜLTETŐ INTÉZKEDÉSEK

2.1.A bűncselekmények kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása (2–9. és 11–17. cikk)

2.1.1.Fogalommeghatározások (2. cikk)

A 2. cikk az irányelvben használt fogalmak meghatározásait tartalmazza: gyermek, beleegyezési korhatár, gyermekpornográfia, gyermekprostitúció, pornográf előadás és jogi személy.

A gyermek meghatározása minden tagállamban – HU kivételével – olyan személyt takar, aki nem töltötte be a 18. életévét.

A beleegyezési korhatár tagállamonként eltérő: 14 év (AT, BG, DE, EE, HU és PT), 15 év (CZ, FR, HR, PL, SE, SI és SK), 16 év (BE, ES, LT, LU, LV, NL és UK), 17 év (CY és IE) és 18 év (MT). FI, IT és RO esetében különböző beleegyezési korhatárok vannak érvényben a bűncselekmény jellegétől függően. EL esetében a beleegyezési korhatár eltér a férfiak beleegyezésen alapuló homoszexuális tevékenységei (17 év), illetve a beleegyezésen alapuló heteroszexuális tevékenységek és a nők beleegyezésen alapuló homoszexuális tevékenységei (15 év) tekintetében.

BE, CY, EE, EL, ES, HR, IE, IT, LV, PT, RO, SE, SK és UK (Gibraltár) jogszabályaiban használja a „gyermekpornográfia” fogalmát. Az összes többi tagállam eltérő fogalmakat használ: például pornográf ábrázolás (AT), pornográf anyagok (BG), pornográf mű (CZ), pornográf kép vagy ábrázolás (FR) és más fogalmak.

A gyermekprostitúciót illetően CY és SK egy konkrét fogalommeghatározást is beillesztett átültető jogszabályaiba, amely a 2. cikk d) pontjának összes elemét felöleli. Másrészről AT, BG, CZ, DE, EL, LT, LU, SE, SI és UK esetében az átültetés a gyermekprostitúcióval kapcsolatos bűncselekményekkel összefüggő ítélkezési gyakorlatból és egyéb forrásokból következik (4. cikk (5)–(7) bekezdése), miközben BE, EE, ES, FI, FR, HR, IT, MT, NL, PL, PT és RO esetében kizárólag a gyermekprostitúcióval kapcsolatos bűncselekményekből.

AT, BG, CY, EL, HU, IE, RO, SK és UK (Gibraltár) jogszabályaiban szerepel a pornográf előadás konkrét fogalommeghatározása. A többi tagállam a 2. cikket a 4. cikk (2)–(4) bekezdésében említett bűncselekményekkel összefüggésben ülteti át, közvetlenül utalva az információs és kommunikációs technológiákra vagy az ítélkezési gyakorlatra.

A „jogi személy” fogalmába egyik tagállamban sem tartoznak bele az államok és a közhatalmi jogosítványokat gyakorló közjogi testületek, valamint a nemzetközi közjogi szervezetek.

2.1.2.Szexuális bántalmazással kapcsolatos bűncselekmények (3. cikk)

A 3. cikk meghatározza azt a szándékos magatartást, amely szexuális bántalmazással kapcsolatos bűncselekménynek minősül.

A legtöbb tagállam olyan rendelkezéseket fogadott el, amelyek az irányelvben előírt mértékű szankcióval büntetik, ha a beleegyezési korhatárt el nem ért gyermeket szexuális céllal arra késztetnek, hogy szexuális tevékenység (3. cikk (2) bekezdése) vagy szexuális bántalmazás tanúja legyen (3. cikk (3) bekezdése).

CY, CZ, DE, EE, FR, IE, IT, LT, LV, MT, PL, SI és SK bűncselekményként határoz meg a beleegyezési korhatárt el nem ért gyermekkel folytatott bármely szexuális aktust, és azt a 3. cikk (4) bekezdéséhez hasonló módon szankcionálja. AT, BE, BG, ES, HR, LU RO, PT és SE különbséget tesz a behatolással járó és a behatolással nem járó szexuális aktus között.

A gyermekkel kapcsolatban fennálló, elismert bizalmi vagy hatalmi helyzettel vagy befolyással visszaélve (3. cikk (5) bekezdésének i. pontja) vagy a gyermek különösen kiszolgáltatott helyzetével visszaélve (3. cikk (5) bekezdésének ii. pontja) folytatott szexuális tevékenységet illetően a tagállamok többsége fogadott el olyan jogszabályt, amely a jelek szerint nem fedi le az összes ilyen helyeztet, illetve fogadott el túl enyhe szankciókat.

Másrészről a legtöbb tagállam elfogadott olyan jogszabályt, amely szankcionálja a gyermekkel kényszert, erőszakot vagy fenyegetést alkalmazva folytatott szexuális tevékenységet, és az irányelvben előírt mértékű szankciókat tartalmaz (3. cikk (5) bekezdésének iii. pontja). Míg CY, DE, LU és MT megemlíti a „kényszert, erőszakot és fenyegetést”, addig a többi tagállam az „erőszak és fenyegetés” (CZ, EL, FI, FR, LT, LU, LV, NL, PT, SE és SK), a „kényszer és fenyegetés” (BE, BG, DE, HR, HU, IT, PL és SI), az „erőszak és megfélemlítés” (ES), a „gyermek akarta ellenére” (EE) és az „erőszakkal kényszerítés” (AT) kifejezést használja, illetve más kifejezéseket használ.

A gyermeknek valamely harmadik féllel folytatott szexuális tevékenységre kényszer, erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával történő késztetése (3. cikk (6) bekezdése) tekintetében CY, DE, FR, LU, MT, NL és PT kifejezetten utal jogszabályaiban a bűncselekmény harmadik személlyel való elkövetésére, ugyanakkor AT, BG, CZ, ES, HU, IE, IT, LT, RO, SE és SI esetében a jogszabályok erre csak implicit módon vagy a kényszer, erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával elkövetett nemi erőszakra, szexuális tettlegességre vagy szexuális bántalmazásra vonatkozó rendelkezéseken keresztül térnek ki.

2.1.3.Szexuális kizsákmányolással kapcsolatos bűncselekmények (4. cikk)

A 4. cikk meghatározza azt a szándékos magatartást, amely szexuális kizsákmányolással kapcsolatos bűncselekménynek minősül.

A gyermek pornográf előadáson való részvételre való késztetését vagy toborzását illetően (4. cikk (2) bekezdése) AT, BG, CY, DE, EL, ES, IT, LT, MT, NL, RO, SK és UK (Gibraltár) az irányelv e rendelkezését átültető jogszabályt léptetett hatályba. A többi tagállamtól kapott információ nem volt egyértelmű.

A 4. cikk (3) bekezdése értelmében a tagállamoknak szankcionálniuk kell a gyermek pornográf előadáson való részvételre kényszer vagy erőszak alkalmazásával történő késztetését, vagy a gyermek e célból történő megfenyegetését. AT, BG, CY, DE, EL, ES, IE, IT, LT, MT, NL, SI, SK és UK (Gibraltár) esetében olyan jogszabály van hatályban, amely átülteti az irányelv ezzel kapcsolatos rendelkezését. A tagállamok eltérő szóhasználattal élnek a „kényszer, erőszak és fenyegetés” szemléltetésére. Például BG, DE, HR, HU, IT, PL és SI „erőszakra és fenyegetésre”, BG „erőszakra, súlyos sérelemmel való fenyegetésre”, EL „kényszerre vagy erőszakra vagy fenyegetésre”, ES pedig „erőszak vagy megfélemlítés alkalmazására” hivatkozik.

A 4. cikk (4) bekezdése bünteti a gyermek részvételével folytatott pornográf előadáson való tudatos részvételt. AT, BG, CY, DE, ES, FI, IE, IT, LT, MT, RO, SI, SK és UK (Gibraltár) esetében olyan jogszabály van hatályban, amely átülteti az irányelv ezzel kapcsolatos rendelkezését. A többi tagállamtól kapott információ nem volt egyértelmű.

A 4. cikk (5) bekezdése értelmében a tagállamoknak szankcionálniuk kell a gyermek gyermekprostitúcióra való késztetését vagy toborzását, vagy a gyermek e célból, haszonszerzéssel járó vagy egyéb módon történő kizsákmányolását. BE, BG, CY, CZ, DE, EL, ES, FR, HR, IT, LT, LU, MT, NL, PT, RO, SE, SI, SK és UK esetében olyan jogszabály van hatályban, amely átülteti az irányelv ezzel kapcsolatos rendelkezését. A többi tagállamtól kapott információ nem volt egyértelmű.

A 4. cikk (6) bekezdése bünteti a gyermek gyermekprostitúcióra kényszerítését vagy erre erőszak alkalmazásával történő késztetését, vagy a gyermek e célból történő megfenyegetését. AT, BG, CY, CZ, DE, EE, EL, ES, FR, HR, IT, LT, LU, MT, NL, PT, RO, SI, SK és UK (Skócia) esetében olyan jogszabály van hatályban, amely átülteti az irányelv ezzel kapcsolatos rendelkezését. A többi tagállamtól kapott információ nem volt egyértelmű.

A 4. cikk (7) bekezdése szankcionálja a gyermekkel folytatott szexuális tevékenységet, amennyiben gyermekprostitúció valósul meg. A legtöbb tagállam rendelkezik e rendelkezést átültető hatályos jogszabállyal. HU, IE, LV, PL, PT, RO és SE esetében az információ nem volt egyértelmű.

2.1.4.Gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekmények (5. cikk)

A 5. cikk meghatározza azt a szándékos magatartást, amely gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekménynek minősül.

A 5. cikk (2) bekezdése bünteti a gyermekpornográfia megszerzését és birtoklását. A legtöbb tagállamtól kapott információ nem volt egyértelmű, kivéve AT, BG, CY, ES, FI, FR, LT, MT, RO és SI esetében. 

A 5. cikk (3) bekezdése bünteti a gyermekpornográfiához való, informatikai és kommunikációs technológia útján történő tudatos hozzáférést. A legtöbb tagállam átültette a „tudatos hozzáférés” követelményét, habár néhányan más kifejezést használnak. Például DE a „visszakeresés megkísérlése” kifejezést használja, HU pedig „megszerzésre és tartásra” hivatkozik.

A 5. cikk (4) bekezdése bünteti a gyermekpornográfia megosztását, terjesztését és továbbítását. A legtöbb tagállam eltérő kifejezéseket használva utal a gyermekpornográfia „megosztására”, „terjesztésére” és „továbbítására”. Például a „továbbítás” kifejezést a „közvetítés” (CZ), a „műsorszolgáltatás” (BG és DE), a „terjesztés” (IT) vagy a „hozzáférés biztosítása” (LT) megfelelőjeként értelmezték. 

A 5. cikk (5) bekezdése bünteti a gyermekpornográfia felajánlását, nyújtását és annak hozzáférhetővé tételét. A tagállamok többsége eltérő kifejezéseket használ a „felajánlás”, „nyújtás” és „hozzáférhetővé tétel” tekintetében. Például CZ a „nyújtás” kifejezés helyett az „importálás”, „értékesítés” vagy „más módon biztosítás” kifejezéseket használja, ellenben SE a „[gyermekpornográfia] hozzáférhetővé tétele” általános kifejezést használja.

A 5. cikk (6) bekezdése bünteti a gyermekpornográfia készítését. Minden tagállam egyformán a „készítés” kifejezést használja az átültetés során, kivéve FR („beállítás és felvétel”) és UK („felvételkészítés”, „előállítás” és „felvétel engedélyezése”).

Az 5. cikk (7) és (8) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget biztosítanak arra, hogy az 5. cikket adott helyzetekben is alkalmazzák. AT, DE, ES, SE és UK (5. cikk (7) bekezdése), valamint AT és DE (5. cikk (8) bekezdése) kivételével minden tagállam úgy döntött, hogy nem alkalmazza ezek a rendelkezéseket.

2.1.5.Gyermekkel való, szexuális céllal történő kapcsolatfelvétel (6. cikk)

A 6. cikk meghatározza azt a szándékos magatartást, amely gyermekkel való, szexuális céllal történő kapcsolatfelvétel bűncselekményének minősül.

A legtöbb tagállam rendelkezik e cikket átültető hatályos jogszabállyal. Az információ nem volt egyértelmű CY, HR, HU, IE, LU, LV, PL, RO és UK (6. cikk (1) bekezdése) esetében, illetve BE, CY, LV és PL (6. cikk (2) bekezdése) esetében.

2.1.6.Felbujtás, bűnsegély és kísérlet (7. cikk)

A 7. cikk értelmében a tagállamok kötelesek büntetéssel sújtani a 3–6. cikkben említett bármely bűncselekményre való felbujtást, az azok elkövetéséhez nyújtott bűnsegélyt és azok elkövetésének kísérletét.

Minden tagállam meghozta a 7. cikk (1) bekezdésének átültetésére szolgáló intézkedéseket.

A 7. cikk (2) bekezdését többnyire az elkövetés kísérletére vonatkozó általános rendelkezésekkel ültették át, kivéve CY, DE, FI, FR, HR, IE, LU, PT, RO és SE esetében, amelyek egyedi rendelkezéseket vezettek be, büntetéssel sújtva a 7. cikk (2) bekezdésében felsorolt szexuális bűncselekmények elkövetésére irányuló kísérletet.

2.1.7.Beleegyezésen alapuló szexuális tevékenység (8. cikk)

A 8. cikk három szabadon választható rendelkezést tartalmaz a belegyezésen alapuló szexuális tevékenységet illetően. CY és UK (Anglia/Wales) mindhárom alkalmazása mellett döntött, BE, BG, CZ, EE, IE, LU, LV, MT, NL, PL, SK azonban azt választotta, hogy nem alkalmazzák e rendelkezéseket.

AT, CY, FI, EL, ES, HR, HU, IT, LT, LV, PT, RO, SE, SI és UK (Anglia/Wales és Észak-Írország) döntött a 8. cikk (1) bekezdésének alkalmazása mellett.

CY, HR, SE és UK (Anglia/Wales és Skócia) döntött a 8. cikk (2) bekezdésének alkalmazása mellett.

AT, CY, DE, FI, HR és UK döntött a 8. cikk (3) bekezdésének alkalmazása mellett. DE, FI és UK a gyermekpornográfia birtoklása és készítése esetében egyaránt él ezzel a lehetőséggel, FR azonban csak a gyermekpornográfia készítése tekintetében alkalmazza ezt a rendelkezést.

2.1.8.Súlyosító körülmények (9. cikk)

A 9. cikk meghatározza azokat a helyzeteket, amelyek a 3–7. cikkben említett bűncselekmények tekintetében súlyosító körülménynek tekinthetők.

A legtöbb tagállamban a súlyosító körülmények alkalmazásával kapcsolatos helyzeteket törvényben határozzák meg. E cikk néhány rendelkezését illetően nem ez a helyzet IE és UK (Anglia/Wales, Észak-Írország és Skócia) esetében, ahol a bíróságok az ítélethozatalkor nagyobb mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a súlyosító körülmények figyelembevétele terén.

A 9. cikk a) pontja olyan bűncselekményekre utal, amelyeket eltartotti helyzete vagy szellemi vagy testi kiszolgáltatottsága miatt különösen kiszolgáltatott gyermek sérelmére követték el. A legtöbb tagállam rendelkezik e rendelkezést átültető hatályos jogszabállyal. BE, DE, ES, IE, LU, PL, SI és UK (Anglia/Wales, Skócia és Gibraltár) esetében az információ nem volt egyértelmű.

A 9. cikk b) pontja olyan bűncselekményekre utal, amelyeket a gyermek családtagja, a gyermekkel közös háztartásban élő, vagy elismert bizalmi vagy hatalmi helyzetével visszaélő személy követett el. A legtöbb tagállam rendelkezik e rendelkezést átültető hatályos jogszabállyal. AT, BE, BG, DE, ES, IE, LT, LU, PL, RO, SI és UK (Anglia/Wales, Skócia és Gibraltár) esetében az információ nem volt egyértelmű.

A 9. cikk c) pontja értelmében, ha a bűncselekményt több személy együtt követte el, az súlyosító körülménynek tekintendő. Míg CY, HR és IT kifejezetten megemlíti a „több személy” által együtt elkövetett cselekményt, a többi tagállam más szóhasználattal él. Például BE az „egy vagy több személy” kifejezést, BG, EL, MT, NL és PT a „kettő vagy több személy” kifejezést, DE és SE pedig az „egynél több személy” kifejezést említi.

A 9. cikk d) pontja szerint a bűncselekmény súlyosabban büntetendő, ha azt bűnszervezet keretében követték el. A legtöbb tagállam rendelkezik e rendelkezést átültető hatályos jogszabállyal, beleértve a „bűnszervezet” fogalommeghatározásának átültetését is, MT ráadásul közvetlenül is hivatkozik a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló, 2008. október 24-i 2008/841/IB tanácsi kerethatározatra.

A 9. cikk e) pontja értelmében, ha az elkövetőt korábban már elítélték hasonló jellegű bűncselekményért, az súlyosító körülménynek számít. AT, BE, CZ, HR, IT, LV, PT és SK általános súlyosító körülményekről rendelkezik, függetlenül attól, hogy a későbbi bűncselekmény hasonló jellegű vagy sem. Másrészről BG, CY, EE, ES, FI, HU, MT és PL esetében az előírások kitérnek a hasonló jellegű bűncselekmény elkövetésére. FR és LT esetében a két lehetőség (hasonló bűncselekmények és egymástól független bűncselekmények) külön elbírálás alá esik.

A 9. cikk f) pontja súlyosító körülményről rendelkezik abban az esetben, ha az elkövető szándékosan vagy gondatlanságból veszélyeztette a gyermek életét. A legtöbb tagállam rendelkezik e rendelkezést átültető hatályos jogszabállyal. BE, CZ, ES, FI, FR, IE, IT, LV, SK és UK esetében az információ nem volt egyértelmű.

A 9. cikk g) pontja értelmében súlyosabb büntetést indokolt kiszabni, ha a bűncselekmény során súlyos erőszakot alkalmaztak vagy súlyos sérelmet okoztak a gyermeknek. A legtöbb tagállam rendelkezik e rendelkezést átültető hatályos jogszabállyal. BG, ES, FI, IE, LT és UK (Skócia) esetében az információ nem volt egyértelmű.

2.1.9.Lefoglalás és elkobzás (11. cikk)

A 11. cikk értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy illetékes hatóságaik jogosultak legyenek a 3., 4. és 5. cikkben említett bűncselekményhez felhasznált eszközök és az abból származó jövedelmek lefoglalására és elkobzására.

Míg néhány tagállam (BG, CY, DE, HR, FR, IT, LU és SI) egyedi rendelkezéseket vezetett be, amelyek a 3., 4. és 5. cikkben említett bűncselekmények esetében foglalkoznak a lefoglalás vagy elkobzás kérdésével, a többi tagállam a büntetőjog által előírt, valamennyi bűncselekményre alkalmazandó, lefoglalással és elkobzással kapcsolatos általános szabályokra hagyatkozik.

Nemzeti jogában az összes tagállam foglalkozik a bűncselekmények során felhasznált eszközökkel és az abból származó jövedelmekkel.

2.1.10.Jogi személyek felelőssége (12. cikk)

A 12. cikk értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek a 3–7. cikkben említett bármely bűncselekményért.

A 12. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontját illetően CY, LT és PL ugyanazzal vagy szinte ugyanazzal a szóhasználattal él, mint az irányelv, a többi tagállam azonban eltérő kifejezést használ. Például a 12. cikk (1) bekezdése b) pontjának átültetésénél a tagállamok „a jogi személy nevében történő döntéshozatalra való jogosultság” helyett a „vezetők”, „igazgatók” vagy „igazgatótanács” kifejezéseket használják.

A 12. cikk (2) bekezdésében előírt felelősséget csaknem az összes tagállam bevezette. BG, CZ, IE, LU, NL és PT esetében az információ nem volt egyértelmű.

A 12. cikk (3) bekezdését illetően valamennyi tagállam lehetőséget biztosít arra, hogy a jogi személyek felelősségre vonásával párhuzamosan büntetőeljárást folytassanak olyan természetes személyekkel szemben, akik a bűncselekményeket tettesként, felbujtóként vagy bűnsegédként követik el. Az IE és PT által szolgáltatott információk azonban nem voltak egyértelműek.

2.1.11.Jogi személyek elleni szankciók (13. cikk)

A 13. cikk értelmében a tagállamoknak szankciókat kell bevezetniük a 12. cikk (1) vagy (2) bekezdése értelmében felelősségre vont jogi személyekkel szemben, valamint dönthetnek a 13. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában említett szankciók kiszabásáról.

A 13. cikk (1) bekezdését illetően valamennyi tagállam bevezetett a jogi személyekre alkalmazandó közigazgatási vagy büntetőjogi szankciókat. Néhány tagállam (BE, CZ, FR, PL, RO és SK) szintén úgy döntött, hogy további szankcióként bevezeti, hogy nyilvánosságra hozzák vagy közzéteszik azokat a határozatokat/ítéleteket, amelyek jogi személyeket nyilvánítottak bűnösnek egy bűncselekmény elkövetésében. BG, DE, EE, FI, IE és UK (Anglia/Wales, Észak-Írország és Gibraltár) kivételével a legtöbb tagállam úgy döntött, hogy a 13. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában felsorolt lehetőségek legalább egyikét átülteti.

A legtöbb tagállam jogszabálya nem tartalmaz rendelkezéseket a 13. cikk (2) bekezdésének konkrét átültetésére, de ugyanolyan szankciókat szabnak ki a 12. cikk (2) bekezdése szerint felelősségre vont jogi személyek esetében, mint 12. cikk (1) bekezdése szerint felelősségre vont jogi személyek esetében. Csupán EL vezetett be külön átültető intézkedést, és ilyenformán nem ugyanazokat a szankciókat alkalmazza mindkét esetben.

2.1.12.Az áldozattal szembeni büntetőeljárás vagy szankciók kiszabásának mellőzése (14. cikk)

A 14. cikk értelmében a tagállamok kötelesek meghozni a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes nemzeti hatóságok jogosultak legyenek a szexuális bántalmazás és szexuális kizsákmányolás gyermek áldozatainak a büntetőeljárás vagy a szankciók kiszabása alóli mentesítésére az olyan bűncselekményekben való részvételük miatt, amelyekre annak közvetlen következményeként kényszerültek, hogy szexuális bántalmazást vagy szexuális kizsákmányolást követtek el velük szemben.

A legtöbb tagállam rendelkezik e rendelkezést átültető hatályos jogszabállyal. ES, LU, MT, PL és SK esetében az információ nem volt egyértelmű.

2.1.13.Nyomozás és vádemelés (15. cikk)

A 15. cikk intézkedéseket állapít meg a 3–7. cikkben említett bűncselekmények ügyében folytatott nyomozással és az említett bűncselekmények miatti vádemeléssel kapcsolatban.

A 15. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 3–7. cikkben említett bűncselekmények ügyében folytatott nyomozásra és az említett bűncselekmények miatti vádemelésre az áldozat vagy annak képviselője által tett bejelentéstől vagy feljelentéstől függetlenül kerüljön sor, továbbá hogy a büntetőeljárás abban az esetben is folytatódhasson, ha az említett személy visszavonta a vallomását. Míg CY, NL, PL és PT nemzeti jogszabályai kifejezetten követik a 15. cikk (1) bekezdésében foglalt elvet, AT, BE, BG, CZ, DE, EE, EL, ES, FI, FR, HR, HU, IT, LT, LU, LV, MT, RO, SE, SI és SK ezt a rendelkezést a nyomozás megindítására vagy a vádemelésre vonatkozó általános büntetőjogi szabályok révén ültette át. UK (Anglia/Wales, Észak-Írország és Skócia) esetében az ügyészség büntetőeljárást kezdeményezhet, illetve folytathatja a már megkezdett eljárásokat, ha úgy találják, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy jó eséllyel ítélet születhessen, valamint a büntetőeljárás közérdeket szolgál. IE ugyanezt a közérdekkel kapcsolatos elvet alkalmazza.

A 15. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek lehetővé tenni, hogy bűncselekmények esetében kellő idővel az áldozat nagykorúvá válását követően emeljenek vádat. AT, BE, CY, EE, EL, ES, HR, HU, IE, LV, MT, PL, RO, SE, SI és UK rendelkezik e rendelkezést átültető hatályos jogszabállyal. BG, CZ, DE, FI, IT, LT, NL és SK esetében bizonyos bűncselekmények tekintetében az elévülés attól az időponttól kezdődik, amikor a bűncselekményt elkövették. Ez azt jelenti, hogy a gyermek áldozatok, különösen azok, akiket nagyon fiatal korban bántalmaztak, nagykorúságuk elérését követően nem feltétlenül rendelkeznek elegendő idővel ahhoz, hogy elérjék a vádemelést.

A 15. cikk (3) bekezdése értelmében a tagállamok biztosítják, hogy hatékony nyomozási eszközök álljanak rendelkezésre a bűncselekmények kivizsgálásához és a vádemeléshez. Míg CY és EL jogszabályaiban kifejezetten utal a 15. cikk (3) bekezdésére, a többi tagállam többsége azt a büntetőeljárásról szóló törvénykönyvből kiemelt számos különféle rendelkezés útján ülteti át.

A 15. cikk (4) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy lehetővé tegyék a nyomozócsoportok vagy szolgálatok számára, hogy megkíséreljék az áldozatok azonosítását a gyermekpornográfiát tartalmazó anyagok elemzése révén. A legtöbb tagállam hatályba léptetett e rendelkezést átültető intézkedéseket. BG, CZ, EE, FR, HU, IE, LT, PT, SK és UK (Gibraltár) esetében a szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

2.1.14.A szexuális bántalmazás vagy szexuális kizsákmányolás gyanújának bejelentése (16. cikk)

A 16. cikk célja annak biztosítása, hogy az olyan szakemberek, akiknek fő tevékenységük a gyermekekkel való foglalkozás, jelenthessék a bűncselekményeket (16. cikk (1) bekezdése), valamint hogy az ilyen bűncselekmények elkövetéséről tudomással bíró vagy ilyen bűncselekmények elkövetését feltételező személyeket arra ösztönözze, hogy ezekről bejelentést tegyenek (16. cikk (2) bekezdése).

A 16. cikk (1) bekezdését illetően HR, MT, PT, SI és UK (Anglia/Wales, Észak-Írország és Gibraltár) esetében a jogszabályok általános kötelezettséget állapítanak meg a bűncselekmények bejelentésére vonatkozóan. A legtöbb tagállam esetében azonban a gyermekek védelme érdekében a jogszabályok konkrét rendelkezést tartalmaznak a bűncselekmények bejelentésével kapcsolatban (AT, BG, CY, CZ, DE, EE, EL, ES, FI, HU, IT, LT, LV, NL, RO és SE). Ezenfelül BG, CY, CZ, DE, EL, FI, HU, IT, LV, RO, SE és SK bizonyos szakmák esetében (például a tanárok, orvosok, pszichológusok, ápolók számára) konkrét kötelezettségként írja elő az illetékes hatóságok értesítését.

Néhány tagállam (AT, BE, BG, EL, FI, HR, HU, IT, LU, PL és SI) általános rendelkezések bevezetésével ültette át a 16. cikk (2) bekezdését, amelyek kötelezővé teszik vagy ösztönzik a bűncselekmények bejelentését és/vagy a rászorulók megsegítését. A többi tagállam (BG, CY, CZ, EE, ES, FR, HR, LT, LV, NL, PT, RO, SE és SK) ezt konkrétabb jogi szabályozás útján ültette át, kötelezővé téve a gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények bejelentését. UK (Anglia/Wales, Észak-Írország és Skócia) nem jogalkotási intézkedéseket alkalmaz.

Az embereket főként a bántalmazások olyan segélyvonalak/forróvonalak használatával történő bejelentésére ösztönzik, mint BE esetében a Child Focus (telefonszám: 116000) vagy LT esetében a Child Line (116111).

2.1.15.Joghatóság és a büntetőeljárás összehangolása (17. cikk)

A 17. cikkben foglalt szabályok az ezen irányelvben felsorolt bűncselekményekkel kapcsolatos joghatóság tagállamok általi megállapításáról rendelkeznek.

A 17. cikk (1) bekezdése az azzal kapcsolatos joghatóságra terjed ki, amikor a bűncselekményt részben vagy egészben valamely tagállam területén követték el, illetve az elkövető az adott tagállam állampolgára. A legtöbb tagállam hatályba léptetett jogszabályokat e rendelkezés átültetésére. CY, IE, LV, NL, SI, PT és UK (Gibraltár) esetében az információ nem volt egyértelmű.

A 17. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamoknak lehetőségük van a területükön kívül elkövetett bűncselekményekre vonatkozóan további joghatóságot megállapítani: például ha a bűncselekményt az adott tagállam valamely állampolgára vagy olyan személy sérelmére követték el, akinek a szokásos tartózkodási helye az adott tagállam területén van (17. cikk (2) bekezdésének a) pontja), a bűncselekményt az adott tagállam területén letelepedett jogi személy javára követték el (17. cikk (2) bekezdésének b) pontja), vagy az elkövető szokásos tartózkodási helye az adott tagállam területén van (17. cikk (2) bekezdésének c) pontja). A legtöbb tagállam úgy döntött, hogy él a 17. cikk (2) bekezdésének a) pontjában (AT, BE, BG, CZ, EE, EL, ES, FI, FR, HR, HU, IT, MT, NL, PL, PT, RO, SI és SK) és a 17. cikk (2) bekezdésének c) pontjában (AT, BE, ES, FI, FR, HR, IE, LT, LU, LV, MT, NL, PT, RO, SE és SK) meghatározott választási lehetőséggel, és csak kevesebben éltek a 17. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglalt választási lehetőséggel (CY, CZ, ES, HR, IT, LV, MT, PL, PT, RO és SI).

A 17. cikk (3) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy joghatóságuk kiterjedjen azokra a helyzetekre, amikor a bűncselekményeket a területükről elért informatikai és kommunikációs technológia segítségével követték el, függetlenül attól, hogy az a területükön található-e. Míg CY, EL, MT és PT konkrét rendelkezést vezetett be, amely követi az irányelv szövegét és közvetlenül utal az informatikai és kommunikációs technológia segítségével elkövetett bűncselekményekre, AT, BE, BG, DE, EE, ES, FI, FR, HR, HU, IE, IT, LT, RO, SI, SK és UK általános rendelkezést fogadott el, amely a területükön elkövetett bűncselekményekre állapít meg joghatóságot.

A 17. cikk (4) bekezdése tiltja a kettős büntethetőség követelményének megállapítását az érintett tagállam területén kívül elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos vádemelések esetében, amennyiben az elkövető az adott tagállam állampolgára. BG, CZ, HU, IT, LV, MT, SK és UK (Anglia/Wales és Észak-Írország) nem írja elő a kettős büntethetőség követelményét, amikor egy bűncselekmény tekintetében megállapítja joghatóságát. A kettős büntethetőségre vonatkozó záradék elfogadása ellenére AT, BE, DE, EE, EL, ES, FI, FR, HR, LT, LU, NL és SE a 17. cikk (4) bekezdésében említett valamennyi bűncselekményre vonatkozóan konkrét kivételeket állapít meg.

A 17. cikk (5) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy joghatóságuk ne legyen alárendelve annak a feltételnek, hogy a büntetőeljárás megindítására kizárólag az áldozatnak a bűncselekmény elkövetésének helyén tett bejelentése után vagy a bűncselekmény elkövetésének helye szerinti államtól érkezett feljelentést követően kerülhet sor. A legtöbb tagállam rendelkezik e rendelkezést átültető hatályos jogszabállyal. LU és SI esetében a szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

2.2.Az áldozatoknak nyújtott segítség és az áldozatok védelme (18–20. cikk)

2.2.1.A gyermek áldozatoknak nyújtott segítségre, támogatásra és védelmi intézkedésekre vonatkozó általános rendelkezések (18. cikk)

A 18. cikk általános rendelkezéseket állapít meg a gyermek áldozatoknak nyújtott segítségre, támogatásra és védelmi intézkedésekre vonatkozóan.

A 18. cikk (1) bekezdése értelmében a gyermek legfőbb érdekeinek figyelembevételével segítséget, támogatás és védelmet kell nyújtani a gyermek áldozatoknak. A legtöbb tagállam rendelkezik e rendelkezést átültető hatályos jogszabállyal. A BE, DE, LV és SI által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

A 18. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek megtenni az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy az adott gyermek segítségben, támogatásban és védelemben részesüljön attól fogva, hogy az illetékes hatóságok észszerű feltételezés alapján úgy vélhetik, hogy a gyermek esetleg bűncselekmény áldozatává vált. A tagállamok körülbelül fele vezetett be e rendelkezést átültető intézkedéseket. AT, BE, BG, DE, EL, ES, FR, IT, LU, NL, PL, SI és UK (Anglia/Wales, Észak-Írország és Skócia) esetében az információ nem volt egyértelmű.

A 18. cikk (3) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy amennyiben az áldozat életkora bizonytalan, és okkal feltételezhető, hogy az említett személy gyermek, akkor őt gyermeknek vélelmezzék annak érdekében, hogy haladéktalanul segítségben, támogatásban és védelemben részesüljön. Míg BG, CY, EL és LT esetében az e rendelkezést átültető jogszabályok szövegezése nagyon hasonlít az irányelvére, EE, ES, HR, LV, MT, PT, RO és UK (Anglia/Wales és Gibraltár) esetében a jogszabályok az áldozatok tekintetében a kiskorúság általános vélelméről rendelkeznek mindaddig, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik. AT, BE, CZ, DE, FI, FR, HU, IE, IT, LU, PL, SE, SI, SK és UK (Skócia) esetében az információ nem volt egyértelmű.

2.2.2.Az áldozatoknak nyújtott segítség és támogatás (19. cikk)

A 19. cikk általános rendelkezéseket állapít meg a gyermek áldozatoknak és családjuknak nyújtott segítség, támogatás és védelmi intézkedések tekintetében.

A 19. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy segítséget és támogatást nyújtanak az áldozatoknak a büntetőeljárást megelőzően, annak során és annak befejezését követően megfelelő ideig, és különösen azon gyermekek védelmét biztosítják, akik a családjukon belüli zaklatásról tesznek bejelentést. A legtöbb tagállam rendelkezik e rendelkezést átültető hatályos jogszabállyal. A DE, HU, IE, IT, LV, PL, RO, SI és SK által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

A 19. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a gyermek áldozatoknak nyújtott segítség és támogatás ne legyen ahhoz a feltételhez kötve, hogy a gyermek áldozat kész-e együttműködni a nyomozás, a büntetőeljárás és a tárgyalás során. Míg CY, EL, MT és UK (Anglia/Wales és Gibraltár) esetében a jogszabályok az irányelvhez hasonló szóhasználattal élnek, a tagállamok többsége (AT, BE, BG, CZ, EE, ES, FI, FR, HR, HU, IE, IT, LT, LU, LV, NL, PL, PT, RO, SE, SK és UK (Észak-Írország és Skócia)) különféleképpen rendelkezik a segítségnyújtásról és a támogatásról. A DE és SI által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

A 19. cikk (3) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy az egyes áldozatok sajátos körülményeinek egyedi értékelését követően, valamint a gyermek véleményének, szükségleteinek és aggodalmainak kellő figyelembevételével nyújtsanak segítséget és támogatást a gyermek áldozatok részére. A legtöbb tagállam bevezetett e rendelkezést átültető intézkedéseket 5 . A DE, EL, IT, LT, LU, LV, NL, PL, SI és UK (Skócia) által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

A 19. cikk (4) bekezdése értelmében a szexuális bűncselekmények gyermek áldozatai különösen kiszolgáltatott sértetteknek tekintendők a 2001/220/IB kerethatározat alapján, amelyet 2012-ben az áldozatok jogairól szóló irányelv váltott fel. 6 A legtöbb tagállam elfogadott e rendelkezést átültető intézkedéseket. A DE, EL, IE, IT, SI és UK (Skócia) által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

A gyermekek különösen kiszolgáltatott áldozatként való elismeréséről egyedi segítségnyújtási és védelmi intézkedések révén gondoskodnak (kivéve UK (Gibraltár) esetében, amely szó szerint ültette át ezt a rendelkezést). Ezek az intézkedések biztosítják, hogy a gyermek áldozatok jogosultak legyenek oly módon tanúvallomást tenni, amely védi őket a nyilvános bírósági tárgyaláson való tanúskodástól, valamint csak olyan szakemberekkel kerüljenek kapcsolatba, akiket erre külön kiképeztek.

A 19. cikk (5) bekezdése értelmében a tagállamok adott esetben, illetve lehetőség szerint segítséget és támogatást nyújtanak a gyermek áldozat családjának, amennyiben a család a tagállam területén tartózkodik. AT, BE, BG, CY, EE, FI, HR, IE, LT, MT, NL, PT, SK és UK intézkedéseket hozott e rendelkezés átültetésére, míg a többi tagállam esetében a szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

2.2.3.A gyermek áldozatok védelme a büntetőeljárás nyomozási és bírósági szakaszában (20. cikk)

A 20. cikk követelményeket állapít meg a tagállamokkal szemben az áldozatoknak a büntetőeljárás nyomozási és bírósági szakaszában való védelme tekintetében.

A tagállamok többsége (BG, CY, CZ, DE, EE, EL, ES, FR, FI, HR, HU, IE, IT, LT, LU, LV, MT, NL, PL, PT, RO, SE, SI, SK és UK (Gibraltár)) intézkedéseket hozott annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok a büntetőeljárás nyomozási és bírósági szakaszában különleges képviselőt jelöljenek ki a gyermek áldozat számára a 20. cikk (1) bekezdésével összhangban. Az AT, BE és UK (Észak-Írország, Skócia és Anglia/Wales) által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

A 20. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a gyermek áldozatok jogi tanácsadást és jogi képviseletet vehessenek igénybe, adott esetben térítésmentesen, ha az áldozat nem rendelkezik elegendő anyagi forrással. A legtöbb tagállam rendelkezik e rendelkezést átültető hatályos jogszabállyal. AT, CZ, DE, EE, IE, LT, PL, RO és UK (Anglia/Wales, Skócia és Észak-Írország) esetében a szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

A 20. cikk (3) bekezdése meghatározza azokat a követelményeket, amelyeket figyelembe kell venni a bűncselekmények gyermek áldozatokat is érintő kivizsgálása és különösen a kihallgatások során. Míg EL, HR, LT, MT, PT, RO, SE és UK (Anglia/Wales, Észak-Írország és Gibraltár) bevezette a 20. cikk (3) bekezdésének átültetéséhez szükséges intézkedéseket, a többi tagállam által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

A tagállamok többsége a 20. cikk (4) bekezdésével összhangban intézkedéseket hozott annak biztosítása érdekében, hogy a gyermek áldozatok vagy gyermek tanúk kihallgatását audiovizuálisan rögzítsék és azokat bizonyítékként fel lehessen használni a büntetőeljárás bírósági szakaszában. Az AT, FI, IE, MT és PL által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

A 20. cikk (5) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek intézkedéseket hozni annak biztosítása érdekében, hogy elrendelhető legyen, hogy a tárgyalásra a nyilvánosság kizárásával vagy a gyermek jelenléte nélkül kerüljön sor. A legtöbb tagállam átültette ezt a cikket, azonban a BE, FI, PL és UK (Skócia) által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

A 20. cikk (6) bekezdésével összhangban a legtöbb tagállam intézkedéseket hozott a gyermek áldozatok magánéletének, személyazonosságának és képmásának védelme, valamint minden olyan információ nyilvánosságra kerülésének megakadályozása érdekében, amely alapján azonosíthatók lennének. A BE, DE, PL, PT és SI által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

2.3.Megelőzés (10. és 21–25. cikk)

2.3.1.Elítélés miatti eltiltás (10. cikk)

A 10. cikk a gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények elítélés miatti eltiltás révén történő megelőzésével foglalkozik.

A 10. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek intézkedéseket hozni annak biztosítása érdekében, hogy az a természetes személy, akit gyermekek elleni szexuális bűncselekményekért elítéltek, átmenetileg vagy véglegesen eltiltható legyen legalább az olyan szakmai tevékenységek gyakorlásától, amelyek a gyermekekkel való közvetlen és rendszeres kapcsolattartással járnak. Néhány tagállam (BE, BG, EL, ES, LT, PT és RO) az átmeneti eltiltás mellett döntött, LU és SK azonban a végleges eltiltást választotta. DE, FR, HR, HU, IE, MT és UK (Anglia/Wales, Észak-Írország és Skócia) esetében az átmeneti vagy végleges eltiltás egyaránt lehetséges. Másrészről CY, EE, FI, LV és NL jogszabályaiból nem derül ki egyértelműen, hogy ez az eltiltás végleges vagy átmeneti. SE ezt a cikket az eltiltásra vonatkozó egyedi rendelkezések helyett inkább úgy ülteti át, hogy rendszeres háttérellenőrzéseket ír elő a gyermekekkel való kapcsolattartással járó munkavégzés tekintetében.

Az AT, CZ, IT, PL, SI és UK (Gibraltár) által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

A 10. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek intézkedéseket hozni annak biztosítása érdekében, hogy a munkáltatók jogosultak legyenek tájékozódni bűncselekményért való elítélésről vagy eltiltásról, ha valakit szakmai vagy önkéntes tevékenység folytatására vesznek fel. A legtöbb tagállam átültette ezt a rendelkezést. Az információ megszerezhető például úgy, hogy kikérik az adott személyre vonatkozó, bűnügyi nyilvántartásban szereplő adatokat (BE, ES, FI, HR, HU, IE, IT, LU, MT, NL, PT, RO, SE, SK és UK), betekintést kérnek az elítéltek adatait tartalmazó nyilvántartásba (LT) vagy a büntetéseket tartalmazó nyilvántartásba (LV), erkölcsi bizonyítványt kérnek (DE), betekintést kérnek a rendőrségi nyilvántartásba (CY), a büntetőjogi szankciók nyilvántartásába (EE), illetve a szexuális vagy erőszakos bűncselekmények elkövetőinek adatait tartalmazó automatizált nemzeti aktákba (FR).

A 10. cikk (3) bekezdését illetően a legtöbb tagállam átültette az arra vonatkozó követelményeket, hogy a bűnügyi nyilvántartásból származó információk cseréjéről szóló 2009/315/IB kerethatározatban 7 megállapított eljárásokkal összhangban továbbítsák a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletekkel és az eltiltással kapcsolatos információkat. Néhány tagállam azonban a jelek szerint még mindig nem biztosítja az információk továbbítását, ha másik tagállam kíván tájékozódni korábbi, büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletről. Egyes esetekben (BE, CZ, IE, LV, MT és SE) nem teszik jogilag kötelezővé az ilyen információk megküldését. Más esetekben (FI, LU és UK (Anglia/Wales, Észak-Írország és Skócia)) viszont túlmennek az irányelv követelményein, és az érintett személynek (egy A tagállamból származó állampolgárnak) bele kell egyeznie, hogy a munkavégzés vagy az önkéntes tevékenység helye szerinti országban (B tagállam) a bűnügyi nyilvántartó igazolást adjon ki, így az érintett személytől kifejezetten további beleegyezést kell kérni, hogy az elítélésről A tagállamból információkat küldjenek B tagállamba.

2.3.2.A zaklatásra való lehetőség és a gyermekszexturizmus reklámozása elleni intézkedések (21. cikk)

A 21. cikk rendelkezik a zaklatásra való lehetőség és a gyermekszexturizmus reklámozása elleni megelőző/tiltó intézkedések elfogadásáról.

A 21. cikk a) pontja a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények elkövetésének lehetőségét reklámozó anyagok terjesztésének tiltására/megelőzésére vonatkozik. Míg AT, BE, CY, EE, EL, IT, LV, MT és SK a 21. cikk a) pontjában meghatározott reklámozást szankcionáló bűncselekmény-meghatározással rendelkezik, addig DE, FI, FR, LV, PL, PT és RO az irányelv e rendelkezését a nyilvános felbujtás bűncselekménye fogalmának bevezetése révén ültette át.

A 21. cikk b) pontja a mások számára bűncselekmény elkövetése céljából szervezett utazás tiltására/megelőzésére vonatkozik. A legtöbb tagállam különféle intézkedésekkel igyekezett átültetni ezt a rendelkezést. Például AT, BG és FI ezt a magatartást a bűnsegédekre/felbujtókra alkalmazandó rendelkezések és gyakorlati intézkedések bevezetésével büntetendőnek nyilvánította, ugyanakkor CZ, LT és SK esetében az ilyen magatartást kizárólag a részesekre vonatkozó rendelkezésekkel szankcionálják, még akkor is, ha a fő bűncselekményt el sem követték. CY, EL, IT és MT külön bűncselekményt határozott meg, amely a harmadik felek számára, gyermekek elleni bűncselekmények elkövetése céljából szervezett utazásokat szankcionálja.

2.3.3.Bűnmegelőzési programok vagy intézkedések (22. cikk)

A 22. cikk értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy azok a személyek, akik attól tartanak, hogy bűncselekményeket követhetnek el, hozzáférhessenek olyan hatékony bűnmegelőzési programokhoz vagy intézkedésekhez, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy értékeljék az ilyen bűncselekmények elkövetésének kockázatát, és megelőzzék azok elkövetését. AT, BG, DE, FI, NL, SK és UK (Anglia/Wales, Észak-Írország és Skócia) intézkedéseket hoztak e rendelkezés átültetésére, a többi tagállam által szolgáltatott információ azonban nem volt egyértelmű.

2.3.4.Megelőzés (23. cikk)

A 23. cikk értelmében a tagállamok kötelesek megfelelő intézkedéseket hozni a gyermekek szexuális bántalmazásának és szexuális kizsákmányolásának megelőzése érdekében.

A 23. cikk (1) bekezdése az oktatási és képzési intézkedésekre vonatkozik. Míg CY, EL, ES, és LT egyedi jogalkotási rendelkezések útján ültette át ez a cikket, addig BG, CZ és PT más intézkedéseket – többek között nemzeti terveket/stratégiákat – alkalmazott. NL, PL, RO, SE és UK (Anglia/Wales, Észak-Írország és Skócia) az alkalmazott általános jogalkotási intézkedéseket kampányokkal és programokkal ötvözte.

A 23. cikk (2) bekezdése a lehetőség szerint civil társadalmi szervezetekkel együttműködésben folytatott tájékoztató és felvilágosító kampányokra vonatkozik. Minden tagállam átültette ezt a rendelkezést, például oktatási programok bevezetésével (AT, BE, CY, FR, LU, LV, MT, PT, SK és UK (Anglia/Wales és Észak-Írország)).

A 23. cikk (3) bekezdése a gyermek áldozatokkal várhatóan kapcsolatba kerülő hivatalos személyek rendszeres képzésére vonatkozik. A legtöbb tagállam hozott intézkedéseket e rendelkezés átültetése érdekében. Az EL, HU, IE, IT és UK (Skócia) által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

2.3.5.A büntetőeljárás bírósági szakaszában vagy azt követően önkéntes alapon igénybe vehető bűnmegelőzési programok vagy intézkedések (24. cikk)

A 24. cikk a büntetőeljárás bírósági szakaszában vagy azt követően igénybe vehető bűnmegelőzési programokat és intézkedéseket szabályozza.

A 24. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a büntetőeljárás során bármikor hatékony bűnmegelőzési programok vagy intézkedések álljanak rendelkezésre – a büntetés-végrehajtási intézeten kívül és belül egyaránt – abból a célból, hogy megelőzzék és minimálisra korlátozzák a bűncselekmények megismétlésének kockázatát. Jóllehet számos tagállam hozott intézkedéseket e rendelkezés átültetésére, az AT, CY, CZ, DE, ES, FI, FR, HU, IE, IT, LU, LV, PL, PT, RO, SE, SI, SK és UK (Észak-Írország, Skócia és Gibraltár) által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

A 24. cikk (2) bekezdése előírja, hogy a bűnmegelőzési programoknak vagy intézkedéseknek meg kell felelniük a nemi erkölcs elleni bűncselekmények kiskorú elkövetői sajátos fejlődési szükségleteinek. A tagállamok különféle módon ültették át ezt a rendelkezést, többek között jogszabályok útján (BG, HR és RO), jogszabályok és egyéb intézkedések útján (HU, LT és MT), valamint egyéb intézkedések útján (FI, NL és UK (Anglia/Wales, Észak-Írország és Skócia)).

A 24. cikk (3) bekezdése előírja, hogy biztosítsák a bűnmegelőzési programok vagy intézkedések igénybevételét azon személyek részére, akiket büntetőeljárás alá vontak (24. cikk (3) bekezdésének a) pontja) vagy elítéltek (24. cikk (3) bekezdésének b) pontja). CY, EL, MT, NL, RO és UK intézkedéseket hoztak a 24. cikk (3) bekezdése a) pontjának átültetésére, BG, CY, DE, EL, ES, FI, HR, IT, LT, MT, NL, RO és UK pedig a 24. cikk (3) bekezdése b) pontjának átültetésére. A többi tagállam által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

A 24. cikk (4) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a bűnmegelőzési programokat vagy intézkedéseket esetleg igénybe vevő személyekről az általuk jelentett veszély és a bűncselekmények esetleges ismételt elkövetésének kockázata szempontjából értékelés készüljön a megfelelő bűnmegelőzési programok vagy intézkedések meghatározása céljából. AT, EL, HR, LT, MT, RO és SE intézkedéseket hoztak e rendelkezés átültetésére, a többi tagállam által szolgáltatott információ azonban nem volt egyértelmű.

A 24. cikk (5) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy azon személyek, akik számára bűnmegelőzési programban vagy intézkedésben való részvételt javasoltak, teljes körű információt kapjanak e javaslat indokairól (24. cikk (5) bekezdése a) pontja), a tények teljes ismeretében hozzájáruljanak az azokban való részvételükhöz (24. cikk (5) bekezdése b) pontja), valamint visszautasíthassák ezt a lehetőséget, és – elítélt személyek esetében – tájékoztatást kapjanak arról, hogy ez milyen következményekkel járhat (24. cikk (5) bekezdése c) pontja). AT, BG, CY, EE, FI, LT, MT és UK (Gibraltár) intézkedéseket hoztak a 24. cikk (5) bekezdése a) és b) pontjának átültetésére, CY, EE, FI, FR, LT, MT és UK (Gibraltár) pedig a 24. cikk (5) bekezdése c) pontjának átültetésére. A többi tagállam által szolgáltatott információ nem volt egyértelmű.

2.3.6.A gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő weboldalak elleni intézkedések (25. cikk)

Lásd az e cikk átültetéséről szóló konkrét, külön jelentést 8 .

3.KÖVETKEZTETÉSEK ÉS A KÖVETKEZŐ LÉPÉSEK

Az irányelv átfogó jogszabályi keretet biztosít, amelynek köszönhetően a tagállamokban lényeges előrelépéseket értek el a büntetőtörvénykönyvek, a büntetőeljárások és az ágazati jogszabályok módosítása, az eljárások észszerűsítése, az együttműködési programok létrehozása és fejlesztése, valamint a nemzeti szereplők közötti együttműködés javítása révén. A Bizottság elismeri, hogy a tagállamok nagy erőfeszítéseket tettek az irányelv átültetése érdekében.

Mindazonáltal az irányelv legjobb működésének biztosítása érdekében a tagállamoknak még mindig jelentős erőfeszítéseket kell tenniük, hogy teljes körűen végrehajtsák a benne foglalt valamennyi rendelkezést.

Az elemzés egyelőre azt mutatja, hogy a tagállamok előtt álló jelentős kihívások némelyike az elkövetőknek kínált bűnmegelőzési programokhoz és intézkedésekhez (22., 23. és 24. cikk), a büntető anyagi joghoz (3., 4. és 5. cikk), valamint a gyermek áldozatoknak nyújtott segítséghez, támogatáshoz és védelmi intézkedésekhez (18., 19. és 20. cikk) kapcsolódhat.

A csekélyebb kihívást támasztó rendelkezések közé a jelek szerint a felbujtás, bűnsegély és kísérlet (7. cikk), a beleegyezésen alapuló szexuális tevékenység (8. cikk), a lefoglalás és elkobzás (11. cikk), valamint a jogi személyek felelőssége és a jogi személyek elleni szankciók (12. és 13. cikk) témaköre tartozik.

Az irányelv átfogó jellegére tekintettel a Bizottság annak biztosítására fog összpontosítani, hogy az egész Unióban befejezzék az átültetést és megfelelően alkalmazzák a rendelkezéseket. A Bizottság ezért eddig nem tervezte, hogy az irányelv módosítására vagy bármilyen kiegészítő jogszabályra tegyen javaslatot. A Bizottság erőfeszítéseinek középpontjában inkább annak biztosítása fog állni, hogy a gyermekek az irányelv tagállamok általi teljes körű átültetése és végrehajtása jóvoltából annak minden hozzáadott értékét élvezhessék.

A Bizottság a megfelelő szintű átültetés és végrehajtás biztosítása érdekében továbbra is támogatást fog nyújtani a tagállamok számára. Ez kiterjed annak ellenőrzésére is, hogy a nemzeti intézkedések megfelelnek-e az irányelv vonatkozó rendelkezéseinek. Szükség esetén a Bizottság élni fog a Szerződés által rá ruházott végrehajtói hatáskörrel, és kötelezettségszegési eljárásokat fog indítani. A bevált gyakorlatok kialakításának és cseréjének elősegítése révén is támogatni fogja az irányelv végrehajtását olyan konkrét területeken, mint az elkövetőknek szóló bűnmegelőzési programok.

(1)

 Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer, amelyet a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló, 2009. február 26-i 2009/315/IB tanácsi kerethatározat, valamint a 2009/315/IB kerethatározat 11. cikke alkalmazásában az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/316/IB tanácsi határozat szabályoz. Az ECRIS-ről további információk találhatók a következő weboldalon: http://ec.europa.eu/justice/criminal/european-e-justice/ecris/index_en.htm.

(2)

 Ettől kezdve a „tagállamok”, illetve a „minden tagállam” kifejezés az irányelv hatálya alá tartozó tagállamokra (azaz Dánia kivételével az összes uniós tagállamra) utal. A Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vett részt az irányelv elfogadásában, és az rá nézve nem alkalmazandó. A 2004/68/IB tanácsi kerethatározat azonban továbbra is alkalmazandó és kötelező erővel bír Dániára nézve. Az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban mindkét tagállam részt vett az irányelv elfogadásában, ezért az rájuk nézve kötelező.

(3)

 Az irányelv 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő weboldalak elleni intézkedésekről szóló 25. cikk végrehajtását külön jelentésben (COM(2016) 872) értékelik, amelyet e jelentéssel együtt tesznek közzé.

(4) Ebben a dokumentumban a tagállamok a következő szabályok szerinti rövidítéssel szerepelnek: http://publications.europa.eu/code/hu/hu-370100.htm
(5) Például az értékelés magában foglalhatja a gyermek áldozat helyzetének család, gyermek, iskola, bölcsőde, rokonok vagy más hatóságok által összegyűjtött információk alapján történő értékelését, a gyermek fejlődésének és szükségletei kielégítésének, a szülői képességnek, a gyermek és a család társadalmi környezetének, a gyermek véleményének és kéréseinek, valamint a gyermek életkorának, egészségi állapotának, szellemi érettségének és kulturális identitásának értékelését.
(6) A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelvvel felváltott, a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat.
(7) Lásd az 1. lábjegyzetet.
(8) Lásd a 3. lábjegyzetet.
Top