EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52012XC0503(03)

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján

HL C 128., 2012.5.3, p. 14–18 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

3.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 128/14


Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján

2012/C 128/09

Ezzel a közzététellel az 510/2006/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke alapján létrejön a kérelem elleni kifogás joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számítva hat hónapon belül kell beérkeznie a Bizottsághoz.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

„PA DE PAGÈS CATALÀ”

EK-szám: ES-PGI-0005-0880-15.06.2011

OFJ ( X ) OEM ( )

1.   Elnevezés:

„Pa de Pagès Català”

2.   Tagállam vagy harmadik ország:

Spanyolország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása:

3.1.   A termék típusa:

2.4. osztály:

kenyér, péksütemények, cukrászsütemények és egyéb pékáru

3.2.   A termék leírása, amelyre az 1. pontban található elnevezés vonatkozik:

A „Pa de Pagès Català” oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel védett ún. katalán parasztkenyér hagyományos eljárással készült, kerek, ropogós héjú, puha bélzetű és nagy lyukacsú kenyér, amelynek legalább a végleges formázása kézi úton történik. A készítés teljes folyamata hagyományos eljárást követ, amelynek legfontosabb jellegzetessége a lassú kelesztés és a tűzálló fenekű kemencében történő sütés.

Az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel védett kenyér jellemzői:

 

Megjelenés:

 

Kerek, rusztikus megjelenésű.

 

Bélzete nagy lyukacsú, szabálytalan szövetű. Ugyanolyan fehér színű, mint a készítéséhez felhasznált liszt, és az idő múlásával megőrzi puhaságát. A termék minősége szempontjából kulcsfontosságú a szivacsos bélzet, mely a pékek hozzáértésének és bőséges tapasztalatainak köszönhetően alakul ki.

 

Héja vastag és ropogós, felületét a sütés közben felnyíló hasadék tagolja.

 

Érzékszervi jellegzetességek:

Aromája, íze kitűnő; bizonyos mértékű savasságot mutat, amelynek köszönhetően a sütés után nyolc-kilenc órával is megtartja friss állagát és kellemes textúráját.

 

Kiszerelés

Körülbelül 500 grammos és 1 kilogrammos kiszerelésben kapható; a kenyér alakja kerek, tetején természetes módon felnyíló hasadék látható.

Tömeg sütés és kihűlés után (gramm)

Kerület sütés és kihűlés után (cm)

400–500

25 +/– 5

800–1 000

35 +/– 5

3.3.   Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termék esetében):

Búzaliszt: 150 és 240 közötti W értékkel, 0,4 és 0,6 közötti P/L értékkel.

Víz: 60–70 %-ban kell a tésztához adagolni (liter víz/kg liszt).

Előérlelt alaptészta: a tésztában felhasznált liszt 15–20 %-ának megfelelő mennyiségben.

Élesztő (Saccharomyces cerevisiae L.): legfeljebb 2 %.

Étkezési só: legfeljebb 1,8 % (100 kg lisztre vetítve).

3.4.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termék esetében):

3.5.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani:

Az előállítás valamennyi műveletét a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani:

a)

Dagasztás

b)

Pihentetés

Ebben a szakaszban a pék hozzáértése fontos szerepet játszik a kenyér aromájának alakításában. Emellett a pihentetés kedvez a dagasztás során kialakult fehérjehálózat megerősödésének is, és így befolyásolja a tészta kezelhetőségét.

c)

Osztás

d)

Előformázás

e)

Az előformázott tészta pihentetése

f)

Végleges formázás

Az előírt alakot kézi formázással kell elérni, a gépi formázás nem megengedett.

g)

Kelesztés

h)

Darabolás

i)

Sütés

A „Pa de Pagès Català” oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel védett termék kizárólag olyan kemencékben süthető, amelyek a sütéshez szükséges hőmérsékletet tűzálló anyagból készült, 180 °C és 230 °C közötti hőmérsékletű aljzatukon keresztül, hővezetés útján állítják elő. A gőzt a pék a szaktudásának megfelelően alkalmazza; ez a művelet rendkívül fontos a héj megjelenése szempontjából.

j)

Kihűlés

3.6.   A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok:

A „Pa de Pagès Català” oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel védett termék egészben, szeletelés nélkül kerül a vásárlóhoz.

A kenyér értékesítése becsomagolva történik. Minden kenyér külön csomagolást kap, és csomagolóanyagként kizárólag papírból vagy más fenntartható, biológiailag lebomló és környezetkímélő anyagból készült zacskók alkalmazhatók.

A csomagolást az értékesítés helyén kell végezni közvetlenül a végső fogyasztónak történő értékesítés előtt, ugyanis a csomagolóanyag felgyorsíthatja a héj átnedvesedését a bélzet felől, aminek következtében a héj megpuhulhat és rugalmasabbá válhat, így a kenyér kevésbé lesz ropogós és elveszíti szivacsosságát.

A kenyér kizárólag az értékesítéskor, a vásárló kérésére vágható fel szeletekre (ún. „llesques”).

3.7.   A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

A kenyér csomagolásán nyomtatott formában jól láthatóan szerepelnie kell az oltalom alatt álló földrajzi jelzés „Pa de Pagès Català” elnevezésének, a földrajzi jelzés saját logójának és az európai uniós logónak, valamint a hatályos jogszabályokban általában meghatározott adatoknak. A „Pa de Pagès Català” oltalom alatt álló földrajzi jelzés logóját minden olyan gazdasági szereplő jogosult használni, amely teljesíti a termékleírásban foglalt követelményeket.

Az oltalom alatt álló földrajzi jelzés saját logója fekete-fehérben:

Image

Az oltalom alatt álló földrajzi jelzés saját logójának Pantone-színkódjai: lapát – 457; kenyér árnyéka – 265; kenyér héja – 124.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása:

A „Pa de Pagès Català” oltalom alatt álló földrajzi jelzés földrajzi területe egybeesik Katalónia Autonóm Körzet területével.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai:

A Katalónia Autonóm Körzet teljes területén csak pa de pagès néven ismert „Pa de Pagès Català” a régió történelmileg leghíresebb kenyere. A pa de pagès név etimológiája egyértelműen jelzi a kenyér eredetét, a vidék világát. Katalán nyelven a pa szó kenyeret, a pagès szó földművest, parasztot jelent: az elnevezés jelentése tehát „parasztkenyér”. A földművesek Katalónia vidéki területein mindenütt pa de pagès-t készítettek saját fogyasztásra. Ennek megfelelően kifejezetten kézműves jellegű termékről van szó, hiszen a masía néven ismert katalán parasztházakban és a többi falusi házban készítették. A vidéki pékmesterek ugyancsak ezt a fajta kenyeret sütötték, hiszen ez volt az a kenyérfajta, amely – földművesek számára ideális módon – napokig tökéletes állapotban eltartható volt. Kerek formája mellett legfontosabb jellegzetessége, hogy alakját kézi formázás útján nyeri, lassú kelesztéssel készül, sütése pedig tűzálló fenekű kemencékben történik – ez a hagyomány több mint hat évszázad folyamán fennmaradt.

Mind a házilag, mind a pékmesterek által sütött pa de pagès készítésének hagyománya évszázadokon át szállt apáról fiúra. Éppen ezek a vidéki pékek voltak azok, akik a XVI–XVIII. század folyamán Katalóniában lezajlott több, a falvakból a városokba irányuló migrációs hullámok alkalmával fokozatosan terjesztették el a pa de pagès-t a nagyvárosok és környékük fogyasztói körében.

A XIX. század végén néhány történelmi esemény végérvényesen megszilárdította a „Pa de Pagès Català” mint a katalán sütőipar legjellegzetesebb terméke népszerűségét. Az 1888-ban és az 1929-ben rendezett két barcelonai világkiállítás, amelyek éppen Katalónia iparosodásának időszakára estek, nagy tömegekben vonzotta a vidéki földműveseket a katalán fővárosba. Katalónia belső és déli részein ezrek hagyták ott falvaikat, hogy jobb megélhetést keressenek maguknak Barcelona és más iparosodott nagyvárosok, mint Manresa, Reus stb. gyáraiban. Sokan voltak közöttük olyanok, akik szülőfalujukban pékek voltak, vagy otthon ők sütötték a pa de pagès-t. Közülük aztán sokan nem a gyárakban, hanem a városi pékségekben találtak maguknak munkát, melyeknek egyre növekvő számú lakosságot kellett kenyérrel ellátniuk.

Miközben többen pékségi munkásként találták meg helyüket a városi társadalomban, a sütőiparban alkalmazott munkamódszerek is átalakuláson mentek keresztül: ekkor kezdődött meg a gépesítés, és az addig felhasználtaknál finomabbra őrölt lisztek is ekkor jelentek meg az alapanyagok között. Ekkortájt kezdtek terjedni a hagyományos parasztkenyereknél könnyebben és gyorsabban elkészíthető hosszúkás kenyerek. Az új városi lakosság ugyanakkor hű maradt hagyományos kenyeréhez, és a pékségekben a pa de pagès-t kereste, ami arra sarkallta a városi pékségeket, hogy a modern hosszúkás kenyereket és a parasztkenyeret egyaránt kínálják.

A pa de pagès-t ekkor már Katalónia teljes területén hagyományos és kézműves, régi időktől fogva fogyasztott kenyérként ismerték, amelynek semmi köze nem volt az újfajta kenyerekhez. Ez a hírneve máig változatlan. Olyannyira, hogy a katalán gasztronómia egyik leghíresebb terméke, a paradicsomos kenyér (katalán nyelven: pa amb tamàquet) szinte elképzelhetetlen másképpen, mint „Pa de Pagès Català”-ból.

A pa de pagès elkészítésének módszere a XIX. és a XX. század folyamán Barcelonából és a többi ipari városból Katalónia teljes területére átterjedt. Amint azt a Katalónia különböző vidékeiről származó, hagyományosan kenyérsütéssel foglalkozó családok leszármazottai is megerősítik, elkészítésének módszere az elmúlt száz évben nem változott, alapjait mindvégig megőrizte: a kenyérkészítés során alkalmazott folyamatok időtartamát, a különleges odafigyeléssel végzett sütést, illetve mindenekelőtt a pékmesteri hozzáértést igénylő gőzadagolást, amely alapvetően fontos a kész kenyér héjának állaga szempontjából.

5.2.   A termék sajátosságai:

A „Pa de Pagès Català” a katalán sütőipar legjellegzetesebb terméke. Olyan hosszan kelesztett, kizárólag kézi úton formázott, tűzálló fenekű kemencében lassan barnára sütött, ropogós héjú, lágy, szivacsos bélzetű, nagy lyukacsú kenyérről van szó, amely frissességét és kellemes textúráját sütés után nyolc-kilenc órával is megőrzi. Ezek a jellegzetességek, melyek a katalán pékek hozzáértésének és bőséges tapasztalatainak köszönhetők, olyan sajátos tulajdonságokkal ruházzák fel a terméket, amelyek régmúlt időkre visszatekintve is változatlanok, és amelyek az idők folyamán segítették megőrizni a kenyér jó hírnevét.

5.3.   A földrajzi terület és a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti okozati kapcsolat:

A termék és a földrajzi terület között elsősorban az teremt kapcsolatot, hogy a termék régóta jó hírnévnek örvend, valamint az, hogy a katalánok között nemzedékeken át apáról fiúra szálló előállítási módszer mindvégig hű maradt a hagyományokhoz. A termék fontosságára jellemző, hogy a katalán konyhaművészet elképzelhetetlen a „Pa de Pagès Català” nélkül.

Katalóniában a „Pa de Pagès Català” kézművesipari hírneve és minősége több évszázados, és mindeközben a termék maga több konfliktusnak is forrása volt. Így a Barcelonai Egyetem egyik munkatársa, Antoni Riera a XIV–XVIII. századi modern katalán városokban sütött, értékesített és fogyasztott kenyerekről írva említést tesz arról, hogy a XVIII. századi Barcelonában a vidékről a városba került kenyér, konkrétan, mondja Riera, „a környékbeli falvakból érkező pa de pagès” nem kis feszültséget okozott. Könnyű megérteni, mi volt az oka a városi és a katalán fővároson kívülről érkező pékek között kialakult feszültségnek: a pa de pagès jobb minőségű kenyér volt, mint a barcelonai pékségekben sütött kenyerek, ezért a vásárlók az előbbit kedvelték jobban. Ugyanezt mutatja ki Jesús Ávila történész is a más településekről Barcelonába érkező kenyerekkel kapcsolatban: „a városi lakosság egyértelműen a San Jeroni de la Vall d’Hebron szerzetesei által sütött kenyereket szerette. A pa de pagès mellett más vidékek kenyerei is népszerűvé váltak, például a vallsi és a reusi kenyerek, a hosszú francia kenyér vagy a llonguet [néven ismert zsemleféle].” Mint látható, a történészek – legalábbis a XVIII. századtól fogva – úgy tekintenek a katalán pa de pagès-ra, mint a katalóniai terület sajátos jellegzetességére.

A kenyérkészítés más specialistái, konyhaművészek és történészek (F. Tejero, X. Barriga, J. C. Capel, E. Rosset, P. Roca) ugyancsak vissza-visszatérően mint sajátságos katalán terméket említik műveikben a „Pa de Pagès Català”-t.

Szemléltetésképpen érdemes lehet felidézni, hogy a képzőművészet hogyan jelenítette meg viszonylag gyorsan a kenyér egyediségét. A „Pa de Pagès Català” egyik legrégebbi képi ábrázolása a léridai Pia Almoina XIV–XV. századi falfestményein található, amelyeken a szegények asztalán nagy kerek kenyerek láthatók, szemben a kor tehetősebb társadalmi osztályai által fogyasztott kenyerekkel. Egy gyors művészettörténeti áttekintés keretében olyan konkrét műveket is illendő megemlíteni, amelyek felidézik a hagyományos katalán kenyér formáját, mint Picasso és Dalí esetében (a XX. század elején és közepén), később pedig a múlt század második felében működött, nemzetközileg kevésbé ismert festők csendéletein.

Kiemelést érdemel, hogy a „Pa de Pagès Català” nyomán hogyan jelentek meg pa de pagès néven más hasonló kenyerek például a Baleár-szigeteken vagy a szomszédos autonóm körzetek Katalóniával határos tartományaiban (Huesca, Castellón). Erre a jelenségre utal José Carlos Capel, a spanyol táplálkozási szokásokat tanulmányozó és népszerűsítő szakember, konyhaművészeti kritikus „El pan. Elaboración, formas, mitos, ritos y gastronomía” („A kenyér. Készítés, formák, mítoszok, rítusok és gasztronómia”) című művében (Barcelona, Montserrat Mateu, 1991) is, amikor kijelenti, hogy „a pan de payés elnevezés [a katalán pa de pagès spanyol nyelvű megfelelője] olyan termékek megnevezésére használatos, amelyek külsőjüket és ízjegyeiket illetően ezt a kiváló katalán kenyeret próbálják, általában nem sok sikerrel, utánozni”.

A pa de pagès elterjedtsége a különböző spanyol tartományokban az állami hatóságok felügyelete alatt közzétett hivatalos kenyérárjegyzékekben is tetten érhető. A pa de pagès a kenyérárak liberalizációjáig (1986) mindvégig jelen van a négy katalán tartomány mindegyikében, míg a Baleár-szigeteken, ahol ugyancsak árulnak hasonló megnevezésű terméket, elő sem fordul, az itteni listákon csupán a (közönséges) lángolt kenyér nevét találjuk.

A legutóbbi években számos újságcikk emelte ki azoknak a Katalónia-szerte megtalálható, az évszázados hagyományt követő családi kemencékkel működő pékségeknek a kiválóságát, amelyek megtartották specialitásaik között a „Pa de Pagès Català”-t.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

A termékleírás teljes szövege a következő internetcímen olvasható (katalán nyelven):

http://www.gencat.cat/daam/pliego-pa-pages-catala


(1)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o.


Top