Az EU közös halászati politikája

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMOKRÓL:

1380/2013/EU rendelet a közös halászati politikáról

MI A RENDELET CÉLJA?

• A rendelet az Európai Unió (EU) közös halászati politikájának (KHP) alapvető szabályait írja elő.
• A KHP célkitűzése annak biztosítása, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek hozzájáruljanak a hosszú távú környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi fenntarthatósághoz. Az európai zöld megállapodással (lásd az összefoglalót) és a 2030-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégiával (lásd az összefoglalót) összhangban az uniós halászatra – a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatásának korlátozása érdekében – az elővigyázatosság elve alkalmazandó.
• A KHP négy pillére:
  • halászati gazdálkodás;
  • nemzetközi politika;
  • piac- és kereskedelempolitika; és
  • pénzügyi támogatás, vagyis az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap rendelet ról (lásd az összefoglalót)
• A KHP megállapítja a halászati gazdálkodásra vonatkozó szabályokat, hozzájárulva így tengerek biológiai erőforrásainak védelméhez, a nagyobb termelékenységhez, a halászati ágazatban dolgozók méltányos életszínvonalához, a stabil piacokhoz és az észszerű áron történő élelmiszer-ellátás biztosításához. A piaci intézkedésekkel és a pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatban magában foglalja az édesvizek biológiai erőforrásait és az akvakultúra-tevékenységeket, valamint a halászati és az akvakultúra-termékek feldolgozását és forgalmazását.

FŐBB PONTOK

• A halászati gazdálkodás célja, hogy lehetővé tegye a halászok számára fogásaik maximalizálását anélkül, hogy az veszélyeztetné a halállományok szaporodását („maximális fenntartható hozamukat”*). Ebből a célból a legtöbb kereskedelmi halállományra vonatkozóan megállapítja a teljes kifogható mennyiségeket (vagy „halászati lehetőségeket”). A halászati szinteket lehetőleg 2015-ig – de legkésőbb 2020-ig – minden halállomány tekintetében össze kell egyeztetni a maximális fenntartható hozammal.
• A halállományokkal való gazdálkodás tudományos véleményeken alapul. Az uniós tagállamok kötelesek összegyűjteni, kezelni és hozzáférhetővé tenni a tudományos véleményekhez szükséges adatokat. Ilyen adatok többek között a biológiai, környezeti és társadalmi-gazdasági adatok. Az adatgyűjtési tevékenységeket az Unió pénzügyileg támogatja.
• A kirakodási kötelezettség* bevezetésével a KHP a nem kívánt fogások tengerbe történő visszadobásának pazarló gyakorlatát akarja megszüntetni. A kirakodási kötelezettséget a 2015 és 2019 közötti időszakban fokozatosan vezették be, és jelenleg már teljes mértékben hatályban van; ennek értelmében a halászok a szabályozott kereskedelmi fajok esetében valamennyi fogást kötelesek kirakodni.
• A többéves tervek célértékeket határoznak meg a halállományokkal való gazdálkodás tekintetében. Ha a visszadobási terveket tartalmazó többéves tervek vagy kezelési tervek előkészítése és elfogadása az eredetileg tervezettnél több időt vesz igénybe, az (EU) 2017/2092 rendelet (amely az 1380/2013/EU rendeletet módosítja) felhatalmazza az Európai Bizottságot visszadobási tervek elfogadására.
• A technikai intézkedések olyan széles körű szabályok, amelyek szabályozzák, hogy a halászok hogyan, hol és mikor halászhatnak. Ezek az összes európai tengermedencékre vonatkoznak, de az egyes tengermedencék között a regionális körülményeket tükröző jelentős eltérések vannak.
• A KHP decentralizálja a döntéshozatalt azáltal, hogy közelebb viszi azt a halászterületekhez (ezt a folyamatot nevezik regionalizációnak). Előírja, hogy az egyes földrajzi területeket illetően tanácsadó testületeket kell létrehozni. Az adott területen gazdálkodási érdekkel bíró tagállamok részletes intézkedéseket javasolhatnak, amelyeket a Bizottság uniós jogba foglalhat.
• A halászati ellenőrzés rendszere biztosítja a KHP szabályainak való megfelelést, beleértve az illegális, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmet is (1005/2008/EK rendelet – lásd az összefoglalót). Az 1026/2012/EU rendelet (lásd az összefoglalót) megállapítja a szabályokat a halállományok megőrzésére a nem fenntartható halászatot folytató országokban.
• A címkézésre, a minőségre és a nyomonkövethetőségre vonatkozó új piackutatási szabványok lehetővé teszik, hogy a fogyasztók jobb tájékozottsággal rendelkezzenek az általuk vásárolt hal eredetét és termelési módját illetően.
• A fenntarthatóság elve az uniós vizeken kívüli uniós hajók halászatára is vonatkozik. A Bizottság megkapta a felhatalmazást arra, hogy tárgyalásokat folytasson a fenntartható halászati partnerségi megállapodásokról és azokat az EU részéről megkösse bizonyos nem uniós partnerországokkal. Ezek a megállapodások:
  • lehetővé teszik az uniós hajók számára, hogy többletkészleteket halásszanak a partnerország kizárólagos gazdasági övezetében* jogilag szabályozott környezetben, pénzügyi hozzájárulás fejében;
  • az erőforrások védelmére és a környezetvédelmi fenntarthatóságra összpontosítanak, biztosítva azt, hogy minden uniós hajóra ugyanazok az ellenőrzési és átláthatósági szabályok vonatkozzanak.
• A tagállamoknak támogatniuk kell a fenntartható akvakultúra fejlesztését, a többéves nemzeti terveken keresztül.

Az átalakított KHP áttekintése

A Bizottság minden évben közleményt tesz közzé, amelyben ismerteti a halállományok helyzetének alakulását, és széles körű nyilvános konzultációt indít a következő évre vonatkozó éves halászati lehetőségek meghatározásáról. Ez a közlemény értékeli az Unióban a fenntartható halászat irányába tett előrelépést, és felülvizsgálja a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúlyt, az ágazat társadalmi-gazdasági teljesítményét és a kirakodási kötelezettség végrehajtását. Tartalmazza továbbá a következő évi halászati lehetőségekre vonatkozó javaslat indoklását.

MIKORTÓL ALKALMAZANDÓ A RENDELET?

A rendelet 2014. január 1. óta hatályos.

HÁTTÉR

• A közös halászati politika 1970-ben lépett először életbe. Ez a politika számos reformon esett át, amelyek közül a legújabb 2014. január 1-jével lépett érvénybe.
• További információk:
  • Közös halászati politika (KHP) (Európai Bizottság).

KULCSFOGALMAK

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22–61. o.)

A 1380/2013/EU rendelet későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1139 rendelete (2021. július 7.) az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap létrehozásáról és az (EU) 2017/1004 rendelet módosításáról (HL L 247., 2021.7.13., 1–49. o.)

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Az uniós halászat fenntarthatóbbá tétele: az aktuális helyzet és a 2022-re vonatkozó iránymutatások (COM(2021) 279 final, 2021.6.9.)

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai zöld megállapodás (COM(2019) 640 final, 2019.12.11.)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1241 rendelete (2019. június 20.) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, a 2019/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2019.7.25., 105–201. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1004 rendelete (2017. május 17.) a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló uniós keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról és a 199/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 157., 2017.6.20., 1–21. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1627 rendelete (2016. szeptember 14.) az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves helyreállítási tervről, valamint a 302/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 252., 2016.9.16., 1–52. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács 1026/2012/EU rendelete (2012. október 25.) a halállományok megőrzésére irányuló, a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országok esetében alkalmazandó egyes intézkedésekről (HL L 316., 2012.11.14., 34–37. o.)

A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1–50. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 1–32. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

utolsó frissítés 21.03.2022