52011DC0105

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2011.3.10.

COM(2011) 105 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a 2006/500/EK határozat 7. cikke alapján (az Energiaközösséget létrehozó szerződés)

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a 2006/500/EK határozat 7. cikke alapján (az Energiaközösséget létrehozó szerződés)

E jelentés az Energiaközösséget létrehozó szerződés Európai Közösség általi megkötéséről szóló, 2006. május 29-i 2006/500/EK tanácsi határozatnak megfelelően készült, amely a következőket rögzíti: „Három évvel ezen határozat hatálybalépését követően a Bizottság az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak jelentést nyújt be az ezen határozat végrehajtása során szerzett tapasztalatokról, amelyet szükség esetén a további intézkedésekre vonatkozó javaslattal egészít ki”. Ez a jelentés áttekinti az Energiaközösség által elért eredményeket és felvázolja a jövő kihívásait.

1. Bevezetés – A széttagoltságtól az együttműködésig

Az Energiaközösség az egyrészről az Európai Unió[1], másrészről az alábbi kilenc szerződő fél által aláírt szerződésen alapul: Albánia, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Moldova, Montenegro, Szerbia, Ukrajna és az Egyesült Nemzetek ideiglenes koszovói közigazgatási missziója[2]. Tizennégy európai uniós tagállamot (ezek Ausztria, Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Hollandia, Németország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovákia és Szlovénia) továbbá speciális kötelék fűz a szervezethez, azaz ők „résztvevői” státusszal vannak jelen a folyamatban, míg Grúzia, Norvégia és Törökország jelenleg megfigyelői státusszal bír.

Az Energiaközösség elsősorban a beruházások, a gazdasági fejlődés, a biztonságos energiaellátás és a társadalmi stabilitás előmozdítását célozza, ugyanakkor a szolidaritás, a kölcsönös bizalom és a béke is kiemelt fontosságú a szervezet számára. Az Energiaközösség létrejötte már önmagában óriási siker, hiszen mindössze tíz évvel a balkáni konfliktus lezárultát követően ez volt az első olyan intézményes keretek között zajló projekt, amelyet Délkelet-Európa nem uniós országai indítottak el.

Az Energiaközösség három – nemzeti, regionális és európai – szinten törekszik célkitűzései elérésére. Rövid távú célja, hogy szilárd szabályozási és piaci kereteken nyugvó, nyitott és átlátható nemzeti energiapiacok jöjjenek létre, amelyek az energiatermelés és a hálózatok terén beruházásokat képesek vonzani (tekintettel arra, hogy az energiaellátás biztonsága elengedhetetlen a gazdasági fejlődéshez és a társadalmi stabilitáshoz). Az Energiaközösség középtávon olyan, a régió egészére kiterjedő integrált energiapiac kialakítására törekszik, amely lehetővé teszi a határokon átnyúló energiakereskedelmet, garantálja az energiaellátást és szem előtt tartja az éghajlatot és a társadalmat érintő szempontokat. Végül a hosszú távú cél az, hogy a regionális piac teljes egészében beépüljön az Európai Unió belső energiapiacába.

Mindezen célok elérése érdekében az Energiaközösséget létrehozó szerződés a szerződő felek számára megfelelő cselekvéseket ír elő, amelyeket önállóan, egyes uniós tagállamokkal együttesen vagy az Európai Unió egészével együttműködve kell megvalósítaniuk. A szerződő felek az Energiaközösséghez való csatlakozással vállalták az energiaügyre, a környezetvédelemre és a versenyjogra vonatkozó megfelelő uniós jogszabályok végrehajtását. Az Energiaközösséget létrehozó szerződés továbbá eszközöket biztosít az energiapiacok határokon átnyúló működését elősegítő eseti szabályozási keret elfogadásához és az egységes energiapiac létrehozásához.

Az Energiaközösség saját intézményi kerettel rendelkezik. Adminisztratív vezetését – a Bizottság szolgálataival szoros együttműködésben – a bécsi székhelyű titkárság látja el, amely gondoskodik a többi intézményben, azaz a magas szintű állandó csoportban, a miniszteri tanácsban, az Energiaközösség szabályozó tanácsában és a különböző fórumokban[3] zajló munka összehangolásáról és támogatásáról. A titkárság felelős továbbá annak ellenőrzésért, hogy a szerződő felek megfelelően hajtják-e végre az Energiaközösséget létrehozó szerződés szerinti kötelezettségeiket, és az előrehaladásról évente jelentést nyújt be a miniszteri tanácsnak. Ilyen értelemben tehát a titkárság „az Energiaközösséget létrehozó szerződés őreként” jár el, az Európai Bizottság pedig ugyanezen szerződés általános koordinátorának szerepét tölti be.

Az Energiaközösség 2011-es költségvetése 3 380 000 EUR-t tesz ki, és ennek 98%-át (azaz 3 312 400 EUR-t) az Európai Unió állja. A hozzájárulást az Európai Unió 2009 óta az előcsatlakozási támogatási eszköz egy eseti regionális programja keretében biztosítja. A költségvetésből alapvetően három tevékenység költségeit finanszírozzák: 1) a titkárság működését, 2) az évente megrendezésre kerülő mintegy 60 intézményi találkozót és eseményt, illetve a szerződő felek és a megfigyelők ezeken való részvételét, és 3) tanulmányok készítését. A kibővült Energiaközösség két évre (2012–2013-ra) szóló költségvetését 2011 során kell kidolgozni és elfogadni.

Az Energiaközösséget tíz éves időtartamra hozták létre, ami 2016 júliusában jár le, és a miniszteri tanács egyhangú döntésével hosszabbítható meg.

Noha a szerződés 2006 júliusa óta van hatályban, az Energiaközösség csupán 2007-ben, a titkárság felállításával vált teljes egészében működőképessé. Az Európai Unió az Energiaközösséget eredetileg előcsatlakozási eszközként hozta létre, időközben azonban a tagságot az európai szomszédságpolitika által lefedett országok előtt, sőt azon túl is megnyitották (elsőként Moldova csatlakozott 2010. május 1-jével, majd Ukrajna következett 2011. február 1-jétől; Örményország pedig megfigyelői státuszért folyamodott). Az Energiaközösséget létrehozó szerződés aláírása óta eltelt időszakban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy meg kell erősíteni az uniós energiapiac külső dimenzióját, és ennek először az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatáról szóló 2008. évi bizottsági közlemény adott hangot. Az „Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és -felhasználás stratégiája” című nemrégiben közzétett bizottsági közlemény szerint az Energiaközösség kulcsszerepet játszik az EU szomszédaival való erős nemzetközi partnerség kiépítésében.

2. „Sikertörténet”

Az Energiaközösség négy év leforgása alatt érett szervezetté nőtte ki magát, amely szilárd intézményes kereteket biztosít az együttműködéshez, a kölcsönös segítségnyújtáshoz és a tapasztalatcseréhez, és ily módon az energiaügyekben való regionális együttműködés modelljéül szolgál.

A szerződő felek az Energiaközösséget létrehozó szerződés aláírásával egy olyan ambiciózus projekt mellett kötelezték el magukat, amely nem csak a jogalkotás, az adminisztratív kapacitás és az erőforrások tekintetében követelt óriási erőfeszítéseket, hanem szükség volt annak politikai és társadalmi elfogadására is. A szerződő felek ez irányú elkötelezettsége az Energiaközösség intézményeinek valamennyi ülésén megerősítésre kerül, és a különböző munkacsoportokban folyó napi szintű, technikai jellegű munka során is megnyilvánul.

Az Energiaközösséget létrehozó szerződés számos olyan uniós rendelkezést jelölt meg, amelyek tekintetében a szerződő felek vállalták, hogy azokat egy meghatározott időtartamon belül végrehajtják. Ezek a rendelkezések alapvetően a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályok második csomagját, a környezetvédelemről szóló egyes irányelveket, illetve a főbb trösztellenes és versenypolitikai jogszabályokat érintik. A szerződő felek továbbá elkötelezték magukat, hogy végrehajtási terveket dolgoznak ki a megújuló forrásokból előállított energia előmozdításával kapcsolatos irányelv tekintetében.

2007-ben az „Energiaközösség vívmányai” közé bekerültek a villamosenergia- és földgázellátás biztonságáról szóló uniós irányelvek is.

2010-től a vívmányok közé tartoznak az energiahatékonysággal kapcsolatos főbb uniós jogszabályok, és különösen az épületek energiateljesítményéről, az energiafogyasztás címkézéséről, valamint az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelvek. Ezeket a jogszabályokat a szerződő felek 2011 végéig általában végrehajtják.

A szerződő felek továbbá – a miniszteri tanács ajánlásai nyomán – megállapodtak arról, hogy első lépésben önkéntes alapon megkezdik a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelvnek, valamint a villamos energia és a földgáz belső piacára vonatkozó jogszabályok „harmadik csomagjának” a végrehajtását.

Az Energiaközösség tevékenysége további területekre is kiterjesztésre került. A szociális kérdésekről szóló egyetértési megállapodás alapján valamennyi szerződő fél – az újonnan csatlakozott Moldova és Ukrajna kivételével – szociális cselekvési tervet készített és az Energiaközösséget létrehozó szerződés végrehajtásához kapcsolódó szociális kérdések kezelésére szolgáló intézkedésekbe fogott. Noha ezen a területen már történt némi előrelépés, a folyamat meglehetősen lassú és egyenlőtlen tekintettel arra, hogy az egyetértési megállapodás nem bír kötelező erővel, illetve a szociális kérdések iránt nincs kellő elkötelezettség. Moldova és Ukrajna várhatóan késedelem nélkül aláírja az egyetértési megállapodást.

Az Energiaközösség „kőolaj dimenziójával” kapcsolatban folyó előkészítő munka célja, hogy hamarosan elfogadásra kerüljön az olajkészletekről szóló 2009. évi irányelv.

Erőfeszítések történnek továbbá az irányba, hogy a szerződő felek segítséget kapjanak ahhoz, hogy az energiával kapcsolatos statisztikáikat – a 2010–2012. közötti időszakra szóló részletes ütemterv szerint – az Eurostat által alkalmazott módszertanhoz és jelentéstételi kötelezettségekhez igazítsák.

Az Energiaközösség tevékenységének más területekre való kiterjesztése nem csupán a szerződő felek azon elkötelezettségét bizonyítja, hogy igazodjanak az európai uniós előírásokhoz, hanem a szervezet dinamikusságát és döntéshozatali mechanizmusainak rugalmasságát is tanúsítja.

Az Energiaközösség jogszabályi kereteinek fejlődését tükrözi a titkárság által készített 2010. évi végrehajtási jelentés, amely elsősorban az Energiaközösséget létrehozó szerződés keretébe tartozó vívmányok végrehajtásáról számol be, bemutatja az egyes szerződő felek által tett előrehaladást és átfogó értékelést ad a helyzetről. A titkárság által készített jelentés[4] hangsúlyozza, hogy egyes szerződő felek, komoly jogalkotási erőfeszítések révén, viszonylag rövid időn belül sikeresen módosították az energiára vonatkozó szabályozási kereteiket (bár néhányuknak nulláról kellett kezdeniük a munkát). A jelentés ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a jogszabályok formális elfogadása és tényleges végrehajtása közötti szakadék egyre nő, továbbá rámutat azokra az akadályokra, amelyek gátolják az energiapiacok tényleges megnyitását és lassítják a beruházásokat.

A régió országainak egyre nagyobb érdeke fűződik az Energiaközösségben való részvételhez. 2010-ben megtörtént az Energiaközösség első bővítése: a szervezethez a Moldovai Köztársaság és Ukrajna csatlakozott, ez utóbbi nyomán a potenciális regionális piac csaknem háromszorosára nőtt (mintegy 26 millióról mintegy 73 millió lakosra). 2009 szeptemberében tárgyalások kezdődtek Törökországgal, Grúzia is tervezi a tagság kérelmezését, Örményország pedig megfigyelői státuszért folyamodott. Az eredetileg uniós előcsatlakozási jelleggel bíró projekt súlypontja tehát keleti irányba mozdult el.

3. A fő kihívások

A Bizottság, noha elismeri az Energiaközösség által különösen az intézményi vonatkozásokat érintően eddig tett komoly erőfeszítéseket, két kulcsfontosságú területen további lépéseket sürget.

a) Az elmélettől a gyakorlat felé : Az intenzív jogalkotási munka ellenére az elsődleges célkitűzés, vagyis az, hogy valamennyi szerződő fél nyitott, átlátható és versenyképes nemzeti energiapiacot hozzon létre, nem valósult meg. A regionális piac kialakítása tekintetében szimbolikus jelentőséggel bír, hogy a 8. régió (Délkelet-Európa) villamos energiával foglalkozó Koordinált Aukciós Irodájának létrehozása terén – a projektre szánt jelentős pénzügyi és humán erőforrások ellenére – nem sikerült előrehaladni. A regionális kezdeményezéseket gyakran akadályozzák a múltban gyökerező politikai, etnikai és vallási különbségekből fakadó ellentétes elvi álláspontok. Különösen sok kárt okoz, hogy több szerződő fél is folyamatosan akadályozza Koszovó[5] teljes jogú részvételét a mechanizmusban. Ilyen körülmények között a végső cél, vagyis az Energiaközösségnek az uniós belső energiapiacba való integrálása jelenleg csupán hosszú távú cél lehet.

A fő kihívás továbbra is az elvek (a politikai kötelezettségvállalások) és a gyakorlat (az Energiaközösség keretébe tartozó vívmányok teljes mértékű végrehajtása és az elfogadott szabályok érvényesítése) között jelenleg fennálló szakadék áthidalása, a kulcskérdés pedig az, hogy miként lehet a szerződő feleket a szabályok alkalmazására és érvényesítésére ösztönözni.

Realisztikus célok és határidők kitűzése hozzájárul majd ahhoz, hogy elkerülhetőek legyenek a kötelezettségvállalások nem teljesítéséből adódó helyzetek, és ezeket célszerű olyan kísérő intézkedésekkel kiegészíteni, amelyek kellően figyelembe veszik a szerződő felek profilját és igényeit, ahogyan azt az Energiaközösséget létrehozó szerződés 24. cikke világosan kimondja.

Az „Energiaközösség vívmányainak” formális átvétele nem cél, hanem a jogszabályok céljainak elérését szolgáló eszköz kell, hogy legyen. A cél egy valódi energiapiac kialakítása, és ennek első lépése a szabályozott árakon és globális támogatásokon nyugvó jelenlegi rendszer megreformálása. Sem a nemzeti energiapiacok megnyitása, sem a regionális piac integrációja mindaddig nem képzelhető el, amíg életben vannak az olyan elavult piaci struktúrák, amelyek hátráltatják a versenyt és a beruházásokat, és amelyekben a közüzemi ellátók szorosan kapcsolódnak a domináns piaci helyzetben levő hazai termelőkhöz, ez utóbbiak pedig olyan szabályozott árakat alkalmaznak, amelyek nincsenek összhangban az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatával[6], amely előírja, hogy az árakat egyértelműen kell rögzíteni, átmeneti jellegűnek, átláthatónak, (többek között a termelők közötti) megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük, és nem torzíthatják a versenyt. Nem elegendő mindössze a nemzeti jog „nyelvére fordítani” az uniós jogszabályokat, hanem azokat megfelelő másodlagos jogszabályoknak kell kísérniük, és igazgatási kapacitással, valamint ellenőrző és végrehajtó mechanizmusokkal kell őket kiegészíteni. Olyan erős energiaszabályozó hatóságokra van szükség, amelyek feladataik ellátásához kellő hatáskörrel, forrással és függetlenséggel rendelkeznek, és az energiapiac tekintetében képesek biztosítani az egyenlő elbánást, a valódi versenyt és a piac hatékony működését.

Az Energiaközösséget létrehozó szerződésben előírt vitarendezési mechanizmus hatékonynak bizonyult olyan esetekben, amikor a felek nyitottak voltak a békés megoldásokra. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a viták túlmutatnak az Energiaközösség vívmányain, és a végső megoldás összetett nemzetközi közjogi kérdéseket érint. Tekintettel az eddig megnyitott ügyek alacsony számára (mindössze hat, főként panasz nyomán indult ügyről van szó) és arra, hogy nem létezik olyan szisztematikus megközelítés, amellyel a több szerződő felet is érintő hasonló jogsértéseket egyidejűleg lehetne kezelni, a jelenlegi szakaszban még korai volna következtetéseket levonni az Energiaközösséget létrehozó szerződésben szereplő jogsértési eljárás hatékonyságáról. A Bizottság úgy véli, minden félnek további erőfeszítéseket kell tennie a kötelezettségeknek való jobb megfelelés biztosítása érdekében.

b) A beruházások előmozdítása : Ismert, hogy a beruházások terén az Energiaközösség milyen kihívásokkal küzd[7]: ezek a villamos energia szállító- és elosztórendszerei infrastruktúrájának és rendszerösszekötőinek korszerűsítéséből, az energiahatékonysághoz kapcsolódó uniós előírásokból és intézkedésekből, illetve a nagy tüzelőberendezésekről szóló irányelv, a tüzelőanyagok kéntartalmáról szóló irányelv és az uniós kibocsátási normák végrehajtásából fakadnak. E szabályok ugyanis előírják, hogy 2017 decemberéig a meglévő termelőlétesítményeket modernizálni kell, illetve néhányat le kell szerelni, illetve cserélni.

Az Energiaközösségnek sikerült kijelölnie néhány, a régió számára stratégiai jelentőségű kiemelt projektet, és ezekhez a 2010-es Miniszteri Tanács is támogatását adta. Ily módon azon projektek élveznek elsőbbséget, amelyek elősegítik a határokon átnyúló kereskedelmet, a rendszerösszekötő kapacitás jelenleg ugyanis elégtelen, ez pedig gátolja a regionális piacok létrejöttét. A régió egészére kiterjedő energiarendszerek és kereskedelmi tevékenység előmozdítása nem csupán a régió, hanem az EU ellátásbiztonsága szempontjából is előnyös lesz. A Délkelet-Európa földgázágazatáról szóló, a Világbank és a Kreditanstalt für Wiederaufbau [KfW] támogatásával készült, a „Délkelet-európai földgázpiac jövője” ( The future of the natural gas market in Southeast Europe ) címmel közzétett tanulmányban[8] szereplő „gázgyűrű” koncepciójára építve már megvalósult néhány intézkedés, és intézményi szinten komoly erőfeszítések történtek a meghatározott kiemelt projektek támogatása és előmozdítása érdekében.

Az Energiaközösség támogatása révén továbbá a szerződő feleknek sikerült jelentős közfinanszírozást vonzaniuk mind kétoldalú adományozóktól (pl. KfW és USAid), mind nemzetközi pénzintézetektől (pl. EBB, Világbank, EBRD).

Annak ellenére, hogy a nemzetközi pénzintézetek jelentős összegben biztosítottak pénzügyi támogatást, a magán beruházások szintje viszonylag alacsony maradt. Ennek oka részben a szabályozási keret megbízhatatlan végrehajtásában (a jogszabályok nem, vagy nem megfelelően kerülnek végrehajtásra), részben a nemzeti piacok szűkös méreteiben keresendő (az Energiaközösség létrehozását 2005-ben ugyanezen okok indokolták).

A legnagyobb kihívást azonban továbbra is az jelenti, hogy a kormányoknak nem sikerül valamennyi energiapiacon átstrukturálniuk a szabályozott végfelhasználói árakat és a hozzájuk kapcsolódó rejtett vagy nyílt támogatásokat. Az ilyen, megkülönböztetés nélkül minden piaci szereplő esetében alkalmazott támogatások a villamos energia árát az infrastruktúra lecserélési költségénél alacsonyabb szinten tartják, és nem ösztönzik az energiatakarékosságot és az energiahatékonyság javítására irányuló beruházásokat. Ennek eredményeképpen az infrastruktúra továbbra is elavult, rossz hatékonyságú, nem környezetbarát és az Energiaközösséghez szerződő félként csatlakozott országok lakossága számára nem képes olyan mértékű ellátásbiztonságot nyújtani, amilyen megilletné őket. Ennek folyománya, hogy sem a köz-, sem a magánszféra, sem pedig a nemzetközi pénzintézetek nem fognak beruházásokba.

A Bizottság azon az állásponton van, hogy a beruházási feltételek javításának a közeljövőben az Energiaközösség prioritásai között kell szerepelnie, és ezen kötelezettségvállalás megvalósítása érdekében együtt fog működni a titkársággal és az adományozói közösséggel.

4. Milyen jövő vár az Energiaközösségre?

Az előzőekben felvázolt következtetések alapján a Bizottság úgy véli, hogy e nemzetközi szervezet jövőképének kialakításakor három fő szempontot kell figyelembe venni: az Energiaközösségnek a jogszabályok érvényesítésére kell törekednie, el kell fogadnia a belső piacra vonatkozó jogszabályok harmadik csomagját és a megújuló energiáról szóló irányelvet, végül összehangolt beruházási stratégiát kell kidolgoznia. Az energiaágazat szén-dioxid-mentesítését elősegítendő, megfontolás tárgyává kell tenni további vívmányok átvételét.

1) Középpontban a végrehajtás

Más meglévő regionális kezdeményezésekkel ellentétben az Energiaközösség olyan nemzetközi szerződésen alapszik, amely jogilag kötelező erővel bíró jogszabályi keretekről rendelkezik:

- Az Energiaközösséghez való csatlakozással a szerződő felek nem csupán a releváns uniós jogszabályok formális elfogadására tettek jogi kötelezettségvállalást, hanem azok alkalmazására és érvényesítésére is.

- Az Energiaközösség intézményei – elsősorban a titkárság – a releváns piacok fejlődését folyamatosan, független módon nyomon követi. A titkárság támogatja a szerződő feleket a jogszabályok végrehajtásában, és még elfogadásukat megelőzően megvizsgálja az átültető jogszabályok formális megfelelőségét, majd a későbbiekben – többek között az egyes országokban tett látogatások során – ellenőrzi azok gyakorlati alkalmazását.

- Az Energiaközösséget létrehozó szerződés olyan vitarendezési mechanizmusról rendelkezik, amely révén megállapíthatók és kezelhetők a releváns jogszabályok megsértésének esetei: ez történhet panasz alapján vagy a titkárság saját kezdeményezésére. Ezt a mechanizmust azonban mind ez idáig nem alkalmazták szisztematikusan.

Az, hogy az energiapiacok megreformálása és megnyitása tekintetében a gyakorlatban eddig nem valósult meg előrehaladás azt jelzi, hogy az energiával kapcsolatos vívmányok érvényesítése eddig nem volt kielégítő. A jogérvényesítés javítása érdekben fontos, hogy a szerződő felek szilárd, független energiaszabályozó és versenyhatóságokat állítsanak fel, amelyek teljes körű felhatalmazással és megfelelő eszközökkel rendelkeznek a jogszabályok betartásának nyomon követéséhez és jogsértés esetén hatékony szankciók kiszabásához. A nemzeti bíróságok és a beruházások tekintetében illetékes bíróságok szintén fontos szerepet játszanak az elfogadott jogszabályok érvényesítésében és a jogsértések esetén alkalmazandó jogorvoslati lehetőségek alkalmazásában. Végül a titkárságnak – függetlenségére és szakértelmére támaszkodva – mindenre kiterjedően el kell látnia „az Energiaközösséget létrehozó szerződés őreként” rá háruló feladatokat.

A Bizottság az alábbiak révén szándékozik elősegíteni az Energiaközösség jogszabályainak további végrehajtását és tényleges érvényesítését:

a) Az EU-tagságra jelölt, vagy potenciálisan tagjelölt országok esetében az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások során meghatározónak fogják tekinteni, hogy az adott ország milyen mértékben hajtotta végre és érvényesítette az Energiaközösség releváns vívmányait. A jogérvényesítés elmaradása negatív értékelést kap az elért haladásról szóló bizottsági jelentésekben, és a csatlakozási tárgyalások során az energiával foglalkozó fejezet újbóli megnyitásához vezethet. Ennek ellenkezője is érvényes: a tagjelölt országok csatlakozási tárgyalásaik során az energiával foglalkozó fejezet gyorsabb lezárására számíthatnak, amennyiben végrehajtják az Energiaközösséget létrehozó szerződés keretébe tartozó vívmányokat.

b) Az Európai Bizottság – átlátható szabályok és eljárások révén és az arányosság elvének szem előtt tartásával – meg fogja vizsgálni, hogy miként lehetne a kétoldalú pénzügyi támogatások nyújtását az Energiaközösséget létrehozó szerződés keretében tett kötelezettségvállalások teljesítéséhez kötni, különösen az olyan szerződő felek esetében, amelyek tartósan megsértik a vonatkozó jogszabályokat. Ez a cél összhangban van a „2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című, 2010. november 25-i európai parlamenti állásfoglalásban szereplő ajánlással. A Bizottság úgy véli, hogy azt, hogy a szerződő felek milyen mértékben felelnek meg a vívmányoknak nem csupán az alapján kell értékelni, hogy megtörtént-e a nemzeti jogba való átültetés, hanem a tényleges végrehajtás és érvényesítés alapján. További pénzügyi támogatások odaítélése esetén ez utóbbi kedvezően befolyásolhatja a döntést.

Az adományozói közösség koordinátoraként a Bizottság megfontolja, hogy a többi nemzetközi pénzintézetet és kétoldalú adományozót is hasonló politika alkalmazására biztassa, azaz arra, hogy a pénzügyi támogatást tegyék függővé a szabályok végrehajtásától és érvényesítésétől.

c) A szigorúbb végrehajtó mechanizmusok alkalmazása emellett annak is feltétele lesz, hogy a szerződő felek élvezhessék a megújuló energiáról szóló irányelv végrehajtása keretében zajló együttműködés, és ezen belül a tagállamok közötti statisztikai átruházásokra vonatkozó rendelkezések előnyeit.

d) A Bizottság – az igazgatási együttműködés és partnerség erősítése révén – támogatni fogja a végrehajtás megkönnyítését és a kötelezettségvállalások nem teljesítésének megelőzését szolgáló intézkedéseket. Szorgalmazni fogja továbbá, hogy az uniós tagállamok képviseletében minél többen vegyenek részt az Energiaközösség szakmai jellegű ülésein, hogy a szerződő felek ily módon profitálhassanak tapasztalataikból és megismerhessék a bevált gyakorlati megoldásokat.

e) A Bizottság szorgalmazni fogja a vitarendezési mechanizmus szisztematikus alkalmazását, amelynek során a szerződő feleket egyenlő elbánásban kell részesíteni, és támogatni fogja, hogy a vonatkozó eljárásokat a titkárság saját kezdeményezésére is elindíthassa. A Bizottság úgy véli, hogy a jogszabályok súlyos vagy többszöri megsértése esetén indokolt, hogy az Európai Unió éljen a szerződés 90. cikkében biztosított jogával, és az ügyet közvetlenül a miniszteri tanács elé utalja.

f) A Bizottság szerint az Energiaközösségben való tagságnak csak olyan országok előtt szabad nyitva állnia, amelyek késznek mutatkoznak arra, hogy a csatlakozást megelőzően, ésszerű időtartamon belül és a többi szerződő féltől megkövetelt hitelesség mellett, nemzeti jogukba ültessék az Energiaközösség releváns vívmányait.

2) A belső piacra vonatkozó jogszabályok harmadik csomagjának, valamint a megújuló energiáról és az energiahatékonyságról szóló irányelveknek a végrehajtása a régiónak az egységes európai energiapiacba való mielőbbi integrációja érdekében

A Bizottság véleménye szerint az elfogadott jogszabályok hatékony végrehajtása alapvető feltétele annak, hogy a belső piacra vonatkozó jogszabályok harmadik csomagja elfogadásra és végrehajtásra kerüljön, valamint annak, hogy a szerződő felek részt vehessenek az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökségben (ACER) vagy a Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózatában.

A Bizottság ösztönözni fogja, hogy az Energiaközösség vívmányai közé a belső energiapiacra vonatkozó harmadik csomagban szereplő irányelvek és rendeletek is bekerüljenek. A harmadik csomag elfogadása és végrehajtása a szerződő felek számára lehetővé teszi majd energiapiacaik gyorsabb és alaposabb átalakítását, ez pedig előkészíti az utat az uniós piacokkal való teljes integrációhoz, valamint ahhoz, hogy az Energiaközösséghez szerződő félként csatlakozott országok vállalkozásai és fogyasztói részesülhessenek a zökkenőmentesen működő piacok előnyeiből.

Annak érdekében, hogy a jogszabályok végrehajtását valódi piaci reformok kísérjék, a Bizottság, az Energiaközösség titkárságával koordinálva konkrét tanácsokat kíván nyújtani a szerződő felek számára a végrehajtási programokról, a prioritásokról és esetlegesen a vívmányok fokozatos átvételéről. Mindez természetesen lényegi részét képezi majd a piaci reformokkal kapcsolatos tanácsoknak, amelyek a beruházások ösztönzésének alapját képezik.

A Bizottság továbbá szorgalmazni fogja, hogy az Energiaközösség fogadja el a megújuló energiáról szóló irányelvet. A szerződő felek a megújuló energia terén olyan kiaknázatlan potenciállal rendelkeznek, amelynek hasznosítása révén hozzájárulhatnának az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, Európa energiabiztonságának növeléséhez és a helyi szintű környezetvédelmi és egészségügyi problémák kezeléséhez.

Fontos, hogy a szerződő felek hatékonyan alkalmazzák az energiahatékonyságra vonatkozó uniós jogszabályokat, mert így biztosítható, hogy ők is minél előbb kivegyék a részüket az energiatakarékosságra és az energiahatékonyságra vonatkozó célkitűzések teljesítéséből, valamint az energiaágazat szén-dioxid-mentesítéséből. Mindennek komoly hozadéka az is, hogy az Energiaközösséghez szerződő félként csatlakozott országokban csökkenhetnek a lakosság energiaköltségei, továbbá új munkahelyek jöhetnek létre. Az energiahatékonyság révén a régióban elérhető komoly megtakarítási lehetőségekkel a Világbank által nemrégiben közzétett jelentés is foglalkozik.[9]

Az említett szabályok már most kiindulási alapul szolgálnak az Európai Unió és az Energiaközösség szerződő felei közötti (az Európai Unióhoz való csatlakozásra irányuló vagy az európai szomszédságpolitika keretében zajló) kétoldalú tárgyalások során.

A Bizottság ezért – szem előtt tartva az Energiaközösség intézményes kereteit és a szerződő felek egyedi helyzetét – ösztönözni fogja, hogy az Energiaközösség minél előbb elfogadja a releváns irányelveket és rendeleteket.

3) Összehangolt beruházási stratégia

Az Energiaközösségnek összehangolt beruházás tervre épülő, vonzó befektetési környezetet kell kiépítenie. A szerződő félként csatlakozott országok földrajzi szempontból jó alapot kínálnak egy szélesebb értelemben vett európai energiapiac kialakításához, továbbá komoly potenciál rejlik abban, hogy adottságaikból, köztük bőséges vízenergia-termelési kapacitásukból exportlehetőséget kovácsoljanak. Nem szabad azonban elfeledkezni a problémákról: a határokon átnyúló kereskedelem tekintetében szűk keresztmetszetek állnak fenn, a tervezési rendszerek instabilak, az ambíciók pedig korlátozottak.

Az új beruházások elindításának elsődleges feltétele a tarifák és a támogatások reformja. A jelenlegi ár- és tarifaszintek, amelyek gyakran a költségmegtérülési szintnél alacsonyabbak, a piac torzulásához vezetnek és hátráltatják a keresletszabályozást és az energiahatékonyságot célzó szakpolitikák megvalósítását. Ez – az alacsony fogyasztói tarifákkal és a csekély számlafizetési hajlandósággal párosulva – veszélyezteti egyes közüzemi energiaszolgáltatók pénzügyi életképességét, és ennek ellensúlyozására jelenleg állami forrásokból származó támogatásokra van szükség. Különösen fontos tehát, hogy erőfeszítések történjenek az ár- és tarifareform terén, és ennek során kellő mértékben figyelembevételre kerüljön a kiszolgáltatott fogyasztók védelme, az igazgatási terhek felszámolása és egy olyan független szabályozó hatóság felállítása, amely garantálja a piac átláthatóságát és a piaci szereplőkkel szembeni megkülönböztetéstől mentes bánásmódot. A Bizottság elismeri, hogy ésszerűtlen elvárni, hogy a beruházásokra, az árszerkezet átalakítására és a kiszolgáltatott fogyasztók célzott védelmére vonatkozó terv nélkül kerüljön sor reformokra. A Bizottság a strukturális reformokkal kapcsolatos konkrét tanácsok nyújtása révén kíván e téren vezető szerepet betölteni.

Különös hangsúlyt kapnak majd a reform szociális hatásai. A szerződő feleknek a szociális szempontokat is figyelembe vevő energia-ellátási rendszereket és célzott támogatási megoldásokat kell kidolgozniuk. A hatékonyság növelésének legkézenfekvőbb módja a díjbeszedés hatékonyságának növelése (vagyis azok számának csökkentése, akik fizetés nélkül fogyasztanak energiát). További lehetőséget rejt a globális támogatások megszüntetése, és a szegény és kiszolgáltatott fogyasztókat célzó támogatási rendszerrel való felváltása. Fontos, hogy a szerződő felek felismerjék, hogy az energiaintenzitás növekedése, a jólét csökkenése, a gazdasági fejlődés elmaradása, a környezet pusztulása és az egészségre gyakorolt hatások tekintetében mekkora költségekkel jár a reformok elmaradása[10].

A beruházások második feltétele az, hogy a szerződő felek országhatáraikon túlra tekintsenek és felismerjék a regionális beruházási tervek révén elérhető méretgazdaságossági előnyöket. Ehhez az szükséges, hogy a szerződő felek kinyilvánítsák politikai szándékukat, hogy készek együttműködni szomszédaikkal, és az Európai Uniónak az Energiaközösségen belül minden lehetőséget meg kell ragadnia ennek közvetlen érvényre juttatására.

A harmadik feltétel az, hogy a szerződő felekkel zajló energiaügyi tárgyalások során a Bizottság fokozottabb figyelmet szenteljen a környezetvédelmet és az éghajlatot érintő szempontoknak. Az új energiatermelési kapacitásokba való beruházások és a régi, kevéssé hatékony és erősen szennyező erőművek lecserélése különösen fontos, ha figyelembe vesszük az uniós környezetvédelmi jogszabályokat. A Bizottság annak is különös figyelmet fog szentelni, hogy a szerződő felek milyen mértékben képesek végrehajtani az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK módosított irányelv követelményeit, valamint a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének előírásait.

Az Energiaközösség által képviselt hozzáadott értéket meg kell őrizni, és ügyelni kell arra, hogy ne legyenek átfedések a többi regionális kezdeményezés (az európai szomszédságpolitika és keleti partnerség, a Regionális Együttműködési Tanács, a Duna-régióra vonatkozó európai stratégia és a bakui kezdeményezés) keretében zajló energiaügyi tevékenységekkel. Az átfedések és a kettős finanszírozás elkerülése érdekében elengedhetetlen ezen kezdeményezések koordinálása.

Az Európai Bizottság – az Energiaközösség tevékenységeinek koordinátoraként betöltött szerepére és az adományozókkal kiépült különösen szoros kapcsolatra támaszkodva – vezető szerepet kíván játszani a befektetési környezet kiépítésében.

Az Európai Unió „Európa 2020” stratégiájával összhangban azon infrastruktúra-fejlesztési projekteknek, amelyek – többek között a határoknál kiépítésre kerülő új rendszerösszekötők révén – hozzájárulnak az Európai Unió ellátásbiztonságának növeléséhez, ugyanolyan elbánásban kell részesülniük és ugyanazokba a szakpolitikákba kell illeszkedniük, mint az EU-n belüli projekteknek. Az „Energiainfrastruktúra-prioritások 2020-ig és azt követően – Az integrált európai energiahálózat programterve” című, a Bizottság által 2010. november 17-én elfogadott közleményben meghatározott kiemelt fontosságú folyosók között szerepelnek a villamos energia tekintetében az észak-európai és délkelet-európai összeköttetések, a földgáz tekintetében pedig a kelet-közép-, illetve az észak-déli irányú folyosók. Ezen folyosók tervének kialakításakor figyelembe vették, hogy azokba az Energiaközösséget is integrálni kell. Amennyiben a szerződő feleknek sikerül közös beruházási projektekben megállapodniuk, azok „európai érdekű projekteknek” minősülhetnek.

További kiemelt cél a regionális projektek befejezése, köztük a villamos energiával foglalkozó Koordinált Aukciós Iroda létrehozása, a „gázgyűrű” és a hozzá kapcsolódó szállítóvezetékek megvalósítása és – lehetőség szerint – egy regionális központi készletező szerv felállítása: ezeknek az Energiaközösség kiemelt kezdeményezéseivé kell válniuk.

A Bizottság gondoskodni fog az Energiaközösségben végrehajtandó energetikai projektek uniós pénzügyi támogatásának optimalizálásról, illetve – szükség esetén – növeléséről, amennyiben a projektek regionális jellege ezt indokolja.

5. További teendők

A Bizottság szerint az eddig elért eredmények és az Európai Unió energiaágazatában végbemenő fejlődéssel összhangban lévő elvégzett munka dinamikus jellege alapján indokolt, hogy az Energiaközösség 2016-ot követően is fennmaradjon.

Az Energiaközösség keretében szerzett tapasztalatok rávilágítottak, hogy a szerződő felek számára az Európai Unióval való hagyományos kétoldalú kapcsolatoknál előnyösebb a regionális megközelítés alkalmazása. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a szerződő felek – a kilátásba helyezett európai uniós csatlakozásuktól függetlenül – rövid távon mindenképpen profitálnak az uniós energiapiac kínálta előnyökből.

Az Energiaközösség az EU és szomszédai között az energiaágazatban megvalósuló együttműködés hatékony modelljének bizonyult, amely lehetőség szerint más országokra és földrajzi területekre is kiterjeszthető.

A regionális együttműködés alapvető fontosságú, és az Energiaközösségnek az egész Európára kiterjedő energiapiacba való teljes integrációja a szerződő felek politikai elkötelezettségétől függ, továbbá attól, hogy milyen mértékben tudnak hozzájárulni az Energiaközösségre kiterjedő regionális piac kialakításához és sikerre viteléhez.

Az e jelentésben felvázoltak alapján a Bizottság az alábbi módokon kívánja elősegíteni az Energiaközösség célkitűzéseinek teljesülését:

- Szorgalmazni fogja az Energiaközösség intézményei és testületei által alkalmazott munkamódszerek módosítását, és ezen belül azt, hogy az Energiaközösség célkitűzéseinek teljesítéséhez kapcsolódó konkrét témákban kerüljön sor miniszteri szinten eseti ülésekre;

- Tevőlegesen elő fogja segíteni a jogszabályok formális végrehajtását és hatékony érvényesítését;

- Az Energiaközösségnek az egységes európai energiapiacba való mielőbbi integrációja érdekében ösztönözni fogja a belső piacra vonatkozó jogszabályok harmadik csomagjának, valamint a megújuló energiáról és az energiahatékonyságról szóló irányelveknek a végrehajtását, és az energiaágazat szén-dioxid-mentesítését elősegítendő, megfontolás tárgyává teszi további vívmányok átvételét;

- Elő fogja segíteni a szükséges beruházások megvalósulását a régióban olyan összehangolt beruházási terv elfogadása révén, amely figyelembe veszi az energiaágazat sajátos igényeit, az energiaellátás szén-dioxid-mentesítésének szükségességét, az energiamegtakarítás hatását és a megújuló energiaforrások kiaknázásában rejlő potenciált; és

- Szorgalmazni fogja a szociális kérdésekről szóló egyetértési megállapodás végrehajtását.

[1] A szerződést eredetileg az Európai Közösség írta alá, amelynek jogutódja az Európai Unió.

[2] A lista a szerződő felek tekintetében jelenleg – azaz az Európai Unió 2007-es bővítése és a nemrégiben végbement változások nyomán – fennálló helyzetet tükrözi.

[3] Négy, a villamos energiával, a földgázzal, a kőolajjal és a társadalmi szempontokkal foglalkozó fórum létezik, amelyekben az iparág érintettjei, a szabályozó hatóságok, az ipart képviselő csoportok és a fogyasztók képviseltetik magukat.

[4] A jelentés teljes terjedelmében a http://www.energy-community.org/pls/portal/docs/722178.PDF internetes címen érhető el.

[5] Az ENSZ BT 1244/99 határozata szerint.

[6] Lásd: a Bíróság (nagytanács) 2010. április 20-i ítélete, Federutility és mások kontra Autorità per l'energia elettrica e il gas, C-265/08. számú ügy (Európai Bírósági Határozatok Tára, 2010., 00000. oldal).A főbb hiányosságokat vizsgálja a Világbank által 2010 júniusában közzétett South East Europe Wholesale market opening című jelentés, http://www.energy-community.org/pls/portal/docs/594181.PDF.

[7] Többek között lásd a Világbank által készített jelentést: Lights out? : the outlook for energy in Eastern Europe and the former Soviet Union , http://siteresources.worldbank.org/ECAEXT/Resources/258598-1268240913359/Full_report.pdf.

[8] A jelentést lásd a következő címen: http://go.worldbank.org/ZM7XE8RM10.

[9] „Status of Energy Efficiency in the Western Balkans, Stocktaking report”, elérhető a következő címen: http://www.energy-community.org/pls/portal/docs/664179.PDF.

[10] A stratégiában kiemelt helyen kell szerepelnie a környezetvédelmi kritériumok teljesülésének. A régióra ma jellemző energiahordozó-összetétel, és különösen az, hogy az erőművekben lignitet is hasznosítanak, a háztartásokban pedig elterjedt a szilárd tüzelőanyagok (lignit, fa, szén) használata azt eredményezi, hogy a környezeti és az ahhoz kapcsolódó társadalmi költségek alulárazottak, ahogyan erre a Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja keretében már 2004-ben rámutattak (lásd: http://www.undp.org/energy/docs/Stuck_in_the_Past.pdf).