10.9.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 269/3

1.

Amennyiben az Unió valamely tagállamában lajstromozott védjeggyel vagy valamely közösségi védjeggyel ellátott, és az EGT-ben korábban forgalomba nem hozott — vagy közösségi védjegy esetén az Unióban korábban forgalomba nem hozott — harmadik államban található termékeket valamely gazdasági szereplő online piac útján és az említett védjegy jogosultjának hozzájárulása nélkül az e védjeggyel érintett területen található fogyasztóknak értékesíti, vagy azokat az e területen található fogyasztókat célzó ilyen piacon eladásra kínálja fel, vagy hirdeti, az említett jogosult az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2-i Megállapodással módosított, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 5. cikkében és a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet 9. cikkében szereplő szabályok alapján felléphet ezen értékesítéssel, eladásra való felkínálással vagy hirdetéssel szemben. A nemzeti bíróságok feladata annak esetenként történő értékelése, hogy releváns jelek engednek-e arra következtetni, hogy a védjeggyel érintett területen elérhető online piacon feltüntetett eladásra történő felkínálást vagy hirdetést az e területen található fogyasztóknak címezték-e.

2.

A valamely védjeggyel ellátott, a vásárlók részére a szerződéses értékesítési pontokon történő bemutatásra szolgáló termékeknek, illetve az e védjegyet feltüntető üvegeknek — amelyekből kis mennyiségek vehetők a vásárlók számára adott ingyenes árumintaként — az e védjegy jogosultja által történő szolgáltatása ellenkező bizonyíték hiányában a 89/104 irányelv és a 40/94 rendelet értelmében nem minősül forgalomba hozatalnak.

3.

A 89/104 irányelv 5. cikkét és a 40/94 rendelet 9. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a védjegyjogosult a védjegy által számára biztosított kizárólagos jog alapján felléphet az olyan termékek továbbértékesítésével szemben, mint amelyekről az alapügyben szó van, azzal az indokkal, hogy a továbbértékesítő eltávolította e termékek külső csomagolását, amennyiben a csomagolás eltávolítása azzal a következménnyel jár, hogy hiányoznak olyan alapvető információk, mint amelyek például a kozmetikai termék gyártójának vagy a forgalomba hozataláért felelős személynek az azonosításával kapcsolatosak. Amennyiben a külső csomagolás eltávolítása nem vezetett ilyen információhiányhoz, a védjegyjogosult mégis felléphet azzal szemben, hogy a védjegyével megjelölt parfümöt vagy kozmetikai terméket csomagolás nélküli állapotban értékesítsék tovább, ha bizonyítja, hogy a csomagolás eltávolítása sértette az említett termék arculatát, és ily módon a védjegy jóhírnevét.

4.

A 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját és a 40/94 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely védjegy jogosultja megtilthatja, hogy valamely online piac üzemeltetője az említett védjeggyel azonos megjelölést az említett védjegyjogosult hozzájárulása nélkül internetes reklámszolgáltatás keretében kiválasztott kulcsszóként az említett védjegy árujegyzékében szereplő árukkal azonos — az említett online piacon eladásra felkínált –áruk reklámozására használja, amennyiben e reklám nem teszi lehetővé, vagy csupán nehézségek árán teszi lehetővé az átlagosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó számára annak felismerését, hogy az említett áruk a védjegyjogosulttól, illetve ahhoz gazdaságilag kapcsolt vállalkozástól, vagy ellenkezőleg, harmadik személytől származnak.

5.

Valamely online piac üzemeltetője nem „használja” a 89/104 irányelv 5. cikke és a 40/94 rendelet 9. cikke értelmében azokat a védjegyekhez hasonló vagy azokkal azonos megjelöléseket, amelyek az internetes oldalán megjelenített eladásra való felkínálásokban szerepelnek.

6.

A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak hatálya akkor terjed ki valamely online piac üzemeltetőjére, ha az utóbbi nem játszott olyan tevőleges szerepet, amelynek révén ismerte vagy kezelte a tárolt adatokat.

Az említett üzemeltető ilyen szerepet játszik, amikor olyan segítséget nyújt, amely különösen a szóban forgó eladásra való felkínálások megjelenítésének optimalizálásában vagy azok elősegítésében áll.

Ha az online piac üzemeltetője nem játszott az előző bekezdés szerinti értelemben vett tevőleges szerepet, és szolgáltatásnyújtása ennek következtében a 2000/31 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, adott esetben kártérítésre való kötelezést eredményező ügyben mégsem hivatkozhat az említett rendelkezésben szereplő, felelősség alóli mentességre, amennyiben tudomása volt azon tényekről vagy körülményekről, amelyek alapján valamely gondosan eljáró gazdasági szereplőnek fel kellett volna ismernie az eladásra való felkínálás jogszerűtlenségét, és ezek ismeretében nem cselekedett haladéktalanul az említett 14. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően.

7.

A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikkének harmadik mondatát úgy kell értelmezni, hogy az megköveteli a tagállamoktól annak biztosítását, hogy a szellemi tulajdonjogok védelme tárgyában illetékes nemzeti bíróságok az online piac üzemeltetőjét kötelezhessék olyan intézkedések meghozatalára, amelyek nem csupán az e jogoknak az említett piac használói által történő megsértésének megszüntetéséhez járulnak hozzá, hanem az ilyen jellegű jogsértések megelőzéséhez is. Ezen eltiltó határozatoknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, továbbá nem képezhetik akadályát a jogszerű kereskedelemnek.