27.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 19/1

(1)

A 347/2013/EU rendelet létrehozza az olyan közös érdekű projektek kijelölésének, tervezésének és végrehajtásánek keretét, amelyekre szükség van a villamos energia, a földgáz és a kőolaj tekintetében meghatározott kilenc földrajzilag stratégiai jelentőségű infrastruktúra-prioritásnak minősülő folyosó, valamint az intelligens hálózatok, a villamosenergia-szupersztrádák és a szén-dioxid-szállítási hálózatok tekintetében meghatározott három infrastruktúra-prioritásnak minősülő terület megvalósításához.

(2)

A 347/2013/EU rendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a közös érdekű projektek uniós listájának (a továbbiakban: uniós lista) összeállítására.

(3)

A regionális csoportok kiértékelték a közös érdekű projektek uniós listájára történő felvételre javasolt projekteket, és azok megfelelnek a 347/2013/EU rendelet 4. cikkében meghatározott kritériumoknak.

(4)

A regionális csoportok szakértői szintű ülésein megállapodás született a regionális listák tervezetéről. Az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségének (a továbbiakban: ACER) az értékelési kritériumok és a költség-haszon elemzés következetes, régiós szintű alkalmazásáról szóló, 2015. október 30-i pozitív véleményeit követően a regionális csoportok döntéshozó testületei 2015. november 3-án elfogadták a regionális listákat. A 347/2013/EU rendelet 3. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében a regionális listák elfogadását megelőzően valamennyi projektjavaslat megkapta azon tagállamok jóváhagyását, amelyek területét az adott projektek érintik.

(5)

Az uniós listára történő felvételre javasolt projektekről egyeztetések zajlottak az érintett érdekelt feleket képviselő szervezetekkel, többek között az energiatermelőkkel, az elosztórendszer-üzemeltetőkkel, az elosztókkal, a fogyasztókkal és a környezetvédelmi szervezetekkel.

(6)

A közös érdekű projekteket a 347/2013/EU rendelet I. mellékletében szereplő, a transzeurópai energia-infrastruktúra szempontjából stratégiai jelentőségű prioritások sorrendjében kell feltüntetni a listán. Az uniós lista nem tartalmazhat semmiféle rangsort a projektek között.

(7)

A közös érdekű projekteknek vagy önálló projektekként, vagy több közös érdekű projektekből álló klaszterek részeként kell szerepelniük a listán. Bizonyos közös érdekű projekteket azonban szükséges klaszterekbe sorolni, mivel összefüggnek egymással vagy (potenciálisan) versenyben állnak egymással.

(8)

Az uniós lista különböző fejlettségi szintű közös érdekű projekteket tartalmaz, néhány közülük még az előzetes megvalósíthatósági, a megvalósíthatósági, az engedélyezési vagy a kiépítési szakaszban van. A korai szakaszban lévő közös érdekű projektek esetében tanulmányokra lehet szükség annak bizonyítására, hogy az adott projektek műszakilag és gazdaságilag életképesek, valamint hogy megfelelnek az uniós jogszabályoknak, ideértve a környezetvédelmi szabályozást. Ebben az összefüggésben a potenciális negatív környezeti hatásokat indokolt megfelelő módon meghatározni, értékelni, elkerülni, illetve mérsékelni.

(9)

A projekteknek az uniós listájára való felvétele nem érinti a vonatkozó környezeti hatásvizsgálat eredményét és az engedélyezési eljárás kimenetelét. A 347/2013/EU rendelet 5. cikke (8) bekezdésének értelmében amennyiben valamely projekt nem felel meg az uniós jognak, az eltávolítható az uniós listáról. A közös érdekű projektek végrehajtását, beleértve a vonatkozó szabályozásnak való megfelelésüket, a szóban forgó rendelet 5. cikke alapján nyomon kell követni.

(10)

A 347/2013/EU rendelet 3. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében kétévente új uniós lista összeállítására kerül sor, ezért az 1391/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (2) létrehozott lista a továbbiakban nem érvényes, így azt új listának kell felváltania.

(11)

A 347/2013/EU rendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében az uniós listát melléklet formájában kell az említett rendelethez csatolni.

(12)

A 347/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

27.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 19/22

(1)

Az egyes Ukrajnából származó acél drótkötelek és -kábelek behozatalára vonatkozó hatályos dömpingellenes intézkedéseket (a továbbiakban: hatályos intézkedések) először az 1796/99/EK tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: eredeti rendelet) vezette be, majd utoljára a 102/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (3) terjesztette ki.

(2)

A hatályos intézkedések 51,8 %-os értékvám formájában valósulnak meg.

(3)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelem érkezett az Európai Bizottsághoz (a továbbiakban: Bizottság). A felülvizsgálati kérelmet egy Ukrajnában működő exportáló gyártó, a PJSC PA Stalkanat-Silur (a továbbiakban: kérelmező) nyújtotta be.

(4)

Tárgyát tekintve a kérelem a kérelmező részéről megvalósuló dömping kivizsgálására korlátozódott.

(5)

A kérelemben a kérelmező meggyőző bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy tartós jellegűek a jelenlegi szerkezetét érintő változások, melyek többek között két olyan ukrajnai független exportáló gyártó egyesülésén alapulnak, amelyek közül korábban csak az egyiket vizsgálták külön.

(6)

Azt is állította, hogy a korábban alkalmazott, az analóg országra vonatkozóan megállapított rendes érték helyett a kérelmező saját belföldi árai vagy a számtanilag képzett rendes érték (gyártási költségek, értékesítési, általános és adminisztratív költségek és nyereség) alapján számítva a kérelmező dömpingkülönbözete jelentősen alacsonyabb, mint az intézkedések jelenlegi szintje.

(7)

A kérelmező ezért azt állította, hogy az intézkedés jelenlegi szinten való fenntartására a továbbiakban nincs szükség a korábban megállapított, kárt okozó dömping hatásainak ellentételezésére.

(8)

A tagállamok tájékoztatását követően a Bizottság megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a részleges időközi felülvizsgálat megindításához, és az Európai Unió Hivatalos Lapjában2014. november 18-án közzétett értesítéssel (4) bejelentette az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálat megindítását, amely a dömpingnek a kérelmező tekintetében történő kivizsgálására korlátozódik.

(9)

A jelenlegi felülvizsgálat tárgyát képező termék megegyezik az eredeti vizsgálatban, illetve a hatályos intézkedések bevezetését eredményező legutóbbi vizsgálatban szereplő termékkel, vagyis az Ukrajnából származó, jelenleg az ex 7312 10 81, ex 7312 10 83, ex 7312 10 85, ex 7312 10 89 és ex 7312 10 98 KN-kód alá besorolt, 3 mm-t meghaladó legnagyobb keresztmetszetű acélkötéllel és -kábellel, ideértve a zárt sodrású kötelet is, de a rozsdamentes acélkötelet és -kábelt nem (a továbbiakban: érintett termék).

(10)

Az Ukrajnában gyártott és a belföldi piacon és harmadik országokban értékesített, illetve az Unióba exportált termék ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik és végfelhasználása ugyanaz, ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősül.

(11)

A Bizottság az időközi felülvizsgálat megindításáról hivatalosan értesítette a kérelmezőt, az ismert uniós ágazati szövetséget és az ukrán hatóságokat. Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt álláspontjuk írásbeli ismertetésére és meghallgatáson való részvételre.

(12)

A Bizottság kérdőívet küldött ki a kérelmezőnek, aki válaszát a megadott határidőn belül a Bizottságnak visszaküldte. A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, melyet a dömping megállapítása szempontjából szükségesnek tartott. A kérelmező odesszai (Ukrajna) telephelyén ellenőrző látogatásra került sor.

(13)

A felülvizsgálati időszak 2013. július 1-jétől2014. szeptember 30-ig tartott.

(14)

A felülvizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes exporteladás volumene két értékesítési ügyletre korlátozódott, és ezek az ügyletek a (26) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint nem minősültek reprezentatívnak. Emellett a (26) preambulumbekezdésben említettek szerint az exportár meghatározására a kérelmezőnek a felülvizsgálati időszak során harmadik országokba irányuló exportértékesítései alapján került sor, az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően. A harmadik országok piacain értékesített mennyiség a belföldi értékesítések reprezentativitásának becslésére szolgált, amire a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában történő meghatározása céljából került sor.

(15)

A rendes érték meghatározásához a Bizottság először azt vizsgálta, hogy a kérelmező által független vevők részére belföldön értékesített hasonló termék teljes volumene reprezentatív-e a harmadik országokba irányuló teljes exporteladásával összevetve. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően megállapítást nyert, hogy a belföldi értékesítések reprezentatívnak minősülnek, mivel azok teljes volumene a harmadik országokba irányuló teljes exporteladás legalább 5 %-át tette ki a felülvizsgálati időszakban.

(16)

A Bizottság a kérelmező által a belföldi piacon értékesített minden olyan terméktípus esetében, amelyet a harmadik országokba irányuló exportra eladott terméktípussal közvetlenül összehasonlíthatónak talált, megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a belföldi értékesítések megfelelően reprezentatívak voltak-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése abban az esetben minősült megfelelően reprezentatívnak, ha az említett terméktípusnak a felülvizsgálati időszak alatt a belföldi piacon, független vevőknek értékesített teljes volumene az ugyanabban az időszakban harmadik országokba exportált, összehasonlítható terméktípus teljes értékesítési volumenének legalább 5 %-át tette ki.

(17)

A Bizottság azt is vizsgálta, hogy az egyes terméktípusok belföldi értékesítései az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint szokásos kereskedelmi forgalom keretében megvalósított értékesítéseknek tekinthetők-e. Ezt oly módon állapította meg, hogy minden egyes, harmadik országba exportált érintett terméktípusra nézve meghatározta a felülvizsgálati időszakban a független vevők részére történt nyereséges belföldi értékesítések arányát.

(18)

Azon terméktípusoknál, amelyek belföldi piacon értékesített mennyiségének több mint 80 %-át egységköltség fölött értékesítették, és amelyek esetében az adott típus eladási árának súlyozott átlaga legalább az előállítási egységköltség szintjén volt, a terméktípusonkénti rendes érték megállapítása az érintett terméktípus teljes értékesítési volumenére alkalmazott tényleges belföldi árak súlyozott átlagának kiszámításával történt, függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e.

(19)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése a teljes értékesítési volumen legfeljebb 80 %-át tette ki, vagy amikor az említett terméktípus súlyozott átlagára nem érte el az egységnyi előállítási költséget, a rendes érték meghatározása a tényleges belföldi ár alapján történt, amelyet kizárólag a szóban forgó terméktípus nyereséges, a felülvizsgálati időszakban bonyolított belföldi értékesítéseinek súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(20)

Amikor a kérelmező által értékesített adott terméktípus belföldi árait nem lehetett alkalmazni a rendes érték megállapítására, a rendes érték kiszámítása az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően történt.

(21)

Amikor a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján számították ki, az értékesítési, általános és adminisztratív költségek és a nyereség összege az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése szerint a kérelmező hasonló termékének előállítására és a szokásos kereskedelmi forgalomban történő értékesítésére vonatkozó tényleges adatokon alapult.

(22)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kérelmező arra hivatkozott, hogy az állami vállalatok részére megvalósuló belföldi értékesítéseit ki kellene zárni a rendes érték meghatározásából. Azzal érvelt, hogy az állami vállalatoknak felszámított árak – a nemteljesítés vagy a jelentős mértékben késedelmes fizetések nagyobb kockázata miatt – rendszeresen magasabbak voltak a más belföldi vevőknek felszámított áraknál, és ezt a társaság belső árazási politikájában is érvényesítették. A kérelmező szerint tehát a magasabb árak nem az érintett termék jellemzőivel voltak összefüggésben. Másodszor, a kérelmező azt állította, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti kiszámításakor csak a független forgalmazók számára megvalósuló belföldi értékesítés értékesítési, általános és adminisztratív költségét kellene használni a kizárólag az azonos típusú vevőkre irányuló exportértékesítéssel való összehasonlíthatóság biztosítása céljából.

(23)

Ami a kérelmező arra vonatkozó kérését illeti, hogy a rendes érték kiszámításából ki kell zárni az állami vállalatok részére megvalósuló belföldi értékesítést, a vizsgálat során beszerzett bizonyítékok megerősítették, hogy a terméktípusok szerint az állami vállalatoknak felszámított értékesítési árak átlaga következetesen magasabb volt a belföldi piacon a más típusú vevők felé felszámított áraknál. Ez a tartós árkülönbség számos olyan egyedi tényező együttes következménye volt, amely a belföldi piacon csak ezt a típusú vevőt érintette: i. a kérelmező az állami vállalatok felé megvalósuló értékesítést a nemteljesítés vagy a jelentős mértékben késedelmes fizetések miatt nagy kockázatúnak minősítette; ii. ennek megfelelően tényleges intézkedésekre is sor került azáltal, hogy az állami vállalatok esetében lényegesen hosszabb fizetési határidőt szabtak meg (ideértve a fizetés további elhalasztásának szerződésben rögzített lehetőségét); iii. a korábbi késedelmes fizetésekre utaló bizonyítékok; iv. az ukrán jogszabályok csőd esetén mentesítést adnak az állami vállalatoknak a hitelezői követelések teljesítése alól; v. az állami vállalatok felé megvalósuló értékesítések összetett közbeszerzési eljárások keretében történnek, amelyek esetében a szerződés részletei nem képezik tárgyalás alapját és előre meghatározott szabványosított szerződést használnak, valamint végezetül vi. az állami vállalatokra vonatkozóan jogszabály tiltja termékvásárlás esetén az előlegfizetést. Az említett egyedi körülmények alapján ezért a Bizottság elfogadta a kérelmező állításait.

(24)

Ami azt az állítást illeti, hogy a rendes érték kiszámításakor csak a független forgalmazók számára megvalósuló értékesítés értékesítési, általános és adminisztratív költségét vegyék figyelembe, az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy az eladási, általános és adminisztratív költségek összegének a szokásos kereskedelmi forgalomban a kérelmező hasonló terméke előállításának, illetve értékesítésének tényleges adatain kell alapulnia. E cikknek megfelelően a kérelmező teljes belföldi értékesítésére vonatkozó adatokat használtak fel (az állami vállalatokra irányuló értékesítéseinek kivételével). Mivel a végfelhasználók számára a belföldi piacon megvalósuló értékesítések árait az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése d) pontjának i. alpontja szerint kiigazították (ahogy a (30) és a (31) preambulumbekezdés ismerteti), így azok összehasonlíthatóvá váltak a független forgalmazókra irányuló belföldi értékesítésekkel. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(25)

A kérelmező azt is állította, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján történő kiszámításakor 5 %-os ésszerű haszonkulcsot kellene alkalmazni. Hivatkozott egy, acél drótkötélre vonatkozó korábbi vizsgálatra, amelynek keretében az ilyen mértékű haszonkulcsot ésszerűnek tekintették. A kérelmező továbbá másik lehetőségként felvetette, hogy a haszon mértéke ne haladja meg a független forgalmazók felé megvalósuló értékesítés során elért haszon mértékét, mivel ez az értékesítési szint összehasonlítható az exportértékesítések szintjével. Az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése azonban előírja, hogy az eladási, általános és adminisztratív költségek, valamint a nyereség összegének a szokásos kereskedelmi forgalomban a kérelmező hasonló terméke előállításának, illetve értékesítésének tényleges adatain kell alapulnia. Mivel ezek az adatok rendelkezésre álltak, azokat az említett cikknek megfelelően alkalmazták. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(26)

A felülvizsgálati időszakban mindössze két, az Unióba irányuló értékesítési ügyletre került sor. Ezek – kis volumenük miatt, és mivel a termékek egyetlen vevőnek, egyedi termékspecifikációk alapján készültek – nem minősültek reprezentatívnak. Az exportár meghatározására ezért az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján került sor, amely lehetővé teszi, hogy az exportár bármely ésszerű alapon megállapítható legyen. Ebben az esetben az exportár kiszámításának alapjául a kérelmező hasonló termékének a felülvizsgálati időszakban harmadik országokba irányuló értékesítései szolgáltak. A harmadik országokba irányuló értékesítések során valóban jelentős mennyiség értékesítésére került sor, amely számos vevőt érintett; a vizsgálat a harmadik országok piacain nem állapított meg ártorzulást vagy egyéb, arra utaló tényezők meglétét, hogy a kérelmező e piacokra irányuló értékesítései nem alkalmazhatók az exportár meghatározására.

(27)

A rendes érték átlagának és az exportárak átlagának összehasonlítása gyártelepi paritáson történt. A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették a fuvarozási és hitelköltségek különbségeit.

(28)

A kérelmező a kereskedelmi szintek különbségei tekintetében is kérte a rendes érték kiigazítását, rámutatva arra, hogy a belföldi piacon kiskereskedők és végfelhasználók részére – regionális értékesítési központok útján – megvalósuló értékesítései nem hasonlíthatók össze a független forgalmazók részére történő értékesítésekkel. A kérelmező azt állította továbbá, hogy valamennyi exportértékesítés független forgalmazó részére történt, és ezért kizárólag a független forgalmazókat érintő belföldi értékesítésekkel volt összehasonlítható. A kérelmező szerint a kiigazításnak az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése d) pontjának i. alpontja alapján történő kiszámításakor a belföldi piac két kereskedelmi szintjére irányuló értékesítések súlyozott átlagárai közötti különbségből kell kiindulni.

(29)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kérelmező fenntartotta a kereskedelmi szintek különbségeit figyelembe vevő kiigazításra vonatkozó állítását. Továbbá azt is állította, hogy a kereskedelmi szintek kiigazításának meghatározását negyedévente kellene végrehajtani annak érdekében, hogy kiküszöbölhető legyen az ukrán valuta más valutákkal szembeni – a felülvizsgálati időszakban a nyersanyagárakat befolyásoló –leértékelődésének és a magas inflációnak a hatása.

(30)

A vizsgálat feltárta, hogy a kiskereskedők részére (regionális értékesítési központok útján) megvalósuló értékesítések valóban az exportértékesítés szintjétől eltérő kereskedelmi szinten történtek és ez a különbség érvényesült az értékesítési árakban. A végfelhasználók részére regionális értékesítési központok útján megvalósuló belföldi értékesítések árai következetesen magasabbak, a mennyiségek pedig kisebbek voltak, mint a független forgalmazók felé irányuló értékesítések esetében. Emellett a végfelhasználók számára előnyt jelentettek a regionális értékesítési központok kínálta kiegészítő szolgáltatások. Következésképpen a kereskedelmi szintek különbségeit figyelembe vevő, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése d) pontjának i. alpontja szerinti kiigazítás megvalósult.

(31)

A kérelmező a szóban forgó kiigazítás kiszámítását a két kereskedelmi szint – a független forgalmazóknak értékesített mennyiségek alapján súlyozott – átlagárainak általános különbségére alapozta. Mindazonáltal a független forgalmazóknak értékesített mennyiségek nem befolyásolhatják a kiigazítás szintjét. A Bizottság ezért kizárólag a végfelhasználókra irányuló értékesítések mennyiségére alkalmazva számította ki a kiigazítást a tonnánként és terméktípusonként számított súlyozott átlagárak alapján.

(32)

Végül, a kiigazítást nem a kérelmező által javasolt negyedéves alapon számították ki, mivel megállapításra került, hogy ez nem semlegesítené a (29) preambulumbekezdésben említett torzulások hatását.

(33)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével összhangban típusonként összehasonlították a rendes érték súlyozott átlagát a harmadik országokban a hasonló termék megfelelő típusa esetében alkalmazott exportárak súlyozott átlagával. Ez az összehasonlítás a dömping meglétét mutatta ki.

(34)

A kérelmező esetében megállapított dömpingkülönbözet – a nettó, uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezve – 10,5 %.

(35)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömping vonatkozásában a körülmények megváltozása indokoltan tekinthető-e tartósnak.

(36)

A jelenleg alkalmazandó dömpingellenes vám megállapítására az eredeti vizsgálat során került sor. A vonatkozó vizsgálati időszakban Ukrajna átalakulóban lévő gazdasággal rendelkező országnak számított, ezért a rendes érték kiszámítására az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján került sor. Így tehát a rendes érték kiszámításához egy piacgazdasággal rendelkező analóg országban – Lengyelországban – alkalmazott árak szolgáltak alapul.

(37)

2005-ben Ukrajna piacgazdasági státust kapott, ezért az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése többé nem alkalmazható rá. A kérelmező felülvizsgálati időszak alatti dömpingkülönbözete ezért annak saját ellenőrzött adatai alapján került kiszámításra.

(38)

A vizsgálat során megállapított és ellenőrzött bizonyítékok megerősítették a vállalat jelenlegi szerkezetét érintő változásokat, melyek két, korábban független exportáló gyártó és egy harmadik, értékesítéssel és marketinggel foglalkozó egység egyesülésén alapulnak. Az összefonódásra 2010-ben került sor. A változás tartósnak tekinthető, mivel azokat a feladatokat, amelyeket korábban a különálló egységek végeztek, a kérelmező ténylegesen átvette. Semmi sem utal arra, hogy a jövőben szerkezeti változások lennének várhatók.

(39)

A fentiek fényében a Bizottság úgy véli, hogy a felülvizsgálat megindítását eredményező körülmények valószínűleg nem fognak a közeljövőben olyan mértékben megváltozni, hogy az befolyásolná a jelenlegi felülvizsgálat megállapításait. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a változások tartósnak tekinthetők, és a jelenlegi mértékű intézkedés alkalmazása többé nem indokolt.

(40)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az Európai Acéldrótkötél-gyártók Összekötő Bizottsága (Liaison Committee of European Union Wire Rope Industries – EWRIS) azzal érvelt, hogy a kérelmező két telephelye közül az egyik Ukrajna azon régiójában található, ahol katonai műveletek zajlanak, ezért nem vonható le olyan következtetés, hogy a (38) preambulumbekezdésben említett változás tartós jellegű. Ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy egyrészt a dömpingkülönbözet tekintetében a megváltozott körülmények tartós jellegére vonatkozó következtetés a (37) és a (38) preambulumbekezdésben említett két tényezőn alapult, amelyek közül az EWRIS csak az egyiket vitatja. Másrészt a vizsgálat megállapította, hogy a kérelmező Donyeck régióban található telephelye 2014 nyara óta nem működik, így a kérelmező termelési kapacitása korlátozott. A kérelmező említett, biztonsági problémákkal magyarázható döntése nem mond ellent annak a megállapításnak, hogy korábban két drótkötélgyártó működött, amelyek 2010 után egyesültek és ez a két vállalat tevékenységének tartós szerkezeti változását jelenti. Ezért az érvet elutasították.

(41)

A felülvizsgálat eredményei alapján helyénvaló az Ukrajnából származó érintett termék behozatalára alkalmazandó dömpingellenes vámot a PJSC PA Stalkanat-Silur esetében alkalmazandó 10,5 %-os vám bevezetése révén módosítani.

(42)

E következtetések az országos szinten hatályos intézkedéseket nem érintik.

(43)

A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, melyek a fenti következtetésekhez vezettek, és lehetőséget adott számukra észrevételeik benyújtására. Ezeket az észrevételeket a Bizottság indokolt esetben figyelembe vette. Tekintettel arra, hogy az említett észrevételek jelentősen módosították a Bizottság dömpingkülönbözetre vonatkozó következtetéseit, 2015. december 8-án sor került az érdekelt feleket érintő második nyilvánosságra hozatalra. A Bizottság a második nyilvánosságra hozatal után tett észrevételeket indokolt esetben figyelembe vette.

(44)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az 1225/2009/EK rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság véleményével,

27.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 19/28

(1)

A 2368/2002/EK rendelet 19. cikke előírja, hogy a Bizottság a III. mellékletben vezessen listát a közösségi hatóságokról.

(2)

Bulgária levélben tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nem kíván fenntartani a 2368/2002/EK rendelet szerinti, Bulgáriában működő uniós hatóságot.

(3)

A 2368/2002/EK rendelet III. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban állnak a 2368/2002/EK rendelet 22. cikkében említett bizottság véleményével,

27.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 19/31

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,