16.11.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 299/1

(1)

1999 augusztusában a Tanács 1796/1999/EK rendeletével (2) (a továbbiakban: az eredeti rendelet) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Dél-Afrikából, Indiából, a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: a KNK), Lengyelországból, Magyarországról, Mexikóból és Ukrajnából származó acél drótkötelek és -kábelek (a továbbiakban: ADK) behozatalára. Az ezen intézkedésekhez vezető vizsgálatra a továbbiakban mint az eredeti vizsgálatra hivatkoznak.

(2)

A fenti behozatalokra alkalmazott intézkedések értékvámból (ad valorem) álltak, kivéve egy dél-afrikai, egy indiai, egy mexikói és egy ukrajnai exportáló gyártót, amelyek kötelezettségvállalásait az 1999/572/EK bizottsági határozat (3) fogadta el. A Bizottság az 1678/2003/EK rendelettel visszavonta a fent említett ukrajnai exportáló gyártó által felajánlott kötelezettségvállalást, a Tanács pedig az 1674/2003/EK rendelettel ismét kivetette a megfelelő dömpingellenes értékvámot (ad valorem) ezen exportőrre.

(3)

Ezt követően az alaprendelet 13. cikkének megfelelő vizsgálatok nyomán megállapították, hogy az Ukrajnából, illetve a KNK-ból származó behozatalra vonatkozó eredeti intézkedéseket Moldován, illetve Marokkón keresztül kijátszották. Következésképpen a Tanács a 760/2004/EK rendelettel (4) az Ukrajnából származó behozatalra kivetett végleges dömpingellenes vámot kiterjesztette ugyanezen acél drótkötelek és -kábelek Moldovából szállított behozatalára is. Ehhez hasonlóan a KNK-ból származó behozatalra kivetett dömpingellenes vámot (5) – a tényleges marokkói gyártó által készített termékek kivételével – kiterjesztették ugyanezen acél drótkötelek és -kábelek Marokkóból szállított behozatalára.

(4)

2004. november 20-án a Bizottság a Hivatalos Lapban kihirdetett közleményével (6) a közösségi gazdasági ágazat panasza nyomán dömpingellenes eljárást indított ugyanezen termék Koreai Köztársaságból származó behozatalára vonatkozóan; a panasz első látásra elegendő bizonyítékot tartalmazott arra vonatkozóan, hogy e behozatalt dömpingelték, és ezáltal jelentős kárt okoztak a közösségi gazdasági ágazatnak. A vizsgálatot intézkedések bevezetése nélkül a 2005/739/EK bizottsági határozat (7) szüntette meg.

(5)

A Dél-Afrikából, Indiából, a KNK-ból, Lengyelországból, Magyarországról, Mexikóból és Ukrajnából származó ADK-ra vonatkozó hatályos dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés közzétételét (8) követően – az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének értelmében – 2004. május 17-én ezen intézkedések felülvizsgálatára vonatkozó kérelem érkezett a Bizottsághoz.

(6)

A kérelmet a Közösség teljes ADK-gyártásának nagy részét, jelen esetben több mint 50 %-át képviselő gyártók nevében az Európai Unió drótkötélipari összekötő bizottsága [Liaison Committee of European Union Wire Rope Industries] (a továbbiakban: az EWRIS vagy a kérelmező) nyújtotta be. A kérelem azon alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a dömping és a közösségi gazdasági ágazatot érő károsodás folytatódását vagy megismétlődését eredményezné.

(7)

Mivel a Mexikóból származó behozatal esetében nem volt erre bizonyíték, a kérelmező a Mexikóból származó behozatalra vonatkozóan nem kérelmezte megszűnési felülvizsgálat kezdeményezését. A Mexikóból származó behozatalra alkalmazandó intézkedések következésképpen 2004. augusztus 18-án hatályukat vesztették (9).

(8)

A Bizottság, miután a tanácsadó bizottsággal történt konzultációt követően úgy határozott, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelő felülvizsgálat indításához, felülvizsgálatot indított (10).

(9)

A Bizottság a megszűnés felülvizsgálatának megindításáról hivatalosan értesítette az exportáló gyártókat, az importőröket, az ismert érintett felhasználókat és szervezeteiket, az exportáló országok képviselőit, valamint a közösségi gyártókat. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak, hogy véleményüket írásban ismertessék, illetve hogy meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül.

(10)

Tekintettel az érintett országok exportáló gyártóihoz nem kapcsolódó közösségi gyártók és importőrök nagy számára, azt találták helyénvalónak, ha – az alaprendelet 17. cikkével összhangban – megvizsgálják, hogy alkalmazzanak-e mintavételt. Annak érdekében, hogy a Bizottság eldönthesse, valóban szükség van-e mintavételre, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a fent felsorolt feleket – az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban – felkérték, hogy a vizsgálat megindításától számított két héten belül jelentkezzenek, és bocsássák a Bizottság rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információt.

(11)

17 közösségi gyártó megfelelően, a határidő lejárta előtt kitöltötte a mintavételi formanyomtatványt, és hivatalosan beleegyezett a vizsgálat során történő további együttműködésbe. Az előírt mintavételi formanyomtatvány többek között a kárt jelző makromutatók – például a termelőkapacitás, a termelési mennyiség, a készletek, az eladási mennyiségek, továbbá a foglalkoztatás – kidolgozására vonatkozó kérdéseket tartalmazott.

(12)

A fenti 17 gyártó közül öt, a közösségi gazdasági ágazat szempontjából a termelési mennyiség és az érintett termék Közösségben történő értékesítése tekintetében reprezentatívnak talált vállalatot választottak ki mintának.

(13)

Csak egyetlen importőr bocsátotta rendelkezésre az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információt és fejezte ki szándékát a Bizottság szolgálataival történő további együttműködésre. Az így előállt helyzetre tekintettel a Bizottság úgy döntött, a nem kapcsolódó importőrök esetében nem mintavételt alkalmaz, hanem a fent említett importőrnek kérdőívet küld. Ezt követően a szóban forgó importőr nem töltötte ki a kérdőívet. Következésképpen úgy ítélték meg, hogy a nem kapcsolódó importőrök részéről nem várható együttműködés. Az importőrök érdekeit képviselő társulás (EWRIA) általános jellegű megjegyzéseket tett, nevezetesen az érintett termék és a hasonló termék meghatározásával kapcsolatban. E megjegyzéseket az alábbi, (19) és (20) preambulumbekezdésben tárgyalják.

(14)

Ennélfogva kérdőíveket küldtek az öt, mintavételnek alávetett közösségi gyártónak és minden ismert exportáló gyártónak. Ezenfelül egy törökországi („hasonló ország”) gyártóval is felvették a kapcsolatot és kérdőívet küldtek neki.

(15)

A kérdőívekre az öt, mintavételnek alávetett közösségi gyártótól és három, az érintett országokbeli exportáló gyártótól, illetve két kapcsolódó importőrtől és a hasonló ország egy gyártójától érkezett válasz.

(16)

Vizsgálatokat végeztek a következő társaságok telephelyein:

(17)

A dömping és a közösségi gazdasági ágazatot érő károsodás folytatódását és/vagy megismétlődését érintő vizsgálat a 2003. július 1. és a 2004. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A károsodás folytatódása vagy megismétlődése valószínűségének megbecsülése szempontjából jelentőséggel bíró tendenciák vizsgálata a 2001. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(18)

Az érintett termék ugyanaz, mint az eredeti vizsgálat esetében, amely a jelenleg hatályban lévő intézkedésekhez vezetett, vagyis a 3 mm-t meghaladó keresztmetszetű acél drótkötelek és -kábelek, beleértve a zárt sodrású köteleket is, viszont kizárva a rozsdamentes acélból készült köteleket és kábeleket. Ezeket jelenleg az ex 7312 10 82, ex 7312 10 84, ex 7312 10 86, ex 7312 10 88 és ex 7312 10 99 KN-kód alá sorolják be.

(19)

Az eredeti vizsgálat megállapításait ez a felülvizsgálat megerősítette a tekintetben, hogy az érintett termék és az exportáló gyártók által gyártott és a hazai piacon eladott termékek, illetve a közösségi gyártók által gyártott és a közösségi piacon eladott, valamint a hasonló ország gyártója által előállított és a hasonló ország hazai piacán eladott termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek és ugyanaz a végső felhasználásuk, ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősülnek.

(20)

Az EWRIA megismételte az eredeti vizsgálatban felvetett érvét, miszerint az érintett termék lényegesen különbözik a Közösségben előállított és ott értékesített termékektől, így azokat nem lehet összehasonlítani. Ezt az érvet az eredeti, az érintett termék behozatalára vonatkozó ideiglenes és végleges intézkedéseket bevezető rendeletekben alaposan tárgyalták, és arra a következtetésre jutottak, hogy a Közösségben előállított és az oda importált ADK-termékek hasonlóak. Mivel az EWRIA nem vetett fel egyetlen olyan új elemet sem, amely szerint az eredeti megállapítások alapjául szolgáló tények megváltoztak volna, az eredeti végeleges rendelet következtetéseit megerősítik.

(21)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban megvizsgálták, vajon történt-e dömping, és ha igen, valószínűsíthető-e, hogy az intézkedések hatályvesztése a dömping folytatódásához vezet.

(22)

Az Eurostat adatai szerint a vizsgálati időszak alatt a Dél-Afrikából, Indiából, a KNK-ból és Ukrajnából (a továbbiakban: az érintett országok) származó acél drótkötelek behozatalának teljes mennyisége 7 784 tonnát tett ki, ami a Közösség piaci részesedésének 4,4 %-át jelenti.

(23)

Az eredeti vizsgálat vizsgálati időszaka 15 hónapra terjedt ki, 1997. január 1-jétől 1998. március 31-ig, és csak a bővítés előtti, Közösségbe irányuló behozatalt fedte le. Ennélfogva az eredeti vizsgálati időszak és a vizsgálati időszak behozatalra vonatkozó számadatai közvetlenül nem hasonlíthatók össze. Az EU 15-öknek az eredeti vizsgálati időszak alatti teljes behozatala az érintett országokból 21 102 tonnát tett ki, ami a Közösség piaci részesedésének 14,3 %-a.

(24)

Egy, az Eurostat adatai szerinti exportmennyiség 75 %-át lefedő indiai exportáló gyártó működött együtt. Dél-Afrikában az egyetlen ismert exportáló gyártó információt szolgáltatott a vizsgálati időszak alatt a Közösségbe irányuló exporteladásairól, amely az adott időszakban a Közösségbe irányuló teljes dél-afrikai exporteladást jelentette. A KNK tekintetében egy olyan exportáló gyártó működött együtt, amely az érintett termék KNK-ból származó, a Közösségbe irányuló exporteladásának 75 %-át fedte le. Végül Ukrajnában a két ismert exportáló gyártó egyike sem működött együtt e vizsgálat során.

(25)

Az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésével összhangban ugyanazt a módszert alkalmazták, mint az eredeti vizsgálat során, ha a körülmények nem változtak.

(26)

Az Eurostat adatai szerint a vizsgálati időszak alatt az Indiából származó ADK-behozatal teljes mennyisége 3 869 tonnát tett ki, ami a Közösség piaci részesedésének 2,2 %-át jelenti.

(27)

Mivel a rendes érték meghatározása a tárgy, először is az együttműködő indiai exportáló gyártó esetében megállapították, hogy a hasonló termék hazai összeladása reprezentatív-e, azaz az ilyen eladások teljes volumene elérte-e a Közösségbe irányuló exporteladások összvolumenének legalább 5 %-át. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésével összhangban megállapították, hogy ez fennáll.

(28)

A közzétételt követően az együttműködő indiai exportáló gyártó tiltakozott a Bizottság által alkalmazott módszer ellen. Azzal érvelt, hogy a reprezentativitásvizsgálathoz az érintett termék első független közösségi vevőnek, nem pedig a közösségi kapcsolódó importőrnek történő eladási mennyiségét kellett volna figyelembe venni. Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése azonban azt mondja ki, hogy annak meghatározására, hogy a hasonló termék hazai eladása reprezentatívnak minősül-e, a hazai eladási mennyiséget kell összehasonlítani a figyelembe vett termék Közösségbe exportált eladási mennyiségével, nem szabja meg azonban, hogy az első független vevőnek vagy a kapcsolódó importőrnek történő exporteladást kell-e figyelembe venni. Következésképpen a Bizottság által alkalmazott módszer ésszerű és összhangban van az alaprendelettel. Ezért ezt a panaszt el kellett utasítani.

(29)

A Bizottság ezt követően azonosította az érintett vállalat által belföldön értékesített azon terméktípusokat, amelyek azonosak, vagy közvetlenül összehasonlíthatóak a Közösségbe irányuló export során értékesített típusokkal.

(30)

Az exportáló gyártó által a hazai piacán értékesített és a Közösségbe kivitt egyes ADK-típusokkal közvetlenül összehasonlíthatónak ítélt típusok esetében meghatározták, hogy az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a hazai eladások kellőképpen reprezentatívak-e. Egy adott vas- vagy acélkötél- és -kábeltípus hazai értékesítését akkor tekintették kellően reprezentatívnak, ha e típus hazai összértékesítési volumene a vizsgálati időszak során elérte vagy meghaladta a Közösségbe kivitt összehasonlítható vas- vagy acélkötél- és -kábeltípus összértékesítési volumenének 5 %-át. Ez a feltétel a Közösségbe kivitt összes típus 31 %-ának esetében állt fenn.

(31)

A szóban forgó terméktípus független vevők számára történő nyereséges értékesítése arányának meghatározásával megvizsgálták továbbá, hogy a hazai piacon reprezentatív mennyiségben értékesített egyes terméktípusok hazai értékesítése tekinthető-e a rendes kereskedelmi forgalom keretében történt értékesítésnek. Azokban az esetekben, amikor az előállítási költségnek megfelelő, vagy annál magasabb nettó eladási árú, vonatkozó terméktípus eladási mennyisége meghaladta az ilyen típus teljes eladási mennyiségének 80 %-át, és amikor ennek a típusnak a súlyozott átlagára megegyezett az előállítási költséggel, vagy meghaladta azt, a rendes érték a tényleges belföldi áron alapult, és e típus esetében a vizsgálati időszak során történt összes hazai eladás súlyozott átlagárai alapján került kiszámításra, tekintet nélkül arra, hogy ezek az értékesítések nyereségesek voltak-e. Azokban az esetekben, ahol egy terméktípus nyereséges értékesítésének mennyisége a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-a, vagy annál kevesebb volt, vagy ahol a típus súlyozott átlagára az előállítási költség alatt volt, a rendes érték a tényleges hazai áron alapult, ami csak e típus nyereséges értékesítésének súlyozott átlagaként került kiszámításra, feltéve hogy ezek az értékesítések a típus teljes értékesítési mennyiségének 10 %-át, vagy annál többet képviseltek.

(32)

Azokban az esetekben, amikor bármelyik terméktípus nyereséges eladási mennyisége e típus teljes eladási mennyiségének 10 %-nál kevesebb volt, úgy tekintették, hogy ez a bizonyos típus elégtelen mennyiségekben került értékesítésre ahhoz, hogy a belföldi ár kellő alapot biztosítson a rendes érték megállapításához.

(33)

Amennyiben egy exportáló gyártó által értékesített adott terméktípus hazai ára nem használható a rendes érték meghatározásához, mert azt nem a hazai piacon adták el, vagy nem a rendes kereskedelmi forgalom keretében, más módszert kellett alkalmazni. Más ésszerű módszer híján a számtanilag képzett rendes értéket alkalmazták.

(34)

Minden olyan esetben, amikor számtanilag képzett rendes értéket használtak, a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésével összhangban az eladási, általános és adminisztratív (SGA-) költségek ésszerű százalékának, valamint egy ésszerű haszonkulcsnak az exportált típusok előállítási költségeihez történő hozzáadásával számították ki. E tekintetben, és az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésével összhangban az eladási, általános és adminisztratív költségek, valamint a nyereség összege a hasonló termék hazai piacon történő előállításának, illetve – a rendes kereskedelmi forgalomban történő – értékesítésének tényleges adatain alapultak.

(35)

A közzétételt követően az együttműködő indiai exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a hazai haszonkulcsnak az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésével összhangban történő kiszámításánál a Bizottság tévesen a vizsgálat körén kívül eső termékek, vagyis a zárt sodrású drótkötelek hazai eladását is figyelembe vette. Azonban, mint a (18) preambulumbekezdésben szerepel, a zárt sodrású drótkötelek kifejezetten beletartoznak az érintett termék definíciójába, nemcsak e vizsgálat, de az eredeti vizsgálat esetében is. Ezért ezt a panaszt el kellett utasítani.

(36)

Az indiai exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a vizsgálati időszak alatti dömpingkülönbözetének kiszámításához használt rendes érték nem jeleníti meg megfelelően a hazai árakat és költségeket, mivel azt nem egy reprezentatív időszak alatt állapították meg, azaz a vizsgálati időszak 12 hónapja helyett csak 4 hónapja alapján. Meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésével összhangban egy megszűnési felülvizsgálat keretében megvizsgálták, hogy az intézkedések megszűnése várhatóan a dömping és a kár folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezetne-e. A kapott eredménynek megfelelően a végleges dömpingellenes vámokat vagy megerősítették, vagy hatályon kívül helyezték, miközben az egyéni vámtételeket nem lehetett módosítani. Mivel ennek következtében a pontos dömpingkülönbözet kiszámítása a megszűnési felülvizsgálat keretében nem szükséges, a dömping folytatódásának vizsgálata a vizsgálati időszak alatti reprezentatív adatokra támaszkodik. Ebben az eljárásban minden negyedév utolsó hónapjáról kértek adatokat, az exportáló gyártókat pedig felkérték, hogy tegyenek észrevételeket reprezentativitásukkal kapcsolatban. Az exportáló gyártó nem élt ellenvetéssel e megközelítés ellen a megadott határidőn belül, hanem csak a helyszíni ellenőrző látogatást követően, vagyis akkor, amikor a különböző adatsorokat már nem lehetett volna ellenőrizni. Az exportáló gyártó ezenfelül ebben a konkrét esetben nem fűzött sem magyarázatot, sem bizonyítékot ahhoz, hogy miért ne lettek volna a kiválasztott időszakok reprezentatívak. Ezért ezt a panaszt el kellett utasítani.

(37)

Mivel a figyelembe vett termék Közösségbe irányuló összes exporteladása közösségi kapcsolódó vállalatok részére történt, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésével összhangban annak az árnak az alapján képezték, amelyen a behozott termék elsőként viszonteladásra kerül egy független vevő részére. A közösségi határparitáson számított megbízható exportár megállapítása érdekében kiigazításokat tettek a behozatal és a viszonteladás között felmerült költségekkel, illetve az abból származó nyereséggel kapcsolatban. E tekintetben a kapcsolódó importőr SGA-költségeit levonták a közösségi viszonteladói árból. Mivel a haszonkulcs érintett, a nem kapcsolódó importőrök pedig nem működtek együtt, úgy ítélték meg, hogy más, megbízhatóbb információ híján az eredeti vizsgálatban használt 5 %-os haszonkulcsot fogják alkalmazni. Nem állt rendelkezésre olyan információ, amely alapján ez a haszonkulcs ne tűnt volna megbízhatónak.

(38)

A gyártelepi áron alapuló és az azonos kereskedelmi szintet képviselő, terméktípusonkénti árak közötti tisztességes összehasonlíthatóság biztosítása érdekében a kérelmezett és igazolt, ár-összehasonlításokat érintő különbségeket kellőképpen figyelembe vették. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésével összhangban a szállítási, biztosítási, bank- és hitelköltségeket igazították ki.

(39)

A dömpingkülönbözet kiszámításához a súlyozott átlagos rendes értéket hasonlították össze a Közösségbe irányuló kivitel terméktípusonkénti, súlyozott átlaggal számított exportárával. Ez az összehasonlítás jelentős, 10 %-ot meghaladó dömping tényéről tanúskodott az érintett exportáló gyártó esetében. Ez összehasonlítható az eredeti vizsgálat során feltárt 39,8 %-os dömpingkülönbözettel. A nem együttműködő exportáló gyártók esetében a dömpingszintet a kérelmező által a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, rendes értékre és az exportárra vonatkozó adatok alapján értékelték. Ez szintén több mint 20 %-os dömpingkülönbözetet mutatott.

(40)

Az Eurostat adatai szerint a vizsgálati időszak alatt a KNK-ból származó ADK-behozatal teljes mennyisége 1 942 tonnát tett ki, ami a Közösség piaci részesedésének 1,1 %-át jelenti. A (24) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően az egyetlen együttműködő exportáló gyártó a teljes kínai behozatal 75 %-át adta.

(41)

Az eredeti vizsgálatban négy kínai exportáló gyártó működött együtt, azonban egyikük számára sem biztosítottak piacgazdasági státust vagy egyéni elbánást.

(42)

Mivel a KNK egy átalakulóban lévő gazdaság, a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban egy megfelelő piacgazdaságú harmadik országból kapott információ alapján kell megállapítani.

(43)

Az eredeti vizsgálatban a rendes érték megállapításához Lengyelországot alkalmazták hasonló országként. Mivel Lengyelország 2004. május 1. óta az Európai Unió tagállama, a továbbiakban nem alkalmazható hasonló országként dömpingellenes vizsgálatok során. E vizsgálathoz a kérelmező az Amerikai Egyesült Államokat (a továbbiakban: az USA) javasolta hasonló országnak.

(44)

Egy importőrszervezet tiltakozott az USA kiválasztása ellen, és Dél-Koreát javasolta megfelelő hasonló országnak. Azonban sem az amerikai, sem a dél-koreai gyártók nem akartak együttműködni ebben a megszűnési felülvizsgálatban.

(45)

A Bizottság szolgálatai tehát megvizsgálták más országok – így Norvégia, Thaiföld, India és Törökország – hasonló országként való alkalmazásának lehetőségét. Norvégiában és Thaiföldön ugyanúgy egyetlen gyártó sem volt kész az együttműködésre.

(46)

Csak egy törökországi ADK-gyártó működött együtt a vizsgálatban a kérdőív kitöltésével és azzal, hogy beleegyezett egy helyszíni ellenőrző vizsgálat elvégzésébe. A vizsgálat kimutatta, hogy Törökország ADK-piaca versenyző, két, a piac 83 %-át ellátó hazai gyártóval és a más harmadik országokból származó behozatalok jelentette versennyel. A behozatali vámok Törökországban alacsonyak, és az ADK-behozatalra nem vonatkozik más korlátozás. Az érintett termék törökországi termelési mennyisége több mint ötszöröse volt az érintett termék Kínából származó, a Közösségbe irányuló exportmennyiségének. Ezért a török piacot kellően reprezentatívnak ítélték a rendes értéknek a Kínai Népköztársaság tekintetében történő meghatározása céljából. Végül, mint a (19) preambulumbekezdésben áll, a török hazai piacon előállított és eladott termék hasonló volt a kínai exportáló gyártó által a Közösségbe exportált termékhez.

(47)

A közzétételt követően az egyik importőrszervezet tiltakozott Törökország, mint hasonló ország kiválasztása ellen. E panasz azonban nem volt megalapozott, ennélfogva el kellett utasítani.

(48)

Következésképpen megállapították, hogy Törökország – az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjával összhangban – a rendes érték megállapításának céljára megfelelő hasonló ország.

(49)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban a rendes értéket a hasonló ország együttműködő gyártójától kapott, ellenőrzött információ alapján állapították meg, vagyis a Törökország hazai piacán a nem kapcsolódó vevők által fizetett vagy fizetendő ár alapján, amennyiben ezek az eladások a rendes kereskedelmi forgalom keretében történtek.

(50)

Következésképpen a rendes értéket a törökországi együttműködő gyártó által a nem kapcsolódó vevők felé felszámított hazai eladási árak súlyozott átlagában állapítottak meg.

(51)

Mivel az együttműködő exportőr exporteladása az érintett termék a KNK-ból származó és az Európai Közösségbe irányuló behozatalának 75 %-át tette ki, az exportár meghatározása a kínai együttműködő exportáló gyártó által szolgáltatott információn alapult. Mivel az érintett terméket a Közösségbe minden esetben közvetlenül független közösségi vevőknek történő értékesítések révén vitték ki, az exportárat – az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban – a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárak alapján állapították meg.

(52)

A gyártelepi áron alapuló és az azonos kereskedelmi szintet képviselő, terméktípusonkénti árak közötti tisztességes összehasonlíthatóság biztosítása érdekében a kérelmezett és igazolt, ár-összehasonlításokat érintő különbségeket kellőképpen figyelembe vették. Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban a szállítási, biztosítási, bank- és hitelköltségeket igazították ki.

(53)

Néhány, a törökországi hazai piacon értékesített terméktípus esetében kiigazításokat kellett tenni annak érdekében, hogy azok összehasonlíthatóak legyenek a kínai exportált terméktípusokkal. Kiigazításokat tettek annak érdekében, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontjával összhangban figyelembe vegyék a fizikai jellemzőkből, például az átmérőből, a szakítószilárdságból és a magból adódó eltéréseket. A kiigazításokat a szóban forgó típusoknak a törökországi piacon meglévő árkülönbségére alapozták.

(54)

A dömpingkülönbözet kiszámításához a súlyozott átlagos rendes értéket hasonlították össze a Közösségbe irányuló kivitel terméktípusonkénti, súlyozott átlaggal számított exportárával. Ez az összehasonlítás az érintett termék behozatala tekintetében jelentős, több mint 65 %-os dömping tényéről tanúskodott az együttműködő exportőr esetében. Ez összehasonlítható az eredeti vizsgálat során feltárt 60,4 %-os dömpingkülönbözettel.

(55)

Az Eurostat adatai szerint a vizsgálati időszak alatt a Dél-Afrikából származó ADK-behozatal teljes mennyisége 278 tonnát tett ki, ami a Közösség piaci részesedésének 0,1 %-át, vagyis de minimis értéket jelent. Az egyetlen ismert exportáló gyártó fedte le e behozatal 100 %-át.

(56)

A dél-afrikai exportáló gyártó lentebb, az (57) preambulumbekezdésben leírt, csak részleges együttműködésének következményeképpen az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tényekhez kellett folyamodni.

(57)

Az egyetlen ismert exportáló gyártó csak a Közösségbe irányuló exporteladásáról bocsátott rendelkezésre információt, ám a hasonló termék hazai piaci költségeiről és árairól nem. Ennélfogva a vizsgálati időszakra nem lehetett rendes értéket megállapítani. Az exportáló gyártó elismerte, hogy a vizsgálati időszak alatt továbbra is folytatódott a dömping. Ennek alapján és más megbízhatóbb információ hiányában arra a következtetésre jutottak, hogy a vizsgálati időszak alatt jelentős mértékben folytatódott a dömping.

(58)

Az Eurostat adatai szerint a vizsgálati időszak alatt az Ukrajnából származó ADK-behozatal teljes mennyisége 1 695 tonnát tett ki, ami a Közösség piaci részesedésének 1 %-át, vagyis de minimis piaci részesedést jelent.

(59)

Az Ukrajna részéről történő együttműködés teljes hiányában – az alaprendelet 18. cikkével összhangban – a rendelkezésre álló tényekhez kellett folyamodni. Ennek alapján a hasonló ország esetében megállapított rendes értéket a kérelmező felülvizsgálatra irányuló kérelmében szereplő exportárral hasonlították össze. Ennek eredményeképpen több mint 65 %-os dömpingkülönbözetet állapítottak meg a vizsgálati időszak idejére.

(60)

A panaszban megnevezett nyolc indiai exportáló gyártó közül egy működött együtt a vizsgálatban. A panaszban megnevezett két dél-afrikai exportáló gyártó közül egy működött együtt, részlegesen. Más dél-afrikai gyártó nem ismert. Ukrajnában a két ismert exportáló gyártó közül egyik sem működött együtt, és a fentiekhez hasonlóan más ukrajnai gyártó nem ismert. A kilenc ismert kínai exportáló gyártó közül csak egy működött együtt a vizsgálatban.

(61)

A nyolc ismert indiai gyártó közül hét nem működött együtt e megszűnési felülvizsgálatban. Megjegyezték, hogy az eredeti vizsgálatban e gyártók közül hat csak a hazai piacon, vagy más harmadik országbeli piacokon adott el ADK-t, ennélfogva nem képezték tárgyát az eredeti vizsgálatnak. Ezenfelül a jelenlegi vizsgálatban történő együttműködésük hiányának következtében nem állt rendelkezésre olyan információ, mint termelőkapacitásuk és mennyiségük, a készletek és a Közösségen kívüli piacokra irányuló eladások. A vizsgálat tehát, amely arra irányult, vajon várhatóan folytatódik-e a dömping, ha az intézkedéseket hatályon kívül helyeznék, a rendelkezésre álló információra, azaz az együttműködő exportáló gyártó által szolgáltatott információra alapult. A nem az együttműködő exportőrtől származó, importárakra vonatkozó információkat – az Eurostat adatai alapján – szintén megvizsgálták. Annak érdekében, hogy megállapítsák, vajon a dömping várhatóan folytatódik-e, ha az intézkedéseket hatályon kívül helyeznék, az együttműködő exportáló gyártó más exportpiacokra irányuló árazási magatartását, a Közösségbe irányuló exportárait, termelőkapacitását és készleteit vizsgálták meg. Felmérték továbbá az intézkedések hatályon kívül helyezésének más behozatalokra gyakorolt hatását is.

(62)

Megállapították, hogy a nem EU-tagállamokba irányuló eladások átlagos exportára jelentősen alatta maradt a Közösségbe irányuló eladások átlagos exportárának, csakúgy, mint a hazai piaci áraknak, ami azt jelezte, hogy a nem EU-tagállamokba irányuló kivitel nagy valószínűséggel még nagyobb mértékben dömpingelt, mint a Közösség irányába történő exporteladások. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a vizsgálati időszak alatt a kötelező minimum árajánlat volt érvényben, ami az érintett exportáló gyártót arra kötelezte, hogy a Közösségbe irányuló kivitel esetében bizonyos árszintet tartson tiszteletben. Néhány árat valamivel magasabbnak találtak, mint a kötelező árajánlat szintjét, de az értékesítések nagy része a kötelező árajánlat árszintjén valósult meg. Az exportőr jelentős mértékű eladást – a teljes exporteladás 86 %-át – valósította meg nem-EU-tagállamokba. Ezért az a döntés született, hogy a más harmadik országokba irányuló exportárszint mutatója lehet a Közösségbe irányuló exporteladások valószínűsíthető árszintjének az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén. Ennek alapján, és a harmadik országok piacaira irányuló alacsony árszint miatt azt a következtetést vonták le, hogy az együttműködő exportőr valószínűleg csökkentené a Közösségbe irányuló exporteladások árait, ami következésképpen a dömpingszintet is növelné.

(63)

Megjegyzendő, hogy a vizsgálati időszak alatt megállapított dömpingkülönbözet jelentős mértékű volt. Ennek alapján feltételezni kellett, hogy még ha a Közösségbe irányuló árszint azonos maradna, vagy emelkedne is, igen valószínű, hogy a dömping az érvényben lévő intézkedések hatályon kívül helyezésével akkor is folytatódna. A vállalat a Közösség felé irányuló múltbeli exportmagatartását (az eredeti vizsgálat során megállapították, hogy a vállalat nagy mennyiségben vitt ki az EU-ba dömpingszinten) és a más harmadik országok piacaira irányuló exporttal kapcsolatos árstratégiáját tekintve valószínűbb, hogy bármilyen, a Közösségbe irányuló további kivitelt alacsonyabb, következésképpen dömpingelt árszinten valósítana meg.

(64)

Meg kell jegyezni továbbá, hogy a harmadik országokra vonatkozó exportárakat átlagosan a közösségi gazdasági ágazat közösségbeli eladási árainál alacsonyabbnak találták, ami azt jelenti, hogy az érintett termék közösségi piaci uralkodó árszintje a közösségi piacot az indiai exportőrök számára igen vonzó piaccá teszi. Ennek alapján az a döntés született, hogy valóban gazdasági ösztönzésre van szükség annak érdekében, hogy a nem EU-tagállamokból származó kivitelt az érvényben lévő intézkedések hatályon kívül helyezése esetén nyereségesebb közösségi piacra irányítsák.

(65)

Az érintett termék – az együttműködő exportőr árait leszámítva – összes behozatalának Eurostat szerinti árai jelentősen az együttműködő exportőr árai alatt maradnak. Más információ hiányában, az együttműködő exportőr rendes értékére alapozva ezek a behozatalok igen magas szinten lennének dömpingeltek. Indokolatlan volna azt gondolni, hogy intézkedések hiányában e behozatal nem hasonló, dömpingelt árakon, hanem nagyobb mennyiségben menne végbe.

(66)

Az együttműködő indiai gyártó az elmúlt években egyre növekvő kapacitáskihasználtság ellenére továbbra is számottevő, a vizsgálati időszak alatt a Közösségbe irányuló exportmennyiség mintegy ötszörösét kitevő kihasználatlan kapacitással rendelkezik. Ezenfelül a készletek, bár mennyiség tekintetében csökkennek, továbbra is számottevőek és a vizsgálati időszak végén a Közösségbe irányuló exportmennyiség nagyobb részét jelentették. Ennélfogva megvan az EK-ba irányuló exportmennyiség számottevő növelésének képessége, különösen, mivel semmi nem jelzi, hogy a harmadik országok piacai vagy a hazai piacok fel tudnák venni bármilyen többlettermelés eredményét. E tekintetben meg kell jegyezni: nagyon kevéssé valószínű, hogy az indiai hazai piac a nyolc, egymással versenyző gyártó jelenlétének köszönhetően képes volna felvenni ezen exportáló gyártó összes kihasználatlan kapacitását. A felülvizsgálati kérelemnek megfelelően az összes indiai gyártó kihasználatlan kapacitását valójában 35 000 tonnára becsülték, ami a közösségi felhasználás mintegy 20 %-át teszi ki.

(67)

Mint a (41) preambulumbekezdésben szerepel, az eredeti vizsgálat során egyetlen kínai vállalatnak sem adták meg a piacgazdasági státust vagy az egyéni elbánást, azaz minden vállalat a 60,4 %-os, egységes országos dömpingellenes vám alá esik. A KNK-ból származó importmennyiségek számottevően csökkentek, vagyis az eredeti vizsgálat (EU 15-ök) vizsgálati időszaka alatti 11 484 tonnáról a vizsgálati időszak alatti periódusra (EU 25-ök) 1 942 tonnára estek. A KNK jelenlegi piaci részesedése kevéssel van a de minimis szint felett, azaz 1,1 %-os. Meg kell jegyezni azonban, hogy 2001 óta a kínai behozatal növekvő tendenciát mutat. Az egyetlen kínai exportáló gyártótól származó, a Közösségbe irányuló kivitel a teljes kínai kivitel 75 %-át tette ki, azaz 1 456 tonnát jelentett a vizsgálati időszak alatt. Ezenfelül hét másik exportáló gyártó csak kisebb mennyiségben exportált a Közösségbe a vizsgálati időszak alatt.

(68)

Annak érdekében, hogy megállapítsák, vajon a dömping várhatóan folytatódik-e, ha az intézkedéseket hatályon kívül helyeznék, az együttműködő exportáló gyártó más exportpiacokra irányuló árazási magatartását, a Közösségbe irányuló exportárait, termelőkapacitását és készleteit vizsgálták meg. A nem az együttműködő exportőrtől származó, importárakra vonatkozó információkat – az Eurostat adatai alapján – szintén megvizsgálták.

(69)

A KNK-nak az USA-ra – amely a kínai exportáló gyártók egyik legfontosabb piaca és ahol nincsenek érvényben intézkedések – vonatkozó exportárai átlagosan számottevően a Közösségre vonatkozó exportárak alatt voltak. Mivel, amint az (54) preambulumbekezdésben szerepel, a KNK-ból származó, a Közösségbe irányuló exporteladás dömpingszinten történt, ez azt jelezte, hogy az USA-ba és más harmadik országok piacára irányuló kivitel valószínűleg ugyancsak dömpingelt volt, még nagyobb mértékben, mint a közösségbe irányuló exporteladások esetében. Azt is tekintetbe vették, hogy az USA-ra és más harmadik országokra vonatkozó exportárszint mutatója lehet a Közösségbe irányuló exporteladások árszintjének az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén. Ennek alapján, és a harmadik országok piacaira irányuló alacsony árszint miatt azt a következtetést vonták le, hogy jelentős a különbözet, amely csökkentené a Közösségre vonatkozó exportárakat, ami következésképpen a dömpingszintet is növelné.

(70)

Ugyancsak megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazat Közösségen belüli eladási árszintje átlagosan jelentősen magasabb volt, mint az együttműködő kínai exportőr más harmadik országok piacaira irányuló eladásainak exportárszintje. Az érintett termék közösségi piaci általános uralkodó árszintje – mint korábban a (64) preambulumbekezdésben India tekintetében megállapításra került – a KNK számára is igen vonzóvá teszi a közösségi piacot. A magasabb közösségi piaci árszint ösztönzi a közösségi piacra irányuló kivitel növekedését.

(71)

Az érintett termék – az együttműködő exportőr árait leszámítva – összes behozatalának Eurostat szerinti árai az együttműködő exportőr árai alatt maradnak. A hasonló ország esetében kiszámított rendes érték alapján e behozatalokat igen magas szinten dömpingelnék. Indokolatlan volna azt gondolni, hogy intézkedések hiányában e behozatal nem hasonló, dömpingelt árakon, hanem nagyobb mennyiségben menne végbe.

(72)

Az együttműködő kínai gyártó az elmúlt években kis mértékben növekvő kapacitáskihasználtság ellenére továbbra is számottevő, a vizsgálati időszak alatt a Közösségbe irányuló exportmennyiség mintegy négyszeresét kitevő kihasználatlan kapacitással rendelkezik. A felülvizsgálati kérelemnek megfelelően az összes kínai exportáló gyártó kihasználatlan kapacitását 270 000 tonnára becsülték. Ennélfogva megvan a kapacitás a Közösségbe irányuló exportmennyiség növeléséhez, különösen, mivel semmi nem jelzi, hogy a harmadik országok piacai vagy a hazai piacok fel tudnák venni bármilyen többlettermelés eredményét. E tekintetben meg kell jegyezni: nagyon kevéssé valószínű, hogy a kínai hazai piac a jelentős számú egymással versenyző gyártó jelenlétének köszönhetően képes volna felvenni bármilyen kihasználatlan kapacitást.

(73)

Meg kell jegyezni, hogy az érintett termék a KNK-ból származó behozatalára vonatkozó hatályban lévő intézkedéseket – az importáru Marokkón keresztüli átrakodásával – kijátszották. Ez világosan jelzi a kínai ADK-eladók érdekeltségét a közösségi piacon, és azt, hogy nem dömpingszinten képtelenek versenyezni a közösségi piacon. Ezt további érvnek ítélték amellett, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kínai kivitel mennyisége valószínűleg növekedne, és dömpingelt áron kerülne a közösségi piacra.

(74)

Csak egyetlen dél-afrikai gyártó ismert. Ez a gyártó részlegesen együttműködött ebben a felülvizsgálatban.

(75)

A végleges intézkedések bevezetése óta a Dél-Afrikából származó behozatal jelentős mértékben esett. A Dél-Afrikából származó behozatal piaci részesedése a vizsgálati időszak alatt az 1 %-os de minimis küszöb alatt volt. Így a Dél-Afrikából származó összes kivitel vizsgálati időszak alatti mennyisége 278 tonnát tett ki, amelynek nagy részét egy rotterdami vámraktárba szállították, miáltal ezen árukat esetleg újra exportálhatták anélkül, hogy az EU-ban vámkezelték volna. Az érintett termékből csak igen kis mennyiség került az EU-ban szabad forgalomba.

(76)

Mint az korábban az (57) és az (60) preambulumbekezdésben szerepelt, a rendelkezésre álló tényekhez folyamodtak, különösen a dél-afrikai hazai piac helyzetét illetően. Mivel a dél-afrikai gazdasági ágazatról csak kevés információ áll rendelkezésre, a következő következtetések a kérelmező felülvizsgálati kérelmében szereplő információkon és a nyilvánosság számára hozzáférhető exportkereskedelmi statisztikákon alapulnak.

(77)

Annak érdekében, hogy megállapítsák, vajon a dömping megismétlődik-e, ha az intézkedéseket hatályon kívül helyeznék, az együttműködő exportáló gyártó által rendelkezésre bocsátott, a Közösségre és a harmadik országokra vonatkozó exportárakra vonatkozó információkat, a kihasználatlan kapacitást és a készleteket vizsgálták meg.

(78)

Mint a (76) preambulumbekezdésben szerepel, a hazai árakról nem bocsátottak rendelkezésre információt. Ezért a hazai árakra vonatkozóan a kérelemben szereplő információt vették figyelembe. A Közösségen kívüli exportpiacok közül öt fontosabb piac árait elemezték. A harmadik országokra vonatkozó exportárak minden esetben alacsonyabbak voltak a hazai áraknál. Feltételezve, hogy ezen exportárak alapul szolgálhatnak az exportőrnek a közösségi piacra való bejutáskor, nyilvánvaló, hogy e kivitelek valószínűleg továbbra is dömpingelt árakon történnének.

(79)

A Közösségen kívüli öt fontosabb exportpiac átlagos exporteladási árainak vizsgálata rámutatott, hogy ezen eladások a Közösségre vonatkozó exportáraknál jelentősen alacsonyabb áron történtek. Akárcsak India esetében ez, legalábbis részben, annak a következménye, hogy a vizsgálati időszak alatt a kötelező minimum árajánlat volt érvényben, ami az érintett exportáló gyártót arra kötelezte, hogy a Közösségbe irányuló kivitel esetében bizonyos árszintet tartson tiszteletben. Minden árat valamivel magasabbnak találtak a kötelező árajánlat szintjénél.

(80)

Ezért az a döntés született, hogy erre az öt, Közösségen kívüli exportpiacra vonatkozó exportárszint mutatója lehet a Közösségbe irányuló exporteladások várható árszintjének az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén. Ennek alapján azt a következtetést vonták le, hogy az egyetlen dél-afrikai együttműködő exportőrnek jelentős különbözet áll rendelkezésére, ami által csökkentheti a Közösségre vonatkozó exportárait, ami következésképpen a dömpingszintet is növelné.

(81)

Megállapították továbbá, hogy a közösségi piac árai átlagban lényegesen magasabbak, mint a Közösségen kívüli öt nagyobb exportáló ország exportárai. Ez – mint az korábban a (64) preambulumbekezdésben India és a (70) preambulumbekezdésben a KNK tekintetében megállapításra került – a jövőben igen vonzóvá teszi a közösségi piacot, ha az intézkedéseket hatályon kívül helyeznék. E tekintetben megállapították, hogy a magasabb közösségi piaci árszint ösztönzi a közösségi piacra irányuló kivitel növekedését.

(82)

A végleges vám kivetése óta a részlegesen együttműködő exportáló gyártó számottevő készleteket és kihasználatlan kapacitást halmozott fel, az utóbbiból a beépített kapacitás több mint 40 %-át. A kérelem szerint a kihasználatlan kapacitást 23 000 és 25 000 tonna közöttire becsülték. Ennélfogva megvan a kapacitás a Közösségbe irányuló exportmennyiség növeléséhez, különösen, mivel semmi nem jelzi, hogy a harmadik országok piacai vagy a hazai piacok fel tudnák venni bármilyen többlettermelés eredményét.

(83)

A két ismert ukrajnai exportáló gyártó együttműködésének hiányában az alaprendelet 18. cikkével összhangban a megállapításokat a rendelkezésre álló tényekre alapozták. Mivel az ukrajnai gazdasági ágazatról csak kevés információ áll rendelkezésre, a következő következtetések a kérelmező felülvizsgálati kérelmében szereplő információkon és a nyilvánosság számára hozzáférhető kereskedelmi statisztikákon alapulnak. Meg kell jegyezni, hogy több ukrajnai gyártó nem ismert, és hogy a következő, elsősorban a termelőkapacitásra vonatkozó megjegyzések a két ismert exportáló gyártóra vonatkoznak.

(84)

Annak megállapítása érdekében, vajon a dömping valószínűleg megismétlődik-e, ha az intézkedéseket hatályon kívül helyeznék, a harmadik országokra vonatkozó exportárakat, a kihasználatlan kapacitást és a készleteket vizsgálták meg.

(85)

Más, megbízhatóbb információ hiányában a kérelemben rendelkezésre bocsátott, az Oroszországba és az USA-ba irányuló kivitelre vonatkozó, nyilvánosan hozzáférhető statisztikákon alapuló információkat vették számításba. A rendelkezésre álló számadatok elemzése kimutatta, hogy az ezen országokra vonatkozó átlagos exportárak jelentősen alatta maradtak a Közösségre vonatkozó átlagos exportáraknak. Mint India, a KNK és Dél-Afrika esetében már kifejtették, a más harmadik országokra vonatkozó exportár mutatója lehet a Közösségbe irányuló exporteladások várható árszintjének az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén. Ennek alapján azt a következtetést vonták le, hogy jelentős mértékben, és nagy valószínűséggel dömpingszintig csökkenthetők a Közösségre vonatkozó exportárak.

(86)

A kérelemben szereplő bizonyítéknak megfelelően a becsült ukrajnai termelőkapacitás eléri a 100 000 tonnát, amelynek mindössze 50 %-át használják tényleges termelésre. Az 50 000 tonnás kihasználatlan kapacitás azt jelentené, hogy minden érintett ország közül Ukrajnának van a legmagasabb kihasználatlan termelőkapacitása, ami a közösségi felhasználás több mint egyharmadának felel meg. Ennélfogva a Közösségbe irányuló exportmennyiség növelésére minden érintett ország közül Ukrajna kapacitása messze a legnagyobb, különösen, mivel semmi nem jelzi, hogy a harmadik országok piacai vagy a hazai piacok fel tudnák venni bármilyen többlettermelés eredményét.

(87)

1999-ben az eredeti vizsgálat keretében a Bizottság elfogadta az egyik ukrajnai exportőr kötelezettségvállalását. Ezt követően a Bizottság megállapította, hogy a kötelezettségvállalást két szempontból megszegték. Először is, az érintett ukrajnai exportőr félrevezető származási nyilatkozatokat adott, másodszor pedig a kötelezettségvállalásra vonatkozó számlákat állított ki a kötelezettségvállalás körébe nem tartozó terméktípusokról, ezáltal – a dömpingellenes vámok megfizetése alóli mentességgel – jogtalan haszonhoz jutva. A Bizottság következésképpen az 1678/2003/EK rendelettel a kötelezettségvállalás elfogadását visszavonta.

(88)

Az Ukrajnából származó ADK-behozatalára vonatkozó hatályos intézkedések bevezetését követően továbbá megállapították, hogy ezen intézkedéseket a Moldovából való ADK-behozatal útján kijátszották. Mint a (3) preambulumbekezdésben áll, a hatályos intézkedéseket ennek megfelelően kiterjesztették a Moldovából szállított ADK-behozatalra.

(89)

Bár egy kötelezettségvállalás megszegése és az intézkedések múltbéli kijátszásának gyakorlata önmagában még nem támasztja alá a jövőbeni dömping gyakorlatára történő következtetést, úgy ítélték meg, hogy ez esetben az ilyen gyakorlat olyan velejáró tényező, amely az exportőrök közösségi piacra történő bejutásban való érdekeltségét jelzi, továbbá azt, hogy nem dömpingszinten képtelenek versenyezni a közösségi piacon.

(90)

Minden esetben számottevő dömping folytatódását állapították meg, bár a Dél-Afrikából és az Ukrajnából származó importmennyiség de minimis szinten maradt.

(91)

Annak vizsgálata érdekében, hogy várhatóan folytatódna vagy megismétlődne-e a dömping, ha az intézkedéseket hatályon kívül helyeznék, a kihasználatlan kapacitást és készleteket, továbbá a különböző piacokra irányuló árazási és exportstratégiákat elemezték. A vizsgálat feltárta, hogy jelentős kihasználatlan kapacitás és felhalmozott készlet áll az érintett exportáló országok rendelkezésére. Megállapították továbbá, hogy a más harmadik országokra vonatkozó exportárak általában jelentősen alacsonyabbak voltak a közösségi piacra vonatkozó exportáraknál, és hogy ezáltal a Közösség minden érintett ország exportáló gyártói számára továbbra is vonzó piac maradt. Ezért azt a következtetést vonták le, hogy az érintett országokból a harmadik országokba irányuló kivitel nagy valószínűséggel ismét a Közösséget venné célba, ha a közösségi piacra való bejutást nem korlátoznák dömpingellenes intézkedések. A rendelkezésre álló kihasználatlan kapacitás valószínűleg ugyancsak megnövekedett behozatalt eredményezne valamennyi érintett ország részéről.

(92)

Az összes érintett ország árazási stratégiájának elemzése feltárta továbbá, hogy ezen kivitelek nagy valószínűséggel dömpingelt áron történnének. A KNK és Ukrajna esetében e következtetéseket az is megerősítette, hogy a hatályos intézkedéseket más országokon keresztüli behozatallal kijátszották, ami azt jelezte, hogy az exportáló országok tisztességes árak mellett nem képesek a közösségi piacon való versenyre.

(93)

A fentieket figyelembe véve megállapították, hogy a dömping minden érintett ország esetében várhatóan jelentős mértékben folytatódna vagy megismétlődne, ha engednék, hogy az intézkedések hatályukat vesszék.

(94)

A Közösségen belül az érintett terméket 30 gyártó állítja elő, ami az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében a teljes közösségi termelést adja.

(95)

Meg kell jegyezni, hogy az eredeti vizsgálatban a közösségi gazdasági ágazatot 20 gyártó alkotta. E vállalatok közül kilenc nem működött együtt a felülvizsgálat során. Hat vállalat viszont, amelyek az eredeti vizsgálat idején nem képezték a közösségi gazdasági ágazat részét, támogatta a felülvizsgálati kérelmet, és bele is egyezett a felülvizsgálat során való együttműködésbe. Ennek megfelelően a következő 17 gyártó támogatta a panaszt és egyezett bele az együttműködésbe:

Mint a (12) preambulumbekezdésben szerepelt, öt vállalatot választottak ki mintának.

(96)

Ezek a vállalatok a vizsgálat során teljes egészében együttműködtek. Az öt mintavételnek alávetett közösségi gyártó a közösségi össztermelés 30 %-át, míg a fenti 17 közösségi gyártó a közösségi össztermelés 68 %-át tette ki a vizsgálati időszakban.

(97)

Ennélfogva úgy ítélték meg, hogy a fenti 17 közösségi gyártó a hasonló termék közösségi össztermelésének nagyobb részét képviseli. Ezért úgy tekinthető, hogy – az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében – a fenti 17 közösségi gyártó alkotja a közösségi gazdasági ágazatot, és rájuk vonatkozóan a továbbiakban a „közösségi gazdasági ágazat” elnevezést használják.

(98)

A közösségi felhasználást a közösségi gazdasági ágazat közösségi piacon történő eladásainak mennyisége, a más közösségi gyártók közösségi piacon történő eladásainak mennyisége és az EU teljes behozatalára vonatkozó Eurostat-adatok alapján állapították meg.

(99)

2001 és a vizsgálati időszak között a közösségi fogyasztás 9 %-kal csökkent. Pontosabban 3 %-kal csökkent 2001 és 2002, és további 6 %-kal 2002 és 2003 között. Ezután, a vizsgálati időszak alatt megközelítőleg stabilan ezen a szinten maradt.

(100)

Az eredeti vizsgálatban az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Dél-Afrikából, Indiából, a KNK-ból és Ukrajnából származó ADK-behozatalt összesítve értékelték. Megvizsgálták, hogy a behozatalok összesített értékelése e vizsgálatban szintén helyénvaló-e.

(101)

E tekintetben megállapították, hogy az egyes országokból származó behozatalokkal kapcsolatban megállapított dömpingkülönbözet meghaladta a de minimis szintet. Mint a (22)–(24) preambulumbekezdésben szerepel, a négy érintett ország által exportált mennyiségekkel kapcsolatban megállapították, hogy ha az intézkedéseket hatályon kívül helyezik, az érintett országok mindegyikéből származó import várhatóan jelentősen a vizsgálati időszakban elért szint fölé emelkedne, és bizonyára átlépné a de minimis küszöböt.

(102)

A versenyfeltételekkel kapcsolatban a vizsgálat megállapította, hogy az érintett országokból származó ADK-behozatal típusonkénti alapon megvizsgálva valamennyi alapvető fizikai és műszaki jellemzője tekintetében hasonló voltak. Ezen ADK-típusok továbbá kölcsönösen felcserélhetőek voltak az érintett országokból importált más típusokkal, illetve a közösségben gyártott típusokkal, és azokat a Közösségben ugyanabban az időszakban összehasonlítható értékesítési csatornákon keresztül azonos kereskedelmi feltételekkel forgalmazták. Úgy ítélték meg tehát, hogy az importált ADK egymással és a Közösségben gyártott ADK-val versenyeznek.

(103)

A fentiek fényében úgy ítélték meg, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében megszabott minden kritérium teljesült. A négy érintett országból származó behozatalt tehát összesítve vizsgálták.

(104)

A négy érintett ország esetében a behozatali mennyiségek, a piaci részesedés és az átlagos ár az alábbiak szerint alakult. Az alábbi ártendenciák az Eurostat importárain alapulnak, és magukban foglalják a dömpingellenes vámokat, illetve a behozatal utáni becsült költségeket.

(105)

A négy érintett országból származó behozatal mennyisége először növekedett, és 2002-ben elérte a 9 153 tonnás szintet, ami 4,9 %-os piaci részesedésnek felelt meg, majd – a vizsgálati időszak alatt – 7 784 tonnára, a piaci részesedés 4,4 %-ára csökkent. Az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakában a négy érintett ország összesített piaci részesedése 14,3 % volt.

(106)

A négy érintett országból származó behozatal tonnánkénti ára átlagosan a 2001-es 1 364 euróról a vizsgálati időszakban 1 296 euróra csökkent.

(107)

A vizsgálat kimutatta, hogy az érintett országokból származó behozatal a vizsgálati időszakban 36–68 %-kal kínált alá a közösségi gazdasági ágazat árainak.

(108)

Mint az a (3) preambulumbekezdésben szerepel, megállapították továbbá, hogy az Ukrajnára és a KNK-ra vonatkozó eredeti intézkedéseket Moldován, illetve Marokkón keresztül kijátszották. Következésképpen a KNK-ból származó behozatalra kivetett dömpingellenes vámot – a tényleges marokkói gyártó által készített termékek kivételével – kiterjesztették ugyanezen acél drótkötelek és -kábelek Marokkóból szállított behozatalára. Hasonlóképpen az Ukrajnából származó behozatalra kivetett dömpingellenes vámot kiterjesztették ugyanezen acél drótkötelek és -kábelek Moldovából szállított behozatalára.

(109)

Míg a Moldovából történő behozatal mennyisége a 2000 előtti években nulla volt, 2002-ben hirtelen 1 816 tonnára ugrott. Ezt követően ismét nullára esett vissza, valószínűleg a fent említett, a 2003. év folyamán megindított, kijátszás elleni vizsgálat következtében. 2001 és 2002 között a Moldovából származó behozatal igen alacsony, 2001-ben 899 eurós, 2002-ben pedig 843 eurós tonnánkénti áron ment végbe.

(110)

Az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakában a Marokkóból származó behozatal piaci részesedése 0 % volt. A Marokkóból származó behozatal mennyisége a 2001-es 231 tonnáról 2003-ban hirtelen 2 411 tonnára ugrott. A vizsgálati időszakban 1 904 tonnára esett vissza. A fent említett, kijátszás elleni vizsgálat bebizonyította, hogy a Marokkóból származó behozatal egy kis (100 tonna körüli) részét 2003-ban egy tényleges marokkói gyártónak tulajdonították. A Marokkóból származó behozatal 2001 és a vizsgálati időszak között igen alacsony, mintegy 1 000 eurós tonnánkénti áron történt.

(111)

2004. november 20-án a Bizottság a közösségi gazdasági ágazat panasza nyomán dömpingellenes eljárást indított ugyanezen termék Koreai Köztársaságból származó behozatalára vonatkozóan; a panasz első látásra elegendő bizonyítékot tartalmazott arra vonatkozóan, hogy e behozatalt dömpingelték, és ezáltal jelentős kárt okoztak a közösségi gazdasági ágazatnak.

(112)

A Koreai Köztársaságból származó behozatal az alábbiak szerint alakult:

(113)

A Koreai Köztársaságból származó behozatal mennyisége a 2001-es, 7 %-os piaci részesedést jelentő 13 582 tonnáról a vizsgálati időszakban 25 835 tonnára, a piaci részesedés 14,5 %-ára növekedett. A Koreai Köztársaságból származó behozatal tonnánkénti ára átlagosan a 2001-es 1 366 euróról a vizsgálati időszakban 1 123 euróra, azaz 18 %-kal csökkent. Mivel a Koreai Köztársaságból származó behozatal tekintetében nem bizonyították a dömping tényét, az eljárás lezárult (lásd a (4) preambulumbekezdést).

(114)

Mint az a (7) preambulumbekezdésben szerepel, a Mexikóból származó behozatalra az eredeti végleges rendelettel bevezetett intézkedések 2004. augusztus 18-án hatályukat vesztették. A Mexikóból származó behozatal mennyisége 2001-től a vizsgálati időszakig és az alatt igen alacsony maradt. 2001-ben és a vizsgálati időszakban nulla volt, 2002-ben és 2003-ban pedig 700 és 400 tonna közötti éves szintet ért el, ami 0,4, illetve 0,2 %-os piaci részesedésnek felelt meg.

(115)

A Mexikóból származó behozatal 2002-ben és 2003-ban mintegy 2 400 euró tonnánkénti árat ért el.

(116)

Az 1601/2001/EK rendelettel (11) a Tanács dömpingellenes intézkedéseket vezetett be hasonló termékeknek a többek között Oroszországból, Thaiföldről és Törökországból származó behozatalára.

(117)

Az Oroszországból származó behozatalra alkalmazandó vám mértéke 36,1 és 50,7 % között volt, kivéve egy olyan oroszországi exportőrtől származó behozatalt, amelynek elfogadták az árra vonatkozó kötelezettségvállalását. Az Oroszországból származó behozatal mennyisége a 2001-es, 1,9 %-os piaci részesedést jelentő 3 630 tonnáról a vizsgálati időszakban 2 101 tonnára, a piaci részesedés 1,2 %-ára csökkent. Az Oroszországból származó behozatal átlagos tonnánkénti ára 2001 és a vizsgálati időszak között viszonylag stabilan 1 000 euró maradt.

(118)

A Thaiföldről származó behozatalra alkalmazandó vám mértéke 24,8 és 42,8 % között volt, kivéve egy olyan exportőrtől származó behozatalt, amelynek elfogadták az árra vonatkozó kötelezettségvállalását. A Thaiföldről származó behozatal mennyisége a 2001-es, 0,5 %-os piaci részesedést jelentő 1 039 tonnáról a vizsgálati időszakban 277 tonnára, azaz a piaci részesedés 0,2 %-ára csökkent. A Thaiföldről származó behozatal átlagos tonnánkénti ára a 2001-es, 1 335 euróról a vizsgálati időszakban 1 722 euróra nőtt.

(119)

A Törökországból származó behozatalra alkalmazandó vám mértéke a vizsgálati időszakban 17,8 és 31 % között volt, kivéve két olyan törökországi exportőrtől származó behozatalt, amelyeknek 2001-ben elfogadták árra vonatkozó kötelezettségvállalását, ám azt 2003-ban visszavonták. A Törökországból származó behozatal mennyisége a 2001-es, 2,2 %-os piaci részesedést jelentő 4 354 tonnáról a vizsgálati időszakban 1 457 tonnára, azaz a piaci részesedés 0,8 %-ára csökkent. A Törökországból származó behozatal átlagos tonnánkénti ára a 2001-es, 1 448 euróról a vizsgálati időszakban 1 302 euróra csökkent.

(120)

A fentiekben nem említett más harmadik országokból származó behozatal mennyisége a 2001-es, 12 %-os piaci részesedést jelentő 23 000 tonnáról a vizsgálati időszakban 19 000 tonnára, azaz a piaci részesedés 10,5 %-ára csökkent. A fentiekben nem említett más harmadik országokból származó behozatal átlagos tonnánkénti ára a 2001-es 1 500 euróról 2003-ra 1 900 euróra nőtt, majd a vizsgálati időszakban ismét 1 500 euróra esett vissza.

(121)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság megvizsgált minden olyan vonatkozó gazdasági tényezőt és mutatót, amely befolyásolta a közösségi gazdasági ágazat helyzetét.

(122)

Figyelembe véve, hogy a közösségi gazdasági ágazat esetében mintavételt alkalmaztak, a kárt egyrészt a teljes közösségi gazdasági ágazat szintjén (a mellékelt táblázatokban: közösségi gazdasági ágazat), másrészt a mintavételnek alávetett közösségi gyártók (a mellékelt táblázatokban: mintavételnek alávetett közösségi gyártók) szintjén összegyűjtött információ alapján mérték fel.

(123)

A lefektetett gyakorlatnak megfelelően abban az esetben, amikor mintavételhez folyamodnak, bizonyos kármutatókat (termelés, kapacitás, termelékenység, készletek, értékesítés, piaci részesedés, növekedés és foglalkoztatás) a közösségi gazdasági ágazat egészére nézve elemeznek, míg az egyes vállalatokkal kapcsolatos kármutatókat, vagyis az árat, az előállítási költségeket, a nyereségességet, a béreket, a beruházásokat és azok megtérülését, a pénzáramlást és a tőkebevonási képességet a mintavételnek alávetett közösségi gyártók szintjén összegyűjtött információ alapján vizsgálják meg.

(124)

A közösségi gazdasági ágazat termelése 2001 és a vizsgálati időszak között 10 %-kal csökkent, vagyis a 2001-es mintegy 125 000 tonnás szintről a vizsgálati időszak alatt 112 000 tonnára esett. Pontosabban a termelés 2002-ben 2 %-kal nőtt, majd ezután 2003-ban 5 százalékponttal, a vizsgálati időszakban pedig további 7 százalékponttal csökkent.

(125)

A termelőkapacitás 2001 és a vizsgálati időszak között kis mértékben, 2 %-kal növekedett. Mivel a termelés csökkenésével egy időben a kapacitás kis mértékben emelkedett, az ebből eredő kapacitáskihasználás a 2001-es 67 %-os szintről a vizsgálati időszak alatt 59 %-ra csökkent.

(126)

A közösségi gazdasági ágazat zárókészleteinek szintje a figyelembe vett időszak alatt folyamatosan csökkent. A vizsgálati időszakban a készletek szintje 14 %-kal volt alacsonyabb, mint 2001-ben.

(127)

A közösségi gazdasági ágazat közösségi piacon történt eladásai 2001-től a vizsgálati időszakig 10 %-kal csökkentek. Ez a tendencia összhangban van a közösségi piac alakulásával, amely 2001 és a vizsgálati időszak között 9 %-kal csökkent.

(128)

A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 2001 és a vizsgálati időszak között egy százalékponttal csökkent. Pontosabban 2002-ben 0,5 százalékponttal emelkedett, majd 2003-ban 0,3 százalékponttal csökkent, végül a vizsgálati időszakban 1,2 százalékponttal csökkent.

(129)

2001 és a vizsgálati időszak között, míg a közösségi fogyasztás 9 %-kal csökkent, a közösségi gazdasági ágazat értékesítési mennyisége 10 %-kal esett. A közösségi gazdasági ágazat tehát elvesztette piaci részesedésének egy részét, míg az érintett behozatalok piaci részesedése ugyanezen időszak alatt 0,3 százalékponttal emelkedett.

(130)

A közösségi gazdasági ágazat foglalkoztatási szintje 2001 és a vizsgálati időszak között 4 %-kal csökkent.

(131)

A közösségi gazdasági ágazat munkaerejének termelékenysége – évente, munkavállalónkénti termelésben mérve – 2001 és 2003 között meglehetősen stabil volt. Mivel a vizsgálati időszakban a termelés mennyisége esett, míg a foglalkoztatás azonos szinten maradt, a termelékenység 8 %-kal esett.

(132)

A tényleges dömpingkülönbözet nagyságrendjének a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatása az adott érintett országokból származó behozatal mennyiségére és árára való tekintettel nem elhanyagolható, különösen nem az átlátható, ennélfogva igen árérzékeny piacokon, mint például az érintett termék piacán.

(133)

Míg a fentiekben és a következőkben megvizsgált mutatók mutatnak valamelyes javulást a közösségi gazdasági ágazat gazdasági és pénzügyi helyzetét illetően a dömpingellenes intézkedések 1999-es bevezetését követően, azt is bizonyítják, hogy a Közösség továbbra is törékeny és sebezhető helyzetben van.

(134)

A közösségi gazdasági ágazat egységenkénti eladási ára 2001 és a vizsgálati időszak alatt viszonylag stabil maradt, a figyelembe vett időszak vége felé pedig igen kis mértékben növekedett. Ez az áralakulás nagyjából összhangban van a fő nyersanyag árának alakulásával, amely a figyelembe vett időszak végén szintén növekedést mutatott.

(135)

2001 és a vizsgálati időszak között az egy munkavállalóra jutó átlagbér 5 %-kal emelkedett, ami a közösségi gazdasági ágazatban az azonos időszakban vizsgált bérköltség átlagos nominális egységének 6 %-os növekedési arányához képest mérsékelt.

(136)

Az öt, mintavételnek alávetett gyártó által az érintett termékkel kapcsolatban befektetett működőtőke éves áramlása viszonylag stabil, évi 4 millió euró körüli szinten maradt. A 2003-ban megfigyelt nagy növekedés nagyjából az egyik, mintavételnek alávetett vállalat kivételes felszerelésbeszerzésének tudható be.

(137)

A mintavételnek alávetett gyártók nyereségessége, bár a figyelembe vett időszakban fokozatos javulást mutatott, 2001 (– 4,2 %) és a vizsgálati időszak (– 0,3 %) között negatív maradt. A beruházások megtérülése, amely a beruházások nettó könyv szerinti értékének százalékos nyereségeként jelenik meg, a figyelembe vett időszak egésze alatt nagyjából a fenti nyereségességi tendenciát követte.

(138)

A pénzforgalmi helyzet 2001 és a vizsgálati időszak között javult, mivel a fent említett kis mértékű veszteségek messze kiegyenlítődtek az egyéb, nem készpénzes tételek – mint az eszközérték-csökkenés leírása és a leltári mozgások – révén.

(139)

A vizsgálat rávilágított, hogy számos, mintavételnek alávetett közösségi gyártó tőkeigényét azok nehéz pénzügyi helyzete roppant kedvezőtlenül érintette. Annak ellenére, hogy e vállalatok közül több nagy acélvállalatok részét képezi, a tőkeigényeknek nem tudnak mindig a kellő szinten eleget tenni, mivel a pénzügyi források e csoportokon belül általában a legnyereségesebb egységekhez kerülnek.

(140)

2001 és a vizsgálati időszak között a következő mutatók alakultak pozitív irányban: a közösségi gazdasági ágazat termelőkapacitása nőtt, a zárókészletek csökkentek. A közösségi gazdasági ágazat eladási egységárai 2001 és a vizsgálati időszak között azonos szinten maradtak, a nyereségesség majdnem elérte a kiegyenlítő pontot a vizsgálati időszak alatt, míg a beruházások megtérülése és a pénzforgalom szintén növekedett. A bérek közepesen fejlődtek, a közösségi gazdasági ágazat pedig stabil ütemben folytatta a beruházást.

(141)

A következő mutatók viszont negatív irányban alakultak: csökkent a termelés és a kapacitáskihasználás, az eladási mennyiségek (összhangban a piac alakulásával), a foglalkoztatás és a termelékenység. A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése enyhén visszaesett, bár a veszteség jóval kevésbé volt jelentős, mint a dömpingellenes intézkedések elfogadását megelőző időszakban, amikor a piaci részesedés 9 százalékponttal esett.

(142)

Összefoglalva, a közösségi gazdasági ágazat helyzetét vegyes tendenciák jellemzik: míg néhány mutató pozitív fejlődésről tanúskodik, több másik negatív tendenciát mutat. A fent leírt tendenciák és az ideiglenes és végleges intézkedéseket bevezető rendeletekben rögzített tendenciák összevetéséből világosan kiderül, hogy az Indiából, a KNK-ból, Ukrajnából és Dél-Afrikából származó behozatalra vonatkozó, 1999-ben bevezetett dömpingellenes intézkedések pozitívan befolyásolták a közösségi gazdasági ágazat helyzetét. Ha az intézkedéseket nem játszották volna ki Moldovából és Marokkóból származó behozatalon keresztül, a helyzet talán még kedvezőbben alakult volna. Ráadásul az Oroszországból, Thaiföldről és Törökországból származó behozatalra bevezetett dömpingellenes intézkedéseken túl, ezen országok vonatkozó piaci részesedése csökkent (lásd a (116)–(119) preambulumbekezdést), ami bizonyára csökkentette a közösségi gazdasági ágazat áraira gyakorolt nyomást. Hangsúlyozni kell mindenesetre, hogy még a pozitív fejlődésről tanúskodó mutatók – különösen a nyereségességre és a beruházások megtérülésére vonatkozóak – sem érik el azt a szintet, amely a közösségi gazdasági ágazattól az okozott károkból történő teljes helyreállása után várható lenne.

(143)

Ezért azt a következtetést vonták le, hogy bár a közösségi gazdasági ágazat helyzete az intézkedések bevezetését megelőző időszakhoz képest javult, még mindig sérülékeny.

(144)

Mint a (91) preambulumbekezdésben szerepel, az érintett országok gyártóinak megvan a lehetőségük arra, hogy növeljék a közösségi piacra irányuló exportmennyiségüket, és/vagy visszairányítsák azt oda. A vizsgálat rámutatott, hogy az összehasonlítható terméktípusok alapján az együttműködő exportáló gyártók az érintett terméket a közösségi gazdasági ágazat árainál jóval alacsonyabb áron értékesítették (58–68 % a KNK, 47–55 % India esetében). Ukrajna és Dél-Afrika esetében az együttműködés hiánya és a terméktípusok, következésképpen az importárak változatossága miatt nem kerülhetett sor a típusonkénti ár-összehasonlításra. A rendelkezésre álló tények ugyanakkor azt mutatják, hogy mind az ukrajnai, mind a dél-afrikai átlagos importár (a dömpingellenes vám nélkül értve) a közösségi gazdasági ágazat hazai árainál jelentősen, azaz – sorrendben – 65, illetve 25 %-kal alacsonyabb. Az érintett országok valószínűleg továbbra is ezeket az alacsony árakat számolnák fel, többek között annak érdekében, hogy visszanyerjék elvesztett piaci részesedésüket. Az ilyen árazási magatartás, amely az érintett országok exportőreinek azon képességével párosul, hogy az érintett termékből jelentős mennyiséget juttassanak a közösségi piacra, minden valószínűség szerint megerősítené a piacon tapasztalt árlenyomó tendenciát, vélhetően negatívan befolyásolva a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetét.

(145)

A fent leírtak alapján, bár a közösségi gazdasági ágazat helyzete a hatályos dömpingellenes intézkedések bevezetését megelőző időszakhoz képest javult, még mindig sérülékeny és törékeny. Valószínű, hogy ha a közösségi gazdasági ágazat ki lenne téve az érintett országokból származó, dömpingelt áron történő, nagy mennyiségű behozatalnak, ez pénzügyi helyzetének romlásához vezetne, amint azt az eredeti vizsgálatban megállapították. Ennek alapján azt a következtetést vonták le, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése minden bizonnyal a közösségi gazdasági ágazatot ért kár megismétlődését eredményezné.

(146)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban vizsgálták, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása a Közösség mint egész érdekeit sértené-e. A közösségi érdek meghatározása valamennyi különböző érdek értékelésén alapul.

(147)

Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálatban úgy találták, hogy az intézkedések elfogadása nem ellentétes a Közösség érdekével. Továbbá a jelenlegi vizsgálat felülvizsgálat, tehát olyan helyzetet elemez, amelyben már alkalmaztak dömpingellenes intézkedéseket, így lehetőség van arra, hogy megvizsgálják a jelenlegi dömpingellenes intézkedések érintett felekre gyakorolt nemkívánatos hatásait.

(148)

Ezen az alapon megvizsgálták, hogy a káros dömping folytatódását vagy megismétlődését valószínűsítő következtetések ellenére léteznek-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra a következtetésre vezetnének, hogy ebben az egyedi esetben nem áll a Közösség érdekében az intézkedések fenntartása.

(149)

A közösségi gazdasági ágazat szerkezetileg életképes gazdasági ágazatnak bizonyult. Ezt megerősítette gazdasági helyzetének a dömpingellenes intézkedések 1999-es bevezetése után megfigyelt pozitív fejlődése. Az a tény, hogy a közösségi gazdasági ágazat néhány évvel a vizsgálati időszak előtt gyakorlatilag megállította piacirészesedés-vesztését, különösen éles ellentétben áll az intézkedések bevezetését megelőző helyzettel. A közösségi gazdasági ágazat nyeresége 2001 és a vizsgálati időszak között ugyancsak javult. Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy kiderült, az intézkedéseket Moldovából és Marokkóból érkező behozatalon keresztül kijátszották. Ha ez nem történt volna meg, a közösségi gazdasági ágazat helyzete még kedvezőbben alakult volna.

(150)

Megalapozottan várható, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak továbbra is hasznára válnak a jelenleg bevezetett intézkedések, és piaci részesedése visszanyerésével és nyereségességének javításával helyzete tovább javul. Ha az intézkedéseket nem tartanák érvényben, a közösségi gazdasági ágazat valószínűleg ismét kárt szenvedne az érintett országokból származó, megnövekedett, dömpingáron történő behozatal következtében, jelenleg is törékeny pénzügyi helyzete pedig tovább romlana.

(151)

Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálatban úgy találták, hogy az intézkedések bevezetésének hatása nem lesz jelentős. Mint fent szerepelt, egyetlen importőr sem működött együtt teljesen e vizsgálatban. Ezért ennek megfelelően azt a következtetést lehet levonni, hogy az intézkedések fenntartása nem lesz jelentős negatív hatással az importőrökre vagy a kereskedőkre.

(152)

Az ADK-t igen változatos célokra használják, ezért az érintett felhasználó iparágak köre igen széles lehet. A felhasználó iparágak listája, a teljesség igénye nélkül: halászat, (tengeri) hajózás, olaj- és gázipar, bányászat, erdészet, légi közlekedés, magas- és mélyépítés, építőipar, felvonók. Az intézkedések bevezetésének a felhasználókra gyakorolt lehetséges hatásának vizsgálatakor arra a következtetésre jutottak az eredeti vizsgálatban, hogy mivel az ADK költségének a felhasználó iparágakra gyakorolt hatása elhanyagolható, kicsi a valószínűsége annak, hogy e költségek emelkedése jelentős hatással legyen az egyes felhasználó iparágakra. Az, hogy e felülvizsgálat keretében egyetlen felhasználó sem bocsátott rendelkezésre a fenti megállapításnak ellentmondó információt, megerősíteni látszik, hogy: i. az ADK e felhasználó iparágak termelési költségei összességének igen kis részét képezi; ii. a jelenleg hatályos intézkedések semmilyen jelentős negatív hatást nem gyakoroltak azok gazdasági helyzetére; és iii. az intézkedések hatályban tartása nem érintené kedvezőtlenül a felhasználó iparágak pénzügyi érdekeit.

(153)

Az eredeti vizsgálatban arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi gazdasági ágazat szállítói számára hasznos volt az intézkedések bevezetése. Mivel ennek ellentmondó információ e felülvizsgálat során sem került napvilágra, úgy ítélik meg, hogy a hatályos intézkedések fenntartása továbbra is pozitív hatással lesz a szállítókra.

(154)

A fentiekre tekintettel arra a következtetésre jutottak, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek a jelenlegi dömpingellenes intézkedések fenntartása ellen szólnának.

(155)

Minden felet értesítettek azokról a lényeges tényekről és meggondolásokról, amelyek alapján a hatályos intézkedések fenntartását szándékoznak ajánlani. Egyúttal kijelöltek egy, e dokumentum közzétételét követő határidőt is észrevételek benyújtására. Nem érkeztek olyan észrevételek, amelyek változtattak volna a fenti következtetéseken.

(156)

A fentiekből az következik, hogy – az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerint – az Indiából, a KNK-ból, Ukrajnából és Dél-Afrikából származó ADK-ra vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani. Emlékeztetni kell arra, hogy ezen intézkedések értékvámból állnak, kivéve az érintett termék egy olyan indiai, illetve egy olyan dél-afrikai vállalat által gyártott és a közösségi piacra irányuló exportra eladott behozatalát, amelyek kötelezettségvállalásait elfogadták.

(157)

Mint a (3) preambulumbekezdésben szerepel, az érintett termék Ukrajnából és a KNK-ból származó behozatalára vonatkozó, hatályos dömpingellenes intézkedéseket kiterjesztették azért, hogy lefedjék a Moldovából és Marokkóból szállított ADK-behozatalt is, tekintet nélkül arra, hogy azt Moldovából vagy Marokkóból származónak jelentették-e be, vagy sem. Az érintett termék behozatalára vonatkozó, fenntartandó dömpingellenes vámot – mint a (156) preambulumbekezdésben szerepel – továbbra is ki kell terjeszteni a Moldovából és Marokkóból szállított ADK-behozatalra, tekintet nélkül arra, hogy azt Moldovából vagy Marokkóból származónak jelentették-e be, vagy sem. A kiterjesztett intézkedések alól az 1886/2004/EK rendelet alapján mentességet élvező marokkói exportáló gyártónak az e rendelettel bevezetett intézkedések alól is mentességet kell kapnia,

a)

a szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott vámáru-nyilatkozattal egyidejűleg a tagállam vámhatóságainak olyan érvényes, kötelezettségvállalást tartalmazó számlát is bemutatnak, amely legalább a mellékletben felsorolt elemeket tartalmazza; továbbá

b)

a vámhatóságnak bejelentett és bemutatott áruk pontosan megfelelnek a kötelezettségvállalást tartalmazó számlán szereplő áruleírásnak.

16.11.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 299/23

(1)

2005. május 23-án a Tanács élesen elítélte, hogy a kelet-üzbegisztáni Andizsánban „az üzbég biztonsági erők a jelentések szerint mértéktelen, aránytalan és válogatás nélküli erőszakot alkalmaztak” abban a hónapban. A Tanács mély sajnálatának adott hangot, amiért az üzbég hatóságok nem tudtak megfelelően eleget tenni az ENSZ független nemzetközi vizsgálatot szorgalmazó felhívásának. 2005. június 13-án nyomatékosan arra kérte e hatóságokat, hogy 2005 júniusának végéig vizsgálják felül álláspontjukat.

(2)

Mivel mostanáig kielégítő válasz nem érkezett, a 2005/792/KKBP közös álláspont többek között előírja, hogy bizonyos korlátozó intézkedéseket kell bevezetni egy egyéves kezdeti időszakra, amely időszak alatt az intézkedéseket folyamatos felülvizsgálat alatt tartják.

(3)

A 2005/792/KKBP közös álláspont által előírt korlátozó intézkedések magukban foglalják többek között a belső elnyomás megvalósítására alkalmas felszerelések kivitelére, továbbá az e felszerelésekhez, katonai tevékenységhez, fegyverekhez és az azokhoz tartozó eszközökhöz kapcsolódó technikai, finanszírozási és pénzügyi segítségnyújtásra vonatkozó tilalmat.

(4)

Ezen intézkedések a Szerződés alkalmazási körének hatálya alá tartoznak, és ezért – különösen a tagállamok gazdasági szereplői által való egységes alkalmazásuk biztosítása végett – közösségi jogszabályokra van szükség azok végrehajtása érdekében oly mértékben, amennyire ez a Közösséget érinti. E rendelet alkalmazásában a Közösség területe magában foglalja a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó területeit a Szerződésben meghatározott feltételek mellett.

(5)

A belső elnyomás megvalósítására alkalmas felszerelések listáját kellő időben a Kombinált Nómenklatúra a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (2) I. mellékletében meghatározott referenciaszámainak feltüntetésével kell benyújtani.

(6)

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókat. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében e rendeletnek a kihirdetése napján kell hatályba lépnie,

1.

„belső elnyomás megvalósítására alkalmas felszerelések”: az I. mellékletben felsorolt cikkek;

2.

„technikai segítségnyújtás”: javításhoz, fejlesztéshez, gyártáshoz, összeszereléshez, teszteléshez, karbantartáshoz vagy bármely más technikai szolgáltatáshoz kapcsolódó bármilyen jellegű technikai segítségnyújtás, amely oktatás, tanácsadás, képzés, szakmai tudás és készségek átadása, illetve tanácsadó szolgáltatás formájában valósul meg; a technikai segítségnyújtás magában foglalja a szóbeli segítségnyújtást is;

3.

„a Közösség területe”: azon tagállamok területére terjed ki, amelyekre – a Szerződésben megállapított feltételek szerint – a Szerződést alkalmazni kell.

a)

Üzbegisztánban, vagy az országban történő használatra bármely természetes vagy jogi személy, szerv vagy szervezet számára a belső elnyomás megvalósítására alkalmas felszerelések beszerzése, szállítása vagy kivitele, tekintet nélkül arra, hogy a Közösségből származnak-e vagy sem;

b)

az a) pontban említett felszerelésekhez kapcsolódó közvetlen vagy közvetett technikai segítségnyújtás bármely természetes vagy jogi személy, szerv vagy szervezet számára Üzbegisztánban vagy az országban történő használatra;

c)

az a) pontban említett felszerelésekhez kapcsolódó közvetlen vagy közvetett finanszírozási vagy pénzügyi segítségnyújtás bármely természetes vagy jogi személy, szerv vagy szervezet számára Üzbegisztánban vagy az országban történő használatra;

d)

tudatos és szándékos részvétel olyan tevékenységekben, amelyek közvetlen vagy közvetett célja vagy hatása az a), b) vagy c) pontban említett ügyletek előmozdítása.

a)

katonai tevékenységhez, továbbá fegyverek és a hozzájuk tartozó eszközök biztosításához, gyártásához, karbantartásához és használatához kapcsolódó bármilyen jellegű technikai segítségnyújtás – beleértve a lőfegyvereket, a lőszert, a katonai járműveket és a felszerelést, a katonai jellegű járműveket és mindezek pótalkatrészeit – bármely természetes vagy jogi személy, szerv vagy szervezet számára Üzbegisztánban vagy az országban történő használatra;

b)

katonai tevékenységekkel kapcsolatos finanszírozást vagy pénzügyi segítséget nyújtani, beleértve különösen fegyver vagy ahhoz tartozó eszközök eladásával, beszerzésével, szállításával vagy kivitelével kapcsolatos, vagy az ahhoz kapcsolódó technikai segítségnyújtás és egyéb szolgáltatások nyújtására vonatkozó juttatásokat, kölcsönöket, és exporthitel-biztosítást bármely természetes vagy jogi személy, szervezet vagy szerv számára Üzbegisztánban vagy az országban történő felhasználásra;

c)

tudatos és szándékos részvétel olyan tevékenységekben, amelyek célja vagy hatása az a) és b) pontban említett ügyletek előmozdítása.

a)

a belső elnyomás megvalósítására alkalmas felszerelések beszerzését, szállítását vagy kivitelét, amennyiben azt a következő célokra szánták:

b)

az a) pontban jelzett felszereléshez kapcsolódó finanszírozás, illetve pénzügyi vagy technikai segítségnyújtás;

c)

a következőkhöz kapcsolódó finanszírozás, illetve pénzügyi vagy technikai segítségnyújtás:

a)

a Közösség területén, annak légterét is ideértve;

b)

bármely tagállam fennhatósága alá tartozó légi jármű vagy hajó fedélzetén;

c)

bármely olyan, a Közösség területén vagy azon kívül tartózkodó természetes személyre, aki valamely tagállam állampolgára;

d)

bármely tagállam joga szerint létesített vagy letelepedett jogi személyre, szervre vagy szervezetre;

e)

a Közösségen belül bármely üzleti tevékenységre vonatkozóan bármely jogi személyre, szervre vagy szervezetre, részben vagy teljes egészben.

16.11.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 299/32

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

16.11.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 299/34

(1)

Az 1064/2005/EK bizottsági rendelet (2) folyamatos pályázati eljárást nyitott meg a litván intervenciós hivatal birtokában lévő 150 000 tonna közönséges búza kivitelére.

(2)

A 2005-ös aratáskor a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a tervezett közönséges búzamennyiség nem tűnik elegendőnek a belső igények kielégítésére. Következésképpen a Litván Köztársaság tájékoztatta a Bizottságot intervenciós hivatalának azon szándékáról, hogy a belső piacon történő viszonteladás érdekében csökkentse a kivitel céljából pályázati eljáráson meghirdetett mennyiséget. A kérésre, a rendelkezésre álló mennyiségekre és a piaci helyzetre való tekintettel helyénvaló az 1064/2005/EK rendelettel megnyitott állandó pályázati eljárás tárgyát képező maximális mennyiség módosítása.

(3)

Ezért az 1064/2005/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

16.11.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 299/35

(1)

Az intervenciós hivatalok birtokában lévő gabonafélék értékesítési eljárásának és feltételeinek megállapításáról szóló, 1993. július 28-i 2131/93/EGK bizottsági rendelet (2) egyebek mellett előírja, hogy a piac megzavarásának elkerülése végett az intervenciós hivatalok birtokában lévő gabonaféléket pályázati felhívás útján kell értékesíteni, és az eladási ár nem lehet alacsonyabb, mint az azonos minőségre és reprezentatív mennyiségre a tárolás helye szerinti piacon vagy ilyen piac hiányában a legközelebbi piacon jegyzett ár, figyelembe véve a szállítási költségeket.

(2)

A 2005-ös betakarításkor fennálló kedvezőtlen éghajlati viszonyok miatt Litvániában a közönséges búza tervezhető mennyisége nem elegendő a belső kereslet kielégítéséhez. Emellett Litvániának közönséges búzából intervenciós készletei vannak, amelyek értékesítése nehéznek bizonyul, ezeket tehát célszerű felhasználni. Következéséképpen a közösségi piacon történő eladásra pályázati felhívást lehet kiírni, a közönséges búza lisztté való átalakítására vonatkozóan.

(3)

A közösségi piac helyzetének figyelembevétele érdekében helyénvaló a pályázati eljárást a Bizottság irányítása alá vonni. Ezenkívül rendelkezni kell a minimális eladási árat kínáló ajánlatok együtthatókkal történő súlyozásáról is.

(4)

Annak érdekében, hogy a pályázati felhívás tárgyát képező készletek sajátos rendeltetését igazolni lehessen, rendelkezni kell a közönséges búza szállításának és lisztté történő átalakításának rendkívüli figyelemmel kíséréséről. A figyelemmel kísérés érdekében indokolt kötelezővé tenni az intervencióból származó termékek felhasználásának és/vagy rendeltetésének igazolására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló, 1992. október 16-i 3002/92/EGK bizottsági rendeletben (3) meghatározott eljárások alkalmazását.

(5)

A teljesítés biztosítására indokolt az ajánlattevőtől megkövetelni, hogy helyezzen letétbe biztosítékot, amelyet – tekintettel a kapcsolódó műveletek természetére – a 2131/93/EGK rendeletben foglaltaktól eltérően kell meghatározni, különösen a mértéket illetően, amelynek elegendőnek kell lennie a helyes felhasználás biztosításához, illetve felszabadításának feltételeit illetően, amelyeknek tartalmazniuk kell a termékek lisztté történő átalakításának igazolását.

(6)

Fontos továbbá, hogy a közleményben, amelyet a litván intervenciós hivatal eljuttat a Bizottsághoz, az ajánlattevők névtelenek maradjanak.

(7)

Az irányítás korszerűsítése céljából a Bizottság által kért információkat elektronikus úton kell megküldeni.

(8)

Az ebben a rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

a)

az említett rendelet 13. cikkének (1) bekezdésétől eltérően az ajánlatot mindig azon tétel tényleges minőségére való tekintettel kell elkészíteni, amelyre az ajánlat vonatkozik;

b)

ugyanezen rendelet 10. cikkének második bekezdésétől eltérően a minimális eladási árat úgy kell meghatározni, hogy az ne zavarja meg a gabonafélék piacát.

a)

az arról szóló igazolást, hogy az ajánlattevő letétbe helyezte az ajánlati biztosítékot, amelynek megállapított összege a 2131/93/EGK rendelet 13. cikke (4) bekezdésének második albekezdésétől eltérően tonnánként 10 euró;

b)

az ajánlattevő írásbeli nyilatkozatát, amelyben vállalja a közönséges búza oly módon történő felhasználását, hogy azt a Közösség területén az intervenciós készletből való kikerülését követő 60 napon belül és mindenképpen 2006. augusztus 31-e előtt lisztté alakítják, továbbá vállalja még, hogy tonnánként 40 eurót teljesítési biztosíték címén letétbe helyez legkésőbb az odaítélésről szóló pályázati közlemény kézhezvételének napját követő második munkanapon;

c)

nyilatkozatot, amelyben az ajánlattevő vállalja, hogy „raktárnyilvántartást” vezet annak igazolására, hogy az odaítélt közönséges búzát a Közösség területén lisztté alakították.

The Lithuanian Agricultural and Food Products Market regulation Agency

L. Stuokos-Gucevičiaus Str. 9–12,

Vilnius, Litvánia

Tel.: (370-5) 268 50 49

Fax: (370-5) 268 50 61

a)

amelyekre nézve az ajánlat sikertelen;

b)

amelyeknél az eladási árat a megszabott határidőn belül kifizették, és a 3. cikk b) pontja szerinti biztosítékot letétbe helyezték.

16.11.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 299/40

(1)

Az intervenciós hivatalok birtokában lévő gabonafélék értékesítési eljárásának és feltételeinek megállapításáról szóló, 1993. július 28-i 2131/93/EGK bizottsági rendelet (2) egyebek mellett előírja, hogy a piac megzavarásának elkerülése végett az intervenciós hivatalok birtokában lévő gabonaféléket pályázati felhívás útján kell értékesíteni, és az eladási ár nem lehet alacsonyabb, mint az azonos minőségre és reprezentatív mennyiségre a tárolás helye szerinti piacon vagy ilyen piac hiányában a legközelebbi piacon jegyzett ár, figyelembe véve a szállítási költségeket.

(2)

A 2005-ös betakarításkor fennálló kedvezőtlen éghajlati viszonyok miatt Lettországban a közönséges búza tervezhető mennyisége nem elegendő a belső kereslet kielégítéséhez. Emellett Lettországnak közönséges búzából intervenciós készletei vannak, amelyek értékesítése nehéznek bizonyul, amelyeket tehát célszerű felhasználni. Következéséképpen a közösségi piacon történő eladásra pályázati felhívást lehet kiírni, a közönséges búza lisztté való átalakítására.

(3)

A közösségi piac helyzetének figyelembevétele érdekében helyénvaló a pályázati eljárást a Bizottság irányítása alá vonni. Ezenkívül rendelkezni kell a minimális eladási árat kínáló ajánlatok együtthatókkal történő súlyozásáról is.

(4)

Annak érdekében, hogy a pályázati felhívás tárgyát képező készletek sajátos rendeltetését igazolni lehessen, rendelkezni kell a közönséges búza szállításának és lisztté történő átalakításának rendkívüli figyelemmel kíséréséről. A figyelemmel kísérés érdekében indokolt kötelezővé tenni az intervencióból származó termékek felhasználásának és/vagy rendeltetésének igazolására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló, 1992. október 16-i 3002/92/EGK bizottsági rendeletben (3) meghatározott eljárások alkalmazását.

(5)

A teljesítés biztosítására indokolt az ajánlattevőtől megkövetelni, hogy helyezzen letétbe biztosítékot, amelyet – tekintettel a kapcsolódó műveletek természetére – a 2131/93/EGK rendeletben foglaltaktól eltérően kell meghatározni, különösen a mértéket illetően, amelynek elegendőnek kell lennie a helyes felhasználás biztosítására, illetve felszabadításának feltételeit illetően, amelyeknek tartalmazniuk kell a termékek lisztté történő átaakításának igazolását.

(6)

Fontos továbbá, hogy a közleményben, amelyet a lett intervenciós hivatal eljuttat a Bizottsághoz, az ajánlattevők névtelenek maradjanak.

(7)

Az irányítás korszerűsítése céljából a Bizottság által kért információt elektronikus úton kell megküldeni.

(8)

Az ebben a rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

a)

az említett rendelet 13. cikkének (1) bekezdésétől eltérően az ajánlatot mindig azon tétel tényleges minőségére való tekintettel kell elkészíteni, amelyre az ajánlat vonatkozik;

b)

ugyanezen rendelet 10. cikkének második bekezdésétől eltérően a minimális eladási árat úgy kell meghatározni, hogy az ne zavarja meg a gabonafélék piacát.

a)

az arról szóló igazolást, hogy az ajánlattevő letétbe helyezte az ajánlati biztosítékot, amelynek megállapított összege a 2131/93/EGK rendelet 13. cikke (4) bekezdésének második albekezdésétől eltérően tonnánként 10 eurá;

b)

az ajánlattevő írásbeli nyilatkozatát, amelyben vállalja a közönséges búza oly módon történő felhasználását, hogy azt a Közösség területén az intevenciós készletből való kikerülését követő 60 napon belül és mindenképpen 2006. augusztus 31-e előtt lisztté alakítják, továbbá vállalja még, hogy tonnánként 40 eurót teljesítési biztosíték címén letétbe helyez legkésőbb az odaítélésről szóló pályázati közlemény kézhezvételének napját követő második munkanapon;

c)

nyilatkozatot, amelyben az ajánlattevő vállalja, hogy „raktárnyilvántartást” vezet annak igazolására, hogy az odaítélt közönséges búzát a Közösség területén lisztté alakították.

Rural Support Service

Republic Square 2

LV-1981 Riga

Telefon: (371) 702 78 93

Falx: (371) 702 78 92

a)

amelyekre nézve az ajánlat sikertelen;

b)

amelyeknél az eladási árat a megszabott határidőn belül kifizették és a 3. cikk b) pontja szerinti biztosítékot letétbe helyezték.

16.11.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 299/45

(1)

Az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1725/2003/EK bizottsági rendelet (2) elfogadta valamennyi, 2002. szeptember 14-én létező nemzetközi standardot és azok értelmezését, kivéve a 32. nemzetközi számviteli standardot (IAS), az IAS 39-et, és a hozzájuk kapcsolódó értelmezéseket. Az IAS 32 és IAS 39 esetében a módosítás mértékét olyan jelentősnek ítélték meg, hogy e standardok akkori verziójának elfogadása nem tűnt megfelelőnek.

(2)

2003. december 17-én a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete (International Accounting Standards Board, IASB) azon kezdeményezésének részeként, amelynek keretében 15 szabványon kíván javítani, közzétette a felülvizsgált 39., Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés elnevezésű nemzetközi számviteli standardot. A javításokat kellő időben kell végrehajtani ahhoz, hogy az IAS-t 2005-ben első alkalommal alkalmazó társaságok használhassák. A felülvizsgálat célja az volt, hogy tovább javítsa a meglévő IAS-ek összességének minőségét és összhangját.

(3)

A 2003 decemberében módosított IAS 39 olyan opciót vezetett be, amely alapján a vállalkozások az első számbavétel során visszavonhatatlanul meghatározhatják, hogy egy adott pénzügyi eszközt vagy pénzügyi kötelezettséget valós értéken (az értéknövekedés vagy értékvesztés kimutatásával) kívánnak-e értékelni a nyereséggel, illetve veszteséggel szemben (úgynevezett korlátlan valós érték opció). Mindazonáltal az Európai Központi Bank (EKB), a Baseli Bizottság biztonsági felügyelet, valamint az értékpapír-szabályozó hatóságok abbéli aggodalmuknak adtak hangot, hogy a korlátlan valós érték opció helytelen módon is kihasználható, különösen a vállalkozások saját passzíváihoz kapcsolódó pénzügyi instrumentumok esetében.

(4)

Az IASB belátta ezen aggodalmakat, és ezért 2004. április 21-én olyan szabványtervezetet tett közzé, amelyben módosítást javasol az IAS 39-en a valós értékű opció alkalmazási körének szűkítése érdekében.

(5)

Annak érdekében, hogy a 2005. évi alkalmazáshoz megfelelő számviteli iránymutatás álljon rendelkezésre a pénzügyi instrumentumokkal kapcsolatban, a Bizottság az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban az egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1725/2003/EK rendeletnek az IAS 39 beillesztése tekintetében történő módosításáról szóló, 2004. november 19-i 2086/2004/EK bizottsági rendelettel (3) – bizonyos, a korlátlan valós értékű opcióra és a fedezeti ügyletekre vonatkozó előírások kivételével – jóváhagyta az IAS 39-et. A Bizottság e kivételt kivételes és átmeneti jellegűnek tekintette, amely a nyitott kérdések további konzultációk és tárgyalások révén történő megoldásának függvénye.

(6)

A 2004. április 21-én közzétett szabványtervezethez fűzött megjegyzések és az ezzel kapcsolatban – különösen az EKB-vel és a Baseli Bizottsággal – folytatott további viták, valamint az érintett felekkel 2005 márciusában tartott kerekasztal-megbeszélések fényében az IASB 2005. június 16-án közzétette az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés, Valós érték opció módosítása című dokumentumot.

(7)

A felülvizsgált IAS 39 valós érték opciója olyan esetekre korlátozza az opció alkalmazását, ahol ez lényegesebb információt eredményez, mert megszünteti vagy jelentősen csökkenti a megjelenítés vagy az értékelés inkonzisztens voltát (számviteli szempontból rosszul párosítható ügyletek, accounting mismatch); vagy amikor a pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek egy csoportja, vagy mindkettő dokumentált kockázatkezelés vagy beruházási stratégia keretében kerül kezelésre. Ezen felül az átdolgozott valós érték opció lehetővé teszi, hogy egy teljes, egy vagy több beágyazott derivatívát tartalmazó kombinált szerződést bizonyos esetekben pénzügyi eszközként vagy pénzügyi kötelezettségként valós értéken értékeljenek a nyereséggel, illetve veszteséggel szemben. Következésképpen a valós érték opció alkalmazása olyan esetekre korlátozódik, amelyekben bizonyos alapelveket vagy körülményeket tiszteletben kell tartani. Végül pedig, az opció alkalmazását megfelelő közzététellel kell támogatni.

(8)

Ezért a valós érték opció pénzügyi kötelezettségekre történő alkalmazására vonatkozó előírásokat, amelyeket kizártak a 2086/2004/EK rendeletből, be kell illeszteni. Ezen felül a 2086/2004/EK rendelettel befogadott, a pénzügyi eszközökre vonatkozó korlátlan valós érték opciót is alapelveken alapuló megközelítés tárgyává kell tenni.

(9)

A biztonsági felügyelettel kapcsolatban az IASB elismeri, hogy az átdolgozott standard nem akadályozza a biztonsági felügyeleti hatóságokat abban, hogy értékeljék egy szabályozott pénzügyi intézmény valós értékű értékelési gyakorlatának szigorú voltát, és az annak alapjául szolgáló kockázatkezelési stratégiákat, politikákat és gyakorlatokat, mint ahogy abban sem, hogy megtegyék a szükséges lépéseket. Ezen felül az IASB egyetért azzal, hogy bizonyos közzétételek segítenék a biztonsági felügyeleteket a tőkekövetelmények értékelésében. Különösen igaz ez a saját hitelképesség romlásából adódó nyereségek kimutatására, amelyeket az IAS 39 átfogóbb javításának keretében tovább kell vizsgálni. Ezért a Bizottság felügyeli az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés, Valós értékű opció módosítása jövőbeni hatásait, alkalmazását pedig az 1606/2002/EK rendelet 10. cikkében leírt felülvizsgálat keretében elemzi.

(10)

Az IAS 39 módosításainak elfogadása – az érintett számviteli standardok közötti konzisztencia biztosítása érdekében – maga után vonja az 1. nemzetközi pénzügyi jelentési szabvány (IFRS), valamint az IAS 32 módosítását is.

(11)

A valós érték opció új, alapelveken alapuló megközelítésének, valamint annak szükségességének fényében, hogy a standardokat első ízben alkalmazók értelmesebb első éves zárást és összehasonlítható adatokat tudjanak előállítani, célszerű e rendelet 2005. január 1-jével, visszamenő hatállyal történő alkalmazása.

(12)

A terület szakértőivel folytatott konzultáció során bebizonyosodott, hogy az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés, Valós értékű opció módosítása nemzetközi számviteli standard megfelel az 1606/2002/EK rendelet 3. cikkében az elfogadáshoz megállapított szakmai kritériumoknak, és különösen az európai közérdek szolgálatára vonatkozó követelménynek.

(13)

Az 1725/2003/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(14)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Számviteli Szabályozási Bizottság véleményével,

1.

A 39. nemzetközi számviteli standard (IAS) az e rendelet mellékletének A. pontjában szereplők szerint módosul;

2.

Az IAS 39 a „Nemzetközi számviteli standard (IAS) IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés, Valós érték opció módosítása” e rendelet mellékletének B. pontjában szereplő szövegével egészül ki;

3.

Az 1. nemzetközi pénzügyi jelentési szabvány (IFRS), valamint az IAS 32 az e rendelet mellékletének B. pontjában szereplők szerint módosul.