22.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 349/1

A.

mivel a fogyasztói piacok eredménytáblája (az eredménytábla) és a belső piaci eredménytábla célja a belső piac működésének javítása és az, hogy az jobban reagáljon az állampolgárok elvárásaira és aggodalmaira,

B.

mivel az új Bizottság politikai iránymutatásaiban Barroso elnök az egységes piac megvalósítása tekintetében módszeresebb és integráltabb megközelítés alkalmazására szólít fel, például egy „piacfelügyeleti kezdeményezés” létrehozása révén,

C.

mivel az EU 499 millió fogyasztója központi jelentőségű a belső piac hatékony fejlődése szempontjából, és jelentős szerepet tölt be a lisszaboni stratégia céljainak megvalósításában, azaz a növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség javításában, hiszen a fogyasztók kiadásai teszik ki az EU-ban megtermelt vagyon felét,

D.

mivel a Lisszabon utáni 2020-as stratégia részeként a fogyasztókkal kapcsolatos politikát a fenntartható, környezettudatos és a belső piac szociális dimenziójára is tekintettel levő fejlődés keretében kell meghatározni,

E.

mivel egy olyan belső piac, amely hatékonyan válaszol a fogyasztók igényeire, az innovatívabb és egészségesebb gazdaság létrehozásában is segít, tekintettel arra, hogy a hatékony és reakcióképes fogyasztói piacok a gazdaságban a versenyképesség és a polgárok jólétének kulcsfontosságú mozgatói,

F.

mivel a jól működő belső piac versenyképes árakon jó minőségű termékek és szolgáltatások széles választékát kínálja a fogyasztóknak, ugyanakkor magas szintű fogyasztóvédelmet is nyújt,

G.

mivel fogyasztóként a legtöbb uniós állampolgár naponta megtapasztalja a belső piac működését,

H.

mivel a fogyasztóvédelmi politika hatékonyságát növeli, ha a fogyasztók és a vállalkozások tisztában vannak a hatályos jogszabályokban lefektetett jogaikkal és kötelességeikkel, és képesek ezeket kereskedelmi ügyleteik során alkalmazni,

I.

mivel a magabiztos, jól informált és öntudatos fogyasztók a piacok hatékony működésének kulcselemei, ugyanis a megfelelően működő és a fogyasztók igényeit a leginkább szem előtt tartó kereskedőket részesítik előnyben,

J.

mivel a kiváló minőségű termékeket és szolgáltatásokat igénylő, tájékozott és öntudatos fogyasztók kinevelésére törekvő aktív fogyasztói politika fontos szerepet játszik abban, hogy az Európai Unió globális szinten is versenyképes, dinamikus és innovatív legyen,

K.

mivel a kiskereskedelmi piacok és különösen a szolgáltatások kiskereskedelmi piacának fokozott összetettsége egyre bonyolultabbá teszi a fogyasztók számára az áruk és szolgáltatások megvásárlása során a tájékozott döntés meghozatalát,

L.

mivel integrált megközelítésre van szükség a fogyasztók képzésének terén ahhoz, hogy a fogyasztók magabiztosan gyakorolhassák jogaikat;

M.

mivel a fogyasztóknak joguk van a kártérítésre, ha illegális gyakorlat szenvedő alanyaivá válnak, a valóságban azonban komoly akadályokba ütköznek az ilyen esetek bíróságra vitelében a magas költségek, a hosszú és összetett eljárások és a jogvitával kapcsolatos kockázatok miatt,

N.

mivel az eredménytábla azt mutatja, hogy tízből csak négy fogyasztó véli úgy, hogy a kereskedőkkel és szolgáltatókkal kialakult vitát alternatív vitarendezési mechanizmusok útján könnyen meg lehet oldani, és tízből csak három gondolja úgy, hogy a vitát bírósági úton könnyű rendezni,

O.

mivel a panaszt tevő uniós fogyasztók mintegy fele elégedetlen azzal, ahogy panaszukat kezelik, és csak az elégedetlenek fele tesz további lépéseket,

P.

mivel a gazdasági válság növelte a fogyasztók azon alacsony keresetű rétegére nehezedő nyomást, akik bevételeik legnagyobb részét élelmiszerre és lakhatásra költik, és mivel a fogyasztók ebből következően növekvő számban eladósodnak,

Q.

mivel a fogyasztói piacok határokon átnyúló dimenziója gyorsan nő az elektronikus kereskedelem terjedésével, de a fogyasztók továbbra is tétováznak kihasználni a piaci integráció által nyújtott előnyöket, főképp mert nem bíznak abban, hogy jogaik ugyanolyan védelmet élveznek határokon átnyúló vásárlások esetén is, és mert bizonytalanok a kártérítéshez való jogot illetően,

R.

mivel a fogyasztók szükségleteit kielégítő egységes piacon belül a határokon átnyúló kereskedelem fejlődése szempontjából kulcsfontosságú a magas szintű fogyasztóvédelem,

S.

mivel a fogyasztói piacok egyre inkább határokon átnyúló dimenziója új kihívásokat jelent a végrehajtó hatóságok számára, amelyeket korlátoznak a joghatóságuk határai és a szabályozási keret szétaprózódása,

T.

mivel a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése végett, valamint annak érdekében, hogy a fogyasztók elegendő bizalommal rendelkezzenek ahhoz, hogy maximálisan kihasználják az egységes piac által nyújtott előnyöket, még több erőfeszítésre van szükség mind a Bizottság, mind pedig a végrehajtásért felelős nemzeti hatóságok részéről,

U.

mivel az EU fogyasztóvédelmi szabályai nem sokat érnek, ha nem ültetik át, hajtják végre és tartatják be őket nemzeti szinten,

V.

mivel ha a nemzeti jogszabályok már életbe léptek, a Bizottságnak aktívan kell segíteni a nemzeti hatóságokat a jogszabályok helyes alkalmazásában,

W.

mivel a jelenlegi globális gazdasági visszaesés idején a szabályok szigorú és következetes végrehajtása annál is inkább fontos, mivel a válság folytán a fogyasztók még kiszolgáltatottabbakká válnak, és a rendelkezések gyakori be nem tartása hátrányosabb helyzetbe hozhatja őket, a végrehajtó hatóságokra pedig nagyobb nyomás hárulhat a rendelkezésre álló források tekintetében, és gondosabban kell meghatározniuk prioritásaikat és optimalizálniuk kell tevékenységeik hatását,

X.

mivel az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek aktívan hozzájárulhatnak a fogyasztóvédelmi jogszabályok jobb átültetéséhez és végrehajtásához azáltal, hogy továbbra is szorosan együttműködnek egymással,

1.

úgy véli, hogy az, hogy 2007-ben önálló fogyasztóvédelmi biztost neveztek ki, továbbá a biztos erőteljes személyes elkötelezettsége, széleskörű nyíltsága és számos kezdeményezése hozzájárult az európai fogyasztóvédelmi politika előrelépéséhez és a fogyasztóvédelmi ügyek előtérbe kerüléséhez az EU polgárainak javára;

2.

attól tart, hogy a fogyasztóvédelmi ügyek két biztos közötti felosztása a fogyasztókra való összpontosítás csökkenését eredményezheti az új Bizottságban, valamint hasonlóképpen tart attól is, hogy a különböző főigazgatóságok között az új szervezeti struktúra szétaprózódást eredményezhet vagy hátrányosan befolyásolhatja a fogyasztóvédelmi politika koherenciáját és hatékonyságát;

3.

hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az Európai Unió működéséről szóló szerződés 12. cikke – általános alkalmazású rendelkezésként – megerősíti, hogy a fogyasztóvédelmi következményeket figyelembe kell venni az uniós politikák és tevékenységek végrehajtásakor; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa a fogyasztók érdekeinek hatékony integrációját az összes uniós szakpolitikába, valamint hogy hatásvizsgálataiban vizsgálja meg a fogyasztókat közvetlenül vagy közvetve érintő valamennyi új jogszabály és szakpolitika lehetséges hatásait; sürgeti a Bizottság valamennyi illetékes főigazgatóságát, hogy tegyenek közzé éves jelentést arról, hogy miként építik be a fogyasztóvédelmi politikát saját felelősségi körükbe;

4.

hangsúlyozza, hogy aktív fogyasztóvédelmi politikára van szükség ahhoz, hogy a polgárok teljes mértékben a belső piac haszonélvezői lehessenek; úgy véli, hogy az aktív fogyasztóvédelmi politika különösen fontos a jelenlegi gazdasági válság idején ahhoz, hogy támogassuk a szociálpolitikát a növekvő egyenlőtlenségekkel szemben folytatott küzdelemben, és megvédjük a kiszolgáltatott fogyasztókat és az alacsony jövedelemmel rendelkező csoportokat;

5.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak képeseknek kell lenniük arra, hogy – anélkül, hogy a termékek előállítói pszichológiailag kondicionálnák őket a termékeikkel kapcsolatos tendenciózus vagy valótlan állítások révén – tájékozott döntéseket hozzanak, mivel ez nagyobb versenyt generál a kereskedők között az áruk és az általuk nyújtott szolgáltatások minőségének javításában és abban, hogy versenyképes szinten maradjanak az árak;

6.

úgy véli, hogy az üzleti világ által tanúsított felelősségteljes megközelítésmód, amely tiszteletben tartja a vállalati felelősség elvét, a versenyszabályokat és a fogyasztók gazdasági érdekeit, elősegíti a fogyasztói bizalom kialakulását;

7.

ismételten hangsúlyozza, hogy a fogyasztói érdekvédelmi szervezeteknek nélkülözhetetlen szerepük van abban, hogy értesítsék a hatóságokat a fogyasztók által mindennapi életükben tapasztalt problémákról, és ezért javítani kell a rendelkezésükre álló eszközöket annak érdekében, hogy javíthassák a hatékony uniós és nemzeti szintű fellépésre való képességüket; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a döntéshozatali folyamat minden szintjén és a fogyasztóvédelmi jogszabályok átültetése és végrehajtása során megfelelőképpen vegyék figyelembe a fogyasztói érdekvédelmi szervezetek véleményét;

8.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a fogyasztók egész életen át tartó tájékoztatását és képzését a fogyasztói fellépés lehetőségeinek megerősítése érdekében; bátorítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy világos és érthető tájékoztatás álljon rendelkezésre, különösen a fiatal fogyasztók számára a nekik kínált termékek és szolgáltatások vonatkozásában; különösen sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti tanterveikbe minden szinten vegyék fel a fogyasztói szempontokat, hogy ezáltal a gyermekeket felruházzák a megfelelő képességekkel ahhoz, hogy későbbi életük során összetett döntéseket is meg tudjanak hozni, továbbá mérlegeljék oktatási programok kidolgozását a szülők és a felnőtt fogyasztók számára, a fogyasztói tudatosság kialakításának és megszilárdításának hosszú távú céljával; rámutat, hogy ezeket a programokat minden szinten az oktatási követelményekhez és a tanulói képességekhez kell igazítani, felhasználva a valós élethelyzeteken és példákon alapuló modern oktatási módszereket; emlékeztet arra, hogy a tanult fogyasztók, akik ismerik jogaikat, és tudják, hogy kihez forduljanak a szabályok be nem tartása esetén, ugyancsak fontosak a szabályokat be nem tartó viselkedés felfedezése szempontjából;

9.

hangsúlyozza, hogy szükség van a fenntartható fogyasztás előmozdítására azzal, hogy a szolgáltatások nyújtói és a kiskereskedők, valamint a fogyasztók is megfelelőbb képzésben és tájékoztatásban részesüljenek a fenntartható fogyasztás fogalma tekintetében, hogy ennek megfelelő magatartást alakíthassanak ki;

10.

sürgeti a Bizottságot, hogy indítson jól célzott kommunikációs stratégiát az uniós polgárok figyelmének felkeltése érdekében a kockázatokkal és fogyasztói jogaikkal kapcsolatban, különösen pedig, hogy helyezzen üzembe felhasználóbarát internetes portálokat, valamint szervezzen figyelemfelkeltő kampányokat és állítson fel információs pontokat helyi, regionális és nemzeti szinten; hangsúlyozza, hogy specifikus kommunikációs csatornákat kell használni a leginkább kiszolgáltatott fogyasztók eléréséhez, biztosítva a kommunikációs médiumok irányításáért és szervezéséért felelős szervezetek megbízhatóságát, hitelességét és pártatlanságát;

11.

ismét hangsúlyozza, hogy az eredménytábla fontos eszköze egyrészt a fogyasztói piacok fokozottabb figyelemmel kísérésének a megfelelőbb politikai döntések és szabályozás biztosításához szükséges tájékoztatás nyújtása érdekében, másrészt annak, hogy megmutassuk a polgároknak, hogy az őket foglalkoztató kérdéseket megfelelőképp figyelembe veszik;

12.

üdvözli az eredménytábla öt fő mutatóját – panaszok, árak, elégedettség, szolgáltatóváltás és biztonság – amelyek fontosak annak azonosításához, hogy mely piacok vannak leginkább kitéve a működési zavarok kockázatának a fogyasztókra gyakorolt gazdasági és társadalmi következmények szempontjából; ugyanakkor úgy véli, hogy olyan kritériumok segítségét is igénybe kell venni, amelyekkel mérhető a termékek és szolgáltatások megfelelősége a fenntartható fejlődés célkitűzéséhez képest;

13.

elismeri, hogy bár az öt fő mutató nem tükrözi a fogyasztói környezet összes szempontját, elegendő alapot szolgáltat azonban a prioritások és az az irányú következtetések meghatározásához, hogy hol szükséges további elemzések végzése, feltéve, hogy a tagállamok által biztosított adatok átfogóak és könnyen összehasonlítható alapon összesíthetőek;

14.

úgy véli, hogy a fogyasztói panaszokról, az árakról, az elégedettségről, a szolgáltatóváltásról és a biztonságról jelenleg rendelkezésre álló adatok még mindig nem elegendőek végleges következtetések levonásához, és több minőségi adatra van szükség egy stabil fogyasztói adatbank kialakításához; hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni a mutatókat, és meg kell szervezni az adatgyűjtést, figyelembe véve a nemzeti rendszerek közötti különbségeket;

15.

javasolja, hogy mihelyt az öt alapmutatót és a vonatkozó módszertant megfelelő módon kidolgozták ahhoz, hogy minőségi eredményekkel szolgáljanak, a Bizottság mérlegelje további hosszú távú mutatók – például a piaci részesedésre, a minőségre, a reklámra, az átláthatóságra és a kínálat összehasonlíthatóságára vonatkozó mutatók, a végrehajtással és a fokozottabb fogyasztói szerepvállalással kapcsolatos mutatók, társadalmi, környezetvédelmi és etikai mutatók, valamint a jogorvoslatot és a fogyasztók károsodását mérő mutatók – felvételét az eredménytáblába; úgy véli ugyanakkor, hogy mindezt fokozatosan kell megvalósítani annak biztosítására, hogy az eredménytábla összpontosított és érthető legyen, biztosítva a fogyasztóvédelem átfogóbb megközelítését és lehetővé téve a fogyasztók számára, hogy teljes mértékben élvezhessék a belső piac által kínált előnyöket;

16.

megismétli, hogy az eredménytáblának fednie kell a fogyasztói kiadások minden főbb kategóriáját, hogy ezáltal azonosítani lehessen a legtöbb problémát felvető piacokat, és megalapozhassuk a későbbi, részletesebb és ágazatspecifikus elemzést, különösen ott, ahol az a különböző piacok közös problémáira mutat rá; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelő finanszírozást és személyzetet az eredménytábla további fejlesztéséhez;

17.

tisztában van azzal, hogy a fogyasztók kevésbé elégedettek és több problémát tapasztalnak a szolgáltatásokkal, mint az árukkal kapcsolatban, és ez részben azt tükrözi, hogy a szolgáltatások nyújtása és a szerződéses kapcsolatok sokkal bonyolultabbak; sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen mélyreható elemzéseket az eredménytáblában azonosított összes problémás ágazat vonatkozásában; továbbá felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az elemzést adott esetben kísérje megfelelő nyomon követés célirányos jogalkotási kezdeményezések és a tagállamoknak szóló politikai ajánlások formájában, és minderről adjon visszajelzést a Parlamentnek;

18.

üdvözli a Bizottság által a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló, az eredménytábla nyomon követésére szolgáló tanulmány keretében végzett munka minőségét; tudomásul veszi a pénzügyi szolgáltatások ágazatában feltárt problémákat, amelyeket a pénzügyi válság tovább erősített; különösen üdvözli a tanulmány azon észrevételeit, amelyek többek között rámutattak az átláthatósággal és a folyószámla-költségek Unión belüli összehasonlíthatóságával kapcsolatos jelentős problémákra; véleménye szerint valamennyi megfelelő következtetést le kell vonni az ágazat jobb szabályozásának szükségessége tekintetében;

19.

rámutat, hogy bár a fogyasztói panaszok fontosak a piac működési zavarainak felfedése szempontjából, a panaszok hiánya nem jelenti minden esetben azt, hogy a piac jól működik, hiszen bizonyos tagállamokban a fogyasztók kevésbé hajlanak arra, hogy panaszkodjanak a különböző fogyasztói hagyományok vagy az eredményesség valószínűségének megítélése miatt; másrészt rámutat, hogy a panaszok nagy számát egy bizonyos tagállamon belül nem szabad a piac zavarának betudni, hanem lehetséges, hogy az vagy a panaszkezelő szervek hatékony működésére, vagy egy, a fogyasztói jogokkal kapcsolatban meghirdetett új információs kampányra vezethető vissza;

20.

megjegyzi, hogy az Európai Unióban több mint 700 harmadik félként működő szervezet gyűjti a fogyasztók panaszait, de a gyűjtés mikéntjében jelentős különbségek vannak, és viszonylag kevesen gyűjtenek adatokat a panasz természetéről és az érintett ágazatról; úgy véli, hogy tanácsadási és információnyújtási célokra mindez elégséges lehet ugyan, de nem megfelelő a fogyasztók által észrevételezett potenciális piaci hiányosságok kimutatására; felszólítja ezért az összes panasszal foglalkozó szervet, hogy fogadjanak el harmonizált módszereket a fogyasztói panaszok osztályozására és a jelentéstételre, valamint sürgeti őket, hogy jelentsék a Bizottság által ajánlástervezetében javasolt összes – ajánlott vagy önkéntes – mezőnek megfelelő panasszal kapcsolatos adatot; úgy véli, hogy egy harmonizált módszertan kialakítása lehetővé teszi majd a tagállamok számára, hogy tartalmasabb adatokat gyűjtsenek és hogy a nemzeti fogyasztói piacokról teljesebb képet alkossanak, ami egy, az egész Európai Unióra kiterjedő adatbázis létrehozásához vezetne, amely lehetővé tenné a fogyasztók problémáinak összehasonlítását az egész Európai Unióban;

21.

felhívja a figyelmet az árakkal kapcsolatosan elérhető adatok elemzésére, ami megmagyarázatlan határokon átnyúló eltéréseket mutat számos áru és szolgáltatás tekintetében; úgy véli, hogy bár az árkülönbségek gyakran a keresletben, a kiadások szintjében, az adókban vagy a költségstruktúrában tapasztalható különbségekhez kapcsolódnak, ugyancsak gyakran a belső piac töredezettségét vagy hibás működését jelzik; azt javasolja, hogy ha egy adott termék ára meghalad egy bizonyos viszonyítási alapot, akkor vizsgálják meg az import- és fogyasztói árak kapcsolatát és az árszintkülönbségek mögött rejlő okokat;

22.

úgy hiszi, hogy az árakkal kapcsolatban rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a belső piac megfelelő figyelemmel kíséréséhez, és felszólítja a nemzeti statisztikai hivatalokat és az Eurostatot, hogy a Bizottsággal együttműködve több adatot bocsássanak rendelkezésre és fejlesszék tovább módszereiket az összehasonlítható és reprezentatív áruk és szolgáltatások átlagárainak összegyűjtéséhez; emlékeztet rá, hogy ebben az összefüggésben szükséges, hogy a nemzeti statisztikai hivatalok hitelesítsék az átlagárak összegyűjtésével és számításával kapcsolatos tevékenységet és abban a korábbinál erőteljesebben részt is vegyenek; hangsúlyozza, hogy az árakkal kapcsolatos átláthatóbb adatok biztosítása nagyobb bizalmat kelthet a fogyasztókban, és bebizonyítaná számukra, hogy foglalkoznak mindennapi problémáikkal;

23.

elismeri, hogy a fogyasztók elégedettsége fontos mutató annak megértéséhez, hogy a piacok mennyire jól vagy rosszul teljesítenek a fogyasztók számára; felkéri a Bizottságot, hogy fejlessze tovább módszerét és mérőtechnikáit fogyasztói elégedettségi kérdőívek kialakításához és ahhoz, hogy a jövőben további ágazatok is le legyenek fedve;

24.

fenntartja azon véleményét, hogy a szolgáltatóváltás lehetősége a piacgazdaságban a verseny elengedhetetlen eleme; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az összes fontos kiskereskedelmi szolgáltatás közötti váltás elősegítésére;

25.

megjegyzi, hogy a fogyasztók általában nagymértékben megbíznak a termékek biztonságában, bár a biztonság fogalma jelentősen eltér a különböző tagállamokban; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a fogyasztói termékek biztonságáról jelenleg rendelkezésre álló adatokat, amelyeket leginkább a hibás termékekből származó jelentett balesetek és sebesülések, továbbá kockázat-előrejelző rendszerek alapján gyűjtenek össze; külön rámutat annak fontosságára, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a játékok biztonságára;

26.

sürget valamennyi tagállamot, hogy a fogyasztók biztonságának erősítése érdekében rendszeresen gyűjtsék össze és egy közös adatbázisban tartsák nyilván a baleseteket és a sérüléseket;

27.

megjegyzi, hogy a határokon átnyúló tevékenységek gyakorisága még mindig jelentősen eltér EU-szerte, és bár a határokon átnyúló vásárlások átlagos kiadásai jelentősek (személyenként és évente 737 euró), a kiskereskedők túlnyomó többsége (75 %) csak saját országának fogyasztói számára árusít, az uniós fogyasztóknak pedig csupán egynegyede vásárol határokon átnyúlóan; úgy véli, hogy bár számos strukturális korlát áll fenn, például a nyelv, a távolság és a fogyasztóvédelmi törvények különbségei, az erősebb fogyasztói bizalom jelentősen növelné a határokon átnyúló kereskedelem szintjét; megítélése szerint a határokon átnyúló kereskedelem fejlődése nem vezethet a szabályozás szintjének csökkenéséhez, hanem éppen fordítva, további erőfeszítéseket tesz szükségessé a fogyasztóvédelem optimális szintjének biztosításához az Európai Unióban;

28.

tudomásul veszi, hogy az internetes vásárlás egyre elterjedtebbé válik, de a határokon átnyúló e-kereskedelem még nem fejlődik olyan ütemben, mint a belföldi vásárlás; felkéri a Bizottságot, hogy a jövő eredménytábláin teljesebb adatokat közöljön a határokon átnyúló eladások valós szintjéről és a határokon átnyúló vásárlásokat bonyolító fogyasztók által tapasztalt problémákról;

29.

megjegyzi, hogy az uniós fogyasztók alig több, mint fele (51 %) érzi úgy, hogy megfelelően védik őket a meglévő fogyasztóvédelmi intézkedések, több mint felük (54 %) úgy véli, hogy a közhatóságok jól védik jogaikat és csak kicsivel többen (59 %) vélik úgy, hogy a kereskedők és szolgáltatók tiszteletben tartják jogaikat;

30.

hangsúlyozza, hogy az interneten, telefonon vagy postán keresztül vásárló uniós fogyasztók majdnem egyharmada (30 %) tesz említést kiszállítási problémákról; megjegyzi ugyanakkor, hogy tízből kilencen azok közül, akik az erre rendelkezésre álló időszakban vissza kívántak küldeni egy megvásárolt árut vagy fel kívántak mondani egy szerződést, sikerrel jártak;

31.

emlékeztet rá, hogy több tagállam fejlesztett ki eszközöket nemzeti piacaiknak a fogyasztó szempontjából történő figyelésére, például ármegfigyelőket vagy a politikai döntéshozók tájékoztatását szolgáló átfogó panasztételi rendszereket, míg más tagállamok nem használnak adatokat a fogyasztói piacok megfigyelésére és nehézségekkel küzdenek az adatok összesítése terén; ennek fényében hangsúlyozza, hogy szükség van a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjére;

32.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti statisztikai hivatalok és az Eurostat jelentős közreműködése, valamint az említett szervek, a Bizottság, a fogyasztóvédelmi politikák megalkotói, a nemzeti végrehajtó hatóságok, valamint a fogyasztói és üzleti szervezetek között folytatott együttműködés lesz a kulcsa a minőség és az adatok teljessége biztosításának, és az adatbázis szükséges továbbfejlesztésének; felszólítja az Eurostatot, a tagállamokat és az összes érdekelt felet, hogy tegyenek lépéseket az ilyen együttműködés elősegítésére;

33.

úgy véli, hogy a piacokra vonatkozó lényeges adatok alapvető szerepet töltenek be mind az innováció, mind pedig a versenyképesség ösztönzésében; hangsúlyozza ezért az eredménytábla mint a fogyasztói preferenciák és igények meghatározására alkalmas eszköz jelentőségét; megjegyzi, hogy ezek az adatok azáltal, hogy a vállalkozásokat új piacokra való betörésre ösztökélik, valamint nyomást gyakorolnak a cégekre termékeik és szolgáltatásaik fejlesztése érdekében, ösztönzően hathatnak az innovációra;

34.

úgy véli, hogy az eredménytáblának – amint a 27 tagállam megbízható és könnyen összehasonlítható adatai támasztják alá – összehasonlítható adatok gazdag táraként kell működnie a nemzeti politikaalkotók számára a versenypolitikában, a fogyasztóvédelmi politikában és más politikai ágazatokban, és segítenie kell nekik abban, hogy nemzeti szinten azonosítani tudják azokat a piacokat, amelyek nem működnek jól a fogyasztók számára;

35.

felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre viszonyítási alapot minden tagállamban, figyelembe véve a fogyasztói jogszabályok és a fogyasztói hagyományok tekintetében fennálló különbségeket; megismétli, hogy a fogyasztókat érintő következmények tagállamok közötti összehasonlítása és a fogyasztói környezet EU-szerte történő értékelése segít a bevált gyakorlatok azonosításában és abban, hogy végül olyan belső piacot teremtsünk, amely jól működik a fogyasztók számára;

36.

bátorítja a tagállamokat, hogy évente végezzenek széles körű piacmegfigyelést az olyan piacok azonosítására, amelyek nem megfelelőek a fogyasztók számára, és bocsássanak rendelkezésre átfogó adatokat, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára azon problémák megfigyelését és összehasonlítását, amelyekkel a fogyasztók a belső piacon szembenéznek;

37.

továbbra is úgy gondolja, hogy az eredménytáblát nem csak egy jobb fogyasztóvédelmi politika megteremtésére kell felhasználni, hanem azt valamennyi, a fogyasztókat érintő politikán keresztül kell vinni, ezzel biztosítva a fogyasztók érdekeinek uniós szakpolitikákba történő jobb bevonását, valamint a fenntartható fejlődés célkitűzésének beépítését a fogyasztóvédelmi politikába; kiemeli, hogy az eredménytáblának ezenfelül a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos politikai kérdésekben általánosabb vitát kell ösztönöznie;

38.

felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamok támogatásával dolgozzon ki egy stratégiát, amellyel – többek között annak biztosításával, hogy az könnyen elérhető és látható legyen a vonatkozó weboldalakon – az eredménytáblát szélesebb közönségnek tudja közvetíteni, valamint hogy segítse elő annak a média, a nemzeti hatóságok, a fogyasztóvédelmi szervezetek és egyéb releváns szereplők irányába történő megfelelő terjesztését; szükségesnek tartja, hogy folytassák az eredménytábla évenkénti közzétételét egy kiadványban, valamint hogy azt hozzáférhetővé tegyék az EU valamennyi hivatalos nyelvén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket annak előmozdítására, hogy az uniós polgárok használják az „eYou Guide” weboldalt, amelyet a Bizottság kifejezetten abból a célból hozott létre, hogy útmutatást adjon a polgárok jogaihoz;

39.

üdvözli a Bizottságnak a fogyasztóvédelmi közösségi vívmányok végrehajtásáról szóló közleményében azonosított öt elsődleges cselekvési területet;

40.

hangsúlyozza, hogy az EU fogyasztóvédelmi szabályainak hatékony alkalmazása és végrehajtása a fogyasztók bizalma megerősítésének, valamint az e szabályokat megkerülni igyekvő vállalkozások hatékony elrettentésének mozgatója; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon és segítse a tagállamokat az EU fogyasztóvédelmi vívmányainak átültetésében és végrehajtásában; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 169. cikke által biztosított jogi alap felhasználásával mérje fel annak lehetőségét, hogy a fogyasztóvédelmi politika súlyát a tagállami szakpolitikákat támogató és kiegészítő intézkedések révén növeljék, potenciális lehetőségként kezelve az Európai Fogyasztói Ügynökség létrehozását;

41.

megjegyzi, hogy az Európai Unióban a végrehajtás messze nem egységes, és a legtöbb országnak vannak erős és gyenge pontjai; kiemeli, hogy a számadatok jelentős különbségeket mutatnak a tagállamok között a piacfelügyeletre fordítandó költségvetés és a bevont ellenőrök számának szempontjából; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy sokszorozzák meg az erőfeszítéseiket és növeljék a forrásokat a fogyasztókat védő és a versenyt garantáló törvényeknek a kiskereskedelmi piacokon történő megerősítésének érdekében;

42.

úgy véli, hogy a piacfelügyeletnek és a végrehajtó mechanizmusoknak a fogyasztói bizalom előmozdítását célzó megerősítése, illetve hatékony és átfogó alkalmazása kiemelkedően fontos, mivel a fogyasztói kiadásoknak jelentős szerep jut majd a gazdaság élénkítésében; azt a nézetet vallja, hogy több forrást kell biztosítani a hatóságoknak a törvénytelen kereskedelmi gyakorlatok vizsgálatára és végleges megszüntetésére;

43.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztói piacok gyorsan formálódnak, és a végrehajtó hatóságoknak szembe kell tudniuk nézni azokkal az új kihívásokkal, amelyeket a gazdasági és technológiai változások fejtenek ki hatékonyságukra egy határokon átívelő környezetben, mint amilyen a belső piac, és mindennek elérése érdekében egyesíteniük kell erőiket a hatékony és az egész Európai Unióban egységes végrehajtás biztosítása érdekében; úgy véli, hogy szükség van a keretszabályozás felülvizsgálatára is a joghézagok megszüntetése érdekében;

44.

minden tagállamban ösztönzi független fogyasztóvédelmi hivatalok felállítását, amelyek tájékoztatást nyújtanak és eljárásokat indítanak a nemzeti bíróságok előtt a fogyasztók érdekeinek védelme érdekében; ennek megfelelően együttműködésre ösztönzi valamennyi tagállam fogyasztóvédelmi hivatalait;

45.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, milyen előnyökkel járna, ha létrejönne a fogyasztói ombudsman intézménye; felhívja rá a figyelmet, hogy egyes tagállamokban ez az intézmény egyfelől a békés vitarendezés bíróságon kívüli eszközeke a fogyasztóvédelem területén, másfelől pedig olyan konzultatív testület, amely az állami szervekkel párhuzamosan működik és feladata a saját hatáskörébe tartozó problémák megoldása;

46.

osztja a Bizottság nézetét arra vonatkozóan, hogy az alternatív vitarendezés különböző formái – így a közvetítői eljárás, a választott bírósági eljárás vagy a bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok – célravezető és vonzó alternatívát jelenthetnek azon fogyasztók számára, akik nem jártak sikerrel egy kereskedővel vagy valamely szolgáltatást nyújtó, állami tulajdonú szervezettel folytatott vitájuk nem hivatalos úton történő rendezésében; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák az alternatív vitarendezési formák fejlesztését a fogyasztók védelmének megerősítése és a jogi szabályozással való összhangjának maximalizálása érdekében, de hangsúlyozza, hogy az ilyen vitarendezési formáknak a jogi és közigazgatási végrehajtási módok mellett kiegészítő, és nem helyettesítő jelleggel kell bírniuk; úgy véli továbbá, hogy jelentős mértékben segítené a vitarendezés érdekében fellépni készülő fogyasztókat, ha az ügynökségek és vállalkozások számára meghatározott határidőket írnának elő a bejelentett gyakorlatokra vonatkozó válaszadásra;

47.

emlékeztet arra, hogy bizonyíthatóan számottevő különbségek vannak a tagállamok között, valamint hogy van még hová fejlődniük a jogorvoslati mechanizmusoknak; emlékeztet arra, hogy a csoportos jogorvoslatot lehetővé tevő rendszerek jelenleg 13 tagállamban léteznek, és felhívja a Bizottságot, hogy a kollektív fogyasztói jogorvoslatokról szóló 2008. november 27-i zöld könyve (COM(2008)0794) nyomán minél előbb szülessenek nyomon követési intézkedések;

48.

kiemeli a köztisztviselők és igazságügyi hatóságok uniós fogyasztóvédelmi szabályokkal kapcsolatos megfelelő képzésének és oktatásának szükségét;

49.

megjegyzi, hogy a Fogyasztóvédelmi Együttműködési Hálózat felülvizsgálata azt jelzi, hogy a határokon átívelő esetekkel foglalkozó hatóságok nehézségekkel néznek szembe a források hiánya miatt; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehet megfelelő forrásokat biztosítani a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendeletben foglalt kötelezettségeknek való megfelelés érdekében;

50.

kifejezi az összehangolt végrehajtási intézkedések („sweeps”) kivitelezéséhez nyújtott támogatását, amelynek során a nemzeti hatóságok egyidejűleg vizsgálnak át egy célszektort az uniós jogszabályoknak való megfelelőség tekintetében; hangsúlyozza, hogy ezeket a fellépéseket gyakrabban kellene alkalmazni (évente kétszer), közös metodológia alapján, valamint hogy ezeket össze kell kapcsolni más eszközökkel;

51.

elismeri a piacfelügyelet és a végrehajtási tevékenységek eredményeinek közzétételét övező bonyolult jogi helyzetet, valamint azt a tényt, hogy a nyomozó munkára gyakran szigorú titokvédelmi szabályok vonatkoznak, ugyanakkor úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak vállalatokra lebontva nyilvánosságra kellene hozniuk ezeket az eredményeket azokban az esetekben, ahol illegális gyakorlatokat tártak fel; úgy véli, hogy ezáltal nagyobb átláthatóság biztosítható, láthatóbbá válik a nemzeti hatóságok által végzett végrehajtási munka, és lehetővé válik a fogyasztók számára a megfelelő információkon alapuló döntés;

52.

a tagállamok piacfelügyeleti struktúráinak megerősítésére szólít fel, hogy a piacaikon forgalomba került termékeknek magas szintű biztonsági előírásoknak kelljen megfelelniük, valamint hogy a hibás vagy veszélyes termékeket gyorsan eltávolítsák a piacról; felhívja a Bizottságot, hogy a rendszer működésének javítása érdekében kísérje nyomon és meghatározott időszakonként vizsgálja felül a közösségi sürgősségi riasztórendszerrel, a RAPEX-szel kapcsolatosan használt iránymutatásokat;

53.

felkéri ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy szigorúbban ellenőrizze a piacfelügyeletre vonatkozó rendeletek – különösen a 765/2008/EK rendelet – tagállamok általi végrehajtását, és szükség esetén haladéktalanul kezdeményezzen jogsértési eljárást;

54.

támogatja a Bizottságnak a műszaki felügyeletre vonatkozó legújabb lehetőségek elbírálását célzó erőfeszítéseit, annak biztosítása érdekében, hogy a termékeket az ellátási lánc valamennyi szakaszában nyomon lehessen követni (például rádiófrekvenciás azonosító címkék vagy vonalkódok segítségével); felkéri a Bizottságot, hogy ismertesse az Európai Parlamenttel az áruk nyomon követhetőségét célzó globális hálózat fejlesztésére vonatkozó jelenlegi kezdeményezéseit és az ezzel kapcsolatban rendelkezésére álló legújabb információkat;

55.

ismét felhívja a figyelmet arra, hogy az európai fogyasztóvédelmi központok hálózatának megfelelő pénzügyi eszközökre van szüksége annak érdekében, hogy elősegítse a vásárlók tudatosságát, mégpedig az állampolgároknak mint fogyasztóknak a jogaikkal kapcsolatosan nyújtott tanácsadással, valamint azzal, hogy könnyű hozzáférést biztosít a jogorvoslathoz a fogyasztók határokon átnyúló vásárlásai esetén;

56.

kiemeli, hogy az EU-ba harmadik országokból érkező import volumenének eddig nem tapasztalt növekedése folytán a vámhatóságok fontos szerepet játszanak a fogyasztók importált, nem biztonságos termékekkel szembeni védelmében, és emiatt a piacfelügyelet és a vámhatóság, valamint a különböző tagállamok vámhatóságai közötti egyre szorosabb együttműködésére van szükség;

57.

hangsúlyozza, hogy a belső piacon forgalomban lévő áruk biztonságának garantálása megkívánja a harmadik országok hatóságaival való együttműködést; emiatt támogatja a Bizottság arra vonatkozó kezdeményezését, hogy fokozzák a nemzetközi együttműködést és mozdítsák elő a harmadik országok – különösen Kína, az Egyesült Államok és Japán – végrehajtó hatóságaival kötött hivatalos megállapodások létrejöttét; megjegyzi, hogy a termékbiztonsággal kapcsolatos folyamatos párbeszéd és információcsere minden fél érdeke, és alapvető fontosságú a fogyasztói bizalom növelése szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeres időközönként adjon visszajelzést a Parlamentnek a harmadik országokkal folytatott párbeszédről;

58.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

22.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 349/10

A.

mivel a Bizottságnak, a Parlamentnek, az Európai Ombudsmannak és a tagállamoknak többet kell tenniük annak érdekében, hogy meghatározzák és kommunikálják a polgárok jogait, valamint segítsék a polgárokat a jogaik érvényesítésében; mivel ezáltal a belső piac is jobban működne,

B.

mivel az átláthatóság fokozása kulcsfontosságú a határok átjárhatósága előtti akadályok leküzdése és a szabad mozgásra vonatkozó jogok érvényesítése érdekében,

C.

mivel határozott javulást kell elérnie a Bizottságnak és a tagállamoknak azon lehetőségek tudatosítása terén, amelyeket a belső piac biztosít az állampolgárok és a vállalkozások számára,

D.

mivel a belső piac jelentős fejlődésen ment keresztül, azonban továbbra is léteznek a teljes körű és megfelelő működését hátráltató akadályok,

E.

mivel a belső piacra vonatkozó szabályok helytelen alkalmazása esetén biztosítani kell a jogi fellépést nem feltétlen magában foglaló, gyors rendezést,

F.

mivel a SOLVIT hálózat teljes körű működése esetén elkerülhetővé teszi az igazságszolgáltatási rendszer túlzott igénybevételét, amelynek eljárásai sokszor bonyolultak, és amelyben az egyének védelmét szolgáló garanciamechanizmusok gyakran megnehezítik az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést,

G.

mivel a többek között a Bizottság által létrehozott elektronikus hálózatokon keresztül folytatott képzés és határokon átnyúló csere alapvető a Közösség belső piaci vívmányainak megfelelőbb alkalmazásához,

H.

mivel az állampolgárok és a vállalkozások a belső piaci szabályok hatékony végrehajtására támaszkodnak, amelyek a belső piac által nyújtotta lehetőségek teljes kihasználásában segítik őket,

I.

mivel a tagállamoknak a Bizottság támogatásával alkalmasabbá kell tenniük problémamegoldó mechanizmusaikat arra, hogy segítsék a polgárokat jogaik érvényesítésében,

J.

mivel a Bizottság és a tagállamok 2002-ben azzal a céllal hozták létre a SOLVIT-hálózatot, hogy megoldják a polgárok és a vállalkozások számára a belső piaci jogszabályok helytelen alkalmazásából eredő problémákat,

K.

mivel a SOLVIT egy olyan online problémamegoldó hálózat, amelyben az uniós tagállamok (valamint Norvégia, Izland, valamint Liechtenstein) közösen dolgoznak a polgárok és a vállalkozások számára a belső piaci jogszabályok helytelen hatósági alkalmazásából fakadó problémák jogi eljárások igénybevétele nélkül történő megoldásán,

L.

mivel a SOLVIT viszonylag sikeres rendszernek számít, amely hivatalos eljárások nélkül, átlagosan tízhetes határidőn belül orvosol problémákat, és mivel a belső piaci problémák SOLVIT általi megoldása az egységes piaccal kapcsolatos egyéb segítségnyújtási szolgáltatások számára is a helyes gyakorlat példájaként szolgálhat,

M.

mivel – amennyiben ezt valamely tagállam szükségesnek tartja, különös tekintettel a jövőbeni reklámkampányokra – a SOLVIT kapacitását növelni kellene a humánerőforrás-hiánnyal kapcsolatos problémák megelőzésére,

N.

mivel ugyanakkor a SOLVIT nem helyettesítheti a Bizottság szabálysértésekkel kapcsolatos jogi tevékenységét, és nem szolgálhat ürügyül arra, hogy a tagállamok kevésbé ambiciózusan munkálkodjanak az uniós irányelvek időben történő és helyes átültetésén,

O.

mivel sok állampolgár, akinek a belső piaccal kapcsolatos és a SOLVIT hatáskörébe tartozó problémája van, nem tud a SOLVIT-ról, és ezért problémájával az Európai Ombudsmanhoz fordul,

1.

üdvözli a Bizottság 2002. júliusi kezdeményezését, mely arra irányult, hogy egy online interaktív adatbázis segítségével létrehozzák a nemzeti hatóságok SOLVIT-hálózatát, amely adatbázis sikeres eszköznek bizonyult, növelte az átláthatóságot, és az egymásra gyakorolt nyomás lehetőségének megteremtésével hozzájárult a problémamegoldás felgyorsításához;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy vesse be minden befolyását a belső piaci szabályok hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében, az állampolgárok és vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése céljából;

3.

kiemeli, hogy a belső piaci szabályok végrehajtásával kapcsolatos problémákat gyakran a SOLVIT-hálózaton keresztül fedezik fel;

4.

hangsúlyozza, hogy a SOLVIT-tal kapcsolatos tapasztalatokat vissza kellene forgatni a nemzeti és az uniós politikai döntéshozatalba, ami szükség esetén szerkezeti vagy szabályozási módosításokat is eredményezhet;

5.

rendszeresen felhívja a Bizottságot, hogy az átláthatóság fokozása érdekében, valamint, hogy egy hasznos eszközt biztosítson a SOLVIT munkatársai számára, a belső piaci és a fogyasztói piaci eredménytáblákban rendszeresen közöljön részletesebb információkat a belső piaci jogszabályok alkalmazásáról és végrehajtásáról;

6.

kéri, hogy a belső piaci eredménytáblát, a SOLVIT-jelentést, az Állampolgárok Tanácsadó Szolgálatát (Citizens Signpost Service) és a fogyasztói piaci eredménytáblát egy időben tegyék közzé évente egyszer (nem változtatva a közzététel gyakoriságán), hogy átfogó képet adjanak a belső piac alakulásáról, és jobban össze lehessen hangolni az e területeken végzett munkát, fenntartva eközben az egyes eszközök egyedi jellegét; felkéri a Bizottságot, hogy mérlegelje a SOLVIT előrehaladásáról, eredményeiről és hiányosságairól készített részletes beszámoló felvételét a fogyasztói piaci eredménytáblába; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen azonnali lépéseket a SOLVIT-hálózat révén feltárt visszatérő problémák megoldása érdekében;

7.

megjegyzi, hogy egyes SOLVIT-központok nem rendelkeznek elegendő személyzettel, és 2008-ban a megoldott esetek száma csökkent, míg az esetek megoldásához szükséges napok átlagos száma növekedett; felkéri az összes SOLVIT-központot, hogy vegyenek fel megfelelően képzett és az általuk betöltendő posztokhoz elegendő tapasztalattal rendelkező munkatársakat; úgy véli, hogy a SOLVIT alkalmazottai számára több továbbképzési lehetőséget kellene biztosítani; dicsérően szól a SOLVIT munkájáról és különösen az általa megoldott ügyek számarányáról, amely továbbra is magas (83 %), annak ellenére, hogy a munkaterhelés 2008-ban 22 %-al, azaz 1 000 esetre nőtt, és hogy néhány SOLVIT-központban nincs elegendő munkatárs;

8.

megjegyzi, hogy számos polgár és kisvállalkozás nem rendelkezik kellő ismeretekkel a SOLVIT munkájáról, és a vállalkozások kereskedelmi jellegű jogi szolgáltatásokat vesznek igénybe olyan esetekben, amelyekben saját javukra használhatnák a SOLVIT-ot, sőt még a tagállamoktól érkező, erre irányuló megkereséseket is elfogadják, noha az ilyen megkeresések nem felelnek meg a belső piaccal kapcsolatos közösségi vívmányoknak; örömmel veszi tudomásul, hogy a SOLVIT tevékenysége 2008-ban megközelítőleg 32,6 millió eurónyi költségmegtakarítást eredményezett az európai polgárok és társaságok számára;

9.

megjegyzi, hogy a nemzeti SOLVIT-rendszert befogadó minisztérium tevékenységi köre egy adott országban befolyásolhatja a SOLVIT munkájának a megítélését az illető államban, és az esetek sikeres megoldásának és elintézésének szintje attól függ, hogy mennyire hajlandóak és képesek a tagállamok szorosan együttműködni a SOLVIT-központokkal;

10.

felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy SOLVIT-központjuk erős politikai támogatásban részesüljön, hogy ezáltal rá tudja venni a bepanaszolt hatóságokat a SOLVIT-eljárásban való tevékeny részvételre és a vonatkozó határidők betartására;

11.

úgy gondolja, hogy a tagállamoknak fokozniuk kell a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, valamint a SOLVIT közötti együttműködés hatékonyságát; továbbá úgy véli, hogy a tagállamoknak intenzívebbé és szélesebb körűvé kell tenniük bevált gyakorlatok cseréjét;

12.

hangsúlyozza a SOLVIT-központok közötti információcsere fontosságát, és javasolja, hogy a tagállami SOLVIT-központok tartsanak rendszeres találkozókat az információcsere lehetővé tétele, illetve a legjobb gyakorlatok és mechanizmusok megismertetése érdekében;

13.

felhívja a tagállamokat, hogy a média összes válfajának felhasználásával segítsék a SOLVIT előremozdítását, annak érdekében, hogy biztosított legyen a polgárok és a vállalkozások széles körű tájékoztatása, különösen a jogaik érvényesítését illetően, valamint biztosítsanak elegendő forrást a SOLVIT előmozdításának hatékonyabbá tételére; továbbá kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a SOLVIT-hálózaton belül mozdítsák elő az online alternatív vitarendezési mechanizmusokat; felszólítja továbbá az Európai Parlament képviselőit, hogy népszerűsítsék a SOLVIT-ot a saját választókerületeikben;

14.

felszólítja az összes tagállamot, hogy országos tájékoztatási kampányok révén népszerűsítsék a SOLVIT-nak mint a vitás kérdések alternatív megoldási mechanizmusának használatát;

15.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy népszerűsítsék a SOLVIT-ot az interneten; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson egyetlen közös internetcímet – www.solvit.eu – az összes nemzeti SOLVIT-központ számára a polgárok hozzáférésének megkönnyítésére az „Ön Európája” portál újraindításáig, amely utóbbi egy helyen fogja majd össze az összes, az egységes piaccal kapcsolatos segítségnyújtási szolgáltatást, köztük a SOLVIT-ot is;

16.

felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre az európai SOLVIT portálhoz kapcsolódó, a sikeres ügyeket és a helyes gyakorlatokat bemutató összeállítást tartalmazó weboldalakat annak érdekében, hogy a vitás ügyeket e mechanizmus segítségével rendezni lehessen;

17.

felszólítja a tagállamokat, hogy a SOLVIT-központok hatékonyságának növelése érdekében illetékes közigazgatási szolgálataik soraiból bocsássanak rendelkezésre közalkalmazottakat a SOLVIT (SOLVIT+) hatályán kívül eső ügyek megoldásának elősegítésére, valamint biztosítsák a SOLVIT-központok jogi szakértelemhez való megfelelő hozzáférését saját közigazgatásukon belül; sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a SOLVIT-központok nem hivatalos jogi értékelésekkel való ellátását;

18.

felszólítja a tagállamokat, hogy a közszolgálatokon belül nevezzenek ki egy SOLVIT-összekötő tisztviselőt, aki a jobb együttműködés biztosítása érdekében a belső piaci szabályok végrehajtásával foglalkozik;

19.

felszólítja a tagállamokat, hogy szervezzenek helyi, regionális és országos szintű tájékoztatási kampányokat a SOLVIT-tal kapcsolatban a SOLVIT-tal kapcsolatos ismeretek terén jelenleg lemaradásban lévő célcsoportok, például a kkv-k számára, és ösztönzi a tagállamokat, hogy működjenek együtt és cseréljék ki egymás között a legjobb gyakorlatokat a SOLVIT lehető leghatékonyabb népszerűsítése érdekében; rámutat, hogy a Parlament Petíciós Bizottsága saját eljárásával párhuzamosan a SOLVIT-hoz is átirányítja a petíciók benyújtóit abban az esetben, ha úgy véli, hogy a SOLVIT-on keresztül gyorsabban meg lehet oldani az ügyet;

20.

elismeri a SOLVIT mint együttműködési hálózat hatékonyságát, amelynek célja, hogy nem hivatalos megoldást nyújtson az uniós polgárok és vállalkozások számára a belső piaci jogszabályok helytelen hatósági alkalmazásából fakadó problémákra;

21.

rámutat, hogy a SOLVIT 2008-as éves jelentése szerint a SOLVIT-hoz nagy mennyiségű, nem az ő hatáskörébe tartozó megkeresés érkezik, ami lassítja a SOLVIT-panaszok feldolgozását a SOLVIT-irodákban;

22.

megjegyzi, hogy különféle intézmények léteznek, amelyeken keresztül az uniós polgárok hangot adhatnak problémáiknak, beleértve a Parlament Petíciós Bizottságát, a SOLVIT-ot, a Bizottságot és az európai ombudsmant;

23.

javasolja, hogy az EU-s jogszabályok helytelen alkalmazásával kapcsolatos, számára túl bonyolult kérdéseket a SOLVIT irányítsa át a Bizottsághoz, illetve adott esetben az Európai Parlament Petíciós Bizottságához;

24.

emlékeztet arra, hogy a Parlament a petíciókat nyílt és átlátható módon, az illetékes jogalkotási bizottságokkal, a Bizottsággal és a tagállamok illetékes hatóságaival szoros együttműködésben kezeli;

25.

úgy véli, hogy a petíciók benyújtásának lehetősége hozzájárul a jobb jogalkotás folyamatához; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően a Parlament hatásköre az uniós jogszabályok kidolgozását, átdolgozását és javítását illetően jelentősen növekedni fog; rámutat arra is, hogy figyelembe kellene venni a nemzeti parlamentek megnövekedett szerepét;

26.

úgy véli, hogy nincs egy olyan egység, amely felelős lenne a polgárok panaszainak nyomon követéséért azok benyújtásától a lezárásukig, mivel azokat különféle csatornákon keresztül nyújtják be; fokozottabb koordinációra szólít fel a polgári panaszok benyújtását kezelő és a panaszokkal foglalkozó különféle intézmények között;

27.

kéri a SOLVIT-ot, hogy tegyen fel honlapjára a Parlament Petíciós Bizottságának és a nemzeti parlamentek illetékes bizottságainak honlapjára mutató hivatkozást, hogy a polgárok tudatában legyenek azon joguknak, hogy politikai és jogalkotási eljárásokon keresztüli nem-jogorvoslati megoldások elérése érdekében a Parlamenthez is fordulhatnak;

28.

támogatja továbbá, hogy az európai intézmények olyan közös weboldalt hozzanak létre, amelynek célja a polgárok támogatása és közvetlenül a panaszuk kezelése tekintetében illetékes intézményhez vagy testülethez irányítása;

29.

felszólítja az Európai Parlament képviselőit, hogy tegyenek kezdeményezéseket a SOLVIT népszerűsítésére, és tegyenek erőfeszítéseket a SOLVIT-tal kapcsolatos ismeretek javítására a nemzeti parlamentek képviselői körében, például a SOLVIT eredményeinek a COSAC ülésein való ismertetése révén; hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy a nemzeti kormányok és parlamentek nagyobb mértékben részt vegyenek a SOLVIT országos szinten történő népszerűsítésében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közösen szervezzenek meghallgatást a SOLVIT-központokkal kapcsolatban a központok megfelelő működésével kapcsolatos helyes gyakorlatok és az e megfelelő működés útjában álló akadályok azonosítására, az igazgatás és a munkafolyamatok hatékonyabbá tétele érdekében;

30.

felszólítja a tagállamokat, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel növeljék a SOLVIT-központok személyzeti ellátottságát, beleértve az alternatív finanszírozási megoldásokat is, annak érdekében, hogy az illetékes kormányzati minisztériumokon belül fel tudják építeni az ország lakosságával, valamint a korábban kezelt problémák számával arányos igazgatási kapacitást;

31.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy közösen vizsgálják meg és elemezzék az egyes SOLVIT-központoknál tapasztalható alacsony sikerességi arány, valamint a viszonylag hosszú ügykezelési idő okait olyan hasznos információk megszerezése érdekében, amelyek egy jobb problémamegoldási stratégia alapját képezhetik a polgárok és a vállalkozások javára a belső piacon;

32.

felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be sokkal részletesebb információkat és statisztikai adatokat tartalmazó éves jelentéseket a SOLVIT-ról, amelyek lehetővé tennék az egyes nemzeti központok hatékonyságának értékelését, mivel ezek hiányában nehéz hosszú távú értékeléseket készíteni a trendekről és célzott intézkedéseket javasolni a helyzet javítására az egyes tagállamokban;

33.

felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egyetlen közös internetportált az összes SOLVIT-központ számára, a lehető legkönnyebben megtalálható címen (www.solvit.eu); ugyanakkor úgy véli, hogy létfontosságú lenne jelentős mértékben fokozni a SOLVIT-hálózat internetes láthatóságát, valamint hogy e célra a közösségi hálózatépítő internetes oldalakat és a keresőmotorokat is fel kell használni;

34.

úgy véli, hogy a magánszemélyekkel, valamint a képesítések elismerésével és a szociális és lakhatási támogatásokkal kapcsolatos ügyek nagy számára való tekintettel a SOLVIT-hálózat tagjainak sokkal intenzívebben kell együttműködnie egymással és tájékoztatási kampányaikat ki kell terjeszteniük a külföldön élők szervezeteire és a tagállamok konzulátusaira is;

35.

úgy véli, hogy a vállalkozókkal kapcsolatos ügyek nagy számára való tekintettel a SOLVIT-hálózat tagjainak sokkal intenzívebben kell együttműködnie egymással és tájékoztatási kampányaikat ki kell terjeszteniük az európai és nemzeti vállalkozói szervezetekre is, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként az egységes piaccal kapcsolatos segítségnyújtási szolgáltatásokra vonatkozó, a tájékoztatás, a tanácsadás és a problémamegoldó szolgáltatások egyszerűbb megszervezését és elérhetőbbé és hatékonyabbá tételét célzó projekt véglegesítését;

37.

felszólítja az Európai Ombudsmant, hogy működjön együtt szorosabban a SOLVIT-központokkal, valamint hogy azonnal és bürokratikus formaságok nélkül továbbítson minden, nem a hatáskörébe tartozó panaszt az illetékesnek ítélt SOLVIT-központba, amennyiben e panaszok a belső piaccal kapcsolatosak, és elképzelhető, hogy a SOLVIT hatálya alá tartoznak; felszólítja a Bizottságot, hogy amennyiben egy megoldatlan SOLVIT-panasz már első látásra is közösségi jogszabályba ütközik, kezdeményezzen gyorsított jogsértési eljárást a Szerződés megsértésével kapcsolatban;

38.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

22.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 349/16

A.

mivel az elmúlt két év rendkívüli gazdasági körülményei rendkívüli intézkedéseket tettek szükségessé;

B.

mivel az Európai Unió eddig példa nélkül álló lépésként az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontjának alkalmazásához folyamodott;

C.

mivel válság idején alapvető fontosságúak a jól működő piacok, és a versenyszabályokat rugalmasan, de szigorúan be kell tartatni;

D.

mivel a protekcionizmus és a verseny torzulása csak elmélyíti és elnyújtja a válságot;

E.

mivel sok tagállam egyre növekvő költségvetési hiánya és államadóssága évekre, sőt esetleg évtizedekre visszaveti a gazdasági fellendülést és növekedést;

F.

mivel 2008 októbere óta a pénzügyi válságra adott válaszként a tagállamok kormányai garanciát vállaltak a bankfinanszírozásra; mivel jelentős számban bocsátottak ki garantált kötvényeket, ami jelentős támogatást nyújtott a bankok számára, valamint biztosítékot kínált a pénzügyi rendszert fenyegető kockázatok ellen;

G.

mivel empirikus elemzésekből arra lehet következtetni, hogy a tagállamok kormányai által vállalt garanciák számos torzulást, mint például a magánkötvények vételi és eladási árfolyama közti különbség csökkenését és hasonló hatásokat okoztak, amit az intézkedések 2010-ben történő meghosszabbításakor figyelembe kell venni;

H.

mivel a transznacionális vállalatok adókikerülési stratégiáik részeként fokozott mértékben képesek élni az adóparadicsomok és offshore központok által nyújtott lehetőségekkel, és ez ellentétes a tisztességes verseny elveivel;

I.

mivel az adóügyi kormányzás fontos előfeltétele a tisztességes versenynek kedvező körülmények fenntartásának és a belső piac jobb működésének;

1.

üdvözli a versenypolitikáról szóló 2008. évi jelentést, különösen a jelentés kartellekről és fogyasztókról szóló kulcsfontosságú fejezetét; támogatja a fogyasztói kapcsolattartó egység létrehozatalát; megjegyzi, hogy a kartellek léte árt a fogyasztóknak; sajnálatának ad hangot, amiért a fogyasztók nehezen tudják kihasználni a verseny előnyeit;

2.

kiemeli a tényt, hogy többek között a kartellek sértik a legsúlyosabban a versenyjogot, felborítják az értékláncot, kárt okoznak a fogyasztóknak, és rendkívül negatív hatást gyakorolnak a gazdaságra; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is határozottan érvényesítse a szabályokat a kartellek kialakulásának megakadályozása és az ellenük való fellépés érdekében; üdvözli a vitarendezési csomaghoz hasonló eszközöket, amelyek olyan egyszerűsített eljárás révén teszik lehetővé a Bizottság számára a kartellekkel kapcsolatos ügyek rendezését, amelyben a vállalatok – a bizonyítékok megtekintése után – elismerhetik kartellekben való részvételüket, és ezért csak csökkentett bírságot fizetnek; emlékeztet arra, hogy a versenypolitika és a versenyszabályok átfogó alkalmazása különösen lényegesek az európai piacok megfelelő működéséhez és versenyképességéhez, a hatékonyság javításához és a vállalkozói kiválósághoz, valamint a fogyasztók védelméhez; úgy véli, hogy a kartellek elleni küzdelem alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a fogyasztók az alacsonyabb árak és az áruk és szolgáltatások szélesebb kínálata révén élvezhessék a verseny előnyeit;

3.

kéri, hogy a Parlamentet – a társjogalkotói szerepkör bevezetése és az e területtel kapcsolatos kezdeményezésekről szóló rendszeres tájékoztatás révén – szélesebb alapokon vonják be a versenypolitika fejlesztésébe;

4.

kéri a Bizottságot, hogy a 2010-es év folyamán tájékoztassa az Európai Parlamentet arról, hogy a versenypolitika területén hogyan kívánja érvényesíteni a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését;

5.

felhívja a Bizottságot, hogy évente tegyen részletes jelentést a parlamenti ajánlások nyomon követéséről, és indokolja meg az azoktól történő esetleges eltéréseket;

6.

ösztönzi a Bizottságot, hogy a versennyel kapcsolatos problémák és a jogérvényesítési prioritások azonosítása érdekében kezdeményezzen rendszeres és állandó párbeszédet a fogyasztóvédelmi szövetségekkel; átfogó jelentést kér a Versenypolitikai Főigazgatóság fogyasztói kapcsolattartó egységének tevékenységéről;

7.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegye nyilvánosan elérhetővé a jövőbeni éves versenypolitikai jelentésekben megemlített összes értékelést és tanulmányt, valamint e tanulmányok és értékelések elkészítéséhez független és megbízható szakértőket alkalmazzon;

8.

emlékezteti a Bizottságot azon kérésére, hogy sürgősen vizsgálja felül a Versenypolitikai Főigazgatóság humán erőforrásait, és biztosítsa, hogy a hozzárendelt erőforrások megfelelnek a megnövekedett munkaterhelésnek;

9.

hangsúlyozza, hogy világos, szilárd és kkv-barát versenyszabályokra van szükség, amelyek az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban rögzített „gondolkozz először kicsiben” („Think Small First”) elven alapulnak;

10.

felszólítja a Bizottságot, hogy soron következő jelentésében szenteljen külön fejezetet a kkv-knak és a versenynek; rámutat, hogy a kkv-k számára a szabadalmi rendszer költségei rendkívül magasak, ami elsősorban a tevékenységet nem gyakorló entitások által tervezett perek fenyegetésének következménye; felhívja a figyelmet a nyitott innovációra és a tudással kapcsolatos alapelvekre; felszólítja a kkv-kat, hogy használják fel a hetedik keretprogram mindenki számára hozzáférhető eredményeit;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy a belső piacra vonatkozó jövőbeli jogszabályok jogalapjaként használja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 12. cikkét (az EKSz. korábbi 153. cikkének (2) bekezdését), amely világosan rögzíti, hogy „a fogyasztóvédelmi követelményeket figyelembe kell venni az egyéb uniós politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor”;

12.

kéri a Bizottságot, hogy szorgalmazza a távközlési csomag végrehajtását;

13.

helyesli az „Iránymutatás az EK-Szerződés 82. cikkének az erőfölényben lévő vállalkozások versenykorlátozó visszaélő magatartására történő alkalmazásával kapcsolatos bizottsági jogérvényesítési prioritásokról” című bizottsági közlemény közzétételét; úgy véli, hogy az iránymutatás előrelépést jelent, mivel jobb átláthatóságot és kiszámíthatóságot biztosít az esetleges bizottsági beavatkozások tekintetében, de semmi esetre sem korlátozhatja a Bizottság azon képességét, hogy e területen az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében fellépjen;

14.

rámutat arra, hogy 2008-ban, az uniós versenypolitika történetében először, egy korábbi bizottsági határozat be nem tartása miatt kényszerítő bírság kivetésére került sor;

15.

hangsúlyozza, hogy igen fontos az állami támogatások Bizottság általi gondos ellenőrzése annak érdekében, hogy ezeket a támogatási intézkedéseket ne használhassák a nemzeti ipar védelmére a belső piac és az európai fogyasztók érdekeit sértő módon;

16.

ezért alapvető fontosságúnak tartja, hogy az állami támogatás Szerződéssel való összeegyeztethetőségének mérlegelésekor megfelelő egyensúlyt találjanak az állami támogatás versenyre és közfinanszírozásra gyakorolt negatív hatásai és a közös érdekekkel kapcsolatos pozitív hatásai között;

17.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a tervezett banki szabályozás külső hatásait, nevezetesen az európai bankok versenyképességére gyakorolt hatását;

18.

úgy véli, hogy a pénzintézetekkel kapcsolatos állami támogatási politikák és a gazdaságélénkítő folyamat elősegítette a pénzügyi piac stabilizációját és a hitelmegszorítás reálgazdaságra gyakorolt hatásainak enyhítését;

19.

megjegyzi, hogy az állami támogatási politika a versenypolitika szerves része, és az állami támogatás ellenőrzése azt tükrözi, hogy egyenlő feltételeket kell biztosítani valamennyi, az egységes európai piacon működő vállalkozás számára; e tekintetben felveti a kérdést, hogy vajon milyen torzulást okozott a versenyben a pénzügyi piacoknak nyújtott állami támogatás; felszólít a pénzügyi ágazatban az állami beavatkozás következtében esetleg kialakuló torzító hatásokról szóló független jelentés kidolgozására; kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az állami támogatások kedvezményezettjei által a szerkezetátalakításban elért haladásról, továbbá nagyobb átláthatóságra tart igényt az állami támogatások visszafizetése és a visszafizetés elmaradása esetén kiszabható szankciók tekintetében; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé a visszafizetés feltételeinek tagállamok közötti eltéréséhez vezető, feltehetően torzító hatásokhoz kapcsolódó, kötelező szerkezetátalakítási intézkedéseket; kéri, hogy a tőkekivonás feltételeit tegyék egyértelműbbé, valamint tisztázzák az érintett cégekre gyakorolt középtávú hatásait;

20.

aggodalmát fejezi ki a támogatások és a banki finanszírozás tekintetében a tagállamok kormányai által nyújtott garanciák miatt keletkező torzulások miatt; sürgeti a Bizottságot, hogy mérje fel a banki finanszírozás garanciáihoz kapcsolódó támogatások mértékét és vizsgálja meg az uniós versenyjoggal való összeegyeztethetőségüket, továbbá tanulmányozza, milyen intézkedések szükségesek a garanciák okozta torzulások korrigálása érdekében;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen folytassa annak kivizsgálását, hogy a bankoknak nyújtott állami támogatások hatása miért nem jelentkezik a reálgazdaságban, valamint tegyen intézkedéseket azon bankok ellen, melyek nyilvánvalóan elmulasztják vagy elutasítják az állami támogatásokból származó haszon továbbadását;

22.

megjegyzi, hogy a Bizottság már megkezdte az állami támogatások fokozatos megszüntetését, valamint engedélyezte a szerkezetátalakítást és leválasztásokat; elismeri, hogy a siker érdekében e folyamatoknak rugalmasnak kell lenniük; felszólítja azonban a Bizottságot, hogy készítsen e folyamatokra vonatkozó iránymutatásokat; úgy véli, hogy az állami támogatásokat nem kellene indokolatlanul meghosszabbítani, és hogy minél hamarabb ki kell dolgozni a kilépési stratégiákat;

23.

ragaszkodik a stratégiák összehangolásához, különös tekintettel a bankszektor támogatásának fokozatos megszüntetésére; hangsúlyozza, hogy ez az összehangolás alapvető fontosságú a verseny abból adódó torzulásának elkerülése érdekében, hogy egyes országokban a bankokat támogató programok folytatása miatt a bankok támogatásban részesülnek, míg más országokban e programokat fokozatosan megszüntetik;

24.

úgy véli, hogy ezidáig a versenyszabályok rendszere lehetővé tette a nehézségek leküzdését, de a válság megmutatta, hogy sürgős szükség van a határokon átnyúló válságkezelés uniós keretrendszerének kidolgozására a pénzügyi szektor számára, beleértve a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” típusú intézményekre szabott megoldást és a de Larosière-csoport jelentésében foglalt ajánlások gyors és maradéktalan végrehajtását, például az egységes európai szabályozó szervezetet, egy betétbiztosítási rendszert, valamint egy biztosítékalapot vagy azzal egyenértékű rendszert is;

25.

kéri a Bizottságot, hogy számoljon be az állami támogatásokra vonatkozó nemzeti intézkedésekről, a nemzeti rendszerek közötti különbségekről, valamint azok lehetséges versenytorzító hatásairól és az ebből adódó gazdasági eltérésekről; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatokat egy koherensebb, egységes európai megközelítésre;

26.

kéri a Bizottságot, hogy fellépése következetességének biztosítása érdekében fokozottan vizsgálja az állami támogatások és más közösségi eszközök – mint például a strukturális alapok és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap – közötti lehetséges összejátszásokat;

27.

felkéri a Bizottságot, hogy fejtse ki, mely kritériumok alapján fog határozni az állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes közösségi keretrendszer lehetséges meghosszabbításáról;

28.

ragaszkodik ahhoz, hogy az állami támogatások legyenek összeegyeztethetők a lisszaboni-göteborgi stratégia és az éghajlat- és energiacsomag célkitűzéseivel; sürgeti a tagállamokat, hogy szüntessék meg azokat a káros támogatásokat, amelyek többek között az üvegházhatású gázok kibocsátását növelő fosszilis tüzelőanyagok felhasználását és előállítását ösztönzik; továbbá pedig hangsúlyozza, hogy el kell végezni a politikák stratégiai környezeti vizsgálatát és a gazdaságélénkítő csomag keretében tervezett projektek környezeti hatásvizsgálatát;

29.

üdvözli a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, az éghajlat- és energiacsomag keretében kidolgozott új iránymutatásokat, amelyek a kisebb kérdésekben általános értékelést, míg a fontosabb kérdésekben részletes elemzést vezetnek be;

30.

felhívja a Bizottságot, hogy 2010 folyamán adjon ki átfogó jelentést a „zöld fellendüléshez” (amely lényeges előrelépés a fenntarthatóság irányába, különösen az autóiparral összefüggésben) és a környezetvédelemhez nyújtott állami támogatások hatékonyságáról;

31.

hasonló tájékoztatást kíván kapni a kkv-k támogatására, képzésekre, K+F-re és innovációra nyújtott állami támogatásokról is;

32.

javasolja, hogy a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban a finanszírozáshoz való hozzáférést elősegítő állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes közösségi keretrendszer fokozatos felszámolása során vegyék figyelembe az adott tagállam gazdasági helyzetét (a fellendüléshez szükséges időt és a GDP-ben bekövetkezett csökkenés mértékét);

33.

felszólítja a Bizottságot, hogy a telekommunikációs ágazatban továbbra is tegyen erőfeszítéseket a vezetékes és különösen a mobilszolgáltatók használati díjainak fokozottabb átláthatósága érdekében;

34.

hangsúlyozza, hogy szükség van az adóparadicsomok és az offshore központok jelentette problémák kivizsgálására, többek között a tisztességtelen verseny és a pénzügyi stabilitás tekintetében;

35.

megismétli a közös konszolidált társasági adóalap bevezetésére vonatkozó felhívását;

36.

sürgeti a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a közszolgáltatásokra vonatkozó állami támogatásokról szóló bizottsági határozat 2008. december 19-e óta esedékes felülvizsgálatáról, amelynek immár a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését is figyelembe kell vennie;

37.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a jogtalan állami támogatások visszaszerzése hosszú és nehézkes folyamat, és a folyamatban lévő ügyek majdnem mindegyikéért kis számú tagállam felelős; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy szigorítsa az eljárásokat és gyakoroljon nyomást a – különösen a többszörösen érintett – tagállamokra;

38.

kéri a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja ki az egyes európai cégek által általánosan és nagy számban ideiglenes munkaszerződéssel vagy gyakornokként alacsony költséggel foglalkoztatott, magasan képzett dolgozók ügyét mint visszaélésszerű gazdasági stratégiát, amely sérti a tisztességes munka elvét, és a versenytorzulás forrása;

39.

hangsúlyozza, hogy a kkv-knak nyújtott kockázatitőke-befektetések elősegítése alapvetően fontos a tisztességes verseny előmozdítása érdekében;

40.

felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje és tegyen jelentést arról, hogy a gépjárműgyártás terén a különböző nemzeti támogató rendszerek milyen mértékben torzították a versenyt, ha egyáltalán torzították, és mennyiben járultak hozzá más közösségi célokhoz, különösen a fenntarthatósághoz és a környezetbarát technológiákhoz; szorgalmazza, hogy a Bizottság mérje fel az e szektoron belüli versenyképességet, különösen az eredeti gyártók, valamint az elsődleges és másodlagos beszállítók közötti viszonyt;

41.

üdvözli az egyszerűsítési csomag közzétételét;

42.

üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a trösztellenes szabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló fehér könyvet; úgy véli, hogy ez a fogyasztóvédelem győzelmét jelenti az Európai Unión belül;

43.

emlékeztet arra, hogy a kartellek ártanak a gazdaságnak, és a versenyjog megsértésének legsúlyosabb formái közé sorolhatóak; úgy véli, hogy a versenyjog efféle megsértése ellentétes az Unió állampolgárainak érdekeivel, mivel a verseny következtében csökkenő árak előnyeiből a fogyasztók nem részesülhetnek; megismétli ezzel összefüggésben, hogy a kollektív jogorvoslatra vonatkozó valamennyi jövőbeli javaslatnak tiszteletben kell tartania a Parlamentnek az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló 2009. március 26-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját, és ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentet az ilyen jogszabály elfogadásába az együttdöntési eljárás alkalmazása révén bevonják;

44.

kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezéseiben fokozottabban hangolja össze a versenyjogra és a fogyasztók jogaira vonatkozó megközelítését;

45.

üdvözli azt a nagyon határozott álláspontot, melyet a Bizottság az utóbbi években képvisel a fogyasztóknak és a gazdaságnak súlyos károkat okozó versenyellenes magatartással szemben; hangsúlyozza, hogy szükség van a versenypolitika széles körû támogatására, és az Európai Parlament bevonása által biztosított demokratikus legitimációra; aggodalmát fejezi ki az egyre magasabb bírságok miatt, amelynek egyetlen eszközként való használata túl merev lehet, tekintettel a fizetésképtelenség miatt bekövetkezõ lehetséges munkahelymegszûnésekre, és kifinomultabb eszközök széles skálájának kifejlesztésére szólít fel, többek között az egyéni felelõsségre, a cégek átláthatóságára és elszámoltathatóságára, a rövidebb eljárásokra, a védelemhez és a tisztességes eljáráshoz való jogra, az engedékenységi kérelmek hatékony mûködését biztosító mechanizmusokra (különösen az egyesült államokbeli árképzési folyamat okozta zavarok leküzdésére), vállalati megfelelési programokra és európai standardok kialakítására vonatkozóan; helyesli a „büntess és jutalmazz” elven alapuló megközelítést, amely büntetést ró ki és különösen az ismételt jogsértõk esetében hatékony elrettentésre szolgál, ösztönzi ugyanakkor a szabályoknak való megfelelést;

46.

azon az állásponton van, hogy amennyiben ugyanaz a vállalat többször is megsérti a versenyjogi előírásokat, erősebb elrettentő intézkedésekre van szükség a trösztellenes szabályok érvényesítésére a kartellügyekben vagy az erőfölénnyel való visszaélés visszaszorításában;

47.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessék be az egyéni felelősség elvét;

48.

felhívja a Bizottságot, hogy gondolja át a megfelelőségi programok, mint a versenyellenes magatartás elleni küzdelem egyik eszközének szerepét;

49.

felszólítja a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg konkrét feltételeket, annak meghatározására, hogy a vállalatok szándékosan vagy gondatlanságból cselekedtek-e;

50.

felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg konkrét feltételeket, amelyeknek megfelelően az anyavállalatok egyetemlegesen felelőssé tehetőek a leányvállalataik kartellszerű magatartásáért;

51.

rámutat arra, hogy az aránytalan mértékű bírságok a kkv-kat viszonylag jobban sújtják, mint a nagyobb társaságokat;

52.

úgy érzi, hogy a bírságoknak arányosnak kell lenniük a szabálysértés mértékével; szintén javasolja, hogy megfelelő körülmények között a kártérítésre kifizetett vonatkozó összegeket vegyék figyelembe a bírság kiszámításakor; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a bírságkiszámítás alapját, és a bírságolás új elveit adott esetben illessze be az 1/2003/EK rendeletbe;

53.

felszólítja a Bizottságot, hogy vezesse be az egyablakos ügyintézést az engedékenységi kérelmek esetében;

54.

kéri, hogy a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet bármely módosításáról konzultáció keretében teljes körű tájékoztatást kapjon olyan időkereten belül, amely lehetővé teszi a Parlament számára a megfelelő ellenőrzés lefolytatását és a lényegi hozzájárulást, tekintettel arra, hogy az ágazat számára sürgősen kiszámítható kilátásokat kell biztosítani, hogy lehetősége legyen a megfelelő intézkedések megtételére;

55.

rámutat, hogy hatékony együttműködést kell folytatni a Parlamenttel és a fogyasztói és kisvállalkozói szervezetekkel a vertikális megállapodásokra alkalmazandó csoportmentességi rendelet bármely módosításával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a különböző piaci szereplők összehangolt fellépését ösztönző szabályozási keret a legjobb módja azon károk elhárításának, amelyek a választási lehetőség hiánya miatt a fogyasztókat érhetik;

56.

emlékeztet azon kérésére, hogy végezzenek megfelelő vizsgálatot a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendeletre irányuló bizottsági tervezetről és a kiegészítő iránymutatások tervezetéről, és ennek részeként kerüljön sor a végfelhasználói szervezetek parlamenti meghallgatására; felhívja a Bizottságot, hogy 2010. június 1-jétől biztosítson időtálló szabályozást;

57.

e tekintetben üdvözli a Bizottság javaslatát az értékesítés utáni szolgáltatásokra vonatkozó szigorúbb szabályozási kerettel kapcsolatban, amelynek célja a fogyasztók magas javítási és karbantartási kiadásainak csökkentése, amelyek az olyan versenytorzító gyakorlatokból erednek, mint a független szolgáltatók kizárása;

58.

elvárja, hogy a kis- és középméretű gépjármű-kereskedők érdekeit megfelelően figyelembe vegyék a gépjárműágazatra vonatkozó jövőbeli versenyjogi rendszerben; úgy véli, hogy ennek hiányában a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendeletet jelenlegi formájában fenn kell tartani;

59.

kéri, hogy a vertikális megállapodásokra alkalmazandó csoportmentességi rendeletre javasolt bármely módosításról történjen konzultáció olyan időkereten belül, amely lehetővé teszi a Parlament számára a megfelelő ellenőrzés lefolytatását és a lényegi hozzájárulást;

60.

üdvözli az átirányítási mechanizmusok további javításának és az összehasonlítható összefonódási műveletek értékelése fokozottabb következetességének célkitűzését, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a későbbiekben vizsgálja felül a kétharmados szabály hatásait;

61.

üdvözli a 139/2004/EK tanácsi rendelet és a 802/2004/EK bizottsági rendelet alapján elfogadható korrekciós intézkedésekről szóló bizottsági közlemény felülvizsgálatát, amely kodifikálja a Bíróság közelmúltban hozott ítéleteit, figyelembe veszi a korrekciós intézkedésekről szóló tanulmány következtetéseit, és foglalkozik a nyilvános konzultáció során felvetett kérdésekkel;

62.

kéri a Bizottságot, hogy készítsen egy, az országokat külön-külön tárgyaló jelentést az EK összefonódási rendelet 21. cikke (4) bekezdésének alkalmazásáról, mely rendelet lehetővé teszi, hogy a közpolitikai megfontolások elsőbbséget élvezzenek a versenyszempontú megfontolásokkal szemben;

63.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági válság nem indokolja a vállalatok egyesülésének ellenőrzésére vonatkozó uniós politikák enyhítését;

64.

felkéri a Bizottságot, hogy állítsa össze az ágazati vizsgálat elindításakor alkalmazandó kritériumokat; azon az állásponton van, hogy a Bizottságnak nemcsak a vállalkozásoktól vagy a fogyasztóktól származó panaszok esetében kell fellépnie, hanem a Parlament ajánlása alapján is;

65.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki a termelési és az értékesítési láncban érvényesített haszonkulcsok mértékét a Parlament európai élelmiszerárakról szóló 2009. március 26-i állásfoglalásának megfelelően; arra kéri a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő intézkedéseket – a jogszabályokat is ideértve – a fogyasztók, munkavállalók és termelők védelmére az erőfölénnyel való bármifajta visszaéléssel vagy egy ilyen vizsgálat során azonosított negatív hatásokkal szemben;

66.

ezen összefüggésben megismétli korábban már többször kinyilvánított kérését arra vonatkozóan, hogy az ágazati vizsgálatokat terjesszék ki az online hirdetésekre, valamint a mezőgazdasági termékek (különösen a tejtermékek) előállítói, a közvetítő felvásárlók, a nagy élelmiszer-üzletláncok és a végső fogyasztók közötti összefüggésekre; kéri a médiabeli összefonódások kivizsgálását is, beleértve valamennyi tartalomközvetítő csatornát, így a nyomtatott sajtót, a televíziót, a rádiót és az internetet; kéri, hogy a Bizottság nyújtson be versenypolitikai elemzést a telekommunikáció, az autóipar és a pénzügyi szolgáltatások helyzetéről;

67.

hangsúlyozza, hogy az Európai Versenyhatóságok Hálózata hatóságaival szoros együttműködésben átfogó ágazati vizsgálatra és azt követő intézkedésekre van szükség az élelmiszeripar és különösen a tejtermékek értékesítési láncának területén;

68.

kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is kísérje figyelemmel az élelmiszertermékek Európai Unión belüli árát és az élelmiszer-ipari versenykörülményeket;

69.

hangsúlyozza, hogy a gyógyszeripari ágazatban elő kell mozdítani a versenyt a gyógyszeripari vállalatoknak a generikus termékek piacra lépését késleltető vagy akadályozó gyakorlata elleni megfelelő intézkedések révén, a Versenypolitikai Főigazgatóság által végzett ágazati felmérés eredményeivel összhangban;

70.

üdvözli az energiaágazat Bizottság részéről történő vizsgálatát; kéri a Bizottságot, vizsgálja meg, hogy az infrastruktúrákba, különösen a gáz- és villamosenergia-összekapcsolásokba történő beruházások hiánya milyen mértékben akadályozza a versenyt; megállapítja, hogy az energiapiacon az ellátás biztonságát és a hatékony versenyt nem lehet elérni összekapcsolt és jól működő energia-infrastruktúra nélkül;

71.

aggodalmának ad hangot, amiért a távközlésben nem kellő mértékben érvényesül a verseny; további ágazati vizsgálatot kér; ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozó Hatóságok Testülete (BEREC) segítse elő a versenyt, elsősorban megfelelő piaci elemzéssel; megköveteli ezért, hogy a BEREC titkársága elegendő forrást kapjon erre a célra;

72.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Bizottság jelentésében csupán felületesen foglalkozik a Parlamenttel folytatott intézményközi együttműködéssel, és nem válaszol a Parlament 2009. március 10-i állásfoglalásában megfogalmazott, alábbi kérésekre:

73.

megismétli a közbeszerzési szabályok alkalmazására vonatkozó vizsgálatra, valamint annak tisztázására irányuló korábbi kérését, hogy a nemzeti különbségek a verseny torzulásához vezetnek-e;

74.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

22.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 349/25

A.

mivel a hatékonyan működő belső piac elengedhetetlen egy olyan stabil és innovatív gazdasági környezet kialakítása szempontjából, amelyen belül a fogyasztók jó minőségű árukat és szolgáltatásokat szerezhetnek be és a vállalkozások új munkahelyeket teremthetnek,

B.

mivel bár a belső piac már meglehetősen magas fejlődési fokot ért el, még mindig sokat kell tenni annak érdekében, hogy elérje teljes potenciálját,

C.

mivel a belső piac a működését érintő közösségi szabályok helyes átültetése, alkalmazása és végrehajtása nélkül nem tud megfelelően működni,

D.

mivel elsődleges fontosságú, hogy a tagállamok a belső piacra vonatkozó jogszabályokat megfelelő időben átültessék,

E.

mivel az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek aktívan hozzájárulhatnak a belső piaci jogszabályok megfelelőbb átültetéséhez azáltal, hogy szorosan együttműködnek egymással a tárgyalási és átültetési folyamat során,

F.

mivel az uniós intézmények és a tagállamok képviselőinek rendszeresen találkozniuk kellene, hogy felmérhessék a belső piacra vonatkozó jogszabályok végrehajtását,

G.

mivel a belső piaci eredménytábla közzététele segítséget nyújt az átültetésben tapasztalható elmaradás mérséklésében, de a minőségre jobban összpontosító szemléletmódot kell alkalmazni, amelynek célja a számadatokon kívül az elmaradás okainak feltárása,

H.

mivel – bár a belső piaci eredménytábla és a fogyasztói piaci eredménytábla különböző kiterjedésű és különböző mutatókat használó különböző módszertanok alapján működik közös átfogó céljuk a belső piac működésének javítása,

I.

mivel a jelenlegi 1,2 %-os elmaradás az állam- és kormányfők 2007. évi megállapodásában szereplő 1,0 %-os célértéknek megfelel, azonban kilenc tagállam elmaradt a fenti célkitűzéstől,

J.

mivel a töredezettségi tényező 6 %, ami azt jelenti, hogy 100 irányelvet nem ültettek át legalább egy tagállamban,

K.

mivel több mint 22 irányelv átültetési határideje több mint két évet késik, amely megsérti az állam- és kormányfők által 2002-ben lefektetett zéró tolerancia célkitűzést,

L.

mivel egyes, a belső piac szempontjából kulcsfontosságú irányelvek átültetésének nyomon követése különösen fontos,

M.

mivel a közvélemény tudatosságának növelése és a megfelelő nyomás gyakorlása érdekében – beleértve az európai parlamenti képviselők által a nemzeti parlamentjeik képviselőire való nyomást – hasznos lenne, ha több nyilvánosan hozzáférhető információ állna rendelkezésre arról, hogy mely irányelveket mulasztottak el átültetni az egyes tagállamok,

N.

mivel az átültetés folyamatos hiánya vagy a helytelen átültetés nem feltétlenül a tagállamok nem megfelelő hozzáállásából ered, hanem esetleg az érintett uniós jogszabály egyértelműségének vagy következetességének hiányából, ezért kívánatos, hogy a belső piaci eredménytábla ne csak a tagállamokra való nyomásgyakorlás eszköze legyen, hanem a párbeszédé is, amely lehetővé teszi a tagállamok által az átültetés folyamata során tapasztalt nehézségek jobb megértését,

O.

mivel több információra van szükség az átültetés minőségére vonatkozóan,

P.

mivel – figyelembe véve a belső piacra vonatkozóan a jogszabályok és végrehajtásuk közötti általános eltolódást – a belső piaci eredménytáblának rendszeresen részletesebb tájékoztatást kellene nyújtania a belső piaci jogszabályok alkalmazásáról és végrehajtásáról – beleértve a belső piac működésére vonatkozó tárgyilagos mutatókat –, ami lehetővé teszi a teljesítmény és a tendenciák megfelelőbb nyomon követését,

Q.

mivel az európai parlamenti képviselőknek tájékoztatniuk kell választóikat az őket érintő belső piaci jogszabályok végrehajtásáról és jogaik érvényesítésének módjairól,

R.

mivel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság munkája saját kezdeményezésű jelentések, tanulmányok, műhelymegbeszélések és meghallgatások révén hasznos betekintést nyújt a legfontosabb belső piaci jogszabályok alkalmazásába, átültetésébe és végrehajtásába, és ez folytatódni fog a jövőben is,

S.

mivel többek között a Bizottság által létrehozott elektronikus hálózaton keresztül folytatott képzés és határokon átnyúló tapasztalatcsere alapvető a Közösség belső piaci vívmányainak megfelelőbb alkalmazásához,

T.

mivel az állampolgárok és a vállalkozások a belső piaci szabályok tényleges alkalmazására támaszkodnak, amelyek a közös piac által nyújtotta lehetőségek teljes kihasználásában segítik őket,

1.

üdvözli a Bizottság fent említett, az egységes piac működésének javítását célzó intézkedésekre vonatkozó ajánlását, hangsúlyozza, hogy a tagállamok nem válogathatják ki azokat az intézkedéseket, amelyek nekik leginkább megfelelnek, hanem vállalniuk kell, hogy valamennyit végrehajtják;

2.

sürgeti a tagállamokat, hogy szorosan működjenek együtt a Bizottsággal és vállalják a feladatok és a felelősség rájuk eső részét azért, hogy a belső piacban rejlő lehetőségeket teljes mértékben kihasználják; felhívja a Bizottságot, hogy vesse be minden befolyását a belső piaci szabályok tényleges alkalmazásának biztosítása érdekében, beleértve a piac hatékony ellenőrzését, harmonizálását, a jogszabályok további egyszerűsítését és az állampolgárok és vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentésére irányuló egyéb eszközöket;

3.

azon a véleményen van, hogy korábbi szakaszban kell intézkedni, hogy az átültetés hiányának kockázata csökkenjen, és a Bizottságnak több támogatást kell nyújtania a tagállamok részére az átültetés teljes időtartama alatt; úgy véli, hogy ennek különösen párbeszéd és az összegyűjtött információk nagyobb mértékű cseréje révén kellene megtörténnie, aminek célja az esetleges problémák megelőzése és azok megoldásának megkísérlése az átültetés határidejének lejárata előtt;

4.

különösen támogatja a nemzeti parlamentek és egyéb szereplők – mint például a szociális partnerek – szoros bevonását a tárgyalási és átültetési folyamatba és a velük való megerősített együttműködést;

5.

hangsúlyozza a nyílt párbeszéd és a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti szorosabb együttműködés fontosságát, amelynek célja a tagállamokban az átültetési folyamat során felmerülő problémák további megvitatása és részletes megtárgyalása, mivel az irányelvek nemzeti szinten történő helyes átültetése és végrehajtása az EU-n belüli belső piac, verseny, valamint gazdasági és társadalmi stabilitás hatékony működésének alapfeltétele;

6.

felhívja a Bizottságot, hogy szervezze meg az éves belső piaci fórumot, amely egybegyűjti az uniós intézmények, a tagállamok és egyéb szereplők képviselőit azzal a céllal, hogy kialakuljon a belső piaci jogszabályok átültetése, alkalmazása és végrehajtása iránti nagyobb elkötelezettség;

7.

hangsúlyozza, hogy a belső piaci fórumnak mind a munkacsoportok szintjén, mind miniszteri szinten üléseznie kell, mivel ez fontos lehetőséget teremt a bevált gyakorlatok nemzeti közigazgatások közötti megosztására;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy belső piaci eredménytáblájában közöljön részletesebb információkat a belső piaci jogszabályok alkalmazásáról és végrehajtásáról, beleértve a belső piac működésére vonatkozó tárgyilagos mutatókat;

9.

kéri, hogy a belső piaci eredménytáblát, a Solvit-jelentést, az Állampolgárok Tanácsadó Szolgálatát (Citizens Signpost Service) és a fogyasztói piaci eredménytáblát évente egyszer, egy időben tegyék közzé (és ne változtassák a közzététel gyakoriságát), hogy átfogóbb képet adjanak a belső piac alakulásáról és megfelelőbben hangolják össze az ezeken a területeken elvégzett munkát, megtartva mindemellett ezen eszközök sajátos jellegét;

10.

felkéri a Bizottságot, hogy keressen új módszereket a belső piac teljes kiépítését akadályozó fennmaradó korlátok felszámolására, beleértve egy „belső piaci teszt” létrehozását valamennyi javasolt új uniós jogszabályhoz annak biztosítására, hogy a javasolt új intézkedések ne ássák alá a belső piacot;

11.

úgy véli, hogy a belső piaci eredménytábla és a Bizottság által a közösségi jog alkalmazásáról készített éves felülvizsgálat között jelentős átfedések vannak; ezért arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az éves felülvizsgálatot stratégiailag jobban használja ki és összpontosítson a vertikális politikai területekre, amelyek révén jobb minőségi elemzést lehet biztosítani a belső piaci eredménytáblához;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy a belső piaci eredménytábla mellé készítsen egy könnyebben olvasható sajtóközleményt, az eredmények megfelelőbb tudatosítása céljából, valamint azért, hogy növelje a tagállamokra az irányelvek helyesen és időben való átültetése érdekében gyakorolt nyomást;

13.

üdvözli, hogy az átültetés elmaradására előirányzott 1,0 %-os célszám már három egymást követő alkalommal is betartható volt; sürgeti azt a 9 tagállamot, amely nem tudott megfelelni ennek a célkitűzésnek, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket, hogy javítani tudjanak az arányokon;

14.

úgy véli, hogy egyértelmű kapcsolat van a belső piaci irányelvek időben és helyesen történő átültetése és az eredeti jogszabályok minősége között; ezért megjegyzi az alulról felfelé építkező munka fontosságát, beleértve a jobb szabályozás elveinek való megfelelést, a tagállamokkal az átültetés és végrehajtás módjáról folytatott teljes körű konzultációt, valamint az új jogszabályra irányuló javaslat benyújtása előtt az alapos hatásvizsgálatok és az Európai Bíróság vonatkozó esetjoga tanulmányozásának szükségességét;

15.

emlékeztet arra, hogy túl magas azon irányelvek száma, amelyek egy vagy több ország elmulasztott átültetni és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy tegyenek közös erőfeszítéseket azért, hogy sürgősen csökkenjen ez a szám, és kezdjék azokkal az irányelvekkel, amelyek átültetése már két évet vagy ennél is többet késett;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy internetes oldalán több részletes információt tegyen közzé azokról az irányelvekről, amelyek átültetését egyes tagállamok elmulasztották;

17.

sürgeti a tagállamokat, hogy készítsenek a Bizottság számára megfelelési táblázatokat, amelyek részletes információkat tartalmaznak az irányelvek átültetése érdekében hozott nemzeti intézkedésekről, amely részletesebb tájékoztatást ad az átültetés minőségéről; felhívja a Bizottságot, hogy tárja fel az időben és helyesen végrehajtott átültetés bevált gyakorlatait és ezeket közölje a tagállamokkal;

18.

úgy véli, hogy a tagállamoknak fokozniuk kell a belső piaci szabályok alkalmazásában érintett nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti hatékony együttműködést azáltal, hogy nemzeti közigazgatásukon belül biztosítják és megerősítik a belső piac összehangolását;

19.

felhívja a tagállamokat, hogy a nemzeti és helyi köztisztviselők és az igazságügyi hatóságok számára a már létező közösségi programok és hálózatok keretében biztosítsanak a belső piaci szabályokra vonatkozó rendszeres képzést;

20.

osztja a Bizottság azon nézetét, hogy a tagállamoknak a megfelelő intézkedések megtétele révén – beleérve a források biztosítását – biztosítaniuk kell a Bizottság által létrehozott elektronikus információs rendszerek (például a belső piaci információs rendszer (IMI), a nem élelmiszeripari termékekre vonatkozó sürgősségi riasztórendszer (RAPEX), az élelmiszerre és a takarmányra vonatkozó sürgősségi riasztórendszer (RASFF) vagy a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózat (CPC)) működőképességét;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy a belső piacra vonatkozó jogszabályokat egy körkörös folyamatként értelmezze, ahol az utólagos ellenőrzés a folyamat fontos része és annak megállapítására szolgál, hogy a jogszabály megfelel-e az eredeti hatásvizsgálatnak vagy túllép azon, továbbá – ha nem felel meg az eredeti célkitűzéseknek – milyen módosításokra vagy átdolgozásokra van szükség, hogy elérje eredeti céljait;

22.

úgy véli, hogy a tagállamoknak növelni kell arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy az állampolgárokat és a vállalkozásokat tájékoztassák a belső piacra vonatkozó jogaikról, továbbá hogy lehetővé tegyék számukra a gyakorlatban ezen jogok gyakorlását; felhívja a Bizottságot, hogy prioritásként kezelje az egységes piaccal kapcsolatos segítségnyújtási szolgáltatásokra vonatkozó, a tájékoztatás, a tanácsadás és a problémamegoldó szolgáltatások egyszerűbb megszervezését és elérhetőbbé tételét célzó projekt véglegesítését;

23.

úgy véli, hogy a Bizottság által a belső piacról az interneten közzétett tájékoztatás átfogó, de túlságosan széttagolt; felhívja a Bizottságot, hogy az Enterprise Europe Network részvételével hozza létre és erősítse meg az „Európa Önökért – Vállalkozások” internetes portált, amely a vállalkozásokra vonatkozó belső piaci információk tekintetében „egyablakos” elektronikus szolgáltatást jelent, a fölösleges és drága párhuzamos struktúrák elkerülése, valamint a lehetséges együttműködések kiaknázása érdekében, különösen a szolgáltatási irányelv (7) által előírt tájékoztatással összefüggésben;

24.

kiemeli az Enterprise Europe Network kulcsfontosságú szerepét abban, hogy segítsék a kkv-kat a belső piac által nyújtott lehetőségek kihasználásában; hangsúlyozza, hogy az adminisztratív kötelezettségek értékes forrásokat kötnek le és ezzel gátolják az Enterprise Europe Networköt abban, hogy jobban tudjon összpontosítani alapfeladatára, a kkv-k számára testreszabott támogatás nyújtására; felhívja a Bizottságot, hogy használja ki jobban az Enterprise Europe Network kapacitásait az információ célirányos közvetítésére, továbbá hogy csökkentse az Enterprise Europe Network partnereire háruló adminisztratív terheket;

25.

úgy véli, hogy a tagállamoknak a Bizottság támogatása mellett javítaniuk kell problémamegoldó mechanizmusaikon – különös tekintettel a SOLVIT-ra –, hogy hatékonyabban tudják orvosolni a problémákat; hangsúlyozza, hogy a SOLVIT-tal kapcsolatos tapasztalatokat vissza kellene forgatni a nemzeti és az uniós politikai döntéshozatalba, ami adott esetben szerkezeti és szabályozói módosításokat is eredményezhet; felhívja a tagállamokat, hogy kiegészítő pénzügyi és humánerőforrás biztosítása révén erősítsék tovább SOLVIT-központ hálózataikat;

26.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a Solvit-központok és ingyenes problémamegoldó szolgálatuk ismertebbé váljanak az európai vállalkozások és polgárok számára;

27.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

22.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 349/30

A.

mivel az „EU 2020” stratégiának a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést kell szolgálnia, hiszen a GDP 4 %-os csökkenése, az ipari termelés visszaesése és a több mint 23 millió nőt és férfit érintő munkanélküliség társadalmi és gazdasági katasztrófa;

B.

mivel a lisszaboni stratégia a gyenge irányítási szerkezet, az elszámoltathatóság hiánya, a túl sok megvalósítandó feladatot megjelölő, igen bonyolult célkitűzés, a túlzottan nagyratörő célok, továbbá az egyértelműség, a célirányosság és az átláthatóság hiánya következtében alulteljesített, és ezért üdvözli az „EU 2020” stratégiáról szóló bizottsági javaslatot, annak célkitűzéseit és keretét;

1.

úgy véli, hogy az „EU 2020” stratégiának a nemzeti és európai eszközök mozgósítása és koordinálása révén hatékony választ kell adnia a gazdasági és pénzügyi válságra, valamint új célokat és európai szintű koherenciát kell biztosítania az uniós fellendülési folyamatnak;

2.

mivel túl sok fontos európai cél nem valósult meg a lisszaboni stratégia keretében, üdvözli az Európai Tanács azon határozatát, mely szerint kevesebb, de jobban meghatározható, realisztikusabb és számszerűsíthetőbb célt kell kitűzni;

3.

úgy véli, hogy a nők és férfiak fenntartható, teljes és minőségi foglalkoztatottsága fontos uniós célkitűzés, amely csak akkor valósulhat meg, ha az uniós intézmények és a tagállamok végrehajtják a szükséges reformokat;

4.

felhívja a figyelmet arra, hogy a válsággal kapcsolatos vitákban a munkanélküliség mint alapvető kérdés vetődik fel; úgy véli, hogy a magas és növekvő munkanélküliség eredményes kezelése érdekében az EU-nak nagyratörő szociális menetrendet kell kidolgoznia, amelyet a hosszabb és egészségesebb élet elősegítésére, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, a munka és a személyes feladatok összeegyeztetésére, a korai iskolaelhagyás felszámolására, az egész életen át tartó tanulásra, a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépésre és a nemek közötti egyenlőség megteremtésére és általános érvényesítésére, valamint a munkavállalói jogok megerősítésére és a munkakörülmények javítására kell építeni; sürgeti a tagállamokat, hogy a munkanélküliséget a fiatalok számára létrehozott több képzési lehetőség és gyakornoki állás segítségével szorítsák vissza, egyszersmind védelmet nyújtva számukra a tisztességtelen munkahelyi gyakorlatokkal szemben;

5.

hangsúlyozza, hogy a magas és növekvő munkanélküliség kezelése érdekében az EU-nak nagyratörő szociális menetrendet, többek között a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére vonatkozó stratégiát és integrációs politikát kell megvalósítania;

6.

úgy véli, hogy az Uniónak a társadalombiztosítási rendszerek átszervezése és a munkaadók számára nagyobb rugalmasságot lehetővé tevő – rövid távon megfelelő összegű munkanélküli segélyt nyújtó és az újrafoglalkoztatást támogató – rendszereken keresztül befogadó és kompetitív munkaerőpiacot kell kialakítania;

7.

felhívja az EU-t, hogy a polgárok szabad mozgását minden értelemben segítse elő, legyen szó munkavállalókról, magasan képzett személyekről, üzletemberekről, kutatókról, diákokról vagy nyugdíjasokról;

8.

sürgeti az EU-t, hogy tárja fel a tudás migrációjának előmozdítását, az európai agyelszívás megelőzését és a kiválóság előmozdítását, valamint a vezető egyetemek nemzetközi szintű hálózatának kiépítését szolgáló európai programok létrehozásának lehetőségeit; úgy véli, ehhez hozzá fog járulni az ötödik szabadságjog, a „tudás szabadságának” létrehozása;

9.

csalódottságának ad hangot amiatt, hogy az „EU 2020” stratégiára irányuló eredeti javaslatok nem is említik a mezőgazdaságot, annak ellenére, hogy a mezőgazdaság jelentősen hozzájárulhatna a főbb kihívásoknak való megfeleléshez; meggyőződése, hogy a megfelelő keretszabályozással és költségvetési forrásokkal a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás fontos szerepet játszhat a gazdasági fellendülés és az éghajlatváltozási célkitűzések elérésének biztosítását célzó átfogó európai stratégiában, miközben hozzájárulhat az uniós és globális élelmiszer-biztonsághoz, a növekedéshez és a foglalkoztatottsághoz;

10.

úgy véli, hogy egy igazságos, fenntartható és gyarapodó Európa felépítéséhez az „EU 2020” stratégiának nagyratörő, koherensebb és célirányos megközelítéssel kell a gazdasági válsághoz közelítenie, és a fenntartható fejlődési stratégiához valamint a Stabilitási és Növekedési Paktumhoz hasonló, egymással átfedésben levő stratégiákat össze kell hangolnia;

11.

úgy véli, hogy a lisszaboni stratégia amiatt fulladt kudarcba, hogy a tagállamok elkötelezettség és a saját felelősség hiányában nem valósították meg a közösen kitűzött fellépéseket, továbbá hiányoztak a hatékony uniós szintű ösztönzők és a kötelező erejű uniós jogi aktusok;

12.

sürgeti az Európai Tanácsot, hogy a gazdaságpolitika területén hagyjon fel a legjobb gyakorlatok cseréjén és a tagállamok egymásra gyakorolt nyomásán alapuló, nyílt koordinációs módszerrel; ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy a Lisszaboni Szerződés összes vonatkozó cikkét (121.,122.,136.,172.,173. és 194.) használja fel a tagállamok gazdasági reformjainak és cselekvési terveinek összehangolásához;

13.

hangsúlyozza, hogy a belső piac teljes kiépítése érdekében a Bizottságnak pontosan fel kell sorolnia az akadályokat, és javaslatot kell tennie a legfontosabb akadályok felszámolására irányuló fellépésre;

14.

kéri a Bizottságot, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett tegyen javaslatot az „EU 2020” stratégiát végre nem hajtó tagállamok elleni szankciókat, illetve az azt végrehajtó tagállamok jutalmazását lehetővé tévő új jogi eszközökre, például rendeletek és irányelvek formájában;

15.

emlékeztet arra, hogy mind a Bizottság, mind a Tanács kiemelte a Parlament által az „EU 2020” stratégiában betöltendő kulcsfontosságú szerepet, és hogy ezért tiszteletben kellene tartaniuk a Parlament előjogait, és az Európai Tanács határozatait megelőzően be kellene nyújtaniuk a Parlamenthez az éves szakpolitikai ajánlásokat; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ismerje el a Parlament alapvető szerepét az „EU 2020” stratégia végrehajtásában; úgy véli, hogy intézményközi megállapodást kell megfogalmazni, amelynek tartalmaznia kell a Tanács arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy a Parlamenttel való formális konzultáció nélkül az elkövetkező években nem hagy jóvá e stratégiát érintő változtatásokat;

16.

hangsúlyozza, hogy fokozottabb együttműködésre van szükség a nemzeti parlamentekkel és a civil társadalommal; úgy véli, hogy minél több szereplő van bevonva, annál nagyobb lesz a nyomás a nemzeti kormányokon, hogy teljesítsenek;

17.

úgy véli, hogy a tagállamoknak – a Bizottsággal szoros együttműködésben – nemzeti cselekvési terveket kellene kidolgozniuk, melyek maximum- és minimumértékeket határoznak meg gazdaságaik bizonyos makrogazdasági mutatói vonatkozásában;

18.

megjegyzi, hogy az Európai Számvevőszék elmarasztalta az uniós költségvetésnek a Bizottság és a tagállamok általi végrehajtását; úgy véli, hogy mivel az európai költségvetés 80 %-át maguk a tagállamok kezelik, a Bizottságnak nagyobb nyomást kellene gyakorolnia rájuk annak érdekében, hogy e forrásokat felelősségteljesebb módon, szabályszerűen kezeljék, és pénzbüntetést kellene kilátásba helyeznie az együttműködést elutasító tagállamok esetében;

19.

úgy véli, hogy a tagállamoknak be kellene számolniuk arról, hogyan használták fel az európai forrásokat az „EU 2020” stratégiában rögzített különböző célok elérése érdekében, és az uniós finanszírozásról az eredmények és az „EU 2020” stratégia céljainak való megfelelés függvényében kellene dönteni;

20.

hangsúlyozza, hogy a költségvetés konszolidációját és a gazdaságpolitikát szorosan össze kell hangolni a nagyobb ütemű növekedés, a több munkahely létrehozása és az euró jövőbeli stabilitásának biztosítása érdekében; úgy véli, a tagállamoknak meg kell felelniük az Európai Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) kritériumainak, ugyanakkor egyensúlyt kell találniuk a nemzeti költségvetési hiány csökkentése, valamint a beruházások és a szociális szükségletek kielégítése között;

21.

az euróövezethez tartozó több tagállamnak nem sikerült eleget tenni az SNP feltételeinek, és véleménye szerint ez azt mutatja, hogy szorosabb gazdasági koordinációra van szükség az euróövezet országai között; úgy véli, hogy az euróövezet problémáit európai megoldásokkal kell kezelni, és sajnálja, hogy nincsenek olyan mechanizmusok, amelyek kifejezetten az euró stabilitásának megőrzését célozzák;

22.

megállapítja, hogy a gazdasági nehézségekkel küzdő országok elleni spekulatív támadások csak tovább mélyítik a gazdasági problémákat, és rendkívül drágává teszik ezen országok számára a hitelfelvételt;

23.

hangsúlyozza egy európai felügyeleti hatóság létrehozásának szükségességét a mikro- és makroprudenciális felügyelet hatékony nyomon követésének biztosítása és ezáltal az esetleges válsághelyzetek megelőzése érdekében; rámutat, hogy gondoskodni kell egy hatékony európai bankrendszerről, amely képes a reálgazdaságot finanszírozni, és biztosítani azt, hogy Európa továbbra is a világ egyik vezető pénzügyi központja és gazdasága maradjon; kiemeli, hogy a felügyelet nem maradhat pusztán nemzeti kérdés, mivel a piac nemzetközi, és a pénzügyi eszközök határokon átnyúló módon működnek;

24.

megállapítja, hogy az egységes piac nagyban hozzájárul Európa gyarapodásához, és üdvözli a Mario Montinak adott arra irányuló felkérést, hogy terjesszen elő új, kiegyensúlyozott elképzeléseket az egységes európai piac újraindítására; úgy véli, hogy mivel a belső piac az „EU 2020” stratégia egyik kulcsterülete, a Tanácsnak és a Bizottságnak javaslatokat kell tennie a belső piac teljes kiépítésére;

25.

megjegyzi, hogy egyes kormányok protekcionista gazdaságpolitikát folytatnak, amellyel 50 évnyi, gazdasági integrációra és szolidaritásra irányuló munkát áshatnak alá;

26.

emlékezteti a tagállamokat, hogy lehetőségük van alkalmazni a megerősített együttműködés módszerét az olyan területeken, ahol eddig nem tudtak megállapodásra jutni;

27.

úgy ítéli meg, hogy a belső energiapiac teljes kiépítése kulcsfontosságú a gazdasági növekedés, valamint a megújuló energiák integrációja és az ellátásbiztonság biztosítása szempontjából; úgy ítéli meg, hogy a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásoknak az EU összes energiafelhasználásának jelentős részét kell képezniük;

28.

úgy véli, hogy az Uniónak exportlehetőségei kiaknázása révén ki kellene használnia a fenntartható gazdasági és környezetbarát közlekedési technológiák terén betöltött vezető szerepét; úgy véli, hogy ez egyúttal mérsékelné az erőforrásoktól való függőséget, és megkönnyítené az éghajlatváltozással kapcsolatos, szükséges „20-20-20 %-os” célok teljesítését; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ehhez az Unió gazdaságát elegendő mennyiségű korszerű nyersanyaggal kell ellátni;

29.

úgy véli, a Bizottságnak nagyobb hangsúlyt kellett volna helyeznie a kis- és középvállalkozások ösztönzésére és támogatására, mivel a legtöbb munkahelyet ez az ágazat biztosítja, és az itt látható innovációs és technológiai fejlődés központi szerepet játszik a gazdaságélénkítésben; úgy véli, több javaslatra van szükség a bürokrácia csökkentésére és az innovatív elképzelések támogatására;

30.

hangsúlyozza, hogy az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag tekinthető ugyan első lépésnek e téren, de ezt további, nagyratörőbb intézkedéseknek kell követniük; megítélése szerint elsőbbségben kellene részesíteni a kkv-barát jogszabályok kidolgozását, amelyek ösztönzik a vállalkozásindítást és könnyebb hozzáférést biztosítanak a finanszírozáshoz;

31.

hangsúlyozza, hogy az „Európa 2020” stratégia sikere érdekében nemcsak a kkv-k ösztönzésére és a kereskedelmi és szolgáltatási ágazatban folyó munkahelyteremtésre kellene összpontosítani, hanem az ipari és a mezőgazdasági ágazatokra is, hiszen ezek is nélkülözhetetlenek jövőbeli gazdaságunk számára;

32.

úgy ítéli meg, hogy Európa népességének elöregedése szükségessé teszi az egész életen át tartó tanulásra irányuló politikákat és a nyugdíjkorhatár rugalmasabbá tételét (ha az alkalmazottak maguk igénylik ezt), elegendő számú aktív munkavállaló munkaerőpiacon tartása és társadalmi integrációjuk megerősítése érdekében; véleménye szerint gyakran figyelmen kívül hagyják az idősebbek és a fogyatékkal élők munkavállalási potenciálját, ezért olyan javaslatokat vár, melyek e potenciál megerősítését célozzák; továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiát a fiatalok munkanélküliségének felszámolására;

33.

úgy véli, hogy a jelenlegi költségvetés nem fedezi kellőképpen a XXI. század kihívásainak való megfeleléshez szükséges pénzügyi igényeket; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő bátor javaslatot arra, hogyan lehetne sikerre vinni az „EU 2020” stratégiát;

34.

sürgeti a Bizottságot, hogy az új stratégiában mind az uniós, mind a nemzeti költségvetések tekintetében tartsa fenn azt a lisszaboni célkitűzést, amely a kutatás-fejlesztésre a GDP 3 %-ának elkülönítését célozza meg; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot arra, hogy a meglévő struktúrák integrálása, a bürokrácia leépítése, továbbá az állami és a magánszektorban egy kutatás- és innovációbarátabb befektetési környezet kialakítása révén hogyan lehetne hatékonyabbá tenni az európai kutatást; úgy véli, hogy egy működőképes tudásháromszög kiépítéséhez fejleszteni kell az oktatást, strukturáltabbá és hatékonyabbá kell tenni az innovációs rendszereket, ugyanakkor támogatni kell a legfontosabb alaptechnológiákat; felszólítja a tagállamokat, hogy használják ki jobban a kohéziós politika keretében biztosított alapok és a K+F-et finanszírozó alapok közötti esetleges szinergiát;

35.

úgy véli, hogy meg kell erősíteni az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank szerepét az infrastruktúrális befektetések, a zöld technológiák, az innováció és a kkv-k támogatása terén;

36.

hangsúlyozza, hogy az innováció a magasabb színvonalú oktatással kezdődik, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze új partnerségek létrejöttét az üzleti és tudományos szféra, valamint az egyetemi kutatás között;

37.

szorgalmazza az Unió jövőbeli innovációs politikájának átfogó megközelítését; úgy véli, hogy a legfontosabb alaptechnológiákat megfelelő finanszírozásban kell részesíteni, hogy Európa e területeken vezető szerepet játszhasson;

38.

úgy véli, hogy a közlekedési ágazat jelentős szerepet játszik az „Európa 2020” stratégiában megfogalmazott fenntartható növekedési célkitűzés elérésében, továbbá hogy figyelemre méltó mértékben járul hozzá az „Európa 2020” stratégia megvalósításához szükséges gazdasági növekedéshez; úgy ítéli meg, hogy ebben az összefüggésben számos különböző intézkedésnek – például az energiaszerkezetre és az árképzésre vonatkozó rendelkezéseknek és a külső költségek internalizálására irányuló realisztikus elképzeléseknek – jelentősége van, továbbá hogy ezeket az intézkedéseket világosabb és realisztikusabb, rendszeresen felülvizsgált célkitűzéseknek kell kísérniük;

39.

emlékeztet arra, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió az európai projekt sarokkövét képezi, amelynek stabilitását a gazdasági válság súlyosan veszélyezteti; úgy véli, hogy az „EU 2020” stratégia történelmi lehetőséget kínál az európai kohézió megőrzésére és megerősítésére, amely főleg egy átlátható, egyszerűsített, intelligens és az újranemzetiesítésre tett kísérletektől mentes politika, a transzeurópai hálózatokra vonatkozó hosszú távú, fenntartható pénzügyi terv, valamint az IKT-eszközökhöz és a szélessávú internethez való szabad és egyenlő hozzáférés biztosítása révén érhető el, mely utóbbi lehetővé teszi az emberek – különösen a fiatalok – számára a korszerű technológia könnyű, ugyanakkor önkritikus használatát;

40.

úgy véli, hogy az iparpolitika jelentősen megkönnyítheti a fenntartható gazdaságba való átmenetet; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak támogatnia kell az innovációt a környezetkímélő termelési módok kifejlesztése érdekében, és – szükség esetén – lehetővé kell tennie az európai ipar – globális piacok viszonylatában történő –„zölddé tételének” átmeneti ellensúlyozását;

41.

úgy véli, hogy az EU-nak fontos uniós gazdasági projekteket kell indítania, mint amilyen például a ténylegesen európai energiahálózat kiépítése, a Galileo-projekt véghezvitele, a környezetbarát technológiák használatának széles körű elterjesztése, ideértve az uniós épületállomány szisztematikus renoválását, az e-egészséget, valamint az IKT-infrastruktúra fejlesztését és modernizálását;

42.

kiemeli, hogy ezt az állásfoglalást első lépésnek tekinti, és a júniusi csúcsra részletesebb állásfoglalást készít a nehézségekről, problémákról és a mintaprojektekről;

43.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak és az Európai Bizottságnak.

22.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 349/34

A.

mivel a 2008. december 27-től2009. január 18-ig tartó gázai fegyveres konfliktus több mint 1 400 palesztin és 13 izraeli halálát okozta, és a polgári infrastruktúra jelentős mértékű pusztulásához vezetett,

B.

mivel az ENSZ Közgyűlése 2009. november 5-i, 64/10. számú határozatában független, hiteles és a nemzetközi normáknak megfelelő vizsgálatra szólított fel minden felet,

C.

mivel az ENSZ főtitkára 2009. december 3-án felhívta minden fél figyelmét az ENSZ Közgyűlésének 64/10. számú határozatára, és kérte, hogy három hónapon belül adjanak írásos tájékoztatást a felek által tett, vagy előkészített lépésekről,

D.

mivel az ENSZ főtitkára 2010. február 4-i nyilatkozatában felszólította a feleket, hogy folytassanak le hiteles hazai vizsgálatot a gázai konfliktusról,

E.

mivel az ENSZ Közgyűlése 2010. február 26-i határozatában megismételte a hiteles vizsgálatok lefolytatására vonatkozó felhívását mind Izrael, mind Palesztina felé, valamint további jelentéseket kért öt hónapon belül,

F.

mivel az EU nemzetközi színtéren folytatott fellépésére nézve az ENSZ alapokmányának alapelvei és céljai, valamint a nemzetközi jogszabályok szigorú tiszteletben tartása irányadók; emlékeztetve arra, hogy a nemzetközi jog értelmében minden állam köteles a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartására, védelmére és végrehajtásának biztosítására,

G.

mivel Izrael kormánya bejelentette, hogy 150 olyan különálló esetet vizsgál, amely a gázai művelet során következett be,

H.

mivel 2010. január 25-én a palesztin hatóságok független vizsgálóbizottságot állítottak fel,

I.

mivel a nemzetközi humanitárius jogot sértő blokád következtében a Gázai-övezetben tovább súlyosbodott a humanitárius válság,

1.

ismételten hangsúlyozza a méltányos és tartós közel-keleti, különösen az izraeliek és palesztinok közötti béke megteremtésének fontosságát; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog valamennyi fél általi és minden körülmények közötti tiszteletben tartása, valamint az izraeliek és palesztinok közötti bizalom megerősítése alapvető eleme annak a békefolyamatnak, amely a két állam békés és biztonságos egymás mellett élését célozza;

2.

ismételten kéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az Unió határozott közös álláspontot alakítson ki a Goldstone bíró által vezetett, a gázai övezetben és Izrael déli részén kialakult konfliktust vizsgáló tényfeltáró küldöttség jelentésének nyomon követése tekintetében, nyilvánosan követeljék a jelentésben foglalt ajánlások végrehajtását és a nemzetközi jogi jogsértésekkel, többek között az állítólagos háborús bűnökkel kapcsolatos elszámoltatatás végrehajtását;

3.

sürgeti mindkét felet, hogy olyan vizsgálatokat végezzen el öt hónapon belül, amelyek az ENSZ Közgyűlésének 2009. november 5-én és 2010. február 26-án elfogadott határozataival összhangban megfelelnek a függetlenségre, a pártatlanságra, az átláthatóságra, a gyorsaságra és a hatékonyságra vonatkozó nemzetközi normáknak; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jogok valamennyi fél általi és minden körülmények közötti tiszteletben tartása alapvető előfeltétele az igazságos és tartós közel-keleti békének;

4.

ismételten kéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a tagállamokat, hogy az Unió külső misszióival és az ezen a területen működő nem kormányzati szervezetekkel folytatott tanácskozás révén aktívan ellenőrizzék a Goldstone-jelentés ajánlásainak megvalósítását; szorgalmazza, hogy az ajánlásokat és a kapcsolódó megállapításokat építsék be a mindkét féllel folytatott uniós párbeszédekbe, valamint a többoldalú fórumokba;

5.

felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy értékelje a felek által végzett vizsgálatok megállapításait, és az értékelésekről készítsen jelentést az Európai Parlament számára;

6.

üdvözli, hogy az ENSZ Közgyűlése erőfeszítéseket tesz arra, hogy a nemzetközi humanitárius jog és nemzetközi emberi jogok gázai konfliktus során történt megsértésének valamennyi esetében biztosítsa az elszámoltathatóságot;

7.

hangsúlyozza, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása alapvető érték az Európai Unióban és annak harmadik országokkal, illetve felekkel fenntartott kapcsolataiban; rámutat arra is, hogy az Európai Unió és tagállamai felelőssége és hitelessége megköveteli a vizsgálatok teljes nyomon követését;

8.

sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy vegyék figyelembe a nyomon követési vizsgálatok és a Goldstone-jelentés ajánlásai végrehajtásának eredményeit a jelentésben szereplő felekkel kapcsolatban;

9.

hangsúlyozza a hivatalos hatóságok és a nem kormányzati szervezetek közötti együttműködés fontosságát a nyomon követési vizsgálatok során, és a Goldstone-jelentés ajánlásai minden fél általi végrehajtásának jelentőségét; aggodalmának ad hangot a Goldstone-jelentés készítése és a nyomon követési vizsgálatok során a nem kormányzati szervezetekre nehezedő nyomás miatt, és felszólítja valamennyi fél hatóságait, hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely korlátozza e szervezetek tevékenységeit;

10.

elismeri, hogy a Gázában élő emberek a blokád miatt folyamatosan nehéz helyzetében vannak, és üdvözli a Tanács 2009. december 8-i felhívását az átkelők azonnali, tartós és feltétel nélküli megnyitására;

11.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamoknak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a Kvartettnek, a Kvartett közel-keleti megbízottjának, az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlésnek, az izraeli kormánynak és a Knesszetnek, a Palesztin Hatóság elnökének és a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak.

22.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 349/37

A.

mivel 2010. február 15-én 40 aktivistát – főleg a Fehéroroszországi Lengyelek Uniójának (ZPB) tagjait – tartóztattak le Fehéroroszországban, köztük Angelika Boryst (a ZPB elnöke), Igor Bancert (szóvivő), Mieczyslaw Jaskiewiczet (alelnök), Andrzej Poczobutot (a ZPB felügyelőbizottságának elnöke) és Anatol Ljabedzkát, az ellenzéki Egyesült Fehérorosz Polgári Párt vezetőjét annak megakadályozására, hogy részt vegyenek az Ivjanyecben található Lengyel Ház kapcsán folyó bírósági eljárás tárgyalásán; mivel február 20-án az összes aktivistát szabadon bocsátották,

B.

mivel a demokratikus úton két ízben (2005-ben és 2009-ben) megválasztott Angelika Borys elnöksége alatt működő ZPB-t az állami hatóságok nem ismerik el, és 2005 óta rendszeresen zaklatják és üldözik, és mivel tagjait ismételten illegális tevékenységekkel vádolják, és büntetőjogi eljárásokat indítanak ellenük,

C.

mivel 2005-ben Hrodnában és 2010-ben Ivjanyecben a belarusz hatóságok rendőri erőt alkalmaztak a ZPB tagjai ellen,

D.

mivel a belarusz hatóságok megakadályozták a ZPB képviselőit abban, hogy megjelenjenek a bírósági tárgyaláson, amelyre beidézték őket, hogy Teresa Sobol, a ZPB ivjanyeci helyi elnöke mellett tanúskodjanak,

E.

mivel az Angelika Borys vezette Lengyelek Uniója, a Belaruszban működő legnagyobb nem kormányzati szervezet elleni diszkrimináció tipikus példája a civil társadalom és a demokratikus ellenzék általános kezelésének Belaruszban,

F.

mivel az Angelika Borys vezetése alatt működő hrodnai székhelyű Polonica nevű vállalkozást – amely a ZPB egyetlen finanszírozási forrása – 71 millió rubel büntetésre ítélték az adózási szabályok állítólagos megsértéséért, és most a csőd szélén áll,

G.

mivel a belarusz hatóságok szerint a Lengyelek Uniójának legitim vezetője Stanislaw Siemaszko, és támogatásukról biztosították a vezetése alatt álló szervezetet, amelyet ugyanakkor a lengyel közösség illegitimnek tart,

H.

mivel az európai intézmények képviselői, köztük Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke, Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és Cecilia Malmström, belügyekért felelős biztos, valamint a lengyel parlament és a francia külügyminisztérium aggodalmukat fejezték ki a belarusz hatóságok ZPB-vel szembeni közelmúltbeli fellépései miatt, és elítélték a rendőrség bevetését a ZPB tagjai ellen,

I.

mivel a belarusz hatóságok ezen lépései a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó, többek között az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló, 1995. február 1-jei keretegyezményében foglalt nemzetközi normákba ütköznek, miközben Belarusz tovább fokozta fellépését a szervezet tagjaival szemben,

J.

mivel a keleti partnerséggel foglalkozó prágai csúcstalálkozó együttes nyilatkozata – amelyet Belarusz is aláírt – (1) bekezdésében kimondja: „A prágai csúcstalálkozó résztvevői megállapodtak abban, hogy a keleti partnerség alapját a nemzetközi jog elvei és az alapvető értékek – többek között a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása […] fogja képezni”,

K.

mivel az Európai Tanács a fent említett, 2009. november 17-i következtetéseiben elismeri, hogy új lehetőségek nyíltak az Európai Unió és Belarusz közötti párbeszédre és az együttműködés fokozására a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása irányában történő valódi előrelépés támogatása céljából, továbbá megerősíti készségét arra, hogy mélyítse az Európai Unió kapcsolatait Belarusszal, feltéve, hogy további előrelépés történik a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság irányában, valamint arra, hogy segítse az országot e célkitűzések elérésében,

1.

komoly aggodalmát fejezi ki az emberi jogok Belarusz Köztársaságban zajló megsértése miatt, amely a civil társadalom képviselői és különösen a Lengyelek Uniója tagjai ellen irányul, és szolidaritását fejezi ki a polgári jogaikkal teljes mértékben élni nem tudó polgárokkal;

2.

elítéli a Lengyelek Uniója elleni rendőri és jogi fellépést és a belarusz hatóságok minden arra irányuló kísérletét, hogy új vezetést kényszerítsenek a lengyel közösségre, követeli, hogy a belarusz hatóságok engedélyezzék újra az Angelika Borys vezette Fehéroroszországi Lengyelek Unióját (ZPB), és gondoskodjanak ingatlanainak kellő időben történő visszaszolgáltatásáról;

3.

ismételten kifejezi, hogy érdeke a Belarusszal folytatott nyílt és strukturált párbeszéd, azzal a feltétellel, hogy a belarusz politikai rendszer demokratizálása konkrét eredményekhez vezet, és az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását tükrözi;

4.

sürgeti Belaruszt, hogy tegyen eleget a kisebbségek jogainak védelme és támogatása terén az EBESZ keretében vállalt és más nemzetközi kötelezettségeinek; felhívja egyúttal a hatóságokat, hogy javítsák a civil társadalom működésének feltételeit, különös tekintettel a szólásszabadságra, a gyülekezési szabadságra, a független sajtó helyzetére, ezen belül az internet-hozzáférésre, továbbá a nem kormányzati szervezetek bejegyzésére, előkészítve és lehetővé téve az 2010. április 25-i önkormányzati választások szabad és tisztességes lebonyolítását;

5.

megismétli a közelmúltbeli, különösen a 2009. január 15-i és december 17-i állásfoglalásaiban foglalt, a szólás- és egyesülési szabadság garantálására és a politikai pártok – például a Belarusz Kereszténydemokrácia – bejegyzésére vonatkozó szabadság, illetve a vallásszabadság biztosítására, valamint a civil társadalmi szervezetek, nem kormányzati szervezetek (mint például a „Vjaszna”) és a független média működéséhez vezető feltételek kialakítására vonatkozó felhívásait;

6.

sürgeti a belarusz hatóságokat, hogy engedjék szabadon a politikai aktivistákat, köztük Andrej Bandarenkót és a lelkiismereti okokból fogvatartottakat, mint Ivan Mihajlavot és Arcjom Dubszkit, vonják vissza a civil társadalom képviselőit – többek között Tatjana Sapuckót, a keleti partnerség civil társadalmi fórumának résztvevőjét – sújtó korlátozó intézkedéseket, és tartózkodjanak a világháló belarusz oldalai tartalmának ellenőrzését célzó lépésektől;

7.

hangsúlyozza, hogy az EU Belarusszal folytatott párbeszéde kölcsönös előnyökkel jár, és véleménye szerint Belarusz támogatást kaphat abban, hogy megkapja a legnagyobb kedvezményeket a keleti partnerségtől, különösen az e program keretében az infrastruktúrára, az energiaügyre és a szociális projektekre biztosított pénzeszközök leghatékonyabb felhasználásában és más uniós eszközök és politikák alkalmazásával, feltéve, hogy a belarusz hatóságok elkötelezik magukat a valódi változások mellett a szabadságjogok, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása és különösen a nemzeti kisebbségek jogai területén;

8.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió már eddig is jelentős mértékű nyitottságról tett tanúbizonyságot a Belarusszal ápolt kapcsolatok terén, ami az ország keleti partnerségbe való felvételében is megnyilvánult; emlékeztet arra, hogy e kapcsolatok sikere attól függ, hogy a fehérorosz kormány tesz-e lépéseket a demokratizálódás és az emberi jogok, köztük a kisebbségi jogok érvényesítése irányába;

9.

rámutat arra, hogy amennyiben a belarusz hatóságok tiszteletben tartják az alapvető emberi jogokat és demokráciával kapcsolatos kritériumokat, az ország az alábbi előnyökből részesül:

10.

nagy jelentőséget tulajdonít a politikai és civil élet liberalizálásának Belaruszban, és hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a jogállamiság további megsértése Belaruszban az EU Belarusszal szemben elfoglalt álláspontjának felülvizsgálatához és ezen belül a szankciók visszaállításához vezethet;

11.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az ENSZ főtitkárának, az EBESZ és az Európa Tanács parlamenti közgyűléseinek, a Független Államok Közössége titkárságának, valamint a belarusz parlamentnek és kormánynak.

22.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 349/40

A.

mivel az Európai Parlament üdvözölte a G20 szinten kezdeményezett vizsgálati munkát a 2009. szeptemberi, a pénzügyi műveletek megadóztatására vonatkozó nemzetközi keret létrehozására irányuló pittsburghi csúcstalálkozót követően;

B.

mivel az Európai Parlament gyors előrelépésre szólított fel annak biztosítására, hogy a pénzügyi szektor tisztességes módon hozzájáruljon a gazdasági felépüléshez és fejlesztéshez, mivel a pénzügyi válság lényeges költségeit és következményeit a reálgazdaság, az adófizetők, a fogyasztók, a közszolgáltatások és általában a társadalom viseli jelenleg;

C.

mivel az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy meg kell újítani a gazdasági és társadalmi szerződést a pénzügyi intézmények és az általuk szolgált társadalom között, és biztosítani kell, hogy a társadalom élvezze a kedvező gazdasági időszakok előnyeit, és védve legyen a kockázatoktól; mivel az Európai Tanács arra ösztönzi az IMF-et, hogy a felülvizsgálat során a lehetőségek teljes körét mérlegelje, többek közt a pénzügyi műveletekre kivetendő globális adót is. mivel ebben az összefüggésben az Európai Tanács felhívta a Tanácsot és a Bizottságot is, hogy azonosítsák azokat az alapelveket, amelyeket az új globális szabályok kialakításakor tiszteletben kell tartani;

D.

mivel számos tagállam kérte eddig a pénzügyi műveletekre vonatkozó adó bevezetését;

E.

mivel az olyan új szabályozási kezdeményezések, mint az adóparadicsomok elleni fellépés, az illegális joghézagok megszüntetése, a devizakereskedelemre vonatkozó követelmények, valamint a származékos ügyletek nyilvántartására szolgáló kereskedési adattárak használata egyértelműen megváltoztatta e területen a politikai fellépés összefüggését;

F.

mivel a Gazdasági és Monetáris Bizottság, valamint az adóügyi biztos 2009. október 6-i ülésén felvetett kérdéseket követően, illetve a Barroso elnök által az Európai Parlamentben tett, 2009. december 15-i nyilatkozatában megerősítettek szerint, az Európai Bizottság jelenleg „innovatív finanszírozásra” vonatkozó ötleteken dolgozik a globális kihívások összefüggésében, beleértve a pénzügyi műveletek adóját, annak érdekében, hogy kellő időben javaslatokat terjesszen elő;

G.

mivel az IMF törekszik a társadalom véleményének megismerésére a G-20 csoport által a 2009. szeptember 24-25-i pittsburgh-i konferencián előterjesztett kérés részeként a pénzügyi ágazatra kivetendő adókkal kapcsolatban;

H.

mivel a pénzügyi műveleteken adók és illetékek különböző formái állnak fenn a tagállamokban; mivel ezen nemzeti adók és illetékek általában csak kiválasztott eszközökre terjednek ki; mivel Belgium és Franciaország jogszabályokat fogadott el nemzeti szinten a devizaügyletekre kivetendő adóról, de azt uniós szinten csak annak végrehajtása esetén fogja hatályba léptetni;

I.

mivel másfajta adózási formákkal szemben a tőkeemelésre vonatkozó közvetett adók, mint például a tőkeilleték, az értékpapírok illetékbélyege, valamint a szerkezetátalakítási műveletekre kivetett illeték diszkriminációhoz, kettős adóztatáshoz és eltérésekhez vezetnek, amelyek a tőke szabad mozgásának útjában állnak;

J.

mivel óriási és gyors növekedés játszódott le az utóbbi évtizedben a pénzügyi műveletek terjedelmét tekintve az áruk és szolgáltatások kereskedelmének nagyságához képest, ami többek között a származékos ügyletek gyorsan növekvő piacával magyarázható;

K.

mivel a G20 vezetőknek együttes felelősségük van, hogy enyhítsék a válság társadalmi hatását mind saját tagállamaikban, mind a fejlődő országokban, amelyeket súlyosan érintettek a válság közvetett hatásai; mivel a pénzügyi műveletekre vonatkozó adó hozzájárulna a válság által okozott költségek fedezéséhez;

1.

az a véleménye, hogy az Európai Uniónak egyet kellene értenie a G20 ülések nemzetközi keretében elfoglalt közös állásponttal azon lehetőségek tekintetében, hogy a pénzügyi szektornak hogyan kellene tisztességes és érdemi módon hozzájárulnia minden olyan teher kifizetéséhez, amely a reálgazdaságban jelenik meg, vagy amely a bankrendszer stabilizálására irányuló állami intervenciókkal kapcsolatos; úgy véli, hogy az EU-nak a G20-ak munkájával párhuzamosan és azzal koherens módon saját stratégiát kellene kidolgoznia a lehetséges intézkedési lehetőségekre;

2.

úgy véli, hogy objektív elemzésen alapuló koherens uniós álláspont elérése érdekében a Bizottságnak a következő G20 csúcstalálkozó előtt kellő időben hatástanulmányt kellene kidolgoznia a globális pénzügyi műveletekre vonatkozó adóról és fel kellene tárnia annak előnyeit és hátrányait;

3.

sürgeti a Bizottságot, hogy értékelésében az alábbi aspektusokat fontolja meg figyelmesen:

4.

hangsúlyozza, hogy minden megoldásnak kötelezően el kell kerülnie az uniós versenyképesség csökkentését vagy a fenntartható befektetések, az innováció és növekedés akadályozását, ami a reálgazdaság és a társadalom javára válik;

5.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy figyelembe kell venni a banki szektor azon szükségletét, hogy egészséges tőkét építsen fel, a bankrendszer azon képességének biztosításával, hogy reálgazdasági befektetéseket finanszírozzon; valamint, hogy a túlzott kockázatot megelőzzék;

6.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mérje fel, hogy a különböző pénzügyi műveletekre vonatkozó adók lehetőségei hogyan járulnak hozzá potenciálisan az uniós költségvetéshez;

7.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mérje fel, hogy milyen mértékben lehetne a vizsgálandó lehetőségeket innovatív pénzügyi mechanizmusként felhasználni ahhoz, hogy a fejlődő országoknak, valamint a pénzügyi fejlesztési együttműködés számára támogatást nyújtsanak az éghajlatváltozáshoz való igazodáshoz és annak enyhítéséhez;

8.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

22.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 349/43

A.

mivel az egységes eurófizetési térség (SEPA) a pénzforgalmi szolgáltatások integrált piacát jelenti, ahol tényleges verseny folyik, és ahol nincs különbségtétel a nemzetközi és a belföldi eurófizetések között,

B.

mivel a SEPA nem egyszerűen az Európai Pénzforgalmi Tanács (EPT) önszabályozási kezdeményezése kellene, hogy legyen, hanem fontos közérdekű kezdeményezés is, amely megerősíti a gazdasági és monetáris uniót és a 2020-ig szóló uniós stratégiát; mivel a SEPA-t támogatja a szükséges harmonizált jogi keretet biztosító pénzforgalmi szolgáltatási irányelv; és mivel sikere ebből következően kiemelt jelentőséggel bír a Parlament számára,

C.

mivel a SEPA-val kapcsolatos döntéshozatali folyamat az Európai Pénzforgalmi Tanács (EPC) belátására van bízva, és ennek során a SEPA-termékekkel kapcsolatos döntéseket kizárólag a bankok hozzák meg, figyelmen kívül hagyva a végfelhasználók kéréseit,

D.

mivel a SEPA hivatalosan 2008. január 28-án kezdődött meg a SEPA átutalási fizetési eszköz (SCT) bevezetésével, míg a SEPA kártyakeretrendszer 2008. január 1-jétől van érvényben, a SEPA közvetlen terhelési rendszere (SDD) pedig 2009. november 2-jén indult,

E.

mivel a fogyasztók kifejezték aggályaikat azzal kapcsolatban, hogy a SEPA-termékeknek illeszkedniük kellene a végfelhasználók igényeihez, elsősorban a közvetlen terheléssel kapcsolatos felhatalmazások ellenőrzése terén, és mivel kívánatos lenne, ha e probléma kezelése terén előrelépés történne,

F.

mivel a SEPA-eszközökre történő átállásra nem határoztak meg jogilag kötelező érvényű határidőt, és mivel a Bizottság által tartott nyilvános konzultáción megkérdezettek nagy többsége támogatja egy ilyen határidő kitűzését a SEPA-ra történő átállás ösztönzése érdekében,

G.

mivel a belső piacért és szolgáltatásokért felelős európai biztosjelölt a Parlament kérdéseire adott írásbeli válaszában kijelentette, hogy jogalkotási kezdeményezést kíván javasolni a Bizottság számára egyrészt a közvetlen terhelésekre és átutalásokra vonatkozó SEPA-termékekre történő átállással kapcsolatos egy vagy több határidő megállapítása céljából, másrészt az irányítás javítása érdekében,

H.

mivel a SEPA-ra való átállás ez idáig igen lassú volt: 2009. augusztusában a tranzakcióknak mindössze 4,5 %-át hajtották végre a SEPA átutalási mód alkalmazásával, és mivel az eredetileg kitűzött határidő, azaz az a SEPA átutalási fizetési eszköz, a SEPA közvetlen terhelési rendszer és a kártyafizetések kritikus tömegének 2010 végéig történő átállása, kivitelezhetetlennek bizonyult,

I.

mivel a közigazgatási szervek SEPA-eszközökre történő átállása a legtöbb tagállamban a várakozásoknál lassabban halad, annak ellenére, hogy ezeknek a szerveknek katalizátorszerepet kellene betölteniük a SEPA-ra történő átállás felgyorsításához szükséges kritikus tömeg elérésében,

J.

mivel fontos, hogy az összes fontos érdekelt fél – a jogalkotók, a bankszakma és a pénzforgalmi szolgáltatások felhasználói – részt vegyen a SEPA megvalósításában,

K.

mivel a SEPA-eszközöknek csupán a határokon átnyúló fizetési tranzakciókban történő felhasználása nem jelentené a SEPA-projekt sikerét, mivel a szétaprózottság megmaradna, és nem realizálódhatnának a bankszakma és annak ügyfelei számára előre jelzett előnyök,

L.

mivel a 924/2009/EK rendelet jogbiztonságot teremt a multilaterális bankközi díjak (MIF) alkalmazása tekintetében a 2012. október 31-ig tartó átmeneti időszakra, melynek során az ágazatnak ki kell dolgoznia és el kell fogadnia egy közös, hosszú távú, a közösségi versenyjognak és a közösségi keretszabályozásnak megfelelő üzleti modellt a SEPA közvetlen terhelési rendszere működésével kapcsolatban,

M.

mivel 2009. márciusában a Bizottság és az Európai Központi Bank jelezte, hogy nincs egyértelmű és meggyőző ok arra, hogy 2012. október 31. után fennmaradjon a multilaterális bankközi díjak tranzakciónkénti alkalmazása, és mivel a Bizottság nyilvános konzultációt tartott az EK-szerződés 81. cikkének a többoldalú bankközi kifizetésekre történő alkalmazhatóságáról a SEPA közvetlen terhelési rendszerében,

N.

mivel kétségtelen, hogy a SEPA kártyakeretrendszerén alapuló EU-kártya által kínált megoldással kapcsolatban is meg kell oldani a multilaterális bankközi díjak alkalmazását,

O.

mivel valamennyi tagállamban biztosítani kell a meglévő közvetlen terhelési megbízások jogi érvényességének folytonosságát, tekintettel arra, hogy nehézséget jelentene új megbízásokat aláírni a nemzeti közvetlen terhelési rendszerekről a SEPA közvetlen terhelési rendszerére való átálláskor; mivel ugyanakkor e megbízások fenntartása csak akkor járul hozzá a SEPA közvetlen terhelési rendszerének korai megvalósításához, ha a meglévő megbízások átállására megoldást találunk,

1.

hangsúlyozza, hogy továbbra is támogatja a SEPA létrehozását, amely térségben tényleges verseny folyna, és nem lenne különbségtétel a határokon átnyúló és a belföldi eurófizetések között;

2.

sajnálja, hogy a SEPA megvalósításáról szóló 2009. március 12-i állásfoglalásában említett kérdésekkel kapcsolatban alig történt előrelépés az állásfoglalás elfogadása óta, és felszólítja az összes érintettet, hogy tevékenyen támogassa és segítse a SEPA megvalósítását;

3.

üdvözli a SEPA megvalósításával kapcsolatos, a Bizottság által 2009 szeptemberében elfogadott ütemtervet, és teljes mértékben támogatja az abban meghatározott tevékenységeket a hat kiemelt területen (azaz az átállás előmozdítását, a SEPA és a SEPA-termékek jobb megismertetését, a megbízható jogi környezet kialakítását a SEPA számára, valamint a SEPA-nak való megfelelés erősítését, az innováció ösztönzését, a szükséges szabványosítás, együttes működtethetőség és biztonság biztosítását, illetve a SEPA irányításának tisztázását és fejlesztését);

4.

ismételten felhívja a Bizottságot, hogy szabjon világos, megfelelő és kötelező – 2012. december 31. előtti – határidőt a SEPA-eszközökre való átállásra vonatkozóan, amely dátum után minden eurófizetést a SEPA-szabályoknak megfelelően kellene végrehajtani;

5.

felszólítja az Európai Pénzforgalmi Tanácsot, hogy vegye figyelembe a végfelhasználók kéréseit, és azt követően módosítsa szabályzatát;

6.

teljes mértékben támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy integrált és összehangolt nemzeti átállási tervek kidolgozásával segítse elő a közigazgatási szervek átállását; ebben a tekintetben üdvözli a Bizottság erőfeszítéseit a tagállamok közigazgatási szerveinek felkészültségére és a SEPA-ra való áttérésére vonatkozó felmérés elkészítésére és közzétételére, és felszólítja a tagállamokat, hogy vegyenek részt ezekben a felmérésekben;

7.

felszólítja a Bizottságot, hogy az összes érintett bevonásával a témában tartott konzultáció kimenetele alapján legkésőbb 2010. szeptember 30-ig pontosítsa a SEPA közvetlen terhelési rendszerének harmonizált, hosszú távú, Európa-szerte alkalmazható, költséghatékony és a végfogyasztók számára megfelelő gazdasági modelljét; ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a modellt a pénzügyi ágazattal és a Bizottsággal szoros együttműködésben, a közösségi versenyjoggal és a közösségi keretszabályozással összhangban dolgozzák ki;

8.

felszólítja az érintetteket, hogy támogassák egy európai kártyarendszer felállítását, ami vagy egy kiegészítő jellegű új rendszer lenne, vagy pedig a már létező rendszerek összehangolásával vagy egy létező rendszer kibővítésével jönne létre; ezzel kapcsolatban ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy részletesebben dolgozza ki a MIF kártyás fizetések esetében történő alkalmazásának kérdését, és felhívja az ágazatot, hogy a Bizottsággal szoros együttműködésben találjon megfelelő, a közösségi versenyjognak és a közösségi keretszabályozásnak megfelelő megoldásokat;

9.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a meglévő közvetlen terhelési megbízások jogi érvényességének folytonosságát a SEPA közvetlen terhelési rendszere keretében; hangsúlyozza, hogy a meglévő közvetlen terhelési rendszerről a SEPA közvetlen terhelési rendszerére történő átállás nem jelenthet semmilyen terhet a fogyasztók számára;

10.

kitart amellett, hogy a fogyasztókat egyértelmű módon tájékoztatni kell az előző rendszer és az új rendszer közötti különbségekről;

11.

felhívja a Bizottságot a SEPA-eszközökre történő átállás nyomon követésére, valamint annak biztosítására, hogy az ne eredményezzen drágább fizetési rendszert az uniós polgárok számára;

12.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

22.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 349/46

A.

mivel 2008-ban az Európai Unió és más OECD-országok tárgyalásokat kezdtek egy új, többoldalú megállapodásról, amelynek célja a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének megerősítése, valamint a hamisítás és a kalózkodás jelensége elleni küzdelem (hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás „Anti-Counterfeiting Trade Agreement” – ACTA), és közösen megállapodtak egy titoktartási záradékról,

B.

mivel 2009. március 11-i jelentésében a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy „a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) jelenleg zajló nemzetközi tárgyalásokkal kapcsolatos valamennyi dokumentumot haladéktalanul tegye hozzáférhetővé a nyilvánosság számára”,

C.

mivel 2010. január 27-én a Bizottság biztosította elkötelezettségét a Parlamenttel való megerősített együttműködésre, összhangban a Bizottsággal kötendő felülvizsgált keretmegállapodásról szóló 2010. február 9-i parlamenti állásfoglalással, melyben a Parlament „azonnali és teljes körű tájékoztatást kér a nemzetközi megállapodásokkal (különös tekintettel a kereskedelmi ügyekre), és egyéb, az egyetértési eljárás körébe tartozó témákkal kapcsolatos tárgyalások minden szakaszában, az EUMSz. 218. cikkének teljes mértékű érvényesítése érdekében”,

D.

mivel az ACTA-tárgyalások különböző fordulóiban a Bizottság képviselői mellett a Tanács képviselői is részt vettek,

E.

mivel a „Szerződések őreként” a Bizottság kötelessége, hogy elősegítse a közösségi vívmányok érvényesítését az európai uniós jogalkotást érintő nemzetközi megállapodásokról szóló tárgyalások során,

F.

mivel a kiszivárogtatott dokumentumok alapján az ACTA-tárgyalások többek között olyan folyamatban lévő uniós jogszabályokat is érintenek, mint a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről (2005/0127(COD) – A szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről (IPRED-II)) szóló jogszabály és az úgy nevezett „Telecom csomag”, valamint az e-kereskedelemmel és az adatvédelemmel kapcsolatos hatályos uniós szabályozás,

G.

mivel a szellemi tulajdonjogok érvényesítését célzó intézkedések összehangolására irányuló folyamatos uniós erőfeszítéseket nem szabad a rendes uniós döntéshozatali eljárás hatályán kívül eső kereskedelemi tárgyalásoknak meghiúsítaniuk,

H.

mivel különösen fontos annak biztosítása, hogy a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartását érvényre juttató intézkedések kialakítására oly módon kerüljön sor, hogy az ne akadályozza az innovációt vagy a versenyt, ne ássa alá a szellemi tulajdonjogok korlátozásait és a személyes adatok védelmét, ne korlátozza az információ szabad áramlását, és ne terhelje fölöslegesen a legális kereskedelmet,

I.

mivel a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodással kapcsoltban az Európai Unió által elért megállapodásnak minden esetben meg kell felelnie a magánélethez való jog és az adatvédelem tekintetében az EU-ra rótt jogi kötelezettségeknek, melyeket nevezetesen a 95/46/EK irányelv, a 2002/58/EK irányelv, valamint az Európai Emberi Jogi Bíróság és az Európai Bíróság esetjoga határoz meg,

J.

mivel a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1. óta hatályban van,

K.

mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének eredményeképpen a Parlamentnek jóvá kell hagynia az ACTA-megállapodás szövegét, mielőtt az hatályba lépne az EU-ban,

L.

mivel a Bizottság vállalta, hogy azonnali és teljes körű tájékoztatást nyújt a Parlament számára a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások minden szakaszában,

1.

rámutat, hogy 2009. december 1. óta a Bizottságnak jogi kötelezettsége, hogy a Parlamentet haladéktalanul és teljes körűen tájékoztassa a nemzetközi tárgyalások folyamatának minden szakaszáról;

2.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ACTA-tárgyalások folyamata nélkülözi az átláthatóságot, ami ellentmond az EUMSz. betűjének és szellemének egyaránt; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ACTA-tárgyalások megkezdése előtt nem hoztak létre jogalapot, és nem kérték fel a Parlamentet a tárgyalásra adott felhatalmazás jóváhagyására;

3.

felszólítja a Bizottságot, hogy a Szerződéssel, valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK rendelettel összhangban biztosítsa a nyilvánosság és a Parlament hozzáférését az ACTA-ra vonatkozó tárgyalási szövegekhez és összefoglalókhoz;

4.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy proaktív módon működjenek együtt az ACTA-tárgyalások részes feleivel annak érdekében, hogy magától értetődően elvessék a további, titkos jellegű tárgyalásokat, és teljes körűen és kellő időben értesítsék a Parlamentet ez irányú kezdeményezéseikről; elvárja, hogy a Bizottság tegyen javaslatokat a tárgyalások következő fordulója előtt – melyre 2010 áprilisában, Új-Zélandon kerül sor –, és kérje, hogy az átláthatóság kérdését tűzzék ezen ülés napirendjére, valamint a tárgyalási forduló lezárását követően haladéktalanul tájékoztassa a Parlamentet annak eredményeiről;

5.

hangsúlyozza, hogy amennyiben a tárgyalások valamennyi szakaszában nem tájékoztatják haladéktalanul és teljes körűen, fenntartja magának a jogot, hogy megtegye a szükséges lépéseket előjogainak védelme érdekében, beleértve azt, hogy keresetet nyújt be az Európai Bírósághoz;

6.

sajnálatát fejezi ki a felek azon tudatos választása miatt, hogy nem az olyan, megszilárdult nemzetközi testületeken keresztül tárgyalnak, mint a WIPO vagy a WTO, amelyek kialakult keretekkel rendelkeznek a nyilvánosság tájékoztatása és a nyilvános konzultációk tekintetében;

7.

felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje az ACTA végrehajtásának az alapvető jogokra, az adatvédelemre, a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartását érvényre juttató intézkedések összehangolására irányuló uniós erőfeszítésekre, valamint az e-kereskedelemre gyakorolt hatását, mielőtt uniós szintű megállapodás alakulna ki egy egységes szerkezetbe foglalt megállapodásról a hamisítás elleni kereskedem tekintetében, és kellő időben konzultáljon a Parlamenttel az értékelés eredményeiről;

8.

üdvözli a Bizottság nyilatkozatait, melyek szerint az ACTA-megállapodás mindenképpen a meglévő szellemi tulajdonjogok érvényesítésére korlátozódik, a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó európai uniós anyagi jog kidolgozásának sérelme nélkül;

9.

felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalásokat, és szorítkozzon a meglévő, a szellemi tulajdonjogok hamisítás elleni védelmének érvényesítését szolgáló rendszerre; úgy véli, hogy a további ACTA-tárgyalásokba számos fejlődő és feltörekvő országot is be kell vonni, hogy ezáltal a tárgyalások lehetőség szerint többoldalúvá váljanak;

10.

sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ACTA-előírások – különösen a digitális környezetben a szerzői jogokra vonatkozó végrehajtási eljárások – teljes mértékben megfeleljenek a közösségi vívmányoknak; kéri, hogy az EU határain ne végezzenek motozást, és kéri minden olyan záradék teljes körű tisztázását, amely hordozható számítógépek, mobiltelefonok, Mp3-lejátszók és más adattároló eszközök indokolás nélküli átkutatását és elkobzását teszi lehetővé a határőrizeti és vámhatóságok által;

11.

véleménye szerint az alapvető jogoknak való – pl. a véleménynyilvánítás szabadsága és a magánélethez való jog –, a szubszidiaritás elvének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett történő megfelelés érdekében a javasolt megállapodásnak nem szabad lehetővé tennie az ún. „háromütéses” eljárásokat, összhangban a Parlamentnek a 2009/140/EK (módosító) irányelv 1. cikkének 1b) pontjáról szóló határozatával, amely pont előírja a 2002/21/EK irányelv 1. cikkének kiegészítését egy új, (3) bekezdéssel a „háromütéses eljárással” kapcsolatban;

12.

hangsúlyozza, hogy az adatok és a magánélet védelme az Európai Unió alapvető értékei közé tartozik, amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikke és az EU Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikke is elismer, és amelyet az EU által elfogadott valamennyi politikának és szabálynak tiszteletben kell tartania az EUMSz. 16. cikkével összhangban;

13.

rámutat arra, hogy a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodással kapcsolatos előírások, különösen a határokon átnyúló ellenőrzésre és az áruk lefoglalására vonatkozó hatáskör megerősítésére irányuló intézkedések, nem hátráltathatják a legális, megfizethető és biztonságos gyógyszerekhez – beleértve az innovatív és a generikus gyógyszereket –való globális hozzáférést a hamisítás elleni küzdelem ürügyén;

14.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint az ACTA-tárgyalásokban részt vevő államok kormányainak és parlamentjeinek.

22.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 349/49

A.

mivel a Kereskedelmi Világszervezetben az általános preferenciarendszer (GSP) jogalapjául a „felhatalmazási záradék” szolgál,

B.

mivel a Közösség 1971 óta az általános tarifális preferenciák rendszerének keretében kereskedelmi kedvezményeket nyújt a fejlődő országoknak,

C.

mivel az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől2011. december 31-ig történő alkalmazásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatáról (COM(2007)0857) konzultációra került sor az Európai Parlamenttel,

D.

mivel a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jén hatályba lépett,

E.

mivel az EUSz. V. címének 1. fejezetével összhangban az Unió nemzetközi szintű fellépése a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok egyetemes és oszthatatlan voltának elvére épül, továbbá e fellépésnek elő kell segítenie a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését, elsődlegesen a szegénység felszámolása céljából,

F.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének megfelelően a közös kereskedelempolitika végrehajtásának kereteit meghatározó intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell meghatároznia,

1.

elismeri az általános preferenciarendszer fontosságát, amely rendszer lehetővé teszi a fejlett országok számára, hogy a fejlődő országokból származó termékeket nem kölcsönös alapon kedvezményes bánásmódban részesítsék;

2.

rámutat, hogy az általános preferenciarendszer Európai Közösség általi 1971-es létrehozását azzal indokolták, hogy az eszköz célja a fejlett és a fejlődő országok közötti kereskedelmi egyenlőtlenségek megszüntetése, valamint azok fenntartható fejlődésének elősegítése; úgy véli, hogy a rendszer olyan közösségi és uniós kereskedelmi eszköz, amely a nemzetközi kereskedelem révén jövedelmet termelve segíti a fejlődő országokat, így hozzájárul fenntartható fejlődésükhöz és felelősségteljes kormányzásukhoz;

3.

megállapítja, hogy a GSP-rendelet 2011. december 31-én hatályát veszti; ezért, figyelembe véve az új rendelet rendes jogalkotási eljárásban való elfogadásához szükséges időt, felhívja a Bizottságot, hogy 2010. június 1-jéig nyújtson be a GSP-rendelet felülvizsgálatáról szóló javaslatot az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak;

4.

úgy véli, hogy a GSP keretében nyújtott kedvezményeknek azokra a fejlődő országokra kell irányulniuk, amelyeknek a legnagyobb szükségük van rá, ezért a kedvezményezett országok jegyzékének a fejlődő országok aktuális gazdasági helyzetét kell tükröznie;

5.

hangsúlyozza, hogy a 15. cikk (1) bekezdése alapján a kibővített GSP kedvezményeiben részesülő valamennyi országnak nemcsak ratifikálnia, hanem ténylegesen végre is kell hajtania a GSP-rendelet III. mellékletében felsorolt 27 ILO- és ENSZ-egyezmény mindegyikét;

6.

hangsúlyozza, hogy fokozott átláthatóságra és demokratikus elszámoltathatóságra van szükség a vizsgálati eljárások kezdeményezése és lebonyolítása terén; ezért kéri, hogy a Bizottság teljes körűen tájékoztassa és vonja be a GSP- és a kibővített GSP-eljárás valamennyi szakaszába, többek között a kedvezményezett országok jegyzékére vonatkozó tanácsi javaslat tekintetében;

7.

felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a Srí Lanka-i helyzetet, valamint felhívja Srí Lanka kormányát, hogy a kibővített GSP tényleges felfüggesztését megelőzően mihamarabb normalizálja az országban fennálló helyzetet;

8.

felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a kolumbiai emberi jogi helyzetet, és erről tegyen jelentést a Parlamentnek;

9.

felszólítja a Bizottságot, hogy a kibővített GSP-vel kapcsolatosan folytasson következetes politikát, különösen akkor, amikor az emberi jogok megsértése miatt a rendszer alkalmazásának esetleges felfüggesztését tervezi, továbbá hogy az Európai Parlamentet teljes mértékben vonja be a folyamatba;

10.

sürgeti a Bizottságot, hogy – e rendelet alkalmazási időszakának vége előtt és a következő rendelet megtárgyalására elegendő időt hagyva – nyújtson be jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 27 egyezmény megerősítésének és végrehajtásának helyzetéről a különleges ösztönző előírásokat élvező ország tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy a felülvizsgált GSP-rendeletre irányuló javaslatában határozza meg azokat az ellenőrző testületeket, amelyek arra vonatkozóan tesznek ajánlásokat, hogy valamely egyezmény hatékony végrehajtásához valamely országnak további lépéseket kell-e tennie; megállapítja továbbá, hogy az említett jelentésben a Bizottságnak értékelnie kell, hogy a különleges ösztönző előírások milyen hatékonysággal érték el céljukat, és adott esetben javaslatot kell tennie a III. melléklet felülvizsgálatára;

11.

felkéri a Bizottságot, hogy a felülvizsgált GSP-rendeletben gondoskodjon annak rendszeres értékeléséről, hogy az egyes kedvezményezett országok eleget tesznek-e a kibővített GSP keretében tett kötelezettségvállalásaiknak, és ezzel biztosítsa, hogy a preferenciális intézkedések ideiglenes visszavonására vonatkozó, a 15. cikk (1) és (2), valamint a 16. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott indokok egyike se álljon fenn; kéri, hogy ezt az éves jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak juttassa el;

12.

felkéri a Bizottságot, hogy a rendszer felülvizsgálatát megelőzően végezzen hatásvizsgálatot arról, hogy milyen hatásokkal járt a GSP a 2006. január 1. és 2009. december 31. közötti időszakban, és értékelje, hogy az eredetileg kitűzött célok milyen mértékben teljesültek az egyes országokra jellemző társadalmi-gazdasági mutatók tükrében, különösen a szegénység enyhítése tekintetében; megjegyzi, hogy e tanulmányt be kell nyújtani a Parlamentnek és a Tanácsnak; megjegyzi, hogy a felülvizsgált GSP-rendeletre vonatkozó új javaslatnak megfelelően figyelembe kell vennie a hatástanulmány eredményeit;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

22.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 349/51

A.

mivel az Európai Unió az utóbbi évtizedek során egyre inkább globális szereplővé vált, és mivel új megközelítésre és további pénzügyi eszközökre van szükség, amennyiben az EU közösen kíván fellépni és a globális kihívásoknak demokratikus, átfogó, következetes és hatékony módon kíván megfelelni,

B.

mivel az Európai Unió a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban tovább fejleszti külpolitikájának célkitűzéseit, védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, hozzájárul polgárai védelméhez és törekszik ezen értékeknek az egész világon történő előmozdítására, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, beleértve az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartását, mivel az emberi jogok – különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága – előmozdítását helyezi az EU külső fellépésének középpontjába, és mivel az alapjogi charta kötelező erővel bír az EU külső fellépése esetén,

C.

mivel a Lisszaboni Szerződés új dimenzióval bővíti az Unió külső fellépéseinek egészét, beleértve a KKBP-t is, ami az EU jogi személyiséggel való felruházása, illetve a vonatkozó intézményi újítások – különösen a Bizottság alelnöki/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselői (az „alelnök/főképviselő”) tisztségének létrehozása és az európai külügyi szolgálat felállítása – révén döntően befolyásolhatja az Unió külső fellépéseinek koherenciáját, egységességét és eredményességét, valamint jelentősen növelheti az EU nemzetközi téren játszott alakító szerepét,

D.

mivel további erőfeszítésekre van szükség az EU politikai válságokra és regionális konfliktusokra adott válasza időszerűségének javítása érdekében; mivel a jelenlegi döntéshozatali és finanszírozási mechanizmusok akadályozhatják az időszerű és átfogó válaszlépések megtételét, és mivel találni kell olyan megoldásokat, amelyekkel tovább korlátozható és elkerülhető az egyhangú döntéshozatali szabály,

E.

mivel az Unió külső fellépéseihez kapcsolódó célok, és különösen a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) célkitűzéseinek megvalósítása érdekében alapvető fontosságú a közös európai érdekek pontos azonosítása és az ennek alapján való cselekvés; mivel alapvetően fontos annak biztosítása, hogy valamennyi politikával kapcsolatos döntésre és lépésre a nemzetközi joggal, többek között az ENSZ Alapokmányában foglalt alapelvekkel összhangban kerüljön sor,

F.

mivel a béke, az emberi jogok és a jogállamiság elvének világszintű előmozdítása az EU külpolitikáinak központi célkitűzése,

G.

mivel a Lisszaboni Szerződés felhatalmazza az alelnököt/főképviselőt, hogy segítséget nyújtson a Tanácsnak és a Bizottságnak a külső fellépések különböző területei, illetve ezek és az Unió egyéb szakpolitikai területei közti egység biztosításához,

H.

mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének napjától az Európai Unió gyakorolja az Európai Közösség valamennyi jogát és vállalja annak minden kötelezettségét, miközben továbbra is gyakorolja az Európai Unió jelenlegi jogait és vállalja annak kötelezettségeit,

I.

mivel az új biztonsági kihívások megkövetelik, hogy valamennyi konfliktusmegelőző, konfliktusmegoldó, válságkezelő és béketeremtő tevékenység vonatkozásában erősebb hangsúly kerüljön a különböző polgári és katonai eszközök megerősítésére, kombinációjára és kiegyensúlyozására,

J.

mivel mintegy 10 évvel az európai biztonság- és védelempolitika (EBVP) elindítását követően, amely időszak során 23 misszió válságövezetekbe való kiküldésére került sor, szükségessé vált a katonai és polgári képességek növelése és a struktúrák megerősítése annak érdekében, hogy megfelelően tükrözzék a közös európai biztonság- és védelempolitikának (KBVP) a közös kül- és biztonságpolitika támogatásában és a nemzetközi biztonság biztosításában betöltött szerepét,

1.

felhívja az alelnököt/főképviselőt és szolgálatait, hogy az uniós kollektív stratégiai gondolkodás elmélyítése érdekében alakítsanak ki olyan koherens uniós külpolitikai stratégiát, amely az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében megfogalmazott célkitűzéseken és elveken alapszik; úgy véli, hogy egy ilyen stratégiának világosan meg kell határoznia az EU közös biztonsági érdekeit és ennélfogva referenciakeretként szolgál az EU külső fellépéseinek megfogalmazásához, finanszírozásához, végrehajtásához és ellenőrzéséhez; kéri, hogy az alelnök/főképviselő egy ilyen jellegű törekvésben kezelje teljes jogú partnerként az Európai Parlament vonatkozó szerveit; úgy véli, hogy a személyi biztonságnak a személyek biztonságával foglalkozó madridi munkacsoport 2007-es jelentésében meghatározott koncepciójának, valamint a 2005. évi világ-csúcstalálkozó záródokumentuma által meghatározott védelem iránti felelősségnek kellene e stratégia két vezérelvét képeznie;

2.

üdvözli a Tanácsnak azt az ambícióját, hogy a 2008-as éves jelentésének összeállításakor még inkább stratégiai, témaközpontú és egyszerűsített megközelítést alkalmazzon a KKBP-vel kapcsolatos kérdések vonatkozásában; méltatja továbbá, hogy a Tanács olyan átláthatóbb struktúrát vezetett be, ahol fő fejezetek tárgyalják a KKBP területén megvalósított korábbi tevékenységeket, és különösen a jövőbeni kilátásokat; megjegyzi továbbá, hogy a jelentés javulást mutat a külső fellépések regionális összefüggéseinek kidolgozása terén;

3.

ismételten hangsúlyozza, hogy a jelentésnek nem csupán a KKBP-fellépések leírására kell kiterjednie, hanem lehetőséget kell biztosítania az Európai Parlamenttel való párbeszédre is a KKBP-hez való, fokozott mértékű stratégiai megközelítés kialakítása érdekében; javasolja az éves KKBP-jelentésnek az uniós külpolitikai stratégia végrehajtását, hatékonyságának értékelését, jövőbeli irányának ismertetését tárgyaló éves jelentéssé való átalakítását; továbbá ajánlja, hogy egy ilyen jelentésben gyakrabban hivatkozzanak a külső fellépésekkel kapcsolatos költségvetési igényekre és azok pénzügyi hatásaira;

4.

meggyőződése, hogy a kiterjedtebb és átfogóbb szemlélet hozzáadott értéket teremt a KKBP-ről szóló éves jelentések, és különösen annak azon fejezetei kapcsán, amelyek a regionális csoportokról és partnerekről, valamint a KKBP- és a KBVP-fellépések közötti kapcsolatokról és az EU mint globális szereplő feladatainak elősegítéséről szólnak; úgy véli, hogy egy ilyen szemlélet egyebek mellett jobb rálátást biztosítana egy adott régióban az EU költségvetéséből felhasznált teljes hozzájárulásra;

5.

ismételten hangot ad annak az álláspontjának, hogy a KKBP demokratikus legitimitásának fokozása érdekében a KBVP-missziók elindításáról konzultálni kell a Parlament illetékes testületeivel, és a döntéseknek adott esetben figyelembe kell venniük a Parlament által elfogadott álláspontokat, illetve hivatkozniuk kell azokra; úgy véli, hogy ennek a konzultációnak magában kell foglalnia a fellépés választott módjának indokairól való tájékoztatást, valamint annak kifejtését, hogy a misszió miként kapcsolódik a vonatkozó uniós és nemzetközi fellépésekhez, mik a pénzügyi következményei és milyen kölcsönhatásban áll az egyéb uniós eszközökkel;

6.

üdvözli a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését, mivel e szerződés biztosítja az EU számára a megfelelő eszközöket nemzetközi téren játszott szerepének és láthatóságának további megerősítésére; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállam, a Tanács és az új alelnök/főképviselő alapvető szerepe az, hogy a Szerződés írott rendelkezéseit az EU stratégiai partnereivel való kapcsolatainak megerősítése és a többoldalú fórumokon játszott vezető szerepének megszilárdítása révén valódi tényekké és lényeges tettekké alakítsák; hangsúlyozza a Szerződés azon rendelkezésének fontosságát, amely szerint az Unió hatásköre a KKBP területén ezentúl a külpolitika valamennyi területét és az Unió biztonságához kötődő valamennyi kérdést lefedi, beleértve a közös védelmi politika fokozatos kialakítását, amely elvezethet a közös védelmi erő felállításához;

7.

megjegyzi, hogy az Európai Tanács elnöke „a saját szintjén és e minőségében ellátja az Unió külső képviseletét a közös kül- és biztonságpolitikához tartozó ügyekben”; figyelmeztet azonban arra, hogy mindennek az alelnök/főképviselő hatáskörének sérelme nélkül, valamint külkapcsolatok szempontjából az Európai Bizottságnak a közösségi vívmányok történő megteremtése és fenntartása terén, valamint az Unió külső képviseletének ellátásában – a közös kül- és biztonságpolitika kivételével– betöltött kulcsfontosságú szerepének teljes elismerése mellett kell történnie;

8.

üdvözli az alelnök/főképviselő a Külügyek Tanácsa elnökeként betöltött szerepét, valamint azt, hogy a Politikai és Biztonsági Bizottság elnöki tisztét az ő képviselője látja majd el; várakozásai szerint ezen új funkciók megerősítik majd az intézményközi kapcsolatokat és stabilabb párbeszédre ösztönzik az intézményeket; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy vegye alapul a távozó főképviselő és a külkapcsolatokért felelős biztosok által a Parlament plenáris ülésein való időszakos részvételük során és a Külügyi Bizottság keretében szerzett tapasztalatokat, illetve az informális találkozók gyakorlatát annak érdekében, hogy rendszeres és érdemi konzultációkat alakítson ki a Parlamenttel és illetékes szerveivel, illetve élénkítse azokat;

9.

úgy véli, hogy a kormányközi és közösségi pilléreknek és funkcióknak az alelnöki/főképviselői tisztségben történő összevonása – akinek kinevezését az Európai Parlament együttes szavazással hagyja jóvá – növelheti a közös kül- és biztonságpolitika keretében megvalósított fellépések demokratikus legitimitását, feltéve, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság között minden szinten folyamatos stratégiai párbeszéd jön létre, amelyben a három intézmény egyenlő félként vesz részt;

10.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a kölcsönös politikai szolidaritás szellemében kell dolgozniuk annak érdekében, hogy elérjék a KKBP területén vezetett fellépések konvergencia-fokának eddig nem tapasztalt növekedését;

11.

ismételten hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésben megfelelő pénzeszközöket kell biztosítani ahhoz, hogy az Európai Unió globális szinten aktív szerepet tölthessen be; sajnálja, hogy a vonatkozó költségvetés továbbra is alulfinanszírozott, és súlyos aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a nem kellő finanszírozás milyen módon befolyásolja majd az Unió azon képességét, hogy hiteles és kezdeményező külpolitikát folytasson; hangsúlyozza továbbá, hogy az Uniót el kell látni olyan pénzügyi eszközökkel, amelyek lehetővé teszik, hogy az előre nem látható globális kihívásokra megfelelő és egységes válaszlépésekkel reagáljon, és ezzel kapcsolatban elvárja, hogy konzultáljanak vele, illetve teljes körűen vonják be azon eljárásokba, amelyek a KKBP-kezdeményezések sürgős finanszírozására gyors hozzáférést biztosítanak az uniós költségvetés előirányzataihoz; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy ezzel egyidejűleg fejlesszen ki hatékony kommunikációs stratégiát az európai polgároknak a közös kül- és biztonságpolitika céljairól és érdemeiről történő jobb tájékoztatása érdekében, és e tekintetben ismét felhívja a figyelmet az Európai Unió kül- és biztonságpolitikája demokratikus legitimitásának és ellenőrzésének fontosságára;

12.

ismételten aggályainak ad hangot az Európai Unió katonai vagy védelmi vonatkozású műveletei közös költségeinek finanszírozása tekintetében az átláthatóság és a tájékoztatás hiánya miatt, mivel egyértelmű, hogy az Athena-mechanizmus nem biztosít rálátást a KKBP keretében végrehajtott fellépések valamennyi pénzügyi vonatkozására; üdvözli ezért az induló alap létrehozását az EUSz. 41. cikkének (3) bekezdése alapján, és kéri, hogy folytassanak konzultációt vele annak kezeléséről az Európai Parlamentnek az EUSz. 36. cikkében foglalt, a KKBP-ra és KVBP-ra vonatkozó általános előjogaival összhangban; rámutat arra, hogy a Parlamentnek a KKBP meghatározásában, nyomon követésében és ellenőrzésében való fokozott részvétele mind a KKBP és a KVBP közötti – az EUSz 42. cikkében kiemelt – kapcsolatokból, mind a nemzeti és európai szintű – a EUSz-hoz csatolt 1. számú jegyzőkönyvben rögzített – fokozott parlamenti ellenőrzésből következik;

13.

felkéri a Tanácsot, a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy éljenek az átfogóbb, következetesebb és hatékonyabb külpolitika megteremtésének az EKSz létrehozása révén kínálkozó lehetőségével; elvárja ebben a tekintetben, hogy az Unió külpolitikájának alapértékei és célkitűzései, így az Európai Unió most már jogilag kötelező érvényű alapjogi chartájában is rögzített emberi jogok tiszteletben tartása és előmozdítása, valamint az Unió külpolitikájának prioritásai, így a válságkezelés és a béketeremtés megfelelően tükröződjenek a külügyi szolgálat felépítésében, beleértve az emberi erőforrásokat; ismételten hangsúlyozza, hogy az Európai külügyi szolgálat felállításának és működésének meg kell őriznie az Európai Parlamentnek a demokratikus és költségvetési ellenőrzés felett gyakorolt jogait;

14.

megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés az adminisztratív hatáskörök átszervezése révén jelentős következményekkel jár a KKBP-re nézve, ezért felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a támogatási struktúrák vonatkozásában alkalmazott méretgazdaságosság az adminisztratív költségek csökkenését eredményezze;

15.

hangsúlyozza az EU különleges képviselőinek (EUKK-k) kinevezésére és értékelésére vonatkozó kritériumok egyértelműbbé tételének fontosságát, figyelembe véve mindkét nem elégséges képviselete biztosításának szükségességét is; emlékeztet arra, hogy a Parlamentnek jelenleg nincsen eszköze az EU különmegbízottjai által kapott egyedi megbízatások kétségbe vonására, mivel az e megbízatások gyakorlására vonatkozó előirányzatokat az EU minden különmegbízottjának megbízatását magában foglaló 19 03 06. költségvetési sor tartalmazza; éppen ezért az EU különmegbízottjainak kinevezése és megbízatása tekintetében fokozott parlamenti vizsgálatra és ellenőrzésre hív fel; úgy véli, hogy az illetékes különleges képviselőket fokozatosan le kell építeni, és feladataikat az országokban székelő EU küldöttségvezetőknek kellene ellátniuk, a regionális feladatokkal rendelkező EUKK-knak pedig az alelnök/főképviselő irányítása alatt koordinálniuk kell és politikai iránymutatást kell adniuk a küldöttségvezetőknek az érintett országokban az uniós külső fellépések koherenciájának és következetességének biztosítása érdekében; rámutat arra, hogy a kettős tisztség betöltése e tekintetben az első – de nem az egyetlen – lépés, amelyet a méretgazdaságosság és a KKBP hatékonyságának növelése érdekében meg kell tenni; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy intézkedjen annak érdekében, hogy az EUKK-k feladatkörébe tartozzon a hatáskörükben lévő KBVP-missziókkal kapcsolatos koordináció és politikai útmutatás is;

16.

kéri, hogy az alelnök/főképviselő folytasson konzultációt a Parlament vonatkozó bizottságával az általa kezdeményezett, az Európai külügyi szolgálat vezető álláshelyeire (köztük a különleges képviselői posztra) vonatkozó kinevezésekkel kapcsolatban; úgy határoz, hogy felhívja az EU egyes különleges képviselőit és küldöttségvezetőit, hogy jelenjenek meg a bizottság előtt kinevezésük alkalmából;

17.

megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés új pénzügyi eljárásokat tartalmaz a KKBP vonatkozásában, az alelnökkel/főképviselővel évente kétszer megtartandó vita révén megerősíti a Tanács és a Parlament között a KKBP-vel kapcsolatban folyó párbeszédet, és részletesen megállapítja a Parlament EBVP-vel kapcsolatos szerepét és hatásköreit; ezért felszólít a jelenlegi intézményközi megállapodásoknak a Külügyi Bizottság bevonásával történő áttekintésére és kiterjesztésére a KKBP-vel és a KBVP-vel kapcsolatos költségvetési, konzultációs és ellenőrzési eljárások zökkenőmentes és hatékony végrehajtása, valamint az érzékeny információkhoz való hozzáférés javítása érdekében; ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet a fent említett, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra, illetve az Európai Parlament által, a Tanácsnak a Közös Kül- és Biztonságpolitikát érintő érzékeny információihoz való hozzáférésről szóló, az Európai Parlament és a Tanács közötti, 2002. november 20-i intézményközi megállapodásra (5); kifejezi azon szándékát, hogy a KKBP-re vonatkozó költségvetési hatáskörét és demokratikus vizsgálati lehetőségét valamennyi intézményi újítással – beleértve az európai külügyi szolgálat számára szóló finanszírozási megállapodásokat – összefüggésben gyakorolja;

18.

megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződés a hozzájárulási eljárást kiterjeszti az olyan területekre vonatkozó összes megállapodásra, amelyekre a rendes jogalkotási eljárás vonatkozik, és megszilárdítja a Parlament jogát ahhoz, hogy a Bizottság megfelelően tájékoztassa az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkében említett nemzetközi megállapodások tárgyalásának alakulásáról; ezért úgy ítéli meg, hogy fel kellene tárni egy olyan új intézményközi megállapodás megtárgyalását a Parlamenttel, amely jogalapot biztosít a Parlament számára ahhoz, hogy bevonják a nemzetközi megállapodások megkötéséhez vezető valamennyi szakaszba;

19.

felszólítja a Külügyminiszterek Tanácsát, hogy használja a minősített többségi szavazást, valahányszor az új Szerződés annak alkalmazását rendeli el;

20.

úgy véli, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (2) és (7) bekezdése és a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. sz. Jegyzőkönyv 10. cikke a Nyugat-európai Unió fennmaradó feladatait feleslegessé teszi; ezért felszólítja az érintett uniós tagállamokat, hogy a Brüsszeli Szerződés XII. cikke szerint eljárva a Szerződés felmondására irányuló szándékukról egy évvel a felmondás hatálya előtt nyilatkozzanak; emlékeztet arra, hogy a KKBP-vel és a KEBVP-vel kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó parlamenti vizsgálat joga az Európai Parlamentet és az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeit illeti;

21.

továbbra is aggasztja az energiaellátás biztonsága és az ismételten előforduló gázválságok (pl. az orosz-ukrán gázválság 2009-ben), amelyek rávilágítanak arra, hogy az EU gázellátása egyre inkább az ellátási forrásoktól és tranzitvezetékektől függ; hangsúlyozza továbbá, hogy szükség van az EU harmadik országoktól való energiafüggőségének megelőzésére, amely gyengíti az EU külpolitikai függetlenségét; emlékeztet arra, hogy az energiaellátással kapcsolatos kihívások sürgős, közös európai külső energiapolitika alkalmazásával történő kezelésére van szükség; ezzel kapcsolatban felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy kitartóan kövesse a Parlament azon ajánlásait, amelyek egy koherens és összehangolt szakpolitika kialakítására vonatkoznak, ennek érdekében mozdítsa elő az EU egységét az energiaellátó és -továbbító országokkal, elsősorban az Oroszországgal folytatott konstruktív párbeszéd során, támogassa az EU energiaprioritásait és védelmezze a tagállamok közös érdekeit, alakítson ki hatékony energiadiplomáciát és hozzon létre a válsághelyzetekre való hatékonyabb reagálást lehetővé tevő mechanizmusokat, valamint ösztönözze az energiaellátás diverzifikálását, a fenntartható energiafelhasználást és a megújuló energiaforrások fejlesztését; hangsúlyozza, hogy csak egy közös uniós megközelítéssel lehetne megelőzni a tagállamok olaj- és gázellátásának bármilyen jövőbeli hiányosságát és növelni az EU egészének energiabiztonságát;

22.

üdvözli a Nabucco-projektről szóló megállapodás aláírását; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy törekedjenek a megállapodás sikeres végrehajtására; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy garantálják az EU energiabiztonságát egy déli folyosó megnyitásával Európa nyersolajjal történő ellátása céljából, többek között a Constanța-Trieszt páneurópai kőolajvezetéken keresztül;

23.

úgy véli, hogy a természeti erőforrásokhoz és az energiaforrásokhoz való hozzáféréssel, illetve az azok ellenőrzésével kapcsolatos fokozódó verseny jelentős potenciális veszélyek és konfliktusok forrása, ezért a környezet állapotának romlása és az éghajlatváltozás által okozott biztonsági kockázatok kezelése érdekében az Uniónak tovább kell fejlesztenie a hatások mérséklését, valamint az alkalmazkodást és energiatakarékosságot célzó politikákat; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az EU-nak meg kell erősítenie a globális éghajlatváltozás kezelésében játszott vezető szerepét, és tovább kell fejlesztenie a párbeszédet más olyan kulcsszereplőkkel, mint a feltörekvő hatalmak (Kína, Brazília, Oroszország, India), az Egyesült Államok és a fejlődő országok, mivel az éghajlatváltozás a nemzetközi kapcsolatok egyik kulcsfontosságú elemévé lépett elő;

24.

támogatását fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az Unió továbbra is aktívan és eredményesen hozzájárul a globális kérdések megoldásához, többek között az ENSZ rendszerének erősítésén keresztül és azzal, hogy különleges hangsúlyt helyez az Emberi Jogi Tanács megszilárdítására és a halálbüntetés eltörlésére;

25.

rámutat a konfliktusok megelőzésének és kezelésének fontosságára, ideértve a válságot követő helyreállítást és újjáépítést; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU fejlessze tovább a megelőző stratégiákat, javítsa az előrejelzést és segítse elő a regionális szervezetekkel való együttműködést az ENSZ Alapokmányának megfelelően;

26.

hangsúlyozza, hogy a külső dimenzió elsődleges a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség sikeres elérése szempontjából; megismétli a migráció szabályos kezelésének fontosságát; ennek szem előtt tartása mellett üdvözli, hogy 2009 decemberében az Európai Tanács elfogadta a stockholmi programot; létfontosságúnak tartja mind a származási, mind pedig a tranzitországok közötti együttműködés biztosítását, valamint a szilárd együttműködésnek a pozitív feltételekhez kötöttség politikájának alkalmazásával történő ösztönzését; rámutat az illegális bevándorlás elhárításának szükségességére a származási országokban történő helyi fejlesztés ösztönzése, valamint az embercsempészettel foglalkozó bűnszervezetek elleni küzdelem révén; kitart amellett, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség külső dimenzióját teljes mértékben figyelembe kell venni az európai külpolitika kialakításakor;

27.

hangsúlyozza a kapacitások fokozását az Unió polgári és katonai küldetéseinek jobb nyomon követése, illetve a végrehajtásukból eredő tanulságok levonása érdekében, a jövőbeli küldetések hatékonyabb tervezése és irányítása céljából; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza az EBVP-missziók stratégiailag szervezettebb megközelítésének szükségességét is; javasolja, hogy a rendszeres közös konzultációk tűzzék ki célul a befejezett fellépések sikereinek és hiányosságainak értékelését is a jövőbeli szükségletekre vonatkozó, valamennyi szempontra kiterjedő (pénzügyek, végrehajtás, adminisztratív szervezés), előretekintő szemléletmód kialakításának elősegítése érdekében;

28.

felhívja az alelnököt/főképviselőt, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő egyensúlyt a Tanács főtitkárságán belül a polgári és katonai tervezési képességek között és az igazságszolgáltatás, a polgári közigazgatás, a vám és a közvetítés területén biztosítsanak megfelelő számú dolgozót annak érdekében, hogy megfelelő és elegendő szakértelmet tudjanak nyújtani a KBVP-missziók számára;

29.

ezzel kapcsolatban felszólít a polgári elem megfelelő személyzettel történő ellátására, és felhívja a tagállamokat, hogy használják ki az európai külügyi szolgálat által biztosított, a jelenleg elérhető források kihasználására vonatkozó hatalmas lehetőséget a koherens, hatékony és hatásos válságkezelés- tervezési képesség elérése érdekében;

30.

felszólítja a tagállamokat, hogy kettőzzék meg a KBVP egész világra kiterjedő polgári és katonai fellépéseiben való, következetes és jól összehangolt keretben történő részvételre alkalmas, arra képesítéssel rendelkező és a nemek szempontjából kiegyensúlyozott, megfelelő számú személyi állomány biztosítására és bevetésére irányuló erőfeszítéseiket, beleértve az egyes nagy kockázattal járó területeket is, mivel a KBVP küldetéseinek sikere nagyban függ a jól kiképzett állomány szakmai ismereteitől és készségeitől; e tekintetben a KBVP-missziók személyi állományának közös kiképzésére szólít fel; teljes mértékben támogatja a személyzet közös oktatásának fejlesztése érdekében a fejlesztési iránymutatások és a bevált gyakorlatok cseréje terén eddig megtett erőfeszítéseket; meggyőződése, hogy a helyszínen dolgozó személyzet tekintetében a koherencia és a kohézió javítása segíteni fogja a fellépések megvalósítását, és megkönnyíti az európai uniós állampolgárok kirendelését, ami – tisztán költségvetési szempontból – előnyösebb, mint a nemzetközi, szerződéses személyzet alkalmazása;

31.

felhívja az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy erősítsék az EU részvételét az atomfegyverek elterjedésének csökkentésére irányuló többoldalú tárgyalásokban;

32.

ismételten megállapítja a leszerelés fontosságát és a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozására irányuló nemzetközi garanciák megerősítésének szükségességét; üdvözli e tekintetben a 2009. december 4-i közös nyilatkozatot, amellyel az Amerikai Egyesült Államok elnöke és az Orosz Föderáció elnöke amellett kötelezte el magát, hogy a Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés (START) lejárta után továbbra is együttműködnek, és várakozással néz elébe egy új, a stratégiai fegyverekről szóló paktumnak, amelyet minél előbb alá kell írni és hatályba kell léptetni; egyúttal felszólítja az EU-t és annak tagállamait, hogy fokozzák diplomáciai erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy elérjék az atomsorompó-szerződés sikeres felülvizsgálatát 2010 májusában;

33.

hangsúlyozza a nemek közti egyenlőségre, az emberi jogokra és a jó kormányzásra vonatkozó célkitűzések valamennyi KBVP-kiküldetés és művelet (köztük a tényfeltáró missziók) tervezésébe és lebonyolításába való teljes beépítésének fontosságát, mivel a nemek közötti egyenlőség iránti tudatosság és érzékenység hozzájárul a műveleti hatékonysághoz és a helyzeti tudatossághoz; ezzel kapcsolatban üdvözli, hogy csaknem valamennyi KBVP-kiküldetéshez nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsadót neveztek ki; sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az EU 11 különleges képviselője között nincs egyetlen nő sem; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy a nemek közötti egyenlőséget és a nők szerepének megerősítését következetesen foglalja bele az Unió és a partnerországok politikai párbeszédébe és szakpolitikai vitáiba;

34.

elismeri az emberi jogok védelmezői által világszerte gyakorolt fontos szerepet; örömmel üdvözli, hogy 2009. december 8-i ülésén a Külügyek Tanácsa elkötelezte magát az emberi jogok védelmezőinek támogatása mellett, mégpedig a velük megtartandó nyilvános ülések és tevékenységük láthatóságának biztosítása révén;

35.

kéri, hogy a Tanács kapcsolja be az emberi jogok és a jó kormányzás vonatkozásait az EU különleges képviselőinek megbízatásába, és nevezzen ki tanácsadókat az emberi jogok és a jó kormányzás tekintetében az EUKK-k személyi állományába;

36.

ajánlja, hogy az EU erősítse meg a harmadik országokkal és térségekkel, különösen az olyan stratégiai partnerekkel folytatott politikai párbeszédet, amelyekkel összehangolhatja a nemzetközi szervezetekben elfoglalt álláspontját és támogathatja, illetve előmozdíthatja a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletben tartását; ismételten hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy a parlamentáris diplomácia kiegészítő eszközként fontos szerepet játszik az Unió harmadik országokkal és térségekkel fenntartott kapcsolataiban; ezért az a véleménye, hogy az alelnöknek/főképviselőnek és a mögötte álló szolgálatoknak, ideértve az EU különleges képviselőit is, az Európai Parlamenttel együttműködve közös stratégiát kellene kidolgozniuk a partnerországok és régiók tekintetében, és a különleges témaköröket és látogatásokat illetően mind a szóbeli, mind pedig az írásos feladatok ellátásában segíteniük kellene a Parlamentet;

37.

felhívja a Tanácsot, a tagállamokat és az alelnököt/főképviselőt, hogy tevékenyen törekedjenek a nemzetközi konfliktusok békés megoldására és erősítsék az EU konfliktusmegelőző mechanizmusait;

38.

kiemeli, hogy az ENSZ a nemzetközi béke és biztonság legfőbb biztosítéka, valamint azt, hogy az ENSZ a többoldalú együttműködés legátfogóbb keretét nyújtja; úgy véli, hogy a globális kormányzásnak, a nemzetközi intézményeknek és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának a megerősítése kiemelkedő jelentőséggel bír a hatékony többoldalúság szempontjából, és ezért az Unió elsőrendű stratégiai prioritásának kell lennie; úgy ítéli meg, hogy az EU intézményeinek és a tagállamoknak folytatniuk kellene a nemzetközi befolyással bíró stratégiai partnerekkel, különösen az ENSZ-en belül folytatott együttműködés és összehangolás elmélyítésére irányuló erőfeszítéseiket; ennek fényében hangsúlyozza az EU és a világ stabilitása szempontjából közös érdekkel bíró olyan globális kérdések kezelését, mint a terrorizmus, az energiabiztonság, az éghajlatváltozás, a millenniumi fejlesztési célok elérése, a szegénység felszámolása, a válságkezelés, a konfliktusmegelőzés és a konfliktusmegoldás, a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelem, a leszerelés, a migráció kezelése, az emberi jogok és a polgári szabadságjogok előmozdítása;

39.

úgy ítéli meg, hogy az ENSZ New Yorkban, illetve Genfben működő központjába delegált EU küldöttségeket mind az eszközök, mind pedig a személyi állomány tekintetében megfelelően fel kell szerelni annak érdekében, hogy hitelt érdemlően és hatékonyan teljesíthesse a gyakorlatban a Lisszaboni Szerződés intézményekre vonatkozó új rendelkezéseit; aggodalommal állapítja meg ezért, hogy a költségvetési semlegességet szem előtt tartó megközelítés azon sürgős szükségszerűség ellenében hat, amely szerint már a Lisszaboni Szerződés végrehajtásának első szakaszában, gyorsan és hatékonyan meg kell teremteni az EU jelenlétét az ENSZ-ben;

40.

úgy véli, hogy az EBESZ fontos keretet biztosít a bizalom helyreállításához és az Európa, Közép-Ázsia és Észak-Amerika államai között számos témában folytatott együttműködéshez, ideértve az atomfegyverek terjedésének megakadályozását, a leszerelést, a gazdasági együttműködést, valamint az emberi jogok és a jogbiztonság védelmét és előmozdítását; éppen ezért támogatja az EBESZ erősítését annak jogi személyiséggel való felruházásáról szóló vita megnyitásával is;

41.

úgy véli, hogy az EU és a NATO között szorosabb és hatékonyabb partnerkapcsolatot kellene kialakítani az EU-nak az ENSZ Alapokmányában előírt nemzetközi kötelezettségei sérelme nélkül, tekintettel az EU kül-, biztonsági és védelmi politikáinak egyre gyorsabb ütemű fejlődésére, tiszteletben tartva mindkét szervezet döntéshozatali autonómiáját; ennek érdekében ajánlja az úgynevezett Berlin-Plus megállapodások felülvizsgálatát, valamint egy kifejezetten stratégiai jellegű párbeszéd kialakítását a közös stratégiai érdekekről és a váratlan eseményekre való felkészülésről; sürgeti a helyi, katonai és polgári szinten történő szélesebb körű együttműködés elősegítését elsősorban azokban az esetekben, amikor mindkét szervezet ugyanazon a műveleti területen tevékenykedik; kifogásolja e tekintetben a Törökország és Ciprus között a mai napig meglévő feszültséget, amely egyre inkább aláássa mind az EU, mind a NATO hatékonyságát és hitelességét;

42.

ismételten kifejezi elkötelezettségét a transzatlanti partnerkapcsolat mellett, amelyet az EU külső fellépése egyik fontos elemének és főpillérének tekint; ösztönzi az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy az EU az USA következetes, aktív, egyenlő és mégis autonóm partnereként lépjen fel a biztonság és a stabilitás megerősítése, valamint a béke előmozdítása, az emberi jogok tiszteletben tartása és a millenniumi fejlesztési célok elérése tekintetében az egész világon, egységes megközelítést kialakítva a globális kihívásokkal, például a nukleáris fegyverek elterjedésével, a terrorizmussal, az éghajlatváltozással és az energiaellátás biztonságával kapcsolatban; úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés kedvező feltételeket biztosít az EU-USA kapcsolatok kereteinek javításához és megújításához; bátorítja az alelnököt/főképviselőt, hogy a Parlament állásfoglalásaival összhangban folytassa a munkát az EU és az USA közötti intézményes kapcsolatok megerősítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a Transzatlanti Gazdasági Partnerséget meg kell szilárdítani a valódi, integrált transzatlanti piac célját szem előtt tartva, és hogy ennek a piacnak kellene alapot biztosítania a transzatlanti partnerkapcsolat megerősítéséhez; határozottan támogatja a transzatlanti jogalkotói párbeszédet az EP és az Egyesült Államok Kongresszusának jogalkotói közötti hatékony kapcsolatok létrehozására irányuló erőfeszítéseiben;

43.

kéri, hogy mind az EU, mind az USA bátorítsa Kínát, Indiát, Oroszországot, Brazíliát és más feltörekvő hatalmakat abban, hogy vegyék ki részüket a világrendet és a konfliktusok megelőzését és békés rendezését illető felelősségből a nemzetközi jognak megfelelően; kitart amellett, hogy miközben az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak a tisztességes együttműködés elve alapján teljes körűen támogatnia kell ezen országok gazdasági és társadalmi fejlődését, ezen országoknak is eleget kell tenniük globális felelősségüknek, különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a fenntartható fejlődés területén;

44.

hangsúlyozza, hogy a Nyugat-Balkán országai a bővítési folyamat részesei; úgy ítéli meg, hogy a Nyugat-Balkán jogállamiságon alapuló stabilitásának továbbra is elsőrendű prioritásnak kell maradnia az Unió külső fellépése során, ezért rendkívül fontosnak tartja azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja a régióban az európai integrációra közösen törekvő országok és az EU egymáshoz közelítése többek között a reformok előmozdítása, valamint a regionális együttműködés és a különböző nemzetiségek közötti megbékélés ösztönzése révén, a koppenhágai kritériumok teljesítése és a csatlakozásra való felkészülés érdekében; javasolja egy, a Nyugat-Balkán jövőjével foglalkozó nemzetközi konferencia összehívását, amelyen a régió országai és az érintett regionális és globális szereplők találkoznának a régió előtt álló jelenlegi kihívások azonosítása és kezelése érdekében;

45.

elégedetten veszi tudomásul, hogy Koszóvóban a helyzet egyre inkább békésnek és stabilnak tekinthető, és hogy erőfeszítések történtek a többnemzetiségű társadalom kialakítására, miként azt a 2009. november 15-én tartott helyi választások nyugodt és szabályos lefolyása is tanúsította; tudatában van annak, hogy nem minden tagállam ismerte el Koszovó függetlenségét; üdvözli, hogy az EU koszovói jogállamiság-missziója, az EULEX Kosovo – mindezidáig az EU által indított legszélesebb körű közös európai biztonság- és védelempolitikai misszió – az ENSZ státuszsemleges megközelítése alapján, teljes műveleti képességét kihasználva működik; hangsúlyozza a misszió jelentőségét a nemzetiségek közötti megbékélés, a jogállamiság, a közrend és a biztonság előmozdítása tekintetében egész Koszovó területén, a koszovói intézmények, joghatóságok és bűnüldöző szervek számára a fenntarthatóság és elszámoltathatóság kialakítására irányuló erőfeszítéseikben nyújtott segítség révén; ebben a tekintetben üdvözli azt a határozatot, amely szerint új EU-irodát nyitnak majd Koszovó északi részében; megjegyzi ugyanakkor, hogy növelni kell az EULEX-ben dolgozó ügyészek számát, és kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a személyi állomány további bővítéséről;

46.

ösztönzi a Tanácsot, hogy a nemzetközi közösség támogatásával folytassa a Bosznia és Hercegovina politikai vezetőivel való párbeszédre irányuló erőfeszítéseit, hogy ezáltal segítsen az országnak és népeinek az európai integráció útján maradni; tudomásul veszi az Unió elnöksége, az Európai Bizottság és az Egyesült Államok kormánya közös diplomáciai erőfeszítéseit, és további tárgyalásokat javasol, amelyek során figyelembe veszik a Bosznia és Hercegovinában már meglévő megállapodásokat; emlékeztet arra is, hogy az ország életképességének fenntartása érdekében szorosabban be kell vonni a parlamenti képviselőket és a civil társadalmat is;

47.

továbbra is támogatja a keleti partnerség fejlesztését az Unió európai szomszédaival, gazdaságilag bevonva azokat a belső piacra és erősítve a politikai, gazdasági és kulturális együttműködést; hangsúlyozza a partnerség keretében indított hiteles projektek és a kézzelfogható közép- és hosszú távú reformkezdeményezések jelentőségét, amelyek révén erősebbé válik a vállalatok kötelezettségvállalása a partnerországokban a korszerűsítési folyamat és az EU-val való szorosabb integráció tekintetében; hangsúlyozza különösen, hogy az EU valamennyi polgárát megillető biztonság fenntartása mellett fokozatosan el kell távolítani a személyek szabad mozgásának minden akadályát (ideérve esetleg a vízummentes utazás bevezetését is), és fokozni kell az együttműködést a biztonság valamennyi vonatkozásában, kiváltképpen az energiaellátás biztonsága terén; ismételten hangot ad annak a véleményének, hogy a partnerséghez biztosítani kell a megfelelő pénzügyi forrásokat; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a partnerség regionális kezdeményezésekkel –különösen a fekete-tengeri szinergiával – való kiegészítő jellegét;

48.

megerősíti, hogy az EU számára fontos a keleti szomszédaival való hatékonyabb regionális együttműködés, és ennek szellemében az EU támogatja eredményorientált projektek végrehajtását a keleti partnerség és a fekete-tengeri szinergia keretében egyaránt, egymást teljes mértékben kiegészítve;

49.

kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozza a fekete-tengeri szinergia keretén belüli projektek végrehajtására irányuló erőfeszítéseket; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy alakítson ki új elképzeléseket egy hatékony fekete-tengeri együttműködési stratégia érdekében;

50.

üdvözli a Moldovai Köztársaság új kormányának európai irányultságát, és reményét fejezi ki, hogy az országban felgyorsulnak a belső reformok, hogy ezáltal megvalósulhasson a gazdasági integráció, a politikai társulás és az intézményi közeledés a Moldovai Köztársaság és az EU között; bátorítja az alelnököt/főképviselőt, hogy határozza meg a Dnyeszteren túli régió helyzetének feloldását szolgáló többoldalú megoldásokat;

51.

tudomásul veszi az ukrajnai elnökválasztások lezajlását és eredményét; kéri valamennyi felet, hogy járuljon hozzá az Ukrajna számára szükséges politikai, gazdasági és társadalmi stabilitáshoz a reform-erőfeszítések erősítése révén; bátorítja Ukrajnát, hogy szorosabban működjön együtt az Európai Unióval, megerősítve az ország európai perspektívájának kilátásait;

52.

kéri az alelnököt/főképviselőt az EU Oroszországgal kapcsolatos egységes – a demokrácia, az emberi jogok és jogállamiság tiszteletben tartása melletti elkötelezettségen alapuló – megközelítésének biztosítására, többek között tárgyalások megkezdését egy új partnerségi és együttműködési megállapodás megkötéséről.; hangsúlyozza egyúttal, hogy új lendületet kell adni a kölcsönös tiszteleten és a kölcsönösségen alapuló, Oroszországgal való partnerségnek a terrorizmus elleni küzdelemmel, az energiabiztonsággal és -ellátással, az éghajlatváltozással, a leszereléssel, a konfliktusmegelőzéssel és a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozásával kapcsolatos kérdésekben, valamint Irán, Afganisztán és a Közel-Kelet tekintetében a globális biztonság és stabilitás megerősítésének célját tartva szem előtt; hangsúlyozza, hogy az EU és Oroszország közötti új megállapodás alapját az ilyen kérdésekkel kapcsolatos együttműködésnek kell alkotnia, és ezért várakozással néz elébe az EU és Oroszország közötti kapcsolatok lényegi megerősítését biztosító új, átfogó megállapodásról folyó tárgyalások gyors előrehaladásának; sürgeti az alelnököt/főképviselőt a fellépések összehangolására, a konzultációk megkönnyítésére és a tagállamok közötti kommunikáció javítására az Orosz Föderációval való, közös érdekű kétoldalú kérdések tekintetében; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamok az Unió általános érdekei alapján hangolják össze az Orosz Föderációval fenntartott kapcsolataikat oly módon, hogy ezen érdekeket megfelelően és következetesen tükrözzék és mozdítsák elő;

53.

sürgeti a Tanácsot, hogy nyomatékosan lépjen fel az Orosz Föderáció és Grúzia közötti fegyverszüneti megállapodás maradéktalan végrehajtása érdekében, és kéri, hogy az EU védelmezze Grúzia területi sérthetetlenségének elvét és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását; üdvözli az EU megfigyelői missziója megbízatásának meghosszabbítását, és nyomatékosan kéri a Tanácsot, gondoskodjon arról, hogy a megfigyelők beléphessenek a konfliktus által érintett minden területre, ideértve Abházia és Dél-Oszétia szakadár régióit is, és ebből a célból felhasználhassák az EU pénzügyi eszközeit a válságövezetben élő lakosság segítésére; hivatkozva a grúziai konfliktust vizsgáló független nemzetközi tényfeltáró misszió jelentésére kéri, hogy az EU a hatékony konfliktusmegelőzési mechanizmusok kialakítása, többek között az emberek közti kapcsolatok előmozdítása érdekében vonja le a múltbeli tanulságokat;

54.

nyomatékosan kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy a genfi tárgyalások újbóli fellendítése által fokozza az EU erőfeszítéseit a konfliktusok hatékony megelőzése és a nagorno–karabahi régió, a Dnyeszteren túli régió, illetve mindenekelőtt az Oroszország és Grúzia, valamint annak szakadár régiói, Dél-Oszétia és Abházia közötti konfliktusoknak a nemzetközi joggal összhangban álló, békés rendezése érdekében; hangsúlyozza a régióbeli rögzült konfliktusok átgyűrűzésének lehetséges veszélyét; ezzel összefüggésben javasolja a Dél-Kaukázus biztonságáról és az együttműködésről szóló konferencia létrehozását, amely egy dél-kaukázusi stabilitási paktum létrehozása céljából összefogná az érintett országokat és az érdekelt regionális és globális szereplőket; üdvözli Törökország és Örményország kormányának közelmúltbeli közeledését, és sürgeti, hogy parlamentjeik írják alá egyezményeiket;

55.

hangsúlyozza, hogy a békefolyamatra vonatkozó tárgyalásokat korlátozott időhatáron belül és a kölcsönös bizalom légkörében kell lefolytatni; úgy véli, hogy a tárgyalásoknak egy független, demokratikus és életképes Palesztina létrehozására kell irányulniuk, amely az 1967-es határokon belül, békében és biztonságban Izrael állam mellett, és az Egyesült Nemzetek Szervezetének vonatkozó határozataival összhangban nemzetközileg elismert határokkal rendelkezik;

56.

kéri, hogy az EU a Tanács 2009. december 12-i következtetéseivel összhangban vállaljon erőteljesebb – a palesztin gazdasági talpra állás és a Gázai övezetben zajló drámai humanitárius válság kezelésének támogatása tekintetében rendelkezésre bocsátott uniós pénzügyi forrásokhoz mérhető – politikai szerepet a békefolyamat újraindítására irányuló, folyamatban levő nemzetközi erőfeszítésekben; kéri, hogy az alelnök/főképviselő vegyen tekintetbe milyen olyan eszközt, amely hozzájárulhat a tartós béke előmozdításához ebben a térségben;

57.

üdvözli a Tanács határozatát, amely 2010 decemberéig meghosszabbítja az Európai Unió palesztin területeken folytatott rendőri missziójának (EUPOL COPPS) megbízatását; úgy véli, hogy még erőteljesebb támogatásra van szükség a jogállamiság és a rendőri kapacitás fejlesztéséhez, és felszólít az erőfeszítések fokozására e tekintetben; tudomásul veszi a Tanács határozatát, amely meghosszabbítja az EU határőrizeti missziójának mandátumát Rafahban (EUBAM Rafah), illetve e misszió újraindítása iránti eltökéltségét és erre való készségét; úgy véli, hogy ennek az eltökéltségnek kézzelfogható kezdeményezésekben kellene megnyilvánulnia, amelyek célja a palesztin területeken való mozgásszabadság visszaállítása, valamint a 2005-ben megtárgyalt és a felek által aláírt határforgalmi és határátlépési megállapodás újraindítása;

58.

úgy véli, hogy fontos minden szinten fokozni a politikai párbeszédet az „Unió a Mediterrán Térségért” tagjai között, elhárítva a feszültségeket, amelyek késleltették a Barcelona székhelyű titkárság felállítását és a közös társadalmi, gazdasági és ökológiai érdekekre vonatkozó kézzelfogható projektek előmozdítását; reméli, hogy az Unió a Mediterrán Térségért pozitívan hozzájárul a közel-keleti konfliktusok megoldásához, Törökország és Ciprus egymáshoz való közeledéséhez és az arab államok demokratikus fejlődéséhez;

59.

úgy véli, hogy az Unió a Mediterrán Térségért közre tudna működni a közel-keleti feszültségek csillapításában az egész régióra kiterjedő konkrét együttműködési projektek előmozdítása révén; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy rendkívül fontosak a palesztinok és izraeliek közötti, igazságos és tartós közel-keleti béke elérését szolgáló bizalomépítő intézkedések az új intézmény megfelelő működésének elősegítésére;

60.

hangsúlyozza, hogy az EU szempontjából a társelnökségnek a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek megfelelően összhangban kell állnia az Európai Unió külső képviseletével; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés lehetőséget ad az EU számára, hogy biztosítsa az egységességet, a koherenciát és a folyamatosságot az „Unió a mediterrán térségért” új intézményeibe akkreditált képviseletein;

61.

megjegyzi, hogy a választások utáni Afganisztán fejlődésének döntő és kritikus szakaszába érkezett, új kormány alakul Kabulban, ami lehetőséget teremt új napirend körvonalazására és új megállapodások kialakítására az afgán néppel;

62.

üdvözli az EU afganisztáni és pakisztáni fellépésének fokozására irányuló tanácsi cselekvési tervet, amelyet az Általános Ügyek Tanácsa és a Külkapcsolatok Tanácsa 2009 októberében fogadott el, valamint üdvözli a Tanács nyilatkozatát, amely szerint ismét kész támogatást nyújtani a térségben a kihívások teljesítéséhez, együttműködve az érintett országokkal és a nemzetközi partnerekkel, de hangsúlyozza, hogy a cselekvési terv puszta terv marad csupán, ha az EU tagállamai nem vállalnak egyértelműen elkötelezettséget a végrehajtásában való részvétel tekintetében; kéri a Tanácsot, a Bizottságot és az elnökséget, hogy tegyenek összehangolt erőfeszítéseket a cselekvési terv haladéktalan végrehajtása érdekében; nyomatékosan kéri, hogy a biztonságos környezet fokozására képes, fenntartható és hatékony polgári rendőrségi struktúrák létrehozása érdekében a Tanács tegyen komolyabb előrelépéseket az EUPOL személyi állományának teljes telepítése tekintetében;

63.

elismeri, hogy Pakisztán továbbra is rendkívül komoly kihívások előtt áll, és egyetért azzal, hogy az EU határozott támogatást nyújtson egy erős, világi és polgári pakisztáni kormány számára; hangsúlyozza, hogy Pakisztánnak kulcsszerepe van a térségben, és ismételten kifejezésre juttatja, hogy egy szilárd, demokratikus és virágzó Pakisztán ugyancsak központi jelentőséggel bír olyan globális feladatok teljesítésében, mint például a terrorizmusellenes küzdelem, a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozása, a kábítószer-kereskedelem felszámolása és az emberi jogok védelme, és erőteljesen bátorítja egy átfogó stratégia elfogadását a terrorizmus leküzdése és gyökeres okainak megszüntetése érdekében;

64.

egyetért azzal, hogy az EU elkötelezetten támogassa a demokráciát az egyesített, föderális Irakban; hangsúlyozza, hogy támogatja az EU erőteljes és folyamatos kötelezettségvállalását a jogállamiság kialakítása tekintetében Irakban, és üdvözli az EUJUST LEX megbízatásának egy évvel történő meghosszabbítását és úttörő tevékenységét Irak területén; várakozással tekint az ebben az összefüggésben tervezett további teendők elé, amelyekre a Tanács ígéretet tett; kéri, hogy fokozzák az intézményi együttműködést a kurd regionális kormány hatóságaival, különösen a gazdasági kérdések tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel bagdadi épületeinek aktiválását;

65.

hangot ad súlyos aggályának az iráni politikai fejleményekkel, valamint azzal kapcsolatban, hogy a 2009. júniusi elnökválasztások során a beszámolók szerint tömegesen történtek választási csalások, ami az Iszlám Köztársaság 30 éves történetének legnagyobb tiltakozó mozgalmát indította el, tüntetésekkel és azok biztonsági erők általi erőszakos leverésével, amely események máig tartanak; aggodalommal tölti el nemcsak a politikai ellenfelek letartóztatása, kínzása és megölése, hanem az Irán nukleáris programjáról szóló tárgyalásokban folyamatosan beálló patthelyzet is, és felszólítja az iráni kormányt, hogy kezdjen komoly tárgyalásokat a nukleáris kérdésről; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az iráni hatóságok törölték az Európai Parlament iráni küldöttségének 2010. januári látogatását, és kifejezi szolidaritását azon irániakkal, akik életüket kockára téve továbbra is nyilvánosan követelik az emberi jogok tiszteletben tartását és a demokratikus szabadságjogok növelését Iránban; elítéli Irán arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a külföldi adások és az internet zavarása által gátolja a tájékozódás szabadságát; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mérlegelje szankciók bevezetését a közigazgatás és a biztonsági szolgálatok egyéni, az elterjedt emberi jogi jogsértésekért felelős tagjaival szemben, és dolgozzon ki intézkedéseket a „zöld mozgalom” azon tagjainak támogatására, akik üldöztetést szenvednek és/vagy száműzetésbe kényszerülnek;

66.

megjegyzi, hogy az EU és Kína közötti gazdasági kapcsolatok terén folyamatos növekedés volt tapasztalható, és az emberek közötti kapcsolatoknak mind a köre, mind pedig a mértéke nőtt; ugyanakkor rendkívüli módon aggasztja a kínai hatóságok vonakodása számos emberi jogi jogsértés megoldásával kapcsolatban, valamint annak biztosítása terén, hogy a nép élvezze az alapjogokat és szabadságokat;

67.

kifejezi azon elvárását, hogy stratégiai fontosságú kapcsolat jöjjön létre az EU és Kína között, és kifejezi azon óhaját, hogy feltárja a gazdasági és kereskedelmi ágazaton túlmutató, kölcsönös érdekeket magukban foglaló kérdésekről szóló kapcsolat megerősítésének módjait;

68.

üdvözli a Tajvani-szoros két partja közötti kapcsolatok fejlesztése érdekében Taipei és Peking által tett erőfeszítéseket, amelyek elősegítik Kelet-Ázsia stabilitásának és biztonságának megerősítését, és bátorítja a feleket, hogy erősítsék tovább a párbeszédet, a gyakorlati együttműködést és a bizalomépítést; méltatja a Tanács 2009. május 8-i nyilatkozatát, amelyben ismételten megerősíti támogatását Tajvan WHO-ban való részvétele iránt; határozottan támogatja, hogy Tajvan megfigyelőként részt vegyen olyan fontos nemzetközi szervezetekben és tevékenységekben, mint az ICAO és az UNFCCC, amelyek esetében Tajvan részvétele fontos az Európai Unió és a globális érdekek szempontjából;

69.

megismétli, hogy határozottan támogatja az EU és India közötti stratégiai kapcsolat megerősítését és annak feltárását, hogy milyen további módok vannak a kapcsolat közös érdekű gazdasági, politikai, biztonsági és kereskedelmi téren történő elmélyítésére;

70.

elismeri az ASEAN-nak a regionális stabilitás és jólét területén játszott növekvő szerepét; úgy véli, hogy a regionális integráció mellett egyaránt elkötelezett EU és ASEAN nagy együttműködési potenciállal rendelkezik; megállapítja, hogy szükség van az EU és az ASEAN közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fokozására tett intézkedésekre, hogy ezáltal segíteni lehessen a két régió közötti kapcsolatok összességének konszolidálását, illetve ösztönözni lehessen a további előrelépést a politikai együttműködés és a biztonság, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása tekintetében, továbbá az energiaügy és a környezetvédelem területén, szociokulturális téren, illetve az együttműködés és a fejlődés területén;

71.

elégedettséggel veszi tudomásul, hogy az Atalanta-művelet továbbra is sikeresen járul hozzá a szomáliai partok menti hajózás biztonságához, védelmet biztosítva az Élelmezési Világprogram keretében Szomáliába segélyeket szállító bérelt hajók, az Afrikai Unió szomáliai béketámogató művelete részére fontos szállítmányokat szállító hajók, valamint más, sebezhető hajók számára; üdvözli a Tanács határozatát, amely 2010. december 12-ig meghosszabbítja a művelet megbízatását; támogatását fejezi ki, hogy válságkezelési műveletet indított annak érdekében, hogy hozzájáruljon a szomáliai ideiglenes szövetségi kormány nemzeti biztonsági erőinek kiképzéséhez; hangsúlyozza, hogy szükség van a kiképzésben részt vett biztonsági erőknek az állami és parancsteljesítő gépezetbe történő megfelelő integrációjára, hogy visszatérésüket követően ne forduljanak az éppen általuk védelmezendő kormány ellen;

72.

ismételten emlékeztet az EU és Latin-Amerika közötti kapcsolatokra vonatkozó globális partnerségről és közös stratégiáról szóló, 2001. november 15-i állásfoglalásában (6) tett javaslatára, amelyet a bécsi, illetve limai EU-LAC csúcstalálkozóra tekintettel elfogadott 2006. április 27-i (7) és 2008. április 24-i (8) állásfoglalásaiban meg is ismételt, miszerint készüljön egy euro-latin-amerikai béke és biztonsági charta az ENSZ Charta mintájára, amely közös politikai, stratégiai és biztonsággal kapcsolatos cselekvéseket és kezdeményezéseket tenne lehetővé; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyen aktív lépéseket ezen ambiciózus cél elérésére, és támogassa ezen javaslatot a legközelebbi EU –LAC csúcstalálkozón, amelyre 2010 májusában, Madridban kerül majd sor;

73.

úgy véli, hogy a közép-amerikai országokkal kötendő társulási megállapodásról szóló tárgyalások, valamint a Mercosurral kötendő társulási megállapodásról szóló megújított tárgyalások felé történő előrehaladás prioritást élvező ügyek; megjegyzi, hogy befejeződtek az Andok Közösség országaival kötendő többoldalú megállapodásról szóló tárgyalások; hozzálát az e megállapodásokról szóló parlamenti ratifikációs eljárás kellő pontossággal történő végrehajtásához annak biztosítására, hogy a megállapodások valamennyi kölcsönösen fontos szempont vonatkozásában pozitív hatással legyenek;

74.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, a NATO főtitkárának, a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének, az EBESZ hivatalban lévő elnökének, az EBESZ Parlamenti Közgyűlése elnökének, a Nyugat-európai Unió Parlamenti Közgyűlése elnökének, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága elnökének és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elnökének.

22.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 349/63

1.

emlékeztet arra, hogy az európai biztonsági stratégia és a végrehajtásáról szóló jelentés az alábbiakat emeli ki, mint az Európai Unióra leselkedő legnagyobb veszélyeket és az előtte álló legnagyobb kihívásokat:

2.

hangsúlyozza, hogy a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) segítségével az Unió lépéseket tesz az európai védelmi stratégiában azonosított kihívások és fenyegetések kezelésére, ezáltal hozzájárulva az európai polgárok biztonságának javításához;

3.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak erős és hatékony kül-, biztonság- és védelempolitika segítségével növelnie kell stratégiai autonómiáját a béke megőrzése, a konfliktusok megelőzése, a nemzetközi biztonság megerősítése, saját polgárai és a KBVP-missziók által érintett polgárok biztonságának védelme, saját érdekeinek a globális porondon történő megvédése és alapértékeinek érvényesítése érdekében, hozzájárulva a nemzetközi jogot alátámasztó és az emberi jogok és demokratikus értékek tiszteletben tartását világméretben előmozdító hatékony multilateralizmus kialakításához, az EUSz 21. cikke (2) bekezdése e) pontjával; az ENSZ alapokmánya célkitűzéseivel és elveivel, valamint a Helsinki Záróokmány elveivel és Párizsi Charta célkitűzéseivel összhangban, beleértve a külső határokra vonatkozó elveket és célkitűzéseket is;

4.

hangsúlyozza, hogy a világban a béke és a biztonság fenntartásáért elsődlegesen az ENSZ Biztonsági Tanácsa felel, és megismétli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét újjá kell szervezni annak érdekében, hogy alkalmasabb legyen feladatai ellátására, valamint arra, hogy hatékony megoldásokat kínáljon a globális kihívásokra és fenyegetésekre;

5.

elismeri, hogy az Uniónak e célkitűzéseit saját intézményi képességeinek – a kihívásokra való tekintettel történő fejlesztése révén, valamint a nemzetközi szervezetekkel, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetével és regionális szervezetekkel, különösen az EBESZ-szel és az Afrikai Unióval, továbbá e szervezeteken belül folytatott többoldalú együttműködés révén kell megvalósítania, az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban;

6.

ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Unió az e fenyegetések és kihívások elleni fellépés érdekében tesz egy olyan átfogó és proaktív megközelítés keretében, amely összehangolja az Unió és a tagállamok rendelkezésére álló különféle polgári és katonai eszközöket: a konfliktusmegelőzést és a válságkezelést, a pénzügyi segítségnyújtást és a fejlesztési támogatást, a szociális és környezetvédelmi politikákat, diplomáciai és kereskedelempolitikai eszközöket, valamint a bővítést; hangsúlyozza, hogy a civil és katonai eszközök összehangolása valódi hozzáadott értéket képvisel az Unió válságkezelési politikája tekintetében;

7.

ebben az összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy stratégiáikat és nemzeti eszközeiket hatékonyabban hangolják össze az uniós stratégiákkal és eszközökkel a koherencia és a hatékonyság javítása érdekében, valamint hogy jelenlétük hatásosabb és láthatóbb legyen;

8.

a terrorellenes fellépésekkel összefüggésben támogatja az EU terrorizmusellenes stratégiáján, valamint a radikalizálódás és a terroristatoborzás elleni küzdelemre irányuló európai uniós stratégián alapuló megközelítés alkalmazását, különösen az internet terrorizmus és radikalizáció céljára történő használata vonatkozásában; vita kezdeményezését javasolja az emberi jogok védelméről és előmozdításáról, külön figyelmet szentelve az áldozatoknak;

9.

elismeri, hogy az energiabiztonság kulcsfontosságú az EU tagállamainak működése szempontjából, ezért a biztonságpolitikának ezen a területén szoros együttműködésre biztatja a tagállamokat;

10.

üdvözli a tagállamok által a számítógépes fenyegetések elleni fellépés érdekében tett erőfeszítéseket; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy készítsenek elemzést a lehetséges kiberfenyegetésekről, és terjesszenek elő olyan intézkedéseket, melyek a bevált gyakorlatok alapján hatékony és összehangolt védelmet kínálnak az ilyen fenyegetésekkel szemben, és amelyek előkészítik a jövőbeli európai kiberbiztonsági stratégiát;

11.

megismétli azt az ajánlását, miszerint az európai biztonsági stratégiát ötévenként, az új parlamenti ciklus kezdetével egy időben, az Európai Parlamenttel folytatott megfelelő konzultációt követően felül kell vizsgálni;

12.

hangsúlyozza, hogy egy széleskörű nyilvános vitát eredményező fehér könyv fokozná a KBVP láthatóságát és az együttműködést a biztonság és védelem terén azáltal, hogy egyértelműbben meghatározná az Unió biztonsági és védelmi célkitűzéseit és érdekeit a rendelkezésre álló eszközökhöz és erőforrásokhoz viszonyítva, következésképpen hatékonyabbá és egyértelműbbé tenné az európai biztonsági stratégia végrehajtását, valamint az EU válságkezelési műveleteinek tervezését és lebonyolítását;

13.

felkéri a Tanácsot, hogy 2010-ben folytasson kiterjedt vitát az Európai Parlamenttel és a tagállamok parlamentjeivel a Lisszaboni Szerződés KBVP-t érintő új rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatban, többek között az alábbiakat illetően:

14.

az Európai Unió létrehozásáról szóló szerződés 42. cikkének (7) bekezdésében megfogalmazott kölcsönös segítségnyújtási záradék beillesztését követően felszólítja a NYEU-tagsággal is rendelkező európai uniós tagállamokat, hogy helyezzék hatályon kívül az 1954-ben módosított Brüsszeli Egyezményt, beleértve a NYEU parlamenti közgyűlésére vonatkozó rendelkezéseket is;

15.

felkéri a Tanácsot, hogy tekintettel az új szerződésben szereplő szolidaritási záradékra, újból nyissa meg a vitát – a 2006. májusi Barnier-jelentés alapján – az európai polgári védelmi erő létrehozásáról, amely a tagállamok eszközeit összefogva hatékony kollektív választ ad természeti vagy ember által okozott katasztrófa esetén, az Unión belül és kívül egyaránt; úgy véli, hogy az KBVP katonai dimenziójának az ilyen polgári válsághelyzetekben hozott intézkedések végrehajtására is ki kell terjednie;

16.

hangsúlyozza, hogy tekintettel a Lisszaboni Szerződés által a KBVP területén lehetővé tett előrelépésekre indokolt és hasznos lenne a Külügyi Tanácson belül a védelmi miniszterekből álló és az alelnök/főképviselő által elnökölt Védelmi Tanács létrehozása, amely különleges szerepet játszana az együttműködés megerősítése, valamint a katonai képességek fejlesztése, összehangolása és integrálása terén;

17.

úgy véli, hogy az alelnöknek/főképviselőnek sürgősen cselekednie kell a különböző uniós külpolitikák koherensebbé tétele érdekében, és ennek a koherenciának a gyakorlatban úgy kellene megnyilvánulnia, hogy az alelnök/főképviselő illetékességi körébe tartozó különleges képviselőket/a küldöttségek vezetőit felruházzák a szükséges hatáskörökkel az érintett felekkel és a nemzetközi közösséggel szemben;

18.

támogatja egy polgári–katonai válságkezelési és tervezési igazgatóság (Crisis Management and Planning Directorate, CMPD) létrehozását, amelynek feladata a válságkezelés és az Unió polgári és katonai műveleteinek stratégiai tervezése, valamint a KBVP kialakításának elősegítése lenne, különös tekintettel a polgári és katonai képességekre; sajnálja ugyanakkor, hogy az új struktúra felállítása jelentős késedelmet szenved; szuoros együttműködésre szólít fel az európai külügyi szolgálaton belül egyrészről a CMPD és a KBVP egyéb struktúrái, másrészről pedig a válságplatform és a Bizottság egyéb illetékes szolgálatai között, amely együttműködésnek az európai külügyi szolgálat részét kell képeznie annak érdekében, hogy összehangolt stratégiai tervezőkapacitás épüljön ki az átfogó európai megközelítés kidolgozására;

19.

felszólítja a főképviselőt/Bizottság alelnökét, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy szüntessék meg a polgári és katonai tervezési képességek közötti egyensúlyhiányt és gondoskodjanak arról, hogy megfelelő és elegendő szakértelmet lehessen biztosítani a KBVP-missziók számára az igazságszolgáltatás, a polgári közigazgatás, a vámügy és a közvetítés területén;

20.

ismét felszólít az alelnök/főképviselő felügyelete alatt álló állandó uniós műveleti központ létrehozására, amelynek feladata az operatív tervezés és a katonai műveletek lebonyolítása lenne; kéri, hogy ezt a műveleti központot kapcsolják az EKSZ-hez; hangsúlyozza, hogy a hét főparancsnoksággal működő jelenlegi rendszer kevésbé hatékony és válaszképes, valamint jelentős költségvonzata van, és hogy a terepen történő polgári–katonai egyeztetéshez állandó katonai kapcsolattartóra van szükség; úgy véli, hogy az állandó műveleti központ tehát katonai tervezési és végrehajtási képességnek minősíthető, és a hatékony polgári és katonai egyeztetéshez szükséges szinergiák érdekében földrajzilag ugyanott kellene elhelyezkednie, ahol a CPCC található; megismétli, hogy az uniós műveleti központ megkönnyítené a NATO-val való együttműködést, miközben nem sértené egyik szervezet döntési autonómiáját sem;

21.

hangsúlyozza, hogy mielőbb állandó strukturált együttműködést kell kialakítani a lehető legszélesebb körű részvételt biztosító kritériumok alapján, amely lehetővé tenné a tagállamok számára a KBVP-hez való hozzájárulásuk fokozását;

22.

hangsúlyozza, hogy a KBVP kidolgozása és továbbfejlesztése során teljes mértékben tiszteletben kell tartani egyes EU-tagállamok semlegességét és el nem kötelezettségét, és kerülni kell ezen elvek aláásását;

23.

hangsúlyozza e különböző reformok jelentőségét a KBVP-re vonatkozó, 2008 decemberében megújított és az Európai Tanács által is jóváhagyott ambíciók teljesítése, valamint a KBVP hatékonyságának és hozzáadott értékének növelése tekintetében, mivel ez az eszköz egyre fontosabb szerepet tölt be;

24.

üdvözli az EBVP/KBVP által elért eredményeket annak tizedik évfordulóján, és megjegyzi, hogy az Unió polgári és katonai műveleteket folytat a KBVP keretében a nemzetközi biztonságra és az európaiak biztonságára leselkedő veszélyek ellen; megjegyzi, hogy e missziók többségére a válságkezelés területén került sor; elismerését fejezi ki a 23 (jelenleg zajló vagy lezárult) EBVP-misszióban és -műveletben részt vevő mintegy 70 000 fős személyzetnek; elismeréssel adózik Javier Solanának, a Tanács eddigi főtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, az EBVP kialakítása terén tett erőfeszítéseiért; ismét felhívja a tagállamokat, hogy határozzák meg az EBVP-missziók elindítására vonatkozó kritériumokat és fontolják meg a nemzeti „fenntartások” kérdését;

25.

üdvözli az Európai Unió EU NAVFOR – Atalanta nevű szomáliai tengeri műveletének sikeres hozzájárulását a kalózok elleni küzdelemhez az Adeni-öbölben és Szomália partjai mentén, amelynek célja a humanitárius segélyek eljuttatásának biztosítása volt az ország valamennyi nélkülözőjéhez; hangsúlyozza, hogy az Atalanta művelet a kalóztámadások elleni küzdelem kulcsszereplőjévé vált, többek között a tengerbiztonsági központ (Szomáli-félsziget) révén; üdvözli a Tanács arra vonatkozó határozatát, hogy a művelet megbízását 2010 decemberéig újabb egy évvel meghosszabbítsa, valamint tudomásul veszi, hogy kiterjesztik e művelet megbízását, amelynek célja az EU-t (a polgárok és ellátásuk biztonságát, a kiszolgáltatott hajók védelmét) közvetlenül érintő biztonsági kérdés kezelése, valamint egy humanitárius és műveleti vészhelyzet megoldása (a szomáliai népesség részére élelmiszert szállító, az Élelmezési Világprogram által bérelt hajók, valamint az Afrikai Unió katonai megfigyelőmissziója (AMISOM) számára logisztikai támogatást nyújtó hajók kísérete révén); ugyanakkor nagyra értékeli az európai haditengerészeti együttműködés megerősítéséhez való hozzájárulását, valamint a KBVP tengeri dimenziójának továbbfejlesztését; szintén üdvözli harmadik országok (Norvégia, Horvátország és Montenegró) műveletben való részvételét és a régióban jelen lévő haditengerészeti erőkkel a SHADE-mechanizmus (közös tájékoztatás és konfliktusfelszámolás – Shared Awareness and De-confliction) keretében folytatott jó együttműködést; sajnálatát fejezi ki azonban a műveleti területen letartóztatott, kalóztámadással és fegyveres rablással gyanúsított személyek perbefogásával kapcsolatos folyamatos problémák miatt, amelyek aláássák a kalózok elleni nemzetközi küzdelem hitelét;

26.

hangsúlyozza, hogy kezelni kell a kalóztámadások jelenségének okait, amelyek a Szomáliában tapasztalható instabilitásban és szegénységben gyökereznek, és következésképpen úgy véli, hogy az Uniónak az Afrikai Unióval és az ENSZ-szel közösen, a biztonság, a politikai stabilitás és a jogállamiság helyreállítását célzó intézkedések segítségével, valamint a fenntartható fejlődés előmozdításával támogatnia kell az ideiglenes szövetségi kormányt, valamint a regionális békefolyamat megkezdése céljából közös stratégiát kell kidolgoznia;

27.

szorgalmazza, hogy az EU Szomáliával szembeni megközelítése során vegye figyelembe, hogy fenntartható módon csak egy nagy ívű, hosszú távú, az ideiglenes szövetségi kormány biztonsági erőinek felépítésén túlmutató államépítési program járulhat hozzá az ország békéjéhez és biztonságához; felkéri ezért a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek javaslatot ambiciózus, közös, átfogó uniós stratégiára Szomáliával kapcsolatban;

28.

különösen hangsúlyozza, hogy sürgősen lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az ideiglenes szövetségi kormány fenn tudja tartani magát és ki tudja terjeszteni ellenőrzését Szomália területére; ezzel összefüggésben üdvözli a Tanácsban 2010. január 25-én született megállapodást, mely szerint katonai missziót indítanak a KBVP keretében (EU kiképzési misszió, EUTM Szomália), amely az EU partnereivel, többek között az ideiglenes szövetségi kormánnyal, Ugandával, az Afrikai Unióval és az ENSZ-szel szorosan együttműködve hozzájárul majd a szomáliai biztonsági erők Ugandában történő kiképzéséhez; felszólítja a főképviselőt, hogy ennek megfelelően tájékoztassa az Európai Parlamentet, és konzultájon azzal;

29.

hangsúlyozza azt is, hogy meg kell erősíteni a tengerfelügyeleti képességeket a régióban, elsősorban a régió országainak parti őrségei számára nyújtott képzéssel és hálózatuk kialakításával, továbbá úgy véli, hogy az Uniónak támogatnia kell ezen erőfeszítéseket a Dzsibuti Magatartási Kódex, valamint annak a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által kidolgozott és a régió országai által jóváhagyott végrehajtási terve (információcsere-központ Jemenben és a hajózó személyzet kiképzőközpontja Dzsibutiban) jóváhagyása révén;

30.

a jemeni helyzetet illetően emlékeztet 2010. február 10-i állásfoglalására, és felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy nemzetközi partnereikkel (köztük Jemen szomszédaival) közösen a biztonsági ágazat reformjától a terrorizmus elleni fellépéseken és a politikai párbeszéden át a humanitárius és gazdasági segítségig és oktatásig terjedő, átfogó megközelítés keretében közösen nyújtsanak támogatást a kormány számára.

31.

rámutat, hogy Afganisztánban és Pakisztánban stabilizálni kell a biztonsági és politikai helyzetet az európaiak biztonságát közvetlenül érintő globális veszélyek (terrorizmus, kábítószer-kereskedelem, a tömegpusztító fegyverek elterjedése) leküzdése érdekében, és ennek fényében üdvözli az EU Afganisztánra és Pakisztánra vonatkozó új cselekvési tervét, amit a Tanács által 2009. október 27-én fogadott el; ismételten megállapítja, hogy átfogó megközelítésre van szükség, amikor e kérdésekkel foglalkoznak, a biztonságot szorosabban összekapcsolva a fejlődéssel, a jogállamisággal, az emberi jogok, valamint a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szempontok tiszteletben tartásával; felkéri ezért a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek konkrétabb lépéseket ebben az irányban az Unió hozzájárulásának megerősítése révén, és hangolják jobban össze az Unió, a tagállamok és a nemzetközi közösség fellépéseit;

32.

úgy véli, hogy az afgán állam intézményi és igazgatási képességeinek, a rendőri erőn túlmutató, az igazságszolgáltatási rendszer és a jogállamiság terén történő megerősítésére prioritásként kell tekinteni egy új európai stratégia végrehajtása keretében;

33.

sürgeti, hogy a Tanács és a Bizottság jelentősen növelje az afganisztáni polgári missziók rendelkezésére álló erőforrásokat annak érdekében, hogy az EU polgári prioritása hitelessé váljon az afgánok és a nemzetközi partnerek szemében egyaránt; hangsúlyozza, hogy a hatékony és hiteles polgári rendőri erő létrehozására van szükség ahhoz, hogy jogállam épüljön Afganisztánban, és elismerését fejezi ki az afganisztáni EUPOL-misszió munkájáért; felszólítja a Tanácsot, hogy sürgősen orvosolja az EUPOL-misszió folyamatos létszámhiányát, továbbá további szálláshelyek biztosításával és megfelelő logisztikai támogatással könnyítse meg a misszió bevetéseit a tartományokban; felszólítja a NATO-t, hogy működjön szorosabban együtt a misszióval és hangolja össze rendőri tevékenységét az EUPOL-lal a Nemzetközi Rendőri Együttműködési Bizottság (IPCB) keretein belül;

34.

támogatja a Tanács által egy pakisztáni támogató misszió lehetőségének megvizsgálására tett javaslatot, amelynek célja a biztonsági szektor reformja és a terrorizmus elleni képességek kialakítása lenne, hogy ezen támogatás révén az ország terrorizmus elleni stratégiát tudjon kialakítani, és mindeközben párbeszéd alakuljon ki a jogállamiságról és az emberi jogokról;

35.

üdvözli az EULEX Kosovo misszió sikeres bevetését Koszovó egész területén, és hangsúlyozza, hogy a misszió minden komponensének (rendőri, vám- és igazságügyi) továbbra is akadálytalanul kell tudnia működnie Koszovó egész területén, beleértve az északi régiót is;

36.

e tekintetben üdvözli az EULEX Kosovo és Szerbia közötti rendőri együttműködési jegyzőkönyv aláírását, és rámutat arra, hogy e megállapodás tisztán technikai természetű és rendeltetése a szervezett bűnözés elleni küzdelem elősegítése;

37.

elítél minden ellenséges fellépést az EULEX Kosovo ellen, amelynek feladata, hogy a koszovói hatóságokkal együtt és valamennyi koszovói közösség javára kialakítsa és megerősítse a jogállamiságot;

38.

kéri a Tanácsot, hogy vegye fontolóra egy KBVP katonai művelet bevetésének lehetőségét a KFOR felváltására;

39.

Bosznia-Hercegovina tekintetében megjegyzi, hogy a folyamatos politikai nehézségek ellenére a biztonsági helyzet viszonylag nyugodt és stabil, és hangsúlyozza az EU katonai műveletének (EUFOR ALTHEA) e téren tett hozzájárulását; támogatja a Tanács arra vonatkozó határozatát, hogy az Európai Unió rendőri missziójának (EUPM) munkáját a továbbiakban a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemre összpontosítja, hangsúlyozza továbbá az átfogó megközelítés szükségességét a jogállamiság terén (rendőrség igazságügy börtönök); arra ösztönzi a Tanácsot, hogy a közeljövőben hozzon határozatot arra vonatkozólag, hogy az EUFOR Althea ezentúl a bosnyák fegyveres erők kiképzésére összpontosítson; sajnálja, hogy nem folyik összehangolt politikai döntéshozatal a bosznia-hercegovinai nemzetközi erő jövőjéről, ami az erőkben részt vevő számos állam egyoldalú visszalépését eredményezi és árthat az uniós fellépés hitelességének és következetességének Bosznia-Hercegovinában; emlékezteti a Tanácsot arra, hogy a 2003-ös szaloniki megállapodás értelmében fenn kell tartania az EU-hoz való csatlakozás távlati lehetőségét;

40.

emlékeztet az Unió által a Grúzia és Oroszország közötti konfliktus kiéleződésének elkerülésében játszott meghatározó szerepre, különös tekintettel a 2008. augusztus 12-i és szeptember 8-i megállapodások végrehajtásának felügyeletével megbízott misszió gyors bevetésére; sajnálja, hogy az Orosz Föderáció még nem tett eleget a megállapodásokban vállalt kötelezettségeinek; hangsúlyozza, hogy a grúziai uniós megfigyelő misszió szerepe az EBESZ- és ENSZ-missziók távozását követően különösen döntő jelentőségűvé vált;

41.

támogatja a misszió egyéves meghosszabbítását, és kéri, hogy erősítsék meg megfigyelői képességét, ideértve műszaki felszereltségét is; sajnálatosnak tartja, hogy a misszió személyzetét az orosz és helyi erők akadályozzák abban, hogy látogatást tegyenek a szeparatista dél-oszétiai és abháziai területeken;

42.

úgy véli, hogy az Uniónak fokoznia kell tevékenységét a palesztin területeken; üdvözli az EUPOL COPPS rendőri misszió munkáját, és felszólítja a Tanácsot, hogy vegye fontolóra e misszió megerősítését és tegyen javaslatot a rafahi határellenőrzést támogató misszió (EUBAM Rafah) fenntartása és hatékonyabbá tétele, illetve a Gázai övezetben kialakult drámai humanitárius válsághelyzet enyhítése tekintetében;

43.

az iraki EUJUST LEX misszió tekintetében támogatja – a helyszínen kialakult biztonsági helyzet fényében – a tevékenységek fokozatos megindítását az iraki területen;

44.

elismeri, hogy szükség van az Unió részvételére egyes afrikai országok, így például a Kongói Demokratikus Köztársaság és Bissau-Guinea biztonsági szektorának reformjában, és felszólítja a Tanácsot, hogy fellépéseit a biztonsági ágazat reformjához való átfogó megközelítés keretében végezze, valamint rendszeresen értékelje e missziók hatékonyságát és hatását;

45.

a Haitiban kialakult helyzettel kapcsolatban hangsúlyozza az európai segélyintézkedések összehangolásának fontosságát; ebben az összefüggésben üdvözli az EU kollektív, legalább 300 fős rendőri erőt kitevő hozzájárulását az ENSZ haiti stabilitási missziója (MINUSTAH) rendfenntartási képességeinek ideiglenes megerősítéséhez, valamint üdvözli a Tanács arra vonatkozó határozatát, hogy a Brüsszelben külön egységet állítson fel (EUCO Haiti) a tagállamok katonai és biztonsági eszközökben tett hozzájárulásainak összehangolására, az ENSZ által azonosított igényeket kielégítendő, ezáltal kiegészítve a Megfigyelő- és Információs Központ (MIC) munkáját; sajnálja ugyanakkor, hogy a tagállamok és az Európai Unió nem hangolják össze tevékenységeiket Haitival kapcsolatban; felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy álljon az európai erőfeszítések élére e területen;

46.

hangsúlyozza az uniós műveletek tapasztalatainak fontosságát, és felszólítja a Tanácsot, hogy vegye fontolóra, milyen mechanizmus tenné lehetővé részvételét e folyamatban; reméli e tekintetben, hogy tájékoztatást kap a polgári missziók tapasztalatainak azonosításáról és az azok alapján tett további lépésekről szóló első éves jelentéséről; sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy kezdeményezze a múltbeli és a jelenlegi EBVP/KBVP-missziók alapos és átlátható vizsgálatát azok erősségeinek és hiányosságainak feltárása érdekében;

47.

üdvözli a Unió Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban működő katonai missziója (EUFOR Tchad/RCA) feladatainak sikeres átadását az ENSZ Közép-afrikai Köztársaságban és Csádban állomásozó MINURCAT misszójának, és tájékoztatást kíván kapni a jelenleg gyűjtés alatt álló tapasztalatokról, különös tekintettel arra, hogy az Afrikai Unióval és az ENSZ-szel folytatott gyakorlati együttműködés tekintetében jelenleg tapasztalható hiányosságok és problémák miként kerülhetők el a jövőben megvalósítandó missziók során;

48.

hangsúlyozza, hogy európai uniós gyakorlatoknak egy ambiciózusabb uniós gyakorlati politika részeként történő tervezése és kivitelezése a KBVP terén – beleértve az élethű gyakorlatok (real-life excercises – LIVEX) lehetőségét is – jelentős mértékben hozzájárulna a tagállami képességek hatékonyabb összehangolásához, ami javítaná az interoperablitást és a tapasztalatok cseréjét;

49.

emlékeztet annak fontosságára, hogy a KBVP-műveletek valamennyi szakaszában az emberi jogi és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szempontokkal szisztematikusan kell foglalkozni; kéri, hogy az állomány kiképzése és a műveletek során vegyék figyelembe az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú (2000) és 1889. számú határozatát (2009); javasolja, hogy javítsák az állomány képzését az emberi jogok és a civil társadalom ismeretét illetően;

50.

üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanács 1887. sz. határozatát (2009), és maradéktalanul támogatja az ebben szereplő felhívást, amely szerint meg kell állítani a nukleáris fegyverek terjedését, és fokozott erőfeszítéseket kell tenni a leszerelés szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzése mellett történő végrehajtása érdekében; kéri a tagállamokat, hogy fogalmazzanak meg határozott közös álláspontot az Atomsorompó Szerződés (NPT) 2010-es felülvizsgálati konferenciájára, és ismételten emlékeztet a nukleáris fegyverek korlátozásával és az Atomsorompó Szerződés jövőjével kapcsolatosan a Tanácsnak tett 2009. április 24-i ajánlására (8), amelyben aláhúzta, hogy tovább kell erősíteni a NPT három pillérét, vagyis a nonproliferációt, a leszerelést, valamint a nukleáris energia polgári felhasználására irányuló együttműködést; sürgeti továbbá az Átfogó Atomcsend-szerződés (CTBT) mielőbbi ratifikálását és hatályba lépését;

51.

hangsúlyozza a nukleáris üzemanyag biztonságos szállítását biztosító nemzetközi rendszer (a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrzése alatt álló fűtőanyagbank-rendszer), valamint az olyan mechanizmusok kifejlesztésének fontosságát, amelyek megerősítik az EU harmadik országokkal kötött együttműködési megállapodásainak részét képező, úgynevezett „tömegpusztító fegyverekre vonatkozó záradékot”;

52.

üdvözli a nukleáris leszerelés előmozdítása mellett elkötelezett új amerikai vezetés nyilatkozatait és célkitűzéseit, és szoros EU–USA együttműködésre szólít fel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében; felhívja a két európai atomhatalmat, hogy nyilvánítsák ki egyértelmű támogatásukat e kötelezettségvállalás mellett, és új intézkedések meghozatalával segítsék annak megvalósulását; üdvözli ugyanakkor, hogy az Orosz Föderáció és az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt a tárgyalások folytatására egy új, átfogó, kötelező, a 2009 decemberében hatályát vesztő Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés (START I) helyébe lépő szerződés megkötése érdekében; e tekintetben a lehető legrövidebb időn belül kézzelfogható eredményeket vár el;

53.

tudomásul veszi, hogy a német kormánykoalíció 2009. október 24-én megállapodott az Egyesült Államok atomfegyvereinek német területről való kivonása tárgyában, támogatva Obama elnök politikáját, amelynek célja az atomfegyverektől mentes világ megteremtése, az ezen cél eléréséhez vezető köztes lépések megtétele, valamint a fegyverek ellenőrzésével és a leszereléssel kapcsolatos új, dinamikusabb megközelítés kialakítása az Atomsorompó Szerződés 2010-es felülvizsgálati konferenciáján; bátorítja az USA atomfegyvereinek jelenlétét saját területükön engedélyező egyéb tagállamokat, hogy tegyenek hasonlóan egyértelmű kötelezettségvállalást; e tekintetben üdvözli Németország, Hollandia, Belgium, Luxemburg és Norvégia külügyminisztereinek 2010. február 26-i, a NATO főtitkárához intézett levelét, amelyben kérték, hogy folytassanak átfogó vitát a szövetségen belül arról, miként kerülhet a NATO közelebb az atomfegyverek nélküli világ átfogó politikai célkitűzésének megvalósításához;

54.

ismételten aggodalmának ad hangot az iráni és észak-koreai helyzet kapcsán, emlékeztet továbbá az Unió azon kötelezettségvállalására, hogy a rendelkezésére álló valamennyi eszközt felhasználja a világszerte aggodalmat okozó nukleáris programok megelőzése, akadályozása, megállítása és lehetőség szerinti felszámolása érdekében; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az egyes államok által megkezdett leszerelés nincs közvetlen összefüggésben azzal, hogy más államok leállítják-e vagy folytatják nukleáris programjaikat, ezért határozott politikára van szükség azokkal az államokkal vagy szervezetekkel szemben, amelyek készek tömegpusztító fegyverek gyártását célzó programok elindítására, vagy amelyek már el is indítottak ilyen programot; hangsúlyozza a valamennyi tagállam összehangolt, az Unió e téren kialakított megközelítésével is összhangban álló fellépésének fontosságát;

55.

a hagyományos leszerelés tekintetében rámutat arra, hogy a jövőben különös figyelmet kell szentelni egy a fegyverkereskedelmet szabályozó nemzetközi szerződésről folytatott vitáknak;

56.

ismételten kifejezi teljes támogatását a szélesebb körű leszerelés és bizonyos fegyverek – például a vegyi és biológiai fegyverek, a gyalogsági aknák, szórt és szegényített urántartalmú lövedékek – teljes betiltása mellett, amelyek komoly szenvedéseket okoznak a polgári lakosság számára; sürgeti ezért, hogy többoldalú erőfeszítések révén biztosítsák a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítésükről szóló egyezmény (CWC), a biológiai és toxinfegyver-tilalmi egyezmény (BTWC), a kazettás bombákról szóló egyezmény (CCM) és a gyalogsági aknákról szóló egyezmény (APMC) maradéktalan végrehajtását, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozását célzó nemzetközi rendszer továbbfejlesztését; üdvözli e tekintetben a fegyverexportra vonatkozó uniós közös álláspont elfogadása révén az EU tagállamai által vállalt kötelezettségeket, valamint a Lisszaboni Szerződés 28B. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit, amelyek a közös leszerelési műveletek lebonyolítását az EU-ra bízzák;

57.

emlékeztet arra, hogy az Uniónak polgári és katonai képességeit egyaránt fejlesztenie kell annak érdekében, hogy meg tudjon felelni a növekvő operatív igényeknek, illetve hogy professzionálissá tegye válságkezelési tevékenységét; e tekintetben arra ösztönzi a Tanácsot, hogy határozzon meg egy új, globális, a képességek hatékony kialakítása érdekében megszervezett polgári–katonai célkitűzést;

58.

hangsúlyozza, hogy fel kell tárni a polgári és katonai képességek közötti együttműködési lehetőségeket, és azonosítani kell azokat a területeket, ahol a nehéz gazdasági körülmények között a tagállamok egyesíthetik erőfeszítéseiket és képességeiket, ami kulcsfontosságú a védelmi felszerelések növekvő költségeiből és a védelmi kiadások jelenlegi korlátaiból adódó együttes hatások kezelése érdekében, felhasználva az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) – amelyen belül lennie kell egy polgári és katonai fejlesztéseket felügyelő önálló egységnek is – felállítása által teremtett lehetőséget is;

59.

ismételten támogatásáról biztosítja a 2008. decemberi Európai Tanács alkalmával meghatározott, a polgári és katonai képességek megerősítésére irányuló nagyratörő célkitűzéseket; kéri a Tanácsot, hogy a jelenlegi gazdasági válság ellenére haladjon tovább az e keretben javasolt projektek megvalósítása terén; felkéri a Tanácsot, hogy rendszeresen adjon tájékoztatást arról, hogy a tagállamok milyen erőfeszítéseket tesznek e célok elérése érdekében;

60.

hangsúlyozza, hogy sok olyan tényezőt azonosítottak, amely akadályozza a polgári missziók gyors bevetését; kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy igazságügy- és belügyminisztériumaik tegyenek eleget az e téren fennálló felelősségüknek; ezzel összefüggésben támogatja a Tanács annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy megkönnyítse a képesített, megfelelően képzett és a nemek közötti egyensúly elvének megfelelő összetételű polgári személyzet rendelkezésre bocsátását és bevetését (nemzeti stratégiák és közös normák elfogadása, a haderő-generálási folyamat és a bevetést megelőző kiképzés javítása, a polgári reagáló csoportok (CRT-k) koncepciójának felülvizsgálata révén), valamint az új polgári missziókhoz szükséges felszerelés gyors rendelkezésre bocsátását (keretszerződések megkötésével és az állandó raktárakra vonatkozó projekttel); üdvözli e tekintetben azt a döntést, hogy ideiglenes jelleggel felszerelésraktárt létesítenek az Unió bosznia-hercegovinai rendőri missziójának keretein belül;

61.

hangsúlyozza, hogy a polgári misszióknak integrált, biztonságos, a katonai kommunikációs rendszerekkel kompatibilis kommunikációs eszközökre van szükségük;

62.

felkéri a Tanácsot, hogy az európai külügyi szolgálaton belül hozzon létre egy olyan állandó szervezeti egységet, amely összefogja a polgári missziók és a katonai műveletek közös támogatási feladatait (toborzási eljárások, beszerzések) annak érdekében, hogy ez utóbbiak az elsődleges feladataikra tudjanak összpontosítani;

63.

ismételten hangsúlyozza, hogy a források racionális felhasználása érdekében szoros együttműködésre van szükség a polgári KBVP-missziók és az Unió egyéb eszközei között; kéri a főképviselőt/alelnököt, hogy egyeztessen a Bizottsággal a hasonló területeken az Európai Külügyi Szolgálattal közösen folytatott tevékenységek megtervezése tekintetében; folyamatos információcserére szólít fel a polgári KBVP-missziók, valamint az Európán belüli rendőri és igazságügyi együttműködésért felelős szereplők, különösen az Europol között, például a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében;

64.

megállapítja, hogy a harccsoportokat a rájuk fordított jelentős költségek ellenére, egyrészt politikai okokból, másrészt a bevetésükre vonatkozó rendkívül szigorú feltételek miatt mindeddig nem használták fel; támogatja a harccsoportok hatékonyabb és rugalmasabb felhasználását annak érdekében, hogy – az érintett harccsoportokat közösen adó országok preferenciáit kellően figyelembe véve – tartalék haderőként vagy – a várakozásoktól elmaradó eredményű haderő-generálási folyamat esetén – részleges helyettesítő haderőként is alkalmazhatók legyenek; kéri a harccsoportok stratégiai bevetéséhez kapcsolódó költségek fedezésére vonatkozó ideiglenes megállapodás meghosszabbítását, valamint az ilyen egységek alkalmazásából eredő közös költségek kiterjesztését; felkéri a Tanácsot, hogy élethű harci helyzeteket szimuláló hadgyakorlatok keretében vesse be a harccsoportokat; üdvözli a svéd elnökség ösztönzésére a harccsoportok alkalmazási keretével és alkalmazásuk rugalmasságával kapcsolatosan végzett munkát, és ennek alapján felkéri a tagállamokat, hogy hajtsák végre az elfogadott ajánlásokat;

65.

elismerését fejezi ki a katonai és polgári képességek terén elért fejlődésért, és gyors előrelépést vár el az alábbi kérdésekben: