Kitoloncolási határozatok – az uniós országok általi kölcsönös elismerés

FŐBB PONTOK

• A kitoloncolási határozat azon nem uniós állampolgárokra vonatkozik, akik
  • a közrend és a közbiztonság vagy a nemzetbiztonság súlyos és tényleges fenyegetését képezik;
  • legalább egy éves szabadságvesztés büntetésével járó bűncselekményt követtek el;
  • tekintetében alapos okkal feltehető, hogy súlyos bűncselekményt követtek el, illetve konkrét jelek utalnak arra, hogy ilyen bűncselekményt szándékoznak elkövetni;
  • megsértik a beutazásra vagy tartózkodásra vonatkozó nemzeti jogszabályokat.
• Amennyiben az érintett személy érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, a kitoloncolást elrendelő ország köteles konzultálni az engedélyt kiadó országgal.
• A jogszabályt alkalmazó uniós országok kötelesek:
  • tiszteletben tartani az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat;
  • biztosítani az érintett személy fellebbezési lehetőségét a kitoloncolási határozattal szemben;
  • védeni a személyes adatokat és az adatbiztonságot;
  • az együttműködés és az információcsere valamennyi megfelelő formáját felhasználni a jogszabály érvényesítése céljából;
  • egymás között kiegyenlíteni a felmerülő pénzügyi költségeket. A 2004/191/EK tanácsi határozat rendelkezik a vonatkozó szabályokról.
• A kitoloncolási határozatot kibocsátó ország a végrehajtó ország számára haladéktalanul biztosítja az összes szükséges dokumentumot.
• A határozatot végrehajtó ország biztosítja, hogy ez ne sértse a vonatkozó nemzetközi vagy nemzeti szabályokat.
• A jogszabály nem vonatkozik az uniós polgárok családtagjaira.
• A 2003/110/EK tanácsi irányelv rendelkezik az illegális nem uniós lakosok légi úton, kitoloncolás céljából történő, valamely másik uniós ország általi átszállítására vonatkozó szabályokról.
• A 2008/115/EK irányelv közös normákat és eljárásokat határoz meg az illegálisan tartózkodó nem uniós állampolgárok visszatérésével kapcsolatban.
• A 604/2013/EU rendelet (Dublin III. rendelet) meghatározza azokat a követelményeket és eljárásokat, amelyek alapján megállapítható, hogy mely uniós ország felelős valamely menedékkérelem vizsgálatáért.
• 2005 szeptemberében az Európa Tanács kiadta a „Kitoloncolásról szóló húsz iránymutatást”.