A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elve a munkaerőpiacon kívül

FŐBB SZEMPONTOK

Hatály

Az irányelv a nyilvánosság számára kínált, valamint a magán- és családi élet szféráin kívül elérhető árukra és szolgáltatásokra alkalmazandó, függetlenül a szolgáltatást igénybe vevő fél személyes körülményeitől. A „szolgáltatások” kifejezés a díjazás ellenében nyújtott szolgáltatásokat jelenti.

Az irányelv hatálya nem terjed ki a médiatartalomra és hirdetésekre, valamint az oktatásra sem.

AZ IRÁNYELV FŐBB VONATKOZÁSAI

Az irányelv tiltja:

• férfiakkal vagy nőkkel szemben nemi hovatartozásuk miatt tanúsított kevésbé kedvező bánásmódot;
• nőkkel szemben a terhesség vagy anyaság miatt tanúsított kevésbé kedvező bánásmódot;
• áruk vagy szolgáltatások kínálata vagy biztosítása tekintetében megnyilvánuló zaklatást¹, szexuális zaklatást² vagy megkülönböztetésre való felbujtást.

Megkülönböztető bánásmód kizárólag jogszerű cél által igazolható esetben elfogadható, ilyen például a szexuális zaklatás áldozatainak védelme (például női menedékotthonok létesítése), az egyesülés szabadsága (például azonos neműek magánklubjaiban vállalt tagság) vagy sporttevékenységek szervezése azonos neműek számára. Minden korlátozásnak megfelelőnek és szükségszerűnek kell lennie.

Az egyenlő bánásmód elve nem képezi akadályát olyan pozitív intézkedések meghozatalának, amelyek az áruk és szolgáltatások tekintetében fennálló, nemek közötti egyenlőtlenségek megakadályozására vagy ellensúlyozására irányulnak.

Az irányelv csupán a minimumkövetelményeket határozza meg, lehetővé téve az uniós tagállamok számára, hogy (amennyiben úgy kívánják) magasabb vagy kiterjedtebb védelmi szintet tartsanak fenn.

A biztosítási ágazatra való alkalmazás

Az irányelv megtiltja, hogy a 2007. december 21-ét követően aláírt biztosítási szerződésekben a nemi hovatartozást figyelembe vegyék a biztosítási díjak és juttatások számításánál. Mindazonáltal az irányelv lehetőséget nyújtott a tagállamoknak arra, hogy eltekintsenek a tiltás alkalmazásától, ha a vonatkozó biztosításmatematikai és statisztikai adatok alapján a nemi hovatartozás alkalmazása a kockázatelemzésben meghatározó tényező.

Az Európai Unió Bírósága azonban a Test-Achats-ügyben (C-236/09) hozott ítéletében 2012. december 21-i hatállyal érvénytelennek nyilvánította az egyenlő bánásmódtól való azon eltérést, amely lehetővé tette a tagállamok számára, hogy a biztosítási díjak és juttatások terén különbséget tegyenek férfiak és nők között. Ettől az időponttól kezdődően a biztosítási ágazatban kötött valamennyi új biztosítási szerződésre az uniszex díjszabás elve alkalmazandó. A Bíróság ítéletének végrehajtását megkönnyítendő, az Európai Bizottság iránymutatást fogadott el az iránymutatásnak a biztosítási ágazatra történő alkalmazásáról. A terhességgel és anyasággal kapcsolatos költségek semmiképp nem eredményezhetnek különbözőségeket a biztosítás díjaiban és juttatásaiban.

Az egyenlő bánásmódot előmozdító szervek

Az (EU) 2024/1499 módosító irányelv tisztázza azoknak a szerveknek a szerepét, amelyeket nemzeti szinten jelöltek ki az egyenlő bánásmód előmozdítására és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre (egyenlőséggel foglalkozó szervek). Az irányelv megállapítja azokat a minimumkövetelményeket, amelyeket az EU tagállamainak e szervek szerepe és működése tekintetében végre kell hajtaniuk, ideértve azt is, hogy hogyan kell segíteniük az áldozatokat panaszuk kézhezvételét követően. E szervek kapcsán a kötelezettségek a következők:

• jogi szerkezetük, elszámoltathatóságuk, költségvetésük, alkalmazottaik és szervezetük tekintetében legyenek függetlenek;
• elegendő erőforrással rendelkezzenek ahhoz, hogy minden egyes feladatukat elvégezhessék és hatásköreiket hatékonyan gyakorolhassák;
• legyenek képesek a megkülönböztetés lehetséges eseteinek kivizsgálására, továbbá nem kötelező erejű vélemény kiadására vagy kötelező erejű határozat elfogadására;
• a kormányok és más állami intézmények rendszeresen konzultáljanak velük az egyenlőséget és megkülönböztetésmentességet érintő kérdésekkel kapcsolatos jogszabályokról és szakpolitikákról;
• Kötelezzék őket arra, hogy adatokat gyűjtsenek saját tevékenységeikről;
• tervezzék meg munkájukat és rendszeresen készítsenek róla, valamint az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség helyzetéről nyilvános jelentést.

Az (EU) 2024/1499 módosító irányelv értelmében a tagállamok kötelesek továbbá:

• olyan szabályokat bevezetni, amelyek lehetővé teszik a jogviták peren kívüli rendezését;
• gondoskodni arról, hogy az egyenlőséggel foglalkozó szervek jogosultak arra, az egyenlő bánásmód elvének végrehajtásával kapcsolatos polgári és közigazgatási peres eljárásokban eljárjanak;
• biztosítani, hogy az egyenlőséggel foglalkozó szervek a tagállamok területének egészén (beleértve a vidéki és távoli területeket is) költségmentesen nyújtsák szolgáltatásaikat a panaszosok számára;
• biztosítani az akadálymentességet és az észszerű alkalmazkodást a fogyatékossággal élő személyek számára annak érdekében, hogy garantálják számukra az egyenlőséggel foglalkozó szervek valamennyi szolgáltatásához és tevékenységéhez való egyenlő hozzáférést.

Az áldozatok jogainak védelme

Az irányelv értelmében a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy az áldozatok jogaikat bírói és/vagy közigazgatási úton érvényesíthessék, valamint megfelelő kártérítésben, illetve jóvátételben részesüljenek.

A jogos érdekkel rendelkező egyesületek, szervezetek és egyéb jogi személyek is részt vehetnek bírósági és/vagy közigazgatási eljárásban annak érdekében, hogy az áldozatok számára lehetővé tegyék jogaik érvényesítését, valamint kártérítésben vagy jóvátételben való részesülésüket.

Amennyiben a bíróság tudomására hozott tények alapján vélelmezni lehet, hogy megkülönböztetés történt, az alperesnek kell bizonyítania, hogy nem sérült az egyenlő bánásmód elve (a bizonyítási teher megfordulása).

A tagállamoknak szankcionálniuk kell az egyenlő bánásmód elvének megsértését.