Nem készpénzes fizetőeszközök – a csalás és hamisítás elleni küzdelem

FŐBB PONTOK

Az irányelv kimondja, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekménynek számítanak a következők:

• lopott vagy hamisított készpénz-helyettesítő fizetési eszköz¹ csalárd felhasználása;
• a fizetés fizikai formáinak, többek között bankkártyák („materiális készpénz-helyettesítő fizetési eszközök”) ellopása, hamisítása vagy jogszerűtlen birtoklása vagy megszerzése (beleértve annak eladását);
• a fizetés nem fizikai formáinak, többek között mobilfizetések, elektronikus pénztárcák és virtuális pénzek („immateriális készpénz-helyettesítő fizetési eszközök”) jogellenes átvétele, hamisítása vagy jogszerűtlen birtoklása vagy megszerzése (beleértve annak eladását);
• információs rendszerekbe való behatolás vagy számítógépes adatok manipulálása valamely személy pénzének illegális átutalása érdekében;
• a fenti bűncselekményekre való felbujtás, és az elkövetésükhöz nyújtott bűnsegély.

Az irányelv meghatározza továbbá azokat a feltételeket, amelyek esetén a jogi személyek (jogi személyiséggel rendelkező jogalanyok) felelősek a bűncselekményekért, és közelíti mind a magánszemélyek, mind a jogi személyek számára kiszabható szankciókat.

Az uniós országok kötelesek:

• biztosítani, hogy a súlyos és szervezett bűnözés felderítésén dolgozó nyomozók és ügyészek elegendő forrással rendelkezzenek;
• létrehozni egy, a hét minden napján 24 órában működő nemzeti kapcsolattartó pontot a bűncselekményekkel kapcsolatos információk cseréjére, valamint tájékoztatni az Európai Bizottságot, az Europolt és az Eurojustot annak létezéséről;
• olyan eljárásokat bevezetni, amelyek nyolc órán belül válaszolnak a sürgős segítségkérésekre;
• lehetővé tenni a bűncselekmények gyors bejelentését a bűnüldöző szervekhez és más illetékes nemzeti hatóságokhoz;
• ösztönözni a pénzügyi intézményeket és más jogi személyeket a csalás gyanújának bejelentésére;
• a különböző bűncselekményekkel kapcsolatos bejelentési, nyomozati és bírósági szakaszokra vonatkozóan anonimizált statisztikai adatokat rögzíteni, előállítani és szolgáltatni, és ezeket évente megküldeni a Bizottságnak.

Az irányelv segítséget és támogatást vezet be – mind magánszemélyek, mind jogi személyek esetében– a személyes adatokkal történő csalás sértettjei számára. Arra ösztönzi az uniós országokat, hogy hozzanak létre egy egységes nemzeti online információs központot a csalások sértettjei számára. Kifejezetten előírja, hogy a tagállamok:

• adjanak tájékoztatást és tanácsot a sértetteknek a káros következmények és a jó hírnevük megsértése elleni védekezés módjaira vonatkozóan;
• adják meg a személyazonossággal kapcsolatos bűncselekményekkel és a sértettek támogatásával foglalkozó szervezetek adatait;
• indokolatlan késedelem nélkül adjanak tájékoztatást az illetékes hatósággal való első kapcsolatfelvételt követően a következőkre vonatkozóan:
  • a bűncselekménnyel kapcsolatos feljelentés megtételének módja;
  • a sértettek hogyan kaphatnak tájékoztatást az ügyről;
  • a panasztétel módja, amennyiben a büntetőeljárás során nem tartják tiszteletben a sértettek jogait;
  • elérhetőségek az üggyel kapcsolatos kommunikáció céljára;
• szervezzenek tájékoztató és figyelemfelhívó kampányokat, valamint kutatási és oktatási programokat a csalások visszaszorítása érdekében.

A Bizottság:

• 2019. augusztus 31-ig részletes programot dolgoz ki az irányelv hatásainak nyomon követésére;
• 2023. május 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelvnek való megfeleléshez szükséges nemzetközi intézkedésekről;
• 2026. május 31-ig elvégzi a jogszabály által a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel elkövetett csalásra és a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök hamisítására, valamint az alapvető jogokra gyakorolt hatás értékelését, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.