Likviditásfedezeti követelmények a hitelintézetek számára

ÖSSZEFOGLALÓ A KÖVETKEZŐ DOKUMENTUMRÓL:

(EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelet az 575/2013/EU rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről

MI A RENDELET CÉLJA?

Ez a felhatalmazáson alapuló rendelet részletesen kifejti, hogyan kell alkalmazni az 575/2013/EU rendelet, a tőkekövetelmény-rendelet által bevezetett általános elvet, miszerint a hitelintézeteknek elegendő pénzeszközzel kell rendelkezniük, hogy 30 napos időszakon belül eleget tudjanak tenni a pénzkivét iránti igényeknek.

Az LCR (likviditásfedezeti ráta) néven ismert felhatalmazáson alapuló rendelet részletezi, mely eszközöket kell likvid eszközöknek1 tekinteni. A rendelet meghatározza, hogyan kell kiszámítani a 30 napos időszakra vonatkozóan a készpénz várható ki- és beáramlását.

FŐBB PONTOK

A hitelintézeteknek fenn kell tartaniuk a legalább 100%-os likviditásfedezeti rátát. Ez a náluk lévő likviditási puffer2 és a nettó likviditáskiáramlás3 viszonyszáma 30 napra vonatkoztatva.

Egy hitelintézetnél stressz4 a következő helyzetekben lép fel (a lista nem kimerítő):

Likvid eszközök a következők lehetnek:

A likvid eszközöket különféle kategóriákra bontják fel:

A hitelintézeteknek gondoskodniuk kell arról, hogy

A részletes szabályokat és számításokat arra használják, hogy a likviditáskiáramlásokat és -beáramlásokat, valamint az alkalmazandó eljárásokat meghatározzák és mérjék.

A Bizottság (EU) 2018/1620 felhatalmazáson alapuló rendelete bizonyos módosításokat hajtott végre a 2015. évi jogszabályban, gyakorlati alkalmazásának javítása céljából. A legfontosabbak:

A Bizottság (EU) 2018/1620 felhatalmazáson alapuló rendelete -án lép hatályba.

MIKORTÓL HATÁLYOS A RENDELET?

A rendelet óta hatályos.

HÁTTÉR

További információk:

KULCSFOGALMAK

  1. Likvid eszköz: olyan eszköz, amely könnyen átváltható készpénzre.
  2. Likviditási puffer: a hitelintézet birtokában lévő likvid eszközök összege.
  3. Nettó likviditáskiáramlás: a kimenő készpénzből a beérkező összeg levonása után fennmaradó pénzösszeg.
  4. Stressz: hirtelen vagy súlyos romlás a hitelintézet fizetőképességében vagy likviditásában.
  5. Visszavásárlási szerződés: amely „repo” néven is ismert, egy olyan rövid lejáratú kölcsön, amelynek révén az értékpapír eladója beleegyezik annak visszavásárlásába, megadott áron és időpontban.
  6. Értékpapírosítás: olyan eljárás, amelynek keretében különféle pénzügyi eszközöket vagy szerződés szerinti adósságokat – mint például autóvásárlási kölcsönöket vagy jelzáloghiteleket – becsomagolnak, és befektetőknek eladnak.
  7. Fordított visszavásárlási szerződések: „fordított repóként” is ismert értékpapír-vásárlások, olyan megállapodással, hogy azokat egy megadott jövőbeli időpontban magasabb áron értékesítik.
  8. Biztosítéki csereügyletek: likvid eszközök kölcsönbe adása, kevésbé likvid biztosítékért cserébe. A kölcsönbe vevő díjat fizet a hitelezőnek a fennálló kockázatokért.
  9. Kifutási mechanizmus: a következő 30 napban esedékessé váló ügyletek (mint például a visszavásárlási és a fordított visszavásárlási ügyletek) lezárása.

FŐ DOKUMENTUM

A Bizottság (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelete () az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 11., , 1–36. o.)

utolsó frissítés