1

Fellebbezésében a Mainova AG az Európai Unió Törvényszéke 2023. május 17‑iMainova kontra Bizottság ítéletének (T‑320/20, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2023:264) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította az összefonódást (M.8871 – RWE/E.ON Assets ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2019. február 26‑i C(2019) 1711 final bizottsági határozat (HL 2020. C 111., 1. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti keresetét.

2

A jogvitának a megtámadott ítélet 2–14. pontjában ismertetett előzményei a következőképpen foglalhatók össze.

3

Az RWE AG a német jog szerint alapított társaság, amely a tervezett összefonódás bejelentésének időpontjában az energiaellátási lánc egészében – ideértve az energiatermelés, a nagykereskedelmi ellátás, a szállítás, az elosztás, a kiskereskedelem, valamint a fogyasztók számára nyújtott energetikai szolgáltatások területét is – tevékenykedett. Az RWE és leányvállalatai, köztük az innogy SE is, több tagállamban működnek.

4

Az E.ON SE a német jog szerint alapított társaság, amelynek tevékenysége ugyanezen időpontban a villamosenergia‑ellátási lánc egészére kiterjedt, legyen szó akár a villamos energia termeléséről, nagykereskedelmi értékesítéséről, elosztásáról vagy kiskereskedelméről. Az E.ON több tagállamban villamosenergia‑termelő eszközöket birtokol és üzemeltet.

5

A fellebbező Németországban működő regionális energetikai ellátó és termelő vállalkozás.

6

A jelen ügyben szóban forgó összefonódás az RWE és az E.ON közötti, a két érintett vállalkozás által 2018. március 11‑én és 12‑én bejelentett összetett eszközcsere keretébe illeszkedik (a továbbiakban: átfogó ügylet). Így az első ügylet, vagyis a jelen ügyben szóban forgó összefonódás révén az RWE az E.ON bizonyos termelési eszközei feletti kizárólagos vagy közös irányítást kívánja megszerezni. A második ügylet abban áll, hogy az E.ON megszerzi az RWE által irányított innogy elosztással és kiskereskedelemmel kapcsolatos tevékenységei, valamint bizonyos termelési eszközei feletti kizárólagos irányítást. Ami a harmadik összefonódást illeti, az előírja, hogy az RWE 16,67%‑os részesedést szerez az E.ON‑ban.

7

A fellebbező 2018. június 22‑én levelet küldött az Európai Bizottságnak, amelyben kifejezte azon szándékát, hogy részt vegyen az első és a második összefonódásra vonatkozó eljárásban, következésképpen meg kívánja kapni az azokkal kapcsolatos dokumentumokat.

8

2018. szeptember 28‑án a fellebbező és a Bizottság között találkozóra került sor.

9

A második összefonódást (a továbbiakban: M.8870 összefonódás) 2019. január 31‑én jelentették be a Bizottságnak. A Bizottság meghozta az összefonódást (M.8870 – E.ON/Innogy ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2019. szeptember 17‑i C(2019) 6530 final határozatot (HL 2020. C 379., 16. o.).

10

A harmadik összefonódást a Bundeskartellamtnak (szövetségi kartellhivatal, Németország) jelentették be, amely 2019. február 26‑i határozatával engedélyezte azt (B8‑28/19. sz. ügy).

11

2019. január 22‑én a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (HL 2004. L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.; helyesbítés: HL 2022. L 103., 18. o.) 4. cikke alapján összefonódásra vonatkozó tervet jelentettek be a Bizottsághoz, amely szerint az RWE az e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az E.ON bizonyos termelési eszközei felett kizárólagos vagy közös irányítást kívánt szerezni.

12

2019. január 31‑én a Bizottság a 139/2004 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette ezen összefonódás előzetes bejelentését (M.8871 – RWE/E.ON Assets ügy) (HL 2019. C 38., 22. o.; a továbbiakban: M.8871 összefonódás).

13

Az M.8871 összefonódás vizsgálata keretében a Bizottság piacvizsgálatot folytatott le, tehát bizonyos vállalkozásoknak, köztük a fellebbezőnek megküldött egy kérdőívet, amelyre ez utóbbi 2019. február 4‑én válaszolt.

14

2019. január 28‑i elektronikus levelében a fellebbező azt kérte a meghallgatási tisztviselőtől, hogy ismerje el érdekelt harmadik személy jogállását az M.8871 összefonódásra vonatkozó eljárás keretében történő meghallgatása érdekében. Ez utóbbi a 2019. február 7‑i levélben helyt adott e kérelemnek.

15

2019. február 26‑án a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot, amellyel az M.8871 összefonódást a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló, 1992, május 2‑i megállapodás (HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.) 57. cikkében előírt vizsgálati szakasz során a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította.

16

A Törvényszék Hivatalához 2020. május 27‑én benyújtott keresetlevéllel a fellebbező a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.

17

A fellebbező hat jogalapra hivatkozott, amelyek közül az első a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértésén, a második a meghallgatáshoz való jogának megsértésén, a harmadik az átfogó ügylet elemzésének téves szétválasztásán, a negyedik nyilvánvaló értékelési hibákon, az ötödik a gondossági kötelezettség megsértésén, a hatodik pedig hatáskörrel való visszaélésen alapul.

18

A megtámadott ítéletben a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította azzal az indokkal, hogy a fellebbezőt a vitatott határozat nem érintette személyében az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében, következésképpen nem rendelkezett kereshetőségi joggal.

19

E tekintetben a megtámadott ítélet 25–46. pontjában a Törvényszék megvizsgálta a fellebbező az M.8871 összefonódásra vonatkozó közigazgatási szakaszban való részvételének mértékét és jelentőségét, és lényegében megállapította, hogy a fellebbezőnek a Bizottság által lefolytatott piacvizsgálatra adott válasza, amelyre a Bizottság felhívását követően került sor, nem teszi lehetővé e részvétel aktívnak minősítését. Így a Törvényszék, miután elutasította a fellebbező ezen értékelés megkérdőjelezésére irányuló egyes érveit, arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbező nem vett részt aktívan az M.8871 összefonódásra vonatkozó közigazgatási szakaszban. Tekintettel egyébiránt arra, hogy nem állnak fenn olyan különleges körülmények, amelyek a fellebbező piaci helyzetének ezen összefonódás általi érintettségére vonatkoznak, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbezőt a vitatott határozat nem érinti személyében az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében.

20

A Bíróság Hivatalához 2023. július 27‑én benyújtott beadványával a fellebbező előterjesztette a jelen fellebbezést.

21

Ugyanezen a napon a fellebbező, aki egyébiránt 2021‑ben megsemmisítés iránti keresetet indított a C(2019) 6530 final határozat megsemmisítése iránt (T‑64/21. sz. ügy), amely a Törvényszék előtt 2023. július 27‑én még folyamatban volt, a jelen fellebbezés vizsgálatának felfüggesztését kérte a Törvényszék által az említett megsemmisítés iránti kereset tárgyában meghozandó ítélet kihirdetéséig.

22

2023. szeptember 19‑i határozatával a Bíróság elnöke, miután meghallgatta a feleket e felfüggesztés iránti kérelemről, valamint a Törvényszék által a T‑312/20., T‑313/20., T‑314/20., T‑315/20., T‑317/20., T‑318/20., T‑319/20., T‑320/20. és T‑321/20. sz. ügyekben hozott ítéletekkel szemben benyújtott, a C‑464/23. P., a C‑465/23. P., a C‑466/23. P., a C‑467/23. P., a C‑468/23. P., a C‑469/23. P., a C‑470/23. P., a C‑484/23. P. és a C‑485/23. P. sz. ügyben benyújtott kilenc fellebbezés – köztük a jelen fellebbezés – esetleges egyesítéséről, elutasította az említett felfüggesztés iránti kérelmet, és kizárólag a C‑464/23. P., C‑465/23. P., C‑467/23. P., C‑468/23. P. és C‑470/23. P. sz. ügyekben, a Törvényszéknek az ügy érdemi részét érintő ítéleteivel szemben benyújtott fellebbezéseket egyesítette, kizárva a másik négy fellebbezést – köztük a jelen fellebbezést – amelyeket a Törvényszék elfogadhatatlanságot megállapító ítéleteivel szemben nyújtottak be.

23

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

24

A Bizottság és a többi fél azt kéri, hogy a Bíróság:

25

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező négy jogalapra hivatkozik, amelyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének téves értelmezésén (első jogalap), a jogállamiság elvének és szabályainak megsértésén (második jogalap), a közigazgatási eljárások téves szétválasztásán (harmadik jogalap), valamint az RWE és az E.ON között létrejött Investor Relationship Agreement (befektetők közötti kapcsolatokra vonatkozó megállapodás) figyelembevétele során elkövetett hibákon (negyedik jogalap) alapulnak.

26

Először az első jogalap első és harmadik részét, majd a második jogalapot, végül pedig az első jogalap második részét kell megvizsgálni.

27

Az első jogalap első részében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor kizárólag a fellebbező eljárásban való részvételének mértékére hivatkozott, és ezt követően megállapította, hogy a közigazgatási eljárásban való részvétele jelentéktelen volt, és a közreműködése nem befolyásolhatta ezen eljárás kimenetelét. Ezen értékelés téves jellegét az a tény is alátámasztja, hogy a Bizottság az eljárás kimenetelére gyakorolt tényleges befolyás értékelése alapján dönthet a kereshetőségi jogról. Valójában elegendő, ha az érintett fellebbező hozzájárulása csupán alkalmas az eljárás kimenetelének befolyásolására. Ezenkívül a fellebbező úgy véli, hogy – ahogyan azt a vitatott határozat (68) és (69) preambulumbekezdése bizonyítja – a Bizottság figyelembe vette a fellebbező észrevételeit, így az befolyásolta az eljárás kimenetelét. Következésképpen a Törvényszéknek a fellebbező hozzájárulásának elégtelenségére vonatkozó álláspontjának nincs semmilyen jogi vagy ténybeli alapja.

28

Ezenkívül a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a fellebbezőnek az M.8871 összefonódásra vonatkozó eljárásban való részvételét az M.8870 összefonódásra vonatkozó eljárásban való részvételével együtt kell vizsgálni.

29

Az E.ON és az RWE által támogatott Bizottság vitatja a fellebbező érveit.

30

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján valamely természetes vagy jogi személy csak akkor indíthat eljárást a nem neki címzett határozat ellen, ha az őt közvetlenül és személyében érinti.

31

E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azok a jogalanyok, akik nem címzettjei valamely határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos tulajdonságaik, vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal az ilyen határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őket (2023. szeptember 14‑iLand Rheinland‑Pfalz kontra Deutsche Lufthansa ítélet, C‑466/21 P, EU:C:2023:666, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Valamely összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat esetén harmadik személy vállalkozás vonatkozásában egybevágó valószínűsítő körülmények együttese vagy olyan tények alapján kell meghatározni, hogy e vállalkozás személyében érintett‑e, amelyek vonatkozhatnak mind e vállalkozásnak a közigazgatási eljárásban való részvételére, mind pedig piaci helyzetének érintettségére. Ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 26. pontjában hozzátette, noha a közigazgatási eljárásban való egyszerű részvétel önmagában kétségkívül nem elegendő annak megállapításához, hogy a fellebbezőt a határozat személyében érinti, főképpen az összefonódások területén, amelyek aprólékos vizsgálata számos vállalkozással való rendszeres kapcsolattartást igényel, az ezen eljárásban való tevőleges részvétel mégis olyan tényezőnek minősül, amelyet az ítélkezési gyakorlat versenyjogi ügyekben – ideértve az összefonódások ellenőrzésének sajátságosabb területét – a kereset elfogadhatóságának megállapítása érdekében egyéb sajátos körülményekkel egyetemben rendszeresen figyelembe vesz. Ezenkívül az összefonódásban részt nem vevő harmadik fél vállalkozás olyan piacon fennálló jelenlegi és jövőbeli helyzetét, amelyet ezen összefonódás befolyásolhat, annak lényegesen érintenie kell ahhoz, hogy e vállalkozást személyében érinthesse az említett összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító határozat (lásd ebben az értelemben: 1998. március 31‑iFranciaország és társai kontra Bizottság ítélet, C‑68/94 és C‑30/95, EU:C:1998:148, 54–56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Ami a Törvényszék azon értékelésére vonatkozó kifogást illeti, amely szerint a fellebbezőnek a közigazgatási eljárásban való részvétele túl csekély volt ahhoz, hogy azt aktívnak lehessen minősíteni, ez az értékelés nem minősül téves jogalkalmazásnak.

34

Egyrészt ugyanis a Törvényszék a megtámadott ítélet 25. és 26. pontjában helyesen emlékeztetett az alkalmazandó ítélkezési gyakorlatra, amelyre a jelen ítélet 31. és 32. pontja hivatkozik.

35

Másrészt a megtámadott ítélet 29. pontjában a Törvényszék megállapította – anélkül, hogy ezt bárki vitatta volna –, hogy a Bizottsággal 2018. szeptember 28‑án tartott találkozó alkalmával, amelynek az M.8870 és M.8871 összefonódásra kellett irányulnia, a fellebbező által készített prezentáció semmilyen észrevételt nem tartalmazott az M.8871 összefonódással kapcsolatban. Ezenkívül továbbra is e 29. pontban a Törvényszék rámutatott, hogy e találkozó jegyzőkönyvéből az is kitűnt, hogy a megbeszélések kizárólag az M.8870 összefonódásra vonatkoztak.

36

Miután ezen ítélet 28–32. pontjában ismertette a fellebbező közigazgatási eljárásban való részvételének különböző módjait, a Törvényszék az említett ítélet 33. pontjában megállapította – anélkül, hogy ennek ellenkezőjét bizonyították volna –, hogy a jelen ügyben egyedül érintett M.8871 összefonódást illetően a fellebbező észrevételei a Bizottság által lefolytatott piacfelmérésre adott válaszokra korlátozódtak, majd hozzátette, hogy a fellebbező 2018. június 22‑i levelében szereplő észrevételeket általánosan fogalmazták meg, és azok elsősorban a fellebbező eljáráshoz fűződő érdekének bizonyítására irányultak annak érdekében, hogy ezt követően lehetősége legyen a véleményét részletesebben és pontosabban ismertetni a Bizottsággal, így ezek az észrevételek nem voltak meghatározóak. Végül ugyanezen ítélet 34. és 36. pontjában a Törvényszék, miután helyesen jegyezte meg, hogy a piacvizsgálati kérdőívre adott válasz önmagában nem tekinthető elegendő tényezőnek valamely gazdasági szereplő egyénítéséhez, ebből azt a következtetést vonta le, hogy a jelen ügyben a fellebbezőnek az M.8871 összefonódásra vonatkozó eljárásban a piacvizsgálatra adott válasza nem határozhatta meg az ezen eljárásban való részvételének aktív jellegét.

37

Amennyiben a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a vitatott határozat (68) és (69) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság a közigazgatási eljárás során figyelembe vette a fellebbező észrevételeit, meg kell állapítani, hogy e preambulumbekezdésekben a Bizottság anélkül ad választ az összefonódás tekintetében harmadik felek aggályaira, hogy megállapítást nyert volna, hogy a fellebbező e harmadik felek közé tartozott.

38

Ezenkívül a felperes hiába hivatkozik a 2003. április 3‑iBaByliss kontra Bizottság ítéletre (T‑114/02, EU:T:2003:100) és a 2006. július 4‑ieasyJet kontra Bizottság ítéletre (T‑177/04, EU:T:2006:187) annak érdekében, hogy azokból azt a következtetést vonja le, hogy a közigazgatási eljárásban az ítélkezési gyakorlat által megkövetelteken túl vett részt. Meg kell ugyanis jegyezni, hogy az ezen ítéletek alapjául szolgáló ügyekben a felek a jelen ügyben történtekkel ellentétben részletes észrevételeket tettek a szóban forgó eljárással kapcsolatban, válaszoltak a Bizottság kérdéseire, és részt vettek az ezzel kapcsolatos megbeszéléseken.

39

A fellebbező szintén hiába állítja – a Bíróság 1986. január 28‑iCofaz és társai kontra Bizottság ítéletére (169/84, EU:C:1986:42), valamint a Törvényszék 2004. október 21‑iLenzing kontra Bizottság ítéletére (T‑36/99, EU:T:2004:312) hivatkozva –, hogy a közigazgatási eljárásban való aktív részvétel fennállásának megállapításához elegendő, ha az érintett fél közreműködése csupán alkalmas ezen eljárás kimenetelének befolyásolására. Függetlenül ugyanis attól, hogy a részvétel csak akkor alkalmas az említett eljárás kimenetelének befolyásolására, ha e célból kellően releváns és fontos információkkal járul hozzá a közigazgatási eljáráshoz, ami – ahogyan az a jelen ítélet 35. pontjából kitűnik – a jelen ügyben nem állt fenn, meg kell állapítani, hogy a fellebbező által hivatkozott ítéletek alapjául szolgáló valamennyi ügyben az érdekelt fél részvétele határozta meg a közigazgatási eljárás lefolyását és kimenetelét.

40

Azon érvet illetően, amely szerint a fellebbezőnek az M.8871 összefonódásra vonatkozó eljárásban való részvételét az M.8870 összefonódásra vonatkozó eljárásban való részvételének értékelésével együtt kellett volna értékelni, a Törvényszék helyesen járt el, amikor a fellebbezőnek csupán ezen első eljárásra vonatkozó részvételét vette figyelembe, mivel csupán e részvétel bír jelentőséggel az ezen első eljárás végén elfogadott vitatott határozat megsemmisítése iránti kereshetőségi jogának vizsgálata szempontjából.

41

A fenti megfontolásokból következik, hogy a fellebbező állításával ellentétben a Törvényszék megfelelően és alaposan megvizsgálta a fellebbező közigazgatási eljárásban való részvételének kérdését, és nem alkalmazta tévesen a jogot azon következtetés levonásakor, amely szerint e részvétel nem minősül a jelen ítélet 32. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett „aktív” részvételnek.

42

E körülmények között az első jogalap első részét el kell utasítani.

43

Az első jogalap harmadik részében a fellebbező arra hivatkozik, hogy kereshetőségi joga már az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének megsértéséből is következik. A közigazgatási eljárások szétválasztása és az átfogó ügylet különböző részeinek a Bizottság és a szövetségi kartellhivatal általi párhuzamos vizsgálata ugyanis az érintett vállalkozások bírói jogvédelmének korlátozásához vezetett.

44

Márpedig a Törvényszék nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, és nem vette figyelembe az összefonódásban részt vevő felek, valamint a Bizottság által e bírói jogvédelemre gyakorolt jelentős hatást. Ugyanis éppen az átfogó ügylet több olyan ügyletre történő szándékos szétválasztásának köszönhetően lehetett volna jóváhagyni az átfogó ügyletet, amelyek külön‑külön vizsgálva nem vagy csak kevés versenyjogi kétséget ébresztenek.

45

Az E.ON és az RWE által támogatott Bizottság vitatja a fellebbező érveit.

46

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, noha az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételeket a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog fényében kell értelmezni, ez nem változtat azon, hogy az ilyen értelmezés nem vezethet az említett Szerződésben kifejezetten előírt feltételek figyelmen kívül hagyásához (lásd ebben az értelemben: 2002. július 25‑iUnión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet, C‑50/00 P, EU:C:2002:462, 44. pont; 2004. április 1‑jei Bizottság kontra Jégo‑Quéré ítélet, C‑263/02 P, EU:C:2004:210, 36. pont).

47

A fellebbező tehát tévesen hivatkozik az Alapjogi Charta 47. cikkének állítólagos megsértésére a kereshetőségi jog fennállására való hivatkozás érdekében, amelyet a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania.

48

Ráadásul, mivel a fellebbező azt állítja, hogy ha az M.8870 és az M.8871 összefonódásokra vonatkozó eljárásokban való részvételét egészében vették volna figyelembe, azt elegendőnek ítélték volna ahhoz, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján kereshetőségi joggal rendelkezzen, meg kell állapítani, hogy a fellebbező e tekintetben nem terjeszt elő semmilyen olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta volna a jogot az e rendelkezésben előírt elfogadhatósági feltételek értelmezése során. Ezzel az érvvel ugyanis a fellebbező valójában nem a megtámadott ítélet konkrét pontjait kívánja kifogásolni, hanem azt, hogy a Bizottság érdemben úgy határozott, hogy e két összefonódást külön‑külön hagyja jóvá. Az említett érvet tehát mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

49

E körülményekre tekintettel az első jogalap harmadik részét el kell utasítani.

50

A második jogalap első részében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy a fellebbező – mivel a meghallgatási tisztviselő 2019. február 7‑i levelére hagyatkozott, amelyben többek között jelezték, hogy határidőt biztosítanak számára írásbeli észrevételeinek előterjesztésére – a vitatott határozat elfogadását megelőző tizenkilenc napon nem tett lépéseket az aktív részvétel érdekében. E levél nélkül a fellebbező folytatta volna érvei előterjesztését, ahogyan azt a 2019. január 28‑i elektronikus levelében már bejelentette.

51

Kétségtelen, hogy a Törvényszék megállapította, hogy e jelzés ellenére a Bizottság nem állapított meg határidőt az M.8871 összefonódásra vonatkozó írásbeli észrevételek benyújtására. A Törvényszék azonban nem vette figyelembe ezt a körülményt, és inkább a fellebbező magatartásának állítólagos ellentmondásosságára hivatkozott, jelezve, hogy egyrészt a fellebbező azt állította, hogy aktívan részt vett az eljárásban, másrészt pedig kifejtette, hogy a meghallgatási tisztviselőben bízva nem terjesztett elő további érveket. Ez az álláspont figyelmen kívül hagyja a bizalomvédelem elvét. Tekintettel arra, hogy kizárólag a fellebbezőnek a meghallgatási tisztviselőbe vetett jogos bizalma eredményezte azt, hogy a fellebbező részvétele nem érte el a Törvényszék által elegendőnek tekintett szintet, csupán ezen okból el kell ismerni a fellebbező kereshetőségi jogát, annál is inkább, mivel a meghallgatási tisztviselő elismerte a fellebbező érdekelt harmadik személy jogállását, és hogy e jogállás megadása így jogos bizalmat teremtett.

52

Az E.ON és az RWE által támogatott Bizottság vitatja a fellebbező érveit.

53

A fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem állapította meg, hogy a Bizottság megsértette azt a jogos bizalmat, amelyet a meghallgatási tisztviselő 2019. február 7‑i levele keltett benne arra vonatkozóan, hogy később határidőt biztosítanak számára észrevételei előterjesztésére.

54

E tekintetben a megtámadott ítélet 41. pontjában a Törvényszék megjegyezte, hogy az előtte tartott tárgyaláson a fellebbező jelezte, hogy a meghallgatási tisztviselő 2019. február 7‑i határozatában bejelentettekkel ellentétben a Bizottság nem állapított meg számára határidőt arra, hogy benyújthassa az M.8871 összefonódásra vonatkozó írásbeli észrevételeit. Ezen ítélet 42. pontjában a Törvényszék megvizsgálta ezt az érvet, és miután megállapította többek között, hogy azt először a tárgyaláson terjesztették elő, azt mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította.

55

Mindazonáltal, noha a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy e tekintetben nem vizsgálta meg érdemben az érvelését, valójában ezen érvelés lényegének megismétlésére szorítkozik, anélkül azonban, hogy bizonyítaná, hogy a Törvényszék mennyiben alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy az említett, előtte előadott érvelés nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

56

Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a fellebbezés nem korlátozódhat a Törvényszék előtt már felhozott jogalapok és érvek megismétlésére, anélkül, hogy annak bizonyítására irányuló érveket terjesztene elő, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot (2009. április 2‑iFrance Télécom kontra Bizottság ítélet, C‑202/07 P, EU:C:2009:214, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

A második jogalap első részét tehát mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

58

A második jogalap második részében a fellebbező úgy véli, hogy felmerül a kérdés, hogy a kereshetőségi jognak nem ellenőrizhető, objektív kritériumokon kell‑e alapulnia. E tekintetben szükségesnek tartja a különösen érintett tagállam, vagyis a Németországi Szövetségi Köztársaság jogi helyzetének vizsgálatát, ahol a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) 2006. november 7‑i határozatában kimondta, hogy a kereshetőségi jog akkor áll fenn, ha az érintett személy megfelel a közigazgatási eljárásba való beavatkozás szubjektív feltételeinek, függetlenül attól, hogy ténylegesen részt vett‑e benne, vagy hogy beavatkozási kérelmét pusztán pergazdaságossági okokból utasították el. E nemzeti bíróság pontosította, hogy a bírói jogvédelem terén egyenlőtlen bánásmód valósulna meg, ha az illetékes hatóság a beavatkozást kérő és hasonló érdekekkel rendelkező vállalkozások közül kiválasztana egyet, és elutasítaná azon más vállalkozások kérelmeit, amelyek azzal is érvelhetnek, hogy gazdasági érdekeiket jelentős mértékben érinti a várt határozat.

59

A fellebbező szerint a jelen ügyben sem volna más a helyzet. A megtámadott ítélet helybenhagyása esetén a Bizottság a közigazgatási eljárásban való, általa biztosított részvétel lehetőségének függvényében a jövőben engedélyezhetné az érintett személyek számára vagy megtagadhatná tőlük a jogorvoslati lehetőség igénybevételét.

60

Az E.ON és az RWE által támogatott Bizottság vitatja a fellebbező érveit.

61

Meg kell állapítani, hogy a jelen részben a fellebbező olyan általános megfontolások előadására szorítkozik, amelyek a megtámadott ítélet egyetlen pontjára sem vonatkoznak. Ez a rész tehát a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikke (2) bekezdésének követelményeire tekintettel elfogadhatatlan.

62

A második jogalap második részét, következésképpen pedig a második jogalap egészét el kell utasítani.

63

Az első jogalap második részében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a fellebbező által a Törvényszék előtt felhozott, az eljárásban való részvételtől eltérő, sajátos körülmények fennállását, így a megtámadott ítélet téves jogalkalmazáson alapul.

64

A fellebbező kifejti, hogy e sajátos körülmények egyike a piaci helyzetének érintettsége, mivel a piaci szegmensében ő az RWE és az E.ON egyik fő versenytársa. Egyébiránt a Törvényszék a 2006. július 4‑ieasyJet kontra Bizottság ítélet (T‑177/04, EU:T:2006:187) alapjául szolgáló ügyben éppen az ilyen versenyhelyzet és a piaci helyzet ebből fakadó érintettsége miatt ismerte el a személyében való érintettség fennállását. A jelen ügyben a fellebbező Frankfurt régió (Németország) és környékének fő energiaszolgáltatója, és a németországi első tíz legjelentősebb önkormányzati gazdálkodó szervezet egyike. Ezenkívül a fellebbező villamosenergia‑termelése majdnem háromszor nagyobb, mint azon vállalkozásé, amely a T‑312/20. sz. ügyben indított keresetet a vitatott határozattal szemben, és amely tekintetében a Törvényszék elismerte piaci helyzetének egyedi érintettségét. E tényezők azt bizonyítják, hogy önmagában az a tény, hogy sérült a fellebbező piaci helyzete, elegendő a személyében való érintettségének megállapításához.

65

Végül a Bíróság elismerte, hogy fennállnak olyan körülmények, amelyek lehetővé teszik az egyénítés megállapítását, különösen akkor, ha az érintett személyek csoportja a szóban forgó határozat meghozatalának időpontjában a számukat és az azt alkotó személyeket tekintve ismert volt. Márpedig a jelen ügyben a fellebbező teljesíti ezt a feltételt. Ahogyan arra a Törvényszék előtt a fellebbező már hivatkozott, számos körülmény különbözteti meg őt a többi személytől, és a címzettéhez hasonló módon egyéníti az ő helyzetét. E körülmények között szerepel az a tény, hogy az M.8871 összefonódással kapcsolatos eljárásban elismerték az érdekelt harmadik személy jogállását. Márpedig a Törvényszék nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a fellebbező tudomása szerint ennek keretében csak 18 vállalkozás kapott ilyen jogállást.

66

Az E.ON és az RWE által támogatott Bizottság vitatja a fellebbező érveit.

67

A fellebbező a jelen rész keretében előadott érveivel valójában arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette a fellebbező kereshetőségi jogával kapcsolatos indokolási kötelezettségét.

68

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ítélet indokolásából világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a Törvényszék érvelésének (2015. június 11‑iEMA kontra Bizottság ítélet, C‑100/14 P, EU:C:2015:382, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), ám a Törvényszéket az Európai Unió Bírósága alapokmányának 36. cikke és 53. cikkének első bekezdése alapján terhelő indokolási kötelezettség nem kötelezi a Törvényszéket arra, hogy olyan magyarázatot adjon, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Noha az indokolás tehát lehet hallgatólagos is, ugyanakkor lehetővé kell tennie az érdekelt felek számára, hogy megismerjék érvelésük Törvényszék általi elutasításának okait, és a Bíróság számára, hogy elegendő információval rendelkezzen ahhoz, hogy a fellebbezési eljárásban gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét (2020. június 18‑iPrimart kontra EUIPO ítélet, C‑702/18 P, EU:C:2020:489, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is kitűnik egyrészt, hogy a fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának célja többek között annak vizsgálata, hogy a Törvényszék a jogilag megkövetelt módon adott‑e választ a fellebbező által felhozott összes érvre, másrészt pedig, hogy az arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék nem adott választ az elsőfokú eljárásban felhozott érvekre, lényegében az indokolási kötelezettség megsértésére való hivatkozást jelent (2023. szeptember 14‑iLand Rheinland‑Pfalz kontra Deutsche Lufthansa ítélet, C‑466/21 P, EU:C:2023:666, 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70

A jelen ügyben először is a megtámadott ítélet 26. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a valamely összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat esetén harmadik személy vállalkozás vonatkozásában egyrészt a közigazgatási eljárásban való részvételének, másrészt a piaci helyzete érintettségének függvényében kell meghatározni, hogy személyében érintett‑e. E 26. pontban a Törvényszék hozzátette, hogy noha az eljárásban való egyszerű részvétel önmagában kétségkívül nem elegendő annak megállapításához, hogy a fellebbezőt a határozat személyében érinti, főképpen az összefonódások területén, amelyek aprólékos vizsgálata számos vállalkozással való rendszeres kapcsolattartást igényel, a közigazgatási eljárásban való tevőleges részvétel mégis olyan tényezőnek minősül, amelyet az ítélkezési gyakorlat versenyjogi ügyekben – ideértve az összefonódások ellenőrzésének sajátságosabb területét – a fellebbező keresete elfogadhatóságának megállapítása érdekében egyéb sajátos körülményekkel egyetemben rendszeresen figyelembe vesz.

71

Ezt követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 27–44. pontjában megvizsgálta azt a kérdést, hogy úgy lehet‑e tekinteni, hogy a fellebbező aktívan részt vett az M.8871 összefonódásra vonatkozó eljárásban, és megállapította, hogy a fellebbező nem vett részt aktívan ebben az eljárásban.

72

Végül ezen ítélet 45. pontjában a Törvényszék jelezte, hogy mivel a fellebbező nem vett részt aktívan az említett eljárásban, a piaci helyzetének érintettségére vonatkozó különleges körülmények hiányára tekintettel meg kell állapítani, hogy a vitatott határozat őt nem érinti személyében.

73

Márpedig az általa a fellebbezésének alátámasztása érdekében előadottakhoz hasonlóan a fellebbező keresetében számos olyan tényezőre hivatkozott, amelyek piaci helyzetének az M.8871 összefonódás következtében történő, állítólagosan lényeges érintettségére vonatkoztak, amelyek szerinte alkalmasak voltak annak bizonyítására, hogy a vitatott határozat őt az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében személyében érinti.

74

Meg kell állapítani, hogy a Törvényszék azáltal, hogy annak megállapítására szorítkozott, hogy nem állnak fenn a fellebbező piaci helyzetének érintettségére vonatkozó különleges körülmények, még tömör indokolást sem adott elő, amely egyrészt lehetővé tenné a fellebbező számára annak megértését, hogy az általa a piac lényeges érintettségére vonatkozó álláspontja alátámasztására előadott érveket megvizsgálták‑e, és ebben az esetben miért tekintették azokat alkalmatlannak az ilyen érintettség bizonyítására, másrészt a Bíróság számára, hogy elegendő adattal rendelkezzen felülvizsgálati jogkörének gyakorlásához, ahogyan azt a jelen ítélet 68. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat megköveteli.

75

E körülmények között a Törvényszék megsértette az Európai Unió Bírósága alapokmányának 36. cikkéből és 53. cikkének első bekezdéséből eredő indokolási kötelezettségét.

76

Mindebből következik, hogy az első jogalap második részének helyt kell adni.

77

Következésképpen a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni azon részében, amelyben a Törvényszék ezen ítélet 45. pontjában megállapította a fellebbező piaci helyzetének érintettségére vonatkozó különleges körülmények hiányát, és az említett ítélet 46. pontjában többek között ezen indok alapján megállapította, hogy a fellebbezőt a vitatott határozat nem érinti személyében, ezért annak keresetét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

78

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdésének második mondata értelmében a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.

79

A jelen ügyben ez a helyzet.

80

A fellebbező kereshetőségi jogának értékelése céljából emlékeztetni kell arra, hogy – ahogyan az a jelen ítélet 32. pontjából kitűnik – az összefonódásban részt nem vevő harmadik fél vállalkozás olyan piacon fennálló jelenlegi és jövőbeli helyzetét, amelyet ezen összefonódás befolyásolhat, annak lényegesen érintenie kell ahhoz, hogy e vállalkozást személyében érinthesse az említett összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító határozat. Ez utóbbi tekintetben pusztán az a körülmény, hogy a vitatott határozat bizonyos hatást gyakorolhat az érintett piacon fennálló versenyviszonyokra, és hogy az érintett vállalkozás bármiféle versenyviszonyban állt ezen aktus kedvezményezettjével, semmiképpen sem elegendő ahhoz, hogy az említett vállalkozást ezen aktus által személyében érintettnek lehessen tekinteni (lásd analógia útján: 2007. november 22‑iSpanyolország kontra Lenzing ítélet, C‑525/04 P, EU:C:2007:698, 32. pont).

81

Márpedig meg kell állapítani, hogy a fellebbező által a Törvényszék előtt indított keresetében a saját piaci helyzetére vonatkozóan előadott megfontolások lényegében a részvényesi szerkezetének, az alkalmazottak számának, a piacon folytatott tevékenységeinek, illetve a piac sajátosságainak megemlítéséből állnak, anélkül azonban, hogy bizonyítanák, hogy az említett körülmények és tevékenységek – akár versenytársként, akár befektetőként – mennyiben alkalmasak arra, hogy a vitatott határozat címzettjeihez hasonló módon egyénítsék őt. Az említett körülmények és tevékenységek ugyanis bármely más energiatermelőt is jellemezhetnek, és nem teszik lehetővé a fellebbező egyedi módon történő megkülönböztetését a piacon jelen lévő többi versenytársától.

82

Ugyanez a megállapítás vonatkozik a fellebbező által a keresetében hivatkozott, az RWE szerepének megerősítésére vonatkozó többi érvre is, pontosítva, hogy az említett pontokban az E.ON‑nal kapcsolatban előadott megfontolások nem relevánsak, mivel a jelen ügyben szóban forgó ügylet az M.8871 összefonódás, nem pedig a jelen ítélet 9. pontjában említett M.8870 összefonódás.

83

Ebből következik, hogy a fellebbező nem bizonyította, hogy az érintett ügylet lényegesen érinti a piaci helyzetét. Egyébiránt, ahogyan az a jelen ítélet 32. pontjából kitűnik, még az összefonódásra vonatkozó közigazgatási eljárásban való aktív részvétel – amelynek megtörténte végezetül a jelen ügyben nem bizonyosodott be, amint az a jelen ítélet 41. pontjából kitűnik – sem tekinthető elegendőnek annak megállapításához, hogy az ezen összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében személyében érint valamely vállalkozást.

84

Következésképpen a fellebbező nem bizonyította, hogy a vitatott határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében személyében érinti. Mivel az e rendelkezésben előírt közvetlen és személyes érintettség feltételei kumulatívak, ahogyan az a jelen ítélet 30. pontjából kitűnik, a megsemmisítés iránti keresetét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

85

E körülmények között nem szükséges határozni a fellebbezés harmadik és negyedik jogalapjáról, amelyek azon a téves előfeltevésen alapuló érdemi érveket tartalmaznak, hogy az első fokon indított kereset elfogadható volt.

86

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján, amelyet annak 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli a költségeit.

87

Mivel a jelen ügyben a Bíróság helyt adott a fellebbező első fellebbezési jogalapja második részének, és a megsemmisítés iránti keresetét elutasította, úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

88

Ugyanezen eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése, amelyet a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: