–

a First Bank SA képviseletében D. Barbu és R. Muraru avocaţi,

–

a román kormány képviseletében M. Chicu, E. Gane és O.‑C. Ichim, meghatalmazotti minőségben,

–

a portugál kormány képviseletében P. Barros da Costa, A. Cunha, I. Gameiro és L. Medeiros, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Boitos és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 1. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére irányul.

2

E kérelmet az FS és WU, valamint a First Bank SA között egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 93/13 irányelv tizenharmadik preambulumbekezdése szerint:

„mivel a tagállamoknak azok a törvényi vagy rendeleti rendelkezései, amelyek közvetve vagy közvetlenül meghatározzák a fogyasztói szerződések feltételeit, vélhetően nem tartalmaznak tisztességtelen feltételeket; mivel ezért nem tűnik szükségesnek, hogy alárendeljék ennek az irányelvnek azokat a feltételeket, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró felei; mivel ebben a vonatkozásban az 1. cikk (2) bekezdésében szereplő »kötelező [helyesen: kötelező érvényű] törvényi vagy rendeleti rendelkezések« kifejezés azokat a szabályokat is lefedi, amelyeket a jogszabály szerint akkor kell alkalmazni a szerződő felek között, ha ők másban nem állapodtak meg”.

4

Ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

„Azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró [helyesen: aláírói], különösen a fuvarozás területén, nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá.”

5

A Codul civil (polgári törvénykönyv) alapügyre alkalmazandó változatának (a továbbiakban: régi polgári törvénykönyv) 970. cikke a következőképpen rendelkezett:

„A szerződéseket jóhiszeműen eljárva kell teljesíteni.

A szerződések nemcsak a bennük kifejezetten előírtak, hanem minden más teljesítésére is kötelezik a feleket, ami a mindenkori szerződés jellegének megfelelően a méltányosságból, a forgalmi szokásokból vagy a törvényből következik.”

6

A régi polgári törvénykönyv 1578. cikke a következőket írta elő:

„A kölcsönszerződésből eredő kötelezettség minden esetben a szerződésben meghatározott számszerű összegre korlátozódik.

Amennyiben a deviza árfolyama tekintetében a fizetési határidő lejártát megelőzően növekedés vagy csökkenés következik be, az adós a felvett összeg visszafizetésére köteles, és kizárólag a fizetés idején érvényes árfolyamon köteles annak visszafizetésére.”

7

2007. augusztus 17‑én az alapeljárás felperesei mint fogyasztók 78180 svájci frank (CHF) (hozzávetőleg 78500 euró) összegű kölcsönszerződést kötöttek a Piraeus Bank Romania SA‑val, a későbbi First Bankkal.

8

A kölcsönszerződés 6.3. cikkének első mondatában szereplő kikötésnek (a továbbiakban: az alapügy tárgyát képező kikötés) megfelelően az alapeljárás felperesei legkésőbb az esedékesség napjáig kötelesek voltak a visszafizetéshez szükséges összeget a First Banknál nyitott folyószámlán a törlesztési tervben megjelölt pénznemben letétbe helyezni.

9

Az alapeljárás felperesei keresetet indítottak a Judecătoria Cluj‑Napoca (kolozsvári elsőfokú bíróság, Románia) előtt, amelyben egyrészt azt kérték, hogy a kölcsönszerződés azon kikötéseit nyilvánítsák tisztességtelennek és semmisnek, amelyek értelmében viselniük kell az árfolyamkockázatot. Másrészt azt kérték, hogy a bíróság kötelezze a First Bankot arra, hogy a szerződéses egyensúly helyreállítása érdekében a törlesztőrészleteket, kamatokat és jutalékokat a Banca Națională a României (Románia nemzeti bankja) által megjelölt svájci frank/román lej átváltási árfolyam alapján számítsa ki és szedje be mind a szerződés aláírásának időpontjáig visszamenőleges hatállyal, mind pedig a jövőre nézve, egészen a hitel visszafizetéséig, továbbá a túlfizetést térítse vissza.

10

2018. január 31‑i ítéletével e bíróság elutasította e keresetet. Miután rámutatott arra, hogy az alapeljárás felperesei vitatták az őket az árfolyamkockázattól védő kikötés hiányát, hangsúlyozta, hogy a kölcsön azon pénznemben történő visszafizetésére vonatkozó kötelezettség, amelyben azt nyújtották, a régi polgári törvénykönyv 1578. cikkében foglalt monetáris nominalizmus elvét tükrözi, így az alapeljárás felperesei nem hivatkozhatnak arra, hogy nem ismerték e kötelezettségnek magából a törvényből eredő hatásait.

11

Az alapeljárás felperesei fellebbezést nyújtottak be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Tribunalul Specializat Clujhoz (kolozsvári különös hatáskörű törvényszék, Románia), arra hivatkozva, hogy az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a korábbi polgári törvénykönyv 1578. cikkében foglalt monetáris nominalizmus elvét, és hogy a First Bank nem teljesítette az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségét.

12

A First Bank a maga részéről azt állítja, hogy az alapügyben szóban forgó kikötés a régi polgári törvénykönyv 1578. cikkét tükrözi, amely e törvénykönyv 970. cikke második bekezdésének megfelelően a román jog kötelező érvényű rendelkezése. Így, mivel e kikötés nem tartozik a 93/13 irányelv hatálya alá, az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdését átültető nemzeti rendelkezésnek megfelelően nem vizsgálta ezen kikötés esetlegesen tisztességtelen jellegét.

13

A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogyan kell értelmezni a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „feltételek, amelyek […] törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket […] tükröz[nek]” kifejezést, különösen az abban szereplő „tükröz” igét.

14

A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a jelen ügyben az a körülmény, hogy az alapügyben szóban forgó kikötés nem tartalmaz semmilyen utalást sem a régi polgári törvénykönyv 1578. cikkére, sem pedig a monetáris nominalizmus elvére, és nem ismétli meg sem szó szerint, sem pedig átfogalmazva e cikk tartalmát, akadályát képezi‑e annak, hogy e kikötést úgy lehessen tekinteni, mint amely az említett cikket „tükrözi”.

15

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság különösen arra kérdez rá, hogy a fogyasztónak a szóban forgó szerződési feltétel alapján vagy más szerződési feltételekkel együtt meg kell‑e tudnia érteni azokat a következményeket, amelyeknek kiteszi magát, anélkül, hogy utánanézne az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződésben kifejezetten vagy hallgatólagosan nem említett nemzeti jogszabályoknak.

16

Végül a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem teszi lehetővé e kérdés megválaszolását. A 2020. július 9‑iBanca Transilvania ítélet (C‑81/19, EU:C:2020:532) és a 2021. október 14‑iNSV és NM végzés (C‑87/21, nem tették közzé, EU:C:2021:860) alapjául szolgáló ügyekben ugyanis, amelyekben szintén a régi polgári törvénykönyv 1578. cikkéről volt szó, a kérdést előterjesztő bíróságok, valamint a Bíróság abból az előfeltevésből indultak ki, amely szerint az a szerződési feltétel, amelynek állítólagos tisztességtelen jellegére hivatkoztak, a nemzeti jog diszpozitív rendelkezését tükrözte. Ami a 2021. december 21‑iTrapeza Peiraios ítéletet (C‑243/20, EU:C:2021:1045) illeti, az egy olyan ügyre vonatkozott, amelyben a fogyasztó által vitatott kikötés a görög polgári törvénykönyv 291. cikkét fogalmazta át.

17

E körülmények között a Tribunalul Specializat Cluj (Kolozsvári különös hatáskörű törvényszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

18

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött kölcsönszerződésben foglalt kikötésnek ahhoz, hogy az e rendelkezésben előírt, ezen irányelv hatálya alóli kizárás vonatkozzon rá, egészben vagy részben meg kell‑e ismételnie a vonatkozó nemzeti jog kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezését, vagy legalábbis kifejezetten hivatkoznia kell az ilyen rendelkezésre.

19

Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése kizárja ezen irányelv hatálya alól azokat a kikötéseket, amelyek többek között kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket „tükröznek”.

20

Ezenkívül, tekintettel a fogyasztók védelmének ezen irányelvben említett céljára, az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében bevezetett kivételt szigorúan kell értelmezni (2021. december 21‑iTrapeza Peiraios ítélet, C‑243/20, EU:C:2021:1045, 37. pont).

21

Ami egyrészt a „kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezések” kifejezést illeti, az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy e kifejezés – az említett irányelv (13) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezve – egyaránt magában foglalja azokat a nemzeti jogszabályi rendelkezéseket, amelyek a szerződő felek között azok választásától függetlenül alkalmazandók, valamint azokat, amelyek diszpozitív jellegűek, vagyis amelyek alapértelmezés szerint, a felek közötti eltérő megállapodás hiányában alkalmazandók (2021. december 21‑iTrapeza Peiraios ítélet, C‑243/20, EU:C:2021:1045, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

Ami másrészt azt a kérdést illeti, hogy valamely szerződési feltétel a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a nemzeti jog ilyen kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezését tükrözi‑e, emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelv ezt a kizárást bevezető rendelkezését az igazolja, hogy főszabály szerint joggal feltételezhető, hogy a nemzeti jogalkotó bizonyos szerződések feleinek jogai és kötelezettségei között egyensúlyt teremtett, amely egyensúlyt az uniós jogalkotó kifejezetten meg kívánta őrizni. Ezenkívül az a körülmény, hogy ilyen egyensúlyt teremtettek, nem feltétele az említett 1. cikk (2) bekezdésében említett kizárás alkalmazásának, hanem éppen az ilyen kizárást igazolja (2021. december 21‑iTrapeza Peiraios ítélet, C‑243/20, EU:C:2021:1045, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

Ebből a szempontból meg kell állapítani, hogy az olyan szerződési feltétel, amely a nemzeti jog kötelező érvényű, a felek által kötött szóban forgó szerződésre nem alkalmazandó törvényi vagy rendeleti rendelkezését tükrözi, vagy amely pusztán általános jellegű utalást tesz az ilyen feltételtől függetlenül alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekre, nem tekinthető úgy, hogy az a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett ilyen kötelező rendelkezést tükröz (lásd ebben az értelemben: 2013. március 21‑iRWE Vertrieb ítélet, C‑92/11, EU:C:2013:180, 30. pont; 2019. április 3‑iAqua Med ítélet, C‑266/18, EU:C:2019:282, 35–38. pont).

24

Ezzel szemben a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében bevezetett kizárás alkalmazhatósága érdekében nem követelhető meg, hogy az érintett szerződési feltétel alaki szempontból tökéletesen megfeleljen a nemzeti jog azon kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezésének, amelyet e feltételnek tükröznie kell. Az ilyen értelmezés végső soron megkérdőjelezné e kizárás hatékony érvényesülését.

25

Következésképpen ahhoz, hogy valamely szerződési feltétel a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezést „tükrözzön”, e kikötésnek meg kell ismételnie a szóban forgó szerződésre alkalmazandó, kötelező érvényű rendelkezés normatív tartalmát oly módon, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy e feltétel konkrétan ugyanazt a jogi normát fejezi ki, mint amelyre e kötelező érvényű rendelkezés vonatkozik. Ez nemcsak akkor van így, ha a szerződési feltétel szó szerint megfelel a kötelező érvényű rendelkezésnek, vagy arra kifejezett utalást tartalmaz, hanem akkor is, ha e feltétel – bár eltérő megfogalmazással – lényegében egyenértékű e kötelező érvényű rendelkezéssel.

26

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy elvégezze a szükséges értékeléseket, figyelembe véve többek között az alapügyben szóban forgó kölcsönszerződés jellegét, általános rendszerét és kikötéseit, valamint azt a jogi és ténybeli hátteret, amelybe e szerződés illeszkedik, annak meghatározása érdekében, hogy az alapügyben szóban forgó szerződési feltétel a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a régi polgári törvénykönyv 1578. cikkét tükrözi‑e.

27

Mivel – amint az a jelen ítélet 24. pontjában pontosításra került – ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdésének alkalmazhatósága nem feltételezi az alapügyben szóban forgó kikötés és a régi polgári törvénykönyv 1578. cikke közötti formális megfelelést abban az értelemben, hogy annak e rendelkezést szó szerint kell idéznie, vagy arra kifejezetten hivatkoznia kell, a kérdést előterjesztő bíróságnak többek között azt kell megvizsgálnia, hogy e kikötés és ezen 1578. cikk lényegében egyenértékű‑e abban az értelemben, hogy az említett kikötés alkalmazása az alapeljárás felperesei számára ugyanolyan fizetési kötelezettséget eredményezne, mint amilyen az alapügyben szóban forgó szerződés összefüggésében az említett 1578. cikk közvetlen alkalmazásából következne.

28

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ahhoz, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött kölcsönszerződésben foglalt kikötésre az e rendelkezésben előírt, ezen irányelv hatálya alóli kizárás vonatkozzon, nem szükséges, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött kölcsönszerződésben foglalt kikötés szó szerint idézze a vonatkozó nemzeti jog kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezését, vagy kifejezett utalást tartalmazzon arra, hanem elegendő, ha az lényegében egyenértékű e kötelező érvényű rendelkezéssel, azaz azzal azonos normatív tartalommal rendelkezik.

29

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy annak meghatározása szempontjából, hogy az e rendelkezés által előírt, ezen irányelv hatálya alóli kizárás vonatkozik‑e a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött kölcsönszerződésben foglalt kikötésre, releváns az a körülmény, hogy e fogyasztónak nem volt tudomása arról, hogy e feltétel a nemzeti jog kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezését tükrözi.

30

Ennek a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése által bevezetett kizárásnak alkalmazása két feltétel együttes fennállását feltételezi, nevezetesen azt, hogy a szerződési feltételnek törvényi vagy rendeleti rendelkezést kell tükröznie, másrészről e jogszabályi rendelkezésnek kötelező érvényűnek kell lennie (lásd ebben az értelemben: 2021. október 14‑iNSV és NM végzés, C‑87/21, nem tették közzé, EU:C:2021:860, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Így, amint arra az Európai Bizottság az írásbeli észrevételeiben rámutatott, a 93/13 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének alkalmazása objektív jellegű, tehát nem függ az eladó vagy szolgáltató által a fogyasztónak nyújtott információktól, sem pedig attól, hogy a fogyasztó ismeri‑e az alkalmazandó jogi rendelkezéseket.

32

Ezenkívül a Bíróság ezen 1. cikk (2) bekezdésének értelmezése során már kimondta, hogy az e rendelkezésben előírt, ezen irányelv hatálya alóli kizárás akkor is alkalmazandó, ha az eladó vagy szolgáltató nem tett eleget a tájékoztatással és az átláthatósággal kapcsolatos kötelezettségének (lásd ebben az értelemben: 2021. október 14‑iNSV és NM végzés, C‑87/21, nem tették közzé, EU:C:2021:860, 42. pont).

33

A fenti indokokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak meghatározása szempontjából, hogy az e rendelkezés által előírt, ezen irányelv hatálya alóli kizárás vonatkozik‑e a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött kölcsönszerződésben foglalt kikötésre, nem releváns az a körülmény, hogy e fogyasztónak nem volt tudomása arról, hogy e feltétel a nemzeti jog kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezését tükrözi.

34

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott: