–

a 2021. december 21‑i határozatra, amely a Törvényszék eljárási szabályzata 69. cikkének d) pontja alapján felfüggesztette az eljárást a C‑883/19. P. sz. HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet kihirdetéséig,

–

a 2023. január 12‑iHSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítéletre (C‑883/19 P, EU:C:2023:11), és a felek által erre vonatkozóan a válaszban és a viszonválaszban előterjesztett észrevételekre,

–

a 2023. december 20‑iJPMorgan Chase és társai kontra Bizottság ítéletre (T‑106/17, fellebbezés alatt, EU:T:2023:832), és a 2023. december 20‑iCrédit agricole és Crédit agricole Corporate and Investment Bank kontra Bizottság ítéletre (T‑113/17, fellebbezés alatt, EU:T:2023:847), valamint a felek ezen ítéletekre vonatkozó észrevételeire,

1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetükkel a felperesek, az HSBC Holdings plc, az HSBC Bank plc és az HSBC Continental Europe (a továbbiakban együtt: HSBC) egyrészt az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39914 – „Származtatott eurókamatügyletek [EIRD]” ügy) 2016. december 7‑én hozott C(2016) 8530 final bizottsági határozat módosításáról szóló, 2021. június 28‑i C(2021) 4600 final bizottsági határozat (a továbbiakban: 2021. évi határozat) 1. cikkének megsemmisítését, valamint az [EUMSZ] 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39914 – „Származtatott eurókamatügyletek [EIRD]” ügy) 2016. december 7‑én hozott módosított C(2016) 8530 final bizottsági határozat (a továbbiakban: 2016. évi határozat) 2. cikke b) pontjának megsemmisítését, másrészt pedig másodlagosan a 2021. évi határozatban velük szemben kiszabott bírság összegének csökkentését kérik.

[omissis]

16

A felperesek lényegében azt kérik, hogy a Törvényszék:

17

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

36

Az első jogalap keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a 2021. évi határozatot az 1/2003 rendelet 25. cikkének (5) bekezdésében előírt tízéves elévülési időn túl fogadták el. Lényegében azt állítják, hogy ezen elévülési időt az 1/2003 rendelet 25. cikkének (6) bekezdése alapján nem függesztette fel az, hogy a Bizottság fellebbezést nyújtott be a C‑806/19. P. sz. ügyben (lásd a fenti 8. pontot), mivel a Bizottság már ebben az időpontban új határozatot kívánt hozni az HSBC‑vel szemben, anélkül hogy megvárta volna a fellebbezési eljárás kimenetelét. A felperesek szerint a Bizottság nem nyújthatta volna be a fellebbezést kizárólag azzal a céllal, hogy felfüggessze az elévülési időt annak érdekében, hogy további határidőt kapjon arra, hogy időközben új határozatot hozzon. E fellebbezés, amelyet nem megfelelő célból nyújtottak be, tárgytalan, és az elévülési időt nem függesztette fel.

37

Ezenkívül a felperesek szerint, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság által benyújtott fellebbezés 2019. október 31‑én felfüggesztette az elévülési időt, e nyugvás mindenképpen megszűnt a 2020. május 8‑i levél elküldésének időpontjában, amikor a Bizottság versenypolitikáért felelős tagja értesítette az HSBC‑t azon szándékáról, hogy javaslatot tesz a biztosok testületének egy új, az HSBC‑nek címzett határozat elfogadására (lásd a fenti 9. pontot). A felperesek szerint ebben az időpontban a Bizottság bizonyította, hogy a folyamatban lévő fellebbezés ellenére nem volt „akadályoztatva” abban, hogy eljárjon. A Bizottságnak a fellebbezés kimeneteléhez fűződő érdeke megszűnt, amikor az HSBC‑vel szemben új határozat elfogadására irányuló lépéseket tett.

38

A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

39

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az 1/2003 rendelet 25. cikkének célja az azon határidőkre vonatkozó szabályozás bevezetése, amelyeken belül a Bizottság jogosult – a jogbiztonság alapvető követelményének sérelme nélkül – bírságot és kényszerítő bírságot kiszabni az uniós versenyszabályok alkalmazására irányuló eljárás alá vont vállalkozásokkal szemben (2021. január 21‑iWhiteland Import Export ítélet, C‑308/19, EU:C:2021:47, 38. pont). E rendelkezés az uniós jogalkotó által a ráruházott hatáskörök gyakorlása során két olyan célkitűzés összeegyeztetésének eredménye, amelyek ellentétes irányú intézkedéseket tehetnek szükségessé, nevezetesen egyrészt a jogbiztonság biztosításának szükségessége azáltal, hogy megakadályozza, hogy az idővel megszilárdult helyzeteket bármeddig megkérdőjelezhessék, másrészt pedig a jogkövetés biztosításának szükségessége az uniós jog megsértésének üldözése, megállapítása és szankcionálása révén (lásd ebben az értelemben: 2022. november 9‑iFerriere Nord kontra Bizottság ítélet, T‑667/19, fellebbezés alatt, EU:T:2022:692, 354. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Az 1/2003 rendelet 25. cikkének (2), (3) és (5) bekezdése alapján a Bizottság bírságkiszabási jogköre a Bizottság által a jogsértés tekintetében vizsgálat vagy eljárás céljából tett intézkedések esetén legkésőbb a folyamatos vagy ismétlődő jogsértés megszűnésének napjától számított tíz éven belül évül el. Ezenkívül az 1/2003 rendelet 25. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy az elévülés mindaddig nyugszik, amíg a Bizottság határozata az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képezi. Ugyanezen cikk (5) bekezdése értelmében a tízéves elévülési idő meghosszabbodik azzal az időszakkal, amely alatt az elévülés e cikk (6) bekezdésének megfelelően nyugszik.

41

A jelen ügyben a felek között nem vitatott, hogy az elévülési idő az 1/2003 rendelet 25. cikkének (2) bekezdése értelmében 2007. március 27‑én, vagyis abban az időpontban kezdődött, amikor a felperesekkel szemben megállapított egységes és folyamatos jogsértés véget ért. A Bizottság 2016. december 7‑én hozta meg a 2016. évi határozatot, azaz kilenc év, nyolc hónap és tíz nappal a jogsértés megszűnte után. A felek között az sem vitatott, hogy az elévülési idő az 1/2003 rendelet 25. cikkének (6) bekezdése értelmében 2017. február 17‑től, azaz a kereset T‑105/17. sz. ügyben történt benyújtásának időpontjától, vagyis a jogsértés megszűnését követő kilenc év, tíz hónap és húsz naptól kezdve az ezen ügyben 2019. szeptember 24‑én hozott ítélet kihirdetéséig nyugodott. Ebben az időpontban az 1/2003 rendelet 25. cikkének (5) bekezdésében előírt legfeljebb tízéves elévülési időre tekintettel a Bizottságnak egy hónap és tizenegy nap állt rendelkezésére a bírságot kiszabó új határozat elfogadására.

42

2019. október 31‑én, vagyis egy hónap és hét nappal a 2019. szeptember 24‑iHSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítélet (T‑105/17, EU:T:2019:675) kihirdetését követően a Bizottság fellebbezést nyújtott be a C‑806/19. P. sz. ügyben.

43

A 2021. évi határozatot 2021. június 28‑án hozták meg, amikor a Bizottság által benyújtott fellebbezéssel kapcsolatos C‑806/19. P. sz. ügyben folyamatban volt az eljárás a Bíróság előtt.

44

Annak meghatározása érdekében, hogy az elévülés a 2021. évi határozat meghozatalának időpontjában már bekövetkezett‑e, amint azt a felperesek állítják, az általuk e tekintetben előadott érvekre tekintettel meg kell vizsgálni egyrészt azt, hogy a Bizottság által a C‑806/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés a szóban forgó elévülési idő nyugvásával járt‑e, másrészt pedig azt, hogy ezen esetleges nyugvás e határozat elfogadásáig fennállt‑e. Nem vitatott ugyanis, hogy a fellebbezés Bizottság általi benyújtásának időpontjában az elévülési idő még nem járt le.

45

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 25. cikkének (6) bekezdése értelmében az elévülési idő mindaddig nyugszik, amíg a Bizottság határozata az uniós bíróságok valamelyike előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képezi. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy az elévülési idő e rendelkezés értelmében vett nyugvása olyan objektív körülményen alapul, amely a jelen ügyben teljesül, és amely magára a folyamatban lévő bírósági eljárás fennállására vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2011. március 29‑iArcelorMittal Luxembourg kontra Bizottság és Bizottság kontra ArcelorMittal Luxembourg és társai ítélet, C‑201/09 P és C‑216/09 P, EU:C:2011:190, 141. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ellentétben azzal, ami lényegében a felperesek érveiből kitűnik, e rendelkezés e nyugvást nem köti semmilyen olyan szubjektív feltételhez, mint a kereset benyújtásával elérni kívánt „cél” vagy az azt benyújtó fél „szándéka”.

46

Ebben az összefüggésben arra is emlékeztetni kell, hogy az 1/2003 rendelet 25. cikkének (6) bekezdése védelmet nyújt a Bizottságnak az elévülés hatásával szemben azokban a helyzetekben, amikor meg kell várnia az uniós bíróság határozatát olyan eljárások keretében, amelyek lefolyására nincs befolyással, mielőtt megtudná, hogy a megtámadott jogi aktus jogellenes‑e, vagy sem (lásd ebben az értelemben: 2002. október 15‑iLimburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582, 144. és 151. pont).

47

A Bizottság eljárását érintő „akadály” fogalma, amelyre az ítélkezési gyakorlat utal (lásd ebben az értelemben: 2002. október 15‑iLimburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582, 144. pont), és amelyre a felperesek hivatkoznak, nem értelmezhető úgy, hogy a Bizottság számára teljességgel lehetetlen lenne új határozat esetleges elfogadása céljából – mint a jelen ügyben is – előkészítő aktusokat tenni annak érdekében, hogy megfeleljen a határozatának jogellenességét megállapító törvényszéki ítéletnek. Az „akadály” e fogalma olyan objektív körülményre vonatkozik, amely magának a folyamatban lévő bírósági eljárásnak a fennállására vonatkozik, amely eljárás miatt bizonytalanság áll fenn a Bizottság határozatának jogszerűségét illetően.

48

A jelen ügyben a Bizottság a C‑806/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésével a 2016. évi határozat 2. cikke b) pontja jogszerűségének értékelését kérte a Bíróságtól, amely rendelkezés jogszerűségét a Törvényszék a 2019. szeptember 24‑iHSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑105/17, EU:T:2019:675) megkérdőjelezte. Mindaddig, amíg az e fellebbezésre vonatkozó eljárás folyamatban volt, a 2016. évi határozat e rendelkezésének jogszerűségét illetően bizonytalanság állt fenn.

49

Kétségtelen, hogy – amint arra lényegében a felperesek hivatkoznak – az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a fellebbező eljáráshoz fűződő érdeke akkor áll fenn, ha eredményessége esetén a fellebbezés alkalmas arra, hogy az azt benyújtó félnek előnyt biztosítson (lásd: 2015. június 24‑iFresh Del Monte Produce kontra Bizottság és Bizottság kontra Fresh Del Monte Produce ítélet, C‑293/13 P és C‑294/13 P, EU:C:2015:416, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindazonáltal, noha az ilyen eljáráshoz fűződő érdeknek a kereset benyújtása időpontjában fennálló hiánya – még ha bizonyítást is nyerne – a fellebbezés elfogadhatatlanság miatti elutasításához vezethetne, és noha az eljáráshoz fűződő érdeknek az eljárás során való megszűnése azt eredményezhetné, hogy az uniós bíróság megállapítja az okafogyottságot, az ilyen körülmény nem szüntetheti meg visszamenőlegesen a Bizottság bírságkiszabási jogköre elévülésének a fellebbezési eljárás megindítása miatti nyugvását. Ugyanis maga az a tény indokolja a nyugvást, hogy a Törvényszék vagy a Bíróság előtt eljárás van folyamatban, nem pedig az e bíróságok által az eljárást befejező határozatukban levont következtetések (lásd ebben az értelemben: 2002. október 15‑iLimburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582, 153. pont).

50

Ebből következik, hogy a felperesek állításával ellentétben a Bizottság által benyújtott fellebbezés azzal a hatással járt, hogy felfüggesztette a Bizottság azon jogkörének elévülését, hogy bírságokat szabjon ki velük szemben, mindaddig, amíg a Bíróság nem hoz ezen ügyben eljárást befejező határozatot (lásd ebben az értelemben: 2002. október 15‑iLimburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582, 147. és 157. pont), éspedig függetlenül a Bizottság által a 2021. évi határozat elfogadása érdekében tett lépésektől, jóllehet e fellebbezési eljárás folyamatban volt.

51

Mindenesetre a felperesek nem hivatkozhatnak eredményesen arra, hogy a Bizottságnak 2020. május 8‑án, vagyis azon időpontban, amikor kinyilvánította azon szándékát, hogy az HSBC‑vel szemben új határozatot kíván hozni, megszűnt volna a fellebbezése kimenetelének megismeréséhez fűződő érdeke. A Bíróság ugyanis elismerte, hogy pusztán az a tény, hogy a Törvényszék ítéletének való megfelelés érdekében jogi aktusra irányuló javaslatot fogalmaznak meg, önmagában nem értelmezhető úgy, mint amely a Törvényszék érintett ítéletének a Bizottság részéről való végleges és hivatalos elismerését jelentené, és önmagában nem jár azzal, hogy a Bizottságnak a fellebbezés benyújtásához és a jogvita eldöntéséhez fűződő érdeke megszűnne (lásd ebben az értelemben: 2002. január 8‑iFranciaország kontra Monsanto és Bizottság ítélet, C‑248/99 P, EU:C:2002:1, 31. pont; 2013. június 13‑iVersalis kontra Bizottság ítélet, C‑511/11 P, EU:C:2013:386, 125. pont).

52

Hasonlóképpen, a jelen ügyben pusztán az a tény, hogy a Bizottság a 2019. szeptember 24‑iHSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítélet (T‑105/17, EU:T:2019:675) kihirdetését követően új határozat meghozatalára irányuló lépéseket tett, nem bizonyítja azt, hogy a Bizottság teljesen elveszítette volna a 2016. évi határozat 2. cikke b) pontja jogszerűségének megállapításához fűződő érdekét, mivel ezen érdek a Bíróság eljárást befejező határozatának meghozataláig, vagy legalábbis ezen új határozat meghozataláig fennáll. Az, hogy a 2021. évi határozat meghozatalát követően a Bizottság a C‑806/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésétől elállt (lásd a fenti 14. pontot), semmilyen módon nem változtat e következtetésen.

53

Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy csak a biztosok testülete által hozott határozat tartalmazza a Bizottság végleges és hivatalos álláspontját, ami nem áll fenn a Bizottság versenypolitikáért felelős tagja által egy ilyen határozat elfogadásával kapcsolatban adott információk vagy tett szándéknyilatkozatok esetében, amint arra a Bizottság a felpereseknek megküldött 2021. május 8‑i levélben helyesen emlékeztetett.

54

A fenti megfontolások összességére tekintettel a felperesek jogsértő magatartásai tekintetében a Bizottság szankcionálási jogkörének gyakorlása a 2021. évi határozat 2021. június 28‑i elfogadásának időpontjában még nem évült el, tekintettel arra, hogy a C‑806/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezéssel kapcsolatos eljárás folyamatban volt a Bíróság előtt.

55

Ennélfogva az első jogalapot mint megalapozatlant kell elutasítani.

[omissis]

252

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)

a következőképpen határozott: