A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2023. február 9. ( *1 )
„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – 2014/17/UE irányelv – A lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodások – A 25. cikk (1) bekezdése – Előtörlesztés – A fogyasztónak a hitel teljes, a szerződés teljes fennmaradó időtartamára esedékes kamatot és költségeket magában foglaló költségének csökkentésére vonatkozó jogosultsága – A 4. cikk 13. pontja – »A hitel fogyasztó által viselt teljes költségének« fogalma – A szerződés időtartamától független költségek”
A C‑555/21. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2021. szeptember 9‑én érkezett, 2021. augusztus 19‑i határozatával terjesztett elő
az UniCredit Bank Austria AG
és
a Verein für Konsumenteninformation
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: K. Jürimäe tanácselnök, M. Safjan (előadó), N. Piçarra, N. Jääskinen és M. Gavalec bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: S. Beer tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2022. július 7‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– |
az UniCredit Bank Austria AG képviseletében M. Kellner és F. Liebel Rechtsanwälte, |
– |
a Verein für Konsumenteninformation képviseletében A.‑M. Kosesnik‑Wehrle és S. Langer Rechtsanwälte, |
– |
a német kormány képviseletében J. Möller és M. Hellmann, meghatalmazotti minőségben, |
– |
az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Rocchitta avvocato dello Stato, |
– |
az Európai Bizottság képviseletében G. Goddin, B.‑R. Killmann és H. Tserepa‑Lacombe, meghatalmazotti minőségben, |
a főtanácsnok indítványának a 2022. szeptember 29‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a lakáscélú ingatlanokra vonatkozó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4‑i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 60., 34. o.) 25. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik. |
2 |
E kérelmet az UniCredit Bank Austria AG (a továbbiakban: UCBA) és a Verein für Konsumenteninformation (a továbbiakban: VKI) között az UCBA által az ingatlanhitel‑szerződésekben szereplő azon szabvány szerződési feltétel alkalmazása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely azt írja elő, hogy a hitel fogyasztó általi előtörlesztése esetén nem térítik meg számára a hitel futamidejétől független kezelési költségeket. |
Jogi háttér
Az uniós jog
A 2008/48/EK irányelv
3 |
A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23‑i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítés: HL 2010. L 199., 40. o.) „Fogalommeghatározások” címet viselő 3. cikkének szövege a következő: „Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók: […]
[…].” |
4 |
A 2008/48 irányelv „Határidő előtti visszafizetés” címet viselő 16. cikkének (1) bekezdése előírja: „A fogyasztónak joga van a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeit egészben vagy részben bármikor teljesíteni. Ilyen esetekben jogosult a hitel teljes költségének csökkentésére, ami a szerződés fennmaradó időtartamára esedékes kamatot és költségeket foglalja magában.” |
A 2014/17/EK irányelv
5 |
A 2014/17 irányelv (15), (19), (20), (22) és (50) preambulumbekezdésének szövege a következő:
[…]
[…]
[…]
|
6 |
Ezen irányelvnek a „Tárgy” című 1. cikke így rendelkezik: „Ezen irányelv közös keretet hoz létre egyrészt – a lakóingatlanhoz kapcsolódó hatékony hitelezési feltételek tagállamokon belüli kidolgozásának alapjaként – a lakóingatlanhoz kapcsolódó, jelzáloggal vagy más módon biztosított fogyasztói hitelmegállapodásokra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések egyes aspektusaira vonatkozóan, ezen belül előírva, hogy hitelképességi vizsgálatot kell végezni a hitel nyújtását megelőzően, másrészt bizonyos – többek között a hitelközvetítők, a kijelölt képviselők és a hitelintézetnek nem minősülő hitelezők tevékenységének megkezdését és felügyeletét érintő – prudenciális és felügyeleti követelményekre vonatkozóan.” |
7 |
Az említett irányelv „Fogalommeghatározások” című 4. cikke előírja: „Ennek az irányelvnek az alkalmazásában: […]
[…]” |
8 |
Ugyanezen irányelv „A szerződéskötést megelőző tájékoztatás” címet viselő 14. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelező és adott esetben a hitelközvetítő vagy a kijelölt képviselő ellássa a fogyasztót azokkal a személyre szabott információkkal, amelyek alapján a fogyasztó össze tudja hasonlítani a piacon elérhető hitellehetőségeket, fel tudja mérni azok következményeit, és tájékoztatáson alapuló döntést tudjon hozni arról, hogy kössön‑e hitelmegállapodást:
(2) Az (1) bekezdésben említett, személyre szabott információkat nyomtatott formában vagy más tartós adathordozón, a II. mellékletben foglalt [egységes európai adatlap (EEA)] felhasználásával kell rendelkezésre bocsátani.” |
9 |
A 2014/17 irányelv „Előtörlesztés” címet viselő 25. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő: „A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztó jogosult legyen a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeinek a megállapodás lejárata előtti, teljes egészében vagy részlegesen történő teljesítésére. Ilyen esetekben a fogyasztó jogosult a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének csökkentésére, ami a szerződés fennmaradó időtartamára esedékes kamat és költségek csökkentését jelenti.” |
10 |
Ezen irányelvnek „Az irányelv kötelező jellege” című 41. cikke a következőket írja elő: „A tagállamok gondoskodnak arról, hogy: […]
|
Az osztrák jog
11 |
A 2015. november 26‑i Bundesgesetz über Hypothekar‑ und Immobilienkreditverträge und sonstige Kreditierungen zu Gunsten von Verbrauchern (a jelzálog‑ és ingatlanhitelekről és egyéb fogyasztói hitelekről szóló szövetségi törvény; BGBl. I., 135/2015) 2020. december 31‑ig hatályos változata (BGBl. I., 93/2017.) „Előtörlesztés” című (1) bekezdése a következőket írta elő: „A hitelfelvevőt megilleti a – bármikor gyakorolható – jog, hogy a hitelösszeget a megállapodásban meghatározott idő lejárta előtt részben vagy teljes egészében visszafizesse. A teljes hitelösszegnek a kamatokkal együtt történő előtörlesztése a hitelmegállapodás felmondásának minősül. A hitelfelvevő által fizetendő kamatok a hitel előtörlesztése esetén az ezáltal csökkent kintlévőségeknek megfelelően, és adott esetben a megállapodás ezáltal csökkent időtartamának megfelelően csökkennek; a futamidőtől függő költségek arányosan csökkennek.” |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
12 |
A VKI, egy fogyasztói érdekvédelmi egyesület keresetet indított az osztrák polgári bíróságok előtt, amelyben azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az UCBA‑t, amely egy hitelintézet, hogy a 2014/17 irányelv hatálya alá tartozó, jelzáloggal biztosított hitelekkel kapcsolatos szerződések megkötése során szüntesse meg egy szabvány szerződési feltétel alkalmazását. E kikötés előírja, hogy a hitel fogyasztó általi előtörlesztése esetén a kamatot, valamint a hitel futamidejétől függő költségeket arányosan csökkenteni kell, míg „a futamidőtől független kezelési költségek nem, illetve arányosan sem kerülnek visszatérítésre”. |
13 |
A VKI úgy véli, hogy az ilyen feltétel összeegyeztethetetlen a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdésével, amely rögzíti a fogyasztó ahhoz való jogát, hogy a hitel előtörlesztése esetén csökkenjen a hitel teljes költsége. E tekintetben a 2019. szeptember 11‑iLexitor ítéletre (C‑383/18, EU:C:2019:702) hivatkozik, amelyben a Bíróság kimondta, hogy a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését, amely ilyen jogot ír elő a fogyasztói hitelmegállapodásokra vonatkozóan, úgy kell értelmezni, hogy ez a jog kiterjed a fogyasztóra terhelt valamennyi költségre. |
14 |
Az elsőfokú bíróság azzal az indokkal utasította el a VKI keresetét, hogy a 2014/17 irányelv a 2008/48 irányelvtől eltérő rendszert hoz létre. E két irányelv eltéréseket mutat többek között „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” fogalmát illetően, amelyet előtörlesztés esetén csökkenteni kell. |
15 |
A fellebbviteli bíróság megváltoztatta ezt az ítéletet, és megállapította, hogy a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését és a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdését közel azonos megfogalmazásuk miatt ugyanúgy kell értelmezni. A 2019. szeptember 11‑iLexitor ítéletre (C‑383/18, EU:C:2019:702) tekintettel a 2014/17 irányelvből nem lehet arra következtetni, hogy a hitelmegállapodás időtartamától független költségeket nem kell arányosan visszatéríteni. |
16 |
A kérdést előterjesztő bíróság, az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria), amelyhez az UCBA felülvizsgálati (Revision) kérelmet nyújtott be, úgy véli, hogy a fellebbviteli bíróság megközelítése nem nyilvánvalóan helyes. |
17 |
A kérdést előterjesztő bíróság szerint kétségtelenül úgy lehet tekinteni, hogy a két rendelkezés szinte azonos szövegére, valamint a két irányelvnek a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítására irányuló közös céljára tekintettel a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdését ugyanúgy kell értelmezni, mint a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését. |
18 |
Mindazonáltal a 2008/48 irányelv hatálya alá tartozó fogyasztói hitelmegállapodások jelentős eltéréseket mutatnak a 2014/17 irányelvben szabályozott, jelzáloggal biztosított vagy ingatlannal kapcsolatos hitelszerződésektől, mivel ez utóbbiak általában számos, a hitelmegállapodás időtartamától független költséget tartalmaznak, amelyek összegére a hitelintézet nincs igazán befolyással. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság többek között az ingatlan értékbecslésével, az aláírásoknak a jelzálogjog ingatlan‑nyilvántartásba történő bejegyzése, az engedményezés esetére szóló rangszerzési vagy elzálogosítási és bejegyzési kérelemnek a jelzálogjog ingatlan‑nyilvántartásba való bejegyzésének nyilvántartásba vételére irányuló kérelem céljából történő hitelesítésével kapcsolatban felmerülő költségekre hivatkozik. |
19 |
Ezenkívül, ami a 2014/17 irányelv keretében a szerződés időtartamától független költségeket illeti, a hitelezőnek alig volt szerződéses mozgástere arra, hogy az ilyen költségeket az ezen időtartamtól függő költségekké minősítse át. E tekintetben az osztrák bíróságok – szükség esetén a szerződés átminősítésével – ellenőrzik, hogy bizonyos, a fogyasztóra hárított költségek megfelelnek‑e a pénzösszegek ideiglenes felhasználására vonatkozó díjnak, vagy valamely, a hitelező által a szerződés időtartamától függetlenül nyújtott szolgáltatás ellenértékének kifizetésére irányulnak‑e. |
20 |
E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé: „Úgy kell‑e értelmezni a [2014/17] irányelv 25. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely úgy rendelkezik, hogy a hitelfelvevő ahhoz való jogának gyakorlása esetén, hogy a hitelösszeget a szerződésben meghatározott idő lejárta előtt teljes egészében vagy részben visszafizesse, a hitelfelvevő által fizetendő kamatok és a futamidőtől függő költségek arányosan csökkennek, míg a futamidőtől független költségek vonatkozásában nincs ennek megfelelő szabályozás?” |
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
21 |
Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a fogyasztónak a hitel előtörlesztése esetén a hitel teljes költségének csökkentéséhez való joga csak a hitel futamidejétől függő kamatokat és költségeket foglalja magában. |
22 |
E rendelkezésnek megfelelően a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztó jogosult legyen a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeinek a megállapodás lejárata előtti, teljes egészében vagy részlegesen történő teljesítésére. Ilyen esetekben a fogyasztó jogosult a hitel teljes költségének csökkentésére, ami a szerződés fennmaradó időtartamára esedékes kamat és költségek csökkentését jelenti. |
23 |
Először is azon költségeket illetően, amelyek „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” körébe tartozhatnak, az uniós jogalkotó e fogalom tág meghatározását fogadta el. |
24 |
A 2014/17 irányelv 4. cikkének a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontjával összefüggésben értelmezett 13. pontjából ugyanis az következik, hogy a „hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” az előbbi rendelkezés értelmében vett fogalma magában foglalja mindazokat a költségeket, amelyeket a fogyasztónak a hitelmegállapodás alapján fizetnie kell, és amelyekről a hitelezőnek tudomása van. Ezek köréből, amint azt a 2014/17 irányelv (50) preambulumbekezdése is megerősíti, kifejezetten csak a közjegyzői díjakat, az ingatlan tulajdonjogának átruházásához kapcsolódó olyan bejegyzési költségeket, mint például az ingatlan‑nyilvántartásba való bejegyzés költségei és az ahhoz kapcsolódó díjak, valamint a fogyasztót a hitelszerződésben előírt kötelezettségek be nem tartása esetén terhelő költségeket zárták ki. |
25 |
A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát annak vizsgálata, hogy az általa említett és a jelen ítélet 18. pontjában felidézett költségtípusok azon költségek körébe tartoznak‑e, amelyeket a fogyasztónak az alapügyben szereplő hitelmegállapodás címén viselnie kell, és amelyeket a hitelező különösen a 2014/17 irányelv 4. cikkének 13. pontjában és a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontjában kifejezetten említett esetekben ismer el, továbbá hogy azok adott esetben az előző pontban összefoglalt kivételek – különösen a közjegyzői költségek – körébe tartoznak‑e. |
26 |
Másodszor, ami a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdésében szereplő, „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének csökkentése” fogalmának terjedelmét illeti, a Bíróság a 2019. szeptember 11‑iLexitor ítélet (C‑383/18, EU:C:2019:702) 24. és 25. pontjában a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését illetően már megállapította, hogy sem a különböző nyelvi változatokban szereplő, „a szerződés fennmaradó időtartamára” való hivatkozás, sem az e rendelkezés különböző nyelvi változatainak összehasonlító elemzése nem teszi lehetővé az e rendelkezésben előírt csökkentés pontos terjedelmének meghatározását. A Bíróság ezen ítélet 26. pontjában ebből azt a következtetést vonta le, hogy állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően e rendelkezést a szövegkörnyezete, valamint azon szabályozás célkitűzései alapján kell értelmezni, amelynek az részét képezi. |
27 |
A 2014/17 irányelv 25. cikke (1) bekezdésének szövege szinte azonos a 2008/48 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének szövegével, ezért meg kell állapítani, hogy annak megfogalmazása önmagában nem teszi lehetővé az e rendelkezésben előírt csökkentés pontos terjedelmének meghatározását. E fogalmat tehát a szövegkörnyezete és azon szabályozás célkitűzéseire tekintettel kell értelmezni, amelynek az részét képezi. |
28 |
E tekintetben a 2014/17 irányelv (19) és (20) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy jogbiztonsági okokból biztosítani kell ezen irányelvnek a fogyasztóvédelem területén elfogadott más jogi aktusokkal való összhangját és az azokhoz képest fennálló kiegészítő jellegét. Mindazonáltal ezen irányelv (22) preambulumbekezdéséből az is kitűnik, hogy figyelembe kell venni a lakáscélú ingatlanokra vonatkozó hitelmegállapodások sajátosságait, amelyek eltérő megközelítést indokolnak. |
29 |
Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/17 irányelvnek a (15) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 1. cikkéből kitűnik, hogy ez az irányelv közös keretet hoz létre a lakóingatlanhoz kapcsolódó, jelzáloggal vagy más módon biztosított fogyasztói hitelmegállapodásokra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések egyes aspektusaira vonatkozóan, annak érdekében, hogy az e hitelmegállapodásokat kötő fogyasztók magas szintű védelmet élvezzenek (lásd ebben az értelemben: 2020. október 15‑iAssociation française des utilisateurs de banques ítélet, C‑778/18, EU:C:2020:831, 34. pont). |
30 |
Márpedig meg kell állapítani, amint azt a főtanácsnok indítványának 69. pontjában lényegében hangsúlyozta, hogy a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdésében foglalt csökkentéshez való jog célja nem az, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, mintha a hitelszerződést rövidebb futamidőre, alacsonyabb összegben, vagy általánosabban, eltérő feltételek mellett kötötték volna. Ezzel szemben e jog arra irányul, hogy e szerződést az előtörlesztés körülményeihez igazítása. |
31 |
Ilyen körülmények között e jog nem foglalhatja magában azokat a költségeket, amelyeket a fogyasztó az előtörlesztés időpontjában a szerződés időtartamától függetlenül a hitelező vagy harmadik személyek javára teljes egészében teljesített szolgáltatások címén visel. |
32 |
Igaz, hogy a 2008/48 irányelv összefüggésében a Bíróság kimondta, hogy a fogyasztót a hitel teljes költségének csökkentésével kapcsolatban megillető jog tényleges érvényesülése csökkenne, ha e csökkentés kizárólag a hitelező által a hitelmegállapodás időtartamától függőként feltüntetett költségek figyelembevételére korlátozódhatna, mivel a költségeket és azok bontását a bank egyoldalúan határozza meg, és a költségek felszámítása magában foglalhat bizonyos haszonkulcsot. Ezenkívül a hitel teljes költségének csökkentésére vonatkozó lehetőségnek a hitelmegállapodás időtartamával kifejezetten összefüggő költségekre való korlátozása azzal a kockázattal járna, hogy a fogyasztót a hitelmegállapodás megkötésekor magasabb összegű egyszeri kifizetésekkel terhelnék, ugyanis a hitelezőt ez a korlátozás arra késztethetné, hogy megpróbálja a hitelmegállapodás időtartamától függő költségeket minimálisra csökkenteni (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 11‑iLexitor ítélet, C‑383/18, EU:C:2019:702, 31. és 32. pont). |
33 |
E tekintetben a Bíróság hangsúlyozta, hogy a hitelintézetek számára a számlázásuk és belső szervezetük tekintetében rendelkezésre álló mozgástér a gyakorlatban nagyon megnehezíti a fogyasztó vagy a bíróság számára a hitelmegállapodás időtartamához ténylegesen kapcsolódó költségek meghatározását (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 11‑iLexitor ítélet, C‑383/18, EU:C:2019:702, 33. pont). |
34 |
E tekintetben azonban emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/17 irányelv 14. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően a hitelező, vagy adott esetben a hitelközvetítő vagy annak kijelölt képviselője köteles a fogyasztóval a szerződéskötést megelőző tájékoztatást az ezen irányelv II. mellékletében szereplő EEA útján nyújtani. Ez az adatlap a fogyasztó által fizetendő költségek arra tekintettel történő bontását írja elő, hogy azok rendszeresek‑e, vagy sem. |
35 |
Márpedig a fogyasztót terhelő költségek ilyen rendes, szokásos módon történő bontása jelentősen csökkenti a hitelintézetek számára a számlázásuk és belső szervezetük tekintetében rendelkezésre álló mozgásteret, és lehetővé teszi mind a fogyasztó, mind pedig a nemzeti bíróság számára annak vizsgálatát, hogy valamely típusú költség objektív módon kapcsolódik‑e a szerződés időtartamához. |
36 |
Következésképpen a hitelező visszaélésszerű magatartásának a jelen ítélet 32. és 33. pontjában hivatkozott kockázata nem igazolhatja azt, hogy a szerződés időtartamától független költségeket belefoglalják a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdésében előírt, a hitel teljes költségének csökkentésére vonatkozó jogba. |
37 |
E tekintetben mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/17 irányelv alapján a fogyasztókat megillető védelem garantálása érdekében ezen irányelv 41. cikkének b) pontja előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy az ezen irányelv átültetése céljából általuk elfogadott intézkedéseket ne lehessen oly módon megkerülni, hogy az azt eredményezze, hogy a fogyasztó a szerződés szövege folytán elveszíti az említett irányelvben biztosított védelmet. |
38 |
E védelem garantálása érdekében a nemzeti bíróságok feladata annak biztosítása, hogy azok a költségek, amelyeket a hitelmegállapodás időtartamától függetlenül a fogyasztóra terhelnek, objektív módon ne minősüljenek a hitelező részére a hitelszerződés tárgyát képező pénzösszegek ideiglenes felhasználásáért, vagy olyan szolgáltatásokért járó díjazásnak, amely szolgáltatások az előtörlesztés időpontjában még a fogyasztó számára nyújtandók. A hitelező e tekintetben köteles bizonyítani, hogy az érintett költségek rendszeresek‑e, vagy sem. |
39 |
A fenti indokok összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a fogyasztót a hitel előtörlesztése esetén megillető, a hitel teljes költségének csökkentéséhez való jog csak a hitel futamidejétől függő kamatokat és költségeket foglalja magában. |
A költségekről
40 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: |
A lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4‑i 2014/17/ЕU európai parlamenti és tanácsi irányelv 25. cikkének (1) bekezdését |
a következőképpen kell értelmezni: |
azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a fogyasztót a hitel előtörlesztése esetén megillető, a hitel teljes költségének csökkentéséhez való jog csak a hitel futamidejétől függő kamatokat és költségeket foglalja magában. |
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: német.