I. Jogi háttér

A. Az uniós jog

1. Az EUM‑Szerződés

2. A személyzeti szabályzat

3. A 2290/77 rendelet

4. A 2008/118/EK irányelv

5. A 883/2013/EU, Euratom rendelet

6. A Számvevőszék által elfogadott belső szabályok

a) Az eljárási szabályzat

b) Az 1‑2003. sz. határozat

c) A 7‑2004. sz. határozat

d) A 33‑2004. sz. határozat

e) A 2004. évi magatartási kódex

f) A 19‑2009. sz. határozat

g) A 66‑2011. sz. határozat

h) A 2012. évi magatartási kódex

i) Az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezései

B. A luxemburgi jog

II. A jogvita alapját képező tényállás

III. Az indított vizsgálatok és eljárások

A. Az Európai Számvevőszék által elfogadott előzetes intézkedések

B. Az OLAF vizsgálata

C. A jelen eljárásnak a Számvevőszéken belüli megindítása

D. A luxemburgi hatóságok által indított büntetőeljárás

IV. A felek kérelmei

V. A jelen eljárás felfüggesztése iránti kérelemről

A. A felek érvei

B. A Bíróság álláspontja

VI. Bizonyos dokumentumok benyújtásának elrendelése iránti kérelemről

A. A felek érvei

B. A Bíróság álláspontja

VII. Valamely dokumentumnak az iratanyagból való eltávolítására irányuló kérelemről

A. A felek érvei

B. A Bíróság álláspontja

VIII. A keresetről

A. A kereset elfogadhatóságáról

1. A jelen eljárásnak a hatékony bírói jogvédelemhez való joggal való állítólagos összeegyeztethetetlenségéről

a) A felek érvei

b) A Bíróság álláspontja

2. Az OLAF vizsgálatának állítólagos szabálytalanságáról

a) A felek érvei

b) A Bíróság álláspontja

3. A Számvevőszéken belül a jelen kereset benyújtásának engedélyezése érdekében folytatott eljárás állítólagos szabálytalanságáról

a) A felek érvei

b) A Bíróság álláspontja

4. A Számvevőszék keresetének állítólagos késedelmes benyújtásáról

a) A felek érvei

b) A Bíróság álláspontja

B. A kifogásokról

1. A negyedik kifogásról, amely politikai tevékenység és egy ingatlankezelő polgári jogi társaság ügyvezetői tevékenység bejelentés nélküli és jogellenes végzésén alapul

a) A negyedik kifogásnak a politikai tevékenység be nem jelentett és jogellenes végzésére alapított első részéről

1) A felek érvei

2) A Bíróság álláspontja

b) A negyedik kifogás második részéről, amely egy ingatlankezelő polgári jogi társaság ügyvezetői tevékenység bejelentés nélküli és jogellenes végzésén alapul

1) A felek érvei

2) A Bíróság álláspontja

2. Az első kifogásról, amely a Számvevőszék forrásainak az ezen intézmény tagjának feladataihoz nem kapcsolódó vagy azokkal összeegyeztethetetlen tevékenységek finanszírozása céljából történő visszaélésszerű felhasználásán alapul

a) Az első kifogás elfogadhatóságáról

1) A Számvevőszék mérlegelési jogkörének gyakorlásáról

i) A felek érvei

ii) A Bíróság álláspontja

2) A keresetlevél előterjesztéséről és a válasz mellékleteként benyújtott táblázat elfogadhatóságáról

i) A felek érvei

ii) A Bíróság álláspontja

b) Az első kifogás megalapozottságáról

1) A felek érvei

2) A Bíróság álláspontja

i) A bizalomvédelem elvének megsértéséről

ii) A kiküldetési költségekről és a napidíjakról

– A Crans‑Montana‑i tartózkodásról

– A kubai tartózkodásról

– A politikai vezetőkkel és politikai mozgalmakkal fenntartott kapcsolatokról

– A magán gazdasági szereplők vezetőivel fennálló kapcsolatokról

– A képviseleti szervezetekkel és szövetségekkel való kapcsolatokról

– Az engedélyezett külső tevékenység végzéséről

– A vadászatokon való részvételről

– A Számvevőszék által említett egyéb kiküldetésekről

iii) A reprezentációs és fogadási költségekről

– A politikai vezetőkkel fennálló kapcsolatokkal összefüggő reprezentációs költségekről

– A más személyekkel fennálló kapcsolatokkal összefüggő reprezentációs költségekről

– A K. Pinxten otthonában szervezett fogadásokkal kapcsolatos költségekről

iv) A szolgálati gépjármű használatáról és a gépkocsivezető igénybevételéről

– A K. Pinxten kiküldetésein kívül felmerült szállítási költségekről

– A K. Pinxten kiküldetései alkalmával felmerült szállítási költségekről

– A szolgálati gépjármű gépkocsivezető igénybevétele nélküli használatáról

3. A második, az adókedvezmények visszaélésszerű és jogellenes felhasználására alapított kifogásról

a) A második kifogás első részéről, amely azon alapul, hogy K. Pinxten egyik gyermeke megtartotta és használta az egyik üzemanyagkártyát, miközben már nem volt K. Pinxten háztartásának tagja

1) A felek érvei

2) A Bíróság álláspontja

b) A második kifogás második részéről, amely az üzemanyagkártyák harmadik személyek tulajdonában lévő gépjárművekhez szánt üzemanyagok vásárlása céljából való felhasználására vonatkozik

1) A felek érvei

2) A Bíróság álláspontja

4. A harmadik, a szolgálati gépjárművet és a K. Pinxten kabinetjébe beosztott gépkocsivezetőt érintő állítólagos balesetekkel kapcsolatos biztosítási káreseményre vonatkozó hamis nyilatkozatokra alapított kifogásról

a) A felek érvei

b) A Bíróság álláspontja

5. Az ötödik, a K. Pinxten által egy ellenőrzött szervezet vezetőjével való kapcsolat keretében előidézett összeférhetetlenségi helyzetre alapított kifogásról

a) A felek érvei

b) A Bíróság álláspontja

C. A nyugdíjjogosultság vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultság megvonásáról

1. A felek érvei

2. A Bíróság álláspontja

IX. A K. Pinxten által benyújtott kártérítés iránti kérelemről

A. A felek érvei

B. A Bíróság álláspontja

A költségekről

1

Keresetével az Európai Számvevőszék annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy Karel Pinxten nem teljesítette a hivatalából eredő kötelezettségeket, és következésképpen a Bíróság állapítsa meg az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésében előírt szankciót.

2

Az EUMSZ 285. cikk a következőképpen rendelkezik:

„Az [Európai] Unió pénzügyi ellenőrzését a Számvevőszék végzi.

A Számvevőszék a tagállamok egy‑egy állampolgárából áll. A Számvevőszék tagjai feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és az Unió általános érdekében járnak el.”

3

Az EUMSZ 286. cikk (1), (3), (4) és (6) bekezdésének szövege a következő:

„(1)   A Számvevőszék tagjait olyan személyek közül választják ki, akik államukban külső ellenőrzést végző szervekhez tartoznak vagy tartoztak, vagy akik rendelkeznek az ehhez a hivatalhoz szükséges különleges képesítéssel. Függetlenségükhöz nem férhet kétség.

[…]

(3)   A Számvevőszék tagjai feladataik ellátása során nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más szervektől. Tartózkodnak a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől.

(4)   A Számvevőszék tagjai hivatali idejük alatt semmilyen egyéb – akár kereső, akár ingyenesen végzett – foglalkozást nem folytathatnak. Hivatalba lépésükkor ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.

[…]

(6)   A Számvevőszék tagját csak akkor lehet hivatalából elmozdítani, illetve nyugdíjjogosultságától vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultságától megfosztani, ha a Bíróság a Számvevőszék kérelmére megállapítja, hogy már nem felel meg a megkívánt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a hivatalából eredő kötelezettségeknek.”

4

Az EUMSZ 287. cikk (2) bekezdése kimondja:

„A Számvevőszék megvizsgálja a bevételek és kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét, valamint a pénzgazdálkodás hatékonyságát és eredményességét. Ennek során jelentést tesz, különösen ha bármilyen szabálytalanságot észlel.

[…]”

5

Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának a 2004. március 22‑i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL 2004. L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 130. o.) módosított változata 11. cikkének második bekezdése szerint:

„A tisztviselő a kinevezésre jogosult hatóság engedélye nélkül egyetlen kormánytól vagy az intézményén kívül más helyről sem fogadhat el semmiféle elismerést, kitüntetést, kedvezményt, ajándékot vagy fizetséget, kivéve, ha azzal a kinevezését megelőzően, illetve katonai vagy egyéb állampolgári kötelezettség teljesítése céljából biztosított külön szabadsága során nyújtott szolgálatait ismerik el.”

6

A személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (2) bekezdése az első albekezdésében kimondja:

„»Eltartott gyermek« a tisztviselőnek vagy házastársának házasságból született, házasságon kívül született vagy örökbe fogadott gyermeke, akit ténylegesen a tisztviselő tart el.”

7

A személyzeti szabályzat IX. mellékletének 25. cikke előírja:

„Ha a tisztviselővel szemben ugyanazokért a cselekményekért büntetőeljárás indul, a végső határozatot csak az ügyet tárgyaló bíróság végső ítéletének kézbesítése után hozzák meg.”

8

A 2004. április 30‑i 1293/2004/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL 2004. L 243., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 5. kötet 119. o.) módosított, a Számvevőszék tagjainak járandóságairól szóló, 1977. október 18‑i 2290/77/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (HL 1977. L 268., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 87. o.) (a továbbiakban: 2290/77 rendelet) 7. cikke a következőképpen szólt:

„A Számvevőszék tagja, akinek feladatai teljesítése során a Számvevőszék ideiglenes székhelyét el kell hagynia, az alábbi juttatásokra jogosult:

9

A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16‑i 2008/118/EK tanácsi irányelv (HL 2009. L 9., 1. o.) 12. cikkének szövege a következő:

„(1)   A jövedéki termékek mentesülnek a jövedéki adó megfizetése alól, amennyiben a következő felhasználási célra szánják őket:

[…]

(2)   A mentesség a fogadó tagállam által meghatározott feltételektől és korlátozásoktól függ. A tagállamok a jövedékiadó‑mentességet visszatérítés formájában is biztosíthatják.”

10

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. szeptember 11‑i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 248., 1. o.) 1. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„A csalás, a korrupció és az Európai Unió, valamint az Európai Atomenergia‑közösség […] pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység elleni küzdelem megerősítése érdekében az […] Európai Csalás Elleni Hivatal [OLAF] azokat a vizsgálati hatásköröket gyakorolja, amelyeket [az Európai Bizottságra ruháznak]

[…]”

11

A 883/2013 rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   Az 1. cikkben említett területeken [az OLAF] az intézményeken, szerveken, hivatalokon és ügynökségeken belül igazgatási vizsgálatokat […] folytat le.

[Az OLAF] ezeket a belső vizsgálatokat az e rendeletben és az egyes intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek által elfogadott határozatokban előírt feltételeknek megfelelően folytatja le.

(2)   Feltéve, hogy az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket betartják:

[…]”

12

E rendelet 5. cikkének (1)–(3) bekezdése kimondja:

„(1)   A főigazgató vizsgálatot indíthat, ha kellő gyanú – amely alapulhat bármely harmadik fél vagy névtelen forrás által nyújtott információn is – áll fenn arra vonatkozóan, hogy csalást, korrupciót vagy az Unió pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenységet követtek el. […]

(2)   […]

A belső vizsgálat indítására vonatkozó határozatot a főigazgató saját hatáskörében vagy egy tagállam kérelme, illetve azon intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség kérelme alapján hozza meg, amelyen belül a vizsgálatot le kell folytatni.

(3)   Az alatt az idő alatt, amíg a főigazgató mérlegeli, hogy a (2) bekezdésben említett kérelem alapján megindítja‑e a belső vizsgálatot, illetve az alatt az idő alatt, amíg [az OLAF] belső vizsgálatot folytat, [az OLAF‑fal] való eltérő megállapodás hiányában az érintett intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek nem indíthatnak párhuzamosan vizsgálatot ugyanabban az ügyben.”

13

Az említett rendelet 7. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:

„[Az OLAF] alkalmazottai a feladataikat a személyazonosságukat és beosztásukat feltüntető írásos meghatalmazás felmutatásával végzik. A főigazgató e meghatalmazást akként állítja ki, hogy megjelöli benne a vizsgálat tárgyát és célját, a vizsgálat lefolytatásának jogalapját, valamint az e jogalap által biztosított vizsgálati hatásköröket.”

14

Ugyanezen rendelet 9. cikkének (4) bekezdése kifejti:

„A 4. cikk (6) bekezdésének és a 7. cikk (6) bekezdésének sérelme nélkül, a vizsgálat befejezésekor meg kell adni a lehetőséget az érintett személy számára, hogy észrevételeket tegyen a rá vonatkozó tényállással kapcsolatban, mégpedig azt megelőzően, hogy [az OLAF] rögzítené az érintett személyt név szerint megnevező következtetéseit.

[…]”

15

A 883/2013 rendelet 11. cikke (4) bekezdésének szövege a következő:

„A belső vizsgálatot követően készített jelentéseket és ajánlásokat, valamint az azokkal összefüggő összes vonatkozó dokumentumot meg kell küldeni az érintett intézménynek, szervnek, hivatalnak vagy ügynökségnek. Ezen intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség a belső vizsgálat eredményének megfelelően fegyelmi vagy jogi jellegű intézkedéseket hoz, és erről a jelentést kísérő ajánlásokban megjelölt időtartamon belül, – illetve [az OLAF] külön kérésére – jelentést küld [az OLAF‑nak].”

16

A Számvevőszék eljárási szabályzatának (a továbbiakban: eljárási szabályzat) 4. cikke előírja:

„(1)   Ha a Számvevőszék tagjainak többségi szavazatával úgy ítéli, hogy a rendelkezésére álló információk alapján valamelyik tagja már nem felel meg a megkívánt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a hivatalából eredő kötelezettségeknek ([EUMSZ 286. cikk] (6) bekezdése), akkor megbízza az elnököt, […] hogy készítsen előzetes jelentést.

(2)   Az előzetes jelentést a csatolt igazoló okmányokkal együtt megkapja minden számvevőszéki tag, beleértve az érintett tagot is, aki az elnök – vagy ha az elnök az érintett számvevőszéki tag, akkor az őt rangban követő tag – által megszabott észszerű határidőn belül írásbeli észrevételeinek benyújtásával válaszol.

(3)   Az érintett tagot fel kell kérni, hogy szóban is adjon magyarázatot a Számvevőszéknek.

(4)   A számvevőszéki tagok titkos szavazással, négyötödös többséggel hoznak döntést arról, hogy az Európai Bírósághoz fordulnak‑e az érintett tag leváltása és/vagy nyugdíjjogosultságának, illetve az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultságának megvonása érdekében. Az érintett tag nem vesz részt a szavazásban.”

17

Az eljárási szabályzat 23. cikkének szövege a következő:

„A Számvevőszék minden üléséről jegyzőkönyv készül.”

18

Az eljárási szabályzat 25. cikkének (3) bekezdése így rendelkezik:

„A 4. cikk (4) bekezdésének és a 7. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül minden más döntést az adott ülésen jelen lévő számvevőszéki tagok többségi szavazatával kell meghozni. A Számvevőszék azonban bármely tagjának javaslatára, az ülésén jelen lévő számvevőszéki tagok többségi szavazatával úgy is dönthet, hogy valamely eléje utalt kérdésben a Számvevőszéket alkotó tagok többségi szavazatával dönt.”

19

A jelen keresettel érintett tényállás megvalósulása idején alkalmazandó, a Számvevőszék tagjainak kiküldetési költségeiről szóló, 2003. január 16‑i 1‑2003. sz. számvevőszéki határozat (a továbbiakban: 1‑2003. sz. határozat) 1. cikke kimondta:

„A kiküldetési költségekre vonatkozó jogi kötelezettségvállalásokat (vagyis a kiküldetési rendelvényeket) a lehető legrövidebb időn belül kérvényezni kell. A tagok kiküldetési költségei tekintetében az engedélyezésre jogosult tisztviselő a Számvevőszék elnöke. […]”

20

E határozat 3. cikkének szövege a következő volt:

„Feladataik ellátása során a tagok szolgálati gépjárművel, repülőgéppel, vasúton vagy hajóval közlekedhetnek.”

21

Az említett határozat 5. cikke a következőképpen rendelkezett:

„A kiküldetési költségek megtérítését a tag visszatérését követően a lehető legrövidebb időn belül kell igényelni. A szállodai költségeket (az étkezés kivételével) vissza kell téríteni.”

22

Az említett határozat 6. cikkének szövege a következő volt:

„Azon kiküldetések esetében, amelyek ugyanazon a napon kevesebb mint tizenkét órán át tartanak, az e napra vonatkozó napidíj felének kifizetésére kerül sor. Minden egyéb esetben a napidíjat teljes egészében folyósítják.”

23

A jelen keresettel érintett tényállás megvalósulása idején alkalmazandó, a Számvevőszék tagjainak reprezentációs és fogadási költségeiről szóló, 2004. április 22‑i 7‑2004. sz. számvevőszéki határozat (a továbbiakban: 7‑2004. sz. határozat) 2. cikke kimondta:

„Minden pénzügyi év kezdetén és a tagokkal folytatott konzultációt követően a keretösszegeket két részre osztják:

[…]

24

Ezen határozat 6. cikke a következőképpen rendelkezett:

„Az otthon tartott fogadások esetében a Számvevőszék a benyújtott igazoló dokumentumok erejéig megtéríti a felmerült költségeket.”

25

Az említett határozathoz mellékelték a Számvevőszék tagjaihoz intézett 2004. április 22‑i feljegyzést, amely „a reprezentációs és fogadási költségekre vonatkozó javaslatokat” tartalmazta (a továbbiakban: 2004. április 22‑i feljegyzés). E feljegyzés értelmében:

„[…]

A reprezentációs költségek alapvetően a Számvevőszék külső kapcsolatainak előmozdítását szolgálják.

A tagok különösen akkor képviselik a Számvevőszéket, ha a Számvevőszék érdekében szakmai kapcsolatokat ápolnak az [Unióban], a tagállamokban vagy más országokban tisztségeket betöltő személyekkel.

[…]

Az egyes rendezvényekkel kapcsolatos kiadásoknak az esemény jelentőségéhez és a résztvevők státuszához kell igazodniuk.

Amikor a tagok a Számvevőszéket képviselik, kíséretükben a házastársuk/élettársuk is részt vehet a rendezvényen. A meghívott vendégek is kísérővel jelenhetnek meg.

A barátoknak vagy személyes kapcsolatoknak magánjellegű meghívás tárgyát kell képezniük.

[…]

A vonatkozó iránymutatásokat az 1. melléklet tartalmazza.

A kiadásokat világos és összegző formában, a 2. melléklet felhasználásával kell bejelenteni.”

26

Az említett feljegyzés 1. melléklete pontosította, hogy „a Számvevőszéken kívüli reprezentációnak/fogadásoknak főszabály szerint az [Unióban], a tagállamokban vagy más országokban felsővezetői tisztségeket betöltő személyekre kell vonatkozniuk”, és hogy a tag magánlakásán történő reprezentáció/fogadás költségeivel kapcsolatos kiadások „nem haladhatják meg az e célból szükséges mértéket, beleértve a virágdíszeket is”.

27

E melléklet azt is kimondta, hogy „[h]a a meghívott vendégek listája – az intézményen kívüli személyeken kívül – a Számvevőszék alkalmazottait is magában foglalja, a két kategória között megfelelő egyensúlyt kell fenntartani”, valamint hogy „a személyes barátoknak és a családtagoknak (a házastársakat/élettársakat kivéve) a tag költségére magánjellegű meghívások tárgyát kell képezniük.”

28

Az Európai Számvevőszék gépjárműállományának kezeléséről és felhasználásáról szóló, 2004. június 15‑i 33‑2004. sz. számvevőszéki határozat (a továbbiakban: 33‑2004. sz. határozat) 1. cikke, amely a jelen keresettel érintett tényállás megvalósulása idején volt alkalmazandó az Európai Számvevőszék gépjárműállományának kezeléséről és felhasználásáról szóló, 2009. április 20‑i 19‑2009. sz. számvevőszéki határozat hatálybalépéséig, a következőképpen rendelkezett:

„A tisztségük keretei között történő utazás céljából szolgálati gépjárműveket kell a Számvevőszék tagjai és főtitkára számára rendelkezésre bocsátani.”

29

Az említett határozat 4. cikkének szövege a következő volt:

„A Számvevőszék a bérleti költségen kívül viseli a gépjárműnek azon költségeit is, amelyek a tagok és a főtitkár által a feladataik ellátása céljából történő használata során felmerültek.

A feladatok ellátása céljából történő utazásnak minősülnek:

30

E határozat 5. cikkének szövege a következő volt:

„Ha a tagok vagy a főtitkár a szolgálati gépjárművet a 4. cikkben foglaltaktól eltérő utazásokra használja, a vonatkozó költségeket (útdíjak, üzemanyagköltségek és a keretszerződésben előírt 45000 km/év teljesítmény túllépéséhez kapcsolódó esetleges járulékos bérleti költségek) saját maguk viselik.”

31

Ezen határozat 6. cikke a következőképpen rendelkezett:

„A gépkocsivezetők akkor részesülnek kiküldetési költségtérítésben […], ha a tisztségeik ellátása során a tagokat vagy a főtitkárt szállítják.”

32

A 33‑2004. sz. határozathoz csatolták „a Számvevőszék gépjárműállományának kezeléséről és felhasználásáról szóló 33‑2004. sz. határozatra vonatkozó magyarázat” című dokumentumot (a továbbiakban: a 33‑2004. sz. határozat magyarázata).

33

A 33‑2004. sz. határozat magyarázata az e határozat 4. cikke vonatkozásában így szólt:

„A »feladatok ellátásával összefüggő egyéb utazásnak« minősül

34

A Számvevőszék tagjaira érvényes, ezen intézmény által 2004. december 16‑án elfogadott magatartási kódex (a továbbiakban: 2004. évi magatartási kódex) 4. cikke kimondta:

„(1)   A Számvevőszék tagjai teljes mértékben megbízatásuk teljesítésének szentelik magukat. Semmilyen politikai hivatalt nem tölthetnek be. Nem folytatnak a Számvevőszéken kívül szakmai, illetve más olyan tevékenységet, amely összeférhetetlen azon kötelességükkel, hogy hivataluk gyakorlása közben rendelkezésre álljanak.

[…]

(3)   A tagok Számvevőszéken kívüli tevékenységeikről […] nyilatkozatot [tesznek]”

35

A 19‑2009. sz. határozat 1. és 4–6. cikkének szövege átvette a 33‑2004. sz. határozat vonatkozó cikkeinek szövegét.

36

A 19‑2009 rendelet 7. cikke így rendelkezett:

„Ez a határozat hatályon kívül helyezi a 33‑2004. sz. határozatot, és annak helyébe lép. Ez a határozat ugyanabban az időpontban lép hatályba, mint a bérautókat szabályozó új intézményközi keretszerződés.”

37

A 19‑2009. sz. határozathoz csatolták „a Számvevőszék gépjárműállományának kezeléséről és felhasználásáról szóló 19‑2009. sz. határozatra vonatkozó magyarázat” című dokumentumot (a továbbiakban: a 19‑2009. sz. határozat magyarázata).

38

A 19‑2009. sz. határozat magyarázatának az e határozat 4. cikkére vonatkozó szövege átvette a 33‑2004. sz. határozat magyarázatában az ezen utóbbi határozat 4. cikke vonatkozásában szereplő szöveget.

39

A Számvevőszéknek az Európai Számvevőszék etikai iránymutatásáról szóló, 2011. október 26‑i 66‑2011. sz. határozatának 1. cikke kimondja:

„A[…] Számvevőszéknél alkalmazni kell a mellékelt etikai iránymutatást.”

40

Az említett határozathoz mellékelt etikai iránymutatás (a továbbiakban: etikai iránymutatás) a következőket írja elő:

„[…]

2.2. A Számvevőszék forrásainak felhasználásakor jogszerűen, szabályszerűen, a hatékony és eredményes gazdálkodás jegyében járjunk el. A Számvevőszék a pénzgazdálkodást tekintve járjon elől jó példával: forrásait kezelje a költségvetési rendelettel és minden más alkalmazandó szabállyal teljes összhangban; céljainak elérése során tartsa szem előtt a gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség elveit.

[…]

3.3. Kerüljünk el mindennemű összeférhetetlenséget, illetve annak a látszatát is. Ilyen helyzet állhat elő például politikai szervezetek tagságával, politikai tisztségekkel, igazgatósági tagsággal vagy valamely ellenőrzött szervezethez fűződő személyes pénzügyi érdekekkel kapcsolatban. Figyeljünk tehát különösen oda az ilyen kérdésekre, és arra, hogy milyen benyomást kelthetnek külső szemlélőkben.

3.4. Kerüljünk minden olyan kapcsolatot az ellenőrzött szervezetekkel, amely csorbíthatja függetlenségünket. A függetlenségünket befolyásoló ilyen tényező lehet az ellenőrzött szervezet munkatársaival fennálló rokoni vagy egyéb személyes kapcsolat, amely kihatással lehet munkánk eredményére. Az ellenőrzési megbízatás elvégzése előtt mérjük fel az ilyen személyes kapcsolatok potenciális hatását és tájékoztassuk róla felettesünket; erre a célra a Számvevőszék éves megerősítési eljárást vezetett be.

[…]

3.7. Bármely külső tevékenységet csak a Személyzeti Szabályzat adta keretek között végezzünk, szem előtt tartva a Számvevőszék iránti lojalitásunkat és elkötelezettségünket. Tartózkodjunk minden olyan tevékenységtől, amely árthat a Számvevőszék jó hírének, kétségessé teheti pártatlanságunkat, vagy zavarhatja munkánkat.

[…]”

41

A Számvevőszék tagjaira érvényes, ezen intézmény által 2012. február 8‑án elfogadott magatartási kódex (a továbbiakban: 2012. évi magatartási kódex) 2. cikkének 1., 2. és 4. bekezdésének szövege a következő volt:

„1.   A tagok kerülnek minden olyan helyzetet, amely összeférhetetlenséget eredményezhet. Nem foglalkoznak olyan üggyel, amelyhez személyes érdekük fűződik, különösen ha ez olyan családi vagy pénzügyi érdek, amely csorbíthatná elfogulatlanságukat. […]

2.   A Számvevőszék tagjainak nyilatkozatot kell tenniük olyan anyagi érdekeltségeikről és vagyonukról, amelyek feladataik ellátása során összeférhetetlenséget eredményezhetnek. Ilyen érdekeltség, illetve vagyon többek között a személyes vállalati tőkerészesedés, elsősorban a részvény, de más vagyonrész is, pl. a részvényre átváltható kötvény, illetve a befektetési igazolás. […] A nyilatkozatnak ki kell terjednie valamennyi olyan tulajdonra, amely fölött a számvevőszéki tag közvetlen vagy ingatlanforgalmazó cégen keresztül gyakorolt tulajdonjoggal rendelkezik, kivéve azokat a lakóingatlanokat, amelyek a tulajdonos, illetve családja kizárólagos használatára szolgálnak.

[…]

4.   Hivataluk elfoglalásakor a tagok a fenti bekezdésekben említett nyilatkozatot – figyelemmel a Mellékletben szereplő űrlapra – átadják a Számvevőszék elnökének. […] Lényeges változások esetén az űrlapot módosítani kell, és új nyilatkozatot kell benyújtani. […]”

42

A magatartási kódex 4. cikke a következőket mondta ki:

„1.   A Számvevőszék tagjai megbízatásuk teljesítésének szentelik magukat. Semmilyen politikai hivatalt nem tölthetnek be.

2.   A Számvevőszék tagjai nem folytatnak a Számvevőszéken kívül szakmai, illetve más olyan tevékenységet, amely összeférhetetlen hivataluk gyakorlásával.

[…]

6.   A Számvevőszék tagjainak a 4. bekezdésben említett tevékenységek kivételével, valamennyi külső tevékenységüket szerepeltetniük kell a 2. cikkben tárgyalt érdekeltségi nyilatkozatban.”

43

K. Pinxtennek a Számvevőszék tagjaként betöltött két megbízatása során az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezéseit sorrendben egymás után a Számvevőszék 2004. december 8‑i 92‑2004. sz. határozata, a Számvevőszék 2010. március 11‑i 26‑2010. sz. határozata, valamint a Számvevőszék 2016. június 2‑i 38‑2016. sz. határozata állapította meg (a továbbiakban: az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezései). E határozatok mindegyikét hatályon kívül helyezésüket megelőzően módosították.

44

A jelen eljárás szempontjából releváns rendelkezések ezen időszak alatt nem változtak lényegesen.

45

Az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezései 5. cikkének szövege a következő volt:

„1.   A számvevőszéki tagok nem folytatnak a Számvevőszéken kívül semmi olyan szakmai vagy egyéb tevékenységet, amely összeférhetetlen az EUMSZ 286. [cikk] (3) és (4) [bekezdéséből] következő azon két elvvel, hogy őrizzék meg függetlenségüket, és hivataluk gyakorlása közben álljanak rendelkezésre.

2.   Ennek érdekében a Számvevőszéken kívüli minden, már folytatott vagy szándékolt tevékenységet a következő általános ismérvek alapján kell megítélni:

46

Az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezései 6. cikkének (1) és (2) bekezdése előírta:

„1.   Hivatalba lépése után legkésőbb harminc munkanapon belül minden számvevőszéki tag nyilatkozatot tesz a Számvevőszék elnökének az intézményen kívüli tevékenységeiről, és azokat a fenti 5. cikk (2) bekezdésében szereplő négy ismérv alapján a lehető legpontosabban ismerteti.

2.   Az 1. bekezdésben leírtaktól eltérő minden intézményen kívüli új tevékenységről […] haladéktalanul nyilatkozatot kell tenni a Számvevőszék elnökének.”

47

Az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezései 8. cikkének első bekezdése kimondta:

„A jelen eljárási szabályzat 4. cikkében meghatározott eljárás keretében tartott ülések jelen végrehajtási rendelkezések 49. cikkének értelmében zárt ülések.”

48

Az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezései 39. cikkének (1) bekezdése előírta:

„A Számvevőszék főtitkárságáért felelős tisztviselőként a főtitkár feladata többek között, hogy jegyzőkönyvtervezetet készítsen a Számvevőszék üléseiről […] A főtitkár segíti az elnököt a [Számvevőszék] üléseinek előkészítésében, így biztosítva az eljárások betartását, illetve a Számvevőszék határozatainak maradéktalan végrehajtását.”

49

Az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezései 49. cikkének (3) bekezdése előírta:

„Ha valamely korábbi számvevőszéki vagy kamaraülésen nem született ezzel ellentétes határozat, a zárt ülések tolmácsok és számvevőszéki alkalmazottak jelenléte nélkül zajlanak”

50

Az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezései 50. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezett:

„A számvevőszéki ülések jegyzőkönyvtervezetét a főtitkár vagy bármely más erre kijelölt személy állítja össze. A tervezeteket a lehető leghamarabb eljuttatják a Számvevőszék tagjainak, és egy későbbi ülésen hagyják jóvá.”

51

A règlement ministériel du 18 mars 2010, portant publication de la loi belge du 22 décembre 2009 relative au régime général d’accise transposant la directive 2008/118 et abrogeant la directive 92/12/CEE en la matière (a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/118 irányelv átültetéséről szóló 2009. december 22‑i belga törvény közzétételéről szóló 2010. március 18‑i miniszteri rendelet; a továbbiakban: 2010. március 18‑i miniszteri rendelet) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A loi belge du 22 décembre 2009 relative au régime général d’accise‑t [a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló 2009. december 22‑i belga törvényt] a Luxemburgi Nagyhercegségben történő végrehajtás céljából a Mémorialban közzé kell tenni.”

52

A Luxemburgban a 2010. március 18‑i miniszteri rendelet 1. cikke értelmében alkalmazandó, a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló 2009. december 22‑i belga törvény 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A számukra biztosított jövedékiadó‑mentesség részét képező eljárás keretében a loi générale du 18 juillet 1977 sur les douanes et accises [a vámokról és jövedéki adókról szóló 1977. július 18‑i általános törvény] 20. cikke [7–12. pontja] szerinti diplomaták, konzuli tisztviselők, fegyveres erők és szervezetek jogosultak arra, hogy jövedékiadó‑felfüggesztéssel más tagállamokból jövedéki termékeket szerezzenek be […]”

53

A vámokról és jövedéki adókról szóló 1977. július 18‑i belga általános törvény 20. cikkének 7. pontja előírja:

„A jövedéki adó alóli mentesség a király által meghatározandó feltételek és korlátozások mellett, észszerű mértékben engedélyezhető, kivéve ha nemzetközi egyezmény vagy székhely‑megállapodás eltérően nem rendelkezik:

[…]

54

A règlement grand‑ducal du 7 février 2013, concernant les franchises et exonérations de la taxe sur la valeur ajoutée accordées aux missions diplomatiques et aux postes consulaires, ainsi qu’aux agents diplomatiques, aux fonctionnaires consulaires et aux agents de chancellerie (a diplomáciai és konzuli képviseletek, valamint a diplomáciai képviselők, konzuli tisztviselők és követségi alkalmazottak számára biztosított hozzáadottértékadó‑kedvezményekről és mentességekről szóló 2013. február 7‑i nagyhercegi rendelet; a továbbiakban: 2013. február 7‑i nagyhercegi rendelet) 1. cikke c) és f) pontjának szövege a következő:

„E rendelet rendelkezéseinek alkalmazásában:

[…]

[…]

55

E nagyhercegi rendelet 4. cikkének (1) bekezdése kifejti:

„A hozzáadottérték‑adó alól mentesül minden egyes termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, amelynek adó nélkül felszámított összege legalább 240 euró, beleértve azokat is, amelyek teljesítési helye más tagállamban van, és amelyet olyan diplomáciai képviselők, konzuli tisztviselők és követségi alkalmazottak javára végeznek, akiknek a fogadó országa a Luxemburgi Nagyhercegség […]”

56

K. Pinxten két megbízatást kitöltve az Európai Számvevőszék tagja volt 2006. március 1‑jétől 2018. április 30‑ig.

57

A megbízatásai idején az ezen intézménynek az Unió külkapcsolatokkal, bővítéssel és humanitárius támogatással kapcsolatos kiadásainak ellenőrzésével megbízott III. kamarájához osztották be. 2011. április 4‑től utolsó megbízatásának lejártáig K. Pinxten e III. kamara elnöki tisztségét töltötte be.

58

A Számvevőszék tagjai külső tevékenységeinek értékelésével megbízott bizottság támogató véleményét követően a 2015. április 30‑i határozatban engedélyezték K. Pinxten számára, hogy a Stichting Behoud Natuur en Leefmilieu Vlaanderen (a természet és az élő környezet megőrzését szolgáló flamand alapítvány, Belgium) (a továbbiakban: SBNL‑V) elnöki posztját betöltse.

59

Megbízatásai során K. Pinxten szolgálati gépjárművel és üzemanyagkártyával rendelkezett, amely lehetővé tette, hogy az e gépjárműhöz szánt üzemanyagot a Számvevőszék terhére számolják el. Kérelmére két további üzemanyagkártyát is kapott.

60

2006 és 2014 márciusa között a Számvevőszék egy gépkocsivezetőt bocsátott K. Pinxten rendelkezésére. 2014 áprilisától K. Pinxten kérhette az Európai Számvevőszék pénzügyi igazgatója alá tartozó „gépkocsivezetői állományba” beosztott gépkocsivezető rendelkezésre bocsátását.

61

Ezenkívül a megbízatásai idején K. Pinxten részére kérelmére az Európai Számvevőszék elnöke megtérítette a reprezentációs és fogadási költségeket, az engedélyezett kiküldetések során felmerülő különböző költségeket, valamint az e kiküldetésekre vonatkozó napidíjakat is megfizették részére.

62

A Számvevőszék előadja, hogy 2016‑ban információkat kapott több, K. Pinxtennek felróható súlyos szabálytalanság vonatkozásában. 2016. július 18‑án ezen intézmény főtitkára szóban tájékoztatta K. Pinxtent a vele kapcsolatban tett feljelentésről.

63

2016 nyarán a Számvevőszék szervezeti egységei az esetleges szabálytalanságok azonosítása érdekében megvizsgálták K. Pinxten kiküldetéseit és ezen intézmény azon gépkocsivezetőinek kiküldetéseit, amelyek tekintetében K. Pinxten kiküldetési rendelvényeket állított ki. Ezt követően több levélváltásra került sor e szervezeti egységek és K. Pinxten között az utóbbi és e gépkocsivezetők egyes kiküldetéseinek állítólagos szabálytalanságával kapcsolatban. E levelezések nyomán K. Pinxten nem térítette meg a Számvevőszék által követelt összegeket.

64

2016. július 26‑án a Számvevőszék információt kapott arról, hogy K. Pinxten biztosítási csalást követett el 2011‑ben a szolgálati gépjárműve és a saját személygépkocsija között bekövetkezett balesetet követően. 2016. szeptember 1‑jén ezen intézmény főtitkára szóban közöte K. Pinxtennel ezeket az állításokat. K. Pinxten az ugyanezen a napon kelt feljegyzésében azt állította, hogy a szóban forgó baleset a kabinetjébe beosztott gépkocsivezető által vezetett szolgálati gépjárművének és a fia által vezetett saját személygépkocsijának ütközéséből eredt.

65

2016. október 14‑én az Európai Számvevőszék főtitkára ezen intézmény elnökének utasítására K. Pinxtennek az uniós költségvetésből esetlegesen jogosulatlanul teljesített kiadásokat eredményező tevékenységeire vonatkozó iratanyagot továbbított az OLAF részére.

66

Az OLAF főigazgatója 2017. március 31‑én hivatalosan értesítette a Számvevőszék elnökét, hogy vizsgálatot indít a Számvevőszék eszközeinek használata, valamint az alkalmazandó szabályok megsértésével teljesített vagy engedélyezett kiküldetések során bekövetkező, K. Pinxtent érintő és az Unió pénzügyi érdekeit sértő esetleges szabálytalanságokkal kapcsolatban.

67

2017. szeptember 22‑én az OLAF tájékoztatta K. Pinxtent e vizsgálat megindításáról, és arról, hogy e vizsgálat keretében „érintett személynek” minősül.

68

2017. november 20‑án az OLAF helyszíni vizsgálatot folytatott a K. Pinxten kabinetjéhez tartozó helyiségekben, és ennek során különböző dokumentumokat foglalt le. Ezek első elemzését követően az OLAF 2017. december 15‑én arról tájékoztatta K. Pinxtent, hogy a vizsgálat tárgyát kiterjesztették az esetleges összeférhetetlenségre, valamint az EUMSZ 285. és EUMSZ 286. cikk, továbbá a 2012. évi magatartási kódex rendelkezéseinek egyéb megsértésére is.

69

Az OLAF‑vizsgálók 2017. december 22‑én szóban meghallgatták K. Pinxtent. Miután az OLAF megküldte számára a vizsgálat eredményeként megállapított tényállás összefoglalását, K. Pinxten 2018. május 15‑én írásbeli észrevételeket nyújtott be az OLAF‑hoz.

70

2018. július 2‑án a Számvevőszék megkapta az OLAF vizsgálatot lezáró végleges jelentését (a továbbiakban: az OLAF jelentése). E jelentés K. Pinxten tekintetében a feladataihoz nem kapcsolódó tevékenységek keretében a Számvevőszék forrásaival való visszaélést, az üzemanyagkártyákkal való visszaélést, a szolgálati gépjárművére vonatkozó gépjármű‑biztosítással való visszaélést, igazolatlan távolléteket, a külső tevékenységek bejelentésének hiányát, bizalmas információk továbbítását és összeférhetetlenség fennállását állapítja meg.

71

Az említett jelentésben tett megállapításokra tekintettel az OLAF azt javasolta a Számvevőszéknek, hogy indítson fegyelmi eljárást K. Pinxten ellen, tegyen megfelelő intézkedéseket a Számvevőszék által indokolatlanul viselt költségeknek megfelelő 472869,09 euró visszatéríttetésének biztosítása érdekében, és hogy fontolja meg K. Pinxten igazolatlan távolléteinek időszakára kifizetett illetménynek megfelelő 97954,52 euró visszatéríttetését.

72

Továbbá az OLAF – mivel úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat során feltárt egyes tények bűncselekménynek minősülhetnek – az információkat és az ajánlásait átadta a luxemburgi igazságügyi hatóságoknak.

73

2018. július 3‑án a Számvevőszék elnöke megküldte ezen intézmény tagjainak az OLAF jelentésének és az e szervezet ajánlásainak másolatát.

74

2018. október 5‑én a Számvevőszék elnöke előzetes jelentést küldött ezen intézmény tagjainak. E jelentés azt ajánlotta, hogy az említett intézmény kezdeményezze a Bíróságnál „a megállapított tényállás vizsgálatát, és annak megállapítását, hogy K. Pinxten megszegte‑e a hivatalából eredő kötelezettségeit”. Az említett jelentést és az OLAF jelentését ugyanezen a napon K. Pinxtennel is közölték. Az OLAF jelentésének mellékleteit ezen túlmenően 2018. október 17‑én küldték meg számára.

75

2018. november 19‑én K. Pinxten írásbeli észrevételeket nyújtott be a Számvevőszékhez. 2018. november 26‑án ezen intézmény tagjai zárt ülésen hallgatták meg őt.

76

2018. november 29‑én a Számvevőszék zárt ülésen úgy határozott, hogy K. Pinxten ügyét az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján a Bíróság elé utalja.

77

A tribunal d’arrondissement de Luxembourg (luxembourgi kerületi bíróság, Luxemburg) mellett működő ügyész az OLAF által megküldött információkra tekintettel 2018. október 1‑jei levelében arra kérte a Számvevőszéket, hogy függessze fel K. Pinxten bírósági eljárás alóli mentességét. 2018. november 15‑én ezen intézmény helyt adott e kérésnek.

78

A Számvevőszék azt kéri, hogy a Bíróság:

79

K. Pinxten azt kéri, hogy a Bíróság:

80

K. Pinxten hangsúlyozza, hogy Luxemburgban büntetőeljárás van folyamatban. Ebben az összefüggésben az a jogelv, hogy „a fegyelmi eljárás kötve van a büntetőeljáráshoz”, vagy legalábbis a megfelelő ügyintézés elve azt követeli meg a Bíróságtól, hogy ne hozzon határozatot a luxemburgi büntetőbíróságokat megelőzően.

81

A jelen eljárás lefolytatásának felfüggesztése révén így egyszerre válna lehetővé az, hogy ne sérüljön K. Pinxten helyzete a Luxemburgban indított büntetőeljárás keretében, és hogy ennek révén biztosítva legyen a luxemburgi büntető hatóságok által megállapított tények figyelembevétele, amely hatóságok jelentősebb vizsgálati jogkörrel rendelkeznek, mint a Bíróság.

82

A Számvevőszék vitatja e kérelmet.

83

Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy egyetlen uniós jogi rendelkezés sem írja elő, hogy a Bíróság előtt az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján indított eljárást fel kell függeszteni, ha olyan büntetőeljárás indult, amely részben vagy egészben ugyanazon tényállásra vonatkozik.

84

Kétségtelen, hogy a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 25. cikke úgy rendelkezik, hogy ha a tisztviselővel szemben ugyanazokért a cselekményekért büntetőeljárás indul, a végső fegyelmi határozatot csak az ügyet tárgyaló bíróság végső ítéletének kézbesítése után hozzák meg.

85

Mindazonáltal az arra vonatkozó eljárások, hogy a Számvevőszék valamely tagja megszegte a hivatalából eredő kötelezettségeket, az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésében előírt önálló jogorvoslati lehetőség hatálya alá tartoznak, és így ezen eljárásokra nem vonatkoznak a személyzeti szabályzatban foglalt, fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályok (lásd analógia útján: 2006. július 11‑iBizottság kontra Cresson ítélet, C‑432/04, EU:C:2006:455, 118. pont).

86

Ezt követően hangsúlyozni kell, hogy – amint arra a főtanácsnok az indítványa 78. pontjában rámutatott – az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésében előírt eljárásnak sajátos rendeltetése van, amennyiben az európai intézmények megfelelő működésének biztosítására irányul, és amely különbözik a nemzeti büntetőeljárás sajátos rendeltetésétől.

87

Végül a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az e rendelkezésben előírt eljárás keretében a Bíróságot nem köti a tényállás büntetőeljárás keretében végzett jogi minősítése, és a Bíróság feladata, hogy – mérlegelési mozgásterének teljes körű gyakorlása révén – megvizsgálja, hogy a Számvevőszék érintett tagjának felrótt tények a hivatalából eredő kötelezettségek megszegésének minősülnek‑e (lásd analógia útján: 2006. július 11‑iBizottság kontra Cresson ítélet, C‑432/04, EU:C:2006:455, 121. pont).

88

A jelen eljárásnak a Luxemburgban indított büntetőeljárás befejezéséig történő esetleges felfüggesztése tehát nem szükséges, mivel ezen eljárás kimenetele semmiképpen nem korlátozhatja azon értékelések terjedelmét, amelyeket a Bíróságnak a jelen kereset elbírálása érdekében el kell végeznie.

89

E körülmények között el kell utasítani a K. Pinxten által a jelen eljárás felfüggesztése iránt előterjesztett kérelmet.

90

K. Pinxten előadja, hogy a Számvevőszék teljes körű belső vizsgálatot végzett az ezen intézmény tagjainak kiküldetési költségeivel és a hivatali gépjárművek e tagok általi használatával kapcsolatban a 2012 és 2018 közötti időszak vonatkozásában.

91

Viszonválaszában azt kéri a Bíróságtól, hogy bizonyításfelvétel címén rendelje el, hogy a Számvevőszék nyújtsa be az e belső ellenőrzés eredményeként készített jelentést, és jelölje meg az e jelentés nyomán hozott intézkedéseket. K. Pinxten szerint egy ilyen bizonyításfelvétel lehetővé tenné, hogy a Bíróság felvilágosítást kapjon a helyzetének a Számvevőszék belső ellenőrzési szolgálata általi értékeléséről, az ezen intézmény más tagjai által elkövetett szabálytalanságok fennállásáról, valamint arról, hogy az említett intézmény hogyan kezeli e szabálytalanságokat.

92

K. Pinxten továbbá azt állítja, hogy az említett intézmény főtitkára veszélyeztette a belső ellenőr függetlenségét, és hasznos lenne a Bíróság számára, ha tájékoztatást kapna minden, e helyzetre vonatkozó feljegyzésről annak megállapítása érdekében, hogy hogyan kell értékelni a K. Pinxtennel szemben felhozott kifogásokat.

93

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy kizárólag a Bíróság rendelkezik hatáskörrel annak értékelésére, hogy a dokumentumok benyújtására irányuló kérelem releváns‑e a jogvita tárgya szempontjából, valamint hogy a kért dokumentumok szükségesek‑e az említett jogvita eldöntéséhez (lásd ebben az értelemben: 2020. március 3‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑791/19 R, nem tették közzé, EU:C:2020:147, 9. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

94

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a Bíróság feladata, hogy a jelen keresetről való határozathozatal érdekében meghatározza a Számvevőszék tagjának hivatalából eredő kötelezettségek terjedelmét, és a felek által szolgáltatott bizonyítékok alapján értékelje, hogy e kötelezettségek K. Pinxten általi megsértését bizonyítottnak kell‑e tekinteni.

95

E körülmények között, még azt feltételezve is, hogy a K. Pinxten által említett belső ellenőrzési jelentés ténylegesen az ő magatartása szabályszerűségének értékelését foglalja magában, a Számvevőszék valamely belső szerve által e tekintetben elfogadott álláspont nem minősülhet meghatározó elemnek ezen intézmény keresetének elbírálása szempontjából.

96

Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a jelen eljárás kizárólagos jelleggel a Számvevőszék által K. Pinxten terhére rótt szabálytalanságokra vonatkozik.

97

Márpedig az a körülmény, hogy ezen intézmény más tagjai hasonló vagy súlyosabb szabálytalanságokat követtek el, még ha bizonyítást is nyerne, nem jelenti azt, hogy K. Pinxten magatartása szabályos volt, vagy hogy e magatartás az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése értelmében úgy tekinthető, mint amellyel eleget tett a hivatalából eredő kötelezettségeknek.

98

Harmadszor, a jelen eljárás keretében a Bíróságra háruló azon feladatokra tekintettel, amelyek a jelen ítélet 94. pontjából kitűnnek, egy belső ellenőrzés lefolytatása kapcsán a Számvevőszéken belül kialakult esetleges nézeteltérés azt követően, hogy lejárt K. Pinxten ezen intézmény tagjaként betöltött második megbízatása, nem releváns az említett intézmény keresetének elbírálása szempontjából.

99

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a K. Pinxten által a dokumentumok benyújtására irányuló kérelme alátámasztására felhozott indokok nem igazolhatják azt, hogy e dokumentumok jelentőséggel bírhatnak a jelen eljárás szempontjából, és hogy ennélfogva e kérelmet el kell utasítani.

100

A Számvevőszék kéri az ezen intézmény elnökének az ezen intézmény többi tagja és főtitkára részére 2019. február 13‑án küldött elektronikus levele másolatának az iratanyagból való eltávolítását, amely levelet K. Pinxten az ellenkérelmének B.10. mellékletében nyújtott be (a továbbiakban: 2019. február 13‑i elektronikus levél).

101

Ezen intézmény azzal érvel, hogy egy szigorúan bizalmas elektronikus levélről van szó, amelyet kizárólag a Számvevőszék tagjai részére küldtek meg azt követően, hogy lejárt K. Pinxten ezen intézmény tagjaként betöltött második megbízatása. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy ezt a dokumentumot szükségszerűen szabálytalanul szerezték meg, ami sérti többek között a Számvevőszéket megillető, a kommunikáció bizalmasságának tiszteletben tartásához való jogot.

102

K. Pinxten azt állítja, hogy ezt a 2019. február 13‑i elektronikus levél iratanyagból való eltávolítására irányuló kérelmet el kell utasítani.

103

E tekintetben mindenekelőtt előadja, hogy ezt az elektronikus levelet nem szabálytalanul kapta meg. Ezt követően úgy véli, hogy az említett elektronikus levél valójában nem volt bizalmas, mivel a Számvevőszék magatartási szabályai kizárják a bizalmas információk elektronikus levélben történő továbbítását, és az ilyen elektronikus levelet a címzettek kabinetjeinek valamennyi tagja megkapja. Végül valamely dokumentum bizalmas jellege, vagy az a tény, hogy azt szabálytalanul szerezték meg, nem igazolja az iratanyagból való eltávolítását, ha az szükséges ahhoz, hogy a Bíróság határozatot hozzon, ami a jelen ügyben megvalósul.

104

Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogban a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve érvényesül, amelyből az következik, hogy a kellő időben benyújtott bizonyíték elfogadhatósága csak azon az alapon vitatható az uniós bíróságok előtt, hogy azt szabálytalanul szerezték meg (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 26‑iInfineon Technologies kontra Bizottság ítélet, C‑99/17 P, EU:C:2018:773, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)

105

Ebben az összefüggésben a Bíróság már határozott úgy, hogy egy ügy iratanyagából egy dokumentumot el kell távolítani, többek között azzal az indokkal, hogy kétség merült fel azon kérdést illetően, hogy az arra hivatkozó fél jogszerű eszközökkel szerezte‑e azt (lásd ebben az értelemben: 1981. december 17‑iLudwigshafener Walzmühle Erling és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, 197/80–200/80, 243/80, 245/80 és 247/80, EU:C:1981:311, 16. pont)

106

Ugyanezt a megoldást alkalmazták az olyan nemzeti közigazgatási szerv által belső használatra készített jogi véleményre vonatkozóan, amely azt nem közölte az arra hivatkozó féllel, és nem is engedélyezte e vélemény e féllel való közlését (2007. március 23‑iStadtgemeinde Frohnleiten és Gemeindebetriebe Frohnleiten végzés, C‑221/06, EU:C:2007:185, 19–23. pont).

107

Ezenkívül a Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy intézmény jogi szolgálata által kibocsátott jogi véleményt, amelyet az intézménytől az arra hivatkozó fél nem szabályosan kapott meg, ki kell zárni az ügy iratai közül, kivéve ha e jogi vélemény e fél általi benyújtásához nyomós közérdek fűződik (lásd ebben az értelemben: 2009. január 29‑iDonnici kontra Parlament végzés, C‑9/08, nem tették közzé, EU:C:2009:40, 17–23. pont)

108

A jelen ügyben, noha K. Pinxten formálisan vitatja a Számvevőszék azon állítását, amely szerint szükségképpen szabálytalanul szerezte meg a 2019. február 13‑i elektronikus levelet, semmilyen magyarázattal nem szolgál arra vonatkozóan, hogy hogyan szerezte meg ezt az elektronikus levelet, és megelégszik annak hangsúlyozásával, hogy az említett elektronikus levél hozzáférhető volt a Számvevőszék számos alkalmazottja számára.

109

Márpedig a 2019. február 13‑i elektronikus levél a Számvevőszék tagjai közötti belső kommunikációnak minősül, amely kifejezetten feltünteti, hogy szigorúan bizalmas jellegű.

110

Ezenkívül nem vitatott, hogy ezt az elektronikus levelet nem küldték meg K. Pinxten részére, mivel 2018. április 30‑tól már nem volt a Számvevőszék tagja.

111

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy kétely merül fel azzal kapcsolatban, hogy K. Pinxten jogszerű eszközökkel szerezte meg az említett elektronikus levelet.

112

Egyébiránt K. Pinxten a 2019. február 13‑i elektronikus levélre hivatkozik annak alátámasztása érdekében, hogy a Számvevőszék többi tagja kedvezőbb bánásmódban részesült annál, mint amelyet vele szemben alkalmaztak.

113

Mindazonáltal, még azt feltételezve is, hogy ezen intézmény más tagjai a feladataik ellátása során általuk elkövetett szabálytalanságokat illetően ténylegesen kedvezőbb bánásmódban részesültek, mint a K. Pinxten, ez a körülmény semmiképpen sem bizonyíthatja, hogy ez utóbbi nem sértette meg a hivatalából eredő kötelezettségeket az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése értelmében.

114

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából továbbá az következik, hogy az egyenlő bánásmód elvét összhangba kell hozni a jogszerűség elvének betartásával, amely elv szerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogsértésre előnyök szerzése végett (2011. november 10‑iThe Rank Group ítélet, C‑259/10 és C‑260/10, EU:C:2011:719, 62. pont; 2017. szeptember 13‑iPappalardo és társai kontra Bizottság ítélet, C‑350/16 P, EU:C:2017:672, 52. pont).

115

Ebből következik, hogy K. Pinxten nem bizonyította olyan nyomós közérdek fennállását, amely a szóban forgó dokumentum benyújtásához fűződik.

116

Következésképpen helyt kell adni a Számvevőszék arra irányuló kérelmének, hogy az ellenkérelem B.10. mellékletében szereplő 2019. február 13‑i elektronikus levelet távolítsák el az iratanyagból.

117

K. Pinxten előzetesen négy érvet terjesztett elő, amelyek a jelen kereset elfogadhatóságának vitatására irányulnak, és amelyek az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésében előírt eljárásnak a hatékony bírói jogvédelemhez való joggal való összeegyeztethetetlenségén, az OLAF vizsgálatának szabálytalanságán, a Számvevőszék szervezetén belül az e kereset benyújtásának engedélyezése érdekében folytatott eljárás szabálytalanságán, valamint az említett kereset benyújtásának túlzott késedelmén alapulnak.

118

Az elfogadhatatlanságra vonatkozó első érvével K. Pinxten arra hivatkozik, hogy a jelen eljárásban nem tartják tiszteletben bírósághoz fordulás őt megillető jogát, valamint hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkébe és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv.; a továbbiakban: EJEE) hetedik kiegészítő jegyzőkönyvének 2. cikkébe ütközik, hogy nem vehet igénybe kétfokú bírósági eljárást.

119

Jóllehet a Bíróság már elutasított egy, a kétfokú bírósági eljárás hiányára alapított érvet a 2006. július 11‑iBizottság kontra Cresson ítéletben (C‑432/04, EU:C:2006:455), elmulasztott rámutatni, hogy adott ügyben fegyelmi hatóságként, nem pedig bíróságként járt el.

120

Következésképpen, ha a Számvevőszék keresetét az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésében meghatározott keretben kellene vizsgálni, K. Pinxtent megfosztanák a bírói jogvédelem minden formájától, ami azt jelentené, hogy e rendelkezés nem alapozhatja meg a Számvevőszék keresetét.

121

A Számvevőszék úgy véli, hogy ez a jogalap elfogadhatatlan, mivel valójában azt kéri a Bíróságtól, hogy állapítsa meg az elsődleges jog valamely rendelkezésének érvénytelenségét. Mindenesetre az említett jogalap már elutasításra került a 2006. július 11‑iBizottság kontra Cresson ítéletben (C‑432/04, EU:C:2006:455).

122

Elöljáróban, ami a kétfokú bírósági eljárás hiányát illeti, elegendő emlékeztetni arra, hogy a Bíróság határozatával szembeni jogorvoslat gyakorlásának az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti eljárásban való lehetetlensége nem minősül olyan hiányosságnak, amely sértené a Számvevőszék érintett tagjának vagy volt tagjának a Charta 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való jogát (lásd analógia útján: 2006. július 11‑iBizottság kontra Cresson ítélet, C‑432/04, EU:C:2006:455, 112. és 113. pont).

123

Ezenkívül, mivel K. Pinxten azt állítja, hogy az érve különbözik a Bíróság által a 2006. július 11‑iBizottság kontra Cresson ítéletben (C‑432/04, EU:C:2006:455) vizsgált érvtől, mivel a bírói jogvédelem teljes hiányára, és nem a kétfokú bírósági eljáráshoz való jog megsértésére hivatkozik, hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság a jelen eljárásban, miután meghallgatta K. Pinxtent, az EU‑ és az EUM‑Szerződés által létrehozott független és pártatlan bíróságként, nem pedig egy fegyelmi ügyben eljáró közigazgatási hatóságként hoz határozatot.

124

Ennélfogva a Bíróság első és végső fokon végzett vizsgálata az arra alapított kifogások tárgyában, hogy K. Pinxten állítólagosan megsértette a Számvevőszék tagjaként betöltött hivatalából eredő kötelezettségeit, elegendő ahhoz, hogy hatékony bírói jogvédelmet biztosítson számára.

125

Második elfogadhatatlansági kifogásával K. Pinxten azt állítja, hogy a Számvevőszék keresete az OLAF jelentésén alapul, és hogy e jelentést szabálytalan eljárás keretében készítették el.

126

Először is az OLAF jogellenesen kiterjesztette vizsgálatának hatályát.

127

A 883/2013 rendelet 7. cikkének (2) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy valamely intézmény helyiségeinek helyszíni vizsgálatát egy olyan, az engedélyezett vizsgálati cselekményekre vonatkozó írásbeli felhatalmazás alapján kell lefolytatni, amely vizsgálat hatályát a vizsgálatot elrendelő határozat állapította meg.

128

Az OLAF ezért nem folytathat olyan helyszíni vizsgálatot, amelynek célja vagy hatása olyan esetleges jogsértések feltárása, amelyekről nem volt tudomása, és amelyek a folyamatban lévő vizsgálat hatályán kívül esnek. A jelen ügyben az OLAF tehát nem terjeszthette volna ki jogszerűen vizsgálatának hatályát a K. Pinxten kabinetjének helyszíni vizsgálata során beszerzett adatok elemzésére támaszkodva.

129

Másodszor, az OLAF megsértette K. Pinxten magánélethez való jogát. Egyrészt e hivatal nem erősítette meg, hogy tartózkodott volna attól, hogy lefoglalja a K. Pinxten és védője közötti levelezést, amely a szakmai titoktartási kötelezettség alá tartozik. Másrészt az OLAF olyan magániratokat foglalt le, amelyeket kifejezetten ilyenként mutattak be, és amelyek különösen az érintettnek vadászatokon való részvételére és egy tulajdonában álló lakás bérbeadására vonatkoztak.

130

Harmadszor, az OLAF nem tartotta tiszteletben K. Pinxten védelemhez való jogát.

131

Először is, az OLAF jelentésének elfogadása előtt K. Pinxten elé terjesztett tények összefoglalása rendkívül rövid volt, az azt kísérő táblázatok kevéssé voltak érthetőek, és az azokhoz kapcsolódó igazoló dokumentumokat nem közölték kellő időben.

132

Másodszor, e jelentés olyan tények és megbeszélések sorozatán alapul, amelyekről nem tájékoztatták K. Pinxtent, amikor őt az OLAF meghallgatta.

133

Harmadszor, a védelemhez való jogának gyakorlása pusztán formális volt, mivel a védekezésül felhozott érvekre – néhány kivételtől eltekintve – nem tértek ki, hanem azokat egyszerűen megismételték a jelentés végén.

134

Negyedszer, K. Pinxten korábbi asszisztense a meghallgatása után nem kapott jegyzőkönyvet, holott az OLAF köteles lett volna másolatot küldeni neki, ami megerősíti, hogy az OLAF nem vizsgálta a terhelő és a mentő körülményeket.

135

A Számvevőszék úgy véli, hogy az OLAF vizsgálatának szabálytalanságára alapított jogalap hatástalan, mivel e hivatal jelentése nem olyan meghatározó elem, amelyen a Bírósághoz fordulás alapulna.

136

Másodlagosan e jogalap megalapozatlan.

137

Először is a Számvevőszék azt állítja, hogy semmi sem tiltja az OLAF‑nak, hogy kiterjessze a vizsgálat terjedelmét, és e kiterjesztést akkor is el kell tudnia végezni, ha valamely intézmény helyiségeiben lefolytatott helyszíni vizsgálatot követően komoly gyanú merül fel. Végeredményben a szóban forgó vizsgálatot az eredeti tárgykörhöz szorosan kapcsolódó gyanúkra terjesztették ki.

138

Másodszor, tiszteletben tartották K. Pinxten magánélethez való jogát. Egyrészt az általa előterjesztett egyetlen bizonyíték sem támasztja alá, hogy az OLAF olyan dokumentumra támaszkodott volna, amelyre kiterjed az ügyvéd és ügyfele közötti kapcsolatok bizalmassága. Másrészt a 883/2013 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése felhatalmazza az OLAF‑ot arra, hogy haladéktalanul hozzáférjen az intézmények birtokában lévő valamennyi információhoz, és hogy másolatot készítsen az intézmények birtokában lévő valamennyi dokumentumról. Így mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, és hatáskörét nem korlátozhatja az a körülmény, hogy bizonyos dokumentumokat „magán” megjelöléssel láttak el.

139

Harmadszor, K. Pinxten feladata annak bizonyítása, hogy a szóban forgó eljárás eltérő eredményre vezethetett volna, ha a védelemhez való jogának állítólagos megsértésére nem került volna sor, amit nem bizonyított. Mindenesetre a jelen esetben az OLAF eleget tett kötelezettségeinek azáltal, hogy a tényállás olyan összefoglalását továbbította, amely elegendő volt ahhoz, hogy K. Pinxten elő tudja terjeszteni észrevételeit, amit egyébként meg is tett. Ráadásul ez utóbbinak lehetősége volt arra is, hogy az OLAF jelentésének egésze alapján a Számvevőszék belső eljárása során előterjessze védekezését. Egyébiránt az OLAF nem volt köteles K. Pinxten korábbi asszisztensének átadni a jegyzőkönyvet, mivel tanúként hallgatták ki.

140

Elöljáróban meg kell vizsgálni a Számvevőszék azon érvét, amely szerint nem szükséges értékelni az OLAF vizsgálatának szabályszerűségét, mivel az OLAF jelentése nem olyan meghatározó elem, amelyen az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti Bírósághoz fordulás alapulna.

141

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Számvevőszék által a keresetének alátámasztására felhozott öt kifogás megismétli az OLAF által a jelentésében tett megállapításokat.

142

E kifogások megalapozottságának bizonyítása érdekében a Számvevőszék olyan bizonyítékokat terjeszt elő, amelyek nagyrészt az OLAF által a vizsgálata során lefoglalt és a jelentésének mellékletében szereplő dokumentumokból állnak. A keresetlevél A.37. mellékletét, amelyre a Számvevőszék a beadványaiban igen széles körben utal, egyébként kifejezetten úgy tüntetik fel, mint amely „a Számvevőszék elnökének 2018. július 2‑án megküldött OLAF‑jelentés mellékleteiből” áll.

143

Ezenfelül a Bíróság által feltett azon kérdésekre adott válaszában, hogy a Számvevőszék miért vizsgálta felül a K. Pinxten részére fizetett kiküldetési, reprezentációs és fogadási költségek, valamint napidíjak szabályszerűségére vonatkozó eredeti értékelését, ezen intézmény kifejtette, hogy az új értékelése az OLAF által a vizsgálata során lefoglalt bizonyítékokon alapult.

144

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a jelen kereset elfogadhatósága nem függ az OLAF vizsgálatának szabályszerűségétől.

145

Ugyanakkor e vizsgálat esetleges szabálytalansága azt vonhatja maga után, hogy a Számvevőszék által a keresete alátámasztására előterjesztett bizonyítékok egészét vagy egy részét az alkalmazandó jogszabályok megsértésével szerezték be, ami arra kötelezi a Bíróságot, hogy határozza meg, hogy e szabálytalanság hatással van‑e ezen bizonyítékok elfogadhatóságára a jelen eljárás keretében.

146

Következésképpen a Számvevőszék által felhozott kifogásokról való határozathozatal előtt értékelni kell a K. Pinxten által az OLAF vizsgálatának szabálytalanságára vonatkozóan előadott érvek megalapozottságát.

147

Ami először is az OLAF vizsgálata tárgyának állítólagosan jogellenes kiterjesztését illeti, hangsúlyozni kell, hogy az OLAF a 883/2013 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében hozzáférhet az uniós intézmények birtokában lévő valamennyi releváns információhoz, valamint beléphet azok helyiségeibe.

148

E rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján e jogkört kizárólag belső vizsgálat keretében lehet gyakorolni, és azt az említett rendeletben előírt feltételeknek megfelelően kell lefolytatni.

149

Márpedig ugyanezen rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében az OLAF főigazgatója vizsgálatot indíthat, ha kellő gyanú áll fenn arra vonatkozóan, hogy csalást, korrupciót vagy az Unió pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenységet követtek el.

150

Ezenkívül a 883/2013 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az OLAF tisztviselői valamely intézmény helyiségeiben írásos meghatalmazás felmutatását követően helyszíni vizsgálatot folytatnak, amely meghatalmazásban megjelölik különösen a vizsgálat tárgyát és célját, valamint az ilyen vizsgálatok lefolytatásának jogalapjait és az azok által biztosított vizsgálati jogköröket.

151

Ebből egyrészt az következik, hogy szabálytalan valamely intézmény helyiségeinek az OLAF által anélkül végzett helyszíni vizsgálata, hogy az OLAF előzetesen olyan információkkal rendelkezne, amelyek alapján megalapozottan gyanítható a hatáskörébe tartozó jogellenes tevékenységek fennállása, másrészt pedig, hogy az ilyen helyszíni vizsgálatnak a gyanított jogellenes tevékenységekre vonatkozó bizonyítékok beszerzésére kell irányulnia (lásd analógia útján: 2014. június 25‑iNexans és Nexans France kontra Bizottság ítélet, C‑37/13 P, EU:C:2014:2030, 37. pont).

152

Ezzel szemben a 883/2013 rendelet 4., 5. és 7. cikkéből nem következik, hogy az OLAF nem vehet figyelembe olyan, valamely intézmény helyiségeinek szabályos helyszíni vizsgálata során véletlenül feltárt adatokat, amelyek a hatáskörébe tartozó olyan jogellenes tevékenységek fennállására utalnak, amelyekről e helyszíni vizsgálatot megelőzően nem volt tudomása, és amelyek eltérnek azon jogellenes tevékenységektől, amelyekre eredetileg az a vizsgálat vonatkozott, amelynek keretében lefolytatták az említett helyszíni vizsgálatot.

153

Ezenfelül az OLAF tevékenységeire vonatkozó szabályoknak K. Pinxten által javasolt értelmezése gyakorlatilag büntetlenséget biztosítana az OLAF vizsgálata során feltárt jogellenes tevékenységek elkövetőinek, anélkül hogy ilyen következményre lenne szükség az e szervre ruházott vizsgálati jogkörök visszaélésszerű alkalmazásának elkerülése vagy az érintett személy védelemhez való jogának a megóvása érdekében, ami azzal a veszéllyel járna, hogy aláássa a csalás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység elleni küzdelem megerősítésére irányuló, a 883/2013 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében említett célt.

154

Következésképpen, ha valamely intézmény helyiségeinek szabályos helyszíni vizsgálata eredményeképpen az OLAF mellékesen olyan bizonyítékokat tár fel, amelyek alapján feltételezhető, hogy a hatáskörébe tartozó olyan jogellenes tevékenységekről van szó, amelyek eltérnek azon vizsgálat tárgyát képező tevékenységektől, amelynek keretében e helyszíni vizsgálatot lefolytatták, az OLAF feladata, hogy amennyiben ezzel kapcsolatban vizsgálódni kíván, annak érdekében, hogy ellenőrizze vagy kiegészítse azokat az információkat, amelyekről véletlenül szerzett tudomást e helyszíni vizsgálat során, új vizsgálatot indítson (lásd analógia útján: 1989. október 17‑iDow Benelux kontra Bizottság ítélet, 85/87, EU:C:1989:379, 19. pont; 2002. október 15‑iLimburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P‐C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582, 301. pont), vagy adott esetben kiterjessze a vizsgálata eredeti tárgyát, ha a véletlenül feltárt jogellenes tevékenységek kellő kapcsolatot mutatnak az eredeti vizsgálat tárgyát képező tevékenységekkel annak igazolásához, hogy ugyanazon vizsgálati eljárás tárgyát képezzék.

155

A jelen ügyben K. Pinxten nem vitatja sem az OLAF főigazgatója által az információk Számvevőszék általi továbbítását követően hozott, belső vizsgálat megindításáról szóló határozat szabályszerűségét, sem az ezen intézmény helyiségeiben az OLAF által 2017. november 20‑án e vizsgálat keretében végzett helyszíni vizsgálat szabályszerűségét.

156

Ezenkívül nem állítja, hogy az OLAF által e helyszíni vizsgálat során feltárt adatok nem voltak alkalmasak arra, hogy elegendő gyanút keltsenek, amely alapján feltételezhető volt az OLAF hatáskörébe tartozó jogellenes tevékenységek fennállása.

157

Következésképpen az a körülmény, hogy az OLAF arra vonatkozó határozata, hogy a K. Pinxtent és az unió pénzügyi érdekeit érintő, a Számvevőszék eszközeinek felhasználása során, az alkalmazandó szabályok megsértésével végrehajtott vagy engedélyezett kiküldetések keretében felmerült esetleges szabálytalanságok tárgyában eredetileg indított vizsgálat tárgyát kiterjeszti az esetleges összeférhetetlenségre, valamint az EUMSZ 285. és EUMSZ 286. cikk, továbbá a 2012. évi magatartási kódex rendelkezéseinek egyéb megsértésére, a 2017. november 20‑án lefolytatott helyszíni vizsgálat során feltárt adatokon alapul, nem teheti szabálytalanná e határozatot.

158

Másodszor, ami a K. Pinxten magánélethez való jogának megsértésére alapított érveket illeti, meg kell állapítani, hogy a jelen eljárás tárgyára tekintettel a jelen ügyben a Bíróságnak nem az e jognak az OLAF által a vizsgálata során esetlegesen elkövetett bármely megsértéséről kell határoznia, hanem kizárólag az említett jognak a Számvevőszék által a jelen kereset alátámasztására előterjesztett bizonyítékok beszerzéséhez kapcsolódó állítólagos megsértéséről. Ugyanis az OLAF által a bizonyítékok beszerzése során esetlegesen elkövetett eljárási szabálytalanságok mindenesetre csak annyiban befolyásolhatják a jelen kereset vizsgálatát, amennyiben az az OLAF által jogellenesen megszerzett bizonyítékokon alapul.

159

E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy K. Pinxten a Számvevőszék által szolgáltatott bizonyítékok között nem jelöl meg egyetlen olyan dokumentumot sem, amelyre vonatkozna az ügyvéd és ügyfele közötti kapcsolatok bizalmas jellegének elve.

160

Következésképpen az a körülmény, hogy az OLAF nem erősítette meg, hogy nem foglalta le a K. Pinxten és az ügyvédje közötti levelezés egyetlen iratát sem, még ha bizonyítást is nyerne, a jelen ügyben nem releváns.

161

Ezt követően, ami a K. Pinxten vadászatokon való részvételére vonatkozó bizonyítékokat illeti, meg kell állapítani, hogy a Számvevőszék a Bírósághoz e tevékenységre vonatkozó olyan dokumentumokat nyújtott be, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a Számvevőszék tagjaként teljesített több kiküldetéshez.

162

Márpedig e dokumentumokat a kifejezetten „magán” megjelölésű irattartóban való megőrzésük ellenére az ilyen kiküldetésekkel való kapcsolatuk miatt nem lehet úgy tekinteni, hogy azok a K. Pinxten által végzett teljesen magánjellegű tevékenységekhez kapcsolódnak.

163

Ezenkívül a jelen ítélet 158. pontjában tett megállapításból az következik, hogy a jelen eljárásban nem szükséges határozni K. Pinxten azon állításáról, amely szerint az OLAF olyan vadászatokra vonatkozó dokumentumokat is elvitt vagy lemásolt, amelyekre nem terjedtek ki a kiküldetési rendelvények.

164

Végül kétségtelenül meg kell állapítani, hogy a K. Pinxten által az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez annak érdekében intézett 2014. november 20‑i levél, hogy számára egy brüsszeli (Belgium) lakás bérbeadását ajánlja fel, K. Pinxten magánvagyontárgyainak kezelésére vonatkozott, és hogy e levél másolatának az OLAF ügyiratához való csatolása tehát a Charta 7. cikke által biztosított magánélet tiszteletben tartásához való joga korlátozásának minősül.

165

Ugyanakkor e levél OLAF általi használatát jogszabály korlátozza és határolja be, mivel az csak az OLAF vizsgálata és az e vizsgálatot követően lefolytatott eljárások keretében használható fel.

166

Következésképpen a K. Pinxten által előadott érvek a jelen eljárás szempontjából nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy az OLAF jogellenesen megsértette a magánélet tiszteletben tartásához való jogát.

167

Harmadszor, ami K. Pinxten védelemhez való jogának állítólagos megsértését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a megfelelő ügyintézéshez való jog magában foglalja többek között mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák.

168

Ezt az elvet a 883/2013 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése hajtja végre, amely előírja, hogy az OLAF a vizsgálat befejezésekor megadja a lehetőséget az érintett személy számára, hogy észrevételeket tegyen a rá vonatkozó tényállással kapcsolatban, mégpedig azt megelőzően, hogy az OLAF rögzítené az érintett személyt név szerint megnevező következtetéseit.

169

Ezenkívül a Bíróság a Bizottság egy tagjára vonatkozóan az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésében előírthoz hasonló eljárás keretében megállapította, hogy meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság érintett tagját kellő időben tájékoztatták‑e a vele szemben felhozott kifogásokról, és hogy lehetősége volt‑e arra, hogy meghallgassák (2006. július 11‑iBizottság kontra Cresson ítélet, C‑432/04, EU:C:2006:455, 105. pont). Ilyen kötelezettséget egyébiránt az eljárási szabályzat 4. cikkének (2) és (3) bekezdése is előír.

170

E körülmények között, jóllehet mind az OLAF, mind pedig a Számvevőszék feladata, hogy eleget tegyen kötelezettségeinek, az ezen intézmény érintett tagja vagy volt tagja meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartását az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésében előírt eljárás céljából átfogóan kell értékelni, mivel nem zárható ki, hogy e tagnak vagy e volt tagnak a Számvevőszék elegendő lehetőséget biztosított arra, hogy meghallgassák azokról a bizonyítékokról, amelyekkel kapcsolatban nem tudott ténylegesen észrevételt tenni az OLAF jelentésének elfogadása előtt.

171

A jelen ügyben nem vitatott, hogy K. Pinxtent az OLAF 2017. december 22‑én szóban meghallgatta, hogy több írásbeli levélváltásra került sor az OLAF és K. Pinxten jogi képviselője között, és hogy ez utóbbi a vizsgálat végén megállapított tények összefoglalójának közlését követően írásbeli dokumentumot nyújthatott be az OLAF‑hoz, amelynek célja az volt, hogy megcáfolja az ezen összefoglalóban szereplő állításokat.

172

Ezt követően K. Pinxten 2018. október 5‑én megkapta az OLAF jelentését és a Számvevőszék elnöke által az ezen intézmény tagjainak címzett előzetes jelentést. E jelentésekről mind írásbeli észrevételek elküldésével, mind az ezen intézmény előtti meghallgatáson állást foglalhatott.

173

Ebben az összefüggésben, noha azt állítja, hogy az OLAF vizsgálata négy különböző, a jelen ítélet 131–134. pontjában említett szabálytalanságon alapult, amelyek megakadályozták abban, hogy az OLAF ténylegesen meghallgassa, nem terjeszt elő semmilyen érvet annak bizonyítására, hogy a Számvevőszék előtt nem volt abban a helyzetben, hogy kielégítő módon nyilatkozhasson a vele szemben az OLAF jelentésének elfogadása előtt felhozott egyes bizonyítékokról.

174

E körülmények között úgy tűnik, hogy a K. Pinxten által előadott érvek a jelen eljárás szempontjából nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy megsértették a védelemhez való jogát.

175

Ebből következik, hogy a K. Pinxten által az OLAF vizsgálatának szabálytalanságára alapított valamennyi érvet el kell utasítani, és hogy a jelen kereset elbírálásához tehát nem szükséges annak meghatározása, hogy a jogellenesen megszerzett bizonyítékokra lehet‑e hivatkozni az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti eljárás keretében.

176

Az elfogadhatatlanságra vonatkozó harmadik érvével K. Pinxten először is arra hivatkozik, hogy tiltakozásai ellenére a Számvevőszék általi meghallgatására ezen intézmény főtitkára és jogi szolgálata vezetőjének jelenlétében került sor, míg az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezései 49. cikkének (3) bekezdése azt írta elő, hogy az említett intézmény valamely tagjának az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti kereset benyújtása előtti meghallgatását tolmácsok és számvevőszéki alkalmazottak jelenléte nélkül kell lefolytatni.

177

Márpedig a szóban forgó alkalmazottak jelenléte befolyásolhatta a vitákat, különösen a Számvevőszék főtitkárának az ezen intézmény által gyakorolt ellenőrzés elégtelensége miatt fennálló felelősségére és a vizsgálat során a jogi szolgálat vezetőjének „különös” szerepére tekintettel.

178

K. Pinxten másodszor úgy véli, hogy a Számvevőszék tagjai nem megfelelő számban szavaztak a jelen kereset benyújtása mellett.

179

Az eljárási szabályzat 4. cikkének (4) bekezdése ugyanis e tagok négyötödös többségét, azaz közülük huszonhárom tag szavazatát követeli meg ahhoz, hogy az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján keresetet lehessen benyújtani. Márpedig az említett tagok közül csak huszonkét tag szavazott a jelen kereset benyújtása mellett.

180

Noha a Számvevőszék két tagja a szavazásból való kizárását kérte, ez a körülmény nem bír jelentőséggel. Mivel az eljárási szabályzat 4. cikkének (4) bekezdése e tagok összességéhez viszonyítva számított többséget ír elő, a Számvevőszék szavazásból kizárt tagjainak helyzete összehasonlítható ezen intézmény azon tagjainak helyzetével, akik tartózkodtak a szavazástól.

181

A Számvevőszék azt a kérdést veti fel, hogy a K. Pinxten által a jelen kereset Bíróság elé terjesztéséről hozott határozattal kapcsolatban előadott érvek hatásosak‑e, mivel e határozat nem esik egy tekintet alá a Bírósághoz fordulásra vonatkozó aktussal, amint arra a 2005. szeptember 9‑iBizottság kontra Cresson végzés (C‑432/04, nem tették közzé, EU:C:2005:539) rámutat.

182

Mindenesetre a Számvevőszék főtitkára részt vesz ezen intézmény valamennyi ülésén a célból, hogy az eljárási szabályzat 23. cikkének és az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezései 39. cikkének megfelelően jegyzőkönyvet készítsen. Ezenkívül e végrehajtási rendelkezések 50. cikkének (1) bekezdése lehetővé tette a Számvevőszék számára, hogy kijelöljön egy olyan személyt, akinek feladata a jegyzőkönyv tervezetének elkészítése. Ezt a hatáskört 2015. február 12‑én akként gyakorolták, hogy e feladattal a Számvevőszék jogi szolgálatának vezetőjét bízták meg.

183

Egyébiránt az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti kereset benyújtásához megkövetelt többséget a Számvevőszék tagjainak teljes száma alapján kell kiszámítani, kivéve az érintett tagot, illetve azon tagokét, akik úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt a szavazáson. Kétségtelen, hogy az eljárási rendelkezések nem szabályozzák az ezen intézmény összeférhetetlenségi helyzetben lévő tagjainak esetét. Ha azonban úgy kellene tekinteni, hogy e tagok tartózkodnak, de facto részt vennének azon döntéshozatali folyamatban, amelyből ki kellene zárni őket.

184

Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a Bíróságnak, amikor az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti kereset benyújtásáról szóló határozat Számvevőszék általi elfogadására vonatkozó szabályok megsértésére alapított elfogadhatatlansági kifogást terjesztenek elé, erről a kifogásról kell határoznia, mielőtt adott esetben megvizsgálná e kereset megalapozottságát.

185

Az ilyen elfogadhatatlansági kifogás nem utasítható el a 2005. szeptember 9‑iBizottság kontra Cresson végzés (C‑432/04, nem tették közzé, EU:C:2005:539) 4. pontjában tett megállapítás alapján, amely szerint az EK 213. cikk (2) bekezdésén alapuló kereset keretében a Bizottság azon határozata, hogy a Bírósághoz fordul, nem esik egy tekintet alá a Bírósághoz fordulással.

186

Ez a megállapítás ugyanis, amely kizárólag annak alátámasztására irányult, hogy a Bírósághoz csak az e keresetben szereplő bizonyítékokkal fordultak, és így a Bíróság nem volt köteles figyelembe venni azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy célszerű a Bírósághoz fordulni, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az említett kereset benyújtására vonatkozó határozat esetleges szabálytalansága ne lenne hatással a kereset elfogadhatóságára.

187

Következésképpen meg kell vizsgálni K. Pinxten azon érveit, amelyek a Számvevőszéknél a jelen kereset benyújtásának engedélyezése érdekében lefolytatott eljárás állítólagos szabálytalanságára vonatkoznak.

188

Először is, ami K. Pinxtennek a Számvevőszék előtti meghallgatása lefolytatását illeti, meg kell állapítani, hogy az eljárási szabályzat 4. cikkének (1), (3) és (4) bekezdéséből kitűnik, hogy amennyiben ezen intézmény úgy ítéli meg, hogy az elé terjesztett információk alapján megállapítható, hogy valamely tagja már nem felel meg a megkívánt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a hivatalából eredő kötelezettségeknek, fel kell kérni, hogy szóban is adjon magyarázatot ezen intézménynek, mielőtt az úgy határozna, hogy a Bírósághoz fordul annak érdekében, hogy e tagot a hivatalából elmozdítsák, illetve nyugdíjjogosultságától vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultságától megfosszák.

189

Az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezéseinek 8. cikke akként rendelkezett, hogy ezen eljárási szabályzat 4. cikke szerinti eljárás keretében tartott ülések az e végrehajtási rendelkezések 49. cikke szerinti zárt ülések.

190

Az ilyen ülések az említett végrehajtási rendelkezések 49. cikke (3) bekezdésének megfelelően tolmácsok és számvevőszéki alkalmazottak jelenléte nélkül zajlottak, hacsak nem született valamely korábbi számvevőszéki ülésen ezzel ellentétes határozat.

191

E rendelkezésekből következik, hogy K. Pinxten meghallgatására kizárólag a Számvevőszék tagjainak jelenlétében kellett volna sor kerülnie.

192

Ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg a Számvevőszék azon érve sem, amely szerint ezen intézmény főtitkárának jelenléte e meghallgatáson mégis igazolt volt, mivel ez utóbbi feladata volt azon zárt ülés jegyzőkönyvének elkészítése, amelynek során az említett meghallgatást lefolytatták, és segítenie kellett az említett intézmény elnökét.

193

Kétségtelen, hogy az eljárási szabályzat 23. cikke úgy rendelkezik, hogy a Számvevőszék minden üléséről jegyzőkönyv készül. Ezenkívül e rendelet végrehajtási rendelkezései 39. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy a Számvevőszék főtitkárának feladata többek között, hogy jegyzőkönyvtervezetet készítsen a Számvevőszék üléseiről, és segítse az említett intézmény elnökét az ülések előkészítése és az eljárások tiszteletben tartása tekintetében. E végrehajtási rendelkezések 50. cikkének (1) bekezdése megerősítette, hogy a számvevőszéki ülések jegyzőkönyvtervezetét a főtitkár vagy bármely más erre kijelölt személy állítja össze.

194

Az előző pontban említett rendelkezésekből azonban nem következik, hogy a Számvevőszék főtitkárának szükségszerűen jelen kellett volna lennie ezen intézmény zárt ülésén, amelynek során K. Pinxten meghallgatására sor került, abból a célból, hogy ezen ülés jegyzőkönyvét elkészítése, mivel az említett végrehajtási rendelkezések 50. cikkének (1) bekezdése alapján a Számvevőszék egyik tagját szükség esetén ki lehetett volna jelölni ugyanezen ülés jegyzőkönyvének elkészítésére.

195

Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezései 49. cikkének (3) bekezdése olyan különös szabálynak minősült, amely eltért a Számvevőszék üléseinek szokásos lebonyolítási szabályaitól, többek között annak érdekében, hogy teljes mértékben szabad vitát biztosítsanak ezen intézmény tagjai között.

196

Következésképpen azok a szabályok, amelyek a Számvevőszék főtitkárát azzal az általános feladattal ruházzák fel, hogy segítse ezen intézmény elnökét, nem igazolhatják e főtitkár jelenlétét az említett intézmény zárt ülésén, annál is inkább, mivel az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezési 49. cikkének (3) bekezdése olyan különös eljárást írt elő, amely lehetővé tette annak engedélyezését, hogy ugyanezen intézmény alkalmazottja jelen legyen egy zárt ülésen, amely eljárásról nem állították, hogy azt a Számvevőszék a jelen ügyben alkalmazta volna.

197

E körülmények között a Számvevőszék jogi szolgálata vezetőjének a szóban forgó zárt ülésen való jelenlétét nem igazolhatja a Számvevőszék üléseiről készült jegyzőkönyvtervezetek elkészítésének feladata sem, amelyet ezen intézmény szerint a belső szabályzat végrehajtási rendelkezései 50. cikkének (1) bekezdése alapján 2015. február 12‑én elfogadott határozattal bíztak rá.

198

Az e zárt ülésen elhangzottak leiratából egyébként kitűnik, hogy a Számvevőszék elnöke ezen intézmény jogi szolgálata vezetőjének jelenlétét nem e feladattal, hanem a tanácsadói szerepére hivatkozva indokolta.

199

Bár a fentiekből az következik, hogy a főtitkárnak és a Számvevőszék jogi szolgálata vezetőjének jelenléte ezen intézmény azon zárt ülésén, amelyen K. Pinxten meghallgatására sor került, szabálytalan volt, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az ilyen szabálytalanság csak akkor bizonyulhat döntő jelentőségűnek, ha K. Pinxten bizonyítani tudja, hogy e szabálytalanság hiányában a Számvevőszéken belül lefolytatott eljárás eltérő eredményre vezethetett volna (lásd analógia útján: 2019. április 4‑iOZ kontra EBB ítélet, C‑558/17 P, EU:C:2019:289, 76. pont; 2020. június 4‑iC. F. [Adóellenőrzés] ítélet, C‑430/19, EU:C:2020:429, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

200

Márpedig K. Pinxten nem bizonyította, hogy a Számvevőszék ezen alkalmazottainak jelenléte, akik – amint az e zárt ülés felvételéről készült leiratból kitűnik – nem nyilatkoztak az említett ülésen, mennyiben befolyásolhatták ugyanezen ülés lefolyását vagy még inkább az ezen intézmény által végül elfogadott határozatot.

201

Különösen, noha K. Pinxten arra hivatkozik, hogy a Számvevőszék főtitkárának felelőssége megállapítható azon ellenőrzés hiányosságai miatt, amelyet ezen intézmény kiadásait illetően neki kellett volna biztosítania, meg kell állapítani, hogy a szóban forgó zárt ülés kizárólag arra irányult, hogy lehetővé tegye K. Pinxten számára, hogy állást foglaljon a terhére rótt tényekről.

202

Ezenkívül a Számvevőszék jogi szolgálata vezetőjének a vizsgálat során tanúsított hozzáállásával szemben megfogalmazott kifogásokat lényegében az állítólag K. Pinxten gépkocsivezetője által tollba mondott és K. Pinxten által benyújtott levéltervezet támasztja alá, amelyről nem vitatott, hogy azt e gépkocsivezető nem írta alá. K. Pinxten tehát nem bizonyította jogilag megkövetelt módon, hogy a Számvevőszék jogi szolgálata vezetőjének a szóban forgó zárt ülésen való jelenléte az említett alkalmazott hozzáállása miatt befolyásolhatta volna ezen ülés lefolyását.

203

Másodszor, ami a Számvevőszéken belül a jelen kereset megindításáról való döntés érdekében történt szavazást illeti, az eljárási szabályzat 4. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ezt a határozatot titkos szavazással, ezen intézmény tagjainak négyötödös többségével kell meghozni.

204

Bár e rendelkezés azt is előírja, hogy a Számvevőszék érintett tagja nem vesz részt a szavazáson, e szabály a jelen ügyben nem releváns, mivel az említett határozatot olyan időpontban fogadták el, amikor K. Pinxten már nem volt ezen intézmény tagja.

205

Ennélfogva, amint arra a főtanácsnok az indítványának 90. pontjában rámutatott, az eljárási szabályzat 4. cikkének (4) bekezdésében, illetve 25. cikkének (3) bekezdésében használt kifejezések összehasonlítása azt mutatja, hogy az ilyen határozat elfogadásához megkövetelt többséget a Számvevőszék tagjainak teljes száma alapján, nem pedig az ezen intézmény azon tagjainak száma alapján kellett kiszámítani, akik az említett intézmény érintett ülésén jelen vannak.

206

A Charta 41. cikkének (1) bekezdése kimondja többek között azt, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül intézzék.

207

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy ezen intézmények, szervek és hivatalok kötelezettsége, hogy a pártatlanság követelménye mindkét alkotóelemének megfeleljenek, amely egyrészről a szubjektív pártatlanság, amelynek alapján az érintett intézmény egyik tagja sem mutathat elfogultságot vagy személyes előítéletet, másrészt pedig az objektív pártatlanság, amelynek megfelelően ezen intézménynek e tekintetben megfelelő biztosítékokat kell nyújtania az esetleges előítéletekkel kapcsolatos összes jogos kétely kizárására (lásd ebben az értelemben: 2019. december 20‑iSpanyolország kontra Tanács ítélet, C‑521/16, EU:C:2017:257, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

208

E követelmény tiszteletben tartásának biztosítása érdekében a Számvevőszék azon tagjainak, akik nem képesek pártatlanul részt venni az ezen intézmény valamely tagjának vagy volt tagjának esetleges Bíróság elé idézésére irányuló eljárásban, különösen az érintett taggal vagy volt taggal fennálló személyes kapcsolatuk miatt, lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy semmilyen befolyást ne gyakoroljanak ezen eljárás kimenetelére, és e célból rendelkezniük kell a szavazásból való kimaradás lehetőségével.

209

Márpedig, ha az eljárási szabályzat 4. cikkének (4) bekezdését úgy értelmeznénk, hogy az magában foglalja, hogy az e rendelkezésben megkövetelt többséget úgy számítják ki, hogy a Számvevőszék tagjainak teljes számából nem vonják ki az e szavazásból kimaradó tagokat, a kimaradásukra vonatkozó döntésük ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolna az említett rendelkezésben előírt eljárás kimenetelére.

210

Ráadásul az ugyanezen rendelkezésben megkövetelt többségre tekintettel e rendelkezés ilyen értelmezése a gyakorlatban rendkívül nehézzé, sőt lehetetlenné tenné ezen eljárás megindítását, ha ezen intézmény néhány tagja úgy vélné, hogy ki kell maradnia a szavazásból.

211

Következésképpen az eljárási szabályzat 4. cikkének (4) bekezdését a Charta 41. cikkének (1) bekezdésével összhangban úgy kell értelmezni, hogy a Számvevőszék tagjainak az előbbi rendelkezésben előírt négyötöd részét ezen intézmény azon tagjainak teljes száma alapján kell kiszámítani, akik a pártatlanság követelményének sérelme nélkül jogszerűen részt vehettek a szóban forgó szavazáson.

212

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Számvevőszék két tagja kimaradt a szavazásból e követelmény tiszteletben tartásának biztosítása érdekében olyan okok miatt, amelyek nem képezték vita tárgyát.

213

Következésképpen a Számvevőszék 22 tagjának a jelen kereset benyújtása mellett történő szavazata elegendő volt az eljárási szabályzat 4. cikkének (4) bekezdésében előírt többség eléréséhez.

214

Ebből következik, hogy a K. Pinxten által a Számvevőszék szervezetén belül a jelen kereset benyújtásának engedélyezése érdekében lefolytatott eljárás szabálytalanságára alapított érveket el kell utasítani.

215

Az elfogadhatatlanságra vonatkozó negyedik érvével K. Pinxten úgy véli, hogy a Számvevőszék megsértette az észszerű határidő tiszteletben tartásának a Charta 41. cikkének (1) bekezdésében foglalt elvét azáltal, hogy megkérdőjelezte az általa 2006 óta benyújtott kifizetési kérelmek szabályszerűségét, holott ezen intézmény e kérelmek benyújtásának időpontjától rendelkezett minden olyan információval, amely szükséges ahhoz, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az említett kérelmek jogszerűek, vagy hogy úgy döntsön, hogy felvilágosítást kér.

216

A jogbiztonság elve – az uniós pénzügyi szabályozás által előírt szabályokkal és a Bíróság erre vonatkozó ítélkezési gyakorlatával való analógia útján – megköveteli, hogy az intézmény a terhelési értesítést az attól az időponttól számított, rendszerint öt évet meg nem haladó határidőn belül közölje, amikor ezen intézménynek módjában állt követelését érvényesíteni, e határidő azonban a körülményektől függően csökkenthető vagy meghosszabbítható.

217

Ezenkívül a jelen ügyben nem szükséges bizonyítani, hogy az észszerű határidő túllépése milyen hatással van valamely uniós jogi aktus tartalmára, mivel a jelen kereset nem ilyen jogi aktus megsemmisítésére irányul. Ebben az összefüggésben úgy kell tekinteni, hogy a Számvevőszék igényjogosultsága elévült mindazon kifogások esetében, amelyek több mint három, vagy legfeljebb öt évvel korábbra vonatkoznak 2018. október 5‑től, vagyis azon időponttól számítva, amikor a Számvevőszék elnökének előzetes jelentését ezen intézmény tagjai elé terjesztették.

218

A Számvevőszék szerint a Bírósághoz észszerű határidőn belül fordultak. Ugyanis csak az OLAF jelentésének kézhezvételét követően, azaz 2018. július 2‑án indíthatta meg ezt az eljárást. Az állítólagos szabálytalanságok nagyságára tekintettel az ezen időponttól számított nyolc hónapos határidő nem túlzott. Ezenkívül a követelések behajtására vonatkozó elévülési szabályok nem ültethetők át a jelen eljárásra.

219

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a Számvevőszéknek az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján történő keresetindítást nem szabad határozatlan ideig késleltetnie a jogbiztonság alapvető követelményének tiszteletben tartása érdekében, és annak érdekében, hogy ne sértse az érintett személy védelemhez való jogát azáltal, hogy növeli az e keresetben előadott érvek megcáfolása során felmerülő nehézségeket (lásd analógia útján: 2006. július 11‑iBizottság kontra Cresson ítélet, C‑432/04, EU:C:2006:455, 90. pont).

220

Mindazonáltal, mivel e rendelkezés nem határoz meg pontos határidőt, a Számvevőszék által betartandó határidő észszerű jellegét nem lehet elvont módon, pontosan meghatározott leghosszabb időtartamra utalva rögzíteni, hanem azt minden egyes esetben az ügy körülményeire, különösen a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára és az érintett felek magatartására tekintettel kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2013. február 28‑iArango Jaramillo és társai kontra EBB [felülvizsgálat] ítélet, C‑334/12 RX‑II, EU:C:2013:134, 28. és 29. pont).

221

Ezenkívül, amint arra a főtanácsnok az indítványának 104. pontjában rámutatott, a jelen eljárásban nem alkalmazható az a megdönthető vélelem, amely szerint a szóban forgó tényállástól számított több mint öt éves határidő észszerűtlen, amely vélelmet a Bíróság a 2016. június 14‑iMarchiani kontra Parlament ítélet, C‑566/14 P, EU:C:2016:437) 105. pontjában fogalmazott meg, és amelyre K. Pinxten hivatkozik.

222

E vélelem forrását ugyanis az Unió követeléseinek behajtására vonatkozó szabályok képezik (lásd ebben az értelemben: 2016. június 14‑iMarchiani kontra Parlament ítélet, C‑566/14 P, EU:C:2016:437, 101–103. pont).

223

Márpedig, még ha az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján benyújtott kereset részben a Számvevőszék forrásaival való visszaélésre alapított kifogáson alapul is, az ilyen keresetnek nem az a célja, hogy elérje az ezen intézmény érintett tagja javára teljesített, általa jogellenesnek ítélt kifizetések visszatérítését.

224

Ennélfogva meg kell határozni, hogy a Számvevőszék keresetét a Bíróságnak a jelen ítélet 220. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatára tekintettel észszerű határidőn belül nyújtották‑e be.

225

A jelen ügyben kétségtelenül meg kell állapítani, hogy a K. Pinxtennek felrótt legrégebbi tények 2006‑ból, azaz több mint tizenkét évvel a jelen kereset benyújtása előttről származnak.

226

Bár ezenkívül a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból kitűnik, hogy a Számvevőszéknek a tagjai által benyújtott kifizetés iránti kérelmek szigorúbb ellenőrzése lehetővé tehette volna számára, hogy legalább a K. Pinxten tekintetében hivatkozott szabálytalanságok jelentős részét korábban feltárja, ez nem változtat azon, hogy a felperes helyzetének rendszerszintű felülvizsgálatát az OLAF vizsgálata során feltárt elemek igazolták.

227

Márpedig a Számvevőszék által az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján benyújtott kereset azon elemek összességének a kombinációján alapul, amelyekkel ezen intézmény e rendszerszintű felülvizsgálatot követően rendelkezett. Következésképpen nem bizonyított, hogy a Számvevőszék az OLAF által beszerzett információk hiányában határozhatott volna úgy, hogy benyújtja a jelen keresetet.

228

Egyébiránt a K. Pinxtent érintő információk 2016‑ban történt megismerését követően a Számvevőszék ugyanebben az évben belső vizsgálatot folytatott. Attól az időponttól kezdve, hogy az OLAF igazgatója 2016. október 27‑én továbbította a Számvevőszék részére azt az információt, amely szerint az OLAF tanulmányozta a vizsgálat megindításának lehetőségét, jelentésének a Számvevőszék részére történő 2018. július 2‑i átadásáig, ezen intézmény a 883/2013 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének megfelelően nem folytathatta vizsgálatait, kivéve ha abban az OLAF‑fal másként nem állapodik meg. E jelentés kézhezvételekor a Számvevőszék az eljárási szabályzat 4. cikkében előírt, több szakaszból álló eljárást indított, amely 2018. július 12‑tól november 29‑ig tartott.

229

Ebből következik, hogy a Számvevőszék gyorsan reagált azt követően, hogy tudomást szerzett a K. Pinxten által állítólagosan elkövetett szabálytalanságokra vonatkozó információkról, és ezután a hatáskörébe tartozó eljárásokat határozott gyorsasággal folytatta le, holott az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdését még soha nem alkalmazták, és az OLAF jelentése igen nagy számú, K. Pinxten által elkövetett szabálytalanságról számolt be.

230

Következésképpen, bár a Bíróság feladata, hogy adott esetben figyelembe vegye a szóban forgó egyes tények és a kifogások Számvevőszék általi pontos megfogalmazása között eltelt időt annak értékelése céljából, hogy K. Pinxtentől milyen mértékben várható el, hogy további magyarázatokat vagy bizonyítékokat terjesszen elő e tényekre vonatkozóan, nem tekinthető úgy, hogy a jelen kereset benyújtására általában észszerűtlen idő elteltével került sor, vagy hogy a Számvevőszék a jelen eljárás céljából már nem hivatkozhat az e keresetben felhozott bizonyos szabálytalanságokra.

231

Következésképpen el kell utasítani K. Pinxten arra alapított érveit, hogy a jelen keresetet késedelmesen nyújtották be.

232

Mivel a kereset elfogadhatóságára vonatkozó négy érv egyikének sem lehet helyt adni, meg kell állapítani, hogy a jelen kereset elfogadható.

233

Keresetének alátámasztására a Számvevőszék öt kifogást hoz fel, amelyek először is ezen intézmény forrásainak visszaélésszerű és jogellenes felhasználására, másodszor az adókedvezmények visszaélésszerű és jogellenes alkalmazására, harmadszor a biztosítási káreseményre vonatkozó hamis nyilatkozatokra, negyedszer bizonyos tevékenységek be nem jelentett és jogellenes végzésére, ötödször pedig összeférhetetlenségi helyzet kialakulására vonatkoznak.

234

E kifogások vizsgálata érdekében pontosítani kell, hogy az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése lehetővé teszi a Számvevőszék számára, hogy kérje a Bíróságtól, hogy ezen intézmény tagját hivatalából elmozdítsa, illetve nyugdíjjogosultságától vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultságától megfossza, amennyiben e tag már nem felel meg a megkívánt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a hivatalából eredő kötelezettségeknek.

235

E kötelezettségek jellegét többek között az EUMSZ 285. és EUMSZ 286. cikk pontosítja.

236

E tagok kötelezettsége tehát, hogy az EUMSZ 285. cikknek megfelelően a feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek legyenek, és az Unió általános érdekében járjanak el.

237

Ezenkívül az EUMSZ 286. cikk (3) bekezdéséből kitűnik, hogy a Számvevőszék tagjainak többek között tartózkodniuk kell a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől.

238

Az EUMSZ 286. cikk (4) bekezdése egyébiránt megtiltja e tagoknak, hogy hivatali idejük alatt bármilyen egyéb – akár kereső, akár ingyenesen végzett – foglalkozást folytassanak, többek között annak biztosítása érdekében, hogy az említett tagok e feladatok ellátása során rendelkezésre álljanak. E rendelkezés azt is kifejti, hogy az említett tagoknak ünnepélyesen kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket, és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.

239

Mivel ez utóbbi kötelezettségekre csak példálózva hivatkoztak, az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése értelmében vett „hivatalából eredő kötelezettségek” kifejezés fogalmát tágan kell értelmezni. Figyelembe véve a rájuk ruházott nagy fokú felelősséget, fontos, hogy a Számvevőszék tagjai betartsák a legszigorúbb magatartási szabályokat, és nemcsak a nemzeti, hanem a személyes érdekekkel szemben is mindenkor az Unió általános érdekét helyezzék előtérbe (lásd analógia útján: 2006. július 11‑iBizottság kontra Cresson ítélet, C‑432/04, EU:C:2006:455, 70. és 71. pont).

240

Ebből a szempontból a Számvevőszék tagjainak az elsődleges jogban előírt kötelezettségeit átveszik és konkretizálják az ezen intézmény által elfogadott szabályok, amelyeknek e tagoknak szigorúan meg kell felelniük.

241

Közelebbről, a Számvevőszék tagjainak szigorúan be kell tartaniuk az e szabályokban előírt bejelentési kötelezettségeket az EUMSZ 286. cikk (3) és (4) bekezdése betartásának biztosítása érdekében, és ily módon biztosítani kell az ezen intézmény forrásainak – különösen a kiküldetési, reprezentációs és fogadási költségek címén történő – igénybevételére irányuló kérelmekkel kapcsolatban az említett intézmény teljes körű tájékoztatását.

242

Amennyiben kétség merül fel a hivatalukból eredő kötelezettségek pontos terjedelmét illetően, a Számvevőszék tagjainak feladata, hogy e kétely eloszlatása érdekében ezen intézmény illetékes szerveihez forduljanak.

243

Mindemellett, bár a Számvevőszék tagjainak ügyelniük kell arra, hogy kifogástalan magatartást tanúsítsanak, ebből még nem következik, hogy a rájuk nézve kötelező szabályoktól való legkisebb eltérés is elítélhető lenne az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján. Ehhez egy bizonyos súlyú kötelezettségszegésre van szükség (lásd analógia útján: 2006. július 11‑iBizottság kontra Cresson ítélet, C‑432/04, EU:C:2006:455, 72. pont).

244

A Számvevőszék által előterjesztett öt kifogás vizsgálatának tehát annak meghatározására kell irányulnia, hogy a Bíróság rendelkezésére álló iratanyag lehetővé teszi‑e K. Pinxten tekintetében az ezen intézmény valamely tagja hivatalából eredő – az elsődleges jog által meghatározott és az említett intézmény által elfogadott szabályokban pontosított – kötelezettségek bizonyos súlyú megszegésének megállapítását.

245

E célból a Bíróság feladata megvizsgálni az összes bizonyítékot, amelyet részben a Számvevőszék, amelynek feladata az általa K. Pinxtennek felrótt kötelezettségszegés fennállásának bizonyítása, részben pedig ez utóbbi terjesztett elé. A Bíróságnak többek között értékelnie kell e bizonyítékok tényszerű pontosságát és megbízhatóságát annak meghatározása érdekében, hogy azok elegendőek‑e az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése értelmében vett bizonyos súlyú kötelezettségszegés megállapításához.

246

Negyedik kifogásával a Számvevőszék arra hivatkozik, hogy K. Pinxten nem teljesítette az önzetlenségre, a függetlenségre, a pártatlanságra, elkötelezettségre, a feddhetetlenségre, a felelősségre, a példamutató magatartásra és az átláthatóságra vonatkozó kötelezettségét azáltal, hogy hivatali ideje alatt szabálytalanul végzett két külső tevékenységet.

247

Mivel a Számvevőszék forrásainak visszaélésszerű felhasználása, amely az első kifogás tárgyát képezi, részben ezen intézmény forrásaira vonatkozó, az intézmény által e külső tevékenységekhez kapcsolódó kötelezettségvállalásokra vonatkozik, először a negyedik kifogást kell megvizsgálni.

248

E tekintetben, amint arra a jelen ítélet 238. pontja emlékeztet, a Számvevőszék tagjai az EUMSZ 286. cikk (4) bekezdése alapján hivatali idejük alatt semmilyen egyéb – akár kereső, akár ingyenesen végzett – foglalkozást nem folytathatnak.

249

Ezenkívül többek között annak érdekében, hogy az EUMSZ 285. cikknek megfelelően szavatolják e tagok függetlenségét, és annak biztosítása érdekében, hogy az EUMSZ 286. cikk (3) bekezdése alapján az említett tagok tartózkodjanak a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől, a Számvevőszék által elfogadott szabályok, amelyeket – amint az a jelen ítélet 241. pontjában szerepel – szigorúan be kell tartaniuk, előírják, hogy e tagok milyen feltételek mellett láthatnak el valamely külső tevékenységet a hivatali idejük alatt.

250

Így az etikai iránymutatás 3.7 pontja előírja, hogy a Számvevőszék tagjai bármely külső tevékenységet csak a személyzeti szabályzat adta keretek között végezhetnek, és tartózkodniuk kell minden olyan tevékenységtől, amely árthat ezen intézmény jóhírének, kétségessé teheti pártatlanságukat, vagy zavarhatja munkájukat.

251

A 2004. évi magatartási kódex 4. cikkének (1) bekezdése és a 2012. évi magatartási kódex 4. cikkének (1) és (2) bekezdése azt írta elő, hogy a Számvevőszék tagjai megbízatásuk teljesítésének szentelik magukat, semmilyen politikai hivatalt nem tölthetnek be, és nem folytatnak a Számvevőszéken kívül szakmai, illetve más olyan tevékenységet, amely összeférhetetlen hivataluk gyakorlásával.

252

Az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezései 5. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a Számvevőszék tagjai nem folytatnak a Számvevőszéken kívül semmi olyan szakmai vagy egyéb tevékenységet, amely összeférhetetlen azon két elvvel, hogy őrizzék meg függetlenségüket, és hivataluk gyakorlása közben álljanak rendelkezésre.

253

E végrehajtási rendelkezések 5. cikkének (2) bekezdése pontosította, hogy a Számvevőszéken kívüli minden, már folytatott vagy szándékolt tevékenységet négy általános ismérv alapján kell megítélni, amelyek szerint az ne sértse a Számvevőszék elfogulatlanságáról alkotott képet, ne vezessen összeférhetetlenséghez, ne vegye aránytalanul igénybe az érintett tag idejét és ne járjon pénzbeli nyereséggel.

254

Egyébiránt eljárási szempontból a 2004. évi magatartási kódex 4. cikkének (3) bekezdése, a 2012. évi magatartási kódex 4. cikkének (6) bekezdése, valamint az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezései 6. cikkének (1) és (2) bekezdése minden külső tevékenység esetében a Számvevőszék elnöke felé nyilatkozattételi kötelezettséget ír elő nem csupán ezen intézmény tagjának hivatalba lépésekor, hanem megbízatásának fennmaradó részében is.

255

A fentiekből következik, hogy a negyedik kifogás elbírálásához értékelni kell, hogy K. Pinxten teljesítette‑e azon kötelezettségét, hogy bejelentse valamennyi külső tevékenységét, és ne végezzen külső tevékenységet az e kifogás első és második részének tárgyát képező két külső tevékenység tekintetében.

256

Negyedik kifogásának első részében a Számvevőszék azt állítja, hogy K. Pinxten intenzív politikai tevékenységet folytatott, miközben ezen intézmény tagja volt. Így részt vett az Open VLD politikai párt (a továbbiakban: szóban forgó politikai párt) elnökségének számos ülésén, amelynek tagjaként 2008‑ig szavazati joggal is rendelkezett.

257

E tevékenységet nem jelentette be és azt a Számvevőszék nem is engedélyezte, és az mindenképpen összeegyeztethetetlen az ezen intézmény tagjaként betöltött megbízatással.

258

K. Pinxten tagadja, hogy bármilyen politikai tevékenységet folytatott volna, amikor a Számvevőszék tagja volt. Jóllehet részt vett a szóban forgó politikai párt bizonyos ülésein, e párt „kibővített” elnökségi üléseiről van szó, amelyeken az említett párt képviselői is részt vettek, és amelyeken K. Pinxten nem rendelkezett szavazati joggal, mivel nem volt ezen elnökség megválasztott tagja. Az e találkozókon való részvételének célja a Számvevőszék tevékenységének előmozdítása és a nemzeti politikai vezetőkkel való szakmai kapcsolatok fenntartása volt.

259

Először is meg kell állapítani, hogy a Számvevőszék azon állítása, amely szerint K. Pinxten a szóban forgó politikai párt elnökségének ülésein 2008‑ig szavazati joggal rendelkező tagként vett részt, nem tekinthető bizonyítottnak, mivel a Bíróság rendelkezésére álló iratanyag nem tartalmaz semmilyen bizonyítékot ezen állítás alátámasztására.

260

Másodszor, ami K. Pinxtennek 2008‑tól a szóban forgó politikai párt elnökségének ülésein történő szavazati jog nélküli részvételét illeti, a Számvevőszék benyújtja többek között az e párt politikai igazgatója által 2008. november 24‑én küldött levelet, amely biztosítja K. Pinxten számára, hogy rendszeresen meghívják az említett párt elnökségének üléseire, valamint benyújtja az említett ülések jegyzőkönyveit, amelyek tanúsítják, hogy K. Pinxten az említett ülések közül legalább 30 ülésen részt vett 2009. március 9. és 2010. április 26. között.

261

Amint arra a főtanácsnok az indítványának 182. pontjában rámutatott, e jegyzőkönyvekből az is kitűnik, hogy a szóban forgó politikai párt elnökségének azon találkozói, amelyeken K. Pinxten részt vett, a belga és európai politika körébe tartozó különböző kérdések megvitatását célozták.

262

Ezenkívül, noha a szóban forgó politikai párt elnökségének 2010. április 26. utáni üléseiről készült jegyzőkönyvek nem szerepelnek a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagban, az ezen iratanyagból származó számos adatból az következik, hogy K. Pinxten e találkozókon való részvétele ezen időpontot követően is folytatódott.

263

Konkrétan a 2012. májusi levélváltásokból kitűnik, hogy K. Pinxten aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy már nem kap meghívókat a szóban forgó politikai párt elnökségi ülésein való részvételre, és hogy azt válaszolták neki, hogy technikai problémáról van szó. K. Pinxten e találkozókhoz fűződő érdekét egy 2016. januári levélváltás is jelzi, amelyben azt kifogásolta, hogy az említett ülésekre szóló meghívók túl későn érkeztek ahhoz, hogy az azokon való részvételét megszervezhesse.

264

A 2014 szeptemberében, valamint 2015 szeptemberében és októberében küldött elektronikus levelek ezenfelül megerősítik, hogy K. Pinxten részt vett a szóban forgó politikai párt elnökségének bizonyos ülésein.

265

Ezt követően több, 2016‑ból és 2017‑ből származó elektronikus levél bizonyítja, hogy az ilyen találkozókra szóló meghívókat továbbra is továbbították K. Pinxtennek, míg az általa teljesített több kiküldetésre vonatkozó iratok azt mutatják, hogy e két év során ezen ülések közül legalább négyen részt vett.

266

Egyébiránt a Számvevőszék előtti meghallgatása során, majd a tárgyaláson K. Pinxten elismerte, hogy rendszeresen részt vett a szóban forgó politikai párt „kibővített” elnökségi ülésein, évente átlagosan mintegy nyolc‑tíz ülésen.

267

E tényezőkből következik, hogy K. Pinxten a Számvevőszéken betöltött két megbízatása jelentős részében aktív politikai tevékenységet folytatott, amely többek között egy nemzeti politikai párt egyik vezető szervében való közvetlen és rendszeres részvételben nyilvánult meg.

268

K. Pinxten azon érve, amely szerint az érintett párt tagjaival azonos jogcímen mint megfigyelő vett részt ezeken az üléseken, anélkül hogy e célból megválasztották volna, és anélkül, hogy szavazati joggal rendelkezett volna, nem alkalmas ezen értékelés megkérdőjelezésére.

269

Egy politikai párt vezetőségi ülésein való rendszeres jelenlét ugyanis, még ha szavazati jog nélkül is, valós lehetőséget kínál – többek között az e fórumon folytatott vitákban való részvétel révén – e párt politikai tevékenységének befolyásolására. Az érintett párt képviselőinek jogállása és K. Pinxten jogállása közötti hasonlóság a szóban forgó találkozókon való, általa hivatkozott részvételt illetően egyébiránt megerősíti e részvétel politikai tevékenységhez való kapcsolódását.

270

Márpedig azon túl, hogy K. Pinxten e tevékenységet egyáltalán nem jelentette be, meg kell állapítani, hogy az ilyen tevékenység egyértelműen összeegyeztethetetlen a Számvevőszék tagjaként betöltött megbízatással.

271

Az ahhoz szükséges idő mellett ugyanis, hogy munkanapokon politikai ülésekre utazzon és azokon részt vegyen, noha az érintett tagnak rendelkezésre állási kötelezettsége van, az ilyen jellegű tevékenység sérti annak függetlenségét, és – amennyiben ismert – sértheti azt a képet, amelyet a Számvevőszék elfogulatlanságáról alkot a nyilvánosság.

272

Az ilyen tevékenység tehát összeegyeztethetetlen az elsődleges jog által bevezetett kötelezettségekkel, és ellentétes a Számvevőszék által a jelen ítélet 250–253. pontjában említett szabályokkal is. Konkrétan a politikai megbízatás ellátását kifejezetten tiltja a 2004. évi és a 2012. évi magatartási kódex, míg az etikai iránymutatás 3.3. pontja szerint el kell kerülni minden olyan összeférhetetlenséget, amely politikai tisztségek esetén felmerülhet.

273

Hangsúlyozni kell, hogy a politikai tevékenységnek a Számvevőszék valamely tagja által megbízatása időtartamának jelentős időtartama alatt történő fenntartása a hivatalából eredő legalapvetőbb kötelezettségek különösen súlyos megsértésének minősül.

274

E kötelezettségek megsértésének súlyosságát a jelen ügyben tovább fokozza az a körülmény, hogy K. Pinxten semmiképpen nem hagyhatta figyelmen kívül magatartása jogellenességét, mivel a Számvevőszék tagjai külső tevékenységének értékelésével megbízott bizottság a hivatalba lépésekor elutasította Overpelt (Belgium) település polgármesteri címének megőrzésére irányuló kérelmét, többek között az intézmény 2006. május 10‑i feljegyzésére támaszkodva, amely azt hangsúlyozza, hogy ezen intézmény tagjai semmilyen politikai tisztséget nem láthatnak el.

275

Következésképpen a negyedik kifogás első része megalapozott.

276

A negyedik kifogásának második részében a Számvevőszék azt állítja, hogy K. Pinxten 2016‑ban egy magánjogi társaságot hozott létre, amelyből jövedelmet szerzett, és amely egy Côte‑d’Or‑ban (Franciaország) található szőlőültetvény művelésére szolgált.

277

E tevékenységet nem jelentette be, azt a Számvevőszék nem is engedélyezte, és az mindenképpen összeegyeztethetetlen az ezen intézmény tagjaként betöltött megbízatással, mivel jövedelemszerző szakmai tevékenységről van szó.

278

K. Pinxten szerint a Számvevőszék által hivatkozott társaság ingatlankezelő polgári jogi társaság (société civile immobilière), amely nem folytat kereskedelmi tevékenységet, és csupán arra szolgál, hogy bérleti díjat szedjen be egy olyan vagyontárgy után, amelyet az érdekeltségi nyilatkozatában feltüntetett. Az tehát egyszerűen egy ingatlantulajdon teljesen átlátható formáját képezi.

279

A Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból kitűnik, hogy K. Pinxten ténylegesen egy ingatlankezelő polgári jogi társaság ügyvezetői feladatait látta el e társaság 2016 folyamán történt létrehozásától kezdve a második megbízatásának lejártáig.

280

K. Pinxten és felesége 97%‑os részesedéssel rendelkezett az említett ingatlankezelő polgári jogi társaságban, a fennmaradó 3% pedig a három gyermekük tulajdonában volt.

281

Ezenkívül a közjegyzői okiratokból és a Számvevőszék által benyújtott elektronikus levelekből kitűnik, hogy 2016. szeptember 12‑én ugyanez az ingatlankezelő polgári jogi társaság több földterületet vásárolt, amelyeket azonnal harmadik személy általi hasznosítás céljából haszonbérbe adott.

282

Márpedig a K. Pinxten által ekként gyakorolt tisztségnek a hivatalával való összeegyeztethetőségét illetően meg kell állapítani, hogy a Számvevőszék tagjainak jogállását szabályozó egyik elvvel sem ellentétes az ingatlanok közvetlen vagy közvetett birtoklása, vagy az ilyen ingatlanok bérbeadásából származó jövedelem megszerzése.

283

Egyébiránt a 2012. évi magatartási kódex 2. cikkének (2) bekezdéséből, amely ugyanazon bejelentési szabályozás alá vonta „valamennyi [tulajdon] […] közvetlen vagy ingatlanforgalmazó cégen keresztül” történő gyakorlását, az következik, hogy a Számvevőszék belső szabályai kifejezetten tartalmazták az ingatlanoknak a tagjai általi közvetlen vagy közvetett tulajdonlására vonatkozó lehetőséget.

284

Mivel nem állították, és még kevésbé bizonyították, hogy a szóban forgó ingatlankezelő polgári jogi társaság a jelen ítélet 281. pontjában említett mezőgazdasági földterületek kezelésén túlmutató tevékenységet folytatott volna, úgy tűnik, hogy K. Pinxten e társaság ügyvezetőjeként kizárólag arra volt hivatott, hogy kezelje azokat a földterületeket, amelyeket az említett társaság nem közvetlenül művelt, ahogyan azt akkor kellett volna megtennie, ha az említett földterületeknek közvetlen tulajdonosa lett volna.

285

E körülmények között és a K. Pinxtennel szemben a Számvevőszék által e tekintetben megfogalmazott kifogás megalapozottságának alátámasztására alkalmas egyéb körülmények hiányában az ingatlankezelő polgári jogi társaság ügyvezetői tevékenysége, amelyet gyakorolt, nem tűnik olyan jellegűnek, amely sértené a függetlenség és pártatlanság elvét, és csökkenti a rendelkezésre állását, vagy olyan jövedelmet biztosít számára, amely magasabb annál, mint amelyet az e társaság tulajdonában lévő vagyontárgyak tulajdonosaként szerezhetett volna.

286

Ebből következik, hogy a Számvevőszék állításával ellentétben e tevékenység nem tekinthető a Számvevőszék tagjaként ellátott feladatokkal összeegyeztethetetlen tevékenységnek.

287

Azon kérdést illetően, hogy K. Pinxten eleget tett‑e az ilyen tevékenység bejelentésére vonatkozó kötelezettségének, a 2012. évi magatartási kódex 2. cikkének (2) és (4) bekezdéséből az következik, hogy a Számvevőszék olyan tagja, aki megbízatása során olyan ingatlanvagyont szerzett, amely nem minősül kizárólagos használatára szolgáló lakóingatlannak, köteles a pénzügyi érdekeiről és vagyonának elemeiről e vagyontárgyat megemlítve új nyilatkozatot benyújtani.

288

Tekintettel az ingatlantulajdonra vonatkozó ezen sajátos nyilatkozattételi kötelezettség fennállására, valamint az ebben az összefüggésben a 2012. évi magatartási kódexben az ingatlantársaságokra vonatkozó hivatkozásra, meg kell állapítani, hogy a Számvevőszék valamely tagja pénzügyi érdekekre és vagyonelemekre vonatkozó nyilatkozata, amely megemlítette azt a vagyontárgyat, amelyet ingatlantársaságon keresztül birtokolt, elegendő volt ahhoz, hogy a Számvevőszék e tagja számára, amennyiben ellátja e társaság ügyvezetői feladatát, lehetővé váljon a bejelentési kötelezettségeinek ezen intézménnyel szembeni teljesítése.

289

Végezetül, mivel egyrészt az ingatlankezelő polgári jogi társaság ügyvezetői tisztsége önmagában nem összeegyeztethetetlen a Számvevőszék tagjának feladataival, másrészt pedig az e tisztséghez kapcsolódó esetleges összeférhetetlenség jellegénél fogva a szóban forgó vagyontárgy birtoklásából, nem pedig magának az említett tisztségnek az ellátásából ered, a jelen ítélet 254. pontjában említett eljárás keretében ennek külső tevékenységkénti járulékos bejelentése nem szükséges ahhoz, hogy a Számvevőszék ellenőrizhesse, hogy a tagjai teljesítik‑e a hivatalukból eredő kötelezettségeket.

290

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a szóban forgó ingatlankezelő polgári jogi társaság tulajdonában álló mezőgazdasági földterületek ténylegesen említésre kerültek abban az új, pénzügyi érdekekre és vagyonelemekre vonatkozó nyilatkozatban, amelyet K. Pinxten e földterületek megszerzését követően nyújtott be.

291

Következésképpen a negyedik kifogás második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

292

Ennélfogva e kifogásnak részben helyt kell adni.

293

K. Pinxten két érvet terjesztett elő az első kifogás elfogadhatóságának vitatására, amelyek a Számvevőszék mérlegelési jogköre gyakorlásának hiányára és a keresetlevél benyújtásának alaki hibáira, valamint a válasz mellékletében benyújtott táblázat elfogadhatatlanságára vonatkoznak.

294

K. Pinxten azt állítja, hogy a Számvevőszék megelégedett azzal, hogy az OLAF jelentésére hivatkozzon, anélkül hogy elemezte volna azt, és különösen anélkül, hogy pontosan megjelölte volna, hogy az egyes kifogásolt kiadások mennyiben szabálytalanok. Ezen intézmény így nem gyakorolta az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése által ráruházott mérlegelési jogkörét. Ezt a hiányosságot súlyosbítja az a körülmény, hogy a Számvevőszék végül csak az OLAF által megállapított összeg körülbelül 27%‑át követeli K. Pinxtentől, anélkül hogy kifejtené azokat az okokat, amelyek miatt a maga részéről mégis megismétli az OLAF jelentésében a K. Pinxtennel szemben felhozott összes kifogást.

295

A Számvevőszék úgy véli, hogy az ő feladata az OLAF jelentés elemzése és az arra való hivatkozás. Mindazonáltal elvégezte a szóban forgó tényekre vonatkozó saját elemzését, amint azt egyébként az előzetes jelentés és a keresetlevél is mutatja.

296

Az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdéséből következik, hogy kizárólag a Számvevőszék indíthatja meg az e rendelkezésben előírt eljárást.

297

Ezen intézmény feladata tehát annak értékelése, hogy az említett intézmény érintett tagja vagy volt tagja által tanúsított magatartásra vonatkozóan rendelkezésére álló bizonyítékok elegendőek‑e ezen eljárás megindításának igazolásához. Az eljárási szabályzat 4. cikke egyébiránt olyan belső eljárásról rendelkezik, amelynek célja, hogy lehetővé tegye ezen intézmény számára, hogy megalapozott határozatot fogadjon el e tekintetben.

298

Ezenkívül az OLAF‑nak a Számvevőszék érintett tagjának vagy volt tagjának magatartásával kapcsolatos jelentése nem korlátozhatja az ezen intézményt e tekintetben megillető mérlegelési mozgásteret, mivel a 883/2013 rendelet 11. cikkének (4) bekezdéséből az következik, hogy azon intézmény, amelyhez az ilyen jelentést továbbítják, köteles meghatározni az e jelentés és a hozzá mellékelt ajánlások nyomán meghozandó intézkedéseket.

299

A jelen ügyben, amint az többek között a jelen ítélet 188–214. pontjából kitűnik, az eljárási szabályzat 4. cikkében előírt eljárást lefolytatták, ami lehetővé tette a Számvevőszék számára, hogy a rendelkezésére álló információk összességét figyelembe véve – beleértve az OLAF jelentését is – a jelen kereset benyújtása mellett döntsön.

300

E feltételek mellett az a körülmény, hogy a keresetlevél nagymértékben az OLAF jelentésében tett megállapításokon alapul, nem kérdőjelezheti meg az első kifogás elfogadhatóságát, mivel a Számvevőszék egyáltalán nem köteles eltérni e megállapításoktól.

301

Végezetül a Számvevőszék a keresetlevelében nem vette át az OLAF jelentésében szereplő valamennyi kifogást. Így különösen nem hozott fel olyan kifogásokat, amelyek K. Pinxten igazolatlan távollétein alapulnak, ezenkívül pedig elutasította az OLAF elemzését K. Pinxten egyes kiküldetéseinek szabálytalanságára vonatkozóan.

302

Ebből következik, hogy K. Pinxten arra alapított érvét, hogy a Számvevőszék nem gyakorolta mérlegelési jogkörét, el kell utasítani.

303

K. Pinxten azt állítja, hogy a Számvevőszék mint eljáró hatóság nem tett eleget azon kötelezettségének, amely a tényállás megállapítására irányul, bizonyítva, hogy az első kifogás keretében hivatkozott valamennyi kiadás ténylegesen szabálytalan.

304

Nem lehet ilyen bizonyítékot szolgáltatni az OLAF jelentésére és annak számos mellékletére való elvi és automatikus utalással, mivel az ilyen hivatkozás elfogadhatatlan. Hasonlóképpen, ezen intézmény nem támaszthatja alá érvényesen érvelését a válasz C.1. mellékletében szereplő táblázatra hivatkozva, annál is inkább, mivel e táblázat későbbi, mint a Bírósághoz fordulásról szóló határozata.

305

A Számvevőszék szerint a keresetlevél elégséges indokolást tartalmaz. Így a Számvevőszék a K. Pinxten terhére rótt kötelezettségszegéseket jellemző példákkal szolgált, egyúttal minden kifogást megismételt, és mellékletként csatolt egy részletesebb táblázatot. K. Pinxten észrevételeinek 2019. február 4‑i megküldését követően a Számvevőszék ezenkívül elvégezte minden egyes kiadás újbóli vizsgálatát, és elkészített egy táblázatot, amelyet a követelés és a beszedés megállapításáról szóló 2019. április 11‑i határozatához csatolt.

306

Előzetesen meg kell állapítani, hogy K. Pinxten azon állítását, amely szerint a Számvevőszék továbbra sem bizonyította azokat a tényeket, amelyekre az első kifogás támaszkodik, e kifogás megalapozottsági vizsgálatának szakaszában, nem pedig az elfogadhatósági vizsgálatának szakaszában kell értékelni.

307

Egyebekben, ami először is a keresetlevél előterjesztését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikke és eljárási szabályzata 120. cikkének c) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell többek között a jogvita tárgyát, a felperes kérelmeit, valamint a felhozott jogalapokat és érveket.

308

E kötelezettség tiszteletben tartásának lehetővé kell tennie az alperes számára védekezésének előkészítését, a Bíróság számára pedig azt, hogy felülvizsgálatot gyakoroljon. Ebből következik, hogy az ilyen kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeknek magából a keresetlevél szövegéből kell egységes és érthető módon következniük, és a keresetlevélben a kérelmeket egyértelműen kell megfogalmazni, nehogy a Bíróság a határozatában túlterjeszkedjen a kereseti kérelmen, vagy ne határozzon valamely kifogás tekintetében.

309

Az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján benyújtott kereset keretében a Számvevőszéknek tehát koherens módon és pontosan kell előadnia a kifogásokat annak érdekében, hogy lehetővé tegye a Számvevőszék érintett tagja vagy volt tagja számára, hogy pontosan meg tudja állapítani a terhére rótt hivatali kötelezettségszegés jellegét, amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy e tag vagy volt tag hatékonyan érvényesíthesse a védekezésül felhozott jogalapjait, és hogy a Bíróság megvizsgálhassa az állítólagos jogsértés fennállását.

310

A keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más, akár a keresetlevélhez mellékelt iratokra való általános hivatkozás nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezések szerint a keresetlevélben kell szerepelniük (lásd analógia útján: 2014. szeptember 11‑iMasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C‑382/12 P, EU:C:2014:2201, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

311

Következésképpen nem a Bíróságnak kell a keresetlevél mellékleteiben megkeresnie és azonosítania azokat a kifogásokat és érveket, amelyek a kereset alapját képezhetik (lásd analógia útján: 2014. szeptember 11‑iMasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C‑382/12 P, EU:C:2014:2201, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

312

A jelen ügyben a Számvevőszék keresetlevele tartalmazza az első kifogás általános ismertetését, amelyben többek között azon helyzetek kategóriái szerepelnek, amelyekben álláspontja szerint K. Pinxten visszaélésszerűen használta fel ezen intézmény forrásait.

313

Ezt az ismertetést igen terjedelmes mellékletek egészítik ki, amelyekre a keresetlevél többször hivatkozik.

314

E tekintetben kétségtelenül meg kell jegyezni, hogy az e mellékletekre való hivatkozásoknak a keresetlevélben szereplő módja kifogásolható, amennyiben a Számvevőszék több ízben a keresetlevél A.37. mellékletére való, nem kellően pontos hivatkozásra támaszkodik, amely számos, több esetben rendezetlen módon bemutatott dokumentumból áll, és több ezer oldalt tartalmaz.

315

Bár e gyakorlat nem teszi lehetővé a Bíróság számára, hogy pontos és részletes elemzéshez jusson, a keresetlevél lehetővé teszi a Számvevőszék által előterjesztett első kifogás természetének és a K. Pinxten magatartása szabálytalanságának megállapítása érdekében általa előadott érvek megértését.

316

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemek kellő módon kitűnnek a keresetlevél szövegéből, és hogy a keresetlevél mellékleteire való többszöri utalásnak tehát nem az a célja, hogy a keresetlevél e tekintetben fennálló valamely hiányosságát pótolja.

317

Ami konkrétabban a keresetlevél A.47. mellékletében szereplő táblázat Számvevőszék általi benyújtását illeti, meg kell állapítani, hogy e táblázat lehetővé teszi ezen intézmény számára, hogy alátámassza és kiegészítse a keresetlevelet azzal, hogy kimerítően és pontosan ismerteti azokat a konkrét helyzeteket, amelyeknél a keresetlevélben az első kifogás keretében említett szabálytalanságok bekövetkeztek.

318

E táblázat ezenkívül lehetővé teszi, hogy biztosítva legyen a folyamatosság az előzetes közigazgatási eljárással, amelynek során mind a Számvevőszék, mind pedig K. Pinxten ugyanazokat a hivatkozásokat használta a szóban forgó helyzetek azonosítására.

319

Végezetül, tekintettel az első kifogással érintett konkrét helyzetek nagy számára, azok teljes bemutatása a keresetlevél szövegében valójában nehezen volt kivitelezhető.

320

Márpedig az ilyen alaki kötöttség nem kényszerítheti a Számvevőszéket, hogy lemondjon arról, hogy a Bíróság elé terjessze az összes olyan tényt, amely álláspontja szerint hozzájárul annak alátámasztásához, hogy K. Pinxten megszegte a hivatalából eredő kötelezettségeit.

321

E körülmények között meg kell állapítani, hogy az első kifogásnak a keresetlevélben történő ismertetése lehetővé teszi K. Pinxten számára a védelemhez való jogának gyakorlását, amint azt egyébként részletesen tette a Bíróság előtti eljárás során, és ez utóbbi számára, hogy e kifogás megalapozottságáról határozzon.

322

Ebből következik, hogy a keresetlevél előterjesztésének alaki hibái nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy az első kifogás teljes egészében vagy részben elfogadhatatlan.

323

Másodszor, ami azt az állítást illeti, amely szerint a válasz C.1. mellékletében szereplő táblázat elfogadhatatlan, mivel az a keresetlevél benyújtását követően készült, és azt a válasz szakaszában terjesztették elő, emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 127. cikke értelmében az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Ezenkívül e szabályzat 128. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a válaszban a felek érveik alátámasztására további bizonyítékokat terjeszthetnek elő vagy ajánlhatnak fel, a bizonyítékok késedelmes előterjesztését vagy felajánlását indokolni kell.

324

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a válasz C.1. mellékletében benyújtott táblázat a keresetlevél A.47. mellékletében szereplő táblázat újbóli bemutatását képezi, amelynek célja az e táblázatban említett egyes helyzetekre vonatkozó bizonyítékok azonosításának megkönnyítése, valamint a K. Pinxten által az ellenkérelmében előadott érvek figyelembevétele.

325

Mivel nem bizonyított, hogy a válasz C.1. mellékletében szereplő táblázat új kifogásokat tartalmaz, vagy olyan bizonyítékokra utal, amelyeket nem a keresetlevél mellékleteként terjesztettek elő, az eljárási szabályzat 127. vagy 128. cikke alapján nem tekinthető teljes egészében vagy részben elfogadhatatlannak.

326

Első kifogása keretében a Számvevőszék előadja, hogy K. Pinxten azáltal, hogy visszaélésszerűen használta fel ezen intézmény forrásait, nem teljesítette az önzetlenségre, a függetlenségre, a pártatlanságra, elkötelezettségre, a feddhetetlenségre, a felelősségre, a példamutató magatartásra és az átláthatóságra vonatkozó kötelezettségeit.

327

Először is a Számvevőszék azt rója fel K. Pinxtennek, hogy a kiküldetési költségek megtérítését és napidíjak kifizetését kérte olyan tevékenységek után, amelyek nem kapcsolódnak a feladataihoz.

328

A Számvevőszék e tekintetben hangsúlyozza, hogy a 2290/77 rendelet 7. cikkéből és az 1‑2003. sz. határozatból az következett, hogy e visszatérítésre és kifizetésre csak olyan feladatok esetében kerülhetett sor, amelyeket az intézmény teljesítés végett valamely tagra bízott, és amelyek a megbízatása ellátásához kapcsolódtak.

329

Márpedig K. Pinxten először is kiküldetési költségek megtérítését és napidíjak megfizetését kérte szórakozási célú tevékenységek, azaz olyan rekreációs tevékenységek után, mint például a Crans‑Montana (Svájc) hegyi üdülőhelyen való tartózkodás, szabadidős tevékenységek, különösen vadászatok, idegenforgalmi célú utazások, mint például egy kubai utazás, illetve barátainak fogadásai és esküvői.

330

Másodszor, K. Pinxten a saját vagyoni érdekeltségeit érintő tevékenységek után, közelebbről egy szőlőültetvény megvásárlásával összefüggésben is igényelt megtérítést és kifizetéseket.

331

Harmadszor, K. Pinxten kiküldetéseket teljesített a feladataival összeegyeztethetetlen tevékenységek vonatkozásában, mint például a szóban forgó politikai párt keretében végzett tevékenységek, amelyek valóságát mind az e párt tagjaival való találkozók gyakorisága, mind pedig az OLAF által beszerzett adatok alátámasztják.

332

Negyedszer, K. Pinxten „költségtérítés és napidíj nélküli kiküldetéseket” jelentett be azon tevékenységek után, amelyek esetében elismeri, hogy nem kapcsolódtak a feladataihoz, annak biztosítása érdekében, hogy a kiküldetései vonatkozásában a szolgálati gépjárművel megtett kilométereket ne könyveljék a 15000 km‑es éves kilométerkeret terhére, amelynek a túllépését az ő terhére számolták el.

333

Noha K. Pinxten számos kiküldetést azzal igazol, hogy hivatalos meghívást kapott, ez az igazolás nem fogadható el, mivel egyrészt e hivatalos jelleg, különösen az a tény, hogy valamely meghívás a címzett számvevőszéki tag minőségére utal, olyan udvariassági jelzés lehet, amely nem keletkeztet kapcsolatot a Számvevőszék tagjaként végzett feladataival, másrészt pedig megállapítást nyert, hogy bizonyos esetekben K. Pinxten kérte a szóban forgó meghívást. Ugyanígy azon személyek beosztása vagy címe sem minősül érvényes indoknak, akikkel a kiküldetés alkalmával találkozott, mivel ezek nem elegendőek az esemény hivatalos jellegének megállapításához. A Számvevőszék elnökének egyébként feladata, hogy biztosítsa ezen intézmény külső képviseletét, a 2016‑os évtől kezdődően az intézményi kapcsolatokért és a számvizsgálat minőség‑ellenőrzéséért felelős tagok támogatása mellett.

334

Másodszor, a Számvevőszék előadja, hogy K. Pinxten a reprezentációs és fogadási költségeinek negyedéves elszámolásaiban olyan kiadásokat jelölt meg, amelyek magánjellegűek, vagy a feladataival összeegyeztethetetlenek voltak.

335

Márpedig a 7‑2004. sz. határozat 2. cikkéből kitűnik, hogy a reprezentációs költségek megtérítése azon kiadásokra korlátozódott, amelyek a Számvevőszék tagjainál e minőségben merültek fel, és hogy a barátoknak vagy személyes kapcsolatoknak magánjellegű meghívások tárgyát kellett képezniük.

336

A Számvevőszék különösen azt hangsúlyozza, hogy K. Pinxten a magánlakásán számos vacsorát szervezett, amelyeknek az ezen intézmény tagjaként végzett feladataival fennálló kapcsolata nem állapítható meg, és amelyeket a 2015. április 28‑án kelt és a Belga Királyság miniszterelnökéhez címzett, őt a vacsorára meghívó levél szövegére tekintettel úgy kell tekinteni, mint amelynek valós célja K. Pinxten barátainak összejövetele volt.

337

Harmadszor, K. Pinxten a szolgálati gépjárművét használta, és a Számvevőszék gépkocsivezetőinek szolgáltatásait vette igénybe a feladataihoz nem kapcsolódó tevékenységek céljára, beleértve azokat az eseteket is, amikor ő maga nem volt kiküldetésben.

338

Márpedig a 33‑2004. sz. határozat 1. és 4. cikkéből az következik, hogy a Számvevőszék a szolgálati gépjármű használata során csak az ezen intézmény tagjai feladatainak ellátása keretében felmerülő költségeket viselheti. E rendelkezések értelmében ez lett volna a helyzet, ha a szóban forgó utazásokat kiküldetési rendelvény fedezte volna, vagy a 15000 km‑es éves kereten belül bizonyos, a feladatok ellátásához kapcsolódónak tekintett utazások esetében. Ezenkívül a Számvevőszék tagjai csak a feladatok ellátása céljából történő utazásaikhoz vehették volna igénybe a gépkocsivezetők szolgáltatásait.

339

K. Pinxten egészségi állapota nem volt olyan jellegű, hogy igazolhatná a Számvevőszék gépkocsivezetői szolgáltatásainak magánjellegű utazásokhoz való igénybevételét. Végeredményben a nagy távolságokon történő járművezetés ellenjavallatát tartalmazó orvosi igazolást csak 2016. október 31‑én állították ki.

340

A Számvevőszék szerint a vitatott időszak egészére alkalmazandó normatív rendelkezések egyértelműek, pontosak, előre láthatóak és tökéletesen ismertek voltak K. Pinxten számára. E rendelkezések következetesen kizárták a magánjellegű tevékenységekkel vagy a Számvevőszék tagja minőséggel összeegyeztethetetlen tevékenységekkel kapcsolatos bármely kifizetést. Ebben az összefüggésben K. Pinxten nem háríthatja a saját kötelezettségszegése miatti felelősséget a Számvevőszékre, amely megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokkal rendelkezett.

341

A bizalomvédelem elvének semmilyen megsértése nem állapítható itt meg, mivel az adminisztráció hallgatása vagy a jogalap nélküli kifizetések nem tekinthetők pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó ígéretnek.

342

Mindenesetre egy szabálytalan gyakorlat nem keletkeztethet jogos bizalmat. Márpedig a K. Pinxtentől származó kiküldetési rendelvényeknek a Számvevőszék elnöke általi jóváhagyása olyan információkon alapult, amelyek nem tették lehetővé annak megértését, hogy azok nem a megbízatása ellátásával kapcsolatos feladatokra vonatkoznak. Ezen elnök jóváhagyására tehát K. Pinxten szándékos mulasztása vagy rosszhiszeműsége következtében került sor.

343

K. Pinxten az első kifogás elutasítását kéri.

344

Elsősorban a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvére hivatkozik.

345

E tekintetben úgy érvel, hogy a Számvevőszéken 2018‑ig alkalmazandó szabályok nem határozták meg a „kiküldetés”, a „feladatok ellátása”, továbbá a „Számvevőszék érdeke” fogalmát. Ebben az időpontban az egyetlen releváns szöveg a 33‑2004. sz. határozat 4. cikkére vonatkozó magyarázat volt, amely azt mutatja, hogy a feladatok ellátását tágan kell értelmezni.

346

Ezenkívül K. Pinxten rendszeresen közölte a Számvevőszék elnökével az 1‑2003. sz. határozatban megkövetelt információkat. Arról is tájékoztatta őt, hogy gépkocsivezetőt vesz igénybe olyan egészségügyi okokból, amelyeket közelebbről a „költségtérítés és napidíj nélküli kiküldetésekről” szóló bejelentésében fejtett ki. Ezenfelül válaszolt mindazon kérdésre, amelyet a Számvevőszék szervezeti egységei hozzá intézhettek. Az általa ekként követett átlátható gyakorlatra tekintettel nem tehető felelőssé e szervezeti egységek ellenőrzésének hiányosságaiért, amelyek nem tették lehetővé számára az esetleges hibák feltárását.

347

Ebben az összefüggésben K. Pinxten a kiadott engedélyek és a Számvevőszék gyakorlata révén megbízható forrásokból származó pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó ígéreteket kapott több mint tíz éven keresztül, ami azt a jogos elvárást keltette, hogy a teljesített kifizetések szabályosak. A Számvevőszék keresete tehát sérti a bizalomvédelem elvét.

348

Másodszor, a Számvevőszék által az első kifogás keretében végzett értékelések számos nyilvánvaló hibát tartalmaznak.

349

A Számvevőszék így az OLAF nyomán számos kiküldetés célját megkérdőjelezte, és arra támaszkodott, amit e kiküldetések „tényleges céljának” tekint, anélkül hogy magyarázatot adott volna a megközelítését igazoló bizonyítékokkal kapcsolatban.

350

K. Pinxten különösen arra hivatkozik, hogy soha nem végzett politikai tevékenységet a Számvevőszék tagjaként betöltött megbízatásai alatt. A szóban forgó politikai párt tagjaival a Számvevőszék tagjaként találkozott, többek között ezen intézmény munkája előmozdításának biztosítása céljából. Ugyanígy az SBNL‑V körében végrehajtott kiküldetések hozzájárultak a Számvevőszék munkájának az érdekelt felekkel való megismertetéséhez.

351

A vadászatokat illetően K. Pinxten azt állítja, hogy a chambord‑i (Franciaország) kastélyban teljesített kiküldetései a vezető személyiségeket összehívó európai napok keretébe illeszkednek. Általánosabban az a körülmény, hogy valamely hivatalos találkozó több informális elemmel párosul, nem kérdőjelezheti meg a Számvevőszék valamely tagjának feladataival való kapcsolatát.

352

A Számvevőszék elnöke anélkül engedélyezte a Crans‑Montana‑i kiküldetést, hogy további információkat kért volna. Ez lehetővé tette K. Pinxten számára, hogy részt vegyen a „Crans‑Montana‑i Fórumon”, amelynek célja vezető személyiségek összehívása általános jellegű megbeszélések céljából. Az alperes egyébként a Számvevőszék elnöke révén szerzett tudomást e fórum létezéséről.

353

A kubai utazást a Számvevőszék elnökének hozzájárulásával a helyi vezetőkkel való találkozás szándéka is indokolta, tudván azt, hogy a kubai rendszer jellege tette szükségessé, hogy a helyszínre érvén történjen a kapcsolatfelvétel. Az utazás szervezését ezenkívül megnehezítette az Unió kubai küldöttsége együttműködésének hiánya.

354

Az orvosi vizsgálatok, amelyek után nem kapott semmilyen térítést, a 33‑2004. sz. határozat 4. cikkében említett azon esetek közé tartoznak, amelyekben gépkocsivezető vehető igénybe.

355

Egyébiránt K. Pinxten részletes pontosításokat tesz egy sor olyan kiküldetést illetően, amelynek célját a keresetlevélben helytelenül írták le, vagy amellyel kapcsolatban a Számvevőszék pontatlan ténymegállapításokat tett.

356

Ami a reprezentációs és fogadási költségeket illeti, K. Pinxten a 7‑2004. sz. határozatra és a Számvevőszék közleményeire támaszkodva hangsúlyozza, hogy ezen intézmény érdekében állt, hogy tagjai vezető személyiségekkel kapcsolatokat ápoljanak. Semmilyen szabály nem tiltja, hogy a reprezentációs tevékenységek már ismert személyek felé irányuljanak, mivel csak a személyes barátokat és a családtagokat kell magánjelleggel meghívni.

357

E tekintetben kifogásolja a Számvevőszék által képviselt azon megközelítést, amely szerint a reprezentációs tevékenységek kizárólag a Számvevőszék elnökét illetik. Ez a megközelítés nem felel meg ezen intézmény gyakorlatának vagy stratégiai céljainak, és nem áll összhangban azzal a ténnyel, hogy a tagjai jogosultak arra, hogy reprezentációs költségeket vegyenek igénybe.

358

A K. Pinxten által a gépkocsivezetők tekintetében elrendelt kiküldetések vagy K. Pinxten kiküldetéseihez kapcsolódnak, vagy ezeket a 33‑2004. sz. határozat 4. cikke és a 19‑2009. sz. határozat 4. cikke igazolja. A Számvevőszék adminisztrációja egyébként teljes mértékben tájékozott volt az érintett gépkocsivezetők tevékenységével kapcsolatban.

359

Előzetesen meg kell állapítani, hogy az első kifogás több száz különböző panaszra vonatkozik, amelyek azon ténybeli helyzetekre vonatkoznak, amelyekben a Számvevőszék forrásait ez utóbbi szerint K. Pinxten kérésére visszaélésszerűen használták fel.

360

E körülmények között annak érdekében, hogy lehetővé váljon e panaszoknak a felek által érthető módon történő teljes körű vizsgálata, azok a Számvevőszék által a beszedés céljából megállapított számozásra való hivatkozással kerülnek azonosításra, amelyet a keresetlevél A.47. mellékletében szereplő táblázatban javasolt, és amely újból szerepel a válasz C.1. mellékletében szereplő táblázatban.

361

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság feladata, hogy az első kifogásról a rendelkezésére bocsátott bizonyítékok alapján és az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésében meghatározott kritériumokra tekintettel határozzon annak megállapítása érdekében, hogy az állítólagos szabálytalanságok e rendelkezés értelmében a Számvevőszék tagjaként betöltött hivatalból eredő kötelezettségek megsértésének minősülhetnek‑e.

362

Következésképpen, noha a Számvevőszék 2019. április 11‑én az első kifogás tárgyát képező állítólagos szabálytalanságok tekintetében egy követelés és beszedés megállapításáról szóló határozatot küldött K. Pinxtennek, a Bíróság által a jelen eljárás keretében elfogadott álláspont nem azon összegek meghatározására vonatkozik, amelyeket K. Pinxten esetlegesen köteles lenne megfizetni, tehát az nem érinti az e határozat vonatkozásában az Európai Unió Törvényszékéhez K. Pinxten által benyújtott megsemmisítés iránti kereset keretében elvégzendő értékelést.

363

Mielőtt sor kerülne a Számvevőszék azon kifogásainak egymás utáni vizsgálatára, amelyek először is a kiküldetési költségekre és a napidíjakra, másodszor a reprezentációs és fogadási költségekre, harmadszor a szolgálati gépjármű használatára és a gépkocsivezető igénybevételére vonatkoznak, értékelni kell K. Pinxten azon érvét, amely szerint az első kifogás sérti a bizalomvédelem elvét.

364

Hangsúlyozni kell, hogy noha K. Pinxten formálisan mind a jogbiztonság elvére, mind pedig a bizalomvédelem elvére hivatkozik, érvelése valójában kizárólag a második elvre vonatkozik, amint azt egyébként ezen érvelésnek a viszonválaszban szereplő átfogalmazása is megerősíti.

365

Másrészről emlékeztetni kell arra, hogy a bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga feltételezi, hogy az Unió hatáskörrel rendelkező hatóságai pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó, valamint hitelt érdemlő és megbízható forrásokból származó ígéreteket nyújtottak az érdekelt számára (2020. szeptember 8‑iBizottság és Tanács kontra Carreras Sequeros és társai ítélet, C‑119/19 P és C‑126/19 P, EU:C:2020:676, 144. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)

366

Ezen elv alkalmazhatóságát mindenekelőtt el kell utasítani a Számvevőszék által a reprezentációs és fogadási költségek, valamint a szolgálati gépjármű használata és a gépkocsivezető igénybevétele címén biztosított források tekintetében.

367

Egyrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően az olyan kifizetések, mint amelyeket a reprezentációs és fogadási költségek címén teljesítettek, semmilyen más releváns körülmény hiányában, és még ha hosszú idő telt is el e kifizetések és a szabályosságuk megkérdőjelezése között, a kedvezményezettjük tekintetében nem kelthetnek jogos bizalmat arra vonatkozóan, hogy az említett kifizetéseket többé nem lehet megkérdőjelezni (lásd ebben az értelemben: 2016. június 14‑iMarchiani kontra Parlament ítélet, C‑566/14 P, EU:C:2016:437, 79. pont).

368

Márpedig a Számvevőszék azon gyakorlata, hogy a K. Pinxten által szolgáltatott adatok alapján anélkül téríti vissza a reprezentációs és fogadási költségeket, hogy további információkat kérne, és anélkül, hogy vitatná a megtérítés iránti kérelmeinek megalapozottságát, nem elegendő annak megállapításához, hogy ezen intézmény pontos, feltétel nélküli és egybehangzó ígéreteket tett számára e kérelmek szabályszerűségét illetően.

369

Másrészt a Számvevőszék semmilyen kifejezett határozatot nem hozott annak tárgyában, hogy K. Pinxten használta a szolgálati gépjárművét vagy gépkocsivezetőt vett igénybe, és a Számvevőszék semmilyen más formában nem foglalt állást a K. Pinxten által e tekintetben feltehetően követett gyakorlatra vonatkozóan.

370

Következésképpen, még annak feltételezése mellett is, hogy a Számvevőszék – amint azt K. Pinxten állítja – hagyta, hogy e területen továbbra is fennmaradjanak olyan gyakorlatok, amelyek létezéséről tudomással kellett bírnia, e körülmény semmi esetre sem lehet elegendő annak bizonyításához, hogy ezen intézmény e tekintetben pontos, feltétel nélküli és egybehangzó ígéreteket tett számára.

371

Ezzel szemben a K. Pinxten kérésére a Számvevőszék elnöke által kifejezetten kibocsátott kiküldetési rendelvények a jelen ítélet 365. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében megfelelő ígéreteknek minősülnek ahhoz, hogy főszabály szerint megalapozhassa K. Pinxtennek az érintett kiküldetések szabályszerűségébe vetett jogos bizalmát.

372

Ennek mentén mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy egy jogalany nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére olyan helyzet alátámasztása érdekében, amelyet csalás jellemez (lásd ebben az értelemben: 2017. június 14‑iSantogal M‑Comércio e Reparação de Automóveis ítélet, C‑26/16, EU:C:2017:453, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)

373

Ezt követően, a Számvevőszék tagjaira háruló azon kötelezettségre tekintettel, hogy – amint az a jelen ítélet 241. pontjából kitűnik – szigorúan be kell tartani a Számvevőszék által elfogadott szabályokban annak érdekében előírt nyilatkozattételi kötelezettségeket, hogy biztosítsák ezen intézmény teljes körű tájékoztatását a forrásai felhasználására irányuló kérelmek vonatkozásában, az olyan kérelem alapján kibocsátott kiküldetési rendelvény, amely elhallgat olyan információkat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy ugyanezen intézmény elnöke értékelni tudja a szóban forgó kiküldetés szabályszerűségét, még csalás hiányában sem alapozhatja meg az érintett tag e szabályszerűségbe vetett jogos bizalmát.

374

Végül a bizalomvédelem elvére nem hivatkozhat az a személy, aki nyilvánvalóan megsértette a hatályos szabályozást (1991. május 16‑iBizottság kontra Hollandia ítélet, C‑96/89, EU:C:1991:213, 30. pont; 2005. július 14‑iThyssenKrupp kontra Bizottság ítélet, C‑65/02 P és C‑73/02 P, EU:C:2005:454, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

375

Ebből először is az következik, hogy K. Pinxten nem hivatkozhat a csalárd módon megszerzett kiküldetési rendelvényeken vagy – akár csalárd szándék hiányában – a Számvevőszék elnöke által olyan kérelem alapján kiállított kiküldetési rendelvényeken alapuló jogos bizalomra, amely elhallgat olyan információkat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy utóbbi értékelni tudja a szóban forgó kiküldetés szabályszerűségét.

376

Ugyanakkor a Számvevőszék állításával ellentétben nem állapítható meg, hogy a K. Pinxten részére megadott, az első kifogás keretében vitatott engedélyeket rendszeresen ilyen információk alapján adták meg. Éppen ellenkezőleg, a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból kitűnik, hogy számos, kiküldetési engedély iránti kérelem egyértelműen és átlátható módon írta le azt a célt, amelyet a Számvevőszék immár kifejezetten szabálytalannak tart.

377

Másodszor, abban az esetben, ha a Számvevőszék elnöke által a K. Pinxten kérésére kibocsátott kiküldetési rendelvény nyilvánvalóan szabálytalan, anélkül azonban, hogy azt csalárd módon vagy hiányos információkat tartalmazó kérelem alapján szerezték volna meg, a bizalomvédelem elve nem zárhatja ki a Bíróság azon lehetőségét, hogy megállapítsa, hogy K. Pinxten ezen engedély kérésével, majd a kifizetés igénylése céljából ezen engedélyre hivatkozással megsértette a hivatalából eredő kötelezettségeket.

378

Ez a megközelítés következik egyébként a Számvevőszék tagjainak a jelen ítélet 39. pontjában hivatkozott azon kötelezettségéből, hogy tartsák be a legszigorúbb magatartási szabályokat.

379

Amikor ugyanis valamely kiküldetés szabálytalansága nyilvánvalóan kitűnik, azt észszerűen nem hagyhatta figyelmen kívül K. Pinxten. Ilyen körülmények között ez utóbbi nem kérhetett engedélyt, illetve nem hivatkozhatott arra anélkül, hogy ténylegesen ne próbálta volna kihasználni azt a toleranciát, amely a Számvevőszéken a szabálytalan gyakorlatok vagy az ellenőrzés hiányosságai vonatkozásában fennállt.

380

Ezzel szemben a fenti megfontolásokra tekintettel a Számvevőszék a jelen eljárás céljából nem róhatja fel K. Pinxtennek, hogy a Számvevőszék elnöke által engedélyezett kiküldetés címén kiküldetési költségek vagy napidíjak kifizetését igényelte olyan kérelem alapján, amely nem mutatott csalárd jelleget, amely nem hallgatott el alapvető információt, és amelynek szabálytalansága nem tűnt nyilvánvalónak.

381

E körülmények között azt a kérdést, hogy a K. Pinxten kérésére a Számvevőszék elnöke által kibocsátott kiküldetési rendelvények megalapozhatták‑e az érdekeltnek az érintett kiküldetések szabályszerűségébe vetett jogos bizalmát, esetről esetre kell értékelni, amely többek között az engedélyezési kérelemben közölt indoknak és a Bíróság elé terjesztett bizonyítékokból következő tényleges kiküldetési célnak az összevetésén alapul. Ez az értékelés a Számvevőszék által hivatkozott első kifogás érdemi vizsgálatába illeszkedik.

382

Egyébiránt, noha K. Pinxten a Számvevőszék tagjaira alkalmazandó szabályok pontatlanságára is hivatkozik, ez az érv nem igazolhatja az első kifogás egészének elutasítását.

383

Kétségkívül meg kell állapítani, hogy az első kifogás tárgyát képező helyzetekre alkalmazandó szabályokat bizonyos határozatlanság jellemzi, amely különösen arra vonatkozik, hogy nincsenek pontosítva azok a helyzetek, amelyekben a kiküldetés engedélyezhető, azok az iratok, amelyek a kiküldetés engedélyezése iránti kérelem alátámasztására be kell nyújtani, vagy azok a feltételek, amelyek mellett a harmadik személynek címzett meghívó összekapcsolható a Számvevőszék tagja minőséggel, különösen ami a megengedhető reprezentáció indokait, és azokat az elemeket illeti, amelyeket be kell nyújtani a hivatkozott indok valódiságának igazolása végett.

384

E határozatlanság azt jelenti, hogy a Számvevőszék hatáskörrel rendelkező szervei széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek annak meghatározása során, hogy indokolt volt‑e a kiküldetési költségek, napidíjak vagy a reprezentációs és fogadási költségek kifizetése.

385

A Bíróságnak tehát esetről esetre kell figyelembe vennie e mérlegelési mozgásteret, amikor értékeli K. Pinxten magatartásának szabályszerűségét, vagy még inkább e magatartás nyilvánvalóan szabálytalan jellegét.

386

Ezzel szemben a releváns szabályok határozatlansága nem elegendő annak általános megállapításához, hogy nem megalapozottak a Számvevőszék azon állításai, amelyek e források K. Pinxten általi visszaélésszerű felhasználására vonatkoznak.

387

A jelen kereset tárgyát képező tényállás idején a kiküldetési költségek és a napidíjak rendszerét az EUMSZ 285–EUMSZ 287. cikkben meghatározott keretben a 2290/77 rendelet 7. cikke szabályozta, amely előírta e költségek megtérítését és e díjak kifizetését, ha a Számvevőszék érintett tagjának a feladatai teljesítése során ezen intézmény székhelyét el kellett hagynia.

388

A Számvevőszék tagjainak feladatait illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 285. cikk értelmében ezen intézmény elsődleges feladata az Unió pénzügyi ellenőrzése. E célból az EUMSZ 287. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően meg kell vizsgálnia az Unió összes bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolásának jogszerűségét és szabályszerűségét, és biztosítania kell a pénzgazdálkodás hatékonyságát és eredményességét.

389

A kiküldetési költségekre és napidíjakra vonatkozó szabályokat az 1‑2003. sz. határozat pontosította.

390

E határozat 1. cikke kimondta egyrészt, hogy a kiküldetési rendelvényeket a lehető legrövidebb időn belül kérvényezni kell, másrészt pedig azt, hogy a tagok kiküldetési költségei tekintetében az engedélyezésre jogosult tisztviselő ezen intézmény elnöke.

391

Az említett határozat 3. cikke a kiküldetés keretében engedélyezte a szolgálati gépjárművel történő utazásokat, míg ugyanezen határozat 5. és 6. cikke a kiküldetési költségek megtérítését, illetve a napidíjak kifizetését írta elő.

392

Következésképpen a kiküldetési költségek megtérítése vagy napidíjak kifizetése iránti kérelmet szabálytalannak kell tekinteni, ha megállapítást nyer, hogy a szóban forgó kiküldetési rendelvény alapján ténylegesen végzett tevékenység nem köthető K. Pinxten feladatainak ellátásához. A jelen ítélet 371–381. pontjában szereplő megfontolásokra tekintettel e szabálytalanság akkor vehető figyelembe a jelen eljárás céljából, ha a kiküldetési rendelvényt csalárd módon szerezték meg, vagy olyan kérelem alapján, amely elhallgat valamely alapvető információt, vagy ha az e tevékenység és e feladatok közötti kapcsolat hiánya nyilvánvaló.

393

Mielőtt részletesen értékelni kellene az első kifogás tárgyát képező egyes kiküldetések szabályszerűségét, meg kell még vizsgálni a Számvevőszék azon érvét, amely szerint K. Pinxten az OLAF általi meghallgatása során elismerte, hogy a kiküldetés iránti kérelmekben kifejezetten „költségtérítés és napidíj nélküli kiküldetések” címén megjelölt összes kiküldetés nem volt semmilyen összefüggésben a feladataival.

394

E meghallgatás jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy K. Pinxten kizárólag azt nyilatkozta, hogy e kérelmek ilyen benyújtásához az átláthatóság érdekében folyamodott, ha a kiküldetés „a feladataihoz kapcsolódó célt szolgált, de egyben magánjellegű is volt”, illetve amikor a kiküldetés „megfelelőségét illetően kétségei” támadtak a szóban forgó tevékenység célját és jelentőségét illetően.

395

Mivel ezt az álláspontot a Bíróság előtt megismételte, a K. Pinxten által kifejezetten „költségtérítés és napidíj nélküli kiküldetések” címén megjelölt kiküldetéseket ugyanúgy meg kell vizsgálni, mint az első kifogás tárgyát képező többi kiküldetést.

396

Nem vitatott, hogy K. Pinxten a feleségével 2013. augusztus 22. és 25. között a „Crans‑Montana‑i Fórum” nyári ülésszakain való részvétel céljából a 252. sz. sorban feltüntetett kiküldetés keretében Crans‑Montana (Svájc) hegyi üdülőhelyen tartózkodott.

397

Ez a kiküldetés igazolta a részvételi és a szállodai költségek megtérítését, valamint napidíjak kifizetését, azzal, hogy K. Pinxten házastársa tartózkodásának költségeit a Számvevőszék nem fizette meg.

398

Az említett kiküldetés engedélyezése iránti kérelemben az szerepelt, hogy annak célja a „Crans‑Montana‑i Fórum”, egy svájci nem kormányzati szervezet nyári ülésszakain való részvétel. E kérelemhez egy rövid, K. Pinxten által aláírt belső feljegyzés is kapcsolódott, amely pontosította, hogy ezek az ülések alkalmat jelentenek a nemzetközi politika jelenlegi kérdéseinek a világ minden részéről érkező vezetőkkel való megvitatására. A kiküldetési rendelvény kibocsátására ezen adatok alapján került sor, anélkül hogy kiegészítő információkat kértek volna, például ezen esemény programjára vonatkozóan.

399

E tekintetben kétségtelenül rá kell mutatni arra, hogy az a körülmény, hogy valamely kiküldetés lehetővé teszi a Számvevőszék valamely tagjának részvételét olyan eseményen, amely járulékos jelleggel magában foglal egy idegenforgalmi vagy szabadidős tevékenység körébe tartozó tevékenységet, nem jelenti szükségképpen azt, hogy e kiküldetés nem kapcsolódik e tag feladataihoz, ha ezen esemény mindazonáltal főként szakmai jellegű tevékenységekre összpontosul.

400

Ugyanakkor a szóban forgó eseményt a szervezői a Számvevőszék által benyújtott ismertetőben úgy írták le, mint amelynek célja teljes egészében kapcsolatépítés, barátkozás, kellemes túrák és informális találkozók. Ezt a leírást megerősíti ezen esemény részletes programja, amely kizárólag szabadidős tevékenységeket, konkrétan túrákat és egy szórakoztató estet foglal magában.

401

Az említett esemény szervezőinek 2013. május 29‑i elektronikus levele azt is jelzi, hogy a „Crans‑Montana‑i Fórum” nyári ülésszakai informális jellegűek, ami megkülönbözteti őket e fórum más üléseitől.

402

Ezenkívül, noha K. Pinxten előadja a Bíróság előtt, hogy e nyári ülésszakoknak tényleges szakmai vetülete volt, nem terjesztett elő olyan bizonyítékokat, amelyek alátámaszthatnák ezt az állítást.

403

Következésképpen önmagában az a tény, hogy az említett nyári ülésszakokon való részvétel esetlegesen előmozdíthatja a nemzetközi vezetőkkel való találkozókat és információcseréket, amit végeredményben nem bizonyítottak, nem alkalmas annak igazolására, hogy tényleges kapcsolat áll fenn a szóban forgó kiküldetés és K. Pinxten feladatai között.

404

Ezt a kiküldetést tehát nyilvánvalóan szabálytalannak kell tekinteni.

405

E körülmények között közömbös az a körülmény, hogy a Számvevőszék elnöke küldte meg a „Crans‑Montana‑i Fórumra” vonatkozó információkat ezen intézmény tagjainak, amit ezen intézmény nem vitat, mivel ez legfeljebb arra utalhat, hogy az említett kiküldetést az említett intézmény a tények teljes ismeretében engedélyezte, ami a jelen ítélet 374. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nem elegendő ahhoz, hogy megalapozhassa K. Pinxten jogos bizalmát, amely alapján vitatható lenne a nyilvánvaló szabálytalanságának figyelembevétele a jelen eljárás céljából.

406

Nem vitatott, hogy K. Pinxten a házastársával együtt 2015. március 30. és április 14. között tartózkodott Kubában, ami a 343. sz. sorban szereplő kiküldetés alapján többek között az utazási és lakhatási költségek megtérítését, valamint napidíjak kifizetését indokolta, azzal, hogy K. Pinxten házastársa tartózkodásának költségeit a Számvevőszék nem fizette meg.

407

Ezt a kiküldetést a Számvevőszék azt követően engedélyezte, hogy K. Pinxten átadta az ezen intézmény elnöke által kért kiegészítő információkat, amelyekből kitűnik, hogy az említett kiküldetés célja az Unió és Kuba közötti kapcsolatokra vonatkozó információk gyűjtése volt, a helyi civil társadalommal való kapcsolatfelvétel és az Unió által finanszírozott projektek megtekintésén keresztül.

408

Meg kell határozni, hogy a Bíróság rendelkezésére álló bizonyítékok lehetővé teszik‑e a Számvevőszék azon állítása megalapozottságának megállapítását, amely szerint K. Pinxten alapvetően magáncélból tartózkodott Kubában.

409

E tekintetben a K. Pinxten kabinetje által készített és az OLAF által lefoglalt programból kitűnik, hogy a szóban forgó tartózkodás szinte kizárólagos jelleggel idegenforgalmi tevékenységekre korlátozódott.

410

E program azon kizárólagos elemeit, amelyek esetlegesen a K. Pinxten által ellátott feladatokhoz kapcsolódhattak, az Unió kubai nagykövetével 2015. március 31‑én történt találkozó, e nagykövettel 2015. április 2‑án tartott közös ebéd, amelyen jelen volt az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP) vezetője és a Belga Királyság kubai nagykövete, valamint ez utóbbi nagykövettel 2015. április 3‑án tartott találkozó képezte.

411

Az Unió kubai nagykövete által az OLAF‑nak szolgáltatott információk ugyanakkor azt mutatják, hogy a 2015. április 2‑i ebédet pusztán udvariassági okokból szervezték meg, és nem munkaebédről volt szó. E nagykövetség azt is kifejtette, hogy K. Pinxten tartózkodása semmiképpen sem tekinthető szakmai jellegűnek, mivel kizárt, hogy turistavízum birtokában ilyen tartózkodásra kerüljön sor Kubában.

412

Ez utóbbi körülményt megerősítette az OLAF‑nak az Unió kubai küldöttségének egy másik tagja is, aki ezenkívül kifejtette, hogy K. Pinxten nem vette figyelembe a tartózkodásának nem megfelelő időpontjával kapcsolatban kapott figyelmeztetéseket, és hogy a vele folytatott megbeszélések egyáltalán nem voltak szakmai jellegűek.

413

Márpedig meg kell állapítani, hogy K. Pinxten nem vitatta érdemben a Számvevőszék által annak bizonyítása érdekében előterjesztett bizonyítékokat, hogy a Kubában való tartózkodása szinte kizárólagos jelleggel turisztikai célú tevékenységekre korlátozódott, és azt annál kevésbé, hogy nem terjesztett más bizonyítékokat a Bíróság elé az álláspontja alátámasztására, amely szerint a Kubában való tartózkodásának ténylegesen a feladataihoz kapcsolódó célja volt.

414

Így különösen, bár azon különböző vezetők beosztására hivatkozik, akikkel e tartózkodás során kapcsolatba léphetett, úgy tűnik, hogy e személyekkel többségükben az Unió kubai nagykövetségén tartott ebéd során találkozott, amely, amint az a jelen ítélet 411. pontjából kitűnik, jellege szerint nem minősült munkaebédnek.

415

A K. Pinxten által e tekintetben szolgáltatott információk megbízhatósága egyébként annál is inkább korlátozott, mivel az említett vezetők között olyan „üzletember” is szerepel, aki valójában a K. Pinxten által a tartózkodása során bérelt lakás tulajdonosa.

416

Ami a K. Pinxten által a Számvevőszék elnökének küldött feljegyzésében hivatkozott azon körülményt illeti, amely szerint egyes látogatásokat az utolsó percben törölni kellett, ez az állítás nem olyan jellegű, hogy megmagyarázná a Kubában való tartózkodása valós szakmai vetületének hiányát.

417

Egyrészt az iratanyagnak az e tartózkodás előkészítésére vonatkozó elemeiből kitűnik, hogy azt eredetileg is tisztán turisztikai célú tartózkodásként irányozták elő.

418

E tekintetben többek között meg kell említeni a K. Pinxten asszisztense által 2015. január 28‑án és 29‑én az Unió kubai nagykövetségének küldött elektronikus leveleket, amelyekben kifejti, hogy K. Pinxten tájékoztatást kíván kapni az ezen országba irányuló magánjellegű utazásra vonatkozóan, amely országban még soha nem járt, anélkül hogy egyáltalán megemlítette volna a tervezett tartózkodás bármilyen szakmai célját.

419

Másrészt a kubai utazás előtt annak érdekében tett azon lépések, hogy megszervezzék a K. Pinxtennek a Számvevőszéken ellátott feladataihoz esetlegesen kapcsolódó tevékenységeket, sem kérdőjelezik meg az ebben az országban való tartózkodásának magánjellegét.

420

Különösen úgy tűnik, hogy ezeket a lépéseket igen későn tették meg, ami nehezen egyeztethető össze egy olyan harmadik országban tett tényfeltáró kiküldetés megszervezésével, mint amilyen Kuba, ahová az érintett első alkalommal kívánt utazni. Így a Bíróság rendelkezésére álló elektronikus levelekből kitűnik, hogy az UNDP‑vel csak 2015. március 18‑án vették fel a kapcsolatot, és hogy 2015. március 19‑én, azaz kevesebb mint két héttel K. Pinxten Kubába indulása előtt még semmilyen hivatalos programot nem tűztek ki.

421

Ezenkívül mind az Unió és a Belga Királyság kubai nagykövetei, mind az UNDP‑nek az ezen országban lévő alkalmazottai egyértelműen jelezték K. Pinxtennek – a Számvevőszék által benyújtott elektronikus levelek útján –, hogy nehezen képzelhető el az említett országban a szakmai és az idegenforgalmi jellegű tevékenységek összekapcsolása, mivel minden hivatalos látogatásról előzetesen értesíteni kell a kubai hatóságokat, és ezeket megfelelő vízum birtokában lehet lefolytatni, és hogy nagyon valószínűtlen, hogy informális keretek között találkozni lehet kubai vezetőkkel.

422

K. Pinxten tehát nem állíthatja megalapozottan, hogy Kubába indulásakor nem volt tudomása arról, hogy az e harmadik országban való tartózkodása valójában nem teszi lehetővé, hogy a Számvevőszék tagjaként ellátott feladataihoz kapcsolódó tevékenységeket végezzen.

423

E tényezők összességére tekintettel, jóllehet a jelentős pénzeszközöket bevonó kiküldetésre vonatkozó, kiegészítő előzetes és utólagos ellenőrzés hiányát érdemes kihangsúlyozni, ez nem változtat azon, hogy a 343. sz. sorban szereplő kiküldetés előtt és után a Számvevőszék részére szolgáltatott információk nagyrészt félrevezetők voltak K. Pinxten kubai tartózkodásának valódi célját illetően, és ezt a kiküldetést szabálytalannak kell tekinteni, mivel e tartózkodás nem kapcsolódott K. Pinxten feladataihoz.

424

Ebből következik, hogy úgyszintén szabálytalannak kell tekinteni a 341. sz. sorban említett kiküldetést, amelynek célja különböző személyekkel való találkozás volt a kubai tartózkodás előkészítése érdekében.

425

K. Pinxten számos olyan kiküldetése, amely a kiküldetési költségek megtérítéséhez vagy napidíjak kifizetéséhez vezetett, és amelyeket a Számvevőszék az első kifogás keretében szabálytalannak tekintett, politikai vezetőkkel való találkozókra vonatkozott.

426

Az e kiküldetésekről való határozathozatal érdekében meg kell állapítani, hogy az ilyen találkozók főszabály szerint képezhetik‑e a Számvevőszék tagjai kiküldetéseinek célját.

427

E tekintetben, amint az a jelen ítélet 387. pontjából kitűnik, a jelen keresettel érintett tényállás idején alkalmazandó uniós jogszabályok úgy rendelkeztek, hogy a Számvevőszék tagjai kiküldetéseinek e tagok „feladatainak teljesítése során” történő utazásokhoz kell kapcsolódniuk.

428

Márpedig meg kell állapítani, hogy – amint azt K. Pinxten állítja – a Számvevőszék valamely tagja feladatainak ellátása magában foglalhat protokollal kapcsolatos tevékenységeket, amelyek többek között arra irányulnak, hogy ismertessék és előmozdítsá a Számvevőszék munkáját, valamint hogy az intézmény érdekében kapcsolatot tartson fenn magas beosztású vezetőkkel.

429

Az ilyen protokolltevékenységek gyakrabban érinthetik az olyan vezetőket, akik ugyanabból tagállamból származnak, mint a Számvevőszék érintett tagja, különösen a hivatalba lépést megelőző esetleges kapcsolatok megléte, a gyakorlati – különösen a nyelvhasználati – könnyedségek, továbbá azon nemzeti szintű problémák alaposabb ismerete miatt, amelyek a Számvevőszék munkájának fogadtatását övezhetik.

430

A Számvevőszék bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkezett annak meghatározására, hogy milyen mértékben és milyen feltételek mellett lehet engedélyezni tagjainak a politikai vezetőkkel való találkozókkal kapcsolatos kiküldetéseit az ilyen protokolltevékenységek végzésének biztosítása érdekében, amennyiben az ilyen kiküldetéseknek a valós célja nem politikai tevékenység végzése, amely – amint az a jelen ítélet 272. pontjából kitűnik – összeegyeztethetetlen a Számvevőszék tagjának feladataival.

431

Bár a jelen ítélet 383. pontjából kitűnik, hogy a Számvevőszéknek a tagjai kiküldetéseivel kapcsolatos belső szabályai nem tartalmazták az ezen intézmény által e tárgyban hozott egyértelmű döntést, az ezen intézményen belül alkalmazott gyakorlattal kapcsolatban hasznos útmutatások vezethetők le a reprezentációs és fogadási költségekre vonatkozó szabályokból.

432

Ugyanis az, hogy a Számvevőszék milyen jelentőséget tulajdonított a tagjai és politikai vezetők között ápolt kapcsolatoknak, kitűnik a 2004. április 22‑i feljegyzésből, amely kifejtette, hogy a „tagok különösen akkor képviselik a Számvevőszéket, ha a Számvevőszék érdekében szakmai kapcsolatokat ápolnak az [Unióban], a tagállamokban vagy más országokban tisztségeket betöltő személyekkel”.

433

Ugyanígy mind a Számvevőszék 2013–2017. évi stratégiája, mind pedig a 2013. december 12‑én elfogadott, az érdekelt felekkel való kommunikációs és kapcsolattartási stratégia rámutatott annak szükségességére, hogy a Számvevőszéknek biztosítania kell a kapcsolattartást különböző szereplőkkel, köztük az uniós források felhasználásának ellenőrzésével megbízott nemzeti és európai politikai hatóságokkal. A második dokumentum ezenfelül kimondta, hogy a nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartást a tagoknak és kabinetjüknek kell biztosítaniuk.

434

A Számvevőszék által a K. Pinxten kiküldetéseivel kapcsolatban követett gyakorlat megerősíti, hogy előbbi a mérlegelési mozgásterét főszabály szerint a nemzeti politikai vezetőkkel való találkozásra szolgáló kiküldetések és a tagjainak feladatai közötti kapcsolat elfogadása irányában gyakorolta.

435

Először is a két megbízatása során K. Pinxten több tucat kiküldetését engedélyezték, holott azok egyetlen célja az volt, hogy egy belga politikai vezetővel találkozzon.

436

Továbbá az OLAF vizsgálatát megelőzően a Számvevőszék szervezeti egységei által a K. Pinxten kiküldetései tekintetében végzett első felülvizsgálat során e kiküldetéseket egyáltalán nem azonosították olyan potenciálisan problémás kiküldetésekként, amelyek további igazolásokat igényeltek volna.

437

Végül a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból kitűnik, hogy az első kifogás keretében jogellenesnek minősített kiküldetéseken kívül K. Pinxten más, belga politikai vezetőkkel való találkozásra irányuló kiküldetései a Számvevőszék szempontjából továbbra is teljesen szabályosnak tekintendők.

438

A fentiek alapján azok a kiküldetések, amelyeket a politikai vezetőkkel való találkozás céljából, átlátható módon engedélyeztek, általában nem tekinthetők – a céljuk miatt – nyilvánvalóan szabálytalannak.

439

Ezt az értékelést nem kérdőjelezheti meg a Számvevőszék azon érve, amely szerint ezen intézmény képviseletét az elnök és annak az intézményi kapcsolatokért és a számvizsgálat minőségellenőrzéséért felelős tagjai biztosították.

440

Egyrészt ezen érvnek közvetlenül ellentmondanak az ezen intézmény által kibocsátott, a jelen ítélet 433. pontjában említett dokumentumok. Másrészt az említett érv azzal a ténnyel sincs összhangban, hogy a 7‑2004. sz. határozat előírta, hogy az említett intézmény valamennyi tagja igénybe veheti a tagi minőségük keretében felmerült reprezentációs és fogadási költségeket.

441

Következésképpen azt kell értékelni, hogy a Számvevőszék által előterjesztett magyarázatok és bizonyítékok mindazon kiküldetés esetében, amelynek célja valamely politikai vezetővel való találkozóhoz kapcsolódott, indokolhatják‑e annak megállapítását, hogy a szóban forgó kiküldetés nem jogszerű protokolláris célra irányult.

442

Ebből a szempontból először is úgy tűnik, hogy a K. Pinxten által a belga politikai vezetőkkel való találkozás céljából bemutatott több kiküldetés közvetlenül a feladataival összeegyeztethetetlen politikai tevékenységéhez kapcsolódik, amelynek valódisága a negyedik kifogás vizsgálata során került megállapításra, tekintettel arra, hogy azok valójában arra irányultak, hogy lehetővé tegyék számára, hogy részt vegyen a szóban forgó politikai párt elnökségének ülésén.

443

Az ilyen kiküldetések, amelyeket olyan kérelmek alapján engedélyeztek, amelyek elhallgattak alapvető információkat, és amelyek valójában a Számvevőszék valamely tagjának feladataival összeegyeztethetetlen tevékenységhez kapcsolódtak, nem tekinthetők szabályosnak.

444

Ilyen megállapítást lehet tenni az 54., 60., 61., 70., 81., 84., 85., 88. és 94. sz. sorban szereplő kiküldetések tekintetében, mivel a Számvevőszék bemutatja azokat a jegyzőkönyveket, amelyek alátámasztják, hogy K. Pinxten részt vett a szóban forgó politikai párt elnökségének e kiküldetések során tartott találkozóin, amelyeket azonban nem tartalmaztak a kiküldetés engedélyezése iránti kérelmek.

445

Az a körülmény, hogy a 94. sz. sorban szereplő kiküldetés célja nemcsak belga politikai vezetőkkel való találkozás volt, hanem az Európai Parlament ülésein való részvétel is, nem bizonyíthatja e kiküldetés szabályszerűségét, mivel a szóban forgó politikai párt, illetve az Európai Parlament által készített jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy K. Pinxten csak az e párt által szervezett ülésen vett részt.

446

A 95., 396., 410., 413. és 414. sz. sorban említett kiküldetéseket úgy kell tekinteni, mint amelyeknek valós célja az volt, hogy lehetővé tegyék K. Pinxten számára, hogy részt vegyen a szóban forgó politikai párt elnökségének ülésein, tekintettel a K. Pinxten határidőnaplójában és az e párt vezetőivel váltott elektronikus levelekben szereplő adatokra. Ugyanez vonatkozik a 299. és 369. sz. sorban szereplő kiküldetésekre is, kizárólag az e határidőnaplóban fellelhető egyértelmű bejegyzések alapján.

447

Noha nem volt bejelentett céljuk belga politikai vezetőkkel való találkozás, több kiküldetést is meg kell itt – analógia útján – említeni, amennyiben azok lehetővé tették K. Pinxten részvételét a szóban forgó politikai párt elnökségének ülésein, és azokat emiatt részben szabálytalannak kell tekinteni.

448

Ez a helyzet a 39., 45. és 86. sz. sorban szereplő kiküldetések esetében. Míg e három kiküldetés célja magán gazdasági szereplőkkel vagy szövetségek vezetőivel való találkozás volt, a Bíróság rendelkezik a szóban forgó politikai párt elnökségének üléseiről készült jegyzőkönyvekkel, amelyek említést tesznek arról, hogy K. Pinxten e találkozókon az említett kiküldetés időpontjainak megfelelő időpontokban jelen volt.

449

Hasonlóképpen, a 68. sz. sorban említett kiküldetést, még ha olyan reprezentációs tevékenységre is vonatkozott, amelynek szabályszerűsége nem vitatott, részben szabálytalannak kell tekinteni, mivel K. Pinxten az e kiküldetésre szánt időszakban részt vett a szóban forgó politikai párt elnökségének egyik ülésén, amint azt e találkozó jegyzőkönyve is tanúsítja.

450

Másodszor, a K. Pinxten által teljesített számos kiküldetés a szóban forgó politikai párt által szervezett, az e párt elnökségi ülésein kívüli tevékenységekben vagy fogadásokon való részvételre irányult.

451

Így a K. Pinxten által kapott meghívásokra és a határidőnaplójában szereplő bejegyzésekre tekintettel úgy tűnik, hogy a belga politikai vezetőkkel való találkozók hivatalos indokainak ürügyén a 120., 175., 221. és 365. sz. sorban szereplő kiküldetések arra irányultak, hogy részt vegyen a szóban forgó párt parlamenti napjain, a 207., 298. és 381. sz. sorban említett kiküldetések, valamint részben a 229. sz. sorban említett kiküldetés arra irányult, hogy részt vegyen e párt újévi fogadásain, a 258. sz. sorban szereplő kiküldetés arra irányult, hogy részt vegyen egy az említett párt tagjainak szervezett városnézésen, a 260., illetve 289. sz. sorban említett kiküldetések pedig arra irányultak, hogy részt vegyen egy tanulmányi napon, illetve ugyanezen párt egyik kongresszusán.

452

Ezenkívül ugyanilyen jellegű tevékenységeket végzett időnként a belga politikai vezetőkkel való találkozótól eltérő indokok alapján.

453

Így mindenekelőtt K. Pinxten határidőnaplójából kitűnik, hogy a 69. sz. kiküldetés, amelyet úgy adott elő, mint amely egy „kongresszuson” való részvételre irányul, a szóban forgó politikai párt kongresszusára vonatkozott.

454

Ezt követően, bár a 275. sz. sorban szereplő kiküldetést olyan személy meghívása indokolta, akinek a tisztségét nem tüntették fel, a Számvevőszék által benyújtott számla és az e határidőnaplóban szereplő bejegyzés azt támasztja alá, hogy annak valódi célja az e politikai párt által szervezett „politikai kávéház” rendezvényen való részvétel volt.

455

Végül az említett határidőnapló és a K. Pinxten egyik asszisztensének 2017. július 25‑én kelt elektronikus levele alapján meg kell állapítani, hogy az Európai Parlament ALDE politikai csoportja meghívásának ürügyén a 308. és 416. sz. sorban szereplő kiküldetések a szóban forgó politikai párt parlamenti napjain való részvételre irányultak.

456

Ami a 269. sz. sorban említett kiküldetést illeti, amelynek hivatalos célja „hivatalos meghívás, államminiszter, Herman de Croo központ” volt, azt szintén K. Pinxten politikai tevékenységéhez kell sorolni, mivel e kiküldetés egy olyan intézménynél tett látogatásra vonatkozott, amelyet a szóban forgó politikai párt korábbi elnökének tiszteletére hoztak létre.

457

A jelen ítélet 451–456. pontjában említett kiküldetéseket úgy kell tekinteni, hogy azok nem választhatók el K. Pinxten politikai tevékenységétől, amely a negyedik kifogás első részének tárgyát képezi, és hogy ezért azok nyilvánvalóan szabálytalanok.

458

Az a körülmény, hogy a szóban forgó politikai párt által szervezett, e kiküldetések közül egyesek célját képező eseményeknek eleve nem az volt a céljuk, hogy megvitassák e párt politikai irányvonalát, hanem inkább szórakoztató jellegűek voltak, nem kérdőjelezi meg ezt az értékelést, mivel ezen eseményeknek egy olyan politikai mozgalommal fennálló kapcsolata, amelyen belül a feladataival összeegyeztethetetlen tevékenységet folytatott, nem tette lehetővé K. Pinxten számára, hogy azokon a függetlenségre vonatkozó kötelezettségének megsértése nélkül részt vegyen.

459

Következésképpen az a tény, hogy az említett kiküldetések némelyikét olyan kérelem alapján engedélyezték, amely kellően átlátható módon ismertette azok célját, a jelen eljárás szempontjából irreleváns.

460

Ezzel szemben a 34. sz. sorban szereplő kiküldetés esetében az a körülmény, hogy K. Pinxten határidőnaplója jelzi, hogy 2009. január 19‑én részt kellett vennie a szóban forgó politikai párt újévi fogadásán, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az, hogy ezen időpontban érkezett meg Brüsszelbe, noha e kiküldetés célja az volt, hogy részt vegyen az Európai Parlament másnap reggeli ülésén, nyilvánvalóan elkülöníthető volt az említett kiküldetés bejelentett céljától, mivel egy ilyen döntést gyakorlati okok igazolnak.

461

Hasonlóképpen, bár a Számvevőszék a 74. sz. sorban említett kiküldetéssel kapcsolatban megemlíti, hogy K. Pinxten részt vett a szóban forgó politikai párt elnökségének ülésén, a kiküldetési rendelvényből kitűnik, hogy e kiküldetés csak több órával ezen ülés megtartását követően kezdődött meg.

462

Harmadszor, más kiküldetések, amelyek bejelentett célja a belga politikai vezetőkkel való találkozás volt, a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagra tekintettel nem kapcsolhatók össze a szóban forgó politikai párt által szervezett találkozókkal vagy más tevékenységekkel.

463

Kétségtelen, hogy az esetek többségében az e kiküldetések rendelvényeiben említett politikai vezetők esetében a Számvevőszék hitelesen mutatta be, hogy ők e politikai párthoz tartoznak.

464

Mindazonáltal a K. Pinxten és a szóban forgó politikai párt között megállapított szoros kapcsolatok a jelen eljárás keretében nem lehetnek elegendőek egy olyan vélelem felállításához, amely alapján módszeresen következtetni lehet egy politikai vezetővel való találkozóra irányuló kiküldetés nyilvánvalóan szabálytalan jellegére pusztán amiatt, hogy ez utóbbi e politikai párt tagja.

465

Tekintettel ugyanis többek között az említett párt által a belga politikai életben játszott jelentős szerepre, valamint azon kapcsolatokra, amelyekkel K. Pinxten joggal rendelkezhetett e párton belül a hivatalba lépését megelőző tevékenységei miatt, az ugyanezen párthoz tartozó politikai vezetőket célzó több protokolláris kiküldetés megszervezése nem tekinthető valószerűtlennek.

466

Bár a Számvevőszék a Bíróság előtt arra hivatkozik, hogy az OLAF vizsgálata előtt nem volt tudomása e politikai vezetők párthovatartozásáról, ez az érv nem elegendő annak bizonyításához, hogy K. Pinxten kérelmei csalárd jellegűek voltak, vagy nem említettek valamely alapvető információt, annál is inkább, mivel a szóban forgó kiküldetések a legtöbb esetben néhány olyan személyt érintettek, akiknek politikai hovatartozása közismert volt, és hogy e kiküldetések közül több is olyan politikai vezetőkkel való találkozásra irányult, akiket például kifejezetten „pártvezetői” beosztásúként jelöltek meg.

467

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Számvevőszék nem tett eleget a rá háruló bizonyítási tehernek abban az esetben, amikor azt javasolja a Bíróságnak, hogy valamely kiküldetés szabálytalanságát kizárólag azon körülményre támaszkodva állapítsa meg, hogy a szóban forgó kiküldetési rendelvényben érintett politikai vezető a szóban forgó politikai párt tagja volt, anélkül hogy bármilyen bizonyítékot szolgáltatott volna arra nézve, hogy e kiküldetés nem felelt meg a Számvevőszéken belül a releváns időszakban annak érdekében alkalmazott feltételeknek, hogy valamely protokolláris kiküldetés szabályszerűsége elismerhető legyen.

468

Ilyen helyzet több olyan kiküldetés esetében is megállapítható, amelyekben K. Pinxtent felhatalmazták arra, hogy valamely magas beosztású politikai vezetővel találkozzon, legyen szó akár az Európai Parlament egyik tagjáról a 19., 301., 330., 355. és 402. sz. sorban szereplő kiküldetések, valamint részben a 296. sz. sorban szereplő kiküldetés esetében, akár a belga kormány egyik tagjáról a 43., 66., 92., 97., 169., 211., 215., 248., 303., 352. és 395. sz. sorban említett kiküldetések, valamint részben a 118., 326. és 339. sz. sorban szereplő kiküldetés esetében, vagy pedig a belga parlament egyik képviselőjéről a 41., 59., 171., 203., 204., 208., 211., 238., 313., 331., 334., 336., 346., 354. sz. sorban szereplő kiküldetések, illetve részben a 326. sz. sorban említett kiküldetés esetében.

469

Ennek a megoldásnak kell érvényesülnie az 1. és 7. sz. sorban szereplő kiküldetések esetében is, amelyek egy miniszteri kabinet tagjával való találkozásra irányultak.

470

Ami a 319. és 320. sz. sorban hivatkozott kiküldetéseket illeti, a Számvevőszék a kiküldetési rendelvényben említett miniszteri kabineti tag esetében nem jelzi, hogy a szóban forgó politikai párthoz tartozna. Ezen intézmény mindazonáltal úgy véli, hogy e kiküldetéseket a politikai vagy magánjellegű tevékenységhez kell rendelni az utazási célterülettel való kapcsolatuk miatt. Ez az elem azonban nem elegendő annak megállapításához, hogy az említett kiküldetések jellegük szerint nyilvánvalóan szabálytalanok.

471

Negyedszer, a magas beosztású politikai vezetőkkel való találkozásra irányuló kiküldetésekkel kapcsolatban elfogadott megközelítés nem ültethető át olyan kiküldetésekre, amelyek célja olyan személyekkel való találkozás, akik ugyan ilyen tisztségeket töltöttek be, de a szóban forgó kiküldetés időpontjában ezekkel már nem rendelkeztek, mivel az ilyen találkozót – kivételes körülmények hiányában – úgy kell tekinteni, hogy ahhoz nyilvánvalóan nem fűződött protokolláris érdeke a Számvevőszéknek.

472

Hasonlóképpen, egy helyi politikai vezetővel való találkozót – különleges körülmények hiányában – úgy kell tekinteni, mint amely nyilvánvalóan nem kapcsolódik a Számvevőszék valamely tagja feladatainak ellátásához.

473

E kritériumok alapján, és mivel K. Pinxten nem terjesztett elő olyan bizonyítékokat, amelyek különleges körülmények fennállását igazolnák, a 15. és 253. sz. sorban szereplő kiküldetéseket nyilvánvalóan szabálytalannak kell tekinteni, mivel e kiküldetések K. Pinxten által bejelentett céljából kitűnik, hogy azok egy volt miniszterrel, illetve a belga parlament egykori képviselőjével való találkozásra irányultak.

474

Ami a 232. sz. sorban említett kiküldetést illeti, meg kell állapítani, hogy az „államminiszter” tisztség, amelyet azon személyre ruháztak, akivel e kiküldetés keretében találkozni kellett, olyan tiszteletbeli címnek minősül, amely nem jár felsővezetői politikai tisztség aktuális gyakorlásával. Az ilyen kiküldetésre vonatkozó indok tehát megtévesztőnek tűnik, és azt mindenképpen nyilvánvalóan szabálytalannak kell tekinteni.

475

Hasonlóképpen, az Overpelt önkormányzata által szervezett fogadáson való részvételt, amely részben a 378. sz. sorban szereplő kiküldetés célja volt, szintén úgy kell tekinteni, hogy az nyilvánvalóan nem áll kapcsolatban a Számvevőszék valamely tagjának feladataival.

476

Az első kifogás tárgyát képező kiküldetések közül több kiküldetés, amely kiküldetési költségek megtérítésével vagy napidíjak kifizetésével járt, a K. Pinxten és a magán gazdasági szereplők vezetői között fenntartott kapcsolatokkal függött össze.

477

A Számvevőszék tagjainak kiküldetéseire vonatkozó jogi szabályozást, amelynek célja az ilyen vezetőkkel való találkozás, meg kell különböztetni a politikai vezetőkkel fenntartott kapcsolatokra vonatkozó kiküldetésektől.

478

Mivel ugyanis az EUMSZ 285. cikk alapján a Számvevőszék feladata az Unió pénzügyi ellenőrzésének biztosítása, a magán gazdasági szereplőkkel fenntartott kapcsolatok kisebb jelentőséggel bírhatnak ezen intézmény számára, mint az állami vezetőkkel fenntartott kapcsolatok.

479

E megállapítást megerősíti az a tény, hogy a 2004. április 22‑i feljegyzés nem említi javaslatként a Számvevőszék tagjainak reprezentációs és fogadási költségek szabályos felhasználása között a magán gazdasági szereplők vezetőinek címzett meghívásokat.

480

A Számvevőszék kommunikációs stratégiájának létrehozására szánt, a jelen ítélet 433. pontjában hivatkozott dokumentumok sem utalnak e vezetőkre mint olyan érintett felekre, akikhez ezen intézmény a munkájának előmozdításának biztosítása érdekében fordulni kíván.

481

K. Pinxten azon érve, amely szerint a magán gazdasági szereplők vezetőivel való találkozásra irányuló kiküldetéseket annak szükségessége igazolja, hogy a gazdasági világ szereplőivel eszmecserét kell folytani a Számvevőszéken belüli vitákhoz való hozzájárulás érdekében, ebben az összefüggésben nem bizonyítja, hogy elegendő kapcsolat áll fenn ezen intézmény valamely tagjának feladataival annak érdekében, hogy igazolja az intézmény forrásainak felhasználását.

482

Következésképpen, noha a magán gazdasági szereplők vezetőivel való találkozásra irányuló kiküldetések többségét a Számvevőszék engedélyezte K. Pinxten teljesen átlátható kérelmei alapján, utóbbinak tudnia kellett arról, hogy az érintett magán gazdasági szereplő és ezen intézmény tevékenységei közötti különleges kapcsolat megállapítására alkalmas kivételes körülmények hiányában az ilyen indok nyilvánvalóan nem olyan jellegű, hogy elegendő kapcsolatot mutatna az említett intézmény tagjaként ellátott feladataival.

483

Ebben az összefüggésben először is nyilvánvalóan szabálytalannak kell tekinteni azokat a kiküldetéseket, amelyeket multinacionális magán gazdasági szereplő által küldött meghívásokkal támasztottak alá.

484

Ez a megállapítás különösképpen megállja a helyét a 33. és 104. sz. sorban szereplő kiküldetések tekintetében, amelyek ipari csoportok vezetőitől származó meghívásokhoz kapcsolódtak, a 45. sz. sorban hivatkozott kiküldetés tekintetében, amelynek célja egy K. Pinxten által különböző igazgatótanácsok tagjaként bemutatott személlyel folytatott ebéd volt, valamint a 325. sz. sorban említett kiküldetés tekintetében, amelynek célja egy kereskedelmi bank vezetőjével való találkozó volt.

485

Hasonlóképpen, bár a Számvevőszéknek a 257. és 259. sz. sorban szereplő kiküldetések tényleges céljára vonatkozó állításai nem tűnnek megalapozottnak a Bíróság rendelkezésére álló iratanyag alapján, azokat mégis nyilvánvalóan szabálytalannak kell tekinteni annyiban, amennyiben azok arra irányultak, hogy eleget tegyenek egy nemzetközi ügyvédi iroda, illetve egy villamosenergia‑szolgáltató által küldött meghívásoknak.

486

Ugyanez a helyzet a 74. sz. sorban említett kiküldetés esetében is, amelyet egy biztosítási csoport vezetőjének meghívása indokolt, és amelynek célja a K. Pinxten határidőnaplójából származó információk alapján egy koncerten való részvétel volt.

487

A 75. és 307. sz. sorban hivatkozott kiküldetéseket, valamint részben a 86. sz. sorban szereplő kiküldetést is nyilvánvalóan szabálytalannak kell tekinteni, amennyiben azok egy postai csoport vezetőjével való találkozásra irányultak, annál is inkább, mivel a Számvevőszék által benyújtott elektronikus levelek alapján megállapítható, hogy K. Pinxten közvetítőként járt el e vezető tisztségviselő számára egy állami támogatási ügyben.

488

Másodszor, az a nyilvánvaló szabálytalanság, amely főszabály szerint a magán gazdasági szereplők vezetőivel való találkozásra irányuló kiküldetéseket jellemzi, még inkább érvényes a helyi magán gazdasági szereplőkhöz köthető kiküldetésekre.

489

Ez a helyzet mindenekelőtt a 73., a 76., a 251. és a 295. sz. sorban szereplő kiküldetések esetében, amelyek célja a K. Pinxten származása szerinti régióban működő számviteli szakértői társaságok vezetőivel való találkozás volt, valamint a 130. sz. sorban említett kiküldetés esetében, amelynek célja e régió különböző vállalkozásainak vezetőivel való találkozás volt.

490

Hasonlóképpen a 82. sz. sorban hivatkozott kiküldetést, valamint részben a 121. és 310. sz. sorban szereplő kiküldetéseket nyilvánvalóan szabálytalannak kell tekinteni, mivel a K. Pinxten származása szerinti régióban működő ingatlanfejlesztővel tartott ismétlődő találkozók úgy tűnnek, hogy semmilyen kapcsolatban nem állnak a Számvevőszéken belüli feladataival.

491

E tekintetben közömbös, hogy ezen intézmény nem bizonyította azon állítás megalapozottságát, amely szerint K. Pinxten egy konkrét ingatlanprojekthez fűződő érdeke miatt találkozott ezzel az ingatlanfejlesztővel.

492

Továbbá az olyan magán gazdasági szereplők által szervezett helyi ünnepségek, mint például egy antwerpeni kikötői társaság évfordulója, amely a 363. sz. sorban szereplő kiküldetés célját képezi, vagy egy üzemen belül egy palackozó gyártósor felavatása, amely a 390. sz. sorban említett kiküldetést indokolta, nyilvánvalóan nem tekinthető olyannak, mint amely K. Pinxtennek a Számvevőszéken belüli feladataihoz kapcsolódna.

493

Végül az 100., 239., 283., 287., 359. és 406. sz. sorban szereplő kiküldetéseket ugyanezen okból nyilvánvalóan szabálytalannak kell tekinteni, mivel azok célja egy olyan belga üzletemberrel való találkozás volt, akit K. Pinxten az OLAF általi meghallgatása során úgy jellemzett, mint aki egy olyan csoport vezető tisztségviselője, amelynek ő részvényese, és akivel „hosszú ideje barátságban van”. A Számvevőszék forrásainak az ilyen kiküldetések finanszírozása céljából történő felhasználása ezen intézmény érdekeinek és K. Pinxten magánérdekeinek összekeverését bizonyítja, annál is inkább, mivel a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy ezen üzletembernél tanácsadói feladatot látott el e személynek a Bizottsággal való kapcsolatait illetően.

494

Harmadszor azonban nem lehet úgy tekinteni, hogy a nemzetközi könyvvizsgáló cégek vezetőivel való találkozásra irányuló kiküldetések nyilvánvalóan szabálytalanok.

495

Mivel ugyanis az e cégek által végzett konkrét feladatok részben hasonlóak a Számvevőszék tagjaira és alkalmazottaira bízott feladatokhoz, és ezen intézménynek célszerű együttműködnie az említett cégekkel, nem zárható ki, hogy az említett intézmény tagjai olyan kiküldetéseket teljesítsenek, amelyek arra irányulnak, hogy e cégekkel szakmai kapcsolatokat tartsanak fenn.

496

A Számvevőszék egyébként a jelen eljárás során elismerte, hogy rendszeres kapcsolatok állnak fenn ezen intézmény alkalmazottai és a nemzetközi könyvvizsgáló cégek alkalmazottai között.

497

Bár az említett intézmény arra hivatkozik, hogy ezeket a kapcsolatokat közbeszerzési szerződések vagy továbbképzési tevékenységek keretei között kell megvalósítani, meg kell állapítani, hogy ezen elveket nem írják elő az ugyanezen intézmény által hivatkozott belső szabályok, és nem felelnek meg a K. Pinxten kiküldetési rendelvényeiből kitűnő intézményi gyakorlatnak.

498

Ebből következik, hogy a 47., 103., 161., 210. és 277. sz. sorban szereplő kiküldetések, amelyek célja az volt, hogy lehetővé tegyék K. Pinxten részvételét egy nemzetközi könyvvizsgáló cég által szervezett, az európai intézmények vezetőinek szánt eseményen, nem tekinthetők nyilvánvalóan szabálytalannak.

499

Ugyanez vonatkozik a 237. sz. sorban említett kiküldetésre, valamint részben a 373. és 374. sz. sorban szereplő kiküldetésekre, amennyiben e kiküldetések célja a nemzetközi könyvvizsgáló cégek vezetővel való találkozás volt. Az a körülmény, hogy a 157. sz. sorban hivatkozott kiküldetésre, és részben a 339. sz. sorban említett kiküldetésre, amelyek célja hasonló jellegű volt, magánszemélyek szűk körében, illetve egy nagyvállalat székhelyén került sor, kiegészítő információk hiányában nem elegendő ahhoz, hogy e kiküldetéseket illetően eltérő megállapítást indokoljon.

500

A 199. sz. sorban szereplő kiküldetést illetően, amely szintén egy nemzetközi könyvvizsgáló cég vezetőjével való találkozásra irányult, a Számvevőszék azt állítja, hogy annak valódi célja a K. Pinxten egyik gyermekét érdeklő állásajánlat megvitatása volt.

501

Az ezen intézmény által benyújtott iratok azonban nem teszik lehetővé annak jogilag megkövetelt módon történő bizonyítását, hogy e találkozót e célból szervezték, vagy hogy az elsősorban K. Pinxten családi érdekeire vonatkozott, következésképpen pedig nem alkalmas e kiküldetés nyilvánvaló szabálytalanságának alátámasztására sem. Kétségtelen, hogy az említett intézmény által közölt elektronikus levelekből kitűnik, hogy az a személy, akivel K. Pinxten az említett kiküldetés során találkozott, a vele való megbeszélést követően átvette K. Pinxten egyik gyermekének önéletrajzát és beszámolt e gyermek lehetséges foglalkoztatási kilátásairól. Mindazonáltal nem tűnik valószerűtlennek a K. Pinxten által szolgáltatott azon igazolás, amely szerint egy munkaebédet kísérhetnek informálisabb beszélgetések is, különösképpen a vendégek családi helyzetéről, amelyek magyarázatul szolgálhatnak ezen elektronikus levelekre.

502

A Számvevőszék által az első kifogás keretében szabálytalanként bejelentett, a kiküldetési költségek megtérítéséhez vagy napidíjak kifizetéséhez vezető negyven kiküldetés K. Pinxten képviseleti szervezetekhez vagy szövetségekhez kötődő tevékenységeihez kapcsolódott.

503

Az ilyen kiküldetések köztes helyzetben vannak a politikai vezetőkkel való kapcsolatokra vonatkozó kiküldetések és a magán gazdasági szereplők vezetőivel fennálló kapcsolatokra vonatkozó kiküldetések között.

504

Így, jóllehet a Számvevőszék reprezentációs és fogadási költségekre vonatkozó szabályai, illetve a Bíróság rendelkezésére álló kommunikációs stratégiát meghatározó dokumentumok nem említik a civil társadalmat képviselő szervezeteket, e szervezetek kifejthetik az intézmények működésére vonatkozó azon álláspontokat, amelyeket a Számvevőszék az e működésére vonatkozó jelentések elkészítésekor figyelembe vehet.

505

Ilyen körülmények között nem zárható ki teljes mértékben, hogy a Számvevőszék egyedi esetekben joggal vélhette úgy, hogy az ilyen szervezetekhez kapcsolódó kiküldetéseket a tagjai feladatainak ellátásához kell rendelni.

506

Mindazonáltal a K. Pinxten által követett gyakorlat vizsgálata, amint az a vonatkozó kiküldetési rendelvényekből kitűnik, arra enged következtetni, hogy annak ellenére, hogy a Számvevőszék általánosan átlátható módon ismételten engedélyt adott, nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a képviseleti szervezetekhez vagy szövetségekhez kapcsolódó kiküldetéseihez nyilvánvalóan nem fűződik tényleges érdeke ezen intézménynek.

507

Mindenekelőtt, amint az a jelen ítélet 50. pontjából kitűnik, K. Pinxten több tucat ilyen jellegű kiküldetést teljesített megbízatásai során.

508

Úgy tűnik továbbá, hogy e kiküldetéseket szinte módszeresen olyan helyi szervezeteknél teljesítették, amelyek hatásköre Limburgra vagy Flandriára (Belgium) korlátozódott.

509

Végül az említett kiküldetésekre valójában igen korlátozott számú szereplőnél került sor, akiknél K. Pinxten rendszeres jelleggel tett látogatásokat.

510

Márpedig, mivel a Számvevőszék tevékenységei és a képviseleti szervezetek vagy szövetségek közötti közvetett kapcsolat csak különleges esetekben teszi lehetővé az ilyen kiküldetések szabályszerűségének megállapítását, nyilvánvalóan nem lehet úgy tekinteni, hogy a Számvevőszéknek érdekében állt volna, hogy ismétlődő jelleggel biztosítsa munkájának a helyi szereplőknél történő népszerűsítését vagy az ilyen szereplőkkel folytatott eszmecserét.

511

E tekintetben a 48., 132., 170., 192., 209., 217., 224., 228., 242., 256., 271., 292., 304., 305., 318., 328., 353., 361., 380. és 398. sz. sorban említett kiküldetéseket, valamint részben a 155. sz. sorban említett kiküldetést nyilvánvalóan szabálytalannak kell tekinteni, mivel azok célja az volt, hogy kapcsolatot tartson fenn a Vlaams netwerk van ondernemingen Limburggal (limburgi kereskedelmi és iparkamarák, Belgium) a vezetőivel való találkozókon keresztül vagy részt vegyen az ezen szervezet által rendezett éves értekezleteken, újévi fogadásokon, nyári rendezvényeken és más szociális tevékenységekben.

512

Ugyanez a megállapítás vonatkozik a 83., 174., 219. és 311. sz. sorban hivatkozott kiküldetésekre, valamint részben a 118. sz. sorban szereplő kiküldetésre, amelyek Limburg egyik munkaadói szövetségétől származó meghívásokra vonatkoztak, valamint a 131., 227., 261. sz. sorban említett kiküldetésekre, továbbá részben a 326. és 378. sz. sorban szereplő kiküldetésekre, amelyek célja egy ipari ágazathoz tartozó, Overpeltben tevékenykedő vállalkozáscsoport értekezletein való részvétel volt.

513

Jóllehet a 93. sz. sorban szereplő kiküldetés, és részben a 310. sz. sorban említett kiküldetés olyan limburgi szervezetekre vonatkozott, amelyek csak egyetlen kiküldetés keretében voltak érintve, nevezetesen egy szakmai integrációs szövetségre és egy helyi vezetőkből álló informális csoportra, a jelen ítélet 506–509. pontjában ismertetett összefüggés alapján ezek szintén nyilvánvalóan szabálytalannak tekinthetők.

514

Ez az elemzés a 154. és 230. sz. sorban szereplő kiküldetésekre is alkalmazandó, amelyek egy olyan szervezetre vonatkoztak, amelynek célja a flamand érdekek Brüsszelben való előmozdítása, valamint alkalmazandó a 134. és 135. sz. sorban hivatkozott kiküldetésekre, amelyek célja a flamand régió befektetési alapjának újévi fogadásán való részvétel volt.

515

Ezzel szemben a vállalkozások nemzeti jelentőségű szövetségei tekintetében elismert fontos szerep azt jelenti, hogy a 137. és 143. sz. sorban említett kiküldetéseket, amelyek a belga vállalkozások szövetségének elnökével való találkozásra irányultak, valamint a 290. sz. sorban szereplő kiküldetést, részben pedig a 155. sz. sorban hivatkozott kiküldetést, amelyek az e szövetség által szervezett fórumokon való részvétellel kapcsolatosak, nem lehet nyilvánvalóan szabálytalannak tekinteni.

516

Amint az a jelen ítélet 58. pontjából kitűnik, a Számvevőszék 2015. április 30‑i határozatával engedélyezte K. Pinxten számára, hogy az ezen intézmény tagjaként ellátott feladataival összeegyeztethető külső tevékenységet végezzen, amely az SBNL‑V elnöki tisztségének betöltésében állt.

517

Ezt az alapítványt az e határozathoz vezető kérelemben olyan nonprofit szervezetként írták le, amelynek célja a földtulajdonosok biológiai sokféleséghez és a hatékony környezetgazdálkodáshoz való hozzájárulásának támogatása Belgiumban.

518

Mivel az olyan külső tevékenység, amely per definitionem különbözik a Számvevőszék valamely tagja által ezen intézményen belül ellátott feladatoktól, nem adhat okot e tagi minőségben kiküldetések végzésére.

519

Az engedélyezett külső tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiküldetések szabálytalanságát továbbá nyilvánvalónak kell tekinteni, mivel az kifejezetten az ilyen tevékenység jellegéből következik.

520

E megfontolások alapján meg kell határozni, hogy a Számvevőszék által engedélyezett bizonyos kiküldetések valójában a K. Pinxten által gyakorolt külső tevékenység körébe tartoznak‑e.

521

Következésképpen, noha a 368. sz. sorban szereplő kiküldetést, és részben a 392. sz. sorban említett kiküldetést a Számvevőszék teljesen átlátható kérelem alapján engedélyezte, azokat nyilvánvalóan szabálytalannak kell tekinteni, mivel azok célja az volt, hogy eleget tegyen az SBNL‑V meghívásának, amelyre a kiküldetési rendelvényük vonatkozott.

522

E két kiküldetésen kívül a 323., 360., 385. és 405. sz. sorban hivatkozott kiküldetések, valamint részben a 392. sz. sorban szereplő kiküldetés kapcsolódhatott K. Pinxten ezen alapítvány elnökségéből álló, engedélyezett külső tevékenységéhez.

523

A 405. sz. sorban említett kiküldetés, részben pedig a 385. sz. sorban szereplő kiküldetés ugyanis egy, az SBNL‑V által évente átadott fődíj finanszírozását biztosító alap igazgatójával való találkozóra vonatkozott.

524

Ami a 323. és 360. sz. sorban hivatkozott kiküldetéseket, valamint részben a 385. és 392. sz. sorban említett kiküldetéseket illeti, azok vagy a European Landowners Organisation (földtulajdonosok európai szervezete, a továbbiakban: ELO) által szervezett tevékenységre, vagy e szervezet egyik vezetőjével való találkozóra vonatkoztak abban az időpontban, amikor K. Pinxten az SBNL‑V elnöke volt.

525

Márpedig, noha K. Pinxten nem ad pontos magyarázatot az ELO és a Számvevőszék tagjaként ellátott feladatai közötti kapcsolatot illetően, a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból kitűnik, hogy e szervezet szorosan kapcsolódik az SBNL‑V‑hez.

526

Így először is az SBNL‑V céljának a jelen ítélet 517. pontjában említett leírásából következik, hogy annak és az ELO‑nak egyaránt célja a földtulajdonosok érdekeinek védelme.

527

Továbbá, az ELO vezetője, akivel K. Pinxten a Számvevőszék által engedélyezett kiküldetések keretében találkozott, az SBNL‑V főtitkáraként írta alá a K. Pinxten által a Számvevőszék részére az alapítvány elnöki megbízatása betöltésének engedélyezése céljából átadott dokumentumot. A Számvevőszék által benyújtott jegyzőkönyvből az is kitűnik, hogy az ELO e vezetője részt vett az SBNL‑V közgyűlésén.

528

Végül a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagban szereplő elektronikus levelek további kapcsolatok fennállását tanúsítják az SBNL‑V és az ELO között, mint például a fent említett külső tevékenység engedélyezési eljárásában vagy az SBNL‑V által évente odaítélt fődíj átadásának előkészítésében való részvétel.

529

E tényezőkre tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 524. pontjában említett kiküldetések nyilvánvalóan szabálytalanok.

530

Ezt az értékelést a 296. sz. sorban említett kiküldetésre is alkalmazni kell, mivel az részben arra irányult, hogy lehetővé tegye K. Pinxten számára, hogy találkozhasson az ELO és az SBNL‑V vezetőivel, röviddel azelőtt, hogy őt ezen alapítvány elnökének kinevezték.

531

Egyébiránt a 393. sz. sorban szereplő kiküldetés esetében, még ha a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács Brüsszelben tartott közgyűlésén való részvételt egyértelműen meg is jelölték a kiküldetési rendelvényben, rá kell mutatni arra, hogy K. Pinxten e közgyűlés programjában nem csupán a Számvevőszék tagjaként, hanem az SBNL‑V elnökeként is szerepelt, és e programban jelezték, hogy rövid köszöntőt mond „Belgium nevében”.

532

Ráadásul az e kiküldetést megelőző elektronikus levélváltásokból az is következik, hogy K. Pinxtennek eredetileg közös beszédet kellett tartania egy belga miniszterrel, és hogy az említett közgyűlésen való részvételét többek között az ELO készítette elő.

533

Következésképpen meg kell állapítani, hogy K. Pinxtennek a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács közgyűlése előtti szereplését az SBNL‑V elnöki tisztségéhez, nem pedig a Számvevőszék tagjaként ellátott feladataihoz kell sorolni, ami azt jelenti, hogy a 393. sz. sorban hivatkozott kiküldetést nyilvánvalóan szabálytalannak kell tekinteni.

534

Ezzel szemben, jóllehet kifejezetten az ELO‑hoz kapcsolódik, a 128. sz. sorban szereplő kiküldetés nem tekinthető nyilvánvalóan szabálytalannak pusztán azért, mert arra több évvel azelőtt került sor, hogy K. Pinxten engedélyt kapott volna arra, hogy az SBNL‑V elnöke legyen.

535

E körülmények között nem róható fel K. Pinxtennek az, hogy egy átlátható kiküldetési rendelvény alapján részt vett az Európai Parlamentben egy európai szintű reprezentatív szervezettel kapcsolatban szervezett konferencián.

536

Ugyanez vonatkozik a 411. és 412. sz. sorban említett kiküldetésekre, amelyek a „Friends of the Countryside” (a vidék barátai) egyesület, illetve a vallon alapítvány által az élőhelyek megőrzése érdekében szervezett eseményekre vonatkoznak, mivel a Számvevőszék a kifogásait az e szervezetek és az SBNL‑V közötti feltételezett kapcsolatokra alapozza, amelyeket nem támasztanak alá a Bírósághoz benyújtott bizonyítékok.

537

Az első kifogás tárgyát képező kiküldetések közül tizenegy kiküldetésnek, amely kiküldetési költségek megtérítésével vagy napidíjak kifizetésével járt, a Számvevőszék szerint az volt a valódi célja, hogy vadászatokon való részvételt tegyen lehetővé K. Pinxten számára.

538

A Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból kitűnik, hogy K. Pinxten e különböző kiküldetések során ténylegesen vadászatot folytatott.

539

Márpedig meg kell állapítani, hogy az említett kiküldetések összességét a K. Pinxten által benyújtott kérelmek alapján engedélyezték, amelyek valamely általa kapott meghívásra vagy tervezett tevékenységre hivatkoztak, de nem tartalmaztak semmiféle vadászatra való hivatkozást.

540

Következésképpen, mivel az a körülmény, hogy valamely kiküldetés magában foglal egy vadászaton való részvételt, alapvető információnak minősül a szabályosságának értékelése szempontjából, K. Pinxten a jelen ítélet 372. és 374. pontjában szereplő megfontolásokra tekintettel nem hivatkozhat érvényesen a szóban forgó kiküldetések további engedélyezésébe vetett jogos bizalomra, és így nem követelhető meg a Számvevőszéktől, hogy bizonyítsa e kiküldetések szabálytalanságának nyilvánvaló jellegét.

541

Ebben az összefüggésben, bár nyilvánvaló, hogy a vadászaton való részvétel önmagában semmilyen kapcsolatban nem áll a Számvevőszék tagja feladatainak ellátásával, emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 399. és 428. pontjából kitűnik egyrészt, hogy ezen intézmény valamely tagjának kiküldetése érvényesen megengedheti, hogy e tag részt vegyen egy alapvetően szakmai jellegű eseményen, amely magában foglalhat járulékos szabadidős tevékenységet is, másrészt pedig az, hogy ezen intézmény tagjának kiküldetése igazolható protokolláris céllal.

542

Következésképpen a K. Pinxten azon kiküldetései szabályszerűségének értékelése érdekében, amelyek magukban foglalják a vadászaton való részvételét, meg kell határozni, hogy e kiküldetések ténylegesen egy alapvetően szakmai jellegű eseményre vonatkoznak‑e, vagy hogy azoknak tényleges protokolláris vetülete volt‑e.

543

E tekintetben az ilyen kiküldetés először is nem tekinthető szabályosnak, amikor annak pusztán az a hivatalos célja, hogy eleget tegyen egy olyan személy meghívásának, akinek a megbízatásai nem állnak szoros kapcsolatban a Számvevőszék tevékenységeivel.

544

A 309., 327. és 366. sz. sorban szereplő kiküldetéseket tehát szabálytalannak kell tekinteni annyiban, amennyiben azok igazolására felhozott egyetlen indok egy olyan személy meghívásán alapul, akinek a tisztsége nem derül ki a kiküldetési rendelvényből, és amelyet a jelen eljárás során sem tisztáztak.

545

Ugyanez vonatkozik a 329. és 377. sz. sorban említett kiküldetésekre is, mivel azok az ELO egyik vezetője általi meghívás elfogadására irányultak, és így legfeljebb K. Pinxten engedélyezett külső tevékenységéhez kapcsolódtak.

546

Egyébiránt az az érdek, amelyet a Számvevőszék számára a nemzetközi könyvvizsgáló cégekkel fenntartott szakmai kapcsolatok jelenthetnek, nem elegendő a 321. sz. sorban hivatkozott kiküldetés igazolásához, amelyet úgy mutattak be, mint amelynek célja, hogy eleget tegyen egy ilyen cég vezetője meghívásának, mivel a Számvevőszék által benyújtott iratokból kitűnik, hogy e kiküldetés egyetlen célja az e vezető által szervezett vadászaton való részvétel volt.

547

Másodszor, a 337. és 386. sz. sorban szereplő kiküldetések, valamint részben a 229. sz. sorban említett kiküldetés különbözik a vadászatokhoz kapcsolódó egyéb kiküldetésektől, amennyiben azokat úgy mutatták be, mint amelyek a chambord‑i kastélyban szervezett „európai intézményi napokon” való részvételre irányulnak.

548

A Chambord nemzeti terület igazgatója által írt igazolás és az OLAF által lefoglalt iratok alapján, különösen egy 2012. január 13‑i elektronikus levél alapján, amely egy „európai vadászatra” és a szóban forgó események egyikének résztvevői listájára hivatkozik, meg kell állapítani, hogy a Számvevőszék állításával ellentétben úgy tűnik, hogy az ezen kiküldetések által érintett időpontokban a chambord‑i kastélyban valóban olyan eseményeket szerveztek, amelyekre európai intézményeknél vezető tisztségeket betöltő személyeket hívtak össze.

549

Mindemellett az OLAF által lefoglalt vagy a K. Pinxten által benyújtott egyik dokumentum sem bizonyítja, hogy ezen eseményeknek bármilyen szakmai vetülete lett volna. Éppen ellenkezőleg, az OLAF által lefoglalt programok csak „hajtóvadászatok” és étkezések szervezését, valamint „vadteríték” készítését említik.

550

Ezenkívül sem a szóban forgó kiküldetések engedélyezése iránti kérelem, sem a Bíróság elé terjesztett egyéb iratok nem tartalmaznak arra utaló elemeket, hogy az említett eseményeket olyan szervezet rendezte volna meg, amellyel a Számvevőszéknek érdekében állna a kapcsolatok fenntartása, vagy azt ilyen szervezet vezetője szervezte volna. Márpedig ilyen elemek hiányában, vagy végeredményben K. Pinxten erre vonatkozó állításának hiányában ezen események nem igazolhatják a protokolláris kiküldetések szervezését.

551

Következésképpen a 337. és 386. sz. sorban szereplő kiküldetéseket, valamint részben a 229. sz. sorban említett kiküldetést szabálytalannak kell tekinteni.

552

Harmadszor, a 315. és 371. sz. sorban szereplő kiküldetések indoka a belga korona szolgálataitól, illetve a belga királyi család egyik tagjától származó meghívásokra vonatkozott.

553

A Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból kitűnik, hogy K. Pinxtent a belga királyi család valóban meghívta, hogy „királyi vadászatokon” vegyen részt Ciergnonban (Belgium).

554

Mindazonáltal, mivel a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagban nincsenek olyan elemek, amelyek alátámaszthatnák K. Pinxten azon állításának megalapozottságát, amely szerint e vadászatok a Belga Királyságban jelentős protokolláris súllyal bírnak, önmagában az a körülmény, hogy a benyújtott meghívások a belga királyi családtól származnak, nem tekinthető elegendőnek a Számvevőszék tagja feladatainak ellátásával való kapcsolat megállapításához.

555

Ebből következik, hogy a 315. és 371. sz. sorban szereplő kiküldetések szabálytalanságát bizonyítottnak kell tekinteni.

556

Az első kifogás tárgyát képező kiküldetések közül több kiküldetés, amely kiküldetési költségek megtérítésével vagy napidíjak kifizetésével járt, nem tartozik a már megvizsgált kategóriákba, és így azok szabályszerűségét esetről esetre kell értékelni.

557

A Számvevőszék kifogásait e kiküldetések közül tizennégy esetében mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

558

Először is, mivel a Számvevőszék nem pontosította az állítólagos szabálytalanság indokát, a 310. sz. sorban szereplő kiküldetés nem tekinthető nyilvánvalóan szabálytalannak, mivel részben egy egyetemen tett látogatásra vonatkozott.

559

Hasonlóképpen, ami a 347. sz. sorban szereplő kiküldetést illeti, a Belga Nemzeti Bank egyik vezetőjével, valamint egy belga parlamenti képviselővel, és egy ügyvéddel való találkozás, aki szintén e banknál lát el feladatokat, nem minősíthető nyilvánvalóan szabálytalannak pusztán a Számvevőszék azon állítása alapján, amely szerint ez a kiküldetés „nem kapcsolódott K. Pinxten feladataihoz”, valamint azon körülmény alapján, hogy e parlamenti képviselő a szóban forgó politikai párt tagja volt.

560

Másodszor, a Számvevőszék által előterjesztett bizonyítékok több esetben nem elegendőek az ezen intézmény által hivatkozott szabálytalanság bizonyításához.

561

Először is, ami az 57. és 391. sz. sorban szereplő kiküldetéseket illeti, amelyek a Bizottság egy tagjával való találkozásra irányultak, nem vitatott, hogy egy ilyen találkozó főszabály szerint kapcsolódhatott a Számvevőszék valamely tagja feladatainak ellátásához.

562

Márpedig egyrészt nem bizonyított ezen intézmény azon állításának megalapozottsága, amely szerint az 57. sz. sorban említett kiküldetés valójában egy olyan zenei fesztivál megrendezéséhez kötődött, amelyhez K. Pinxtennek magánérdeke fűződött.

563

Erre a kiküldetésre ugyanis 2009. július 13‑án került sor, míg az e fesztivállal kapcsolatos, a Számvevőszék által benyújtott elektronikus levelek a 2011. évre vonatkozó, 2011. szeptemberi és októberi időponthoz kapcsolódó támogatásra vonatkoznak. Ráadásul az említett kiküldetés és e támogatás közötti kapcsolat annál is kevésbé tűnik valószínűnek, mivel a Bizottság érintett tagjának megbízatásai közé csak 2010. február 10‑től került a kulturális terület.

564

Másrészt a Számvevőszék semmilyen konkrét iratot nem terjeszt elő azon állítás alátámasztására, amely szerint a 391. sz. sorban szereplő kiküldetés egy „magánebédet” érintett.

565

Az a végeredményben nem bizonyított körülmény, hogy a Bizottság érintett tagja K. Pinxten vadásztársa, önmagában nem teszi lehetővé a szóban forgó ebéd magánjellegének megállapítását. Az a tény, hogy az ELO vezetője is részt vett ezen az ebéden, szintén nem alkalmas a Számvevőszék álláspontja megalapozottságának bizonyítására, annál is inkább, mivel nem vitatott, hogy azon vendégek listáját, akiket erre a Bizottság székhelyén tartott ebédre meghívtak, nem K. Pinxten állította össze.

566

Ezt követően, bár a Számvevőszék nem vitatja annak igazolását, hogy K. Pinxten részt vett a Collège d’Europe de Bruges (brugge‑i Európa Tanulmányok Szakkollégiuma, Belgium) tanévnyitó ünnepségén, amely a 63. sz. sorban említett kiküldetés célja volt, arra hivatkozik, hogy K. Pinxten nem vett részt ezen az ünnepségen.

567

E tekintetben meg kell azonban állapítani, hogy valamely internetes honlapnak a Számvevőszék által benyújtott kivonata nem tűnik elegendőnek annak megállapításához, hogy K. Pinxten nem vett részt az említett ünnepségen, tekintettel e dokumentum jellegére, amely nem hasonlítható egy jelenléti listát tartalmazó jegyzőkönyvhöz, valamint az említett dokumentumban használt kifejezésekre, amelyek azt mutatják, hogy az csak az ezen az ünnepségen megjelent személyiségek egy részét sorolja fel.

568

Ezenkívül, bár bizonyított, hogy K. Pinxten abban az időpontban, amikor a szóban forgó kiküldetésre sor került, Brüsszelben ebédelt, a Számvevőszék által szolgáltatott bizonyítékok nem teszik lehetővé ezen ebéd időpontjának megállapítását.

569

Végül a diplomatákkal való találkozásokhoz kapcsolódó öt kiküldetést, amelyek főszabály szerint kötődhettek a Számvevőszéknek az Unió külkapcsolatokért felelős kamarájába beosztott tagjának feladataihoz, úgy írják le, mint amelyek magánjellegűek voltak, anélkül hogy ezt az állítást a jogilag megkövetelt módon bizonyítanák.

570

Így az 56. sz. sorban szereplő kiküldetés esetében a Számvevőszék előadja, hogy az Oroszországi Föderáció konzuljával való ebéd az ezen országban gyermeket örökbe fogadni kívánó belga házaspár érdekében végzett közvetítéshez kapcsolódott.

571

Márpedig a Számvevőszék által e tekintetben benyújtott iratok, amelyek több hónappal e kiküldetés időpontját követően keletkeztek, és amelyek sem erre az ebédre, sem valamely korábban bekövetkezett tényre nem utalnak, nem teszik lehetővé annak bizonyossággal történő megállapítását, hogy annak a K. Pinxten feladataitól független célja volt.

572

A 138., 196. és 382. sz. sorban szereplő kiküldetések – a két utóbbi tekintetében teljesen átlátható módon – K. Pinxtennek egy minden évben Brüsszelben rendezett „diplomáciai vacsorán” való részvételére vonatkoztak.

573

Tekintettel arra, hogy nem vitatott, hogy erre a vacsorára nagy számú belga diplomatát hívnak össze, főszabály szerint úgy tűnik, hogy az alkalmat adhat a Számvevőszéket érintő témákról való véleménycserére, valamint a Számvevőszék munkájának a magas rangú nemzeti tisztviselők előtti ismertetésére és előmozdítására.

574

E körülmények között az, hogy az említett vacsorát egy olyan szervezet rendezi meg, amelynek célja a flamand érdekek előmozdítása Brüsszelben, önmagában nem elegendő a Számvevőszék azon állítása megalapozottságának megállapításához, amely szerint ugyanezen vacsorának célja „annak lehetővé tétele a flamand vállalkozók számára, hogy külföldön szolgálatot teljesítő belga diplomatákkal találkozhassanak”. A szóban forgó kiküldetések ennélfogva nem tekinthetők nyilvánvalóan szabálytalannak.

575

Ami a Belga Királyság franciaországi nagykövetével való ebédet illeti, amely a 284. sz. sorban szereplő kiküldetés célját képezte, noha a Számvevőszék azt állítja, hogy ez az ebéd magánjelleggel bírt, hivatkozva az e nagykövet és K. Pinxten közötti baráti kapcsolatra és a többi meghívott vendég kilétére, meg kell állapítani, hogy ez a jelleg önmagában nem bizonyított olyan körülmény hiányában, amelyből a Bíróság megismerhetné az említett ebéd célját, ugyanakkor önmagában az ilyen kapcsolat megléte semmiképpen nem elegendő annak kizárásához, hogy ugyanezen ebéd szakmai vetülettel rendelkezhet.

576

Harmadszor, a K. Pinxten egyik asszisztensének édesapja gyászszertartásán való részvétel, amely a 335. sz. sorban szereplő kiküldetés célját képezte, amelyet a Számvevőszék elnöke átlátható módon közölt információk alapján engedélyezett, ezen intézmény tagja feladatainak ellátásához köthető, akitől észszerűen elvárható, hogy az említett intézményen belüli közvetlen munkatársai közül az egyikőjük számára ilyen alkalommal személyes segítséget nyújt.

577

Végül negyedszer, és utolsó sorban, a 102., 293. és 294. sz. sorban említett kiküldetésekkel kapcsolatos kifogásokat el kell utasítani annyiban, amennyiben a Számvevőszék által K. Pinxtennek felrótt szabálytalanságok K. Pinxten menthető tévedéseinek tekinthetők.

578

Így a 102. sz. sorban szereplő kiküldetés kapcsán hivatkozott szabálytalanság abban áll, hogy nem lett bejelentve egy körülbelül harminc euró összegű étkeztetés, anélkül hogy bármilyen tényező alapján úgy lehetne tekinteni, hogy egy ilyen egyedi eset oka ne lenne egyszerű feledékenység.

579

Ami a 293. és 294. sz. sorban hivatkozott kiküldetéseket illeti, noha megalapozottnak tűnik a Számvevőszék azon állítása, amely szerint e kiküldetéseket az azokat igazoló találkozó törlése ellenére fenntartották a K. Pinxten határidőnaplójában szereplő bejegyzésre tekintettel, az ezzel kapcsolatos csalás fennállása nem bizonyított, mivel az eredetileg az említett kiküldetések végrehajtására előírt időpontban egy a Számvevőszéken bejelentett ebéd zajlott.

580

Ezzel szemben a jelen ítélet 556. pontjában említett kiküldetések közül 31 kiküldetés részben vagy teljes egészében joggal felróható K. Pinxtennek a jelen eljárás keretében.

581

Először is egy helyi egészségügyi központnak a 286. sz. sorban említett kiküldetés keretében annak érdekében történő meglátogatása, hogy részt vegyen annak húszéves alapítási évfordulóján, nyilvánvalóan nem kapcsolható a Számvevőszék tagjaként ellátott feladatokhoz.

582

Másodszor, az első kifogásban szereplő több kiküldetés egy olyan személlyel való találkozásra irányult, akinek tisztségét nem határozták meg a kiküldetési rendelvényben, és azt nem fejtette ki egyértelműen K. Pinxten sem a jelen eljárás során.

583

Jóllehet a kiküldetési rendelvény kibocsátása, majd a kiküldetési költségek megtérítése, illetve az ilyen esetekben a napidíjak kifizetése bizonyítja, hogy a Számvevőszék részéről végzett ellenőrzés jelentős hiányosságok mellett folyt, ez nem változtat azon, hogy nyilvánvalóan szabálytalannak kell tekinteni azt a kiküldetést, amelynek célja egy olyan személlyel való találkozás, aki nem áll azonosítható kapcsolatban ezen intézménnyel.

584

Így a 49. sz. sorban szereplő kiküldetést illetően, noha a Számvevőszék nem bizonyítja az általa állított kapcsolatot a szóban forgó kiküldetési rendelvényben érintett személy és egy zenei fesztivál szervezése között, meg kell állapítani, hogy a Bíróság rendelkezésére álló iratok egyike sem teszi lehetővé az e személy által betöltött tisztségek azonosítását.

585

A 39., 234., 235., 297., 348. és 389. pontban említett kiküldetéseket is nyilvánvalóan szabálytalannak kell minősíteni, amennyiben azok olyan személyekkel való találkozásra irányultak, akiknek a tisztségét nem jelölték meg, ugyanúgy mint a 79. sz. sorban szereplő kiküldetést, amelyet kizárólag egy „hivatalos meghívásra” hivatkozással indokoltak.

586

Ugyanezt a következtetést kell levonni a 306. sz. sorban szereplő kiküldetést illetően, anélkül hogy határozni kellene a Számvevőszék azon állításáról, amely szerint az e kiküldetéssel érintett személy közjegyző volt, részben pedig a 347. sz. sorban említett kiküldetést, függetlenül ezen intézmény azon érvének megalapozottságától, hogy e kiküldetés egy esküvői fogadáshoz kapcsolódott.

587

Ehhez hasonlóan a 40., 44., 262. és 351. sz. sorban hivatkozott kiküldetéseket, valamint részben a 86. sz. sorban szereplő kiküldetést nyilvánvalóan szabálytalannak kell tekinteni, mivel olyan személyekkel való találkozókra vonatkoztak, akiket egyszerűen úgy jelöltek meg, mint „igazgató”, „báró”, „jogász és könyvvizsgáló”, „bíró” és „magasrangú tisztviselő”.

588

Harmadszor bizonyos kiküldetéseket, amelyek olyan személlyel való találkozásra irányultak, akinek a tisztsége esetleg kellő kapcsolatot mutathat a Számvevőszékkel, mindazonáltal úgy kell tekinteni, hogy azokat olyan kérelem alapján engedélyezték, amely elhallgat valamely alapvető információt és szabálytalannak minősül, mivel ezen intézmény olyan bizonyítékokat terjeszt elő, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a szóban forgó találkozó tárgya magánjellegű volt.

589

Ez a helyzet a 108. sz. sorban szereplő kiküldetés esetében, amely a Bizottság egyik tagjával tartott megbeszélésre vonatkozott, mivel az ezen ülés előkészítése érdekében váltott elektronikus levelekből kitűnik, hogy e találkozó olyan iránymutatásokra vonatkozott, amelyeket egy reprezentatív szervezet a Bizottságnál kívánt érvényesíteni.

590

A 122. sz. sorban említett kiküldetés szorosan kapcsolódik a 108. sz. sorban szereplő kiküldetéshez, amennyiben az e reprezentatív szervezet vezetőjével való találkozásra irányult, és hogy az e találkozó másnapján kapott elektronikus levél azt mutatja, hogy annak célja ugyanaz volt, mint ez utóbbi kiküldetésé.

591

A vacsora egy admirálissal, amely a 280. sz. sorban szereplő kiküldetés célját képezte, egyértelműen nem kapcsolható K. Pinxtennek a Számvevőszéken ellátott feladataihoz, mivel az OLAF által lefoglalt elektronikus levelek bizonyítják, hogy e vacsorát egy magán gazdasági szereplő szervezte, többek között azért, hogy megköszönje K. Pinxtennek azt a segítséget, amelyet egy védelmi szerződés aláírásához nyújtott.

592

A 404. sz. sorban hivatkozott kiküldetés esetében, mivel a belga kormány egyik tagjával megszervezett ebéd célja nem ismert, az a körülmény, hogy egy 2016. május 10‑i elektronikus levél jelzi, hogy e személyt K. Pinxten és a menye hívta meg, lehetővé teszi ezen ebéd magánjellegének megállapítását.

593

Negyedszer, a szabadidős tevékenységre vonatkozó vagy baráti kapcsolatokkal összefüggő kiküldetéseket a jelen ítélet 399. pontjában kifejtett megfontolásokra tekintettel nyilvánvalóan szabálytalannak kell tekinteni, amennyiben nem kapcsolódnak olyan eseményhez, amely szakmai jellegű tevékenységeket helyez a középpontba.

594

Ezzel kapcsolatban említést kell tenni egy kulturális intézmény igazgatójával való találkozóra vonatkozó, a 80. sz. sorban szereplő kiküldetésről, valamint a 322. sz. sorban említett kiküldetésről, amelynek egy magán gazdasági szereplő általi meghívás ürügyén az volt a valódi célja, a K. Pinxten határidőnaplójában szereplő információk alapján, hogy lehetővé tegye számára, hogy részt vegyen egy operaelőadáson.

595

A szóban forgó kiküldetési rendelvények átláthatósága ellenére a 101. sz. kiküldetés, amely az Orchestre royal de chambre de Wallonie (Vallónia királyi kamarazenekara, Belgium) kerti mulatságán való részvételre irányult, valamint a 288., 345. és 394. sz. sorban szereplő kiküldetések, amelyek egy zenei fesztiválon való részvételhez kapcsolódtak, nyilvánvalóan nem köthetők a Számvevőszék tagjaként ellátott feladatokhoz, anélkül hogy az a körülmény, hogy e fesztivál az „európai fiatalokat” célozta, ezzel ellentétes megoldást indokolhatna.

596

Ez a következtetés még inkább érvényes a 364. sz. sorban említett kiküldetéssel kapcsolatban, amely lehetővé tette egy skót kultúrával foglalkozó fesztiválon való rövid látogatást egy olyan kiküldetési rendelvény alapján, amely kizárólag a flamand képviselet hivatalos meghívását tartalmazta.

597

Jóllehet egy egyetemi keretek között lebonyolított ünnepségre vonatkozott, a 99. sz. sorban hivatkozott kiküldetés szintén nem köthető K. Pinxten feladataihoz, mivel a Számvevőszék által benyújtott dokumentumok azt mutatják, hogy ezen ünnepség célja művészek kitüntetése volt, és az ünnepség egy koncerttel zárult.

598

Egyébiránt nem vitatott, hogy a 202. sz. sorban szereplő kiküldetés arra irányult, hogy K. Pinxten részt vegyen a Bíróság belga bírája gyermekének esküvőjén.

599

E kiküldetés célját nem határozták meg világosan a kiküldetési rendelvényben, amely egyszerűen e bíró hivatalos meghívására utalt, annak pontosítása nélkül, hogy az egy családi ünnepségre vonatkozott.

600

Márpedig a szóban forgó személyek tisztsége nem teszi lehetővé a 202. sz. sorban említett kiküldetés szabályszerűségének megállapítását.

601

Ezt az érvelést alkalmazni kell a 300. sz. sorban hivatkozott kiküldetésre, részben pedig a 362. sz. sorban szereplő kiküldetésre is, amennyiben K. Pinxten határidőnaplójából kitűnik, hogy ezek a kiküldetések belga személyiségek gyermekeinek esküvőire vonatkoztak.

602

K. Pinxten két megbízatása alatt a Számvevőszék tagjainál felmerült reprezentációs és fogadási költségek megtérítését a 7‑2004. sz. határozat szabályozta.

603

E határozat 2. cikke azon általános jellegű reprezentációs és fogadási költségek megtérítését írta elő, amelyek a tagoknál „mint valamely intézmény tagja minőségükben merülnek fel”.

604

E cikk ezenkívül úgy rendelkezett, hogy a megtérítés olyan nyilatkozatok benyújtása alapján történik, amelyek megjelölik a meghívás időpontját, a meghívott vendégek számát és a meghívott fő vendég tisztségét, valamint azokhoz csatolni kell a számlákat vagy egyéb, ezekkel egyenértékűnek tekintett írásos igazolásokat.

605

Az említett határozat 6. cikke egyébiránt kimondta, hogy az otthon tartott fogadások esetében a benyújtott igazoló dokumentumok erejéig térítik meg a felmerült költségeket.

606

E rendelkezésekből következik, hogy a reprezentációs és fogadási költségek megtérítését egyrészt igazoló dokumentumok benyújtásától, másrészt attól a feltételtől tették függővé, hogy e költségek a tag részéről a Számvevőszék tagja minőségében merültek fel.

607

A „reprezentációs és fogadási költségek” fogalmát a 2004. április 22‑i feljegyzés pontosította, amely a 7‑2004. sz. határozatot is kiegészítette.

608

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy bár e feljegyzés tárgyából az következik, hogy az önmagában nem vált ki kötelező joghatásokat, a Számvevőszék tagjainak a jelen ítélet 243. pontjában felidézett azon kötelezettségük teljesítése érdekében, hogy kifogástalan magatartást tanúsítsanak, megfelelően figyelembe kell venniük az említett feljegyzésben rögzített elveket.

609

Márpedig először is a 2004. április 22‑i feljegyzésből az következik, hogy a reprezentációs és fogadási költségek lényegében a Számvevőszék külső kapcsolatainak előmozdítását célozták, és a Számvevőszék tagjai különösen akkor képviselték a Számvevőszéket, ha ez utóbbi érdekében szakmai kapcsolatokat ápoltak az Unióban, a tagállamokban vagy harmadik országokban tisztségeket betöltő személyekkel.

610

E feljegyzés továbbá jelezte, hogy az egyes rendezvényekkel kapcsolatos kiadásoknak az esemény jelentőségéhez és a résztvevők státuszához kell igazodniuk.

611

Végül az említett feljegyzés előírta, hogy a Számvevőszék tagjai házastársainak és élettársainak, valamint a meghívott vendégeik házastársainak és élettársainak módjukban állt részt venni azokon a rendezvényeken, amelyek tekintetében reprezentációs és fogadási költségeket számoltak el. Ezzel szemben e tagok barátainak vagy személyes kapcsolataiknak magánjellegű meghívások tárgyát kellett képezniük, ami azt jelenti, hogy a meghívásukkal kapcsolatos költségeket az említett tagoknak kellett viselniük.

612

A 2004. április 22‑i feljegyzés 1. melléklete további iránymutatásokat adott a reprezentációs és fogadási költségekről.

613

E mellékletből különösen az tűnik ki, hogy a Számvevőszéken kívül felmerült költségeknek főszabály szerint az Unióban, a tagállamokban vagy harmadik országokban felsővezetői tisztségeket betöltő személyekre kellett vonatkozniuk, és a tag magánlakásán felmerült kiadások nem haladhatták meg az e célból szükséges mértéket.

614

E feljegyzés 2. melléklete egy formanyomtatványt tartalmazott, amely lehetővé tette a reprezentációs és fogadási költségek bejelentését, megjelölve a rendezvény napját, idejét, típusát és indokát, valamint a résztvevők számát és tisztségét.

615

A jelen ítélet 609–614. pontjából következik, hogy a reprezentáció vagy a fogadás oka, valamint a meghívott személy vagy személyek tisztsége képezte a 2004. április 22‑i feljegyzésben és annak 1. mellékletében a 7‑2004 határozat 2. cikkében foglalt feltétel konkretizálásához használt fő kritériumokat, amely utóbbi cikk szerint az ilyen költségek akkor téríthetők meg, ha azok a Számvevőszék tagja minőségben merültek fel.

616

Az egyedüli lényeges információk, amelyeket a 7‑2004. sz. határozatnak és a 2004. április 22‑i feljegyzés 2. mellékletének megfelelően e költségek megtérítése érdekében közölni kellett, szintén e két elemre vonatkoztak.

617

A K. Pinxten által megtéríteni kért reprezentációs és fogadási költségek felhasználásának igazolását tehát az említett tényezők alapján kell értékelni.

618

Ugyanakkor a bizonyítási terhet illetően meg kell állapítani, hogy amennyiben úgy tűnik, hogy a valamely személlyel fenntartott szakmai kapcsolatokhoz e személy tisztségére tekintettel a Számvevőszéknek érdeke fűződik, az e személyhez intézett meghívást szabályosnak kell tekinteni, kivéve ha a Számvevőszék olyan bizonyítékokat terjesztett elő, amelyek lehetővé teszik e meghívás magánjellegének megállapítását.

619

A jelen ítélet 427–438. pontjában kifejtett elemzés, amelynek tárgya a politikai vezetőkkel való találkozókra vonatkozó kiküldetések címén a kiküldetési költségek és a napidíjak kifizetése, érvényes az ilyen találkozókhoz kapcsolódó reprezentációs költségek megtérítését illetően is.

620

Egyrészt ugyanis a 2004. április 22‑i feljegyzésből kifejezetten kitűnik, hogy azok a költségek minősültek reprezentációs költségként elfogadható kiadásoknak, amelyek az Unióban, a tagállamokban vagy harmadik országokban felsővezetői tisztségeket betöltő személyeket, közöttük magas beosztású politikai vezetőket érintettek.

621

Másrészt, még ha a reprezentációs költségek felhasználása nem feltételezte az előzetes engedélyek megadását, az ilyen költségek rendszeres megtérítése, amennyiben azok a K. Pinxten által egyértelműen azonosított politikai vezetőknek címzett meghívásokhoz kapcsolódtak, azt bizonyítja, hogy a Számvevőszék gyakorolta a rendelkezésére álló mérlegelési jogkört abban az értelemben, hogy az ő érdekében állt, hogy a tagjai ilyen vezetőkkel szakmai kapcsolatokat tartsanak fenn.

622

Következésképpen a K. Pinxten által a politikai vezetőknek címzett meghívások címén felmerült reprezentációs költségek megtérítésére irányuló kérelmeket főszabály szerint nem lehet neki felróni, kivéve ha a Számvevőszék által benyújtott iratok bizonyítják, hogy a szóban forgó meghívás elkülöníthető volt a feladataitól.

623

A Számvevőszék állításával ellentétben a feladatok ilyen elkülöníthető jellegét a jelen ítélet 464–467. pontjában kifejtett indokok miatt nem lehet vélelmezni pusztán azon tény alapján, hogy a meghívott személy a szóban forgó politikai párt tagja.

624

Ilyen körülmények között, mivel a Számvevőszék nem terjeszt elő a szabálytalanság vonatkozásában további indokokat vagy bizonyítékokat, szabályosnak kell tekinteni azon reprezentációs költségek megtérítése iránti kérelmeket, amelyek olyan meghívások címén merültek fel, amelyeket az Európai Parlament tagjaihoz intéztek, és a 2., 14., 19., 24., 65., 257., 314., 323., 338., 350., 357., 382. és 408. sz. sorok jelölnek, amelyeket a belga kormány tagjaihoz intéztek, és amelyekre a 12., 23., 27., 57. és 168. sz. sorok vonatkoznak, valamint amelyeket a belga parlament képviselőihez intéztek, és a 23., 116., 117., 168., 171., 183., 184., 190., 194., 204., 218., 236., 276., 293., 294., 336., 354., 358., 367. és 381. sz. sorok említenek.

625

Bár kevésbé fontosak, az Európai Parlament valamely politikai csoportja vezetői kabinetjének egyik tagja vagy a belga kormány tagja kabinetjének egyik tagja által betöltött tisztségek kellően jelentősek ahhoz, hogy igazolják a 27., 63., 150. és 168. sz. sorban hivatkozott esetekben a K. Pinxten által igényelt visszatérítések szabályszerűségét. Ugyanez vonatkozik a 339. sz. sorban szereplő, a belga király kabinetfőnökéhez intézett meghívásra.

626

Ami a 89. és 111. sz. sorban szereplő költségeket illeti, az a tény, hogy a szóban forgó meghívásokat a belga kormány tagjainak címezték a szabadság időszaka alatt, nem bizonyítja a tekintetükben megfogalmazott költségtérítési kérelmek szabálytalanságát, mivel az a szabadság, amellyel a Számvevőszék valamely tagja rendelkezik annak érdekében, hogy a származási tagállamába utazzon ezen időszakok alatt, magában foglalja azt is, hogy ezen időszakok különösen kedvezőek az e tagállam vezetőivel való szakmai kapcsolatok fenntartására irányuló reprezentációs tevékenységek számára.

627

Ezenkívül, mivel a 7‑2004. sz. határozat 2. cikke csak azt követeli meg, hogy a reprezentációs költség felhasználásának igazolása céljából fel kell tüntetni a meghívott fő vendég nevét, egy további meghívott vendég jelenléte, akinek tisztsége önmagában nem igazolja ezt a kiadást, egy nemzeti parlamenti képviselővel vagy a belga kormány egyik tagjával való vacsora alkalmával, amelyre a 90., illetve a 281. sz. sor hivatkozik, nem elegendő a szóban forgó reprezentációs költségek megtérítése iránti valamennyi kérelem szabálytalanságának megállapításához.

628

Egyébiránt az, hogy K. Pinxten házastársa és a meghívott vendégeinek házastársai jelen voltak az Európai Parlament tagjaival tartott vacsorán, amelyre a 370. sz. sor vonatkozott, nem bizonyíthatja e vacsora magánjellegét, mivel – amint az a jelen ítélet 611. pontjából kitűnik – a 2004. április 22‑i feljegyzés kifejezetten lehetővé tette ezt a gyakorlatot.

629

Ezzel szemben, először is, a jelen ítélet 471. és 472. pontjában kifejtett okok miatt a reprezentációs költségek főszabály szerint nem merülhetnek fel érvényesen a tisztségükkel már nem rendelkező egykori magas beosztású politikai vezetőknek vagy helyi politikai vezetőknek címzett meghívókkal összefüggésben.

630

Ilyen szabálytalanságot kell megállapítani különösen a 15., 152., 201. és 253. sz. sorban említett reprezentációs költségek tekintetében, amelyek a belga parlament vagy belga kormány korábbi tagjaihoz intézett meghívásokhoz kapcsolódtak.

631

Ugyanez vonatkozik a 341. sz. sorban szereplő, egy egykori miniszterrel való vacsorára vonatkozó költségekre, amely szintén egy olyan kiküldetés célját képezte, amelynek szabálytalansága a jelen ítélet 424. pontjában nyert megállapítást.

632

Ezenkívül azon körülmény alapján, hogy a 302. sz. sorban említett költségek felmerülését olyan vacsora indokolta, amelyekre helyi képviselőket hívtak meg, megállapítható az e költségek megtérítése iránti kérelem szabálytalansága.

633

Másodszor, a K. Pinxten által politikai vezetőknek címzett meghívásokat követően benyújtott, reprezentációs költségek megtérítésére irányuló egyes kérelmeket szabálytalannak kell tekinteni annyiban, amennyiben e meghívások körülményei lehetővé teszik a K. Pinxten által gyakorolt, a negyedik kifogás első részének tárgyát képező politikai tevékenységhez való közvetlen kapcsolódásuk megállapítását.

634

Ez a helyzet a 16., 20. és 29. sz. sorban említett költségekre vonatkozó megtérítés iránti kérelmek esetében, amennyiben azok a K. Pinxten által a szóban forgó politikai pártbeli tisztségviselőként bemutatott személyekhez intézett meghívásokra vonatkoztak, akik tekintetében semmi nem utal arra, hogy egyébként magas politikai beosztásban lettek volna.

635

A 70. sz. sorban szereplő, az egyik európai biztos kabinetjének tagjával való ebédnek megfelelő költségek megtérítése iránti kérelmet szintén szabálytalannak kell tekinteni, mivel ezt az ebédet a szóban forgó politikai párt elnökségi ülését követően szervezték meg, és ezen ülés jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy azon mind e biztos, mind pedig K. Pinxten részt vett.

636

Ugyanez vonatkozik a 34., 54., 84., 85. és 88. sz. sorban hivatkozott költségek megtérítése iránti kérelmekre is, amelyek belga politikai vezetőknek, a szóban forgó politikai párt tagjainak címzett meghívókra vonatkoztak az e politikai párt által szervezett találkozók és ünnepi események mentén, amelyek esetében megállapítást nyert, hogy azokon K. Pinxten részt vett.

637

A 275. sz. sorban említett „hozzájárulás” megfizetésének reprezentációs költségként történő megtérítését, amely az e hozzájárulásra vonatkozó számlán szereplő információk alapján lehetővé tette a szóban forgó politikai párt által szervezett „politikai kávéház” rendezvényen való részvételt, szintén szabálytalannak kell tekinteni, mivel közvetlen kapcsolatban áll a K. Pinxten által folytatott politikai tevékenységgel.

638

A politikai vezetőktől eltérő személyekkel fennálló kapcsolatokkal összefüggő reprezentációs költségeket illetően meg kell állapítani, hogy mivel a Számvevőszéknek az ilyen költségek megtérítésére vonatkozó aktusai nem tartalmaznak kifejezett utalást a magán gazdasági szereplők, a képviseleti szervezetek vagy szövetségek vezetőire nézve, a jelen ítélet 476–515. pontjában a kiküldetési költségeket és napidíjakat illetően kimondott elvek értelemszerűen alkalmazandók az ilyen személyeknek címzett meghívások nyomán felmerült reprezentációs költségek K. Pinxten feladataihoz viszonyulásának értékelésére.

639

Ennek alapján meg kell állapítani, hogy a politikai vezetőktől eltérő személyeknek címzett meghívásokra vonatkozó tíz esetben a Számvevőszék nem tudta bizonyítani, hogy a reprezentációs költségek megtérítése iránt K. Pinxten által előterjesztett kérelmek olyan költségekre vonatkoztak, amelyek a részéről nem a Számvevőszék tagja minőségében merültek fel.

640

Így a 17. sz. sorban szereplő költségeket illetően, azt a meghívást, amelyet a Service public fédéral – Finances (szövetségi adóhivatal, Belgium) igazgatóságának egyik bizottságának elnöki tisztségével megbízott, magas beosztású közigazgatási tisztviselőnek címeztek, az ezen meghívás magánjellegére vonatkozó bizonyítékok hiányában úgy kell tekinteni, hogy ebbe a kategóriába esik.

641

A szóban forgó személyek tisztségére tekintettel e következtetés érvényes a 35., 373. és 374. sz. sorban szereplő reprezentációs költségeket illetően is, amelyek egy egyetem rektorának és egy nemzetközi szervezetnél vezetői feladatokat ellátó személynek címzett meghívásokra vonatkoztak.

642

Ugyanez érvényes a 28. és 290. sz. sorban szereplő költségekre is, mivel egy európai dimenziójú képviseleti csoport igazgatójához, illetve egy nemzetközi könyvvizsgáló cég vezetőjéhez intézett meghívások a jelen ítélet 495–497. és 515. pontjában szereplő megfontolások alapján kapcsolódhattak a Számvevőszék tagjának feladataihoz.

643

Ezenkívül a jelen ítélet 638. pontjában kifejtett megfontolásokra tekintettel egy ebédre és vacsorákra vonatkozó, az 56., 138., 284. és 382. sz. sorban említett költségek megtérítése iránti kérelmeket szabályosnak kell tekinteni, mivel a jelen ítélet 570–575. pontjában megállapításra került, hogy azon kiküldetések szabálytalanságát, amelyek során e költségek felmerültek, nem bizonyította a Számvevőszék.

644

Egyébiránt a Bizottság egyik tagjának kabinetfőnökével való, a 98. sz. sorban említett vacsorával kapcsolatban felmerült költségeket főszabály szerint a meghívott vendég által ellátott feladatokra tekintettel úgy kell tekinteni, mint amelyek a részéről a Számvevőszék tagja minőségében merültek fel.

645

A Számvevőszék által e tekintetben benyújtott bizonyítékok nem elegendőek azon állítása megalapozottságának megállapításához, amely szerint e vacsora magánjellegű volt.

646

Egyrészt, noha ezen intézmény a 2010. május 20‑i elektronikus levélváltásra hivatkozik, meg kell állapítani, hogy e levélváltásból kitűnik, hogy az abban említett pontos kérdéseket e vacsora előtt rendezték, és egyetlen bizonyíték sem utal arra, hogy azok képezték volna az említett vacsora célját.

647

Másrészt a Számvevőszék azon érve, amely szerint a szóban forgó vacsora költsége azt eredményezte, hogy a meghívott személy megsértette a személyzeti szabályzat 11. cikke alapján őt terhelő kötelezettségeket, semmi esetre sem bizonyítja e vacsora magánjellegét.

648

Ezzel szemben a politikai vezetőktől eltérő személyeknek címzett 26 meghívás esetében a K. Pinxten által előterjesztett, reprezentációs költségek megtérítésére irányuló kérelmeket szabálytalannak kell tekinteni.

649

Ugyanis a jelen ítélet 484., 487., 489. és 493. pontjában a 45., 251., 283., 287., 307. és 325. sz. sorban említett kiküldetések szabálytalanságával kapcsolatban tett megállapításokra tekintettel, amennyiben e kiküldetések célja magán gazdasági szereplők vezetőivel való találkozás volt, az e kiküldetések keretében felmerült reprezentációs költségek, amelyek megtérítését K. Pinxten kérte, nem tekinthetők úgy, mint amelyek a Számvevőszék tagja minőségben merültek fel.

650

Szintén szabálytalannak kell tekinteni az 13., 79., 115., 154., 178. és 318. sz. sorban említett reprezentációs költségekhez kapcsolódó megtérítés iránti kérelmeket is, amelyek gazdasági szereplők vagy a képviseleti szervezetek vezetőinek címzett meghívásokra vonatkoztak.

651

Ezenkívül az engedélyezett külső tevékenység keretében felmerült reprezentációs költségek per definitionem nem tekinthetők a Számvevőszék tagja minőségben felmerült költségeknek.

652

Márpedig a 385. sz. sorban szereplő vacsorát a K. Pinxten által, engedélyezett külső tevékenységként gyakorolt SBNL‑V elnöki tisztséghez kell kapcsolni, mivel egyrészt az e vacsorára meghívott személy tisztsége, amelyet a költségnyilatkozatban megadtak, az SBNL‑V által évente odaítélt fődíj finanszírozását biztosító alaphoz kapcsolódó feladataira utal, másrészt pedig a 2016. február 2‑i elektronikuslevél‑váltás lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az említett vacsora az „év európai fája” pályázat megszervezésének megbeszélésére irányult, amely közvetlen kapcsolatot mutat az SBNL‑V tevékenységi körével.

653

Az SBNL‑V és az ELO közötti, a jelen ítélet 525–528. pontjában említett kapcsolatokra tekintettel a 409. sz. sorban szereplő reprezentációs költségeket, amelyek az ELO főtitkára tiszteletére adott vacsorára vonatkoztak, szintén K. Pinxten SBNL‑V keretében végzett tevékenységéhez kell kapcsolni.

654

A reprezentációs költségek megtérítése iránti kérelem szabálytalanságát akkor is meg kell állapítani, ha az nem határozta meg egyértelműen a meghívott vendég tisztségét, és a jelen eljárás során K. Pinxten semmilyen további információt nem szolgáltatott e tekintetben.

655

Ilyen szabálytalanságot kell megállapítani a 39., 262. és 297. sz. sorban említett reprezentációs költségeket illetően az 585. és 587. pontban már szereplő megállapítások alapján, amelyek azon kiküldetések szabálytalanságára vonatkoznak, amelyek során e költségek felmerültek.

656

A 21. és 40. pontban hivatkozott reprezentációs költségek megtérítése iránti kérelmekben az ugyanazon meghívott vendég „tanulmányi igazgatói” vagy „igazgatói” tisztsége sem elegendő annak bizonyításához, hogy e költségek a Számvevőszék tagja minőségben merültek fel. Ugyanez vonatkozik a 37., 254. és 255. sz. sorban említett reprezentációs költségek megtérítése iránti kérelmekben alkalmazott „Dr Pr” és „Dr” címre.

657

Jóllehet a meghívott vendégek tisztsége pontosan meg van jelölve a 36. és 42. sz. sorban szereplő reprezentációs költségek megtérítése iránti kérelmekben, az, hogy egy kulturális intézmény igazgatójának vagy egy ügyésznek címzett meghívás K. Pinxten feladataihoz kapcsolódna, nem tekinthető bizonyítottnak.

658

A Számvevőszék által szolgáltatott bizonyítékok egyébként lehetővé teszik annak megállapítását, hogy egyes, olyan személyeknek címzett meghívások magánjellegűek, akiknek tisztsége főszabály szerint igazolhatta volna a reprezentációs költség felmerülését.

659

Ez a helyzet a Belga Királyság franciaországi nagykövetének címzett meghívó esetében, amely a 268. sz. sor tárgyát képezi, mivel az egy szőlőbirtokkal szomszédos étteremben szervezett vacsorára vonatkozott, miközben több elektronikus levél arra utal, hogy K. Pinxten, valamint a meghívott vendége e területre utazásának célja e szőlőbirtok meglátogatása volt.

660

A belga kormány egyik tagjához intézett meghívás esetében, amelyre a 404. sz. sor vonatkozik, a magánjelleget szintúgy bizonyítottnak kell tekinteni a jelen ítélet 592. pontjában tett megállapításokra tekintettel.

661

A Számvevőszék tagjaként betöltött két megbízatása során K. Pinxten tíz fogadást szervezett az otthonában, amelyek tekintetében reprezentációs költségek megtérítése iránti kérelmeket terjesztett elő, amelyeket a Számvevőszék a jelen eljárás keretében szabálytalannak tart.

662

Amint az a jelen ítélet 605. pontjából kitűnik, a 7‑2004. sz. határozat 6. cikke előírta, hogy az otthon tartott fogadások esetében a benyújtott igazoló dokumentumok erejéig térítik meg a felmerült költségeket.

663

A jelen ügyben a Számvevőszék által hivatkozott szabálytalanság nem a K. Pinxten által az otthonában szervezett fogadások címén visszatéríteni kért költségek túlzott jellegén, és nem is az e tekintetben benyújtott igazolások elégtelenségén, hanem kizárólag e fogadások feltételezett magánjellegén alapul.

664

Tekintettel arra, hogy a Számvevőszék belső szabályai nem tartalmaztak az ezen intézmény valamely tagjának otthonában szervezett fogadásokra vonatkozó különös feltételt, az ilyen fogadással kapcsolatban felmerült költségeket úgy kell tekinteni, mint amelyek az említett intézmény tagja minőségben merültek fel, amennyiben e fogadás lehetővé tette, hogy ugyanezen intézmény érdekében szakmai kapcsolatokat tartson fenn az említett fogadásra meghívott személyekkel.

665

Amint az a jelen ítélet 618. pontjából kitűnik, a Számvevőszék ilyen érdekének fennállását a jelen eljárás szempontjából főszabály szerint a K. Pinxten otthonában szervezett fogadásokra meghívott személyek tisztsége alapján kell értékelni.

666

A 2004. április 22‑i feljegyzés 1. mellékletében szereplő iránymutatásokból következik, hogy e meghívott vendégeknek többek között az Unióban, a tagállamokban vagy harmadik országokban felsővezetői tisztségeket betöltő személyeknek kellett lenniük. Abban az esetben, ha a Számvevőszék alkalmazottai az említett meghívottak között szerepeltek, megfelelő egyensúlyt kellett biztosítani ezen alkalmazottak és az ezen intézményen kívüli személyek között.

667

Ezenkívül, mivel ezen iránymutatásokból kitűnik, hogy a Számvevőszék tagja személyes barátainak és családtagjainak – házastársa vagy élettársa kivételével – magánmeghívás tárgyát kellett képezniük, az ilyen személyeknek az ezen intézmény egyik tagjának otthonában tartott fogadásra való meghívásával kapcsolatos költségeket az említett intézmény jogszerűen nem téríthette meg.

668

Egyébiránt a jelen ítélet 627. pontjában kifejtett okokból meg kell állapítani, hogy az a körülmény, hogy a 7‑2004. sz. határozat 2. cikke döntő szerepet biztosít a „meghívott fő vendég tisztségének”, azt jelenti, hogy a Számvevőszék valamely tagjának otthonában szervezett fogadáson egy vagy több olyan meghívott vendég jelenléte, akiknek a tisztsége önmagában nem volt alkalmas arra, hogy igazolja a fogadási költség felmerülését, nem alkalmas annak igazolására, hogy e fogadás összességében semmilyen kapcsolatban nem volt e tag feladataival.

669

Mivel a Számvevőszék belső szabályai nem határozzák meg egyértelműen az ilyen meghívottakra alkalmazandó szabályozást, amikor ők sem személyes barátok, sem pedig ezen intézmény érintett tagjának családtagjai nem voltak, a költségek megtérítése iránti kérelem megfogalmazása nem különbözteti meg e meghívottakat a többitől, de a különböző meghívottak tisztségéről teljes körű információkat tartalmaz, önmagában nem tekinthető relevánsnak annak értékelése szempontjából, hogy K. Pinxten megszegte‑e a hivatalából eredő kötelezettségeket.

670

Ebben az összefüggésben először is meg kell állapítani, hogy a K. Pinxten által a fogadási költségek megtérítése iránt benyújtott kérelmek főszabály szerint pontos információkat tartalmaztak az otthonában szervezett fogadásra meghívott minden egyes személyre vonatkozóan, így tehát több információt szolgáltattak, mint amelyeket a 7‑2004. sz. határozat 2. cikke megkövetel.

671

A Számvevőszék tehát az ügy teljes ismeretében értékelhette az e kérelmek tárgyát képező fogadási költségek szabályszerűségét, amikor e kérelmekről döntött.

672

Másodszor a Számvevőszék belső szabályainak alkalmazásában K. Pinxten házastársának és a meghívott személyek házastársainak a szóban forgó fogadások alkalmával való rendszeres jelenléte nem minősülhet szabálytalanságnak, illetve nem utalhat arra, hogy ezek a fogadások magánjellegűek voltak.

673

Harmadszor meg kell vizsgálni a 2015. április 28‑i levél relevanciáját.

674

A Számvevőszék szerint e levél szövege alapján általános jelleggel megállapítható, hogy a K. Pinxten otthonában szervezett fogadások valójában arra szolgáltak, hogy összehívja a barátait, és így semmilyen kapcsolatban nem álltak az ezen intézmény tagjaként ellátott feladataival.