–

a Patent‑ och registreringsverket képviseletében K. Isaksson, M. Nowicka és M. Ahlgren, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében K. Simonsson, É. Gippini Fournier, E. Ljung Rasmussen és G. Tolstoy, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 299., 25. o.) 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Patent‑ och registreringsverket (szellemi tulajdoni hivatal, Svédország, a továbbiakban: PRV) és Mats Hansson svéd állampolgár között a „ROSLAGSÖL” szómegjelölés nemzeti védjegyként történő lajstromozásának megtagadása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 2008/95 irányelv (4), (8), (10) és (11) preambulumbekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

[…]

[…]

[…]

4

A 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés

[…]

5

Ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja a következőket írja elő:

„(1)   A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha

[…]

6

Az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint:

„(1)   A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

[…]

7

Ugyanezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenység körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja:

[…]

8

A 2008/95 irányelvet 2019. január 15‑i hatállyal hatályon kívül helyezte a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 336., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 71., 325. o.; HL 2016. L 110., 5. o.), amely 2016. január 12‑én lépett hatályba. Az alapügy tárgyát képező lajstromozási kérelem időpontjára tekintettel a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a 2008/95 irányelv rendelkezéseire tekintettel kell vizsgálni.

9

A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) helyébe lépett, a[z európai uniós] védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.) 37. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„Ha a megjelölés megkülönböztetésre nem alkalmas olyan elemet tartalmaz, amelynek a megjelölés részeként történő feltüntetése következtében a védjegyoltalom terjedelme bizonytalanná válna, a[z Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)] az említett megjelölés védjegyként történő lajstromozását olyan nyilatkozat megtételéhez kötheti, amelyben a bejelentő kijelenti, hogy a megjelölés adott eleme tekintetében nem igényel védjegyoltalmat. Ezt a nyilatkozatot – az esetnek megfelelően – a[z európai uniós] védjegybejelentésről vagy a[z európai uniós] védjegy lajstromozásáról szóló közzétételi értesítéssel együtt kell meghirdetni.”

10

A 207/2009 tanácsi rendelet és a 40/94 tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95/EK bizottsági rendelet módosításáról, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) fizetendő díjakról szóló 2869/95/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 341., 21. o; helyesbítések: HL 2016. L 71., 322. o., HL 2016. L 110., 4. o.) hatályon kívül helyezte a 207/2009 rendelet említett 37. cikkének (2) bekezdését.

11

A varumärkeslagen (2010:1877) (a védjegyekről szóló, 2010. évi 1877. sz. törvény a továbbiakban: 2010. évi törvény) 1. fejezetének 6. cikke értelmében a védjegyhez kapcsolódó kizárólagos jog lajstromozással szerezhető meg.

12

A 2010. évi törvény említett 1. fejezete 10. cikke első albekezdésének 2. pontja úgy rendelkezik, hogy a lajstromozott védjegyhez fűződő kizárólagos jogból következően a védjegyjogosulton kívül senki nem használhat az engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt, ideértve az összetéveszthetőség azon esetét is, ha gondolati képzettársítás útján kapcsolják össze a megjelölés használóját és a védjegy jogosultját.

13

A 2010. évi törvény 2. fejezetének 5. cikke szerint a lajstromozás e fejezetben szereplő általános feltételei közül az egyik feltétel az, hogy a védjegynek az érintett áruk, illetve szolgáltatások tekintetében alkalmasnak kell lennie a megkülönböztetésre.

14

Az említett 2010. évi törvény 2. fejezete 8. cikkének 2. pontja szerint a védjegy nem lajstromozható, ha hasonló valamely azonos vagy hasonló árukra, illetve szolgáltatásokra vonatkozó korábbi védjegyhez, amennyiben összetéveszthetőség áll fenn, amely magában foglalja annak kockázatát is, hogy a védjegy használata azt a benyomást kelti, hogy kapcsolat áll fenn a védjegyet használó fél és a lajstromozott védjegy jogosultja között.

15

A 2010. évi törvény 2. fejezete 12. cikkének első bekezdése értelmében, abban az esetben, ha a védjegy önállóan nem lajstromozható elemet tartalmaz, és fennáll az egyértelmű kockázata annak, hogy a lajstromozás bizonytalanságot okoz a kizárólagos jog hatályát illetően, ezen elem a lajstromozáskor lemondó nyilatkozattal kifejezetten kizárható az oltalomból.

16

Az említett 12. cikk második bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha az adott elem később megfelel a lajstromozás feltételeinek, e rendelkezés értelmében ezen elem vagy a védjegy egésze új védjegybejelentéssel ilyen lemondó nyilatkozat nélkül lajstromozható.

17

2007‑ben a svéd Norrtelje Brenneri Aktiebolag gazdasági társaság a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 33. osztályba tartozó alkoholtartalmú italok vonatkozásában nemzeti védjegyként lajstromoztatta a következő ábrás és szómegjelölést (a továbbiakban: korábbi védjegy):

18

A lajstromozáshoz lemondó nyilatkozatot csatoltak, amelyben kikötötték, hogy „a lajstromozás nem biztosít kizárólagos jogot a »RoslagsPunsch« szóra”. Az említett nyilatkozatot a PRV kérte a korábbi védjegy lajstromozásának feltételeként, mivel a „Roslags” szó egy svédországi régióra utal, a „Punsch” szó pedig a lajstromozással érintett egyik árut írja le.

19

2015. december 16‑i beadványával M. Hanson a „ROSLAGSÖL” szómegjelölésnek a Nizzai Megállapodás szerinti 32. osztályba tartozó áruk, különösen alkoholmentes italok és sörök vonatkozásában, nemzeti védjegyként történő lajstromozását kérte a PRV‑től.

20

2016. július 14‑i határozatában a PRV azzal az indokkal utasította el a lajstromozási kérelmet, hogy ez a megjelölés összetéveszthető a korábbi védjeggyel. A PRV azt állapította meg, hogy az ütköző megjelölések a leíró jellegű „Roslags” szóval kezdődnek. Az a tény, hogy emellett más szavakat vagy ábrás elemeket is tartalmaznak, nem csökkenti a köztük fennálló hasonlóságot, mert a „Roslags” szó alkotja mindkét megjelölés domináns elemét. Másrészt a megjelölések olyan azonos vagy hasonló árukra vonatkoznak, amelyeket valószínűleg ugyanazokon az értékesítési csatornákon keresztül, ugyanannak az ügyfélkörnek árusítanak.

21

M. Hansson e határozattal szemben keresetet nyújtott be a Patent‑ och marknadsdomstolenhoz (szabadalmi és kereskedelmi bíróság, Svédország), és azzal érvelt, hogy a szóban forgó megjelölések között nem áll fenn összetéveszthetőség. A korábbi védjegyre vonatkozó lemondási nyilatkozatnak a keresetre gyakorolt hatásával kapcsolatban e bíróság előtt a PRV azzal érvelt, hogy a lemondó nyilatkozat révén az oltalomból kizárt védjegyelemet főszabály szerint megkülönböztető képességgel nem rendelkezőnek kell tekinteni. A jelen ügyben a korábbi védjegyet azért lajstromozták ilyen lemondó nyilatkozattal, mert az említett védjegy egy földrajzi terület nevét leíró elemet, nevezetesen a „Roslags” szót tartalmazza.

22

Ugyanakkor a PRV‑nek a földrajzi nevek nem megkülönböztető jellegére vonatkozó gyakorlata időközben megváltozott, különösen az 1999. május 4‑iWindsurfing Chiemsee ítélet (C‑108/97 és C‑109/97, EU:C:1999:230) 31. és 32. pontjában foglaltak végrehajtására tekintettel. A „Roslags” szó most már önmagában véve is lajstromozható védjegyként, és megkülönböztető képességgel rendelkezik az adott ügyben szereplő áruk tekintetében, így akár domináns is lehet a korábbi védjegy által keltett összbenyomásban. Az ütköző megjelölések átfogó értékeléséből ezért az következik, hogy a közös „Roslags” elem az érintett fogyasztói körben azt a benyomást keltheti, hogy a megjelölésekkel érintett áruk kereskedelmi származása azonos.

23

A Patent‑ och marknadsdomstolen (szabadalmi és kereskedelmi bíróság) a PRV által képviselt állásponttal szemben helyt adott M. Hansson keresetének, jóváhagyta a megjelölésének védjegyként való lajstromozását, és megállapította az összetéveszthetőség hiányát. Ez a bíróság azt is kimondta, hogy a lemondó nyilatkozat ellenére az abban foglalt kifejezéseket is figyelembe kell venni az összetéveszthetőség értékelése során, mivel kihatással lehetnek a korábbi védjegy által keltett összbenyomásra, és ezáltal a korábbi védjegy oltalmának terjedelmére. Az említett bíróság szerint a lemondó nyilatkozat annak pontosítására irányult, hogy a korábbi védjegy lajstromozásából eredő kizárólagos jog nem vonatkozik a lemondó nyilatkozatban szereplő kifejezésekre.

24

A PRV fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság határozatával szemben a Svea hovrätt, Patent och marknadsöverdomstolen (stockholmi fellebbviteli bíróság mint szabadalmi és kereskedelmi fellebbviteli bíróság, Svédország) előtt.

25

Ez a bíróság kifejti, hogy véleménye szerint a 2008/95 irányelv és az ahhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlat azt támasztja alá, hogy a nemzeti védjegyek oltalmára vonatkozó anyagi jogi szabályokat főszabály szerint uniós szinten teljes mértékben összehangolták, míg az eljárási szabályok a tagállamok hatáskörébe tartoznak. Ezért azt kérdezi, hogy „eljárási szabálynak” tekinthető‑e a lemondó nyilatkozat benyújtását lehetővé tévő nemzeti rendelkezés, annak ellenére, hogy módosítja azon szempontokat, amelyek alapján le kell folytatni az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetéveszthetőség vizsgálatára irányuló átfogó értékelést.

26

E tekintetben azt a kérdést teszi fel, hogy ezt a rendelkezést – különösen a Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlatára tekintettel, amely szerint az összetéveszthetőség értékelésének összbenyomáson kell alapulnia, és a fogyasztók észlelése meghatározó szerepet játszik az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél – úgy kell‑e értelmezni, hogy a lemondó nyilatkozat befolyásolhatja ezt az értékelést, azáltal hogy a korábbi védjegy lajstromozásakor a védjegy egyik elemét a lemondó nyilatkozattal kifejezetten kizárták az oltalomból, és ezért az összbenyomás vizsgálata során kisebb jelentőséget kell tulajdonítani ennek az elemnek, mint ilyen lemondó nyilatkozat hiányában.

27

Ha a 2008/95 irányelvvel ellentétes lenne ez a megközelítés, akkor felmerül a kérdés, hogy megengedi‑e az irányelv, hogy a lemondó nyilatkozat azzal a hatással járjon, hogy azt az elemet, amelyre vonatkozik, úgy kelljen tekinteni, mint amelyre nem vonatkozott a korábbi védjegy lajstromozása, és amelyre így nem terjedt ki a korábbi védjegy által biztosított oltalom, ezért kizárható az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetéveszthetőség vizsgálatából. A kérdést előterjesztő bíróság szerint úgy tűnik, hogy ezt a megközelítést követte az EUIPO a 207/2009 rendelet 37. cikke (2) bekezdésének alkalmazásakor.

28

E bíróság továbbá ismerteti, hogy a nemzeti bíróságok ítélkezési gyakorlata nem egységes azzal kapcsolatban, hogy milyen hatást gyakorol a nemzeti jog szerinti lemondó nyilatkozat az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetéveszthetőség vizsgálatára.

29

E körülmények között a Svea hovrätt, Patent‑ och marknadsöverdomstolen (stockholmi fellebbviteli bíróság mint szabadalmi és kereskedelmi fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

30

A kérdést előterjesztő bíróság együttesen vizsgálandó kérdései lényegében arra irányulnak, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2008/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját, mint amellyel ellentétes az azzal a hatással járó lemondó nyilatkozatról rendelkező nemzeti szabályozás, hogy az összetett védjegy azon elemét, amelyre ez a nyilatkozat vonatkozik, ki kell zárni az e rendelkezés értelmében vett összetéveszthetőség fennállásának megállapítása szempontjából releváns tényezők vizsgálatából, vagy eleve mindig csekély jelentőséget kell tulajdonítani neki e vizsgálat során.

31

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a védjegy alapvető funkciója abban áll, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve ezáltal számára, hogy ezen árut vagy szolgáltatást az összetévesztés veszélye nélkül megkülönböztesse a máshonnan származóktól (lásd ebben az értelemben: 2004. szeptember 16‑iSAT.1 kontra OHIM ítélet, C‑329/02 P, EU:C:2004:532, 23. pont; 2017. június 8‑iW. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítélet, C‑689/15, EU:C:2017:434, 41. pont).

32

A 2008/95 irányelv, amelyet 1. cikke szerint minden olyan áruvédjegyre és szolgáltatási védjegyre alkalmazni kell, amely a tagállamok valamelyikében lajstromozás vagy védjegybejelentés tárgyát képezi, (4), (6), (8) és (10) preambulumbekezdése értelmében azokat a nemzeti rendelkezéseket harmonizálja, amelyek a legközvetlenebb hatást gyakorolják a belső piac működésére. Az említett preambulumbekezdésekben foglaltaknak megfelelően alapvető fontosságú e célból annak biztosítása, hogy a lajstromozott védjegyek valamennyi tagállam jogrendszerében azonos oltalmat élvezzenek, és hogy a lajstromozott védjegyek megszerzésének feltételei valamennyi tagállamban alapvetően azonosak legyenek, a tagállamok ugyanakkor szabadon határozhatják meg a – például az említett védjegyek lajstromozásával kapcsolatos – eljárásjogi rendelkezéseket.

33

E tekintetben a 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja azt tartalmazza, hogy a védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. Ez alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében olyan megjelölést használ, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a lajstromozott védjegyhez.

34

A 2008/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölést a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt a fogyasztók a korábbi védjeggyel összetéveszthetik; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

35

Az említett rendelkezések ily módon a korábbi védjegyek jogosultjai egyéni érdekeinek védelmére, és – összetéveszthetőség esetén – a védjegy származást jelölő funkciójának biztosítására irányulnak (lásd ebben az értelemben: 2005. október 6‑iMedion ítélet, C‑120/04, EU:C:2005:594, 24–26. pont; 2015. október 22‑iBGW ítélet, C‑20/14, EU:C:2015:714, 26. pont).

36

Ugyanakkor sem ezek a rendelkezések, sem a 2008/95 irányelv egyéb rendelkezései nem tartalmaznak olyan kötelezettséget vagy tilalmat a tagállamok számára, hogy a nemzeti jogukban azt előíró rendelkezéseket vezessenek be, hogy a megjelölés védjegyként való lajstromozásához lemondó nyilatkozat mellékelhető. Ugyanezen rendelkezések azt sem pontosítják, hogy az ilyen nyilatkozat milyen hatást gyakorol az említett irányelv értelmében vett összetéveszthetőség vizsgálatára.

37

Ilyen körülmények között meg kell állapítani – ahogyan ezt a főtanácsnok is tette indítványának 22. és 24. pontjában –, hogy főszabály szerint a tagállamok a nemzeti jogukban továbbra is szabadon előírhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek engedélyezik a lemondó nyilatkozatnak a megjelölés védjegyként történő lajstromozásával egyidejűleg történő feltüntetését, és amelyek szerint az ilyen nyilatkozatokat a bejelentő önként vagy a lajstromozásért felelős nemzeti hivatal kérésére is benyújthatja, amennyiben ezek a nyilatkozatok nem veszélyeztetik a 2008/95 irányelvben foglalt rendelkezések hatékony érvényesülését, különösen pedig a korábbi védjegy jogosultjai számára az olyan védjegyek lajstromozásával szemben nyújtott védelmet, amelyek a fogyasztók vagy a végső felhasználók számára összetéveszthetőségre adhatnak okot.

38

Ezen túlmenően az ilyen nyilatkozatok hatásai nem kérdőjelezhetik meg a 2008/95 irányelvvel elérni kívánt, az irányelv (8) és (10) preambulumbekezdésében szereplő azon célokat, amelyek annak biztosítására irányulnak, hogy a lajstromozott védjegyhez fűződő jogok megszerzése főszabály szerint valamennyi tagállamban azonos feltételeknek legyen alárendelve, és hogy a tagállamok jogszabályai ugyanazt az oltalmat nyújtsák a védjegyeknek (lásd analógia útján: 2007. április 26‑iBoehringer Ingelheim és társai ítélet, C‑348/04, EU:C:2007:249, 58. és 59. pont; 2014. június 19‑iOberbank és társai ítélet, C‑217/13 és C‑218/13, EU:C:2014:2012, 66. és 67. pont; 2011. szeptember 22‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑482/09, EU:C:2011:605, 30. és 32. pont).

39

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság szerint a nemzeti jog által előírt lemondó nyilatkozatnak három hatása lehetséges a 2008/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetéveszthetőség vizsgálatára. E bíróság szerint a nemzeti jog első értelmezése az, hogy az összetett védjegynek a lemondó nyilatkozat tárgyát képező elemét ki kell zárni az összetéveszthetőség vizsgálatából. A nemzeti jog második értelmezése szerint ezt az elemet figyelembe kell venni a vizsgálat során, azonban még abban az esetben is csak korlátozott jelentőséget kell tulajdonítani neki, ha az említett védjegy megkülönböztető és domináns elemének minősül. A harmadik értelmezés pedig lényegében az lenne, hogy ezt az elemet a Bíróságnak az összetéveszthetőség vizsgálatára vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatában kialakított elveknek megfelelően kell figyelembe venni az említett vizsgálat során.

40

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy fennáll a 2008/95 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetévesztés veszélye, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak (lásd ebben az értelemben: 1998. szeptember 29‑iCanon ítélet, C‑39/97, EU:C:1998:442, 29. pont; 2014. május 8‑iBimbo kontra OHIM ítélet, C‑591/12 P, EU:C:2014:305, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az összetéveszthetőség értékelése számos tényezőtől függ, különösen a védjegy piaci ismertségétől, attól a képzettársítástól, amelyet a használt vagy védjegyként lajstromozott megjelölés előidézhet, valamint a védjegy és a megjelölés közötti, illetve a velük megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékétől. Ezért az összetévesztés veszélyét átfogóan kell értékelni, figyelembe véve az ügy valamennyi releváns tényezőjét (lásd ebben az értelemben: 1998. szeptember 29‑iCanon ítélet, C‑39/97, EU:C:1998:442, 16. pont; 1999. június 22‑iLloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, C‑342/97, EU:C:1999:323, 18. pont; 2008. április 10‑iadidas és adidas Benelux ítélet, EU:C:2008:217, 29. pont).

42

E tényezők között szerepel a korábbi védjegy megkülönböztető képessége is, amely meghatározza az oltalmának terjedelmét. A Bíróság ugyanis korábban már megállapította, hogy az összetéveszthetőség annál nagyobb, minél erőteljesebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége (lásd ebben az értelemben: 2016. november 8‑iBSH kontra EUIPO ítélet, C‑43/15 P, EU:C:2016:837, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Az összetéveszthetőség átfogó értékelése bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a figyelembe vett tényezők, és különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva. Az ezen tényezők közötti kölcsönös függőség a 2008/95 rendelet (11) preambulumbekezdésében jut kifejezésre, amely szerint a „hasonlóság” fogalmát az összetéveszthetőséggel összefüggésben kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 1998. szeptember 29‑iCanon ítélet, C‑39/97, EU:C:1998:442, 17. pont; 1999. június 22‑iLloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, C‑342/97, EU:C:1999:323, 19. pont).

44

Hasonlóképpen a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az a tény, hogy egy védjegy csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik, még nem zárja ki az összetéveszthetőség fennállását, különösen ha az érintett megjelölések, illetve a jelölt áruk és szolgáltatások hasonlítanak egymásra (lásd ebben az értelemben: 2016. november 8‑iBSH kontra EUIPO ítélet, C‑43/15 P, EU:C:2016:837, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

Ennél az értékelésnél az ütköző védjegyek vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóságát illetően a védjegye. Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az játszik meghatározó szerepet, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója hogyan érzékeli a védjegyeket. Az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (lásd ebben az értelemben: 1997. november 11‑iSABEL ítélet, C‑251/95, EU:C:1997:528, 23. pont; 1999. június 22‑iLloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, C‑342/97, EU:C:1999:323, 25. pont; 2015. október 22‑iBGW ítélet, C‑20/14, EU:C:2015:714, 35. pont).

46

Ezekre az elvekre és a jelen ítélet 40–45. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel elsőként azt kell megállapítani, hogy a nemzeti jog által előírt olyan lemondó nyilatkozat, amely az összetett védjegy azon elemét, amelyre ez a nyilatkozat vonatkozik, annak leíró vagy nem megkülönböztető jellege miatt kizárja a 2008/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség fennállásának megállapítása szempontjából releváns tényezők vizsgálatából, összeegyeztethetetlen az e rendelkezésben foglalt követelményekkel.

47

A vizsgálatból való kizárás ugyanis az ütköző megjelölések közötti hasonlóság és a korábbi védjegy megkülönböztető képességének helytelen megítéléséhez vezethet, ami az említett 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség megváltozott átfogó értékelését eredményezné, főként mivel ezek a tényezők – ahogyan ez a jelen ítélet 43. pontjában is szerepel –kölcsönösen függenek egymástól, ez a kölcsönös függőség pedig – ahogyan erre indítványának 41. pontjában a főtanácsnok is rámutatott – arra irányul, hogy az összetéveszthetőség teljes körű értékelése a lehető legteljesebb módon megfeleljen az érintett fogyasztói kör tényleges érzékelésének.

48

Először is az ütköző megjelölések közötti hasonlóság értékelésével kapcsolatban emlékeztetni kell, hogy azt nem lehet úgy elvégezni, hogy az összetett védjegynek csupán az egyik alkotóelemét veszik figyelembe és hasonlítják össze a másik védjeggyel. Éppen ellenkezőleg, az összehasonlítást a szóban forgó védjegyek mindegyikét egészében tekintve, különösen megkülönböztető és domináns elemeiket figyelembe véve kell megvizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2015. október 22‑iBGW ítélet, C‑20/14, EU:C:2015:714, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

Ezért a megjelölést alkotó elemeket és az érintett fogyasztói kör által érzékelt relatív súlyukat minden egyes esetben meg kell vizsgálni ahhoz, hogy az adott ügy sajátos körülményeinek függvényében meg lehessen állapítani, milyen összbenyomás maradt meg az érintett fogyasztói kör emlékezetében a szóban forgó megjelölésekről (lásd ebben az értelemben: 2014. május 8‑iBimbo kontra OHIM ítélet, C‑591/12 P, EU:C:2014:305, 34. és 36. pont). Nem lehet ezért általánosságban előre kijelenteni, hogy az ütköző megjelölések leíró elemeit ki kell zárni a megjelölések között fennálló hasonlóság értékeléséből (lásd e tekintetben: 2015. május 7‑iAdler Modemärkte kontra OHIM végzés, C‑343/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:310, 38. pont).

50

Másodszor, a korábbi védjegy megkülönböztető képességével kapcsolatban a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a megkülönböztető képesség meghatározása elsősorban a védjegy önmagában rejlő tulajdonságaitól függ, köztük azon áruk vagy szolgáltatások leíró elemeinek meglététől vagy hiányától, amelyek tekintetében az említett védjegyet lajstromozták (lásd ebben az értelemben: 1999. június 22‑iLloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, C‑342/97, EU:C:1999:323, 20., 22. és 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

Márpedig, ahogyan a főtanácsnok indítványának 43. pontjában rámutatott, a megjelölés azon képességét, hogy egy adott vállalkozástól származóként azonosítsa azokat az árukat vagy szolgáltatásokat, amelyek vonatkozásában védjegyként lajstromozták, a megjelölés egészéhez viszonyítva, tehát az összes alkotóelemére tekintettel kell értékelni, és így a korábbi védjegy egyik elemének a védjegy megkülönböztető képességének vizsgálatából történő kizárása befolyásolhatja a védjegyoltalom terjedelmét.

52

Másodikként azt kell megállapítani, hogy a jelen ítélet 48–51. pontjában kifejtettekhez hasonló indokok miatt a nemzeti jog által előírt, olyan lemondó nyilatkozat, amely az összetett védjegy azon elemét, amelyre ez a nyilatkozat vonatkozik, eleve mindig megkülönböztetésre alkalmatlannak tulajdonítja, és ezért az csupán csekély jelentőséggel bír a 2008/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség vizsgálata során, szintén összeegyeztethetetlen az e rendelkezésben foglalt követelményekkel.

53

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az összetett védjegy leíró jellegű, megkülönböztetésre nem vagy kevésbé alkalmas elemek – függetlenül attól, hogy a jelen ügyben szereplőhöz hasonló lemondó nyilatkozat tárgyát képezik‑e – rendszerint kisebb súllyal esnek latba a megjelölések hasonlóságának vizsgálata során, mint a nagyobb megkülönböztető képességgel rendelkező elemek, amelyek nagyobb eséllyel lehetnek dominánsak a védjegy által keltett összbenyomásban (lásd e tekintetben: 1997. november 11‑iSABEL ítélet, C‑251/95, EU:C:1997:528, 23. pont; 2006. április 27‑iL’Oréal kontra OHIM végzés, C‑235/05 P, EU:C:2006:271, 43. pont).

54

A Bíróság mindazonáltal pontosította, hogy az egyes megjelöléseknek az általuk keltett összbenyomás meghatározására vonatkozóan a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint megkövetelt egyedi értékelését az adott ügy sajátos körülményeitől függően kell elvégezni, és ezért nem lehet általános vélelmeket vonatkoztatni rá (lásd ebben az értelemben: 2014. május 8‑iBimbo kontra OHIM ítélet, C‑591/12 P, EU:C:2014:305, 36. pont).

55

Másodszor, abban az esetben, ha a korábbi védjegy és a bejelentetni kívánt megjelölés egy megkülönböztetésre kevésbé alkalmas vagy a szóban forgó árukra és szolgáltatásokra tekintettel leíró jellegű elemben egyezik, akkor a 2008/95/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség átfogó értékelése során gyakran kétségkívül nem állapítható meg az összetéveszthetőség fennállása. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából azonban az következik, hogy az ilyen összetéveszthetőség fennállásának megállapítása az e tekintetben releváns tényezők egymástól való kölcsönös függése miatt nem zárható ki minden esetben előre (lásd e tekintetben: 2012. november 29‑iHrbek kontra OHIM ítélet, C‑42/12 P, nem tették közzé, EU:C:2012:765, 63. pont; 2016. november 8‑iBSH kontra EUIPO ítélet, C‑43/15 P, EU:C:2016:837, 48. pont és 61–64. pont).

56

Az előzőekből következően az, hogy egy összetett védjegy lemondó nyilatkozattal érintett elemét megkülönböztetésre alkalmatlannak minősítenek, és ezért a 2008/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség átfogó vizsgálata során csekély jelentőséget tulajdonítanak neki, egyes esetekben valóban megfelelhet a szóban forgó megjelölés érintett fogyasztói kör általi érzékelésének. Nem állapítható azonban meg, hogy minden esetben feltétlenül ez a helyzet áll fenn, és ezért az ilyen hatással járó lemondó nyilatkozat olyan megjelölések lajstromozását eredményezheti, amelyek e rendelkezés értelmében összetéveszthetőséget idézhetnek elő az érintett fogyasztói körben.

57

Harmadszor azt kell hangsúlyozni, hogy a jelen ítélet 46. és 52. pontjában foglalt értelmezést nem kérdőjelezi meg az a körülmény, hogy az alapügy tárgyát képező lemondó nyilatkozatban szereplő elem a nemzeti jog alapján, leíró jellege miatt ki van zárva a lajstromozott védjegyek számára biztosított oltalomból, és ezért a 2008/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség fennállásának megállapítása szempontjából releváns tényezők vizsgálata során történő figyelembevétele olyan védelmet nyújt számára, amely az említett irányelv rendszerében nem illetné meg.

58

Az összetéveszthetőség fennállására vonatkozóan tett megállapítás ugyanis kizárólag az elemek bizonyos kombinációjának oltalomképességét eredményezi, anélkül hogy önmagában oltalomképessé tenné az e kombináció részét képező, leíró jellegű elemet (lásd analógia útján: 2010. január 15‑iMesser Group kontra Air Products and Chemicals végzés, C‑579/08 P, nem tették közzé, EU:C:2010:18, 73. pont; 2014. január 30‑iIndustrias Alen kontra The Clorox Company végzés, C‑422/12 P, EU:C:2014:57, 45. pont). Következésképpen az összetett védjegy jogosultja nem igényelhet kizárólagos jogot az említett védjegynek csak az egyik elemére vonatkozóan, függetlenül attól, hogy ez az elem szerepel‑e egy nemzeti jog által előírt lemondó nyilatkozatban.

59

Egyébiránt – ahogyan erre indítványának 26. és 50. pontjában a főtanácsnok is rámutatott – a 2008/95 irányelv elegendő garanciát nyújt egyrészt annak biztosítására, hogy a kizárólag az azon áruk vagy szolgáltatások kategóriái tekintetében leíró jellegű megjelölésekből vagy jelzésekből álló megjelölések, amelyek tekintetében a lajstromozást kérik, az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján ne részesülhessenek védjegyoltalomban, vagy a törlésüknek legyen helye, és így más gazdasági szereplők számára is szabadon használhatók legyenek.

60

Másrészt az említett irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint, ha egy megjelölést érvényesen védjegyként lajstromoznak, akkor a védjegyoltalom által biztosított kizárólagos jog alapján a jogosult – bizonyos feltételek mellett – nem tilthat el harmadik személyeket attól, hogy gazdasági tevékenység körében használjanak az érintett áruk és szolgáltatások tekintetében leíró jellegű jelzéseket (lásd e tekintetben: 1999. május 4‑iWindsurfing Chiemsee ítélet, C‑108/97 és C‑109/97, EU:C:1999:230, 25. és 28. pont; 2008. április 10‑iadidas és adidas Benelux ítélet, C‑102/07, EU:C:2008:217, 46. és 47. pont; 2011. március 10‑iAgencja Wydawnicza Technopolkontra OHIM ítélet, C‑51/10 P, EU:C:2011:139, 59–62. pont).

61

Ezenkívül tisztázni kell, hogy az említett értelmezés a 2008/95 irányelv által kitűzött, a jelen ítélet 32. pontjában hivatkozott célok elérésére való törekvés keretei közé illeszkedik, mivel annak biztosítására irányul, hogy a lajstromozott nemzeti védjegyek számára az összetéveszthetőséggel szemben nyújtott védelmet minden tagállamban azonos feltételek mellett, ezáltal egységes módon biztosítsák, tekintettel különösen arra, hogy számos tagállam nem rendelkezik a megjelölések ilyen nyilatkozatokkal együtt történő, védjegyként való lajstromozásáról, és az ezen nyilatkozatok bejegyzési feltételei és joghatásai az egyes tagállami jogszabályokban eltérőek.

62

A fenti megállapítások összességére tekintettel a 2008/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, mint amellyel ellentétes az azzal a hatással járó lemondó nyilatkozatról rendelkező nemzeti szabályozás, hogy az összetett védjegy azon elemét, amelyre ez a nyilatkozat vonatkozik, ki kell zárni az e rendelkezés értelmében vett összetéveszthetőség fennállásának megállapítása szempontjából releváns tényezők átfogó vizsgálatából, vagy eleve mindig csekély jelentőséget kell tulajdonítani neki e vizsgálat során.

63

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, mint amellyel ellentétes az azzal a hatással járó lemondó nyilatkozatról rendelkező nemzeti szabályozás, hogy az összetett védjegy azon elemét, amelyre ez a nyilatkozat vonatkozik, ki kell zárni az e rendelkezés értelmében vett összetéveszthetőség fennállásának megállapítása szempontjából releváns tényezők átfogó vizsgálatából, vagy eleve mindig csekély jelentőséget kell tulajdonítani neki e vizsgálat során.