1

Az Európai Bizottság 2013. június 24‑én a C(2013) 3496 végleges határozatban (a továbbiakban: a kölcsönt megadó határozat) Euratom‑kölcsönt nyújtott az ukrán Nemzeti Energiatermelési Vállalatnak (Energoatom) az ukrán atomreaktorok biztonságának javítását célzó program javára. E kölcsönt az ukrán kormány biztosította.

2

A kölcsönt megadó határozatot az 1994. március 21‑i 94/179/Euratom‑határozattal (HL 1994. L 84., 41. o.) módosított, az atomerőművek finanszírozásához való hozzájárulás céljából nyújtott Euratom‑kölcsönökre vonatkozó szerződéskötésnek a Bizottság részére történő engedélyezéséről szóló, 1977. március 29‑i 77/270/Euratom tanácsi határozat (HL 1977. L 88., 9. o.) alapján fogadták el. E határozat 1. cikke értelmében a Bizottság jogosult arra, hogy az Európai Atomenergia‑közösség nevében a Tanács által meghatározott összegek korlátai között kölcsönökre vonatkozó szerződéseket kössön, mely kölcsönök bevételeit kölcsönök formájában a mellékletben felsorolt különböző harmadik országok – ezek között Ukrajna – nukleáris létesítményei biztonságának és hatékonyságának a megerősítését célzó projektek finanszírozására fordítják.

3

A felperes, a CEE Bankwatch Network nem kormányzati szervezetek szövetsége, amely a cseh jog alapján jött létre. E szövetségnek az alapító okirata értelmében az a feladata, hogy ellenőrizze az e régióban működő nemzetközi pénzügyi intézmények tevékenységét, és abban az esetben, ha ez lehetséges, elősegítse a politikáiknak és a projektjeiknek az olyan helyettesítésére vonatkozó megoldásokat, amelyek környezetvédelmi, szociális és gazdasági szempontból tartósak. A székhelye Prágában (Cseh Köztársaság) található.

4

A felperes 2015. november 6‑án és 7‑én az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) 6. cikkének (1) bekezdése alapján kérte a Bizottságtól, hogy tegye számára hozzáférhetővé a kölcsönt megadó határozatra vonatkozó különböző dokumentumokat.

5

A hozzáférés iránti kérelem öt dokumentumra, illetve dokumentumkategóriára vonatkozott:

6

A Bizottság a 2015. december 21‑i levélben az elé terjesztett kérelemre a következőképpen válaszolt:

7

A felperes 2016. január 19‑i levelében az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján megerősítő kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz annak érdekében, hogy ezen intézmény felülvizsgálja az álláspontját a hozzáférés iránti kérelem 1., 2., 3. és 4. pontjában szereplő dokumentumokat érintően. Ezzel szemben nem terjesztett elő kérelmet az 5. pontot érintően. A felperes a megerősítő kérelmében az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (HL 2006. L 264., 13. o.) hivatkozott.

8

A Bizottság 2016. február 9‑én az 1049/2001 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének megfelelően 15 munkanappal meghosszabbította a válaszadási határidőt. A 2016. március 1‑jei levélben ismét meghosszabbította a megerősítő kérelemre való válaszadásra nyitva álló határidőt.

9

A Bizottság a 2016. április 15‑i C(2016) 2319 final határozatban (a továbbiakban: megtámadott határozat) válaszolt a megerősítő kérelemre. A megtámadott határozatban először is megállapította, hogy a 1367/2006 rendelet a jelen ügyre nem alkalmazható.

10

A hozzáférés iránti kérelem 1. pontját (kölcsönszerződés) érintően megerősítette azt a döntését, hogy kizárólag részleges hozzáférést biztosít a kölcsönszerződéshez, és e hozzáférés a dokumentumban foglalt környezetvédelmi és szociális rendelkezésekre korlátozódik. Úgy vélte, hogy a szerződés többi része nem tehető hozzáférhetővé egyrészt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának első francia bekezdésében előírt, a közérdeknek a nemzetközi kapcsolatok tekintetében való védelmét érintő kivétel alapján, és másrészt az ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében előírt, a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivétel alapján.

11

A hozzáférés iránti kérelem 2. pontja (szolgálatközi konzultációk és a kölcsön első részletének a kifizetésekor végzett értékelést érintő bizonyítékok) tekintetében a Bizottság hozzáférhetővé tett három dokumentumot: a Bizottság környezetvédelmi főigazgatósága által a gazdasági és pénzügyi főigazgatóságának küldött, 2014. október 24‑i feljegyzést, és az Energoatom által a környezetvédelmi főigazgatóságnak küldött, 2014. július 31‑i levelet. A Bizottság ugyanakkor az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában a magánéletnek és a magánszemélyek becsületének a védelmére vonatkozóan előírt kivételre hivatkozva ezen dokumentumok közül valamennyi esetében megtagadta az említett személyek nevének, címének és aláírásának a hozzáférhetővé tételét.

12

A hozzáférés iránti kérelem 3. pontját (a Bizottság és Ukrajna közötti hivatalos kommunikáció) érintően a Bizottság megerősítette, hogy a környezetvédelmi főigazgatóságnak a 2015. december 21‑i levélben már megküldött két levelén kívül nem létezik más olyan kommunikáció, amely e kategóriába tartozna.

13

A hozzáférés iránti kérelem 4. pontját (az EBB ajánlása) érintően a Bizottság hozzáférhetővé tette az EBB ajánlását, de úgy vélte, hogy e hozzáférést korlátozni kell. E tekintetben ismét az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében előírt, a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivételre hivatkozott. A megtámadott határozatban azzal érvelt továbbá, hogy a dokumentum bizonyos részei, amelyek esetében a hozzáférést megtagadta, megismétlik a kölcsönszerződés rendelkezéseit, amelyekkel kapcsolatban álláspontja szerint már bizonyította, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené a kereskedelmi érdekeit, valamint az Energoatom kereskedelmi érdekeit.

14

A hozzáférés iránti kérelem 5. pontja (a két atomreaktor élettartamának a meghosszabbítására vonatkozó közlemények) tekintetében a Bizottság megerősítette, hogy nincs a birtokában olyan dokumentum, amely az álláspontja szerint releváns lenne a kérelem teljesítéséhez.

15

Végezetül a Bizottság megállapította, hogy a jelen ügyben nem áll fenn az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, olyan nyomós közérdek, amely igazolná a kölcsönszerződésnek és az EBB ajánlásának a teljes mértékű hozzáférhetővé tételét.

16

A Törvényszék Hivatalához 2016. június 17‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

17

A Bizottság 2016. szeptember 16‑án benyújtotta ellenkérelmét.

18

A Törvényszék Hivatalához 2016. október 13‑án benyújtott beadványában Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága kérte, hogy a jelen ügybe a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék első tanácsa elnökének 2016. november 17‑i végzése e kérelemnek helyt adott.

19

2016. november 22‑én a felperes benyújtotta válaszát.

20

Az Egyesült Királyság a 2016. december 19‑i levélben közölte a Törvényszékkel, hogy nem kíván előterjeszteni beavatkozási beadványt.

21

A Bizottság 2017. január 9‑én benyújtotta viszonválaszát.

22

Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (első tanács) megállapította, hogy a felek egyike sem terjesztett elő tárgyalás tartása iránti kérelmet az eljárási szabályzata 207. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn belül, és ugyanezen rendelkezés (2) bekezdése alapján úgy döntött, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz.

23

A keresetlevélben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

24

A Bizottság az ellenkérelemben azt kéri, hogy a Törvényszék:

25

A Törvényszék a 2017. április 24‑i végzésében az eljárási szabályzata 91. cikkének c) pontja és 92. cikke alapján felhívta a Bizottságot arra, hogy teljes egészében bocsássa rendelkezésre a kölcsönszerződést és az EBB ajánlását. E dokumentumokat 2017. május 2‑án megküldték a Törvényszéknek, és azokat az eljárási szabályzat 104. cikkének megfelelően nem közölték sem a felperessel, sem az Egyesült Királysággal.

26

A fellebbező a keresetben négy jogalapra hivatkozik, amelyeket megfelelően a következőkre alapít:

27

A válaszban a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartájának a 42. cikkét azáltal, hogy a 2015. december 21‑i válaszában, valamint a megtámadott határozatban és az ellenkérelmében nem vette kellőképpen figyelembe a felperes által a közigazgatási és a peres eljárás keretében előterjesztett érveket.

28

Először is meg kell állapítani, hogy az intézmények birtokában lévő – azaz, az ezen intézmények által készített, vagy megszerzett és megtartott – dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést az 1049/2001 rendelet vezette be.

29

E rendelet az (1) preambulumbekezdése szerint az EU‑Szerződésnek az Amszterdami Szerződés által beiktatott 1. cikkének a második bekezdésében kifejezett azon szándékhoz illeszkedik, hogy új szakasz kezdődjön az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában, amelyben a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg. Amint arra az említett rendelet (2) preambulumbekezdése emlékeztet, az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés joga az intézmények demokratikus jellegéhez kapcsolódik (2008. július 1‑jei Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05 P és C‑52/05 P, EU:C:2008:374, 34. pont; 2011. július 21‑iSvédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 72. pont).

30

Ennek megfelelően az említett rendelet célja – amint azt (4) preambulumbekezdése és 1. cikke megállapítja –, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz (2008. július 1‑jei Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05 P és C‑52/05 P, EU:C:2008:374, 33. pont; 2011. július 21‑iSvédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 73. pont).

31

E jog ugyanakkor bizonyos köz‑ vagy magánérdekű okokon alapuló korlátozásoknak van alávetve. Konkrétabban, és (11) preambulumbekezdésével összhangban, az említett rendelet 4. cikkében olyan kivételrendszert határoz meg, amely feljogosítja az intézményeket, hogy megtagadják a dokumentumhoz való hozzáférést, ha e hozzáférhetővé tétel sértené az e cikkel védett valamely érdeket (2011. július 21‑iSvédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 74. pont).

32

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése lehetővé teszi tehát ezen intézmények számára, hogy megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené a közérdek tekintetében a nemzetközi kapcsolatok védelmét.

33

Ezenfelül ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése lehetővé teszi az intézmények számára, hogy megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené „a természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekei[t], beleértve a szellemi tulajdont is”. E konkrét esetre vonatkozóan a rendelkezés előírja, hogy a kivétel nem alkalmazható, ha az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik.

34

Mivel az ilyen kivételek eltérnek a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől, azokat szigorúan kell értelmezni és alkalmazni (2011. július 21‑iSvédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 75. pont; lásd ebben az értelemben: 2008. július 1‑jei Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05 P et C‑52/05 P, EU:C:2008:374, 36. pont).

35

Ily módon az érintett intézménynek, ha úgy dönt, hogy megtagadja a hozzáférést az olyan dokumentumhoz, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérték tőle, főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként sérthetné az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt, az intézmény által hivatkozott kivétellel védett érdeket (2011. július 21‑iSvédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 76. pont). Ezenfelül az ilyen sérelem veszélyének észszerűen előre láthatónak, és nem pusztán feltételezésen alapulónak kell lennie (2008. július 1‑jei Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05 P és C‑52/05 P, EU:C:2008:374, 43. pont; 2011. július 21‑iSvédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 76. pont).

36

A felperes az első jogalapja keretében a megtámadott határozatot abban a tekintetben kifogásolja, hogy az nem vette figyelembe a jelen ügyre alkalmazandó valamennyi szabályt. A jelen ügyben a határozatot az 1049/2001 rendelet alapján fogadták el, anélkül, hogy a Bizottság figyelembe vette volna az 1367/2006 rendeletet, amely pedig alapvető fontosságú, mivel korlátozza az Európai Unió intézményeinek azon lehetőségét, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadják abban az esetben, ha azok a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak.

37

A Bizottság vitatja ezt a jogalapot.

38

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1367/2006 rendelet, amelynek az alkalmazását a felperes kéri, a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó általános rendszerbe különös részletszabályokat vezet be arra az esetre, ha a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférés, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog érintett.

39

Így az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt, és a fenti 33. pontban említett kivételt illetően, amely a kereskedelmi érdekek védelmén alapul, és amelyre a Bizottság a felperes által kérelmezett bizonyos dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása céljából hivatkozik, az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata előírja, hogy a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek fennállását kell megállapítani, és következésképpen a dokumentumokat hozzáférhetővé kell tenni, amennyiben a kért információ a környezetbe való kibocsátásra vonatkozik.

40

Ezenfelül az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében foglalt kivételt illetően, amelyet a fenti 32. pont említ, az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második mondata előírja, hogy az említett kivételt szűken kell értelmezni, figyelembe véve a hozzáférhetővé tételhez fűződő közérdeket, illetve azt, hogy a kért információ a környezetbe való kibocsátásra vonatkozik‑e.

41

Először is meg kell határozni, hogy az 1367/2006 rendeletben foglalt ezen különös szabályok alkalmazandóak‑e a jelen jogvitára, és megalapoznak‑e olyan körülményeket, amelyek között a kért dokumentumokhoz való hozzáférés adott esetben a Bizottság által megtagadható.

42

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatot azt követően fogadták el, hogy a Bizottság az Energoatom nevű ukrán vállalkozás számára kölcsönt nyújtott, amely a kölcsönt megadó határozat tárgyát képezte.

43

Amint az a jelen ítélet 2. pontjában megállapításra került, a kölcsönt megadó határozatot a 77/270 határozat alapján fogadták el, mely utóbbi határozatot a 94/179 határozat módosította, és e két határozat az EAK 1. cikk, az EAK 2. cikk, az EAK 172. cikk, valamint az EAK 203. cikk alapján került elfogadásra.

44

Azok a dokumentumok tehát, amelyeknek a hozzáférhetővé tételét megtagadták, az EAK‑Szerződés releváns rendelkezései alapján elfogadott jogi aktusokat érintenek.

45

A felperes álláspontja szerint ez a körülmény irreleváns a fent említett rendeletek alkalmazása szempontjából. Az álláspontjának alátámasztása érdekében azt állítja, hogy az Euratom az Unió részét képezi. A válaszban arra hivatkozik, hogy a Bizottság az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett „közösségi intézmény”. Ebből az állításból azt a következtetést vonja le, hogy e rendelet rendelkezései az ezen intézmény birtokában lévő valamennyi dokumentumra vonatkoznak, függetlenül attól, hogy az említett intézmény e dokumentumot az EU‑Szerződés vagy az EUM‑Szerződés által rá ruházott hatáskörök keretében készítette vagy szerezte, vagy az EAK‑Szerződésből következő hatáskörei keretében.

46

E tekintetben meg kell állapítani először is azt, hogy az 1367/2006 rendelet a címe, a preambuluma és a rendelkezései szerint az információk területén egy olyan nemzetközi egyezmény keretében vállalt kötelezettségeket hajt végre, amelynek az Európai Atomenergia‑közösség nem részese, nevezetesen az Aarhusi Egyezményből következő kötelezettségeket. Amint az a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezménynek az Európai Közösség nevében való megkötéséről szóló, 2005. február 17‑i 2005/370/EK tanácsi határozat (HL 2005. L 124., 1. o.) 1. cikkéből következik, az említett egyezmény kizárólag az Európai Közösség nevében került jóváhagyásra, amely jelenleg az Unió. Az Európai Atomenergia‑közösséget, mivel ezen egyezménynek nem részese, ellenkező rendelkezés hiányában nem kötelezhetik az egyezményt végrehajtó e rendeletben foglalt kötelezettségek.

47

Másodszor meg kell állapítani, hogy az EAK‑Szerződés végrehajtása keretében elfogadott jogi aktusokra a felperes állításaival ellentétben nem vonatkoznak mindenképpen azok a kötelezettségek, amelyek az Unió keretében alkalmazandóak. Amint azt a Bizottság hangsúlyozza, az Európai Atomenergia‑közösség és az Európai Közösség, amely jelenleg az Európai Unió, különböző szervezetek, amelyeket különböző szerződések hoztak létre, amelyek különböző jogi személyiséggel rendelkeznek (lásd ebben az értelemben: 1965. április 7‑iMüller kontra Tanács ítélet, 28/64, EU:C:1965:39, 321. o.), és amelyek közül mindegyikre sajátos szabályok vonatkoznak.

48

Így az Európai Atomenergia‑közösség keretében alkalmazandó szabályokat az EAK‑Szerződés írja elő. E szabályok között szerepel az EAK 106a. cikk (1) bekezdése, amely az Európai Atomenergia‑közösség működésére vonatkozóan alkalmazhatóvá tesz az EU‑Szerződésből és az EUM‑Szerződésből származó bizonyos rendelkezéseket, többek között az EUMSZ 15. cikket, amely korábban az EK 255. cikk volt, és amely az 1049/2001 rendelet alapját képezi. E rendelet, amely az Európai Atomenergia‑közösségben alkalmazandó rendelkezésen alapul, és amely megállapítja az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés általános rendszerét, alkalmazandó az intézmények és az e keretben eljáró szervek birtokában lévő dokumentumokra, amit a felperes nem vitatott.

49

Amint azt a Bizottság állítja, ez nem igaz az 1367/2006 rendeletre, amelyet, amint azt a preambuluma is megállapítja, az EK 175. cikk alapján fogadtak el, amely jelenleg az EUMSZ 192. cikk. Mivel ezen utóbbi rendelkezést az EAK 106a. cikk (1) bekezdése nem említi, az ennek alapján elfogadott jogi aktusok – ideértve az említett rendeletet is – nem alkalmazhatóak az Euratom keretében.

50

Harmadszor meg kell állapítani, hogy az 1367/2006 rendelet a szövegében konkrétan az Európai Közösség intézményeit és szerveit említi, anélkül, hogy annak alkalmazását kiterjesztené más jogalanyokra, mint például az Európai Atomenergia‑közösség keretébe tartozó intézményekre és szervekre. A címe alapján a rendelet az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseit a „közösségi intézményekre és szervekre” alkalmazza. Ezenfelül a rendelet jogalapja, amelyet a preambulum eleje feltüntet, kizárólag az EK‑Szerződést említi. Végezetül a 2. cikk (1) bekezdésének c) pontja előírja, hogy „közösségi intézmény vagy szerv”„bármely – a Szerződés által vagy annak alapján alapított – közintézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség”, és e Szerződés az 1367/2006 rendelet jogalapjára tekintettel nem lehet az EK‑Szerződés, amely megelőzte az EUM‑Szerződést.

51

Ezt az elemzést nem vonhatják kétségbe a felperes által hivatkozott érvek sem.

52

Először is a felperes vitatja, hogy az 1367/2006 rendelet az Aarhusi Egyezményt hajtja végre.

53

E tekintetben elegendő megállapítani azt, hogy a fenti 46. pontban megállapítottakkal összhangban ez az érv ellentmond a hivatkozott rendelet szövegének, amely a címében, a preambulumában és a rendelkezéseiben a felperes állításaival ellentétben az említett egyezményre hivatkozik.

54

A felperes továbbá hangsúlyozza, hogy az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint a környezeti információ fogalmába beletartozik a „sugárzás vagy a hulladék, beleértve a radioaktív hulladék”. Az említett rendeletben foglalt, a radioaktivitás területére vonatkozó ezen utalásból a felperes arra következtet, hogy e rendelet a nukleáris biztonságra vonatkozó információkhoz való hozzáférésre is alkalmazandó, ideértve az azon dokumentumokhoz való hozzáférést, amelyeket az Európai Atomenergia‑közösség keretében birtokolnak.

55

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy nincs semmilyen jogalap az 1367/2006 rendeletnek az Európai Atomenergia‑közösség keretében birtokolt dokumentumokra való alkalmazására, mivel az a rendelkezés, amelyen e rendelet alapszik, nem alkalmazható az EAK‑Szerződésre. A jogalap e hiánya nem ellentételezhető azzal, hogy az említett rendeletben szerepelnek olyan kifejezések, amelyek a nukleáris energiára utalnak, mivel az ilyen utalások az Európai Atomenergia‑közösséget érintőtől eltérő kontextusban is szerepelhetnek.

56

A felperes továbbá azzal érvel, hogy a Bizottság belső szabályzatát módosították annak érdekében, hogy biztosított legyen az 1367/2006 rendeletből származó kötelezettségeknek való megfelelés, többek között abban az esetben, ha ezen intézmény az EAK‑Szerződés keretében jár el. Ezzel kapcsolatban a felperes [a Bizottság] eljárási szabályzatának az 1367/2006 rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő módosításáról szóló, 2008. április 30‑i 2008/401/EK, Euratom bizottsági határozatra (HL 2008. L 140., 22. o.) hivatkozik.

57

E tekintetben meg kell állapítani, hogy amint azt a felperes hangsúlyozza, a Bizottság meghozott egy határozatot az 1367/2006 rendeletnek az általa elfogadott jogi aktusokra való alkalmazásának a biztosítása céljából, e határozat számában szerepel az Euratom szó, és ezen határozat preambuluma jelzi, hogy a határozatot „az Európai Atomenergia‑közösséget létrehozó szerződésre tekintettel” fogadták el.

58

E megjegyzések abból következnek, hogy maga az a jogi aktus, amelyet a 2008/401 határozat módosít, az EK‑Szerződésen, az ESZAK‑Szerződésen és az EU‑Szerződésen kívül az EAK‑Szerződésen is alapszik. Mivel a Bizottság belső szabályzata többek között az EAK‑Szerződésen alapult, az azt módosító határozatot is e Szerződésre, valamint az EU‑Szerződésre és az EK‑Szerződésre kell alapítani. Mivel az ESZAK‑Szerződés 2002. július 23‑án, azaz a 2008/401 határozat elfogadása előtt lejárt, e Szerződés ugyanakkor e határozatban jogalapként nem kerül említésre.

59

E megjegyzések azonban nem járhatnak olyan hatással, hogy az 1367/2006 rendelet alkalmazását kiterjesztik az EAK‑Szerződés keretében birtokolt dokumentumokra. Ezenfelül a felperes állításaival ellentétben, és amint az a fenti 47. pontból következik, az Unió is, és az Európai Atomenergia‑közösség is külön jogi személyiséggel rendelkezik, és az „Euratom” szónak a 2008/401 határozatban való említése nem járhat azzal a következménnyel, hogy az 1367/2006 rendelet rendelkezései, melyek a Bizottságra csak abban az esetben alkalmazandók, ha az EUM‑Szerződés alkalmazási körén belül jár el, akkor is alkalmazandók ezen intézményre, ha az EAK‑Szerződés alkalmazási körén belül jár el.

60

Végezetül a felperes úgy véli, hogy az 1367/2006 rendeletet az Európai Atomenergia‑közösség keretében belül alkalmazni kell az európai ombudsman 2335/2008/(VIK)CK határozata alapján is, melyben ez került megállapításra.

61

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a fent említett határozatban az ombudsman rámutat arra, hogy a tagállamok és az Európai Közösség, amely az Unió elődje, részesei az Aarhusi Egyezménynek, így az illetékes nemzeti hatóságoknak és az uniós intézményeknek, amennyiben a környezeti információkhoz való hozzáférés iránti kérelemben részesülnek, alkalmazniuk kell azokat a szabályokat, amelyeket ezen Egyezmény megállapít (a fent említett határozat 61. pontja). Az ombudsman véleménye szerint az Aarhusi Egyezményből következő uniós kötelezettségek a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó uniós jog részét képezik (e határozat 62. pontja).

62

A felperes állításaival ellentétben ezek az észrevételek nem utalnak arra, hogy az ombudsman álláspontja szerint az 1367/2006 rendelet alkalmazandó a Bizottság által az Európai Atomenergia‑közösség keretében birtokolt dokumentumokra. Ezek az észrevételek csupán azt erősítik meg, hogy az információhoz való hozzáférés tekintetében az 1367/2006 rendelet végrehajtott Aarhusi Egyezmény alkalmazandó az uniós intézmények által elfogadott jogi aktusokra, amennyiben az intézmények ezen utóbbi keretében járnak el.

63

A felperes álláspontja szerint az ombudsman azonban a fenti 60. pontban említett határozatban azt állítja, hogy az EUMSZ 15. cikk és az EAK 106a. cikk (1) bekezdése értelmében e kötelezettségek alkalmazandóak az EAK‑Szerződés keretében birtokolt dokumentumokra.

64

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperes állításaival ellentétben az 1367/2006 rendeletet nem az EK 255. cikk alapján fogadták el, amely jelenleg EUMSZ 15. cikk, hanem annak alapja az EK 175. cikk, amely jelenleg az EUMSZ 192. cikke, amely nem alkalmazható az Európai Atomenergia‑közösség keretében. Ezen utóbbi rendelkezés, mivel nem alkalmazható e keretben, nem alapozhatja meg e rendeletnek az említett közösség keretében birtokolt dokumentumokra való alkalmazását (lásd az alábbi 48. és 49. pontot).

65

A felperes álláspontja szerint az ombudsman a határozatában továbbá megállapítja, hogy az uniós intézményeknek az uniós jogot az általános elvek és az alapvető jogok fényében kell értelmezniük, melyek között szerepel a dokumentumokhoz való hozzáférés.

66

E tekintetben meg kell állapítani, hogy amint a felperes állítja, a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát az Alapjogi Charta 42. cikke az alapvető jogok szintjére emelte, és az EU 6. cikk (3) bekezdése értelmében az alapvető jogok, ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek, az uniós jogrend részét képezik, mint annak általános elvei.

67

Ami az Uniót illeti, az Alapjogi Charta 52. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Charta által elismert, a Szerződések egyes rendelkezéseiben szabályozott jogok csak az ott meghatározott feltételek és korlátozások mellett gyakorolhatók.

68

A jelen ügyben az EUMSZ 15. cikk, amely az EK 255. cikket váltotta fel, azt írja elő, hogy a hozzáféréshez való jog korlátait az Európai Parlament és a Tanács rendeletei határozzák meg.

69

Ugyanígy az EUMSZ 191. és EUMSZ 192. cikkből, melyek közül az utóbbi az EK 175. cikket váltotta fel, az következik, hogy az uniós politikák végrehajtását szolgáló fellépést a környezetvédelem területén főszabály szerint a Tanács határozza meg.

70

A hozzáféréshez való jog korlátainak a megismeréséhez tehát azokra a jogi aktusokra kell hivatkozni, amelyeket e rendelkezések alapján fogadtak el, nevezetesen az 1049/2001 rendeletre és az 1367/2006 rendeletre.

71

Márpedig bár az 1049/2001 rendelet alkalmazandó az Európai Közösség – jelenleg Európai Unió – keretében birtokolt dokumentumokra, és az EAK 106a. cikk (1) bekezdése értelmében az Európai Atomenergia‑közösség keretében birtokolt dokumentumokra, a fentiekben ismertetett okok miatt nem ez a helyzet az 1367/2006 rendelet esetében, amely csupán az Európai Közösség – jelenleg Európai Unió – keretében alkalmazandó a környezeti információkkal összefüggésben.

72

Ezenfelül e jogi aktusok alapján széles körű hozzáférést kell biztosítani azokhoz az információkhoz, amelyek ezen intézmények birtokában vannak, ügyelve arra, hogy e hozzáférést össze lehessen egyeztetni azon egyéb érdekekkel, amelyeket e jogi aktusok védenek, a leírt mértékben és módon, és anélkül, hogy módosítható lenne e jogi aktusok alkalmazási köre. Ez lenne a helyzet abban az esetben, ha az 1367/2006 rendeletben előírt kötelezettségek alkalmazandóak lennének az uniós intézményeken és szerveken kívül.

73

Az első jogalapot tehát el kell utasítani.

74

A felperes álláspontja szerint a Bizottságnak a megtámadott határozatban foglalt állításaival ellentétben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében foglalt, a közérdeknek a nemzetközi kapcsolatok tekintetében való védelmét érintő kivétel nem igazolhatja a teljes kölcsönszerződés hozzáférhetővé tételének (a hozzáférés iránti kérelem 1. pontja) a megtagadását, mivel az e dokumentumhoz való hozzáférés nem veszélyeztetné a nukleáris biztonságot, és a Bizottság nem magyarázta el, hogy e hozzáférés konkrétan és ténylegesen hogyan veszélyeztetné ezen érdek védelmét.

75

A Bizottság vitatja ezt a jogalapot.

76

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése értelmében az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené a közérdek tekintetében a nemzetközi kapcsolatok védelmét.

77

Az ítélkezési gyakorlat értelmében az e rendelkezésben védett érdekek különösen érzékeny és alapvető volta együtt azzal, hogy az intézménynek e rendelkezés alapján kötelezően meg kell tagadnia a hozzáférést, ha a dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené ezeket az érdekeket, az intézmény által meghozandó határozatot különleges óvatosságot igénylően összetetté és kényessé teszi. Az ilyen határozat meghozatalához ezért mérlegelési jogkör szükséges (2007. február 1‑jei Sison kontra Tanács ítélet, C‑266/05 P, EU:C:2007:75, 35. pont; 2015. október 7‑iJurašinović kontra Tanács ítélet, T‑658/14, nem tették közzé, EU:T:2015:766, 26. pont).

78

Ezenfelül a Bíróság és a Törvényszék megállapította, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt kritériumok igen általánosak, az intézménynek ugyanis, amint e rendelkezés szövegéből kitűnik, abban az esetben kell megtagadnia a hozzáférést, ha az érintett dokumentum hozzáférhetővé tétele „kedvezőtlenül befolyásolná [helyesen: sértené]” a „közérdek” védelmét többek között a „nemzetközi kapcsolatok” tekintetében (2007. február 1‑jei Sison kontra Tanács ítélet, C‑266/05 P, EU:C:2007:75, 36. pont; 2015. október 7‑iJurašinović kontra Tanács ítélet, T‑658/14, nem tették közzé, EU:T:2015:766, 27. pont).

79

E körülmények között az e rendelkezésre alapított határozatok jogszerűségének a Törvényszék általi felülvizsgálata az említett ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a tények materiális pontosságának, valamint a tények értékelési tekintetében elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára korlátozódik (2007. február 1‑jei Sison kontra Tanács ítélet, C‑266/05 P, EU:C:2007:75, 34. pont; 2015. október 7‑iJurašinović kontra Tanács ítélet, T‑658/14, nem tették közzé, EU:T:2015:766, 28. pont).

80

Konkrétan az indokolást illetően meg kell állapítani, hogy azt az adott jogi aktus természetéhez kell igazítani, valamint világosan és kétértelműségtől mentesen kell megfogalmazni a jogi aktust kiadó intézmény érvelését, hogy az az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokait megismerhetővé, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogkört gyakorolhatóvá tegye. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem követelmény az, hogy az indokolás minden releváns ténybeli és jogi elemet részletezzen, mivel azt a kérdést, hogy a jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikkben (jelenleg: EUMSZ 296. cikkben) foglalt követelményeknek, nemcsak a jogi aktus szövegére, hanem összefüggéseire, valamint az érintett területre vonatkozó jogszabályok összességére tekintettel is kell értékelni (2007. február 1‑jei Sison kontra Tanács ítélet, C‑266/05 P, EU:C:2007:75, 80. pont; 2008. szeptember 10‑iWilliams kontra Bizottság ítélet, T‑42/05, nem tették közzé, EU:T:2008:325, 94. pont).

81

Végezetül, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjából az tűnik ki, hogy a hozzáférési jog alól az e rendelkezésben előírt kivételek esetében az intézmény köteles a hozzáférést megtagadni, ha a dokumentum hozzáférhetővé tétele sértheti az említett rendelkezéssel védett érdekeket, és hogy ilyen esetben – eltérően többek között az e cikk (2) bekezdésében előírtaktól – nincs mód más érdekekből adódó követelmények mérlegelésére az ezen érdekek védelmével kapcsolatos követelményekkel szemben (2007. február 1‑jei Sison kontra Tanács ítélet, C‑266/05 P, EU:C:2007:75, 46. pont).

82

Az előző megállapítások fényében kell megítélni, hogy a Bizottság – a felperes állításának megfelelően – megsértette‑e az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdését.

83

A megtámadott határozatban a Bizottság lényegében három megfontolást fogalmazott meg annak igazolására, hogy a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó kivétel alapján bizonyos dokumentumok vagy dokumentumrészek tekintetében megtagadja a hozzáférést:

84

E megfontolások közül a felperes az elsőt és a harmadikat kifogásolja, míg a második tekintetében nem tesz észrevételt.

85

Ami az első és a harmadik megfontolást illeti, a felperes először is azzal érvel, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy a nukleáris biztonság célja a közbiztonsághoz, a védelemhez vagy a nemzetközi kapcsolatokhoz kapcsolódik‑e, melyek közül az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja mindhármat említi.

86

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes állításával ellentétben a megtámadott határozat a 2.2 pontjában pontosan és kifejezetten a közérdeknek a nemzetközi kapcsolatok tekintetében való védelmére hivatkozik, amelyet az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése említ. Ezenfelül a megtámadott határozatban foglalt magyarázatokból kitűnik, hogy a Bizottságnak az az álláspontja, hogy ha az Ukrajnával kialakított jó kapcsolat megromlana, az Unió körüli erőművek biztonságának a biztosítására irányuló erőfeszítések megsemmisülnének. E tényezők alapján a Törvényszék úgy véli, hogy az alkalmazott kivételt a Bizottság úgy azonosította, hogy a fent említett rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében említett kivételről van szó.

87

Másodszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottság állításaival ellentétben a kért dokumentumokhoz való hozzáférés nem veszélyeztetné a szorosabb értelemben vett nukleáris biztonságot, mivel e dokumentumok kizárólag pénzügyi és gazdasági jellegű adatokat tartalmaznak, és az ilyen adatok nincsenek hatással e biztonsági kérdésre.

88

E tekintetben meg kell állapítani, hogy ez az érv hatástalan, mivel a Bizottság nem annak megállapításával igazolta a határozatát, hogy a kérelem a nukleáris biztonsággal kapcsolatos információkra vonatkozik, hanem azzal a kijelentéssel, amint az a fenti 83. pontból kitűnik, hogy a szerződés hozzáférhetővé tétele veszélyeztetheti azt a jó kapcsolatot, amelyet Ukrajnával kialakítottak, és amelynek a megőrzése fontos.

89

Harmadszor a felperes azzal érvel, hogy az, hogy egy harmadik ország hatóságai hogyan értékelik egy intézmény határozatait, nem képezi a részét az intézmények dokumentumainak a hozzáférhetővé tételét érintő kötelezettség alóli kivételeknek.

90

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az, hogy egy harmadik ország hatóságai hogyan értékelik az Unió határozatait, összetevője az e harmadik országgal kialakított kapcsolatoknak. E kapcsolatok fenntartása és minősége ugyanis ettől az értékeléstől függ. Az igazolhatja tehát a mérlegelt kivétel alkalmazását.

91

Negyedszer a felperes azt kifogásolja a Bizottsággal szemben, hogy az nem fejtette ki, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele hogyan járhatna annak a kockázatával, hogy az Ukrajnával a nukleáris biztonság területén kialakított kapcsolatok megromlanak. Ezenfelül a Bizottság nem magyarázta meg, hogy az Energoatomot érintő érzékeny kereskedelmi adatok hozzáférhetővé tétele hogyan járhatna diplomáciai hatással.

92

Ezt az érvet a fenti 77–79. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat alapján el kell utasítani. A Bizottság ugyanis a megtámadott határozatban kifejezetten megállapította, hogy Ukrajna önkéntesen fogadta el a „stress tests” alkalmazását, és azok lehetővé tették a Bizottság és Ukrajna számára, hogy a meglévő veszélyekről pontosabb képet kapjanak, és egyértelműen az az Unió érdeke, hogy ez a jó kapcsolat a szomszédos országokkal a nukleáris biztonság területén fennmaradjon. A Bizottság kifejtette továbbá, hogy a teljes szerződésnek a későbbiekben harmadik személyek számára való hozzáférhetővé tétele megronthatja a kialakított jó kapcsolatot, kiváltva a nukleáris biztonság tekintetében emiatt felmerülő valamennyi következményt.

93

Ugyanígy a Bizottság a mérlegelt kivétel kontextusában kifejtette, hogy az Energoatomra vonatkozó érzékeny kereskedelmi információk hozzáférhetővé tétele negatív diplomáciai hatással járna. Mivel állami vállalkozásról van szó, ez az indok nem kíván meg további magyarázatot.

94

Ötödször a felperes azzal érvel, hogy álláspontja szerint a Bizottság által a kérelmének az elutasítása céljából hivatkozott veszély nem észszerűen előre látható, hanem pusztán hipotetikus jellegű. A fenti 35. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel e veszély jellege az álláspontja szerint nem teszi lehetővé a megtámadott határozat elfogadását.

95

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az uniós intézményeknek a valamely harmadik ország állami vállalkozásával kötött, és az ezen ország hatóságaival kialakított jó kapcsolaton alapuló szerződésnek a hozzáférhetővé tétele azzal a hatással járhat, hogy megrontja e kapcsolatot, és következésképpen akadályozza annak a célnak az elérését, amelyet a szerződés követ, és általánosabban akadályozhatja azt a politikát, amelyhez e szerződés hozzájárul, mivel más harmadik országokkal is ugyanilyen típusú szerződések kerülnek megkötésre. A jelen ügyben e politika alapvető fontosságú az Unió számára, mivel az a környező országok atomerőműveinek a biztosítására irányul. E körülmények között a hivatkozott veszély bizonyos mértékben észszerűen előre látható, és nem hipotetikus jellegű. A megtámadott határozat tekintetében tehát e tekintetben nem áll fenn nyilvánvaló értékelési hiba.

96

Ugyanez igaz arra a negatív diplomáciai hatásra, amelyet az Energoatomra vonatkozó érzékeny kereskedelmi adatok hozzáférhetővé tétele kiválthat.

97

A fenti 25. pontban említett pervezető intézkedések keretében a Törvényszék rendelkezésére bocsátott szerződés olvasatából továbbá az következik, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát annak megállapítása által, hogy a szerződés hozzáférhetővé nem tett részei az Energoatomot érintő érzékeny információkat tartalmaznak, mint például a potenciális kereskedelmi kockázatok és a pénzügyi feltételek azonosítására irányuló rendelkezések, amelyeknek a hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen veszélyeztetné az Unió nemzetközi kapcsolatainak a védelmét.

98

A fentiekhez hozzá kell fűzni, hogy amint az az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdéséből kitűnik, a közérdeknek az előzőekben leírt védelme nem mérlegelhető nyomós közérdekkel szemben.

99

Végezetül rá kell mutatni arra, hogy a fenti 80. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel a Bizottság által kifejtett indokolás elegendő ahhoz, hogy a felperes megismerhesse az elfogadott határozat indokait, és a Törvényszék gyakorolhassa a felülvizsgálatát.

100

A második jogalapot tehát el kell tehát utasítani.

101

A felperes véleménye szerint a Bizottság döntésével ellentétben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében előírt, a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivétel a jelen ügyben nem igazolhatja a teljes szerződés hozzáférhetővé tételének (a hozzáférés iránti kérelem 1. pontja) és az EBB ajánlása hozzáférhetővé tételének (a hozzáférés iránti kérelem 4. pontja) a megtagadását, mivel az Energoatomnak nincsenek kereskedelmi érdekei, és a felperes úgy véli, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy e hozzáférés hogyan sértené konkrétan és ténylegesen ezt az érdeket, valamint a felperes azt az álláspontot képviseli, hogy hipotetikus jellegű veszélyről van szó.

102

A Bizottság vitatja ezt a jogalapot.

103

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése értelmében az intézmények megtagadhatják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené meghatározott „természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeit, kivéve ha az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik.”

104

Amint az a fenti 34. pontban felidézésre került, a dokumentumokhoz való hozzáférést érintő jog alóli kivételeket, amelyeket az 1049/2001 rendelet 4. cikke ír elő, szigorúan kell értelmezni, oly módon, hogy a nyilvánosság a lehető legszélesebb körű hozzáféréssel rendelkezzen az intézmények által birtokolt dokumentumokhoz.

105

Az azon dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásának alátámasztásához, amelynek hozzáférhetővé tételét kérték, főszabály szerint nem elegendő az, hogy e dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett tevékenységek valamelyikéhez kapcsolódjon. Az érintett intézménynek főszabály szerint arra is magyarázatot kell adnia, hogy az említett dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként sérthetné az általa hivatkozott kivétellel, illetve kivételekkel védett érdeket. Az ilyen sérelem veszélyének továbbá észszerűen előre láthatónak kell lennie, és nem lehet pusztán hipotetikus jellegű (2017. március 28‑iDeutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, T‑210/15, EU:T:2017:224, 27. pont).

106

Ezen ítélkezési gyakorlat alapján tehát úgy tűnik, hogy a Bizottság által a kért információk rendelkezésre bocsátásának a megtagadása érdekében kifejtett igazolást három követelmény alapján kell megvizsgálni.

107

Ami az elsőt illeti, nevezetesen az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett tevékenységek körébe való tartozás szükségességét, a felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat értékelési hibán alapszik, mivel a jelen ügyben nem lehet szó az Energoatom kereskedelmi érdekeiről, mivel az állami vállalkozás.

108

E tekintetben meg kell állapítani, hogy semmi nem akadályozza annak az elismerését, hogy egy olyan állami vállalkozás, mint az Energoatom, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése értelmében vett kereskedelmi érdekekkel rendelkezik. Önmagában az a körülmény alapján ugyanis, hogy egy vállalkozás tőkéjében teljes mértékben az állam részesedik, nem tagadható az olyan kereskedelmi érdekek fennállása, amelyek ugyanolyan módon védhetőek, mint a magánvállalkozások esetében. A jelen ügyben az Energoatom, amint azt a Bizottság megállapítja, kereskedelmi tevékenységeket folytat, melyek keretében az elektromos áram piacán versenyez, és e kontextus miatt az említett piacon védenie kell az érdekeit. Így nem tagadható, hogy azok a dokumentumok, amelyekhez hozzáférést kérnek, kereskedelmi érdekeket érinthetnek, és így az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében említett tevékenységek körébe tartozhatnak.

109

Ami a jelen ítélet 105. pontjában említett ítélkezési gyakorlatból eredő második követelményt illeti, a felperes a Bizottsággal szemben kifogásolja, hogy nem fejtette ki, hogy a felek érdekeit hogyan veszélyezteti konkrétan és ténylegesen az, ha a kért dokumentumokat a teljességükben rendelkezésre bocsátják.

110

A kölcsönszerződés tekintetében a Bizottság a megtámadott határozatban kifejtette, hogy ha e szerződést a teljességében hozzáférhetővé tennék, az sértené egyrészt az Energoatom kereskedelmi érdekeit, és másrészt az Euratom‑kölcsönszerződésekkel kapcsolatos kereskedelmi érdekeket. Ami az Energoatomot illeti, a Bizottság hangsúlyozta, hogy a szerződés felsorolja a két fél jogait és kötelezettségeit, és a potenciális és azonosított kereskedelmi kockázatok széles körére is kitér. Ezen túlmenően érzékeny kereskedelmi adatokat tartalmaz, mint például a villamos áramnak az Energoatom által alkalmazott ára, és a pénzügyi kötelezettségvállalások küszöbei. A Bizottság a magyarázatában megállapította azt is, hogy a szerződést még mindig alkalmazzák.

111

A Bizottság a saját érdekei tekintetében kifejtette, hogy a szerződést olyan modell alapján készítették, amelyet más Euratom‑szerződésekhez is felhasználtak. E körülmények között a teljes szerződés hozzáférhetővé tétele nem csak az Energoatommal kötött kölcsönszerződés végrehajtását akadályozná, hanem a többi hasonló, hatályos szerződés végrehajtását is. A Bizottságot tehát az ugyanilyen típusú jövőbeni szerződésekre vonatkozó tárgyalások lefolytatásakor nehezebb helyzetbe hozná.

112

Az EBB ajánlását illetően a Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy a visszatartott részek az Energoatom által rendelkezésre bocsátott érzékeny kereskedelmi információkat tartalmaznak, valamint a kölcsön kockázatának a csökkentésére vonatkozó tanácsokat. E részek továbbá idézik a kölcsönszerződésnek azokat a rendelkezéseit, amelyekkel kapcsolatban már bizonyított, hogy azok hozzáférhetővé tétele sértené a Bizottság és az Energoatom kereskedelmi érdekeit.

113

E magyarázatokra, valamint arra tekintettel, hogy a Bizottság megkülönböztette a dokumentumok kereskedelmi érdekeket érintő és nem érintő részeit, amelyek közül az utóbbiakat hozzáférhetővé tette, meg kell állapítani, hogy a Bizottság olyan vizsgálatot végzett, amely megfelel a jelen ítélet 105. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat követelményeinek, és a Bizottság e tekintetben kellő magyarázatot nyújtott.

114

Ezenfelül e magyarázatokra tekintettel meg kell jegyezni, hogy a felperes állításaival ellentétben a Bizottság a megtámadott határozatban kifejtette azokat az indokokat, amelyek miatt a hozzáférhetővé tétel a közeljövőben nem volt tervezhető. A Bizottság kifejtette, hogy az Energoatommal kötött szerződés még mindig hatályos, és ezt a szerződést olyan modell alapján készítették, amelyet más szerződésekhez is felhasználtak. Következésképpen a kért dokumentumok teljes hozzáférhetővé tétele az álláspontja szerint azzal a veszéllyel járna, hogy nem csupán az Energoatommal kötött szerződés végrehajtása tekintetében merülnek fel következmények, hanem egyéb megkötött vagy megkötendő szerződések végrehajtása tekintetében is.

115

Ami a fenti 105. pontban említett ítélkezési gyakorlatból következő harmadik követelményt illeti, a felperes úgy véli, hogy a kereskedelmi érdekek veszélyeztetése, amelyre a Bizottság hivatkozik, pusztán hipotetikus jellegű.

116

E tekintetben meg kell állapítani, hogy annak a kockázata, hogy az Energoatom kereskedelmi érdekei sérülnek azáltal, hogy rá vonatkozó érzékeny kereskedelmi adatokat tesznek hozzáférhetővé, a már megkötött vagy megkötendő egyéb szerződések megfelelő végrehajtásának az akadályozására vonatkozó kockázathoz hasonlóan bizonyos mértékben észszerűen előre látható, és nem tekinthető hipotetikus jellegűnek, mivel egyrészt az érintett dokumentumok egy olyan kölcsönszerződés részei, amelyet olyan modell alapján készítettek, amelyet más szerződésekhez is felhasználtak, illetve az erre a kölcsönre vonatkozó banki ajánlás részei, és másrészt az érintett vállalkozás a villamos áram piacán tevékenykedik.

117

A felperes a keresetlevélben azt is kifogásolta a Bizottsággal szemben, hogy az a kereskedelmi érdekekre vonatkozó kivétel alkalmazását azzal igazolta, hogy a szerződés értéke meghaladja a 300 millió eurót. Márpedig a felperes álláspontja szerint a szerződés értéke nem releváns az érintett kivétel alkalmazása szempontjából.

118

Ezt az érvet szintén el kell utasítani, mivel az a megtámadott határozat téves értelmezésén alapszik. A megtámadott határozatból ugyanis az tűnik ki, hogy bár a szerződés értéke említésre került azon projekt leírása keretében, amelyre a dokumentumok vonatkoznak, a kivételnek a jelen ügyben való alkalmazására vonatkozó igazolás nem ezen a tényezőn alapszik. Ezenfelül nem tagadható, hogy a szerződésben részes fél kereskedelmi érdekeinek a sérelme a szerződés értékének növekedése esetén szintén növekszik.

119

Egyébiránt a kért, azon dokumentumok olvasatából, amelyeket a fenti 25. pontban említett pervezető intézkedés keretében a Törvényszék rendelkezésére bocsátottak, az következik, hogy amint azt a megtámadott határozat kifejti, a kölcsönszerződésnek és az EBB ajánlásának a hozzáférhetővé nem tett részei a szerződés feleinek a jogait és a kötelezettségeit írják elő, és érzékeny kereskedelmi információkat tartalmaznak, mint például a villamos áramra vonatkozóan az Energoatom által alkalmazott tarifák, vagy a pénzügyi kötelezettségvállalásokra vonatkozó küszöbértékek, és a kölcsönhöz kapcsolódó kockázatok elemzései, melyek hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen sértené az Energoatomnak és a Bizottságnak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése értelmében vett kereskedelmi érdekeit.

120

A harmadik jogalapot tehát el kell utasítani.

121

A keresetlevélben a felperes kifogásolja a Bizottsággal szemben, hogy az nem vizsgálta, hogy fennáll‑e olyan nyomós közérdek, amely miatt a korábban vizsgált érdekek védelme ellenére biztosítani kell a hozzáférhetővé tételt.

122

A Bizottság vitatja ezt a jogalapot.

123

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené többek között egy meghatározott természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeit, kivéve ha a hozzáférhetővé tételhez nyomós közérdek fűződik.

124

Ezzel szemben az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a nyomós közérdek esetleges fennállása nem vizsgálható, ha a közérdeknek a nemzetközi kapcsolatok tekintetében való védelmére vonatkozó kivételre hivatkoznak.

125

Amint az a fenti 98. pontban megállapításra került, nem kifogásolható tehát a Bizottsággal szemben, hogy a jelen ügyben a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdeket nem mérlegelte valamely nyomós közérdekkel szemben.

126

Ezzel szemben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének az alkalmazásához a Bizottságnak mérlegelnie kellett egyrészt azokat a kereskedelmi érdekeket, amelyek az álláspontja szerint veszélybe kerülnének a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tétele miatt, és másrészt a felperes által hivatkozott azon nyomós közérdeket, amelyet az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tétele szolgálna. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemre vonatkozóan hozott határozat attól függ, hogy az adott ügyben mely érdeknek kell elsőbbséget élveznie (lásd ebben az értelemben: 2013. november 14‑iLPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 42. pont; 2017. január 13‑iDeza kontra ECHA ítélet, T‑189/14, EU:T:2017:4, 53. pont).

127

Meg kell állapítani, hogy a kérelmezőre hárul azon követelmény, hogy konkrétan hivatkozzon az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tételét igazoló ilyen nyomós közérdeket megalapozó körülményekre (lásd ebben az értelemben: 2013. november 14‑iLPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 94. pont).

128

A felperes az első kérelmében nem hivatkozott olyan nyomós közérdekre, amely a kereskedelmi érdekek védelme ellenére lehetővé tenné az ajánlás hozzáférhetővé tételét.

129

A felperes a megerősítő kérelmében arra hivatkozott, hogy nyomós közérdek áll fenn, mivel a kért információk a környezetbe való kibocsátásokat, valamint a nukleáris energiát érintik, amely kockázatos technológia. A gazdasági és a pénzügyi vonatkozások szintén közérdekűek, mivel a nukleáris biztonság javítására irányuló program olyan költséget képvisel, amelyet a teljes társadalom visel.

130

A Bizottság a megtámadott határozatban azt válaszolta, hogy bár a felperes által a megerősítő kérelmében hivatkozott érdekek valóban közérdekűek, kevésbé jelentősek, mint a kölcsön tekintetében követett cél, amely a nukleáris biztonságnak az Unió szomszédságában található országok erőműveiben való javításában áll. Még fontosabb, hogy ez a cél az Ukrajnával ápolt jó kapcsolat fenntartása és a kölcsönszerződés keretében elért haladás által védettebbé válik.

131

A kölcsön pénzügyi költségeinek a megismeréséhez fűződő közérdektől eltekintve, amely kérdésre az alábbi 137. pont tér ki, meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a felperesnek a nyomós közérdeket érintő, a megerősítő kérelmében szereplő megállapításai általánosak és pontatlanok.

132

Igaz, hogy a keresetlevélben a felperes kifejtette, hogy a kért dokumentumok tartalmazzák a nukleáris biztonsággal kapcsolatos hitelkeret biztosításának a feltételeit, és ezen adatok hozzáférhetővé tétele lehetővé tenné a nyilvánosság számára annak az ellenőrzését, hogy e feltételeket valóban tiszteletben tartják‑e. Ez az ellenőrzés alapvető fontosságú, mivel számos jel mutat arra, hogy a nukleáris biztonságra vonatkozó szabályokat Ukrajnában nem tartják tiszteletben. A felperes e tekintetben kifejti, hogy a finanszírozott program lehetővé tenné két reaktor élettartamának az eredetileg tervezettnél hosszabb időszakra való meghosszabbítását anélkül, hogy biztonsági intézkedéseket hajtottak volna végre, valamint kifejti, hogy az üzemeltető pénzügyi nehézségei aggodalmakat váltanak ki a biztonsági intézkedések finanszírozására való képességét illetően, továbbá azzal érvel, hogy a nukleáris erőművek biztonságáért felelős hatóságot az érintett két reaktor egyikére vonatkozó határozat elfogadásakor megfosztották a függetlenségétől, hogy a nyilvánosság korlátozott hozzáféréssel rendelkezik a döntéshozatali folyamathoz, hogy Ukrajna nem veszi figyelembe a szomszédos országok információkéréseit, és hogy úgy tűnik, hogy az Unió nem fogadja el a szükséges intézkedéseket a biztonság tiszteletben tartásának a biztosítása céljából. Az ismertetett veszélyre tekintettel elsődleges fontosságú, hogy a nyilvánosság fokozott ellenőrzést gyakorolhasson az elfogadott intézkedések tekintetében, aminek lehetővé kellene tennie azt, hogy a kért dokumentumokat rendelkezésre bocsássák.

133

Meg kell azonban állapítani, hogy ezek a megállapítások, mivel azokat csupán a keresetlevélben terjesztették elő, a megtámadott határozat jogszerűségének az értékelése keretében nem vehetők figyelembe. Az ítélkezési gyakorlat szerint valamely intézmény jogi aktusának jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyek az aktus meghozatalakor az intézmény rendelkezésére állhattak. Így senki sem hivatkozhat az uniós bíróság előtt a közigazgatási eljárás során elő nem terjesztett ténybeli elemekre (lásd ebben az értelemben: 2010. július 1‑jei AstraZeneca kontra Bizottság ítélet, T‑321/05, EU:T:2010:266, 687. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

134

Következésképpen a fenti 127. pontban megfogalmazott követelmények nem teljesülnek.

135

A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a szerződésnek és az EBB ajánlásának azon részeit, amelyek a szerződés környezeti és szociális vonatkozásait érintik, már hozzáférhetővé tették a felperes számára, és a visszatartott, a gazdasági és a pénzügyi vonatkozásokat érintő részek nem teszik lehetővé a nyilvánosság számára annak az ellenőrzését, hogy az Energoatommal szemben előírt biztonsági feltételeket valóban tiszteletben tartják‑e.

136

Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság értékelési hiba elkövetése nélkül megállapíthatta, hogy a nukleáris biztonságot nagyobb mértékben biztosítja az Ukrajnával e területen fenntartott jó kapcsolat, mint a nyilvánosságnak az érintett dokumentumokhoz való hozzáférése.

137

Ami a kölcsön pénzügyi költségeinek az ismeretéhez fűződő közérdeket illeti, a Bizottság szintén az említett hiba elkövetése nélkül megállapíthatta, hogy ez az érdek kevéssé jelentős, mint a nukleáris biztonságnak az Unió szomszédos országaiban való biztosításához fűződő érdek.

138

Meg kell tehát állapítani, hogy a negyedik jogalap megalapozatlan.

139

A válaszban a felperes előterjeszt egy olyan jogalapot, amelyet az Alapjogi Charta 42. cikkének a megsértésére alapít, és amely szerint a Bizottság a 2015. december 21‑i válaszában, amelyet a jelen ítélet 6. pontja említ, és egyrészt a megtámadott határozatban, másrészt az ellenkérelemben nem vette kellőképpen figyelembe a felperes által a közigazgatási eljárás során előterjesztett érveket.

140

Amint arra a Bizottság rámutatott, a jogalapot, mivel a 2015. december 21‑i válaszra, valamint a megtámadott határozatra irányul, a keresetlevélben nem terjesztették elő. Mivel az említett jogalap nem a keresetlevélben korábban előterjesztett valamely jogalap kiterjesztése, és az nem olyan ténybeli és jogi elemeken alapul, amelyek az eljárás során derültek ki, új jogalapról van szó, amelyet az eljárási szabályzat 84. cikke alapján elfogadhatatlanság miatt el kell utasítani (lásd ebben az értelemben: 2017. november 20‑iVoigt kontra Parlement ítélet, T‑618/15, EU:T:2017:821, 87. pont).

141

Ami az ellenkérelmet illeti, sem a Bíróság alapokmányából, sem az eljárási szabályzatból nem következik, hogy az alperes köteles válaszolni a felperes által a keresetlevélben előterjesztett valamennyi érvre. Ezenfelül a védekezés tartalma semmilyen hatást nem gyakorolhat a megtámadott határozat jogszerűségére. Azt ugyanis azon időpont tekintetében kell értékelni, amikor a határozat elfogadásra került.

142

Végezetül, az Alapjogi Charta 52. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a Charta által elismert, a Szerződések egyes rendelkezéseiben szabályozott jogok csak az ott meghatározott feltételek és korlátozások mellett gyakorolhatók. Így az Alapjogi Charta 42. cikkének a tartalma nem lehet kiterjedtebb, mint az EUMSZ 15. cikk, illetve az azt végrehajtó 1049/2001 rendelet. Mivel a megtámadott határozat jogszerűsége e rendelet tekintetében a fenti jogalapok keretében már vizsgálat tárgyát képezte, azt nem szükséges újra megvizsgálni az Alapjogi Charta 42. cikke tekintetében.

143

Az ötödik jogalapot tehát el kell utasítani.

144

A fenti megfontolásokból következik, hogy a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

145

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

146

A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

147

Ezenfelül az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az Egyesült Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott: