1.

A könyvtár az emberiség egyik hosszú múltra visszatekintő találmánya. Több évszázaddal megelőzte a papír feltalálását, és a könyvek ma ismert formájukban való megjelenését. A XV. században képes volt alkalmazkodni a nyomtatás felfedezéséhez, sőt hasznot is húzott belőle, és a könyvtár volt az, amihez a XVIII. században a nyomtatás következtében megszülető szerzői jognak igazodnia kellett. Napjainkban a digitális forradalomnak lehetünk tanúi. Vajon túléli‑e a könyvtár a környezetének ezen újabb változását? Tagadhatatlan, hogy a jelen ügy, anélkül hogy eltúloznánk a jelentőségét, amellett, hogy ténylegesen elősegítheti a könyvtárak túlélését, új lendületet is adhat számukra.

2.

Ma már ugyanis közhelynek számít, hogy a digitális technológia, valamint az internet megjelenése alapjaiban változtatott meg számos tevékenységi területet, köztük többek között az irodalmi alkotást. Az e‑könyvek megjelenése jelentősen módosította a kiadói ágazatot éppúgy mint az olvasói szokásokat, és mindez csupán a folyamat kezdete. Így, noha az e‑könyvnek nem célja, hogy a papíralapú könyv helyébe lépjen, mindazonáltal egyes könyvkategóriákban, bizonyos piacokon az eladott e‑könyvek száma eléri, néhol meg is haladja a papíralapú könyvekét, és néhány könyvet kizárólag digitális formában adnak csak ki. ( 2 ) Hasonlóképpen, néhány, egyre növekvő számú olvasó a papírt e‑könyv olvasóra cserélte, sőt, a legfiatalabbak sosem szoktak hozzá a papíralapú könyvekhez.

3.

Ha a könyvtárak nem követik ezt a fejlődést, azt kockáztatják, hogy háttérbe szorulnak, és elvesztik a kultúra terjesztésében évezredek óta elfoglalt helyüket. A könyvtárak működésének megreformálására irányuló jogszabályi környezet létrehozása egy ideje mind az érdekelt felek közötti, mind a jogelméletben folytatott vita tárgyát képezi. ( 3 ) E vita központi kérdése, hogy a könyvtárak jogosultak‑e, és milyen jogalapon, haszonkölcsönbe adni az e‑könyveket. A jelen ügy lehetőséget nyújt a Bíróság számára, hogy erre a kérdésre bírói választ adjon.

4.

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 )„Hatály” című 1. cikke a (2) bekezdésének b) pontjában így rendelkezik:

„Ez az irányelv – [az egyes szerzői jogokra vonatkozó irányelvek technikai kiigazításait tartalmazó] 11. cikkben említett esetek kivételével – nem érinti és semmilyen módon nem befolyásolja:

[…]

[…]

kapcsolatos hatályos közösségi rendelkezéseket.”

5.

Az említett irányelvnek „A többszörözési jog” című 2. cikkének a) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:

6.

Ugyanezen irányelvnek „A művek nyilvánossághoz közvetítésének, valamint a védelem alatt álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének joga” című 3. cikke az (1) bekezdésében a következőket mondja ki:

„A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.”

7.

A 2001/29 irányelvnek „A terjesztési jog” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására.

(2)   A terjesztési jog nem merül ki a Közösségen belül a mű eredeti vagy többszörözött példánya tekintetében, kivéve ha annak első eladását vagy tulajdonjogának más módon való első átruházását a Közösségen belül a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más végezte.”

8.

Végül, ugyanezen irányelvnek a „Kivételek és korlátozások” címet viselő 5. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének c) pontja a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az olyan, 2. cikkben említett időleges többszörözési cselekmények, amelyek járulékos vagy közbenső [helyesen: közbenső vagy járulékos] jellegűek, valamely műszaki eljárás elválaszthatatlan és lényeges részét képezik, és amelyeknek kizárólagos célja, hogy lehetővé tegyék egy mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény:

[…]

és önálló gazdasági jelentőséggel nem bírnak, a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételt képeznek.

(2)   A tagállamok a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg a következő esetekben:

[…]

9.

A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek ( 5 )„A szabályozás célja” című 1. cikke értelmében:

„(1)   E fejezet [„A bérleti jog és haszonkölcsönzési jog” című I. fejezet] rendelkezéseinek megfelelően és a 6. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, a tagállamok biztosítják a jogot a szerzői jogi védelemben részesülő művek eredeti vagy többszörözött példányai és egyéb, a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott védelem alatt álló teljesítmények bérletének és haszonkölcsönének engedélyezésére, illetve megtiltására.

(2)   Az (1) bekezdésben foglalt jogok nem merülnek ki a 3. cikk (1) bekezdésében említett szerzői jogi védelemben részesülő művek vagy egyéb védelem alatt álló teljesítmények eredeti vagy többszörözött példányainak eladása vagy egyéb terjesztése által.”

10.

Ugyanezen irányelv „Meghatározások” című 2. cikke az (1) bekezdésének b) pontjában az alábbiak szerint rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

11.

Ugyanezen irányelvnek a „Jogosultak, valamint a bérleti jog és a haszonkölcsönzési jog tárgya” című 3. cikk (1) bekezdése a) pontjának rendelkezése szerint:

„A bérlet és a haszonkölcsönzés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos joga megilleti:

12.

Végül, ugyanezen irányelvnek a „Kivételek a nyilvános haszonkölcsönzés kizárólagos joga alól” című 6. cikke (1) és (3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok a nyilvános haszonkölcsönzés tekintetében kivételeket határozhatnak meg az 1. cikkben foglalt kizárólagos jog alól, amennyiben legalább a szerzők e haszonkölcsönzés ellenében díjazásban részesülnek. A tagállamok szabadon, kultúrpolitikai célkitűzéseiknek megfelelően határozhatják meg e díjazás mértékét.

[…]

(3)   A tagállamok az intézmények bizonyos kategóriáit mentesíthetik az (1) és (2) bekezdésben foglalt díjfizetési kötelezettség alól.”

13.

A haszonkölcsönzési jogot a szerzői jogról szóló törvény (Auteurswet) 12. cikke (1) bekezdésének 3. pontja és (3) bekezdése szabályozza. A nyilvános haszonkölcsönzési kivételről e törvény 15c. cikkének (1) bekezdése rendelkezik.

14.

Több tagállamban, köztük Hollandiában is élénk vita folyik az e‑könyvek könyvtárak általi haszonkölcsönzéséről. Az oktatási, kulturális és tudományügyi minisztérium megbízásából készült jelentés arra a következtetésre jutott, hogy az e‑könyvek haszonkölcsönzése nem tartozik a 2006/115 irányelvet a holland jogba átültető rendelkezések értelmében vett kizárólagos haszonkölcsönzési jog hatálya alá. Ennek következtében az e‑könyvek könyvtárak általi haszonkölcsönzése nem részesülhet az ezen irányelvnek a holland jogba szintén átültetett 6. cikke (1) bekezdésében meghatározott kivétel kedvezményéből. A kormány a könyvtárakról szóló törvénytervezetet dolgozott ki, amely ebből az alapvetésből indul ki.

15.

Ugyanakkor a felperes, a Vereniging Openbare Bibliotheken, az összes hollandiai közkönyvtárat magában foglaló egyesület (a továbbiakban: VOB) nem osztja ezt a nézetet. Meggyőződése szerint a holland jog vonatkozó rendelkezéseit az e‑könyvek haszonkölcsönzésére is alkalmazni kell, ezért a kérdést előterjesztő bíróság előtt keresetet indított az alapeljárás alperese, a nyilvános haszonkölcsönzés alóli kivétel címén fizetendő, szerzőket megillető díjak beszedésével megbízott alapítvány, a Stichting Leenrecht ellen, amelyben kérte egy olyan megállapító határozat meghozatalát, amely kimondja elsősorban, hogy az e‑könyvek haszonkölcsönzése a haszonkölcsönzési jog hatálya alá tartozik, másodsorban, hogy e könyvek határozatlan időre történő rendelkezésre bocsátása a terjesztési jogra vonatkozó rendelkezések értelmében adásvételnek minősül, harmadsorban, hogy az e‑könyveknek a közkönyvtárak által, méltányos díjazás ellenében történő haszonkölcsönzése nem sérti a szerzői jogokat.

16.

A VOB hozzáteszi, hogy keresete arra a haszonkölcsönre vonatkozik, amely a kérdést előterjesztő bíróság által „one copy one user” kifejezéssel említett mintát követi. Ebben a modellben a könyvtár tulajdonában található és a felhasználó által letöltött e‑könyv a haszonkölcsön ideje alatt a könyvtár más használói számára nem elérhető. Amikor ez az idő lejár, a könyv automatikusan elérhetetlenné válik az érintett felhasználó számára, és így más felhasználók kikölcsönözhetik. Egyebekben a VOB megerősítette, hogy a keresetét a „regényekre, novellagyűjteményekre, életrajzokra, úti‑, gyermek‑ és ifjúsági könyvekre” kívánja korlátozni.

17.

Az alapeljárásban a VOB kérelmeinek támogatása végett beavatkozóként lépett fel a Stichting Lira, az irodalmi alkotások szerzőit képviselő közös jogkezelő szervezet (a továbbiakban: Lira) és a Stichting Pictoright, a képzőművészeti alkotások szerzőit képviselő közös jogkezelő szervezet (a továbbiakban: Pictoright), míg a szintén beavatkozóként fellépő Vereniging Nederlands Uitgeversverbond, a kiadók egyesülete (a továbbiakban: NUV) a másik felett támogatja.

18.

A Rechtbank Den Haag (hágai elsőfokú bíróság, Hollandia), tekintetbe véve, hogy a VOB kérdéseinek megválaszolása az uniós jog rendelkezéseinek értelmezésétől függ, a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

19.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2015. április 17‑én érkezett a Bírósághoz. A VOP, a NUV, a Lira, a Pictoright, a német, a görög, a francia, az olasz, a lett, a portugál kormány és az Egyesült Királyság Kormánya, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételt. A 2016. március 9‑én megtartott tárgyaláson a VOB, a NUV, a Lira és a Pictoright, valamint a cseh, a görög és a francia kormány, továbbá a Bizottság képviselői voltak jelen.

20.

A kérdést előterjesztő bíróság négy kérdést vet fel. Ezek közül az első alapvető jelentőséggel bír, mivel arra vonatkozik, hogy az e‑könyvek haszonkölcsönzése a 2006/115 irányelv hatálya alá tartozik‑e. Az ezen első kérdésre adandó nemleges válasz esetén a többi kérdés jelentőségét veszti. Így tehát elemzésemben az első kérdésre összpontosítok. A második, a harmadik és a negyedik kérdés azokkal a feltételekkel foglalkozik, amelyeket az e‑könyveknek teljesíteniük kell ahhoz, hogy a nyilvános kölcsönzés alól való kivétel keretében haszonkölcsönbe adhatóak legyenek. Ez utóbbi kérdésekkel együttesen és röviden foglalkozom majd.

21.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2006/115 irányelvnek a 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 1. cikkének (1) bekezdését, hogy az e‑könyveknek a közkönyvtárak által, határozott időre történő nyilvános rendelkezésre bocsátása az utóbbi cikkben szabályozott haszonkölcsönzési jog hatálya alá tartozik.

22.

Az alapeljárásnak a VOB által benyújtott keresetben meghatározott tárgyának megfelelően a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseit a „regényekre, novellagyűjteményekre, életrajzokra, úti‑, gyermek‑ és ifjúsági könyvekre” korlátozza. Ugyanakkor, még ha elfogadhatónak is tartom, hogy a jelen ügyben általunk vizsgált problémát a haszonkölcsönzési jog oltalma alatt álló művek különböző csoportjai közül az e‑könyvekre korlátozzuk, ( 6 ) ezt nem tudom úgy körülhatárolni, mint ahogy azt a kérdést előterjesztő bíróság teszi. Az irodalmi műveknek e bíróság által elkülönített kategóriája ugyanis véleményem szerint nem alapítható olyan objektív szempontra, amely különleges jogi bánásmódot indokolna e kategória számára. A Bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó választ tehát megkülönböztetés nélkül, irodalmi műfajtól függetlenül minden, digitális formában létező műre alkalmazni kellene.

23.

Véleményem szerint a modern társadalom igényeinek kielégítéséhez elengedhetetlen a 2006/115 irányelv értelmezése, amely lehetővé teszi a különböző érdekek összeegyeztetését. Ugyanakkor ennek az értelmezésnek meg kell felelnie az Európai Unió által vállalt kötelezettségeknek, és összhangban kell állnia az uniós jog szerzői jogokra vonatkozó egyéb jogi aktusaival. Az alábbiakban ezekkel a problémákkal foglalkozom.

24.

A 2006/115 irányelv nem új normatív aktus. Ugyanis a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 1992. november 19‑i 92/100/EGK tanácsi irányelv ( 7 ) kodifikációjáról van szó, amely jogszabály egyike volt a szerzői jogterület legrégebbi másodlagos jogszabályainak. ( 8 ) A haszonkölcsönzési jog vonatkozásában ezt az irányelvet alapvetően sohasem módosították, sem a 2006/115 irányelvben megvalósított átdolgozása során, sem utána. A haszonkölcsönzésre vonatkozó jelenleg hatályos rendelkezések tehát lényegében ugyanazok, mint amelyeket 1992‑ben elfogadtak.

25.

Úgy gondolom, tagadhatatlan, hogy akkoriban az uniós jogalkotónak nem állt szándékában az e‑könyvek haszonkölcsönzésére is kiterjeszteni a haszonkölcsönzésnek a 92/100 irányelvben szereplő fogalmát, függetlenül attól, hogy ez amiatt volt, hogy a kereskedelmi forgalomban hasznosítható e‑könyvek technológiája még gyerekcipőben járt. Másrészről, a Bizottság kizárólag a hangfelvételekre és a képhordozókra hivatkozott, amikor ezen irányelv indokolásában kifejezetten kizárta ez utóbbi alkalmazását a műveknek letöltés útján történő hozzáférhetővé tételére vonatkozóan. ( 9 ) Az e‑könyvek letöltésének kérdését még csak nem is említette.

26.

Vajon ez azt jelenti, hogy a 2006/115 irányelv rendelkezéseit ma is oly módon kell értelmezni, mely kizárja az e‑könyvek haszonkölcsönzését az ezen irányelv szerinti haszonkölcsönzés fogalmából? Úgy gondolom, nem, és ennek három oka van.

27.

Először is, véleményem szerint nem tekinthetünk el a jogi aktusok olyan értelmezésétől, amely figyelembe veszi a technológia, a piac és a magatartások fejlődését, és megakadályozza, hogy ezek a jogi aktusok a túlzottan merev értelmezés miatt a múltban ragadjanak. ( 10 )

28.

Véleményem szerint szükség van erre a „dinamikusnak” vagy „haladónak” tekinthető értelmezésre, különösen az olyan, a technikai haladás által leginkább érintett területeken, mint amilyen a szerzői jogok esete. Ez a haladás ugyanis napjainkra olyannyira felgyorsult, hogy könnyen lehagyja a jogalkotási eljárást, miáltal így gyakran hiábavalóvá válnak azok a törekvések, amelyek a jogi rendelkezéseket ez utóbbi módon igyekeznek a fejlődéshez igazítani, és így a jogi aktusok már elfogadásuk pillanatában, vagy nem sokkal később teljes mértékben elavultakká válnak. A 2006/115 irányelv maga is jól illusztrálja ezt a jelenséget. A bérletre vonatkozó rendelkezései, amelyek a kazetták, a CD‑ és DVD‑kölcsönzés piacának szabályozására irányulnak, mára már elavultak, mivel a hangfelvételek és a képhordozók kölcsönzését a digitális hozzáférhetővé tétel gyakorlatilag teljesen kiszorította az európai piacról. ( 11 ) Az, hogy a jogi szabályozás ennyire idejétmúlt a valósághoz képest, gyakran vezet értelmezési gondokhoz, bizonytalansághoz, joghézagokhoz. Ilyen esetekben a valósághoz igazodó bírósági értelmezés képes biztosítani, hogy a szóban forgó szabályozás hatékony maradjon az ágazat gyors technikai és gazdasági fejlődése mellett is.

29.

Úgy tűnik, ez a megközelítés megfelel a szerzői jogra vonatkozó uniós jogi szövegek elfogadásakor fennálló jogalkotói szándékoknak. A 2006/115 irányelv (4) preambulumbekezdése kimondja ugyanis, hogy „[a] szerzői jog által biztosított védelemnek alkalmazkodnia kell az új gazdasági fejleményekhez […]”. Ugyanez, az új technikai és gazdasági valósághoz való alkalmazkodásra irányuló szándék jelenik meg a szerzői jog területén továbbra is elsődleges uniós jogi aktusnak számító 2001/29 irányelv (2), (5) és (8) preambulumbekezdésében is. Márpedig, hogyan másként lehetne biztosítani e jogi rendelkezések kiigazítását és „naprakésszé tételét”, ha nem megfelelő értelmezésük útján?

30.

Az e‑könyvek haszonkölcsönzése a papíralapú könyvek haszonkölcsönzésének modern megfelelője. Nem értek egyet a jelen ügyben kifejtett azon nézettel, mely szerint alapvető különbség van az e‑könyv és a hagyományos könyv, vagy az e‑könyv, illetve a papírra nyomtatott könyv kölcsönzése között. Az egyértelmű, hogy az e‑könyv teljesen eltérő formában jelenik meg, amely egyes helyzetekben kényelmesebb (másokban kevésbé kényelmes) lehet, és olyan funkciók használatát teszi lehetővé, mint a szavak keresése és a fordítás, amelyekkel a papíralapú könyv nem rendelkezik. Ugyanakkor ezek a jellegzetességek csak másodlagosak, jelentőségük a felhasználó szubjektív igényeitől függ. Ugyanez a helyzet azzal az érvvel is, mely szerint az e‑könyv alapvető előnye abban rejlik, hogy a felhasználónak nem kell elmennie a könyvtárba, mivel távolról is elérhető. Ezt cáfolni lehet azzal, hogy bizonyos emberek jobban szeretnek könyvtárba járni, mert ott emberi kapcsolatok részesei lehetnek.

31.

Ugyanakkor, véleményem szerint itt az az objektív tény dönt, hogy amikor egy felhasználó könyvet kölcsönöz ki a könyvtárból, legyen az e‑könyv vagy hagyományos, e könyv tartalmát akarja megismerni anélkül, hogy annak egy példányát megtartaná. Márpedig ebből a nézőpontból a papírra nyomtatott és az e‑könyv, valamint a haszonkölcsönzésük feltételei lényegüket tekintve nem térnek el egymástól.

32.

A 2006/115 irányelv értelmezése során tehát figyelembe kell venni ezt a tényt, amely összeköti egymással az e‑könyvek és a hagyományos könyvek haszonkölcsönzésének jogi keretét.

33.

Másodszor, a szerzői jog elsődleges célja a szerzők érdekeinek védelme. Márpedig nem véletlen, hogy az alapeljárásban a szerzők érdekeit képviselő szervezetek, vagyis a Lira és a Pictoright a VOB kérelmeinek támogatása érdekében avatkozott be. Ez ellentmondásosnak tűnhet, de az e‑könyvek haszonkölcsönzésének területét befolyásoló piac logikájából ered.

34.

Ez a piac ugyanis létezik, mivel a könyvtárak elektronikus formában ténylegesen haszonkölcsönbe adják a könyveket. Ugyanakkor, tekintve, hogy erre a kölcsönzési formára nem terjeszthető ki a 2006/115 irányelv értelmében vett haszonkölcsönzés fogalma, nem alkalmazható az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a nyilvános haszonkölcsönzési kivétel sem. Az e‑könyvek haszonkölcsönzését tehát a könyvtárak és a kiadók között megkötött szerződésekkel szervezik meg. E kiadók, egy külön e célból közösen megállapított díjazás mellett a könyvtárak rendelkezésére bocsátják az e‑könyveket, amelyeket ezek a könyvtárak a felhasználók számára haszonkölcsönbe adhatnak. A Lira és a Pictoright állítása szerint ezek a szerződéses kapcsolatok elsősorban a kiadók, vagy a könyvkereskedelemben részt vevő egyéb közvetítők számára előnyösek, anélkül hogy a szerzők megfelelő díjazást kapnának.

35.

Ezzel szemben, ha a digitális haszonkölcsönzést úgy lehetne tekinteni, mint amelyre a 2006/115 irányelv, és ezáltal az annak 6. cikke (1) bekezdésében foglalt kivétel is vonatkozik, a szerzők ez alapján, e rendelkezés előírásainak megfelelően részesülhetnének díjazásban, ami kiegészítené a könyvek eladásából származó bevételüket, és amely független lehetne a kiadókkal kötött szerződéseiktől.

36.

A 2006/115 irányelv olyan értelmezése, amely szerint a digitális haszonkölcsönzés a „haszonkölcsönzés” fogalmába tartozik, nemhogy sértené a szerzők érdekeit, hanem épp ellenkezőleg, a jelenlegi, kizárólag a piac törvényei által irányított helyzettel szemben javítaná érdekeik védelmét.

37.

Végül, harmadszor, a jelen indítványom bevezető részében kifejtett megfontolások vezettek oda, hogy a 2006/115 irányelvnek azon értelmezése mellett érvelek, amely figyelembe veszi a technikai fejlődést. A könyvtárak mindig is anélkül adták haszonkölcsönbe a könyveket, hogy arra külön engedélyt kértek volna. Némelyeknek még arra sem volt szükségük, hogy megvásárolják a saját példányaikat, mivel kötelespéldányokból részesültek. Ennek oka az, hogy a könyvet nem egyszerű árucikknek, az irodalmi alkotást pedig nem gazdasági tevékenységnek tekintették. A könyvek által a kultúra, valamint a tudományos ismeretek megőrzésében és terjesztésében betöltött szerep jelentősége mindig megelőzte a gazdasági jellegű megfontolásokat.

38.

Jelenleg, a digitalizáció korában a könyvtáraknak továbbra is be kell tölteniük ezen, a kultúra megőrzését és terjesztését szolgáló szerepüket, amelyet akkor láttak el, amikor a könyv még csak papír formában létezett. Márpedig ez nem valósulhat meg egy kizárólag a piac törvényei által irányított környezetben. Egyrészt a könyvtárak, különösen a közkönyvtárak, nem mindig rendelkeznek megfelelő anyagi eszközökkel ahhoz, hogy a kiadók magas árain szerezzék meg az e‑könyveket a haszonkölcsönbe adásuk jogával együtt. Ez különösen azokra a könyvtárakra vonatkozik, amelyek kedvezőtlenebb körülmények között működnek, pont olyan közegben, ahol szerepük még fontosabb. Másrészt, a kiadók és az e‑könyvek kereskedelmében részt vevő közvetítők gyakran vonakodnak attól, hogy a digitális haszonkölcsönzésre feljogosító szerződéseket kössenek a könyvtárakkal. Attól tartanak ugyanis, hogy az ilyen haszonkölcsönzés az eladások csökkentésével, vagy saját, korlátozott időre szóló rendelkezésre bocsátáson alapuló kereskedelmi modelljeik kifejlesztésének ellehetetlenítésével sérti az érdekeiket. Következésképpen vagy szerződésben korlátozzák az e‑könyvek könyvtárak általi haszonkölcsönzését, például a haszonkölcsönzések számának maximalizálásával, vagy egy olyan, a könyv kiadását követő időszakot határoznak meg, amikor tilos a haszonkölcsönzés, vagy visszautasítják az ilyen szerződéses kapcsolat létesítését a könyvtárakkal. ( 12 )

39.

Amennyiben a könyvtárak nem részesülhetnek a haszonkölcsönzés kizárólagos joga alóli kivételből származó előnyökből, fennáll a veszélye annak, hogy a digitális környezetben a továbbiakban nem lesznek többé képesek ellátni azt a szerepet, amelyet a papíralapú könyvek világában betöltöttek.

40.

A fentiekben kifejtett okokból arra véleményre jutottam, hogy a „haszonkölcsönzés” kifejezésnek a 2006/115 irányelv alapján történő értelmezését nem szabad arra korlátozni, amit az uniós jogalkotó ezen irányelv eredeti változatának (azaz a 92/100 irányelvnek) az elfogadásakor erről gondolhatott, hanem egy olyan meghatározást kell adni, amely lépést tart az azóta bekövetkezett technikai és a piaci fejlődéssel. Most pedig azt kell elemezni, hogy egy ilyen értelmezés valóban levezethető‑e magában a 2006/115 irányelvben szereplő rendelkezések szövegéből, és összhangban áll‑e a szerzői jogra vonatkozó egyéb uniós joganyaggal, valamint az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásaival.

41.

Ahhoz, hogy elemezni lehessen, hogy a javasolt értelmezés levezethető‑e 2006/115 irányelv szövegéből és rendszeréből, először is figyelembe kell venni egyrészről a haszonkölcsönzés kizárólagos jogának, másrészről a nyilvános haszonkölcsönzési kivételnek a célját. A haszonkölcsönzés kizárólagos jogának célja megfelelő díjazás biztosítása a szerzők számára műveik ilyen módon történő hasznosítása esetén. Mivel az e‑könyvek haszonkölcsönzéssel történő hasznosítása már létezik a valóságban, úgy gondolom, hogy teljes mértékben helyénvaló e kizárólagos jog hatályának kiterjesztése a haszonkölcsönzés e formájára.

42.

A nyilvános haszonkölcsönzési kivétel céljával kapcsolatban korábban már kifejtettem azokat az érveket, amelyek véleményem szerint amellett szólnak, hogy a közkönyvtárak az e‑könyvek haszonkölcsönzésével összefüggésben részesülhessenek e kivétel kedvezményéből. ( 13 )

43.

Másodszor, fel kell tenni a kérdést, hogy a 2006/115 irányelv szövege lehetővé teszi‑e a haszonkölcsönzésre vonatkozó rendelkezéseinek olyan értelmezését, amely kiterjeszti azt az e‑könyvek haszonkölcsönzésére is. Emlékeztetőül, ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a tagállamok biztosítják a jogot a szerzői jogi védelemben részesülő művek eredeti vagy többszörözött példányai […] haszonkölcsönének engedélyezésére, illetve megtiltására” ( 14 ). Ennélfogva jogosan lehet azzal érvelni, hogy az eredeti vagy többszörözött példányok említése a haszonkölcsönzés fogalmának terjedelmét az anyagi hordozóra rögzített, és ezen anyagi hordozóval együtt kölcsönözhető művekre korlátozza. Ez kizárja az e‑könyveket, amelyekhez általában letöltés útján lehet hozzáférni, vagyis nem kapcsolódnak anyagi hordozóhoz. ( 15 ) Ugyanakkor nem hiszem, hogy ez az értelmezés helyes lenne.

44.

Véleményem szerint a többszörözött példány fogalmát a vizsgált rendelkezés szerinti értelmében nem lehet kizárólag a mű kézzelfogható példányaival azonos módon kezelni. A többszörözött példány ugyanis csupán a többszörözés eredménye. A mű csak az eredeti példány és az eredetiről készített, többszörözés eredményeként létrejövő többszörözött példány formájában létezik. Míg egy papíralapú könyv hagyományos másolata szükségszerűen anyagi hordozón található, a digitális példánynál eltérő a helyzet. Másfelől érdemes megjegyezni, hogy a 92/100 irányelvre irányuló javaslat francia változata a „copie (többszörözött példány/másolat)” kifejezést nem, csak a „reproduction (többszörözés)” fogalmát használta. ( 16 ) A szerzői jog logikájával ellentétes lenne annak kijelentése, hogy a mű többszörözése nem azonos a többszörözött példány előállításával.

45.

Nem gondolom azt sem, hogy az irányelv hatályát az e‑könyvek haszonkölcsönzésére kiterjesztő értelmezés ellentétes lenne azzal, hogy a 2006/115 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja a [teljesítmények] „haszonkölcsönzés[e]” kifejezést alkalmazza. Egyfelől ugyanis a „teljesítmények” kifejezés nem jelenik meg valamennyi nyelvi változatban. Épp ellenkezőleg, többségük megelégszik a „haszonkölcsönzés” ( 17 ) kifejezéssel. Másfelől a 2006/115 irányelv a „teljesítmények” szót a bérleti jognak és a haszonkölcsönzési jognak 3. cikke (1) bekezdésében felsorolt tárgyai leírására használja. ( 18 ) Ennek a kifejezésnek tehát nincs olyan saját jelentése, amely megkülönböztetné az „eredeti” és „többszörözött” kifejezéssel ellátott művek jelentésétől.

46.

Harmadszor, a francia kormány által hivatkozott érveléssel kapcsolatban, mely szerint a kivételek megszorító értelmezésének elvével ellentétes a „haszonkölcsönzés” kifejezés terjedelmének kiterjesztése az e‑könyvek haszonkölcsönzésére, meg kell jegyezni, hogy itt nemcsak a kivétel, hanem a főszabály, azaz a 2006/115 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében szabályozott haszonkölcsönzési jog terjedelmének értelmezéséről is szó van.

47.

Ráadásul a 2006/115 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kivétellel összefüggésben emlékeztetnem kell arra, hogy noha a szerzői jog alóli kivételeket megszorítóan kell értelmezni, ugyanakkor ennek az értelmezésnek lehetővé kell tennie a kivétel hatékony érvényesülésének megőrzését és céljának biztosítását. ( 19 ) Márpedig a haszonkölcsönzés kifejezésének túlzott mértékben megszorító értelmezése az e‑könyvek vonatkozásában befolyásolhatja az említett kivétel hatékony érvényesülését és célját.

48.

Az előbbiekben kifejtett okok alapján úgy vélem, hogy a „haszonkölcsönzés” kifejezésnek az e‑könyvek haszonkölcsönzésére is kiterjedő értelmezése nem ellentétes sem a 2006/115 irányelv céljával, sem a szövegével.

49.

A jelen ügy keretében a NUV, valamint a német és a francia kormány arra hivatkozott, hogy 2006/115 irányelv értelmében vett „haszonkölcsönzés” kifejezés alkalmazási területének az e‑könyvekre való kiterjesztése összeegyeztethetetlen az uniós jog más szerzői jogi jogforrásaival, mindenekelőtt a 2001/29 irányelvvel. Először is terminológiai összeegyeztethetetlenségről van szó például egyes olyan kifejezések esetén, mint „többszörözött példány” és „teljesítmény”, mivel ezek jelentése nem fér össze a digitális haszonkölcsönzés elgondolásával. Másodszor, a haszonkölcsönzés ilyen széles körű értelmezése a 2001/29 irányelv 3. cikkében foglalt, a nyilvánossághoz közvetítés, valamint a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel jogába ütközik. Ezen érv szerint az e‑könyvek haszonkölcsönzése a nyilvánossághoz közvetítésre vonatkozó jog hatálya alá tartozik, amelyhez nem kapcsolódik a 2006/115 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalthoz hasonló kivétel. Ennek következtében a 2006/115 irányelv kiterjesztése az e‑könyvek haszonkölcsönzésére, és e kivétel alkalmazása sértené a 2001/29 irányelv 3. cikkét.

50.

Az első érvvel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy ha a tökéletes terminológiai egységesség elvét feltétel nélkül alkalmazni kellene a szerzői jogra vonatkozó uniós jogban, akkor meg kellene határozni egyes fogalmak tartalmát, mint ahogyan például a Bíróság a Usedsoft‑ítéletben ( 20 ) levezette a „példány”, az „eladás” és a „terjesztés” fogalmának definícióját. Ugyanis ez a nagytanácsban hozott ítélet, amely a számítógépi programok jogi védelméről szóló, 2009. április 23‑i 2009/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 21 ) értelmezésére irányult, a mai napig az egyetlen olyan ítélet, amelyben a Bíróság szerzői jogi fogalmakat a digitális környezettel összefüggésben értelmezte.

51.

Így a Bíróság a 2001/29 irányelv által alkalmazott terminológiával lényegében azonos kifejezéseket alkalmazó rendelkezések alapján ( 22 ) úgy ítélte meg, hogy az internetről való letöltésnek a tárgya valóban a mű egyik példánya, ebben az esetben egy számítógépi program, ( 23 ) és hogy ehhez a letöltéshez egy határozatlan időre szóló felhasználói licenc is kapcsolódik, ami a szóban forgó példány eladásának minősül, így e példány terjesztésére vonatkozó jog kimerülését eredményezi. ( 24 )

52.

A szigorúan alkalmazott terminológiai egységesség elve értelmében a 2001/29 irányelvben és a 2006/115 irányelvben egyaránt használt „többszörözött példány” kifejezést úgy kell értelmezni, mint amely kiterjed az anyagi hordozó nélküli digitális többszörözött példányokra is. Egyébiránt ez az elv lehetővé tenné a jogelméletben hosszasan tárgyalt, és a jelen ügyben is megjelenő, a letöltés útján történő eladás következtében kimerülő terjesztési jog problémájának egyszerű megoldását. A 2001/29 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének megfogalmazása ugyanis lényegét tekintve megegyezik a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével, ezért elvileg azonos módon kellene értelmezni azokat.

53.

Ezzel szemben, ha elfogadjuk, hogy ugyanazon kifejezések értelmezése a 2001/29 irányelv keretében eltérhet a Bíróság által az Usedsoft‑ítéletben a 2009/24 irányelvvel kapcsolatban használt értelmezéstől, akkor nem látom be, hogy miért ne lehetne ugyanezt a „terminológiai függetlenséget” alkalmazni a 2001/29 és a 2006/115 irányelv kapcsolatában. ( 25 )

54.

Hozzá kell tennem azt is, hogy véleményem szerint az Art & Allposters International ítélet ( 26 ) semmilyen módon nem vitatja vagy korlátozza az Usedsoft‑ítéleten alapuló következtetéseket. Ez előbbi ítélet ugyanis nem digitális, hanem kémiai eljárás segítségével, közvetlenül az egyik anyagi hordozóról (papír) egy másikra (festővászon) történő átvitelre vonatkozik. Ezzel kapcsolatban ebben az ítéletben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az uniós jogalkotó a terjesztésére vonatkozó joggal biztosítani kívánta a szerzők számára a műalkotásukat megjelenítő valamennyi tárgy Unióban történő forgalomba hozatalának ellenőrzését, ( 27 ) míg az anyagi hordozó helyettesítése azzal a következménnyel jár, hogy egy (birtokba vehető) új tárgy jön létre, ( 28 ) és hogy ezért nem lehet szó az említett terjesztési jog kimerüléséről. ( 29 ) Ezzel szemben ezen ügy egyetlen eleme sem vonatkozott arra a kérdésre, hogy e jog kimerüléséhez vezet‑e egy mű digitális példánya tulajdonjogának átruházása.

55.

A fenti 49. pontban említett, a nyilvánossághoz közvetítés, valamint a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel jogára épülő második érvvel kapcsolatban elegendő megjegyeznem, hogy a 92/100 irányelv időben megelőzi a 2001/29 irányelvet, és ez utóbbi, a (20) preambulumbekezdésének és 1. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően semmilyen módon nem érinti az olyan hatályos uniós jogi rendelkezéseket amelyek többek között a (2006/115 irányelvvel kodifikált) 92/100 irányelvben szabályozott haszonkölcsönzési jogra vonatkoznak. Ez utóbbi irányelv lex specialisnak tekinthető tehát a 2001/29 irányelvhez képest. Ugyanez az érv jelent meg az Usedsoft‑ítélet alapját képező ügyben, és a Bíróság hasonló választ adott rá. ( 30 ) Nem lenne tehát ellenétes a 2001/29 irányelv 3. cikkével, ha az e‑könyvek haszonkölcsönzése a 2006/115 irányelv értelmében vett haszonkölcsönzésnek minősülne.

56.

A Bíróság azzal is érvelt, hogy az e‑könyvek haszonkölcsönzése magán a kölcsönzésen túl egyszersmind a könyvtár és a felhasználó többszörözésre irányuló cselekményeit is magában foglalja, ami sértheti a szerzőket megillető, a 2001/29 irányelv 2. cikkében foglalt kizárólagos jogot az ilyen többszörözés engedélyezésére, illetve megtiltására.

57.

Ugyanakkor véleményem szerint a könyvtárak által végzett többszörözésre kiterjed a 2001/29 irányelvnek a Bíróság úgynevezett „Technische Universität Darmstadt” ítéletével ( 31 ) összefüggésben értelmezett 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott többszörözési jog alóli kivétel. Ez a rendelkezés kivételt alkalmaz a többszörözési jog alól „a nyilvánosan hozzáférhető könyvtárak […] által végzett egyes többszörözési cselekmények tekintetében, amelyek […] [n]em irányulnak […] gazdasági célra”. A fent említett ítéletben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ezt a kivételt lehet alkalmazni annak érdekében, hogy a könyvtárak a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének n) pontjában említett másik kivétel értelmében a nyilvánossághoz közvetíthessenek. ( 32 ) Analógia útján, az ezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjában található kivételnek szerepe lehet abban, hogy a könyvtárak részesülhessenek a 2006/115 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kivétel kedvezményéből.

58.

Úgy vélem, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt kötelező kivétel kiterjed a felhasználó által számítógépével vagy más, az e‑könyvek olvasására alkalmas berendezéssel a könyvtárból kikölcsönzött könyv letöltése útján megvalósított többszörözési cselekményre. Ez a többszörözés ugyanis csak ideiglenes, a felhasználó eszközére másolt példány automatikusan törlésre vagy kikapcsolásra kerül a haszonkölcsönzési időszak lejártakor. Ez a példány csak járulékos része egy technikai eljárásnak, a letöltésnek. Végül is, egyetlen feladata a mű jogszerű, azaz a digitális haszonkölcsönzés keretén belüli használatának a lehetővé tétele, és nem bír önálló gazdasági jelentőséggel. Egy ilyen többszörözés tehát megfelel azoknak a feltételeknek, amelyeket a 2001/29 irányelvnek a Bíróság ítélkezési gyakorlatában ( 33 ) értelmezett 5. cikke (1) bekezdése sorol fel.

59.

Végezetül, a jelen ügyben többek között a francia kormány hivatkozott arra az érvre, amelyet a Bíróság a Bizottság kontra Franciaország ítéletben ( 34 ) és a Bizottság kontra Luxemburg ítéletben ( 35 ) elfogadott, és amely szerint az anyagi hordozón található könyvek és a letöltés útján terjesztett könyvek közötti, a hozzáadottérték‑adó szempontjából eltérő bánásmód bizonyítja, hogy a könyvek e két formája nem egyenértékű. Ugyanakkor meg kell jegyeznem egyrészről, hogy a jelen ügyben nem az a kérdés, hogy a papíralapú könyvek összehasonlíthatóak‑e az e‑könyvekkel, hanem az, hogy az e‑könyvek haszonkölcsönzése egyenértékű‑e a hagyományos könyvek haszonkölcsönzésével. Márpedig ebből a szempontból, mint arra a jelen indítványom 31. pontjában már rámutattam, véleményem szerint e két haszonkölcsönzési forma alapvető és objektíven releváns jellemzőit tekintve egyenértékű.

60.

Másrészről meg kell állapítani, hogy a Bíróság által ebben a két ítéletben alkalmazott megoldás a hozzáadottérték‑adóra (héa) vonatkozó uniós jogszabályok szövegén alapul, amelyek, az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokat is szolgáltatásnak tekintve, nem teszik lehetővé csökkentett héa‑adókulcs alkalmazását az anyagi hordozóval nem rendelkező könyvekre. Márpedig a haszonkölcsönzés, függetlenül attól, hogy e‑könyvre vagy papíralapú könyvre vonatkozik, minden esetben szolgáltatás. Ennek következtében a hivatkozott bírói különbségtétel nem alkalmazható.

61.

Egyébiránt a papíralapú és az e‑könyvek közötti ilyen megkülönböztetés adózási szempontjából súlyos kérdéseket vet fel a semlegesség elvével – amely az adóügyekben az egyenlőség elvének felel meg – való összeegyeztethetőséggel kapcsolatban. ( 36 ) Meg kell említenem, hogy a Bizottság nemrégiben egy, a héára vonatkozó cselekvési tervet fogadott el, amelyben kifejezetten előírta, hogy az elektronikus könyvekre és elektronikus újságokra vonatkozó héa mértékekét a papíralapúakéhoz kell igazítani. ( 37 ) Ez az megközelítés megerősíti a Bizottság jelen ügyben is kifejtett álláspontját, mely szerint az e‑könyvek és a papíralapú könyvek lényegében egyenértékűek.

62.

E megfontolásokra tekintettel arra a következtetésre jutottam, hogy a 2006/115 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „haszonkölcsönzés” kifejezésnek az e‑könyvek haszonkölcsönére is kiterjesztő értelmezése, amely ezáltal lehetővé teszi az ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a haszonkölcsönzési jog alóli kivétel alkalmazását, egyáltalán nem összeegyeztethetetlen vagy ellentétes az uniós jog szerzői jogra vonatkozó jogi rendelkezéseivel.

63.

Az Unió szerződő fél több szerzői jogi témájú nemzetközi egyezményben, többek között a Szellemi Tulajdon Világszervezetének 1996. december 20‑án Genfben elfogadott Szerzői Jogi Szerződésében (WCT; Magyarországon kihirdette: 2004. évi XLIX. törvény). ( 38 ) A másodlagos jogi aktusoknak és értelmezéseiknek tehát összhangban kell állniuk e szerződéssel. ( 39 ) Így azt kell megvizsgálni, hogy a 2006/115 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „haszonkölcsönzés” kifejezésnek az e‑könyvek haszonkölcsönzésére is kiterjesztő értelmezése összeegyeztethető‑e a Szerzői Jogi Szerződéssel.

64.

Ez a Szerződés nem tartalmaz a haszonkölcsönzési jogra vonatkozó rendelkezéseket. Legfeljebb a 7. cikke az, amelyik érinti a kereskedelmi célú bérbeadás jogát, azaz a számítógépi programok, a filmalkotások és a hangfelvételeken rögzített művek díjazás mellett történő bérbeadását. ( 40 ) Ez a rendelkezés nem említi sem a nyilvános haszonkölcsönzést, sem az e‑könyveket.

65.

Noha az e‑könyvek haszonkölcsönzése minden esetben a Szerzői Jogi Szerződés hatálya alá tartozik, ennek az az oka, hogy egy olyan saját formát valósít meg, amely az ugyanezen szerződés 8. cikkében szabályozott nyilvánossághoz közvetítés jogának felhasználására szolgál. ( 41 ) Ezt a jogot lényegében a 2001/29 irányelv 3. cikke ültette át az uniós jogba. Ugyanakkor a 2006/115 irányelv lex specialis a 2001/29 irányelvhez, és vele együtt annak 3. cikkéhez képest. ( 42 )

66.

Márpedig a Szerzői Jogi Szerződés a 10. cikkének (1) bekezdésében feljogosítja a szerződő feleket, hogy a szerződésben szabályozott jogokra vonatkozóan kivételeket és korlátozásokat írjanak elő, feltéve, hogy olyan különleges esetekről van szó, amelyek „nem sérelmesek a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a szerző jogos érdekeit”. E feltételek közös elnevezése: „háromlépcsős teszt”. Véleményem szerint a 2006/115 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt nyilvános haszonkölcsönzés alóli kivétel az e‑könyvek esetén eleget tesz ennek a három feltételnek.

67.

Először is, azon feltétel kapcsán, amely szerint a kivétel csupán egyes különleges esetekre vonatkozik, meg kell jegyeznem, hogy a nyilvános haszonkölcsönzési kivétel két szempontból korlátozott. Egyrészt, a nyilvánossághoz közvetítésnek nem az összes formáját érinti, hanem kizárólag a haszonkölcsönzés, azaz a korlátozott időre szóló rendelkezésre bocsátás kivételes esetére vonatkozik. Másrészt, e kivétel kedvezményezettjei kizárólag a nyilvánosság előtt nyitva álló intézmények (könyvtárak) lehetnek, amelyek haszonkölcsönzési tevékenysége nem irányulhat haszonszerzésre. Egyébként a nyilvános haszonkölcsönzés egy jogszerű közérdekű célt szolgál, amely általában a kultúrához való egyetemes hozzáférés biztosítása.

68.

Másodszor, azzal a feltétellel kapcsolatban, mely szerint a mű rendes felhasználása nem sérülhet, többek között a NUV azt fejtette ki észrevételeiben, ( 43 ) hogy az e‑könyvek letöltés útján történő haszonkölcsönzése a hagyományos papíralapú könyvek haszonkölcsönzésével ellentétben annyira közelít e könyvek hagyományos terjesztési módjaihoz, hogy a könyvek piacon történő megszerzésének túlságosan könnyű felváltásával sértheti a szerzői jogok rendes felhasználását. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a digitális haszonkölcsönzéshez a felhasználónak nem szükséges fizikai valójában ellátogatnia a könyvtárba, így a könyvet interneten szerzi meg, és a könyvtárból kikölcsönzött e‑könyv, amely a használattól nem rongálódik, ugyanolyan jellegű, mint egy frissen megvásárolt könyv, azaz mindig „új” marad. Ráadásul az e‑könyvek minőségveszteség nélküli egyszerű többszörözése növeli a haszonkölcsönzés keretében engedélyezett használat túllépésének kockázatát.

69.

Ugyanakkor ezek az érvek nem veszik figyelembe az e‑könyvek haszonkölcsönzésének egyéb jellemzőit, amelyek megkülönböztetik a tulajdonszerzéstől. Először is, ez a haszonkölcsönzés korlátozott időre szól, így tehát kizárólag a könyv tartalmának megismerését teszi lehetővé, a példány megőrzése nélkül. Emellett e haszonkölcsönzés lehetőségét korlátozza a könyvtár rendelkezésére álló példányok (vagy digitális többszörözött példányok) száma, a felhasználó nem lehet biztos abban, hogy az adott e‑könyvet az általa kívánt időben ki tudja kölcsönözni. Végül, több tanulmány kimutatta, hogy a könyvek haszonkölcsönzése, függetlenül attól, hogy hagyományos vagy e‑könyvről van szó, nem csökkenti az eladások számát, éppen ellenkezőleg, hozzájárulhat a növekedéséhez, mivel fejleszti az olvasási szokásokat. ( 44 )

70.

Az a tény, hogy egyes e‑könyv kereskedők olyan kereskedelmi modelleket dolgoztak ki, amelyek a digitális bérletre hasonlítanak, önmagában nem akadályozhatja meg a nyilvános haszonkölcsönzés kivételének az e‑könyvekre történő alkalmazását. Ez a kivétel ugyanis egy olyan jogszerű közérdekű célt szolgál, amely nem korlátozható a gazdasági tevékenységeken kívüli területekre. Másként a kereskedelmi bérbeadás kiszoríthatná az összes, fizikai formában megjelenő, vagy fizikai megjelenés nélküli haszonkölcsönzést, és így a szóban forgó kivétel elveszíthetné hatékony érvényesülését.

71.

Ezzel szemben az, hogy a kiadók és a közvetítők digitális haszonkölcsönlicenceket ajánlanak a könyvtárak számára, vagy olyan saját bérleti formákat dolgoznak ki, amelyek korlátozott időre történő rendelkezésre bocsátásra irányulnak, mutatja, hogy a digitális haszonkölcsönzés az olykor elhangzó állításokkal ellentétben önmagában nem sérti a szerzői jogok hasznosítását.

72.

A digitális haszonkölcsönzéssel összefüggő kockázatokkal kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a napjainkra általánossá vált műszaki intézkedések – mint például a többszörözött példány automatikus eltávolítása a haszonkölcsönzési időszak lejárta után, a nyomtatás letiltása, vagy további másolatok készítésének blokkolása – lehetővé teszik e kockázatok alapvető korlátozását.

73.

Végső soron mindenképpen a tagállamok feladata, hogy amennyiben az e‑könyvek nyilvános haszonkölcsönzése alóli kivételeket akarnak bevezetni, ezeket a kivételeket szabályokkal lássák el oly módon, hogy ez a haszonkölcsönzési mód funkcionálisan valóban egyenértékű lehessen a hagyományos haszonkölcsönzéssel, és ne legyen sérelmes a szerzői jogok rendes felhasználására. Az olyan megoldások, mint a jelen ügyben szereplő „one copy one user” modell, vagy kötelező műszaki intézkedések alkalmazása révén elérhető ez az eredmény.

74.

Végül harmadszor, az utolsó feltétel szerint a kivétel indokolatlanul nem károsíthatja a szerző jogos érdekeit. Ezek a szerzői vagyoni jogok hasznosításához fűződő érdekek elsősorban gazdasági jellegűek. Egy olyan környezetben, amelyet kizárólag a piac törvényei irányítanak, a szerzők attól függően tudják megvédeni az érdekeiket, hogy meg tudnak‑e állapodni a kiadókkal. Néhányan közülük minden bizonnyal képesek kielégítő feltételeket elérni, mások azonban nem, amint azt a Lira és a Pictoright által a jelen ügyben képviselt álláspont is alátámasztja. Márpedig a 2006/115 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a nyilvános haszonkölcsönzés kivételének bevezetése esetére a szerzőket megillető díjazást ír elő. Mivel ez a díjazás független a szerzők és a kiadók közötti megállapodástól, ez nemcsak a szerzők jogos érdekeinek megőrzését segíti elő, hanem előnyösebb helyzetet is biztosít számukra.

75.

A Szerzői Jogi Szerződésnek a 10. cikkével összefüggésben értelmezett 8. cikkével tehát véleményem szerint nem ellentétes a 2006/115 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett haszonkölcsönzés kifejezésnek az e‑könyvek haszonkölcsönére is kiterjesztő értelmezése.

76.

Ezzel szemben hozható fel az az érv, hogy a 2006/115 irányelvben használt „eredeti” és a „többszörözött” kifejezést a Szerzői Jogi Szerződés 6. és 7. cikkében található „eredeti” és „példány” kifejezésekhez hasonlóan kell értelmezni. Márpedig az e két cikkre vonatkozó, e szerződés mellékletében található közös nyilatkozat szerint ez utóbbi kifejezések „kizárólag azokra a többszörözött példányokra vonatkoznak, amelyeket tárgyi formában lehet forgalomba hozni” ( 45 ). Íme tehát, ez az, ami kizárhatja az e‑könyvek haszonkölcsönzését a 2006/115 irányelvben található „eredeti és a többszörözött példányok haszonkölcsönzése” fogalomkörből.

77.

Ugyanakkor, a Szerzői Jogi Szerződés rendelkezései a könyvektől eltérő tárgyak terjesztési (6. cikk) és bérbeadási (7. cikk) jogára vonatkoznak. Ezért nem hiszem, hogy e közös nyilatkozatnak analógia útján a 2006/115 irányelvre történő alkalmazása megakadályozhatná, hogy ezek a hasonló fogalmak eltérő értelmezés tárgyai legyenek egy az e szerződés 8. cikkének hatálya alá tartozó hasznosítási forma esetén.

78.

Másfelől, mivel a Bíróság az Usedsoft‑ítéletében ( 46 ) az egyértelműen a szóban forgó közös nyilatkozat hatálya alá tartozó számítógépi programok terjesztésének jogára vonatkozóan megállapította, hogy a terjesztés joga, valamint az ez utóbbi kimerülésének elve a letöltés útján történő vételre is alkalmazandó, ez még inkább így van a haszonkölcsönzés esetében, amely nem tartozik sem a terjesztés, sem a bérbeadás jogának hatálya alá.

79.

A fenti megállapításokat a következőképpen lehet összefoglalni. Az e‑könyvek könyvtárak általi haszonkölcsönzése nem egy jövőbeni terv, még kevésbé puszta vágyálom. Épp ellenkezőleg, egy ténylegesen létező jelenség. Ugyanakkor, a „haszonkölcsönzési jog” fogalmának a tagállamokban alkalmazott megszorító értelmezése következtében ezt a jelenséget teljes mértékben a piac törvényei uralják, ellentétben a hagyományos könyvek haszonkölcsönzésével, amelyre a könyvtárak számára kedvező szabályozás vonatkozik. Ennélfogva véleményem szerint szükség van a fennálló jogi keret megfelelő értelmezésére annak érdekében, hogy a modern digitális környezetben ugyanilyen kedvező feltételek illessék meg a könyvtárakat. Egy ilyen értelmezés nemcsak a tudományhoz és a kultúrához való hozzáféréshez fűződő közérdeket, hanem az írók érdekeit is szolgálná. Ugyanakkor sem a hatályos jogi aktusok szövegével, sem a rendszerével nem lenne ellentétes. Épp ellenkezőleg, kizárólag egy ilyen értelmezés tenné lehetővé e jogszabályok számára, hogy betöltsék a jogalkotó által nekik szánt szerepet, ami nem más, mint a szerzői jog összeegyeztetése az információs társadalom valóságával.

80.

Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ adja, hogy a 2006/115 irányelvnek a 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e‑könyveknek a közkönyvtárak által, határozott időre történő nyilvános rendelkezésre bocsátása az ez utóbbi cikkben szabályozott haszonkölcsönzési jog hatálya alá tartozik. Azok a tagállamok, amelyek az ugyanezen irányelv 6. cikkében meghatározott kivételt akarnak bevezetni az e‑könyvek haszonkölcsönzésére, kötelesek gondoskodni arról, hogy az ilyen haszonkölcsönzés feltételei ne sértsék a szerzői jogok rendes hasznosítását, és indokolatlanul ne károsítsák a szerző jogos érdekeit.

81.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, a harmadik és negyedik kérdés, amelyeket véleményem szerint érdemes együttesen elemezni, a könyvtár által kikölcsönzött többszörözött példány eredetével kapcsolatos esetleges követelményeket érint, amelyeket a jogalkotó a 2006/115 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt haszonkölcsönzési jog alóli, az e‑könyvek haszonkölcsönzésére vonatkozó kivétel bevezetésekor állapíthat meg. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy ez a rendelkezés értelmezhető‑e úgy, mely szerint a nemzeti jogalkotó jogosult előírni, hogy a könyvtár által kikölcsönzött e‑könyv többszörözött példányát első eladása vagy tulajdonjogának más módon való első átruházása útján az Unión belül a 2001/29 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más hozza forgalomba. A kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy igenlő válasz esetén az első eladást vagy a tulajdonjog más módon való első átruházását jelenti‑e az e‑könyv nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele. Ezzel ellentétben, az első pontra adandó negatív válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy előírhatók‑e egyéb követelmények, például az, hogy a haszonkölcsönzés tárgyát képező többszörözött példány jogszerű forrásból származzon.

82.

A kérdést előterjesztő bíróság maga állította az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában, hogy ezek a kérdések a jelenleg hatályos holland jogszabályok azon rendelkezéseinek megszövegezéséhez kapcsolódnak, amelyek a nyilvános haszonkölcsönzési kivétel keretében a papíralapú könyvek haszonkölcsönzésére vonatkozóan ilyen követelményt állítanak fel. Így a kérdést előterjesztő bíróság a 2001/29 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésére hivatkozással felvetette a jelen ügyben a terjesztési jog kimerülésének kérdését. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez a kimerülési folyamat nem áll kapcsolatban a jelen ügyben bennünket foglalkoztató haszonkölcsönzéssel.

83.

A haszonkölcsönzési jog ugyanis a 2006/115 irányelvben bevezetett formájában teljes mértékben független a terjesztési jog kimerülésétől. Egyrészről, ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint a haszonkölcsönzési és a bérleti jog nem merül ki a terjesztési jog kimerülésével. Más szóval nem elegendő egy mű többszörözött példányának megvásárlása ahhoz, hogy szabadon haszonkölcsönbe vagy bérbe adható legyen. Külön meg kell szerezni – akár a jogosult hozzájárulásával, akár szerződéskötéssel, vagy a 2006/115 irányelv 6. cikkében meghatározott nyilvános haszonkölcsönzési kivétel értelmében, amennyiben ez az irányelv a nemzeti jogba átültetésre került – az ezen többszörözött példány haszonkölcsönbe adására vagy bérbeadására felhatalmazó jogot.

84.

Másrészről egy mű haszonkölcsönbe adására vagy bérbeadására vonatkozó jog megszerzésének a 2006/115 irányelv szerint nem lehet feltétele a terjesztési jog kimerülése. A haszonkölcsönzési és a bérleti jog olyan műveket is érinthet, mint például azok, amelyeket nem szándékoztak nyilvánosságra hozni, ilyenek a kéziratok, a doktori értekezések stb.

85.

Ha a haszonkölcsönzési vagy bérleti jog megszerzése a szerző jóváhagyásával történik, elvárható, hogy a szerző érdekei megfelelő védelemben részesüljenek. Ezzel szemben, amennyiben a haszonkölcsönzési jog a kivételen alapul, azon művekre történő alkalmazása, amelyeket nem nyilvános közzétételre szántak, a szerző vagyoni érdekein túl más jogos érdekeinek sérelmével is járhat. Ennélfogva indokoltnak látom, hogy a tagállamok a 2006/115 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kivétel keretében megköveteljék, hogy a haszonkölcsönzés tárgyát képező e‑könyveket először a szerző vagy az ő hozzájárulásával más tegye a nyilvánosság számára elérhetővé. Természetesen ezt a korlátozást nem lehet úgy megfogalmazni, hogy korlátozza a kivétel hatályát, így nem határozható meg az sem, hogy a művek milyen formában kerüljenek haszonkölcsönzésre.

86.

Végezetül, a mű többszörözött példányának jogszerű eredetére vonatkozó kérdéssel összefüggésben a Bíróság a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt, a magáncélú másolatra vonatkozó kivétel kapcsán már megállapította, hogy ez a kivétel nem kötelezi a szerzői jog jogosultjait arra, hogy elviseljék jogaik magáncélú másolatok készítésével együtt járó megsértését. Ennek megfelelően ezt a rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az nem vonatkozik azon eshetőségre, hogy a magáncélú másolatokat jogellenes forrásból készítik. ( 47 )

87.

Véleményem szerint az e‑könyvekkel összefüggésben ugyanez az értelmezés alkalmazható analógia útján a 2006/115 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt haszonkölcsönzési kivétel esetében is. Annál is inkább, mivel e kivétel kedvezményezettjei olyan intézmények, amelyek többségükben közintézmények, és amelyektől megkövetelhető, hogy különös figyelmet fordítsanak a törvények betartására. Úgy gondolom, ezt nem kell bővebben kifejtenem.

88.

Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, harmadik és negyedik kérdésre azt a választ adja, hogy a 2006/115 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes, ha az említett rendelkezésben szereplő kivételt bevezető tagállam előírja, hogy a haszonkölcsönzés tárgyát képező e‑könyveket e kivétel értelmében először a jogosult, vagy az ő hozzájárulásával más tegye a nyilvánosság számára elérhetővé, azzal a feltétellel, hogy e korlátozás megfogalmazása nem korlátozza a kivétel hatályát. Ugyanezt a rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag a jogszerű forrásból származó e‑könyvekre vonatkozik.

89.

Figyelemmel a fenti elemzésre, azt javaslom, hogy a Bíróság a Rechtbank Den Haag (hágai elsőfokú bíróság) által előterjesztett kérdésekre az alábbi választ adja: