—

az Art & Allposters International BV képviseletében T. Cohen Jehoram és P. N. A. M. Claassen advocaten,

—

a Stichting Pictoright képviseletében M. van Heezik, A. M. van Aerde és E. J. Hengeveld advocaten,

—

a francia kormány képviseletében D. Colas és F.‑X. Bréchot, meghatalmazotti minőségben,

—

az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében V. Kaye, meghatalmazotti minőségben, segítője: N. Saunders barrister,

—

az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda és F. Wilman, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.) 4. cikkének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet az Art & Allposters International BV (a továbbiakban: Allposters) és a Stichting Pictoright (a továbbiakban: Pictoright) között annak tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, hogy az Allposters esetlegesen megsértette a Pictoright által hasznosított szerzői jogokat, amely jogsértés abból ered, hogy védett művek megjelenítését papírplakátról festővászonra viszik át, és e megjelenítéseket az említett új anyagi hordozón értékesítik.

3

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Genfben, 1996. december 20‑án elfogadta a WIPO szerzői jogi szerződését (a továbbiakban: a WIPO Szerzői Jogi Szerződése). Ezt a szerződést az Európai Közösség nevében a 2000. március 16‑i 2000/278/EK tanácsi határozat (HL L 89., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 33. kötet, 208. o.) hagyta jóvá.

4

Az említett szerződés 1. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Szerződő Felek betartják az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló, 1886. szeptember 9‑én Bernben aláírt Uniós Egyezmény (Párizsban, az 1971. évi július 24‑én felülvizsgált szöveg) 1979. szeptember 28‑án felülvizsgált változata (a továbbiakban: Berni Uniós Egyezmény) 1–21. cikkében és mellékletében foglalt rendelkezéseket.

5

A WIPO Szerzői Jogi Szerződésének „A terjesztés joga” című 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék műveik eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára adásvétel vagy a tulajdonjog egyéb átruházása útján való hozzáférhetővé tételét.

(2)   E Szerződés nem érinti a Szerződő Felek szabadságát olyan feltételek esetleges meghatározására, amelyek alapján az (1) bekezdésben említett jog kimerülése a mű eredeti példányának, illetve többszörözött példányainak a szerző hozzájárulása alapján történt első adásvételét vagy a tulajdonjog egyéb első átruházását követően bekövetkezik.”

6

A Berni Uniós Egyezménynek „Az adaptáció, zenei átírás és egyéb átdolgozás joga” című 12. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az irodalmi és művészeti művek szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék műveik adaptálását, zenei átírását és egyéb átdolgozását.”

7

A 2001/29 irányelv (9), (10), (28) és (31) preambulumbekezdése kimondja:

[...]

[...]

8

Ezen irányelvnek „A többszörözési jog” című 2. cikke szerint:

„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:

[...]”

9

Az említett irányelvnek „A terjesztési jog” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására.

(2)   A terjesztési jog nem merül ki a Közösségen belül a mű eredeti vagy többszörözött példánya tekintetében, kivéve, ha annak első eladását vagy tulajdonjogának más módon való első átruházását a Közösségen belül a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más végezte.”

10

A 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését a szerzői jogról szóló törvény (1912. szeptember 23‑i Auteurswet, a továbbiakban: szerzői jogi törvény) 1. cikke és 12. cikkének (1) bekezdése ültette át a nemzeti jogba.

11

Az említett törvény 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A szerzői jog az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének vagy jogosultjainak a nyilvánosságra hozatalra vagy többszörözésre vonatkozó kizárólagos joga, a törvény által meghatározott korlátozások mellett.”

12

Ugyanezen törvény 12. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Valamely irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás nyilvánosságra hozatala különösen:

13

A szerzői jogi törvény 12a. cikke, amely a 2001/29 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a nemzeti jogba történő átültetésére irányul, az alábbiak szerint rendelkezik:

„Ha egy irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás valamely példányát a szerző vagy a jogosult, vagy az ő hozzájárulásával más személy először hozza tulajdonátruházás útján forgalomba az Európai Unió valamely tagállamában vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban (EGT‑megállapodás) részes valamely államban, az említett példány más módon történő forgalomba hozatala, a bérletet vagy a haszonkölcsönbe adást kivéve, nem minősül a szerzői jog megsértésének.”

14

A Pictoright olyan holland szerzői jogi közös jogkezelő szervezet, amely a hozzá tartozó szerzői jogi jogosultak érdekeit védi. Külföldi társszervezetekkel fennálló azonos tárgyú megállapodások értelmében külföldi művészek és azok jogutódjainak érdekeit is védi Hollandiában. A Pictoright megbízással rendelkezik arra, hogy a jogosultak nevében a szerzői jogokat gyakorolja, különösen felhasználási engedélyek megadása vagy az e jogokat érintő jogsértések elleni fellépés útján.

15

Az Allposters internetes oldalain híres festők olyan műveiről készült plakátokat és egyéb reprodukciókat kínál eladásra, amelyekre a Pictoright által hasznosított szerzői jogok vonatkoznak. Az Allposters vásárlói részére többek között plakát, bekeretezett plakát, faanyagon megjelenített plakát vagy festővásznon megjelenített plakát formájában kínál reprodukciókat. Az utóbbi termék elkészítése céljából először is a kiválasztott művet megjelenítő papírplakátra műanyag (laminált) réteget visznek fel. Ezt követően a plakáton szereplő képet kémiai eljárás segítségével a papírról festővászonra viszik át. Végül e vásznat fakeretre feszítik ki. Ezen eljárást követően a mű megjelenítése eltűnik a papírhordozóról. Az Allposters ezen eljárást és annak eredményét „vászonra történő átvitelnek” nevezi.

16

A Pictoright fellépett a szerzői jogi védelem alatt álló műveket megjelenítő, vászonra történő átviteleknek az ügyfelei, az említett szerzői jogok jogosultjainak hozzájárulása nélkül történő értékesítésével szemben, és bírósági eljárás megindításának terhe mellett felszólította az Allposterst e tevékenység abbahagyására.

17

Mivel az Allposters nem tett eleget e felszólításnak, a Pictoright keresetet indított vele szemben a Rechtbank Roermond (roermondi bíróság) előtt annak érdekében, hogy az utóbbi a jogosultak szerzői és személyhez fűződő jogai valamennyi közvetett vagy közvetlen megsértésének abbahagyására kötelezze.

18

A Rechtbank Roermond 2010. szeptember 22‑i ítéletével elutasította e keresetet. A Pictoright ezt követően fellebbezést nyújtott be a fenti ítélet ellen a Gerechtshof te’s‑Hertogenbosch‑hoz (bois‑le‑duc‑i fellebbviteli bíróság), amely 2012. január 3‑i ítéletével az említett ítéletet hatályon kívül helyezte, és nagyrészt helyt adott a Pictoright kérelmeinek.

19

E bíróság szerint a művészeti alkotást megjelenítő plakát vagy vászon értékesítése a holland jog értelmében vett nyilvánosságra hozatalnak minősül. A Hoge Raad der Nederlanden 1979. január 19‑én hozott ítéletéből (NJ 1979/412, Poortvliet) következik ugyanis, hogy a szerzői jogi törvény 12. cikke értelmében vett új nyilvánosságra hozatal fennáll, ha a jogosult által forgalomba helyezett példányt a nyilvánosság részére más formában terjesztik, amely új felhasználási lehetőséget biztosít annak, aki e példány ezen új formájával kereskedik (a továbbiakban: Poortvliet ítélkezési gyakorlat) Miután megállapította, hogy a szerzői jog jogosultjának hozzájárulásával forgalmazott papírplakátot jelentős mértékben módosították, ami az Allposters számára új felhasználási lehetőségeket kínált, mivel e módosítás magasabb árak alkalmazását és eltérő célcsoport megcélzását teszi lehetővé, a Gerechtshof te 's‑Hertogenbosch kimondta, hogy a vászonra történő átvitelek forgalmazása a nemzeti jog alapján tiltott nyilvánosságra hozatalnak minősül, és elutasította az Allpostersnek a terjesztési jog kimerülésére alapított érvét.

20

Az Allposters felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. Többek között a Poortvliet ítélkezési gyakorlatot, valamint a jogkimerülés és a többszörözés – álláspontja szerint uniós szinten harmonizált – fogalmának értelmezését vitatja. Az Allposters úgy véli, hogy megvalósul a többszörözési jognak a 2001/29 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett kimerülése valamely birtokba vehető tárgyban megjelenített mű terjesztése során, ha azt a szerzői jog jogosultja vagy az ő hozzájárulásával más értékesítette. E tárgy későbbi esetleges megváltoztatásának egyáltalán nincs hatása a terjesztési jog kimerülésére. A Pictoright ellenben azt állítja, hogy mivel az adaptáció jogát az uniós szerzői jogban nem harmonizálták, a Poortvliet ítélkezési gyakorlat továbbra is érvényes, vagy legalábbis összhangban van az uniós joggal.

21

E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

22

A Bíróság hatásköre az EUMSZ 267. cikkben szabályozott eljárás keretében kizárólag az uniós jogi rendelkezések vizsgálatára terjed ki, és nem feladata a tagállamok ítélkezési gyakorlatot is magában foglaló nemzeti jogának az uniós joggal való összeegyeztethetősége tárgyában határozni (lásd ebben az értelemben: Triveneta Zuccheri és társai kontra Bizottság ítélet, C‑347/87, EU:C:1990:129, 16. pont; Schwarz‑ítélet, C‑321/07, EU:C:2009:104, 48. pont).

23

E feltételek mellett az előterjesztett kérdéseket, amelyeket indokolt együttesen vizsgálni, úgy kell érteni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a terjesztési jog kimerülésének a 2001/29 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő szabálya alkalmazandó‑e olyan helyzetben, amikor valamely védelem alatt álló mű reprodukciójának azt követően, hogy azt az Unió területén a szerzői jog jogosultjának hozzájárulásával forgalmazták, oly módon változtatják meg az anyagi hordozóját, hogy a papírplakáton szereplő fenti reprodukciót vászonra viszik át, és azt új formájában újra forgalomba hozzák.

24

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a Pictoright véleménye szerint a védelem alatt álló művek reprodukcióinak vászonra történő átvitelére irányuló eljárás következtében a plakátokon végbemenő alapvető változások miatt e vásznak az említett művek adaptációi, amelyekre a terjesztési jog nem alkalmazandó. Arra hivatkozik, hogy a szerzői jog területére tartozó adaptáció jogát az uniós jogban nem harmonizálták, hanem azt a Berni Uniós Egyezmény 12. cikke szabályozza.

25

Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó körülmények a 2001/29 irányelv hatálya alá tartoznak‑e.

26

Az adaptáció jogát illetően kétségtelen, hogy a Berni Uniós Egyezmény 12. cikke az irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos jogot biztosít műveik adaptálásának, zenei átírásának és egyéb átdolgozásának engedélyezésére, és ezzel egyenértékű rendelkezés az említett irányelvben nem szerepel.

27

Mindazonáltal, anélkül hogy a 12. cikk értemében vett „adaptáció” fogalmát értelmezni kellene, elegendő megállapítani, hogy mind a papírplakát, mind pedig a vászonra történő átvitel védelem alatt álló művészeti alkotás megjelenítését tartalmazza, és ezért a védett mű Unióban forgalmazott többszörözött példányaként a 2001/29 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik. E rendelkezés ugyanis kizárólagos jogot biztosít a szerzők számára műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására.

28

Meg kell tehát állapítani, hogy az alapügyben szóban forgó körülmények az említett irányelv 4. cikkének hatálya alá tartoznak.

29

A jogkimerülési szabály alkalmazásának feltételeit illetően ugyanezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a terjesztési jog a mű eredeti vagy többszörözött példánya tekintetében csak akkor merül ki, ha annak első eladását vagy tulajdonjogának más módon való első átruházását az Unión belül a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más végezte.

30

Ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az említett 4. cikk (2) bekezdése nem ad lehetőséget a tagállamoknak arra, hogy az említett rendelkezésben foglalttól eltérő jogkimerülési szabályt írjanak elő, mivel ahogyan a 2001/29 irányelv (31) preambulumbekezdéséből kitűnik, a terjesztési jog kimerülésére vonatkozó eltérő nemzeti jogszabályok közvetlenül érinthetik a belső piac zavartalan működését (lásd ebben az értelemben: Laserdisken‑ítélet, C‑479/04, EU:C:2006:549, 24. és 56. pont).

31

A fent említett 4. cikk (2) bekezdésének szövegére alapítva álláspontját, a Bíróság kimondta, hogy a terjesztési jog kimerülésének két feltétele van, azaz egyrészt az, hogy a mű eredeti vagy többszörözött példányát a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más hozta forgalomba, másrészt, hogy ez a forgalomba hozatal az Unión belül történt (lásd: Laserdisken‑ítélet, EU:C:2006:549, 21. pont).

32

Az alapügyben nem vitatott, hogy a híres festők műveit megjelenítő plakátokat, amelyekre a Pictoright által képviselt jogosultak szerzői jogai vonatkoznak, az említett jogosultak hozzájárulásával hozták forgalomba az EGT területén.

33

Az alapeljárás felei azonban nem értenek egyet egyrészről abban a kérdésben, hogy a terjesztési jog kimerülése azon birtokba vehető tárgyra terjed‑e ki, amelyben a művet vagy annak többszörözött példányát megjelenítik, vagy pedig magára a szerző szellemi alkotására, másrészről abban a kérdésben, hogy az anyagi hordozó olyan megváltoztatása, mint amelyet az Allposters is végzett, hatással van‑e a terjesztési jog kimerülésére.

34

Először is a terjesztési jog tárgyát illetően a 2001/29 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése „annak” [a mű eredeti vagy többszörözött példányának] első eladására vagy tulajdonjogának más módon való első átruházására utal.

35

Ezenkívül az említett irányelv huszonnyolcadik preambulumbekezdése szerint ugyanis „az [említett] irányelvben biztosított szerzői jogi védelem magában foglalja az anyagi hordozón rögzített művek terjesztésének ellenőrzésére vonatkozó kizárólagos jogot”. E preambulumbekezdésnek megfelelően „[a]z eredeti műnek, illetve többszörözött példányának a jogosult vagy annak hozzájárulásával más által megvalósított első [Unión] belüli eladása kimeríti az adott műpéldány [Unión] belüli újraeladásának ellenőrzésére irányuló jogot”.

36

Hasonlóképpen a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az irodalmi és művészeti alkotások gazdaságilag hasznosíthatók nyilvános előadások vagy pedig reprodukció és az abból eredő anyagi hordozók forgalmazása útján (FDV‑ítélet, C‑61/97, EU:C:1998:422, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

A fenti megállapításokból következik, hogy az uniós jogalkotó az „anyagi hordozó” és az „adott műpéldány” kifejezések használatával biztosítani kívánta a szerzők számára a szellemi alkotásukat megjelenítő valamennyi tárgy Unióban történő forgalomba hozatalának ellenőrzését.

38

Ahogyan az Európai Bizottság arra helyesen rámutat, e megállapítást megerősíti a nemzetközi jog, különösen a WIPO Szerzői Jogi Szerződése, amelyre tekintettel a 2001/29 irányelvet a lehetőségekhez képest értelmezni kell (lásd ebben az értelemben: Laserdisken‑ítélet, EU:C:2006:549, 39. és 40. pont; Peek & Cloppenburg ítélet, C‑456/06, EU:C:2008:232, 30. és 31. pont; Football Association Premier League és társai ítélet, C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 189. pont; Donner‑ítélet, C‑5/11, EU:C:2012:370, 23. pont).

39

Az említett egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy az irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos joga van műveik eredeti vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára adásvétel vagy a tulajdonjog egyéb átruházása útján való hozzáférhetővé tételének engedélyezésére. E tekintetben a „többszörözött példány” kifejezés jelentését a szerződő felek az említett egyezmény 6. és 7. cikkére vonatkozó, azon az 1996. december 20‑i diplomáciai konferencián elfogadott közös nyilatkozatban tették egyértelművé, amelynek során az említett egyezményt is elfogadták. E nyilatkozat értelmében „a terjesztési és a többszörözési [helyesen: bérleti] joggal kapcsolatban az e cikkekben alkalmazott »többszörözött példányok« és »eredeti és többszörözött példányok« kifejezések kizárólag azokra a többszörözött példányokra vonatkoznak, amelyeket tárgyi formában lehet forgalomba hozni”.

40

Meg kell tehát állapítani, hogy a terjesztési jog kimerülése alkalmazandó azon birtokba vehető tárgyra, amely a védelem alatt álló művet vagy annak többszörözött példányát megjeleníti, amennyiben azt a szerzői jog jogosultjának hozzájárulásával hozták forgalomba.

41

Másodszor meg kell vizsgálni, hogy az a körülmény, hogy a szerzői jog jogosultjának hozzájárulásával forgalmazott tárgy anyagi hordozóját megváltoztatták, hatással van‑e a terjesztési jognak a 2001/29 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett kimerülésére.

42

Az alapügyben az elvégzett változtatás a papírplakáton szereplő művészeti alkotás megjelenítésének a jelen ítélet 15. pontjában leírt eljárással, festővászonra történő átvitelében áll, amely a papírhordozó vászonnal való helyettesítését eredményezi. Az alapeljárás feleinek észrevételeiből kitűnik, hogy e technika lehetővé teszi a reprodukció tartósságának növelését, a plakáthoz viszonyítva a megjelenítés minőségének javítását és az eredeti műhöz közelebb álló eredmény elérését.

43

E tekintetben meg kell állapítani, ahogyan arra a francia kormány helyesen hivatkozik, hogy az anyagi hordozó olyan helyettesítése, mint amelyre az alapügyben is sor kerül, azzal a következménnyel jár, hogy a védett mű képét megjelenítő új tárgy jön létre, mialatt maga a plakát megsemmisül. A védett mű többszörözött példányának ilyen változtatása, amely az eredményt jobban közelíti az eredetihez, valójában a műnek a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett új reprodukciójának minősülhet, amely a szerző kizárólagos joga, és ahhoz a szerző hozzájárulása szükséges.

44

Az Allposters azonban azt állítja, hogy a vászonra történő átvitel nem minősülhet reprodukciónak, mivel nem kerül sor a védelem allatt álló mű példányainak többszörözésére, hiszen a képet átviszik, és az többé nem szerepel a papírplakáton. Kifejti, hogy a művet megjelenítő festékanyag nem módosul, és magát a művet semmilyen hatás nem éri.

45

Ez az érvelés nem fogadható el. Az a körülmény ugyanis, hogy a festékanyag az átviteli eljárás során megmarad, nem érinti azt a megállapítást, hogy a kép anyagi hordozója megváltozott. Annak van jelentősége, hogy átfogóan értékelve a módosított tárgy, önmagában és anyagi értelemben véve az a tárgy‑e, amelyet a jogosult hozzájárulásával hoztak forgalomba. Úgy tűnik, hogy az alapügyben nem ez az eset áll fenn.

46

Következésképpen a szerzői jog jogosultjának hozzájárulása nem a művét megjelenítő tárgy terjesztésére vonatkozik, amennyiben e tárgyat az első értékesítését követően oly módon módosították, hogy az említett mű új reprodukciójának minősül. Ilyen esetben az ilyen tárgy terjesztésének joga csak ezen új tárgynak az említett jog jogosultja hozzájárulásával történő első eladását vagy tulajdonátruházását követően merül ki.

47

Ezen értelmezést megerősíti a 2001/29 irányelv fő célja, amely az említett irányelv (9) és (10) preambulumbekezdésének megfelelően mások mellett a szerzők számára is olyan magas szintű oltalom megteremtése, amely számukra megfelelő díjazást biztosít műveik felhasználása után (lásd: SGAE‑ítélet, C‑306/05, EU:C:2006:764, 36. pont; Peek & Cloppenburg ítélet, EU:C:2008:232, 37. pont; Football Association Premier League és társai ítélet, EU:C:2011:631, 186. pont).

48

Márpedig az alapeljárás feleinek a Bíróság előtt előterjesztett érveiből kitűnik, hogy a szerzői jogok jogosultjai nem egyeztek bele, legalábbis nem kifejezetten, a vászonra történő átvitelek terjesztésébe. Következésképpen a terjesztési jog kimerülése szabályának alkalmazása megfosztja e jogosultakat annak lehetőségétől, hogy megtiltsák e tárgyak terjesztését, vagy terjesztés esetén megfelelő díjazást igényeljenek műveik kereskedelmi hasznosításáért. E tekintetben a Bíróság korábban már kimondta, hogy ahhoz, hogy megfelelőnek minősüljön, ennek a díjazásnak ésszerű arányban kell állnia a védelem alatt álló tárgy hasznosításának gazdasági értékével (lásd analógia útján: Football Association Premier League és társai ítélet, EU:C:2011:631, 107–109. pont). A vászonra történő átviteleket illetően az alapeljárás felei elismerik, hogy azok gazdasági értéke jelentősen meghaladja a plakátokét.

49

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a terjesztési jog kimerülésének szabálya nem alkalmazandó olyan helyzetben, amikor valamely védelem alatt álló mű reprodukciójának – azt követően, hogy azt az Unió területén a szerzői jog jogosultjának hozzájárulásával forgalmazták – oly módon helyettesítik az anyagi hordozóját, hogy a papírplakáton szereplő fenti reprodukciót vászonra viszik át, és azt új formájában újra forgalomba hozzák.

50

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. Május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a terjesztési jog kimerülésének szabálya nem alkalmazandó olyan helyzetben, amikor valamely védelem alatt álló mű reprodukciójának – azt követően, hogy azt az Európai Unió területén a szerzői jog jogosultjának hozzájárulásával forgalmazták – oly módon helyettesítik az anyagi hordozóját, hogy a papírplakáton szereplő fenti reprodukciót vászonra viszik át, és azt új formájában újra forgalomba hozzák