1

Az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia‑közösség tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről szóló 31. EGK és 11. Euratom tanácsi rendelet (HL 1962. L 45., 1385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 5. o.) 2013. december 31‑ig hatályos változata (a továbbiakban: a 2013. december 31‑ig hatályos személyzeti szabályzat) VII. mellékletének 4. cikke kimondta:

„(1)   A háztartási támogatással és az eltartott gyermek után nyújtott támogatással növelt alapilletmény 16%‑ának megfelelő külföldi munkavégzési támogatást kell folyósítani:

[…]

(2)   Az a tisztviselő, aki nem állampolgára és soha nem volt állampolgára annak az államnak, amelynek területén alkalmazzák, és aki nem felel meg az (1) bekezdésben megállapított feltételeknek, a külföldi munkavégzési támogatás egynegyedével egyenlő külföldi tartózkodási támogatásra jogosult.

[…]”

2

A 2013. december 31‑ig hatályos személyzeti szabályzat VII. mellékletének 7. cikke kimondta:

„(1)   A tisztviselő jogosult saját maga, a ténylegesen a háztartásában élő házastársa és az általa eltartott személyek utazási költségeinek megtérítésére:

A tisztviselő halála esetén az özvegy és az eltartott személyek ugyanezen feltételek szerint jogosultak utazási költségeik megtérítésére.

Az utazási költségek kiterjednek a helyfoglalás, a poggyászszállítás, és adott esetben a szükséges szállodai elhelyezés költségeire is.

(2)   A térítés kiszámításának alapja az alkalmazás helye és a felvétel helye vagy a származási hely közötti legrövidebb és leggazdaságosabb szokásos vasúti útvonalra szóló első osztályú viteldíj.

Amennyiben az első albekezdésben említett útvonal meghaladja az 500 km‑t, illetve azon esetekben, amikor a szokásos útvonal tengeri átkelést is tartalmaz, az érintett tisztviselő a jegyek bemutatása ellenében jogosult a közvetlenül a business osztályon történő vagy azzal egyenértékű kategóriájú légi utazás költségeinek megtérítésére. A fent említettektől eltérő közlekedési eszköz igénybevétele esetén a visszatérítést a megfelelő osztályú vasúti utazás hálókocsis elhelyezés nélküli költsége alapján számítják ki. Amennyiben a számítás ezen az alapon nem lehetséges, a visszatérítés feltételeit a kinevezésre jogosult hatóság külön határozatban állapítja meg.

(3)   A tisztviselő származási helyét a szolgálatba lépésekor kell meghatározni felvételének helye vagy érdekeltségei központjának figyelembevételével. Az így meghatározott származási hely a kinevezésre jogosult hatóság külön határozatával a tisztviselő szolgálati ideje alatt, vagy a szolgálatból történő távozásakor módosítható. A szolgálati idő alatt azonban ilyen határozatot csak kivételes esetben, és a tisztviselő által bemutatott, megfelelő igazoló okmányok alapján lehet hozni.”

3

A 2013. december 31‑ig hatályos személyzeti szabályzat VII. mellékletének 8. cikke kimondta:

„(1)   A tisztviselő minden naptári évben jogosult az alkalmazási helye és a 7. cikkben meghatározott származási helye közötti utazás költségének megfelelő összegre saját maga, és – ha háztartási támogatásra jogosult – házastársa és a 2. cikk szerinti eltartottjai részére.

[…]

(2)   Az átalánymegtérítés alapja a tisztviselő alkalmazásának helye és a felvétel helye vagy a származási helye közötti távolság utáni kilométerenkénti juttatás; a távolságot a 7. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében megállapított módszerrel számítják ki.

A kilométerenkénti juttatás a következőképpen alakul:

A fenti, kilométereken alapuló térítéshez kiegészítő átalányösszeg adódik:

[…]

[…]

Ezen utazási költségeket átalányfizetéssel térítik meg, a közvetlenül a turista osztály feletti kategóriájú légi utazás költségei alapján.”

4

A 2013. december 31‑ig hatályos személyzeti szabályzat V. mellékletének 7. cikke kimondta:

„Az [éves szabadság] időtartama kiegészül a szabadság eltöltésének helye és az alkalmazási hely közötti vasúti távolságon alapuló utazási idővel, amit az alábbiak szerint kell kiszámítani:

50‑től 250 km‑ig: egy nap az oda‑vissza útra,

251‑től 600 km‑ig: két nap az oda‑vissza útra,

601‑től 900 km‑ig: három nap az oda‑vissza útra,

901‑től 1400 km‑ig: négy nap az oda‑vissza útra,

1 401‑től 2000 km‑ig: öt nap az oda‑vissza útra,

több mint 2000 km: hat nap az oda‑vissza útra.

E cikk alkalmazásában az éves szabadság eltöltésének helye a tisztviselő származási helye.

Az előző rendelkezéseket azokra a tisztviselőkre kell alkalmazni, akiknek az alkalmazási helye a tagállamok területén belül található. […]

[…]”

5

Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a módosításáról szóló 2013. október 22‑i 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 287., 15. o.) 1. cikkének (67) bekezdése a következőképpen fogalmaz:

„A VII. melléklet a következőképpen módosul:

[…]

6

Az 1023/2013 rendelet 1. cikkének (65) bekezdése kimondja:

„Az V. melléklet a következőképpen módosul:

[…]

7

Az 1023/2013 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében e rendelkezések 2014. január 1‑jétől alkalmazandóak.

8

A felperes, Huynh Duong Vi Nguyen felvételekor származási helyeként New Yorkot (Egyesült Államok) határozták meg. Tekintettel belga állampolgárságára és brüsszeli (Belgium) alkalmazási helyére, a felperes nem felelt meg a 2013. december 31‑ig hatályos személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában a külföldi munkavégzési támogatásra való jogosultságra vonatkozóan előírt feltételeinek. Ugyancsak nem felelt meg az e támogatásra való jogosultság ugyanezen melléklet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltételeinek. Állampolgárságára és alkalmazási helyére tekintettel nem volt jogosult a 2013. december 31‑ig hatályos személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének (2) bekezdésében előírt külföldi tartózkodási támogatásra sem. A felperes azonban jogosult volt az alkalmazási helye és származási helye közötti utazás költségeinek a 2013. december 31‑ig hatályos személyzeti szabályzat VII. mellékletének 8. cikkében előírt megtérítésére, valamint az ugyanezen személyzeti szabályzat V. mellékletének 7. cikkében előírt utazási időre. A felperes így 2009. június 1‑jei szolgálatba lépése óta 4835,53 euróban részesült a saját, férje és gyermekük utazási költségei címén, valamint utazási idő címén hat nap kiegészítő szabadságban.

9

A Törvényszék hivatalához 2014. január 8‑án benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.

10

A Törvényszék hivatalához 2014. március 26‑án és 27‑én benyújtott beadványaikban az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament külön‑külön elfogadhatatlansági kifogást emelt a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján.

11

2014. május 12‑én a felperes benyújtotta a Tanács és a Parlament által felhozott kifogásokra vonatkozó észrevételeit.

12

A keresetlevélben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

13

A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

14

A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:

15

A Törvényszék Hivatalához 2014. április 16‑én érkezett beadványával az Európai Bizottság kérte, hogy a Parlament és a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.

16

Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §‑a szerint a fél kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság tárgyában. Ugyanezen cikk 3. §‑a értelmében, ha a Törvényszék másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli. Továbbá, az eljárási szabályzat 111. cikke értelmében, ha a Törvényszéknek nyilvánvalóan nincs hatásköre a kereset elbírálására, illetve ha a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Törvényszék az eljárás folytatása nélkül indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

17

A jelen ügyben Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján kellő információ áll rendelkezésére, és nem szükséges a szóbeli szakaszt megnyitni.

18

Jelen keresetével a Tanács Kommunikáció és átláthatóság igazgatóságának Média/sajtószolgálat egységéhez beosztott, AST II. besorolási fokozatú felperes egyrészt lényegében az 1023/2013 rendelet 1. cikke (65) bekezdése b) pontjának, valamint ugyanezen rendelet 1. cikke (67) bekezdése d) pontjának (a továbbiakban: megtámadott rendelkezések) megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben e rendelkezések az éves utazási költségek megtérítésére és ezen utazáshoz utazási időre való jogosultságot a külföldi munkavégzési támogatáshoz vagy a külföldi tartózkodási támogatáshoz kapcsolják, másrészt az őt a megtámadott rendelkezések elfogadása miatt állítólagosan ért vagyoni és nem vagyoni károk megtérítését kéri.

19

Megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztására a felperes öt jogalapra hivatkozik, melyek közül az első az Európai Unió Alapjogi Chartájának 27. cikkében foglalt, a munkavállalók tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogának megsértésére, a második a szerzett jogok tiszteletben tartása elvének, az átmeneti szabályozás elvének és a jogbiztonság elvének megsértésére, a harmadik a bizalomvédelem elvének megsértésére, a negyedik az egyenlő bánásmód elvének és az arányosság elvének megsértésére vonatkozik.

20

Kártérítési kérelmének alátámasztására a felperes arra hivatkozik, hogy okozati összefüggés áll fenn a megtámadott rendelkezések és az őt a nyugdíjazásáig hátralevő szolgálati évekre az utazási költségek megtérítésének és az utazási időnek az elvesztése formájában ért vagyoni kár között. A felperes arra is hivatkozik, hogy az utazási költségek megtérítésének és az utazási időnek az elvesztése nem vagyoni kárt okoz neki, mivel nehézzé teszi a származási helyéhez való érzelmi kötődés fenntartását.

21

A Parlament és a Tanács külön‑külön elfogadhatatlansági kifogást emel a megsemmisítés iránti kérelemmel és a kártérítési kérelemmel szemben.

22

A Parlament és a Tanács vitatja a felperes kereshetőségi jogát. A Parlament emellett azzal érvel, hogy a felperesnek semmi esetre sem fűződik érdeke az új személyzeti szabályzat VII. melléklete 8. cikkének (1) bekezdésével szembeni eljáráshoz.

23

A kereshetőségi jogot illetően a Tanács azt állítja, hogy a felperest nem érintik közvetlenül a megtámadott rendelkezések, mivel kizárólag a kinevezésre jogosult hatóság által hozott olyan egyedi határozatok változtatnák meg jelentősen a felperes jogi helyzetét és rögzítenék véglegesen az intézmény álláspontját rá vonatkozóan, mint amilyen például az illetményelszámolás, amelyben az utazási költségeket megszüntették, vagy az utazási idő címén biztosított szabadnapok számára vonatkozó egyedi határozat.

24

Emellett a Parlament és a Tanács szerint a megtámadott rendelkezések a felperest nem is érintik személyében. A Parlament és a Tanács lényegében azt állítja, hogy a megtámadott rendelkezések általános jellegűek, és minden tisztviselőre vonatkoznak, aki objektíven a felperessel azonos jogi és ténybeli helyzetben van vagy lesz.

25

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1023/2013 rendeletet az EUMSZ 336. cikk alapján rendes jogalkotási eljárásban fogadták el. Ezért meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelkezések az általános hatályú jogalkotási aktusok csoportjába tartoznak, amelyekre nézve a természetes és jogi személyek által indított megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságát az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése a közvetlen és személyében való érintettség feltételének rendeli alá (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EBHT, EU:C:2013:625, 56–60. pont).

26

Meg kell tehát vizsgálni, hogy a jelen ügyben a felperes a megtámadott rendelkezések tekintetében megfelel‑e a közvetlen és személyében való érintettség feltételeinek.

27

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a természetes vagy jogi személyek csak akkor felelnek meg a személyükben való érintettség feltételének, ha a megtámadott jogi aktus sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EBHT, EU:C:1963:17; 2004. április 29‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑298/00 P, EBHT, EU:C:2004:240, 36. pont; 2011. június 9‑i Comitato „Venezia vuole vivere” és társai kontra Bizottság ítélet, C‑71/09 P, C‑73/09 P és C‑76/09 P, EBHT, EU:C:2011:368, 52. pont; Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, a fenti 25. pont, EU:C:2013:625, 72. pont).

28

A felperes azt állítja, hogy a személyében való érintettség feltétele a jelen ügyben kétszeresen teljesül. Az egyénítését ugyanis alapozhatja a személyzeti szabályzat módosítására irányuló eljárásban való részvételhez való, az Alapjogi Charta 27. cikke alapján minden tisztviselőt megillető jogra, valamint a megtámadott rendelkezések őt érintő hatásaira, vagyis az utazási költségek és az utazási idő azonnali és bizonyos elvesztésére.

29

Emellett a felperes azzal érvel, hogy a jelen eljárásban a személyében való érintettség elismerésének megtagadása oda vezetne, hogy köteles volna a személyzeti szabályzat 90. cikkében előírt, pert megelőző eljárást indítani ahhoz, hogy az EUMSZ 270. cikk alapján keresetet tudjon indítani a kinevezésre jogosult hatóság egyedi végrehajtási határozatával szemben. Márpedig ez a felperes szerint a hatékony jogorvoslathoz való joga megsértésének minősülne.

30

Ezen érveket azonban el kell utasítani.

31

A felperes azon érvét illetően, amely az Alapjogi Charta 27. cikke alapján szerinte minden tisztviselőt megillető, az eljárásokban való részvételhez való alapvető jogra vonatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy az a tény, hogy valamely személy valamilyen módon részt vesz az Európai Unió valamely jogi aktusának elfogadásához vezető folyamatban, még nem teszi őt egyénítetté a kérdéses jogi aktus viszonylatában, kivéve ha az alkalmazandó uniós szabályozás bizonyos eljárási garanciákat biztosít e személy számára. Ezzel ellentétes kifejezett rendelkezés hiányában sem az általános hatályú jogi aktusok kidolgozásának folyamata, sem maguk az általános hatályú jogi aktusok mint olyanok nem követelik meg az általános uniós jogelvek – mint például a meghallgatáshoz való jog – értelmében, hogy az érintett személyek részt vegyenek az eljárásban, mivel érdekeik képviseletét az e jogi aktusok elfogadására hivatott politikai szervek feladata ellátni (2010. március 2‑i Arcelor kontra Parlament és Tanács ítélet, T‑16/04, EBHT, EU:T:2010:54, 119. pont).

32

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy sem a megtámadott rendelkezések elfogadásának alapjául szolgáló EUMSZ 336. cikk, sem a személyzeti szabályzat 10. cikke, sem az Alapjogi Charta 27. cikke nem ír elő semmiféle egyéni eljárási jogosultságot az uniós intézmények személyi állományának tagjai számára.

33

E tekintetben rá kell mutatni, hogy noha a munkavállalók tájékoztatáshoz és konzultációhoz, valamint a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való joga, amelyet az Alapjogi Charta 27., illetve 28. cikke mond ki, alkalmazható az uniós intézmények és azok személyi állománya közötti kapcsolatokban, ahogyan az a 2013. szeptember 19‑i Bizottság kontra Strack ítéletből (felülvizsgálat) kitűnik (C‑579/12 RX‑II, EBHT, EU:C:2013:570), e jogok gyakorlása az uniós jog által előírt esetekre korlátozódik, az ott szereplő feltételek mellett, maguknak e rendelkezéseknek a szövegével összhangban.

34

Ami tehát az Unió tisztviselőit illeti, a 2013. december 31‑ig hatályos személyzeti szabályzat a 10. cikkének első és második bekezdésében a Bizottságnak a személyzeti szabályzat felülvizsgálatára vonatkozó minden javaslata tekintetében előírta a tisztviselőkkel való konzultációt, egy paritásos szerven, az Unió intézményeinek és azok személyzeti bizottságainak azonos számú képviselőjéből álló személyzeti szabályzati bizottságon keresztül. Másfelől a 10b. cikk második bekezdése előírta, hogy a 10. cikkben említett bizottsági javaslatok a képviselő szakszervezetekkel és szakmai szervezetekkel folytatott konzultáció tárgyát képezhetik.

35

A 2013. december 31‑ig hatályos személyzeti szabályzat ezzel szemben a felülvizsgálatát tekintve a tisztviselők számára semmiféle egyéni részvételi jogosultságot nem írt elő.

36

A felperes azon érve, amely szerint a jelen ügyben nem tartották tiszteletben a szakszervezetek részvételét – amellett hogy csupán egyszerű állítás, melynek alátámasztására felperes semmiféle bizonyítékot nem terjesztett elő –, hatástalan, mivel a szakszervezeteket a személyzeti szabályzat felülvizsgálati eljárása tekintetében megillető eljárási jog állítólagos megsértése semmi esetre sem jár következménnyel a felperes eljárási jogának fennállására nézve.

37

Ebből következik, hogy a felperes nem hivatkozhat az Alapjogi Charta 27. és 28. cikkére azon állításának alátámasztására, hogy a megtámadott rendelkezések őt személyében érintik.

38

A felperes azon érvét illetően, amely szerint őt a megtámadott rendelkezések a jogi helyzetére gyakorolt azonnali és bizonyos hatásuk miatt személyében érintik, rá kell mutatni, hogy – ahogyan azt a Parlament és a Tanács helyesen megjegyezte – ezen érv nem a felperes személyében való érintettségének, hanem a közvetlen érintettségének bizonyítására szolgál.

39

A felperes mindazonáltal az elfogadhatatlansági kifogásokra vonatkozó észrevételeiben pontosította, hogy személyében való érintettsége azon körülményből fakad, hogy személyek – 30 tisztviselő – olyan meghatározott köréhez tartozik, akikre nézve a megtámadott rendelkezések azon közvetlen és bizonyos hatással járnak, hogy megfosztják őket szerzett joguktól, vagyis az utazási költségek megtérítésétől és az utazási időtől. A felperes szerint ugyanis egyedül e tisztviselők részesültek az utazási költségek megtérítésében és az utazási időben úgy, hogy egyidejűleg nem részesültek külföldi munkavégzési vagy külföldi tartózkodási támogatásban. A megtámadott rendelkezések azáltal, hogy a továbbiakban e jogokat a külföldi munkavégzési vagy külföldi tartózkodási támogatás kedvezményéhez kötik, azzal a hatással járnak, hogy a személyek meghatározott köre számára megszüntetik a szerzett jogaikat. A felperes szerint az e körbe tartozó személyeken kívül a jövőben senki más nem kerülhet hasonló jogi és ténybeli helyzetbe, mivel a 2014. január 1‑je után felvett tisztviselők már nem részesülhetnek e jogokban anélkül, hogy ne lennének külföldi munkavégzési vagy külföldi tartózkodási támogatásra jogosultak.

40

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ha valamely megtámadott aktus az elfogadása időpontjában azonosított vagy azonosítható személyek csoportját – a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján – érinti, akkor e személyeket e jogi aktus személyükben érintheti, minthogy gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoznak (lásd: 2009. április 23‑i Sahlstedt és társai kontra Bizottság ítélet, C‑362/06 P, EBHT, EU:C:2009:243, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Emellett az ítélkezési gyakorlat lehetővé teszi, hogy valamely személyt a jogi aktus által személyében érintettnek tekintsenek azon az alapon, hogy a gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartozik, ha ez az aktus befolyásolja a személy által az aktus elfogadása előtt megszerzett jogokat (lásd: 2009. február 17‑i Galileo Lebensmittel kontra Bizottság végzés, C‑483/07 P, EBHT, EU:C:2009:95, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

Mindazonáltal a jelen ügyben rá kell mutatni, hogy a felperes nem hozott fel konkrétumokat sem a hozzá hasonló helyzetben lévő tisztviselők jogi és ténybeli helyzetére, sem e tisztviselők személyazonosságára vonatkozóan. A felperes csupán azt pontosította, hogy kész további információkkal szolgálni, ha azt a Törvényszék szükségesnek ítéleti, és felhívta a Törvényszéket, hogy e tekintetben forduljon a Parlamenthez és a Tanácshoz.

43

Márpedig a jelen ügyben szereplőhöz hasonló, általános hatályú jogalkotási aktus megsemmisítése iránti eljárás keretében a felperes feladata bizonyítani, hogy megfelel az EUMSZ 263. cikkben előírt személyében való érintettség feltételének.

44

Ebben az értelemben, mivel a felperes azzal érvel, hogy az övéhez hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő tisztviselők meghatározott köréhez tartozik, az ő feladata e tekintetben bizonyítékkal szolgálni.

45

Végezetül még ha be is bizonyosodna, hogy a felperes ténylegesen olyan tisztviselők meghatározott köréhez tartozik, akikre nézve a megtámadott rendelkezések azzal a hatással járnak, hogy megfosztják őket az utazási költségek megtérítésének és az utazási időnek a kedvezményétől, ahogyan azt a Tanács hallgatólagosan elismerni látszik, meg kell állapítani, hogy e körülmény nem egyedül e tisztviselők szerzett jogainak megszüntetéséből ered.

46

Ugyanis a felperes érvelésével ellentétben, a külföldi munkavégzési vagy külföldi tartózkodási támogatásra nem jogosult tisztviselőket nem illeti meg saját, az utazási költségek megtérítéséhez és az utazási időhöz való szerzett jog. Ahogyan az a 2013. december 31‑ig hatályos személyzeti szabályzat V. mellékletének 7. cikkéből, és ugyanezen személyzeti szabályzat VII. mellékletének 8. cikkéből kitűnik, a külföldi munkavégzési vagy külföldi tartózkodási támogatástól független, az utazási költségek megtérítéséhez és az utazási kedvezményhez való jog az Unió minden tisztviselőjét megillette.

47

A Parlament és a Tanács azon döntése, hogy a megtámadott rendelkezésekkel e jogokat a külföldi munkavégzési vagy külföldi tartózkodási támogatásra való jogosultsághoz köti, azzal a következménnyel jár, hogy megfosztja a felperest az említett jogoktól, azon jogi és ténybeli helyzet miatt, amelyben ő és más tisztviselők jelenleg vannak. Egyébként a felperes állításától eltérően nem kizárt, hogy a jövőben más tisztviselők az övéhez hasonló helyzetbe kerülnek. Elméletileg ez érintheti azt a tisztviselőt, aki az állampolgárságának megfelelő tagállam területére való beosztása következtében elveszíti a külföldi munkavégzési támogatásra való jogosultságát, és aki nem teljesíti a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételeket ahhoz, hogy külföldi tartózkodási támogatásban részesüljön. E tisztviselő tehát elveszítené az utazási költségek megtérítéséhez és az utazási időhöz való jogát.

48

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a körülmény, hogy a jogalanyok, akikre nézve valamely intézkedés érvényesül, szám szerint vagy akár személyükben többé‑kevésbé pontosan meghatározhatók a vitatott aktus elfogadásakor, semmi esetre sem jelenti azt, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, amennyiben csupán az állapítható meg, hogy az intézkedés a benne meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán alkalmazandó (lásd: Arcelor kontra Parlament és Tanács ítélet, a fenti 31. pont, EU:T:2010:54, 106. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

Ebből következik, hogy a felperest a megtámadott rendelkezések nem érintik személyében.

50

E következtetést a felperes azon érve sem kérdőjelezi meg, amely szerint, ha a jelen eljárásban megtagadják annak elismerését, hogy a megtámadott rendelkezések őt személyében érintik, kénytelen lesz a személyzeti szabályzat 90. cikkében előírt pert megelőző eljárást indítani, ami a hatékony jogorvoslathoz való joga megsértésének minősül.

51

A felperes érve a Parlament és a Tanács által vitatott azon feltevésen alapul, amely szerint sem a 2014. júliusi illetményelszámolása, sem a Tanács szabadságokat kezelő informatikai rendszerében utazási idő címén biztosított szabadnapok kimutatása nem minősül sérelmet okozó aktusnak, így a személyzeti szabályzat 91. cikke alapján csupán az ugyanezen személyzeti szabályzat 90. cikkében előírt pert megelőző eljárást követően indíthat keresetet az uniós bíróság előtt.

52

Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt a jelen ügyben a Törvényszékhez nem a Tanács által hozott, a személyzeti szabályzat V. mellékletének 7. cikkét vagy VII. mellékletének 8. cikkét a felperessel szemben alkalmazó esetleges hallgatólagos vagy kifejezett határozatok megsemmisítése érdekében fordultak, hanem az említett személyzeti szabályzatot módosító rendelkezések megsemmisítése iránt. Márpedig az a kérdés, hogy a felperest a megtámadott rendelkezések személyében érintik‑e, és ebből következően a jelen kereset elfogadható‑e, nem függhet a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperesre vonatkozó olyan egyedi határozataival szembeni feltételezett kereset elfogadhatóságától, amely határozatokat a kereset megindításakor még el sem fogadtak.

53

Másrészt emlékeztetni kell arra is, hogy az EUMSZ 256. cikknek, valamint az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 1. cikkének megfelelően és a személyzeti szabályzat 91. cikkének alkalmazásával első fokon a Közszolgálati Törvényszék rendelkezik hatáskörrel az EUMSZ 270. cikk értelmében az Unió és alkalmazottai között felmerülő jogviták elbírálására. Következésképpen a Törvényszék a tisztviselő által az EUMSZ 263. cikk alapján a személyzeti szabályzat valamely rendelkezésének megsemmisítése iránt indított eljárásban nem ítélheti meg előre az ugyanezen tisztviselőnek az illetményelszámolása vagy a szabadságkimutatása elleni keresete elfogadhatóságát, mivel ez utóbbi kereset a Közszolgálati Törvényszék hatáskörébe tartozik.

54

Ennélfogva a jelen kereset elfogadhatóságának vizsgálata szempontjából irrelevánsak azon kereset elfogadhatóságának feltételei, amelyet a felperes a kinevezésre jogosult hatóság által hozott, a megtámadott rendelkezéseket végrehajtó egyedi határozatokkal szemben indítana meg, így azok nem palástolhatják a jelen ügyben a felperes személyében való érintettségének hiányát.

55

Abból, hogy a megsemmisíteni kért aktus általi közvetlen és személyében való érintettség feltételei konjunktívak, az következik – anélkül hogy szükséges volna megvizsgálni, hogy a jelen ügyben a felperest a megtámadott rendelkezések közvetlenül érintik‑e –, hogy a felperes nem bizonyította a megtámadott rendelkezésekkel szembeni eljáráshoz fűződő érdekét.

56

Ebből következően a felperesnek a megtámadott rendelkezésekkel szembeni megsemmisítés iránti keresetét mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a felperesnek az 1023/2013 rendelet 1. cikke (65) bekezdése b) pontjával, és (67) bekezdése d) pontjával szembeni eljáráshoz fűződő érdekének fennállását.

57

Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy noha a felperes a Tanács tisztviselője, kártérítési kérelmei nem a Tanács, mint az őt alkalmazó intézmény ellen irányulnak, hanem a Parlament és a Tanács, mint a felperes szerint neki sérelmet okozó 1023/2013 rendelet társjogalkotói ellen.

58

Rá kell mutatni arra is, hogy a felperes kártérítési kérelmei alapjául az EUMSZ 268. cikket és az EUMSZ 340. cikket jelöli meg, nem pedig az EUMSZ 270. cikket.

59

Ilyen körülmények között a Törvényszék úgy tekinti, hogy hatáskörrel rendelkezik a felperes kártérítési kérelmeinek elbírálására.

60

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Unió intézményei jogellenes magatartásából fakadó, az EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelősségének beállásához több feltétel együttes fennállása szükséges, úgymint az intézménynek felrótt magatartás jogellenessége, a kár tényleges bekövetkezése, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés (1982. szeptember 29‑i Oleifici Mediterranei kontra EGK ítélet, 26/81, EBHT, EU:C:1982:318, 16. pont; 2005. december 14‑i Beamglow kontra Parlament és társai ítélet, T‑383/00, EBHT, EU:T:2005:453, 95. pont).

61

Amennyiben az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának három feltétele közül valamelyik nem teljesül, a kártérítési kérelmeket el kell utasítani, anélkül hogy vizsgálni kellene a másik két feltétel teljesülését (lásd ebben az értelemben 1994. szeptember 15‑i KYDEP kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑146/91, EBHT, EU:C:1994:329, 81. pont; 2002. február 20‑i Förde‑Reederei kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑170/00, EBHT, EU:T:2002:34, 37. pont). Másfelől az uniós bíróság nem köteles e feltételeket adott sorrendben vizsgálni (1999. szeptember 9‑i Lucaccioni kontra Bizottság ítélet, C‑257/98 P, EBHT, EU:C:1999:402, 13. pont).

62

A felrótt magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés feltételét illetően az ítélkezési gyakorlat kétségtelen és közvetlen ok‑okozati összefüggés fennállását követeli meg az érintett intézmény által elkövetett szabálytalanság és a hivatkozott kár között, amelynek bizonyítása a felperesre hárul. Továbbá a hivatkozott kárnak a felrótt magatartásból kellőképpen közvetlenül kell következnie, vagyis ez utóbbinak a kár meghatározó okának kell lennie (lásd 2012. június 4‑i Azienda Agricola Bracesco kontra Bizottság végzés, T‑440/09, EU:T:2012:269, 37 és 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

A jelen ügyben a felperes érveléséből kitűnik, hogy szerinte az őt állítólagosan ért vagyoni és nem vagyoni kárt az 1023/2013 rendelet azon rendelkezései okozták, amelyek jogellenességére a megsemmisítés iránti keresetében hivatkozik.

64

Márpedig meg kell állapítani, hogy nem áll fenn kétségtelen és közvetlen okozati összefüggés e rendelkezések és a hivatkozott károk között, mivel ez utóbbiak adott esetben kizárólag a felperest alkalmazó intézmény, vagyis a Tanács azon határozatából származhatnak, hogy a felperesnek utazási idő címén kevesebb szabadnapot biztosít, mint amennyit a 2013. december 31‑ig hatályos személyzeti szabályzat hatálya alatt kapott, és az említett rendelkezések alkalmazásával megtagadja az éves utazási költségek megtérítését.

65

Ennélfogva a Parlamentnek és a Tanácsnak, mint a megtámadott aktus társjogalkotóinak felrótt magatartás és a hivatkozott károk közötti okozati összefüggés fennállására vonatkozó feltétel nyilvánvalóan nem teljesül.

66

Ebből következik, hogy a felperes kártérítési kérelmeit mint nyilvánvalóan megalapozatlanokat el kell utasítani.

67

Következésképpen a jelen keresetet mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

68

Ilyen körülmények között nem szükséges határozni a Bizottság által 2014. április 16‑án előterjesztett, a Parlament és a Tanács kérelmeinek támogatása érdekében történő beavatkozás iránti kérelemről.

69

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Parlament és a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségei, valamint a Parlament és a Tanács részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott: