1

A Törvényszék Hivatalához 2006. február 23‑án benyújtott keresetlevelében egyrészt a Sachsa Verpackung GmbH, később Gascogne Sack Deutschland GmbH, másrészt pedig a Groupe Gascogne SA, később Gascogne, külön‑külön keresetet indított az [EUMSZ 101. cikk] alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.354 – „ipari zsákok”‑ügy) 2005. november 30‑án hozott C(2005) 4634 bizottsági határozat (a továbbiakban: C(2005) 4634 határozat) ellen. Keresetleveikben lényegében azt kérték, hogy a Törvényszék semmisítse meg e határozatot az őket érintő részében, vagy másodlagosan csökkentse a velük szemben kiszabott bírság összegét.

2

A 2011. november 16‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítéletben (T‑72/06, nem tették közzé, EU:T:2011:671) és a 2011. november 16‑iSachsa Verpackung kontra Bizottság ítéletben (T‑79/06, nem tették közzé, EU:T:2011:674) a Törvényszék e kereseteket elutasította.

3

2012. január 27‑én benyújtott kérelmeikben a Gascogne Sack Deutschland és a Groupe Gascogne fellebbezést nyújtott be a 2011. november 16‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (T‑72/06, nem tették közzé, EU:T:2011:671) és a 2011. november 16‑iSachsa Verpackung kontra Bizottság ítélet (T‑79/06, nem tették közzé, EU:T:2011:674) ellen.

4

A 2013. november 26‑iGascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ítéletben (C‑40/12 P, EU:C:2013:768) és a 2013. november 26‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítéletben (C‑58/12 P, EU:C:2013:770) a Bíróság e fellebbezéseket elutasította.

5

A Törvényszék Hivatalához 2014. augusztus 4‑én benyújtott keresetlevelükben a felperesek, a Gascogne Sack Deutschland és a Gascogne, a jelen keresetet terjesztették elő az Európai Unió Bírósága által képviselt Európai Unióval szemben.

6

A Törvényszék Hivatalához 2014. november 17‑én benyújtott külön beadványával az Európai Unió Bírósága a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő.

7

A 2015. február 2‑iGascogne Sack Deutschland és Gascogne kontra Európai Unió végzésben (T‑577/14, nem tették közzé, EU:T:2015:80) a Törvényszék elutasította az Európai Unió Bírósága által felhozott elfogadhatatlansági kifogást, és a költségekről ezen időpontban nem határozott.

8

A Bíróság Hivatalához 2015. március 11‑én benyújtott kérelemmel az Európai Unió Bírósága a 2015. február 2‑iGascogne Sack Deutschland és Gascogne kontra Európai Unió végzés (T‑577/14, nem tették közzé, EU:T:2015:80) ellen fellebbezést nyújtott be, amelyet a C‑125/15. P. hivatkozási számon vettek nyilvántartásba.

9

A 2015. április 14‑i végzésben a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke az Európai Unió Bíróságának kérelmére felfüggesztette a jelen ügyben folyó eljárást addig, amíg a Bíróság a C‑125/15. P. sz., Bíróság kontra Gascogne Sack Deutschland és Gascogne ügyben az eljárást befejező határozatot nem hoz.

10

A 2015. december 18‑iBíróság kontra Gascogne Sack Deutschland és Gascogne végzéssel (C‑125/15 P, nem tették közzé, EU:C:2015:859) az ügyet törölték a Bíróság nyilvántartásából.

11

A jelen ügyben való eljárás folytatását követően az Európai Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2016. január 15‑én benyújtott beadványában kérte, hogy az Európai Unió Bírósága kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.

12

2016. február 17‑én az Európai Unió Bírósága ellenkérelmet nyújtott be.

13

Ugyanezen a napon a Törvényszék a jelen ügyet a kibővített harmadik tanács elé utalta.

14

2016. március 2‑án a Törvényszék úgy határozott, hogy második beadványváltásra nincs szükség. Egyébiránt a Törvényszék az eljárási szabályzatának 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felkérte az Európai Unió Bíróságát arra, közölje, hogy kérte és megkapta‑e a felperesek és a Bizottság ahhoz való hozzájárulását, hogy benyújthasson bizonyos, az ellenkérelem mellékleteiben foglalt dokumentumokat, amelyek a 2011. november 16‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (T‑72/06, nem tették közzé, EU:T:2011:671) alapjául szolgáló ügyre (a továbbiakban: T‑72/06. sz. ügy) és a 2011. november 16‑iSachsa Verpackung kontra Bizottság ítélet (T‑79/06, nem tették közzé, EU:T:2011:674) alapjául szolgáló ügyre (a továbbiakban: T‑79/06. sz. ügy) vonatkoztak.

15

A 2016. március 15‑iGascogne Sack Deutschland és Gascogne kontra Európai Unió végzésben (T‑577/14, nem tették közzé, EU:T:2016:189) a Törvényszék kibővített harmadik tanácsának elnöke helyt adott a Bizottság arra vonatkozó kérelmének, hogy az Európai Unió Bírósága kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson, és kifejtette, hogy az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 116. cikkének 6. §‑ában foglalt jogok illetik meg a Bizottságot.

16

2016. március 18‑án az Európai Unió Bírósága válaszolt a fenti 14. pontban említett kérdésre. Kérte, hogy a Törvényszék elsődlegesen állapítsa meg azt, hogy az Európai Unió Bíróságának nem kell kérnie és megkapnia a felperesek és a Bizottság ahhoz való hozzájárulását, hogy benyújthassa a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyre vonatkozó dokumentumokat, másodlagosan pedig azt, hogy e hozzájárulást a felperesek és a Bizottság hallgatólagosan megadták. Harmadlagosan az Európai Unió Bírósága kérte, hogy válaszát kezeljék arra irányuló pervezető intézkedés iránti kérelemként, hogy a Törvényszék rendelje el a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügy eljárási iratait képező dokumentumok és különösen az ellenkérelemhez csatolt dokumentumok jelen kereset keretében történő benyújtását.

17

2016. április 4‑én a Törvényszék kibővített harmadik tanácsának elnöke először is úgy határozott, hogy az ügyiratokból eltávolítja azokat a dokumentumokat, amelyek a jelen ügyben benyújtott ellenkérelem mellékleteiben szerepeltek, és a T‑72/06., illetve a T‑79/06. sz. ügyre vonatkoztak. E döntését egyrészt azzal indokolta, hogy az Európai Unió Bírósága nem kérte és nem is kapta meg a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügy feleinek ahhoz való hozzájárulását, hogy benyújthassa az említett dokumentumokat, másrészt pedig azzal, hogy az Európai Unió Bírósága az eljárási szabályzat 38. cikkének (2) bekezdése alapján nem kérte az említett ügyek iratanyagába való betekintést. Másodszor a Törvényszék kibővített harmadik tanácsának elnöke az eljárási szabályzat 88. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy felkéri a felpereseket arra, hogy foglaljanak állást az Európai Unió Bírósága által a fenti 16. pontban említett 2016. március 18‑i válaszában harmadlagosan előterjesztett pervezető intézkedés iránti kérelemmel kapcsolatban.

18

2016. április 20‑án a felperesek azt kérték, hogy a Törvényszék utasítsa el az Európai Unió Bírósága által előterjesztett pervezető intézkedés iránti kérelmet azzal az indokkal, hogy e kérelem nem teljesíti az eljárási szabályzat 88. cikkében foglalt feltételeket, továbbá hogy az a bizonyításra és az iratbetekintésre vonatkozóan ugyanezen szabályzat által felállított szabályok megkerüléséhez vezetne.

19

2016. április 27‑én a Törvényszék megállapította, hogy a jelen ügy előkészítése és elbírálása az ügy tárgyára tekintettel szükségessé teszi a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügy iratanyagának a Törvényszék rendelkezésére bocsátását. Így az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében a Törvényszék úgy határozott, hogy a jelen ügy iratanyagához csatolja a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügy iratanyagát.

20

Az Európai Unió Bírósága és a felperesek 2016. június 8‑án, illetve 20‑án kérték a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügy iratanyagának kézbesítését.

21

A Törvényszék a 2016. június 28‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.

22

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

23

A Bizottság által támogatott Európai Unió Bírósága azt kéri, hogy a Törvényszék:

24

Az Európai Unió Bírósága két elfogadhatatlansági kifogást hoz fel, amelyek közül az első a keresetlevél egyértelműségének és pontosságának hiányán, a második pedig az állítólagos nem vagyoni károk megtérítése iránti kérelem elévülésén alapul.

25

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése szerint – együttesen értelmezve ezen alapokmány 53. cikkének első bekezdésével és az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjával – a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, és azt, hogy a Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül elbírálhassa a keresetet. A jogbiztonság és a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy maga a keresetlevél szövege tartalmazza – legalább összefoglaló jelleggel, de koherens és érthető módon – a kereset alapjául szolgáló lényeges jogi és ténybeli elemeket. Közelebbről e követelmények kielégítése végett a valamely uniós intézmény által okozott állítólagos károk megtérítésére irányuló keresetlevélnek tartalmaznia kell azokat az elemeket, amelyek azonosíthatóvá teszik a felperes által az intézménnyel szemben kifogásolt magatartást, és azokat az okokat, amelyek alapján a felperes úgy ítéli meg, hogy okozati összefüggés áll fenn a magatartás és az őt állítólagosan ért kár között, valamint tartalmaznia kell e kár jellegét és nagyságát (lásd: 2015. október 7‑iAccorinti és társai kontra EKB ítélet, T‑79/13, EU:T:2015:756, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

E megfontolások fényében kell megvizsgálni az Európai Unió Bírósága által előadott érveket.

27

Az Európai Unió Bírósága előadja, hogy a keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel a keresetlevél az állítólagos vagyoni és nem vagyoni károk elszenvedőjének kilétét illetően nem világos és nem pontos.

28

E tekintetben először is a keresetlevélből és az ahhoz mellékelt dokumentumokból kitűnik, hogy a keresetet a Gascogne és a Gascogne Sack Deutschland együtt nyújtotta be. Egyébiránt a keresetlevélben előadott kérelmek a felpereseket a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való határozathozatal időtartama miatt ért vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére irányulnak, amely ügyek a Gascogne‑ra, illetve a Gascogne Sack Deutschlandra vonatkoztak.

29

Másodszor az állítólagos vagyoni károkat illetően az Európai Unió Bírósága csupán azzal érvel, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy őket ilyen kár érte volna. A jelen kereset megalapozottságának értékelése szakaszában kell tehát adott esetben megvizsgálni az Európai Unió Bírósága által előadott, az állítólagos vagyoni károk elszenvedője kilétének megállapítására vonatkozó érveket.

30

Harmadszor az állítólagos nem vagyoni károkat illetően igaz, hogy a keresetlevél szerkezete nem teljesen egyértelmű. A keresetlevél egészének tartalmára tekintettel és a felperesek által a tárgyaláson adott magyarázatokra figyelemmel azonban, amely magyarázatokkal kapcsolatban az Európai Unió Bírósága állást foglalhatott, meg kell állapítani, hogy a keresetlevél a két felperest külön‑külön ért nem vagyoni károk megtérítésére irányul.

31

Így az állítólagos károk elszenvedőjét illetően a keresetlevél tartalma lehetővé tette az Európai Unió Bíróságának, hogy előkészítse védekezését, a Törvényszék számára pedig lehetővé teszi a keresetről való határozathozatalt.

32

El kell tehát utasítani az Európai Unió Bíróságának azon állítását, miszerint a keresetlevél a hivatkozott károk elszenvedőjének kilétét illetően nem világos és nem pontos. Egyébiránt ugyanezen okokból el kell utasítani az Európai Unió Bíróságának a Gascogne Sack Deutschland eljáráshoz fűződő érdekének esetleges hiányára vonatkozó állítását is.

33

Az Európai Unió Bírósága előadja, hogy a keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel a keresetlevél az állítólagos nem vagyoni károk okát, mibenlétét és nagyságát illetően nem világos és nem pontos.

34

E tekintetben elsősorban hangsúlyozni kell, hogy az Európai Unió Bíróságának azon érve, miszerint a keresetlevél azt sugallja, hogy a hivatkozott nem vagyoni károk az általános gazdasági háttérből, illetve abból eredhetnek, hogy a felperesek nehezen találtak átvevőt, a kereset megalapozottságának, illetve pontosabban a hivatkozott jogsértés és az állítólagos nem vagyoni károk közötti okozati összefüggés fennállásának értékeléséhez tartozik.

35

Másodsorban a hivatkozott nem vagyoni károk mibenlétét illetően igaz, hogy a felperesek érvelése összefoglaló jellegű akkor, amikor felsorolják az őket állítólag ért nem vagyoni károkat. Ezen érvelés azonban a keresetlevélben szereplő magyarázatokra és hivatkozásokra tekintettel elegendőnek tűnik. Ezenkívül az esélyvesztésben álló állítólagos vagyoni kárnak és az állítólagos nem vagyoni károknak az Európai Unió Bírósága által hivatkozott összetévesztése, valamint az ugyanazon kár miatti kettős kártérítés nyújtásának veszélye a kereset megalapozottságának értékeléséhez tartozik.

36

Harmadsorban az állítólagos nem vagyoni károk nagyságát illetően a felperesek helyesen hangsúlyozzák, hogy az általuk hivatkozott nem vagyoni károkat jellegüknél fogva nem lehet pontosan kiszámítani. Egyébiránt a felperesek olyan háttér‑információkkal szolgálnak, amelyek szerintük igazolják a kért kártérítés összegét. Ezenkívül felbecsülik a káruk összegét. Végül a tárgyaláson a felperesek pontosan megadták azt az időszakot, amely során őket az állítólagos nem vagyoni károk érték. Márpedig e körülmény nem akadályozta meg az Európai Unió Bíróságát a védekezésben. Először is ugyanis ez utóbbi állást foglalhatott e kérdésben a tárgyaláson. Másodszor az Európai Unió Bírósága arra alapított elfogadhatatlansági kifogást hoz fel, hogy az állítólagos nem vagyoni károk megtérítése iránti kérelem elévült. Harmadszor azzal érvel, hogy a felperesek nem bizonyították nem vagyoni kár fennállását és az okozati összefüggést. Negyedszer ezen intézmény harmadlagosan azt állítja, hogy a felpereseket ért nem vagyoni kárt legfeljebb 5000 euróban kell megállapítani.

37

Így a felperesek elegendő olyan információval szolgáltak, amely lehetővé teszi az állítólagos nem vagyoni káruk okának, mibenlétének és nagyságának értékelését, és ennélfogva lehetővé tették az Európai Unió Bírósága számára, hogy előkészítse védekezését. Egyébiránt ezen információk lehetővé teszik a Törvényszék számára a határozathozatalt.

38

Az Európai Unió Bírósága által előadott, arra alapított érvelést, hogy a keresetlevél az állítólagos nem vagyoni károk okát, mibenlétét és nagyságát illetően nem világos és nem pontos, el kell tehát utasítani.

39

A fentiek összessége alapján az első elfogadhatatlansági kifogást teljes egészében el kell utasítani.

40

Az Európai Unió Bírósága azzal érvel, hogy a kereset elfogadhatatlan annyiban, amennyiben az a jelen kereset benyújtását megelőzően több mint öt évvel, azaz 2009. augusztus 4‑ét megelőzően keletkezett nem vagyoni károk megtérítésére irányul.

41

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikke, amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandó, a következőképpen rendelkezik:

„A szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó ügyekben az Unió elleni eljárás megindításának joga az erre okot adó esemény felmerülésétől számított öt év alatt évül el. Az elévülés megszakad, ha a Bírósághoz keresetet nyújtottak be, vagy ha a károsult fél az eljárás megindítása előtt követelésével az Unió megfelelő intézményéhez fordult […]”

42

Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az elévülés célja az, hogy összhangot teremtsen a károsult jogainak védelme és a jogbiztonság elve között. Az elévülési időt többek között az állítólagosan kárt elszenvedő fél számára az esetleges keresetindításhoz szükséges információk összegyűjtéséhez, valamint az e kereset alátámasztására felhozható tények ellenőrzéséhez szükséges idő figyelembevételével határozták meg (2012. november 8‑iEvropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, C‑469/11 P, EU:C:2012:705, 33. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2002. július 18‑iAutosalone Ispra dei Fratelli Rossi kontra Bizottság végzés, C‑136/01 P, EU:C:2002:458, 28. pont).

43

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az elévülési időt akkortól kell számítani, amikortól a kártérítési kötelezettség feltételei fennállnak (lásd: 2012. november 8‑iEvropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, C‑469/11 P, EU:C:2012:705, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Igaz, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az elévülésre nem lehet kifogásként hivatkozni a kárt elszenvedő azon féllel szemben, aki csak utólagosan szerezhetett tudomást a károkozó eseményről, és aki így nem rendelkezhetett észszerű határidővel a keresetlevelének vagy kérelmének az elévülési idő lejárta előtti benyújtására. Azok a feltételek azonban, amelyektől az EUMSZ 340. cikk második bekezdésében foglalt kártérítési kötelezettség függ, és ennélfogva azok az elévülési szabályok, amelyek az említett károk megtérítésére irányuló keresetekre vonatkoznak, kizárólag szigorúan objektív szempontokon alapulhatnak (lásd: 2012. november 8‑iEvropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, C‑469/11 P, EU:C:2012:705, 35. és 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kár ténylegességének a kárt elszenvedő fél általi szubjektív értékelése nem vehető figyelembe annak meghatározásakor, hogy mikor kezdődik meg az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítására irányuló kereset elévülési ideje (lásd: 2012. november 8‑iEvropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, C‑469/11 P, EU:C:2012:705, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. február 28‑iInalca és Cremonini kontra Bizottság ítélet, C‑460/09 P, EU:C:2013:111, 70. pont).

46

A jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy „az Unió elleni” jelen „eljárás” megindítására „okot adó esemény” egy olyan eljárási szabálytalanság, amely abban nyilvánult meg, hogy valamelyik uniós bíróság állítólag figyelmen kívül hagyta az észszerű időn belüli határozathozatal tiszteletben tartásával kapcsolatos követelményeket (a továbbiakban: észszerű időn belüli határozathozatal). Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikkében előírt ötéves elévülési idő kezdő időpontjának megállapításakor tehát figyelembe kell venni e körülményt. Közelebbről az elévülési idő nem kezdődhet meg olyan időpontban, amikor a káresemény még folytatódik, és e határidő kezdő időpontját olyan időpontban kell megállapítani, amikor a káresemény teljes mértékben konkretizálódott.

47

Így konkrétan az észszerű időn belüli határozathozatal esetleges figyelmen kívül hagyása miatt állítólag bekövetkezett kár megtérítése iránti kereset esetén az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikkében előírt ötéves elévülési idő kezdő időpontját, amennyiben határozat vetett véget a határozathozatal vitatott idejének, abban az időpontban kell meghatározni, amikor e határozatot meghozták. Ezen időpont ugyanis olyan konkrét időpontnak minősül, amelyet objektív kritériumok alapján állapítottak meg. Ezen időpont biztosítja a jogbiztonság elvének tiszteletben tartását, és lehetővé teszi a felperesek jogainak védelmét.

48

A jelen ügyben a felperesek azon kár megtérítését kérik, amely állítólag a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való határozathozatal időtartama miatt érte őket. Ezen ügyeket a 2011. november 16‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (T‑72/06, nem tették közzé, EU:T:2011:671) és a 2011. november 16‑iSachsa Verpackung kontra Bizottság ítélet (T‑79/06, nem tették közzé, EU:T:2011:674) zárta le. Az elévülési idő tehát 2011. november 16‑án kezdődött.

49

Egyébiránt a felperesek a jelen ügyben keresetet nyújtottak be, és így megszakították az elévülési időt 2014. augusztus 4‑én, azaz az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikkében előírt ötéves határidő lejártát megelőzően. A jelen kereset tehát nem évült el.

50

A fentiekre tekintettel a második elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

51

Az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében szerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.

52

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 340. cikk második bekezdéséből kitűnik, hogy az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása és a kártérítéshez való jog érvényesítése több feltétel együttes fennállásától függ, amely feltételek nevezetesen az intézményeknek felrótt magatartás jogellenességére, a kár bekövetkezésére, valamint az e magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállására vonatkoznak (1982. szeptember 29‑iOleifici Mediterranei kontra EGK ítélet, 26/81, EU:C:1982:318, 16. pont; 2008. szeptember 9‑iFIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑120/06 P és C‑121/06 P, EU:C:2008:476, 106. pont).

53

Amennyiben e feltételek egyike nem teljesül, a keresetet teljes egészében el kell utasítani anélkül, hogy szükséges lenne az Unió szerződésen kívüli felelősségére vonatkozó többi feltételt megvizsgálni (1999. október 14‑iAtlanta kontra Európai Közösség ítélet, C‑104/97 P, EU:C:1999:498, 65. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 1994. szeptember 15‑iKYDEP kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑146/91, EU:C:1994:329, 81. pont). Ezenkívül az uniós bíróság nem köteles e feltételeket egy adott sorrendben vizsgálni (2010. március 18‑iTrubowest Handel és Makarov kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑419/08 P, EU:C:2010:147, 42. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 1999. szeptember 9‑iLucaccioni kontra Bizottság ítélet, C‑257/98 P, EU:C:1999:402, 13. pont).

54

A jelen ügyben a felperesek először is előadják, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás időtartama sértette az észszerű időn belüli határozathozatalt. Másodszor azt állítják, hogy e jogsértés olyan károkat okozott a számukra, amelyeket meg kell téríteni.

55

A felperesek azzal érvelnek, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás időtartama sértette az észszerű időn belüli határozathozatalt, ami megvalósítja egy olyan uniós jogi szabály kellően súlyos megsértését, amelynek célja az, hogy magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen. Hozzáteszik, hogy az eljárás mindkét ügyben 30 hónappal meghaladta a határozathozatal észszerű idejét, tekintettel egyrészt a versenyjog alkalmazásával járó ügyek Törvényszék előtti elbírálásának átlagos időtartamára, másrészt pedig az említett ügyek sajátos körülményeire.

56

Az Európai Unió Bírósága vitatja ezen állításokat.

57

Egyrészt ugyanis nem lehet azt állítani, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben nem tartották tiszteletben az észszerű időn belüli határozathozatalt, kizárólag az alapján, hogy összehasonlítják az e két ügyben folytatott eljárás időtartamát a 2006 és 2010 között a Törvényszék előtt lefolytatott eljárások megállapítható átlagos időtartamával. Mindenesetre a releváns statisztikák vizsgálata azt mutatja, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás teljes időtartama csupán 16 hónappal haladta meg a 2006 és 2015 között a versenyjog alkalmazásával járó ügyekben lefolytatott eljárások megállapítható átlagos időtartamát. Ugyanígy azon időtartam, amely a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között telt el, csupán 16 hónappal haladta meg a 2007 és 2010 között a versenyjog alkalmazásával járó ügyekben lefolytatott eljárások e szakaszának átlagos időtartamát.

58

Másrészt a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás teljes időtartamát, valamint az ezen ügyekben folytatott eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása közötti időtartamot igazolja az ügyek bonyolultsága, a jogvitának a felperesek számára jelentett korlátozott tétje, a felperesek magatartása, a bírák megbízatásának korlátozott időtartama, valamint azon tanács egyik tagjának hosszú betegsége, amelyhez a szóban forgó két ügyet utalták.

59

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdése többek között akként rendelkezik, hogy „[m]indenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja”.

60

E jogot – amelynek létezése az Alapjogi Charta hatálybalépését megelőzően az uniós jog általános elveként került megállapításra – alkalmazhatónak ítélték a Bizottság határozata elleni bírósági kereset keretében (lásd: 2009. július 16‑iDer Grüne Punkt – Duales System Deutschland kontra Bizottság ítélet, C‑385/07 P, EU:C:2009:456, 178. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61

A jelen ügyben a T‑72/06., illetve a T‑79/06. sz. ügy iratanyagának részletes vizsgálatából kitűnik, hogy – amint azt a Bíróság a 2013. november 26‑iGascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ítéletben (C‑40/12 P, EU:C:2013:768) és a 2013. november 26‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítéletben (C‑58/12 P, EU:C:2013:770) helyesen hangsúlyozta – a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás közel 5 éves és 9 hónapos időtartama nem igazolható az említett ügyek egyetlen sajátos körülményével sem.

62

Először is rá kell mutatni arra, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügy a versenyszabályokba ütköző jogsértés fennállásával kapcsolatos jogvitákra vonatkoztak, és hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a gazdasági szereplőket megillető jogbiztonság alapvető követelménye, valamint a belső piacon a torzulásmentes verseny biztosításának célja nagy jelentőséggel bír nemcsak maga a felperes és versenytársai, hanem harmadik személyek számára is az érintett személyek nagy száma és a szóban forgó pénzügyi érdekek miatt (2009. július 16‑iDer Grüne Punkt – Duales System Deutschland kontra Bizottság ítélet, C‑385/07 P, EU:C:2009:456, 186. pont).

63

Másodszor meg kell állapítani, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben körülbelül 3 év és 10 hónap, azaz 46 hónap telt el egyrészt az eljárás írásbeli szakaszának vége, azaz a viszonválasz 2007. február 20‑án történt benyújtása, másrészt pedig az eljárás szóbeli szakaszának 2010 decemberében való megnyitása között.

64

Ezen időszak alatt végzik el többek között a felek érveinek összefoglalását, az ügyek előkészítését, a jogviták ténybeli és jogi elemzését, valamint az eljárás szóbeli szakaszának előkészítését. Így ezen időszak időtartama különösen a jogvita bonyolultságától, valamint a felek magatartásától és közbenső eljárási kérdések felmerülésétől függ.

65

A jogvita bonyolultságát illetően először is emlékeztetni kell arra, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügy az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott bizottsági határozat ellen benyújtott keresetekre vonatkozott.

66

Márpedig, amint a T‑72/06., illetve a T‑79/06. sz. ügy iratanyagából kitűnik, a versenyjog Bizottság általi alkalmazására vonatkozó keresetek más típusú ügyekhez képest nagyobb fokú bonyolultságot mutatnak, figyelemmel különösen a megtámadott határozat hosszára, az iratanyag terjedelmére, és annak szükségességére, hogy részletesen értékeljenek számos összetett tényt, amely tények időben és térben gyakran kiterjedtek.

67

Így az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása közötti 15 hónapos időtartam főszabály szerint megfelelő időtartamnak minősül a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyhöz hasonlóan a versenyjog alkalmazására vonatkozó ügyek elbírálását illetően.

68

Ezt követően figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a C(2005) 4634 határozat ellen több keresetet is benyújtottak.

69

A Bizottság által az uniós versenyjog alkalmazása során elfogadott ugyanazon határozattal szemben benyújtott keresetek ugyanis főszabály szerint párhuzamos elbírálást tesznek szükségessé, még akkor is, ha e kereseteket nem egyesítették. E párhuzamos elbírálást különösen az említett keresetek egymással való összefüggése, valamint annak szükségessége indokolja, hogy a keresetek elemzése és az azokra adandó válasz során biztosítsák a koherenciát.

70

Így az összefüggő ügyek párhuzamos elbírálása igazolhatja az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között eltelt időszak további összefüggő ügyenként egy hónappal való meghosszabbodását.

71

A jelen ügyben a C(2005) 4634 határozat ellen tizenöt keresetet nyújtottak be. Azonban egyrészt az egyik felperes elállt az e határozat ellen benyújtott keresetétől (2006. július 6‑iCofira‑Sac kontra Bizottság végzés, T‑43/06, nem tették közzé, EU:T:2006:192). Másrészt a C(2005) 4634 határozat ellen benyújtott két kereset a 2010. szeptember 13‑iTrioplast Wittenheim kontra Bizottság ítélet (T‑26/06, nem tették közzé, EU:T:2010:387) és a 2010. szeptember 13‑iTrioplast Industrier kontra Bizottság ítélet (T‑40/06, EU:T:2010:388) meghozatalához vezetett.

72

E körülmények között a C(2005) 4634 határozat ellen benyújtott keresetek tárgyát képező tizenkét másik ügy elbírálása a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás 11 hónappal való meghosszabbodását igazolta.

73

Következésképpen az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása közötti 26 hónapos (15 hónap plusz 11 hónap) időtartam megfelelő lett volna a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügy elbírálásához.

74

Végül a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyek ténybeli, jogi és eljárási bonyolultsága a jelen ügyben nem igazolja a hosszabb időtartamot. E tekintetben rá kell mutatni különösen arra, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között az eljárást nem szakította meg és nem is késleltette semmilyen, a Törvényszék által elfogadott pervezető intézkedés.

75

A T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben a felek magatartását és a közbenső eljárási kérdések felmerülését illetően azon tény, hogy a felperesek 2010 októberében az eljárás írásbeli szakaszának ismételt megnyitását kérték, nem igazolhatja a viszonválasz benyújtása óta már eltelt 3 éves és 8 hónapos időtartamot. Egyébiránt az a körülmény, hogy a felpereseket 2010 decemberében tájékoztatták arról, hogy 2011 februárjában tárgyalást tartanak, azt jelzi, hogy e közbenső kérdés az említett ügyekben csak minimális hatással lehetett az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között eltelt időtartamra.

76

Ennélfogva a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügy körülményeire tekintettel az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között eltelt 46 hónapos időtartamból kitűnik, hogy mindkét ügyben 20 hónapot kitevő igazolatlan tétlenségi időszak következett be.

77

Harmadszor a T‑72/06., illetve a T‑79/06. sz. ügy iratanyagának vizsgálata nem fedett fel egyetlen olyan körülményt sem, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy egyrészt a keresetlevelek benyújtásának időpontja és a viszonválaszok benyújtásának időpontja, másrészt pedig az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása és a 2011. november 16‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (T‑72/06, nem tették közzé, EU:T:2011:671), illetve a 2011. november 16‑iSachsa Verpackung kontra Bizottság ítélet (T‑79/06, nem tették közzé, EU:T:2011:674) kihirdetése között igazolatlan tétlenségi időszak következett volna be.

78

Ebből következik, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás, amely a 2011. november 16‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (T‑72/06, nem tették közzé, EU:T:2011:671) és a 2011. november 16‑iSachsa Verpackung kontra Bizottság ítélet (T‑79/06, nem tették közzé, EU:T:2011:674) kihirdetésével ért véget, sértette az Alapjogi Charta 47. cikkének második bekezdését, mivel 20 hónappal meghaladta a határozathozatal észszerű idejét, ami megvalósítja egy olyan uniós jogi szabály kellően súlyos megsértését, amelynek célja az, hogy magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen.

79

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon kárnak, amelynek megtérítését az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítására irányuló kereset keretében kérik, ténylegesnek és biztosnak kell lennie, amit a felperesnek kell bizonyítania (lásd: 2006. november 9‑iAgraz és társai kontra Bizottság ítélet, C‑243/05 P, EU:C:2006:708, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A felperesnek kell meggyőző bizonyítékokkal szolgálnia mind az általa hivatkozott kár fennállását, mind pedig annak nagyságát illetően (lásd: 1997. szeptember 16‑iBlackspur DIY és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑362/95 P, EU:C:1997:401, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80

Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az okozati összefüggésre vonatkozóan az EUMSZ 340. cikk második bekezdésében felállított feltétel az intézmények magatartása és a kár közötti, kellően közvetlen okozati összefüggés fennállására vonatkozik (2010. március 18‑iTrubowest Handel és Makarov kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑419/08 P, EU:C:2010:147, 53. pont; 2005. december 14‑iBeamglow kontra Parlament és társai ítélet, T‑383/00, EU:T:2005:453, 193. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 1979. október 4‑iDumortier és társai kontra Tanács ítélet, 64/76, 113/76, 167/78, 239/78, 27/79, 28/79 és 45/79, EU:C:1979:223, 21. pont). A felrótt magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállását a felperesnek kell bizonyítania (lásd: 1998. szeptember 30‑iColdiretti és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑149/96, EU:T:1998:228, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

81

A jelen ügyben a felperesek azt állítják, hogy az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztása vagyoni és nem vagyoni károkat okozott nekik.

82

A felperesek azzal érvelnek, hogy az észszerű időn belüli határozathozatal elvének különösen súlyos megsértése kétféle vagyoni kárt okozott nekik. Először is veszteségek érték őket egyrészt azért, mert az észszerű időn túl is meg kellett fizetniük az azon bankgaranciával kapcsolatos költségeket, amelyet azért nyújtottak, hogy ne kelljen rögtön megfizetniük a C(2005) 4634 határozatban kiszabott bírság összegét (a továbbiakban: bankgarancia‑költségek), másrészt pedig azért, mert az észszerű időn túl is meg kellett fizetniük a C(2005) 4634 határozatban kiszabott bírság névértéke után felszámított törvényes kamatokat (a továbbiakban: bírságösszeg utáni kamatok). Másodszor „a bizonytalanság miatt aggodalmak” megfosztották őket annak esélyétől, hogy hamarabb találjanak befektetőt, és így annak esélyétől, hogy nyereséget érjenek el, illetve elkerüljék a veszteséget.

83

Először is meg kell vizsgálni az állítólagos kárt és a feltételezett okozati összefüggést azon esély állítólagos elvesztését illetően, hogy hamarabb találjanak befektetőt, ezt követően pedig meg kell vizsgálni az állítólagos károkat és a feltételezett okozati összefüggést a bírságösszeg utáni kamatok fizetése miatt és a bankgarancia‑költségek fizetése miatt elszenvedett állítólagos veszteségeket illetően.

84

A felperesek előadják, hogy a csoport 2011‑től pénzügyi nehézségekkel küzdött. A csoport, miután lépéseket tett hitelezőinél, amely lépések elégtelennek bizonyultak, új befektetők utáni keresésbe kezdett. Márpedig, ha a C(2005) 4634 határozat korábban jogerőssé vált volna, a bírság végső összegét övező bizonytalanság és konkrétabban a bírságösszeg növelésének veszélye nem merült volna fel, és gyorsabban lehetett volna befektetőt találni. E tekintetben az a körülmény, hogy a Groupe Gascogne és egy, a Biolandes Technologies társaság által vezetett befektetői konzorcium néhány nappal a 2013. november 26‑iGascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ítélet (C‑40/12 P, EU:C:2013:768) és a 2013. november 26‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (C‑58/12 P, EU:C:2013:770) kihirdetését követően elvi megállapodást kötött, azt bizonyítja, hogy a bírság összegével kapcsolatos bizonytalanság negatív hatással járt a csoport ügyeinek intézésére. Végül a tények kronológiája egyértelműen bizonyítja az állítólagos észszerűtlen időn belüli határozathozatal, és azon nehézségek közötti döntő jelentőségű összefüggést, amelyekkel a Gascogne‑csoport akkor szembesült, amikor olyan befektetőket keresett, amelyek jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a csoport pénzügyi nehézségeinek megoldásához.

85

Az Európai Unió Bírósága vitatja ezen állításokat.

86

A jelen ügyben azt kell megvizsgálni, hogy a felperesek kellő valószínűséggel bizonyították‑e, hogy a Gascogne‑nak esélye volt arra, hogy „korábban” találjon befektetőt. Más szóval azt kell megvizsgálni, hogy a felperesek bizonyították‑e, hogy a Gascogne‑nak tényleges és komoly esélye volt arra, hogy korábban találjon befektetőt.

87

E tekintetben először is az ügy irataiból kitűnik, hogy a Gascogne irányában legfeljebb öten fejezték ki érdeklődésüket akkor, amikor a Gascogne befektetők keresésébe kezdett. A felperesek ugyanis a keresetlevél mellékleteként benyújtottak egy 2012. november 8‑i elektronikus levelet, amely egy egyesült királysági potenciális befektetőtől érkezett. Egyébiránt a keresetlevélben említett, 2014. május 16‑i keltezésű, a Gascogne SA tőkeemelési terve keretében független szakértő által készített vélemény kifejti, hogy a Gascogne által 2013 januárjában és februárjában közzétett ajánlati felhívást követően négy befektetési alap fejezte ki érdeklődését. Márpedig a Gascogne irányában kifejezett öt érdeklődésnyilvánítás közül csupán kettő említette a C(2005) 4634 határozatban kiszabott bírságot egy esetleges befektetési döntést megelőzően figyelembe veendő körülményként.

88

Másodszor azon két lehetséges befektetőt illetően, amelyek a C(2005) 4634 határozatban kiszabott bírságra hivatkoztak, az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy a bírság összegének lehetséges növelése által keltett bizonytalanság megszűnése egy esetleges befektetés feltételei között szerepelt volna.

89

Ugyanis, ami egyrészt az egyesült királysági potenciális befektető 2012. november 8‑i elektronikus levelét illeti, e levél olvasatából kitűnik, hogy a bírság fennállása volt az, amely akadályozhatta az esetleges befektetést. Konkrétabban e potenciális befektető azt követelte, hogy a Francia Köztársaság vállalja magára a bírság összegének megfizetését, illetve folytasson tárgyalásokat a Bizottsággal annak érdekében, hogy az utóbbi elálljon az ügytől. Így az e bírság által jelentett adósságtól való teljes megszabadulás, nem pedig az arra vonatkozó bizonyosság jelentette az esetleges befektetés feltételét, hogy a bírság összegét nem fogják növelni.

90

Másrészt azon másik érdeklődésnyilvánítást illetően, amely a C(2005) 4634 határozatban kiszabott bírság fennállását megemlítette, a 2014. május 16‑i keltezésű, a Gascogne SA tőkeemelési terve keretében független szakértő által készített vélemény kifejti, hogy ezen érdeklődésnyilvánítás többek között ahhoz a feltételhez kötötte az esetleges befektetést, hogy a Bizottság által kiszabott bírság által jelentett adósságtól megszabaduljanak. Így ez esetben is maga a bírság fennállása, és nem az arra vonatkozó bizonyosság jelentette az esetleges befektetés feltételét, hogy a bírság összegét nem fogják növelni.

91

Harmadszor a felperesek által a keresetlevélben benyújtott, illetve említett dokumentumok azt bizonyítják, hogy a bírság által jelentett adósságtól való megszabadulás az esetleges befektetés több más feltétele közül az egyiket jelentette. A 2012. november 8‑i elektronikus levélből ugyanis kitűnik, hogy az egyesült királysági potenciális befektető számos feltétel egyidejű teljesülésétől tette függővé a megállapodás létrejöttét, úgymint egy tevékenységi ág átruházásától, a kölcsönök megszüntetésétől, valamint egy szerkezetátalakítástól és egy szociális tervtől. Ugyanígy a 2014. május 16‑i keltezésű, a Gascogne SA tőkeemelési terve keretében független szakértő által készített véleményben említett mindegyik érdeklődésnyilvánítás több együttes befektetési feltételt tartalmazott (tevékenységi ágak átruházása, követelések megszüntetése, az adósság újraelosztása, illetve teljes megszüntetése). Márpedig a felperesek nem törekedtek annak bizonyítására, hogy képesek voltak az ezen érdeklődésnyilvánításokban megfogalmazott valamennyi feltétel teljesítésére. Rá kell mutatni arra is, hogy annak az esélye, hogy korábban találjanak átvevőt, a Gascogne azon szándékától függött, hogy elfogadja‑e az esetleges befektetés vonatkozásában felállított számos feltételt, valamint függött az e befektetéshez kapcsolódó vállalkozási tervtől is.

92

Negyedszer hangsúlyozni kell, hogy a keresetlevél több alá nem támasztott állítást is tartalmaz. Így különösen a felperesek csupán azzal érvelnek, hogy egyedül az a megállapítás, miszerint a Gascogne új befektetői a 2013. november 26‑iGascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ítélet (C‑40/12 P, EU:C:2013:768) és a 2013. november 26‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (C‑58/12 P, EU:C:2013:770) meghozatalát követően csupán néhány héttel véglegesítették megállapodásukat, „elegendő” annak bizonyítására, hogy az, ha a Törvényszék rendes határidőn belül hozta volna meg ítéleteit, a felperesek helyzetét nagyban megkönnyítette volna, és a csoport átvételére jóval korábban sor került volna. Így nem nyert bizonyítást, hogy a befektetést, amelyre valóban sor került, az tette lehetővé, hogy a bírság összegének esetleges növelését illetően tisztázódott a felperesek helyzete.

93

Ebből következik, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a Gascogne‑nak komoly esélye volt arra, hogy „korábban” találjon befektetőt. Nem bizonyították tehát azt sem, hogy a Gascogne elvesztette annak komoly esélyét, hogy korábban találjon befektetőt, és hogy ezen esélyvesztés olyan kárnak minősül, amely a Gascogne vonatkozásában tényleges és biztos jellegű.

94

A fentiekre figyelemmel el kell utasítani az azon esély állítólagos elvesztéséből eredő kár megtérítése iránti kérelmet, hogy a felperesek előbb találjanak befektetőt.

95

Először is a felperesek azt állítják, hogy akkor, amikor a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben keresetet indítottak, úgy döntöttek, hogy nem fizetik meg azonnal a velük szemben a C(2005) 4634 határozatban kiszabott bírságot. A felperesek előadják, hogy ezért cserébe egyrészt el kellett fogadniuk azt, hogy e bírság összege után 2006. március 15‑től kezdődően 3,56%‑os kamatot fizetnek, másrészt pedig, hogy bankgaranciát nyújtanak.

96

Másodszor azzal érvelnek, hogy az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása hiányában a 2013. november 26‑iGascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ítéletet (C‑40/12 P, EU:C:2013:768) és a 2013. november 26‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítéletet (C‑58/12 P, EU:C:2013:770) 2011. május 30. körül hirdették volna ki. Ebből arra következtetnek, hogy az általuk egyrészt 2011. május 30., azaz azon időpont, amikor a C(2005) 4634 határozatnak jogerőssé kellett volna válnia, másrészt pedig 2013. december 12., azaz a bírság tényleges megfizetésének időpontja között a bírságösszeg után általuk fizetett kamatokat és bankgarancia‑költségeket jogalap nélkül fizetett összegeknek lehet tekinteni, és azokat vissza kell téríteni.

97

Harmadszor Sharpston főtanácsnok Groupe Gascogne kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (C‑58/12 P, EU:C:2013:360) 135. pontja a felperesek szerint azt bizonyítja, hogy közvetlen összefüggés van az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása, valamint a bírságösszeg után kamatfizetéssel és bankgaranciaköltség‑fizetéssel összefüggő további költségek között.

98

Az Európai Unió Bírósága vitatja ezen állításokat.

99

Először is azt állítja, hogy azok a kamatok, amelyeket a felpereseknek a 2011. május 30. és 2013. december 12. közötti időszak után kellett fizetniük, nem minősíthetők kárnak.

100

Másodszor úgy véli, hogy nincs kellően közvetlen okozati összefüggés egyrészt a bankgarancia‑költségekkel és a bírságösszeg utáni kamatokkal összefüggő vagyoni károk, másrészt pedig az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása között. Mindenekelőtt ugyanis e vagyoni károk a felperesek saját választásából erednek. Továbbá az okozati összefüggés fennállása nem bizonyítható kizárólag annak megállapításával, hogy az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása hiányában a felperesek nem lettek volna kötelesek arra, hogy e határidő‑túllépés időszaka vonatkozásában bankgarancia‑költségeket és a bírságösszeg utáni kamatokat fizessenek. Végül az a körülmény, hogy a felperesek nem rendelkeztek elegendő pénzeszközzel ahhoz, hogy a C(2005) 4634 határozat elfogadása időpontjában megfizessék a bírságot, nem teszi kellően közvetlenné a hivatkozott vagyoni károk és az észszerű időn belüli határozathozatal állítólagos elmulasztása közötti okozati összefüggést. Egyébiránt a felperesek nem terjesztettek elő a C(2005) 4634 határozat végrehajtásának felfüggesztése érdekében ideiglenes intézkedés iránti kérelmet.

101

Hangsúlyozni kell, hogy a C(2005) 4634 határozat 2. cikke kimondta, hogy az e határozatban kiszabott bírságokat a határozat közlésétől számított három hónapos határidőn belül meg kell fizetni. Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL 2002. L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.) 86. cikke alapján e határozat 2. cikke előírta, hogy e három hónapos határidő lejártát követően automatikusan fel kell számítani az EKB által az említett határozat elfogadása hónapjának első napján a fő refinanszírozási műveleteire vonatkozóan alkalmazott mértékű, 3,5 százalékponttal növelt, azaz 5,56%‑os kamatokat.

102

Az EUMSZ 299. cikk első bekezdésének megfelelően a C(2005) 4634 határozat végrehajtható okiratnak minősült, mivel a 2. cikkében a felperesekkel szemben pénzügyi kötelezettséget írt elő. Egyébiránt az e határozat ellen az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott megsemmisítés iránti kereset nem kérdőjelezte meg az említett határozat végrehajthatóságát, mivel az EUMSZ 278. cikk értelmében az Európai Unió Bíróságához benyújtott kereseteknek nincs halasztó hatályuk.

103

A Bizottság 2005. december 15‑én közölte a felperesekkel a (2005) 4634 határozatot. Ennek során jelezte, hogy ha a felperesek a Törvényszék vagy a Bíróság előtt eljárást indítanak, semmilyen beszedési intézkedésre nem kerül sor addig, amíg az ügy függőben van, amennyiben a fizetési határidő lejártának napjáig két feltételnek eleget tesznek. A 2342/2002 rendelet 86. cikkének (5) bekezdése alapján e két feltétel a következő volt: először is a Bizottság követelése után a fizetési határidő lejártának napjától kezdődően 3,56%‑os kamatot kellett fizetni, másodszor pedig a fizetési határidő lejártát megelőzően olyan, a Bizottság részére elfogadható bankgaranciát kellett nyújtani, amely egyszerre fedezi az adósságot és a kamatokat, illetve az adósság növekedéseit.

104

A felperesek a jelen ügyben általuk benyújtott keresetlevélben kifejtik, hogy úgy döntöttek, nem fizetik meg azonnal a velük szemben kiszabott bírság összegét, és a Bizottság által számukra felajánlott lehetőségnek megfelelően, 3,56%‑os kamatfizetés mellett bankgaranciát nyújtanak.

105

Ezen észrevételek fényében kell megvizsgálni a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben hivatkozott vagyoni károkat, valamint az e károk és az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása közötti feltételezett okozati összefüggést.

106

Először is meg kell állapítani, hogy a fenti 102. pontban említett EUMSZ 299. cikk első bekezdésének és az EUMSZ 278. cikknek az együttes alkalmazása miatt a C(2005) 4634 határozatban kiszabott bírság összege az említett határozat ellen benyújtott megsemmisítés iránti kereset benyújtása ellenére is járt a Bizottságnak. Így a bírság összege után járó kamatot, amelynek mértéke 3,56%‑ot tett ki, késedelmi kamatnak kell minősíteni.

107

Másodszor rá kell mutatni arra, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás során a felperesek nem fizették meg a bírság összegét, sem a késedelmi kamatokat. Így az említett ügyekben folyó eljárás során a felperesek rendelkezhettek ezen, a késedelmi kamatokkal növelt bírság összegének megfelelő összeggel.

108

Márpedig a felperesek nem nyújtottak be azt alátámasztó bizonyítékokat, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása által jellemzett időszak után a Bizottságnak a későbbiekben megfizetett késedelmi kamatok összege meghaladta azt az előnyt, amelyet a felperesek abból húzhattak, hogy a rendelkezésükre állt a késedelmi kamattal növelt bírság összegének megfelelő összeg. Más szóval a felperesek nem bizonyították azt, hogy az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása által jellemzett időszak vonatkozásában a bírságösszeg után járó kamatok meghaladták azt az előnyt, amelyet abból húzhattak, hogy nem fizették meg az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása bekövetkezésének időpontjáig járó kamatokkal és az e jogsértés folytatásának időszaka után járó kamatokkal növelt bírságot.

109

Ebből következik, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása által jellemzett időszak során tényleges és biztos veszteség érte őket amiatt, hogy a C(2005) 4634 határozatban kiszabott bírság összege után késedelmi kamatot fizettek.

110

Következésképpen el kell utasítani az amiatt keletkezett veszteségekben álló állítólagos kár megtérítése iránti kérelmet, hogy az észszerű időn túl kamatot fizettek a bírság összege után, anélkül hogy meg kellene vizsgálni egyrészt azt, hogy melyik felperes fizetett ténylegesen késedelmi kamatot, másrészt pedig azt, hogy fennáll‑e a hivatkozott okozati összefüggés.

111

Először is a kárt illetően az ügy irataiból kitűnik, hogy a Groupe Gascogne – később Gascogne – bankja volt az, aki fizetési garanciát nyújtott a bírság késedelmi kamatokkal növelt teljes összegére. Ezenkívül az ügy iratai azt tanúsítják, hogy a Gascogne a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás során negyedéves díj formájában fizette meg a bankgarancia‑költségeket.

112

Ebből következik, hogy a Gascogne Sack Deutschland nem bizonyította az őt ért kár tényleges és biztos jellegét, amely kár állítólag az amiatt keletkezett veszteségekben áll, hogy az észszerű időn túl is fizette a bankgarancia‑költségeket.

113

El kell tehát utasítani a Gascogne Sack Deutschlandot amiatt ért veszteségekben álló állítólagos kár megtérítése iránti kérelmet, hogy az észszerű időn túl is fizette a bankgarancia‑költségeket.

114

Ellenben az ügy irataira tekintettel meg kell állapítani, hogy a Gascogne bizonyította, hogy őt tényleges és biztos kár érte, amely az amiatt keletkezett veszteségben áll, hogy az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztása által jellemzett időszak során fizette a bankgarancia‑költségeket.

115

Másodszor az okozati összefüggést illetően rá kell mutatni egyrészt arra, hogy ha a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás nem sértette volna az észszerű időn belüli határozathozatal elvét, a Gascogne‑nak e határidő‑túllépés időszaka után nem kellett volna bankgarancia‑költségeket fizetnie.

116

Így okozati összefüggés áll fenn az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztása és a Gascogne‑t ért kár bekövetkezése között, amely kár az amiatt keletkezett veszteségben áll, hogy a Gascogne az ezen észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása által jellemzett időszak után bankgarancia‑költségeket fizetett.

117

Másrészt hangsúlyozni kell azt, hogy kétségkívül a kifogásolt magatartásnak kell a kár meghatározó okának lennie (2011. március 31‑iMauerhofer kontra Bizottság végzés, C‑433/10 P, nem tették közzé, EU:C:2011:204, 127. pont; 2006. május 10‑iGalileo International Technology és társai kontra Bizottság ítélet, T‑279/03, EU:T:2006:121, 130. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2010. március 18‑iTrubowest Handel és Makarov kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑419/08 P, EU:C:2010:147, 61. pont). Más szóval, még ha az intézmények esetleg hozzá is járultak ahhoz a kárhoz, amelynek megtérítésére a kereset irányul, az említett hozzájárulás túl távoli lehet a másokat, adott esetben a felperest terhelő felelősség okán (2010. március 18‑iTrubowest Handel és Makarov kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑419/08 P, EU:C:2010:147, 59. pont; 2011. március 31‑iMauerhofer kontra Bizottság végzés, C‑433/10 P, nem tették közzé, EU:C:2011:204, 132. pont).

118

Egyébiránt a Törvényszék már kimondta, hogy valamely, a Törvényszék által a későbbiekben megsemmisített bizottsági határozatban szankcionált társaság részéről felmerült bankgarancia‑költségekben álló állítólagos kár nem közvetlenül e határozat jogellenességéből ered, mivel e kár a társaság arra vonatkozó saját választásából származik, hogy bankgaranciát nyújt annak érdekében, hogy ne kelljen teljesítenie a bírság vitatott határozatban előírt határidőn belüli megfizetésére vonatkozó kötelezettséget (lásd ebben az értelemben: 2005. április 21‑iHolcim (Deutschland) kontra Bizottság ítélet, T‑28/03, EU:T:2005:139, 123. pont; 2007. december 12‑iAtlantic Container Line és társai kontra Bizottság végzés, T‑113/04, nem tették közzé, EU:T:2007:377, 38. pont).

119

A jelen ügyben azonban rá kell mutatni arra, hogy először is akkor, amikor a felperesek a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben 2006. február 23‑án benyújtották kereseteiket, és amikor a Gascogne 2006 márciusában bankgaranciát nyújtott, az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztását nem lehetett előre látni. Ezenkívül a Gascogne jogszerűen elvárhatta, hogy az említett kereseteket észszerű időn belül bírálják el.

120

Másodszor az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztására azt követően került sor, hogy a Gascogne eredetileg úgy döntött, hogy bankgaranciát nyújt.

121

Így a jelen ügy tényállása lényegesen eltér a fenti 118. pontban említett 2005. április 21‑iHolcim (Deutschland) kontra Bizottság ítéletben (T‑28/03, EU:T:2005:139) és a 2007. december 12‑iAtlantic Container Line és társai kontra Bizottság végzésben (T‑113/04, nem tették közzé, EU:T:2007:377) megállapított tényállástól. Az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztása és a bankgarancia‑költségeknek az e határidő‑túllépés által jellemzett időszakban való fizetése közötti összefüggést tehát az Európai Unió Bírósága által állítottakkal ellentétben nem szakíthatta meg a Gascogne azon eredeti döntése, hogy nem fizeti meg azonnal a C(2005) 4634 határozatban kiszabott bírságot, hanem bankgaranciát nyújt.

122

Ebből következik, hogy az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztása és a Gascogne‑t amiatt ért veszteség között, hogy az említett határidő túllépése által jellemzett időszakban bankgarancia‑költségeket fizetett, kellően közvetlen okozati összefüggés áll fenn.

123

Harmadszor a felperesek azt állítják, hogy kár érte őket a 2011. május 30. – amely napon a C(2005) 4634 határozatnak jogerőssé kellett volna válnia – és 2013. december 12. – amely napon a bírságot ténylegesen megfizették – közötti időszak során.

124

E tekintetben először is rá kell mutatni arra, hogy a felperesek keresetükben arra hivatkoznak, hogy kizárólag a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben sérült az észszerű időn belüli határozathozatal elve. Nem hivatkoznak tehát arra, hogy egyrészt a 2013. november 26‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (C‑58/12 P, EU:C:2013:770) alapjául szolgáló üggyel együtt a T‑72/06. sz. ügyben folytatott eljárás, másrészt pedig a 2013. november 26‑iGascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ítélet (C‑40/12 P, EU:C:2013:768) alapjául szolgáló üggyel együtt a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás teljes időtartama miatt került sor az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztására.

125

Így a jelen ügyben kizárólag az került megállapításra, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárások sértették az észszerű időn belüli határozathozatal elvét (lásd a fenti 78. pontot).

126

Ezt követően az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztása a 2011. november 16‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (T‑72/06, nem tették közzé, EU:T:2011:671) és a 2011. november 16‑iSachsa Verpackung kontra Bizottság ítélet (T‑79/06, nem tették közzé, EU:T:2011:674) kihirdetésével ért véget.

127

Így 2011. november 16‑tól a felperesek képesek voltak arra, hogy felmérjék egyrészt az észszerű időn belüli határozathozatal T‑72/06. és T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztásának fennállását, másrészt pedig a Gascogne‑t ért kárt, amely az amiatt keletkezett veszteségben állt, hogy az említett határidő túllépése által jellemzett időszakban bankgarancia‑költségeket fizetett.

128

Egyébiránt a 2011. november 16‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (T‑72/06, nem tették közzé, EU:T:2011:671) és a 2011. november 16‑iSachsa Verpackung kontra Bizottság ítélet (T‑79/06, nem tették közzé, EU:T:2011:674) ellen 2012. január 27‑én benyújtott fellebbezéseikben a felperesek azzal érveltek, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás túlzottan hosszú ideje visszterhes pénzügyi következményekkel járt számukra, és e címen kérték az általuk egyetemlegesen megfizetendő bírság csökkentését.

129

Végül a C(2005) 4634 határozat, amely a felperesekkel szemben bírságot szabott ki, csak 2013. november 26‑án vált jogerőssé, és a Bizottság által felajánlott, bankgarancia nyújtására vonatkozó lehetőség e napon ért véget, azon oknál fogva, hogy a felperesek úgy döntöttek, hogy a 2011. november 16‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (T‑72/06, nem tették közzé, EU:T:2011:671) és a 2011. november 16‑iSachsa Verpackung kontra Bizottság ítélet (T‑79/06, nem tették közzé, EU:T:2011:674) ellen fellebbezést nyújtanak be.

130

Ebből következik, hogy a bankgarancia‑költségeknek a 2011. november 16‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (T‑72/06, nem tették közzé, EU:T:2011:671) és a 2011. november 16‑iSachsa Verpackung kontra Bizottság ítélet (T‑79/06, nem tették közzé, EU:T:2011:674) kihirdetését követően való fizetése – amely ítéletek véget vetettek az észszerű időn belüli határozathozatal T‑72/06. és T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztásának – nincs kellően közvetlen okozati összefüggésben e jogsértéssel, mivel e költségek megfizetése a felpereseknek az említett jogsértést követően hozott azon személyes és önálló döntéséből ered, hogy nem fizetik meg a bírságot, illetve nem kérik a C(2005) 4634 határozat felfüggesztését, hanem a fent hivatkozott ítéletek ellen fellebbezést nyújtanak be.

131

A fentiek összességéből következik, hogy kellően közvetlen okozati összefüggés van egyrészt az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztása, másrészt pedig a Gascogne‑t a 2011. november 16‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (T‑72/06, nem tették közzé, EU:T:2011:671) és a 2011. november 16‑iSachsa Verpackung kontra Bizottság ítélet (T‑79/06, nem tették közzé, EU:T:2011:674) kihirdetését megelőzően ért kár között, amely kár abban áll, hogy e társaság az ezen észszerű határidő túllépése által jellemzett időszakban bankgarancia‑költségeket fizetett.

132

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás időtartama mindkét ügyben 20 hónappal haladta meg az észszerű időn belüli határozathozatalt (lásd a fenti 78. pontot).

133

Másodszor a felperesek azt állítják, hogy kár érte őket a 2011. május 30. – amely napon a C(2005) 4634 határozatnak jogerőssé kellett volna válnia – és 2013. december 12. – amely napon a bírságot ténylegesen megfizették – közötti időszak során.

134

E tekintetben egyrészt a felperesek a keresetlevélben kifejtik, hogy „a 2011. május 30‑át követően” általuk fizetett teljes bankgarancia‑költséget elszenvedett veszteségnek kell tekinteni. Kártérítési kérelmük alátámasztása érdekében egy bank által a 2011 második negyedévétől kiadott tranzakcióértesítőket nyújtanak be.

135

Így a keresetlevél indokolásának fényében értelmezve a felperesek által második kereseti kérelmükben előterjesztett, 184571 euró összegű kártérítési kérelem a 2011. május 30‑át követően esedékessé vált bankgarancia‑költségek fizetésére vonatkozik.

136

Márpedig az uniós bíróságok előtti eljárásra irányadó szabályokból, különösen az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikkéből, valamint az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 44. cikkének 1. §‑ából következik, hogy a jogvita terjedelmét főszabály szerint a felek határozzák meg és határolják körül, és az uniós bíróság nem határozhat a kereseten túlterjedően (2013. december 10‑iBizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑272/12 P, EU:C:2013:812, 27. pont; 2014. július 3‑iElectrabel kontra Bizottság ítélet, C‑84/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2040, 49. pont).

137

Így a Törvényszék nem térhet el a felperesek kérelmétől, és nem rendelheti el hivatalból a 2011. május 30‑át megelőzően keletkezett kár, azaz egy olyan időszakban keletkezett kár megtérítését, amely időben eltér attól az időszaktól, amely során a felpereseket állítólag kár érte.

138

Másrészt a Gascogne által 2011. november 16‑át követően fizetett bankgarancia‑költségek nem állnak kellően közvetlen okozati összefüggésben az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztásával (lásd a fenti 130. pontot).

139

Ennélfogva a jelen ügyben megtéríthető kár a Gascogne által 2011. május 30. és 2011. november 16. között fizetett bankgarancia‑költségeknek felel meg.

140

Harmadszor a felperesek által benyújtott iratokból kitűnik, hogy a Gascogne a bankgarancia‑költségeket negyedévente fizette, és hogy a negyedéves díj akkor vált teljes egészében esedékessé, amikor a bankgarancia egy újabb negyedéven keresztül folytatódott. Ezen iratok azt is mutatják, hogy a 2011‑es év második, harmadik és negyedik negyedévében a Gascogne által fizetett bankgarancia‑költségek 19945,21 eurót, 20120,38 eurót, illetve 20295,55 eurót tettek ki.

141

A Gascogne részéről felmerült bankgarancia‑költségek tehát 2011 júniusában 6648,40 eurót, 2011 harmadik negyedévében 20120,38 eurót, 2011 negyedik negyedévében pedig 20295,55 eurót tettek ki.

142

Ebből következik, hogy a Gascogne által a 2011. május 30. és 2011. november 16. közötti időszakban fizetett bankgarancia‑költségek 47064,33 eurót tettek ki.

143

A fentiekre tekintettel a Gascogne 47064,33 euró összegű kártérítésre jogosult az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztása miatt őt ért vagyoni kár megtérítése címén, amely kár abban áll, hogy további bankgarancia‑költségeket fizetett.

144

A felperesek előadják, hogy az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása különböző nem vagyoni károkat okozott, azaz sérült a vállalkozás jóhírneve, bizonytalanság állt fenn a meghozandó döntések tervezésekor, zavarok keletkeztek magában a vállalkozás vezetésében, végül pedig a társaság vezető szerveinek tagjai és alkalmazottai aggodalmakkal és kellemetlenségekkel szembesültek. Ezenkívül közvetlen okozati összefüggés áll fenn az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása és a hivatkozott nem vagyoni károk között. A felperesek a nem vagyoni káruk összegét legalább 500000 euróra becsülik.

145

Az Európai Unió Bírósága először is azzal érvel, hogy a felperesek nem fejtik ki a nem vagyoni kárukat megvalósító elemeket, és nem bizonyítják, hogy tényleges és biztos kár érte őket. Másodszor és másodlagosan a felperesek nem bizonyították az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása és az általuk hivatkozott nem vagyoni károk közötti okozati összefüggés fennállását. Harmadszor és harmadlagosan a nem vagyoni kárt legfeljebb 5000 euróra lehet becsülni.

146

Először is az állítólag a felperesek vezető szerveinek tagjait és az alkalmazottaikat ért nem vagyoni károkat, másodszor pedig az állítólag magukat a felpereseket ért nem vagyoni károkat kell megvizsgálni.

147

Rá kell mutatni arra, hogy a keresetlevélben foglalt kérelmek kizárólag a felperesek saját érdekeire irányulnak, nem pedig a vezető tisztségviselőik vagy alkalmazottaik személyes érdekeire. Egyébiránt a felperesek nem hivatkoznak jogok olyan engedményezésére vagy olyan kifejezett meghatalmazásra, amely feljogosítaná őket arra, hogy a vezető tisztségviselőiket és alkalmazottaikat ért károk megtérítése iránti kérelmet nyújtsanak be.

148

Így az állítólag a felperesek vezető tisztségviselőit és alkalmazottait ért nem vagyoni károk megtérítése iránti kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani azzal az indokkal, hogy az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy az említett vezető tisztségviselők és alkalmazottak feljogosították volna a felpereseket arra, hogy nevükben kártérítési keresetet nyújtsanak be (lásd ebben az értelemben: 2010. május 12‑iCPEM kontra Bizottság végzés, C‑350/09 P, nem tették közzé, EU:C:2010:267, 61. pont; 2009. június 30‑iCPEM kontra Bizottság ítélet, T‑444/07, EU:T:2009:227, 39. és 40. pont).

149

Mindenesetre nem nyert bizonyítást az, hogy a felperesek vezető tisztségviselőit vagy alkalmazottait kár érte volna. Egyrészt ugyanis a felperesek egyszerű állításokat tesznek, és semmilyen konkrét bizonyítékkal nem szolgálnak, amely alátámasztaná azt, hogy vezető tisztségviselőik és alkalmazottaik aggodalmakkal és kellemetlenségekkel szembesültek amiatt, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben sérült az észszerű időn belüli határozathozatal elve. Másrészt a felperesek nem bizonyítják, hogy vezető tisztségviselőiket és alkalmazottaikat olyan személyes és közvetlen kár érte, amely elkülönül a személyesen a felpereseket ért kártól.

150

Következésképpen az állítólag a felperesek vezető szerveinek tagjait és az alkalmazottaikat ért nem vagyoni károk megtérítése iránti kérelmet mint elfogadhatatlant és mindenesetre mint megalapozatlant el kell utasítani.

151

Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy amennyiben a felperes semmilyen bizonyítékot nem terjeszt elő, amely alátámasztaná a nem vagyoni kárának fennállását, és amely alapján megállapítható lenne a kárának nagysága, a felperesnek legalább azt kell bizonyítania, hogy a kifogásolt magatartás a súlyosságánál fogva ilyen kárt okozhatott neki (lásd ebben az értelemben: 2009. július 16‑iSELEX Sistemi Integrati kontra Bizottság ítélet, C‑481/07 P, nem tették közzé, EU:C:2009:461, 38. pont; 1999. január 28‑iBAI kontra Bizottság ítélet, T‑230/95, EU:T:1999:11, 39. pont; 2014. október 16‑iEvropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑297/12, nem tették közzé, EU:T:2014:888, 31., 46. és 63. pont).

152

E tekintetben elsősorban hangsúlyozni kell, hogy a keresetlevél csupán azt említi, hogy a felperesek jóhírnevét sérelem érte, ezt azonban tovább nem részletezi.

153

E körülmények között a felperesek nem bizonyítják, hogy az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztása a felperesek jóhírnevének sérelmét okozhatta.

154

Mindenesetre a jelen ügyben a fenti 78. pontban tett azon megállapítás, hogy sérült az észszerű időn belüli határozathozatal elve, e jogsértés tárgyára és súlyára tekintettel elegendő ahhoz, hogy orvosolja a felperesek jóhírnevét ért állítólagos sérelmet.

155

Másodsorban az a körülmény, hogy a felperesek különösen a C(2005) 4634 határozat elleni keresetük sikerességét illetően bizonytalan helyzetbe kerültek, valamennyi bírósági eljárás szükségképpeni velejárója. Egyébiránt a felpereseknek szükségképpen tudniuk kellett, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyet bizonyos fokú bonyolultság jellemzi, és hogy e bonyolultság egyrészt abból adódik, hogy a C(2005) 4634 határozat ellen különböző eljárási nyelveken számos keresetet nyújtottak be egymást követően párhuzamosan a Törvényszékhez, másrészt pedig abból, hogy e bíróságnak nagy terjedelmű ügyiratokat kellett alaposan megvizsgálnia, és különösen meg kellett állapítania a tényállást, és el kellett végeznie a jogvita anyagi jogi vizsgálatát.

156

A T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás 5 éves és 9 hónapos időtartama azonban meghaladta a felperesek által – különösen a kereseteik benyújtásának időpontjában – előre látható időtartamot. Egyébiránt a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárásban az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között egy 3 éves és 10 hónapos időszak telt el. E határidőket semmiképpen nem igazolhatja pervezető intézkedések elfogadása, bizonyításfelvétel vagy közbenső eljárási kérdések felmerülése.

157

E körülmények között az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztása a felpereseket olyan bizonytalan helyzetbe hozta, amely meghaladta a bírósági eljárásokkal rendszerint együtt járó bizonytalanságot. Ezen elhúzódó bizonytalan helyzet szükségképpen befolyásolta a meghozandó döntések tervezését és e társaságok vezetését, tehát nem vagyoni kárt okozott.

158

Harmadsorban a jelen ügy körülményei között a felpereseket amiatt ért nem vagyoni kárt, hogy elhúzódó bizonytalan helyzetbe kerültek, nem orvosolja teljes mértékben az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztásának megállapítása.

159

E tekintetben a felperesek azt állítják, hogy a nem vagyoni kárukat a körülményekre tekintettel „legalább”500000 euróra kell becsülni.

160

Azonban először is a felperesek nem adnak elő elegendő információt, amely indokolná a nem vagyoni káraik megtérítése címén kért „legalább”500000 eurós összeget. Rá kell mutatni arra is, hogy a felperesek által kért összeg különböző, többek között a jóhírnév sérelmével összefüggő nem vagyoni károk megtérítésére irányul, amely sérelmet nem bizonyították, és amelyet mindenesetre kellőképpen orvosol az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztásának megállapítása (lásd a fenti 152–154. pontot).

161

Másodszor a Bíróság megállapította, hogy figyelembe véve az uniós versenyjogi szabályok tiszteletben tartása biztosításának szükségességét, az uniós bíróság nem engedheti meg a fellebbezőnek a bírság megalapozottságának vagy összegének pusztán az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztásának indokával történő megkérdőjelezését, miközben a bírság összegével és az általa szankcionált magatartásokkal kapcsolatban tett megállapítások ellen irányuló jogalapok összességét elutasították (2013. november 26‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet, C‑58/12 P, EU:C:2013:770, 78. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2009. július 16‑iDer Grüne Punkt – Duales System Deutschland kontra Bizottság ítélet, C‑385/07 P, EU:C:2009:456, 194. pont; 2014. május 8‑iBolloré kontra Bizottság ítélet, C‑414/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:301, 105. pont).

162

Ebből következik, hogy az uniós versenyjog szabályainak megsértése miatt a vállalkozással szemben bírságot kiszabó bizottsági határozat ellen indított bírósági kereset vizsgálata keretében az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása nem eredményezheti az e határozattal kiszabott bírság teljes vagy részleges törlését (2013. november 26‑iGroupe Gascogne kontra Bizottság ítélet, C‑58/12 P, EU:C:2013:770, 78. pont; 2013. november 26‑iKendrion kontra Bizottság ítélet, C‑50/12 P, EU:C:2013:771, 88. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2014. május 8‑iBolloré kontra Bizottság ítélet, C‑414/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:301, 107. pont).

163

Márpedig a felpereseket ért nem vagyoni kár megtérítése címén általuk kért kártérítés nyújtása a mértékére tekintettel gyakorlatilag megkérdőjelezné a C(2005) 4634 határozatban a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegét, noha nem bizonyították, hogy az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztása hatással volt e bírság összegére.

164

Így a felperesek által kért összeg nem tekinthető releváns kritériumnak az általuk jogosan követelhető kártérítés összegének megállapításakor.

165

Ennélfogva a fenti 155–164. pontban kifejtett értékelésekre, továbbá különösen az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztásának terjedelmére, a felperesek magatartására, az uniós versenyszabályok betartása biztosításának szükségességére és a jelen kereset hatékonyságára figyelemmel méltányosan úgy kell határozni, hogy a felpereseknek külön‑külön nyújtott 5000 eurós kártérítés az őket amiatt ért kár megfelelő megtérítésének minősül, hogy a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben folytatott eljárás során elhúzódó bizonytalan helyzetben voltak.

166

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék a számukra nyújtható kártérítés összege után a keresetlevél benyújtásának napjától kezdve számítsa fel az EKB által a fő refinanszírozási műveleteire vonatkozóan alkalmazott mértékű, két százalékponttal növelt kompenzációs és késedelmi kamatokat.

167

E tekintetben meg kell különböztetni egymástól a kompenzációs kamatokat és a késedelmi kamatokat (2000. január 27‑iMulder és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑104/89 és C‑37/90, EU:C:2000:38, 55. pont).

168

Elsősorban a kompenzációs kamatokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy a káresemény bekövetkezte és a kártérítés értékelése közötti időmúlásból eredő kedvezőtlen következményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, mivel a pénzromlást figyelembe kell venni (lásd ebben az értelemben: 1994. február 3‑iGrifoni kontra Bizottság ítélet, C‑308/87, EU:C:1994:38, 40. pont; 2005. július 13‑iCamar kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑260/97, EU:T:2005:283, 138. pont). A kompenzációs kamatok a kár összegének bíróság által történő értékeléséig bekövetkezett időmúlás kompenzálására irányulnak, az adósnak felróható bármilyen késedelemtől függetlenül (2015. február 12‑iBizottság kontra IPK International ítélet, C‑336/13 P, EU:C:2015:83, 37. pont).

169

Az e pénzügyi újraértékelésre feljogosító időszak végének főszabály szerint egybe kell esnie a felperest ért kár megtérítésére irányuló kötelezettséget megállapító ítélet kihirdetésének napjával (lásd ebben az értelemben: 1992. május 19‑iMulder és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑104/89 és C‑37/90, EU:C:1992:217, 35. pont; 2005. július 13‑iCamar kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑260/97, EU:T:2005:283, 142. és 143. pont; 2008. november 26‑iAgraz és társai kontra Bizottság ítélet, T‑285/03, nem tették közzé, EU:T:2008:526, 54. és 55. pont).

170

A jelen ügyben egyrészt a felpereseket ért nem vagyoni kár megtérítése címén a számukra külön‑külön megítélt kártérítés a jelen ítélet kihirdetésének napját megelőző időszakot fedi le, tehát nem indokolt kompenzációs kamatokat megítélni az e napot megelőző időszakra.

171

Másrészt a Gascogne‑t ért vagyoni kár megtérítése címén e társaságnak járó kártérítést illetően a fenti 168. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a felperesek kérhetnék, hogy e kártérítés után 2011. május 30‑tól számítsanak fel kompenzációs kamatokat.

172

A felperesek azonban a második kereseti kérelmükben azt kérik – amint ezt a tárgyaláson is megerősítették –, hogy az általuk igényelhető kártérítés összege után „a keresetlevél” jelen ügyben való „benyújtásának napjától kezdődően” számítsanak fel kompenzációs kamatokat.

173

Ennélfogva a Gascogne‑t ért vagyoni kár megtérítése címén e társaságnak járó kártérítés után felszámítandó kompenzációs kamatok a keresetlevélben megfogalmazott kérelemnek megfelelően 2014. augusztus 4‑től járnak.

174

Egyébiránt a felperesek, amikor az őket ért veszteségre hivatkoznak, semmilyen bizonyítékkal nem szolgálnak, amely alátámasztaná, hogy a Gascogne által 2011. május 30. és 2011. november 16. között fizetett bankgarancia‑költségek olyan mértékű kamatot hozhattak volna, amely megfelelt volna az EKB által a fő refinanszírozási műveleteire vonatkozóan alkalmazott mértékű, két százalékponttal növelt kamatoknak (lásd ebben az értelemben: 2000. január 27‑iMulder és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑104/89 és C‑37/90, EU:C:2000:38, 219. pont; 2008. november 26‑iAgraz és társai kontra Bizottság ítélet, T‑285/03, nem tették közzé, EU:T:2008:526, 49. pont).

175

Így a Gascogne nem kérheti az EKB által a fő refinanszírozási műveleteire vonatkozóan alkalmazott kamatláb alapján kiszámított, két százalékponttal növelt kompenzációs kamatok alkalmazását.

176

Viszont az időmúlással összefüggő pénzromlást tükrözi az Eurostat (az Európai Unió Statisztikai Hivatala) által az érintett időszakra vonatkozóan a Gascogne székhelye szerinti tagállamban megállapított éves inflációs ráta (lásd ebben az értelemben: 2000. január 27‑iMulder és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑104/89 és C‑37/90, EU:C:2000:38, 220. és 221. pont; 2005. július 13‑iCamar kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑260/97, EU:T:2005:283, 139. pont; 2008. november 26‑iAgraz és társai kontra Bizottság ítélet, T‑285/03, nem tették közzé, EU:T:2008:526, 50. pont).

177

Következésképpen a Gascogne‑t ért vagyoni kár megtérítése címén e társaságot megillető kártérítés után járó kompenzációs kamatok mértéke a felperesek kérelmének keretein belül az Eurostat által a 2014. augusztus 4. és a jelen ítélet kihirdetésének napja közötti időszakra vonatkozóan e társaság székhelye szerinti tagállamban megállapított éves inflációs rátának felel meg.

178

Másodsorban a késedelmi kamatokat illetően az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az ilyen kamatok fizetésére vonatkozó kötelezettség főszabály szerint a kártérítési kötelezettséget megállapító ítéletből ered (lásd ebben az értelemben: 1990. június 26‑iSofrimport kontra Bizottság ítélet, C‑152/88, EU:C:1990:259, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

179

A késedelmi kamatok mértékének megállapításakor figyelembe kell venni az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29‑i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2012. L 362., 1. o.) 83. cikke (2) bekezdésének b) pontját és 111. cikke (4) bekezdésének a) pontját. E rendelkezések értelmében a határidőben meg nem fizetett követelésekre az EKB által a fő refinanszírozási műveletei esetében alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett és az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatláb alkalmazandó, amelyhez hozzá kell adni három és fél százalékpontot.

180

A jelen ügyben a fenti 143. és 165. pontban említett kártérítések után – ideértve a Gascogne‑t ért vagyoni kár megtérítése címén fizetendő kártérítés után járó kompenzációs kamatokat is – a jelen ítélet kihirdetésétől a teljes megfizetésig késedelmi kamatokat kell fizetni.

181

Egyébiránt e növelés mértékét a felperesek kérelmének keretein belül kell megállapítani (lásd ebben az értelemben: 1992. május 19‑iMulder és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑104/89 és C‑37/90, EU:C:1992:217, 35. pont; 2007. május 8‑iCitymo kontra Bizottság ítélet, T‑271/04, EU:T:2007:128, 184. pont).

182

A késedelmi kamatok mértéke tehát a felperesek kérelmének megfelelően az EKB által a fő refinanszírozási műveleteire vonatkozóan megállapított, két százalékponttal növelt kamatláb.

183

A fentiek összességére figyelemmel a jelen keresetnek részben helyt kell adni annyiban, amennyiben az az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való elmulasztása miatt a felpereseket ért károk megtérítésére irányul, anélkül hogy szükség lenne a felperesek által másodlagosan kért szakértői vélemény beszerzésének elrendelésére.

184

A további bankgarancia‑költségek fizetése miatt a Gascogne‑t ért kár megtérítése címén e társaságnak járó kártérítés 47064,33 eurót tesz ki, amely összeg után 2014. augusztus 4‑től a jelen ítélet kihirdetéséig fel kell számítani az Eurostat által az e társaság székhelye szerinti tagállamban megállapított éves inflációs rátának megfelelő kompenzációs kamatokat.

185

A felpereseknek az őket ért nem vagyoni kár megtérítése címén külön‑külön járó kártérítés 5000 eurót tesz ki.

186

A fenti 184. és 185. pontban említett kártérítések összege után – ideértve a Gascogne‑t ért vagyoni kár megtérítése címén fizetendő kártérítés után felszámítandó kompenzációs kamatokat is – a fenti 180. és 182. pontban említett feltételek szerint késedelmi kamatokat kell fizetni.

187

A keresetet ezt meghaladó részében el kell utasítani.

188

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Márpedig a 2015. február 2‑iGascogne Sack Deutschland és Gascogne kontra Európai Unió végzésben (T‑577/14, nem tették közzé, EU:T:2015:80) az Európai Unió Bírósága által felhozott elfogadhatatlansági kifogást elutasították, és a költségekről ezen időpontban nem határoztak. Az Európai Unió Bírósága által képviselt Uniót kötelezni kell tehát saját költségeinek viselésén túl a felperesek részéről a 2015. február 2‑iGascogne Sack Deutschland és Gascogne kontra Európai Unió végzés (T‑577/14, nem tették közzé, EU:T:2015:80) alapjául szolgáló elfogadhatatlansági kifogással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

189

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

190

A jelen ügyben a felperesek érdemi kereseti kérelmeiket illetően részben pernyertesek lettek. Kártérítési kérelmüket illetően azonban nagyrészt pervesztesek lettek. E körülmények között és az ügy körülményeinek összességére tekintettel úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

191

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a jogvitába beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Úgy kell határozni, hogy a Bizottság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

A jogvita előzményei

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A – Az elfogadhatóságról

1. Az elsődlegesen felhozott, a keresetlevél egyértelműségének és pontosságának hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogásról

a) Az állítólagos vagyoni és nem vagyoni károk elszenvedőjének kilétéről

b) Az állítólagos nem vagyoni károk okáról, mibenlétéről és nagyságáról

2. A másodlagosan felhozott, az állítólagos nem vagyoni károk megtérítése iránti kérelem elévülésére alapított elfogadhatatlansági kifogásról

B – Az ügy érdeméről

1. Az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T‑72/06. és a T‑79/06. sz. ügyben való állítólagos elmulasztásáról

2. Az állítólagos károkról és a feltételezett okozati összefüggésről

a) Az állítólagos vagyoni károkról és a feltételezett okozati összefüggésről

Azon esély állítólagos elvesztéséről, hogy hamarabb találjanak befektetőt

A bírságösszeg utáni kamatfizetés és a bankgarancia‑költségek fizetése miatt elszenvedett állítólagos veszteségekről

– Előzetes észrevételek

– A bírságösszeg utáni kamatfizetésről

– A bankgarancia‑költségek fizetéséről

A keletkezett vagyoni kár értékeléséről

b) Az állítólagos nem vagyoni károkról és a feltételezett okozati összefüggésről

Az állítólag a felperesek vezető szerveinek tagjait és az alkalmazottaikat ért nem vagyoni károkról

Az állítólag a felpereseket ért nem vagyoni károkról

c) A kamatokról

d) kártérítések összegének és a kamatoknak a megállapítása

A költségekről