1. 

Valamely védjegy lajstromba történő bejegyzéséhez, egyéb feltételek mellett, a védjegybejelentésben meg kell jelölni azon árukat vagy szolgáltatásokat, amelyek tekintetében a megkülönböztetésre alkalmas megjelölés oltalmát kérik. Ebből a célból a gazdasági szereplők, a tagállami védjegyhivatalok és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (a továbbiakban: Hivatal vagy EUIPO ( 2 )) a Nizzai Osztályozást alkalmazzák. ( 3 )

2. 

A Nizzai Megállapodás 34 áruosztályt és 11 szolgáltatási osztályt tartalmazó jegyzékből áll. Minden osztály tartalmazza az azon ágazatoknak megfelelő általános kifejezéseket, amely ágazatokba az áruk és szolgáltatások tartoznak. Az Osztályozás egyébiránt tartalmazza az áruk és szolgáltatások betűrend szerinti felsorolását is, amely tájékoztatást nyújt arról az osztályról, amelybe azokat besorolják.

3. 

A The Chartered Institute of Patent Attorneys ítéletben ( 4 ) (a továbbiakban: „IP Translator”‑ítélet), a Bíróság a Nizzai Megállapodás szerinti osztályok fejezetcímei használatának értelmezéséről határozott, méghozzá olyan tényezőként, amely visszahat a lajstrom által biztosított oltalom terjedelmére. Meghatározott néhány szabályt, és különösen annak szükségességét, hogy a védjegybejelentésekben egyértelműen és pontosan meg kell jelölni azon árukat vagy szolgáltatásokat, amelyek tekintetében a lajstromozásból származó oltalmat igénylik. ( 5 ) A Bíróság azonban nem határozta meg az ítélet időbeli hatályát.

4. 

A Brandconcern BV a jelen fellebbezéssel azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2014. szeptember 30‑i Scooters India kontra OHIM – Brandconcern (LAMBRETTA) ítéletét (a továbbiakban: megtámadott ítélet), ( 6 ) mivel úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem alkalmazta visszaható hatállyal az „IP Translator”‑ítéletben meghatározott elveket egy EUIPO‑hoz benyújtott olyan védjegybejelentés tekintetében, amely a 12. osztályra vonatkozott. Fellebbezési kérelme először is lehetővé teszi az „IP Translator”‑ítéletben kialakított ítélkezési gyakorlat általános kereteinek tisztázását, majd ezt követően a már lajstromozott védjegyekre való esetleges alkalmazhatóságának megvizsgálását.

5. 

Mindenesetre, a fellebbezést elbíráló ítélet joghatása korlátozott lesz a 207/2009 rendelet ( 7 ) 28. cikkének új szövegére tekintettel, azt követően, hogy 2016. március 23‑án hatályba lépett az (EU) 2015/2424 rendelet. ( 8 ) E rendelet (8) bekezdése csökkenteni kívánja az „IP Translator”‑ítélet meghozatalát megelőzően lajstromozott védjegyek árujegyzékeibe tartozó áruk és szolgáltatások osztályozásával kapcsolatos értelmezési problémákat.

6.

A jelen jogvita szempontjából az európai uniós védjegyeket a 207/2009 rendelet szabályozza. A 2015/2424 rendelet értelmében – amely a közösségi védjegyekre (jelenleg úgynevezett „európai uniós védjegyek” ( 9 )) vonatkozó korábbi szabályozás alapvető szempontjait módosította – a későbbi módosítások ratione temporis nem érintik a jelen fellebbezési kérelmet. Mindazonáltal célszerű az új 28. cikkre („Az áruk és a szolgáltatások megnevezése és osztályozása”) hivatkozni, amelynek (8) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(8)   Azon európai uniós védjegyek jogosultjai, amelyek tekintetében a bejelentést 2012. június 22. előtt nyújtották be, és amelyeket valamely Nizzai osztály teljes fejezete tekintetében lajstromoztak, nyilatkozhatnak, hogy szándékuk a bejelentési napon az volt, hogy az adott osztály fejezetcímének szó szerinti jelentése által jelölt áruk és szolgáltatások körén túli árukra és szolgáltatásokra is védjegyoltalmat igényeljenek, feltéve, hogy az így megnevezett áruk és szolgáltatások szerepelnek a Nizzai Osztályozásnak a bejelentés napján érvényben lévő kiadásában az adott osztályra vonatkozó betűrendes felsorolásban.

A nyilatkozatot 2016. szeptember 24‑ig kell benyújtani a Hivatalhoz, egyértelműen, pontosan és konkrétan megjelölve azokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyek nem tartoznak egyértelműen az adott osztály fejezetcímében szereplő fogalom szó szerinti jelentése által jelölt fogalomkörbe, és amelyekre a jogosult szándéka eredetileg kiterjedt. […]

Azon európai uniós védjegyeket, amelyek tekintetében a második albekezdésben előírt határidőn belül nem nyújtanak be nyilatkozatot, az említett határidő lejártát követően úgy kell tekinteni, hogy az oltalmuk csak az adott osztály fejezetcímében szereplő fogalom szó szerinti jelentése által egyértelműen jelölt árukra és szolgáltatásokra terjed ki.”

7.

A „lemondás a védjegyoltalomról, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése” címet viselő VI. cím alatt a védjegyoltalom megszűnésének okaira vonatkozó 51. cikk így rendelkezik:

„(1)   A Hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján a közösségi védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha:

(2)   Ha a védjegyoltalom megszűnésének oka csak a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében áll fenn, a megszűnés megállapításának csak a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások tekintetében van helye.”

8.

„Az áruk és szolgáltatások jegyzéke” című 2. szabály a következőket írja elő:

9.

Az EUIPO elnöke a 207/2009 rendelet 124. cikke által ráruházott jogköröket gyakorolja. Ezek közül a jelen ügy szempontjából ki kell emelni a belső igazgatási utasítások elfogadását és különösen a közleményeket [(2) bekezdés, a) pont], amelyeket az EUIPO Hivatalos Lapjában e rendelet 89. cikkének b) pontja alapján közzé kell tenni.

10.

A Hivatalnak az osztályok fejezetcímeinek olyan esetben történő használatával, valamint e használat hatásaival kapcsolatos gyakorlatának magyarázataként, amikor a közösségi védjegybejelentések vagy bejegyzett védjegyek korlátozás vagy részleges lemondás, illetve felszólalási vagy törlési eljárás tárgyát képezik, az elnök elfogadta és közzétette a 4/03. sz. közleményt. ( 11 ) E közlemény IV. pontjának első és második albekezdése értelmében:

„A 34 áru‑ és 11 szolgáltatási osztály az összes árut és szolgáltatást lefedi, következésképpen egy bizonyos osztály fejezetcíme valamennyi általános meghatározásának használata az ezen osztályba tartozó valamennyi árura vagy szolgáltatásra vonatkozó kérelmet jelent.

Hasonlóan egy osztály fejezetcímében szereplő valamely általános meghatározás használata az ezen általános meghatározás alá tartozó, és helyesen ugyanebbe az osztályba sorolt valamennyi árut vagy szolgáltatást lefedi. […]”

11.

Az „IP Translator”‑ítélet alapján, bár a Bíróság abban az ügyben a 2008/95/EK irányelvet ( 12 ), és nem a 207/2009 irányelvet értelmezte, az EUIPO elnöke kiadta a 2/12. sz. közleményt, ( 13 ) amelynek V. pontja így szól:

„A jelen közlemény hatálybalépése előtt lajstromozott közösségi védjegyeket illetően, amelyek bejelentésében valamely osztály fejezetcímében szereplő összes általános meghatározást feltüntették, a Hivatal úgy tekintette, hogy a bejelentő szándéka, a korábbi 04/03. sz. közleményben foglaltak alapján, a bejelentés időpontjában érvényben lévő kiadás adott osztályának betűrend szerinti jegyzékében szereplő valamennyi áru, illetve szolgáltatás lefedése volt.

A fentieket a közösségi védjegyről szóló irányelv 50. cikke rendelkezései alkalmazásának sérelme nélkül kell értelmezni.”

12.

A megtámadott ítélet 1–6. pontjából kitűnik, hogy a Scooters India Ltd. társaság a „Lambretta” közösségi szóvédjegy jogosultja, ( 14 ) amelyet 2000. február 7‑én jelentettek be és a Hivatal 2002. augusztus 6‑án 1495100. számon jegyzett be a lajstromba.

13.

A védjegybejelentés a Nizzai Megállapodás szerinti 3., 12., 14., 18. és 25. osztályra korlátozta a védjegyoltalomban részesítendő termékeket. E fellebbezés szempontjából, mivel a Scooters India a Törvényszék előtt részben visszavonta a kérelmeit, ( 15 ) elegendő a 12. osztályba tartozó termékekre hivatkozni, amelyeknek a Nizzai Megállapodás szerinti leírása a következő:

14.

2007. november 19‑én a Brandconcern vállalkozás a Lambretta védjegy részleges megszűnésének megállapítása iránti kérelmet nyújtott be a 40/94/EK rendelet 50. cikke (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése ( 16 ) alapján. Az említett megszűnés megállapítása iránti kérelem többek között a 12. osztályba tartozó termékekre vonatkozott, és azon alapult, hogy a védjegy tényleges használatát megszakítás nélkül öt éven át elmulasztották.

15.

Az EUIPO törlési osztálya a 2010. szeptember 24‑i határozatával helyt adott a Brandconcern kérelmének és megállapította a védjegyoltalom részleges megszűnését 2007. november 19‑i hatállyal, többek között a 12. osztályba tartozó termékek tekintetében.

16.

A Scooters India a 2010. szeptember 24‑i határozatot megtámadta az EUIPO‑nál a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján.

17.

Az EUIPO első fellebbezési tanácsa a 2011. december 1‑jei határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) elutasította a Scooters India fellebbezési kérelmét, kivéve a 3. osztályba tartozó „szappanokat” érintő részében (amelynek tekintetében a 2010. december 24‑i határozatot hatályon kívül helyezte). ( 17 )

18.

A fellebbezési tanács a Scooters India fellebbezési kérelmének elutasítási okaként megállapította, hogy nem bizonyították kellőképpen a Lambretta védjegy tényleges használatát (többek között) a 12. osztályba tartozó termékek tekintetében, ami a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása szempontjából döntő jelentőségű volt.

19.

A Scooters India 2012. február 8‑i beadványával a fellebbezési tanács határozatának hatályon kívül helyezése iránt keresetet indított a Törvényszék előtt. Egyetlen jogalapot jelölt meg, a 207/2009 rendelet 51. cikke (2) bekezdésének megsértését, amely két kifogást tartalmazott.

20.

Első kifogásával felrótta a fellebbezési tanácsnak, hogy nem zárta ki a megszűnés megállapítását a pótalkatrészek tekintetében, ezáltal egy 2000‑ben előterjesztett kérelem benyújtása időpontjában hatályos feltétel alkalmazását követelte meg az EUIPO‑tól. E feltétel szerint, ha valamely védjegybejelentésben egy adott osztály fejezetcímében felsorolt termékeket tüntetik fel eltérés nélkül, akkor úgy kell tekinteni, hogy azok magukban foglalják az adott osztályba tartozó termékek és szolgáltatások betűrend szerinti jegyzékében szereplő összes árut (a továbbiakban: belefoglaló értelmezés).

21.

A Törvényszék tovább árnyalta ezt a kifogást. Elemezte, ( 18 ) hogy a robogókhoz szükséges pótalkatrészek a 12. osztályba sorolt termékek közé tartoznak‑e, és ezt követően megvizsgálta, hogy a Scooters India védjegybejelentését a belefoglaló értelmezés vagy a „szó szerinti”– azaz kizárólag a szóban forgó árousztály fejezetcímében kifejezetten felsorolt termékkategóriák (jelen esetben járművek, szárazföldi, légi vagy vízi közlekedési eszközök) jelentéstartalmát figyelembe vevő – értelmezés alapján lehetett volna‑e elbírálni. ( 19 )

22.

A Törvényszék emlékeztetett az „IP Translator”‑ítéletre, ( 20 ) amely szerint ha a védjegy bejelentője az Osztályozás valamely adott osztályának fejezetcímében szereplő általános kifejezések egészét használja, pontosítania kell, hogy kérelme az ezen osztály betűrend szerinti jegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások egészére, vagy azok közül csupán bizonyos árukra, illetve szolgáltatásokra vonatkozik‑e, és ez utóbbi esetben köteles pontosítani, hogy melyek tartoznak az adott osztályba. ( 21 )

23.

Tekintettel arra, hogy az „IP Translator”‑ítéletet a keresetben ismertetett tényállás idejéhez viszonyítva később hozták meg, a Törvényszék megvizsgálta az ügyre gyakorolt hatását, és úgy vélte, hogy a jelen ügyre a 2/12. sz. közlemény alkalmazandó, majd alapvetően a következő érvekre támaszkodott: a) a 4/03. sz. közlemény a közzétételéig a Hivatal gyakorlatát illetően csupán magyarázó jelleggel bírt; b) a 2/12. sz. közlemény nem tett különbséget a 4/03. sz. közlemény előtt vagy után lajstromozott védjegyek között; és c) a 4/03. sz. közlemény elfogadása előtt a jogbiztonság elve biztosította a 2/12. sz. közlemény alkalmazását az olyan bejegyzett védjegyekre, mint a Lambretta. ( 22 )

24.

Következésképpen, a Törvényszék kimondta, hogy a Lambretta védjegy bejelentése iránti kérelemben a 12. osztályba tartozó valamennyi árukategória megemlítését úgy kell értelmezni, hogy az az adott osztály betűrend szerinti jegyzékében szereplő áruk egészére vonatkozik, amely egyébként megfelelt a Scooters India szándékának. Kifejtette ugyanakkor, hogy bár a robogókhoz szükséges pótalkatrészek, mint ilyenek, nem szerepelnek a 12. osztályba tartozó áruk betűrend szerinti jegyzékében, ez utóbbi olyan járműtartozékokat és alkatrészeket foglal magában, mint a gumiabroncsok, kerekek vagy forgattyúházak, karterek, ezért a fellebbezési tanácsnak vizsgálnia kellett volna a védjegy tényleges használatát a pótalkatrészek tekintetében. Mivel a megtámadott határozatban mellőzték ezt a vizsgálatot, a Törvényszék elfogadta a Scooters India által a törlési jogalap keretében felhozott első kifogást. ( 23 )

25.

A második kifogás szerint a Scooters India téves jogalkalmazással vádolta a fellebbezési tanácsot, mivel a Bíróságnak nem azt az ítélkezési gyakorlatát alkalmazta, amelynek értelmében a védjegy tényleges használata a pótalkatrészek tekintetében meghatározza azt, hogy fennmaradjon a jogosult oltalmi joga az említett alkatrészeket tartalmazó áruk tekintetében. ( 24 )

26.

A Törvényszék elutasította a második kifogást, mert a fellebbezési tanács végül nem vizsgálta meg a scooterekhez szükséges pótalkatrészekkel kapcsolatban benyújtott bizonyítékokat. Azonban ajánlást tett a szóban forgó tanácsnak, hogy milyen módon kellene elvégezni a Lambretta védjegynek a pótalkatrészek tekintetében történő használatára vonatkozó vizsgálatot, többek között az Ansul‑ítéletben ( 25 ) megállapított szempontokra való hivatkozással.

27.

A Brandconcern által előterjesztett fellebbezés 2014. december 11‑én érkezett a Bíróság Titkárságához és az EUIPO, illetve a Scooters India vonatkozó válaszbeadványai 2015. március 10‑én és 18‑án.

28.

A Bíróság eljárási szabályzata 175. cikkének (1) bekezdése alapján 2015. június 4‑én terjesztették elő a választ, a Scooters India, illetve az EUIPO pedig július 8‑án és 13‑án nyújtotta be viszonválaszát.

29.

A Brandconcern elsődlegesen azt kéri a Bíróságtól, hogy: a) helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet; b) utasítsa el a Scooters India által a Törvényszékhez benyújtott keresetet; és c) kötelezze az ellenérdekű felet a költségek viselésére. Másodlagosan azt kéri, hogy helyezzék hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az hatályon kívül helyezte a fellebbezési tanács 2011. december 1‑jei határozatát, és kötelezzék az EUIPO‑t és a Scooters Indiát a felmerült költségek viselésére.

30.

Az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság: a) állapítsa meg a második fellebbezési jogalap elfogadhatatlanságát; b) utasítsa el a fellebbezést; és c) a Brandconcernt kötelezze a költségek viselésére.

31.

A Scooters India azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Brandconcernt kötelezze a költségek viselésére.

32.

Miután a Brandconcern és a Scooters India az eljárási szabályzat 76. cikkének (1) bekezdése alapján tárgyalás tartását kérték, 2016. május 11‑én megtartották a tárgyalást, amelyen mindegyik fél részt vett.

33.

A Brandconcern két jogi tévedést ró fel a Törvényszéknek: a) a 207/2009 rendelet 51. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 51. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértését; és b) a felperes kérelmei és az ítélet közötti megfelelés hiányából fakadó eljárási hibát, amely azt eredményezheti, hogy a Bíróság határozatában túlterjeszkedik a kereseti kérelmen.

34.

A Brandconcern úgy véli, ( 26 ) hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a jogot azáltal, hogy az EUIPO köteles volt megvizsgálni a jogbiztonság elvének érdekében, hogy a Scooters India ténylegesen használta‑e a védjegyet a pótalkatrészek tekintetében, annak elfogadását követően, hogy e megjelölésnek a 12. osztály meghatározásán alapuló lajstromozása az ilyen árukat is lefedi.

35.

Álláspontjának alátámasztásához az „IP Translator”‑ítéletre hivatkozik, amelyben a Bíróság a védjegy jogosultjai által a védjegybejelentésben alkalmazott kifejezések szó szerinti értelmezésének támogatása mellett döntött. Az említett ítéletet kétségtelenül alkalmazni kell a jelen ügyre és anélkül, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítéletben a jogbiztonsággal kapcsolatban kifejtett észrevételek érvényesülnének.

36.

A Brandconcern véleménye szerint a Törvényszék nem tudja időbeli szempontból korlátozni a Bíróság ítéletének joghatásait akkor, ha ez utóbbi a saját határozataiban erről nem rendelkezett. Ezenkívül a Scooters India a Törvényszék előtt nem hivatkozott olyan előzetes körülményre, amely igazolná a jogbiztonság elvének laza alkalmazását, és a megtámadott ítélet sem teszi meg ezt. E tekintetben a Törvényszék nem hivatkozhat a saját ítéleteire a Bíróság valamely ítélete joghatásainak korlátozása érdekében.

37.

Végezetül, a Brandconcern tagadja, hogy a védjegybejelentés értelmezése során figyelembe kell venni a védjegyjogosultak szándékát ( 27 ) az EUIPO 2/12. sz. közleményét megelőző gyakorlattal szemben. Mindenesetre e szándéknak az áruk és szolgáltatások jegyzékére kell vonatkoznia a védjegyjogosult által kért oltalom területének minél pontosabb meghatározása érdekében, ahogyan azt később az „IP Translator”‑ítélet is igényelte. Az eredeti nyilatkozat hiányosságai nem pótolhatók sem a szenioritás későbbi igénylésével, sem a fellebbezési eljárás keretében.

38.

Összefoglalva, a Brandconcern szerint a Bíróság az „IP Translator”‑ítéletben a védjegybejelentések értelmezésének szabályaként előretekintő megközelítést fogadhatott volna el, de nem ezt tette. Ellenkezőleg, olyan általános szabályt állapított meg, amely a védjegybejelentések meghatározásainak egyértelműségét és pontosságát igényli, amely szabály alapján a meghatározásokat értelmezni kell.

39.

Az EUIPO elutasítja a Brandconcern érveit. Többek között az a véleménye, hogy az „IP Translator”‑ítélet egyik megközelítést sem, azaz a 4/03. sz. közlemény szerinti belefoglaló értelmezést vagy a szó szerinti értelmezést sem kedvelte. Állítása szerint az említett ítélet a védjegybejelentésekre és nem a már lajstromozott védjegyekre vonatkozott, ezért az egyértelműség és pontosság követelményei mindenekelőtt az előbbieket érintik, és nem annyira az utóbbiakat.

40.

A Hivatal szerint az „IP Translator”‑ítélet 60. pontja azt sugallja, hogy a bejelentő szándéka a védjegyhez fűződő oltalom terjedelmének meghatározásához szükséges alapvető feltétellé válik. Márpedig, míg a bejelentő feladata feltárni a szándékát az egyértelműség és pontosság követelményének teljesítésével, az illetékes hatóságnak (védjegyhivatalok) e szándékot a már lajstromozott védjegyekkel kapcsolatban ki kell vizsgálnia. Az „IP Translator”‑ítéletre vélelemmel nem lehet hivatkozni a bejelentő szándékának mélyebb vizsgálatával szemben. E tekintetben a Törvényszék nem hagyta figyelmen kívül az „IP Translator”‑ítélet iránymutatásait a védjegybejelentések tekintetében, hanem egyszerűen a már lajstromozott védjegyekkel kapcsolatban módosította azokat.

41.

A Hivatal hozzáteszi, hogy a Scooters India szándéka nyilvánvaló volt a Lambretta brit védjegy korábbi bejelentésével, a szenioritás igénylésével minden áru tekintetében, amely magában foglalta a „gépjárműveket, furgonokat és kerékpárokat, valamint az e termékeket alkotó alkatrészeket és darabokat” is.

42.

A Scooters India szerint, ha úgy értelmezzük az „IP Translator”‑ítéletet, ahogyan azt a Brandconcern javasolja, az a gazdasági szereplők jogbiztonságának és jogos bizalomvédelmének sérelmét jelentené, akik a védjegyhivataloknak (nem csak az EUIPO‑nak) az osztályok meghatározásainak kijelölésére vonatkozó véleményére támaszkodnak, az osztályokba tartozó áruk egészére a betűrend szerinti jegyzéknek megfelelő rövid hivatkozásként. Az EUIPO érveivel egyetértve úgy vélem egyébként, hogy a Brandconcern tévesen értelmezi az „IP Translator”‑ítéletet.

43.

A Brandconcern az első fellebbezési jogalappal a megtámadott ítélettel szemben felrója a 207/2009 rendelet 51. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 51. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértését. E rendelkezés előírja, hogy öt éven át ténylegesen használni kell a védjegyet az oltalom alá vont áruk és szolgáltatások tekintetében. ( 28 )

44.

Míg az Ansul‑ítélet ( 29 ) széles körben és részletesen értelmezte a „tényleges használat” fogalmát, és a jelen fellebbezési eljárásban ez nem képezi vita tárgyát, továbbra is magyarázatot igényel az alábbi hivatkozás: „azon áruk és szolgáltatások, amelyek tekintetében a védjegyet lajstromozták”.

45.

Márpedig a 207/2009 rendelet 26. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében ahhoz, hogy egy megjelölést a lajstromba bejegyezzenek, az európai uniós védjegybejelentésnek tartalmaznia kell az oltalom alá vonni kívánt árukat és szolgáltatásokat, a Brandconcern arra hivatkozik, hogy az „IP Translator”‑ítélet előírásai szerint kell a bejelentést értékelni.

46.

Az „IP Translator”‑ítéletnek a jelen ügyre való alkalmazását illetően alapvetően két szempontból folyik vita: az időbeli jelentőségét és a tárgyi hatály szempontjából történő esetleges átvételét illetően. Míg a Brandconcern azzal érvel, hogy az ítélet nem korlátozza a saját hatályát és ezért lehetetlen, hogy a Törvényszék a jogbiztonságra való hivatkozással módosítsa annak alkalmazását, addig az EUIPO a két jogvita eltérő tárgyát emeli ki, azaz a védjegybejelentést (az „IP Translator”‑ítélet által elbírált ügyben) és a már lajstromozott védjegyet (a jelen ügyben).

47.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az az értelmezés, amelyet a Bíróság valamely uniós jogszabály kapcsán fejt ki az EUMSZ 267. cikkben rá ruházott hatáskör gyakorlása során, megmagyarázza és pontosítja e szabály hatályát és jelentőségét, amely szerint azt a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna. Következésképpen, az így értelmezett szabályt a bíróság alkalmazhatja és alkalmaznia kell az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélet előtt keletkezett és létrejött jogviszonyokkal kapcsolatban, ha egyebekben adottak a feltételek az említett szabály alkalmazásával kapcsolatos pernek a hatáskörrel rendelkező bíróság előtti megindításához. ( 30 )

48.

Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogrend szerves részét képező jogbiztonság általános elve értelmében a Bíróság csakis kivételes esetben korlátozhatja, hogy az érdekeltek valamely rendelkezésre hivatkozhassanak, ha az érdekeltek jóhiszeműségére és a súlyos zavarok kockázatára vonatkozó feltételek teljesülnek. ( 31 )

49.

Végezetül és ismét az ítélkezési gyakorlat szerint, a Bíróság feladata azon egységes időpont meghatározása, amikortól az uniós jog valamely rendelkezésére vonatkozó értelmezése érvényes, és az ilyen értelmezés joghatásainak időbeli korlátozására kizárólag ugyanazon ítéletben kerülhet sor. Ezáltal biztosítják e jog vonatkozásában a tagállamok és más jogalanyok közötti egyenlő bánásmódot, és a jogbiztonság elvéből eredő követelmények teljesülnek. ( 32 )

50.

Végeredményben a Bíróság valamely ítélete joghatásainak korlátozására vonatkozó joggyakorlatot az alábbi pontokban lehet összefoglalni: a) a Bíróság ítéletei alapvetően ex tunc joghatállyal bírnak; b) valamely szabály értelmezésének joghatásait kivételes jelleggel lehet időbeli szempontból korlátozni; c) a Bíróság az egyetlen olyan szerv, amelynek hatásköre van e jellemzők korlátozásának megállapítására; és d) az érintett rendelkezést értelmező ítéletben az ilyen korlátozásnak kifejezetten szerepelnie kell.

51.

Kétségtelen, hogy az „IP Translator”‑ítélet, ahogyan azt a Brandconcern jelzi, joghatásait tekintve nem tartalmaz semmilyen időbeli korlátozást, ezért első ránézésre az értelmezett rendelkezést a bírósági döntéshozatalt megelőzően kialakult jogi helyzetekre is alkalmazni kell. Azonban kitűnik, hogy az említett előzetes döntéshozatali eljárásban egyik fél sem (tizenegy tagállam, a Bizottság, az EUIPO és az alapeljárás felperese és alperese) kérte a korlátozást, amely arra kötelezte volna a Bíróságot, hogy egy ilyen kérésnek helyt adjon vagy azt elutasítsa; de az ítélet hallgat e tekintetben. Bár e hallgatás feltételezéseket indít el annak okával kapcsolatban, inkább nem kívánok egy pusztán spekulatív és ezért e fellebbezési eljárás szempontjából kevésbé gyümölcsöző területen vizsgálódni.

52.

Ezzel szemben sokkal célszerűbb a Hivatal érvelésében elmélyülni, amely a Törvényszék ítéletének alátámasztásaként árnyaltabbá teszi az „IP Translator”‑ítélet jelen jogvitára gyakorolt hatásait: bár akkor védjegybejelentésekről volt szó, most már lajstromozott védjegyekről folyik a vita. Következésképpen meg kell vizsgálni a szóban forgó ítélet valódi értelmét.

53.

Az ügy ( 33 ) az „IP TRANSLATOR” megjelölés nemzeti védjegyként történő lajstromozása iránti védjegybejelentési kérelemről szólt. A bejelentésben az oltalom tárgyát képező szolgáltatásokat a Nizzai Megállapodás 41. osztálya fejezetcímének általános kifejezéseinek alkalmazásával határozták meg, nevezetesen a következő leírás szerint: „Nevelés; szakmai képzés; szórakoztatás; sport‑ és kulturális tevékenységek”.

54.

Az Egyesült Királyság védjegylajstromozásra illetékes hatósága a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának, illetve (3) bekezdésének megfelelő nemzeti rendelkezések alapján elutasította a kérelmet. Az említett kérelmet a 4/03. sz. közlemény alapján ( 34 ) értelmezte oly módon, hogy az nem csupán a bejelentő által leírt jellegű szolgáltatásokra, hanem a 41. osztályba tartozó valamennyi egyéb szolgáltatásra, a fordítási szolgáltatásokra is kiterjedt. Megállapította, hogy ez utóbbi szolgáltatások tekintetében az „IP TRANSLATOR” megjelölés nem alkalmas a megkülönböztetésre és leíró jellegű.

55.

A védjegy bejelentője ( 35 ) e határozatot megtámadta arra való hivatkozással, hogy bejelentési kérelmében nem jelölte meg az említett 41. osztályba tartozó fordítási szolgáltatásokat, és így azokra a kérelem nem is terjedt ki. Ezen okból kifolyólag szerinte a Védjegyhivatal által a lajstromozással szemben felhozott kifogások tévesek, és védjegybejelentési kérelmét is tévesen utasították el.

56.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett három kérdésre adott válaszában a Bíróság

57.

Az „IP Translator”‑ítélet olvasatából elsősorban arra a következtetésre jutok, hogy a rendelkező részét a megoldandó jogvita körülményei között kell értelmezni: azon szolgáltatások osztályának értelmezéséhez kapcsolódó védjegybejelentés iránti kérelem elutasításáról volt szó, amelyekre az oltalmat igényelték. Az ítélet többek között leírja, hogy a védjegy bejelentőjének milyen módon kell teljesítenie azon kötelezettségét, hogy egyértelműen és pontosan tüntesse fel az áruk és szolgáltatások jegyzékét, amelyekre a kívánt megjelölés lajstromozását kéri. ( 39 )

58.

Másodsorban, bár a harmadik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a szó szerinti értelmezés és a kiterjesztő értelmezés támogatói közötti vitát tükrözte, ( 40 ) és felkérte a Bíróságot e vita eldöntésére, ez utóbbi elegánsan elhárította a felkérést, válaszát a lajstromozási kérelemre összpontosította, és visszautalta a kérdés eldöntését a védjegyhivatalok hatáskörébe. ( 41 )

59.

Az ítéletből egyébként az következik, hogy a Bíróság a szóban forgó lehetőségek közül egyiket sem választotta. Sőt mi több elfogadta, hogy általánosan lehet hivatkozni az osztályokra, és kizárólag a kellő egyértelműséget és pontosságot követelte meg, bármilyen értelmezési módszert is alkalmazzanak. Kétségtelen, hogy e megoldás nagy mértékben érinti a belefoglaló értelmezés által szabályozott rendszereket, mivel ennek megfelelően a bejelentőnek pontosan meg kell határoznia, hogy a kérelme az egyes említett osztályoknak megfelelő betűrendes jegyzék valamennyi osztályára, vagy az említett jegyzékben szereplő áruk és szolgáltatások közül csupán bizonyos árukra, illetve szolgáltatásokra vonatkozik‑e. ( 42 ) De ismétlem, az ítélet rendelkező része nyíltan kimondta, hogy azzal nem ellentétes az általános kifejezések használata.

60.

Harmadsorban, bár talán ez nem olyan releváns, az „IP Translator”‑ítélet nem a 2008/95 irányelv egyik konkrét rendelkezését értelmezte, hanem e jogszabályszöveg rendelkezéseinek és preambulumbekezdéseinek összességéből következően a védjegybejelentők számára előírt egyértelműségre és pontosságra vonatkozó kötelezettséget. ( 43 )

61.

Átültethető‑e minden további nélkül az „IP Translator”‑ítélet a jelen jogvita eredeti helyzetére? Egyetértek az EUIPO fenntartásaival e tekintetben, az alábbiakban kifejtendő érvek alapján.

62.

Már jeleztem, hogy az „IP Translator”‑ügy megkülönböztetésre alkalmas megjelölés lajstromozása iránti kérelem területéhez kötődik, amellyel meghatározott szolgáltatásokat kívántak oltalomban részesíteni. A védjegyek lajstromozásának módja tekintetében a Bíróság előírja a bejelentővel szemben az egyértelműség és pontosság követelményét a vonatkozó rendelet egyéb olyan cikkei alkalmazásának elősegítése céljából, mint az elutasítás abszolút és relatív okai, amelyekre később a védjegy törlésének okaiként lehet hivatkozni. ( 44 )

63.

E követelmény ( 45 ) elsődlegesen a bejelentőt érinti. Az „IP Translator”‑ítéletben a védjegyhivatalokat kötő előírások jelentéktelenebbek, és vagy azért hivatkoznak e nemzeti szervezetekre (illetékes hatóságokra), hogy kiemeljék a bejelentések egyértelműségére és pontosságára irányuló követelmény és a bejelentés előzetes vizsgálatára vonatkozó kötelezettségek teljesítése közötti kapcsolatot, ( 46 ) vagy hogy emlékeztessék e hatóságokat e gondolatvonal mentén azon felelősségükre, hogy az egyes eseteket egyenként kell elbírálni annak meghatározása céljából, hogy az osztályok fejezetcímeinek általános leírásai megfelelnek‑e az előírt egyértelműségi és pontossági követelményeknek. ( 47 ) Azonban ezek az előírások nem jelennek meg az ítélet rendelkező részében.

64.

Ilyen környezetben az ítélet 60. pontja ( 48 ) is, amely úgy tűnhet, hogy a 4/03. sz. közleményben (amely a belefoglaló értelmezésen alapul) foglalt EUIPO gyakorlatot érvényteleníti, a tartalmának többi részével sokkal összehangoltabb jelentést nyer. A 61. ponttal együttes olvasatban a bírálat felfedi az igazi terjedelmét, azaz arra figyelmeztet, hogy ezzel az eljárással veszélybe kerül az egyértelműség és a pontosság követelménye, amely a védjegybejelentőket terheli. Amennyiben ez nem így van: ha valamely osztály fejezetcímeinek valamennyi leírását használja, sem a bejelentő, sem a gazdasági élet egyéb szereplői sem ismerik biztosan az általános meghatározások használatából eredő védelem terjedelmét.

65.

A belefoglaló megközelítés vagy értelmezés használatának kockázata abban rejlik, hogy a védjegybejelentők mellőzik azon kötelezettségük teljesítését, hogy egyértelműen meg kell jelölni azon árukat és szolgáltatásokat, amelyek tekintetében az oltalmat kérik. Arról van tehát szó, hogy a védjegybejelentő kötelezettsége nem helyettesíthető egy lazább közigazgatási gyakorlattal. Azonban az ítélet összefüggésében e célt arra irányuló felhívásként kell értelmezni, hogy az előzetes vizsgálat szakaszában ne fogadjanak el olyan kérelmeket, amelyek bizonytalanságuk miatt nem tesznek eleget az egyértelműség és pontosság követelményének az áruk és szolgáltatások meghatározásakor. Úgy vélem, hogy ez az „IP Translator”‑ítélet 62. pontjának értelme.

66.

Az „IP Translator”‑ügy és a jelen ügy (az előbbinél a védjegybejelentés iránti kérelemről volt szó, a jelen ügyben pedig már lajstromozott védjegyről van szó) közötti tényállásbeli különbség véleményem szerint megakadályozza, hogy az említett ítélet tanulságait és iránymutatásait átültessük a jelen ügyre, ami a Brandconcern első fellebbezési jogalapjának elutasítását eredményezi.

67.

Nem meglepő ez az eredmény, mivel a védjegybejelentés a védjegy lajstromozási eljárásának azon szakaszába illeszkedik be, amelyben az még kijavítható és módosítható, ahogyan az a 207/2009 rendelet 43. cikkéből következik. Az „IP Translator”‑ítélet megerősíti a nemzeti hivatalok azon kötelezettségét, amely a vizsgálat azon szakaszára vonatkozik, amelyben gondoskodnak arról, hogy a védjegybejelentések vizsgálata szigorú és teljes körű legyen a védjegyek indokolatlan lajstromozásának megakadályozása érdekében. ( 49 ) Ha a kötelezettségük megfelelő és pontos védjegylajstrom fenntartására irányul, ( 50 ) logikusnak tűnik, hogy az „IP Translator”‑ítélet rendelkező része közvetetten felhívja őket annak ellenőrzésére, hogy a gazdasági szereplők az egyértelműség és pontosság követelményéhez illeszkedő kérelmeket nyújtsanak be.

68.

Ezzel szemben, a védjegy lajstromozását követően az oltalom alatt álló áruk és szolgáltatások jegyzékének értelmezését más típusú szabályokba kell besorolni, többek között különösen a 207/2009 rendelet 48. cikkében foglalt módosítási tilalom tekintetében. Márpedig az „IP Translator”‑ítélet tanulságai nehezen egyeztethetők össze a védjegyhivatalok szerepével e másik szakaszban. És éppen a két időpont közötti különbségtétel adhat magyarázatot az „IP Translator”‑ítélet joghatásai korlátozásának hiányára: a még módosítható védjegybejelentésben szereplő áru‑ és szolgáltatásjegyzék értelmezése nem egyezik meg egy már lajstromozott védjegy értelmezésével, amely főszabály szerint állandó és gyakorlatilag megváltoztathatatlan.

69.

Ha helytállóként fogadjuk el tehát a Hivatal azon érvelését, hogy az „IP Translator”‑ítélet hatást gyakorol a már lajstromozott védjegyek esetén az áruk és szolgáltatások jegyzékének értelmezésére, mivel az említett ítélet a védjegybejelentést benyújtó gazdasági szereplő kötelezettségeivel foglalkozik, a Brandconcernnek az első fellebbezési jogalapot alátámasztó elsődleges érvelése erejét veszti.

70.

A fellebbező által előadott kifogás valójában a megtámadott ítélet nem megfelelő olvasatán alapul, mivel a megtámadott ítélet nem korlátozza az „IP Translator”‑ítélet időbeli hatályát, annak ellenére, hogy a 24. pontjában e területen kialakult állandó ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, és az „IP Translator”‑ítélet nem tartalmaz az időbeli hatállyal kapcsolatos semmilyen hivatkozást. A Törvényszék egyszerűen azt vizsgálja, hogy a Hivatal alkalmazhatta‑e a 4/03. sz. közleményt a lajstromba 2012. június 21. előtt bejegyzett védjegy tekintetében, amely azt is jelentette, hogy a belefoglaló értelmezést használták annak ellenőrzésére, hogy a pótalkatrészek a 12. osztályba tartoznak‑e, azok kifejezett említése nélkül. És e tisztázás előfeltétele volt annak megállapításának, hogy a fellebbezési tanácsnak vizsgálnia kellett volna‑e a Scooters India által azzal kapcsolatban benyújtott bizonyítékokat, hogy tényleg használta a védjegyet a pótalkatrészek tekintetében.

71.

Ilyen körülmények között a megtámadott ítélet a 2/12. sz. közleményt vizsgálja, ( 51 ) amely azt a „jogbiztonság elve alkalmazásának” minősíti olyan helyzetben, amelyben az EUIPO‑nak el kellett magyaráznia, hogy hogyan határozza meg a lajstromba 2012. június 21. előtt bejegyzett európai uniós védjegyek által biztosított oltalom terjedelmét, amely védjegyek a Nizzai Megállapodás osztályainak fejezetcímeiben foglalt általános kifejezéseket alkalmazták.

72.

Ezt követően a megtámadott ítélet a 28–34. pontjában visszautasítja azt az érvelést, hogy a Scooters India nem hivatkozhatott a bizalomvédelem elvére, mivel a 4/03. sz. közleményt a védjegy bejelentését követően adták ki. A Törvényszék szerint a közlemény az EUIPO által addig követett gyakorlat magyarázataként szolgált és azt megerősítette. Ezért azon áruk jegyzékének értelmezéséhez is alkalmazni kellett, amelyek tekintetében a Scooters India 2002‑ben a Lambretta védjegyet lajstromoztatta.

73.

A fentiekből következik, hogy a megtámadott ítélet elfogadja a védjegybejelentések és a már oltalom alatt álló védjegyek szétválasztásának feltételét, anélkül, hogy ezzel korlátozni kívánná az „IP Translator”‑ítélet időbeli joghatásait. Az „IP Translator”‑ítéletnek az első fellebbezési jogalap vizsgálatának b) pontjában javasolt értelmezésére tekintettel nem róható fel a Törvényszéknek az ott lefektetett követelmények megsértése.

74.

Az EUIPO alkalmazhatta volna tehát a belefoglaló értelmezést az uniós jogrend szerves részét képező elv, a jogbiztonság követelménye miatt, és megvizsgálhatta volna a Scooters India szándékát a védjegybejelentési kérelem benyújtásakor. A Törvényszék jogilag nem tévedett annak megállapításakor, hogy a Hivatal alkalmazhatta a belefoglaló értelmezést a 2012. június 21. előtt lajstromozott védjegyek tekintetében, és annak előírásakor sem, hogy a fellebbezési tanács vizsgálja meg, hogy a Scooters India tényleg használta‑e a Lambretta védjegyet a pótalkatrészek tekintetében.

75.

Egy utolsó észrevételt szeretnék tenni: a 207/2009 rendelet 28. cikkének új (8) bekezdésével ( 52 ) az uniós jogalkotó orvosolni kívánta a rendszer hiányosságait azzal, hogy a 2012. június 22. előtt lajstromozott védjegyek jogosultjainak lehetőséget biztosított arra, hogy 2016. szeptember 24‑ig tisztázzák, hogy az oltalmat igénylő áruosztály fejezetcíme meghatározásában szereplő áruk vagy szolgáltatások tekintetében a benyújtás időpontjában milyen szándékkal nyújtották be a védjegybejelentést. Felajánlja tehát számukra a belefoglaló értelmezés alkalmazásának lehetőségét abból a célból, hogy tisztázzák a kétségeket az ipari tulajdonjogok tárgyi hatályának (áruk és szolgáltatások) terjedelmét illetően. Függetlenül az egyik vagy a másik eszköz szabályozási minőségétől, a Hivatal a 2/12. sz. közleménnyel is ugyanazt a célt kívánta elérni.

76.

Következésképpen paradox helyzet alakul ki, ahogyan azt a Brandconcern állítja, ha a Törvényszék ítéletét, amely a jogalkotóval azonos megközelítést alkalmaz, hatályon kívül helyeznék akkor, amikor a Scooters India egyébként még „tisztázhatná a szándékát” az EUIPO előtt annak megerősítése céljából, hogy a szándéka megegyezik a Bíróság megállapításával. Egyébként meg kell jegyezni, hogy a jogalkotó szintén tiszteletben tartja az „IP Translator”‑ítéletet azzal, hogy a meghozatala előtti ügyekben a már lajstromozott védjegyekre korlátozza az eljárását.

77.

Végeredményben, mivel nem nyert bizonyítást a 207/2009 rendelet 51. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 51. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértése, el kell utasítani a Brandconcern első fellebbezési jogalapját.

78.

Az első jogalap elutasításából fakadóan meg kell vizsgálni a Brandconcern által másodlagos jelleggel hivatkozott második jogalapot.

79.

A Brandconcern felrója, hogy a megtámadott ítélet „eljárásjogi hibában” szenved, ( 53 ) amely a kereseti kérelmen túlterjeszkedő határozatot eredményez, ( 54 ) mivel a Törvényszék hatályon kívül helyezte a megtámadott határozatot annak megállapítása ellenére, hogy a Scooters India nem használta a védjegyet a 12. osztály címe alá tartozó áruk tekintetében. Véleménye szerint a megtámadott ítéletnek helyben kellett volna hagynia az említett határozatot a „járműveket; szárazföldi, légi vagy vízi közlekedési eszközöket” illetően, és azon részében kellett volna azt hatályon kívül helyeznie, amelyben nem vizsgálta a védjegy használatát a 12. osztályba tartozó áruk, azaz a pótalkatrészek tekintetében.

80.

Az EUIPO először is úgy véli, hogy e jogalap elfogadhatatlan, mivel a Brandconcern nem jelölte meg a megtámadott ítélet azon pontjait, amelyek megállapítják, hogy a Lambretta védjegyet ténylegesen nem használták a járművek és a már hivatkozott egyéb közlekedési eszközök tekintetében. Mivel e társaság a fellebbezési jogalap alapját képező jogszabályokat sem jelölte meg, az EUIPO úgy véli, hogy a Bíróság alapokmányának 21. cikke és 53. cikkének (1) bekezdése szerinti feltételek nem állnak fenn.

81.

Az ügy érdemét illetően a Hivatal arra hivatkozik, hogy a Törvényszék helyesen járt el a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésével, és azt helyesen utalta vissza a fellebbezési tanács elé, hogy az ellenőrizze a védjegy tényleges használatát az áruk alcsoportjaival kapcsolatban.

82.

A Scooters India – az EUIPO‑val egyetértésben – úgy véli, hogy a másodikként hivatkozott jogi tévedés valójában nem is áll fenn, illetve az valójában nem tér el az elsőként hivatkozottól.

83.

A Hivatal véleményével ellentétben úgy vélem, hogy nem hiányoznak azon alapvető tényezők, amelyekre a Bíróság alapokmánya 53. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 21. cikke hivatkozik, és amelyeket az eljárási szabályzat 168. cikke részletesen meghatározott. Akkor sem, ha azokat nem határozták meg teljesen egyértelműen és nem pontosították konkrétan, hogy az ítélet az eljárási hibák milyen csoportját valósítja meg, úgy vélem, hogy a Brandconcern kifogása már akkor is elfogadható, ha arra céloz, hogy a Törvényszék az ítélet rendelkező részében túlterjeszkedett a felperes kérelmén.

84.

A második jogalap kiindulópontja az, hogy a Törvényszék előtt folyó jogvita vajon csak a pótalkatrészekről szólt‑e (és a védjegy használatáról ezek tekintetében), és a Brandconcern szerint észszerűen arra lehetett következtetni, hogy az EUIPO azon értékelései, amelyek a védjegynek a járművek és a közlekedési eszközök tekintetében történő tényleges használatát bizonyítják, kivételt képeztek a hatályon kívül helyezés alól, ennek meg kellett volna akadályoznia, hogy a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezze a megtámadott határozat egészét.

85.

Ez a kifogás végeredményben a bíró helytelen eljárásának bejelentését eredményezi, aki a kereseten túlterjeszkedve hozott ítéletet, ( 55 ) ami meghatározza, hogy a második fellebbezési jogalap elfogadható legyen.

86.

Véleményem szerint a második fellebbezési jogalap sem megalapozott, mivel a Törvényszék nem vétett olyan eljárási hibát, amelyet felrónak neki.

87.

A Scooters India azt kérte, hogy a Törvényszék helyezze hatályon kívül „a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben a fellebbezési tanács elutasította a 12. osztályba tartozó áruk tekintetében a fellebbezését” ( 56 ), erre vonatkozó korlátozások bevezetése nélkül. A Törvényszék a döntéshozatal során nem terjeszkedik túl a kereseti kérelmen, ha az ítéletben úgy ad helyt a kérelemnek, ahogyan azt előterjesztették.

88.

Az ítélet 44. pontja egyébiránt, amelyre a jelen második jogalap hivatkozik, nem képezi az ítélet ratio decidendi részét és ebből következően a rendelkező rész szempontjából nem bír jelentőséggel. Az ítélet korábbi részében találhatók azon jogi alapok, amelyek a megtámadott határozat hatályon kívül helyezéséhez vezettek. ( 57 ) A Törvényszék a 44. pontban annak kifejtésére szorítkozik szinte didaktikai jelleggel, hogy a fellebbezési tanácsnak milyen típusú vizsgálatot kell elvégeznie. Ugyanakkor a 43. pontban, amelyben szintén felszólít arra, hogy az Ansul‑ítéletben ( 58 ) kialakított ítélkezési gyakorlat az irányadó, kiemelkedik ez a didaktikus hangnem.

89.

Az EUMSZ 266. cikk alapján az intézmény, amelynek aktusát semmisnek nyilvánították, „köteles megtenni az ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket”. Ennek érdekében nemcsak a rendelkező részt, hanem az ehhez vezető okokat is tiszteletben kell tartania, amelyek a szükséges támaszt biztosítják abban az értelemben, hogy elengedhetetlenek a rendelkező részben adott megoldás pontos jelentésének meghatározásához. Ezen indokok azonosítják a jogellenesnek minősített konkrét aktust, másrészt felfedik a jogellenesség azon pontos okait, amelyeket az érintett intézménynek figyelembe kell vennie a hatályon kívül helyezett aktus pótlásakor. ( 59 )

90.

Következésképpen, a Törvényszéknek nem kell meghatároznia az érintett intézmény részére, hogy milyen intézkedéseket kell hoznia, ( 60 ) ez azonban nem akadályozza abban, hogy az eljárás módjára vonatkozóan bizonyos szabályokat adjon. Ez utóbbi esetben azonban, ahogyan ez a megtámadott ítélet 44. pontjában is történik, e szabályoknak csupán didaktikai értéke van.

91.

Ezenkívül emlékeztetni kell a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatára, amely szerint a hatályon kívül helyezett aktus pótlására irányuló eljárás a jogellenesség elkövetésének egzakt pontjától kezdődhet újra és a közösségi aktus hatályon kívül helyezése nem feltétlenül érinti az előkészítő aktusokat, ( 61 ) ezért a fellebbezési tanács minden további nélkül elfogadhatná a 12. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban benyújtott bizonyítékokat, ha ezt célszerűnek tartaná.

92.

A fent kifejtettekre tekintettel el kell utasítani a második fellebbezési jogalapot.

93.

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése és 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bíróság a fellebbezési eljárásban is a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bíróságnak a fellebbezési kérelem elutasítását javasoltam, illetve az EUIPO és a Scooters India is ezt kérte, a Brandconcernt kell a két ellenérdekű fél oldalán felmerülő költségek viselésére kötelezni.

94.

A fent kifejtett érvelések alapján azt javaslom, hogy a Bíróság: