EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2022.7.20.

COM(2022) 360 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

„Gázmegtakarítás a téli ellátásbiztonságért”

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

„Gázmegtakarítás a téli ellátásbiztonságért”

Oroszország Ukrajna elleni, megalapozatlan és indokolatlan agresszív háborúja fenekestül felfordította az energiapiacokat, ami világszerte árfolyam-ingadozást és energiabizonytalanságot váltott ki, különös hatást gyakorolva az EU-ra és közvetlen szomszédságára.

A Bizottság 2022. május 18-án előterjesztette az orosz gázszállításoktól való függőségünk mielőbbi megszüntetésére irányuló REPowerEU tervet. Miközben folytatja az adott intézkedéseket, és továbbra is teljes mértékben elkötelezett az európai zöld megállapodás célkitűzései mellett, Európának fel kell gyorsítania az orosz gázellátás esetleges további zavarainak – az ellátás teljes megszakítását is beleértve – közvetlen hatására való felkészülést. Az Európai Tanács 2022. május 31-i és június 23-i következtetéseiben kérte, hogy sürgősen végezzék el ezt a felkészülést, lehetővé téve a tagállamokkal való és a tagállamok közötti szorosabb koordinációt. 

Az esetleges további ellátási zavarok vagy akár az ellátás teljes megszakítása nem érheti Európát felkészületlenül. Az európai szolidaritás és együttműködés jegyében az EU-nak biztosítania kell, hogy a gáz oda áramoljon, ahol a legnagyobb szükség van rá, és meg kell védenie a hazai felhasználókat, a munkahelyeinket, valamint a gazdaság egészét. 

Ez az oka annak, hogy az EU már hónapok óta az ellátási zavarokra készül. Az uniós energiabeszerzési platform keretében a Bizottság és a tagállamok együttműködésbe kezdtek az alternatív gázszolgáltatókkal az ellátás biztosítására. A zöld megállapodás javaslataira építve a REPowerEU célja felgyorsítani az EU-n belül a megújuló energia terjedését és az energiahatékonysági beruházások végrehajtását. A Bizottság és a tagállamok alaposan megvizsgálták felkészültségüket. Az uniós társjogalkotók rendeletet fogadtak el az uniós gáztárolásról, hogy jogi követelmény szintjére emeljék, hogy a gáztározókat még a tél beköszönte előtt fel kell tölteni.

A Bizottság fáradhatatlanul dolgozik a további alternatív ellátási források biztosításán, és továbbra is így tesz. Ez a közlemény most a keresleti oldalra összpontosítva egészíti ki ezt a megközelítést. Áttekinti az aktuális helyzetet és a már megtett lépéseket, valamint felvázolja azokat az eszközöket, amelyek az EU rendelkezésére állnak, hogy reagáljon erre a helyzetre. Ezt követően további intézkedéseket javasol a kereslet összehangolt csökkentése, valamint a kínálatra irányuló közös uniós erőfeszítések fokozása érdekében. Ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy minimalizálni tudjuk az év későbbi szakaszában bekövetkező zavarok esélyét és költségeit, valamint ahhoz, hogy az Unió súlyának érvényesítése révén biztosítani lehessen az európai fogyasztók és iparágak számára a szükséges gázellátást.  

E célból a közlemény javaslatot tesz egy új, az Unióban bevált különféle módszereken alapuló európai gázkereslet-csökkentési tervre egy olyan tanácsi rendelettel kísérve, amely azonnali ajánlást irányoz elő arra vonatkozóan, hogy legalább a következő 8 hónapban valamennyi tagállamban önkéntesen 15 %-kal csökkentsék a gázkeresletet, és be lehessen vezetni egy olyan folyamatot, amely a keresletcsökkentési célt az elkövetkező hetekben és hónapokban szükség esetén bármikor kötelezővé teheti.

A gáz helyett használt egyéb tüzelőanyagok és az idén nyáron az összes felhasználó által megtakarított energia segítségével át tudjuk vészelni a téli időszakot. Ha sikerül most közösen cselekedni, akkor elsimíthatjuk a fennakadásokat és csökkenthetjük a költségeket, elősegítve a szolidaritást és megelőzve a nem tervezett és koordinálatlan fellépések szükségességét egy esetleges válsághelyzetben, amikor a gáztartalékok kimerülőben vannak. Emellett gyors lépéseket fogunk tenni az összehangolt és végső soron közös gázbeszerzés, valamint a jövőben a megújuló hidrogén beszerzése felé a jövőbeli energiaszükségletek alternatív forrásokból való biztosítása érdekében. E gázkereslet-csökkentési terv végrehajtása – a REpowerEU célkitűzéseivel összhangban – végső soron megteremti azokat a feltételeket, amelyek az orosz gázimport fokozatos megszüntetésének felgyorsításához és maradéktalan végrehajtásához szükségesek, valamint fokozza az EU energiabiztonságát és autonómiáját.

1.    Felkészülés a télre

Mi a helyzet napjainkban? 

A gázkereslet a teljes bruttó belföldi energiafogyasztás 24 %-át teszi ki Európában. Oroszország hosszú évek óta az EU fő gázbeszállítója. A tavalyi évben az EU gázkészleteinek több mint 40 %-át, ezáltal teljes energiaszükségletének mintegy 10 %-át Oroszországból szerezte be. 

Tavaly óta jelentősen csökkent az EU-ba szállított orosz gáz mennyisége, ami az ezen energiahordozó fegyverként való használatára irányuló szándékos kísérlet eredménye. Összességében 2022 júniusában az Oroszországból az EU-ba szállított gáz mennyisége nem érte el a 2016–2021-es átlag 30 %-át. Az EU Oroszország részéről számos váratlan, indokolatlan és egyoldalú lépéssel szembesült, amelyek célja az volt, hogy csökkentse vagy teljesen leállítsa az európai vevőknek történő szállítást, megzavarva a gazdasági tevékenységet és felfelé hajtva az árakat. Az Oroszországból Belaruszon keresztül történő vezetékes gázszállítás leállt, míg az Ukrajnán keresztül szállított gáz mennyisége folyamatosan csökken. A balti államok, valamint Lengyelország, Bulgária és Finnország gázellátása ugyancsak leállt. Több ország, köztük Lengyelország, Németország, Ausztria, Dánia, Szlovákia, Hollandia és Olaszország gázellátása csökkent. 2022 júniusának közepe óta 60 %-kal csökkent az Északi Áramlat 1 gázvezetéken – az EU-ba irányuló egyik legnagyobb importútvonalon – történő gázszállítás.

(Ábra: A 2022-ben szállított orosz gáz mennyisége az előző évekhez képest.) 

A gázellátás ismételt csökkentése rekordmagas és ingadozó energiaárakhoz vezetett, hozzájárult az inflációhoz és növelte a gazdasági visszaesés kockázatát Európában, valamint számottevően negatív foglalkoztatási és elosztási hatásokat idézett elő. Ezek valószínűleg az energiaszegénységet is súlyosbítani fogják, és a tagállamok és régiók közötti egyenlőtlenségek kiéleződésével fenyegetnek.

Nincs okunk azt hinni, hogy az ellátás bizonytalanságát és az ezzel járó áremelkedést okozó magatartásforma megváltozna. A jelek inkább arra utalnak, hogy a gázellátás valószínűleg romlani fog.

Számolva ezzel a kockázattal az EU már megkezdte a felkészülést arra, hogy az oroszországi gázszállítás tartósan akadozhat, illetve adott esetben bármikor leállhat. Az alternatív gázellátás biztosítása és a földgáz lehetőség szerint tiszta energiával, illetve szükség esetén más energiaforrásokkal való felváltása alapvető elemei a tagállamok által elfogadott REPowerEU tervnek, különösen az uniós energiabeszerzési platformnak.

A szolidaritásnak mint uniós alapelvnek az EU felkészültségének alapját kell képeznie. Ezen túlmenően valamennyi tagállam kapcsolódik egymáshoz az egységes piacon, és ez ösztönzi a gazdasági növekedést, az innovációt, a munkahelyteremtést és a beruházásokat. Ahhoz, hogy ez a szolidaritás működőképes legyen, az összes szereplőnek minden rendelkezésére álló intézkedést meg kell tennie annak érdekében, hogy megelőzze az orosz gázellátás esetleges teljes leállásának hatásait.

E kölcsönös függőség miatt a teljes körű válsághelyzet minden tagállamban jelentős – közvetlen vagy közvetett – negatív hatásokkal járna. Egyes tagállamok jobban ki vannak téve az orosz gázellátás jelentős mértékű zavarából vagy teljes leállásából eredő közvetlen hatásoknak, és ha hagynánk, hogy ezek az országok egyedül szembesüljenek ezekkel, az súlyos tovagyűrűző hatásokkal járna más gazdaságokra nézve. Az erős gazdasági visszaesés bármely tagállam szomszédjaira és más exportpartnereire közvetlen negatív gazdasági hatást fog gyakorolni. Ezért azonnali lépésekre van szükség a további diszruptív intézkedések előrejelzése és az EU rezilienciájának megerősítése érdekében.

Ez a közlemény – a mellékletben található európai gázkereslet-csökkentési tervet is ideértve – a REPowerEU tervre és az EU energiamegtakarítási tervére építve a keresleti oldalon szükséges intézkedésekre összpontosít. A kereslet csökkentésére irányuló ezen intézkedések kiegészítik az EU külső energiaügyi stratégiájában az alternatív ellátás biztosítása és a tiszta energiára való átállás felgyorsítása érdekében meghatározott, folyamatban lévő tevékenységet. Ezt a tagállamoknak haladéktalanul, egymással szoros együttműködésben kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy jelentősen csökkenteni tudják a kínálat és a kereslet közötti túlzott egyensúlyhiány kockázatát a jövő télen és azt követően. Így nagyban csökkenhetnek a gázellátási hiánnyal kapcsolatos kockázatok, többek között az uniós ellátási láncok, a munkahelyteremtés és a növekedés, az általános versenyképesség és az európai gazdaság szempontjából kritikus fontosságú iparágak számára is.

Az ehhez a keresletcsökkentéshez szükséges keretet biztosító, kísérő rendeletjavaslatot e közlemény 3. szakasza ismerteti részletesebben.

Az erős és hiteles, összehangolt uniós fellépés nagyobb biztonságot nyújt az instabil piaci helyzetekben, növeli az EU rezilienciáját és korlátozza a kínálati oldal által az árakra gyakorolt hatásokat. Így még több tárolót tudunk feltölteni a tél beköszönte előtt, amennyiben rendelkezésre állnak a szükséges kapacitások. A tagállamok egyoldalú intézkedései az EU egésze és így az egyes tagállamok esetében sem lennének optimálisak. Az összehangolt uniós intézkedések jelentős ellátási sokkok esetén hozzájárulhatnak az ipari ellátási láncokműködésének és az egységes piac integritásának megőrzéséhez.

 

Milyen eszközökkel rendelkezik már az EU, és milyen intézkedésekre került sor a jelenlegi válsághelyzet előtt? 

Először is, az EU szilárd keretrendszerrel rendelkezik ahhoz, hogy 2050-re elérje a klímasemlegességet, és 2030-ig legalább 55 %-kal csökkentse a kibocsátásokat. A tiszta energiára való átállás és az ellátás biztonsága egy irányba mutat. A fosszilis tüzelőanyagoktól való függés fokozatos megszüntetésével, illetve a globális uniós energiafogyasztás energiahatékonyság révén történő csökkentésével az európai zöld megállapodás és az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag egyaránt az EU ellátásbiztonságát erősíti. 

Másodszor, az EU szabályozási keretet dolgozott ki bizonyos ellátásbiztonsági helyzetek kezelésére, amely a korábbi energiaválságok tanulságaiból merít, és a Krím és Szevasztopol Oroszországi Föderációhoz való 2014-es annektálását követően tett intézkedéseinken alapul.

A földgázellátás biztonságáról szóló rendelet 1 értelmében a tagállamoknak nemzeti megelőző cselekvési tervekkel és veszélyhelyzeti tervekkel kell rendelkezniük, amelyek az ellátási útvonalak mentén szerveződő regionális csoportok által végzett közös kockázatértékelésen alapulnak. Három nemzeti válságszintet határoztak meg: korai előrejelzés, riasztás és veszélyhelyzet. A tagállamok által az egyes szinteken meghozható intézkedéseket a gázellátás biztonságára vonatkozó nemzeti veszélyhelyzeti tervek határozzák meg. Az átfogó elv az, hogy a gázáramlás korlátozását, jegyrendszeren keresztüli szabályozását és csökkentését végső eszközként alkalmazzák, csak akkor, amikor már az összes többi lehetőség – például az alternatív tüzelőanyagokra való áttérés lehetősége – kimerült.   

A Bizottság egy vagy több tagállam kérésére uniós vagy regionális veszélyhelyzetet hirdethet ki egy-egy konkrétan érintett földrajzi régió tekintetében. Ilyen esetekben a Bizottság koordinálja az érintett tagállamok intézkedéseit, és moderátorként léphet fel, ha olyan intézkedéseket vezetnek be, amelyek indokolatlanul korlátozhatják a más tagállamokba és harmadik országokba, például az Energiaközösség tagállamaiba irányuló gázáramlást. Ez hozzájárul annak biztosításához, hogy a veszélyhelyzetben a gáz a leginkább érintett országokhoz és vevőkhöz jusson el.

A földgázellátás biztonságáról szóló rendelet egy szolidaritási mechanizmust is tartalmaz, amely garantálja a „védett felhasználók” ellátását. Védett felhasználóknak minősülnek pl. a háztartások, az olyan távfűtést használó fogyasztók, amely nem képes más tüzelőanyagra áttérni, valamint bizonyos alapvető szociális szolgáltatások, például az egészségügyi ellátás. Olyan súlyos veszélyhelyzetben, amikor egy tagállamban a védett felhasználók ellátása már nem garantálható, az egymással közvetlenül összekötött tagállamok kötelesek szolidaritást tanúsítani és gázt szállítani oda, ahol arra a legnagyobb szükség van, még akkor is, ha ez a nem védett felhasználóikkal szemben megszorításokkal jár. Ennek előfeltétele, hogy gyors és megfelelő mértékű ellentételezés járjon érte, amelyet a tagállamoknak kétoldalú technikai, jogi és pénzügyi megállapodások keretében előzetesen rögzíteniük kell.

A Bizottság elnökletével működő európai gázkoordinációs szakértői csoport, amely a tagállamok szakértőiből, az érintett európai szövetségekből és az Energiaközösség Titkárságából áll, szorosan nyomon követi az EU ellátásbiztonságát, és szükség esetén koordinálja az intézkedéseket. A csoport az Ukrajna elleni háború kezdete óta kulcsfontosságú szerepet tölt be az ellátásbiztonsági helyzet kezelésében, különösen az információcsere, valamint a korai előrejelzési és riasztási nyilatkozatokkal kapcsolatos tagállami intézkedések összehangolásának elősegítése révén 2 . 

A fent ismertetett keret azonban nem alkalmas teljes mértékben a jelenlegi válsághelyzet kezelésére, mivel az infrastruktúra bizonyos részeivel kapcsolatos rövid távú zavarokat vagy rövid ideig tartó szélsőséges időjárási jelenségeket hivatott kezelni, nem pedig egy nagyobb beszállítónak tulajdonítható, több útvonalat egyidejűleg érintő hosszabb távú ellátási zavarokat. Ezért ezt az irányítási keretet ki kell igazítani, kiemelt figyelmet fordítva az európai és nemzeti ipari minisztériumok szempontjaira.

Harmadszor, az EU egyre inkább kiépíti az energiarendszer-összekötők hálózatát és a belső energiapiacot, amely képes a gázt és a villamos energiát oda eljuttatni, ahol erre szükség van. Ez az aktív politika a határokon átnyúló gázinfrastruktúrába való beruházásoknak köszönhetően elősegítette a gázellátás és – ami ugyanilyen fontos – a gázútvonalak diverzifikációját, valamint a kétirányú szállításra alkalmas infrastruktúrával kapcsolatos projekteket (mint például a Németország és Lengyelország közötti Yamal-csővezeték kétirányú szállításra alkalmas infrastruktúrájának kapacitása, illetve a balti, közép-kelet- és délkelet-európai régióban található LNG-terminálok). A transzeurópai energiahálózat keretében számos közös érdekű projekt részesült uniós pénzügyi támogatásban az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és a kohéziós politika révén.

A fenti fejlemények jelentősen javítják vagy javítani fogják az EU ellátásbiztonsági helyzetét, lehetővé téve a beszállítók és az útvonalak hatékony diverzifikációját. Valamennyi tagállam – beleértve a történelmileg leginkább érintett országokat, például Bulgáriát és Finnországot – megszüntette az orosz gázimporttól mint egyetlen forrástól való függést.

Mit tett az EU annak érdekében, hogy biztosítsa az ellátás biztonságát Ukrajna orosz megszállása óta?

 

Ukrajna orosz megszállását követően az EU kidolgozta a REPowerEU tervet, hogy mielőbb megszüntesse az EU orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét. Ennek eléréséhez a REPowerEU terv az energiaszolgáltatók diverzifikációjával, az energiamegtakarítással és az energiahatékonysággal kapcsolatos intézkedéseket határoz meg, és a fosszilis tüzelőanyagok felváltása érdekében javasolja a tiszta energia gyorsított bevezetését a háztartásokban, az iparban és az energiatermelésben. Emellett a tagállamok és a helyi hatóságok 4 a helyi körülményekhez igazított energiamegtakarítási intézkedéseket is elő tudnak mozdítani.

A REPowerEU terv keretében az EU intézkedéseket hozott az ellátásbiztonság és a reziliencia megerősítésére, a kínálati és a keresleti oldalt egyaránt kezelve. Különösen: 

·2022 márciusában az Európai Parlament és a Tanács által májusban elfogadott és július 1-jén hatályba lépett új uniós jogszabályra irányuló javaslat született az uniós föld alatti tárolók következő téli feltöltésének biztosítására 5 . A gáztárolás szintje az elmúlt télen aggasztóan alacsony volt – 10 százalékponttal alacsonyabb, mint a 2016–2018-as időszakban –, ugyanakkor az orosz import alacsonyabb szintje és a tárolásra való ösztönzést csökkentő magas árak ellenére a szintek ismét összhangban vannak a történelmi átlaggal – ez jelenleg meghaladja a 64 %-ot, ami 46 napi téli fogyasztásnak felel meg.

·2022 első félévében a Bizottság elvégezte az összes nemzeti gázellátás-biztonsági veszélyhelyzeti terv részletes felülvizsgálatát, azért, hogy a tagállamok megerősítsék az esetleges kiterjedt zavarokra való felkészültségüket. A Bizottság a tagállamokkal, az ENTSOG és az ENTSOE szövetséggel (a földgáz- és villamosenergia-piaci szállításirendszer-üzemeltetők európai szövetsége) szoros együttműködésben mélyrehatóan figyelemmel kísérte az ellátásbiztonsági helyzetet, és kockázatértékelést végzett mind a gáz, mind a villamos energia tekintetében.

·A Bizottság létrehozta az uniós energiaplatformot, amelynek célja az energiakereslet regionális szintű összesítése, az önkéntes közös beszerzés elősegítése, az infrastruktúra optimális kihasználása annak érdekében, hogy a gáz eljusson oda, ahol arra a legnagyobb szükség van, valamint a nemzetközi gázszállító partnerek (például az Egyesült Államok 6 , Norvégia, Azerbajdzsán, Katar, Egyiptom, Izrael, Algéria stb.) megszólítása. Ez utóbbi az EU külső energiaügyi stratégiájával 7 összhangban történik. Ezen intézkedéseknek köszönhetően az EU az év eleje óta soha nem látott mennyiségű LNG-t és további csővezetékes gázt kapott a kieső orosz gázszállítások fedezésére – lásd az alábbi keretes írást.

·A Bizottság az EU energiaügyi platformján belül a tagállamok öt regionális csoportját hozta létre az orosz gázellátás helyettesítésére és az egyes régiók ellátásbiztonságának javítására, például a gyors végrehajtást célzó cselekvési tervek kidolgozása révén – ahogy azt a délkelet-európai regionális csoportban nagyon sikeresen végrehajtották. Ezek a csoportok kiegészítik azon meglévő regionális magas szintű munkacsoportok (HLG) tevékenységét, amelyek a kulcsfontosságú energiahálózatok összekapcsolására és a megújuló energiával kapcsolatos projektekre, valamint fontos energiapiaci reformokra összpontosítanak (például a közép- és délkelet-európai CESEC HLG).

·A Bizottság ágazati szakértőkkel együttműködve meghatározta az egyéb tüzelőanyagra való áttérés és az önkéntes keresletcsökkentés lehetőségét, és felmérte az ipari felhasználók gázkeresletének csökkentését célzó, összehangolatlan intézkedések lehetséges utóhatásait.

A február óta hozott intézkedések – többek között az uniós ellátásbiztonsági keret megerősítésére irányuló intézkedések – célja az orosz gázszállítások mielőbbi fokozatos, teljes megszüntetése.  

Az Oroszországból származó gázellátás legutóbbi zavarai azonban előrevetítik, hogy jelentős a kockázata annak, hogy az orosz gázszállítást teljesen egyoldalúan már ebben az évben hirtelen leállítják. Az EU-nak fel kell készülnie erre az eshetőségre, és az ezzel járó kihívással arányos további intézkedéseket kell hoznia. Ha sikerül a gázfogyasztást már most rendezett módon csökkenteni, az enyhíteni fogja a társadalomra háruló jövőbeli költségeket. Az energiaügyi platform keretében történő közös beszerzés irányába történő elmozdulás szükséges kiegészítése mind a kereslet-, mind a kínálatoldali szorosabb koordinációnak, és a Bizottság az év végéig fel fogja gyorsítani a platform működőképessé tételére irányuló tevékenységét. Ezzel párhuzamosan a közös gázbeszerzés például megerősítené a kisebb gázvállalatok szerepét, és nagyobb súlyt kölcsönözne az EU-nak, a világ legnagyobb földgázimportőrének, többek között regionális szinten, javítva energetikai rezilienciánkat és hosszabb távú energiabiztonságunkat.

Mire számíthatunk?

A tárolók feltöltése terén eddig elért jó előrehaladás ellenére a Bizottság és az ENTSOG által végzett szimulációk azt mutatják, hogy 2023 júliusától 2023 teléig tartó teljes leállás esetén a tárolók feltöltöttsége nem érné el az új uniós tárolási rendeletben novemberre kitűzött 80 %-os célt. A szimulációk arra engednek következtetni, hogy a feltöltöttség a fűtési idény kezdetére nem haladná meg a 65–71 %-ot.

Alapvető fontosságú, hogy gyorsan és elszántan cselekedjünk. Ha az elkövetkező hetekben nem történnek érdemi erőfeszítések a gáz más tüzelőanyaggal való helyettesítésére és a gázkereslet csökkentésére, egy 2022/2023 telén bekövetkező súlyos földgázellátási zavar jelentős hatást gyakorolna az európai gazdaságra és munkaerőpiacokra, ami közvetlenül vagy közvetve az összes tagállamot érintené 8 .

Ha sikerül most cselekedni, az csökkentené a hirtelen ellátási zavarok költségeit. 

A hosszabb időtávnak köszönhetően lényegesen kisebb költséggel járna a helyettesítési potenciál maximalizálása és a földgáz iránti kereslet jelenlegi mérsékelt mértékű csökkentése, mint a kereslet drasztikus visszafogása a csúcsfogyasztási időszakban (azaz télen), megfelelő felkészülés nélkül. A keresletcsökkentés előrevetítésével a hálózatüzemeltetők optimalizálni tudnák a hálózat kapacitását, időben több gázt szállíthatnának nyugatról keletre, és tekintettel a következő és a 2023/2024-es télre több tárolót feltölthetnének ott, ahol kapacitások állnak rendelkezésre. A kereslet ilyen előre jelzett, egyenletesen elosztott csökkentése összességében megszüntetné vagy több mint felével csökkentené az esetleges téli ellátáshiányt. Az előrehozott keresletcsökkentés célzott ösztönzőket jelentene azon iparágak számára, amelyek képesek fogyasztásuk csökkentésére, például megújuló tüzelőanyagokra vagy lehetőség szerint a lehető legalacsonyabb károsanyag-kibocsátású tüzelőanyagokra való átállás révén, aminek során az energiahatékonysági erőfeszítéseket továbbra is figyelembe kell venni, és el kell kerülni a szén-dioxid-kibocsátások hosszú távú rögzülését.

Ami egy lehetséges jelentős ellátási zavar általános makrogazdasági hatását illeti, a tél beállta előtt meghozott, szolidaritáson alapuló, összehangolt uniós válasz korlátozná a GDP-re és a munkahelyekre gyakorolt negatív hatást. 

Az ENTSOG-forgatókönyvekben azonosított szükségletekből, valamint a kereslet csökkentésére irányuló intézkedések időben történő meghozatalából kiindulva az oroszországi gázszállítás leállása egy átlagos téli időszakban Unió-szerte átlagosan legalább 0,4 %-kal, hideg tél esetén pedig 0,6 %-kal csökkentheti a GDP-t. 

Mindazonáltal ha addig tétlenül várakoznánk, amíg az ellátás teljesen le nem áll, az legalább harmadával növelné a költségeket, részben amiatt, mert már nem lenne lehetőség a koordinációra és a könnyebb alkalmazkodásra, ami még jobban kiélezné a helyzetet. Átlagos tél esetén a cselekvésre való várakozás a GDP 0,6 és 1 %-a közötti hatással járna.

Hideg tél esetén ezek a költségek még nagyobbak lennének. Hideg téli környezetben az intézkedések késleltetése jelentősen megsokszorozná az EU költségeit, átlagosan 0,9–1,5 %-os GDP-hatással, különösen a leginkább érintett tagállamok esetében.

Annak érdekében, hogy az elkövetkező hónapokban elkerülhető legyen a gázhiány, a 2023. augusztus 1-jétől március 31-ig tartó időszakra az általános gázkereslet-csökkentés ajánlott mértéke 15 % 9 .

2.    A gázkereslet csökkentésére irányuló terv a kritikus felhasználók előnyben részesítése mellett

Az európai gázkereslet-csökkentési terv

A fent ismertetett 15 %-os keresletcsökkentést azonnali cselekvéssel lehet elérni: az energiamegtakarítási terv 10 végrehajtásával és a nem védett ágazatokban véghez vitt további gázmegtakarítási intézkedésekkel a mellékelt európai gázkereslet-csökkentési tervben meghatározott bevált gyakorlatok és intelligens rangsorolási kritériumok alkalmazásával. A terv meghatározza az összehangolt keresletcsökkentés elveit és kritériumait, amelyek célja nem csupán a háztartások és alapvető felhasználók, például a kórházak gázellátásának védelme, hanem az alapvető termékek és szolgáltatások biztosítása is a gazdaság, az uniós ellátási láncok és a versenyképesség szempontjából meghatározó iparágak számára. A terv a meglévő nemzeti veszélyhelyzeti tervekre, a meglévő bevált módszerekre és az ágazattal folytatott célzott konzultációkra épít.

A kereslet kezelésének elsősorban a jobb helyettesítési lehetőségekkel rendelkező ágazatokat kell megcéloznia, és a terhek jobb elosztására kell törekednie a gazdaságban, a GDP és a foglalkoztatás védelmét szem előtt tartva. Így kisebb lenne a kockázata a downstream szűk keresztmetszeteknek és az inflációs nyomásnak, és hatékonyabban lehetne védekezni az egyéb kockázatok ellen (pl. zord tél).

A tervben foglalt alapelvek: helyettesítés, szolidaritás és megtakarítások

Helyettesítés: Összehangolt gázkereslet-megtakarítás a helyettesítési lehetőségek támogatásával

A tagállamok által a villamosenergia-termelés, az iparágak és a háztartások szintjén tett valamennyi erőfeszítésnek elsősorban a helyettesítési lehetőségekre kell összpontosítania, amelyek lehetővé teszik a földgázhasználatról való elmozdulást, ugyanakkor mindig szem előtt kell tartani azokat a kompromisszumokat, amelyekkel az ilyen döntések járhatnak, például amikor (még ha ideiglenes jelleggel is) (újra) szenet visznek be az energiamixbe. A prioritás az, hogy kellő időben és költséghatékony módon, amennyiben technikailag megvalósítható, tiszta energiaforrásokra álljunk át. A diverzifikációs törekvések részeként fel kell gyorsítani a feltétlenül szükséges LNG-terminálok vagy más gázinfrastruktúrák, elsősorban a rendszerösszekötők kiépítését, valamint az EU-nak folytatnia kell az uniós energiabeszerzési platform keretében az LNG-ellátás diverzifikálására irányuló erőfeszítéseit.

Amennyiben más tisztább megoldások nem lehetségesek, ideiglenesen a nagyobb szén-dioxid-kibocsátású energiahordozókkal, például a dízellel vagy a szénnel való földgáz-helyettesítési lehetőségekkel is élni kell a szükséges környezetvédelmi védzáradékok mellett. E célból uniós és tagállami szinten támogatni lehet a más tüzelőanyagra való korlátozott idejű átállás lehetőségeit.  

Szolidaritás: Az orosz gázellátás teljes leállására való felkészülés és a kapcsolódó kockázatok csökkentése 

A gázellátás kínálati oldalán jelentkező sokkok különbözőképpen érintik a tagállamokat és a régiókat. A következmények kezelése érdekében az EU-nak teljes szolidaritást kell vállalnia a tagállamok és a különböző földgázfelhasználók között. Bár a tagállamokat eltérő módon érintettek, a közös erőfeszítés csökkenti a legérzékenyebben érintett tagállamokra gyakorolt hatás súlyosságát, és ezzel együtt valamennyi tagállam számára előnyös lesz az együttes fellépés. A Bizottság ezért továbbra is éberen őrködik az egységes piac felett, és különösen azt kívánja megelőzni, hogy a tagállamok közötti kereskedelemben akadályok alakuljanak ki, és törekedni fog annak biztosítására, hogy a leglényegesebb gazdasági tevékenységek és a kritikus szociális szolgáltatások ne szakadjanak meg. Amennyiben arra kerülne sor, hogy megszorító intézkedéseket kell előirányozni, azokat a tagállamok között koherens és összehangolt módon kell végrehajtani, kellő figyelmet fordítva a foglalkoztatásra és a jövedelmekre gyakorolt hatás enyhítésére.

Ahhoz, hogy ez a szolidaritás a gyakorlatban is működőképes legyen, valamennyi tagállamnak, valamint minden társadalmi és gazdasági szereplőnek minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy felkészüljön, és ahol csak lehetséges, már most helyettesítse vagy csökkentse a gázkeresletet. Ez egy olyan koordinációs művelet, amely megfelelő irányítási rendszer létrehozását teszi szükségessé, amely meríthet a tagállamok ipari és energiaügyi minisztériumainak erőforrásaiból, és magában foglalja valamennyi fogyasztói csoport széles körű tájékoztatását és bevonását.

 
Megtakarítások: mindenki tehet valamit

Az épületek fűtése és hűtése, illetve a vízmelegítés területén további keresletcsökkentést kell előirányozni. A villamosenergia-ellátás biztonságát fenyegető veszélyhelyzetben az uniós és a nemzeti ellátásbiztonsági szabályok lehetővé teszik, hogy egyes kritikus gáztüzelésű erőművek és a védett fogyasztók bizonyos kategóriái prioritást élvezzenek a gázellátás terén. Függetlenül attól, hogy a háztartások és egyes kritikus fontosságú gáztüzelésű erőművek gázellátása biztosított, a hatóságok további lépéseket tehetnek a védett felhasználók és az energiaszektor gázfogyasztásának csökkentése, valamint az önkéntes csökkentés előmozdítása érdekében. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ne kelljen megszorítást alkalmazni a társadalmi-gazdasági szempontból kritikus ipari felhasználókkal szemben 11 .

Az alábbi ábra a különböző típusú intézkedések legfrissebb értékelését mutatja be a tekintetben, hogy mennyire alkalmasak a gázkereslet csökkentésére és a kereslet és kínálat közötti szakadék áthidalására.

Épületek: a fűtés és a hűtés mérséklése

A REpowerEU 12 keretében május 18-án elfogadott energiamegtakarítási terv már számos lehetséges intézkedést azonosított, amelyekkel energiát lehetne megtakarítani az épületekben, a becslések szerint akár11 milliárd m³ gázt. Hétköznapi szokásaink megváltoztatása, mint pl. a fűtés lejjebb vétele (amennyiben ez még nem történt meg), a gyorsabb zuhanyozás, a készülékek kikapcsolása (készenléti üzemmódba állítás helyett), az energiatakarékos főzés, hűtés és fagyasztás hamar megmutatkozik az energiaszámláinkon is. Minél nagyobb csökkentés érhető el az önkéntes fellépésekből, annál kevésbé lesz szükség később az ipart érintő kötelező megszorításokra. Az alacsonyabb gázfogyasztás természetesen alacsonyabb számlákkal jár.

Már a nyáron is meg lehet takarítani gázt a hűtésből származó villamosenergia-fogyasztási csúcs (és így közvetlenül a gázfogyasztás) csökkentésével. A fűtési szezonban (október–március) jelentős megtakarítások érhetők el alternatív távfűtési hőforrások alkalmazásával, hőszivattyúkkal és intelligens háztartási energiagazdálkodási rendszerekkel, valamint gáztakarékossági kampányokkal, amelyek célja például a termosztát által mutatott hőmérséklet 1 °C-kal való csökkentése (ez alól azok természetesen kivételt képeznek, akik így sem képesek megfelelően felmelegíteni otthonaikat) vagy kevésebb meleg víz használata. A jól megtervezett bonus-malus díjszabási rendszerek ugyancsak elősegíthetik a magatartásbeli változásokat és további megtakarításokat. Középületek, irodák, kereskedelmi épületek és nyitott terek, például kültéri teraszok csökkentett fűtésének előírásával is megtakarítás érhető el, amennyiben ez technikailag megvalósítható és végrehajtható. E tekintetben kulcsfontosságú, hogy a hatóságok jó példával járjanak elöl.

Villamosenergia- és hőtermelés: a nem kritikus fontosságú gáz megtakarítása

A villamosenergia- és hőtermelésben jelentős gázmegtakarítási lehetőségek rejlenek a villamosenergia-fogyasztás csökkentése, az energia- és hőforrások közötti váltás, valamint a villamos energia behozatala révén. A Bizottság felkérte az ENTSOE-t, hogy becsülje meg az esetleges gázellátási hiány villamosenergia-termelésre gyakorolt hatását. Az első becslés szerint a villamosenergia-ágazat által fogyasztott gáznak csak a fele tekinthető kritikus fontosságúnak a villamosenergia-ellátás biztonságának szavatolása szempontjából. Folyamatban van a villamosenergia-fogyasztás télre való felkészültségének további elemzése. Ennek figyelembe kell vennie az atomerőművek és vízenergia-tartalékok rendelkezésre állását, amelyekre idén valószínűleg nagyobb szükség lesz. Ez az első becslés azonban arra mutat rá, hogy jelentős mennyiségű gázt meg lehet takarítani. Például az év eleje óta az EU legalább 20 GW új megújulóenergia-kapacitást telepített. A villamosenergia-termelés céljára szolgáló alternatív tüzelőanyagokra való átállás jelentős mértékű megtakarítást eredményezhet a következő 8 hónapban (lásd a 11. oldal ábráját) a csúcsterhelés csökkentését szolgáló keresletoldali rugalmasságon felül.

A villamosenergia- és hőtermeléshez szükséges energiaforrások kiválasztása végső soron az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik, figyelembe véve az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzését, a hosszú távú klímasemlegességi célt, a tiszta levegőre vonatkozó uniós szakpolitikákat, valamint az uniós döntéseknek a többi tagállamra és az ellátás kollektív biztonságára gyakorolt hatását. A nemzeti felkészültség megerősítésével és az erőművek fokozatos újbóli beüzemelésére és kivezetésére vonatkozó tervezés felülvizsgálatával kapcsolatban jelenleg zajló munka során figyelembe kell venni, hogy mindez milyen hatással lesz Európára az aktuális új körülmények fényében, ideértve az ellátásbiztonsági kockázatokat és az alternatív tüzelőanyagok világpiaci árát. Ez kulcsfontosságú szempont a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről szóló rendelet 13 szerinti nemzeti villamosenergia-kockázati felkészültségi tervekben, amelyeket a Bizottság felülvizsgál.

Az egyéb tüzelőanyagokra való átállás, legyenek azok alacsonyabb vagy nagyobb szén-dioxid-kibocsátásúak, kevésbé vagy jobban szennyezőek, mint a földgáz, a magas gázárak miatt rendes körülmények között magától is bekövetkezne. A biomasszára vagy dízelolajra való átálláshoz azonban biztosítani kell, hogy ezekből az alternatív tüzelőanyagokból elegendő mennyiséget bocsássanak az érintett telephelyek rendelkezésére, és megfelelő intézkedéseket kell hozni ezen alternatív tüzelőanyagok tárolására és ellátásbiztonságának nyomon követésére. Egyes tagállamok elhalasztották az atomerőművek fokozatos kivezetését. Mások lehetővé tették, hogy a szén-/lignitüzemek ismét csatlakozzanak a hálózatra, illetve többet termeljenek.

Az ötödik és hatodik uniós szankciócsomag részeként az Oroszországból származó szén és kőolaj behozatalára vonatkozó tilalmat a tagállamoknak a figyelembe kell venniük a tüzelőanyag-váltással összefüggésben, mivel ez hatással lehet a korábbi beszerzési források elérhetőségére. A kőolaj esetében a meglévő biztonsági készletek optimális kezelése alapvető fontosságú. A vészhelyzet esetére fenntartott kőolajkészletek biztonsági hálót biztosítanak, amelyet az uniós szabályoknak és a nemzeti veszélyhelyzeti terveknek megfelelően kell használni.

A más tüzelőanyagokra való átállás hatással lehet a levegőszennyezésre, és ezáltal az ember és az ökoszisztéma egészségére, valamint a vízfogyasztásra is. Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv bizonyos feltételek mellett megengedi, hogy a gáztüzelésű tüzelőberendezések helyett használt olajtüzelésű berendezések eltérjenek a kibocsátási határértékektől, amennyiben az energiaellátás fenntartása feltétlenül szükséges. Ez az eltérés mindaddig lehetséges, amíg a szükséghelyzet fennáll, feltéve, hogy erről a Bizottságot megfelelően tájékoztatják. Amint azt a Bíróság egyértelművé tette, ha a meglévő létesítményeken olyan munkálatokat vagy beavatkozásokat végeznek, amelyek nem járnak a létesítmény megváltoztatásával, akkor a projekt nem minősül új engedélyezést igénylő projektnek a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 14 értelmében. Hasonlóképpen egy erőmű más tüzelőanyagra való átállása sem minősülne ilyen projektnek, ha nem kerül sor munkálatokra vagy beavatkozásokra. A REPowerEU tervvel összhangban az állami támogatásokra vonatkozó ideiglenes válságkeret módosítása utal arra a lehetőségre, hogy a más, lehetőség szerint tiszta energiaforrásokra való átállás támogatásban részesíthető.  

A tüzelőanyag-váltási intézkedéseket úgy kell megtervezni, hogy ne veszélyeztessék a középtávú dekarbonizációs célkitűzéseket és a tiszta energiára való átállás felgyorsításának szükségességét, minimalizálják a szennyezés növekedését, és ne veszélyeztessék a szén kivezetésére vonatkozó általános, hosszú távú tagállami kötelezettségvállalásokat. Ennélfogva döntő fontosságú annak biztosítása, hogy ezek ne vezessenek a szén-dioxid-kibocsátás jövőbeli rögzüléséhez.  

Végezetül az EU együttműködik Ukrajnával és az ENTSO-E hálózattal annak érdekében, hogy fokozza az Ukrajna és az EU közötti villamosenergia-kereskedelmet, támogassa Ukrajnát, és alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású alternatívát biztosítson a szomszédos tagállamok számára.

Ipar: tüzelőanyag-váltás, egyéb piaci alapú intézkedések és intelligens rangsorolási kritériumok

Az ipar már szembesült a magasabb energiaárakkal, és ennek következtében egyes ágazatokban az üzemek már most is nagy arányban bezárni kényszerültek. Részben a magas gázárak felelősek azért, hogy 2022 első felében a korábbi évekhez képest 5 %-kal csökkent az uniós gázkereslet. Ez a tendencia valószínűleg mindaddig folytatódik, amíg az árak magasak maradnak. A gázmegtakarítási és tüzelőanyag-váltási intézkedések részletesebb leírása e közlemény mellékletében található.

Az ipari ágazatban következő reakció gyanánt olyan piaci alapú intézkedésekre kell összpontosítani, amelyek a kereslet csökkentésére ösztönöznek, és korlátozzák a társadalmi-gazdasági károkat. A gázt alapanyagként és energiaforrásként felhasználó iparágak igen különbözőek abból a szempontból, hogy technikailag meg tudják-e oldani a tüzelőanyag-váltást vagy a fogyasztáscsökkentést, és ez számukra milyen költségekkel jár. A piaci eszközökkel hatékonyan feltárható, hogy mely keresletcsökkentési lehetőségek a legkedvezőbbek.

A Bizottság határozottan támogatja a bevált gyakorlatokat, például a nemzeti, regionális vagy közös aukciókat vagy az olyan pályáztatási rendszereket, amelyek az ipari fogyasztók fogyasztáscsökkentésének ösztönzésére szolgálnak azáltal, hogy lehetővé teszik az iparágak számára, hogy felajánlják gázfogyasztásuk csökkentését. Ez a jelenlegi összesített gázfogyasztás csökkenését eredményezné, és több gázt válna elérhetővé például tárolófeltöltés céljából. Ezeket az aukciókat vagy pályáztatásokat határokon átnyúló szinten lehetne megszervezni annak érdekében, hogy maximalizálni lehessen a kereslet csökkentésének lehetőségeit, különösen a több tagállamban működő nagyobb, határokon átnyúlóan tevékenykedő ügyfelek esetében. E tekintetben, amint az az állami támogatásokra vonatkozó ideiglenes válságkeretben is szerepel, az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy bizonyos feltételek mellett ösztönzőket biztosítsanak a gázkereslet önkéntes csökkentésére, például a tisztább energiaforrásokra való átállás révén 15 .

A Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben gyorsan meg fogja vizsgálni az uniós aukciók ötletét.

A nemzeti veszélyhelyzeti tervekben már előirányzott hasonló, piaci alapú intézkedések közé tartoznak az úgynevezett „megszakítható szerződések”, azaz olyan rugalmassági intézkedések, amelyeknél előre meghatározott pénzügyi ellentételezést adnak a gázmennyiség előre meghatározott mértékű csökkentésének fejében a gázellátás megszüntetésének idejére. 

Szükséghelyzetben, az összes piaci és nem piaci alapú intézkedés kimerítése után előfordulhat, hogy a tagállamoknak meg kell kezdeniük a veszélyhelyzeti terveikben előre meghatározott sorrendben a fogyasztói csoportokkal szembeni részleges vagy teljes megszorító intézkedések alkalmazását. Az ilyen rangsorolásra vonatkozó megközelítések tagállamonként eltérőek, és adott esetben figyelembe vehetik az EU vagy a globális gazdaság kritikus szegmenseire gyakorolt szélesebb körű hatást. Koordinálatlan döntések esetén jelentős a kockázata annak, hogy az egységes piac széttagolódik, és a nemzeti döntések nem kívánt hatást gyakorolnak más uniós országokra, amint azt a koronavírus-válság során már tapasztaltuk. A koordináció kulcsfontosságú az egységes piac integritásának minél nagyobb mértékű megőrzéséhez. A mellékelt európai keresletcsökkentési terv iránymutatást nyújt a tagállamoknak ahhoz, hogy közös elvek és kritériumok mentén vizsgálják felül és javítsák felállított sorrendjüket. Így a társadalmi-gazdasági hatások tágabb uniós kontextusban koordinálhatók és minimalizálhatók, és az európai szolidaritás is érvényesülhet.

Célzott megszorítások esetén döntő fontosságú lesz a társadalmi-gazdasági hatások enyhítése. Ezeket az iránymutatásokat a tagállamoknak egyértelműen figyelembe kell venniük nemzeti veszélyhelyzeti terveik aktualizálásakor. Ezek megkönnyítik majd a jövőbeli koordinációt is, amennyiben szükség lesz rá. Amint azt a REPowerEU tervet kísérő rövid távú piaci beavatkozásról szóló közlemény 16 is említi, a földgázellátás biztonságáról szóló rendelet szerinti regionális vagy uniós veszélyhelyzetben szükség lehet hatósági gázár megállapítására is, a kihirdetett uniós veszélyhelyzet időszakában.

Az EU gazdaságának és társadalmának működésében stratégiai szerepet betöltő iparágak számára új eszközöket lehetne kidolgozni azzal a céllal, hogy akkor is ösztönözzék őket a helyettesítésre, a diverzifikációra és a megtakarításokra irányuló erőfeszítéseik terén, miután a piaci ármechanizmusok elérték potenciáljukat, és a piaci alapú lehetőségek kimerültek.

Megerősített kormányzás a szolidaritás érdekében és az együttműködést támogató mechanizmusok

A helyzet olyan mechanizmust tesz szükségessé, amely lehetővé teszi a Bizottság és a tagállamok számára, hogy tovább erősítsék együttműködésüket a válsághelyzet különböző aspektusainak kezelése és a belső piac védelme érdekében. A már meglévő gázkoordinációs csoport úgy tud eleget tenni ennek a követelménynek, ha főigazgatósági szinten rendszeresen összeül és szükség esetén találkozik az ágazati minisztériumok képviselőivel. A csoport Unió-szerte döntő szerepet fog játszani a keresletcsökkentés kritikus ágazatokra és értékláncokra gyakorolt hatásának nyomon követésében, valamint a szükséges információcsere lehetővé tételében, adott esetben a többi érdekelt felet, a szociális partnereket és a szakpolitikai fórumokat is bevonva.

Veszélyhelyzetben a hatékony és azonnali szolidaritást megkönnyítené, ha már meglennének a földgázellátás biztonságáról szóló rendeletben előirányzott kétoldalú szolidaritási megállapodások, amelyek tisztázzák, hogy válsághelyzet esetén a szomszédos országok jogilag védett felhasználóinak gázzal való ellátása milyen technikai, jogi és pénzügyi szabályok szerint történik. Minden olyan tagállamnak, amely ezt még nem tette meg, sürgősen le kell zárnia a szükséges szolidaritási megállapodások előkészítését. Előfordulhat azonban, hogy a kétoldalú szolidaritási megállapodások önmagukban nem elegendőek. Az uniós szintű koordináció továbbra is elengedhetetlen. 

3.    Közös uniós eszköz a gázkereslet csökkentésének koordinálására

A kereslet szükséges csökkentése csak akkor mérsékelheti a télen várható kockázatokat, ha az összes tagállam szilárd elkötelezettséget vállal e közös cél iránt. Tekintettel a gázellátási válság rendkívüli voltára és határokon átnyúló hatásaira, egyetlen tagállam sem képes egyedül megfelelően vagy hatékonyan kezelni az áremelkedésekből vagy a jelentős ellátási zavarokból eredő súlyos gazdasági nehézségek kockázatát. A teljes hatékonyság érdekében a télre való közös uniós felkészülést szilárd szabályozási kerettel kell alátámasztani, amely összehangolt és gyors fellépést biztosít. A jelenlegi körülmények indokolják az Európai Unió működéséről szóló szerződés 122. cikkében meghatározott veszélyhelyzeti szabályozási hatáskörök alkalmazását.

A Bizottság ezért tanácsi rendeletre tesz javaslatot annak érdekében, hogy hatékony intézkedéseket lehessen hozni az európai gázpiacon a kereslet és kínálat közötti egyensúlyhiány kockázatának kezelésére, többek között a szükséges irányítási keret révén. Első lépésként a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a szükséges csökkentéseket önkéntes alapon hajtsák végre. Ha a helyzet rosszabbodik, és uniós riasztás aktiválása válik szükségessé, a veszélyhelyzeti javaslatban meghatározott keretnek megfelelően kötelező érvényű gázkereslet-csökkentési célt kell megvalósítani. A kereslet csökkentésére irányuló intézkedéseket minden tagállam a szomszédos országokkal konzultálva határozná meg. A rendelettervezet tehát:

·Felkéri az összes tagállamot, hogy tegyenek meg mindent az orosz gázszállítások alternatíváiba való beruházások folytatása érdekében, és legalább a következő nyolc hónapban elérjék a keresletük 15 %-ának megfelelő, nem kötelező erejű csökkentési célt az elmúlt öt év (2016–2021) átlagos keresletéhez képest. Ez Európa-szerte 45 milliárd m³ gáz megtakarítását tenné lehetővé az adott időszakban. A megfelelő csökkentési erőfeszítéseknek az európai keresletcsökkentési terv iránymutatásain kell alapulniuk.

·Felkéri a tagállamokat, hogy aktualizálják meglévő nemzeti veszélyhelyzeti terveiket annak érdekében, hogy szeptember végéig azonosítsák azokat a konkrét keresletcsökkentési intézkedéseket, amelyek meghozatala mellett döntenek.

·Olyan irányítási keretet határoz meg, amely megkönnyíti a tagállamok által tett erőfeszítések értékelését, legyen szó az orosz gázszállítások alternatíváiba való beruházásokról, a gázkereslet csökkentéséről vagy az uniós ellátási láncokban a nemzeti intézkedésekből eredő zavarok figyelembevételéről.

·Olyan eljárást vezet be, amelynek keretében az elkövetkező hetekben vagy hónapokban bármikor uniós riasztást lehet kiadni arra az esetre, ha a helyzet és a kilátások kedvezőtlenül alakulnak a kínálat és a kereslet közötti egyensúly tekintetében, a súlyos gázellátási hiány fenyegetése és az ellátásbiztonság jelentős romlásának kockázata mellett. Ebben az esetben a Bizottság 15 %-os kötelező csökkentést írhat elő annak érdekében, hogy biztosítsa az ahhoz szükséges átfogó uniós csökkentést, hogy a tél mindenki számára biztonságosabb legyen.

4.    Következtetések és következő lépések

Elérkezett az idő, hogy az EU elébe menjen a kockázatoknak, és proaktívan fokozza a gázellátás biztonságára vonatkozó felkészültséget. Ez jelzés az állami szervek, a fogyasztók, a háztartások, a középület-tulajdonosok és az energiaszolgáltatók felé, hogy mielőbb rendkívüli és gyors intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy az elkövetkező hónapokban csökkentsék az esetleges zavarok uniós gazdaságra gyakorolt hatásait.

Az EU rezilienciája és a geopolitikai színtéren kibontakozó eseményekre adott válaszának hitelessége szempontjából létfontosságú az esetleges jelentősebb zavarokra való felkészülés még a tél beköszönte előtt vagy a tél alatt. Ez csak a polgárok és más fogyasztók támogatásával sikerülhet, ha őket is bevonják a döntéshozatali folyamatba.

Függetlenül attól, hogy rövid távon bekövetkezik-e az oroszországi gázszállítás teljes leállása, a tárolófeltöltési folyamat e kritikus pillanatában az uniós szintű közös fellépésnek köszönhetően kisebb lesz az esélye annak, hogy valamikor később a tél folyamán kell csökkenteni a keresletet, ami sokkal fájdalmasabb lenne.

A diverzifikáció felgyorsításával és a hiteles keresletcsökkentés tagállamok közötti összehangolt végrehajtásával az EU erőteljes jelzést küldhet a piacnak arról, hogy felkészülten áll az esetleges további zavarok elé. Reziliensebb, jobban tud reagálni az előre nem látható fejleményekre, és segíthet enyhíteni azok ár- és gazdasági hatásait.

Az EU-nak bíznia kell abban, hogy képes kezelni a jelentős ellátási zavarok következményeit, és meg kell sokszoroznia az orosz gázszállításoktól való függőségének megszüntetésére irányuló erőfeszítéseit. A mellékelt tanácsi rendeletjavaslat és az európai téli készültségi terv közös szabályozási eszközt és iránymutatást nyújt a tagállamok számára ahhoz, hogy gyorsan és költséghatékonyan a megfelelő szintre csökkentsék a keresletet a tél átvészelése és a következő lépésekre való biztonságos felkészülés céljából. A cél az, hogy a szolidaritás és a felelősségvállalás szellemében – az uniós vezetők kérésének megfelelően – Unió-szerte összehangolt keresletoldali intézkedések és kritériumok álljanak rendelkezésre. Az olyan bevált módszereket, mint például a fogyasztás csökkentésére és a középületek fűtésének csökkentésére irányuló közös aukciókat sürgősen fontolóra kell venni.

A Bizottság rendszeresen jelentést fog tenni a Tanácsnak. A rendületlenpolitikai elkötelezettség biztosítani fogja az előttünk álló kihívásokkal arányos proaktív és hatékony uniós koordinációt.

Ezzel párhuzamosan kulcsfontosságú felgyorsítani a földgázellátás biztonságáról szóló rendelet felülvizsgálatának elfogadását, amelyet a földgázpiacról szóló rendelet 2021. decemberi felülvizsgálata során javasoltak. A felülvizsgált rendelet automatikus és harmonizált szolidaritási záradékokat vezet be a tagállamok között annak érdekében, hogy még szélsőséges válsághelyzet esetén is garantálja a védett felhasználók ellátását.

A terv haladéktalan végrehajtása és továbbvitele csökkenteni fogja a bizonytalanságot, korlátozni fogja az energiapiacok kockázati felárait, segít a tárolók feltöltésében, és ottbiztosít elsőbbséget a gázfogyasztásnak, ahol arra a legnagyobb szükség van. Végső soron erősebbé teszi az EU-t és tagállamait arra az esetre, ha télen vagy a tél beköszönte előtt esetleg jelentős gázellátási zavarokkal szembesülnének.

(1)

   (EU) 2017/1938 rendelet.

(2)

   11 tagállam adott ki korai előrejelzést, egy pedig – Németország – „riasztási” szintet jelentett be.

(3)

   Bulgária, Románia, Magyarország, Ausztria gázrendszer-összeköttetési projektje.

(4)

   A gáztárolásról szóló EU 2022/1032 rendelet.

(5)

   2022. március végén az EU és az USA közös nyilatkozatban állapodott meg arról, hogy 2022-ben 15 milliárd m³-rel növelik az USA-ból származó uniós LNG-behozatalt. Az USA-ból származó LNG-behozatal 2022 első felében 30 milliárd m³-t tett ki, szemben a 2021. évi 22 milliárd m³-rel. Az USA részesedése az EU LNG-behozatalából júniusban körülbelül 46 % körüli volt.

(6)

   Az EU külső energiaügyi szerepvállalása a változó világban, SWD(2022) 152 final.

(7)

   Ennek mértéke az egyes tagállamokban az orosz gázbehozatal aktuális szintjétől, a források rövid időn belüli diverzifikációjának lehetőségétől, valamint a gáznak az energiamixben és az ipari szerkezetben betöltött szerepétől függ.

(8)

   A 2017–2021-es átlagos uniós gázkereslethez képest – ez az időszak úgy került megválasztásra, hogy az elmúlt évek különböző keménységű teleit figyelembe lehessen venni.

(9)

    https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52022DC0240&from=HU

(10)

   Az (EU) 2017/1938 rendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerint a védett felhasználók körébe tartoznak a távfűtés és bizonyos alapvető szociális szolgáltatások, mint például az egészségügyi ellátás, valamint bizonyos korlátok között a kis- és középvállalkozások is.

(11)

    https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52022DC0240&from=HU  

(12)

    EUR-Lex – 32019R0941 – EN – EUR-Lex (europa.eu) .

(13)

C-275/09., C-121/11., C-411/17., C-254/19.

(14)

   Emellett a költségvetési politikának is elő kell mozdítania az energiamegtakarítást, egyrészt az energiahatékonyság támogatásával, másrészt ösztönzők bevezetésével a keresletcsökkentés számára. A tagállamoknak a keresletcsökkentés fokozása érdekében ki kell igazítaniuk a megfizethetőséggel kapcsolatban hozott politikai intézkedéseiket. A tagállamoknak ki kell használniuk a héa jogi keretét, és a szolárpanelek telepítése esetében át kell térniük a nulla héamértékre, csökkenteniük kell az alacsony kibocsátású fűtési rendszerek telepítésére vonatkozó adómértékeket és más energiaárazási intézkedéseket, ösztönözniük kell a hőszivattyúkra való átállást és a hatékonyabb háztartási készülékek vásárlását. Az adókedvezmények kiegészülhetnek olyan támogatásokkal is, amelyek az alacsony jövedelmű háztartások és a kiszolgáltatott mikrovállalkozások energiahatékonysági beruházásaira irányulnak.

(15)

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52022DC0236&from=HU

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2022.7.20.

COM(2022) 360 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

„Gázmegtakarítás a téli ellátásbiztonságért”

Iránymutatások az európai gázkereslet-csökkentési tervhez

Bevezetés    

1. Önkéntes megtakarítási intézkedések és bevált gyakorlatok    

a)    Tüzelőanyag-váltási intézkedések    

b)    Piaci alapú eszközök    

Aukciós vagy pályáztatási rendszerek    

Nagy fogyasztók közötti swap-szerződések    

Megszakítható szerződések    

c)    Fűtési és hűtési megtakarítások    

Figyelemfelhívó kampányok    

A fűtés és hűtés mérséklésére irányuló célzott kötelezettség    

2. A kritikus, nem védett felhasználók rangsorolásának kritériumai    

a)    Keresletcsökkentési kritériumok veszélyhelyzet előtt vagy veszélyhelyzetben    

Társadalmi fontosság    

A határokon átnyúló értéklánc kritikussága    

A létesítményekben okozott potenciális károsodás    

Helyettesíthetőség és keresletcsökkentési potenciál    

Gazdasági szempontok    

b)    Határokon átnyúló együttműködés a kritériumok alkalmazása során    

3. Irányítás és a válságokra való reagálás szakaszai    

Iránymutatások az európai gázkereslet-csökkentési tervhez

Bevezetés

Az EU téli felkészültségi tervének célja, hogy az elkövetkező hetekben és hónapokban további támogatást nyújtson a tagállamoknak, és megerősítse a belső piac rezilienciáját gázellátás-biztonsági veszélyhelyzet esetén. Ez a terv kiegészíti az Unió felkészültségének fokozására irányuló korábbi erőfeszítéseket, például a kínálat növelése érdekében a nemzetközi partnerek bevonását és a REPowerEU tervben bejelentett egyéb intézkedéseket. A keresletcsökkentésnek lehetőség szerint elébe kell menni, és a megtakarításoknak azokra az ágazatokra és tevékenységekre kell összpontosítaniuk, amelyek esetében a csökkentés kevésbé költséges. Mindenki meg tud takarítani gázt, még a védett felhasználók is, például a háztartások, az állami és magánszervezetek által fenntartott épületek, a tüzelőanyag-váltásra képes iparágak és – a nemzeti viszonyoktól függően – a villamosenergia-szektor is.

A terv a tagállamokkal és a földgázra támaszkodó iparágakkal folytatott konzultációk eredményein alapul.

Az első fejezet a piaci alapú és a nem piaci alapú keresletoldali intézkedésekre vonatkozó bevált gyakorlatokat határozza meg, amelyek azonnali alkalmazásával gázmennyiségek szabadíthatók fel. A második fejezet a kritikus gazdasági ágazatok és ipari létesítmények azonosítására szolgáló kritériumokkal kapcsolatban igazít el. A harmadik fejezet összefoglalja az ellátás biztonságáról szóló rendelet hatályos rendelkezéseinek, valamint a javasolt rendeletben meghatározott új intézkedéseknek megfelelően az európai szintű gázellátási zavarok veszélyére adott uniós válasz három fokozatos szakaszát.

1.    Önkéntes megtakarítási intézkedések és bevált gyakorlatok

Számos intézkedés áll a tagállamok rendelkezésére, amelyekkel valamennyi ágazatban csökkenthetik a gázkeresletet. A nem védett felhasználókra, például az iparra vonatkozó megszorítások bevezetését megelőzően a tagállamoknak az érdekelt felekkel ki kell meríteniük az összes helyettesítési lehetőséget, a nem kötelező megtakarítási rendszereket és a meglévő alternatív energiaforrások felhasználásait. Ezeket addig kell prioritásként kezelni, amíg gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból kedvezőbbek maradnak a kötelező keresletcsökkentési alternatívákkal szemben. Lehetőség szerint a megújuló energiaforrásokra vagy a tisztább, kisebb szén-dioxid-kibocsátású lehetőségekre való gyors és határozott átállást kell előnyben részesíteni. A gázkeresletet tovább csökkentő, piaci és nem piaci alapú intézkedések életbe léptetésével elébe lehet menni az esetleges gázellátási hiánynak, és enyhíteni lehet a társadalmat és a gazdaságot érintő kockázatokat.

a)Tüzelőanyag-váltási intézkedések

A tagállamok – energiahatékonysági intézkedések kíséretében – mind az iparban, mind a villamosenergia-termelés területén prioritásként kezelhetik és felgyorsíthatják a tüzelőanyag-váltási intézkedéseket, hogy megelőző céllal gázmegtakarítást érjenek el, és fokozzák a felkészültséget. A tagállamokban számos alternatíva létezik a tüzelőanyag-váltásra vonatkozóan:

·A tüzelőanyag-váltási kapacitások ösztönzése az iparban, valamint villamosenergia- és hőtermelésben (piaci döntés), beleértve a napenergiára, a fenntartható forrásból származó biomasszára, a hulladékból és maradékanyagokból származó biometánra, valamint a napenergiára és egyéb megújuló energiaforrásokra való átállást.

·Földgáz helyett oxigén használata egyes ipari létesítményekben, valamint a gőzmeghajtást alkalmazó gáztechnika elektromos meghajtással történő helyettesítése.

·Az energiahordozó hulladék- és maradékanyagok mint nyersanyag ipari hasznosításának növelése a gázfelhasználás csökkentése érdekében.

·Kidolgozottabb tüzelőanyag-váltási intézkedések alkalmazása, például gáztüzelésű erőművek esetében átállás gázolajra, a gázpiacokon rendelkezésre álló mennyiségek alakulásától függően.

·A dízel tartalékgenerátorokkal történő hőenergia-termelő egységek üzemeltetőinek kötelezése arra, hogy tegyék meg a zavartalan működéshez szükséges óvintézkedéseket arra az esetre, ha dízelre kell átállniuk.

A tüzelőanyag-váltás prioritást élvez, noha természetesen a költségek, a technikai megvalósíthatóság és a megfizethető alternatív tüzelőanyagok rendelkezésre állása bizonyos korlátokat jelenthet, és gondosan fel kell mérni a lehetséges egészségügyi és környezeti hatásokat. El kell kerülni, hogy hosszú távon rögzüljön a fosszilis tüzelőanyagok használata, és a tüzelőanyag-váltásnak – amennyiben nem megújuló tüzelőanyagokra irányul – a lehető legalacsonyabb kibocsátásokat kell eredményeznie, és az ahhoz szükséges időszakra kell korlátozódnia, hogy a következő téli időszakban biztosított legyen a gázellátás. Emellett a tagállamoknak nyomon kell követniük, hogy az alternatív tüzelőanyagok nem válnak-e szűkössé, ha széles körben megtörténik a más tüzelőanyagra való átállás, és mindez milyen hatással van az árakra.

A 2. fejezetben az alapvető, nem védett felhasználók és ellátási láncok azonosítására megadott kritériumok kulcsfontosságúak ahhoz, hogy a tagállamok segítséget kapjanak a támogatási mechanizmusokról való döntéshez, különösen azért, mert a piaci ármechanizmusok magukban nem feltétlenül elegendőek ahhoz, hogy előmozdítsák a tüzelőanyag-váltást. Ennélfogva a Bizottság eseti alapon fogja az olyan állami támogatási programokat is elemezni fogja, amelyek lehetővé teszik az ilyen műveletek gazdasági életképességének fokozását célzó szükséges, arányos és megfelelő támogatást a kritikusnak tekintett ágazatokban. Ezen túlmenően az állami támogatásokra vonatkozó felülvizsgált ideiglenes válságkeret lehetővé teszi a megújuló energiaforrásokra való átállás ösztönzését, valamint támogatja az egyéb energiaforrásokra való átállást is, amennyiben ez feltétlenül szükséges. 

A tüzelőanyag-váltás növelheti a kibocsátást, amit az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (IED) bizonyos esetekben engedélyezne. Az ilyen eltérés kivételes és ideiglenes jellege folyamatos nyomon követést és a Bizottság értesítését teszi szükségessé.

Néhány tagállamban meghosszabbították a meglévő széntüzelésű erőművek üzemeltetését, valamint ideiglenesen felfüggesztették a működésükre vonatkozó jogi korlátozásokat. Ezeket azonban mindig rövid távú, ideiglenes és visszafordítható intézkedéseknek kell tekinteni annak érdekében, hogy az európai zöld megállapodás igazságos átmenetre vonatkozó célkitűzésével összhangban hosszú távon ne rögzüljön a fosszilis tüzelőanyagok használata, és az intézkedéseknek meg kell felelniük az EU szabályozási keretének. A tagállamoknak minden alkalommal értesíteniük kell a Bizottságot arról, ha tüzelőanyag-váltási tervük részeként enyhítenek valamelyik szennyezőanyag-kibocsátási szabályon. A szabályok enyhítését végső eszköznek kell tekinteni, és csak azt követően szabad fontolóra venni, miután az összes többi keresletoldali szabályozási intézkedés és a tisztább tüzelőanyagra való átállás lehetőségei kimerültek. Ennek során a szennyezőanyag-kibocsátás növekedésének mértékét és időtartamát minimális szinten kell tartani. A Bizottság e kritériumok alapján fog együttműködni az ilyen bejelentéseket tevő összes tagállammal, és figyelemmel kíséri majd azon nemzeti intézkedések végrehajtását, amelyek biztosítják az EU szennyezőanyag-kibocsátási szabályainak való újbóli teljes megfelelést.

Egyes tagállamok elhalasztották az atomerőművek leállítását.

Az atomerőművek fokozatos kivezetésének esetleges elhalasztása – amennyiben technikailag megvalósítható – a tagállamok politikai döntésétől függ. Mindenesetre az Euratom-Szerződés biztonsági normáit, valamint az alkalmazandó uniós szabályozási keretet alkalmazni kell és irányadónak kell tekinteni.

Végezetül a villamosenergia-ágazatban a gázfogyasztás csökkentésére irányuló intézkedéseket megfelelően értékelni kell a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről szóló rendelet alapján kidolgozandó nemzeti kockázati felkészültségi tervekben.

Tüzelőanyag-váltás ·A tüzelőanyag-váltás előmozdítása az iparágakban ·A tüzelőanyag-váltás előmozdítása a villamosenergia- és hőágazatban lehetőség szerint előnyben részesítve a megújuló és tisztább tüzelőanyagokra való átállást ·Az igazságos átmenetre vonatkozó célkitűzések fenntartása ·A gázellátási hiány kockázatának beépítése a nemzeti villamosenergia-kockázati felkészültségi tervekbe

b)Piaci alapú eszközök

Aukciós vagy pályáztatási rendszerek

Az egyik javasolt intézkedés olyan nemzeti vagy közös aukciókból vagy pályáztatási rendszerekből áll, amelyek révén a tagállamok ösztönzőket teremtenek a nagyobb fogyasztók (főként az iparágak) számára fogyasztásuk csökkentésére. A kereslet csökkentésére legalkalmasabb iparágak ezt önként ajánlanák fel. A tervezéstől függően további megtakarítások fejében pénzügyi ellentételezésben részesülhetnek. Az ipari fogyasztók saját egyedi jellemzőik alapján és a foglalkoztatásra gyakorolt hatás figyelembevételével maguk határozhatják meg, mikor észszerű számukra a kereslet kikapcsolása vagy átmeneti csökkentése. Egy ilyen rendszer azokat a cégeket is gázmegtakarításra ösztönözheti, amelyek karbantartási vagy korszerűsítési célból leállást terveznek.

Amennyiben az ilyen intézkedés állami támogatást foglal magában, és amint azt az állami támogatásokra vonatkozó ideiglenes válságkeret módosítása egyértelművé teszi, a tagállamok a jelenlegi válsághelyzettel összefüggésben ösztönzőket biztosíthatnak a gázkereslet önkéntes csökkentésére, amit a Bizottság az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján közvetlenül értékel majd 1 .

Az uniós aukciók vagy pályáztatások ötletét a Bizottság és a tagállamok között is fel lehetne tárni. Az ilyen eljárás előnyös lenne a több tagállamban gyártási folyamatokkal rendelkező, határokon átnyúló tevékenységet folytató nagyobb fogyasztók számára. A kereslet ott csökken, ahol ez összességében (nem csupán egy adott tagállamon belül) a legkevésbé költséges, ideértve az esetleges kedvezőtlen gazdasági hatásokat és a munkahelyek megszűnését is.

Nagy fogyasztók közötti swap-szerződések

Egy másik lehetőség az ipari felhasználók számára, hogy szerződéses alapon előre megállapodnak abban, hogy az ellátási zavarnak kitett régióból származó gyártásukat jelentős ellátási hiány esetén egy, az ellátási zavarnak kevésbé kitett régióba helyezik át. „Riasztás” vagy „uniós veszélyhelyzet” esetén a gázhiány által kevésbé érintett régióban működő gyártó garantálná a gyártást azon termelő számára, amelynek le kellett állítania a termelését az érintett régió gázellátási hiánya miatt. Egy ilyen csereügylet ugyanakkor megvédené az érintett telephelyet és régiót a nem tervezett kényszermegszorításoktól.

A vállalkozások közötti ilyen együttműködés elvben nem minősülne problémásnak az uniós versenyszabályok értelmében, amennyiben i. az egy vagy több európai gázpiacon bejelentett „riasztáshoz” vagy „veszélyhelyzethez” kapcsolódó gázhiány kezelésére szolgál és objektíve szükséges, ii. ideiglenes jellegű (azaz csak addig alkalmazzák, amíg a riasztás vagy a veszélyhelyzet fennáll), és iii. nem lépi túl az egy vagy több európai gázpiacon bejelentett „riasztáshoz” vagy veszélyhelyzethez kapcsolódó gázhiány kezelésére irányuló célkitűzés eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket 2 .

Megszakítható szerződések

 
Lehetőség szerint ösztönözni kell a gázfogyasztásra vonatkozó megszakítható szerződések önkéntes piaci alapú intézkedésként történő alkalmazását, mivel ez a rugalmasság fontos forrása. Ilyen intézkedések több tagállamban a „korai előrejelzési” vagy a „riasztási” (azaz veszélyhelyzet előtti) szinten vannak érvényben. A megszakítás aktiválása előre meghatározott pénzügyi ellentételezéssel jár, amely megfelel egy előre meghatározott volumencsökkenési szintnek vagy a gázellátás megszüntetési időtartamának. Noha az ellentételezés és a mennyiségek elvben nem úgy lettek kialakítva, hogy tekintettel legyenek az orosz gázellátás hosszan tartó zavarához és teljes leállásához, a megszakítható szerződések által kiváltott rövid távú, uniós szintű gázkereslet-csökkenés jelentős kumulatív hatással járhat a gázmennyiségek felszabadítására, amelyet például a tárolók feltöltésére lehet használni. A tagállamoknak ösztönözniük kell az ilyen típusú szerződések mihamarabbi fokozott alkalmazását, hogy már idén télre növelni lehessen a megtakarításokat.

Keresletoldali rugalmassági mechanizmus a villamos energia területén

A villamosenergia-piacon a keresletoldali válaszintézkedések általánosságban hozzájárulhatnak a gázfogyasztás csökkenéséhez. Ez még automatizálható is olyan intelligens keresletoldali rugalmassági technológiákkal és szolgáltatásokkal, amelyek az idő függvényében csökkentik a keresletet, amikor a villamos energiát – csúcsidőszakokban – gázból állítják elő. Ez egy dinamikus módszer a fosszilis tüzelőanyagokból származó energia megtakarítására, amelynek az energiahatékonysági intézkedésekből vagy például a fentiekben ismertetett hosszú távú aukciókból származó statikusabb megtakarítások kiegészítésére szolgál. Ez a keresletoldali válasz célzottan az iparágak, a lakóépületek, az irodaépületek és a kereskedelmi épületek, valamint a közlekedési ágazat villamosenergia-fogyasztására irányulhatna. Annak érdekében, hogy a keresletoldali válaszintézkedésekben rejlő lehetőségeket már a télen ki lehessen meríteni, a tagállamoknak minden piac számára elérhetővé kell tenniük a rugalmas keresletoldali erőforrásokat. Az ágazati becslések 3 alapján a villamosenergia-rendszer rugalmas kapacitásával 5 %-kal csökkenthető az orosz gáz uniós importja, ha e lehetőséget teljes mértékben kihasználják és valamennyi piacon aktiválják.

A kereslet csökkentésére és a hiányra való felkészülésre szolgáló piaci alapú eszközök: ·Aukciós vagy pályáztatási rendszerek ·Megszakítható szerződések ·Ipari fogyasztók közötti swap-szerződések ·Keresletoldali rugalmassági mechanizmus a villamos energia területén

c)Fűtési és hűtési megtakarítások 

Figyelemfelhívó kampányok

Mindenki képes takarékoskodni a gázzal, akár még a védett felhasználók is. Az olyan tájékoztató kampányok, amelyek felhívják a fogyasztók figyelmét arra, hogy ahol csak lehetséges, kezdjék meg a gáz – és a gyakran gáz felhasználásával előállított villamos energia – megtakarítását, a gázfogyasztás jelentős csökkenéséhez vezethetnek. Ezt az intézkedést számos tagállam gázellátás-biztonsági veszélyhelyzeti terve tartalmazza a korai előrejelzési szakaszban. Az elképzelés az, hogy felhívják a fogyasztók, az iparágak, a vállalkozások, a hatóságok és a háztartások figyelmét a problémára, de egyben konkrét, a gyakorlatban működő példákat is adnak azzal kapcsolatban, hogy például hétköznapi szokásaink megváltoztatása révén hogyan csökkenthető a gázfogyasztás. Emellett olyan kampányintézkedések végrehajtása is javasolt, amelyek arra ösztönzik a polgárokat, hogy csökkentsék gázfogyasztásukat, például a termosztát- vagy a vízhőmérséklet fűtési idényben történő csökkentésével, mivel ez jelentős gázmegtakarítást eredményezhet. A Bizottság sürgősen arra kéri az összes tagállamot, hogy ezeket az igazán kockázatmentesnek mondható („no-regret”) intézkedéseket hozzák meg, ha még nem tették volna meg, miközben támogatják a legkiszolgáltatottabb és energiaszegénységben élő háztartásokat, amelyek egyes országokban már a kényelmi szint alá korlátozták energiafogyasztásukat.

A REPowerEU terv részeként a Bizottság előterjesztette az EU energiatakarékossági tervét 4 , egyszersmind olyan rövid távú intézkedések széles körét meghatározva, amelyeket a tagállamok hozhatnak azonnali gázmegtakarítást is eredményező intézkedések ösztönzésére (például a fűtés lejjebb tekerése, a kazánok karbantartása és a kazánhőmérséklet csökkentése). A Bizottság továbbra is együttműködik a helyi szereplőkkel ezen üzenetek terjesztésében, például a Polgármesterek Szövetségével együtt az „Energy Savings Sprint” (energiamegtakarítási vágta) kampány keretében. Ezeket az intézkedéseket a városok is végrehajthatják, többek között a 100 Climate Neutral Cities Mission névre hallgató küldetésen keresztül.

Elengedhetetlen, hogy minden tagállam azonnal megkezdje az ilyen intézkedések végrehajtását, még azok a tagállamok is, amelyek még nem jelentettek be korai előrejelzést. Számos tagállam arról számolt be, hogy a figyelemfelhívás mellett támogatási rendszereket is bevezettek a háztartások és a vállalkozások számára, különös tekintettel az épületfelújításra, a hőszivattyúk telepítésére és az egyéb tüzelőanyagokra valóátállásra, valamint a meglévő háztartási készülékek és berendezések hatékonyabbakkal való felváltására.

A tagállamok lehetőség szerint az energiafogyasztóknak nyújtott pénzbeli kompenzációt illetően egyre inkább jövedelempolitikai intézkedésekre térnének át. Ezek a rászorultsági vizsgálatát követően a veszélyeztetett csoportokra irányulnának.

A fűtés és hűtés mérséklésére irányuló célzott kötelezettség

A „riasztási” szint alatt a nemzeti tervekben meghozott intézkedések magukban foglalhatják a fűtési és hűtési ágazat fogyasztásának kötelező nemzeti csökkentését. Ezek az intézkedések, ha a megfelelő célcsoportokra irányulnak, nem kérdőjelezik meg azt az elvet, hogy a háztartások, a távfűtés és egyes alapvető szolgáltatások védett felhasználóknak minősülnek, akik ellátása garantált. A magasabb árak valószínűleg már részben arra késztették a fogyasztókat, hogy csökkentsék gázfelhasználásukat, de emellett kötelezettségekre is szükség lehet, ha az árak önmagukban nem jelentenek kellő motivációt a fűtés és hűtés mérséklésére. Fontos lesz gondoskodni a szolgáltatás méltányos elosztásáról és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésről valamennyi fogyasztó, különösen az energiaellátó hálózatokhoz csatlakozó, kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók számára. Hatékony és végrehajtható intézkedés a hőmérséklet, valamint a víz fűtésének és hűtésének célzott csökkentése a hatóságok tulajdonában lévő vagy általuk üzemeltetett épületekben, a bevásárlóközpontokban, az irodaépületekben és a közterületeken. A megtakarítást ösztönző bonus-malus díjszabási rendszerekkel kapcsolatos sikeres múltbeli tapasztalatokat is figyelembe lehetne venni, és hozzá lehetne igazítani őket az egyes tagállamok körülményeihez 5 .

A fűtés és a hűtés mérséklése ·Nemzeti figyelemfelhívó kampányok ·Kötelező csökkentés a hatóságok megbízásából üzemeltetett épületekben ·Bonus-malus díjszabási rendszerek ·Fogyasztáscsökkentés a kereskedelmi központokban, az irodákban és a nyilvános épületekben ·A hatóságok új hőmérséklet- és/vagy óránkénti küszöbértékeket határoznak meg a gázhasználaton alapuló lakossági fűtés és/vagy távfűtés tekintetében

2.    A kritikus, nem védett felhasználók rangsorolásának kritériumai

A földgázellátás biztonságáról szóló rendelet alapelve, hogy megvédje azokat a konkrét fogyasztói csoportokat, amelyek ellátási zavarok esetén nem rendelkeznek a saját ellátásuk biztosításához szükséges eszközökkel, továbbá nem rendelkeznek életképes alternatívákkal az ilyen helyzetek kezelésére (védett felhasználók). Ilyenek lehetnek a háztartások, a háztartások távfűtése (csak azok a háztartások, ahol nincs lehetőség tüzelőanyag-váltásra), valamint opcionálisan és bizonyos feltételek mellett az alapvető szociális szolgáltatások és a kkv-k. A rendelet azt is lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bizonyos kritikus gáztüzelésű erőműveket előnyben részesítsenek a védett felhasználók bizonyos csoportjaival szemben.

Ez a terv iránymutatást nyújt a tagállamoknak arra vonatkozóan, hogy a belső piac integritásának megőrzése és rezilienciájának megerősítése érdekében hogyan lehet összehangolt módon, közös kritériumok és elvek alapján hatékonyan kiegészíteni a földgázellátás biztonságáról szóló rendelet rendelkezéseit a nem védett fogyasztói csoportokra vonatkozóan. Segíteni kíván a tagállamoknak abban, hogy a „nem védett” felhasználói csoportjaikon belül – elsősorban ipari területeken – azonosítsák és rangsorolják a legkritikusabb fogyasztókat vagy létesítményeket, hogy a megszorításokkal ezek a csoportok szembesüljenek utoljára a védett felhasználók előtt. Ennek a rangsorolásnak figyelembe kell venni, hogy az adott felhasználók az egész EU szempontjából kritikus fontosságúak-e, és hogy az adott ellátási láncnak vannak-e kritikus kapcsolódási pontjai az EU nemzetközi kereskedelmi partnereivel. Figyelembe veendő tényező továbbá a gazdasági jelentőség és a foglalkoztatás szempontjából jelentett hozzáadott érték. Pénzügyi ellentételezés előirányozása esetén ellenőrizni kell az állami támogatásokat annak elősegítése érdekében, hogy ezek az intézkedések összeegyeztethetők legyenek a belső piaccal.

A Bizottság azt tanácsolja, hogy a tagállamok a következő iránymutatásokra támaszkodjanak, amikor 2022. szeptember végéig naprakésszé teszik a földgázellátás biztonságára vonatkozó nemzeti veszélyhelyzeti terveikben a fontossági sorrendet és a kapcsolódó intézkedéseket. 

a)Keresletcsökkentési kritériumok veszélyhelyzet előtt vagy veszélyhelyzetben

Súlyos zavarok esetén a nem védett felhasználók sorrendjének megállapításához a következő kritériumokat (együttesen) kell figyelembe venni:

E négy kritérium mellett a tagállamoknak a gazdasági megfontolásokat külön figyelembe kell venniük a mérlegelés során.

Társadalmi fontosság

A társadalmi szempontból kritikusnak vagy stratégiailag fontosnak tekintett iparágakat javasolt előnyben részesíteni, ha a zavar negatív hatással lenne az ellátási láncokra, hatást gyakorolva az egészségre, a biztonságra és a környezetre, a védelemre és más kritikus ágazatokra, például az élelmiszeriparra és a finomítókra. Az emberi egészségre és a környezetre például hatással lehet a hulladék- és vízkezelés, valamint pl. a vegyipari üzemek biztonsági védelmének sikertelensége. A kritikus fontosságú társadalmi szolgáltatásokra hatást gyakorló konkrét termékek, létesítmények és értékláncelemek azonosítása gondos mérlegelést igényel.

Noha minden tagállam meghatározhatja, mit jelent a társadalmi fontosság saját nemzeti kontextusában, a Bizottság azt ajánlja, hogy legalább az egészségre, az élelmiszerekre, a biztonságra és a környezetre és a védelemre gyakorolt hatás nem kimerítő elemzését foglalják bele nemzeti prioritásaik közé.

Példák társadalmilag fontos ágazatokra és tevékenységekre ·Egészségügy és gyógyszeripar ·Élelmiszeripar ·Biztonságosság és környezet ·Biztonság, védelem és finomítók

A határokon átnyúló értéklánc kritikussága

A Bizottság azt ajánlja a tagállamoknak, hogy mindig vegyék figyelembe az egész uniós vagy globális értékláncra gyakorolt hatásokat is, amikor elbírálják, hogy egy ágazatban milyen hatással jár a gazdasági tevékenység csökkentése. Hogy ezeket a megfontolásokat miként lehet összehangolni, azt e fejezet utolsó szakasza tárgyalja.

A földgázellátás biztonságára vonatkozó veszélyhelyzeti terveik kidolgozása során a tagállamok elsősorban arra összpontosítanak, hogy az esetleges gázellátási zavarok milyen hatással lesznek tagállami szinten. Tekintettel azonban az egységes piac ipari integrációjának és összekapcsolásának mértékére, egyes (upstream) ágazatok olyan zavarai, amelyek egy tagállamban nem tekinthetők kritikusnak, jelentős hatást gyakorolhatnak más tagállamok kritikus (downstream) ágazataira. Ezen túlmenően a legtöbb iparág értékláncainak vannak európai vagy nemzetközivé vált elemei is, amelyek fontosak a foglalkoztatás, valamint a kritikus társadalmi szolgáltatások és áruk biztosítása szempontjából.

Például az orvostechnikai eszközök és a gyógyszeripar, a vegyipar egyes részei (amelyek pl. az élelmiszer- és egészségügyi rendszerek beszállítói) vagy a textilipar egyes részei (amelyek az egészségügyi és védelmi termékek számára biztosítanak alapanyagokat) az alapvető vagy stratégiai ágazatok számára kritikus értékláncok részét képezik.

A határokon átnyúló hatások vizsgálata során az egyik lehetséges megközelítés a termékek szintjére, nem pedig az ágazat szintjére összpontosít, ily módon az alapvető ágazatok helyett az alapvető termékeket azonosítja. Példa erre az üveggyártás azon része, amelyet közvetlenül az élelmiszer- és gyógyszeriparban alkalmaznak (élelmiszertartályok, fiolák és fecskendők formájában), vagy amelyet a megújuló energia előállítása, a tiszta technológiák (fotovoltaika, szélenergia) gyártása és az energiamegtakarítási alkalmazások céljára használnak. Ehhez az említett alapvető termékekhez kapcsolódó értékláncok széles körű feltérképezésére lenne szükség. Az alapvető vegyi anyagok például első pillantásra nem tűnnek a társadalmilag legfontosabb ágazatnak. Termékeit mégis széles körben használják más különböző ágazatokban, ami azt jelenti, hogy az értékláncra gyakorolt (határokon átnyúló) hatásai valószínűleg jelentősek. Egy másik példa a műtrágyagyártás – egy rendkívül gázfüggő ágazat – amely az egész EU-ban ellátja a társadalmilag fontos mezőgazdasági ágazatot, de termelése földrajzilag koncentrált. Ennélfogva uniós szempontból nem elegendő, ha kizárólag a helyi szükségletek kielégítésére koncentrálunk.

Egy másik figyelembe veendő tényező a kritikus értékláncban tevékenykedő vállalatok száma az EU-ban vagy világszerte, és ezáltal más vállalatok belépési lehetőségei vagy annak hiánya. Ha egy létesítmény keresletcsökkentése azt jelenti, hogy egy alapvető termék nem állítható elő az EU egész területén vagy szélesebb körben, ezt figyelembe kell venni. A következő alfejezet olyan mechanizmusra tesz javaslatot, amely segíti a tagállamokat abban, hogy azonosítani tudják ágazataik határokon átnyúló hatásait.

Ezen túlmenően a tagállamoknak meg kellene vizsgálniuk az értékláncot, valamint azt is, hogy egy adott ágazat működését a gázellátás megszakítása mennyiben zavarhatja meg egyes értékláncokban jobban, mint másokban.

Az értéklánc figyelembe veendő határokon átnyúló szempontjai ·Az upstream gázcsökkentés downstream hatásai és az értéklánc integrációja ·A vállalat piaci súlya ·Gyártásalapú megközelítés az ágazatokon belüli alapvető termékek azonosítására ·Határokon átnyúló egyeztetés

 

A létesítményekben okozott potenciális károsodás

A tagállamoknak mérlegelniük kell a gázellátás leállításának potenciális tartós hatását, például az ipari eszközök esetleges károsodását, a gépek javításához esetlegesen szükséges időt és költségeket. 

Különös figyelmet kell fordítani azokra az ágazatokra, amelyeknek folyamatosan kell működniük, és ahol a gázellátás hirtelen megszakítása a létesítmények károsodását okozhatja (pl. gáztermelés, biológiai gyógyszerek és a gyógyászati ipar más részei, a gépipar egyes részei, a textilipar és különösen annak kikészítő alágazata, a gyógyszeripar, a legtöbb vegyipari folyamat, műtrágya-, üveg-, acél-, alumínium-, finomító-, mész-, kerámiaágazat, maradékgáz-felhasználás az elektrointenzív ágazatokban, például az alumíniumgyártásban), ami viszont hosszú távon negatív hatást gyakorolhat a gyártásra és a foglalkoztatásra. Számos energiaigényes és nem energiaigényes ágazatra egyaránt kiterjedő iparágnak legalább egy minimális gázmennyiségre szüksége van a gyártás folyamatossága érdekében, mivel a leállított gyártást nem lehet könnyen újraindítani jelentős késedelem, hatósági jóváhagyás és költségek nélkül. A Bizottság azt ajánlja a tagállamoknak, hogy a gázfogyasztás minimális szintjét kritikus fontosságúként határozzák meg, és ennek megfelelően rangsorolják, attól függően is, hogy ezek az ágazatok hogyan viszonyulnak a többi kritériumhoz.

A létesítményekben okozott potenciális károsodás ·Figyelembe kell venni a gázellátás leállításának vagy csökkentésének az ipari eszközökre gyakorolt hatását ·Különös figyelmet kell fordítani a folyamatos eljárásokat alkalmazó ágazatokra

Helyettesíthetőség és keresletcsökkentési potenciál

Számos tagállam a társadalmilag fontos termékek, iparágak vagy vállalatok azonosítása révén rangsorol, miközben értékeli, hogy ezen iparágaknak vagy vállalatoknak milyen műszaki és gazdasági lehetőségei vannak a gyártás elhalasztására vagy átütemezésére. Ez az értékelés elvégezhető a társadalmilag fontosként azonosított és a nem ebbe a kategóriába tartozó ágazatok esetében is, lehetővé téve ezáltal az e szempontból nem kritikusként azonosított iparágak további rangsorolását.

E kritérium alapján különbséget lehet tenni azon iparágak között, amelyek például a csúcsidőszakban elhalaszthatják vagy leállíthatják a gyártást, valamint azok között, amelyeknek folyamatos földgázáramra van szükségük a működéshez. Olyan ágazatokra is helyeződhet a fókusz, amelyek esetében a gyártás áttelepülhet az EU-n belül olyan régiókba, ahol van gáz (lásd a swap-szerződéseket az előző fejezetben), figyelembe véve a regionális szintű méltányos átállás biztosításának szükségességét.

Az európai ipar globális értékláncokba való integrálása helyettesítési lehetőségeket is kínálhat, és gázellátási zavarok esetén enyhítheti a nyomást. Egyes esetekben azonban bizonyos termékek és szolgáltatások ideiglenes behozatala (ahelyett, hogy Európában kerülne sor a gyártásra) a gázfogyasztás elkerülése érdekében nem lehetséges, mivel a legnagyobb gázigényű lépések azok is lehetnek, amelyek a legnagyobb hozzáadott értékkel ruházzák fel a végtermékeket. Emellett egyes iparágakban (például a gyógyszeriparban) az importált alapanyagok helyettesítése hatósági jóváhagyáshoz kötött, és rövid távon nehezen valósítható meg. Az Oroszországgal szembeni világméretű szankcióknak a globális ellátási láncokra gyakorolt nemzetközi tovagyűrűző hatásai, valamint a meglévő nemzetközi ellátási szűk keresztmetszetek tovább korlátozhatják az alternatív behozatali lehetőségeket, további nyomást gyakorolhatnak az árak emelkedésére, vagy hosszas késedelmeket idézhetnek elő a szállításban.

A tüzelőanyagok helyettesítésének és a termelés csökkentésének lehetőségei ·A gyártás elhalasztása vagy átütemezése ·A gyártás áthelyezése az EU-n belül oda, ahol több gáz áll rendelkezésre ·Helyettesítési lehetőségek a globális értékláncban

Gazdasági szempontok

A tagállami szintű adatok elemzése kiemeli a nemzeti ipari ökoszisztémák közötti különbségeket. Különösen az életciklusra vetített földgázfogyasztásnak a végső termelésen belüli hazai részesedése utal bizonyos nemzeti iparágak eltérő jelentőségére.

A társadalmi fontosság, a határokon átnyúló értéklánc-hatások és technikai korlátok, a károsodási kockázat vagy a helyettesítési lehetőségek vizsgálatát követően figyelembe lehetne venni a különböző ágazatok gazdasági jelentőségét a fennmaradó iparágak rangsorolása céljából. A potenciálisan figyelembe veendő mutatók közé tartozik a (mind az abszolút, mind a gázfelhasználáshoz viszonyított) hozzáadott érték, a földgázfelhasználás szintjéhez kapcsolódó foglalkoztatás és egy adott ágazat értékláncon belüli jelentősége. Természetesen azonban előfordulhat, hogy egyes, a gázfelhasználáshoz képest alacsony hozzáadott értékkel rendelkező ágazatok más downstream ágazatok számára is alapvető inputokat biztosítanak.

Ennélfogva fontos megfontolandó szempont egy adott iparág klasztertelephelyeken keresztüli integrációja, mivel ezek a hőellátás és az intermedierek révén számos gyártási folyamathoz szorosan kapcsolódnak.

Az iparágak eltérő rugalmasságot mutatnak a más tüzelőanyagokra váltás tekintetében. A cementgyárak többsége például szenet vagy hulladékot használ, és csak néhányuk vesz igénybe gázt. Ez azt jelenti, hogy amikor a cementágazat teljes gázfelhasználását visszaszorítja, az az ágazat nagy részét nem érinti. A gázintenzitással kapcsolatos megfontolásokat a rugalmassági megfontolásokkal kombinálva meg lehet határozni, hogy a megszorítások az egyes tagállamokban mely ágazatokban járnának a legkevesebb költséggel (az értéklánc upstream-downstream hatásai és stratégiai ágazati megfontolások előtt).

A Bizottság elemzése – gázintenzitás kontra gazdasági szerep A Bizottság által elvégzett elemzésből a következők derültek ki: ·A teljes ipari gázfelhasználás fele az ipari hozzáadott érték 10 %-ának felel meg. ·A legkevésbé gázigényes ágazatok a feldolgozóipari munkaerő felét foglalkoztatják, miközben a teljes ipari gázfelhasználás mintegy 10 %-áért felelősek.  ·Ezek az adatok azonban bizonyos alapvető szempontokat elfednek. Valójában sokkal jobb képet ad, ha a végső fogyasztásra értékesített termékek életciklusra vetített földgáztartalmát vesszük figyelembe a teljes ellátási láncban. Ez a módszer lehetővé teszi a gáz nyomon követését: kezdve annál az ágazatnál, ahol elsődleges erőforrásként közvetlenül felhasználják (pl. az üveggyártáshoz használt olvasztótartály hőjének előállításához használt gáz) az ellátási láncon át (pl. ablakgyártás), egészen odáig, amikor ezt az energiabevitelt a végtermékek (pl. az építőipari ágazat által épített új lakóegység) megvásárlásának tulajdonítják. ·Az elemzés például azt mutatja, hogy a vegyipar (és kisebb mértékben a vas- és acélipar, a nemfém ásványi termékek, valamint a bányászat és a kőfejtés) valamennyi ágazat számára alapanyagot biztosít; a vas- és acélipar a gépi berendezések gyártása során felhasznált összes gáz mintegy 25 %-áért felelős, és a gyógyszeripari termékek életciklusra vetített teljes gázfelhasználása több mint 40 %-a vegyi alapanyagokból származik. A vegyipar átlagosan az egyéb ágazatokban az életciklusra vetített teljes gázfelhasználás 27 %-át teszi ki, a nemfém ásványi termékek, valamint a vas- és acéltermékek egyenként 11 %-ot, a bányászat és a kőfejtés pedig 6 %-ot képviselnek. Egyes ágazatok kevésbé kapcsolódnak a downstream ágazatokhoz, például a közlekedési berendezések, a gépgyártás, a növénytermesztés és az állattenyésztés, az építőipar vagy az élelmiszerek, italok és dohányáruk ágazata.

b)Határokon átnyúló együttműködés a kritériumok alkalmazása során 

Tekintettel arra, hogy az európai egységes piacon az értékláncok határokon átnyúlóan is nagymértékben integráltak, valamint arra, hogy meg kell védeni a gazdaságot és a versenyképességet, különösen a széles körű gázellátási zavarok esetén, a határokon átnyúló együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy a tagállamok optimális rangsorolási kritériumokat dolgozzanak ki a határokon átnyúló és az uniós belső piac egészére kiterjedő dominóhatások csökkentése érdekében. Ez az együttműködés strukturált módon történhet, amikor a tagállamok a gázellátás biztonságára vonatkozó veszélyhelyzeti terveikben kidolgozzák, illetve aktualizálják a fontossági sorrendet. Az e célt szolgáló konzultáció és koordináció irányítási mechanizmusai – a kétoldalú kapcsolatok és a meglévő regionális fórumok mellett – a gázkoordinációs csoportra támaszkodhatnának, szükség esetén az ipari minisztériumok képviselőit is bevonva a folyamatokba. A Bizottság a meglévő fórumokkal is konzultálhat, például a Tanács magas szintű versenyképességi és növekedési munkacsoportjával vagy a Bizottság által irányított uniós ipari fórummal.

Minden tagállamnak először független elemzést kell készítenie a nemzeti ipari környezetről és annak kritikusságáról – az ipari érdekelt felek és a szociális partnerek közvetlen bevonásával –, majd ennek alapján a fent említett struktúrákat használva azonosítania kell a többi olyan tagállammal való lehetséges kritikus kapcsolódási pontokat, ahol az ellátás biztosított.

Ebben az összefüggésben a kiemelt ágazatoknak a fent említett társadalmi fontosságra vonatkozó kritérium alkalmazásával történő meghatározását követően és a gazdasági tevékenység lehető legzökkenőmentesebb folytonosságának fenntartása érdekében a tagállamok közösen folytathatják a határokon átnyúló értékláncok feltérképezését, és ellenőrizhetik a konkrét ellátási zavarok kockázatát. A tagállamok prioritási listájának további finomításához ezért a határokon átnyúló jelentőség feltárása szolgáltat alapot. Ez nagy erőfeszítéssel járhat, különösen a bonyolult gázfogyasztó ökoszisztémákkal rendelkező és a nemzetközi értékláncokban jelentős szerepet vállaló nagyobb tagállamok esetében. A Bizottság készen áll támogatni ezt a gyakorlatot.

3.    Irányítás és a válságokra való reagálás szakaszai 

Az alábbi szakaszok azt mutatják, hogy a gázellátás biztonságáról szóló rendelet hatályos rendelkezései és e terv új intézkedései hogyan valósítják meg a keresletoldali válaszok uniós szintű koordinációját.

1. szakasz: Gázmegtakarítás a téli ellátásbiztonságért – előzetes uniós riasztás

Mikor: A „Gázmegtakarítás a téli ellátásbiztonságért ” című dokumentumban javasolt, a gáz iránti kereslet összehangolt csökkentésére irányuló intézkedésekről szóló rendelet elfogadása. Kiváltó ok: A „Gázmegtakarítás a téli ellátásbiztonságért” című közleményt és ezt az európai keresletcsökkentési tervet kísérő, a gáz iránti kereslet összehangolt csökkentésére irányuló intézkedésekről szóló rendelet elfogadása. Uniós szinten: ·A gázkereslet 15 %-os csökkentésére irányuló lehető legmesszemenőbb erőfeszítések valamennyi tagállamban. ·A nyomon követés és a kölcsönös információcsere megerősítése, különösen az egységes piac védelme érdekében. ·Megerősített irányítási és koordinációs mechanizmusok. ·Közös/regionális aukciók lehetőségének feltárása. Tagállami szinten: ·A földgáz alternatíváit biztosító intézkedések végrehajtásának felgyorsítása valamennyi ágazatban, különösen a tiszta energiaforrások tekintetében. ·A fogyasztás csökkentését célzó önkéntes aukciók vagy pályáztatások. ·A megszakítható szerződések előmozdítása és adott esetben aktiválása. ·Az iparral és a villamos energiával kapcsolatos tüzelőanyag-váltási intézkedések végrehajtása. ·A földgázellátás biztonságára vonatkozó nemzeti veszélyhelyzeti tervek aktualizálása és közlése a gázkoordinációs csoporttal. ·A középületek fűtési és hűtési hőmérsékletének korlátozására vonatkozó kötelezettség, kivéve, ha ez technikailag nem megvalósítható. ·A nemzeti földgázellátás-biztonsági veszélyhelyzeti tervek riasztási szintje által biztosított egyéb keresletoldali intézkedések aktiválása. ·A nem kritikus gáztüzelésű erőművek gázfogyasztásának csökkentésére irányuló intézkedések. Gazdasági hatás: A kockázatmentes lehetőségek kimerítése, a keresletcsökkentés aukció útján történő ellentételezése, valamint szükség esetén a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások támogatása esetén az államháztartásra gyakorolt hatás. Az állami beavatkozás szükségessége. A gázkoordinációs csoport szerepe: Az ipari megfontolásokra kiterjesztett megerősített nyomon követés – beleértve a kereslet csökkentését is –, az intézkedések részleteit meghatározó bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása.

2. szakasz: Uniós riasztás

Mikor: Uniós riasztási nyilatkozat Kiváltó ok: A gáz iránti kereslet összehangolt csökkentésére irányuló intézkedésekről szóló rendeletjavaslat 4. cikke szerint, amennyiben a súlyos gázellátási hiány jelentős kockázata az uniós gázellátási helyzet jelentős romlását eredményezi. Eszközök: Uniós szinten: ·A kereslet 15 %-os kötelező csökkentése. ·A nyomon követés és a kölcsönös információcsere megerősítése, különösen az egységes piac védelme érdekében. ·A napi nyomon követés és tájékoztatás megerősítése a tagállamoktól a Bizottság felé. Tagállami szinten: ·A fogyasztás csökkentését célzó önkéntes aukciók vagy pályáztatások. ·A földgázellátás biztonságára vonatkozó nemzeti veszélyhelyzeti tervek aktualizálása. ·A megszakítható szerződések előmozdítása és szükség esetén aktiválása. ·Az iparral és a villamos energiával kapcsolatos tüzelőanyag-váltási intézkedések végrehajtása. ·A középületek fűtési és hűtési hőmérsékletének korlátozására vonatkozó kötelezettség, kivéve, ha ez technikailag nem megvalósítható. ·A nemzeti földgázellátás-biztonsági veszélyhelyzeti tervek riasztási szintje által biztosított egyéb keresletoldali intézkedések aktiválása. ·A nem kritikus gáztüzelésű erőművek gázfogyasztásának csökkentésére irányuló intézkedések. ·A keresletcsökkentés kritikus ágazatokra gyakorolt hatásának nyomon követése az egész EU-ban, a tagállamok közötti információcsere. Gazdasági hatás: Az orosz gázszállítások alternatíváiba történő beruházások támogatása, az esetleges negatív hatások enyhítése zavarok esetén (ideértve a foglalkoztatásra és az elosztásra gyakorolt hatásokat), az állami támogatás valószínűsíthető igénye, valamint az EU beavatkozása elsősorban, de nem kizárólagosan piaci eszközökkel. A Bizottság szerepe: A gázkoordinációs csoporton keresztül – adott esetben ipari szakértőkkel együttműködve – a szükséges keresletcsökkentés nyomon követése valamennyi tagállamban és ágazatonként. A szolidaritási megközelítés érvényesítése és szükség szerint az erőfeszítések koordinálása. A gázkoordinációs csoport szerepe: A gázkoordinációs csoport a korlátozással, a rendelkezésre álló intézkedésekkel és a keresletcsökkentésnek a kritikus ágazatokra, többek között az iparra gyakorolt hatásával kapcsolatos, határokon átnyúló információcsere fórumaként szolgál a keresletcsökkentéssel kapcsolatos magasabb szintű döntéshozatal megkönnyítése érdekében.

3. szakasz: Az uniós/regionális vészhelyzeti intézkedések uniós koordinációja

Mikor: Egy vagy több nemzeti veszélyhelyzetet kihirdető tagállam kérésére (a földgázellátás biztonságáról szóló rendelet 12. cikke), amennyiben a piaci eszközökkel már nem biztosítható az ellátás. Kiváltó okok: ·Az ellátás biztonságáról szóló rendelet értelmében regionális vagy uniós veszélyhelyzet. ·A Bizottság a tagállamok kérésére uniós vagy regionális veszélyhelyzetet hirdethet ki a konkrétan érintett földrajzi régiók tekintetében. ·Amennyiben a megkeresés legalább két olyan illetékes hatóságtól érkezik, amelyek nemzeti szinten riasztást adtak ki, a Bizottságnak adott esetben uniós vagy regionális veszélyhelyzetet kell kihirdetnie. A Bizottság eszközei és szerepe: A földgázellátás biztonságáról szóló rendelet 12. cikke értelmében a Bizottság: ·biztosítja az információcserét, ·biztosítja a tagállami és a regionális szinten hozott intézkedéseknek az uniós szintű intézkedésekhez viszonyított következetességét és hatékonyságát, ·koordinálja a harmadik országokat érintő intézkedéseket, ·szükség esetén válságkezelő csoportot hív össze, amely az érintett tagállamok által kijelölt válságkezelőkből áll, ·a földgázellátás biztonságára vonatkozó nemzeti veszélyhelyzeti tervek részletesebben is meghatározzák a tagállam egyes válságszintekkel kapcsolatban tervezett intézkedéseit, például a gáz stratégiai tárolásból való kivonását és rendelkezésre bocsátását.

(1)

A Bizottság értékelése szempontjából a következő elemek relevánsak: 1. versenyképes és átlátható eljárás alkalmazása, 2. a határokon átnyúló korlátozások hiánya, 3. a jövőbeli keresletcsökkenés ellentételezésének korlátozása, valamint 4. az összesített gázfogyasztás csökkenése, minek köszönhetően több gázt lehet a tárolókban tárolni, és megelőzhető a kereslet átrendeződése a piaci résztvevőkről a nem résztvevőkre.

(2)

A Bizottság szolgálatai készen állnak arra, hogy informális iránymutatást nyújtsanak az ilyen együttműködést mérlegelő vállalatoknak, amennyiben bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy tervezett együttműködésük bizonyos elemei megfelelnek-e az uniós versenyszabályoknak.

(3)

   SmartEN.

(4)

    https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52022DC0240&from=HU  

(5)

   Murakoshi et al.: Analysis of behaviour change due to electricity crisis: Japanese household electricity consumer behaviour since the earthquake (A villamosenergia-válság miatti magatartásbeli változás elemzése: a japán háztartási villamosenergia-fogyasztók szokásai a földrengés óta), 2013. Costa: Can Rationing Affect Long Run Behavior? Evidence from Brazil (Hatással lehet-e a jegyrendszer a hosszú távú magatartásra? Brazíliából származó bizonyítékok), 2012. Lásd még: Bertoldi: Policies for energy conservation and sufficiency: Review of existing policies and recommendations for new and effective policies in OECD countries (Az energiatakarékosságra és az energetikai önellátásra vonatkozó politikák: Az OECD-országokban az új és hatékony politikákra vonatkozó meglévő politikák és ajánlások felülvizsgálata), 2022 (https://doi.org/10.1016/j.enbuild.2022.112075).