EURÓPAI BIZOTTSÁG
Strasbourg, 2022.1.18.
COM(2022) 17 final
2022/0008(NLE)
Javaslat
A TANÁCS AJÁNLÁSA
a hatékony európai felsőoktatási együttműködéshez szükséges kapcsolatok kiépítéséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
{SWD(2022) 6}
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Strasbourg, 2022.1.18.
COM(2022) 17 final
2022/0008(NLE)
Javaslat
A TANÁCS AJÁNLÁSA
a hatékony európai felsőoktatási együttműködéshez szükséges kapcsolatok kiépítéséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
{SWD(2022) 6}
INDOKOLÁS
1.A JAVASLAT HÁTTERE
•A javaslat indokai és céljai
Az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósítása egy olyan európai tanulási tér létrehozását jelenti, amelyből minden hallgatónak, felsőoktatási szakembernek és az oktatásban dolgozó minden egyéb személynek előnye származik, mivel ezáltal az egész EU-ban szabadon mozoghatnak a tanulás és a munkavégzés céljából. Ehhez az európai felsőoktatási intézmények számára biztosítani kell a szorosabb és mélyebb együttműködés lehetőségét. Az Európai Kutatási Térség további megvalósítása magában foglalja a kutatók mobilitásának és a tudás áramlásának a megerősítését, a kutatásba és az innovációba történő beruházások ösztönzését, valamint a felsőoktatási intézmények közötti, továbbá a vállalkozásokkal és az ökoszisztémájukban működő egyéb kutatási és innovációs szereplőkkel való transznacionális együttműködés fokozását. A transznacionális együttműködés erősíti az európai felsőoktatás inkluzivitását, kiválóságát, sokszínűségét, vonzerejét és globális versenyképességét. Hozzájárul az egyenlőséghez és a megkülönböztetésmentességhez, az éghajlatváltozással, a digitális átalakulással és az elöregedő társadalommal kapcsolatos európai kihívások megoldásához, a tanulók megfelelő készségekkel és tudással való felvértezéséhez, valamint a reziliencia javításához és a helyreállítás elősegítéséhez. Megerősíti a felsőoktatási intézmények szerepét a globális színtéren, és Európát a globális kihívások hatékony és eredményes megoldásának éllovasává, az egész világ számára követendő példává, valamint a hallgatók, az oktatók és a kutatók számára vonzó célponttá teszi.
A jelenlegi kezdeményezés korábban elvégzett uniós szintű munkára épül. Az Európai Tanács azon 2017. évi következtetéseinek 1 folytatásaként, amelyek felszólították a tagállamokat, a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy folytassák az EU felsőoktatási intézményei közötti stratégiai partnerségek megerősítésére irányuló munkát, a Bizottság 2019-ben az Erasmus+ program keretében elindította az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezés keretében létrejött 41 szövetség kísérleti projektjét, amelyet a Horizont 2020 program kutatási és innovációs dimenziója egészített ki. Ez az első két pályázati felhívás keretében egész Európából kiválasztott több mint 280 különböző felsőoktatási intézmény közötti hosszú távú strukturális, rendszerszintű és fenntartható együttműködés kipróbálására irányult. Az első tanulságok alapján a kísérleti projekt ígéretesnek tűnik, ugyanakkor számos kihívásra is rávilágított, például a közös transznacionális oktatási tevékenységek és programok valamennyi szinten történő megvalósításával kapcsolatos nehézségekre, ideértve az összeegyeztethetetlen követelményeket is, amelyek a közös diplomák – például a közös európai diploma – odaítélésének akadályát képezik, vagy a felsőoktatási intézmények szövetségei jogi státuszának a hiányát, ami megakadályozza az érintett intézményeket az erőforrások hatékony egyesítésében, az infrastruktúra megosztásában és a technológiatranszferben. A hatékony európai felsőoktatási együttműködéshez szükséges kapcsolatok kiépítéséről szóló jelen tanácsi ajánlás az első lépését jelenti az említett kihívások kezelésének, és annak biztosítására irányul, hogy valamennyi európai felsőoktatási intézmény, valamint azok tanulói, dolgozói és kutatói is élvezhessék az egyszerűsített transznacionális együttműködésből származó előnyöket.
Ez a tanácsi ajánlás a Bizottság 2022. évi munkaprogramjában „Az európai életmód előmozdítása” fő cél keretében bejelentett „felsőoktatási csomag” részét képezi az európai egyetemi stratégiáról szóló bizottsági közleménnyel együtt. Míg a stratégia a felsőoktatási ágazat Európa-szerte történő átalakításának az elképzelését fogalmazza meg, az ajánlás a szorosabb, fenntarthatóbb és hatékonyabb transznacionális együttműködéshez vezető fokozatos megközelítés első lépését jelenti. A stratégia és az ajánlás bővíti az innovatív transznacionális együttműködés lehetőségeit a felsőoktatási ágazatban, mivel a szorosabb együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU megszilárdítsa globális szerepét. Ezért szorosabb együttműködés révén egyesíteni kell az érintett szereplők erőit.
(1)Milyen strukturális és működési kérdésekre kell választ adnia a javasolt tanácsi ajánlásnak a szorosabb transznacionális együttműködés lehetővé tétele érdekében?
Ha a felsőoktatási intézmények szövetségei jogi státusszal rendelkeznének, az megkönnyítené a közös erőforrásokhoz – például a pénzügyi, emberi, digitális és fizikai erőforrásokhoz, valamint a szolgáltatásokhoz – való hozzáférést, valamint azok megosztását és egyesítését. Az említett jogi státusz hiánya megnehezíti a felsőoktatási intézmények számára az együttműködés mélyebb szintjének elérését, és korlátozza versenyképességüket.
A közös transznacionális oktatási tevékenységek és programok megvalósítására vonatkozó összeegyeztethetetlen követelmények – például az osztályozás és a kreditkiosztás eltérései – akadályozzák a közös oklevelek kiadását, akkor is, ha követik az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszert (ECTS-t); a tantárgyanként eltérő minimális vagy maximális ECTS-krediteket meghatározó tantervek, valamint az intézményi autonómia eltérő formái is hátráltatják a közös oklevelek kiadását. Az említett jogi és adminisztratív kihívások leküzdése elengedhetetlen az ambiciózus és szorosabb transznacionális együttműködés támogatásához. Hatalmas előrelépést jelentene a közös európai diploma valamennyi szintre (az alapképzésre, a mesterképzésre, a doktori képzésre és az egész életen át tartó tanulás lehetőségeire) kiterjedő létrehozásához vezető fokozatos megközelítés tekintetében.
A tanulók számára elérhető, közös transznacionális programokba integrált mobilitási lehetőségek számát az iránymutatásoknak, a digitalizálásnak és a folyamatok egyszerűsítésének a hiánya korlátozza. Az európai diákigazolványra vonatkozó kezdeményezés megkönnyíti a hallgatók számára, hogy több intézményben tanuljanak, illetve képezzék magukat. A tudományos dolgozók, a kutatók és a szakemberek mobilitását nem értékelik kellőképpen a szakmai előmenetelük során.
Az intézményesített transznacionális együttműködéshez szükséges fenntartható és hosszú távú finanszírozás hiánya akadályozza az intézmények fejlődését és a küldetéseikkel kapcsolatos mélyreható átalakulásukat. A kitűzött célok elérése érdekében egy hosszabb távú szemlélet alkalmazása jobb lehetőségeket biztosítana a kapacitásépítésre és a fenntartható szövetségek kialakítására. Ezt megkönnyítheti egy olyan jogi státusz létrehozása, amely lehetővé teszi a szövetségek számára a források egyesítését, valamint a regionális, nemzeti és európai finanszírozási eszközök és lehetőségek közötti szinergiák előmozdítását.
Azokban az országokban, amelyekben a külső minőségbiztosítás és akkreditáció elsősorban programalapú, a közös programok minőségbiztosítására vonatkozó európai megközelítés még mindig nem valósul meg megfelelően, ami a rövid képzési idejű programok szintjén, valamint alap-, mester- és doktori szinten akadályozza a közös oktatási programok létrehozását és akkreditációját. Következésképpen előfordulhat, hogy a közös programokra vonatkozóan eltérő külső minőségbiztosítási eljárásokat alkalmaznak az érintett országokban, valamint olyan eltérő nemzeti szabályokat, amelyek adminisztratív terhet jelentenek, és akadályozzák az innovatív interdiszciplináris pedagógiai módszerek különböző országokban történő alkalmazását. Az intézményi szintű külső minőségbiztosítást alkalmazó országok azonban könnyebben hozhatnak létre közös transznacionális programokat.
Akadályozza az európai (virtuális) egyetemközi kampuszok és a közös digitális vagy vegyes tevékenységekre szolgáló platformok létrehozását, hogy az EU felsőoktatási intézményeinek digitális infrastruktúrái nem átjárhatók. A probléma gyökerei abban rejlenek, hogy az egyes felsőoktatási intézmények számára a szóban forgó digitális infrastruktúra kialakítása, valamint az ahhoz való hozzáférés céljából rendelkezésre álló kapacitások és források egyenlőtlenek, ami korlátozza az online együttműködésen alapuló tanulás és oktatás lehetőségét. A megoldás az lenne, ha az érdekelt felek törekednének a közös, interoperábilis digitális infrastruktúra és megoldások megvalósítására, amit elősegítene, ha az intézmények kölcsönösen hozzáférést biztosítanának az infrastruktúrájukhoz, a szolgáltatásaikhoz és a képzéseikhez, amelyek mindenki számára elérhetők lennének 2 .
A csupán egy-egy tudományterület értékelésére vonatkozó nemzeti jogszabályi keretek akadályozzák az interdiszciplináris modulok kidolgozását, különösen a transznacionális közös diplomák kialakításakor. Mivel az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezés keretében létrejött szövetségek egyik fontos célkitűzése, hogy a társadalmi kihívások interdiszciplináris megközelítéseken keresztül történő kezelése érdekében kihívásorientált megközelítéseket alkalmazzanak, a nemzeti keretek gyakran akadályozzák a szövetségeket abban, hogy ennek megfelelően haladjanak előre.
Azok az irányítási rendszerek, amelyek a hallgatókat és a dolgozókat bevonják a tanulási és a munkakörnyezetüket érintő döntésekbe, lehetővé teszik a szoros és ambiciózus transznacionális együttműködést, és elősegítik, hogy a felsőoktatás érdemben hozzájáruljon az ökoszisztémák fejlesztéséhez és fenntarthatóságához. A transznacionális szövetségek működtetésére szolgáló intézményi irányítási struktúrák és vezetési módszerek szempontjából előnyös lenne a tanulók, a tudományos dolgozók, a kutatók és a szakemberek aktívabb bevonása annak érdekében, hogy a lehető legjobban kielégítsék az igényeiket, valamint hogy a transznacionális együttműködés során kialakított innovatív gyakorlatok elterjedhessenek az intézményen belül. Jelenleg ezek a struktúrák sokszor nem tükrözik a társadalom szerkezetét, valamint a tapasztalatok és elképzelések sokszínűségét.
Az európai életmód közös értékei nélkülözhetetlen alapját képezik a transznacionális együttműködésnek, amelyen a minőségi tanulás, oktatás és kutatás fejlesztése alapul. A transznacionális együttműködés erősíti a tudományos kultúrát, és hozzájárul a demokratikus társadalmak megerősítéséhez. Ezzel szemben ha nem tartjuk tiszteletben az alapvető értékeket, az aláássa a tanulást, az oktatást és a kutatást, ami meggyengíti a mélyreható transznacionális együttműködést. Ha nem rendelkeznek megfelelő autonómiával, az korlátozza a felsőoktatási intézmények arra vonatkozó lehetőségeit, hogy transznacionális megállapodásokat kössenek, illetve hogy a megállapodások végrehajtása során méltányosan együttműködjenek a partnereikkel, hogy társfinanszírozást nyújtsanak, és hogy biztosítsák a megfelelő személyi állományt. Ezért az irányítási és igazgatási kérdésekkel kapcsolatos autonómia a hatékony transznacionális együttműködés alapvető feltétele.
(2)A javasolt tanácsi ajánlás célkitűzései
A kihívásokkal teli és rendkívül versengő globális környezetben az erők egyesítése erősebbé teszi az európai felsőoktatási ágazatot, és megszilárdítja annak globális vonzerejét és versenyképességét. Ahhoz, hogy Európa meg tudjon birkózni a közös kihívásokkal – különösen a digitális és a zöld átállással –, több transznacionális együttműködésre van szükség, amelyek segítenek kiaknázni a rendelkezésre álló erőforrásokban rejlő lehetőségeket, és amelyekbe különböző típusú, egymást kiegészítő oktatási és kutatási kapacitással és erősségekkel rendelkező felsőoktatási intézményeket kell bevonni. Az összetett, többdimenziós kihívások leküzdésére szolgáló megbízható megoldások kidolgozása valamennyi szinten sok időt és erőfeszítést igényel. Ez a tanácsi ajánlás az első lépést jelenti a mélyebb és ambiciózusabb európai intézményi transznacionális együttműködést akadályozó strukturális és működési problémák kezelése terén, lehetővé téve az egyesülési szabadság akadálytalan megvalósítását. A felsőoktatási intézmények szövetségeinek jogi státusza lehetővé teszi az érintett intézmények számára, hogy egyesítsék erőforrásaikat, kapacitásaikat és erősségeiket; a közös európai diploma a hallgatók által megszerzett felsőoktatási képesítéssel összefüggésben elismeri a transznacionális tapasztalatok értékét, és csökkenti a közös programok megvalósításával kapcsolatos bürokráciát; a 2024 közepéig az európai felsőoktatási intézmények valamennyi mobilitásban részt vevő hallgatója tekintetében megvalósítandó európai diákigazolványra vonatkozó kezdeményezés általános alkalmazása pedig minden szinten elő fogja mozdítani a mobilitást. Ezek az innovatív megoldások egymással szinergiában fognak működni, várhatóan valódi európai identitást fognak kialakítani, magasabb szintre emelik majd a transznacionális együttműködést, és erősítik az európai összetartozás érzését. A rendszerszerűbb, strukturáltabb és fenntarthatóbb intézményi szintű transznacionális együttműködés érdekében megvalósított kapcsolatépítés felgyorsítja a felsőoktatási intézmények átalakulását az oktatással, a kutatással, az innovációval és a társadalom szolgálatával kapcsolatos valamennyi feladattal kapcsolatban, valamint segíthet az európai és a globális kihívások kezelésében.
•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel
A Bizottság európai egyetemi stratégiáról szóló közleménye 3 valódi európai dimenziót igyekszik létrehozni a felsőoktatásban és a kutatásban. Az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósításáról szóló bizottsági közlemény 4 „az európai felsőoktatási intézmények közötti zökkenőmentes és ambiciózus transznacionális együttműködést lehetővé tévő határokon átnyúló szakpolitikai keret” létrehozását szorgalmazza. Az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről (2021–2030) szóló tanácsi állásfoglalás 5 „szorosabb és mélyebb együttműködés[t szorgalmaz] […], ami lehetővé teszi majd a felsőoktatási intézmények szövetségei – például az »Európai Egyetemek« kezdeményezés résztvevői – számára, hogy erősségeiket kamatoztassák, és közösen kiaknázzák a felsőoktatás átalakító erejét”. Az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezésről szóló tanácsi következtetések 6 felszólították a tagállamokat, hogy működjenek együtt az összehangoltabb felsőoktatási rendszerek előtt álló akadályok azonosítása és felszámolása érdekében. Az európai felsőoktatási térségről szóló római miniszteri közlemény 7 kötelezettséget vállal a szorosabb együttműködés elősegítésére és fokozására. A felsőfokú és a felső középfokú képesítések, valamint a külföldi tanulmányi időszakok eredményei automatikus kölcsönös elismerésének ösztönzéséről szóló tanácsi ajánlás 8 a tagállamok közötti együttműködés előmozdítására szólít fel. Az „Új EKT a kutatás és az innováció szolgálatában” című bizottsági közlemény 9 megállapítja, hogy a közös K+I stratégiák kidolgozása, valamint a kapacitások és az erőforrások megosztása lehetővé teszi az európai felsőoktatási ágazat számára, hogy megoldásokkal szolgáljon az Európa előtt álló kihívásokra. Az európai kutatási és innovációs paktumról szóló tanácsi ajánlás 10 támogatja az Európai Kutatási Térség és az európai felsőoktatási térség közötti együttműködést és szinergiákat. A kutatás és az innováció globális megközelítéséről szóló bizottsági közlemény 11 soha nem látott mértékű, határokon átnyúló együttműködésre ösztönöz a zöld és digitális átállást szolgáló innovatív megoldások kidolgozása érdekében. A szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv 12 célja „a felsőoktatási intézményekben rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása a fenntartható, inkluzív, zöld és digitális átállást célzó helyreállítás érdekében”, amit az európai készségfejlesztési program 13 is támogat.
•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival
Ez a tanácsi ajánlás ösztönzi a hatékony transznacionális együttműködést, és lehetővé teszi a felsőoktatási intézmények számára, hogy kiemelt szerepet töltsenek be a zöld megállapodás, a digitális évtized, a fenntartható növekedés és a helyreállítás megvalósításában, valamint Európa világban elfoglalt pozíciójának a megerősítésében.
2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG
•Jogalap
A javasolt tanácsi ajánlás az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 14 165. és 166. cikkén alapul. Az EUMSZ 165. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy „az Unió a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és szükség esetén tevékenységük támogatásával és kiegészítésével hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét”. Az EUMSZ 165. cikkének (2) bekezdése ezenkívül megállapítja, hogy az oktatás terén az Unió fellépésének célja „az európai dimenzió fejlesztése az oktatásban”, „az oktatási intézmények közötti együttműködés előmozdítása”, valamint „a diákok és a tanárok mobilitásának ösztönzése, többek között az oklevelek és résztanulmányok tanulmányi célú elismerésének ösztönzésével”. Az EUMSZ 166. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy az Unió szakképzési politikát folytat. Az EUMSZ 166. cikkének (2) bekezdése megemlíti, hogy az Unió fellépésének célja „az oktatási vagy szakképző intézmények és a vállalkozások közötti együttműködés ösztönzése a képzés területén”. Ez a javaslat teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamok oktatási és képzési rendszerek megszervezésével kapcsolatos hatáskörét (ideértve az oktatás tartalmát, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségét is), figyelemmel az EU kiegészítő és támogató szerepére, valamint az e rendszerekkel kapcsolatos európai együttműködés önkéntes jellegére. A kezdeményezés a kutatás területén alkalmazandó megosztott felelősségnek is megfelel. A kezdeményezés nem javasolja az Unió szabályozási jogkörének kibővítését, és nem javasol a tagállamokra kötelező érvényű kötelezettségvállalásokat; a tagállamok nemzeti körülményeiknek megfelelően eldönthetik, hogy hogyan valósítják meg ezt a tanácsi ajánlást.
•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)
Ez a javaslat összhangban van az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkének (3) bekezdésében meghatározott szubszidiaritás elvével. A javaslat célja, hogy a felsőoktatási ágazatban támogassa és megerősítse a transznacionális együttműködést, miközben teljes mértékben tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét, mivel biztosítja, hogy a tagállamok önálló jogalkotási döntéseket hozhassanak, és a felsőoktatási intézmények közötti szorosabb együttműködés előmozdítását célzó intézkedéseket hajthassanak végre. A tagállamoknak az oktatás és a tanulás tervezésével, szervezésével és tartalmával kapcsolatos jogszabályokra vonatkozó hatáskörétől függetlenül a transznacionális együttműködéssel kapcsolatos kérdések természetüknél fogva jobban kezelhetők uniós szinten. Tekintettel a jellegükre, a nagyságrendjükre és a hatásukra, a javasolt intézkedések jobban megvalósíthatók uniós szintű együttes fellépéssel.
•Arányosság
Ez a javaslat összhangban van az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkének (4) bekezdésében meghatározott arányosság elvével. A javasolt tanácsi ajánlás sem tartalmilag, sem formailag nem lépi túl a benne foglalt célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket. A javasolt intézkedések arányosak a kitűzött célokkal, mivel tiszteletben tartják a tagállamok gyakorlatait és a rendszereik sokszínűségét. A tagállamok kötelezettségvállalásai önkéntes jellegűek, és minden tagállam szabadon dönthet arról, hogy milyen megközelítést alkalmaz a kötelezettségvállalások végrehajtása érdekben. Ezenkívül ez a kezdeményezés végrehajtja az EUMSZ-t, amely rögzíti, hogy „az Unió a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével […] hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez” (165. cikk (1) bekezdés). Az uniós szintű fellépés hozzáadott értéke abban áll, hogy megkönnyíti és előmozdítja a különböző tagállamok felsőoktatási intézményei közötti szorosabb transznacionális együttműködést, hogy az egész EU-ban javítja a felsőoktatási ágazat működését, valamint hogy világszerte növeli annak vonzerejét és versenyképességét.
•A jogi aktus típusának megválasztása
Az EUMSZ 165. cikkének (4) bekezdése és 166. cikkének (4) bekezdése rögzíti, hogy a fent említett célok elérése érdekében a Tanács a Bizottság javaslata alapján ajánlásokat fogadhat el. A tanácsi ajánlás megfelelő eszköz az oktatás és a képzés területén, ahol az Unió támogató hatáskörrel rendelkezik. A tanácsi ajánlás ezen a területen az uniós fellépés gyakran alkalmazott eszköze. Mint jogi eszköz a tanácsi ajánlás jelzi a tagállamoknak az ajánlásban foglalt intézkedések melletti elkötelezettségét, és erős politikai alapot biztosít az e területen folytatott együttműködéshez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamok hatáskörét.
3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI
•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk
Az elmúlt években számos konzultációs tevékenységre került sor a felsőoktatás átalakításáról, az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezésről, valamint az európai oktatási térségről, illetve az Európai Kutatási Térségről szóló közleményekről. Tekintettel e korábbi konzultációk széleskörűségére és kiterjedt jellegére, az érdekelt felekkel való folyamatos kapcsolattartásra, valamint a „konzultációs fáradtság” elkerülésének szükségességére, a jelen tanácsi ajánlás céljából a tagállamokkal, az érdekelt felekkel (például az egyetemi ernyőszervezetekkel, a hallgatói szervezetekkel, a rektori konferenciákkal, a felsőoktatási szociális partnerekkel és a hatóságokkal) és az európai egyetemi szövetségekkel folytatott célzott konzultációk révén további konkrét észrevételek összegyűjtésére került sor; a következő konzultációkról van szó: a felsőoktatási közösséggel folytatott 4 magas szintű, célzott online konzultáció a felsőoktatás átalakításáról és a transznacionális együttműködésről, amelyre 2020 júliusában és szeptemberében, valamint 2021 áprilisában és júniusában került sor Szhinász alelnök és Gabriel biztos vezetésével; a felsőoktatásért felelős főigazgatók 2020 novemberében, valamint 2021 áprilisában és szeptemberében megtartott találkozói az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezés keretében létrejött szövetségekről, a bennük rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásával kapcsolatos kihívásokról, valamint arról, hogy milyen fontos a felsőoktatási ágazat, a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés e kihívások kezeléséhez, a bolognai folyamat meglévő átláthatósági eszközeinek végrehajtására építve. A 2020. november 4-i közös rendezvényen a felsőoktatásért felelős főigazgatókkal és az európai egyetemek rektoraival folytatott konzultációkra került sor. Az európai egyetemi szövetségek koordinátoraival és hallgatói képviselőivel megtartott különféle folyamatos kétoldalú és közös konzultációs találkozókon körvonalazódtak a felsőoktatás átalakításával és a transznacionális együttműködéssel kapcsolatos igények és tanulságok, valamint sor került a tagállamok képviselőiből, az európai egyetemek koordinátoraiból és az érdekelt felekből álló ad hoc szakértői csoporttal tartott 5 találkozóra is. 2021 júliusában sor került e három csoport közös ülésére. 2021 júliusában magas szintű célzott konzultációs találkozókra került sor a Régiók Bizottságának és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a tagjaival. 2021 szeptemberében az egyetemi és a hallgatói hálózatokkal került sor találkozóra.
•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása
A javaslat a következő témákról szóló jelentéseken és tanulmányokon is alapul: nemzeti tandíj- és tanulmányi támogatási rendszerek az európai felsőoktatásban; a felvételi rendszerek felsőoktatási eredményekre gyakorolt hatása; a közös oklevelek Erasmus Mundus keretében történő alkalmazása; a bolognai folyamat végrehajtása; a tudományos dolgozók nemzetköziesítése; a közös programok minőségbiztosítására vonatkozó európai megközelítés nemzeti alkalmazása; az Erasmus+ program felsőoktatásra gyakorolt hatása; az európai felsőoktatás korszerűsítése; a külföldi képesítések elismerése a Covid19-világjárvány alatt; a transznacionális együttműködési partnerségek előnyei és költségei a felsőoktatásban; az OECD és az Európa Tanács jelentései és tanulmányai; a fontosabb érdekelt felek, így például a következők által elkészített jelentések, állásfoglalások és tanulmányok: az Európai Egyetemek Szövetsége, a Guild, az Európai Kutatóegyetemek Szövetsége (LERU), az Egyetemi Együttműködési Szövetség (ACA), Coimbra, az európai fővárosok egyetemeinek hálózata (UNICA) stb. Ezek az információk és más friss kutatási eredmények megtalálhatók a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumban.
•Hatásvizsgálat
Tekintve a tevékenységek tagállami kezdeményezéseket kiegészítő és önkéntes jellegét, valamint azok várható hatásainak terjedelmét, nem került sor hatásvizsgálat elvégzésére. A javaslat kidolgozásához célzott és korábbi tanulmányok, a tagállamokkal folytatott konzultációk, nyilvános konzultációk, valamint az érdekelt felekkel e célból folytatott konzultációk is szolgáltattak információkat.
•Alapvető jogok
A javasolt tanácsi ajánlás tiszteletben tartja az EU által biztosított alapvető jogokat. Támogatja az Európai Unió Alapjogi Chartája 15 által elismert alapelveket, különösen a Charta 14. cikkében meghatározott oktatáshoz való jogot és a személyes adatok védelméhez való jogot, amelyet a 8. cikk rögzít.
4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK
Bár a kezdeményezés az EU költségvetéséből nem igényel további forrásokat, az ajánlásban szereplő intézkedések uniós, nemzeti és regionális szintű finanszírozási forrásokat fognak mozgósítani.
5.EGYÉB KÉRDÉSEK
•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai
A végrehajtás támogatása érdekében a Bizottság arra tesz javaslatot, hogy a tagállamokkal együttműködve konkrét útmutatók, kézikönyvek és egyéb anyagok kerüljenek kidolgozásra, amelyeknek kutatási eredményeken, az egymástól való tanuláson és a bevált gyakorlatok azonosításán kell alapulniuk. A Bizottság javasolni fogja, hogy a tagállamok a lehető leghamarabb hajtsák végre az ajánlásban meghatározott alapelveket, és nyújtsanak be egy tervet, amelyben meghatározzák a nemzeti szinten meghozandó megfelelő intézkedéseket. A Bizottság a vonatkozó uniós nyomonkövetési és jelentéstételi rendszereken keresztül kíván jelentést tenni az ajánlás alkalmazásáról.
•A javaslat egyes rendelkezéseinek bemutatása
A tanácsi ajánlás olyan intézkedéseket javasol, amelyek meghozatalával a tagállamok előmozdíthatják a hatékonyabb és szorosabb transznacionális együttműködést, különösen a közös programok végrehajtásának megkönnyítése, valamint a felsőoktatási intézmények – például az európai egyetemek – szövetségeinek jogi státusza, a közös európai diploma, az európai diákigazolványra vonatkozó kezdeményezés és az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezés megvalósíthatóságának vizsgálata révén. Az ajánlás ismerteti az Európai Bizottság elkötelezettségét az iránt, hogy támogassa és kiegészítse a tagállamok e területen hozott intézkedéseit. Az ajánlást kísérő szolgálati munkadokumentum a javasolt tanácsi ajánlás alátámasztása érdekében ismerteti a legújabb kutatási eredményeket, valamint az európai érdekelt felek véleményét és tapasztalatait.
2022/0008 (NLE)
Javaslat
A TANÁCS AJÁNLÁSA
a hatékony európai felsőoktatási együttműködéshez szükséges kapcsolatok kiépítéséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
Tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 165. cikkének (4) bekezdésére és 166. cikkének (4) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
mivel:
(1)Az európai felsőoktatási ágazatban folytatott mélyebb és hatékonyabb transznacionális együttműködés elengedhetetlen az uniós értékek, identitás és demokrácia fenntartásához, az európai társadalom és gazdaság rezilienciájának megteremtéséhez, valamint a fenntartható jövő kialakításához. A zöld és a digitális átállással, valamint az elöregedő társadalommal kapcsolatos kihívások leküzdéséhez, valamint annak biztosításához, hogy Európa képes legyen növelni a technológia által vezérelt versenyképességét, Európának erős, egymással összekapcsolt felsőoktatási intézményekre van szüksége.
(2)Az olyan kapcsolatok kialakítása, amelyek lehetővé teszik a felsőoktatási intézmények számára, hogy intézményi szinten mélyebb, állandó és hatékony transznacionális együttműködést alakítsanak ki, hozzájárul ahhoz, hogy a felsőoktatási intézmények együttesen erősebbek legyenek, valamint hogy a hallgatókat, az élethosszig tanulókat és a kutatókat felkészítsék a globális jövőre. A felsőoktatási intézmények egész Európában gyorsan változó szakokkal és tanulási környezetekkel alkalmazkodnak a gyorsan változó világhoz, például a zöld és digitális kettős átállással kapcsolatban. Ez újfajta gondolkodásmódot és új struktúrákat igényel a hallgatók, a dolgozók és a kutatók tudományágakon és határokon átívelő együttműködése és mobilitása érdekében. Ez a digitális átállás által táplált új helyzet új, vonzó oktatási kínálattal, valamint a transznacionális együttműködés és a mobilitás új formáival és lehetőségeivel jár mind a személyes, mind az online oktatás terén; ezek a lehetőségek minden tanuló számára elérhetők – beleértve a kevesebb lehetőséggel rendelkező vagy a távoli területeken élő személyeket is –, és előmozdítják a tudományos dolgozók, a kutatók és szakemberek sokszínűségét.
(3)Az EU különböző felsőoktatási intézményei – így az egyetemek, a kutatóegyetemek, a főiskolák, az alkalmazott tudományokat oktató egyetemek, a felsőfokú szakképzési intézmények és a művészeti felsőoktatási intézmények – közötti szorosabb együttműködés az európai oktatási térség 16 és az Európai Kutatási Térség 17 egyik alapelve és lényegi eleme. A különböző, egymást kiegészítő intézmények közötti mélyebb transznacionális együttműködés támogatja a magas színvonalú oktatáshoz, képzéshez és kutatáshoz való méltányos hozzáférést, elősegíti az ismeretek előállítását és terjesztését, megkönnyíti a kapacitás és az infrastruktúra megosztását, valamint hozzájárul az érintett régiók és közösségek életképességéhez, ezáltal pedig segíti a hátrányok és a földrajzi egyenlőtlenségek leküzdését. A transznacionális együttműködés a felsőoktatási ágazatban mint a készségek és a tudás előmozdítójában rejlő lehetőségek maximális kiaknázásához is hozzájárul – például a digitális és a zöld kettős átállással kapcsolatban –, valamint elősegíti a szociális jogok európai pillérének a megvalósítását.
(4)Az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósításáról szóló bizottsági közlemény 18 szorgalmazza a zökkenőmentes és ambiciózus transznacionális együttműködést, a közös oklevelek kiadásának megkönnyítését, valamint azon lehetőség megvizsgálását, hogy az európai egyetemi szövetségek jogi státuszt kapjanak. Az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről (2021–2030) szóló tanácsi állásfoglalás 19 ösztönzi a mélyebb együttműködést, a tudás és az erőforrások egyesítését, valamint a hallgatók, a tudományos dolgozók és a kutatók részére elérhető mobilitási lehetőségek számának a növelését, többek között az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezés 20 és az európai diákigazolványra vonatkozó kezdeményezés 21 teljes körű megvalósítása révén. Az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezésről szóló következtetéseiben 22 a Tanács felszólította a tagállamokat, hogy számolják fel az összehangoltabb felsőoktatási rendszerek előtt álló akadályokat, és hogy vizsgálják meg a közös európai diplomák megvalósíthatóságát. Az „Új EKT a kutatás és az innováció szolgálatában” című bizottsági közlemény 23 és az európai kutatási és innovációs paktum 24 mélyebb együttműködésre szólít fel, és elismeri a felsőoktatás átalakításának az olyan kezdeményezésekben rejlő lehetőségeit, mint az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezés. Az európai készségfejlesztési program 25 szintén szorgalmazza a hatékony és mélyebb transznacionális együttműködés előtt álló akadályok felszámolását.
(5)Az európai felsőoktatási térségről szóló római miniszteri közlemény 26 és a felsőfokú és a felső középfokú képesítések, valamint a külföldi tanulmányi időszakok eredményei automatikus kölcsönös elismerésének ösztönzéséről szóló tanácsi ajánlás 27 a mélyebb transznacionális együttműködés előmozdítására és megkönnyítésére szólít fel. „Az európai oktatási térség: közös holisztikus megközelítés” című európai parlamenti állásfoglalás 28 hangsúlyozza, hogy több együttműködésre van szükség, és szorgalmazza az európai oktatási térség, az Európai Kutatási Térség és az európai felsőoktatási térség közötti szinergiák kihasználását.
(6)Az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezés keretében létrejött, az Erasmus+ program által támogatott és a kutatási és innovációs dimenzió tekintetében a Horizont 2020 által kiegészített 41 szövetség a meglévő egyedi intézményi stratégiákon, irányítási és együttműködési ökoszisztémákon túlmutató mélyebb transznacionális együttműködési modellek tesztelése során levont hasznos tanulságokkal szolgál. Ezek a szövetségek inspirációként szolgálhatnak a szélesebb felsőoktatási közösség számára azzal kapcsolatban, hogy hogyan mozdíthatók elő a rendszerszintű reformok az európai felsőoktatási és kutatási politikák hatékonyabb összehangolásának elősegítésével párhuzamosan.
(7)E tanácsi ajánlás alkalmazásában az „európai egyetemi szövetségek”, illetve az „európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezés keretében létrejött szövetségek” 29 kifejezés az Erasmus+ program keretében finanszírozott szövetségekre utal, amelyek adott esetben kiegészítő támogatásban részesülnek a Horizont Európa kutatási és innovációs programja keretében. A „felsőoktatási intézmények szövetségei” kifejezés minden egyéb együttműködési modellre utal. E tanácsi ajánlás célja, hogy az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezés keretében támogatott intézményeken túlmenően valamennyi európai felsőoktatási intézmény számára megkönnyítse a transznacionális együttműködést.
(8)Az ambiciózus felsőoktatási szövetségeknek előnyére válna egy olyan jogi státusz által biztosított jogbiztonság, amely lehetővé tenné számukra a pénzügyi, az emberi, a digitális és a fizikai erőforrások, valamint a szolgáltatások megosztását és a közös digitális vagy vegyes tevékenységeket támogató virtuális egyetemközi kampuszok és interoperábilis platformok működtetését. A zöld és digitális kettős átállás hatékony kezeléséhez kapcsolódó transznacionális együttműködés elmélyítése érdekében a nemzeti jogszabályoknak tovább kell könnyíteniük az interdiszciplináris modulok kidolgozását és a közös európai diplomák kialakítását. A rugalmas és inkluzív mobilitás koherensebb mobilitási kereteken keresztül történő érvényesítése és az európai diákigazolványra vonatkozó kezdeményezés alkalmazásának kiterjesztése növeli a tanulók, a tudományos dolgozók, a kutatók és az alkalmazottak lehetőségeit. A kapacitásépítéshez és a transznacionális együttműködéssel kapcsolatban kitűzött célok eléréséhez megfelelő hosszú távú, többéves finanszírozásra van szükség.
(9)A felsőoktatási intézmények közötti mélyebb együttműködés megvalósítása érdekében átfogó kihívásokat kell kezelni. A különböző szintű közös transznacionális oktatási tevékenységek és programok zökkenőmentes létrehozását, külső minőségbiztosítását és akkreditációját akadályozzák a külső minőségbiztosításban mutatkozó különbségek, továbbá a képesítések és a külföldi tanulmányi időszakok automatikus kölcsönös elismerésének, valamint a bolognai folyamat keretében tett kulcsfontosságú kötelezettségvállalásoknak az egyenlőtlen végrehajtása, ideértve a képzési struktúrákkal és az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) 30 alkalmazásával kapcsolatos különbségeket, valamint a virtuális és vegyes tanulás részleges elismerését. E problémák megoldása csökkentené az adminisztratív terheket, és elősegítené az innovatív interdiszciplináris pedagógiai módszerek különböző országokban történő megvalósítását.
(10)Az intézményi szintű európai transznacionális együttműködés jelentős mértékben hozzájárul a kiváló, inkluzív, versenyképes, fenntartható és vonzó felsőoktatási intézmények irányába történő mélyreható átalakuláshoz, és az említett intézmények valamennyi küldetését (oktatás, kutatás, innováció és a társadalom szolgálata) figyelembe veszi, továbbá a felsőoktatási ágazaton belül és azon kívül is előnyökkel jár a tudás Európája, a reziliencia és a demokrácia szempontjából, valamint tükrözi az európai életmódot és értékeket. A transznacionális együttműködést olyan koherens jogi kerettel kell elősegíteni, amely összehangolja az európai és a nemzeti jogalkotási intézkedéseket, a rendelkezésre álló európai kezdeményezések, aktusok és eszközök – mint például az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezés, a bolognai folyamat eszközei vagy az európai diákigazolványra vonatkozó kezdeményezés – hatékony végrehajtását, valamint az új eszközök, például a közös európai diplomák és a felsőoktatási szövetségek – például az európai egyetemek – jogi státuszának a létrehozásához vezető utat. A keret kialakításakor olyan fokozatos megközelítést kell alkalmazni, amely lehetővé teszi, hogy a felsőoktatási intézmények kapcsolatokat építsenek ki, és hatékonyabb határokon átnyúló együttműködéseket folytassanak, valamint hogy a felsőoktatási rendszerek összetartóbbá váljanak, ami az egész felsőoktatási közösség javát szolgálja, és értéket teremt a társadalom számára,
A KÖVETKEZŐKET AJÁNLJA A TAGÁLLAMOKNAK:
A szubszidiaritás elvének, az intézményi autonómiának és a tudományos élet szabadságnak a teljes körű figyelembevételével, a nemzeti körülményekkel összhangban és az összes érdekelt féllel szorosan együttműködve valósítsák meg a következőket:
1.Tegyék lehetővé a felsőoktatási intézmények számára, hogy a felsőoktatási intézmények – például az európai egyetemek – szövetségei tekintetében teszteljék egy jogi státusz létrehozásának a megvalósíthatóságát azzal a céllal, hogy az emberi, a technikai, az adat-, az oktatási, a kutatási és az innovációs kapacitások megosztása révén elősegítsék a mélyebb együttműködést. Tegyék lehetővé számukra a meglévő európai eszközök által biztosított lehetőségek kipróbálását. Ezzel összefüggésben tegyenek lépéseket az európai területi társulásról (ETT) szóló rendelet teljes körű alkalmazása 31 érdekében, annak kísérleti projektek formájában történő kipróbálása céljából, a 11a. pontban említettek szerint.
2.Ösztönözzék és könnyítsék meg a transznacionális együttműködésben részt vevő felsőoktatási intézmények számára a közös programok biztosítását és a közös oklevelek kiadását. Ezzel kapcsolatban a 12. pontban meghatározott előkészítő jellegű intézkedések eredményeire építve tegyék lehetővé a közös európai diplomák nemzeti szinten történő biztosítását és azoknak a nemzeti képesítési keretrendszerhez való kapcsolódását 32 .
3.Tegyék lehetővé a felsőoktatási intézmények számára, hogy innovatív közös transznacionális oktatási tevékenységeket fejlesszenek ki és hajtsanak végre, és hogy megfelelő megközelítéseket és intézkedéseket vezessenek be az alábbiakkal kapcsolatban:
a)a hallgatókra és az élethosszig tanulókra vonatkozó felvételi és beiratkozási feltételek;
b)az oktatás nyelvének a meghatározása;
c)az online tanulás aránya a teljes oktatási kínálaton belül; a közös oktatási tevékenységbe integrált hallgatói mobilitás (fizikai, virtuális tanulás vagy vegyes tanulás) aránya; és a szakmai gyakorlatok, a munkaalapú tanulási tevékenységek, valamint a kihívásorientált és interdiszciplináris megközelítések aránya és megszervezése;
d)rugalmas tanulási útvonalak, például a mikrotanúsítványokhoz vezető kisebb tanulási tapasztalatok beépítése;
e)a kreditelosztás és -átvitel szabályai, valamint az osztályozás átláthatósága – az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) 2015. évi használati útmutatója szerint – mint a transznacionális közös programok egyetlen alapja, további szabályok és korlátozások nélkül;
f)az európai felsőoktatási programok és/vagy intézmények külső minőségbiztosítására vonatkozó, a Külső Minőségbiztosítási Eredmények Adatbázisában (DEQAR) szereplő információk felhasználása a felsőoktatás minőségbiztosításának európai sztenderdjei és irányelvei (ESG) szerint, a további tanulmányok céljából történő automatikus kölcsönös elismerés 33 megvalósítása érdekében;
g)a korábbi tanulmányok átlátható és méltányos minőségi követelményeken alapuló elismerésének lehetővé tétele, a tanulók megfelelő értékelésének megszervezése, valamint a megfelelő kreditpontok megadása;
h)nagyobb rugalmasság biztosítása a közös oklevelek sablonjának a meghatározásában, így a közös transznacionális programok végrehajtása során a közös európai diplomára vonatkozó közös sablon használatával kapcsolatban is.
4.Támogassák a közös transznacionális képzésekbe integrált mobilitást.
a)Támogassák a felsőoktatási intézményeket abban, hogy a mobilitást (fizikai, virtuális tanulás, vegyes tanulás) valamennyi szinten szisztematikusabb és rugalmasabb módon építsék be a közös képzéseikbe annak érdekében, hogy a hallgatók, a tudományos dolgozók és a kutatók szélesebb köre élvezhesse az integrált felsőoktatási együttműködés dinamikájának előnyeit, és hogy elősegítsék a tehetségek kiegyensúlyozott cseréjét.
b)Az európai diákigazolványra vonatkozó kezdeményezés alkalmazásának kiterjesztése, különösen a többoldalú intézményközi megállapodások aláírásával kapcsolatos üzleti folyamatok egységesítése és digitalizálása révén ösztönözzék a mobilitás irányításának digitalizációját a felsőoktatási intézmények többoldalú partnerségein belül.
c)Törekedjenek a tanulási célú mobilitás koherensebb megközelítéseinek alkalmazására a felvételi rendszerek, a tanévek beosztása, a tandíjrendszerek, valamint a felsőoktatási intézményekhez a nyári/szünidei hónapok alatt történő hozzáférés tekintetében.
5.Vállaljanak kötelezettséget az európai egyetemi szövetségek tartós pénzügyi támogatására és a felsőoktatási intézmények közötti transznacionális együttműködés elmélyítésére.
a)Az Erasmus+ és a Horizont Európa program keretében nyújtott támogatás megduplázása érdekében lehetőség szerint mozgósítsák a regionális, nemzeti és uniós szinten rendelkezésre álló finanszírozási forrásokat 34 annak érdekében, hogy a felsőoktatási intézmények sikeresen részt vehessenek az európai egyetemi szövetségekben.
b)Támogassák a felsőoktatási intézményeket a szóban forgó szoros intézményi transznacionális együttműködésekben való részvétel és a vonatkozó pályázatok előkészítésében.
c)A felsőoktatási intézmények körében mozdítsák elő és fejlesszék a transznacionális együttműködés kultúráját, annak biztosításával, hogy a transznacionális együttműködés figyelembevételre kerüljön a nemzeti szakpolitikákban, a prioritások meghatározása során és a finanszírozási folyamatokban.
6.Támogassák és védelmezzék az intézményi autonómia alapelveit, amelyek a mélyebb transznacionális együttműködéssel kapcsolatos közös irányítási rendszerek létrehozásának az előfeltételei. Tegyék lehetővé az egyetemek számára, hogy a belső irányítási, pénzügyi, személyzeti és tudományos ügyeikben független döntéseket hozzanak, valamint hogy megvédjék a tudományos élet szabadságát. A tudományos dolgozókat és a hallgatókat érdemben vonják be az intézményükkel kapcsolatos döntéshozatalba.
7.A közös képzésekre és a közös oktatási ajánlatok európai egyetemek által kidolgozott egyéb formáira, valamint a hasonló intézményi transznacionális együttműködési modellekre vonatkozó külső minőségbiztosítás és akkreditáció révén erősítsék a kölcsönös bizalmat.
a)Haladjanak tovább az intézményi alapú külső minőségbiztosítás alkalmazása felé. Ez támogatja egy valódi intézményi minőségügyi kultúra kialakítását, amely az európai oktatási térség, az Európai Kutatási Térség és az európai felsőoktatási térség már létező eszközeire és kereteire építve Európa-szerte nagyobb elszámoltathatóságot és kompatibilisebb rendszereket eredményez.
b)Fontolják meg annak lehetőségét, hogy a felsőoktatási intézmények felelősségvállalásának megerősítése érdekében lehetővé tegyék a programok intézményi minőségbiztosításon alapuló önakkreditációját.
c)Azokban az országokban, amelyek még mindig a programalapú külső minőségbiztosításra támaszkodnak, fontolják meg a következők lehetőségét:
i.a közös programok minőségbiztosítására vonatkozó európai megközelítés teljes körű nemzeti alkalmazásának lehetővé tétele, az európai megközelítés használatára vonatkozó további nemzeti követelmények vagy feltételek nélkül;
ii.annak biztosítása, hogy a közös transznacionális programok külső értékelését az európai felsőoktatási minőségbiztosítási nyilvántartásban (EQAR-ban) 35 szereplő ugyanazon szervezet végezhesse el, és hogy az eredményeket minden egyéb érintett felsőoktatási rendszerben automatikusan, további nemzeti követelmények vagy eljárási lépések hozzáadása nélkül elfogadják; és
iii.annak biztosítása, hogy a közös transznacionális programok újbóli akkreditációja csak nyilvánvalóan jelentős változások esetén legyen kötelező, az érintett programok agilitásának növelése érdekében.
8.Az inkluzív és hallgatóközpontú transznacionális együttműködés előmozdítása és megkönnyítése érdekében támogassák az oktatás, a tanulás és a kutatás szerves részét képező, a személyes kommunikációt kiegészítő, magas színvonalú virtuális együttműködésen alapuló tanulás fejlesztését, és ezzel kapcsolatban különösen:
a)Támogassák a felsőoktatási intézményeket abban, hogy a hibrid oktatás szerves részeként virtuális, együttműködésen alapuló online nemzetközi tanulási modelleket fejlesszenek ki, többek között a vezetői elkötelezettség, a stratégiai tervezés, a megbízható és nemzetköziesített pedagógiai képzések és támogató szolgáltatások, valamint a megfelelő finanszírozás révén.
b)A tudományos dolgozók pályafutásának értékelése során ismerjék el és aknázzák ki azt az időt, amelyet az érintett személyek a transznacionális együttműködés keretében új innovatív pedagógiai módszerek kidolgozására fordítottak.
c)Támogassák az európai egyetemi szövetségeket és a hasonló intézményesített együttműködési modelleket a szakértelem és az erőforrások annak érdekében történő egyesítésére irányuló erőfeszítéseikben, hogy közös digitális stratégiákat és közös interoperábilis informatikai infrastruktúrát fejlesszenek ki és alkalmazzanak, például az online tanulási és kutatási környezetekhez, a tanulásirányítási rendszerekhez, a digitális könyvtárakhoz vagy a virtuális szabadegyetemek (MOOC) platformjaihoz, a képzési és a támogató szolgáltatásokhoz, a megtalálható, hozzáférhető, interoperábilis és újrafelhasználható (FAIR) adatokhoz és más interoperábilis szolgáltatásokhoz való zökkenőmentes hozzáférés kölcsönös biztosításával.
d)Támogassák a nyílt forráskódú megoldásoknak a közös kihívások leküzdése érdekében történő kísérleti alkalmazását és tesztelését, hozzájárulva ezzel a felsőoktatási rendszerek interoperabilitásához, digitális felkészültségéhez, adatszuverenitásához és felelősségvállalásához.
9.Támogassák a felsőoktatási intézményeket abban, hogy minden szinten (azaz a rövid képzési idejű kurzusok, az alapképzések, a mesterképzések és a doktori képzések szintjén is) interdiszciplináris közös transznacionális oktatási tevékenységeket dolgozzanak ki.
a)Tegyék lehetővé és segítsék elő a transznacionális kihívásorientált megközelítéseket, amelyek keretében a különböző tudományterületekről, kultúrákból és országokból érkező tanulók kutatókkal, vállalatokkal, városokkal, régiókkal, nem kormányzati szervezetekkel és helyi közösségekkel együttműködve kreatív és innovatív megoldásokat találnak a globális kihívásokra.
b)A továbbképzések és az átképzések lehetővé tétele érdekében ösztönözzék a magas színvonalú, egész életen át tartó tanulási lehetőségek mindenki számára történő biztosítását, a legkeresettebb területekre összpontosítva.
10.Ösztönözzék a felsőoktatási intézményeket arra, hogy a tanulókat, a tudományos dolgozókat és a kutatókat fokozottabban vonják be a felsőoktatási intézmények transznacionális együttműködési struktúráinak irányításába; ennek keretében különösen:
a)Ösztönözzék a felsőoktatási intézményeket arra, hogy az irányítási struktúrákban a befogadás és az egyenlőség elveivel összhangban juttassák kifejezésre a tanulók és a dolgozók egyre sokszínűbb hátterét, valamint különböző foglalkoztatási és oktatási tapasztalatait.
b)Támogassák a kapacitásépítést az erős és hatékony vezetés érdekében, amely a holisztikus intézményi transznacionális együttműködés fontos mozgatórugója.
c)Mozdítsák elő a nemek közötti egyensúlyt az irányítási struktúrákban.
d)Teremtsenek lehetőséget az egymástól való tanulásra és a teljesítmény-összehasonlításon alapuló tanulásra olyan kezdeményezések ösztönzése és támogatása érdekében, amelyek révén a felsőoktatási intézmények megoszthatják a tapasztalataikat, és kölcsönös tanulásban, valamint tudáscserében vehetnek részt.
A tagállamok számára ajánlott, hogy a lehető leghamarabb hajtsák végre ezt az ajánlást, és [beillesztendő a 6 hónappal a Tanács általi elfogadást követő dátum]-ig nyújtsanak be a Bizottsághoz egy cselekvési tervet, amely meghatározza az ezen ajánlás célkitűzéseinek 2025-ig történő elérését támogató, nemzeti szinten meghozandó megfelelő intézkedéseket, azaz az európai oktatási térség megvalósítása érdekében megteendő alapvető lépéseket.
FELKÉRI A BIZOTTSÁGOT ARRA, HOGY:
11.A folyamatban lévő vizsgálatok elemzésével és az egyéb előkészítő feladatokkal párhuzamosan támogassa a tagállamokat és a felsőoktatási intézményeket abban, hogy kísérleti jelleggel alkalmazzák a meglévő európai eszközöket annak érdekében, hogy 2024 közepéig kidolgozzák a felsőoktatási intézmények szövetségeinek jogi státuszát. Az említett jogi státusz megkönnyítené a hosszú távú, rugalmas és szorosabb transznacionális együttműködést, és lehetővé tenné, valamint megkönnyítené a kapacitások és az adatok megosztását, a munkatársak csereprogramjait, valamint a közös képzések megvalósítását annak érdekében, hogy a szövetségen belül közös okleveleket – többek között közös európai diplomát – adjanak ki.
a)Első lépésként az Erasmus+ program keretében 2022-től nyújtson pénzügyi támogatást azon felsőoktatási intézmények szövetségei számára, amelyek kísérleti projekt formájában ki kívánják próbálni a meglévő európai eszközök alkalmazását 36 .
12.A tagállamokkal, a felsőoktatási intézményekkel, a hallgatói szervezetekkel és az érdekelt felekkel szorosan együttműködve vizsgálja meg a 2024 közepéig megvalósítandó közös európai diplomával kapcsolatos lehetőségeket és az ahhoz szükséges lépéseket. A nemzeti szinten kiállítandó közös európai diploma a több intézmény közötti transznacionális együttműködés keretében elért tanulási eredményeket tanúsítaná; ez a diploma például az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezéshez kapcsolódó szövetségek keretében lenne elérhető, és egy közös európai feltételrendszeren alapulna. Az európai diplomának könnyen kiadhatónak, tárolhatónak, megoszthatónak ellenőrizhetőnek és hitelesnek kell lennie, és azt az egész EU-ban el kell ismerni.
a)2022-től az Erasmus+ keretében kísérleti jelleggel tegye meg az első lépéseket a közös európai diploma felé, melynek keretében először is gyűjtsön tapasztalatokat az európai diploma cím megadására vonatkozó európai feltételrendszer kidolgozása céljából. Ezt a címet kiegészítő oklevélként adnák ki azon hallgatók képesítéséhez, akik több felsőoktatási intézmény közötti transznacionális együttműködés keretében megvalósuló közös képzéseken végeztek.
13.Az Erasmus+ programon keresztül, a Horizont Európa programmal és más uniós programokkal szinergiában folytassa az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezés fejlesztését, amely az összes többi Erasmus+ transznacionális együttműködési lehetőség közül a legambiciózusabb és a leginkább stratégiai jellegű transznacionális együttműködési intézkedés. 2022-től kezdve biztosítson magasabb szintű és fenntartható finanszírozást a már meglévő sikeres európai egyetemi szövetségek számára egy minőségi versenypályázati felhívást követően, valamint tegye lehetővé új szövetségek létrehozását. A többéves pénzügyi keret félidős értékelése során dolgozzon ki egy olyan beruházási módot, amely figyelembe veszi a regionális, a nemzeti és az európai finanszírozást is, és amelyre vonatkozóan 2024-ig kell ajánlatot tenni.
14.A felsőoktatási intézmények transznacionális partnerségeibe integrált hallgatói és dolgozói mobilitás és csereprogramok kezelésével járó adminisztratív terhek csökkentése érdekében támogassa az európai diákigazolványra vonatkozó kezdeményezés bevezetését, különösen a több aláíró fél részvételével és az adatmegosztással járó üzleti folyamatok digitalizálását.
A Bizottság felkérést kap arra, hogy a tagállamokkal együttműködve és az érintett érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően, a vonatkozó uniós nyomonkövetési és jelentéstételi kereteken keresztül mérje fel és értékelje a jelen ajánlás végrehajtására irányuló tagállami cselekvési tervekben elért eredményeket, valamint az ajánlásnak az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtására irányuló munkával összefüggésben történő felhasználását, és az ajánlás elfogadásától számított 5 éven belül tegyen jelentést a Tanácsnak.
Kelt Strasbourgban, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök