EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2021.1.19.
COM(2021) 32 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
Az európai gazdasági és pénzügyi rendszer: a nyitottság, az erő és a reziliencia előmozdítása
1.Bevezetés
Von der Leyen elnök „geopolitikai Bizottságának” célja, hogy megerősítse az Európai Unió (EU) szerepét a világban. Az elmúlt évtizedekben megváltozott a geopolitikai helyzet, és jelentős technológiai, társadalmi változások történtek. A világgazdaság egyre inkább többpólusú, ezért az eredményes többoldalú együttműködést alááshatja, ha egyes szereplők rövid távon a saját egyoldalú érdekeiket érvényesítik.
A Bizottság „Európa nagy pillanata: Helyreállítás és felkészülés – a jövő generációért” című, 2020. májusi közleménye 1 ezzel összefüggésben kiemelte, hogy az EU-nak „nyitott stratégiai autonómia” megvalósítására és fenntartására kell törekednie. Az EU alapvető szerepet játszik a globális kormányzás rendszerének kialakításában és a kölcsönösen előnyös kétoldalú kapcsolatok kialakításában, ugyanakkor megvédi magát a tisztességtelen és visszaélésszerű gyakorlatokkal szemben. Ez együtt jár az ellenállóbb és nyitottabb globális gazdaság, a jól működő nemzetközi pénzügyi piacok és a szabályokon alapuló multilaterális rendszer iránti uniós elkötelezettséggel.
Ez a közlemény felvázolja, hogy az EU miként erősítheti meg nyitott stratégiai autonómiáját a makrogazdasági és pénzügyi területeken az euró nemzetközi szerepének előmozdítása, az EU pénzügyi piaci infrastruktúráinak megerősítése, az uniós szankciórendszerek végrehajtásának és érvényesítésének javítása, valamint az EU-nak az egyoldalú szankciók és egyéb intézkedések harmadik országok általi jogellenes, területen kívüli alkalmazásából eredő hatásokkal szembeni rezilienciájának növelése révén 2 . A közlemény az EU nyitott stratégiai autonómiájának és rezilienciájának megerősítésére irányuló szélesebb körű intézkedéscsomag 3 része.
Először is az euró erősebb nemzetközi szerepe megvédené a gazdaságot a devizasokkoktól és csökkentené a más fizetőeszközöktől való függést, valamint alacsonyabb tranzakciós, finanszírozási és kockázatkezelési költségeket biztosítana. Elősegítené továbbá az olyan globálisan közös célok elérését, mint a nemzetközi monetáris rendszer rezilienciája, a stabilabb és diverzifikáltabb globális valutarendszer, valamint a piaci szereplők nagyobb választási lehetősége, ami mind csökkenti a világgazdaság kiszolgáltatottságát.
Stabil és hiteles valutaként elért sikerének köszönhetően az euró már most fontos szerepet játszik az uniós határokon és az euróövezeten kívül is. A globális pénzforgalomban való részesedését tekintve az euró a második legelterjedtebb fizetőeszköz. Az euró globális pénzforgalomban való részesedése 2020 novemberében mintegy 38 %-ot tett ki 4 . Az euró globális devizatartalék-állományban való részesedése jelenleg 20 % körül van 5 .
Másodszor: a jól működő pénzügyi ágazat nemcsak az európai gazdaság számára nyújtott finanszírozási és beruházási lehetőségek szempontjából kulcsfontosságú, az uniós vállalkozások és polgárok számára is fontos lépőkő ahhoz, hogy globálisan boldoguljanak. Döntő szerepet játszik azáltal is, hogy az európai zöld megállapodásban 6 foglaltaknak megfelelően erős ösztönzőket biztosít a digitális gazdaságban megvalósuló innovációhoz és a zöld átállás előmozdításához. Emellett a jelentős pénzügyi központok egyike, az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése megerősíti az uniós tőkepiacok további elmélyítésének szükségességét. Harmadszor: az uniós szankciók 7 gyorsabb, határozottabb és eredményesebb végrehajtása és érvényesítése, valamint az egyoldalú szankciók és egyéb intézkedések harmadik országok általi jogellenes, területen kívüli alkalmazásának kezelésére irányuló határozottabb politika előnyös lesz az EU nyitott stratégiai autonómiával és rezilienciával kapcsolatos célkitűzése szempontjából. Az euró nemzetközi szerepével és a stabil uniós pénzügyi ágazattal szükségszerűen együtt jár az EU külpolitikai eszköztárának megerősítése is, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy a rendelkezésére álló valamennyi eszközzel nemzetközi szinten megvédje az érdekeit, és kiálljon az értékei mellett.
A Covid19-válság számos következménnyel járt. Először is kiemelte egy olyan többdevizás nemzetközi pénzügyi rendszer lehetséges előnyeit, amely jobban enyhítené a pénzügyi feszültségeket és a stabilitási kockázatokat. Másodszor az, hogy az uniós vállalkozások értéke csökkent a válság során, megnövelte egyes stratégiai uniós vállalkozások ellenséges felvásárlásának kockázatát, egyúttal a technológiai know-how elvesztésének és számos értéklánc zavarának veszélyét is.
A világjárvány azonban megmutatta az EU erősségeit is. Az EU összehangoltan kezeli a válságot és annak gazdasági következményeit. A hosszú távú költségvetéssel és a Next Generation EU kezdeményezéssel az EU az eddigi lenagyobb ösztönzőcsomagját alkotta meg a helyreállítás felgyorsításához, valamint a modern és fenntarthatóbb EU alapjainak lefektetéséhez. A válságkezelés megerősíti az EU rezilienciáját, határozottan megnyugtatja a piacokat és a gazdasági szereplőket, emellett növeli a befektetői bizalmat az EU és az euró iránt.
A válságkezelés révén az EU egyúttal jelentős szereplővé válik a pénzügyi piacokon. 2020 novemberéig a teljes tervezett 100 milliárd EUR-ból a Bizottság az uniós SURE eszköz három fordulója keretében 39,5 milliárd EUR összegben bocsátott ki szociális beruházási kötvényt, hogy segítse a munkahelyek védelmét és a foglalkoztatás fenntartását. Az ezen eszközök iránti befektetői érdeklődés igen erős volt, ami az uniós kötvények erős hitelminősítését is tükrözi. A Next Generation EU finanszírozása céljából a Bizottság a 2021–2026 közötti időszakban összesen akár 750 milliárd EUR összegben von be tőkepiaci forrásokat az Unió nevében. Az adósságkibocsátás lehetőséget nyújt egy globális viszonyítási pont (hozamgörbe) kijelölésére az euróban denominált eszközökbe befektetni kívánó nemzetközi befektetők számára.
2.Az erősebb EU alapjai
A reziliens EU a szilárd gazdasági elveken alapuló, kiterjedt, integrált belső piacra, a megbízható és kiszámítható jogrendszerre, valamint a jogállamiságra épül. Ugyanakkor az EU-nak eredményesebben kell kiaknáznia komparatív előnyeit ezeken a területeken, és azokat ki kell vetítenie a külvilágra.
Az EU nyitott stratégiai autonómiájának egyik fő célkitűzése, hogy védje és elmélyítse az egységes piacot, amely egyfelől az euró alapja, másfelől megalapozza az EU nyitottságát a külvilág felé a kereskedelem és a beruházások tekintetében. Minden olyan politika, amely javítja az egységes piac működését, növeli a pénzügyi piacok mélységét és likviditását, előmozdítja a gazdasági növekedést, valamint biztosítja a pénzügyi és költségvetési stabilitást, egyúttal az EU geostratégiai és gazdasági befolyását is erősíti. Ide tartoznak azok a szakpolitikák, amelyek felkészítik az EU-t a jövőbeli kihívásokra, különösen pedig előmozdítják a digitális gazdaságot és a zöld átállást annak érdekében, hogy az EU-n belül és azon kívül egyaránt fenntartható növekedési lehetőségeket és hatékonyságnövekedést biztosítsanak a vállalkozások és a magánszemélyek számára.
Az egységes piac megerősítéséhez az európai gazdaságnak nagyobb teljesítményű internetes konnektivitásra, valamint erősebb ipari és technológiai jelenlétre van szüksége olyan stratégiai területeken, mint a mesterséges intelligencia, a szuper-számítástechnika és a felhő. Az Európai Uniónak a közös európai adatterek, valamint a felhőalapú infrastruktúra és szolgáltatások kiépítése révén is meg kell ragadnia a gazdaság előtt álló lehetőségeket. A pénzügyi szolgáltatások digitális transzformációja a reziliencia kulcsfontosságú eleme, amelynek feltétele az innovációt elősegítő, az adatvezérelt pénzügyi szolgáltatásokat előmozdító és a kiberrezilienciát erősítő uniós szabályozási keret megléte. Ugyanakkor a pénzügyi piacok ökologizálására és a fenntarthatóbb finanszírozásra irányuló uniós erőfeszítések – többek között a fenntartható beruházásokra vonatkozó uniós taxonómia által biztosított nagyobb átláthatóság révén – jelentős szerepet fognak játszani a pénzügyi ágazat erőteljes ösztönzésében.
A 2008-as globális pénzügyi válság és az azt követő államadósság-válság óta az EU jelentős haladást ért el intézményi felépítésének javítása terén, vonzóbbá téve ezzel az euróövezetet a nemzetközi befektetők számára. Folytatta a gazdasági és monetáris unió (GMU) megerősítését és elmélyítését, amelynek alapját a gazdaságpolitikai koordináció jól működő keretrendszere, valamint a hatékony és stabil pénzügyi rendszer képezi. Ez utóbbi elemei: a bankunió, amely megerősíti és egységesíti a bankok felügyeletét és a válságkezelést az euróövezetben; a tőkepiaci unió, amely Unió-szerte javítja a tőkéhez való hozzáférést és a tőke mobilitását; valamint az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozása, majd megerősítése, amelynek révén az euróövezeti tagállamok pénzügyi támogatáshoz juthatnak az euróövezeti válságok megelőzése érdekében. Mindezeken a területeken jelentős előrelépés történt. E kulcsfontosságú területeken azonban még nincsenek teljes mértékben kiaknázva a további integráció lehetőségei. A hiányzó fontos elemek közé tartozik például az európai betétbiztosítási rendszer létrehozása, a kis- és középvállalkozások részvénypiacokhoz való hozzáférésének egyszerűsítése, a hosszú távú befektetések megkönnyítése, és az Unióban meglévő fizetésképtelenségi keretrendszerek közelítése. Emellett az Egységes Szanálási Alap közös védőhálójának gyors végrehajtása és a szanálás során likviditást biztosító eszközök kidolgozása növelné a szanálási keret hitelességét.
|
1. kulcsintézkedés: A bankunió kiteljesítése és további jelentős előrelépés a tőkepiaci uniónak az EU rezilienciáját, valamint a gazdasági és monetáris unió elmélyítését támogató eszközként történő megvalósításában. |
Új kihívások merültek fel. A Covid19-világjárvány mindenekelőtt emberi tragédia, amely tartós hatást gyakorol az emberekre és a társadalomra. Emellett az európai és a globális gazdaságon is állandó nyomot hagyhat. Az EU ezért új, erősebb és fenntarthatóbb gazdasági modell kialakítására törekszik. Az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésével nagy igény és lehetőség mutatkozik a belföldi piaci infrastruktúrák fejlesztésére. Az e kérdések megoldására szolgáló eszközöknek a növekedést erősítő és a hatékonyságot javító politikákon és az ezeket támogató kereteken kell alapulniuk.
A Covid19-világjárványra reagálva az EU minden eddiginél nagyobb szabású helyreállítási tervet indított el „Next Generation EU” néven. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz a helyreállítási terv legnagyobb programja, amely összesen akár 672,5 milliárd EUR összegű hitelt és támogatást nyújt a tagállamoknak reformok és beruházások finanszírozására. A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben foglalt beruházások és reformok segítségével a tagállamok megragadhatják a zöld és digitális átállásban rejlő lehetőségeket, és kezelhetik az uniós gazdaságpolitikai irányítási és koordinációs keretben azonosított kulcsfontosságú gazdasági és társadalmi kihívásokat. A jó minőségű, euróban denominált kötvényeknek a Next Generation EU keretében történő kibocsátása jelentősen növeli az uniós tőkepiacok mélységét és likviditását, emellett vonzóbbá teszi azokat és az eurót a befektetők számára. Az EU általi kibocsátás a nemzetközi befektetők EU-beli befektetési hajlandóságát is növelheti, mivel alacsony kockázatú összetevőt biztosít a kiegyensúlyozott portfóliók számára, illetve az euró tartalékvaluta-szerepét is erősítheti 8 .
A Bizottság emellett közzétette a tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési terv aktualizált változatát 9 , az uniós lakossági pénzforgalmi stratégiát 10 és a digitális pénzügyi szolgáltatási stratégiát 11 . A fenntartható finanszírozásra vonatkozó megújított stratégiát 2021 elején fogadja el. A tőkepiaci helyreállítási csomag 12 módosította az uniós tőkepiaci szabályokat annak érdekében, hogy a Covid19-válság idején segítse az uniós vállalkozásokat a nyilvános piacokon történő tőkebevonásban, támogassa a bankok hitelezési kapacitását, és élénkítse a befektetéseket. Ezzel párhuzamosan a banki csomag 13 célja, hogy elősegítse a gazdaság hitelezését.
A pénzügyi piacok az EU éghajlatvédelmi és környezetvédelmi törekvéseiben is döntő szerepet játszanak. Az európai zöld megállapodás, valamint az EU energiaügyi és éghajlat-politikai célkitűzései 14 jelentős változásokat hoznak az energiatermékek uniós kereskedelmében, ami a kialakulóban lévő piacok, például a hidrogénpiac fejlődéséhez vezet, és növeli azt az igényt, hogy a zöld átállás, valamint az EU energiabiztonsága szempontjából kritikus fontosságú megújulóenergia- és egyéb technológiák stabil stratégiai ellátási láncokkal rendelkezzenek. Ehhez a gazdasági átalakuláshoz jelentős köz- és magánberuházásokra van szükség, és a beruházásokat fenntartható projektek felé kell terelni.
E politikákra építve az EU-nak további célzott intézkedéseket kell végrehajtania a következő három pillér keretében:
–az euró nemzetközi szerepének megerősítése azáltal, hogy harmadik országbeli partnereket is megszólít az euró, valamint az euróban denominált eszközök és referenciamutatók használatának előmozdítása, az euró globális használatával szembeni akadályok leküzdése, továbbá az eurónak az energia és a nyersanyagágazatban nemzetközi referencia-pénznemként betöltött szerepének megerősítése érdekében;
–az uniós pénzügyi piaci infrastruktúrák továbbfejlesztése és rezilienciájuk növelése, többek között a szankciók és egyéb intézkedések területen kívüli alkalmazásával szemben;
–az EU saját szankciói egységes végrehajtásának és érvényesítésének további előmozdítása.
3.Az euró nemzetközi szerepének megerősítése
Az euró az uniós integráció és autonómia kulcsfontosságú szimbóluma és eszköze. Lehetővé teszi az árukkal és szolgáltatásokkal, a valutaváltással, a hitelekkel és a tőkepiaci ügyletekkel kapcsolatos pénzforgalmat. Emellett számlázási pénznemként, az euróövezeten kívüli értékmegőrzőként és tartalékvalutaként is szolgál. Az „Úton az euró erősebb nemzetközi szerepe felé” című, 2018. decemberi közlemény 15 kulcsfontosságú intézkedéseket határozott meg a közös valuta nemzetközi szerepének előmozdítása érdekében. A közleményt az euró energiaágazatban betöltött nemzetközi szerepéről szóló ajánlás 16 kísérte, majd öt ágazati konzultációra került sor az eurónak a devizapiacokon, az energiaágazatban, a nyersanyagpiacokon, a mezőgazdasági termékek és élelmiszer-alapanyagok kereskedelmében, valamint a közlekedési ágazatban betöltött szerepéről 17 .
A monetáris politika végrehajtása szempontjából az euró nagyobb mértékű használata olyan előnyökkel járhat, mint a készpénzkibocsátásból származó szeniorázs, a nagyobb monetáris autonómia, és a monetáris politika erősebb globális transzmissziója. A nagyobb mértékű használat csökkentené az ügyleti, kockázatkezelési és finanszírozási költségeket, és csökkentené a devizaárfolyam-sokkok hatását 18 . A tapasztalatok szerint ezek az előnyök meghaladják a költségeket, például a stresszidőszakokban az árfolyam-erősödésre nehezedő nyomást. Az euró erősebb szerepe hozzájárulna a nagyobb rendszerszintű stabilitáshoz is, mivel diverzifikálja a globális valutarendszert, és enyhíti az aszimmetrikus – különösen a harmadik országok monetáris politikájából eredő – sokkok hatásait. A harmadik országokkal kötött likviditási megállapodások – például a csereügylet- és repokeretek – zökkenőmentes működése segíti az Európai Központi Bankot (EKB) abban, hogy teljesítse árstabilitási célkitűzését, megakadályozza, hogy az eurólikviditás hiánya pénzügyi stabilitási kockázatokká alakuljon át, és hozzájárulhat az euró globális pozíciójának erősítéséhez. Likviditási stressz idején ezek a megállapodások csökkentik az euróövezet pénzügyi piacait érő továbbgyűrűző hatások kockázatát, és fontos likviditási védőhálót jelentenek azon harmadik országok számára, amelyek széles körben használják az eurót pénzügyi és kereskedelmi ügyletek céljára. A diverzifikáltabb globális monetáris környezet emellett erősítené a nemzetközi kereskedelem árfolyam-kiigazításokra való általános reagálási képességét, különösen a feltörekvő gazdaságok esetében 19 .
Az euró erősebb nemzetközi szerepe így egy olyan általánosabb tendencia részét képezheti, amelyben a valuták diverzifikálása az árazás és a finanszírozás terén hozzájárul a külső egyensúly-helyreállító mechanizmusok és az árfolyam-kiigazítások stabilizációs szerepéhez.
Az előző szakaszban említett javaslatokra építve a Bizottság az euró globális használatát előmozdító további intézkedéseken dolgozik.
A hitelpapírok, áruk és kapcsolódó pénzügyi eszközök euróban denominált kereskedelmének növelése
Az EU a világ legnagyobb kereskedője, amely a világkereskedelem több mint negyedét bonyolítja 20 . 2018-ban az euró volt az uniós export leginkább használt pénzneme, míg az uniós import esetében az USA-dollárt használták a leggyakrabban. Míg a kereskedők piaci megfontolások alapján szabadon választhatják meg a kereskedelem pénznemét, az uniós kereskedelmi megállapodások keretében lehetőség van az euró használatának előmozdítására. A Cotonoui Megállapodást követő új megállapodás 21 megkötése lehetővé teszi az EU és afrikai, karibi és csendes-óceáni partnerei számára, hogy előmozdítsák valutáik szélesebb körű használatát, a Bizottság pedig vizsgálni fogja a további lehetőségeket az euró e régióban való használatának előmozdítására. A Bizottság fontolóra veszi továbbá, hogy orvosolja a kereskedők euróban végzett pénzforgalmi műveleteivel kapcsolatban feltárt információs hiányosságokat. E célból mozgósíthatók az uniós küldöttségek, és további információk nyújthatók az „Access2Markets” Piacrajutási Adatbázison 22 keresztül.
Az árupiacok a globális kereskedelem egyik kulcsfontosságú elemét képezik. Az euró nemzetközi szerepéről szóló bizottsági ajánlás elfogadása óta az energia területén jelentős előrelépés történt az euró uniós gázpiacokon való használatában. Az euróban aláírt földgázszerződések aránya 2018 és 2020 között 38 %-ról 64 %-ra nőtt 23 . Az euróban denominált referenciamutatókat világszerte egyre inkább elismerik és használják. Annak érdekében, hogy tovább növelje az euró használatát az árukereskedelemben, a Bizottság folytatni fogja a megbeszéléseket a kulcsfontosságú stratégiai ágazatok, többek között a tőzsdei áruk, a légi járművek, az egészségügyi ellátás, valamint a megújuló energia szempontjából kritikus fontosságú nyersanyagok ágazatának fő szereplőivel.
Az uniós pénzügyi piacoknak emellett versenyképesnek és a nemzetközi piaci szereplők számára vonzónak kell maradniuk. Az átfogóbb tőkepiaci helyreállítási csomaggal összefüggésben a Bizottság a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID II) 24 keretében számos intézkedést javasolt a befektetések és a kereskedés fokozása érdekében. Ezek között szerepelt néhány olyan követelmény csökkentése, amelyek túlságosan megterhelők, vagy hátráltatják az uniós tőkepiacok fejlődését. A Bizottság javaslatot tett továbbá a MiFID II azon szabályainak módosítására, amelyek az energiapiaci származtatott termékek piacaira vonatkoznak. Ennek célja, hogy segítse az euróban denominált energiapiacok fejlődését, és lehetővé tegye az uniós vállalkozások számára, hogy kezeljék kockázataikat, egyúttal pedig megőrizzék az árupiacok integritását 25 .
Az olyan árualapú származtatott termékek piacának, ahol az árualap energia, különösen villamos energia és gáz, a tőkepiaci helyreállítási csomag keretében megvalósított sikeres reformjára építve a Bizottság 2022-ben felülvizsgálja a referenciamutatókról szóló rendeletet 26 . A felülvizsgálat célja, hogy elősegítse az alapágazatokra, többek között a kialakulóban lévő energiapiacokra, például a hidrogénpiacra vonatkozó, euróban denominált indexek megjelenését. A Bizottság a felülvizsgálat keretében értékelni fogja azt is, hogy szükség van-e további reformra az euróban denominált referencia-kamatlábak megbízhatóságának javításához. A kritikus fontosságú bankközi hitelkamatlábakra (IBOR) vonatkozó nemzetközi reformtörekvésekkel összhangban a Bizottság rendszeresen felül fogja vizsgálni valamennyi kritikus fontosságú vagy rendszerszintű referencia-kamatláb megbízhatóságát, különösen azokét, amelyek euróban denomináltak.
A Bizottság 2021-ben elvégzi a MiFID/MiFIR újabb felülvizsgálatát is. E felülvizsgálat részeként a Bizottság javasolni fogja az értékpapírpiacok átláthatósági keretének javítását, egyszerűsítését és további harmonizálását az euróban denominált, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokkal való másodlagos kereskedés növelése érdekében. Ez magában foglalja egy – különösen a vállalatikötvény-kibocsátásokra vonatkozó – összesített kereskedésiadat-szolgáltatás kialakítását és végrehajtását, aminek eredményeként egy központi adatbázis egyetlen helyen összesítené a különböző kereskedés utáni adatforrásokat. Az összesítettadat-szolgáltatás biztosítani fogja, hogy nőjön az átlátható, szabályozott platformokon zajló kereskedés volumene, ezáltal növelni fogja az euróban denominált értékpapírok piacának mélységét és vonzerejét mind a kibocsátók, mind a befektetők számára.
|
2. kulcsintézkedés: A Bizottság további támogatást nyújt az energiával és a nyersanyagokkal kapcsolatos, euróban denominált árualapú származtatott termékek fejlesztéséhez, és elősegíti az alapágazatokra, többek között a kialakulóban lévő energiapiacokra, például a hidrogénpiacra vonatkozó, euróban denominált referenciaindexek és kereskedési helyszínek megjelenését. |
Uniós kibocsátás, kapcsolatépítés harmadik országbeli befektetőkkel és kibocsátókkal
A Next Generation EU és a szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszköz (SURE) végrehajtásával az EU a világ egyik legnagyobb kötvénykibocsátójává válik. A SURE első kibocsátásainak sikere igazolta, hogy a nemzetközi befektetők részéről van kereslet az uniós kibocsátású kötvények iránt, nem utolsósorban az EU magas hitelminősítése miatt 27 . Az EU 2026-ig közel 1 billió EUR 28 összegben bocsát ki új adósságot. E programokon keresztül a Bizottság különböző lejáratú kötvényeket bocsát ki, köztük rövid lejáratú értékpapírokat is.
Erre építve az EU magas szintű kapcsolatokat létesít a piaci szereplőkkel – különösen a saját területén kívül –, hogy ösztönözze azok euróban denominált kötvényekbe történő befektetéseit. Végül a Bizottság ösztönözni fogja az uniós intézményeket, a hatóságokat, a nemzeti fejlesztési bankokat és a multilaterális bankokat, hogy tevékenységeik és kötvénykibocsátásaik során a lehető legnagyobb mértékben használják az eurót.
A befektetések denominációja és a nemzetközi kereskedelmi számlázás pénzneme elsősorban piaci választás, amelyet többek között olyan tényezők határoznak meg, mint a stabilitás és az intézményekbe vetett bizalom, a tőkepiacok mérete és mélysége, valamint a nemzetközi kereskedelemben a globális értékláncokon belüli integráció 29 . A Bizottság párbeszédet fog folytatni harmadik országbeli köz- és magánszektorbeli partnereivel annak érdekében, hogy jobban megértse az euró kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokban való szélesebb körű használata előtt álló akadályokat és azok elhárításának módját. Az arra irányuló kezdeményezések, hogy Európa egységes álláspontot képviseljen a nemzetközi színtéren, hozzá fognak járulni az euró globális alkalmazási körének bővítéséhez.
A Bizottság célzott makrogazdasági párbeszédeket és munkaértekezleteket fog szervezni a szomszédságpolitikában részt vevő országokkal, közülük is kiemelten a keleti partnerség és a déli szomszédság országaival, tekintettel azok földrajzi közelségére, valamint arra, hogy az EU kereskedelmi partnerként, befektetőként, továbbá hazautalások és makroszintű pénzügyi támogatások forrásaként sokuk számára fontos. Különös figyelmet kapnak a magánszektorral való kapcsolatok is, mivel az euró használatának akadályai és lehetőségei ebben az esetben eltérőek lehetnek. E célból fontos lesz az uniós küldöttségek hálózata és az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) való együttműködés.
|
3. kulcsintézkedés: A Bizottság kapcsolatépítést kezdeményez az euróban denominált befektetések előmozdítása, az euró számlázási és denominációs pénznemként való használatának megkönnyítése, valamint a szélesebb körű használatával szembeni akadályok jobb megértése céljából. A kapcsolatépítés az EU regionális és egyes globális partnerországaiban a köz- és a magánszektor szereplőivel, a pénzügyi szabályozó szervekkel, valamint az intézményi befektetőkkel folytatott párbeszédek, munkaértekezletek és felmérések formájában valósul meg. |
Az euró szerepe a zöld átállásban
Az európai zöld megállapodás 30 kijelöli az EU számára a klímasemlegesség és a környezeti fenntarthatóság felé vezető utat. Globális dimenziójának célja, hogy előmozdítsa a nemzetközi közösség Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásai teljesítését. Az EU-nak jelentős befektetéseket kell mozgósítania ahhoz, hogy elérje 2030-as energiaügyi és éghajlat-politikai céljait, 2050-re klímasemlegessé váljon, továbbá megvalósítsa a zöld megállapodás egyéb célkitűzéseit, köztük a biológiai sokféleség védelmét és a körforgásos gazdaságra való áttérést. A helyreállítási tervvel együtt a fenntartható finanszírozás előmozdítása lehetőség az EU pénzügyi piacainak globális „zöld finanszírozási” központtá fejlesztésére, ami megerősítené az eurót a fenntartható pénzügyi termékek denominációjának alapértelmezett pénznemeként. 2019-ben a globális zöldkötvény-kibocsátás csaknem felét – beleértve az euróövezeten kívülről származókat is – euróban denominálták 31 . Ez az arány várhatóan növekedni fog, nem utolsósorban arra a célkitűzésre tekintettel, hogy a Next Generation EU beruházásainak 30 %-át zöldkötvényekből finanszírozzák, amelyeket elsősorban a tagállamok nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervei keretében támogatható kiadásokra bocsátanak ki. Az előkészítés alatt álló uniós zöldkötvény-standard, az EU fenntartható finanszírozási taxonómiája, valamint a fenntartható finanszírozással kapcsolatos közzétételi és beszámolási kötelezettségek még inkább támogatni fogják az uniós zöld beruházásokat.
Emellett az EU-ban és azon kívül tovább kell fejleszteni az euróban denominált fenntartható pénzügyi eszközök célzott kereskedési platformjait, köztük az olyan kialakulóban lévő energiapiacokat, mint a hidrogénpiac.
Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) révén az EU működteti a világ legnagyobb szén-dioxid-piacát, amelynek forgalma és likviditása folyamatosan növekszik. Az EU ETS hatékony, piaci alapú eszköznek bizonyult, amely ösztönzi a költséghatékony kibocsátáscsökkentést. Az ETS hatálya alá tartozó jogalanyok kibocsátása 2005 és 2019 között mintegy 35 %-kal csökkent. A Bizottság tovább erősíti az EU ETS hatékonyságát és rezilienciáját, figyelembe véve az olyan fejleményeket, mint a piaci stabilizációs tartalék létrehozása. A Bizottság – különösen a MiFID 2021 végéig esedékes felülvizsgálatának részeként – folyamatosan nyomon követi a kibocsátási egységek kereskedelmének alakulását, beleértve a kiegészítő tevékenységekre vonatkozó mentesség hatását is annak biztosítása érdekében, hogy az ETS-piacok megfeleljenek a legszigorúbb előírásoknak. A Bizottság várakozásai szerint a piaci szereplők az uniós szabályozási és felügyeleti rendszer keretében kereskednek majd az uniós kibocsátási egységekkel. A kibocsátási egységek újonnan létesített közös aukciós platformja – az előzőhez hasonlóan – az EU-ban lesz.
2021 júniusában a Bizottság jogalkotási javaslatokat terjeszt elő azon célkitűzésének teljesítése érdekében, hogy az 1990-es szinthez képest 2030-ra legalább 55 %-kal csökkenjen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás („Irány az 55 %!” intézkedéscsomag) 32 . A csomag részeként a Bizottság javasolni fogja az EU ETS kiterjesztését a tengeri szállításból származó kibocsátásokra. Mérlegeli továbbá, hogy az említett jogalkotási javaslat keretében kiterjeszti a kibocsátáskereskedelem alkalmazását az épületekből, a közúti közlekedésből, vagy a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó minden más kibocsátásra. Ez az ágazatok és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása tekintetében jelentősen növelheti a rendszer alkalmazási körét.
4. kulcsintézkedés: A Bizottság előmozdítja a zöldkötvények használatát az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez szükséges beruházások és projektek finanszírozásának eszközeként. A Bizottság célja, hogy a Next Generation EU keretében az Unió a teljes kötvényállomány 30 %-át zöldkötvények formájában bocsássa ki.
5. kulcsintézkedés: A Bizottság keresi a lehetőséget az EU ETS szerepének kiterjesztésére annak érdekében, hogy maximalizálja a rendszer környezetvédelmi eredményeit, emellett támogatja az Unióban az ETS rendszerben végzett kereskedelmi tevékenység bővítését.
Az euró a digitális korban
A digitális pénzügyi szolgáltatások fellendítése – a kapcsolódó kockázatok kezelését feltételezve – támogatni fogja az EU gazdasági helyreállítását és a szélesebb körű gazdasági átalakulást. Európa digitális pénzügyi szolgáltatási ágazatának továbbfejlesztése megerősíti az EU nyitott stratégiai autonómiáját a pénzügyi szolgáltatások terén, valamint képességét arra, hogy megvédje pénzügyi stabilitását és értékeit.
Világszerte egyre több központi bank vizsgálja központi banki digitális fizetőeszköz (CBDC) bevezetésének lehetőségét. A bankok a tartalékaikon keresztül digitális formában jelenleg is hozzáférnek a központi banki pénzhez, az új technológia révén ugyanakkor lehetőség nyílik egy lakossági CBDC létrehozására is, amely közvetlenül hozzáférhető lenne a háztartások és a vállalkozások számára. Az EU-ban felmerülő új pénzforgalmi igények kielégítése érdekében a Bizottság és az EKB folyamatos erőfeszítéseket tesz, hogy erős és élénk európai digitális pénzügyi szolgáltatási ágazatot, továbbá jól integrált pénzforgalmi ágazatot biztosítson. Figyelembe véve a digitalizációt, a pénzforgalmi környezet gyors változásait és a kriptoeszközök megjelenését, az EKB jelenleg vizsgálja annak lehetőségét, hogy a magánszektor által nyújtott készpénz- és kifizetési megoldások kiegészítéseként digitális eurót bocsásson ki.
2020 októberében az EKB közzétette az eurórendszer digitális euróval foglalkozó magas szintű munkacsoportjának jelentését 33 , és nyilvános konzultációt indított. Ez utóbbi 2021. január 12-én zárult le, és nagy érdeklődést váltott ki. A digitális euró egyik potenciális előnye, hogy támogathatja az uniós gazdaság digitalizálását és stratégiai autonómiáját. A digitális fizetőeszközökhöz kapcsolódóan a magánszektor nyújtotta megoldásokkal együtt a digitális euró részben enyhítheti a határokon átnyúló ügyleteknél a levelezőbanki kapcsolatoknak a bankok költségracionalizálása, a szabályozási elvárások 34 és az e szolgáltatás nyújtásának módjában bekövetkezett változások miatt megfigyelhető gyengülését. A nyilvános digitális euró előnyeinek kiaknázása érdekében kulcsfontosságú az uniós szakpolitikák előtt álló esetleges kihívások kezelése is, például azoké, amelyek a pénzügyi közvetítéssel és stabilitással, a magánszektor fizetési megoldásainak kiszorításával, a pénzügyi kirekesztés felszámolásával, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel, az adatvédelemmel és a monetáris politika folytatásával kapcsolatban merülnek fel. Az eurócsoport 2020. november 3-án megtartotta az első stratégiai megbeszélést a digitális euróról, valamint arról, hogy egy ilyen innováció milyen potenciális gazdasági, társadalmi és politikai következményekkel járhat.
A Bizottság és az EKB szervezeti egységei – az uniós szerződésekben meghatározott megbízatásukra figyelemmel – technikai szinten közösen áttekintik a digitális euró esetleges bevezetéséből eredő szakpolitikai, jogi és technikai kérdések széles körét.
Ezzel párhuzamosan digitális pénzügyi szolgáltatási stratégiájával 35 összefüggésben a Bizottság a kriptoeszközök piacairól szóló új rendeletre (MiCA) irányuló javaslatot terjesztett elő 36 . Ennek célja, hogy a fizetési funkcióval rendelkező kriptoeszközök, különösen a „stabil kriptopénzek” ne okozzanak problémákat a pénzügyi stabilitás, a monetáris politika, a monetáris transzmissziós mechanizmus és a monetáris szuverenitás tekintetében. Ez összhangban van a G20-ak pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek 2020. októberi közleményével 37 . A Bizottság lakossági pénzforgalmi stratégiája 38 szerinti közvetlen kifizetési kapcsolatok kiépítése az EU és a harmadik országok között a levelező banki szolgáltatásokban megfigyelt visszaesést is enyhíteni fogja. A G20-ak megállapodásának megfelelően „globális stabil kriptopénz” csak akkor kerülhet forgalomba, ha egyrészt a megfelelő kialakítás, másrészt pedig a vonatkozó normák betartása révén valamennyi vonatkozó jogi, szabályozási és felvigyázási követelmény teljesül.
6. kulcsintézkedés: A Bizottság és az EKB közösen áttekinti a digitális euró esetleges bevezetéséből eredő szakpolitikai, jogi és technikai kérdések széles körét.
4.Az uniós pénzügyi piaci infrastruktúrák és a kapcsolódó kritikus fontosságú szolgáltatók rezilienciájának növelése
Az EU nyitott a globális pénzügyi piacok előtt, de kész megvédeni az érdekeit. Ebben az összefüggésben a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó egyenértékűségi határozatok kölcsönösen előnyösek az EU és a harmadik országok számára, és az EU azon célkitűzését szolgálják, hogy a pénzügyi stabilitás megőrzése mellett előmozdítsa a pénzügyi piacok nemzetközi integrációját. A Bizottság eddig több mint 30 országra vonatkozóan több mint 280 egyenértékűségi határozatot hozott.
Ez különösen fontos a pénzügyi piaci infrastruktúrák esetében, amelyek a pénzügyi rendszer stratégiai csomópontjai. A külföldi pénzügyi piacok kapuiként szolgálnak, nyitottságuk előnyös az uniós vállalkozások és befektetők számára, és a nemzetközi standardalkotók munkájára építve magas szintű normáknak megfelelően kell irányítani és felügyelni őket. Fontos továbbá, hogy a kritikus funkciók ellátása válság idején is fennmaradjon. Az EU alapvető érdeke pénzügyi piaci infrastruktúráinak fejlesztése és rezilienciájuk növelése, hogy a kritikus fontosságú szolgáltatások igénybevételében ne kelljen harmadik országokra támaszkodnia.
A piaci infrastruktúrák működési rezilienciájának megerősítése magában foglalja az ágazat védelmét az egyre áthatóbb, célzottabb és pusztítóbb kiberbiztonsági fenyegetésekkel szemben, valamint az ezek miatti sebezhető pontok tekintetében 39 . A Bizottság a közelmúltban konkrét javaslatokat 40 tett közzé, amelyek az EU számára nélkülözhetetlen hálózati és információs rendszerek magas szintű digitális működési rezilienciájára és biztonságára építve az EU gazdasági és társadalmi tevékenységeinek fenntartható digitalizálására irányulnak.
A pénzügyi piaci infrastruktúrák rezilienciájának erősítése
Számos uniós székhelyű pénzügyi piaci infrastruktúra nyújt globális letétkezelői és üzenetküldési szolgáltatásokat. Nemzetközi tevékenységüknél fogva külföldi jogszabályok és politikák hatálya alá tartoznak. Ugyanebből az okból kiszolgáltatottak a harmadik országok zavart okozó cselekedeteivel, többek között az egyoldalú szankciók jogellenes, területen kívüli alkalmazásával szemben. Fontos, hogy az EU megőrizze ezen infrastruktúrák globális kiterjedését, ugyanakkor védje saját nyitott stratégiai autonómiáját is.
Az EU-nak intézkedéseket kell kidolgoznia az uniós gazdasági szereplők védelmére abban az esetben, ha egy harmadik ország az uniós székhelyű pénzügyi piaci infrastruktúrákat az általa egyoldalúan elfogadott szankcióknak vagy más olyan intézkedéseknek való megfelelésre kényszeríti, amelyek akadályozzák a jogszerű uniós tevékenységet. Az első lépés – a jogszerű uniós tevékenységeket érintő, egyoldalú szankciók harmadik ország általi jogellenes, területen kívüli alkalmazására adott szélesebb körű uniós válasz részeként – a sebezhető pontok strukturált értékelése lenne, a pénzügyi piaci infrastruktúrák üzleti modelljeinek tesztelésével és fejlesztésével. A második lépés azoknak az eszközöknek a kidolgozása lenne, amelyek ellensúlyozzák az egyoldalú intézkedések harmadik országok általi jogellenes, területen kívüli alkalmazásának hatásait az uniós gazdasági szereplőkre. Például, ha az ilyen harmadik országbeli intézkedések egy uniós székhelyű gazdasági szereplő pénzügyi piaci infrastruktúrákból való indokolatlan kizárásához vagy azzal szemben bírság megállapításához vezetnek, az EU az itt javasolt intézkedéseket alkalmazva felléphet a jogellenes beavatkozás ellen. Az 5. szakaszban említett intézkedések szintén hozzájárulnak e cél eléréséhez.
Az EU-n kívüli központi szerződő felek által elszámolt és kiegyenlített, euróban denominált ügyletek hatalmas összege pénzügyi stabilitási aggályokat vet fel egy olyan jövőbeli válság esetén is, amely euróban vagy más uniós pénznemben fennálló likviditást tesz szükségessé. Ennek fényében az Egyesült Királyság központi szerződő felekre vonatkozó keretrendszeréről a közelmúltban elfogadott ideiglenes egyenértékűségi határozat egyértelművé teszi, hogy az uniós klíringtagok egyesült királyságbeli központi szerződő felekkel szembeni jelenlegi kitettségeinek volumene kockázatot jelent az Unió pénzügyi stabilitására, valamint az Unió monetáris politikájának transzmissziójára és folytatására nézve. Ezért egyértelmű elvárás, hogy az uniós klíringtagok csökkentsék az Unió szempontjából rendszerszinten jelentős, egyesült királyságbeli központi szerződő felekkel szembeni kitettségeiket, különösen az euróban és más uniós pénznemben denominált, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben fennálló kitettségeket. Emellett az Európai Értékpapírpiaci Hatóságon (ESMA) belül a közelmúltban létrehozott, a központi szerződő felekkel foglalkozó felügyeleti bizottság átfogó felülvizsgálatot fog végezni a harmadik országbeli központi szerződő feleknek, valamint elszámolási szolgáltatásaiknak és tevékenységeiknek az Unió szempontjából vett rendszerszintű jelentőségére vonatkozóan 41 , és az ESMA az európai piaci infrastruktúra-rendelettel (EMIR) 42 összhangban megteszi a megfelelő intézkedéseket a pénzügyi stabilitási kockázatok kezelésére.
Az uniós piaci szereplőknek csökkenteniük kell a harmadik országokban található rendszerszintű központi szerződő felekkel szembeni túlzott kitettségüket, az uniós központi szerződő feleknek pedig ki kell építeniük elszámolási kapacitásukat. Ennek eredményeként a kitettségek kiegyensúlyozottabbá válnak, ami kedvez a pénzügyi stabilitásnak. A Bizottság ezért az EKB-val, az Európai Bankhatósággal (EBH) és az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal (ESMA) közösen azt tervezi, hogy az ágazattal együttműködve értékeli az euróban vagy más uniós pénznemben denominált ügyleteknek az EU-ban található központi szerződő felekre történő átruházásával kapcsolatban esetlegesen felmerülő technikai kérdéseket annak érdekében, hogy elősegítse az átruházásokat. Az értékelés a reálgazdasági hatásra is kiterjed majd. Az ajánlásokat várhatóan 2021 közepéig teszik közzé.
|
7. kulcsintézkedés: A Bizottság a pénzügyi piaci infrastruktúrát működtető vállalkozásokkal együttműködve behatóan megvizsgálja azok sebezhető pontjait az egyoldalú szankciók harmadik országok általi jogellenes, területen kívüli alkalmazásával összefüggésben. A Bizottság – hatáskörüknek megfelelően – be kívánja vonni az EKB-t és az érintett európai felügyeleti hatóságokat a vizsgálatba. Ennek alapján a Bizottság értékeli, hogy szükség van-e kapcsolódó ajánlások közzétételére, és kiegészíti az uniós pénzügyi piaci infrastruktúrákba való indokolatlan beavatkozás megelőzéséhez és hatékony kezeléséhez szükséges uniós eszköztárat. 8. kulcsintézkedés: A Bizottság munkacsoportot hoz létre, amely értékeli az EU-n kívül elszámolt, euróban vagy más uniós pénznemben denominált pénzügyi ügyleteknek az EU-ban található központi szerződő felek részére történő átruházásával kapcsolatban esetlegesen felmerülő technikai kérdéseket. |
A külföldi pénzügyi intézményektől és a külföldi pénznemben történő finanszírozástól való túlzott függés mérséklése
A nem uniós banki tevékenységtől való túlzott függés problémákat okozhat a pénzügyi piac zavarai idején. Az uniós befektetési bankok piaci részesedése az elmúlt 15 évben csökkent, globálisan és az EU-ban egyaránt. Pénzügyi válság idején a nem uniós bankok dönthetnek úgy, hogy csökkentik jelenlétüket az EU-ban, és belföldi piacukra összpontosítanak. Ez akadályozhatja az uniós vállalkozások és a tagállamok tőkepiaci finanszírozáshoz, kockázatkezelési megoldásokhoz vagy más pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését, és veszélyeztetheti az uniós pénzügyi szerződő felek likviditását, vagy akár a fizetőképességüket is.
Ehhez kapcsolódó kockázatforrás, hogy az uniós bankok túlzott mértékben támaszkodnak a devizacsereügyletek piacaira. Az ERKT már 2011-ben azt ajánlotta 43 , hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok kövessék nyomon az USA-dollár alapú finanszírozást és likviditást, és az uniós hitelintézetek készítsenek vészhelyzeti finanszírozási terveket. Azóta a bankokra vonatkozóan új, a jelentős fizetőeszközökre is kiterjedő likviditási követelmények bevezetésére került sor, az EKB pedig csereügyletkeretekről állapodott meg más központi bankokkal, amelyek piaci stressz esetén USA-dollárban biztosítanak likviditást a bankrendszer és a gazdaság számára. Ezek az intézkedések bizonyos mértékben enyhítették a pénzügyi stabilitással kapcsolatos aggályokat.
Mind a 2008-as pénzügyi válság, mind a 2020. márciusi piaci zavar jól illusztrálta ezeket a kockázatokat 44 . A határokon átnyúló finanszírozás általában megkönnyíti a hiteláramlást a világgazdaságban. A határokon átnyúló pénzáramlások azonban válság idején volatilisabbá válnak, mivel a pénzügyi intézmények ilyenkor jellemzően pozícióik refinanszírozására, likviditásuk növelésére és a partnerkockázat csökkentésére törekszenek. A Covid19-világjárvány kitörésekor – tekintettel az USA-dollár globális valutaként betöltött szerepére – a dollár iránti megugró kereslet és az USA repopiacának kibillenése egyre nehezebbé és költségesebbé tette a nem egyesült államokbeli pénzügyi intézmények számára dollárműveleteik refinanszírozását.
Az euró nagyobb mértékű használata a nemzetközi tranzakciókban, az euróban denominált befektetések vonzerejének és lehetőségeinek növekedése, valamint az euró-referenciamutatók megjelenése és konszolidációja tovább csökkentheti a vállalkozások pénzügyi sebezhetőségét. Mindehhez első lépésként részletesebben meg kell vizsgálni a nem uniós pénzügyi szereplőktől és a külföldi pénznemben történő finanszírozástól való függést, annak mozgatórugóit, valamint az uniós pénzügyi rendszer sebezhető pontjait. A Bizottság 2021-ben megbízza az Európai Bankhatóságot, hogy készítsen tanulmányt az EU nem uniós pénzügyi szereplőktől, valamint a bankok külföldi pénznemben történő finanszírozástól való függéséről.
A tőke és a pénzügyi szolgáltatások harmadik országokba irányuló, valamint onnan érkező áramlásának biztosítása
Az egyoldalú szankciók harmadik országok általi, területen kívüli alkalmazásának súlyos hatása volt az EU és tagállamai azon képességére, hogy előmozdítsák külpolitikai céljaikat, tiszteletben tartsák a nemzetközi megállapodásokat, és kezeljék a szankcionált országokkal fenntartott kétoldalú kapcsolataikat. Egyes esetekben a harmadik országok egyoldalú fellépései veszélyeztették az uniós vállalkozások más országokkal folytatott jogszerű kereskedelmét és ottani beruházásait. Ezzel összefüggésben Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság a Bizottság szervezeti egységei és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) technikai és pénzügyi támogatásával, az EU és Irán közötti jogszerű kereskedelemmel kapcsolatos kifizetések megkönnyítését szolgáló különleges eszközként létrehozta a kereskedelmi ügyleteket támogató eszközt (INSTEX). Az eszköz 2019 januárjában kezdet meg működését, azóta öt másik tagállam (Belgium, Dánia, Finnország, Hollandia, Svédország), valamint Norvégia is csatlakozott hozzá részvényesként.
A Bizottság az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével (a továbbiakban: főképviselő) közösen megvizsgálja, hogy miként lehet a legmegfelelőbb módon megvédeni az EU külpolitikáját és stratégiai érdekeit, valamint az uniós vállalkozásokat és magánszemélyeket a harmadik országok által elfogadott egyoldalú szankciók jogellenes, területen kívüli alkalmazásának hatásaitól. Ennek vitája keretében a Bizottság az EKSZ-szel szorosan együttműködve meg fogja vizsgálni, hogy a többoldalú nemzetközi megállapodásokkal és az EU saját szankciós keretével teljes összhangban miként biztosítható az alapvető pénzügyi szolgáltatások folyamatos és biztonságos áramlása az EU és kereskedelmi partnerei között, valamint az uniós gazdasági szereplők jogszerű működésének védelme. Ezzel összefüggésben fel kell tárni, hogy milyen módon lehetne tovább javítani az INSTEX-hez hasonló eszközök eredményességét.
|
9. kulcsintézkedés: A Bizottság megvizsgálja, hogy milyen módon biztosítható az alapvető pénzügyi szolgáltatások, köztük a kifizetések zavartalan működése a harmadik országok egyoldalú szankcióinak területen kívüli alkalmazásával érintett uniós szervezetek vagy személyek esetében. |
5.Az uniós szankciók végrehajtásának és érvényesítésének megerősítése
Az uniós szankciók a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) célkitűzéseinek előmozdítására használt kulcsfontosságú eszközök, amelyek révén az EU beavatkozhat, különösen a béke megőrzése és a nemzetközi biztonság megerősítése érdekében. Ezért döntő szerepet játszanak az EU értékeinek fenntartásában és nemzetközi befolyásának kivetítésében. Az uniós szankciók határozottabb és gyorsabb végrehajtása és érvényesítése, valamint a szankciók harmadik országok általi jogellenes, területen kívüli, az uniós gazdasági szereplőkkel szembeni alkalmazása elleni védelmi politika előnyös lesz az EU nyitottsága, ereje és rezilienciája szempontjából.
Az Európai Unió Tanácsa, a főképviselő és a Bizottság különböző, egymást kiegészítő jogosultságokkal rendelkezik az uniós szankcióknak az uniós és a nemzetközi jog teljes körű tiszteletben tartása melletti kialakítása, végrehajtása és érvényesítése tekintetében 45 . A Tanács a főképviselő javaslatai alapján határoz a szankciók elfogadásáról, megújításáról vagy megszüntetéséről. A Bizottság a főképviselővel együtt tanácsi rendeletekre irányuló közös javaslatok révén juttatja érvényre ezeket a határozatokat az uniós jogban. A szerződések őreként a Bizottság felügyeli a szankciók tagállamok általi, EUMSZ szerinti végrehajtását. A végrehajtás azonban az elvárhatónál kevésbé egységes az EU-ban. Ez torzulásokat okoz az egységes piacon, mivel az uniós vállalkozások, köztük a külföldi vállalatok uniós leányvállalatai kijátszhatják a tilalmakat. Ez a gazdasági szereplők körében is bizonytalanságot szül. A következetlen érvényesítés aláássa a szankciók hatékonyságát és az EU azon képességét, hogy egységes álláspontot képviseljen.
Az uniós szankciók teljes körű és egységes végrehajtása, valamint az egyoldalú szankciók harmadik országok általi jogellenes, területen kívüli, az uniós gazdasági szereplőkkel szembeni alkalmazása elleni további erőfeszítések tovább növelik az EU stratégiai súlyát azáltal, hogy i. erősítik az EU mint szabályozó hatalom hitelességét, és ii. fenntartják az európai egységes piac integritását és egyenlő versenyfeltételeit.
Az uniós szankciók kialakításának és végrehajtásának javítása
Az uniós szankcióknak célzottaknak kell lenniük annak érdekében, hogy elérjék uniós szakpolitikai célokat, ugyanakkor el kell kerülniük a nem kívánt következményeket. A Bizottság az EUMSZ szerinti uniós szankciók végrehajtásának nyomon követéséért és koordinálásáért felelős intézményként 2021-től hozzá fog járulni az uniós szankciók hatékonyságának értékeléséhez. Ennek keretében meg kell vizsgálni a szankciók gazdasági hatását a hatályuk alá tartozó jogalanyokra, az EU és az érintett ország közötti kereskedelem szerkezetére, az uniós vállalkozásokra és a humanitárius segítségnyújtásra. Az értékelés alapján a Bizottság a főképviselővel egyeztetve javaslatot tesz a szankciókra vonatkozó uniós szabályozás eredményességének javítására.
A Bizottság 2021-ben felülvizsgálja a szankciókat kijátszó és veszélyeztető gyakorlatokat, többek között a kriptovaluták és a stabil kriptopénzek használatát. Ennek eredményei 2022-től megjelennek az esetleges jogalkotási javaslatokban vagy végrehajtási iránymutatásokban.
Az uniós szankciók akkor a leghatékonyabbak, ha azonnal rendelkezésre állnak a hatásukra vonatkozó információk. A Bizottság 2021-ben létrehozza az adatbázisként működő Szankciós Adatcseretárat. Ez az adatbázis lehetővé teszi majd a szankciók végrehajtására és végrehajtására vonatkozó információknak a tagállamok és a Bizottság közötti haladéktalan bejelentését és cseréjét. A Bizottság mérlegelni fogja speciális információk, köztük az uniós ügynökségek és szervek által gyűjtött adatok beszerzését. A Bizottság adott esetben összehangoltan együttműködik a főképviselővel. Ezenkívül a Bizottság értékelni fogja, hogy indokolt-e a tagállamok meglévő beszámolási kötelezettségeinek felülvizsgálata.
E közlemény elfogadásával párhuzamosan a Bizottság a tagállamok képviselőiből álló, a szankciókkal és a területen kívüli hatállyal foglalkozó szakértői csoportot hoz létre. Az Európai Külügyi Szolgálat képviselői meghívást kapnak a csoport ülésein való részvételre. A csoport megbízatása az uniós szankciók és a 2271/96/EK rendelet (a blokkoló intézkedésekről szóló rendelet) 46 technikai végrehajtásához kapcsolódó kérdésekre terjed ki. A csoport emellett az EU harmadik országok által elfogadott, egyoldalú szankciók jogellenes, területen kívüli alkalmazásának hatásaival szembeni rezilienciájával kapcsolatos további munka fórumaként szolgál majd. Adott esetben a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom szereplői is meghívást kaphatnak annak érdekében, hogy a humanitárius szempontok előtérbe kerüljenek.
Egyes határokon átnyúló szankciókkal kapcsolatos ügyekben további koordinációra van szükség. Jelenleg a több tagállamban tevékenységet folytató uniós vállalkozásoktól vagy humanitárius szereplőktől érkező engedélykérelmekkel foglalkozó tagállami hatóságok gyakran nem kapnak tájékoztatást a más nemzeti hatóságokhoz intézett párhuzamos kérelmekről vagy az általuk hozott határozatokról. Ez az uniós szankciók összehangolatlan érvényesítését és a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztását eredményezheti. A Bizottság együtt fog működni a tagállamokkal egy olyan rendszer létrehozása érdekében, amely a szerződések szerinti hatáskörmegosztás maradéktalan teljes tiszteletben tartása mellett központosítja az értesítéseket és az információk tagállamok közötti terjesztését, továbbá segíti a tagállami válaszok koordinálását.
A Bizottság az uniós szankciók végrehajtását is megvitatja a tagállamokkal annak érdekében, hogy e tekintetben összehangolt megközelítést biztosítson. Az említett szakértői csoport megvitathatja az alkalmazandó normákat és a vonatkozó bevált módszereket is.
Végül az EU vezető szerepet tölt be a harmadik országokra irányuló segítségnyújtásban. A Bizottság a tagállamokkal és nemzetközi partnereivel együttműködve törekszik a lehető legnagyobb mértékű gondosságot biztosítani annak érdekében, hogy az uniós pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat – beleértve a garanciákat is – az uniós szankciókkal teljes összhangban használják fel. A Bizottság készen áll arra, hogy folytassa az együttműködést azokkal a partnerekkel, amelyeknek növelniük kell a kapacitásukat ezen a területen.
|
10. kulcsintézkedés: A Bizottság 2021-ben létrehozza az adatbázisként működő Szankciós Adatcseretárat a szankciók végrehajtására és végrehajtására vonatkozó információknak a tagállamok és a Bizottság közötti haladéktalan bejelentése és cseréje céljából. 11. kulcsintézkedés: A Bizottság 2021-ben együttműködik a tagállamokkal annak érdekében, hogy egyetlen kapcsolattartó pontot hozzon létre a jogérvényesítéssel és a végrehajtással kapcsolatos, határokon átnyúló jellegű kérdések kezelésére. 12. kulcsintézkedés: A Bizottság továbbra is biztosítja, hogy a harmadik országoknak, nemzetközi szervezeteknek és nemzetközi pénzügyi intézményeknek juttatott uniós pénzeszközök és gazdasági erőforrások felhasználása ne sértse meg az uniós szankciókat, és ennek érdekében az uniós forrásokat végrehajtó partnerekkel további jogilag kötelező erejű, a megfelelést biztosító rendelkezésekről állapodik meg, és nyomon követi azok végrehajtását. |
Az uniós szankciók összehangolt érvényesítésének felügyelete
A szerződések őreként a Bizottság figyelemmel kíséri azokat az eseteket, amelyekben a tagállamok megsérthették az uniós jogot, és információt gyűjt ezekről. Az uniós szankciók megsértésével kapcsolatos információk bizalmas jellegének és az illegális tevékenységeket bejelentő személyeket érintő esetleges következményeknek megfelelően a Bizottság külön eszközt hoz létre a névtelen bejelentések megkönnyítésére.
2022 első felében a Bizottság kidolgozza az uniós szankciók szisztematikus megsértésének észlelésétől az Európai Unió Bírósága előtt indított keresetig vezető – kritériumokat és időbeosztást is tartalmazó – ütemtervet.
Végül a Bizottság – többek között a szankciókkal és a területen kívüli hatállyal foglalkozó szakértői csoport keretében – együttműködik a tagállamokkal annak érdekében, hogy az uniós szankciók megsértéséért kiszabott nemzeti szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek.
|
13. kulcsintézkedés: A Bizottság külön rendszert hoz létre, amely lehetővé teszi a szankciók kijátszásának, ezen belül a visszaélések anonim bejelentését. A rendszer biztosítja a szükséges titoktartási garanciákat. |
A területen kívüli hatály elleni küzdelem meglévő eszközeinek megerősítése és újak mérlegelése
Az elmúlt években egyes harmadik országok gyakrabban alkalmaztak szankciókat vagy egyéb szabályozási intézkedéseket az uniós gazdasági szereplők – magánszemélyek, vállalkozások – magatartásának meghatározására. Az EU úgy véli, hogy az uniós gazdasági szereplőkkel szembeni intézkedések harmadik országok általi, területen kívüli alkalmazása ellentétes a nemzetközi joggal. Ezek az intézkedések veszélyeztetik az egységes piac integritását és az EU pénzügyi rendszereit, csökkentik az EU külpolitikájának eredményességét, és nyomást gyakorolnak a jogszerű kereskedelemre és beruházásokra, megsértve ezzel a nemzetközi jog alapelveit.
A szövetségesekkel és hasonló gondolkodású partnerekkel való folyamatos szoros koordináció a szankciórendszerek lehető legnagyobb mértékű összehangolása érdekében részben megakadályozza olyan harmadik országbeli szankciók elfogadását, amelyek alkalmazási köre vagy tartalma eltér az uniós szankciókétól, és amelyeket területen kívüli hatállyal uniós gazdasági szereplőkre is alkalmaznak. A főképviselő és a Bizottság – saját hatáskörüknek megfelelően – rendszeres párbeszédet és együttműködést folytat a harmadik partnerekkel, különösen a G7-partnerekkel a szankciókra vonatkozó határozatok és a végrehajtási kérdések jobb összehangolása, valamint a harmadik országok szankcióinak területen kívüli alkalmazásával kapcsolatos esetleges aggályok megfogalmazása érdekében.
|
14. kulcsintézkedés: A szankciókkal kapcsolatos együttműködés megerősítése, különösen a G7-partnerekkel. |
A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet az EU egységes válasza a harmadik országok intézkedéseinek – különösen a másodlagos szankcióknak – az uniós gazdasági szereplőkkel szembeni, területen kívüli alkalmazására 47 . A blokkoló intézkedésekről szóló rendeletnek a benne rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében a területen kívüli hatály elleni átfogóbb uniós politika részét kell képeznie, amelyhez a Bizottság a következő intézkedéseket vezeti be a meglévő eszközök jobb kihasználása, adott esetben pedig újak létrehozása érdekében:
(I)egyértelműbb eljárások és szabályok a 6. cikk alkalmazására vonatkozóan (különösen a követeléseknek az alperesek vagyona terhére történő, az EU teljes területére kiterjedő könnyebb behajtása érdekében);
(II)megerősített nemzeti intézkedések a felsorolt területen kívüli intézkedésekre alapuló külföldi határozatok és ítéletek elismerésének és érvényesítésének megakadályozására (4. cikk);
(III)az 5. cikk második bekezdése szerinti engedélyezési kérelmek egyszerűsített feldolgozása, beleértve a kért információk felülvizsgálatát is;
(IV)külföldi eljárásokban való esetleges részvétel az uniós vállalkozások és magánszemélyek támogatása érdekében.
Az EU-ba irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések biztonságra és közrendre gyakorolt hatásának értékelésekor 48 a Bizottság azt is figyelembe veszi, hogy az ügylet mekkora valószínűséggel eredményezi egy harmadik ország által elfogadott szankciók jogellenes, területen kívüli alkalmazását valamely uniós célponttal szemben. Előfordulhat például, hogy az uniós vállalkozások feletti ellenőrzés külföldi beruházó általi megszerzésének felülvizsgálatakor a Bizottságnak a tagállamok nemzeti hatóságaival együttműködve fel kell mérnie, hogy az uniós célvállalkozás nagyobb valószínűséggel kerül-e területen kívüli szankciók hatálya alá, függetlenül attól, hogy azokat melyik ország szabta ki. Ebben az esetben veszélybe kerülhet az uniós célvállalkozás képessége arra, hogy az EU-ban kritikus infrastruktúrát tartson fenn, vagy biztosítsa kritikus inputjainak az EU-ba érkező biztonságos és folyamatos ellátását.
A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet a múltban egységes uniós választ adott a szankciók területen kívüli alkalmazására. Az ilyen szankciók elterjedése azonban mélyebb vitát tesz szükségessé azokról az esetleges további intézkedésekről, amelyek nagyobb visszatartó erővel bírhatnak a szankciókkal szemben, és szükség esetén ellensúlyozhatják azokat. A Bizottság kezdeményezi annak mérlegelését, hogy milyen szakpolitikai alternatívák állnak rendelkezésre annak az eszköztárnak a korszerűsítésére, amellyel az EU ellensúlyozhatja a harmadik országok egyoldalú szankcióinak az uniós személyekkel és szervezetekkel szembeni jogellenes, területen kívüli alkalmazásából eredő hatásokat. A blokkoló intézkedésekről szóló rendelet megerősítését célzó, a nem kereskedelmi jellegű retorziós intézkedésekre vonatkozó módosítás mérlegelése mellett a Bizottság további eszközöket is fontolóra vesz az uniós gazdasági szereplők uniós jog szerinti jogszerű tevékenységének védelme érdekében. Az érdekelt feleket szükség szerint bevonja a folyamatba.
Ezzel párhuzamosan a Bizottság felülvizsgálja kereskedelempolitikáját 49 , és legkésőbb 2021 negyedik negyedévében (vagy szükség esetén korábban) javaslatot terjeszt elő a harmadik országok kényszerítő intézkedéseinek megakadályozására és ellensúlyozására 50 .
|
15. kulcsintézkedés: A Bizottság mérlegeli azokat a további szakpolitikai alternatívákat, ideértve a 2271/96/EK rendelet esetleges módosítását is, amelyekkel eredményesebben akadályozhatja és ellensúlyozhatja harmadik országok egyoldalú szankcióinak az uniós gazdasági szereplőkkel szembeni jogellenes, területen kívüli alkalmazását. |
6.Következtetés
A Bizottság következetes intézkedéscsomag végrehajtásával törekszik megerősíteni az EU nyitott stratégiai autonómiáját annak érdekében, hogy növelje képességét a szabályokon alapuló multilateralizmus előmozdítására és védelmére, valamint a kölcsönösen előnyös kétoldalú kapcsolatok kialakítására, ugyanakkor megvédhesse magát a tisztességtelen és visszaélésszerű gyakorlatokkal szemben.
A Bizottság az említett intézkedések végrehajtásával törekszik az uniós gazdaság és pénzügyi piaci infrastruktúrák rezilienciájának növelésére. A Bizottság felveszi a kapcsolatot a harmadik országbeli partnerekkel, hogy előmozdítsa az euró használatát, erősítse az euró nemzetközi referencia-pénznemként betöltött szerepét a kereskedelmi, az energia- és a nyersanyagágazatban, erősítse az uniós szankciók végrehajtását és érvényesítését, valamint védje az uniós gazdasági szereplőket a harmadik országok intézkedéseinek jogellenes, területen kívüli alkalmazásával szemben.
Az említett cselekvési területek egymáshoz kapcsolódnak és kiegészítik egymást; az EU pozíciójának e területeken való megerősítéséhez viszont számos köz- és magánszférabeli érdekelt fél, legfőképpen az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az EKB közreműködésére van szükség. A Bizottság felszólítja az érintett szereplőket, hogy csatlakozzanak ehhez a stratégiához annak érdekében, hogy az Unió a nemzetközi színtéren és általában véve gazdasága és pénzügyi ágazata számára eredményesen képviselhesse az érdekeit. A Bizottság folyamatosan nyomon fogja követni ezeket az intézkedéseket, és 2023-ban felülvizsgálja az elért végrehajtási eredményeket.