EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2020.11.12.

COM(2020) 705 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

az EU kereskedelmi megállapodásainak végrehajtásáról





2019. január 1. – 2019. december 31.

{SWD(2020) 263 final}

Tartalomjegyzék

1. BEVEZETÉS    

2. A FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK ÁTTEKINTÉSE: KERESKEDELMI FORGALOM    

3. A FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK ÁTTEKINTÉSE TÉRSÉGENKÉNT    

3.1. ÁZSIA    

3.1.1. Dél-Korea    

3.1.2. Japán    

3.1.3. Szingapúr (előkészületek a hatálybalépésre)    

3.2. AZ AMERIKAI KONTINENS ORSZÁGAI    

3.2.1. Kanada    

3. 2.2. Latin-amerikai partnerországok    

3.3. AZ EU-VAL SZOMSZÉDOS ORSZÁGOK    

3.3.1. A földközi-tengeri és közel-keleti partnerek    

3.3.2. Grúzia, Moldova, Ukrajna    

3.3.3. Nyugat-Balkán    

3.3.4. Svájc    

3.3.5. Norvégia    

3.3.6. Törökország    

3.4.    AZ AFRIKAI, KARIBI ÉS CSENDES-ÓCEÁNI ORSZÁGOK    

4. KERESKEDELEM ÉS FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS    

5. AZ UNIÓS KERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁSOK ALAPJÁN FOLYTATOTT AGRÁR-ÉLELMISZERIPARI KERESKEDELEM    

6. SZOLGÁLTATÁSOK, KÖZBESZERZÉS, SZELLEMITULAJDON-JOGOK    

6.1. Szolgáltatások és közvetlen külföldi tőkebefektetés (FDI)    

6.2. Közbeszerzés    

6.3. Szellemitulajdon-jogok    

7. KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK    

8. JOGÉRVÉNYESÍTÉS    

8.1.    Vitarendezés Dél-Koreával a kereskedelem és a fenntartható fejlődés területén    

8.2.    Vitarendezés Ukrajnával    

8.3.    Vitarendezés a Dél-afrikai Vámunióval (SACU)    

9. KÖVETKEZTETÉSEK    

AZ E JELENTÉSBEN TÁRGYALT KERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁSOK

(Megállapodás/az alkalmazás kezdőnapja) 1

AZ E JELENTÉSBEN TÁRGYALT KERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁSOK

(Megállapodás/az alkalmazás kezdőnapja)

1. BEVEZETÉS

Az európai kereskedelempolitika jól haladt előre 2019-ben. Az Európai Unió a Szingapúrral és Vietnámmal kötött kereskedelmi megállapodásainak megerősítésével – amelyek 2019 novemberében, illetve 2020 augusztusában léptek hatályba – előrelépést tett kétoldalú kereskedelmi menetrendje tekintetében. Az Európai Unió 2019-ben 44 kereskedelmi megállapodást alkalmazott, melyek összesen 76 partnert érintettek 6 ; az e partnerekkel bonyolított kereskedelem 1 345 milliárd EUR összeget tett ki, amely az EU külkereskedelme 33 %-ának (az összes kivitel 34 %-ának és az összes behozatal 33 %-ának) felel meg.

A 2020-as évet tekintve ugyanakkor a koronavírus-járvány várhatóan komoly visszaszorító hatást fejt ki az Európai Unió és kereskedelmi partnerei –ezen belül preferenciális kereskedelmi partnerei – közötti kereskedelemre. Az Európai Bizottság becslése szerint az Európai Unió harmadik országokba irányuló kivitele 9–15 %-kal, onnan származó behozatala pedig 11–14 %-kal csökkenhet (áruk és szolgáltatások együtt). Az Európai Unió kereskedelmi megállapodásainak kiterjedt hálózata hozzájárulhat e kedvezőtlen hatások elhárításához és enyhítéséhez, a reziliencia kialakításához és az ellátási láncok diverzifikálásához. Az Európai Bizottság fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy tovább javítsa e megállapodások végrehajtásának és érvényre juttatásának színvonalát, biztosítva, hogy valamennyi vállalat, különösen a kisebbek, hasznára válhassanak. Az első kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselő, akit a testület július 24-én nevezett ki 7 , iránymutatást nyújt majd ezekhez az erőfeszítésekhez valamennyi érintett érdekelt féllel, valamint a tagállamokkal és az uniós intézményekkel szoros együttműködésben.

Ez a jelentés az Európai Unió 65 kereskedelmi partnerrel fennálló jelentős kereskedelmi megállapodásai közül 36-ról nyújt naprakész tájékoztatást 8 . A megállapodások az EU preferenciális partnerekkel folytatott kereskedelmének 91 %-ára terjednek ki és az EU összes külkereskedelmének 30,4 %-át teszik ki.

A jelentés kiemeli az uniós megállapodások Ázsiában, az amerikai kontinens országaiban, az EU-val szomszédos országokban (a keleti és déli szomszédság országai és a Nyugat-Balkán) és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokban való végrehajtását. Az idei jelentés a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről, az agrár-élelmiszeripari kereskedelemről és a kis- és középvállalkozásokról szóló szakaszokon kívül külön szakaszt tartalmaz a szolgáltatásokról, a befektetésekről, a közbeszerzésről és a szellemitulajdon-jogokról. A jelentést kísérő szolgálati munkadokumentum 9 36 országismertetőt tartalmaz 10 . Megvizsgálja, hogy mennyire eredményes a megállapodások végrehajtása, statisztikákkal szolgál és naprakész tájékoztatást nyújt az Európai Bizottság kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló 15 pontos cselekvési tervének végrehajtásáról 11 .

2. A FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK ÁTTEKINTÉSE: KERESKEDELMI FORGALOM

Ez a szakasz az EU és 65 fő preferenciális kereskedelmi partnere közötti kereskedelem 2019. évi alakulásával foglalkozik, amely kereskedelem az EU összes behozatalának 29 %-át és az EU összes kivitelének 32 %-át adja, és az EU-nak 113 milliárd EUR kereskedelmi többletet, az előző évhez képest pedig 12 %-os növekedést jelent.

Svájc maradt az EU legnagyobb preferenciális partnere, a kereskedelem 21 %-a bonyolódik vele, amelyet Törökország követ 11 %-kal, majd Japán 10 %-kal és Norvégia 8,5 %-kal. Ezekkel a partnerekkel együttesen az EU preferenciális kereskedelmének a fele bonyolódott.

2019-ben az Európai Uniónak a 65 partnerrel bonyolított árukereskedelme 3,4 %-kal nőtt. Ez a növekedés nagyobb, mint az EU-nak a világ többi részével bonyolított kereskedelmének a növekedése (azaz az EU összes kereskedelmi partnerrel bonyolított kereskedelmének növekedése, amely +2,5 % volt), és nagyobb, mint az EU-nak a nem preferenciális partnerekkel bonyolított kereskedelmének a növekedése különvéve (a 65 preferenciális partner nélkül a világ többi részével bonyolított kereskedelem növekedése, amely +2,1 % volt). A preferenciális árukivitel növekedése (+4,1 %) és a preferenciális árubehozatal növekedése (+2,6 %) intenzívebb volt a világ többi részével bonyolított kivitel és behozatal növekedésénél, amelyek külön-külön 3,5 % és 1,4 % százalékos növekedést értek el.

Tendenciák az áruk kivitelében

2019-ben az EU preferenciális partnerországokba irányuló összes kivitelének 92 %-át ipari termékek tették ki. A gépek, a vegyipari termékek és a közlekedési eszközök maradtak az EU kivitelének vezető termékei, és külön-külön 1,5 %-kal, 6,3 %-kal és 5,7 %-kal növekedtek. A gépek és a készülékek maradtak továbbra is az egyetlen legfőbb kategóriát jelentő termékek, amelyek a preferenciális megállapodások keretében bonyolított kivitelnek közel 25 %-át tették ki. Érték alapján a gépek, a mechanikus háztartási készülékek és a gépjárművek maradtak a legfontosabbak, amelyek a nem mezőgazdasági termékeknek a 65 preferenciális partnerországba irányuló összes kivitelének körülbelül 30 %-át tették ki. Az elektromos gépek és elektromos felszerelések, valamint a gyógyszerek külön-külön közel 9 %-ot tettek ki. A légi járművek (+50 %), a bőr (+43 %), valamint a gyöngyök és drágakövek (+35 %) kivitelében következett be a legnagyobb éves növekedés.

Az agrár-élelmiszeripari termékek uniós kivitele 8,7 %-kal nőtt 2019-ben. Érték alapján az italok voltak a vezető termékek, amelyek a preferenciális agrár-élelmiszeripari kivitelek 15 %-át tették ki (+8,6 %). A gabonafélék, a tejtermékek és a hús külön-külön körülbelül 8 %-ot tett ki, és ugyanebben a sorrendben 39 %-kal, 13,2 %-kal és 0,7 %-kal növekedett a kivitelük.

Tendenciák az áruk behozatalában

A 65 preferenciális partnerországból származó összes behozatal 91 %-át ipari termékek tették ki; 2019-ben ezek behozatala 2 %-kal nőtt. E termékek vezető három kategóriáját a gépek és készülékek (+3 %), a vegyipari termékek (+16 %) és az ásványi termékek (–7 %) alkották. Az agrár-élelmiszeripari behozatal 8,3 %-kal nőtt. A vezető importtermékek az élelmezési célra alkalmas gyümölcs- és diófélék (+3,9 %), a kakaókészítmények (+6,5 %), a kávé és tea (–0,2 %), valamint a gabonafélék (+22,9 %) voltak. 13

Ipari termékek és agrár-élelmiszeripar

A 65 partnerrel ipari termékekben bonyolított kereskedelem 3 %-kal nőtt, míg az agrár-élelmiszeripari kereskedelem 8,5 %-kal nőtt. Az EU ipari termékekben bonyolított kereskedelme 106,6 milliárd EUR többletet ért el, amely a 2018-as évhez képest 11,8 milliárd EUR növekedést jelent. Az EU agrár-élelmiszeripari kereskedelme 6,4 milliárd EUR többletet ért el, amely a 2018-as évhez képest 651 millió EUR növekedést jelent.

Tendenciák a szolgáltatáskereskedelemben

A szolgáltatáskereskedelemre vonatkozóan a legfrissebb adatok a 2018. évről állnak rendelkezésre. Az e jelentésben tárgyalt, a 65 partnerrel bonyolított szolgáltatáskereskedelem 1,7 %-kal nőtt 2018-ban, azaz lassabb ütemben mint az EU által bonyolított összes szolgáltatáskereskedelem (+2,3 %), miközben 80 milliárd EUR kereskedelmi többletet generált, amely a 2017-es évhez képest 11,5 % növekedést jelent. A 2007. évi Globális Európa közlemény 14 közzététele előtt megkötött megállapodások közül sok nem tartalmaz a szolgáltatásokra vonatkozó nagyratörő szabályozási elemeket, például ilyen az EU Svájccal, azaz a szolgáltatások tekintetében második legfontosabb kereskedelmi partnerével kötött kereskedelmi megállapodása. Az e jelentésben tárgyalt, azon preferenciális partnerekkel bonyolított szolgáltatáskereskedelem, amelyek a szolgáltatások tekintetében kötelezettségeket vállaltak 15 , 2018-ban 3,3 %-kal nőtt, azaz intenzívebben mint az EU összes szolgáltatáskereskedelme. A korábbi partnerekkel bonyolított szolgáltatáskereskedelem növekedéséhez képest (+0,8 %) észrevehetően nagyobb mértékben nőtt az újabb kereskedelmi megállapodások szerinti preferenciális partnerekkel bonyolított szolgáltatáskereskedelem (+7,6 %).

3. A FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK ÁTTEKINTÉSE TÉRSÉGENKÉNT

3.1. ÁZSIA

2019-ben az EU a következő három ázsiai gazdaság vonatkozásában alkalmazott preferenciális kereskedelmi megállapodásokat: Dél-Korea, Japán és Szingapúr. 16 Ezek a megállapodások segítenek az uniós vállalatoknak abban, hogy versenyképesek maradjanak a harmadik országokkal a közelmúltban kötött kereskedelmi megállapodások tekintetében, mint például az Átfogó és Előremutató Csendes-óceáni Partnerségi Megállapodás 17  , amelynek Japán és Szingapúr egyaránt részes fele. A megállapodások továbbá hozzájárulnak a nemzetközi normák megerősítéséhez, amelyek a három megállapodásban a nem tarifális kötelezettségvállalások gerincét képezik. Különösen a Szingapúrral, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) egyik tagjával, és a Japánnal kötött legújabb megállapodások képviselnek jelentős tengelyeket az egész térségben, ahonnan az Európai Unió ki tudja terjeszteni a kereskedelmi tevékenységének keretében folytatott műveleteket a szomszédos országokra. Az EU és Dél-Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodást (FTA) nyolc évig alkalmazták, és a 2019 márciusában közzétett utólagos értékelése 18 szerint a megállapodás nyereséggel járt mind az EU gazdasága (+4,4 milliárd EUR), mind pedig a dél-koreai gazdaság (+4,9 milliárd EUR) számára, annak ellenére, hogy ez a pénzügyi válság utáni nehéz időszakban történt, amelyet csökkenő kereslet és nemzetközi kereskedelem jellemzett.

3.1.1. Dél-Korea

Dél-Koreában 2019-ben a gazdasági növekedés visszafogott maradt, mivel a globális lassulás és a kereskedelmi feszültségek visszafogták a kivitelt, miközben a befektetéseket nagy fokú bizonytalanság nehezítette. Az EU Dél-Koreába irányuló ipari kivitelének 1,3 %-os csökkenése bizonyos mértékben a félvezetők ciklusában bekövetkezett visszaesés miatti gyenge hazai kereslettel és többek között az EU és Kína közötti kereskedelmi vitával magyarázható. A szolgáltatáskereskedelem 2018-ban továbbra is bővült 3,6 %-kal 2017-hez képest, azaz intenzívebben, mint az EU-nak a világ többi részével folytatott kereskedelme. Az EU–Dél-Korea szabadkereskedelmi megállapodás a két partner közötti közvetlen külföldi tőkebefektetések növekedését is ösztönözte. A rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint 2018-ban az EU közvetlen külföldi tőkebefektetési állománya Dél-Koreában 4 %-kal növekedett és ezzel elérte a 46 milliárd EUR-t, míg Dél-Korea közvetlen külföldi tőkebefektetési állománya az EU-ban 1 %-kal nőtt 25 milliárd EUR-ra.

3.1.2. Japán

2019 volt az első olyan teljes naptári év, amelyben az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodást alkalmazták. 20 Japán az EU hetedik legnagyobb kereskedelmi partnere, ahová a külkereskedelem 3 %-a irányul.

2019-ben a felek közötti árukereskedelem 5,8 %-kal nőtt. Az EU Japánba irányuló hagyományos kivitele, így például a gyógyszeripari termékek, közlekedési eszközök és gépek kivitele tartósan növekedett. A vámcsökkentéssel érintett termékkategóriák esetében nagyobb növekedés volt tapasztalható, ideértve többek között a textilipari termékeket, a ruházati termékeket és lábbeliket, amelyek esetében átlagosan megközelítőleg 10 % növekedés következett be.

A jelentés által tárgyalt uniós agrár-élelmiszeripari kivitel tekintetében a preferenciális partnerek közül Japán volt a 2. legnagyobb piac: 2019-ben 16 %-kal nőtt a kivitel. A megállapodás tehát kezdi valóra váltani a benne rejlő óriási potenciált arra, hogy számos termék, például a sertés, a marha, a sajtok, a feldolgozott mezőgazdasági termékek és a bor uniós kivitelében növekedést eredményezzen. Az egyik figyelemre méltó eredmény, hogy Japán fokozatosan jóváhagyja és elismeri az EU borászati eljárásait.

2019-ben az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodás értelmében vámkedvezményekre jogosult összes uniós áru több mint fele (53 %) részesült ténylegesen vámkedvezményekből. Az EU mezőgazdasági kivitelének a többsége részesült vámkedvezményekben (átlagosan 86 %); különösen magas arányok voltak jellemzőek a hús (99 %) és a bor (93 %) esetében. Az ipari termékek esetében a százalékos arányok, az összetett ellátási láncok és a viszonylag kisebb preferencia-árrések miatt jelentősen kisebbek voltak mind Japán, mind az EU esetében, azaz átlagosan 35 %-os nagyságrendűek voltak. Például az EU vegyipari- és textiliparitermék-kiviteléhez kapcsolódóan külön-külön további 115 millió EUR és 92 millió EUR összeget lehetett volna megtakarítani. A kedvezmények kihasználása jellemzően növekszik az évek során, mivel a vállalatoknak gyakran szüksége van bizonyos időre ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az új kereskedelmi feltételekhez – például az ellátási láncok és a belső elszámolási mechanizmusok felülvizsgálatával. A tájékozottság növelése érdekében az Európai Bizottság fokozta a tagállamokkal és a vállalkozásokkal folytatott együttműködést, és közös vállalkozásokban, nevezetesen az EU–Japán Ipari Együttműködési Központ tájékoztatási tevékenységeiben, vett részt Japánnal 21 .

3.1.3. Szingapúr (előkészületek a hatálybalépésre)

Az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodás 2019. november 21-e óta van hatályban. A megállapodás várhatóan hasznokkal fog járni az uniós kivitel és befektetők számára, ideértve több mint 10 000, szingapúri székhellyel rendelkező uniós vállalkozást. Szingapúr az EU legnagyobb kereskedelmi partnere Délkelet-Ázsiában, a vele folytatott kereskedelem az EU-nak a térséggel bonyolított kereskedelmének egyharmadát teszi ki, és az EU-nak a térségben eszközölt közvetlen külföldi tőkebefektetései állományának több mint kétharmadát tudhatja magáénak.

2019-ben az Európai Bizottság fokozta a megállapodás hatálybalépéséhez szükséges előkészületeket mindkét oldal érdekelt feleinek tájékoztatásával és azzal, hogy már most, a végrehajtást megelőző időszakban fokozza a szingapúri hatóságok felé gyakorolt felügyeleti szerepét. Az első eredmények között Szingapúrban 138 uniós földrajzi árujelző neve került bejegyzésre és oltalom alá a szingapúri jog szerint.

3.2. AZ AMERIKAI KONTINENS ORSZÁGAI

3.2.1. Kanada

Az EU–Kanada átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) ideiglenes alkalmazása 2017. szeptember 21-én kezdődött meg, néhány rendelkezés, nevezetesen a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerrel kapcsolatos rendelkezések kivételével. 2019-ben fontos előrelépést tettek a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer 23 jövőbeni végrehajtásával kapcsolatban: az Európai Bizottság októberben elfogadott négy olyan javaslatot 24 , amelyek segítenek majd biztosítani a döntőbírókkal szembeni etikai és feddhetetlenségi elvárásokat, valamint a rendszer eredményes fellebbviteli funkcióját. A nemzetközi beruházási megállapodások körében ez lesz az első ilyen fellebbviteli funkció, amely működőképessé válik.

Az Európai Bizottság a CETA ideiglenes alkalmazásának második évében további előrehaladást ért el a megállapodás eredményes végrehajtása terén, a 20 bizottságra és a 2018-ban elindított párbeszédekre építve. Az Európai Bizottság felvetett néhány kereskedelmi akadályt, főként a mezőgazdasági kivitelt érintően. Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság folytatta a közös érdekű kérdésekben (mint például a kkv-k, a társadalmi nem és az éghajlatváltozás kérdése) Kanadával fennálló együttműködési menetrendjének intenzívebbé és gazdagabbá tételét kétoldalú és többoldalú szinten.

Kétoldalú kereskedelem – tendenciák 2019-ben

Mivel a CETA megkönnyítette azt, az áruk és szolgáltatások kétoldalú kereskedelme tovább nőtt, és elérte a 92 milliárd EUR-t, amely 24,5 %-os növekedést jelent a CETA előtti kereskedelemmel összevetve, amely 2015–2017-ben átlagosan 73,9 milliárd EUR volt. Az ipari termékek körében a gépek és a gyógyszeripari termékek uniós kivitele nőtt a legnagyobb mértékben 2018-hoz képest, külön-külön 15 %-kal és 18 %-kal.

A kedvezményeknek az uniós áruk Kanadába irányuló exportjához kapcsolódó kihasználtságának aránya az EU-27 esetében a 2018. évi 38 %-ról 48 %-ra nőtt. A teljes kedvezménykihasználtsági arányt vagy PUR-t továbbra is befolyásolja a személygépjárművek és személygépjármű-alkatrészek uniós kivitelére jellemző alacsony kedvezménykihasználtság (26 %), amely kivitel egyébként az EU-27 Kanadába irányuló kedvezményre jogosult kivitelének 39 %-át teszi ki. Az Európai Bizottság proaktív módon egyeztetett az ágazati ipari szövetségekkel, érdekelt vállalatokkal és szakértőkkel az okok jobb megértése érdekében. Az ipar, különösen az autóipar képviselői kifejtették, hogy a megállapodás még viszonylag újdonságnak számít és a vállalkozásoknak több időre van szüksége ahhoz, hogy bevezessék a beszállítóktól szükséges adatok megszerzésére szolgáló eljárásokat és informatikai rendszereket. Az autóipar továbbá megerősítette, hogy visszamenőlegesen szándékozza igényelni a vámkedvezményeket, mivel a CETA legfeljebb három év időtartamra engedélyezte ezt. Az ipar összességében kiemelte, hogy szükséges tovább fokozni az uniós vállalkozásoknak szóló tájékoztatást a CETA előnyeiről és arról, hogy hogyan használják azokat. A kedvezmények használatának megkönnyítése érdekében az Európai Bizottság 2019-ben folytatta specializált útmutatásnyújtási tevékenységét, és 2019 szeptemberében közzétett egy útmutatót a CETA szerinti származási szabályokról 26 , valamint egy tájékoztatót a textilipari és ruházati termékekről, amely több uniós nyelven elérhető 27 .

3. 2.2. Latin-amerikai partnerországok

Az EU négy kereskedelmi megállapodással rendelkezik 11 latin-amerikai országgal: Chile, Mexikó; Ecuador, Kolumbia és Peru, azaz az andoki partnerek; és a 6 közép-amerikai partner (Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Salvador). Ha a Mercosur-megállapodás működésbe lép, az EU preferenciális kereskedelmi kapcsolatokat ápol majd gyakorlatilag az összes latin-amerikai országgal, Bolívia és Venezuela kivételével – bármely más térségnél inkább, és az Európai Szabadkereskedelmi Társulással egyenrangúan. A Mexikóval kötött megállapodás például a 2000-es évek elejére nyúlik vissza és korszerűsítésre került a kereskedelem bővítése, a kkv-k részvételének előmozdítása és többek között a (digitális, tengeri, pénzügyi stb.) szolgáltatásokra, az energiaágazatra és a befektetésekre vonatkozó olyan új szabályozási elemek bevezetése érdekében, amelyek növelik majd az uniós vállalkozások lehetőségeit és a fogyasztók előnyére válnak, míg a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek munkaügyi és környezetvédelmi kötelezettségeket állapítanak meg, többek között a Párizsi Megállapodás és az alapvető ILO-egyezmények alapján. Hasonló korszerűsítés van folyamatban Chilével.

Az EU a legtöbb termék esetében eltörölte a vámokat, ami a latin-amerikai partnereket segíti kivitelük diverzifikálásában, valamint az értékláncokba és a világgazdaságba való jobb integrálódásban. Az uniós vállalatok számára pedig a megállapodások új lehetőségeket nyitnak a nagy növekedési potenciálú feltörekvő piacokon, valamint hozzáférést biztosítanak kritikus jelentőségű ipari és mezőgazdasági nyersanyagokhoz és ráfordításokhoz.

Az EU szerepe Latin-Amerikában továbbra is erős marad: Az Európai Unió a legnagyobb forrása a fejlesztési együttműködésnek és a közvetlen külföldi tőkebefektetésnek Latin-Amerikában és a harmadik legnagyobb kereskedelmi partner az Amerikai Egyesült Államok és Kína után. Míg az utóbbi években az Amerikai Egyesült Államok megőrizte a hosszú ideje fennálló pozícióját Latin-Amerika legnagyobb kereskedelmi partnereként, Kína megelőzte az EU-t a második legnagyobb partnerként. A kapcsolatok mintázata változó, Mexikó és Közép-Amerika kötődik legszorosabban az USA gazdaságához, az ásványi anyagokban gazdag andoki országok erősítik a kereskedelmet Kínával, miközben Kína és az EU a legfontosabb partnerei a Mercosur-országoknak.

Kétoldalú kereskedelem: 2019. évi tendenciák

Az EU kereskedelmi megállapodásai az idők folyamán segítettek megerősíteni az EU befektetőként és kereskedelmi partnerként betöltött szerepét a térségben. A megállapodások továbbá segítettek felszámolni a vámkedvezmények erózióját, amelyek azokból a kereskedelmi megállapodásokból fakadtak, amelyeket a latin-amerikai partnerek kötöttek olyan országokkal, mint például az USA vagy Kína.

Az EU és jelenlegi latin-amerikai kereskedelmi partnerei (plusz a Mercosur-országok) közötti kereskedelem 192 milliárd EUR-t tett ki, és az EU 22 milliárd EUR többlettel rendelkezett. Az EU árukivitele abba a 11 latin-amerikai országba, amelyekkel kereskedelmi megállapodásokat kötött, 12 %-kal növekedett, a 2015-ben éppen csak megközelített 59 milliárd EUR összegről 66 milliárd EUR-ra. Az EU körülbelül 12 %-os piaci részesedést őrzött meg ezen országok behozatalából, míg az USA piaci részesedése kismértékben csökkent 42,5 %-ról 40,3 %-ra, Kína részesedése pedig szintén körülbelül 19 %-on stagnált 28 .

A kereskedelmi megállapodások új piacokat nyithatnak az uniós agár-élelmiszeripari termékek számára. Az utóbbi évtizedben az EU-nak a vele kereskedelmi megállapodást kötött latin-amerikai országokba irányuló mezőgazdaságitermék-kivitele több mint kétszeresére nőtt. Ez főként a vámok kereskedelmi megállapodások értelmében történt eltörlésének vagy csökkentésének tudható be, amelyek a mezőgazdasági termékek esetében viszonylag magasak voltak.

A banán változatlanul a Közép-Amerika és az Andok Közösség által az Európai Unióba exportált fő árucikk, amelynek kivitelére stabilizációs mechanizmus volt érvényben 2019 decemberének végéig. E mechanizmus szerint, amennyiben a megállapodásban rögzített országonkénti éves behozatali küszöbmennyiséget elérik, az Európai Bizottság megvizsgálja, hogy ezek a behozatalok hogyan hatottak az uniós banán piac helyzetére és döntést hoz a preferenciális vám ideiglenes felfüggesztéséről vagy pedig úgy határoz, hogy az ilyen felfüggesztés nem megfelelő. 2019-ben a banánra vonatkozó stabilizációs mechanizmus hatálya alá tartozó latin- és közép-amerikai országokból származó friss banán összes éves behozatala a halmozott küszöbszint 72,9 %-át tette ki. Az érintett partnerországok közül csak Guatemala, Nicaragua és Peru lépte túl a rájuk vonatkozó küszöbmennyiségeket. Az Európai Bizottság megállapította, hogy az ideiglenes felfüggesztés nem volt megfelelő, mivel az ezekből az országokból származó behozatalnak a banán összes behozatalához viszonyított hányada nagyon kicsi volt a vonatkozó küszöbértékek túllépésének időpontjában.

2019-ben az andoki és közép-amerikai partnerek kérésére tanácskozásokra került sor a vonatkozó megállapodások rendelkezései alapján azzal a céllal, hogy a banán esetében megvizsgálják a további vámliberalizáció lehetőségét. Az összes fontos tényező, többek között az uniós piac stabilitásának mérlegelése után azt a következtetést vonták le, hogy a közép-amerikai országokból és Ecuadorból/Kolumbiából/Peruból származó friss banánra kivetett vámot továbbra is a jelenlegi 75 EUR/tonna szinten kell tartani.

A végrehajtásban elért haladás 2019-ben

Az uniós kereskedelmi megállapodások segítenek partnerségeket kialakítani az EU és Latin-Amerika között, legyen szó akár multilateralizmusról vagy fenntarthatósági célkitűzésekről, ahogyan az EU által a latin-amerikai országokkal kötött tágabban értelmezett társulási megállapodások is. A latin-amerikai országok fontos szerepet játszottak és továbbra is fontos szerepet játszanak a WTO-nál: az EU fellebbezés esetén választottbírósági eljárás alkalmazásáról rendelkező, többoldalú átmeneti WTO-megállapodásra irányuló javaslatát támogató országok több mint harmada a térségben található. Az EU, az andok országok és Közép-Amerika a Párizsi Megállapodás szerinti nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat is megvitatta, még ha a kereskedelmi megállapodások az előtt jöttek is létre.

3.3. AZ EU-VAL SZOMSZÉDOS ORSZÁGOK

3.3.1. A földközi-tengeri és közel-keleti partnerek

A dél-mediterrán és közel-keleti országokkal kötött tágabban értelmezett társulási megállapodások alapján kötött szabadkereskedelmi térségekről szóló megállapodások (a „kereskedelmi megállapodások”) 2000 elején léptek hatályba. Az EU és a nyolc dél-mediterrán és közel-keleti ország, azaz Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, Palesztina 33 és Tunézia hagyományosan nagyon szoros partnerek, amelyeket történelmi és kulturális kötelékek, valamint a földrajzi közelség kötik az EU-hoz. Az EU Jordánia és Palesztina kivételével valamennyi országnak és a térség egészének az első kereskedelmi partnere. Az európai szomszédságpolitika keretében az EU kiemelt kapcsolatot kínál ezeknek az országoknak, amely közös értékek – például a demokrácia és az emberi jogok, a jogállamiság, a jó kormányzás, a piacgazdaság elvei és a fenntartható fejlődés melletti kölcsönös elkötelezettségre épül.

Az EU és e partnerek között a legtöbb ipari termékkel most már vámmentesen kereskednek 34 . Egyiptom 2019. január 1-jén befejezte az ipari termékekre alkalmazott vámtarifák teljes körű lebontását, az uniós személygépjármű-kivitelre kivetett vámok eltörlésével. Az Európai Bizottság januárban elindította hat kereskedelmi megállapodás utólagos értékelését. Az időközi jelentést 35 2020 áprilisában tették közzé. Az előzetes megállapítások alapján a vámok eltörlése gazdasági hasznokkal járt a dél-mediterrán és közel-keleti országok számára. A végleges jelentés előreláthatóan 2020 decemberére készül el.

Mivel a jelenleg érvényes kereskedelmi megállapodások az áruk kereskedelmére összpontosítanak, több kétoldalú tárgyalás van folyamatban, illetve áll kezdeményezés alatt a térségben, nevezetesen Marokkóval és Tunéziával, a kötelezettségvállalások elmélyítése és a hatály egyéb területekre – pl. mezőgazdaság, szolgáltatások, befektetés, kereskedelmi szabályok, szabályozási konvergencia, továbbá kereskedelem és fenntartható fejlődés – való kiterjesztése érdekében.

Kétoldalú kereskedelem: 2019. évi tendenciák

Noha a térség az EU külkereskedelmének csupán 4 %-át képviseli, nagyon fontos piac az uniós kivitel számára, amely piac különösen a kkv-k számára néhány hagyományos ágazatban, így például a textil- és kerámiaágazatban tartogat lehetőségeket. A térség továbbá a behozatal jelentős forrása marad, különösen az energia- és az agrár-élelmiszeripari ágazatban.

2019-ben az EU és a térség közötti kereskedelem az ipari termékek esetében közel 150 milliárd EUR-ra, a mezőgazdasági termékek esetében pedig 15 milliárd EUR-ra rúgott. A kereskedelem csekély mértékben, 0,17 %-kal vagy 248 millió EUR-val csökkent évente. 2018 és 2019 között az EU-nak a térségbe irányuló kivitele 0,38 %-kal csökkent 100 milliárd EUR-ról 99 milliárd EUR-ra, főként az egyes országok által bevezetett kereskedelemkorlátozó intézkedések miatt. Algéria, Izrael és Marokkó maradtak az EU legnagyobb kereskedelmi partnerei a térségben.

2019-ben Marokkó volt az uniós kivitel fő piaca a térségben, amelyet Izrael és Egyiptom követett a sorban.

A kereskedelem ágazatonkénti alakulását vizsgálva megállapítható, hogy az EU-nak a térséggel folytatott kereskedelmének 90 %-a ipari termékekben bonyolódott (energiaágazat és gyártott termékek), és a kivitel 0,5 %-kal csökkent, a behozatal pedig stagnált. Ezzel ellentétben az agrár-élelmiszeripari kereskedelem 6,2 %-kal nőtt, az uniós kivitel 6,4 %-kal vagy 623 millió EUR-val, a behozatal pedig 6 %-kal. Ez azt mutatja, hogy különösen Algéria és Tunézia esetében még kihasználatlan lehetőségek rejlenek a mezőgazdasági kereskedelem további liberalizálásában 36 . A térségben Algéria és Izrael volt az EU agrár-élelmiszeripari kivitelének legnagyobb célterülete. A fő uniós kiviteli termékek a búza és egyéb gabonafélék, a csecsemőknek szánt élelmiszer és az élő állatok voltak.

A Világbank 2020. évi Doing Business mutatója szerint (amely a vállalkozásindítás egyszerűségét jellemzi), 2019-ben a dél-mediterrán országok többségében javult az üzleti klíma, különösen Jordániában, amely a 10 legnagyobb javulást elért ország között volt 37 . 2018-ban továbbra is az EU volt a legnagyobb befektető ezek közül az országok közül sokban: a Marokkóba irányuló közvetlen tőkebefektetések több mint fele 38 , a Tunéziába irányulóknak pedig 85 %-a származott az EU-ból. 39 Egyiptomban az EU a második legnagyobb külföldi befektető: oda irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések 21 %-ával az Egyesült Királyság (39 %) után, amely meghaladja a 15 milliárd USD-t (körülbelül 12,7 milliárd EUR-t), és az ott működő 6 339 vállalkozás több mint 192 000 munkahelyet biztosít. 40 Marokkóban a gépjárműipar több mint 85 000 közvetlen állást teremtett a 2014 és 2018 közötti időszakban, ezáltal az ágazatban betöltött összes állás száma 2018-ra elérte a 163 000-et. Bizonyos országok, különösen Izrael, fontos forrásai a közvetlen külföldi tőkebefektetésnek az EU-ban.

Az elmúlt egy és fél évtizedben a technikai, de miniszteri szinten is folytatott gyakori kapcsolattartás segített szorosabb partnerséget kialakítani az EU és mediterrán és közel-keleti partnerei között multilaterális szinten. Az EU például segítséget nyújt Algériának és Libanonnak a WTO-hoz való csatlakozás iránti kérelmükkel kapcsolatban, és támogatja Palesztina arra irányuló kérelmét, hogy megfigyelői státuszt kapjon a WTO Általános Tanácsában és kisegítő szerveiben.

3.3.2. Grúzia, Moldova, Ukrajna

Az EU és Grúzia és Moldova között 2016 óta, valamint az EU és Ukrajna között 2017 óta alkalmazott mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek a szélesebb keleti partnerségi keret részét képezik. A keleti partnerség egy 2009-ben indított olyan közös szakpolitikai kezdeményezés, amely az EU és tagállamai és hat keleti szomszéduk közötti kapcsolatok elmélyítésére és megerősítésére irányul 41 . A mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek nem csupán a kölcsönös piacra jutáshoz elengedhetetlen eszközök, hanem egy értékalapú menetrend követéséhez, a demokrácia és az átlátható és független intézményi struktúrák előmozdításához, továbbá ahhoz is, hogy a partnerországok segítséget kapjanak gazdaságaik átalakításához és a nemzetközi kereskedelemben való nagyobb részvételhez. A mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségeknek két fő eleme van: a kereskedelmi liberalizáció és a szabályozásközelítés.

A kereskedelmi liberalizáció (a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek „szabadkereskedelem” összetevője) a vámok eltörlését, továbbá a kereskedelem nem vámjellegű akadályainak csökkentését jelenti az áruk, szolgáltatások és befektetések kereskedelme terén, ezáltal mindkét oldal számára javítva az áruk és szolgáltatások piacra jutását. Az egyes megállapodások részes felei rendszeresen információt cserélnek és figyelemmel kísérik a kereskedelem terén bekövetkező fejleményeket. Mindhárom, mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térséget kialakított országnak az EU a legnagyobb kereskedelmi partnere. A mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térséget kialakított országokkal bonyolított teljes kereskedelem összességében évről-évre csekély mértékben növekedett és 2019-ben 50,6 milliárd EUR-t ért el. Az EU és Ukrajna közötti kétoldalú kereskedelem folyamatosan nőtt mindkét irányban, és 2019-ben 43,3 milliárd EUR-t tett ki. Ukrajna továbbá a negyedik legnagyobb az EU-ba mezőgazdasági termékeket exportáló exportőrök között. Az EU és Grúzia közötti összes kereskedelem 2019-ben az előző évhez képest 3 %-kal csökkent és 2,6 milliárd EUR-t tett ki, az EU és Moldova közötti összes kereskedelem pedig 3,9 %-kal nőtt 2018-hoz képest, és így éppen meghaladta a 4,7 milliárd EUR-t.

A szabályozásközelítés jelenti a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek „mélyreható és átfogó” összetevőjét. Az EU partnerországai kötelezettséget vállalnak arra, hogy közelítik jogszabályaikat az uniós jogszabályokhoz (az uniós vívmányokhoz) számos kereskedelemmel összefüggő szakpolitikai területen, így például állat- és növényegészségügyi kérdésekben, a műszaki előírások és szabványok terén (a kereskedelem technikai akadályainak csökkentése), a közbeszerzés, a szolgáltatások és a vámeljárások tekintetében. A vonatkozó uniós jogszabályok felsorolását a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások mellékletei tartalmazzák, amelyeket rendszeresen frissítenek. Az Európai Bizottság nyomon követi a folyamatot, figyelembe véve az uniós vívmányoknak a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás hatálya alá tartozó területeken bekövetkező fejlődését.

Előrelépés a szabályozásközelítés terén 2019-ben – példák

3.3.3. Nyugat-Balkán

Az EU stabilizációs és társulási megállapodásokat (SSA-k) kötött a Nyugat-Balkán mind a hat országával: Albániával, Bosznia-Hercegovinával, Észak-Macedóniával, Koszovóval, Montenegróval és Szerbiával. Minden nyugat-balkáni ország egyértelmű uniós perspektívával rendelkezik, amely legutóbb a 2020. május 6-án tartott nyugat-balkáni csúcstalálkozón újólag megerősítésre került. Ez tükröződik a stabilizációs és társulási megállapodások tartalmában és hatályában is, amelyek a jogszabályok uniós vívmányokkal való összehangolásának előirányzásával más preferenciális kereskedelmi megállapodásokon túlmutató elemeket tartalmaznak. A stabilizációs és társulási megállapodások az összes mennyiségi korlátozás eltörléséről is rendelkeznek. Ugyanakkor nem tartalmaznak bizonyos egyéb olyan elemeket, amelyek fellelhetők az EU újabb keletű preferenciális kereskedelmi megállapodásaiban, mint például a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések.

Az utóbbi 10 évben a stabilizációs és társulási megállapodások megkönnyítették a kereskedelmet az EU és a térség között, közel 130 %-os növekedést eredményezve, amelynek értéke így 2019-ben elérte az 55 milliárd EUR-t, ami 2018-hoz képest 3,8 %-os növekedést jelent. A kereskedelem legnagyobb részét a gépek, a nem nemesfémek, az ásványi és vegyipari termékek tették ki. 2019-ben az EU Nyugat-Balkánba irányuló kivitele 4,4 %-kal nőtt, ami 8,9 milliárd EUR kereskedelmi többletet eredményezett az EU számára. A Nyugat-Balkánból származó behozatal 3 %-kal nőtt.

Noha a hat nyugat-balkáni ország együttesen az EU összes kereskedelmének csupán 1,4 %-át képviseli, a stabilizációs és társulási megállapodások eredményes végrehajtása nagyon fontos eszköze e szomszédos országok uniós piacba való további integrációja megvalósításának, az üzleti és befektetési klíma javításának és az uniós előírások előmozdításának. Mindegyik nyugat-balkáni országnak az EU a vezető kereskedelmi partnere, amellyel a térség összes kereskedelmének közel 70 %-a bonyolódik.

3.3.4. Svájc

2019-ben a Svájccal bonyolított összes kétoldalú árukereskedelem meghaladta a 257 milliárd EUR-t, aminek köszönhetően Svájc összességében az EU negyedik legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált, illetve az EU preferenciális kereskedelmi megállapodások hatálya alá tartozó legfőbb kereskedelmi partnerországává. 2018-hoz képest a kétoldalú kereskedelmi forgalom 9 %-kal nőtt és az EU 36 milliárd EUR nagyságrendű kereskedelmi többletet tartott fenn.

Svájc a 2018-ban több mint 170 milliárd EUR-ra értékelt szolgáltatáskereskedelmével az EU harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere a szolgáltatások terén. Az EU 39,5 milliárd EUR többlettel rendelkezik.

Tekintettel az EU és Svájc közötti nagyon magas szintű integrációra, Svájc a befektetések tekintetében is nagyon fontos partner. 2018-ban az EU-ban a közvetlen külföldi tőkebefektetések svájci állománya 750 milliárd EUR-t tett ki, amely 2014 óta 58 %-os növekedést jelent, míg az EU közvetlen külföldi tőkebefektetési állománya Svájcban több mint egy billió euró volt, ami 2014 óta 40 %-os növekedést jelent. Svájcba az EU-27 összes közvetlen külföldi tőkebefektetésének körülbelül 12 %-a jut.

Svájc a 2018-ban több mint 170 milliárd EUR-ra értékelt szolgáltatáskereskedelmével az EU harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere a szolgáltatások terén. Az EU 39,5 milliárd EUR többlettel rendelkezik.

Tekintettel az EU és Svájc közötti nagyon magas szintű integrációra, Svájc a befektetések tekintetében is nagyon fontos partner. 2018-ban az EU-ban a közvetlen külföldi tőkebefektetések svájci állománya 750 milliárd EUR-t tett ki, amely 2014 óta 58 %-os növekedést jelent, míg az EU közvetlen külföldi tőkebefektetési állománya Svájcban több mint egy billió euró volt, ami 2014 óta 40 %-os növekedést jelent. Svájcba az EU-27 összes közvetlen külföldi tőkebefektetésének körülbelül 12 %-a jut.

Az EU Svájccal kötött szabadkereskedelmi megállapodása a leghosszabb ideje fennálló megállapodása, amelynek korlátozott a hatálya 42 , felületesebb szabályozási elemeket tartalmaz és hiányzik belőle az eredményes vitarendezési mechanizmus az EU korszerű kereskedelmi megállapodásaival összevetve, amelyek közül néhányat gazdaságilag kisebb jelentőségű távolabbi partnerekkel kötöttek. A virágzó kereskedelem ellenére azonban 2019-ben Svájc nem tudott további előrehaladást elérni a megtárgyalt intézményi keretmegállapodás elfogadásával kapcsolatban. Az intézményi keretmegállapodás megnyitná az utat az EU és Svájc közötti kereskedelmi kapcsolatok további korszerűsítéséhez, mivel az független vitarendezést, jogbiztonságot és egyenlő versenyfeltételeket vezetne be, amelyek az uniós és svájci belső piaci szereplők előnyére válnak majd. Az intézményi keretmegállapodás ezenkívül további piacra jutást jelentene új területeken (pl. villamos energia) és állami támogatási szabályokat állapítana meg, valamint a felek arra irányuló kötelezettségvállalásával járna, hogy korszerűsítik az 1972. évi szabadkereskedelmi megállapodást és más kereskedelemmel kapcsolatos megállapodásokat.

3.3.5. Norvégia

Az EU és Norvégia közötti kereskedelmi kapcsolatok az Európai Gazdasági Térség (EGT) és az 1973. évi kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás alapján működnek. Noha a kétoldalú kereskedelmi megállapodás még hatályban van, az gyakorlatilag több tekintetben felülírta az EGT-ről szóló megállapodást, amely az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgását lehetővé teszi.

2019-ben az EU és Norvégia közötti összes kétoldalú árukereskedelem 106 milliárd EUR-t tett ki, ami 2018-hoz képest 5 %-os csökkenést jelent, és ez főként az ásványolajok Norvégiából való behozatalában bekövetkezett 16,5 %-os csökkenésnek tudható be. Összességében Norvégia EU-27-be irányuló összes kivitele 11 %-kal csökkent, míg az EU-27 Norvégiába irányuló kivitele 3 %-kal növekedett. Norvégia EU-ba irányuló kivitelének csökkenése és az Egyesült Királyságnak az EU-ból való kilépése következtében Norvégia az EU hatodik legnagyobb kereskedelmi partnere pozícióról a nyolcadik legnagyobb kereskedelmi partner pozícióra csúszott vissza.

A mezőgazdasági termékeknek az EU és Norvégia közötti kereskedelme elérte a közel 5 milliárd EUR-t, egyértelműen az EU számára megállapítható többlettel, ugyanis az EU a Norvégiából behozott mezőgazdasági termékek értékének több mint nyolcszorosát exportálja. 2009 óta a behozatal és a kivitel egyaránt folyamatosan növekedett.

A feldolgozott mezőgazdasági termékek kereskedelmi rendszerének felülvizsgálata továbbra is nyitott probléma. Ezt a problémát 2019-ben felvetették a vegyes bizottságban azoknak a magas vámtarifáknak a kezelésére irányuló erőfeszítés részeként, amelyek megakadályozzák néhány feldolgozott mezőgazdasági terméknek a kivitelét az EU-ból Norvégiába. Az EU ezenkívül továbbra is ragaszkodik a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló tárgyalások folytatásához.

A szolgáltatások tekintetében Norvégia az EU nyolcadik legnagyobb kereskedelmi partnerországa. A 2018-ban a két fél között bonyolított 40 milliárd EUR értékű kereskedelemből Norvégia kivitele 14 milliárd EUR-t tett ki, az EU kivitele pedig 26 milliárd EUR-t tett ki, azaz az EU többletet könyvelhetett el, ami az utóbbi öt évben stabil helyzet maradt.

3.3.6. Törökország

Törökország az EU legrégebbi és második legnagyobb preferenciális kereskedelmi partnerországa és összességében véve az EU hatodik legnagyobb kereskedelmi partnere. A török gazdaság a vártnál gyorsabban állt helyre a 2018 nyarán kezdődött valutaválságból, azonban a 2019-es év túlnyomó részében recesszióban maradt, a GDP növekedése pedig gyenge, 0,9 %-os volt. A török líra leértékelődése miatt Törökország jelentősen csökkentette globális kereskedelmi hiányát. Az EU-val bonyolított árukereskedelem Törökország javára 1,5 milliárd EUR hiány irányába mozdult el, hosszú ideje fennálló uniós többleteket követően, olyan módon, hogy az EU Törökországba irányuló kivitele 1,3 %-kal 68,3 milliárd EUR-ra csökkent, míg a Törökországból származó behozatal 4,4 %-kal 69,8 milliárd EUR-ra nőtt.

Az EU és Törökország közötti kereskedelmi kapcsolatokat az ipari termékek és bizonyos feldolgozott mezőgazdasági termékek tekintetében az 1995. évi vámunió szabályozza, valamint két bilaterális preferenciális kereskedelmi megállapodás, amelyek külön-külön a mezőgazdasági és a szén- és acéltermékekre vonatkoznak. Az EU Törökországgal folytatott kereskedelmének 82 %-a ipari termékekben bonyolódik. A kétoldalú kereskedelem a kilencvenes éves közepe óta több mint négyszeresére nőtt, javarészt ezeknek a kereskedelmi megállapodásoknak és különösen a vámuniónak köszönhetően. A kétoldalú preferenciális kereskedelem bővítése és a vámunió korszerűsítése érdekében az Európai Bizottság 2016. december 21-én a Törökországgal folytatandó tárgyalások elindítására felhatalmazó tanácsi határozatra irányuló ajánlást fogadott el. A tanácskozásokat azonban az Általános Ügyek Tanácsának 2018. június 26-i és 2019. június 18-i következtetéseit követően jelenleg szüneteltetik.

Törökország 2019-ben a vámunióról szóló megállapodást megsértve kereskedelmi akadályokat tartott fenn, nevezetesen azzal, hogy továbbra is fenntartotta – és kiterjesztette – a hosszú ideje fennálló eltérést a Közös Vámtarifától, mivel kiegészítő vámokat vetett ki az EU-n vagy Törökország preferenciális kereskedelmi partnerein kívülről származó termékekre. Törökország e vámok miatt a vámunió által intézményesített szabad forgalom elvével ellentétesen olyan információkat és dokumentumokat kér be, mint például a származási igazolás. Ezenkívül Törökország 2019-ben ismét elmulasztotta megnyitni a marhahúsra vonatkozó vámkontingenst.

Az Európai Bizottság felvetette ezeket a problémákat a vegyes bizottság éves ülésein, valamint a gyakori kétoldalú információcserék keretében. A Bizottság továbbra is kérte a társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének megkülönböztetésmentes végrehajtását valamennyi tagállam, így a Ciprusi Köztársaság tekintetében is. Az EU 2019. április 2-án WTO-eljárást kezdeményezett Törökországnak a gyógyszergyártás kényszerlokalizációjára irányuló intézkedései ellen. 43

3.4.    AZ AFRIKAI, KARIBI ÉS CSENDES-ÓCEÁNI ORSZÁGOK

Az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS-) országok több mint egy évtizede a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai közé tartoznak. Az EU és szubszaharai Afrika közötti kereskedelem konkrétan megkétszereződött az elmúlt évtizedben, az uniós vállalkozások befektetési állománya Afrikában 200 milliárd EUR-n áll, hatalmas bővítési potenciált rejtve magában. Az EU marad a legnagyobb kereskedelmi és befektetési partner az AKCS-országok többsége számára, különösen pedig azon országok számára, amelyek az EU-val gazdasági partnerségi megállapodást (GPM) hajtanak végre.

2019-ben 31 AKCS-ország hajtott végre gazdasági partnerségi megállapodást az EU-val: 14 szubszaharai Afrikában, 14 a karibi-térségben, három pedig a csendes-óceáni térségben 44 . A gazdasági partnerségi megállapodások fejlődésorientált kereskedelmi megállapodások, amelyek értelmében az EU vám- és kvótamentes hozzáférést biztosít piacához 45 , míg a partnerországok 10–20 év alatt behozataluk legalább 80 %-át liberalizálják. A gazdasági partnerségi megállapodások különleges biztosítékokat is tartalmaznak az élelmezésbiztonság, a fiatal iparágak és a környezetvédelmi és szociális célkitűzések védelmének biztosítása céljából. Fontos, hogy az EU jelentős fejlesztési segélyt nyújt a kereskedelempolitikával kapcsolatos kapacitásfejlesztésre és a helyi termelés versenyképesebbé tételére.

A gazdasági partnerségi megállapodások végrehajtása elérte a teljes körű működés szakaszát, olyan kihívások ellenére, mint például a közigazgatási szervek korlátozott kapacitása, a gyenge üzleti klíma és a vállalkozások korlátozott tájékozottsága a megállapodások kiaknázásával kapcsolatban és korlátozott képessége azok kiaknázására. Noha az átfogó értékelés még korai, pozitív tendencia figyelhető meg a kivitel növekedését és diverzifikációját illetően. 2019-ben az EU és a kelet- és dél-afrikai GPM öt országa 46 tárgyalásokat indított azzal a céllal, hogy a szolgáltatáskereskedelemre, a befektetésre, a közbeszerzésre, a szellemitulajdon-jogokra és mindenekelőtt a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó szabályokkal egészítse ki azokat.

A végrehajtásban elért haladás 2019-ben – példák

Kétoldalú kereskedelem: 2019. évi tendenciák

Az Európai Unióba a 31 GPM-partnerországból érkező behozatal 2019-ben 4,6 %-kal növekedett. Fidzsi, Dél-Afrika, a Dominikai Köztársaság, Kamerun és Szváziföld, például két számjegyű növekedést tapasztalt az EU-ba irányuló kivitelében. A CARIFORUM országok EU-ba irányuló agrár-élelmiszeripari kivitele 2019-ben 11 %-kal növekedett, ami a rizs, a sör, a cigaretta, a trópusi gyümölcs és a rum erőteljes exportjának tudható be. Noha ezek a behozatalok erőforrásfüggőek maradnak, a diverzifikáció néhány országban egyre nő. Például a Dél-Afrikából származó behozatal változatos, elsősorban járművekből, gépekből és gyümölcsökből, valamint ásványi termékekből áll. Mauritius és a Dominikai Köztársaság nemrég kezdett el orvosi és laboratóriumi felszereléseket exportálni. A CARIFORUM országok is diverzifikálják kivitelüket.

Az EU GPM-országokba irányuló kivitele 5 %-kal nőtt, ami a Dél-Afrikába és kisebb mértékben Mauritiusba és Fidzsire irányuló erőteljesebb kivitelnek tudható be. Az EU exportőrei egyre nagyobb mértékben aknázzák ki a GPM-ek keretében, különösen pedig a Dél-Afrika, a GPM-országok közül a legnagyobb gazdaság által nyújtott preferenciákat.

Az EU munkálkodik a kereskedelmi viták rendezése érdekében. Júniusban az EU hivatalos vitamegelőzési és vitarendezési eljárást kezdeményezett a Dél-afrikai Vámunióval (SACU) szemben az Unióból származó baromfitermékekre 2018-ban bevezetett védintézkedések vizsgálatára, amely 2019 szeptemberében hivatalos egyeztetésekhez vezetett, ahol a felek sajnos nem tudtak egyezségre jutni a nézeteltérést illetően. 47

4. KERESKEDELEM ÉS FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS

Célkitűzések és kihívások

A kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek célja az, hogy maximalizálják a megnövekedett kereskedelem és befektetés fellendítő hatását avégett, hogy előrehaladást lehessen elérni az olyan kulcsfontosságú kérdésekben, mint amilyen például a tisztességes munka előmozdítása és a környezetvédelem vagy az éghajlatváltozás elleni küzdelem. A kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek rendelkezései előmozdítják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) előírásainak és a többoldalú környezetvédelmi megállapodásoknak való megfelelést.

A kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek végrehajtása különleges kihívásokkal jár. Például továbbra is vannak hiányosságok az ILO alapvető egyezmények egyetemes megerősítése és eredményes végrehajtása terén, az uniós kereskedelmi partnerek körében is. A kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségek teljesítése gyakran hosszú ideje fennálló és mélyen gyökerező belföldi problémák megoldásával és különböző szakpolitikai prioritások kezelésével jár. Ez pedig hosszú távú végrehajtási perspektívát igényel, amelyet érvényre juttatásnak és a civil társadalom és a vállalkozások aktív bevonásának kell támogatnia. A végrehajtási munka következésképpen együttműködési platformok kialakítására és különféle témákra irányuló közös kezdeményezésekre is összpontosít, mint például a méltányos díjazás, a biztonságos és egészséges környezetben való munkavégzés, végül pedig az éghajlatbarát technológiák előmozdítása.

Az Európai Bizottság 15 pontos cselekvési tervének kivitelezése 48  

A 2018 februári 15 pontos cselekvési terv 49 végrehajtása a kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kötelezettségvállalások végrehajtását illetően egy szisztematikusabb és strukturáltabb megközelítést mozdít elő. Az Európai Bizottság a tárgyalási szakasz tanulságai és a korábbi végrehajtási tapasztalatok alapján célzott fellépéseket vezetett be, amelyek összhangban állnak az egyes kereskedelmi partnerek számára meghatározott különleges prioritásokkal.

Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az ILO végrehajtást megelőző összehangolt és kölcsönösen támogató fellépései jól működtek, például Vietnámban.

A 15 pontos cselekvési terv továbbá előmozdítja az Európai Bizottság és a tagállamok, az Európai Parlament és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez (ILO) hasonló nemzetközi szervek közötti szorosabb partnerségeket, amelyek kulcsfontosságúnak bizonyultak az előrehaladás gondos nyomon követéséhez.

A 15 pontos cselekvési terv másik pillére a civil társadalmi szervezetek érvényesülésének elősegítése az EU-ban és kereskedelmi partnerországaiban. Az Európai Bizottság 2019-ben folytatta a megállapodások felügyeletére létrehozott belső tanácsadó csoportok részére biztosított segítségnyújtást. A cél az, hogy kialakuljanak a végrehajtási folyamatban való részvételük feltételei, hogy az hatékonyabb legyen. Az Európai Bizottság a Partnerségi Eszköz keretében tovább folytatta a finanszírozásnyújtást a belső tanácsadó csoportok tagjai számára a partnerekkel és más civil társadalmi képviselőkkel, többek között a szociális partnerekkel tartandó találkozókon való részvételhez. A 2018-ban kezdődött projekt kapacitásfejlesztési műhelyek szervezését is szponzorálta, amelyek a belső tanácsadó csoportok tagjai szakértelmének fejlesztésére irányultak, nevezetesen saját végrehajtási prioritásaiknak a meghatározására és kidolgozására.

Az Európai Bizottság ezenkívül folytatta az ahhoz szükséges feltételek megteremtését, hogy a vállalkozások aktívabb szerepet vállaljanak annak biztosításában, hogy a kereskedelem és a fenntarthatóság egymással együtt járjanak a felelős üzleti gyakorlatok előmozdításának köszönhetően. 2019 januárjában elindult egy új technikai segítségnyújtási projekt Latin-Amerika számára, amely lehetővé tette az Európai Bizottságnak, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) elismert szakértelmére és hosszú távú tapasztalatára építve konkrét intézkedéseket mozdítson elő és biztosítsa a kormányok és az érdekelt felek részéről a támogatást.

Az Európai Bizottság 2019-ben folytatta asszertív érvényre juttatási politikáját a kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kötelezettségvállalások végrehajtása során jelentkező kihívások kezelése érdekében. Az Európai Bizottság által Dél-Korea ellen kezdeményezett kétoldalú ügy keretében lefolytatott kormányzati konzultációk és testületi eljárások példák erre. Az EU–Dél-Korea kereskedelmi megállapodás 2012-ben történt hatálybalépése óta az EU következetesen felvetette, hogy Korea nem teljesíti a megállapodás munkaügyi rendelkezéseit. Mivel ezek a beavatkozások nem jártak sikerrel, az Európai Bizottság 2018 decemberében kormányzati konzultációk lefolytatását kérte, amelyekre 2019 januárjában került sor, 2019 júliusában pedig szakértői testület létrehozását kérte az EU 52 . Az Európai Bizottság 2019-ben szakmai és politikai szinten fokozta a kétoldalú együttműködést Peruval a kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kötelezettségvállalások végrehajtása terén. A kereskedelmi és fenntartható fejlődési albizottság októberi találkozóján Peru az EU lényegi aggályaira válaszul beszámolt a több fronton elért eredményekről 53 .

5. AZ UNIÓS KERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁSOK ALAPJÁN FOLYTATOTT AGRÁR-ÉLELMISZERIPARI KERESKEDELEM 54

A preferenciális partnerekkel bonyolított agrár-élelmiszeripari kereskedelem növekszik

2019-ben az EU preferenciális partnerekkel folytatott agrár-élelmiszeripari kereskedelme abszolút értelemben (a kereskedelemben részt vevő termékek értéke) és relatív értelemben egyaránt nőtt az EU összes agrár-élelmiszeripari kereskedelméhez viszonyítva. Az EU preferenciális kereskedelmi partnerországokkal bonyolított agrár-élelmiszeripari kereskedelme az EU harmadik országokkal bonyolított agrár-élelmiszeripari kereskedelmének hozzávetőlegesen 35 %-át tette ki, azaz az EU agrár-élelmiszeripari kivitelének 30 %-át, agrár-élelmiszeripari behozatalának pedig 40 %-át tette ki. Ez az arány az elmúlt 10 évben növekedett.

2019-ben a preferenciális kereskedelmi partnerek körében az uniós agrár-élelmiszeripari kivitel három fő exportpiaca Svájc, Japán és Norvégia volt, amelyek együttesen az agrár-élelmiszeripari kivitel hozzávetőlegesen 11 %-át adták. Kanada a 4. helyen állt ebben a rangsorban. Az uniós kivitel mintegy 19 %-a élelmiszer-készítményekből, ezen belül csokoládéból, anyatej-helyettesítő tápszerből és tésztafélékből állt, 12 %-a pedig borokból, vermutból, almaborból és ecetből.

2019-ben a preferenciális kereskedelmi partnerországokból származó uniós agrár-élelmiszeripari kivitel három fő kiindulási országa Ukrajna (búzától és rizstől eltérő gabonafélék, pálmaolajtól és olívaolajtól eltérő növényi olajok), Svájc (pörkölt kávé és tea, és élelmiszer-készítmények) és Törökország (trópusi gyümölcsök, dió és fűszerek, valamint zöldség- és gyümölcskészítmények) volt. Ezek együttesen az EU összes agrár-élelmiszeripari behozatalának 13 %-át adták.

Az agrár-élelmiszeripari kereskedelmi forgalom tendenciái és alakulása

2019-ben az agrár-élelmiszeripari termékek preferenciális megállapodások keretében bonyolított uniós kivitele 8,7 %-kal nőtt (+4,4 milliárd EUR) a világ többi részébe irányuló összes agrár-élelmiszeripari kivitelhez képest, amely 7,6 %-kal nőtt.

Az agrár-élelmiszeripari termékek preferenciális megállapodások keretében bonyolított uniós behozatala a kivitelhez hasonló ütemben nőtt (8,3 %), a világ többi részéből származó agrár-élelmiszeripari behozatal mindössze 2,3 %-os növekedéséhez képest. A preferenciális megállapodások keretében az agrár-élelmiszeripari kereskedelmi egyenleg +6,4 milliárd EUR maradt. A preferenciális partnerektől származó behozatal továbbra is stratégiai fontosságú marad az EU agrár-élelmiszeripari szektora számára, mivel az biztosítja az EU-ban az éghajlati viszonyok miatt nem termesztett termékek (trópusi gyümölcsök, kakaó, kávé és egyéb italok) szükséges kínálatát, valamint az olyan termékekhez szükséges ráfordításokat, amelyek előállítása az EU-ban kevésbé versenyképes vagy amelyekből az EU nem termel az uniós kereslet kielégítésére elegendő mennyiséget (olajos magvak, állati vagy növényi zsírok/olajok).

Az EU kereskedelmi megállapodásai figyelembe veszik az EU mezőgazdasági ágazatának érzékeny pontjait. Az érzékeny termékek, például a marhahús, a baromfi vagy a cukor, vagy ki vannak zárva a preferenciális kereskedelemből vagy gondosan kalibrált, korlátozott mennyiségű vámkontingensek alkalmazásával preferenciális hozzáférést biztosítanak ezekhez. Az uniós kereskedelmi megállapodások az EU által exportált ezen érzékeny termékek közül bizonyosaknak új exportlehetőségeket teremtenek. Ennek figyelemreméltó példája a marhahús. Az EU preferenciális kereskedelmi partnerországokba irányuló marhahús- és élőmarha-kivitele az elmúlt öt év során több mint 30 %-kal nőtt (406 millió EUR-ról 529 millió EUR-ra) a 2019. évi mérsékelt csökkenés ellenére.

Földrajzi árujelzők

Az uniós kereskedelmi megállapodások különös figyelmet fordítanak a földrajzi árujelzők oltalmára. 2019-ben öt új uniós élelmiszer földrajzi árujelzője (Piave, Pancetta piacentina, Salame piacentino, Coppa piacentina és Vinagre de Jerez) részesült oltalomban Kanadában az EU Kanadával kötött kereskedelmi megállapodása, a CETA keretében bevezetett, a földrajzi árujelzők nyilvántartásba vételének közvetlen kérelmezésére irányuló eljárás útján. Japánban az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodás 2019. február 1-jei hatálybalépése óta 211 földrajzi árujelző részesült oltalomban.

Az uniós kereskedelmi megállapodásokban a földrajzi árujelzők oltalma egyre fontosabbá válik, mivel az oltalom alatt álló földrajzi árujelzők aránya az uniós kivitelben növekszik. 2019-ben az Európai Bizottság tanulmánya 55 megállapította, hogy 2010 és 2017 között a földrajzi árujelzők és a hagyományos különleges termékek 56 együttes részesedése az EU harmadik országokba irányuló kivitelében érték alapján 56 %-kal nőtt, ami az EU-28 esetében 2017-ben 17 milliárd EUR-t jelentett és a földrajzi árujelzők és hagyományos különleges termékek összes uniós értékesítésének 23 %-át tette ki. A borok maradtak a legfontosabb termékkategória az EU-n kívüli kereskedelem (50 %) (földrajzi árujelzők/hagyományos különleges termékek kereskedelme) szempontjából, amelyet a szeszes italok (39 %) és más mezőgazdasági termékek és élelmiszerek (10 %) követnek. A nem uniós országokba a legnagyobb mennyiségben exportált két földrajzi árujelző agrár-élelmiszeripari termékkategória a sajtok és a hústermékek voltak.

Az uniós agrár-élelmiszeripari termékek promóciója

A kereskedelmi megállapodások összefüggésében a partnerországokban programokat bonyolítanak le az agár-élelmiszeripari termékek népszerűsítése céljából. Az EU a Japánba irányuló, az akkori (2019. május) mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős uniós biztos, Phil Hogan által vezetett magas szintű misszión kívül részt vett a vállalkozások közötti legnagyobb ázsiai agrár-élelmiszeripari vásáron („Foodex Japan”) az uniós termékek eredetiségével, biztonságosságával és minőségével foglalkozó standdal. Ugyanakkor szemináriumot szerveztek, amely azokkal a lehetőségekkel foglalkozott, amelyek az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodás keretében az európai és a japán agrár-élelmiszeripari vállalkozások számára nyílnak meg, továbbá az EU–Japán Ipari Együttműködési Központ GPM információs szolgálatot (EPA Helpdesk) hozott létre a kkv-ktől érkező kérdések megválaszolására, amelyek közül sok az agrár-élelmiszeripari szektort érinti. Többek között Mexikóban és Szingapúrban is indítottak promóciós tevékenységeket.

Az állat- és növényegészségügyi intézkedések figyelemmel kísérése

A kereskedelmi megállapodások támogatják a partnerek közötti információcserét és együttműködést, különösen a szakértők közötti, az állat- és növényegészségügyi intézkedések témakörében való rendszeres kapcsolattartás útján. Ez segíthet a lehetséges és létező kereskedelmi akadályok kezelésében.

Állatjóllét

Az EU 2002 óta következetesen úgy véli, hogy az állatjóllétnek az uniós kétoldalú megállapodások célkitűzéseihez kellene tartoznia, amelyet megfelelő együttműködési mechanizmusok kidolgozásával kell elérni, és ezek keretében a bevált európai gyakorlatokat meg lehetne osztani és elő lehetne mozdítani a partnerországokkal.

Az állatjólléttel kapcsolatban folytatott kétoldalú együttműködés eredményei – példák

6. SZOLGÁLTATÁSOK, KÖZBESZERZÉS, SZELLEMITULAJDON-JOGOK

6. 1. Szolgáltatások és közvetlen külföldi tőkebefektetés (FDI)

A szolgáltatások az EU GDP-jének közel 75 %-át teszik ki 58 , az ipar 25 %-ot, a mezőgazdaság pedig 2 %-ot. Az EU a világ legnagyobb szolgáltatásexportőre. A szolgáltatáskereskedelem az EU GDP-jének 25 %-át teszi ki, az uniós szolgáltatásexport meghaladja az évi 900 milliárd EUR összeget. A szolgáltatáskereskedelem közvetlenül vagy közvetve 21 millió uniós állást támogat. Az EU-ból a világ többi részébe irányuló összes közvetlen külföldi tőkebefektetés 60 %-a szolgáltatásokba irányul, ahogyan az EU-ba érkező összes közvetlen külföldi tőkebefektetés hozzávetőlegesen 90 %-a is.

Szolgáltatásokra és beruházásokra vonatkozó rendelkezések az uniós kereskedelmi megállapodásokban

A szolgáltatásokra és a digitális kereskedelemre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó uniós kereskedelmi megállapodások biztosítják, hogy az uniós szolgáltatók a partnerországok piacain is nyújthatnak szolgáltatásokat anélkül, hogy az azonos ágazat hazai vagy külföldi vállalkozásaihoz képest megkülönböztetés érné őket.

A beruházások liberalizációjára vonatkozó rendelkezések azonos elvet követnek a szolgáltatási (létesítés) és nem szolgáltatási (gyártás, bányászat, mezőgazdaság stb.) területen, a piacra jutásra, a külföldi tulajdonra és a kereskedelmi jelenlét típusaira vonatkozó korlátozások kezelésében. Ezek a rendelkezések a diszkriminatív átvilágítási, engedélyezési és jóváhagyási eljárásokat, a külföldi munkavállalókra vonatkozó megszorításokat, a gazdasági szükségesség vizsgálatát és a külföldi vállalkozásokkal szemben a hazai vállalkozásokat előnyben részesítő megkülönböztető bánásmódot is kezelik.

Az EU összes újabb keletű kereskedelmi megállapodása tartalmaz szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket, segítve ezzel egy olyan szabályozási keret létrehozását és megszilárdítását, amely megkönnyíti a szolgáltatásnyújtást, ugyanakkor védi a fogyasztókat is.

A „kötelezettségvállalásokról szóló listákban” a felek felsorolják azokat a piacra jutásra és nemzeti elbánásra vonatkozó feltételeket, amelyeket területeiken egymás tekintetében alkalmaznak. Az egyedi kötelezettségvállalások a tarifakorlátozáshoz hasonló hatást fejtenek ki: biztosítékot jelentenek más országok vállalkozásai számára a tekintetben, hogy a piacra lépés és a piacon való működés feltételei nem változnak majd számukra hátrányosan.

Az EU–Kanada átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) az EU által az eddigiekben valaha tárgyalt legmesszemenőbb szolgáltatáskereskedelmi rendelkezéseket tartalmazza, valamint először tartalmaz negatív listát a kötelezettségekről. Az EU Kanadába irányuló szolgáltatáskivitele 2018-ban 19 000 millió EUR-ra nőtt a 2017. évi 16 926 millió EUR-ról, ami 12,3 %-os éves növekedést jelent. Az összes szolgáltatáskereskedelem 15,2 %-kal nőtt.

Az árukereskedelemre vonatkozó kereskedelmi megállapodásokban foglalt rendelkezésektől eltérően a szolgáltatásokra és digitális kereskedelemre vonatkozók többnyire megkötik a nyitottság jelenlegi érvényesülő szintjét. A kereskedelmi partnereknek a megállapodás végrehajtásához rendszerint nem kell módosítaniuk vagy kiigazítaniuk jogszabályokat vagy szabályozásokat, és nem kell egyéb intézkedéseket hozniuk azon túlmenően, ami ahhoz szükséges, hogy elkerüljék az uniós cégek területükön belüli szolgáltatásnyújtási és befektetési lehetőségeinek bármilyen jellegű visszaszorítását. Az egyetlen kivétel eddig a CETA, amelynek esetében Kanada két területen a piaci nyitottság jelenleg érvényesülő szintjének megkötésén túlmutatóan intézkedett.

A CETA-val kezdve az uniós kereskedelmi megállapodások szolgáltatásokat szabályozó rendelkezései lényegesen szigorúbbak lettek. Az EU–Japán megállapodás például a szolgáltatásokkal és befektetésekkel kapcsolatos átfogó kötelezettségvállalásokat tartalmaz.

Az uniós kereskedelmi megállapodások szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezései eredményességének figyelemmel kísérése

Mivel a szolgáltatások és befektetések esetében nincsenek „vámok”, az uniós kereskedelmi megállapodásokban foglalt, szolgáltatásokkal és befektetésekkel kapcsolatos kötelezettségvállalások végrehajtásának értékelése kevésbé egyszerű, mint az áruk esetében. Az Európai Bizottság a szolgáltatáskereskedelem és a befektetésforgalom tendenciáinak figyelemmel kísérése mellett és az uniós kereskedelmi megállapodások eredményességének felmérése érdekében elsősorban az egyes vállalatok vagy vállalkozói szövetségek panaszaira támaszkodik, amelyek problémákról számolnak be adott partnerország piacára való bejutást illetően. Az uniós vállalkozások ezekről a problémákról beszámolhatnak az EU-nak vagy nemzeti hatóságaiknak. Az Európai Bizottság pedig felvetheti a kereskedelmi partnereinél a problémákat, például a megállapodásokkal létrehozott szolgáltatásokkal és beruházásokkal foglalkozó bizottságokban.

Végül pedig az uniós kereskedelmi megállapodások, amennyiben eredményesen hajtják végre azokat, jobbára megerősítik az EU és az érintett partner közötti gazdasági kapcsolatot, ami a szolgáltatási és nem szolgáltatási ágazatban egyaránt a kölcsönös befektetések bővülését eredményezi. Ez a szolgáltatásokra és befektetésekre vonatkozó külön rendelkezéseket nem tartalmazó kereskedelmi megállapodásokra is érvényes. Az EU afrikai országokkal kötött gazdasági partnerségi megállapodásai például jelenleg csak az árukereskedelemre vonatkoznak, mégis hozzájárulnak ahhoz, hogy az afrikai gazdaságok vonzóbbá váljanak az uniós befektetés számára, nevezetesen a helyi átalakulásra és az ipari kapacitás fejlesztésére tekintettel. Hasonlóképpen az EU–Marokkó társulási megállapodás 2000-ben történt hatálybalépése után az EU Marokkóban eszközölt befektetései is folyamatosan növekedtek, különösen a gépjárműiparban, a helyi értékláncokhoz való kapcsolódás révén.

6.2. Közbeszerzés

Az EU közbeszerzési piaca 62 mindhárom beszerzési mód tekintetében erős jeleit mutatja a nyitottságnak 63 .

Az alábbi diagram a 2017-ben az EU-n kívüli vállalkozásoknak közvetlenül vagy közvetetten odaítélt határokon átnyúló közbeszerzési szerződések értékét mutatja. Mind a három módozatot együttvéve az összeg 50 milliárd EUR-nak felelt meg. 64

14. ábra: Az EU nyitottsága a külföldi közbeszerzések terén, beszerzési módozatok szerinti bontásban (milliárd EUR)

A közbeszerzés a GDP átlagosan 10–25 %-át képviseli 65 . Az Eurostat és az OECD legfrissebb uniós nemzetiszámla-adatait vizsgálva a közbeszerzési kiadások a GDP-hez viszonyítva az EU GDP-jének 13,7 %-át teszik ki, abszolút értékben pedig közel 2 015,3 milliárd EUR-t tesznek ki (a közszolgáltatási és honvédelmi szerződések kivételével).

Az uniós kereskedelmi megállapodások közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezései

Az uniós kereskedelmi megállapodások közbeszerzésekről szóló fejezetei hozzáférést biztosítanak az uniós vállalkozásoknak az áruk és szolgáltatások, ideérve az építési beruházásokat is, beszerzéséhez használt közbeszerzési szerződésekhez. A piacra jutás vagy a megállapodás hatálya meghatározza adott ország közbeszerzési piacának az uniós ajánlattevők, áruk és szolgáltatások előtti megnyitásának alkalmazási körét. Alkalmazandó szabályok határozzák meg a piacra jutási feltételeket az eljárások átláthatóságának biztosítása érdekében és rendelkeznek a felek közötti megkülönböztetésmentességről és egyenlő bánásmódról, és teszik lehetővé azt, hogy azonos feltételek mellett pályázhassanak a helyi beszállítók és a másik fél beszállítói, továbbá biztosítja az eredményes felülvizsgálatot közbeszerzési panaszok felmerülése esetén. Néhány konkrét példa:

A közbeszerzési rendelkezések végrehajtása – kereskedelmi bizottságokban való munkavégzés

Az Európai Bizottság folytatta a preferenciális kereskedelmi megállapodásokban foglalt közbeszerzési kötelezettségek végrehajtásának figyelemmel kísérését, szoros együttműködést folytatva kereskedelmi partnereivel az uniós kereskedelmi megállapodások értelmében létrehozott közös közbeszerzési és kereskedelmi bizottságokban, valamint specifikus párbeszédek útján.

Az Európai Bizottság ezenkívül jelentős erőfeszítéseket tett a közbeszerzési eljárások átláthatóságának előmozdítása érdekében a pályázatok egyablakos elektronikus platformjainak létrehozásával. A CETA Közbeszerzési Bizottság második ülésén például Kanada beszámolt az egyetlen hozzáférési pont létrehozása tekintetében az addig elért haladásról, amely a CETA hatálya alá tartozó valamennyi közbeszerzési eljáráshoz hozzáférést biztosít majd a vállalkozások számára.

Az Európai Bizottság további lépéseket tett a közbeszerzésekkel kapcsolatos kommunikáció javítására az uniós kereskedelmi megállapodások keretében. Az Európai Bizottság 2019-ben új útmutatót tett közzé a kanadai közbeszerzésekről 68 . Az EU–Japán Ipari Együttműködési Központ, amelyet az Európai Bizottság és a japán Gazdasági Minisztérium szponzorál, GPM információs szolgálatot (EPA Helpdesk) indított, hogy segítse és útmutatással lássa el az uniós kkv-ket az információk felkutatásában. A központ azon kívül, hogy webináriumokat tartott, adatlapot és útmutatót tett közzé a közbeszerzésről 69 . Az Európai Bizottság továbbá iránymutatást nyújtott az uniós ajánlatkérő szervek számára a harmadik országokból érkezett ajánlatok kezeléséről 70 , amelyben hangsúlyozza az EU által a különböző kereskedelmi megállapodásokban vállalt kötelezettségek tiszteletben tartását.

Az uniós kereskedelmi tárgyalások közbeszerzéssel kapcsolatos tájékoztatása érdekében az Európai Bizottság bemutatta új, „Nemzetközi Közbeszerzési Kezdeményezés” adatbázisát, amely a világ első átfogó, részletes közbeszerzési adatokat és nemzetközi közbeszerzési akadályokat tartalmazó adatbázisa. Az adatbázis a maga nemében a legteljesebb adatbázis, közel 40 millió közbeszerzési szerződéssel kapcsolatos információt tartalmaz. Jelenleg az adatbázis csak egy preferenciális kereskedelmi partnerre, Kanadára terjed ki 71 .

6.3. Szellemitulajdon-jogok 72

Az EU által exportált összes áru és szolgáltatás 93 %-a tartozik legalább egy szellemitulajdon-jog hatálya alá 73 . Az Európai Szabadalmi Hivatal és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala által 2019 szeptemberében közzétett tanulmány 74 azt a következtetést vonta le, hogy 2016-ban az áruk és szolgáltatások ágazatában a fokozott szellemitulajdonjog-igényű iparágak az uniós behozatal 86 %-át, az uniós kivitelnek pedig 93 %-át adták 75 .

Szellemitulajdon-jog az uniós kereskedelmi megállapodásokban

Az uniós kereskedelmi megállapodások célja annak biztosítása, hogy az uniós jogosultak szellemitulajdon-jogai hatékony oltalomban részesüljenek a kereskedelmi partnerországokban és a jogosultak érvényesíteni tudják jogaikat. A megállapodások vámlebontás helyett a feleket a szellemitulajdon-jogokról szóló fejezetben megállapított szabályok és elvek betartására kötelezik. Ezek szerzői jogokra, védjegyekre, formatervezési mintákra, szabadalmakra, növényfajtákra, fel nem fedett információkra (üzleti titkokra), polgári jogi jogérvényesítésre és határokon történő jogérvényesítésre stb. vonatkoznak. A kereskedelmi megállapodásokban foglalt, szellemitulajdon-jogra vonatkozó rendelkezések rendszerint a vonatkozó nemzetközi szerződések és egyezmények, mint például a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló WTO-megállapodás (TRIPS) és a Szellemi Tulajdon Világszervezet (WIPO) létesítéséről szóló egyezmény betartására kötelezik a feleket, vagy túlmutatnak ezeken a szabályozási elemeken.

Az uniós kereskedelmi megállapodásokban foglalt, szellemitulajdon-joggal kapcsolatos kötelezettségek végrehajtása

Annak értékelése céljából, hogy az uniós kereskedelmi megállapodások milyen eredményesen biztosítják a szellemitulajdon-jogok oltalmát, az Európai Bizottság figyelemmel kíséri kereskedelmi partnereinek az e területen alkalmazott jogszabályait, különös figyelmet fordítva a tényleges érvényesítésre. Rendszeresen kapcsolatba lép az uniós és külföldi vállalkozói szövetségekkel, ellenőrzi a panaszokat, és amennyiben jogosnak ítéli azokat, felveti azokat kereskedelmi partnereivel az illetékes intézményi szerveknél, mint amilyen például az uniós kereskedelmi megállapodások értelmében létrehozott Szellemitulajdon-jogi Albizottság vagy szellemitulajdon-jogi párbeszédek.

7. KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK

A kis- és középvállalkozások (kkv-k) 76  az EU gazdaságának egyik pillérét alkotják. A kkv-k az összes uniós vállalkozás 99 %-át és az exportáló uniós vállalkozások 87 %-át képviselik. Az exportáló kkv-k több mint 13 millió munkahelyet támogatnak az EU-ban, az áruk és a szolgáltatások hasonló mértékben járulnak ehhez hozzá.

Az alábbi ábra az EU-27 áruexportőreit mutatja a vállalkozások mérete, száma és az export értéke szerint: 2017-ben (a legfrissebb rendelkezésre álló adatok) több mint 700 000 EU-27 vállalkozás értékesített árukat az EU-n kívül, amelyek közül 615 000 kkv volt, és ezek az uniós exportból annak értéke szerint 28–30 %-ot képviseltek 77 .

15. ábra: Az EU-27 áruexportőrei méret, a cégek száma és az export értéke szerint, 2017

Forrás: Bizottság/DG TRADE, a Vezető Közgazdász Egysége; a számítások az Eurostat TEC-adatbázisán alapulnak

Mivel az uniós tagállamoknak csupán közel a fele szokott benyújtani adatokat a kivitel vállalatméret és kereskedelmi partner szerinti megoszlásáról, így a kkv-k kereskedelmi partnerekbe – ideértve a preferenciális kereskedelmi partnereket is – irányuló kiviteléről rendelkezésre álló információk hiányosak. Az Eurostat TEC-adatbázisa (vállalkozásjellemzők szerinti kereskedelem) átfogóbb a STEC-adatbázisnál (vállalkozásjellemzők szerinti szolgáltatáskereskedelem) többek között azért, mert nem minden tagállam jelent be adatokat a STEC-keretrendszer keretében. Az Eurostatnak a kkv-k szolgáltatáskereskedelemben való részvételére irányuló kísérleti projektjének (STEC) célja az, hogy több információval szolgáljon a cégek jellemzőiről 78 .

A legújabb keletű empirikus bizonyítékok szerint azonban az EU-n kívülre exportáló uniós kkv-k száma 2014 és 2017 között folyamatosan nőtt, azaz átlagosan 6 %-kal, míg az összes exportáló uniós cég száma 8 %-kal csökkent 79 . Az exportáló kkv-k számára az uniós kereskedelmi megállapodások kulcsfontosságúak, mivel a kisebb vállalkozásokat aránytalanul sújtó kereskedelmi akadályok és nem hatékony megoldások felszámolásával megkönnyítik számukra, hogy üzleti tevékenységet folytassanak külföldön.

A kereskedelmi megállapodások kkv-kkel összefüggő rendelkezéseinek végrehajtásában 2019-ben elért haladás

A kkv-k uniós kereskedelmi megállapodásokhoz való hozzáférését megkönnyítő tevékenységek

A Bizottság 2019-ben folytatta Piacra Jutási Nap rendezvénysorozatát, amelyet az EU-tagállamokkal együtt azzal a céllal szervezett meg, hogy fokozza a helyi vállalkozások tájékozottságát a preferenciális megállapodások által kínált lehetőségekkel kapcsolatban, valamint arról, hogy a piacra jutási partnerség hogyan segít nekik az akadályok legyőzésében. Üléseket tartottak Dániában, Spanyolországban, Franciaországban, Lettországban, Litvániában, Hollandiában és Portugáliában.

A Bizottság intenzívebbé tette együttműködését az Enterprise Europe Network (EEN) 80 hálózattal és az EU-tagállamok európai kereskedelemtámogató szervezeteivel annak feltárása végett, hogy a hálózatot alkotó üzleti tanácsadók és konzorciumok hogyan tudnák terjeszteni az információt az üzletemberek és üzletasszonyok körében. A hálózat 2019-ben elkezdett különleges ENN-kapcsolattartókat kijelölni a kereskedelmi megállapodásokhoz, akiket a Bizottság speciális képzésben fog részesíteni.

Jelentős haladást sikerült továbbá elérni az új import-export portál kialakítása terén, amely 2020. október 13-án kezdte meg működését.

8. JOGÉRVÉNYESÍTÉS

2018 vége óta az EU a Dél-Koreával, az Ukrajnával, valamint a Dél-afrikai Vámunióval kötött kereskedelmi megállapodások keretében létrehozott kétoldalú vitarendezési eljárásokat vette igénybe. Ezek a viták 2020 júniusa óta még függőben vannak; a részleteket lásd lent.

Amennyiben a vitatott intézkedés látszólag a WTO-egyezményt és az EU és a partnerország közötti valamely kereskedelmi megállapodást egyaránt sérti, az EU-nak lehetősége van fórumot választani, esetenkénti értékelést végzendő. A WTO továbbra is bevált vitarendezési rendszernek tekinthető, amely biztosítja a vonatkozó kötelezettségvállalások egységes értelmezését. Az EU 2019 folyamán két esetben vette igénybe a WTO vitarendezési rendszerét.

2019. április 2-án az EU WTO-konzultációt kezdeményezett Törökországgal, majd a május 9-én és 10-én tartott konzultáció után, amelyek keretében nem sikerült rendezni a vitát, augusztus 2-án WTO-vizsgálóbizottság létrehozását kérte 81 .

2019. november 15-én az EU WTO vitarendezési eljárást indított és konzultációt kezdeményezett 82  Kolumbiával arról, hogy az ország jogellenes dömpingellenes vámokat vetett ki a fagyasztott hasábburgonya Belgiumból, Hollandiából és Németországból történő behozatalára. A konzultációk keretében nem sikerült rendezni a vitát. 2020. június 29-én, az EU kérését követően 83  , a WTO Vitarendezési Testülete vitarendezési testületet hozott létre.

A kereskedelmi megállapodások szerinti uniós jogok érvényesítése az Európai Bizottság kereskedelempolitikájának az egyik központi doktrínája. Az Európai Bizottság szorosan figyelemmel kíséri az uniós kereskedelmi megállapodások végrehajtását, és mérlegelni fogja a jogérvényesítés alkalmazását, amennyiben szükséges, különösen a gazdaságilag vagy rendszerszinten nagyobb jelentőségű esetekben. Az EU preferenciális kereskedelmi megállapodásai a kötelezettségvállalások határozott érvényesítéséről is rendelkeznek a viták hatékony és időben történő rendezése érdekében, ideértve az olyan kérdéseket illetően felmerült vitákat is, amelyek túlmutatnak a WTO-egyezményen – ilyen például az EU munkajogi vitája Dél-Koreával.

A Covid19-világjárvány összefüggésében fontos szem előtt tartani, hogy a nyitott és szabályokon alapuló kereskedelem támogatni fogja a jövőbeni gazdasági helyreállást. Az Európai Bizottság következésképpen adott esetben továbbra is megteszi a kereskedelmi megállapodásai megfelelő érvényesítésének biztosításához szükséges lépéseket.

8.1.    Vitarendezés Dél-Koreával a kereskedelem és a fenntartható fejlődés területén

Az EU–Dél-Korea kereskedelmi megállapodás kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetében Dél-Korea kötelezettséget vállalt arra, hogy „jogában és gyakorlatában tiszteletben tartja és érvényesíti” a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által képviselt alapvető jogokat, nevezetesen az egyesülési szabadságot és a kollektív tárgyalási jogot. Dél-Korea továbbá vállalta, hogy „további folyamatos erőfeszítéseket tesz” azon ILO-egyezmények megerősítésére, amelyekhez még nem csatlakozott 84 .

Előrelépés hiányában 2018. december 17-én az EU úgy határozott, hogy a kereskedelem és fenntartható fejlődés fejezet értelmében konzultációt kezdeményez 85 Dél-Koreával. A szóban forgó ILO-egyezmények megerősítésére irányuló érdemi erőfeszítések hiányában az EU 2019. július 4-én szakértői testület felállítását kezdeményezte 86 , amely hivatalosan 2019. december 30-án jött létre. Az eljárások folyamatban vannak.

8.2.    Vitarendezés Ukrajnával

2019 januárjában az EU úgy határozott, hogy az EU–Ukrajna társulási megállapodás szerinti kétoldalú vitarendezési rendszer keretében konzultációt kezdeményez 87 Ukrajnával a fakivitel ukrajnai korlátozásáról. A korlátozás kezdetben tíz fafaj esetében a rönkfát és a fűrészárut érintette, majd 2015-ben kiterjesztették minden feldolgozatlan faanyagra, 2017-től pedig a fenyőre is.

Az EU számos alkalommal felvetette a kérdést Ukrajnának, mivel a kivitel korlátozása összeegyeztethetetlen a társulási megállapodással. 2019-ben Ukrajna nem kísérelte meg hatályon kívül helyezni a tilalmat. Ebből kifolyólag, illetve a 2019. februári kétoldalú vitarendezési konzultációkat követően, amelyek nem vezettek az ügy rendezéséhez, az EU kétoldalú választottbírói testület hivatalos felállítását kérelmezte az ügy rendezésére. A kérelmezésre 2019. júniusában került sor 88 , a választottbírói testület, amely az uniós szabadkereskedelmi megállapodások történelmében az első ilyen testület, hivatalosan 2020. január 28-án került felállításra. Az eljárások folyamatban vannak.

8.3.    Vitarendezés a Dél-afrikai Vámunióval (SACU)

2019. június 14-én, az EU az EU–SADC gazdasági partnerségi megállapodás (EU-SADC GPM) vitamegelőzésre és vitarendezésre vonatkozó része alapján konzultációt kezdeményezett 89 a Dél-afrikai Vámunióval (SACU). A megkeresés tárgya a fagyasztott csontos csirkedarabok uniós kivitelével szemben bevezetett védintézkedés volt. Az EU úgy ítéli meg, hogy a Dél-afrikai Vámunió az EU–SADC GPM elveit és szabályait megsértve vezette be az intézkedést. A védintézkedés hatálya 2022. március 11-én jár le. Ugyanakkor további 4 évre meghosszabbítható.

A 2019 szeptemberében tartott konzultációk nem vezettek kölcsönösen kielégítő megoldáshoz, viszont megerősítették az EU azon álláspontját, hogy a védintézkedés nem áll összhangban az EU-SADC GPM rendelkezéseivel. 2020. április 21-én az EU választottbírói testület felállítását kérelmezte 90 a Dél-afrikai Vámunióval az EU-SADC GPM vitamegelőzésre és vitarendezésre vonatkozó része alapján.

9. KÖVETKEZTETÉSEK

2019-ben a WTO elhúzódó válsága és a protekcionista tendenciák, valamint a globális kereskedelem és beruházások lassulása ellenére az uniós kereskedelmi megállapodások továbbra is megkönnyítették az áruk és szolgáltatások tisztességes kereskedelmét és a beruházást, erősítették a nemzetközi szabályok keretrendszerét, támogatták a fenntarthatósági célkitűzéseket és hozzájárultak az EU iparpolitikájának nemzetközi dimenziójához 91 . Ez azt mutatja, hogy ezek a megállapodások lényegileg tudnak hozzájárulni a Covid19-világjárvány utáni helyreállításhoz, amely a várakozások szerint 2020-ban az EU gazdaságának 8,3 %-os zsugorodását idézi elő 92 . Az uniós kereskedelmi megállapodások különösen támogatják az európai értékláncok diverzifikációját, előmozdítják a digitális kereskedelmet és platformokat biztosítanak az uniós kereskedelmi partnerekkel való mélyebb együttműködéshez a multilateralizmus és a tágabb értelemben vett fenntarthatósági kérdések tekintetében. Az e megállapodások végrehajtása és érvényesítése eredményességének javítására irányuló erőfeszítéseket az új kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselő fogja vezetni, szoros együttműködésben más uniós intézményekkel, a tagállamokkal, az érdekelt felekkel és a civil társadalommal.

(1)

 E jelentés a következetesség érdekében az Európai Unió kereskedelmi partnereinek az intézményközi útmutatóban felsorolt rövid neveit használja, amely útmutató a következő honlapon érhető el: https://publications.europa.eu/code/hu/hu-5000500.htm

(2)

Ez a megnevezés nem értelmezhető a palesztin állam elismeréseként és nem érinti az egyes tagállamok e kérdésre vonatkozó álláspontját.

(3)

* Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244 (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.

(4)

A megállapodás a Comore-szigetek esetében 2019. február 7-étől hatályos.

(5)

A megállapodás hatálya 2018. december 31-étől Szamoára is kiterjed.

(6)

 A megállapodások betűrendbe sorolt listája elérhető a DG TRADE honlapján: https://ec.europa.eu/trade/policy/countries-and-regions/negotiations-and-agreements/  

(7)

  https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/IP_20_1409

(8)

Az Európai Unió és Szingapúr közötti szabadkereskedelmi megállapodás csak 2019. november 21-én lépett hatályba.

(9)

  https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2020/september/tradoc_158926.pdf

(10)

Az Európai Unió és Szingapúr közötti szabadkereskedelmi megállapodás csak 2019. november 21-én lépett hatályba, ezért ez a jelentés és a kísérő szolgálati munkadokumentum csak az előkészítő munkáról ad áttekintést. A 2021. évi kiadás fog teljes jelentést tartalmazni.

(11)

 A 15 pontos cselekvési terv elérhető a következő honlapon: https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/february/tradoc_156618.pdf

(12)

Lásd például az EU–Dél-Korea szabadkereskedelmi megállapodás utólagos értékelését (végleges jelentés, 10.7. szakasz); a 6 földközi-tengeri országgal kötött társulási megállapodás utólagos értékelését (időközi jelentés, 16., 106., 198–200. oldal); az EU–Cariforum gazdasági partnerségi megállapodás utólagos értékelését (időközijelentés-tervezet, 4.5. szakasz).

(13)

Az agrár-élelmiszeripari termékek kereskedelmének alakulására vonatkozó további információkért lásd a 6. szakaszt.

(14)

  https://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006:0567:FIN:hu:PDF  

(15)

Norvégia, Ukrajna, Moldova, Grúzia, Chile, Közép-Amerika, az andoki országok, Mexikó, Kanada, Cariforum, Dél-Korea és Japán.

(16)

Az EU Szingapúrral kötött megállapodása 2019. november 21-én lépett hatályba.

(17)

  https://www.mti.gov.sg/Improving-Trade/Free-Trade-Agreements/CPTPP  

(18)

  https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2019/march/tradoc_157716.pdf

(19)

A függőben lévő vitával kapcsolatos további információkért lásd a 8. (Jogérvényesítés) szakaszt.

(20)

 A megállapodás első évfordulójának napjáig elért fő eredmények összefoglalása elérhető a következő honlapon: https://trade.ec.europa.eu/doclib/press/index.cfm?id=2107

(21)

  https://www.eu-japan.eu/

(22)

 A vámhatóságok által végrehajtandó intézkedések megtekinthetők itt: https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2019/july/tradoc_157973.pdf  

(23)

A beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer rendelkezéseit nem alkalmazzák ideiglenesen, azok csak akkor fognak hatályba lépni, ha már minden EU-tagállam megerősítette a CETA-t.

(24)

A javaslatok tárgyát a következők képezik: (1) a fellebbviteli fórumra vonatkozó szabályok, (2) a fórum tagjainak magatartási kódexe, (3) a közvetítésre vonatkozó szabályok és (4) a kötelező értelmezések elfogadásának eljárása.

(25)

Ausztrália az EU-val mint harmadik féllel vitatta a behozott szeszes italokra kivetett adót a Kereskedelmi Világszervezetben.

(26)

  https://ec.europa.eu/taxation_customs/sites/taxation/files/ceta_guidance_en.pdf

(27)

  https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2019/november/tradoc_158417.pdf  

(28)

Forrás: IMF DOTS Kereskedelem.

(29)

  http://mneguidelines.oecd.org/rbclac.htm  

(30)

  https://www.ilo.org/americas/programas-y-proyectos/WCMS_735906/lang--en/index.htm  

(31)

  https://www.ohchr.org/EN/Issues/Business/Pages/JointProjectResponsibleBusinessConduct.aspx  

(32)

  https://trade.ec.europa.eu/doclib/press/index.cfm?id=2083  

(33)

Ez a megnevezés nem értelmezhető a palesztin állam elismeréseként és nem érinti az egyes tagállamok e kérdésre vonatkozó álláspontját.

(34)

 Kizárólag Algéria halaszthatta el 2020. szeptemberig (2017. szeptember helyett) a vámtarifa-lebontás utolsó szakaszát számos olyan ipari termék esetében, amelyekre továbbra is vetettek ki vámokat, noha csökkentett formában.

(35)

https://case-research.eu/en/ex-post-evaluation-of-the-impact-of-trade-chapters-of-the-euro-mediterranean-association-agreements-with-six-partners-algeria-egypt-jordan-lebanon-morocco-and-tunisia-interim-technical-report-101329  

(36)

 Mezőgazdasági, feldolgozott mezőgazdasági és halászati termékekre vonatkozó kiegészítő megállapodások már hatályban vannak az EU és Egyiptom, Izrael, Jordánia és Marokkó között, de Tunéziával még nincsenek hatályban ilyen megállapodások.

(37)

Algériának a mutató szerinti pontszáma nagyon alacsony besorolásával azonos szinten maradt, míg a Libanonra és Palesztinára vonatkozó mutató romlott.

(38)

Office des Changes

(39)

OECD befektetéspolitikai felülvizsgálatok: Tunézia 2012

(40)

Egyiptom Befektetésekért és Vámszabad Területekért Felelős Főhatósága.

(41)

Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Grúzia, Moldova, Örményország és Ukrajna.

(42)

Csak az ipari termékek kereskedelmére terjed ki. A többi „terméket” (szolgáltatások, szellemitulajdon-jogok, mezőgazdasági termékek kereskedelme) illetően vagy egyáltalán nincsenek szabályok (a WTO-szabályokon felül) vagy különböző megállapodások szabályoznak.

(43)

Erről a vitarendezési ügyről további információ a 8. (Jogérvényesítés) szakaszban található.

(44)

Salamon-szigetek 2020 májusában írta alá a megállapodást, így ezeknek az országoknak a száma négyre nőtt.

(45)

A kivétel Dél-Afrika, amely az EU-SADC GPM részes fele, ahol az EU teljes egészében vagy részben eltörölte a vámokat a dél-afrikai behozatal 98,7 %-án.

(46)

Comore-szigetek, Madagaszkár, Mauritius, Seychelle-szigetek és Zimbabwe

(47)

A további részleteket lásd a 8. (Jogérvényesítés) szakaszban.

(48)

 A cselekvési tervnek a 2019. évi végrehajtási munkával kapcsolatos klaszterenkénti részletes információi megtekinthetők a szolgálati munkadokumentumban: https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2020/september/tradoc_158926.pdf

(49)

 A 15 pontos cselekvési terv elérhető a következő honlapon: https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/february/tradoc_156618.pdf

(50)

Két alapvető ILO-egyezmény foglalkozik a gyermekmunkával: az 1973. évi (138. számú) „Egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról” és az 1999. évi (182. számú) „Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről”.

(51)

 A felmérés a következő címen érhető el: https://www.government.nl/topics/responsible-business-conduct-rbc/evaluation-and-renewal-of-rbc-policy

(52)

A vitával kapcsolatos részletesebb információkért lásd a 8. (Jogérvényesítés) szakaszt.

(53)

A részletesebb információkért lásd a találkozó jegyzőkönyvét: https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2019/november/tradoc_158481.pdf

(54)

E jelentés az „agrár-élelmiszeripari termékek” WTO szerinti fogalommeghatározását használja, azaz olyan mezőgazdasági termékeket kell érteni alattuk, amelyek magukban foglalják a Harmonizált Rendszer 1–24. fejezete szerinti termékeket, valamint a 33., 35., 38., 41., 43. és 51—53. fejezet számos vámtarifaszáma szerinti terméket, de nem foglalják magukban a halakat és a halászati termékeket.

(55)

Tanulmány az uniós minőségrendszerek gazdasági értékéről:

https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/a7281794-7ebe-11ea-aea8-01aa75ed71a1   

 

(56)

Noha a tanulmány céljára nem lehetett elkülöníteni a földrajzi árujelzőket és a hagyományos különleges termékeket, az uniós kereskedelmi megállapodások csak az előbbiekre (földrajzi árujelzők) vonatkoznak.

(57)

Chile további négy tagállam (20 engedélyezett tagállam) számára nyitotta meg tej- és tejtermékpiacát, és négy további tagállam számára a marhahúspiacát (14 engedélyezett tagállam). Chile engedélyezte a friss baromfihús behozatalát is (8 engedélyezett tagállam).

(58)

  https://ec.europa.eu/growth/single-market/services_hu

(59)

Eurostat, 2012–2017, EU-28

(60)

Policy Center for the New South (Politikai Központ az Új Délért), Hasznára vált Marokkónak az Európai Unióval kötött szabadkereskedelmi megállapodás?, 2020. február.

(61)

 Forrás: Marokkói Ipari Minisztérium http://www.mcinet.gov.ma/en/content/automotive-0  

(62)

Forrás: Tenders Electronic Daily (TED) adatbázis (2017).

(63)

1. módozat: Közvetlen, határokon átnyúló nemzetközi közbeszerzés; 2. módozat: Kereskedelmi jelenlétre alapuló közbeszerzés; 3. módozat: Közvetett nemzetközi közbeszerzés:

(64)

 Lásd még: „Közbeszerzés: Mennyire nyitott az Európai Unió az amerikai cégek számára és azon túl?”; Lucian Cernat és Zornitsa Kutlina-Dimitrova cikke (Európai Politikai Tanulmányok Központja, CEPS), 2020. március; https://www.ceps.eu/ceps-publications/public-procurement/

(65)

Forrás: OECD (2002); lásd még Robert Anderson szolgálati munkadokumentumát a WTO Közbeszerzési Megállapodásáról (2011) és a DG TRADE honlapját:  https://ec.europa.eu/trade/policy/accessing-markets/public-procurement/  

(66)

 A teljes lista elérhető itt: http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10973-2016-ADD-4/en/pdf#page=11

(67)

A 2015. évi 922. számú törvényt felváltó, a közbeszerzésről szóló (a 114-IX. számú törvénnyel 2019. szeptember 19-én elfogadott) törvény új kiadása; az új törvény 2020. április 20-án lépett hatályba.

(68)

  https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2020/february/tradoc_158655.pdf  

(69)

Az adatlap és az útmutató a következő honlapon érhető el: https://www.eubusinessinjapan.eu/library/publication/infopack-epa-government-procurement#  

(70)

A 2019. július 24-én elfogadott C(2019) 5494 final, „Iránymutatás a harmadik országbeli ajánlattevők és áruk uniós közbeszerzési piacon való részvételéről”.

(71)

A Nemzetközi Közbeszerzési Kezdeményezés hatálya alá tartozó többi kulcsfontosságú uniós kereskedelmi partner az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Brazília, India, Indonézia, Kína, Thaiföld és Új-Zéland.

(72)

 A szellemitulajdon-jogok védelmére és érvényesítésére vonatkozó részletes információkat lásd az EU Bizottságának a harmadik országokról szóló jelentésében https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2020/january/tradoc_158561.pdf és az EU termékhamisításra és iparjogvédelmi jog megsértésére vonatkozó figyelőlistájában: https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/december/tradoc_157564.pdf  

(73)

Bizonyos termékek és szolgáltatások egyszerre több szellemitulajdon-jog hatálya alá tartoznak. Ezt kiegészítő oltalomnak nevezik. Példaként szolgálhatnak a gépjárművek, a bútorok, az órák és az élelmiszerek.

(74)

A tanulmány itt érhető el: https://www.epo.org/news-events/news/2019/20190925.html

(75)

A tanulmány 356 fokozott szellemitulajdonjog-igényű iparágat azonosított.

(76)

A kkv-kat általában 250-nél kevesebb munkavállalót foglalkoztató vállalkozásokként határozzák meg.

(77)

Ezek a számok becsült adatok, mivel az EU-tagállamoktól az EU-n kívüli kivitelről kapott adatok nem elhanyagolható számú „ismeretlen” méretű vállalkozást is magukban foglaltak.

(78)

  https://ec.europa.eu/eurostat/web/experimental-statistics/stec

(79)

 Lásd a DG TRADE vezető közgazdászának 2020. május 1-jei jegyzetét (A kkv-k szerepe az EU kivitelében), amely a következő honlapon érhető el: https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2020/june/tradoc_158778.pdf  

(80)

  https://een.ec.europa.eu/  

(81)

  https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2019/august/tradoc_158308.pdf

(82)

  https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2020/february/tradoc_158645.pdf

(83)

  WT/DS591 - Colombia – Anti-Dumping Duties on Frozen Fries from Belgium, Germany and the Netherlands

(84)

87. sz. egyezmény az egyesülési szabadságról; 98. sz. egyezmény a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról; 29. sz. egyezmény a kényszer- vagy kötelező munkáról, valamint 105. sz. egyezmény a kényszermunka felszámolásáról.

(85)

  http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/december/tradoc_157586.pdf  

(86)

  http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2019/july/tradoc_157992.pdf

(87)

  http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2019/january/tradoc_157625.pdf

(88)

  https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2019/june/tradoc_157943.pdf

(89)

  https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2019/june/tradoc_157928.pdf

(90)

  https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2020/april/tradoc_158717.pdf

(91)

 Lásd a COM(2017)479 dokumentumot.

(92)

 Forrás: A Bizottság 2020. nyári gazdasági előrejelzése: https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/economy-finance/ip132_en.pdf