EURÓPAI BIZOTTSÁG

Strasbourg, 2018.11.13.

COM(2018) 851 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a Románia által az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében elért haladásról

{SWD(2018) 551 final}

1.    BEVEZETÉS

2017. januárban a Bizottság átfogó értékelést készített az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus 2007. évi létrehozása óta eltelt tíz év során Románia által elért eredményekről 1 . E hosszabb perspektíva, valamint a 2017. januárjáig eltelt tíz év alatt elért jelentős előrehaladás alapján a Bizottság felvázolt tizenkét kulcsfontosságú ajánlást, amelyek – ha követik őket – véget vetnének az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus folyamatának, a Juncker elnök által kitűzött azon célnak megfelelően, hogy e Bizottság megbízatása alatt lezárják az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus folyamatát. Ezért a Bizottság elegendőnek tekintette a 2017. januári ajánlásokat az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus lezárásához – kivéve ha olyan fejlemények következnek be, amelyek egyértelműen visszafordítják az előrehaladás folyamatát. A Bizottság hangsúlyozta továbbá, hogy a folyamat sebessége attól függ, hogy Románia milyen gyorsan lesz képes visszafordíthatatlanul eleget tenni az ajánlásoknak. Az ajánlások mindenekelőtt a román hatóságoktól elvárt felelősségre és elszámoltathatóságra, valamint az eredmények visszafordíthatatlanságának biztosítását szolgáló belső biztosítékok kiépítésére összpontosítottak – annak igazolása céljából, hogy a folyamatban lévő projekteket még az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus nélkül is folytatnák. Amint azt a Tanács következtetései is kiemelték, az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus akkor zárul le, amikor a Romániára vonatkozó mind a négy értékelési kritérium kielégítő mértékben teljesül 2 . 

A 2017. novemberi jelentésben 3 a Bizottság megállapította, hogy előrelépést történt a 2017. januári jelentésben szereplő számos ajánlás tekintetében, „elsősorban a 8. ajánlást illetően, melyet kielégítően teljesítettek, valamint a 2., a 7. és a 12. ajánlást illetően, azok gyakorlati alkalmazástól függően. Bár néhány ajánlás teljesítése megfelelően haladt, 2017-ben általában véve elveszett a reform lendülete, ami lelassította a még hátralévő ajánlások teljesítését, és fennállt annak a kockázata, hogy újra meg kell nyitni olyan kérdéseket, melyeket a 2017. januári jelentésben teljesítettnek tekintettek. Az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos kihívások, illetve annak megkérdőjelezése folyamatosan aggodalomra adnak okot.” Ezt a Tanács is megismételte következtetéseiben, felszólítva Romániát, hogy „összpontosítson az elért eredmények további megszilárdítására és az esetleges visszalépés elkerülésére, és a reform meglévő erőteljes lendületét fenntartva folytassa a Bizottság által a jelentésben megfogalmazott összes ajánlás végrehajtását.” 4

Ez a jelentés felméri a 2017. november óta kialakult helyzetet. Románia 2017 januárja óta tett lépései szükségessé tették, hogy a Bizottság ismét megvizsgálja értékelésének megalapozottságát, azt is figyelembe véve, hogy a Velencei Bizottság a közelmúltban két véleményt adott ki a romániai jogszabályi változásokról. Ezért az ajánlások tekintetében történő előrehaladás értékelése mellett ez a jelentés azokat a területeket is ismerteti, ahol a fejlemények visszafordították az előrehaladás folyamatát azokban a kérdésekben, amelyeket a Bizottság 2017. januárban pozitívnak tekintett. Ez az első értékelési kritérium (Független igazságszolgáltatás és igazságügyi reform) és a harmadik értékelési kritérium (A magas szinten elkövetett korrupció kezelése) tekintetében elért eredményeket érinti. Ennek eredményeként a 2017. januári jelentés tizenkét ajánlása már nem elegendő az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus lezárásához, és ezért e jelentésben további ajánlások szerepelnek.

A korábbi évekhez hasonlóan ez a jelentés a román intézményekkel való szoros együttműködés, valamint a civil társadalom és más érdekelt felek – beleértve a többi tagállamot is – hozzájárulása alapján, a Bizottság által végzett alapos elemzés eredményeként készült el.

2.    ÁLTALÁNOS HELYZET

A 2017. januári jelentés megemlítette, hogy fennálltak olyan társadalmi, jogi és politikai tényezők, amelyek – bár nem tartoznak az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus alkalmazási körébe és nem terjedtek ki rájuk annak ajánlásai– „közvetlen kihatással vannak a reformok végrehajtásának képességére, és különösen megnehezítették Románia számára annak bizonyítását, hogy a reformok eredményei megszilárdultak”: A kiemelt pontok között szerepelt, hogy a jogalkotási gyakorlatban még mindig fejleszteni kell a minőségi jogalkotás elveit, hogy az állami szereplők közötti konfrontáció alakult ki és hogy nehéz a médiakörnyezet.

Bár ezek a tágabb tényezők túlmutatnak az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus közvetlen alkalmazási körén, egyértelműen hatással vannak az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem előre vitelére. E tényezők egyike sem javult a 2017. januári jelentés óta. A nagyszabású jogszabályi változásokat sürgősségi eljárások keretében, minimális konzultáció mellett fogadták el. A médiában továbbra is személyes támadásokat indítanak bírákkal és ügyészekkel szemben, és a jogorvoslati mechanizmusok nem megfelelőek. A különböző állami struktúrák között konfliktus alakult ki, és e struktúrák az Alkotmánybíróság előtti különféle eljárásokban vettek részt. Emellett a civil társadalom – amelynek a reformban betöltött kulcsfontosságú szerepét a jelentés is kiemelte – fokozott nyomásgyakorlás célpontjává vált. A helyzet nyilvános demonstrációkhoz vezetett, amelyeken további felzúdulást keltett a hatóságok reagálása. Ugyanakkor a szabad és plurális média fontos szerepet játszik a hatalmon lévők cselekedeteinek számonkérésében, például amikor esetlegesen korrupciós ügyeket hoz napvilágra. Világossá kell tenni, hogy az általános adatvédelmi rendelet hatálybalépéséhez olyan tagállami kötelezettség társul, miszerint biztosítani kell a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának védelmét a média tekintetében.

Az egyik ilyen tágabb tényezőt azok a nyilvánosan megvitatott állítások jelentették, amelyek szerint az igazságügyi intézmények, különösen az ügyészség, valamint a román hírszerző szolgálatok közötti együttműködési megállapodások – különösen a korrupciós ügyekben – rendszerszintű visszaélésekhez vezettek. Ezekre a titkosított állításokra hivatkoztak a hirtelen jogszabályi változások és az igazságszolgáltatást érő súlyos kritika indokaként. A hírszerző szolgálatok működése nem tartozik az EU hatáskörébe, és kívül esik az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus értékelési kritériumain. A bíróságok feladata annak megállapítása, hogy a visszaélésekre vonatkozó konkrét állítások megalapozottak-e vagy sem, továbbá nyitott és pártatlan vizsgálatra lenne szükség annak eldöntéséhez, hogy bekövetkeztek-e rendszerhibák, például bizonyítékok jogellenes beszerzése vagy az igazságszolgáltatás jogellenes befolyásolása, valamint hogy meg kell-e erősíteni a meglévő jogi biztosítékokat. Egyértelműen fontos olyan keretrendszert biztosítani, amelyben a hírszerző szolgálatok megfelelő felügyelet alatt működnek, ahol az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett hatékonyan ki lehet vizsgálni és szankcionálni lehet a bűncselekményeket, továbbá ahol a közvélemény megbízhat abban, hogy biztosított az igazságszolgáltatás függetlensége. Az ügyészség által alkalmazott felügyeleti intézkedések, valamint a hírszerző szolgálatok és az ügyészség közötti együttműködés, a súlyos bűncselekmények – például a terrorizmus és a kiberbűnözés – büntetőeljárás alá vonás szempontjából alapvetően fontos, szilárdabb rendszerének kiépítése során értékes lehet a többi tagállamok szakértelme.

3.    A 2017. JANUÁRI JELENTÉSBEN MEGHATÁROZOTT AJÁNLÁSOK TELJESÍTÉSE TERÉN ELÉRT HALADÁS ÉRTÉKELÉSE

3.1.    Az első értékelési kritérium: Független igazságszolgáltatás és igazságügyi reform

Az egyedi ajánlások vizsgálatát megelőzően, e szakaszban megvizsgáljuk az azon két területen bekövetkezett fejleményeket, amelyek szükségessé tették, hogy a Bizottság felülvizsgálja 2017. januári értékelésének megalapozottságát.

Az igazságszolgáltatás függetlenségét biztosító igazságügyi törvények és jogi garanciák

A bírók és az ügyészek jogállását, a bíróságok, az ügyészségek és a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa szervezetét és működését három, 2004-ben hozott igazságügyi törvény szabályozza. Az igazságügyi törvények alapvető fontosságúak voltak az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében Románia fejlődéséről adott 2017. januári pozitív értékelés szempontjából. A 2017. novemberi jelentés már hangsúlyozta, hogy a kormánynak és a parlamentnek nyitott, átlátható és konstruktív jogalkotási eljárást kell biztosítania, amely során kellőképpen figyelembe veszik és értéknek tekintik az igazságszolgáltatás függetlenségét és az igazságszolgáltatás véleményét 5 . A jelentés továbbá emlékeztetett annak fontosságára, hogy figyelembe vegyék a Velencei Bizottság véleményét, ami a legmegfelelőbb módja a reform fenntarthatósága biztosításának és értékelési kritériumok teljesítésének.

A módosított igazságügyi törvények mostanra hatályba léptek 6 . Ezek több olyan, az igazságszolgáltatás függetlenségének jogi garanciáit gyengítő intézkedést tartalmaznak, amelyek valószínűleg aláássák a bírák és ügyészek tényleges függetlenségét és így az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat. Az igazságszolgáltatás és a civil társadalom negatív reakciói főként erre irányultak. A legfontosabb problémás rendelkezések közé tartoznak különösen a következők: a bírák által elkövetett bűncselekmények kivizsgálását végző különleges ügyészségi szervezeti egység létrehozása, a bírák döntéseikért viselt anyagi felelősségére vonatkozó új rendelkezések, a korhatár előtti nyugállományba helyezés új rendszere, 7  a bírák véleménynyilvánítási szabadságának korlátozása 8 , valamint a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa tagjainak hivataluktól való megfosztására vonatkozó kiterjesztett indokok 9 ., 10  

E változtatások egyike sem felel meg az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus ajánlásainak. Az az ajánlás, amely kifejezetten az igazságügyi törvények hatályán belüli jogszabályi változtatásokat sürgetett, a vezető ügyészek kinevezési eljárására vonatkozott 11 . Ezt nem hajtották végre, a jogszabályi változások összesített hatása pedig inkább gyengítette az ügyészek működési függetlenségének alapjául szolgáló fékeket és ellensúlyokat, tovább erősítve az igazságügyi miniszter szerepét 12 . A módosítások emellett kérdéseket vetnek fel az ügyészség azon képességével kapcsolatban, hogy továbbra és ugyanolyan fokú függetlenséggel küzdjön a magas szinten elkövetett korrupció ellen.

Számos külső megfigyelő – különösen az Európa Tanács Velencei Bizottsága, 13 a Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO), 14 más tagállamok és nemzetközi partnerek 15 – is hangsúlyozta annak kockázatát, hogy ezen fejlemények eredményei – egymástól függetlenül, de összesített hatásukat tekintve is – nyomás alá helyezhetik a bírákat és az ügyészeket, és végső soron pedig megrendíthetik az igazságszolgáltatás függetlenségét, hatékonyságát és minőségét. 

Ezek az értékelések azt is kiemelték, hogy az alkotmányossági ellenőrzések fontosak, de nem ezek jelentik az egyetlen szóban forgó kérdést: az ellenőrzések nem helyettesíthetik a nagymértékű változások alapjául szolgáló szakpolitikai döntésekre vonatkozó vitát.

A Velencei Bizottság júliusban előzetes véleményt nyilvánított, a törvényeket azonban ennek ellenére eredeti formájukban hirdették ki. Ezen túlmenően a kormány több sürgősségi kormányrendeletet is elfogadott, amelyek tovább súlyosbítottak egyes azonosított problémákat, például azáltal, hogy megszilárdították az igazságügyi miniszternek az ügyészek feletti, fegyelmi eljárások kezdeményezése révén gyakorolt felügyeleti jogkörét 16 . Az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban további kérdéseket vetett fel a kormány azon döntése, hogy módosítja a bírák ügyeit ilyen módon kivizsgáló különleges szervezeti egység létrehozására vonatkozó rendelkezéseket, és új eljárásokat vezet be arra vonatkozóan, hogy a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa miként hozhatja létre ezt a testületet 17 . Kérdések merültek fel abban a tekintetben is, hogy a kormány csak szelektíven hajlandó kezelni a Velencei Bizottság ajánlásait. E tekintetben kihasználatlanul maradt a lehetőség.

Az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság főügyészének felmentése és az igazságügyi intézményekre gyakorolt politikai nyomás

A jogi módosításokkal egy időben hozott egyedi döntések hangsúlyossá tették az igazságügyi miniszter kezében történő hatalomkoncentráció következményeit. Ez először akkor mutatkozott meg, amikor az igazságügyi miniszter kérésére felmentették az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) főügyészét. Az első szakaszban a román köztársasági elnök elutasította a javasolt felmentést, összhangban a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsának negatív véleményével. Az Alkotmánybíróság felmentési eljárásra vonatkozó májusi határozata azonban megerősítette a miniszter megerősített jogkörére irányuló tendenciát 18 : az ítéletet követően az elnök köteles volt aláírni a júliusi felmentést végrehajtó rendeletet. Az igazságügyi miniszter kezében történő hatalomkoncentráció még inkább megmutatkozott a miniszter azon döntése révén, hogy javaslatot tesz a DNA új főügyészének kinevezésére, annak ellenére, hogy a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa negatív véleményt adott ki, amelyben leszögezte, hogy a jelölt nem felelt meg számos kulcsfontosságú kritériumnak. Ezek a fejlemények a korrupció elleni küzdelem visszafordíthatatlanságára is hatással voltak 19 .

Ezen túlmenően az igazságügyi kulcsintézményekkel szembeni egyéb lépések is a DNA főügyészével kapcsolatos eljárást tükrözték. Az igazságügyi miniszter – a DNA főügyészének felmentésére irányuló eljárás mintájára – október 24-én elindította a legfőbb ügyész felmentésére irányuló eljárást. A Képviselőház október elején már az Alkotmánybírósághoz fordult a legfőbb ügyésszel szemben a hírszerző szolgálatokkal kötött munkamegállapodással kapcsolatosan. A kormány szintén úgy döntött, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékkel szemben 20 . Az említett igazságügyi kulcsintézményekkel szembeni egyöntetű intézkedések egyértelműen kihatnak az igazságszolgáltatás függetlenségére.

Az Igazságügyi Felügyelőség munkája tekintetében szintén aggályok merülnek fel. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében 2017. januárig készült jelentések pozitív fejleményként nyugtázták az Igazságügyi Felügyelőség függetlensége és szakmai felkészültsége terén elért eredményeket. 2017 novemberére azonban mindez kérdésessé vált, és egyre súlyosabb nehézségek mutatkoztak a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsához fűződő kapcsolatban 21 . A 2017. novemberi jelentés kifejezetten említést tett az Igazságügyi Felügyelőségről azzal összefüggésben, hogy tovább kell erősíteni az igazságügyi intézmények közötti együttműködést.

Mostanra komoly bírálatok érik az Igazságügyi Felügyelőséget. Az igazságügyi kulcsintézmények vezetői ellen sorozatos fegyelmi vizsgálatok indultak 22 . Számos érintett bírát a folyamatban lévő jogalkotási eljárások kritikusaként is számon tartottak. Meg kell jegyezni, hogy az Európai Bírák Konzultatív Tanácsa és a Velencei Bizottság egyaránt hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a bírák szabadon észrevételeket tehessenek a vonatkozó nyilvános viták során 23 .  24  Az Igazságügyi Felügyelőség emellett egy sor ellenőrzést végzett a Legfelsőbb Ügyészségen és az Országos Korrupcióellenes Igazgatóságon. Különösen vitákat váltott ki, hogy legalább két esetben az ellenőrzés lezárása előtt információk szivárogtak ki a sajtóhoz 25 . 

Emellett a Legfelsőbb Tanács nem szervezett versenyt az Igazságügyi Felügyelőség új vezetésének kinevezése céljából, noha a vezetők megbízatása 2018. augusztus végén lejárt. Egyáltalán nem oszlatta el az aggályokat a kormányzat azon döntése, hogy a mostani vezetők ideiglenes kinevezésére irányuló sürgősségi kormányrendelet elfogadásával rendezi a helyzetet, ahelyett, hogy a Legfelsőbb Tanácsra bízná ezt 26 . 

A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa nem volt képes hatékony fékként és ellensúlyként eljárni annak érdekében, hogy megvédje a nyomás alá került igazságügyi intézmények függetlenségét, ami a 2017. januári jelentésben kiemelt, fontos alkotmányos szerep. A Tanácson belüli megosztottság – ami nyilvánvalóvá vált a Tanácsnak a Bizottság szolgálataival folytatott megbeszélései során – mindinkább megnehezítette a Tanács számára, hogy eredményesen képviselje az igazságszolgáltatás álláspontját – különösen a jogalkotással kapcsolatos konzultációk során – és az igazságszolgáltatási rendszer irányítójaként járjon el. Jelentős ügyekben még akkor is figyelmen kívül hagyták a Tanács véleményét, amikor egyhangú véleményt terjesztett elő 27 . Bár 2018-ban a kormány és a parlament képviselői különösen erőteljes nyilvános kritikát gyakoroltak az igazságügyi intézmények, valamint egyes bírák és ügyészek felett, a Tanács vonakodott attól, hogy hivatalból határozatokat hozzon az igazságszolgáltatás függetlenségét érő támadásokra való reagálás érdekében. Ez azzal a kockázattal jár, hogy a bírákat elrettentik attól, hogy hatalmi ágként betöltött szokásos szerepüknek megfelelőn kifejtsék véleményüket az igazságszolgáltatást érintő kérdések tekintetében 28 . 

Az igazságszolgáltatás függetlensége

Kinevezések

2017. januárban a Bizottság megismételte ajánlását, melyben átlátható és érdemeken alapuló rendszer bevezetését javasolta a vezető ügyészek kinevezéséhez, ami elégséges biztosítékot nyújtana a politikai befolyás kizárásához. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus egymást követő jelentései felhívták a figyelmet az eljárási fékek és ellensúlyok rendszerének gyengeségére, rámutatva arra, hogy az igazságügyi miniszter milyen fokú mérlegelési jogkörrel rendelkezik a jelöltek kiválasztásában, amelyben a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa korlátozott szerepet tölt be, továbbá hogy mekkora mértékben lenne alkalmazandó ugyanaz a kinevezési és elbocsátási eljárás az ügyészség alacsonyabb vezetői szintjein.

A 2017. novemberi jelentés megállapította az előrelépés hiányát, és kiemelte, hogy az igazságügyi törvények folyamatban lévő módosításai lehetőséget adnak ennek orvoslására. A jelentés emlékeztetett továbbá arra, hogy szükség van a Velencei Bizottság tanácsainak kikérésére. Nem a román hatóságok követték ezt az ajánlást, hanem az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése fordult a Velencei Bizottsághoz 29 . A Velencei Bizottság véleménye kifejezetten kiemeli a változtatások szükségességét, a semleges és objektív, a különböző intézmények szerepe között egyensúlyt teremtő kinevezési és felmentési eljárás biztosítása érdekében 30 . Az igazságügyi törvények módosításai azonban az igazságügyi miniszter javára gyengítették a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa és román köztársasági elnök szerepét az ügyészek kinevezési eljárásában. Az igazságügyi miniszter kezében történő, szóban forgó hatalomkoncentráció eltér ettől az ajánlástól.

Magatartási kódexek

Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében elkészült legutóbbi jelentés óta a média, valamint a kormány és a parlament képviselői továbbra is bírálták az igazságszolgáltatási rendszert és a bírókat. 2018 folyamán rendszeresen bírálatok érték az igazságszolgáltatás egészét, különösen a magas szinten elkövetett korrupcióval foglalkozó intézményeket, valamint az egyes bírákat. Ez azzal az egyértelműen veszéllyel jár, hogy megrendül a lakosságnak az igazságszolgáltatásba vetett bizalma 31 . Mindez megerősíti az olyan intézkedések szükségességét, amelyek az igazságszolgáltatás függetlensége és a bírósági határozatok jogerőssége megkérdőjelezésének visszaszorítását célozzák. A probléma orvoslására kísérletek történtek a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa előtt, illetve olyan bírók által, akik a saját ügyeiket bíróság elé vitték. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus parlamenti képviselők magatartási kódexére vonatkozó ajánlása probléma intézményi szintű elismerését ajánlotta, továbbá eljárást a probléma megoldására irányuló intézkedések meghozatalára.

A 2017. november elfogadott jelentés tudomásul vette, hogy a parlament és a kormány magatartási kódexet fogadott el. A Bizottság azt remélte, hogy ezt a probléma kezelésére szolgáló gyakorlati eszközként fogják megvalósítani. A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének tiszteletben tartására vonatkozó kifejezett rendelkezések hiányában a kódex még nem tölti be ezt a funkciót. A Bizottságnak egyetlen olyan esetről sincs tudomása, amikor a parlamentben eljárást indítottak volna az igazságszolgáltatás függetlenségét sértő nyilatkozatokra reagálva.

Igazságügyi reform

A polgári eljárásjogi törvény

A 3. ajánlás kiterjed a polgári eljárási törvénykönyv reformjának véglegesítésére, és a fejlemények azt mutatják, hogy az ilyen kulcsfontosságú jogszabályok fejlesztése nem stabil. 2016 decemberében új határidőt – 2019. januárját – határoztak meg a polgári perrendtartás még nem hatályos rendelkezéseinek hatályba léptetésére. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus 2017. novemberi jelentése megállapította, hogy folyamatban vannak az új rendszer befogadásához szükséges infrastruktúra biztosítására szolgáló intézkedések. A parlament azonban júniusban a polgári eljárásjogi törvényt érintő érdemi módosító indítványokat fogadott el, beleértve a polgári eljárás tanácsi kamarai szakaszának megszüntetését. A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék az említett módosítások egy részét sikeresen megtámadta az Alkotmánybíróságon. Ezért a parlamentben felül kell vizsgálni a törvényt, és ezen eljárás során különös figyelmet kell fordítani a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék munkaterhelésére.

Büntető törvénykönyv

Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus 2017. novemberi jelentése megállapította, hogy még nem teljesült a román büntető törvénykönyvet és a büntető eljárásjogi törvénykönyvet érintő reform jelenlegi szakaszának lezárására vonatkozó ajánlás. Az ajánlás azon alapult, hogy konzultáció keretében, valamint a közelmúltbeli alkotmánybírósági határozatokhoz és az uniós irányelvek átültetéséhez való igazodás szükségességét tükrözve fokozatos eljárással dolgozzák ki a módosításokat 32 . A kormány 2017. novemberben törvénytervezetet fogadott el. A parlamenti bizottságban 2018. áprilisban megkezdett vita azonban teljesen új tervezeteken és igen nagy számú módosításon alapult. Ez a parlament által júniusban és júliusban elfogadott végleges tervezetekben is tükröződött.

A módosítások a 2014. évi törvények alapvető átdolgozását jelentik, beleértve a nyomozás és a tárgyalás eljárási vonatkozásait, valamint a bűncselekmények szankcionálása iránti közérdek, a sértettel jogai, valamint a gyanúsítottak jogai közötti egyensúlyt. A módosítások emellett szűkítik a korrupció bűncselekményének hatályát, ami – ha megerősítést nyer, miután a jogszabályokat az Alkotmánybíróság ítéletét követően visszaküldik a parlamentnek – az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében mostanáig elért eredmények újból értékelését vonná maga után 33 . 

A módosítások nem léptek hatályba, mivel megtámadták azokat az Alkotmánybíróságon. Az Alkotmánybíróság októberben úgy határozott, hogy jelentős számú módosítás alkotmányellenes 34 . Ezek a módosítások az alkotmányossági kérdések mellett számos jogi és politikai aggályt is felvetettek, amelyeket Románián belül a bűnüldöző hatóságok és a civil társadalom, Románián kívül pedig sok partner hangsúlyozott 35 . 

A Velencei Bizottság október 20-án véleményt fogadott el a büntető eljárási törvénykönyv és a büntető törvénykönyv módosításáról. 36 A Velencei Bizottság véleményének következtetései rendkívül kritikusak, rámutatnak a bűncselekmények büntetlenül maradásával, a minőségi jogszabályok hiányával, és azok előkészítésének hiányosságaival, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatával és az ország nemzetközi jogi kötelezettségeivel – különösen a korrupció elleni küzdelem tekintetében – ellentétes szabályokkal kapcsolatos jogállamisági aggályokra. A Velencei Bizottság ezért azt ajánlja, „hogy a román hatóságok átfogó és hatékony konzultációs eljárás keretében végezzék el a büntető törvénykönyv és a büntető eljárási törvénykönyv módosításainak általános újbóli értékelését annak érdekében, hogy olyan szilárd és koherens jogalkotási javaslatot terjesszene elő, amely széles körű támogatást élvez a román társadalomban, és figyelembe veszi az alkalmazandó normákat.”

A jogalkotási folyamat átláthatósága és kiszámíthatósága az igazságügyi reformmal kapcsolatos és a korrupció elleni jogszabályokat illetően

A 2017. novemberi jelentés rámutatott arra, hogy az igazságszolgáltatást érintő rendszerezéssel, egységesítéssel és a jogalkotás stabilitásának biztosításával foglalkozó parlamenti szakbizottságban ki lehetne dolgozni egy, a vitát és a nyilvános konzultációt biztosító, kiszámítható módosítási eljárást.

Ez a bizottság foglalkozott az igazságügyi törvények és a büntető törvénykönyvek reformjával. A jogalkotási eljárásnak a bizottságban előkészített egyes elemei előrelépésnek tekinthetők a múlthoz képest: a vitákat közvetítik, a tervezetek általában elérhetők, továbbá az igazságügyi intézményeket meghívják a vitákra, ahol kifejthetik a véleményüket. A sürgősségi eljárások melletti döntés azonban nagymértékben korlátozta e nyitott eljárások hatékonyságát és hitelességét. Először is változatlanul nehezen érthetők a sürgősségi eljárások objektív indokai, valamint az, hogy a tervezetekkel kapcsolatban felmerült alapvető kétségekre tekintettel később miért nem vizsgálták felül a sürgősséget. Ezeknek a kétségeknek a román intézmények, mint a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék, valamint a külső partnerek, például az Európai Bizottság és más tagállamok adtak hangot. Különösen feltűnő volt a vita hiánya, mivel a bizottságban lefolytatott gyorsított eljárást követően, magának a parlamentnek a két kamarájában kevés vitára került sor ezekről a kulcsfontosságú közpolitikai kérdésekről, vagy egyáltalán nem is folyt ilyen vita. A kormány még októberben, az igazságügyi törvényekre vonatkozó eljárás lezárását követően is további módosításokat eszközölt sürgősségi kormányrendeletek útján, amelyekről még kevesebb konzultációs lehetőség volt. Ez az eljárás komoly végrehajtási kihívás lenne az igazságügyi hatóságok számára és valós kockázatot jelentene az igazságszolgáltatásra, amit a jelek szerint nem vettek figyelembe az eljárás során.

A parlamenti képviselők azzal érveltek, hogy jogalkotási eljárás átlátható és figyelembe veszi a bírói kar véleményét. Igaz, hogy a törvények olyan módosításokat is tartalmaznak, amelyeket maguk a bírák javasoltak. Nem ez a helyzet azonban a legtöbb vitatott rendelkezés esetében, amelyeket úgy iktattak törvénybe, hogy csekély mértékben vagy egyáltalán nem adtak magyarázatot arra, hogy miért utasították el az igazságszolgáltatás álláspontját. Az Alkotmánybíróság által – kizárólag az alkotmányos kérdések vonatkozásában – felvetett kérdések nagyságrendje ugyancsak rámutat az említett módosító indítványok gyenge előkészítésére, valamint annak következményeire, hogy nem támaszkodtak az igazságügyi kulcsintézmények szakismeretére. Amint a Velencei Bizottság és GRECO is rámutatott, ilyen alapvető jogi változtatások tervezésekor elvárható, hogy a parlament – széles körű konzultációk alapján – valódi vitát folytasson a módosítások társadalmi szükségességéről és hatásairól: ezek közpolitikai kérdések, és nem tekinthető úgy, hogy az Alkotmánybíróság által vizsgált problémák az egyedüli releváns kérdések. Jó példa a gyorsított eljárások kockázataira, hogy a Velencei Bizottság véleménye szerint jelentős problémák maradtak a törvényekben, valamint hogy aggályok merültek fel abban a tekintetben, hogy a büntető törvénykönyv és a büntető eljárási törvénykönyv módosításai összeegyeztethetetlenek lehetnek Románia uniós és nemzetközi jogi kötelezettségeivel. Ez az eljárás nem tekinthető az ajánlásnak megfelelőnek.

A bírósági határozatok tiszteletben tartása

A bírósági határozatok tiszteletben tartása szerves részét képezi az igazságszolgáltatás hatékonyságának, amint az az 1. értékelési kritériumban szerepel. 37 Miután az Emberi Jogok Európai Bírósága 2016. évi ajánlása elmarasztalta, Románia cselekvési tervet javasolt az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának az állammal szembeni bírósági határozatok végrehajtásának elmulasztásából eredő strukturális problémák kezelésére 38 . Ez a cselekvési terv és az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által előírt kiegészítő intézkedések közvetlenül relevánsak ezen ajánlás kezelése tekintetében.

Intézkedések vannak folyamatban a cselekvési terv előre vitele érdekében, valamint szeptemberben a kormány elé terjesztették a meghozandó intézkedéseket. A javaslatok kiterjednek a jogi keret módosításaira annak érdekében, hogy garantálják a kellő időben történő végrehajtást, valamint az olyan ítéletek késedelmes végrehajtásának felügyeletére és megelőzésére szolgáló mechanizmust, amelyekben az állam a pervesztes fél. Az igazságügyi minisztérium és a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa emellett folytatja azon bírósági határozatok informatikai nyilvántartásának kialakítását, amelyekben az állam a pervesztes vagy a pernyertes fél 39 . 

Az igazságszolgáltatási rendszer strukturális reformjai

A 2017. novemberi jelentés megállapította, hogy az igazságszolgáltatási rendszer fejlesztése érdekében 2020-ig meghozandó strukturális reformlépéseket ismertető, 2016-ban elfogadott átfogó cselekvési terv 40 végrehajtása folyamatban van, továbbá kimondta, hogy ennek olyan eszköznek kell lennie, amely komoly előnyöket biztosít az igazságszolgáltatás igénybevevői számára és javítja a közbizalmat. A stratégiai irányítással foglalkozó tanács ülései irányítják ezt a cselekvési tervet, amelyet 2018 folyamán továbbfejlesztettek és kiigazítottak, és az uniós strukturális alapokból 41  pénzügyi támogatásban részesül. A cselekvési terv olyan kérdésekkel is foglalkozott, mint például a három hatalmi ág képviselői közötti párbeszéd állandó mechanizmusának létrehozása, és az informatikai rendszer korszerűsítése adatvédelmi szempontból.

A stratégiai irányítással foglalkozó tanács azonban nem fejlődött olyan fórummá, amely képes az igazságszolgáltatási rendszer jelentős stratégiai kérdéseinek kezelésére. Például a jelek szerint nem játszott szerepet az igazságügyi törvények, valamint a polgári és büntető törvénykönyvek módosításaival kapcsolatos vitákban, pedig e változtatások alapvető következményekkel járnak majd az igazságszolgáltatási rendszer működésére és szervezetére nézve. Amint fent megállapítottuk, az igazságügyi törvények végrehajtását egyoldalú sürgősségi kormányrendeletek révén valósították meg, nem pedig a stratégiai igazságügyi irányítás konszenzusos döntései útján. 42  

A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsának átláthatósága és elszámoltathatósága 

A 2017. novemberi jelentés megállapította, hogy a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa meghatározta a megbízatásával (2017–2022) kapcsolatos prioritásait, elsődleges alapot biztosítva az intézmény elszámoltathatóságának előmozdításához. A jelentés megállapította továbbá, hogy a kihívást jelentő körülmények ellenére a Tanács képes volt nehéz döntéseket meghozni, például amikor elutasított az igazságügyi törvények javasolt módosításait. A jelentés arra a következtetésre jutott, hogy „(a) Tanácsnak a továbbiakban is következetesen és eredményesen meg kell védenie a Magisztratúra hírnevét, és hozzá kell járulnia a kormánnyal és a parlamenttel folytatott konstruktív és átlátható párbeszédhez.”

Azóta a körülmények egyre inkább megnehezítették a Tanács számára, hogy fenntartsa a prioritásaiban szereplő megközelítést úgy, hogy a kormány egy sor véleményt elutasított 43 . A Tanács megosztott volt abban a tekintetben, hogy miként reagáljon a Velencei Bizottságnak és a GRECO-nak az igazságügyi törvényekre vonatkozó ajánlásaira, még az olyan, inkább irányítási területeken is, mint a módosító indítványok hatásának elemzése, mint a korai nyugdíjbavonulási forma és a szakmai pályafutás késleltetett megkezdése.

A Tanácsot felkérték, hogy fejtse ki álláspontját a büntető törvénykönyvek módosításairól 44 . A Tanács valamennyi bírósággal és ügyészséggel konzultációt folytatott, és egy összefoglaló álláspontot megosztott a parlamenti bizottsággal. A Tanács tagjai részt vettek a parlamenti vitában, módosító indítványokat terjesztettek elő és észrevételeket tettek. A törvény parlament általi elfogadását követően azonban a Tanács nem nyilvánított véleményt a változtatásokról, és a módosításoknak az igazságszolgáltatási rendszerre gyakorolt hatásait sem elemezte.

A 2017. januári jelentés kiemelten hangsúlyozta a Tanács azon nyilvános jelentéseinek értékét, amelyek az igazságszolgáltatás függetlenségének védelmében, valamint a bíróságok hírnevének, függetlenségének és pártatlanságának megóvása érdekében általa hozott intézkedésekre vonatkoztak. A Tanács azonban nem volt képes határozott fellépést tanúsítani ezen a területen, a bíróságok és igazságügyi intézmények nyilvános bírálata tekintetében kialakult általános helyzet ellenére.

2017. januárban a Bizottság az első értékelési kritérium tekintetében „lényeges előrelépésről” tudott beszámolni. Jelenleg az a helyzet, hogy míg az 5. ajánlás (az ítéletek végrehajtása) tekintetében előrelépés történt, a Románia által hozott egyéb intézkedések visszafordították vagy kétségessé tették az elért eredményeket. Az 1.,3. és 4. ajánlást nem követték. A 2., 6. és 7. ajánlás tekintetében nem történt előrelépés az érdemi eredmények irányába. Általánosabban fogalmazva, a jogszabályi változtatások aláássák az igazságszolgáltatás függetlenségének garanciáit, és még több hatalmat központosítanak az igazságügyi miniszternél, továbbá egy sor intézkedés nyomást gyakorol az igazságügyi kulcsintézményekre, ami az jelenti, hogy a román hatóságok visszalépnek a 2017. januári értékelés alapját képező helyzethez képest. A büntető törvénykönyv és a büntető eljárási törvénykönyv folyamatban lévő módosításai szintén a visszalépés súlyos kockázatát hordozzák magukban. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy az első értékelési kritérium nem tekinthető teljesültnek és e célkitűzés eléréséhez további ajánlások szükségesek, az e jelentés következtetésében megfogalmazottak szerint.

3.2.    A második értékelési kritérium: A feddhetetlenség keretrendszere és az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség

A REVENT rendszer

A PREVENT rendszert a közbeszerzési eljárásokat érintő összeférhetetlenségek megelőzése céljából hozták létre, a létrehozott előzetes ellenőrzési mechanizmus lehetővé teszi az ajánlatkérők számára, hogy az ilyen helyzeteket még a szerződés odaítélése előtt rendezzék. A rendszer már teljesen működőképes és az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) pozitív eredményekről számol be 45 . A figyelmeztetéseken túlmenően a PREVENT az ajánlatkérő szervek tudatosságát is fokozta. Összességében véve úgy látszik, hogy teret nyer a megelőzési megközelítés és beigazolódik annak értéke, hogy az ajánlatkérő szervek nagy többsége hajlandó arra, hogy a szerződések aláírása előtt megszüntessék az esetleges összeférhetetlenségeket. Bevezettek egy jogalkotási módosítást, amely lehetővé teszi az ajánlatkérő szerv megbírságolását, ha az nem reagál a PREVENT rendszerből érkező figyelmeztetésekre, ennek hozzáadott értéke azonban még nem egyértelmű 46 .

Áltanosabban fogalmazva, az Ügynökség az összeférhetetlenségek és adminisztratív összeférhetetlenségek vizsgálata terén változatlanul jó eredményeket ér el 47 . Ugyanakkor továbbra is kihívások érik a feddhetetlenség jogi keretének stabilitását. A parlament júliusban elfogadott két jogalkotási javaslatot az ANI negatív véleménye ellenére. Az első hároméves elévülési határidőt határozna meg az összeférhetetlenség vagy összeférhetetlenség fennállását megállapító iratok tekintetében 48 . A második javaslat módosítaná a helyes választott tisztviselők összeférhetetlenségével kapcsolatos szankcionálási rendszert 49 . Mindkét javaslatot megtámadták az Alkotmánybíróságon 50 . További javaslatok parlamenti tárgyalása folyamatban van.

A további kihívások az ANI pénzügyi erőforrásait érintik. A 2017. évi nagymértékű költségvetési csökkentést követő további csökkentések azzal a kockázattal járnak, hogy pénzügyi nehézségek jelentkeznek az ANI-nál a bérek és a szerződő felek kifizetésekor 51 . Lényeges, hogy az Ügynökség rendelkezzen a szükséges forrásokkal ahhoz, hogy a második értékelési kritériumnak megfelelően ellássa feladatait.

A parlamenti képviselőkkel kapcsolatos bírósági határozatok nyomon követése

Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus korábbi jelentései kiemelték, hogy késedelmesen vagy láthatólag következetlenül alkalmaznak szankciókat azokkal a parlamenti képviselőkkel szemben, akik tekintetében az Ügynökség jelentésére vonatkozó jogerős bírósági határozat nyomán megállapítást nyert az összeegyeztethetetlenség vagy összeférhetetlenség. A Bizottság ezért a döntéshozatal átláthatóságának javítását ajánlotta, és e tekintetben néhány konkrét javaslatot is megfogalmazott a 2017. novemberi jelentésben. 2016. október óta öt jogerős és visszavonhatatlan bírósági határozatot hoztak parlamenti képviselőkkel szemben. Két ügyben, valamint a 2016. decemberi választásokkal kapcsolatos két másik ügyben 52 a parlament írásban tájékoztatta az ANI-t, hogy nem fog fegyelemi szankciót alkalmazni 53 . Más ügyekben a parlament még nem reagált. Bár az ilyen levelek előrelépést jelentenek az átláthatóság tekintetében, a parlament érvelése azzal a kockázattal jár, hogy joghézagok keletkeznek a szankciók visszatartó hatása tekintetében. Az érvelés szerint azért nem hoztak intézkedést, mivel a feddhetetlenséget veszélyeztető kérdéses esemény korábbi megbízatás vagy álláshely betöltése során következett be. A bíróságok vagy más közintézmények mostanáig nem ezt az értelmezést alkalmazták. Ez arra enged következtetni, hogy olyan módon kell tisztázni az összeegyeztethetetlenségi és összeférhetetlenségi szabályokat, amely megfelel az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus azon értékelési kritériumának, miszerint biztosítani kell „olyan kötelező határozatok meghozatal(át), amelyek alapján visszatartó erejű szankciókat lehet alkalmazni”.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 2017. novemberben a második értékelési kritérium alapján jelzett jelentős előrelépés elakadt. A 8. ajánlás teljesült, amennyiben a PREVENT hatékony megelőzési eszközként szilárdan működik. A 9. ajánlás tekintetében történő előrelépéshez meg kell oldani a szabályok egyértelműségének jelenlegi hiányát.

3.3    A harmadik értékelési kritérium: A magas szinten elkövetett korrupció kezelése

Az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság fenntarthatósága és a korrupció elleni küzdelem visszafordíthatatlansága

A 2017. januári jelentés elismerte a magas szinten elkövetett korrupció leküzdés terén elért lényeges előrehaladást. Hangsúlyozta továbbá, hogy visszalépésnek minősülne, ha gyengítenék vagy szűkítenék a korrupció bűncselekményének hatályát vagy komoly problémát jelentkeznének a korrupcióellenes ügyészség függetlensége vagy hatékonysága szempontjából. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus 2017. novemberi jelentése óta bekövetkezett fejlemények szükségessé tették, hogy a Bizottság felülvizsgálja értékelését. A korrupcióellenes kulcsintézményekre nehezedő nyomás mintázata növekvő aggályokat váltott ki abban a tekintetben, hogy az intézmények továbbra is képesek-e fellépni a korrupcióval szemben, tehát a korrupció elleni küzdelem visszafordíthatatlansága tekintetében.

Az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) a függetlenségét valószínűsíthetően károsító nyomásgyakorlás kiemelt célpontjává vált. Komoly kétségeket ébresztett a folyamattal kapcsolatban a magas rangú politikusok nyilvánosan és a médiában kifejtett erőteljes bírálata, valamint a DNA főügyészének felmentése, és a DNA új főügyészének javasolt kinevezése, amely során nem vették figyelembe a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa negatív véleményét (lásd fent). Az igazságügyi miniszter ugyanezt az eljárást követve megindította a részlegvezetők és a részlegvezető-helyettesek kinevezésére irányuló eljárásokat is. A módosított igazságügyi törvények a DNA-t esetleg elhagyni kényszerülő személyi állomány tekintetében is nehézségeket okozhatnak. Októberben a kormány új sürgősségi kormányrendeletet fogadott el, amely módosítaná a DNA ügyészek szolgálati időre vonatkozó követelményeit. Ez további negatív hatásokat gyakorolhat a DNA operatív kapacitására.

A nyomásgyakorolás kiterjedt a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékre (HCCJ) is, különösen a büntető kollégium bíráira. Amint már említésre került, a kormány az Alkotmánybírósághoz fordult a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékkel szemben. Ez további, belülről érkező nyomást jelentett az igazságszolgáltatási rendszerre, emellett az is vitákat váltott ki, hogy a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa nem újította meg a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék számos magas szinten elkövetett korrupciós ügyet tárgyaló büntető kollégiuma elnökének megbízatását, valamint hogy megkeresések érkeztek az Igazságügyi Felügyelőséghez a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék elnökével szemben (lásd fent).

A kormányzati lépések tükröződhettek abban is, hogy láthatólag csökkent a DNA-val való együttműködés mértéke; beszámolók szerint sok közintézmény, például minisztériumok, a Számvevőszék és más ellenőrzési szervek kevésbé hajlandók bejelenteni a lehetséges csalási és korrupciós eseteket 54 . 

A bírák által elkövetett bűncselekmények kivizsgálásával foglalkozó új részlegnek a módosított igazságügyi törvényekbe foglalt létrehozása konkrét aggodalmat vált ki a korrupció elleni küzdelem tekintetében, mivel a függetlenség tekintetében az új struktúra kiszolgáltatottabb lehet annál, mint amilyen a DNA helyzete volt mostanáig, ugyanis ezt a részleget a bírák megfélemlítésére és a velük szembeni nyomásgyakorlásra szolgáló további eszközként lehet felhasználni. Ezen túlmenően a bírák által elkövetett valamennyi bűncselekménnyel foglalkozó általános hatáskörű szervezeti egységként nem rendelkezik majd szakismerettel az egyedi korrupciós bűncselekmények kivizsgálása tekintetében, és ez a helyzet tovább romlana, ha a bírákat érintő ügyekben érintett valamennyi személlyel szembeni nyomozást szintén kivonnák a DNA hatásköréből. Ami a jogi keretet illeti, a büntető törvénykönyvnek és a büntető eljárási törvénykönyvnek a parlament által a nyár előtt elfogadott módosításai ugyancsak alááshatják a korrupció elleni küzdelmet (lásd fent). Az e módosításokra vonatkozó széles körű bírálatokban kiemelték a korrupcióra gyakorolt hatást. A nyomozás, a vádemelés és az ítélethozatal súlyos akadályozása mellett több korrupciós bűncselekmény hatályát is szűkítették. Ez a Velencei Bizottság által kiadott, a törvénykönyvekre 55 vonatkozó véleménynek is fontos elemét képezte, és kérdéseket vethet fel a Románia által megerősített nemzetközi egyezményekkel való összeegyeztethetőség tekintetében. A Velencei Bizottság kiemelte, hogy „sok módosítás külön-külön, azonban különösen összesített hatásukat tekintve kiváltképpen komolyan veszélyeztetni fogja a romániai bűnügyi igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságát a bűnözés különféle formái, köztük a korrupcióhoz kapcsolódó bűncselekmények, az erőszakos bűncselekmények és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben.” Nincs jele, hogy a kormány vagy a parlament megvitatta volna a nemzetközi kötelezettségekkel való összeegyeztethetőség kérdését. E módosítások egy részét alkotmányellenesnek ítélték 56 .

10. ajánlás: Objektív kritériumokat kell elfogadni a parlamenti képviselők mentelmi jogának felfüggesztésére vonatkozó döntés meghozatalához és indokolásához annak biztosítása érdekében, hogy a mentelmi jogot ne használják fel a korrupciós bűncselekmények kivizsgálásának és büntetőeljárás alá vonásának elkerülésére. A kormánynak mérlegelnie kellene a miniszterek mentelmi jogának korlátozására vonatkozó törvény módosítását is. Ezeket a lépéseket a Velencei Bizottság és a GRECO segítheti. 57 A parlamentnek jelentéstételi rendszert kell kidolgoznia, hogy rendszeresen jelentést tegyen a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványok kapcsán a kamarák által hozott határozatokról, és nyilvános vitát szervezhetne annak érdekében, hogy a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa és a civil társadalom is állást foglalhasson.

A 10. ajánlás a parlament elszámoltathatóságára vonatkozik azon határozatait illetően, amelyek az ügyészség megelőző intézkedések, mint pl. házkutatások vagy letartóztatások, engedélyezésére vonatkozó megkereséseivel, továbbá az azon parlamenti képviselők elleni nyomozás engedélyezésére vonatkozó megkereséseivel kapcsolatosak, akik miniszterként vannak hivatalban, vagy korábban miniszterek voltak. Ez az alkotmányos jogkör számos olyan parlamentáris rendszerben jelen van, ahol létezik a mentelmi jog, amely a parlamenti képviselőket védi képviselői megbízatásuk gyakorlása során. Az ajánlás nem e jogkör meglétére, hanem gyakorlásának módjára vonatkozik. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus korábbi jelentései kiemelték az átlátható kritériumok fontosságát, amelyek segítséget nyújtanak a parlamentnek annak igazolásához, hogy objektíven gyakorolja ezt a jogkört. Mindez elősegítené az ügyészségtől érkező megkeresések elutasítása, valamint a parlamenti képviselők képviselői megbízatásuk gyakorlása során történő védelme közötti összefüggés bizonyítását, valamint azt, hogy ne korlátozzák vagy akadályozzák meg a korrupciós ügyek nyomozását és büntetőeljárás alá vonását.

A 2017. novemberi jelentés üdvözölte, hogy figyelembe vették az ügyészségi megkeresések nyomon követésével kapcsolatos nagyobb átláthatóság szükségességét. Mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy a 10. ajánlás tekintetében további munkára van szükség, valamint megismételte azt a tanácsát, hogy kérjenek segítséget a Velencei Bizottságtól és a GRECO-tól. A Képviselőház Jogi Bizottsága nyitottságot tanúsított a Velencei Bizottság által meghatározott meglévő kritériumok figyelembevétel tekintetében, ez azonban mostanáig nem történt meg 58 , és a Képviselőház vagy a Szenátus szabályzatában nem öntötték ezt hivatalos formába.

2018-ban nem követték nyomon a kormányhoz intézett azon felkérést, hogy vegye fontolóra a törvény megváltozatását annak pontosítása érdekében, hogy a miniszteri mentelmi jog kizárólag a miniszterek hivatali ideje során folytatott tevékenységére vonatkozik. Románia elnöke az év során 2018. augusztusig két megkeresést fogadott el olyan korábbi miniszterekkel szembeni büntetőeljárás megindítása iránt, akik nem parlamenti képviselők.

Az ajánlás kiemelte továbbá a döntésekről történő beszámolást és nyilvános vita megrendezését. Ebben az irányban az jelenti az első lépést, hogy élőben közvetítik a parlamenti bizottságok és a plenáris ülés vitáit, amelyek a későbbiekben az interneten is megtekinthetők lesznek.

A harmadik értékelési kritérium elemzése alapján a Bizottság megerősítheti 2017. novemberi következtetését, miszerint további munkára van szükség a 10. ajánlás tekintetében. Ezen túlmenően Románia ismét nyitottá tette a harmadik értékelési kritérium tekintetében 2017. januárban elért pozitív értékelés megalapozottságát. Ezért a 10. ajánlás már nem tekinthető elegendőnek az értékelési kritérium lezárásához, és ezért e jelentés következtetései további ajánlásokat tartalmaznak.

3.4    A negyedik értékelési kritérium: A korrupció kezelése minden szinten

A nemzeti korrupcióellenes stratégia

Tavaly némi további előrelépés történt a nemzeti korrupcióellenes stratégia tekintetében. 2018. márciusban az igazságügyi minisztériumon belüli technikai titkárság közzétette első nyomonkövetési jelentését. 59 A technikai titkárság folytatta a közintézmények tematikus értékelésének szervezését. Az értékelés annak ellenőrzésére irányult, hogy ezek az intézmények miként határozzák meg a korrupciós kockázatokat a kulcsterületeken és milyen intézkedéseket hoznak a korrupciós események megelőzésére. A kölcsönös felülvizsgálati értékeléseket uniós pénzeszközökből fogják támogatni. A stratégia végrehajtása során láthatólag előrelépés történt egyes fontos sebezhető ágazatokban, különösen az oktatás terén, a Belügyminisztériumban és helyi szinten, de ez kevésbé nyilvánvaló az egészségügy esetében.

A stratégia egyik célkitűzése a korrupció elleni küzdelemben elért teljesítmény javítása büntetőjogi és közigazgatási szankciók alkalmazása révén. A tavalyi év során az országos Feddhetetlenségi Ügynökség és az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság folytatta munkáját, a főügyészség pedig azon korrupciós bűncselekmények ügyében folytatta le a büntetőeljárást, amelyek nem tartoznak a DNA hatáskörébe 60 . Amint azonban fent kifejtésre került, kihívások érték e kulcsintézmények hatékonyságát, és több folyamatban lévő jogalkotási kezdeményezés aggályokat kell a stratégia végrehajtását érintő esetleges hatása tekintetében, továbbá ellentmondásos jelzést jelent a korrupció megelőzését és szankcionálását övező politikai támogatás tekintetében. Ez kiterjed a büntető törvénykönyv és a büntető eljárási törvénykönyv, valamint a feddhetetlenségi keretrendszer módosításaira, amelyek azzal a kockázattal járnak, hogy a közigazgatás valamennyi szintjére kihatnak.

A lefoglalt és elkobzott vagyon kezelésével foglalkozó nemzeti hivatal

A lefoglalt és elkobzott vagyontárgyakat kezelő nemzeti hivatal (ANABI) mostanra teljes mértékben működőképessé vált, valamint folytatja tevékenységének fejlesztését és világosan ismerteti azt éves jelentéseiben. Az Ügynökség emellett eredményeket ért el a vagyonvisszaszerzési eljárás egyes szakaszaiban a hatóságok által tett intézkedéseket nyomon követő integrált nemzeti rendszer kiépítése tekintetében. Az ANABI mindazonáltal további fejlődésre képes. Fontos mozzanat lenne a lefoglalt vagyontárgyak szociális és közérdekű újrafelhasználásával kapcsolatos tevékenységeinek fejlesztése, amennyiben a jogszabályok lehetővé teszik olyan civil társadalmi projektek támogatását, mint például a jogi oktatás, a bűnmegelőzés, a sértetteknek való segítségnyújtás, és egyéb közérdekű projektek. A nem kellő mértékű közigazgatási kapacitás miatt az Ügynökség mostanáig nem tudott pályázati felhívást közzétenni ezen a területen. 2018. októberben az Ügynökség az előirányzott 35 fő helyett mindössze 20 fős személyzettel működött, ami arra korlátozta, hogy kizárólag alaptevékenységeire összpontosítson 61 .

A negyedik értékelési kritérium elemzése alapján a Bizottság megerősítheti 2017. novemberi következtetését, miszerint további munkára van szükség az értékelési kritérium teljesítéséhez. A korrupció megelőzését azok a politikai fejlemények hátráltatják, amely aláássák a folyamat hitelességét (11. ajánlás). Ami a 12. ajánlást illeti, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez az ajánlás teljesült, azonban fontos, hogy elegendő emberi erőforrást biztosítsanak az ANABI számára.

4.    KÖVETKEZTETÉSEK

A 2017. november óta eltelt tizenkét hónap folyamán Románia néhány lépést tett a 2017. januári jelentésbe foglalt ajánlások végrehajtására. Az e jelentésben szereplő értékelésnek megfelelően, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 8. és 12. ajánlás teljesültnek tekinthető, és további előrelépés történt az 5. és a 9. ajánlás tekintetében.

A 2017. januári értékelést azonban mindig attól tették függővé, hogy nem kerül sor olyan kedvezőtlen lépésekre, amelyek kérdésessé teszik az elmúlt 10 évben elért eredményeket. A módosított igazságügyi törvények hatálybalépése, az általában véve az igazságszolgáltatásra, és különösen az Országos Korrupcióellenes Igazgatóságra történő nyomásgyakorlás, valamint a korrupció elleni küzdelmet aláásó egyéb intézkedések visszájára fordították a fejődést vagy kétségbe vonták annak visszafordíthatatlanságát, különösen az első és a harmadik értékelési kritérium keretében.

Ennek eredményeként a 2017. januári jelentésben szereplő tizenkét ajánlás már nem elegendő ahhoz, hogy a Juncker elnök által megfogalmazott célkitűzésnek megfelelően lezárják az együttműködési és ellenőrzési mechanizmust, és ezért e jelentésben további ajánlások szerepelnek. Mindez szükségessé teszi, hogy Románia kulcsfontosságú intézményei tanúbizonyságot tegyenek erős elkötelezettségükről az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupció elleni küzdelem – mint nélkülözhetetlen sarokkövek – iránt, továbbá arról, hogy készek helyreállítani a nemzeti fékek és ellensúlyok rendszerének fellépési kapacitását, hogy az visszalépés kockázata esetén működésbe léphessen.

A Bizottság a következő intézkedéseket ajánlja a helyzet orvoslása érdekében:

Igazságügyi törvények

·Haladéktalanul függesszék fel az igazságügyi törvények és az azokat követő sürgősségi kormányrendeletek végrehajtását.

·Vizsgálják felül az igazságügyi törvényeket, figyelembe véve az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében született, valamint a Velencei Bizottság és a GRECO által kiadott ajánlásokat.

Az igazságszolgáltatáson belüli kinevezések/felmentések

·Haladéktalanul függesszenek fel valamennyi vezető ügyészi kinevezési és felmentési eljárást.

·Indítsák újra a DNA főügyészének kinevezési eljárását a korrupciós bűncselekmények büntetőeljárás alá vonása terén igazolt tapasztalattal rendelkező személy kinevezés érdekében, és egyértelmű megbízatást biztosítva a DNA számára ahhoz, hogy továbbra is magas szakmai színvonalú, független és pártatlan korrupciós nyomozásokat folytasson.

·A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa haladéktalanul nevezze ki az Igazságügyi Felügyelőség ideiglenes vezetését és három hónapon belül verseny útján nevezze ki a Felügyelőség vezetését.

·Tartsák tiszteletben a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsának negatív véleményeit a vezető ügyészi álláshelyekre történő kinevezések vagy azokból történő felmentések esetében mindaddig, amíg a 2017. januári 1. ajánlásnak megfelelően nem jön létre az új jogszabályi keret. 

Büntető törvénykönyvek

·Fagyasszák be a büntető törvénykönyv és a büntető eljárási törvénykönyv változtatásainak hatálybalépését.

·Nyissák meg újra a büntető törvénykönyv és a büntető eljárási törvénykönyv felülvizsgálatát, maradéktalanul figyelembe véve az uniós joggal és a nemzetközi korrupcióellenes okmányokkal, valamint az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében született ajánlásokkal és a Velencei Bizottság véleményével való összeegyeztethetőség szükségességét. 

A Bizottság továbbra is szorosan nyomon követi a helyzetet és e Bizottság megbízatásának lejárta előtt értékelni fogja azt. A kiegészítő intézkedések haladéktalan végrehajtása alapvetően fontos ahhoz, hogy visszaadják a reformfolyamat lendületét, és a reform ismét azon az úton haladjon tovább, amelyet az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus 2017. januári jelentésében szereplő következtetés kijelölt.

(1)

     COM (2017) 44 - https://ec.europa.eu/info/files/progress-report-romania-2017-com-2017-44_en . A Miniszterek Tanácsa 2006. október 17-i következtetéseit (13339/06) követően, a 2006. december 13-i (C(2006) 6569) bizottsági határozattal hozták létre a mechanizmust.

(2)

 A Tanács következtetései az együttműködési és ellenőrzési mechanizmusról, 2017. december 12. https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/20171212-st15587_en.pdf . A Romániára vonatkozó négy értékelési kritériumot a kísérő technikai jelentés 1. oldalán határozták meg.

(3)

  COM (2017) 751 - https://ec.europa.eu/info/files/progress-report-romania-2017-com-2017-751_en .

(4)

A Tanács következtetései az együttműködési és ellenőrzési mechanizmusról, 2017. december 12. https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/20171212-st15587_en.pdf .

(5)

     Az Európa Tanács Európai Bírák Konzultatív Tanácsa (CCJE) korábbi véleményeiben azt az ajánlást fogalmazta meg, hogy „konzultálni kell az igazságszolgáltatással, melynek aktív szerepet kell játszania bármilyen olyan jogszabály előkészítésében, amely a jogállására és az igazságszolgáltatási rendszer működésére vonatkozik”. „Az igazságszolgáltatás helyzete és kapcsolata az állam más hatalmi ágaival a modern demokráciában”, 18. vélemény (2015).

(6)

     A bírósági szervezésről szóló 304/2004. törvényt módosításáról és kiegészítéséről szóló 207/2018. törvény július 20-án lépett hatályba, a Magisztrátusok Legfelsőbb Tanácsáról szóló 317/2004. sz. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 234/2018. törvény október 11-én lépett hatályba, a bírák és az ügyészek jogállásáról szóló 303/2004. sz. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 242/2018. törvény pedig október 15-én lépett hatályba.

(7)

     A 2018. október 15-i 92/2018. sürgősségi kormányrendelet egy évvel elhalasztja a korai nyugdíjbavonulási forma hatálybalépését, de nem áll el annak bevezetésétől a Velencei Bizottság jelentésében ajánlottak szerint.

(8)

  Ez a rendelkezés továbbá a büntető eljárási törvénykönyv módosításaiban szereplő azon korlátozásokkal együtt kell értelmezni, amelyek a büntetőeljárásokkal kapcsolatos információk megismerésére és megosztására vonatkoznak.

(9)

     A 92/2018. sürgősségi kormányrendelet további módosításokat vezet be a hivataltól való megfosztásra irányuló eljárásban.

(10)

     E rendelkezéseket a kísérő technikai jelentés részletesebben ismerteti.

(11)

     Lásd az alábbi 1. ajánlást.

(12)

     A Velencei Bizottság kifejezetten Románia tekintetében hangsúlyozta az ügyészek függetlensége erősítésének szükségességét (924/2018. vélemény).

(13)

     A Velencei Bizottság 2018. október 20-i 924/2018. sz. véleménye.

(14)

     Greco-AdHocRep(2018)2, 2018. március 23.

(15)

     Belgium, Kanada, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Svédország, Svájc, valamint az Egyesült Államok 2018. június 29-i együttes nyilatkozata. Elérhető az egyik aláíró fél nagykövetségének honlapján: https://www.swedenabroad.se/en/embassies/romania-bucharest/current/news/joint-statement2/.

(16)

     92/2018. sürgősségi kormányrendelet.

(17)

     90/2018. sürgősségi kormányrendelet.

(18)

Az Alkotmánybíróság 2018. május 30-i 358. határozata. A Velencei Bizottság az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatának következetlenségeire is rámutatott, ugyanis a korábbi határozatok nem vetettek fel alkotmányossági kérdéseket az elnöknek a vezető ügyészek kinevezési eljárásában betöltött szerepével kapcsolatban, sőt leszögezték, hogy az elnök nem tölthet be pusztán formális szerepet ebben az eljárásban.

(19)

Lásd még az alábbi harmadik értékelési kritériumot.

(20)

Az Alkotmánybíróság 2018. november 7-én határozatot hozott.

(21)

     Jó példa erre, hogy az Igazságügyi Felügyelőség vezetése kedvezően reagált, amikor az igazságügyi miniszter 2017. augusztusban javaslatot tett arra, hogy a saját felügyelete alá vonja az Igazságügyi Felügyelőséget. Az Igazságügyi Felügyelőség megtámadta a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsának 13044/2.08.2018. határozatát, amely elutasította az Igazságügyi Felügyelőség azon jelentését, miszerint a főügyész megsértette a szakmai etikai kódexet.

(22)

     Fegyelmi eljárások indultak a főügyésszel, a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék elnökével, az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság korábbi főügyészével, az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság főügyész-helyettesével, valamint az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság részlegvezetőjével és részlegvezető-helyettesével szemben.

(23)

Az Emberi Jogok Európai Bírósága hangsúlyozta, hogy a vezető pozícióban lévő bírók véleménynyilvánítási szabadságába való bármely beavatkozás szigorú ellenőrzést tesz szükségessé, továbbá hogy a véleménynyilvánítás szabadságához való jog értelmében az igazságszolgáltatási rendszer működését érintő kérdések magas szintű védelmet élveznek. A Bíróság hangsúlyozta továbbá, hogy a szankciótól való félelem „bénító hatást” gyakorol a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlására, különösen a többi olyan bíró esetében, aki részt szeretne venni az igazságszolgáltatás irányításával és működésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó nyilvános vitában. EJEB, a Baka kontra Magyarország ügyben 2016. június 23-án hozott ítélet, 20261/12. sz. kereset, 162–167. pont.

(24)

     A Velencei Bizottság az igazságügyi törvényekre vonatkozó véleményében szintén aggályainak adott hangot a módosított 303/2014. jogszabályban a bírák és ügyészek véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében alkalmazott korlátozások tekintetében. A Velencei Bizottság 924/2018. véleménye, 23. o.

(25)

     Lásd technikai jelentés – SWD(2018) 551 – 7. ajánlás, 19. o.

(26)

     Lásd technikai jelentés – 7. ajánlás.

(27)

     Például: negatív vélemények az igazságügyi törvényekre vonatkozó jogszabályi módosításokról 2017. szeptemberben és novemberben, negatív vélemény az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság főügyészének felmentéséről 2018. márciusban, negatív vélemény az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság főügyészi kinevezésére jelentkező pályázóról 2018. októberben.

(28)

 Az Emberi Jogok Európai Bírósága hangsúlyozta, hogy a csúcspozícióban lévő bírók véleménynyilvánítási szabadságába való bármely beavatkozás szigorú ellenőrzést tesz szükségessé, továbbá hogy a véleménynyilvánítás szabadságához való jog értelmében az igazságszolgáltatási rendszer működésével kapcsolatos kérdések magas szintű védelmet élveznek. EJEB, a Baka kontra Magyarország ügyben 2016. június 23-án hozott ítélet.

(29)

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2018 áprilisában a Velencei Bizottságvéleményét kérte az igazságügyi törvények módosításairól.

(30)

A Velencei Bizottság 2018. október 20-i 924/2018. sz. véleménye. A Velencei Bizottság elismerte, hogy a különböző intézmények szerepe közötti helyes egyensúly biztosításához szükséges változtatások alkotmánymódosítást tehetnek szükségessé.

(31)

 Lásd az Európa Tanács CM/Rec (2010)12 ajánlását a bírói karról: függetlenség, hatékonyság és feladatok, 18. §: „Bírósági határozatok észrevételezése esetén a végrehajtó és a törvényhozó hatalomnak kerülnie kell olyan kritika megfogalmazását, amely aláásná az igazságszolgáltatás függetlenségét vagy az az iránti közbizalmat.”

(32)

     Például az ártatlanság vélelméről, valamint a bűncselekményből származó jövedelmek befagyasztásáról elkobzásáról szóló uniós irányelvek.

(33)

     Lásd még az alábbi 3. értékelési kritériumot.

(34)

 A büntető eljárási törvénykönyvre vonatkozó október 12-i ítélet, valamint a büntető törvénykönyvre vonatkozó 2018. október 25-i ítélet. Az ítéletek indokolását még nem tették közzé.

(35)

     Az Európai Bizottság október 4-én írásban fordult a román kormányhoz, az állásfoglalását kérve egy sor, az uniós joggal való összeegyeztethetőséggel kapcsolatos kérdésben, és november 5-én kapott választ, amely arra hivatkozik, hogy az Alkotmánybíróság ítéletének nyomon követése még nem zárult le.

(36)

 Velencei Bizottság, 930/2018. vélemény.

(37)

     Útmutató az emberi jogok európai egyezményének 6. cikkéhez – a tisztességes eljáráshoz való jog (polgári rész), http://www.echr.coe.int/Documents/Guide_Art_6_ENG.pdf . 

(38)

  https://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?documentId=09000016806dda63.

(39)

     Lásd technikai jelentés – 5. ajánlás.

(40)

 Az igazságszolgáltatás fejlesztésére vonatkozó átfogó stratégiát (2015–2020) végrehajtó cselekvési tervet a 282/2016. sz. kormányhatározat hagyta jóvá.

(41)

 A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa, a Nemzeti Magisztratúra Intézet, az Országos Bírósági Tisztviselő Képző Iskola és az Igazságügyi Felügyelőség sikeresen pályázott projektekre az igazgatási kapacitásra vonatkozó operatív program 2.3. egyedi célkitűzése keretében. A Közügyek Minisztériuma szintén több olyan projektet hajt végre, amit ugyanezen stratégiai célkitűzés keretében finanszíroznak.

(42)

90/2018. sürgősségi kormányrendelet (2018. október 10.) az igazságszolgáltatáson belül elkövetett bűncselekmények kivizsgálásával foglalkozó szervezeti egység működőképessé tételére irányuló intézkedésekről; 92/2018. sürgősségi kormányrendelet (2018. október 16.) a bírák jogállásáról szóló törvény módosításáról; 77/2018. sürgősségi kormányrendelet (2018. szeptember 5.) az Igazságügyi Felügyelőség ideiglenes vezetésének kinevezéséről.

(43)

     Lásd a 27. lábjegyzetet.

(44)

     A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsának tagjai arról tájékoztatták az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus küldöttségét, hogy az „álláspont” nem azonos a véleménnyel, és nem teszi szükségessé a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa teljes ülésének döntését.

(45)

     Amióta 2017. júniusban megkezdte működését, a PREVENT 2018. szeptember 1-jéig 16 210 közbeszerzési eljárást elemzett, amelyek összesített értéke mintegy 15 470 millió EUR. Az elemzett eljárások nyolc százaléka érintett uniós pénzeszközöket. Az ANI 57 feddhetetlenségi figyelmeztetést adott ki, amelyek némelyike nagyon magas értékű közbeszerzésekre vonatkozik. A feddhetetlenségi figyelmeztetések által érintett közbeszerzési eljárások összértéke 112 millió EUR. 48 esetben az ajánlatkérő szerv megszüntette a lehetséges összeférhetetlenséget. 9 esetben nem kezelték a lehetséges összeférhetetlenséget. Az ANI két esetben megkezdte az összeférhetetlenség kivizsgálását.

(46)

     A 2017 december 14-i 98/2017. sürgősségi kormányrendelet. Lásd még a technikai jelentést – 8. ajánlás, 22. o.

(47)

Lásd még a technikai jelentést – 2. értékelési kritérium, 21. o.

(48)

 A közfunkciók betöltésének feddhetetlenségéről szóló 176/2010. törvényt módosító törvény.

(49)

 A helyi választottak jogállásáról szóló 393/2004. törvényt módosító törvény.

(50)

 Az Alkotmánybíróság 2018. október 16-án hozott határozatot az egyik törvényről, 2018. november 6-án pedig a másikról, amikor sajtóközlemény útján bejelentette, hogy az első jogalkotási javaslat alkotmányellenes.

(51)

     A 2016-os mintegy 33 millió lejről a 2017-es 22,5 millió lejre. 2018-ban a költségvetést tovább csökkentették 18 millió lejre (az ANI 1,5 millió lej kiegészítést igényelt, ezt azonban nem hagyták jóvá).

(52)

     A 2017. novemberi jelentésben említést tettünk erről az összesen három ügyről, COM(2017) 751, 9. o.

(53)

     A Képviselőház Állandó Hivatalának 2018. februári határozataira hivatkozva. Lásd technikai jelentés – 9. ajánlás.

(54)

 Lásd technikai jelentés – 3. értékelési kritérium.

(55)

     A Velencei Bizottság 930/2018. véleménye.

(56)

 Az Alkotmánybíróság korrupcióról szóló külön jogszabályra vonatkozó 2018. szeptember 25-i 78/2000. határozata, valamint a büntető törvénykönyvekre vonatkozó 2018. október 25-i határozata.

(57)

     A Korrupció Elleni Államok Csoportját (GRECO) 1999-ben hozta létre az Európa Tanács, hogy nyomon kövesse a szervezet korrupció elleni normáinak betartását.

(58)

     A 2017. szeptember és 2018. augusztus közötti időszakban egy megkeresés érkezett, egy korábbi miniszterrel – aki jelenleg parlamenti képviselő – szembeni nyomozás megkezdésének engedélyezése iránt. A Képviselőház elutasította a megkeresést. A kritériumokra nem történt hivatkozás.

(59)

 A nemzeti korrupcióellenes stratégia (2016–2020) végrehajtásáról szóló 2017. évi eredményjelentés https://sna.just.ro/Rapoarte+de+monitorizare .

(60)

     A technikai jelentés részletesen ismerteti az intézmények eredményeit.

(61)

 A közelmúltban megtörtént egyes személyzeti felvételi eljárások engedélyezése.