29.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 285/24

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkére,

—

tekintettel az EUMSZ 145., 148. és 152. cikkére, valamint 153. cikkének (5) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 28. cikkére,

—

tekintettel a 2014. évi éves növekedési jelentésről szóló, 2013. november 13-i bizottsági közleményre (COM(2013)0800) és a közös foglalkoztatási jelentés ahhoz mellékelt tervezetére,

—

tekintettel „A gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszter: a 2013. évi prioritások végrehajtása” című, 2013. október 23-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel „A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése” című, 2013. október 2-i bizottsági közleményre (COM(2013)0690),

—

tekintettel a Bizottsághoz intézett O-000122/2013 – B7-0524/2013 számú, szóbeli választ igénylő kérdésre, valamint az ehhez kapcsolódó, „A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése” című bizottsági közleményről szóló, 2013. november 21-i európai parlamenti állásfoglalásra (2),

—

tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokra vonatkozó tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2010. szeptember 8-i jogalkotási állásfoglalására (3) (Az Európa 2020 stratégia integrált iránymutatásai, II. rész),

—

tekintettel az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0173),

—

tekintettel a Bizottsághoz intézett O-000120/2012. számú, szóbeli választ igénylő kérdésre, valamint az ehhez kapcsolódó, a munkahelyteremtő fellendülés felé vezető útról szóló, 2012. június 14-i európai parlamenti állásfoglalásra (4),

—

tekintettel az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című, 2010. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2010)0682) és az erről szóló, 2011. október 26-i európai parlamenti állásfoglalásra (5),

—

tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja – A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2010)0758) és az erről szóló, 2011. november 15-i európai parlamenti állásfoglalásra (6),

—

tekintettel „A »Több lehetőséget a fiataloknak« kezdeményezés” című bizottsági közleményre (COM(2011)0933),

—

tekintettel a szociális beruházásokról szóló megállapodásról mint a válságra adott válaszról szóló, 2012. november 20-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a Bizottság „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében, többek között a 2014–2020-as időszakra szóló Európai Szociális Alapon keresztül” című 2013. február 20-i közleményére (COM(2013)0083),

—

tekintettel a Bizottsághoz intézett O-000057/2013 – B7-0207/2013 számú, szóbeli választ igénylő kérdésre, valamint az ehhez kapcsolódó, „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében – többek között a 2014–2020-as Európai Szociális Alap végrehajtása révén” című bizottsági közleményről szóló, 2013. június 12-i európai parlamenti állásfoglalásra (8),

—

tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javításáról szóló, 2013. február 5-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A7-0091/2014),

A.

mivel az euróövezetben 2013 második negyedévében véget ért a recesszió – ha a számokat vesszük alapul –, mivel azonban az euróövezetben az idén továbbra is sérülékeny marad az éves növekedés, a munkanélküliség pedig továbbra is igen magas szintet ért el; mivel ahhoz, hogy tartós fellendülésről beszélhessünk, illetve az EU előtt álló társadalmi-gazdasági kihívások enyhítéséhez szükséges hajtóerő megteremtése érdekében jelentősen fokozni kell fenntartható a növekedést;

B.

mivel az Unióban a munkanélküliség riasztó méreteket öltött: elérte a 26,6 milliót és a legtöbb tagállamban nőtt a tartós munkanélküliség és az Unió egészében rekordszintet ért el; mivel a foglalkoztatás erőteljesebben csökkent azokban az országokban, amelyeknek jelentős költségvetési reformot kellett végrehajtaniuk;

C.

mivel az ifjúsági munkanélküliségi aránya soha nem tapasztalt szintet ért el, az Unió egészére vetítve átlagosan 23 %-ra nőtt, és mivel néhány tagállamban a 16 és 25 év közötti fiatalok körében a munkanélküliség aránya meghaladja az 50 %-ot; mivel a munkaerő-piaci helyzet különösen kritikus a fiatalok számára – tekintet nélkül iskolai végzettségükre –, akik gyakran munkanélküliségre, előnytelen munkaszerződések megkötésére, fizetetlen gyakornokoskodásra vagy kivándorlásra kényszerülnek; mivel a fiatalok munkaerőpiacról való távolmaradásából eredő gazdasági veszteséget 2011-ben a tagállamokban 153 milliárd euróra becsülték, ami az uniós GDP 1,2 %-ának felel meg; mivel számos tagállamban a munkaerő-piaci szabályozás túlzott merevsége nem teszi lehetővé a jelenlegi válsághoz hasonló sokkokkal szembeni hatékony fellépéshez szükséges rugalmasságot; mivel a jelenlegi munkaerő-piaci jogszabályok esetenként aránytalanul védik a már állással rendelkezőket, és hátrányosan érintik a fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedését;

D.

mivel ez volt a gazdaságtörténet elmúlt 100 évének legmélyebb és legtovább tartó recessziója, a katasztrófát azonban elkerültük, a válság hatásai pedig évekig – akár évtizedekig – érezhetők lesznek; mivel e hatások közé tartozik, hogy a tartós munkanélküliség továbbra is nő, ami strukturális munkanélküliséghez vezethet; mivel a munkaerő-piaci szegmentáció tovább fokozódott, a háztartások átlagos bevétele számos tagállamban csökken, továbbá a mutatók a szegénység és a társadalmi kirekesztés valamivel magasabb szintjéhez és elmélyüléséhez vezető tendenciát jeleznek előre a következő néhány évre, amelyhez az aktív keresők elszegényedése társul;

E.

mivel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a közelmúltban rámutatott, hogy lehetőség van a jobb és progresszívebb adózásra, ami segíthetne az egyenlőtlenségek csökkentésében az EU-ban; mivel a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítása és egyben többletjövedelem elérése, valamint a konszolidációs törekvések legitimitásának növelése érdekében a munkát terhelő adókról más fenntartható adónemekre kell áttérni;

F.

mivel a válság hatásai a termelés és a foglalkoztatás terén példátlan és egyre nagyobb eltérést eredményeztek a központi és a peremterületen lévő országok között; mivel a munkanélküliségi ráta terén a központi és a peremterületek közötti különbség 2012-ben elérte a 10 százalékpontot, a 2000. évi 3,5 százalékponthoz képest; mivel e különbség előreláthatólag idén éri el a tetőpontját;

G.

mivel a jóléti állam és az államháztartások hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához növekedésbarát és differenciált költségvetési konszolidációt kell folytatni;

H.

mivel ily módon a gazdaság javulását az erőfeszítések eltökélt folytatására irányuló ösztönzésnek kell tekinteni, a növekedésre és foglalkoztatásra fordítva a figyelmet, hogy folytathassuk a versenyképesség javítására irányuló reformprogramokat és biztosíthassuk a tartós talpra állást;

I.

mivel a Bizottság növekedésre és munkanélküliségre vonatkozó gazdasági előrejelzéseiben az elmúlt években előforduló hibák azt bizonyítják, hogy a válság felszámolása céljából javítani kell az előrejelzési modellen és a stratégián; mivel a költségvetési konszolidáció üteme lelassult; mivel az euróövezetben a munkahelyteremtés még mindig gyenge lábakon áll; mivel az Eurostat szerint az euróövezet inflációja elmarad az EKB célértékétől;

J.

mivel a demográfiai helyzet alakulása miatt nyomás nehezedik a nemzeti költségvetésekre és nyugdíjrendszerekre; mivel a várható élettartam tovább emelkedik;

K.

mivel a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága céljából figyelembe kell venni a várható élettartam együtthatóját;

L.

mivel a tagállamok körében nem kapott egyforma hangsúlyt a strukturális reformok lefolytatásának gyorsasága és intenzitása, amelyet a peremterületen lévő országok esetében sokkal inkább megköveteltek, mint a központi országok esetében; mivel a fenntartható és kiegyensúlyozott növekedés és munkahelyteremtés ösztönzése érdekében minden tagállamnak azonos lendülettel kellene eljárnia és vállalnia kellene a szükséges strukturális reformok elvégzését;

M.

mivel minden tagállamnak javítania kell a teljesítményén és versenyképességén, és mivel a pillanatnyilag az euróövezet előtt álló egyik valós kihívást a tagállamok közötti növekvő társadalmi-gazdasági különbségek jelentik; mivel a gazdasági visszaesés elkerülése érdekében valamennyi tagállam érdeke annak biztosítása, hogy időben és hatékonyan kezeljék a foglalkoztatási és szociális kihívásokat;

N.

mivel a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából kulcsfontosságú területekbe, így az oktatásba és a képzésbe, a kutatásba és az innovációba irányuló beruházások az Unióban még mindig alacsonyabbak, mint fő gazdasági partnerei és globális versenytársai körében; mivel ezeken a területeken a válságból való fenntartható kilábalás szempontjából elengedhetetlenek a termelékeny beruházások;

O.

mivel a vállalkozók támogatásának minden tagállamban prioritást kell élveznie;

P.

mivel a makrogazdasági politikákat, a strukturális politikákat, a stabil munkaerő-piaci intézményeket, a nem szegmentált munkaerőpiacokat, a kollektív tárgyalásokat és a megfelelően finanszírozott jóléti rendszereket ötvöző következetes gazdaságpolitikai kombináció elengedhetetlen a ciklikus válsághelyzetek enyhítéséhez; mivel a munkaerő-piacra való gyors visszailleszkedésen alapuló rendszer, valamint a rugalmas biztonságon alapuló kísérő intézkedések is fontosak a ciklikus válságok enyhítéséhez;

Q.

mivel 2007 óta nőtt a szegénység, méghozzá oly mértékben, hogy jelenleg az Unió népességének 24,2 %-át fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye; mivel a szociális védelemmel kapcsolatos kiadások csaknem minden tagállamban csökkentek, és mivel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság arra figyelmeztet, hogy nő a jövedelmi szegénység, a gyermekszegénység, a kezeletlen egészségügyi igény, a súlyos anyagi nélkülözés és a társadalmi kirekesztés által veszélyeztetettek száma;

R.

mivel a helyzet sürgőssége ellenére az Uniónak az Európa 2020 stratégia szinte egyik célkitűzését sem sikerül elérnie, és mivel a tagállamok kiábrándítóan kevés előrehaladást értek el az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítése terén; mivel a 2013. évi nemzeti reformprogramokban tett kötelezettségvállalások nem a megfelelő politikai irányba mutattak a társadalmi előrehaladás és növekedés eléréséhez;

S.

mivel elengedhetetlen az európai szemeszterben részt vevő valamennyi szereplő demokratikus elszámoltathatóságának, felelősségvállalásának és legitimitásának erősítése; mivel a Parlament megfelelő bevonása e folyamat döntő fontosságú részét alkotja; mivel a nemzeti parlamentek képviselik és szavatolják a polgárok által megszerzett és delegált jogokat; mivel az európai szemeszter bevezetésének teljes mértékben tiszteletben kell tartania a nemzeti parlamentek előjogait;

T.

mivel hiányoznak az annak biztosítására irányuló rendelkezések, hogy az Európai Tanács tiszteletben tartsa a Parlament álláspontját, mielőtt évente elfogadná a Bizottság által az éves növekedési jelentésben javasolt prioritásokat;

U.

mivel 2014. január 20. és 22. között nemzeti parlamenti képviselőkkel magas szintű találkozókat tartott (európai parlamenti hét), hogy megvitassák a 2014. évi éves növekedési jelentést és annak foglalkoztatási és szociális aspektusait;

1.

üdvözli, hogy az éves növekedési jelentéshez csatolt közös foglalkoztatási jelentéstervezet idén először tartalmaz egy foglalkoztatási és szociálpolitikai eredménytáblát, amelynek segítségével az európai szemeszter keretében végzett makrogazdasági felügyelet részeként határozottabban nyomon követhetők a foglalkoztatási és szociális fejlemények; úgy véli, ennek hatással kell lennie az európai szemeszter folyamatában a politikai iránymutatásra a gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése érdekében, ami nemcsak kívánatos, hanem szükséges is a válság kezeléséhez és az euróövezeten belüli jelentős társadalmi-gazdasági eltérések megelőzéséhez, és ezáltal a fenntarthatóság növeléséhez; mély aggodalmának ad hangot az európai szemeszter gazdasági prioritásai kialakításának folyamatában az Európai Parlament által betöltött korlátozott szerep miatt; sajnálja, hogy kevés előrehaladás történt a Bizottság és a Tanács részéről a gazdaságpolitikai iránymutatások feletti demokratikus ellenőrzés megerősítése terén; véleménye szerint a meglévő Szerződések értelmében az EUMSZ 136. cikke lehetővé teszi a Tanács számára – a Bizottság ajánlására és kizárólag azon tagállamok szavazatával, amelyek pénzneme az euró – az európai szemeszter keretében az euróövezetbeli országokra nézve kötelező gazdaságpolitikai iránymutatások elfogadását; hangsúlyozza, hogy egy ösztönző mechanizmus erősítené a gazdaságpolitikai koordináció kötelező jellegét; intézményközi megállapodást sürget a Parlamentnek az éves növekedési jelentés, valamint a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások kidolgozásába és jóváhagyásába való bevonása céljából;

2.

kiemeli, hogy az Európa 2020 stratégia keretében megállapított szociális és gazdasági prioritások szorosan összefüggenek egymással; úgy véli, hogy a gazdasági fenntarthatóság és a makrogazdasági egyensúly nem érhető el – sem közép-, sem pedig hosszú távon – a gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése és védelme nélkül; úgy véli, hogy az Unió szociális és gazdasági vonatkozásai egyazon érme két oldalát képezik, és mindkettő kulcsfontosságú szerepet tölt be az EU fejlődésében;

3.

megjegyzi azonban, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódó eredménytáblától eltérően e mutatók alkalmazását nem tették kötelezővé; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e helyzetet az Unión belüli növekvő szociális és foglalkoztatási egyenlőtlenségek tükrében értékeljék;

4.

sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság által javasolt foglalkoztatási és szociális mutatók alkalmatlanok arra, hogy átfogóan lefedjék a tagállamok foglalkoztatási és szociális helyzetét; szorgalmazza további mutatók – különösen a gyermekszegénységre, az egészségügyhöz való hozzáférésre, a hajléktalanságra és a tisztességes munkára vonatkozó mutatók – belefoglalását az eredménytáblába, hogy megfelelően lehessen értékelni a tagállamok szociális helyzetét; úgy véli, hogy a mutatókat a Parlamenttel folytatott konzultációt követően rendszeresen felül kell vizsgálni; rámutat, hogy hiányoznak az annak biztosítására irányuló rendelkezések, hogy az Európai Tanács tiszteletben tartsa a Parlament álláspontját, mielőtt évente elfogadná a Bizottság által az éves növekedési jelentésben javasolt prioritásokat;

5.

kiemeli az eurócsoport foglalkoztatási és szociális miniszterei euróövezeti csúcstalálkozókat adott esetben megelőző üléseinek jelentőségét; úgy véli, hogy szintén rendkívül fontosak az EPSCO és az ECOFIN Tanácsok álláspontját összehangolni hivatott együttes ülések, amelyek révén biztosítható, hogy a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel részletesebben foglalkozzanak az euróövezet szervei által folytatott párbeszédek és hozott döntések keretében azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak az euróövezet állam- és kormányfőinek üléseihez;

6.

rámutat arra, hogy míg a strukturális reformok közép- és hosszú távon gyümölcsözőek lehetnek, az EU belső keresletének szükséges ösztönzése azt kívánja meg a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy haladéktalanul fokozzák a beruházásokat annak érdekében, hogy rövid távon fenntartsák a növekedést és a színvonalas munkahelyeket, valamint középtávon fokozzák az ebben rejlő lehetőségeket; megjegyzi, hogy már az Európa 2020 stratégiában és a 2012 júniusában elfogadott Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumban meghatározták a fő célkitűzéseket, azonban az ezzel kapcsolatos finanszírozást növelni kell; ösztönzi ezért a tagállamokat, hogy – „A fiatalok munkanélküliségének kezelése: a kilábaláshoz vezető lehetséges utak” című, 2013. szeptember 11-i európai parlamenti állásfoglalásban (10) foglaltakkal összhangban – rövid távú gazdasági helyzetük és munkaerő-piaci körülményeik jelentős javítása érdekében fogadjanak el egy beruházási csomagot;

7.

hangsúlyozza, hogy az EU versenyképességét elsősorban az oktatásba, a K+F-be, a folyamatos innovációba, a további digitalizálásba és a felhőalapú szolgáltatásokba irányuló, a termelékenység fokozását célzó beruházások erősítik; úgy véli, hogy ezek a beruházások jelentik azt a hajtóerőt, amelynek köszönhetően a globális vállalkozások, a magas hozzáadott értékkel bíró termékek és szolgáltatások exportőrei és a magas színvonalú munkahelyeket kínálók számára az Unió elsődleges célterületté válhat;

8.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy több mint 20 tagállamban relatív értéken (a GDP százalékában kifejezve) csökkentették az oktatási kiadásokat, ami veszélyezteti növekedési lehetőségeiket és versenyképességüket azért is, mert a munkaerő-szükségletek nem felelnek meg a munkaerő tényleges képesítéseinek; rámutat, hogy az ilyen beruházások csökkentése fokozza az Unió strukturális gyengeségét, figyelemmel a magasan képzett munkavállalók iránti növekvő keresletre és arra, hogy számos tagállamban jelenleg magas az alacsonyan képzett munkaerő aránya; figyelmeztet arra, hogy az Eurostat szerint 2011-ben a 27 EU-tagállamban szinte minden második olyan gyermeket a szegénység veszélye fenyegetett, akinek szülei alacsony képzettségűek voltak, szemben a középfokú végzettséggel rendelkező szülőkkel élő gyermekek 22 %-ával és a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők gyermekeinek 7 %-ával, azzal, hogy az Eurostat a legnagyobb különbségeket Romániában (az alacsony képzettségű háztartásokban élő gyermekek 78 %-a, szemben a magasan képzett háztartásokban élő gyermekek 2 %-ával), a Cseh Köztársaságban (76 % és 5 %), Szlovákiában (77 % és 7 %), Bulgáriában (71 % és 2 %) és Magyarországon (68 % és 3 %) találta;

9.

üdvözli, hogy a 2014. évi éves növekedési jelentésben a Bizottság felszólítja a tagállamokat az oktatásba, a kutatásba és innovációba, az energetikai és éghajlatvédelmi intézkedésekbe irányuló hosszú távú beruházások védelmére vagy előmozdítására; ezt azonban elégtelennek tartja ahhoz, hogy a tagállamok a már bevezetett költségvetési megszorítások mellett képesek legyenek valóra váltani az említett célt; kéri a Bizottságot, hogy készítsen tervet e tagállamok megsegítésére a szükséges termelékeny beruházások terén, például az oktatás és a K+F vonatkozásában, mivel ezek az ágazatok rendelkeznek növekedést és munkahelyteremtést előmozdító potenciállal;

10.

rámutat, hogy a súlyos költségvetési megszorítások és a magánszektor lecsökkent hitelező képességének időszakában az európai alapok nélkülözhetetlen eszközök a tagállamok kezében a gazdaság élénkítésére és az Európa 2020 stratégiában foglalt növekedési és foglalkoztatási célok elérésére;

11.

úgy véli, hogy a kohéziós politika alapvető szerepet tölt be a versenyképesség terén tapasztalható belső egyenlőtlenségek és a strukturális egyensúlyhiányok enyhítésének elősegítésében; kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul programozza át a fel nem használt strukturális alapokat, hogy azokat a fiatalok foglalkoztatását célzó programok és a kkv-k támogatására fordítsák; kéri a Bizottságot, hogy keressen egyedi megoldásokat a nagyon magas munkanélküliségi rátával rendelkező tagállamok számára, amelyek társfinanszírozási problémák miatt arra kényszerülnek, hogy visszafizessék az uniós forrásokat;

12.

kéri a Bizottságot, hogy a 2014–2020-as időszakra szóló összes, a válság utáni fellendülés vonatkozásában alapvető fontosságú alap – például az Európai Szociális Alap – tekintetében az időszak elejére való összpontosítás elvét alkalmazza a legmagasabb munkanélküliségi rátával rendelkező és mélyreható költségvetési konszolidációs eljárásokat végrehajtó tagállamok esetében, ugyanakkor gondosan kövesse nyomon az időszak elejére való összpontosítás nem kívánt hatásait – például a kötelezettségvállalások automatikus visszavonásának kockázatát és a kifizetési profilokra gyakorolt hatást –, különösen a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a stratégiai beruházások előmozdítását célzó programokat illetően;

13.

úgy véli, hogy a nemzeti kohéziós alapok legalább 25 %-át konkrét programokra kell felhasználni az Európai Szociális Alap keretében azokban a tagállamokban, ahol a legmagasabb szintű a munkanélküliség és a szegénység;

14.

alkalmazkodóbb és dinamikusabb munkaerőpiacok kialakítását szorgalmazza, amelyek elbocsátások és túlzott bérkiigazítások nélkül képesek igazodni a gazdasági helyzetben bekövetkező változásokhoz; emlékeztet arra, hogy számos uniós munkavállaló vásárlóereje jelentősen lecsökkent, a háztartások jövedelme zuhant és a belső kereslet visszaesett, amit tovább táplálja a munkanélküliséget és a társadalmi kirekesztést, különösen a válság által leginkább sújtott tagállamokban; rámutat, hogy a munkaerő költségeinek a bérekre/fizetésekre közvetlen hatást gyakorló csökkentése nem lehet az egyedüli stratégia a versenyképesség helyreállítására; megjegyzi, hogy a 2014. évi éves növekedési jelentésről szóló közlemény hangsúlyozza, hogy a szükséges mozgástérrel rendelkező központi országok a költekezés fokozása érdekében növelhetnék a béreket; a kiegyensúlyozottabb növekedés és munkahelyteremtés támogatása érdekében az euróövezetben ambiciózus ajánlások elfogadására szólít fel;

15.

megjegyzi, hogy a Bizottság a 2014-es közös foglalkoztatási jelentéstervezetében rámutatott arra, hogy a fajlagos munkaerőköltség csökkentése és a bérek mérséklése megnyilvánult az árak alakulásában, részben a közvetett adók ezzel egyidejű emelése és az árszabályozás miatt;

16.

megjegyzi, hogy a tisztességes munkahelyek és bérek nemcsak a társadalmi kohézió és a társadalmi igazságosság biztosítása szempontjából, hanem az erős gazdaság fenntartása miatt is fontosak; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatáskörükben eljárva javasoljanak olyan intézkedéseket, amelyek kezelik az egyenlőtlenséget és garantálják a tisztességes munkabéreket; felszólítja a tagállamokat, hogy a munkavállalók számára tisztes megélhetést biztosító béreket célzó munkaerő-piaci politikákkal lépjenek fel az aktív keresőket sújtó szegénységgel szemben;

17.

megjegyzi, hogy a nők jelentik a munkahelyek növekedésének hajtóerejét Európában, így sokat kell még tenni a női munkaerő termelési potenciáljának teljes kiaknázása érdekében a nemek közötti egyenlőség biztosítására irányuló politikák jobb végrehajtása és az uniós finanszírozás e célból történő hatékonyabb felhasználása révén;

18.

hangsúlyozza, hogy fontos megvizsgálni a bérekre gyakorolt nyomás minimálbér-rendszereken keresztüli csökkentésének lehetőségét a nemzeti gyakorlatoknak megfelelően;

19.

hangsúlyozza, hogy a tudásintenzív gazdaságban a munkahelyek minősége elengedhetetlen a magas munkatermelékenység és a gyors innováció előmozdításához, szakképzett, alkalmazkodó és elkötelezett munkaerő, illetve megfelelő egészségügyi és biztonsági előírások alkalmazása, valamint biztonságérzet és elfogadható munkaidő biztosítása révén;

20.

kéri a tagállamokat, hogy a 2014-es nemzeti reformprogramokban mutassák be a nemzeti általános és ifjúsági foglalkoztatási terveiket; sajnálatosnak tartja, hogy a Parlament ismételt kérése ellenére sok tagállam nem nyújtott be ilyen terveket 2013-ban;

21.

sajnálja, hogy a Tanács a 2013. évi iránymutatásában nem vette figyelembe a Parlamentnek a munkahely minőségének középpontba helyezésére vonatkozó felhívását; felszólítja a Bizottságot, hogy a 2014. évi éves növekedési jelentésen alapuló országspecifikus ajánlásokba foglalja bele a munkahelyek minőségét, a képzést, a duális szakképzési rendszereket, az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést, az alapvető munkavállalói jogokat, valamint a munkaerő-piaci mobilitásnak és az önfoglalkoztatásnak a munkavállalók biztonságának növelésén keresztüli támogatását;

22.

hangsúlyozza, hogy a munkaerő-piaci reformoknak a termelékenység és a hatékonyság növelésére kell összpontosítaniuk annak érdekében, hogy javuljon az Unió gazdaságának versenyképessége és biztosítani lehessen a fenntartható növekedést és munkahelyteremtést, az európai szociális vívmányok betűjének és szellemének, valamint alapelveinek szigorú tiszteletben tartása mellett; úgy véli, hogy a munkaerő-piaci reformokat oly módon kell végrehajtani, hogy azok javítsák a belső rugalmasságot és a munkahelyek színvonalát;

23.

úgy véli, hogy a strukturális munkaerő-piaci reformok során gondoskodni kell a belső rugalmasságról annak érdekében, hogy a gazdasági nehézségek idején fenn lehessen tartani a foglalkoztatottságot, biztosítani kell a munkahelyek minőségét és a munkahely-változtatás biztonságát, olyan – újbóli munkavállalással kapcsolatos követelményekre épülő és az újrabeilleszkedési politikákkal összekapcsolt – munkanélküli juttatási rendszereket kell létrehozni, amelyek a munkavállalás ösztönzése mellett tisztességes jövedelmet biztosítanak, a munkaerőpiac szegmentálódásának leküzdését célzó szerződéses megállapodásokat kell alkalmazni, elébe kell menni a gazdasági szerkezetátalakításnak, valamint biztosítani kell az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést; úgy véli, hogy kizárólag a rugalmas biztonságon alapuló egyensúly biztosíthatja a munkaerőpiac versenyképességét;

24.

hangsúlyozza az aktív, átfogó és befogadó munkaerő-piaci politikák jelenlegi körülmények között betöltött jelentőségét; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos tagállam a növekvő munkanélküliségi ráta ellenére csökkentette az ilyen munkaerő-piaci politikák finanszírozására előirányzott költségvetési tételeket; felszólítja a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel folytatott szoros együttműködés keretében növeljék az aktív munkaerő-piaci politikák hatókörét és hatékonyságát;

25.

felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti gyakorlatoknak megfelelően a magánszektorral és a szociális partnerekkel együttműködve készítsenek és mutassanak be munkahelyteremtésre irányuló konkrét intézkedéseket tartalmazó foglalkoztatási terveket, különösen a Bizottság által magas potenciállal rendelkezőnek minősített ágazatok, köztük az egészségügyi és szociális ellátási ágazatok, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, erőforrás-hatékony gazdaság és az ikt-ágazat tekintetében; kéri a tagállamokat, hogy e foglalkoztatási tervek révén támogassák a munkahelyteremtést, különös tekintettel a tartós munkanélküliekre, az idősebb munkanélküliekre, a nőkre, illetve a válság által különösen súlyosan érintett más kiemelt csoportokra – például a bevándorlókra és a fogyatékossággal élőkre – szabottan;

26.

hangsúlyozza az Erasmus+ fontosságát és azt, hogy az európai oktatási, képzési, ifjúsági, sport- és nyelvi programok jelentős mértékben hozzájárulnak a munkaerő-piaci helyzet – különösen pedig a fiatalok helyzetének – javításához;

27.

hangsúlyozza az állami foglalkoztatási szolgálatok közötti fokozott együttműködés fontosságát az egész Európára kiterjedő, tapasztalatokon alapuló, más szervezetek bevált gyakorlataiból való tanulás rendszereinek kialakítása és megvalósítása, valamint az európai munkaerő-piaci kezdeményezések megvalósítása érdekében;

28.

ismét mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ifjúsági munkanélküliségi ráta még mindig nagyon magas; megjegyzi, hogy a munkanélküli fiatalok helyzete különösen aggasztó; kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen lépjenek fel a fiatalok munkaerő-piacra való bevonása érdekében; felhívja a tagállamokat a már régebben elfogadott vagy új intézkedések végrehajtására az ifjúsági munkanélküliség kezelése és a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő („NEET”) fiatalok számának csökkentése céljából, figyelembe véve a legelemibb munkaügyi szabványokat maradéktalanul tiszteletben tartó tisztességes munka minőségi szempontjait;

29.

üdvözli az „ifjúsági garancia” kezdeményezés Tanács általi elfogadását és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára 6 milliárd EUR elkülönítését a következő többéves pénzügyi keretben; felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen valósítsák meg az ifjúsági garanciarendszereket, valamint hatékonyan, a legnehezebb helyzetben lévőkre összpontosítva használják fel a rendelkezésre álló forrásokat; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy egyes kormányok nem bocsátották rendelkezésre az ennek megvalósításához szükséges finanszírozást; felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be megfelelő rendszert a végrehajtott intézkedések és bevont pénzügyi források hatékony nyomon követése céljából;

30.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy e források felhasználhatóak a következő pénzügyi keret első két évében; emlékeztet azonban arra, hogy ez az összeg hosszú távon teljes mértékben nem elegendő az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemre, és azt az e probléma elleni küzdelemben felhasználandó indulóösszegnek kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) számításai szerint egyedül az euróövezetben 21 milliárd euróra van szükség az ifjúsági munkanélküliség leküzdését célzó hatékony program végrehajtásához, szemben a tagállamokban a fiatalok munkaerőpiacról való távolmaradásából eredő és 2011-ben 153 milliárd euróra becsült – az uniós GDP 1,2 %-ának megfelelő – veszteséggel; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson prioritást az „ifjúsági garancia” kezdeményezés számára, valamint a többéves pénzügyi keret kilátásba helyezett félidős felülvizsgálata során növelje a rendelkezésre álló költségvetési forrásokat;

31.

annak biztosítására kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a túlzott hiány esetén követendő eljárás alatt álló tagállamok is rendelkezzenek az ifjúsági garanciarendszerek alkalmazásához szükséges költségvetési mozgástérrel;

32.

üdvözli a Bizottság színvonalas gyakornoki formákat lehetővé tevő keretre vonatkozó javaslatát a fiatalok foglalkoztathatóságának és munkakörülményeinek javítása érdekében; megjegyzi azonban, hogy az nem ír elő megfelelő bérezést; kéri a Bizottságot, a tagállamokat és az európai szociális partnereket, hogy ambiciózus módon éljenek a tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetsége által kínált lehetőségekkel;

33.

úgy véli, hogy a származási országukat elhagyó, más tagállamokban munkalehetőségeket kereső – főként fiatal – munkavállalók számára való tekintettel sürgősen megfelelő intézkedéseket kell kidolgozni; megjegyzi, hogy folyamatban van az uniós jogszabályok módosítása a nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának és a munkaviszonyhoz kapcsolódó juttatások legalább három hónapig való folyósításának garantálása céljából, amíg a kedvezményezett másik tagállamban keres munkát; megjegyzi, hogy megállapodás jött létre a Tanács és a Parlament között a kiegészítő nyugdíjjogosultság határokon átnyúló hordozhatósága tekintetében;

34.

hangsúlyozza az egyes tagállamokban alkalmazott duális képzési rendszer fontosságát; úgy véli, hogy a duális képzést számos más tagállamban is meg lehet valósítani, figyelembe véve a nemzeti sajátosságokat;

35.

üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portáljára (EURES) építve erősítse és bővítse tevékenységét, és különösen ösztönözze az ifjúkori mobilitást; e célból a tagállamokkal együttműködésben egy egyedi stratégia kidolgozását szorgalmazza; azt is megjegyzi azonban, hogy a mobilitásnak önkéntesnek kell maradnia, és emiatt nem szabad korlátozni a munkahelyteremtésre és a képzési helyek helyszínen történő létrehozására irányuló erőfeszítéseket a válság által leginkább sújtott tagállamokban már bekövetkezett „agyelszívás” fokozódásának elkerülése érdekében;

36.

megjegyzi, hogy növekednek a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli jövedelmi egyenlőtlenségek, különösen az EU déli részén és peremterületein; megjegyzi továbbá, hogy a válság számos országban felerősítette a bérek polarizálódásának és a munkaerőpiac szegmentálódásának hosszú távú tendenciáját;

37.

megjegyzi, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a közelmúltban rámutatott, hogy lehetőség van a jobb és progresszívebb adózásra, ami segíthetne az egyenlőtlenségek csökkentésében az EU-ban; hangsúlyozza, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítása és egyben többletjövedelem elérése, valamint a konszolidációs törekvések legitimitásának növelése érdekében a munkát terhelő adókról más fenntartható adónemekre kell áttérni;

38.

kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el munkahelyteremtést elősegítő intézkedéseket, például a munkát terhelő adók tekintetében vezessenek be olyan reformokat, amelyek a stratégiai ágazatokban ösztönzik a foglalkoztatást, támogatják az önfoglalkoztatást és előmozdítják a vállalkozásindítást;

39.

megjegyzi, hogy fontos a munka adóterhelésének csökkentése, különösen a társadalombiztosítási hozzájárulások megfelelően célzott ideiglenes mérséklése vagy az új munkavállalók – különösen a fiatalok, az alacsony jövedelmű és alacsony képzettségű munkavállalók, a tartós munkanélküliek vagy más kiszolgáltatott csoportokból kikerülő munkavállalók – foglalkoztatását szolgáló foglalkoztatástámogatási rendszerek bevezetése révén, biztosítva ugyanakkor az állami nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatóságát;

40.

hangsúlyozza, hogy különösen a költségvetési konszolidáció jelenlegi időszakában fontos hatékonyan fellépni a be nem jelentett munkavégzés, a színlelt önfoglalkoztatás, az adócsalás és az adókijátszás ellen annak érdekében, hogy védjék a munkavállalókat és a bevételeket, valamint megőrizzék a lakosság adórendszerek igazságosságába és hatékonyságába vetett bizalmát;

41.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy valamennyi korcsoportban nőtt a szegénység; megjegyzi, hogy az elmúlt években a tagállamok kétharmadában jelentősen nőtt a szegénység és a társadalmi kirekesztés a 18–64 évesek körében, aminek fő oka, hogy egyre nő a munkanélküliek, az alacsony munkaintenzitású háztartások és a szegénységben élő aktív keresők száma; megjegyzi, hogy 2012-ben a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata a harmadik országbeli (18 és 64 év közötti) állampolgárok tekintetében sokkal magasabb volt (48,8 %), mint az uniós polgárok tekintetében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen tegyenek lépéseket az EU 2020 szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel összefüggő célkitűzésének elérése érdekében; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket a gyermekszegénység leküzdése érdekében, figyelemmel arra, hogy 2011-ben a 18 évnél fiatalabb gyermekek 27 %-át fenyegette a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélye; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen ajánlásokat, különösen azon tagállamok számára, ahol a legmagasabb a szegénység vagy társadalmi kirekesztés által fenyegetett 18 éven aluliak aránya;

42.

örvendetesnek tartja, hogy a 2014. évi éves növekedési jelentés elismeri, hogy foglalkozni kell a válság társadalmi következményeivel, illetve biztosítani kell a szociális védelem pénzügyi fenntarthatóságát; felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a biztonsági hálójukat, biztosítsák a jóléti rendszerek hatékonyságát és gondoskodjanak megelőző intézkedésekről;

43.

üdvözli a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapot, amely alapvető szükségleteik kielégítése céljából segíti majd a szegénység által leginkább sújtott embereket; kéri a tagállamokat, hogy az alapokat megfelelően, a leginkább rászoruló személyek támogatása céljából használják fel;

44.

tudomásul veszi a több tagállamra a nyugdíjrendszer reformja tekintetében vonatkozó országspecifikus ajánlásokat; helyteleníti, hogy a Bizottság ajánlásai nem tesznek említést a Parlament nyugdíjakra vonatkozó zöld és fehér könyvekben foglalt ajánlásairól; hangsúlyozza, hogy a nyugdíjreformokhoz nemzeti szintű politikai és társadalmi kohézióra van szükség, és sikerük érdekében egyeztetni kell róluk a szociális partnerekkel;

45.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok nyugdíjrendszereit érintő szükséges alapos reformokat azok fenntarthatóságának biztosítása céljából kell kidolgozni, megfogalmazni és elfogadni, azonban a nyugdíjak megfelelő szintjének veszélyeztetése nélkül, maradéktalan összhangban az Európa 2020 stratégia gazdasági és szociális prioritásaival;

46.

hangsúlyozza, hogy a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának biztosításához végre kell hajtani a szükséges reformokat; úgy véli, hogy a tényleges nyugdíjba vonulási életkor sikeres emelése érdekében a nyugdíjrendszerek reformját olyan politikáknak kell kísérniük, amelyek korlátozzák az előnyugdíjazási lehetőségekhez és egyéb korai nyugdíjba vonulási módokhoz való hozzáférést, az idősebb munkavállalók részére foglalkoztatási lehetőségeket dolgoznak ki, hozzáférést biztosítanak számukra az egész életen át tartó tanuláshoz, a munkában maradást ösztönző kedvező adózási politikát vezetnek be, valamint támogatják az aktív időskort; hangsúlyozza, hogy mivel most vonulnak nyugdíjba a világháború után született nagy létszámú („baby boom”) generáció első csoportjai, egyre gyorsabban növekszik a demográfiai helyzet alakulása miatt a nemzeti költségvetésekre és nyugdíjrendszerekre nehezedő nyomás; rámutat a foglalkoztatás növelését, a korai nyugdíjazási lehetőségek fokozatos megszüntetését, valamint a jogszabályban előírt és a tényleges nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam növekedésével összhangban álló fenntartható alapokra helyezésének a szociális partnerek bevonásával folytatott, tagállami szintű értékelését célzó strukturális reformok kidolgozása és végrehajtása terén a tagállamok előrelépésében és törekvéseiben tapasztalható egyenetlenségekre; hangsúlyozza, hogy a reformok fokozatos végrehajtását elmulasztó tagállamok később olyan helyzetben találhatják magukat, hogy a reformokat sokkszerűen, jelentős társadalmi következményekkel járó módon kell végrehajtaniuk;

47.

aggódik amiatt, hogy a jelenleg munkanélküli vagy bizonytalan munkahellyel rendelkező, egy minden eddiginél magasabb nyugdíjkorhatárral és a nyugdíj alapjául szolgáló szolgálati idő meghosszabbodásával szembenéző fiatal európaiak generációja tekintetében fennáll a nem méltányos nyugdíjak kockázata;

48.

megjegyzi, hogy a szociális védelmi politika – különösen a munkanélküli ellátások, a minimális jövedelemtámogatás és a progresszív adózás – kezdetben segítette a recesszió csökkentését és stabilizálta a munkaerőpiacokat és a fogyasztást; hangsúlyozza azonban, hogy e döntő fontosságú gazdasági és szociális stabilizátorok kapacitása aggasztóan csökkent azon tagállamokban, ahol ezekre a stabilizátorokra a legnagyobb szükség van; megjegyzi, hogy ennek következtében a háztartások jövedelmei és a belföldi kereslet kisebb védelemben részesülnek;

49.

úgy véli, hogy a bonus-malus rendszerek bevezetése minden érintett fél számára előnyös helyzetet alakít ki;

50.

hangsúlyozza, hogy a szociális politikák és a szociális normák egyes esetekben a költségvetési konszolidációs követelmények miatt kiigazítási tényezőként kerültek felhasználásra; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy ezek a folyamatok milyen következményekkel jártak az országok jóléti helyzetére és polgáraira nézve; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a szociális védelmi rendszerek megfelelőségét és hatékonyságát, és biztosítsák, hogy azok továbbra is ütközőzónaként működjenek az elszegényedés és a társadalmi kirekesztés ellenében;

51.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak fel kell ismernie az ápolási tevékenységet végző személyek fontosságát mind az ellátás nyújtása, mind pedig a gazdaság és a társadalom egésze vonatkozásában, és emlékeztet arra, hogy az ápolási tevékenységet végzők érdekeit az őket is érintő politikák tekintetében csak ritkán veszik figyelembe következetes és átfogó módon;

52.

úgy véli, hogy az uniós finanszírozás hozzájárulhatna az ápolási tevékenységet végző személyek kapacitásának bővítéséhez támogatás nyújtása (pl. érzelmi támogatás, cserék, tájékoztatás) és tanácsadás révén, és hogy támogathatná az információcserét, kutatást és kapcsolatépítést is; továbbá úgy véli, hogy fel lehetne mérni a jogalkotási intézkedések lehetőségét, a nemzeti hatáskör tiszteletben tartása és a szolidaritás elve alapján, és ez önthetné például az ápolási szabadságról szóló irányelv formáját;

53.

kiemeli, hogy a demográfiai változások következtében egyre nagyobb lesz az igény a képesített ápolókra, valamint a jövőben ápolási tevékenységet végző személyek képzésének és oktatásának biztosítására az egész ápolási és szociális biztonsági rendszer összeomlásának megelőzése érdekében; fontosnak tartja továbbá az ápolási tevékenységet végző személyek (különösen a nem hivatalos ápolók) lehető legnagyobb támogatását, akik hozzájárulását el kell ismerni;

54.

hangsúlyozza a hospice és a palliatív szolgáltatások fontosságát a hosszú távú ápolás tekintetében; rámutat arra, hogy több szakmát átfogó összetételük, rugalmasságuk, és a más szakmákkal való együttműködésük miatt az ápolók és a mobil palliatív csapatok igénybe vevői képesek áthidalni a hosszú távú ápolást nyújtó rendszerek legsúlyosabb hiányosságait;

55.

hangsúlyozza, hogy minden munkaerő-piaci reformnak a szociális párbeszéd fokozottabb összehangolásán kell alapulnia;

56.

hangsúlyozza, hogy a trojka megerősítette, hogy a szociális partnerek minőségi részvétele és a nemzeti szinten is erőteljes szociális párbeszéd bármely reform sikeréhez elengedhetetlen, továbbá különösen a gazdasági és monetáris uniót érintő reformok keretében meg kell erősíteni a szociális partnerek új gazdaságirányítási folyamatokban – főként az európai szemeszterben – betöltött szerepét; üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy többek között a szociális párbeszédért felelős bizottság keretében fokozottabban vonják be a szociális partnereket az európai szemeszter folyamatába az éves növekedési jelentés évenkénti elfogadása előtt;

57.

kéri az Európai Tanácsot és a tagállamokat, hogy a felelősségvállalás biztosítása érdekében gondoskodjanak a nemzeti és regionális parlamenteknek, a szociális partnereknek, a hatóságoknak és a civil társadalomnak az Európa 2020 stratégia és a gazdasági kormányzási folyamat keretében kidolgozott politikai iránymutatások végrehajtásába és ellenőrzésébe történő szoros bevonásáról; kéri az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, szociális és oktatási céljait hatékonyabban építsék be a 2014. évi európai szemeszterbe;

58.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.