3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/38

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

—

tekintettel a Bizottságnak a „Rio+20: a zöld gazdaság és a jobb irányítás felé vezető úton” című, 2011. június 20-i közleményére (COM(2011)0363),

—

tekintettel a Bizottságnak „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i közleményére (COM(2011)0112),

—

tekintettel a Bizottságnak „A nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás – 2010. évi jelentés” című, 2011. február 11-i közleményére (SEC(2011)0193),

—

tekintettel a Bizottságnak „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i közleményére (COM(2010)0491),

—

tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben megrendezett negyedik nőügyi világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, valamint ezt követően az ENSZ Peking +5, +10 és +15 rendkívüli ülésein 2000. június 9-én, 2005. március 11-én és 2010. március 2-án elfogadott, a pekingi nyilatkozat és a cselekvési platform végrehajtására irányuló további fellépésekről és kezdeményezésekről szóló záródokumentumokra,

—

tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

—

tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének „A pekingi cselekvési platform K. területe Európai Unióban történő végrehajtásának felülvizsgálata: a nők és a környezet, a nemek közötti egyenlőség és az éghajlatváltozás” című, 2012. évi jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD), valamint a Legkevésbé Fejlett Országok, Szárazföldbe Zárt Országok és Kis Szigetországok Főképviselőjének Hivatala (UN-OHRLLS) által közösen kiadott, a 2011 májusában megrendezett, a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciára kidolgozott, „Miért mérvadó a zöld gazdaság a legkevésbé fejlett országok számára” című jelentésre (1),

—

tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja keretében készült „Zöld munkahelyek: tisztességes foglalkoztatás felé egy fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású világban” című, 2008. szeptemberi jelentésre (2),

—

tekintettel az ENSZ-nek „A nemek közötti egyenlőség központi jelentősége, és a nők szerepvállalásának a fenntartható fejlődés érdekében történő növelése” című, a nők helyzetéről szóló 2011. november 1-jei jelentésére (3), amelyet az ENSZ 2012-ben megrendezésre kerülő, fenntartható fejlődésről szóló konferenciája (Rio+20) záródokumentumának előfutáraként készítettek,

—

tekintettel a nők fő csoportjának (WMG) a Rio+20 konferencián képviselt álláspontjáról kidolgozott, 2011. november 1-jei összefoglalásra (4),

—

tekintettel a nők fő csoportjának „A zöld gazdaság nemi szempontú megközelítése” című, az Egyesült Nemzetek Szervezete fenntartható fejlődésről szóló 2012. évi konferenciájának előkészítéseként kidolgozott, 2011. márciusi helyzetjelentésére (5),

—

tekintettel a „Bilen, Biffen, Bostaden: Hållbara laster – smartare konsumtion” címmel a svédországi Stockholmban 2005-ben közzétett hivatalos kormányzati jelentésre (6),

—

tekintettel a nőkről és az éghajlatváltozásról szóló, 2012. április 20-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel „A nők részvétele a politikai döntéshozatalban – minőség és egyenlőség” című, 2012. március 13-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2011” című 2012. március 13-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló konferenciáját (Rio+20) megelőző közös európai uniós álláspont kialakításáról szóló, 2011. szeptember 29-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a gazdasági hanyatlás és a pénzügyi válság nemi szempontjairól szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0235/2012),

A.

mivel a zöld gazdaságot fenntartható gazdaságként határozhatjuk meg, amely társadalmi és ökológiai fenntarthatóságot jelent; mivel a társadalmi fenntarthatóság olyan társadalmi rendet foglal magában, amelyet nemtől, etnikai hovatartozástól, bőrszíntől, vallástól, szexuális irányultságtól, fizikai képességektől vagy politikai meggyőződéstől függetlenül a nemek közötti egyenlőség és a társadalmi igazságosság hat át,

B.

mivel az éghajlati változások és a csökkenő biológiai sokféleség a nők és férfiak életkörülményeit, jólétét és jóllétét veszélyeztetik; mivel ezért az ökoszisztémánk megőrzése a zöld gazdaság alappillérét képezi; és mivel a jelenlegi generációk nem háríthatják át a felelősséget a jövő generációira a mostani környezeti problémák megoldásával kapcsolatban, mivel az ökológiai fenntarthatóság – az élet alapját képező ökológiai folyamatok fenntartása, valamint annak érdekében, hogy a jelenlegi és jövőbeli életminőség összességében emelhető legyen – maga után vonja a közösségi erőforrások használatát, megőrzését és bővítését,

C.

mivel a nemi szerepek miatt a nők nem ugyanolyan módon fejtenek ki hatást a környezetre, mint a férfiak, valamint számos országban a strukturális normák és a hátrányos megkülönböztetés miatt korlátozott a nők erőforrásokhoz és olyan lehetőségekhez való hozzáférése, amelyek a helyzet kezelését és az alkalmazkodást elősegítenék,

D.

mivel a környezetvédelmi politikák közvetlenül hatnak az egyének egészségi és társadalmi-gazdasági helyzetére, és mivel a nők eltérő gazdasági és társadalmi helyzetére és igényeire való érzékenység hiányával párosuló, nemek közötti egyenlőtlenség azt jelenti, hogy a nők sokszor aránytalanul szenvednek a környezet állapotromlásától és az erre a területre vonatkozó, nem megfelelő politikáktól,

E.

mivel a nők a zöld gazdaságban betöltött szerepét egyes tagállamokban továbbra is alábecsülik, és nem ismerik el, továbbá a nem biztosított szociális védelem, egészségbiztosítás, megfelelő bérek és nyugdíjjogosultságok miatt számos esetben hátrányos megkülönböztetés éri őket,

F.

mivel az éghajlati változások és az ökoszisztéma pusztulása a legszegényebbeket – akiknek a számítások szerint 70 %-a nő – érinti majd a legérzékenyebben,

G.

mivel a zöld gazdaságra való átállás a környezeti terhelések mérséklése, a társadalmi igazságosság növelése és egy olyan társadalom megteremtése érdekében szükséges, amelyben a nők és a férfiak egyenlő jogokkal és lehetőségekkel rendelkeznek,

H.

mivel a zöld gazdaságra való áttérés a nők zöld munkaerő-piaci integrációja szempontjából gyakran különös nehézséget jelent, tekintettel arra, hogy a nők gyakran nem rendelkeznek a zöld gazdaságban a szakértői feladatok betöltéséhez szükséges kellő technikai képesítéssel,

I.

mivel a nők egyértelműen alulreprezentáltak a környezeti kérdésekről folyó tárgyalásokon, a költségvetési egyeztetéseken és a zöld gazdaság megvalósítását célul kitűző döntéshozatalban,

J.

mivel a fogyasztási és életviteli minták lényeges mértékben befolyásolják a környezetet és az éghajlatot; mivel a gazdag világ fogyasztási szokásai – például az élelmiszerek és a közlekedés tekintetében – hosszú távon fenntarthatatlanok, különösen arra való tekintettel, hogy a világon minden nőnek és férfinak joga van jólétben élnie,

K.

mivel a nők és a férfiak fogyasztási mintái általában eltérőek; mivel a nők társadalmi-gazdasági helyzetüktől függetlenül kevesebbet fogyasztanak a férfiaknál, illetve – például kevesebb hús fogyasztására, kevesebb gépjárműhasználatra és fokozott energiahatékonyságra vonatkozó – fogyasztási döntéseik révén nagyobb fokú hajlandóságot tanúsítanak a környezet megóvása iránt,

L.

mivel a nemekre jellemző jelenlegi hatalmi szerkezet következtében a nők nem rendelkeznek ugyanakkora befolyással, és nem férnek hozzá ugyanolyan mértékben a közlekedési rendszerekhez, mint a férfiak; mivel ahhoz, hogy javuljanak a nők közlekedési lehetőségei, hatékonyabbá kell tenni a tömegközlekedést, több gyalog- és kerékpárutat kell létesíteni, és a szolgáltatásoknak rövidebb távolságokra kell lenniük, illetve fejleszteni és bővíteni kell a környezetbarát közlekedési eszközökkel kapcsolatos ismereteket és ezek innovációját,

M.

mivel a nők – a férfiakéhoz képest alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszuk, a hagyományosan aránytalanul nagy részben rájuk nehezedő otthoni feladatok, valamint a természeti erőforrások szűkössége által kiváltott vagy súlyosbított konfliktushelyzetekben az őket fenyegető erőszak miatt – különösen kiszolgáltatottak környezeti kockázatok és az éghajlatváltozás hatásainak,

N.

mivel a nőknek teljes mértékben részt kell kapniuk a zöld gazdaságra vonatkozó politikaformálásban, döntéshozatalban és végrehajtásban, mivel a nőknek teljes mértékben részt kellene venniük a zöld gazdaságra vonatkozó tervezési, döntéshozatali és végrehajtási munkában; mivel a – nők részvételével megvalósított – jól bevált gyakorlatok jobb katasztrófaelhárítást, nagyobb biológiai sokféleséget, nagyobb élelmiszerbiztonságot, a sivatagosodás megfékezését és védett erdőket eredményeztek,

O.

mivel nincsenek átfogó és összehasonlítható adatok arra vonatkozóan, hogy a zöld gazdaság milyen hatást gyakorol a munkaerőpiacra,

1.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a társadalom átálljon a zöld gazdaságra, amelynek keretein belül az ökológiai szempontok szorosan összefonódnak a társadalmi fenntarthatósággal, például a nemek közötti nagyobb egyenlőséggel és a nagyobb mértékű társadalmi igazságossággal;

2.

megjegyzi, hogy a zöld gazdaság meghatározott, fontos részei kihatnak az ökoszisztémára, a fogyasztásra, az élelmiszerekre, a növekedésre, a közlekedésre, az energiára és a jóléti ágazatra;

3.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós intézményekhez és bizottságokhoz intézett, „Rio+20: a zöld gazdaság és a jobb irányítás felé vezető úton” című bizottsági közleményből hiányzik a nemek közötti egyenlőség szempontja;

4.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a környezetvédelmi és éghajlati témájú stratégiák, programok és költségvetési projektek tervezése, végrehajtása és értékelése folyamán gyűjtsenek életkor és nemek szerint lebontott adatokat: statisztikák nélkül nehezebb a nemek közötti egyenlőség növelését célzó releváns intézkedéseket megvalósítani;

5.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemi szempontok és az ezekkel kapcsolatos aggályok nem épültek be megfelelően a fenntartható fejlődésre vonatkozó politikákba és programokba; emlékeztet arra, hogy növeli a nemek közötti egyenlőtlenséget az, hogy a nemi szempontok hiányoznak a környezetvédelmi politikákból, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a környezetvédelmi politikák során nemzetközi, nemzeti és regionális szinten hozzanak létre a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére szolgáló mechanizmusokat;

6.

felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen a nemek közötti egyenlőség és a zöld gazdaság összefüggéseire, valamint a nőknek a zöld innovációk, szolgáltatások és termékek fejlesztéséhez való hozzájárulására irányuló kutatásokat;

7.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassanak és mozdítsanak elő konkrét kutatásokat és tanulmányokat arra vonatkozóan, hogy a zöld gazdaságra való áttérés hogyan hat majd a különféle ágazatokban a nőkre és a férfiakra, továbbá elemezze a nők szerepét az átállás megkönnyítésében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fel a nemek közötti esélyegyenlőség szempontját a környezetvédelembe és a környezeti hatásvizsgálatokba;

8.

felismeri, hogy sürgős szükség van egy nemzetközi megállapodásra a zöld gazdaság fogalmának olyan közös meghatározásával kapcsolatban, amely a társadalmi és ökológiai fenntarthatóság kettős pillérén alapul; hangsúlyozza, hogy a civil társadalomnak – különösen a társadalmi mozgalmaknak, a környezetvédelmi szervezeteknek és a női jogvédő szervezeteknek – jelentős szerepet kell betöltenie a zöld gazdaság céljainak és célkitűzéseinek meghatározásában;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy minden szinten – a helyi és regionális fejlesztési és kutatási tevékenységeket is beleértve – szisztematikusan illessze be a nemek közötti egyenlőség szempontját a környezetvédelmi politikák meghatározásába, végrehajtásába és figyelemmel kísérésébe; felszólítja a Bizottságot, hogy a jó kormányzás eszközeként használja fel a nemek közötti egyenlőség érvényesítését, és támogassa annak előmozdítását;

10.

sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós strukturális alapokra (az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA)) és a közös agrárpolitikára vonatkozó jövőbeli rendeletek és programok tervezése és tárgyalása során segítse elő a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú kérdését, különösen a zöld gazdaságra való átállásra vonatkozó intézkedések keretében;

11.

megállapítja, hogy a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségeket olyan távoli, elszigetelt területeken lehet kiaknázni, ahol nincs elektromos áram, és hozzájárulnak a nem szennyező energiatermeléshez; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az ERFA és az ESZA felhasználásával hozzanak létre a megújuló és környezetbarát energiaforrások kiaknázását célzó létesítményeket; emellett több innovációra, valamint a férfiak és nők fokozottabb részvételére ösztönöz például a megújuló és környezetbarát energia és építészet fejlesztésében;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy a felvilágosító kampányok során adjon tájékoztatást a zöld gazdaságra való átállás fontosságáról, és a nemi szempontokat figyelembe vevő környezetvédelmi politikák kedvező hatásairól;

13.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi környezettel kapcsolatos szakpolitikai területen, valamint a gazdasági döntéshozatal valamennyi szintjén jelenjen meg a nemek közötti egyenlőség; e célkitűzéseket a civil társadalommal konzultálva kell összeállítani;

14.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjék el egy új, szociális és éghajlatbarát növekedési mutató alkalmazását, amely a jóllét nem gazdasági vonatkozásaira is kiterjed, és elsődlegesen a fenntartható fejlődéssel összefüggő kérdéseket, köztük a nemek közötti egyenlőséget, a szegénység csökkentését és az alacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsátást állítja a középpontba;

15.

megállapítja, hogy az emberek lakhatásra, ételre, élelmiszerre, energiára és munkára irányuló jogos igényét az ökoszisztéma megóvásával és az éghajlati változások korlátozásával kell kielégíteni, valamint a föld erőforrásait az emberi jogokkal összhangban kell felhasználni, ami nagyobb mértékű egyenlőséghez vezet, és magában hordozza azt is, hogy azok a környezeti igazságosság elve alapján kerülnek elosztásra;

16.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy gyermekeink és unokáink számára jó életkörülményeket biztosítsunk, valamint hogy a gazdasági fejlődés a jelenlegi szükségleteket a jövő generációk érdekeinek csorbítása nélkül elégítse ki;

17.

kiemeli, hogy a GDP a termelés mérőszáma, és nem a környezeti fenntarthatóságot, az erőforrás-hatékonyságot, a társadalmi integrációt vagy általánosan a társadalmi fejlettség mértékét mutatja; kéri, hogy dolgozzanak ki új, világos és mérhető mutatókat, amelyek figyelembe veszik az éghajlati változásokat, a biológiai sokféleséget, az erőforrás-hatékonyságot és a társadalmi igazságosságot;

18.

felszólítja a tagállamokat, hogy a zöld gazdaság létrehozása érdekében hozzanak olyan költségvetési intézkedéseket, amelyek egyrészről megszabják a környezetterhelés árát, másrészről forrásokat szánnak a zöld innovációk és a fenntartható infrastrukturális rendszerek létesítésének ösztönzésére;

19.

úgy véli, hogy az uniós közpénzeket sokkal nagyobb arányban kellene fenntartható közjavakra fordítani;

20.

szorgalmazza egy olyan feltétel kikötését, amely értelmében uniós támogatásban csak környezetbarát és a társadalmi fenntarthatóságot elősegítő tevékenységek részesülhetnek;

21.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy olyan fenntartható közlekedési rendszereket hozzanak létre, amelyek egyenlő mértékben figyelembe veszik a nők és férfiak közlekedési igényeit, és egyszersmind enyhe hatást gyakorolnak a környezetre;

22.

felkéri a Bizottságot, hogy olyan projektekre összpontosítsa a kutatásfinanszírozást, amelyek kulcsszerepet játszanak az innovatív és fenntartható közlekedési megoldások kidolgozásában;

23.

felszólítja a tagállamokat, hogy csökkentsék a közlekedési ágazat környezeti és energetikai hatásait, és növeljék a nemek közötti egyenlőséget azáltal, hogy nagyobb mértékben hozzáférhetővé válnak az informatikai rendszerek és megvalósul a forgalmi szempontból hatékony tervezés;

24.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állítsanak fel egy olyan közlekedési hierarchiát, amely egyértelműen megmutatja, hogy az átfogó környezeti és forgalmi célok elérése érdekében melyik közlekedési módot kell előnyben részesíteni;

25.

kéri, hogy a közlekedési módok rangsorolása előtt – és a különböző helyi körülmények teljes körű figyelembevételével – készüljenek statisztikák a közösségi és magáncélú közlekedési módok környezetre gyakorolt hatásáról, és kéri, hogy a közigazgatási szervek mutassanak példát e téren;

26.

kéri a tagállamokat, hogy az illetékes számvevőszékek az államháztartás ellenőrzései során vegyék figyelembe a közlekedés közigazgatási szervek általi használatának környezeti hatásait;

27.

kéri, hogy a tagállamok szociális és adóügyi ösztönzőkkel, valamint a munkavállalóknak védelmet nyújtó jogi keret létrehozásával fejlesszék a távmunkát;

28.

felhívja a tagállamokat, hogy a közlekedési szolgáltatások minőségének és mennyiségének fokozásával, a közlekedési módok és lehetőségek biztonságának, kényelmének és fizikai elérhetőségének javításával, illetve integrált és kiegészítő közlekedési rendszerek biztosításával – különösen a kisvárosokban és a vidéki területeken – jelentősen erősítsék meg a helyi közösségi közlekedési szolgáltatásokat, s ezáltal erősítsék meg a nők, a fogyatékkal élők és az idősek utazási képességeit, lehetőséget nyújtva nagyobb mértékű társadalmi beilleszkedésükre és életkörülményeik javítására;

29.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható közlekedési rendszer létrehozására irányuló erőfeszítések során tekintetbe kell venni azt, hogy a nők és a férfiak a különböző kockázatértékelés miatt különbözőképpen ítélik meg a nyilvános helyeket, ezért a közlekedési rendszeren belüli biztonságos környezetnek prioritást kell kapniuk a nők és a férfiak szempontjából is;

30.

megállapítja, hogy a – például a mezőgazdaságon, energiaiparon, közlekedésen, fogyasztáson, kutatáson, technológián, információs technológián és az építő- vagy hulladékiparon belüli – zöld munkahelyek jelentős szerepet játszanak a zöld gazdaságban;

31.

felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a nők vállalkozói kedvét a zöld gazdaságban a nők zöld gazdasághoz való hozzáférésének megkönnyítésén, adatok terjesztésén és képzési műhelyeken keresztül, illetve olyan intézkedések meghozatalával, amelyek segítik a nőket a munka és a magélet közötti egyensúly megteremtésében; felhívja a tagállamokat, hogy bátorítsák a nők vállalkozói készségét a környezetvédelem és a környezetbarát technológiák fejlesztése terén – például a megújulóenergia-, a mezőgazdasági és az idegenforgalmi ágazatban –, illetve zöld innovációk fejlesztése során, különösen a szolgáltatási ágazaton belül; megjegyzi, hogy a megújuló energia a női vállalkozók számára új munkalehetőségeket teremthet olyan területeken, ahol különösen magas a munkanélküli nők aránya;

32.

sürgeti a tagállamokat, hogy az új zöld munkahelyekre való áttérés elősegítése érdekében biztosítsák a nők számára a megfelelő munkakörülményeket, az elfogadható színvonalú egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és lakhatáshoz való hozzáférésüket, valamint határozott részvételüket a szociális párbeszédben;

33.

megjegyzi, hogy a fenntartható gazdaság „mindenkinek zöld”, azaz tisztességes munkalehetőséget és fenntartható közösségeket teremt, valamint lehetővé teszi a javak méltányosabb elosztását;

34.

megállapítja, hogy a zöld gazdaságban nem csak a zöld munkahelyek fontosak, hanem az összes, enyhe környezeti hatással járó munkahely is; megjegyzi, hogy ilyen munkahelyeket a magánszektorban lehet találni, de a szociális ágazatban – például az oktatásban és a gondozói szolgáltatásokban – is találkozhatunk velük;

35.

felszólítja a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése érdekében biztosítsák a nők egyenlő képviseletét a politikai döntéshozatali szervekben, valamint a kormány által kinevezett, a környezetvédelmi, energetikai és zöld munkahelyekkel kapcsolatos politikák meghatározásával, tervezésével és végrehajtásával foglalkozó testületekben és intézményeknél; felszólítja a tagállamokat, hogy a zöld munkahelyek szektorában több nőt nevezzenek ki vezető beosztásba és a vállalatok igazgatótanácsába; hangsúlyozza, hogy amennyiben ez a cél önkéntes módon nem érhető el, a nemek közötti egyenlőség és a demokrácia erősítése érdekében célzott intézkedéseket – például kvóták megállapítását vagy más módszereket – kell bevezetni;

36.

rámutat, hogy a gazdaság ökológiai átalakítása és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás óriási keresletet hoz létre szakképzett munkavállalók iránt; utal arra, hogy a női munkavállalók erősen alulreprezentáltak a megújuló energiaforrások ágazatában, és különösen a tudományos és technológiaintenzív munkakörökben; kiemeli, hogy különösen fontos, hogy a tagállamok cselekvési terveket határozzanak meg annak előmozdítására, hogy több nő válasszon képzést és karriert magának a műszaki tudományok, a természettudományok, az információs technológia és más csúcstechnológiai területen, minthogy számos zöld munkahely fog a jövőben e területeken koncentrálódni;

37.

felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak és fejlesszenek ki olyan módszereket, amelyekkel a nőket arra ösztönzik, hogy a környezetvédelem, a közlekedési ágazat és az energiaszektor területén válasszanak képzést és foglalkozást maguknak, és ily módon határozottan lépjenek fel azzal a sztereotip szemlélettel szemben, amely a természettudományos és alkalmazott tudományos pályákon a férfiaknak kedvez;

38.

hangsúlyozza, hogy támogatni és ösztönözni kell a nők hozzáférését a kisvállalkozásoknak nyújtott mikrohitelekhez;

39.

felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak és fejlesszenek ki olyan módszereket, amelyekkel a férfiakat arra ösztönzik, hogy a csekély környezeti hatást kifejtő szociális ágazatban válasszanak képzést és foglalkozást maguknak;

40.

felhívja a tagállamokat, hogy az európai uniós programok – így például az ERFA és az ESZA – segítségével dolgozzanak ki a nők számára olyan szakképzéseket, amelyek a magán- és az állami szektorban egyaránt elősegítik hozzáférésüket az új zöld munkahelyekhez és a csekély környezeti hatást kifejtő feltörekvő technológiákhoz; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a női munkavállalók nagyobb bevonását – pl. a megújuló ágazatban és a tudomány-technológiaintenzív álláshelyeken – az ökológiai átalakítással kapcsolatos képzési projektekbe és programokba, valamint az oktatás és képzés segítségével arra összpontosítsanak, hogy a nők megszerezzék az ahhoz szükséges kompetenciákat és képzettséget, hogy azonos alapról versenyezhessenek a férfiakkal a foglalkoztatás és az egyéni előmenetel terén; megállapítja, hogy a férfiak könnyebben férnek hozzá a mezőgazdasági termelési eszközökhöz és a vállalkozói tevékenységek terén élenjáró technológiákhoz, amelyek elengedhetetlenek a zöld gazdaságban a magas képzettséget igénylő munkahelyek megszerzéséhez;

41.

megállapítja, hogy ahhoz, hogy a nők a férfiakkal egyenlő feltételek mellett tudjanak részt venni a zöld gazdaságban, több gyermek- és idősgondozási létesítményekre van szükség annak érdekében, hogy a nők és a férfiak is össze tudják egyeztetni a családi és a szakmai életet, valamint garantálni kell a nők nemi és reprodukciós jogait; rámutat, hogy a szakpolitikáknak és rendeleteknek törekedniük kell arra, hogy támogatást nyújtsanak a szociális biztonsághoz, a családtervezéshez és a gyermekgondozáshoz, minthogy a nők csak olyan társadalomban lesznek képesek szakértelmüket kamatoztatni és egyenlően hozzájárulni a zöld gazdaságok sikerre viteléhez, amely biztosítja az említett követelmények teljesülését;

42.

rámutat, hogy a gazdaság zöldítését ma már a gazdasági fejlődés ösztönzése egyik eszközének tekintik, különösen a gazdasági válsággal és az Európa 2020 stratégiával összefüggésben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassa a gazdaság „kizöldítésére” irányuló erőfeszítéseket olyan beruházások és programok ösztönzése révén, amelyek elősegítik a zöld innovációt és a zöld munkahelyeket, illetve azokra irányulnak, akiknek a legnagyobb szükségük van azokra; fenntartja, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség alapvetően fontos az egyenlőtlenségek súlyosbításának elkerülése érdekében;

43.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyűjtsenek és elemezzenek nemek szerint lebontott adatokat a pénzügyi források elosztására vonatkozóan, a nemek szerint elkülönülő ágazatokhoz és a zöld innovációhoz viszonyítva, valamint dolgozzanak ki mutatókat a zöld gazdaságnak a területi és társadalmi kohézióra gyakorolt potenciális, részekre bontott hatásai mérésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy stratégiai irányítást és eszköztárat, amely révén hatékonyan lehet reagálni a foglalkoztatás szintjén és a munkaerőpiac struktúrájában felmerülő változásokra;

44.

azt várja, hogy a szélesebb körű és a fenntarthatóbb gazdasági mutatókra való áttérés a fejlesztési politikában is ahhoz vezet, hogy a fejlődő országokkal kapcsolatban a társadalmi és környezetvédelmi célokra nagyobb hangsúly kerül, továbbá hogy egyedi politikákkal és rendeletekkel biztosítani fogják a nők nemzeti erőforrások feletti tulajdonjogát és ellenőrzését; hangsúlyozza, hogy szükség van a nőknek az energetika, a vízügy, az üzleti vállalkozások és a mezőgazdasági termelés irányításához és működéséhez szükséges szolgáltatásokhoz és új technológiákhoz való hozzáférése elősegítésére; hangsúlyozza, hogy szükség van a nők fokozottabb bevonására az üzleti és szervezeti szféra vezetői szintjén;

45.

felhívja a Bizottságot, hogy teljes körűen ismerje el és kezelje a környezet állapotromlásának az egyenlőtlenségekre – különösen a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségre – gyakorolt többszörös hatását, és az éghajlatváltozás és a környezetvédelmi fenntarthatóság területén az új szakpolitikai javaslatok kidolgozása során biztosítsa a nők egyenlő jogainak előmozdítását;

46.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki mutatókat az egyes projektek és programok nemekre vonatkozó következményeinek megállapítására, valamint a zöld gazdaság megvalósítása érdekében támogassák a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényesülését a környezetvédelmi stratégiákban;

47.

felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet arra, hogy a világ sok helyén a lányok és a nők számára nagy jelentősége van a tiszta vízhez való hozzáférésnek, mivel gyakran az ő feladatuk, hogy vízért menjenek, és azt hazaszállítsák; hangsúlyozza, hogy szintén fontos a női őslakosságnak a helyi ökoszisztémára vonatkozó tudásának a megőrzése;

48.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozott figyelmet fordítson arra, hogy számos fejlődő országban a társadalmi beidegződések és a patriarchális minták továbbra is számottevően korlátozzák a nők pályafutását a zöld gazdaságban, továbbá hogy a nők nem jutnak hozzá a kérdéses ágazatba való bejutáshoz szükséges ismeretekhez, képzéshez és technológiákhoz;

49.

felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet arra, hogy emberek milliárdjai függnek teljes mértékben a biomasszától mint energiaforrástól; valamint hogy a gyerekek és a nők a biomassza begyűjtése, feldolgozása és használata miatt egészségügyi problémákkal küzdenek; ezért hangsúlyozza, hogy a megújuló és a hatékonyabb energiaforrások érdekében beruházásokra van szükség;

50.

kéri, hogy készítsenek elmélyült hatástanulmányokat az EU és harmadik országok között kötött két- és többoldalú szerződésekről az éghajlatváltozás, a nemi egyenjogúság és a fenntartható fejlődés tekintetében, és kéri a Bizottságot, hogy a kereskedelmi támogatással és a fejlesztési támogatások egyéb formáival kapcsolatos kezdeményezések keretében nyújtson támogatást kifejezetten az éghajlatváltozások kezelésére;

51.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy modern technológia- és ismeretátadási programot, amely hozzásegítheti a fejlődő országokat és a régiókat ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a környezeti változásokhoz;

52.

hangsúlyozza, hogy az éghajlati változások megfékezésével kapcsolatos stratégiák kidolgozásakor figyelembe kell venni az erőforrásokhoz – például a mikrohitelekhez, a kölcsönökhöz, az információhoz és a technikához – való hozzáférés vonatkozásában a nemek közötti egyenlőtlenséget;

53.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.