Menekültek és hontalan személyek – a minősítés közös normái

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

2011/95/EU irányelv – a menekültek és hontalan személyek minősítésére és nemzetközi védelemére vonatkozó közös szabályok

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

Céljai a következők:

• megállapítani a nemzetközi védelemre valóban rászoruló nem uniós polgárok vagy hontalan személyek EU-ban történő azonosításának közös normáit, vagy menekültként, vagy kiegészítő védelemben* részesülő személyként;
• biztosítani, hogy ezek a személyek igénybe vehessék az ellátások és jogok minimális szintjét valamennyi uniós országban.

Ily módon igyekszik korlátozni az érintett személyek jogszabályok közötti eltérésekből következő mozgását az uniós országok között.

Az irányelv felülvizsgálja és felváltja a 2004/83/EK irányelvet annak érdekében, hogy biztosítsa a koherenciát az Európai Unió Bírósága (EUB) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával* .

FŐBB PONTOK

Cél és fogalommeghatározások

• Közös normákat állapít meg annak meghatározására, hogy ki minősül menekültnek vagy kiegészítő védelemre jogosult személynek, valamint a nemzetközi védelem tartalmának meghatározására. Mindazonáltal az uniós országok továbbra is szabadon vezethetnek be vagy tarthatnak fenn kedvezőbb szabályokat a védelemre rászoruló személyekre vonatkozóan.
• „A menekültek” és „kiegészítő védelemre jogosult személyek” meghatározása, csakúgy, mint „családtagjaiké” – kiterjed a nemzetközi védelemben részesülő személyért felelős édesanyára, édesapára vagy más felnőttre, ha az illető 18 éven aluli (kiskorú) és nőtlen/hajadon.

A kérelmek elbírálása

• Az uniós országoknak kölcsönös kötelezettségük aktívan együttműködni a kérelmezővel egy kérelem vonatkozó elemeinek megállapítása során.
• Egy nem kimerítő lista áll rendelkezésre azon szempontokra, beleértve a tényeket, nyilatkozatokat és körülményeket (például, ha az illető személy üldözésnek volt kitéve), amelyeket az értékelés során figyelembe kell venni egyéni, objektív és elfogulatlan alapon.
• Miután minden erőfeszítést megtett kérelme benyújtására és alátámasztására, és általánosságban megállapítható a kérelmező szavahihetőség, a menedékkérő számára még akkor is biztosítani kell a kétséghez való jogosultságot, ha a kérelmet nem támasztják alá dokumentumok vagy egyéb bizonyítékok.
• Amennyiben a kérelmező belföldi védelemben részesülhet üldöztetéssel vagy a súlyos bántalmazással szemben származási országa bármely olyan területén, ahová biztonságosan és jogszerűen eljuthat és ahol ésszerűen elvárható, hogy ott letelepedjen, a kérelmezőről megállapíthatják, hogy nem szorul nemzetközi védelemre.
• Az irányelv tisztázza, hogy:
  • védelmet üldöztetéssel vagy a súlyos bántalmazással szemben csak az állam vagy az államot vagy az államterület egy jelentős részét ellenőrzésük alatt tartó felek vagy szervezetek – ideértve a nemzetközi szervezeteket – biztosíthatnak;
  • e feleknek hajlandónak és képesnek kell lenniük hatékony és nem átmeneti védelem nyújtására;
  • a kérelmező számára biztosítani kell az említett védelemhez való hozzájutást.
• Az uniós országok biztosítják, hogy olyan releváns forrásokból szerezzenek pontos és naprakész információkat, mint például az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosa és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal.

Menekültként való elismerés

• Az irányelv tisztázza, hogy a genfi egyezmény szerint mely cselekmény minősül „üldözésnek” figyelemmel a menekültek státuszára és annak különböző lehetséges módjaira.
• Kell, hogy legyen oka az üldözésnek, és a szöveg meghatározza azon szempontokat – faj, vallás, állampolgárság, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás vagy politikai nézetek –, amelyeket figyelembe kell venni az üldözés okainak értékelésekor.
• A fenti okok bármelyike miatti üldözéssel szembeni védelem hiánya indokolhatja a menekültként való elismerést.

Kiegészítő védelemre való jogosultság

Az a „súlyos sérelem”, amelynek elszenvedése veszélyének lenne kitéve valamely érintett nem EU-tagállam állampolgára a származási országába való visszatérése esetén, vagy hontalan személy esetében a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országba való visszatérése, a következőket foglalja magában:

• halálbüntetés vagy kivégzés;
• kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés;
• nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktushelyzetekben felmerülő megkülönböztetés nélküli erőszak következtében polgári személy életének vagy testi épségének súlyos és egyedi fenyegetettsége.

A menekülti jogállás vagy kiegészítő védelem elvesztése vagy a belőle történő kizárás

Az irányelv felsorolja:

• azon körülményeket, amelyek között a menekülti jogállás vagy kiegészítő védelem megszűnik (például, ha a kérelmező új állampolgárságot szerez) vagy abból az érintettet kizárják (például, ha a kérelmező háborús bűncselekményt vagy az emberiség elleni bűncselekményt követett el);
• azon okokat, amelyek alapján e jogok visszavonhatók, megszüntethetők vagy megújításuk megtagadható – beleértve annak esetét, amikor észszerű okok állnak fenn arra, hogy a kérelmezőt a befogadó uniós ország társadalmára vagy biztonságára nézve veszélyesnek tekintsék.

A nemzetközi védelem tartalma

A kiegészítő védelemben részesülő személy státuszának tartalma közelebb kerül a menekültéhez, ami nagymértékben megszünteti annak lehetőségét, hogy az uniós országok bizonyos jogokhoz való hozzáférést kizárólag a menekültekre korlátozzanak.
A befogadó uniós ország által nyújtandó nemzetközi védelem a következő jogokat foglalja magában:

• Visszaküldés* elleni védelem.
• A menekültek és a kiegészítő védelemben részesülő személyek tájékoztatáshoz való joga a jogállásukkal kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről, olyan nyelven, amelyet az érintett személyek megértenek, vagy ésszerűen feltételezhető, hogy megértenek.
• A család egységének fenntartása.
• Kényszerítő nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok hiányában:
  • tartózkodási engedély kibocsátása – amely legalább három évig, illetve kiegészítő védelem esetén legalább egy évig (megújítás esetén két évig) érvényes; és
  • úti okmányok kiállítása a nemzeti területükön kívüli utazás lehetővé tétele érdekében – a kiegészítő védelemben részesülő személyek esetén, kizárólag akkor, ha nem kaphatnak nemzeti útlevelet.
• Munkavállaláshoz való hozzáférés és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó képzési lehetőségek, a foglakoztatás tekintetében azonos feltételek mellett.
• Oktatáshoz való hozzáférés – a kiskorúak számára a saját állampolgárokra vonatkozókkal azonos feltételek, míg a felnőttek számára területükön jogszerűen tartózkodó nem uniós polgárokra vonatkozókkal azonos feltételek mellett.
• A külföldi diplomák és szakmai képesítések elismertetésére alkalmazott eljárásokhoz történő azonos hozzáférés.
• Szociális védelem a saját állampolgárok számára meghatározottakkal azonos feltételek mellett (ez a kiegészítő védelem esetén korlátozható az alapellátásokra).
• A kísérő nélküli kiskorúak képviselete törvényes gondnok, illetve szükség esetén a kiskorúak gondozásáért és jólétéért felelős szerv által, vagy bármely más, a nemzeti jogrendszer szerinti megfelelő képviselet.
• A lakhatás elősegítése a területükön jogszerűen tartózkodó más nem uniós állampolgárokra vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett.
• Mozgásszabadság a nemzeti területen belül a területükön jogszerűen tartózkodó más nem uniós állampolgárokra vonatkozó feltételekkel és korlátozásokkal.
• Az integrációt elősegítő intézkedésekhez való hozzáférés.
• Szükség esetén segítségnyújtás a hazatelepüléshez.

Az irányelv hatálya alá nem tartozó országok

Írország és az Egyesült Királyság (1) az irányelv hatálya alóli kívülmaradást választotta, amint azt a Lisszaboni Szerződés 21. jegyzőkönyve megengedte számukra. Következésképp ezen országokra továbbra is a 2004/83/EK irányelvet kell alkalmazni.
Dánia tekintetében sem a jelen, sem a korábbi irányelv nem kötelező a Lisszaboni Szerződés 22. jegyzőkönyve szerinti pozíciója alapján.

MIKORTÓL HATÁLYOS EZ AZ IRÁNYELV?

A 2011/95/EU irányelv felülvizsgálja a 2004/83/EK irányelvet, és annak helyébe lép. A 2011/95/EU irányelv azon cikkeinek többsége, amelyek a 2004/83/EK irányelv által nem tárgyalt szempontokra vonatkoznak, 2013. december 22. óta hatályos. A 2011/95/EU irányelvben foglalt új szabályoknak az uniós országokban 2013. december 21-ig kellett törvénnyé válniuk.

HÁTTÉR

Az „elismerési irányelvként” ismert irányelv egyike a közös európai menekültügyi rendszer (CEAS) fő eszközeinek a menekültügyi eljárásokról szóló irányelvvel, a befogadási feltételekről szóló irányelvvel, a dublini rendelettel és az Eurodac-rendelettel együtt. Emellett fontos a pénzügyi szolidaritás erősítése a Menekültügyi és Migrációs Alapot létrehozó rendelettel. 2016-ban az Európai Bizottság egy közleményt fogadott el, amely elindította a CEAS reformfolyamatát.

KULCSFOGALMAK

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 2011/95/EU irányelve (2011. december 13.) a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról (HL L337., 2011.12.20., 9–26. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – A közös európai menekültügyi rendszer reformja és az Európába jutás legális lehetőségeinek javítása felé (COM(2016) 197 final, 2016.4.6.)

Az Európai Parlament és a Tanács 516/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról, a 2008/381/EK tanácsi határozat módosításáról, valamint az 573/2007/EK és az 575/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatok és a 2007/435/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 168–194. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (HL L 180., 2013.6.29., 60–95. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/33/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 96–116. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendelete (2013. június 26.) egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 31–59. o.)

A 604/2013/EU rendelet későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

Az Európai Parlament és a Tanács 603/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 604/2013/EU rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítását szolgáló Eurodac létrehozásáról, továbbá a tagállamok bűnüldöző hatóságai és az Europol által az Eurodac-adatokkal való, bűnüldözési célú összehasonlítások kérelmezéséről, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző ügynökség létrehozásáról szóló 1077/2011/EU rendelet módosításáról (HL L 180., 2013.6.29., 1–30. o.)

utolsó frissítés 29.01.2018

---

(1) Az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból, ezért 2020. február 1-jétől harmadik országnak (nem uniós országnak) minősül.