29.10.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/87

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv a héa jövőjéről – Úton egy egyszerűbb, szilárdabb és hatékonyabb héarendszer felé

COM(2010) 695 végleges

2011/C 318/14

Előadó: Reine-Claude MADER

2010. december 1-jén az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

„Zöld könyv a héa jövőjéről – Úton egy egyszerűbb, szilárdabb és hatékony héarendszer felé”

COM(2010) 695 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2011. június 24-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a 2011. július 14-i ülésnapon) 161 szavazattal 0 ellenében, 10 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB fenntartások nélkül elfogadja az Európai Bizottságnak a héarendszer teljes körű felülvizsgálatának lehetőségéről folytatott gondolkodásra irányuló kezdeményezését, mivel ez az adórendszer – melyet az 1967-ben történt létrehozásakor „ideiglenesként” határoztak meg – számos bírálatra ad alapot. A zöld könyv csak a kezdetét jelenti egy várhatóan hosszú, nehéz és összetett folyamatnak; sikere pedig annak a bizonyítéka lesz, hogy a tagállamoknak valóban szándékukban áll „egy egyszerűbb, szilárdabb és hatékonyabb” rendszert meghatározni.

1.2   A jelenlegi rendszer számos módosításon esett át az idők folyamán: a nagyobb hatékonyságra és a rendszernek az egységes piac alapelveivel való összeegyeztetésére az Európai Bizottság tett javaslatokat. A tagállamok több intézkedést fogadtak el a szervezéssel, a hatóságok közötti együttműködéssel és az automatizálással kapcsolatban. Más intézkedések főként adminisztratív és szervezési jellegűek voltak. A Tanács azonban mind a mai napig ellenáll a rendszer teljes reformjára vonatkozó javaslatoknak.

1.3   Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon nyilatkozatával, miszerint egy átfogó héarendszer csökkentené a felhasználók operatív költségeit, a hatóságok adminisztratív terheit és az államháztartást terhelő csalási kísérleteket. Emellett figyelembe kell venni a vállalkozók szükségleteit is, mert végső soron ők azok, akiknek az adóbeszedést adminisztrálniuk kell, és nekik, illetve a fogyasztóknak kell viselniük a pénzügyi rendszer hatékonysága hiányának a terhét. Mint az EGSZB már korábban megállapította, figyelmet kellene fordítani a pénzügyi szolgáltatások héarendszerére is (1), és ha egy új, pénzforgalmon vagy hasonló tényezőkön alapuló adót vezetnének be a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozóan, akkor az Európai Bizottságnak mindenképpen fel kellene mérnie a szóban forgó adó héarendszeren belüli kidolgozásának előnyeit (2).

1.4   Különösen kényes problémát jelent a határokon átnyúló tranzakciók kezelése. Racionális szempontból az adót a származási hely szerinti tagállamban kellene beszedni a belföldi kereskedelemben alkalmazott feltételek szerint. A tagállamok közti szabályozási nehézségek következtében a Tanács a legegyszerűbb megoldást választotta: az adót a rendeltetési hely szerinti tagállamban kell beszedni, amely alól azonban vannak kivételek, elsősorban a szolgáltatások esetében. Az Európai Bizottság most alternatív megoldásokra tesz javaslatot, de mint tudjuk, nehéz tökéletes megoldást találni.

1.4.1   Az EGSZB véleménye szerint minden esetben el kell kerülni a radikális változtatásokat, és a kis lépések politikáját kell folytatni. A jelenlegi rendszer működési elveinek megőrzése mellett valószínűleg a rendeltetési hely szerinti tagállamban történő általános adóztatáson alapuló megoldás lenne a legjobb. Ugyanakkor általánossá kell tenni a fordított adókivetési mechanizmus elfogadását, előbb szabadon választható, majd később általános és kötelező módon. Az adminisztratív egyszerűsítés érdekében ennek során egyablakos rendszert kell bevezetni a vállalkozások számára.

1.5   A zöld könyv célként határozza meg az összes érdekelt fél észrevételeinek és javaslatainak összegyűjtését, melyek segítségével az Európai Bizottság elkészítheti végleges javaslatait. Ennek érdekében a dokumentum 33 kérdést sorol fel, amelyekre az EGSZB válaszol, ám erről lehetetlen rövid összefoglalót készíteni. A részletes ismertetés e dokumentum 5. szakaszában olvasható.

2.   Bevezető

2.1   A héarendszer jobbá tétele sok éve az Európai Bizottság adópolitikai prioritásai között szerepel. Ez az adó, melyet minden tagállam számára közös adórendszerként 1967-ben fogadott el az EU, a tagállamok bevételeinek egy jelentős részét (több mint 20 %-át) teszi ki. Ezen felül a beszedett héa egy része hozzájárul az EU költségvetéséhez; többek között ezért is nyilvánvaló, hogy az Európai Bizottságnak közvetlen érdeke fűződik ahhoz, hogy az adó lehető leghatékonyabb alkalmazásának biztosításával védje a saját érdekeit.

2.2   A héarendszer mindamellett, hogy fontos a tagállamok bevételei szempontjából, távolról sem kielégítő, és számos bírálatra ad okot mind a tagállamok, mind a többi érintett, nevezetesen a vállalkozások és a fogyasztók részéről. Az Európai Bizottság régóta igyekszik ezt figyelembe venni és olyan javaslatokat benyújtani, amelyek a nagyobb hatékonyságra és a rendszernek az egységes piac szabályaival és alapelveivel való összeegyeztetésére irányulnak; ám ezek az erőfeszítések gyakran a tagállamok többé-kevésbé nyílt ellenállásába ütköztek.

2.3   Nyíltan és kendőzetlenül ki kell mondani, hogy az adózás területén az európai kohézió terve a tagállamok azon igyekvésének, mi több, azon szükségletének a korlátaiba ütközik, hogy saját finanszírozási eszközeiket megvédjék; amikor a tagállamok úgy vélik, hogy egyes szabályok sérthetik az érdekeiket, vagy tovább növelhetik a költségeiket, illetve nehezíthetik adminisztratív eljárásaikat, többé-kevésbé nyíltan és gyakran nem túl átlátható módon egyet nem értésüknek adnak hangot.

2.4   Mindez természetesen hátráltatja a közös európai politikát, viszont magyarázatot ad arra, hogy az évek során miért fulladtak kudarcba az Európai Bizottság dicséretre méltó erőfeszítései. Ennek ellenére jelentős sikereknek lehettünk tanúi az eljárások racionalizálása és számítógépesítése, a hatóságok és az adófizetők költségeinek csökkentése, valamint a közigazgatási és az igazságügyi együttműködés területén.

2.5   E problémák és nehézségek ismeretében az Európai Bizottság most visszatér a rendszer átfogó reformjának – folyamatosan szem előtt tartott – célkitűzéshez, hogy azt valamennyi érintett fél kéréseinek figyelembevétele mellett összehangolja az egységes piac alapelveivel. A szabályok tiszteletben tartása mellett a zöld könyv egy sor kérdést tesz fel a héarendszer különböző aspektusaira vonatkozóan; az ezekre kapott válaszok képezik majd az alapját az „egyszerűbb, szilárdabb és hatékonyabb” új rendszerre vonatkozó javaslatoknak. Ennek megfelelően az EGSZB e véleményével biztosítja az általa képviselt társadalmi és gazdasági szereplők részvételét.

3.   Általános megjegyzések

3.1   Az Európai Bizottság helyesen jegyzi meg, hogy a válság kihatott az államháztartásokra is, különösen azáltal, hogy a közvetlen adók viszonylagos jelentősége a közvetett adókhoz képest megingott: az összbevételek héa aránya, ami eddig 22 % körüli volt, növekvő tendenciát mutat. Ez annak a politikának az eredménye, amelynek általános célja, hogy a munka és a vállalkozások megadóztatásának csökkentésével javítsa a versenyképességet. Az EGSZB megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy jó jelnek tekinthető, ez nem idézheti elő a héakulcsok növelését a keretirányelvben, ami többek között elviselhetetlen terhet róna a munkavállalókra és a fogyasztókra.

3.2   A mechanizmus javítása „olyan átfogó héarendszert tesz szükségessé”, amelynek az Európai Bizottság véleménye szerint csökkentenie kell a felhasználók operatív költségeit, a hatóságok adminisztratív terheit és a csalási kísérleteket. Ez utóbbi ponttal kapcsolatban az EGSZB osztja az Európai Bizottság aggályait; hiszen az EGSZB véleményeiben számos alkalommal felhívta a figyelmet arra, hogy a héa a leggyakrabban kikerült adó az EU-ban, és hogy az adókikerülés a szervezett bűnözés és a terrorizmus jelentős finanszírozási forrása. Az adókikerülés, a bűnözés, valamint az ehhez kapcsolódó pénzmosás egymással összefüggő jelenségei világviszonylatban nagy veszélyt jelentenek a társadalomra. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az új szabályokat mindig meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy azok elég védelmet biztosítanak-e a csalási kísérletekkel szemben.

3.3   A zöld könyv a vállalkozásokkal kapcsolatos aspektusokat sem hagyja figyelmen kívül: a héaelszámolás és -igazgatás (az EGSZB ehhez hozzáteszi a jogi eljárásokat is) a vállalkozások igazgatási költségeinek olyan nagy részét teszi ki, hogy a kkv-k nagy része tartózkodik attól, hogy nemzetközi kereskedelembe kezdjen. Az EGSZB ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy szükség van a héaelszámolás rugalmasabbá, egyszerűbbé és olcsóbbá tételére, hiszen a következményeket a végfelhasználók, a fogyasztók fizetik meg. Egy másik fontos téma az egykulcsos rendszer bevezetésének lehetősége, amit „a tiszta fogyasztási adó ideáljának” tekintenek.

3.4   Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy ezt a célt szinte lehetetlen elérni, és határozottan támogatja a Bizottságnak a túlságosan sok mentesség, kivétel és a kedvezményes vagy preferenciális kulcsok alkalmazásának csökkentésére vagy megszüntetésére irányuló kísérleteit: ezek a könnyítések 45 %-kal csökkentik a bevételeket azokhoz képest, amelyek a standard adókulcs alkalmazásával elméletileg befolyhatnának. Ésszerű egyensúlyt kellene találni a költségvetési szükségletek, illetve a könnyítések alapjául szolgáló szociális és gazdasági okok között, különösen a helyi és a nagy munkaerő-igényű szolgáltatások terén.

3.5.   Amint azt az EGSZB „A pénzügyi szektor megadóztatása” című véleményében (ECO/284 – CESE 991/2011) aláhúzta, felül kell vizsgálni a pénzügyi szektornak a héa keretében történő kezelését.

4.   A határokon átnyúló tranzakciók héaszempontú kezelése az egységes piacon

4.1   1967-ben történt bevezetésekor a rendeltetési hely szerinti országban történő adózáson alapuló, tagállamok közötti héarendszer „ideiglenes” minősítést kapott; a végleges rendszer a származási hely szerinti országban történő adózást irányozza elő. 44 év elteltével még mindig az „ideiglenes” rendszer van érvényben. Racionális szempontból az adót a származási hely szerinti tagállamban kellene beszedni a belföldi kereskedelemben alkalmazott feltételek szerint, kivéve a rendeltetési hely szerinti tagállamot megillető rész különbség alapján történő rendezését. A kezdeti és részben jelenleg is fennálló problémák következtében a Tanács a legegyszerűbb megoldás, a rendeltetési hely szerinti tagállamban történő beszedés mellett döntött: ez a megközelítés most is érvényben van, igaz, jelentős kivételekkel, különösen a határokon átnyúló telematikai szolgáltatások esetében.

4.2   Az Európai Bizottság korábban kétszer tett kísérletet arra, hogy a származási hely szerinti országban történő beszedés elvén alapuló héarendszer egységesítésével kapcsolatban elnyerje a Tanács belegyezését, ám a végrehajtással kapcsolatos jelentős nehézségek miatt ezek a kísérletek kudarcot vallottak. Az Európai Bizottság 2007-ben egy olyan származási hely szerinti 15 %-os adórendszer lehetőségét vizsgálta meg, amelyben a rendeltetési hely szerinti tagállam az esettől függően vagy beszedi, vagy visszafizeti a saját adókulcsához képest mutatkozó különbözetet vagy többletet. A Tanács nem tett lépéseket a javaslat megvalósítására.

4.3   Az EGSZB elismeri, hogy a probléma összetett, és hogy a különböző adómértékeket, valamint az Európai Bizottság harmonizációs erőfeszítései ellenére továbbra is fennálló igazgatási eljárásbeli különbségeket tekintetbe véve nehéz tökéletes megoldást találni. A szolgáltatásnyújtás megadóztatása, (3) az adózási rendszerek javítása, (4) a közigazgatási együttműködés és az egyablakos ügyintézés, (5) illetve a felelősségteljes kormányzás és a csalás elleni küzdelem (6) terén elért vagy folyamatban lévő előrelépéseket azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni.

4.4   A zöld könyv jó irányba mutat azzal, hogy a javításokra vonatkozó javaslatok érdekében megpróbál hasznos információkat szerezni. A múltbéli tapasztalatokra és a jelenlegi helyzetre tekintettel az EGSZB azt szeretné, hogy a radikális megoldások helyett inkább a kis lépések politikáját kövessük. Ezért úgy véli, hogy a Bizottság dokumentumának 4.2. pontjában megjelölt megoldás, azaz a rendeltetési hely szerinti tagállamban történő adóztatás általánossá tétele és a jelenlegi rendszer alapelveinek megőrzése (4.2.1. pont), valamint a fordított adókivetési mechanizmus (4.2.2. pont) fokozatos, kezdetben szabadon választható, majd idővel kötelező elfogadása a legjobb döntés. Ugyanakkor egyablakos kapcsolattartó pontok létrehozásával gondoskodni kell arról, hogy a vállalatok minél kisebb bürokráciával ki tudják egyenlíteni határokon átnyúló adótartozásaikat.

5.   A feltett kérdésekre adott válaszok

5.1   Az EU-n belüli kereskedelemre vonatkozó héaszabályok (1. kérdés): a jelenlegi rendszer nem tökéletes, számos hátránya van, melyek legfőképpen a tagállamoknak biztosított számtalan könnyítésnek, kivételnek, mentességnek stb. tudhatók be. Ezzel együtt a rendszer túl régóta működik ahhoz, hogy józan ésszel radikálisan megváltoztathatnánk; a gyökeres átalakítás katasztrofális lenne. Jobban tesszük, ha a jó kormányzás alapelveinek alkalmazására összpontosítunk, melyekről az Európai Bizottság számtalanszor említést tett, és amelyeket az EGSZB a véleményeiben támogatott. Ezeket a zöld könyvhöz csatolt dokumentum foglalja össze. (7) Az előnyök teljes körű kiaknázásának legfőbb akadályait nem az alapelvekben kell keresni, hanem inkább azok elégtelen alkalmazásában és a tagállamok hatóságainak a változásokkal szembeni ellenállásában.

5.2   A héa és az állami hatóságok (3. kérdés): a magánszolgáltatókkal versengő tevékenységeket (pl. közlekedés, egészségügyi ellátás) folytató állami szervezeteknek nyújtott mentességeket elvben a közszolgálatra tipikusan jellemző szociális célok igazolják. Azonban el kell ismerni, hogy a magánszolgáltató gyakran az állami szolgáltató elégtelenségét vagy hiányosságait kiegészítő funkcióval bír. Kétségtelen, hogy ezek a mentességek a verseny torzulásához vezetnek, amit új együttműködési formákkal igyekeznek mérsékelni. Mindenesetre a fogyasztó választhat, hogy kevesebbet fizet, és a közszolgáltatást veszi igénybe, vagy többet fizet a magánszolgáltatásért. Azon esetek kivételével, amikor a kétféle szolgáltatás közül az egyik nem hozzáférhető (pl. a közlekedési eszközök esetében), a kettő közötti választás a minőség értékelése alapján történik.

5.2.1   Az EGSZB véleménye szerint a fogyasztók számára igazságos és kedvező megoldást az jelentené, ha fenntartanák a közszolgáltatásoknak nyújtott mentességeket, illetve ezeket kiterjesztenék a közszolgáltatás hiányában nélkülözhetetlen szolgáltatást nyújtó magánszolgáltatásokra. Nem titkoljuk, hogy ennek az alapelvnek az alkalmazása nehéz; ám elfogadhatatlan, hogy a hátrányosabb helyzetű településeken élő fogyasztók kénytelenek legyenek többet fizetni azokért a szolgáltatásokért, amelyeket választási lehetőség nélkül kínálnak a részükre. A magánpiaccal való versenytorzulások elkerülése érdekében a kivételeknek minden esetben a közfeladatokra kellene korlátozódniuk. (8)

5.3   Héamentességek (6. kérdés): ma már nincs ok azon mentességek fenntartására, amelyeket a tagállamok1978. január 1. előtt kaptak, így azokat el kellene törölni. Mivel ezek olyan kiváltságok, amelyeket a tagállamok az EU alapításának idején vagy nem sokkal azután alkudtak ki, ma már az egységes piac alapelveitől való megengedhetetlen eltéréseknek minősülnek. Ugyanez érvényes az új tagállamokra is, amelyeknél a mentességeket progresszív módon, az életszínvonal javulásával párhuzamosan lehetne elhagyni, ennek megítéléséhez azonban átlátható paramétereket kell rögzíteni.

5.3.1   Ennél nehezebb és árnyaltabb az egyes általános érdekű tevékenységek vagy az egyéb tevékenységek mentességének kérdése. Minden ilyen mentesség az egyes tagállamok politikai iránymutatásaitól és gazdaságpolitikájától függ; és noha továbbra is az egységes piac alapelveitől való eltéréseknek minősülnek, felhasználhatók a nemzeti növekedési vagy foglalkoztatási politikák támogatására. Mindenesetre a jó kormányzás jövőbeli politikájának az ilyen jellegű mentességeket csak rendkívüli és ideiglenes intézkedésként szabadna lehetővé tennie. Amint a pénzügyi szolgáltatások héarendszeréről szóló véleményében (9) korábban már említette, az EGSZB üdvözölne egy mélyrehatóbb jogalkotási megközelítést a még mindig meglévő értelmezési nehézségek és megoldatlan problémák felszámolása érdekében. Ezenkívül a pénzügyi tranzakciók adójának esetleges bevezetését illetően (10) az Európai Bizottságnak fel kellene mérnie a szóban forgó adó héarendszeren belüli kidolgozásának előnyeit, hogy a szektor számára egy igazgatásilag könnyebb megközelítést biztosítsanak, és enyhítsék a vissza nem igényelhető héa által okozott veszteséget.

5.3.2   Külön esetnek minősülnek az egyes országokban a kkv-knak nyújtott mentességek, melyeket el kellene törölni. Jól tudjuk, hogy a héa kikerülése minden országban jelentős mértékű; ha egy szomszédos országban lehetőség van a „törvényes adókikerülésre”, az csak fokozza a szolgáltatások határokon átnyúló igénybevételét és ezen országok termékeinek a vásárlását. Ez kétféle következménnyel jár a mentességet nem élvező országokra nézve: gyengíti a törvénytelen adókikerülés elleni küzdelmet, valamint a szabályokat betartó kkv-k kárára torzítja a versenyt.

5.4   Az utasszállítás megadóztatása (7. kérdés): a 3. kérdéssel kapcsolatban (a fenti 5.2. pontban) kifejtett észrevételek már magukban hordozzák a választ; az utasszállítás megadóztatását minden közlekedési eszközre, így a légi közlekedésre is alkalmazni kellene (ami úgy tűnik, már meg is történt).

5.5   A héalevonási joggal kapcsolatos gondok (9. kérdés): a vállalkozások számára a héalevonás jelenti az egyik legnagyobb problémát: bonyolult, sok esetben nehezen alkalmazható, peres ügyek, jogviták és bírságok forrása lehet. Ezenfelül igazságtalan alapelven nyugszik, amire maga az Európai Bizottság is felhívja a figyelmet: a héalevonási jog (de a héafizetési kötelezettség is) az áru kiszállításának vagy a szolgáltatás nyújtásának pillanatában keletkezik, függetlenül attól, hogy a fogyasztó fizetett-e már az árukért vagy szolgáltatásokért. Ezenfelül a későn fizetők – az Európai Bizottság szavaival élve – „pénzforgalmi előnyt” is élveznek, amit azonban valójában biztos adóbeszedésnek is nevezhetnénk, melyet az eladó vagy a szolgáltató előlegez meg, és amely még a fogyasztók fizetésképtelensége esetén is garantált. (11)

5.5.1   Egy másik jelentős probléma a kiegyenlítő héalevonás, amennyiben az adózó visszatérítésre jogosult: egyes tagállamokban a visszatérítést jelentős késedelemmel teljesítik, ami hátrányosan érinti a vállalkozások pénzforgalmát, sőt esetenként csődjükhöz is vezethet. A tagállamok azt hangsúlyozzák, hogy a kiegyenlítő rendszer a csalás bizonyos kockázatát hordozza magában, ami igaz, viszont nekik maguknak kellene gyors ellenőrzéseket bevezetniük, hiszen a nem hatékony működésük következményeit a vállalkozásokkal fizettetik meg.

5.5.2   Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon megfontolásaival, amelyek alapján az EB az Unión belüli kereskedelemben a pénzforgalmi szemléletű elszámolási rendszert lehetséges, igazságos és semleges megoldásnak tartja, különösen a vállalkozások pénzforgalma szempontjából. Ez a megoldás azonban az Unión belüli kereskedelemben csak egy egyablakos mechanizmus alapján működő kiegyenlítő rendszer létrehozásával lehetséges, amelynek elfogadására az Európai Bizottság javaslatot tett, az alkalmazása azonban számos akadályba ütközik.

5.6   A nemzetközi szolgáltatásokra vonatkozó héa (11. kérdés): a nemzetközi szolgáltatások, különösen az elektronikusan nyújtott szolgáltatások elterjedtsége indokolttá teszi, hogy ezekre a szolgáltatásokra vonatkozóan külön szabályokat fogadjunk el; ám az immateriális jelleg gyakran megnehezíti annak ellenőrzését, hogy a szolgáltatók alkalmazzák-e a héát, különösen a magánszemélyeknek nyújtott szolgáltatások (szoftverek, zene stb.) esetében. Ezeket az ellenőrzéseket nem lehet elvégezni, ha a szolgáltatók EU-n kívüli államokban működnek. Az OECD és az Európai Bizottság vizsgálja a problémát, a megoldás azonban sem könnyű, sem azonnali nem lesz.

5.6.1   A legfőbb probléma az EU-n belül nyújtott szolgáltatásoknak a kívülről érkező szolgáltatásokhoz viszonyított jelentős versenytorzulásában rejlik; az adóhatóságok közötti nemzetközi együttműködési megállapodások lehetőségét kivéve nem sok hatékony eszköz van a rend helyreállításához. Az EGSZB mindenesetre ellenzi az olyan jellegű intézkedések elfogadását, mint amilyeneket Kanadában fogadtak el, amelyek lényege, hogy az adót a fogyasztóktól szedik be online megvalósított kifizetéseik ellenőrzése alapján. Azon a kellemetlenségen túlmenően, hogy a fogyasztóknak minden vásárláskor be kell fizetniük a héát, a fent említett ellenőrzések elfogadhatatlan módon behatolnak a polgárok magánéletébe.

5.7   Az uniós héaszabályok (13. kérdés): a Szerződés 113. cikke a héajogszabályok harmonizációjával kapcsolatos minden hatáskört a Tanácsra ruház; így az korlátozás nélkül választhat, hogy irányelv vagy rendelet megalkotásával szabályozza a kérdést. A tapasztalatokra és arra való tekintettel, hogy a tagállamok hajlamosak a rendelkezéseket a saját szempontjaik szerint értelmezni, a legjobb megoldás kétségtelenül egy tanácsi rendelet kidolgozása lenne. Mindazonáltal az ebben a rendeletben meghatározandó jogszabályi rendelkezéseket reálisan néhány alapvető aspektusra kellene korlátozni: alkalmazási kör, az adóalanyok meghatározása, mentességek, a hatóságok közötti együttműködés és a csalás elleni küzdelem. Azonban minél részletesebbek lesznek a rendelkezések, annál nehezebb lesz konszenzusra jutni a Tanácsban, így ismét csak a végrehajtási irányelvek szükségessége kerül előtérbe.

5.7.1   Végrehajtási szabályok (14. kérdés): örvendetes megoldás lenne az Európai Bizottság feljogosítása végrehajtási határozatok elfogadására, de a Tanács ehhez már 1997-ben sem járult hozzá. Meg kell még vizsgálni, hogy ez a hozzájárulás megadható-e többségi határozattal: az egyhangúság szabálya (a Tanács előjoga) az Európai Bizottságra ruházott hatáskörökkel nehézségek árán megkerülhető lenne. Egy kedvező határozat örvendetes lenne, ám az EGSZB tart attól, hogy ez nem valószínű.

5.7.2   Az új jogszabályokra vonatkozó iránymutatások (15. kérdés): az Európai Bizottság iránymutatásainak közzététele azon tagállamok számára lenne hasznos, amelyek be szeretnék tartani azokat. Nehézségek adódhatnak abból, hogy az iránymutatások nem kötelező erejűek: a jogi kötőerővel nem bíró iránymutatások alkalmazásának hiányára vagy rossz alkalmazására hivatkozva az adóalanyok, vagy akár a hatóságok is jogvitákat kezdeményezhetnek. Ezzel az igazságszolgáltatás mérlegelésére bíznánk, hogy eseti alapon döntsön a megkérdőjelezett érvényességű iránymutatásokra hivatkozó panaszok megalapozottságáról.

5.7.3   A jogalkotási folyamat javítása (16. kérdés): A jogalkotási folyamat javítása során az intézkedések helyett inkább a megközelítés és a módszer megváltoztatására kellene összpontosítani. A kezdeti szakaszban az Európai Bizottság megközelítése átlátható és nyitott: előzetes konzultációkat folytat a tagállamokkal, összehívja az EB tanácsadó bizottságait, zöld könyveket készít és kapcsolatba lép az érdekelt felekkel. Ez jellemzi a folyamat elejét; ám annak végén a Tanácsnál zajló eljárások már kevésbé átláthatóak és kevésbé nyitottak a kívülről érkező párbeszédre.

5.7.4   A végső szakaszban, nemzeti szinten javulást a végrehajtási irányelvek és rendeletek elfogadási folyamatának felgyorsításával lehetne elérni. Különösen a végrehajtási rendeletek esetén fordul gyakran elő, hogy azok nem világosak és pontatlanok, ami a piaci szereplők és olykor maguk a hatóságok számára is megnehezíti a szabályok betartását. Uniós szinten meg kellene állapítani egy ésszerű időintervallumot, amelynek az egyes irányelvek tagállamok általi átültetésének határideje és az új intézkedések hatálybalépése közötti el kell telnie.

5.8   A tagállamoknak nyújtott eltérések (17. kérdés): már a lista áttekintéséből – amely hozzávetőleg vagy száz eltérést tartalmaz – is látható, hogy a tagállamok, különösen egyes tagállamok aránytalan mértékben élnek ezekkel a könnyítésekkel, valamint azok érvényességének meghosszabbításával. Az Európai Bizottság jogosan emeli ki, hogy ez a kavalkád zavart, költségeket és versenytorzulásokat idéz elő, és gyakran elősegíti a csalást; ezért az EB szélesebb körű jogosultságokat kér, hogy rövid időn belül és megfelelő módon dönthessen az eltérések odaítéléséről. Az EGSZB egyetért ezzel, ugyanakkor átfogó felülvizsgálat elvégzését kéri annak ellenőrzésére, hogy a meglévő eltérések még mindig indokoltak-e.

5.8.1   Az eltérések nyújtására vonatkozó eljárás (18. kérdés): a jelenlegi eljárás lassú, így indokolt az Európai Bizottság arra irányuló kérése, hogy megkapja az eljárás felgyorsításához szükséges jogosultságokat. Az EGSZB ugyanakkor kéri, hogy szigorítsák az eltérések odaítélésének feltételeit, és folyamatosan frissítsék az eltérések listáját, amit könnyen és gyorsan lekérdezhetővé is kell tenni.

5.9   A héakulcsok jelenlegi struktúrája (19. kérdés): egyértelmű, hogy a héakulcsok jelenlegi struktúrája nem felel meg az egységes piac alapelveinek. Meg kellene ezért állapítani, hogy az eltérő kulcsok nem az egyes tevékenységek különleges helyzetének kiigazítási módját jelentik-e, és ha igen, milyen mértékben. A hasonló termékekre, nevezetesen a hasonló tartalmú termékekhez és szolgáltatásokhoz képest az online szolgáltatásokra alkalmazott különböző kulcsokat illetően az EGSZB megjegyzi, hogy a kedvezményes árakból általában a fogyasztó profitál. Márpedig az áruk esetében a szállítási költségek bizonyos mértékig egyensúlyban vannak a hagyományos kereskedelem költségeivel, tehát az azonos héa hátrányos lenne az online vásárlók számára; a szolgáltatások esetében a kérdés nyitott, és azt érdemes lenne alaposabban megvizsgálni. Végezetül és általában véve a hasonló termékekre azonos díjakat kellene alkalmazni.

5.9.1   Kedvezményes héakulcsok (20. kérdés): a kedvezményes adókulcsok megszüntetése kívánatosnak tűnhet, de ez a hipotézis irreális; a listát azonban nyilvánvalóan szűkíteni kéne, vagy mindenesetre alapos felülvizsgálatnak kellene alávetni: például egyes régi kedvezmények az időközben bekövetkezett változások fényében egész egyszerűen elfogadhatatlanok.

5.9.2   A kötelező és egységesen alkalmazott kedvezményes héakulcsok listájának létrehozása vonzó, ám szintén irreális lehetőség. A kedvezményes kulcsokat minden tagállamban hatékony gazdaságpolitikai eszközként, olykor pedig szociális vagy egyenesen politikai megfontolásokból alkalmazzák. Bárhogy legyen is, a tagállamok soha nem fogják tudni elfogadni, hogy lemondjanak a kedvezményes kulcsok egyéni megadásának lehetőségéről. Akkor érvelhetünk majd másként, mihelyt Európa olyan gazdasági kormányzást hoz létre, amely az összes tagállam gazdaságpolitikáját egyértelműen szabályozza.

5.10   A jelenlegi szabályokkal kapcsolatos problémák (21. kérdés): azok a problémák, amelyekbe a gazdasági szereplők, eladók és vásárlók a papírmunka terén ütköznek, a határok két oldalán előírt, gyakran eltérő és egymást átfedő számos szabállyal állnak összefüggésben. Elsősorban az alábbiakról van szó: összefoglaló jelentések, feljegyzési kötelezettségek, bizonyítéknyújtási kötelezettségek, bevallási kötelezettségek, számlakiállítási kötelezettség (elektronikus számla), regisztrációs kötelezettségek más tagállamokban, a szállítás/teljesítés elkülönítése. A nyelvi problémák szintén költségeket idéznek elő, és veszélyes félreértések kockázatát hordozzák magukban.

5.10.1   A problémák orvoslása (22. kérdés): az Európai Bizottság több irányelvben és ajánlásban maga is javasolt megoldásokat, melyek mind az adminisztráció egyszerűsítésére, többek között az egyablakos rendszer létrehozására, a gazdasági szereplők európai azonosító számának létrehozására, a hatóságok számítógépesítésére irányultak. A gond az, hogy a hatóságok csak korlátozott mértékben, olykor eltérő módon és jelentős késésekkel hajtották végre ezeket az intézkedéseket. Ezért az eljárások harmonizációja és koordinációja még az egyszerűsítésénél is fontosabb, kiemelt célkitűzést jelent. (12)

5.11   A kisvállalkozásokra vonatkozó mentességi rendszer (24. kérdés): a menteségi rendszer átfogó felülvizsgálata több szempontból is indokolt lehet: a versenyfeltételek torzulása, a bevezetést kezdetben meghatározó okok fennállásának ellenőrzése, az egyes tagállamok költségvetésére gyakorolt hatás, az általános gazdasági helyzet, a versenyképességre, a foglalkoztatásra és a fogyasztókra gyakorolt hatás, az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel való összhang. A kérdésnek azonban alapvetően fontos politikai vonatkozásai vannak, és még nem tudni, hogy a Tanácsnak szándékában áll-e foglalkozni ezzel a problémával.

5.12   A mezőgazdasági kistermelők szükségletei (26. kérdés): amennyiben a kérdés valóban a mezőgazdasági „kistermelőkre” vonatkozik, akkor a probléma az esetek többségében valószínűleg csak a szomszédos országokba irányuló forgalmat érinti. Tekintettel arra, hogy e forgalom viszonylag kicsi, elképzelhetőnek tartjuk egy általános mentességi rendszer kialakítását.

5.13   Egyablakos mechanizmus (27. kérdés): az EGSZB az összes szempontot megerősíti (13) az egyablakos ügyintézés  (14) intézményére vonatkozóan tett javaslatokkal kapcsolatosan: az egyablakos ügyintézés megfelelő megoldás lenne a költségek csökkentésére és az adminisztráció egyszerűsítésére, mihelyt sikerül általános és összehangolt megoldást találni a még terítéken lévő számos problémára. Az egész EU-ban elismert elektronikus jegyzék létrehozása, a passzív alany és a hitelező tagállam közötti közvetlen pénzügyi transzferek végrehajtására irányuló kötelezettség eltörlése, több nemzeti szabály, különösen a bevallási időszakokra vonatkozó szabályok harmonizációja.

5.14   Határokon átnyúló tranzakciók (28. kérdés): a kérdés megfogalmazása már magában foglalja a választ: a jelenlegi szabályok nyilvánvalóan nehézségeket okoznak az európai vállalkozásoknak vagy vállalatcsoportoknak, valamint a hatóságoknak. Az erre a területre vonatkozó, részletesen kidolgozott szabályok szükségszerűen bonyolultak a betartásukra kötelezett vállalkozások és az ellenőrzésükre hivatott hatóságok számára. Az egyik megoldás, amelynek azonban hátrányai is vannak, annak előírása lehetne, hogy a multinacionális vállalatokat kizárólag a székhelyük szerinti ország jogszabályainak hatálya alá tartozónak kell tekinteni, a származási vagy rendeltetési hely szerinti országtól függetlenül, kivéve, ha a többlet- vagy hiányzó befizetések egy egyablakos mechanizmus keretében kiegyenlítésre kerülnek. A legnagyobb hátrányt a csalás nagyobb lehetősége jelentené. Összefoglalva, a probléma annyira összetett, hogy végső soron csak egy, a terület, a hatóságok és a csoportok szakembereiből álló tanulmányozócsoport tudna ésszerű javaslatokkal előállni.

5.15   Szinergiák más területek jogszabályaival (29. kérdés): „A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén” című véleményében (15) az EGSZB már részletesen válaszolt erre a kérdésre. Hangsúlyozta, hogy a héairányelveket (a „vámirányelveket”) össze kell hangolni a közvetett adózásra, illetve a bűncselekményből eredő pénz tisztára mosására vonatkozó irányelvekkel. Továbbá fontosnak tartotta az adókikerülés és a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel foglalkozó különböző szervezetek közötti strukturáltan szervezett együttműködés kialakítását. Ezeken a területeken semmi sem történt uniós szinten, és úgy tűnik, hogy az EGSZB javaslataira a legkisebb figyelmet sem fordították.

5.16   A héa beszedési módja (30. kérdés): a négy javasolt alternatíva közül a második – amely egy olyan központi adatbázis létrehozására vonatkozik, amely a számlákon szereplő összes adatot megkapja – tűnik messze a legjobbnak: egyszer és hatékony a csalás elleni küzdelemben. Az elektronikus számlázás viszont jelentős költségeket okoz a vállalkozásoknak. Az utolsó szót azonban csak a hatóságok és a vállalkozások szakemberei mondhatják ki. Az EGSZB a maga részéről megjegyzi, hogy e módszer legfontosabb pozitív vonatkozása az, hogy a legjobbnak tűnik a csalás leküzdésére.

5.17   Az opcionálisan megosztott fizetési rendszer (31. kérdés): az EGSZB értetlenségének ad hangot a zöld könyv 5.4.1. pontjában bemutatott első modellben javasolt „megosztott” fizetési rendszer választásával kapcsolatban: ha minden tranzakciónál két fizetést írunk elő, az bonyolultabbá teszi az elszámolást és megsokszorozza a hibalehetőségeket. Ezenfelül egyes szakértők véleménye szerint nem biztos, hogy ez a modell abszolút és megkerülhetetlen garanciát jelent a körhintacsalás ellen. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a fakultatív rendszer eshetőségét is el kell vetni: az ellentétes lenne a harmonizáció alapelvével, melyet amúgy is túl sok kivétel terhel.

5.18   A kereskedők és az adóhatóságok közötti kapcsolat (32. kérdés): 2008. decemberi közleményében (16) az Európai Bizottság már felvázolta a kereskedők és az adóhatóságok közötti kapcsolatok tagállami szinten történő javítására irányuló politika irányvonalait (cselekvési tervet). Az EGSZB egy véleményben  (17) tette meg észrevételeit és javaslatait, amelyben – mindamellett, hogy egyetértett az Európai Bizottság javaslataival (amelyek lényegében megegyeztek a zöld könyvben szereplőkkel) – hangsúlyozta, hogy a gazdasági szereplőkkel kapcsolatos adatok védelmét jobban figyelembe kell venni, a hatóságoknak felelősséget kell vállalniuk az adóalanyokkal szemben a hatóságok hibája vagy hatalmi visszaélése esetén, és hogy az egyetemleges felelősség igazságos felfogására van szükség. Mindemellett nem szabad megfeledkezni az adatok átláthatóságával és gyorsaságával, valamint internetes elérhetőségével, illetve a gazdasági szereplők számára a más tagállamok hatóságaival való kapcsolattartáshoz a nemzeti hatóságok által nyújtott segítséggel stb. kapcsolatban tett számos ajánlásról.

---

(1)  Ld. az EGSZB HL C 224, 2008.8.30., 124. o., sz. véleményét az alábbi tárgyban: Javaslat tanácsi irányelvre a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv biztosítás és pénzügyi szolgáltatások tekintetében történő módosításáról (COM(2007) 747 végleges – 2007/0267 CNS).

(2)  Ld. az EGSZB HL C 248, 2011.8.25., 64. o., sz. véleményét az alábbi tárgyban: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A pénzügyi szektor megadóztatása (COM(2010) 549 végleges).

(3)  Az EGSZB „A szolgáltatásnyújtás szabályai/helye” című véleménye, HL C 117., 2004.4.30., 15. o.

(4)  Az EGSZB „Az adózási rendszerek működésének javítása a belső piacon (FISCALIS 2013.)” című véleménye, HL C 93., 2007.4.27., 1. o. Az EGSZB „A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén” című véleménye, HL C 255., 2010.9.22., 61. o. Az EGSZB „A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén” című véleménye, HL C 347., 2010.12.18., 73. o.

(5)  Az EGSZB „A héa egyszerűsítése” című véleménye, HL C 267., 2005.10.27., 45. o.

(6)  Az EGSZB „Visszaélések a közvetlen adók területén” című véleménye, HL C 77., 2009.3.31., 139. o.

(7)  Az Európai Bizottság munkadokumentuma, SEC(2010)1455., 2010.12.1.

(8)  A kormányközi konferencia 26. jegyzőkönyve az általános érdekű szolgáltatásokról, 2007.7.23.

(9)  Ld. az EGSZB HL C 224, 2008.8.30., 124. o. sz. véleményét az alábbi tárgyban: Javaslat tanácsi irányelvre a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv biztosítás és pénzügyi szolgáltatások tekintetében történő módosításáról (COM(2007) 747 végleges – 2007/0267 CNS).

(10)  Ld. az EGSZB HL C 248, 2011.8.25., 64. o sz. véleményét az alábbi tárgyban: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A pénzügyi szektor megadóztatása (COM(2010) 549 végleges).

(11)  A végül ki nem fizetett áruk vagy szolgáltatások utáni héa visszatérítése számos tagállamban hosszú, bonyolult és költséges eljárások tárgyát képezi.

(12)  Az EGSZB számos alkalommal kifejtette az ezzel a témával kapcsolatos véleményét: az EGSZB „A közös héarendszer (átdolgozás)” című véleménye, HL C 74., 2005.3.23., 21. o.; az EGSZB „Héa – Számlázási szabályok” című véleménye, HL C 306., 2009.12.16., 76. o., és az EGSZB ebben a dokumentumban hivatkozott összes véleménye.

(13)  Az EGSZB „A héa egyszerűsítése” című véleménye, HL C 267., 2005.10.27., 45. o.

(14)  COM(2004) 728 végleges.

(15)  Az EGSZB „A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén” című véleménye, HL C 255., 2010.9.22., 61. o.

(16)  COM(2008) 807 végleges, amely a COM(2008) 805 végleges – 2008/0228(CNS) dokumentumot kíséri.

(17)  Az EGSZB „Az importtal kapcsolatos adócsalás” című véleménye, HL C 277., 2009.11.17., 112. o.

---

---