Vasúti infrastruktúra: többéves szerződések

A tömegközlekedési infrastruktúra minőségének optimalizálása érdekében a Bizottság támogatja a többéves szerződések hosszú távú finanszírozási eszközként való használatát.

JOGI AKTUS

A Bizottság 2008. február 6-i közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a vasúti infrastruktúra minőségét szolgáló többéves szerződésekről [COM(2008) 54 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

A Bizottság javasolja az állam és a vasúti pályahálózat-működtető közötti többéves szerződések rendszerének kiterjesztését az ágazati infrastruktúra minőségének és karbantartásának javítása érdekében.

A vasúti infrastruktúra jogi kerete és a vonatkozó jogszabályi kötelezettségek

Az Európai Unió (EU) jelenlegi jogszabályai olyan intézkedések meghatározását írják elő, amelyekkel csökkenthetők az infrastruktúra rendelkezésre állásának és használatának költségei, mindamellett szem előtt tartva a biztonságot és megőrizve az infrastruktúra-szolgáltatás minőségét. Nincsenek azonban európai szintű kötelezettségek az infrastruktúra-szolgáltatás ellenőrzése tekintetében.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az említett kötelezettségeket szabályozási intézkedések és/vagy szerződéses megállapodások – úgynevezett többéves szerződések – révén teljesítik, amelyeket legalább három évre kötnek. A többéves szerződések jelenlegi helyzete tagállamonként jelentősen változó. A tagállamok közel fele nem alkalmazza és nem is tervezi alkalmazni ezeket.

Ezeken a szabályokon kívül az Európai Unió vasúti közlekedésről szóló irányelvei olyan rendelkezéseket is előírnak, amelyek hasznosak lehetnek a végrehajtás tekintetében:

• a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket a nemzeti infrastruktúrájuk fejlesztése érdekében;
• a pályahálózat-működtetők kiadásainak és bevételeinek ésszerű időtartam során egyensúlyban kell maradniuk.

Külön rendelkezések foglalkoznak az állami finanszírozás jogosultságával és átláthatóságával, tekintettel a pályahálózat-működtető üzemeltetési függetlenségére és tevékenységeinek gazdasági jellegére.

A többéves szerződések szerepe

Az infrastruktúra hozzáférhetősége és minősége jelentősen befolyásolja a vasúti ágazat versenyképességét. Mindazonáltal az infrastruktúra karbantartása nem mindig kapja meg azt a szükséges támogatást, amelyet a vasúttársaságok elvárnak az egyéb közlekedési módokkal vívandó eredményes verseny érdekében. A működtetők közel harmada állítja, hogy a rendelkezésre álló támogatás nem elegendő a hálózat fenntartásához.

A megfelelően megtárgyalt és előkészített többéves szerződésnek több előnye van. Többek között:

• hosszú távú finanszírozási keretet nyújt a karbantartásra, valamint arra kényszeríti a szerződő feleket, hogy hosszú távú álláspontot alakítsanak ki, és a karbantartási terveket a pályahálózat-működtető üzleti terve és ezáltal a szolgáltatások iránti kereslet jövőbeni alakulása alapján dolgozzák ki. Fontos, hogy a vasúti infrastruktúra reagálni tudjon a közlekedési szolgáltatások iránti kereslet jövőbeni alakulására, és így fokozni tudja a forgalmat és a bevételeket. Ezenkívül a többéves szerződések körültekintőbb kompromisszumos megoldásokhoz vezetnek az adófizetők és a felhasználók érdekei, a hálózat karbantartása és minősége, valamint a rövid távú karbantartás és a felújítás vonatkozásában;
• kiegészíti a díjszabási rendszert a szerződések keretén belüli átutalásokkal, így biztosítva a pénzügyi stabilitást. A többéves szerződésnek összhangban kell lennie a díjszabási keretrendszerrel, amelynek ugyanakkor a hatályos díjszabási szabályozásnak kell megfelelnie;
• lehetővé teszi a hatékony költségcsökkentést a vasúti karbantartás hosszú távú tervezésével, így csökkentve az egységköltségeket. Ez lehetővé teszi a munka mennyiségéhez való jobb alkalmazkodást anélkül, hogy a terveken az utolsó pillanatban változtatni kelljen. A többéves költségvetési keretre való átállás révén a pályahálózat-működtető valóban rugalmasabban használhatja fel a pénzeszközöket, ami jobban igazodik az üzleti igényekhez, mint az állami támogatásokra vonatkozó szigorú szabályozás;
• lehetővé teszi a teljesítményértékelést és a szabályozási felügyeletet azzal, hogy pontosabban határozza meg a teljesítménycélokat. A pontos teljesítménycélok kitűzésével könnyebben felmérhető a pályahálózat-működtetők egymáshoz viszonyított helyzete, következésképpen a költséghatékonyság a nemzeti pályahálózat-működtető költségadataihoz viszonyítva és a többi pályahálózat-működtetőhöz viszonyított teljesítménye alapján is meghatározható;
• javítja a teljesítményt azzal, hogy a támogatás teljesítményalapú, nem pedig kártalanítja a pályahálózat-működtetőt egy bizonyos kiadásért, valamint erősíti a minőség-ellenőrzést is. A minőségi kritériumoknak két csoportja van: ezek a vasúti szolgáltatás minőségén (pl. sebesség, biztonság), valamint az infrastruktúra rendelkezésre bocsátásán alapuló mutatók (pályakilométerenkénti karbantartási költségek, az ideiglenes sebességkorlátozások által érintett vonalak százalékos aránya);
• megőrzi a szerződéses megállapodások hatékonyságát azzal, hogy tartalmazza a nem megfelelőség esetén alkalmazandó szankciókat. A nyomon követést független szervvel tanácsos végeztetni, nem pedig a szerződés valamelyik érintettjével. A szankció állhat pénzbüntetésből (pénzbírság), a pénzügyi támogatás csökkentéséből vagy a pályahálózat-működtető vezetőinek leváltásából, valamint fokozatosnak és a jogsértéssel arányosnak kell lennie.

A tagállamok és pályahálózat-működtetőik olyan többéves szerződéseket kötnek, amelyek összhangban vannak a nemzeti stratégiai közlekedési tervekkel és a pályahálózat-működtetők üzleti terveivel. Az állam konzultál az érintett felekkel a többéves szerződésekkel kapcsolatos valamennyi javaslatról az új szerződés megkötése vagy a szerződés hatályos rendelkezéseinek újratárgyalása előtt.

A pályahálózat-működtetők kötelesek összes vonalukon legalább egyszer – a fő vonalakon ennél gyakrabban – méréseket végezni a pálya állapotára vonatkozóan, valamint jelentést tenni a romlásnak indult infrastruktúraminőségről.

Háttér

Néhány évvel a vasúti infrastruktúracsomag elfogadása után a Bizottság által kezdeményezett tanácskozások során kiderült, hogy továbbra is aggodalomra ad okot a meglévő vasúti infrastruktúra fenntartható finanszírozása, az infrastruktúrához kapcsolódó szolgáltatások minősége és a pályahálózat-működtetők jobb teljesítményre ösztönzése.

Utolsó frissítés: 21.04.2008