Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Menekültként vagy más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerés feltételei

Az irányelv rendelkezik a nem uniós állampolgárok, illetve a hontalan személyek menekültként vagy más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére és jogállására vonatkozó feltételekről. Meghatározza az ilyen személyek részére nyújtandó védelem jellegét is.

JOGI AKTUS

A Tanács 2004/83/EK irányelve (2004. április 29.) a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról.

ÖSSZEFOGLALÓ

Az Európai Tanács 1999. októberi tamperei ülésén a tagállamok megállapodtak arról, hogy létrehozzák az 1967. évi New York-i jegyzőkönyvvel kiegészített, a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi genfi egyezmény teljes és mindenre kiterjedő alkalmazásán alapuló Közös Európai Menekültügyi Rendszert (CEAS), ily módon fenntartva a visszaküldés tilalmának elvét, és biztosítva azt, hogy üldöztetés esetén senkit ne küldjenek vissza oda, ahol üldöztetésnek lenne kitéve. A rendszer létrehozásának rövid távon magába kell foglalnia a menekült jogállás elismeréséről és tartalmáról szóló szabályok közelítését.

Általános rendelkezések

Ezen irányelv rendelkezik a nem uniós állampolgárok, illetve a hontalan személyek számára biztosítandó menekült jogállásra vagy kiegészítő védelmi jogállásra, valamint a számukra nyújtandó védelem tartalmára vonatkozó minimumszabályokról.

Az irányelv az adott tagállam határán, illetve területén benyújtott valamennyi kérelemre alkalmazandó. A tagállamoknak jogukban áll, hogy kedvezőbb szabályokat vezessenek be vagy tartsanak fenn.

A nemzetközi védelemre való jogosultság feltételei

Bármely nem uniós állampolgár, illetve hontalan személy, aki az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és aki nem tud, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kíván visszatérni, kérheti a menekültként való elismerését. Azok a kérelmezők, akik nem jogosultak a menekültként való elismerésre, kiegészítő védelemért folyamodhatnak.

A kérelmek pontos értékelése érdekében a tagállamoknak figyelembe kell venniük a következőket:

  • a kérelemre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában a származási országra vonatkozó valamennyi releváns tény, ideértve a származási ország törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, valamint azok alkalmazási módját is;
  • a kérelmező releváns dokumentumai vagy nyilatkozatai arról, hogy a kérelmező üldöztetésnek vagy súlyos sérelemnek ki volt-e téve, illetve, hogy ezek veszélye fennáll-e;
  • azon tény, hogy a kérelmező korábban már üldöztetésnek vagy súlyos sérelemnek volt kitéve, komolyan alátámasztja-e a kérelmező üldöztetéstől való megalapozott félelmét, valamint a súlyos sérelem tényleges veszélyét;
  • a kérelmező egyéni körülményei (háttér, életkor, nem, annak megállapítása, hogy a vele szemben elkövetett cselekmények, vagy azon cselekmények, amelyeket vele szemben elkövethetnek, üldöztetésnek, illetve súlyos sérelemnek minősülnek-e stb.);
  • a kérelmező által a származási ország elhagyása óta elkövetett bármely cselekmény.

A tagállamoknak figyelembe kell venniük a veszély forrását. A veszély forrásai az alábbiak lehetnek:

  • az állam;
  • az államot ellenőrzésük alatt tartó pártok vagy szervezetek;
  • az államtól független szereplők, amennyiben az állam nem képes vagy nem hajlandó hatékony védelmet nyújtani.

Ezen irányelv alkalmazásában olyan pártok vagy szervezetek, például nemzetközi szervezetek is nyújthatnak „állami” védelmet, amelyek valamely régiót vagy az államterület egy jelentős részét ellenőrzésük alatt tartják.

Miután a tagállamok megállapították, hogy az üldöztetéstől való félelem, illetve az egyéb, súlyos és indokolatlan sérelem veszélye megalapozott, megvizsgálhatják, hogy a veszély forrása kifejezetten a származási ország területének egy adott részére korlátozódik-e, és ha igen, van-e ésszerű lehetőség arra, hogy a kérelmező visszatérjen az ország egy másik területére, ahol nincs megalapozott ok az üldöztetéstől való félelemre, illetve nem áll fenn az egyéb, súlyos és indokolatlan sérelem veszélye.

A menekült jogállás elismerésére vonatkozó szabályok

Ezen irányelv alkalmazásában a következő cselekmények, amelyek jellegüknél, illetve ismétlődésüknél fogva súlyosan sértik az alapvető emberi jogokat, és amelyeket faji, illetve vallási okok, nemzetiségi hovatartozás, valamely társadalmi csoporthoz való tartozás vagy politikai meggyőződés miatt hajtanak végre, „üldöztetésnek” minősülnek:

  • fizikai vagy pszichikai erőszak alkalmazása, ideértve a nemi erőszakot is;
  • olyan törvényi, rendeleti, közigazgatási, rendőrségi és/vagy igazságszolgáltatási intézkedések, amelyek hátrányosan megkülönböztető jellegűek, vagy amelyeket hátrányosan megkülönböztető módon alkalmaznak;
  • aránytalanságok vagy hátrányos megkülönböztetés a büntetőeljárás során, aránytalan vagy hátrányosan megkülönböztető jellegű büntetés, katonai szolgálatmegtagadás miatti büntetőeljárás vagy büntetés, amennyiben a katonai szolgálat teljesítése rendkívül súlyos bűncselekmények, például háborús vagy emberiség elleni bűncselekmények elkövetésével járna;
  • a bírósági jogvédelem megtagadása, amennyiben az aránytalan vagy hátrányosan megkülönböztető jellegű büntetéssel jár;
  • olyan cselekmények, amelyeket nemi hovatartozás miatt vagy gyermekekkel szemben követtek el.

A jogosultság elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kérelmező ténylegesen rendelkezik-e a hátrányos megkülönböztetés alapjául szolgáló jellemzőkkel, amennyiben üldözői úgy tekintik, hogy rendelkezik e jellemzőkkel. Annak sincs jelentősége, hogy a kérelmező olyan országból érkezik-e, ahol sok ember vagy mindenki általános elnyomás veszélyének van kitéve.

A menekültek bizonyos esetekben elveszíthetik menekült jogállásukat (ha például új állampolgárságot szereznek, vagy önként visszatérnek a származási országba, amennyiben a származási országban megszűnnek vagy olyan mértékben megváltoznak azok a körülmények, amelyek kapcsán menekültként ismerték el őket, hogy az említett védelem már nem szükséges). Minden esetben a tagállamnak kell meggyőződnie arról, hogy a menekült a továbbiakban már valóban nem jogosult nemzetközi védelemre.

A következő cselekményeket elkövető személyek számára elutasítható a menekült vagy kiegészítő védelmi jogállás elismerése:

  • háborús, emberiség elleni vagy béke elleni bűncselekmény;
  • súlyos, nem politikai bűncselekmény;
  • az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) elveibe ütköző cselekmények.

A tagállamoknak egyenként kell megvizsgálniuk ezeket az eseteket, és lehetővé kell tenniük, hogy a kérelmezők jogorvoslatot nyújtsanak be az őket a nemzetközi védelem alól kizáró határozatok ellen.

A kiegészítő védelmi jogállásra vonatkozó szabályok

Az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kiegészítő védelmi jogállást biztosítsanak a nemzetközi védelmet kérők számára, akik az állampolgárságuk szerinti országon kívül tartózkodnak, és súlyos sérelem elszenvedésének tényleges veszélye miatt nem térhetnek vissza oda. Ilyen sérelemnek minősülnek például a következők:

  • kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés;
  • halálbüntetés kiszabása vagy végrehajtása;
  • nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktushelyzetekben felmerülő megkülönböztetés nélküli erőszak következtében polgári személy életének vagy sértetlenségének súlyos és egyedi fenyegetettsége.

A kiegészítő védelem visszavonható, amennyiben a származási országban megszűnnek vagy olyan mértékben megváltoznak azok a körülmények, amelyek kapcsán a kiegészítő védelmet kérték, hogy az említett védelem már nem szükséges.

A menekült vagy kiegészítő védelmi jogállás elismerésével biztosított jogok

A tagállamok vállalják, hogy kiemelt figyelmet fordítanak bizonyos embercsoportok, például kiskorúak, kísérő nélküli kiskorúak, fogyatékkal élő személyek, időskorúak, várandós nők, kiskorú gyermeket egyedül nevelő szülők, valamint a kínzás, nemi erőszak vagy a pszichikai, fizikai, illetve szexuális erőszak más súlyos formáinak áldozatul eső személyek szükségleteinek ellátására.

A tagállamok által meghatározható feltételek esetén a menekült vagy kiegészítő védelmi jogállás kedvezményezettjének családtagjai ugyanolyan ellátásokra jogosultak, mint a kedvezményezett.

Az irányelv megköveteli a tagállamoktól, hogy többek között az alábbi jogokat biztosítsák a menekült vagy kiegészítő védelmi jogállás elismerésére jogosult személyek számára:

  • a visszaküldés tilalmával kapcsolatos jog;
  • az általuk megértett nyelven történő tájékoztatásra való jog;
  • legalább három évig érvényes és megújítható tartózkodási engedélyre vonatkozó jog a menekültek számára, és legalább egy évig érvényes és megújítható tartózkodási engedélyre vonatkozó jog a kiegészítő védelmi jogállással rendelkező személyek számára;
  • a menekült vagy kiegészítő védelmi jogállást biztosító ország területén és azon kívülre történő utazásra való jog;
  • fizetett alkalmazottként vagy önálló vállalkozóként való munkavégzésre, illetve szakképzésben való részvételre vonatkozó jog;
  • a közoktatási rendszerhez való hozzáférés kiskorúak számára, illetve a továbbképzéshez való hozzáférés felnőttek számára;
  • egészségügyi ellátás és egyéb szükséges ellátási formák biztosítása főleg a különleges igényekkel rendelkező személyek számára (például kiskorúak, valamint kínzás, illetve nemi erőszak vagy a pszichikai, fizikai, illetve szexuális erőszak egyéb formáinak áldozatul eső személyek);
  • megfelelő szálláshelyekhez való hozzáférés;
  • a befogadó társadalomba történő integrációt elősegítő, valamint a származási országba való önkéntes visszatérést megkönnyítő programokhoz való hozzáférés.

Hivatkozások

Jogi aktus

Hatálybalépés

Az átültetés határideje a tagállamokban

Hivatalos Lap

2004/83/EK irányelv

2004.10.20.

2006.10.10.

HL L 304., 2004.9.30.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság jelentése (2010. június 16.) az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK irányelv alkalmazásáról [COM(2010) 314 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]. A jelentés áttekintést nyújt arról, hogy a tagállamok hogyan ültették át nemzeti jogukba, illetve hogyan hajtották végre a 2004/83/EK irányelvet, valamint rámutat az ennek során megállapított problémákra.

Habár egyes tagállamok nem teljesítették a nemzeti jogba való átültetésre kitűzött határidőt, mostanra már minden tagállamban megtörtént az irányelv rendelkezéseinek átültetése, jóllehet számos rendelkezést helytelenül vagy hiányosan ültettek át. Ezek közé tartozik például az irányelvben meghatározottnál alacsonyabb szintű szabályok végrehajtása. Éppen ezért jelentős különbségek vannak a tagállamok között a védelem biztosításának módját, valamint a jellegét illetően.

A nemzetközi védelem biztosítására vonatkozó alábbi rendelkezések átültetése is gondot okozott:

  • a kérelmek értékelésekor figyelembe veendő tényezők felsorolása;
  • az üldöztetés forrásai;
  • a kiegészítő védelemre való jogosultság;
  • a védelem megszüntetése, illetve a védelem alól történő kizárás, valamint a tagállamok bizonyítási kötelezettsége a megszüntetés vagy kizárás okaira vonatkozóan.

Csaknem valamennyi tagállam átültette a védelem szereplőire, valamint az üldöztetésnek minősülő cselekményekre, illetve az üldöztetés okaira vonatkozó rendelkezéseket.

A biztosított védelem tartalmát illetően néhány tagállam azonban nem ültette át a sérülékeny személyekre és kiskorúakra, valamint a tájékoztatás, az egészségügyi ellátás és az integrációs lehetőségek biztosítására vonatkozó rendelkezéseket, de a visszaküldés tilalmára vonatkozó rendelkezést valamennyi tagállam átültette. Több tagállam az irányelvben előírtnál hosszabb idejű tartózkodási engedélyeket bocsát ki, és engedélyezi a munkavállalást.

A rendelkezések tagállamok általi végrehajtásában tapasztalható különbségek bizonyos mértékig abból erednek, hogy az irányelv rendelkezései pontatlanul és nem egyértelműen meghatározott fogalmakat tartalmaznak – például a védelem szereplői, valamint a nemzetközi védelem megfogalmazása –, amelyek csak a vonatkozó rendelkezések módosításával korrigálhatók.

Összefoglalva tehát a nemzetközi védelemre való jogosultságra, a nemzetközi védelem kedvezményezettjeinek jogállására, valamint a védelem tartalmára vonatkozó rendelkezések harmonizálása még nem valósult meg teljes mértékben.

Utolsó frissítés: 19.10.2010

Top