—

A megjelölések lajstromozhatóságának megítélésekor az érintett áruk, illetve szolgáltatások megnevezését kell figyelembe venni. Ez a Törvényszék előtti eljárásban nem történt meg. A Törvényszék ehelyett a fellebbező honlapjait és egy USA-védjegy árujegyzékét vette alapul, amelyek nem képezték tárgyát a jogvitának.

—

Még a HIPERDRIVE szó Törvényszék által feltételezett jelentésénél is a hajtóműveknek csupán az egyik ismérvét írja le a HIPERDRIVE szó. Azáltal, hogy ez a szó állítólag leírja a védjegybejelentésben szereplő áruk körébe tartozó hajtóművet, még nem írja le maguknak a védjegybejelentésben szereplő áruknak a lényeges ismérveit. A Törvényszék ezért tévesen alkalmazta a legújabb európai ítélkezési gyakorlatban erre vonatkozóan felállított kritériumokat (lásd a Törvényszék T-625/11. sz., BSH kontra OHIM [ecoDoor] (2) ügyben 2013. január 15-én hozott ítéletét és a Bíróság C-126/13. P. sz. BSH kontra OHIM (3) ügyben 2014. július 10-én hozott ítélet 27. pontját).

—

A Törvényszék állítólagosan téves azon állítása, miszerint a „HIPER” és a „hyper” ugyanazt jelentik, holott ezeket a fogalmakat sohasem használják szinonímaként, azon a téves feltevésen alapszik, hogy a „HIPER” és a „hyper” szavakat az angolban azonos módon ejtik. Ez az állítólagosan téves feltevést a Törvényszék annak ellenére sem támasztotta alá és indokolta meg, hogy a fellebbező számos ellenpéldát hozott fel. Azt a kérdést illetően, hogy a Törvényszék ítéletének indokolása ellentmondásos vagy elégtelen, az ítélkezési gyakorlat szerint jogkérdésről van szó.

—

A megtámadott ítélet sérti az uniós jog alapelveit, nevezetesen az egyenlő bánásmód elvét és az önkény tilalmának elvét. Az OHIM következetes gyakorlata szerint a HIPER alkotóelemet nem lehet a „hyper” szóelemmel azonosítani. Ez a gyakorlat már a vitatott megjelölések bejelentését megelőzően is fennállt, és azóta is érvényben van. A jelen ügy körülményei eltérnek azokhoz az ügyekhez képest, amelyekben a bejelentő csupán korábbi bejelentésekre hivatkozott. Az a tény, hogy a vitatott bejelentések kifogásolását követően az OHIM már nem kifogásolta a „HIPER”-védjegyeket, azt mutatja, hogy a vitatott védjegybejelentés kifogásolása egyértelműen sérti az egyenlő bánásmód elvét és az önkény tilalmának elvét.