EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62014CN0374

C-374/14. P. sz. ügy: A Törvényszék (hatodik tanács) T-95/13. sz., Walcher Meßtechnik GmbH kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ügyben 2014. május 22-én hozott ítélete ellen a Walcher Meßtechnik GmbH által 2014. augusztus 4-én benyújtott fellebbezés

HL C 351., 2014.10.6, p. 6–7 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

6.10.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 351/6


A Törvényszék (hatodik tanács) T-95/13. sz., Walcher Meßtechnik GmbH kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ügyben 2014. május 22-én hozott ítélete ellen a Walcher Meßtechnik GmbH által 2014. augusztus 4-én benyújtott fellebbezés

(C-374/14. P. sz. ügy)

2014/C 351/08

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Walcher Meßtechnik GmbH (képviselő: S. Walter ügyvéd)

A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A fellebbező kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének hatodik tanácsa által a T-95/13. sz. ügyben 2014. május 22-én hozott ítéletet és az OHIM első fellebbezési tanácsa által 2012. december 13-án az R 1779/2012-1. sz. fellebbezési eljárásban hozott, megtámadott határozatot;

másodlagosan, helyezze hatályon kívül a Törvényszék hatodik tanácsa által a T-95/13. sz. ügyben 2014. május 22-én hozott ítéletet, és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé;

az OHIM-ot kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező két fellebbezési jogalapra hivatkozik; közülük az első fellebbezési jogalap három részre bontható:

1.

Az első jogalap

A megtámadott ítélet három okból sérti a 207/2009 rendelet (1) 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját:

A megjelölések lajstromozhatóságának megítélésekor az érintett áruk, illetve szolgáltatások megnevezését kell figyelembe venni. Ez a Törvényszék előtti eljárásban nem történt meg. A Törvényszék ehelyett a fellebbező honlapjait és egy USA-védjegy árujegyzékét vette alapul, amelyek nem képezték tárgyát a jogvitának.

Még a HIPERDRIVE szó Törvényszék által feltételezett jelentésénél is a hajtóműveknek csupán az egyik ismérvét írja le a HIPERDRIVE szó. Azáltal, hogy ez a szó állítólag leírja a védjegybejelentésben szereplő áruk körébe tartozó hajtóművet, még nem írja le maguknak a védjegybejelentésben szereplő áruknak a lényeges ismérveit. A Törvényszék ezért tévesen alkalmazta a legújabb európai ítélkezési gyakorlatban erre vonatkozóan felállított kritériumokat (lásd a Törvényszék T-625/11. sz., BSH kontra OHIM [ecoDoor] (2) ügyben 2013. január 15-én hozott ítéletét és a Bíróság C-126/13. P. sz. BSH kontra OHIM (3) ügyben 2014. július 10-én hozott ítélet 27. pontját).

A Törvényszék állítólagosan téves azon állítása, miszerint a „HIPER” és a „hyper” ugyanazt jelentik, holott ezeket a fogalmakat sohasem használják szinonímaként, azon a téves feltevésen alapszik, hogy a „HIPER” és a „hyper” szavakat az angolban azonos módon ejtik. Ez az állítólagosan téves feltevést a Törvényszék annak ellenére sem támasztotta alá és indokolta meg, hogy a fellebbező számos ellenpéldát hozott fel. Azt a kérdést illetően, hogy a Törvényszék ítéletének indokolása ellentmondásos vagy elégtelen, az ítélkezési gyakorlat szerint jogkérdésről van szó.

2.

A második fellebbezési jogalap

A megtámadott ítélet sérti az uniós jog alapelveit, nevezetesen az egyenlő bánásmód elvét és az önkény tilalmának elvét. Az OHIM következetes gyakorlata szerint a HIPER alkotóelemet nem lehet a „hyper” szóelemmel azonosítani. Ez a gyakorlat már a vitatott megjelölések bejelentését megelőzően is fennállt, és azóta is érvényben van. A jelen ügy körülményei eltérnek azokhoz az ügyekhez képest, amelyekben a bejelentő csupán korábbi bejelentésekre hivatkozott. Az a tény, hogy a vitatott bejelentések kifogásolását követően az OHIM már nem kifogásolta a „HIPER”-védjegyeket, azt mutatja, hogy a vitatott védjegybejelentés kifogásolása egyértelműen sérti az egyenlő bánásmód elvét és az önkény tilalmának elvét.


(1)  A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.).

(2)  EU:T:2013:14

(3)  EU:C:2014:2065


Top