22.1.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/4

1.

2.

2.1.

2.1.1.

2.1.2.

2.1.3.

2.2.

2.3.

3.

3.1.

3.2.

3.2.1.

3.2.2.

3.3.

3.3.1.

a)

b)

c)

d)

e)

3.3.2.

a)

b)

c)

d)

3.4.

3.4.1.

3.4.2.

a)

b)

c)

3.4.3.

3.4.4.

3.5.

3.6.

3.6.1.

3.6.2.

3.6.3.

3.7.

3.8.

3.9.

4.

5.

5.1.

5.2.

5.3.

5.4.

5.5.

1.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintheti az egyes gazdasági tevékenységek fejlődését előmozdító állami támogatást, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. Az ezen iránymutatásban ismertetett okokból a Bizottság meglátása szerint a kockázatfinanszírozási piac fejlesztése, valamint a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a kisebb, illetve az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok kockázatfinanszírozáshoz való hozzáférésének javítása az uniós gazdaság egésze szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír.

2.

Az új vállalkozások – különösen az innovatív és a gyorsan növekvő vállalkozások – fejlődésének és terjeszkedésének ösztönzése komoly munkahely-teremtési potenciált rejt. Ezért a kkv-k számára nélkülözhetetlen a hatékony kockázatfinanszírozási piac ahhoz, hogy a vállalkozások fejlődésük valamennyi szakaszában hozzáférjenek a szükséges finanszírozáshoz.

3.

Növekedési kilátásaik ellenére a kkv-k – különösen fejlődésük korai szakaszában – nehézségekbe ütközhetnek a finanszírozáshoz való hozzáférés terén. E nehézségek középpontjában az aszimmetrikus információ problémája áll: a kkv-k – különösen fennállásuk korai szakaszában – gyakran nem tudják bizonyítani a befektetők felé hitelképességüket vagy üzleti terveik megalapozottságát. Ilyen körülmények között az a fajta aktív átvilágítás, amelyet a befektetők a nagyobb vállalatok finanszírozása esetén végeznek, nem feltétlenül kifizetődő a kkv-kat érintő ügyletek esetében, mivel az átvilágítás költségei túlságosan magasak a befektetés értékéhez képest. Ezért a projekt minőségétől és növekedési potenciáljuktól függetlenül ezek a kkv-k nagy valószínűséggel mindaddig nem képesek hozzáférni a szükséges finanszírozáshoz, amíg nem rendelkeznek bizonyítható tapasztalattal és elegendő biztosítékkal. Az említett aszimmetrikus információ eredményeként előfordulhat, hogy a vállalatfinanszírozási piacok nem biztosítják a szükséges sajáttőke- vagy hitelfinanszírozást az újonnan létrehozott, potenciálisan gyorsan növekvő kkv-knak; ez tartós tőkepiaci hiányosságot eredményez, ami akadályozza, hogy a kínálat mindkét oldal számára elfogadható áron találkozzon a kereslettel, ez pedig negatív hatással van a kkv-k növekedési lehetőségeire. A kisebb és az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok bizonyos körülmények között ugyanezzel a piaci hiányossággal szembesülnek.

4.

Annak következményei, ha egy vállalkozás nem jut finanszírozáshoz, az adott szervezeten kívül is éreztethetik hatásukat, ez elsősorban a növekedési externáliáknak tudható be. Számos sikeres ágazatban nem azért tapasztalható termelékenységnövekedés, mert a piacon jelen lévő vállalkozások termelékenysége nő, hanem azért, mert a hatékonyabb és technológiailag fejlettebb vállalkozások a kevésbé hatékony (vagy elavult termékekkel rendelkező) vállalkozások rovására növekednek. Amennyiben ezt a folyamatot megzavarja, hogy a potenciálisan sikeres vállalkozások képtelenek finanszírozáshoz jutni, annak valószínűleg szélesebb körben is negatív hatása lesz a termelékenység növekedésére. Ha vállalkozások szélesebb köre számára tesszük lehetővé a piacra lépést, az ösztönözheti a növekedést.

5.

Ezért a kkv-k, valamint a kisebb és az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok tekintetében fennálló finanszírozási hiány igazolhatja az állami támogatási intézkedéseket, ideértve bizonyos körülmények között az állami támogatás nyújtását is. Ha megfelelően célzott, a szóban forgó vállalkozások kockázatfinanszírozásának támogatása érdekében nyújtott állami támogatás hatékony eszköz lehet az ismertetett piaci hiányosság kiküszöbölésére és a magántőke mozgósítására.

6.

A kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférése az Európa 2020 stratégia alapját képező közös érdekű célkitűzések egyike (1). Különösen az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezésnek (2) célja, hogy javítsa a kutatás és az innováció keretfeltételeit és finanszírozási lehetőségeit annak érdekében, hogy az innovatív elképzelésekből olyan termékek és szolgáltatások szülessenek, amelyek hozzájárulnak a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. Emellett az „Iparpolitika a globalizáció korában” kiemelt kezdeményezés (3) célja, hogy javítsa az üzleti környezetet, és támogassa egy olyan erős és fenntartható ipari bázis kialakulását, amely megállja a helyét a nemzetközi versenyben. Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve (4) olyan keretfeltételek megteremtését írja elő, amelyek növelik a befektetők biztonságát, és javítják azon vállalkozások finanszírozási lehetőségeit, amelyek kockázatosabbnak tűnő vagy hosszabb megtérülési idejű környezetbarát beruházásokat valósítanak meg. Ezenkívül a kisvállalkozói intézkedéscsomag (5) több irányadó elvet határoz meg a kkv-k fejlődésének támogatására szolgáló átfogó intézkedési keret kialakításához. Ezen elvek egyike a kkv-k finanszírozáshoz jutásának megkönnyítése. Ez az elv az egységes piaci intézkedéscsomagban (6) is megjelenik.

7.

E politikai kontextusban mind a 2011. évi, a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javítására szolgáló cselekvési terv (7), mind pedig a 2013-ban, az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról szóló zöld könyvvel (8) útnak indított vita elismeri, hogy az Unió sikere nagy mértékben a kkv-k növekedésének függvénye, ugyanakkor viszont a kkv-k gyakran jelentős nehézségekkel szembesülnek a finanszírozáshoz jutás terén. E kihívás megoldására politikai kezdeményezések, illetve azokra vonatkozó javaslatok születtek hogy a kkv-k a befektetők számára láthatóbbá, a piacok pedig a kkv-k számára vonzóbbá és elérhetőbbé váljanak.

8.

Nemrégiben két kezdeményezés született a befektetési alapokról: az Unióban működő kockázatitőke-alapokról szóló, 2013-ban elfogadott rendelet (9), amely lehetővé teszi az Unióban működő kockázatitőke-alapok számára, hogy a belső piac egészén forgalmazzák alapjaikat, illetve forrásbevonást hajtsanak végre; valamint az európai hosszú távú befektetési alapokról szóló rendeletre irányuló javaslat (10), amelynek célja, hogy keretfeltételeket vezessen be a befektetők hosszú távú kötelezettségvállalását igénylő magántőke-befektetési alapok működésének megkönnyítése érdekében.

9.

E konkrét rendeletek mellett a kockázatfinanszírozás terén tevékeny befektetési alapok, például a magántőke-befektetési alapok kezelésének és működtetésének szabályozási keretét az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelv (11) (ABAK-irányelv) rögzíti.

10.

Az ismertetett szakpolitikai kezdeményezésekkel összhangban a Bizottság az Unió költségvetését kívánja igénybe venni a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítéséhez annak érdekében, hogy kezelje azokat a strukturális piaci hiányosságokat, amelyek korlátozzák a kkv-k növekedését. E célból a Bizottság javaslatokat tett a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret szerinti új pénzügyi eszközök (12) fokozottabb kihasználására. Az uniós COSME (13) és Horizont 2020 (14) finanszírozási programok kockázatmegosztáson alapuló finanszírozási mechanizmusokkal igyekeznek javítani az állami források felhasználásán, a kkv-k induló, növekedési és átruházási szakaszban történő, valamint a kisebb és az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok támogatásának céljával; különösen hangsúlyosak azok az intézkedések, amelyeknek célja, hogy folyamatos támogatást nyújtsanak az innovációtól a piacra jutásig, ideértve a kutatás-fejlesztési (K+F) eredmények kereskedelmi hasznosítását is (15).

11.

A kohéziós politika területén a közös rendelkezésekről szóló rendelet (16) célja, hogy a tőke- és az adósságinstrumentumok használatának kiterjesztésével, valamint alkalmazásuk egyszerűbbé, rugalmasabbá és hatékonyabbá tételével megkönnyítse a tagállamok által az európai strukturális és beruházási alapokban elkülönített keretekből finanszírozott pénzügyi eszközök felhasználását (17).

12.

2012-ben a Bizottság nyilvános konzultációt indított (18) annak érdekében, hogy információt gyűjtsön arról, milyen mértékben hat a piaci hiányosság a kkv-k hitel- és sajáttőke-finanszírozáshoz való hozzáférésére, valamint a kockázati tőkéről szóló 2006. évi iránymutatás (19) megfelelőségéről. A nyilvános konzultáció eredményéből kiderült, hogy az említett iránymutatásban szereplő alapelvek szilárd alapot biztosítanak ahhoz, hogy a tagállamok eljuttassák forrásaikat a megcélzott kkv-khoz, egyúttal mérséklik a kiszorítás kockázatát. Ugyanakkor a nyilvános konzultáció arra is rámutatott, hogy a kockázati tőkéről szóló iránymutatást a válaszadók sok esetben túlságosan korlátozónak tartják a támogatható kkv-k körének, a finanszírozási formák, a támogatási eszközök, valamint a finanszírozási struktúrák meghatározása terén.

13.

Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről szóló közleményében (20) a Bizottság ambiciózus programot határozott meg az állami támogatási szabályozás korszerűsítésére; a program három fő célkitűzésen alapul:

14.

A fentiek fényében helyénvalónak tűnik a kkv-knak nyújtott kockázatitőke-befektetési intézkedésekre – köztük az általános csoportmentességi rendelet (21) hatálya alá tartozókra – vonatkozó állami támogatási szabályrendszer kiterjedt felülvizsgálata annak elősegítése érdekében, hogy a kockázatfinanszírozás különböző formáihoz a támogatható vállalkozások szélesebb köre hatékonyabban és eredményesebben férhessen hozzá. Az általános csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozó intézkedéseket nem kell bejelenteni, mivel azok esetében a Bizottság feltételezi, hogy piaci hiányosságok megszüntetésére irányulnak megfelelő és arányos eszközökkel, ugyanakkor ösztönző hatásúak, és a minimumra korlátozzák a verseny torzulásait.

15.

A Bizottság azokra a kockázatfinanszírozási célú intézkedésekre alkalmazza az ezen iránymutatásban szereplő elveket, amelyek nem felelnek meg az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott valamennyi feltételnek. Ezeket az intézkedéseket az érintett tagállam a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése szerint bejelenti, a Bizottság pedig elvégzi az ezen iránymutatás 3. fejezetében meghatározott érdemi összeegyeztethetőségi értékelést.

16.

A tagállamok azonban úgy is kialakíthatják kockázatfinanszírozási célú intézkedéseiket, hogy azok ne tartalmazzanak a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatást, például mert megfelelnek a piacgazdasági szereplő tesztnek, vagy mert teljesítik az alkalmazandó de minimis rendelet (22) feltételeit. Az ilyen intézkedéseket nem kell bejelenteni a Bizottságnak.

17.

Ezen iránymutatás egyetlen rendelkezése sem szolgálhat azon állami támogatási intézkedések összeegyeztethetőségének megkérdőjelezésére, amelyek teljesítik a valamely más iránymutatásban, keretszabályban vagy rendeletben meghatározott feltételeket. A Bizottság kiemelt figyelmet fordít annak megelőzésére, hogy ezt az iránymutatást az alapvetően más keretszabályok, iránymutatások és rendeletek által kezelt politikai célkitűzések elérésére használják.

18.

Ez az iránymutatás csak az általa lefedett pénzügyi eszközöket érinti, nem vonatkozik tehát például a meglévő hitelek értékpapírosítását biztosító eszközökre – ez utóbbiak értékelését az állami támogatásokra vonatkozó releváns jogalapnak megfelelően kell elvégezni.

19.

A Bizottság az ezen iránymutatásban szereplő elveket kizárólag a kockázatfinanszírozási célú támogatási programok tekintetében alkalmazza. Az említett elvek nem alkalmazandók az egyes vállalkozásoknak kockázatfinanszírozási támogatást nyújtó ad hoc intézkedésekre, kivéve az olyan intézkedéseket, amelyek egyes alternatív kereskedési platformok támogatására irányulnak.

20.

Fontos emlékeztetni arra, hogy a kockázatfinanszírozási támogatási intézkedéseket pénzügyi közvetítők vagy alternatív kereskedési platformok útján kell megvalósítani, kivéve a támogatható vállalkozásokban közvetlenül megvalósított befektetésekre vonatkozó fiskális ösztönzők esetében. Ezért az az intézkedés, amely alapján egy tagállam vagy egy közintézmény az említett közvetítők részvétele nélkül, közvetlenül valósít meg befektetéseket a vállalkozásokban, nem tartozik a kockázatfinanszírozási célú állami támogatásokra vonatkozó szabályok és ezen iránymutatás hatálya alá.

21.

Figyelembe véve a nagyvállalkozások szilárdabb eredményeit és nagyobb mértékű biztosítékait, a Bizottság úgy értékeli, hogy nincs olyan általános piaci hiányosság, amely a nagyvállalkozások finanszírozási lehetőségeihez kapcsolódik. Kivételes esetben a kockázatfinanszírozási célú intézkedés megcélozhat a 3.3.1. a) szakasz szerinti kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalatokat, vagy a 3.3.1. b) pont szerinti innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatokat, amelyek kutatás-fejlesztési és innovációs projekteket valósítanak meg.

22.

Nem nyújtható kockázatfinanszírozási támogatás azoknak a vállalkozásoknak, amelyek szerepelnek valamely tőzsde vagy szabályozott piac hivatalos jegyzékében, mivel jegyzésük ténye önmagában bizonyítja, hogy képesek magánfinanszírozás bevonzására.

23.

Ha a kockázatfinanszírozási támogatási intézkedések teljes mértékben mellőzik a magánbefektetőket, nem nyilváníthatók összeegyeztethetőnek. Ilyen esetekben a tagállamnak mérlegelnie kell olyan alternatív szakpolitikai lehetőségek alkalmazását, amelyek alkalmasabbak lehetnek ugyanazon célkitűzések és eredmények elérésére, így például az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott regionális beruházási támogatás vagy induló vállalkozásoknak nyújtott támogatás alkalmazását.

24.

Azok a kockázatfinanszírozási támogatási intézkedések, amelyek kapcsán a magánbefektetők nem vállalnak számottevő kockázatot, és/vagy az előnyök teljes mértékben a magánbefektetőkhöz áramlanak, nem nyilváníthatók összeegyeztethetőnek. A kockázatok és a nyereségek megosztása szükséges feltétele annak, hogy korlátozzák az állam pénzügyi kitettségét, és biztosítsák számára a tisztességes megtérülést.

25.

A kockázatfinanszírozási támogatás nem használható kivásárlások támogatására; ez a rendelkezés nem érinti az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott kiváltási tőke formájában nyújtott kockázatfinanszírozási támogatást.

26.

A kockázatfinanszírozási támogatás nem tekintendő a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha az alábbi vállalkozásoknak ítélik oda:

27.

A Bizottság nem alkalmazza ezen iránymutatást a harmadik országokba vagy a tagállamokba irányuló kivitellel kapcsolatos tevékenységekre nyújtott támogatásra, nevezetesen a közvetlenül az exportált mennyiségekhez, az értékesítési hálózat létrehozásához és működtetéséhez, illetve az exporttevékenységgel összefüggésben felmerülő egyéb folyó kiadásokhoz közvetlenül kapcsolódó támogatásra, valamint azokra a támogatásokra, amelyek a nemzeti termékek importtermékekkel szembeni előnyben részesítésétől függnek.

28.

A Bizottság nem alkalmazza ezen iránymutatást azokra az állami támogatási intézkedésekre, amelyek önmagukban vagy a hozzájuk kapcsolódó feltételek, illetve finanszírozási módszerek révén szükségképpen az uniós jog megsértéséhez vezetnek (24), így különösen a következő intézkedésekre:

29.

A kockázatfinanszírozási célú intézkedések gyakran bonyolult konstrukciókat tartalmaznak, amelyek a gazdasági szereplők egy csoportját (befektetők) arra ösztönzik, hogy azok kockázatfinanszírozást nyújtsanak a gazdasági szereplők egy másik csoportjának (támogatható vállalkozások). Az intézkedés kialakításától függően az egyik vagy akár mindkét szint vállalkozásai részesülhetnek állami támogatásban, akkor is, ha a hatóságok csak a támogatható vállalkozásoknak biztosítanának előnyöket. Ezenkívül a kockázatfinanszírozási célú intézkedésekben mindig legalább egy pénzügyi közvetítő is érintett; a közvetítő jogállása eltérhet a befektetők és a befektetés tárgyát képező végső kedvezményezettek jogállásától. Ilyen esetben azt is mérlegelni kell, hogy a pénzügyi közvetítő az állami támogatás kedvezményezettjének tekinthető-e.

30.

Általában úgy tekinthető, hogy az állami beavatkozás nem minősül állami támogatásnak, például mert megfelel a piacgazdasági szereplő tesztnek. Ezen elv szerint nem minősülnek állami támogatásnak az állami szervek vagy közvállalkozások által a szokásos piaci feltételek mellett megvalósított azon gazdasági ügyletek, amelyek nem biztosítanak előnyt a másik fél számára. Az Európai Unió Bírósága azon előjogának sérelme nélkül, hogy a támogatás létét megállapítsa, ez a fejezet további útmutatást nyújt a piacgazdasági szereplő tesztjének a kockázatfinanszírozás terén való alkalmazásához.

31.

Általánosságban a Bizottság akkor tekinti úgy, hogy egy befektetés összhangban áll a piacgazdasági szereplő elvével, tehát nem minősül állami támogatásnak, ha az az állami és a magánbefektetők (25) számára egyenlő feltételek mellett valósul meg. Ez a helyzet áll fenn, ha az állami és a magánbefektetők azonos feltételek mellett valósítják meg az adott befektetést, a szereplők két említett kategóriája egyidejűleg lép fel, és a magánbefektető fellépése valós gazdasági jelentőséggel bír.

32.

Egy ügylet akkor tekintendő azonos feltételek mellett végbemenőnek, ha az állami és a magánbefektetők kockázata és haszna egyenlő, és ugyanazon kockázati osztály tekintetében azonos helyet foglalnak el a hitelezői rangsorban. Ha az állami befektető jobb pozícióban van, mint a magánbefektető – például azért, mert a magánbefektetőkhöz képest előbb kap hozamot –, az intézkedés ettől még a szokásos piaci feltételekkel összhangban lévőnek minősülhet, amennyiben a magánbefektetők nem jutnak előnyhöz.

33.

A kockázatfinanszírozás terén akkor tekintendő úgy, hogy az állami és a magánbefektetők egyidejűleg hajtják végre az ügyletet, ha a magán- és az állami befektetők ugyanazon ügylet során, társbefektetőként fektetnek be a végső kedvezményezettbe. Az állami-magán pénzügyi közvetítőkön keresztül megvalósított befektetések esetében a Bizottság vélelmezi, hogy az állami és a magánbefektetők befektetései egyidejűleg valósulnak meg.

34.

További feltétel, hogy a kedvezményezett társaságoktól független magánbefektető által nyújtott finanszírozás a befektetés teljes volumenét tekintve gazdaságilag jelentős (26) legyen. A Bizottság véleménye szerint a kockázatfinanszírozási célú intézkedések esetében a független magánbefektető által végrehajtott befektetés akkor tekinthető gazdaságilag jelentősnek, ha annak mértéke eléri a 30 %-ot.

35.

Amennyiben a befektetés összhangban áll a piacgazdasági szereplő elvével, akkor a Bizottság a befektetést befogadó vállalkozásokat nem tekinti állami támogatás kedvezményezettjeinek, mivel az általuk befogadott befektetések piaci feltételek mellett megvalósított befektetésnek minősülnek.

36.

Amennyiben egy intézkedés lehetővé teszi a magánbefektetők számára, hogy olyan feltételek mellett fektessenek be kockázatfinanszírozási céllal egy van több vállalkozásba, amelyek kedvezőbbek az azonos vállalkozásba befektető állami befektetőkre vonatkozó feltételeknél, az érintett magánbefektetők előnyhöz juthatnak (nem egyenlő feltételekkel megvalósított befektetés). Ez az előny számos különböző formát ölthet, jelenthet például – az állami befektetőkkel összehasonlítva – kedvezményes hozamot (nyereségnövelés) vagy – az alapul szolgáló ügylet alulteljesítése esetén – a veszteségeknek való kisebb kitettséget (veszteségminimalizálás).

37.

A Bizottság általános nézete szerint a pénzügyi közvetítő olyan eszköz, amely arra szolgál, hogy továbbítsa a támogatásokat a befektetőknek és/vagy a befektetés tárgyát képező vállalkozásoknak, és saját jogán nem minősül a támogatások kedvezményezettjének, attól függetlenül, hogy a pénzügyi közvetítő jogi személy, vagy csupán olyan eszközcsomag, amelyet önálló alapkezelő társaság kezel.

38.

Ugyanakkor azok az intézkedések, amelyek valamely pénzügyi közvetítő javára történő közvetlen transzferrel vagy a pénzügyi közvetítő általi társfinanszírozással járnak, támogatásnak minősülhetnek, kivéve, ha a szóban forgó transzfer vagy társfinanszírozás olyan feltételek mellett megy végbe, amelyek elfogadhatók lennének egy átlagos piacgazdasági szereplő számára.

39.

Ha a kockázatfinanszírozási célú intézkedést megbízott szerv kezeli és az nem valósít meg a tagállammal közös társfinanszírozást, akkor a megbízott fél a finanszírozást közvetítő eszköznek és nem támogatás kedvezményezettjének tekintendő, amennyiben nem részesül túlkompenzációban. Ugyanakkor ha a megbízott szerv a pénzügyi közvetítőkhöz hasonló módon az intézkedést finanszírozza vagy a tagállammal közös társfinanszírozást valósít meg, akkor a Bizottságnak értékelnie kell, hogy a megbízott fél állami támogatásban részesült-e.

40.

Ha a pénzügyi közvetítő kezelője vagy az alapkezelő társaság (a továbbiakban: a kezelő) nyílt, átlátható, megkülönböztetésmentes és objektív kiválasztási eljárás során kerül kiválasztásra, vagy ha a kezelő díjazása teljes mértékben tükrözi a hasonló helyzetben alkalmazott aktuális piaci szinteket, vélelmezendő, hogy a kezelő nem részesül állami támogatásban.

41.

Ha a pénzügyi közvetítő és annak kezelője állami szervezet, amely nem nyílt, átlátható, megkülönböztetésmentes és objektív kiválasztási eljárás során került kiválasztásra, abban az esetben tekintendő úgy, hogy nem részesül támogatásban, ha kezelői díja maximalizált, teljes díjazása pedig megfelel a szokásos piaci feltételeknek és teljesítményen alapul. Ezenkívül az állami pénzügyi közvetítők kezelésének üzleti alapon kell állnia, a kezelőknek pedig nyereségorientált módon, a szokásos piaci feltételek mellett (közvetlen állami ráhatástól függetlenül) kell meghozniuk a befektetési döntéseket. A magánbefektetőket továbbá ügyletenként nyílt, átlátható, megkülönböztetésmentes és objektív kiválasztási eljárás keretében kell kiválasztani. Megfelelő mechanizmusok útján ki kell zárni annak lehetőségét, hogy az állam bármilyen módon beavatkozhasson az állami alap napi kezelési feladataiba.

42.

Ha az állam a pénzügyi közvetítő útján hitelek vagy kezességvállalások – ideértve a viszontgaranciát is – formájában hajt végre befektetést, és a referencia-kamatlábról szóló közleményben (27), illetve a kezességvállalásról szóló közleményben (28) meghatározott feltételek teljesülnek, akkor a pénzügyi közvetítő nem minősül állami támogatás kedvezményezettjének.

43.

Az, hogy a pénzügyi közvetítők növelhetik vagyonukat, kezelőik pedig megbízások révén nagyobb árbevételt érhetnek el, a támogatási intézkedés csupán másodlagos gazdasági hatásának tekintendő, és nem minősül a pénzügyi közvetítő és/vagy annak kezelői részére nyújtott támogatásnak. Azonban ha a kockázatfinanszírozási célú intézkedés úgy került kialakításra, hogy e másodlagos hatást előre meghatározott egyedi pénzügyi közvetítőkhöz irányítsa, úgy kell tekinteni, hogy az érintett pénzügyi közvetítők közvetett támogatásban részesülnek.

44.

Ha a befektetők, a pénzügyi közvetítő vagy annak kezelői szintjén támogatásnyújtásra kerül sor, a Bizottság általában úgy tekinti, hogy a támogatás legalább részben a befektetés tárgyát képező vállalkozásokhoz kerül. Akkor is ez a helyzet, ha a pénzügyi közvetítő kezelői tisztán üzleti alapon hozzák befektetési döntéseiket.

45.

Ha az állam a megcélzott vállalkozásokban hitelek vagy kezességvállalások formájában, kockázatfinanszírozási célú intézkedés keretében hajt végre befektetést, és teljesülnek a referencia-kamatlábról szóló közleményben, illetve a kezességvállalásról szóló közleményben meghatározott feltételek, akkor a befektetést fogadó vállalkozások nem minősülnek állami támogatás kedvezményezettjének.

46.

A tagállamok a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése alapján kötelesek bejelenteni azokat a kockázatfinanszírozási célú intézkedéseket, amelyek a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek (különösen, ha nem felelnek meg a piacgazdasági szereplő teszten), kívül esnek a de minimis rendelet hatályán és nem felelnek meg az általános csoportmentességi rendeletben szereplő, a kockázatfinanszírozási támogatásra vonatkozó összes feltételnek. A Bizottság az említett intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségét a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján vizsgálja. Ez az iránymutatás azokra a kockázatfinanszírozási célú intézkedésekre összpontosít, amelyek valószínűleg összeegyeztethetőnek minősülnek a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával, számos olyan feltételre figyelemmel, amelyeket részletesen ezen iránymutatás 3. fejezete ismertet. A szóban forgó intézkedések az alábbi három kategóriába sorolhatók.

47.

Az első kategóriába azon kockázatfinanszírozási célú intézkedések tartoznak, amelyek olyan vállalkozásokat céloznak, amelyek nem teljesítik az általános csoportmentességi rendeletben a kockázatfinanszírozási támogatásra vonatkozóan felsorolt összes támogathatósági követelményt. Ezen intézkedésekkel kapcsolatban a Bizottság részletes előzetes értékelés elvégzését írja elő a tagállam számára, mivel már nem vélelmezhető az általános csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozó, támogatható vállalkozásokat érintő piaci hiányosság. Ebbe a kategóriába különösen az alábbi vállalkozásokat célzó intézkedések tartoznak:

48.

A második kategória olyan intézkedéseket foglal magában, amelyeknek kialakítási paraméterei eltérnek az általános csoportmentességi rendeletben meghatározottaktól, ugyanakkor az ott meghatározott támogatható vállalkozásokat célozzák meg. Ezen intézkedések esetében a piaci hiányosság fennállását csak az általános csoportmentességi rendeletben rögzített határértékeket túllépő paraméterek alkalmazásának igazolásához szükséges mértékben kell bizonyítani. Ebbe a kategóriába különösen az alábbi esetek tartoznak:

49.

A harmadik kategória olyan nagy programokra vonatkozik, amelyek általános csoportmentességi rendelet értelmében vett nagy költségvetésük miatt nem tartoznak az általános csoportmentességi rendelet hatálya alá. E vizsgálat elvégzésekor a Bizottság ellenőrzi, hogy teljesülnek-e az általános csoportmentességi rendeletben előírt feltételek; amennyiben igen, értékeli, hogy a bejelentést alátámasztó előzetes értékelés fényében megfelelő-e az intézkedés kialakítása. Amennyiben valamely nagy program nem teljesíti a fent említett rendelkezésekben rögzített valamennyi támogathatósági és összeegyeztethetőségi kritériumot, a Bizottság mind a piaci hiányosság meglétét, mind az intézkedés kialakításának megfelelő voltát illetően alaposan megvizsgálja az előzetes értékelés kapcsán benyújtott bizonyítékokat. Emellett elvégzi az ilyen programok által az érintett piacokra gyakorolt esetleges negatív hatások részletes értékelését is.

50.

A 47–49. bekezdésben ismertetett különböző tulajdonságok együttesen is megjelenhetnek egyazon kockázatfinanszírozási célú intézkedésen belül, ha ezt a piaci hiányosságok teljes körű vizsgálatával alátámasztott szempontok megfelelően indokolják.

51.

Az ebben az iránymutatásban kifejezetten megengedett eltérésektől eltekintve a bejelentendő intézkedések fenti kategóriáinak értékelése során az általános csoportmentességi rendeletben a kockázatfinanszírozási támogatásra vonatkozóan előírt valamennyi egyéb feltétel irányadó.

52.

Ezen iránymutatás alkalmazásában:

i.   „alternatív kereskedési platform”: a 2004/39/EK irányelv (30) 4. cikke (1) bekezdésének 15. pontja szerinti olyan multilaterális kereskedési rendszer, amelynél a piacra bevezetett pénzügyi eszközök többségét kkv-k bocsátják ki;

ii.   „szokásos piaci feltételek”: a szerződő felek közötti befektetési ügylet feltételei azonosak a független vállalkozások között létrejövő ügyletek feltételeivel, és mentesek az állami befolyás minden elemétől;

iii.   „kivásárlás”: egy vállalkozás saját tőkéjéből legalább ellenőrző részesedés megvásárlása a jelenlegi tulajdonosoktól a vállalkozás eszközeinek és működésének átvétele céljából;

iv.   „támogatható vállalkozások”: kkv-k, kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalatok és innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok;

v.   „megbízott szerv”: az Európai Beruházási Bank, az Európai Beruházási Alap, olyan nemzetközi pénzügyi intézmény, amelyben valamely tagállam tulajdonos, valamely tagállamban létrehozott pénzügyi intézmény, amelynek célja a közérdek állami hatóság felügyelete melletti megvalósítása, közjogi szerv vagy a magánjog alapján működő, közfeladatot ellátó szerv. A megbízott szerv kiválasztható vagy közvetlenül kijelölhető, ha a kijelölés teljesíti a 2004/18/EK irányelvben (31), vagy az irányelvet részben vagy egészben felváltó jogszabályban meghatározott feltételeket;

vi.   „sajáttőke-befektetés”: közvetlen vagy közvetett tőkejuttatás egy vállalkozás számára a vállalkozásban a megfelelő arányú részesedés megszerzése ellenében;

vii.   „kilépés”: pénzügyi közvetítő vagy befektető részesedésének megszüntetése, amely történhet kereskedelmi értékesítés, leírás, részvények/kölcsönök visszafizetése, más pénzügyi közvetítő vagy befektető részére történő értékesítés, pénzügyi intézmény részére történő értékesítés, valamint nyilvános forgalomba hozatallal történő értékesítés – beleértve az első nyilvános kibocsátást – révén;

viii.   „tisztességes megtérülési ráta”: a belső megtérülési ráta elvárt mértéke, amely megegyezik a kockázattal korrigált diszkontrátával, és amely a befektetés kockázatának szintjét, valamint a magánbefektetők által befektetni kívánt tőke jellegét és mértékét tükrözi;

ix.   „végső kedvezményezett”: olyan támogatható vállalkozás, amelyben egy kockázatfinanszírozási célú állami támogatási intézkedés alapján befektetést hajtottak végre;

x.   „pénzügyi közvetítő”: formájától és tulajdoni viszonyaitól függetlenül bármely pénzügyi intézmény, beleértve az alapok alapját, a magántőke-befektetési alapokat, a nyilvános befektetési alapokat, a bankokat, a mikrofinanszírozási intézményeket és a kezességvállalásra létrehozott társaságokat;

xi.   „első kereskedelmi értékesítés”: vállalkozás által termék- vagy szolgáltatási piacon történő első értékesítés, amelybe nem tartozik bele a piac tesztelése érdekében végrehajtott korlátozott értékesítés;

xii.   „első veszteségviselő osztály”: a célportfólió várható veszteségeit magában foglaló, legnagyobb kockázattal járó, legrosszabb minősítésű ügyletrészsorozat;

xiii.   „kiegészítő befektetés”: egy vállalkozásba történő egyszeri vagy ismételt kockázatfinanszírozási célú befektetést követő további befektetés;

xiv.   „kezességvállalás”: harmadik fél újonnan létrejött kockázatfinanszírozási célú hitelügyleteiért (például adósságinstrumentumokért vagy lízingekért), valamint kvázi-sajáttőke instrumentumaiért való részleges vagy teljes felelősségvállalásra vonatkozó írásbeli kötelezettségvállalás;

xv.   „kezességvállalási korlát”: az állami befektető maximális kitettsége a biztosított portfólióra irányuló teljes befektetés százalékában kifejezve;

xvi.   „kezességvállalási mérték”: a kockázatfinanszírozási célú állami támogatási intézkedés keretében támogatható egyes tranzakciók esetében vállalt százalékos veszteségfedezeti arány;

xvii.   „független magánbefektető”: a befektetés tárgyát képező támogatható vállalkozásban részesedéssel nem rendelkező magánbefektető, tulajdoni viszonyaiktól függetlenül ideértve az üzleti angyalokat és a pénzügyi intézményeket is, amennyiben az utóbbiak teljes felelősséget vállalnak befektetésükért; újonnan létrehozott vállalkozás esetén valamennyi magánbefektetőt, ideértve az alapítókat is, a vállalkozástól függetlennek kell tekinteni;

xviii.   „innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalat”: olyan közepes piaci tőkeértékű vállalat, amelynek az általános csoportmentességi rendeletben meghatározottak szerinti kutatás-fejlesztési és innovációs költségei a) az összes működési költségnek legalább 15 %-át teszik ki a kockázatfinanszírozási célú állami támogatási intézkedés alapján megvalósított első befektetést megelőző három év legalább egyikében, vagy b) az összes működési költségnek legalább 10 %-át teszik ki a kockázatfinanszírozási célú állami támogatási intézkedés alapján megvalósított első befektetést megelőző három évben;

xix.   „hiteleszköz”: olyan megállapodás, amelyben a hitelező kötelezi magát, hogy meghatározott pénzösszeget meghatározott időre a kölcsönfelvevő rendelkezésére bocsát, és amely a kölcsönfelvevőt arra kötelezi, hogy a meghatározott időszakon belül visszafizesse az összeget; formáját tekintve lehet kölcsön vagy egyéb finanszírozási eszköz, ideértve a lízinget is, amely a hitelező számára elsődlegesen minimumhozamot nyújt;

xx.   „közepes piaci tőkeértékű vállalat”: ezen iránymutatás alkalmazásában olyan vállalkozás, amelynek az általános csoportmentességi rendelet I. mellékletének 3., 4. és 5. cikke szerint számított alkalmazotti létszáma nem haladja meg az 1 500 főt. Ezen iránymutatás alkalmazásában egyetlen vállalkozásnak tekintendő több jogalany, amennyiben az általános csoportmentességi rendelet I. melléklete 3. cikkének (3) bekezdésében felsorolt bármely feltétel teljesül. Ez a fogalommeghatározás nem érinti az állami támogatást nem tartalmazó uniós programok keretében igénybe vett pénzügyi eszközökre alkalmazott más fogalommeghatározásokat;

xxi.   „természetes személy”: olyan, jogi személytől különböző személy, aki a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében nem minősül vállalkozásnak;

xxii.   „új hitel”: új befektetés vagy működő tőke finanszírozása céljából újonnan kezdeményezett hiteleszköz, ide nem értve a meglévő hitelek refinanszírozását;

xxiii.   „kiváltási tőke”: egy vállalkozás létező részvényeinek megvásárlása egy korábbi befektetőtől vagy tulajdonostól;

xxiv.   „kockázatfinanszírozási célú befektetés”: a támogatható vállalkozásoknak nyújtott sajáttőke- és kvázisajáttőke-befektetések, hitelek (ideértve a lízingeket és kezességvállalásokat), illetve ezek ötvözete;

xxv.   „kvázisajáttőke-befektetés”: a saját tőke és a hitelfinanszírozás közé besorolt finanszírozási forma, amely az elsőhelyi adósságnál magasabb, de a törzsrészvénynél alacsonyabb kockázattal jár, nemfizetéssel szemben nincs biztosítva, és amelynek hozama a tulajdonos számára elsősorban a célvállalkozás nyereségétől vagy veszteségétől függ. A kvázisajáttőke-befektetés strukturálható jellemzően biztosíték nélküli és alárendelt tőkeként (ideértve a köztes finanszírozást is), és egyes esetekben tőkévé alakítható adósságként, vagy elsőbbségi tőkeként;

xxvi.   „kis- és középvállalkozás (kkv)”: az általános csoportmentességi rendelet I. mellékletében meghatározott vállalkozás;

xxvii.   „kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalat”: olyan vállalkozás, amelynek az általános csoportmentességi rendelet I. mellékletének 3–5. cikke szerint számított alkalmazotti létszáma nem haladja meg a 499 főt, és amelynek éves forgalma nem haladja meg a 100 millió EUR-t, vagy amelynek éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 86 millió EUR-t. Ezen iránymutatás alkalmazásában egyetlen vállalkozásnak tekintendő több jogalany, amennyiben az általános csoportmentességi rendelet I. melléklete 3. cikkének (3) bekezdésében felsorolt bármely feltétel teljesül. Ez a fogalommeghatározás nem érinti az állami támogatást nem tartalmazó uniós programok keretében igénybe vett pénzügyi eszközökre alkalmazott más fogalommeghatározásokat;

xxviii.   „teljes finanszírozás”: valamely támogatható vállalkozásban egy vagy több kockázatfinanszírozási célú befektetés útján, kockázatfinanszírozási célú állami támogatási intézkedés alapján megvalósítható összes befektetés maximális összege, beleértve a kiegészítő befektetéseket is, a teljes mértékben magánjellegű, piaci feltételek mellett nyújtott, a kockázatfinanszírozási célú intézkedés hatálya alá nem tartozó befektetések kivételével;

xxix.   „tőzsdén nem jegyzett vállalkozás”: olyan vállalkozás, amely nem szerepel a tőzsde hivatalos jegyzékében, az alternatív kereskedési platformok kivételével.

53.

Annak értékelésekor, hogy egy bejelentett támogatási intézkedés a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető-e, a Bizottság általában elemzi, hogy a támogatási intézkedés kialakítása biztosítja-e azt, hogy a támogatás közös érdekű célkitűzés eléréséhez való pozitív hozzájárulása meghaladja a tagállamok közötti kereskedelemre és a versenyre gyakorolt, lehetséges negatív hatásait.

54.

Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről szóló 2012. május 8-i közlemény valamennyi támogatási intézkedésnek a Bizottság által végzett összeegyeztethetőség-értékelése során alkalmazható közös elvek azonosítására és meghatározására szólít fel. E célból a Bizottság csak azokat a támogatási intézkedéseket tekinti a Szerződésben foglaltak érvényesülésével összeegyeztethetőnek, amelyek az alábbi feltételek mindegyikének megfelelnek:

55.

Egyes programkategóriák általános egyenlege a 4. szakaszban ismertetett utólagos értékelési követelmény hatálya alá eshet. Ilyen esetekben a Bizottság az érintett programok időtartamát korlátozhatja, meghosszabbításuk bejelentésének lehetősége mellett.

56.

Valamely támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során a Bizottság figyelembe veszi a Szerződés 101. vagy 102. cikkének megsértésével kapcsolatos azon eljárásokat, amelyek érinthetik a támogatás kedvezményezettjét, és amelyek lényegesek lehetnek a támogatásnak a Szerződés 107. cikkének (3) bekezdése szerinti értékelése szempontjából (32).

57.

Az állami támogatásnak hozzá kell járulnia a Szerződés 107. cikkének (3) bekezdésében meghatározott egy vagy több közös érdekű célkitűzés megvalósításához. A kockázatfinanszírozási támogatás esetében az általános szakpolitikai célkitűzés a következő: az életképes kkv-k, továbbá bizonyos esetekben a kisebb és az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok finanszírozási lehetőségeinek javítása azok korai fejlődési szakaszától a növekedési szakaszukig, hogy hosszabb távon versenyképes, az általános gazdasági növekedéshez hozzájáruló kkv-finanszírozási piacot lehessen kialakítani az Unióban.

58.

Az intézkedésnek a 57. pontban meghatározott általános szakpolitikai célkitűzésekre figyelemmel konkrét szakpolitikai célkitűzéseket kell meghatároznia. Ennek érdekében a tagállamnak a szakpolitikai célok azonosítása és a megfelelő teljesítménymutatók meghatározása céljából előzetes értékelést kell végeznie. Az intézkedés terjedelmét és időtartamát a szakpolitikai célokhoz kell igazítani. A teljesítménymutatók általában a következőket tartalmazhatják:

59.

Az 58. bekezdésben említett mutatók mind az intézkedés eredményességének értékelése, mind a kiválasztási folyamattal összefüggésben a pénzügyi közvetítő által kidolgozott befektetési stratégiák érvényességének értékelése szempontjából lényegesek.

60.

Annak érdekében, hogy a kockázatfinanszírozási célú intézkedésbe bevont pénzügyi közvetítők megvalósítsák a vonatkozó szakpolitikai célkitűzéseket, különösen az alábbi 61 és 62. bekezdésben szereplő feltételeket kell teljesíteniük.

61.

A pénzügyi közvetítő befektetési stratégiájának összhangban kell lennie az intézkedés szakpolitikai célkitűzéseivel. A kiválasztási folyamat során a pénzügyi közvetítőknek be kell mutatniuk, hogy az általuk javasolt befektetési stratégia hogyan járulhat hozzá a szakpolitikai célkitűzések és célok eléréséhez.

62.

A tagállam például megfelelő figyelemmel kísérési és jelentéstételi mechanizmusokon, valamint az állami befektetők képviselőinek a pénzügyi közvetítő képviseleti testületeiben – mint például a felügyelőbizottságban vagy a tanácsadó testületben – történő képviseletén keresztül biztosítja, hogy a közvetítők befektetési stratégiája mindenkor összhangban legyen az előírt szakpolitikai céloknak. Megfelelő irányítási struktúra útján kell biztosítani, hogy a befektetési stratégia lényegi módosításához szükség legyen a tagállam előzetes hozzájárulására. Az egyértelműség kedvéért rögzítjük, hogy a tagállam nem vehet részt közvetlenül az egyedi befektetési vagy elidegenítési döntések meghozatalában.

63.

Az állami támogatás csak akkor indokolt, ha a közös célkitűzés elérését befolyásoló konkrét piaci hiányosságra irányul. A Bizottság úgy véli, hogy nincs olyan piaci hiányosság, amely általánosan érintené a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférési lehetőségeit; a fennálló hiányosság a kkv-k bizonyos csoportjaihoz kapcsolódik, az érintett tagállam sajátos gazdasági helyzetének függvényében. Ez különösen (de nem kizárólagosan) a fennállásuk korai szakaszában lévő kkv-kat érinti, amelyek – növekedési kilátásaik ellenére – nem tudják bizonyítani a befektetőknek a hitelképességüket vagy az üzleti terveik megalapozottságát. A szóban forgó piaci hiányosság terjedelme ágazattól függően eltérő lehet mind az érintett vállalkozások, mind azok tőkekövetelménye szempontjából. Az információs aszimmetria miatt a piac számára nehézkes az ilyen kkv-k kockázat/nyereség profiljának, valamint a kockázattal kiigazított hozamot termelő képességének értékelése. Az említett kkv-k által a projektjük minőségével kapcsolatos információk megosztása terén tapasztalt nehézségek, vélt kockázatosságuk és gyenge hitelképességük magas ügyleti és ügynöki költségeket eredményez, és növelheti a befektetők kockázatkerülési hajlandóságát. A kisebb és az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok hasonló nehézségekkel, ennélfogva pedig ugyanazzal a piaci hiányossággal szembesülhetnek.

64.

Ezért a kockázatfinanszírozási célú intézkedésnek olyan előzetes értékelésen kell alapulnia, amely igazolja a támogatható vállalkozásokat érintő finanszírozási hiány fennállását a megcélzott fejlődési szakaszban, földrajzi területen és adott esetben gazdasági ágazatban. A kockázatfinanszírozási célú intézkedést úgy kell kialakítani, hogy az az előzetes értékelés során igazolt piaci hiányosságra irányuljon.

65.

A magánfinanszírozás optimálistól elmaradó szintjét eredményező strukturális és ciklikus (vagyis a válsággal kapcsolatos) problémák egyaránt vizsgálandók. A vizsgálat során átfogóan elemezni kell a támogatható vállalkozások számára rendelkezésre álló finanszírozási forrásokat, figyelembe véve a megcélzott földrajzi területen meglévő pénzügyi közvetítők számát, azok állami vagy magánjellegét, az érintett piaci szegmensben megvalósítandó befektetések volumenét, a potenciálisan támogatható vállalkozások számát és az egyes ügyletek átlagos értékét. Ennek az elemzésnek a kockázatfinanszírozási célú intézkedés bejelentését megelőző 5 év adatain kell alapulnia, ez alapján tartalmaznia kell a finanszírozási hiány jellegét és becsült nagyságát, vagyis a támogatható vállalkozások teljesítetlen finanszírozási igényét.

66.

Az előzetes értékelést lehetőleg független szervezetnek kell elvégeznie, objektív és naprakész információk alapján. A tagállamok meglévő értékelést is benyújthatnak, feltéve, hogy az a kockázatfinanszírozási célú intézkedés bejelentését megelőző három éven belül készült. Amennyiben a kockázatfinanszírozási célú intézkedést részben az európai strukturális és beruházási alapokból finanszírozzák, a tagállam benyújthatja a közös rendelkezésekről szóló rendelet (33) 37. cikkének (2) bekezdése értelmében készített előzetes értékelést, amelyet úgy kell tekinteni, hogy megfelel az ezen iránymutatásban szereplő követelményeknek. A Bizottság fenntartja a jogot, hogy az előzetes értékelés megállapításainak vizsgálata során a rendelkezésre álló bizonyítékok fényében megkérdőjelezze az adatok érvényességét.

67.

Annak érdekében, hogy az intézkedésbe bevont pénzügyi közvetítők az azonosított piaci hiányosságot célozzák meg, átvilágítási eljárást kell lefolytatni azt biztosítandó, hogy a befektetési stratégia üzleti szempontból megalapozott, az azonosított szakpolitikai célkitűzésre összpontosít és megfelel a meghatározott támogathatósági követelményeknek és finanszírozási korlátozásoknak. A tagállamoknak tehát olyan pénzügyi közvetítőket kell kiválasztaniuk, amelyek bizonyítani tudják, hogy az általuk javasolt befektetési stratégia üzleti szempontból megalapozott, és megfelelő kockázatdiverzifikációs szabályokat tartalmaz, amelyek célja a gazdasági megvalósíthatóság, valamint a befektetések mérete és területi kiterjedése szempontjából a hatékonysági szint elérése.

68.

Ezenkívül az előzetes értékelés során számításba kell venni azokat a konkrét piaci hiányosságokat, amelyekkel a támogatható vállalkozások szembesülnek; erről lásd a 69–88. bekezdésben szereplő további útmutatást.

69.

Az általános csoportmentességi rendelet hatálya kizárólag a támogatható kkv-kra terjed ki. Ugyanakkor hasonló finanszírozási korlátokkal szembesülhetnek egyes olyan vállalkozások is, amelyek nem teljesítik a kkv meghatározásában foglalt létszám- vagy pénzügyi küszöbértékeket.

70.

A valamely kockázatfinanszírozási célú intézkedés keretében támogatható vállalkozások körének a kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalatokra történő kibővítése indokolt lehet, amennyiben arra ösztönzi a magánbefektetőket, hogy diverzifikáltabb, több be- és kilépési lehetőséget nyújtó portfólióba fektessenek. A portfólió kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalatokkal való bővítése a portfólió szintjén várhatóan csökkenti a kockázatot, ezáltal pedig növeli a befektetések hozamát. Ezért ez különösen eredményes módszer lehet az intézményi befektetők érdeklődésének felkeltésére a kockázatosabb korábbi szakaszban lévő vállalkozások iránt.

71.

A fentiek fényében, továbbá feltéve, hogy az előzetes értékelés elegendő gazdasági bizonyítékot foglal magában, indokolt lehet a kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalatok támogatása. Vizsgálata során a Bizottság figyelembe veszi a megcélzott vállalkozások munka- és tőkeigényét, valamint azokat az egyéb feltételeket is, amelyek a kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalatokat érintő különös finanszírozási korlátokat tükrözik (például rendelkeznek-e elegendő biztosítékkal egy nagyobb összegű hitelhez).

72.

A közepes piaci tőkeértékű vállalatok bizonyos körülmények között a kkv-kat érintő finanszírozási korlátokhoz hasonló korlátokkal szembesülhetnek. Ez lehet a helyzet azon közepes piaci tőkeértékű vállalatok esetében, amelyek egyidejűleg végeznek kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységet, és hajtanak végre termelő létesítményre irányuló induló beruházást, ideértve a piaci bevezetés előkészítését is, és amelyek múltbeli eredményei alapján a potenciális befektetők nem képesek megfelelő képet kialakítani a szóban forgó tevékenységek eredményeinek piaci kilátásairól. Ilyen esetben ahhoz, hogy olyan fenntartható szintre növeljék a termelési kapacitásukat, amelyen önállóan is képesek magánfinanszírozási forráshoz jutni, az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatoknak szükségük lehet kockázatfinanszírozási célú állami támogatásra. A 3.3.1. a) pontban tett megállapítás szerint azzal, hogy ilyen innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatokat szerepeltet a befektetési portfóliójában, a pénzügyi közvetítő eredményesen diverzifikálhatja az általa kínált befektetési lehetőségeket, amelyek így a potenciális befektetők szélesebb körét vonzhatják.

73.

Az általános csoportmentességi rendelet hatálya azokra a kkv-kra terjed ki, amelyeknél a kockázatfinanszírozási célú intézkedés szerinti induló beruházás az első kereskedelmi értékesítést megelőzően, vagy az első kereskedelmi értékesítést követő hét éven belül történik. A hétéves időszakot követően a csoportmentesség csak a kiegészítő befektetésekre vonatkozik. Ugyanakkor a vállalkozások egyes típusai még mindig fejlődésük terjeszkedő/korai növekedési szakaszában lévőnek tekinthetők, ha az említett hétéves időszak után még mindig nem tudták kellően bizonyítani jövedelemtermelő képességüket és/vagy még mindig nem rendelkeznek kellően meggyőző eredményekkel és biztosítékokkal. Különösen igaz lehet ez a magas kockázatú ágazatokra, így például a biotechnológiára, a kulturális ágazatokra és a kreatív iparágakra, általánosabban véve pedig az innovatív kkv-kra (34). Ráadásul lehetséges, hogy azoknak a vállalkozásoknak, amelyek elegendő belső tőkével rendelkeznek induló tevékenységük finanszírozásához, csak egy későbbi szakaszban lesz szükségük külső finanszírozásra, például ahhoz, hogy kapacitásukat növelve kisméretű vállalkozásból nagyobb méretűvé alakuljanak. Előfordulhat, hogy ehhez nagyobb összegű befektetésre van szükség, mint amelyet saját forrásaikból elő tudnak teremteni.

74.

Ez alapján megengedhetők olyan intézkedések, amelyek alapján az induló beruházás a célvállalkozás első kereskedelmi értékesítését követő hét év eltelte után valósul meg. Ilyen körülmények között a Bizottság előírhatja, hogy az intézkedésnek világosan meg kell határoznia a támogatható vállalkozások körét az előzetes értékelés során bemutatott bizonyítékok alapján, amelyek igazolják az adott vállalkozásokat befolyásoló konkrét piaci hiányosság létezését.

75.

Az általános csoportmentességi rendelet támogatható vállalkozásonként határozza meg a kockázatfinanszírozás teljes összegének felső határát, amelybe beleértendők a kiegészítő befektetések is. Azonban egyes iparágakban – például az élettudományok, a környezetbarát technológia vagy az energia terén –, amelyekben az előzetesen szükséges kutatás vagy befektetés költségei viszonylag magasak, előfordulhat, hogy ez az összeg nem elegendő valamennyi szükséges befektetéshez, és ahhoz, hogy fenntartható növekedési pályára állítsa a vállalkozást. Ezért bizonyos körülmények között indokolt lehet engedélyezni, hogy a támogatható vállalkozásokba történő befektetés teljes összege meghaladja az előírt felső határt.

76.

Ennélfogva a kockázatfinanszírozási célú intézkedések a maximális teljes összeget meghaladó támogatást nyújthatnak, amennyiben a tervezett finanszírozás összege tükrözi az előzetes értékelés során a megcélzott ágazatokra és/vagy területekre vonatkozóan azonosított finanszírozási hiány nagyságát és természetét. Ilyenkor a Bizottság figyelembe veszi, ha a célzott ágazatok tőkeigényesek, és/vagy azt, ha a befektetések bizonyos földrajzi területeken magasabb költséggel járnak.

77.

A Bizottság elismeri, hogy az alternatív kereskedési platformok a kkv-k finanszírozási piacának fontos részét képezik, mivel egyrészt új tőkét vonzanak a kkv-kba, másrészt megkönnyítik a korábbi befektetők kilépését (35). Az általános csoportmentességi rendelet elismeri e platformok jelentőségét azáltal, hogy támogatja a tevékenységüket az ilyen platformokon jegyzett társaságokba befektető természetes személyekre irányuló fiskális ösztönzők segítségével vagy azzal, hogy lehetővé teszi az induló vállalkozásoknak nyújtott támogatás nyújtását a platformüzemeltetőnek, azzal a feltétellel, hogy a platformüzemeltetőnek kisvállalkozásnak kell minősülnie, és a támogatás nem léphet túl bizonyos küszöbértékeket.

78.

Ugyanakkor az alternatív kereskedési platformok üzemeltetői alapításukkor nem feltétlenül számítanak kisvállalkozásnak. Hasonlóképpen, az általános csoportmentességi rendelet alapján az induló vállalkozásnak nyújtott támogatás engedélyezett összege nem feltétlenül elegendő a platform létrehozásának támogatásához. Ráadásul az új platformok létrehozásához és bevezetéséhez elegendő forrás bevonása érdekében szükséges lehet fiskális ösztönzőket biztosítani a vállalati befektetők számára. Végül lehetséges, hogy a platform nemcsak kkv-kat jegyez, hanem olyan vállalkozásokat is, amelyek túllépik a kkv fogalmában meghatározott küszöbértékeket.

79.

Ezért bizonyos körülmények között indokolt lehet a vállalati befektetőknek nyújtott fiskális ösztönzők lehetővé tétele, a kisvállalkozásnak nem minősülő platformüzemeltetők támogatása, az általános csoportmentességi rendeletben az induló vállalkozásoknak nyújtott támogatásra vonatkozóan meghatározottnál magasabb összegű befektetések lehetővé tétele alternatív kereskedési platform létrehozása céljából, vagy az olyan alternatív kereskedési platformok támogatásának lehetővé tétele, ahol a piacra bevezetett pénzügyi eszközök többségét kkv-k bocsátották ki. Ez összhangban van azzal a szakpolitikai célkitűzéssel, amely támogatja a kkv-k folyamatos finanszírozási láncon keresztül történő finanszírozáshoz jutását. Az előzetes értékelés során ezért bizonyítani kell, hogy létezik olyan konkrét piaci hiányosság, amely az érintett földrajzi piacon hatással van az említett platformokra.

80.

Az egyes régiókra vagy tagállamokra ható piaci hiányosságok hangsúlyosabbak lehetnek, ha az adott területen belüli kkv-finanszírozási piac viszonylag elmaradott az érintett tagállam egyéb régióihoz vagy más tagállamokhoz képest. Különösen azokra a tagállamokra lehet ez jellemző, amelyekben nincsenek stabilan jelen hivatalos kockázatitőke-befektetők vagy üzleti angyalok. Ezért az a célkitűzés, amely a hatékony kkv-finanszírozási piac e régiókban történő kialakításának ösztönzésére, valamint azon strukturális korlátok leküzdésére irányul, amelyek akadályozhatják a kkv-kat a kockázatfinanszírozáshoz való tényleges hozzáférésben, alapot adhat arra, hogy a Bizottság kedvezőbben álljon azokhoz az intézkedésekhez, amelyek lehetővé teszik a magánbefektetőknek az általános csoportmentességi rendeletben meghatározottnál kisebb arányú részvételét.

81.

Ezenfelül az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott arányok alatti magánbefektetői részvétellel zajló kockázatfinanszírozási célú intézkedések indokoltak lehetnek akkor, ha kifejezetten az első kereskedelmi értékesítés előtti vagy az igazoló vizsgálati szakaszban lévő kkv-kat, vagyis hangsúlyosabb piaci hiányosság által érintett vállalkozásokat céloznak meg, feltéve, hogy a befektetés kockázatainak egy részét ténylegesen a részt vevő magánbefektetők viselik.

82.

Az általános csoportmentességi rendelet szerint a csoportmentesség kedvezménye azoknak az intézkedéseknek van fenntartva, amelyek esetében az állami és a magánbefektetők közötti, nem egyenlő feltételek szerinti veszteségmegosztás úgy került kialakításra, hogy az állami befektető első veszteségét korlátozza. Hasonlóképpen, a kezességvállalások esetében a csoportmentesség korlátozza a kezességvállalási mértéket és az állami befektetőt terhelő teljes veszteséget.

83.

Azonban bizonyos körülmények között – kockázatosabb finanszírozási pozíció vállalása útján – az állami finanszírozás lehetővé teheti a magánbefektetők vagy -hitelezők számára, hogy további finanszírozást nyújtsanak. Az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott felső határokat meghaladó pénzügyi paraméterekkel rendelkező intézkedések értékelésekor a Bizottság számos, a 3.4.2. szakaszban ismertetett tényezőt vesz figyelembe.

84.

Az általános csoportmentességi rendelet szerint a pénzügyi közvetítőket, valamint a befektetőket vagy az alapkezelő társaságokat olyan nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárás útján kell kiválasztani, amely egyértelműen tartalmazza az intézkedés által elérni kívánt szakpolitikai célkitűzéseket, valamint az e célkitűzések elérésére kialakított pénzügyi paraméterek típusait. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi közvetítőket vagy azok kezelőit a 2004/18/EK irányelvvel (36) vagy ezen irányelv helyébe lépő bármely jogszabállyal összhangban lévő eljárás útján kell kiválasztani. Amennyiben az említett irányelv nem alkalmazandó, a kiválasztási eljárásnak a szakképzett pénzügyi közvetítők, illetve alapkezelők körén belül a lehető legszélesebb választási lehetőséget kell biztosítania. Az eljárásnak mindenekelőtt lehetővé kell tennie az érintett tagállam számára a pénzügyi közvetítők, illetve alapkezelők és a potenciális magánbefektetők közötti, tárgyalások eredményeként létrejött feltételek összehasonlítását azt biztosítandó, hogy a kockázatfinanszírozási célú intézkedés realisztikus befektetési stratégia mellett a lehető legkisebb állami támogatással vagy az egyenlő feltételektől való minimális eltéréssel vonzzon magánbefektetőket.

85.

Az általános csoportmentességi rendelet szerint a kezelőkre vonatkozó kiválasztási szempontok között szerepelnie kell azon követelménynek, miszerint a kezességvállaláson kívüli eszközöknél „a nyereségrészesedést előnyben kell részesíteni a veszteségminimalizálással szemben”, annak érdekében, hogy korlátozzák a befektetés tárgyát képező vállalkozásokat kiválasztó kezelő túlzott kockázatvállalási hajlamát. Ennek célja annak biztosítása, hogy az intézkedés által tervezett pénzügyi eszköz formájától függetlenül a magánbefektetőknek vagy -hitelezőknek biztosított kedvezményes bánásmód összevetésre kerüljön a közérdekkel, azaz a rendelkezésre bocsátott állami tőke rulírozó jellege biztosításának, valamint az intézkedés hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságának érdekével.

86.

Bizonyos esetekben azonban szükségessé válhat a veszteségminimalizálás előnyben részesítése: nevezetesen akkor, ha az intézkedés olyan ágazatokra irányul, amelyekben magas a kkv-k nemteljesítési aránya. Ez lehet a helyzet azon intézkedések esetében, amelyek az első kereskedelmi értékesítés előtti vagy az igazoló vizsgálati szakaszban lévő kkv-kra, a jelentős technológiai akadályokkal küzdő ágazatokra vagy olyan ágazatokra irányulnak, amelyekben a vállalkozások nagymértékben függenek egy-egy olyan projekttől, amelyek jelentős összegű kezdeti befektetést igényelnek, és amelyek magas kockázati kitettséggel járnak (például a kulturális ágazatok és a kreatív iparágak esetében). A veszteségminimalizálási mechanizmusok előnyben részesítése olyan intézkedések esetében is igazolható, amelyek alapok alapjain keresztül működnek, és céljuk a magánbefektetők e szinten történő bevonzása.

87.

Míg az általános csoportmentességi rendelet hatálya az azon független magánbefektetőként eljáró természetes személyeknek nyújtott fiskális ösztönzőkre terjed ki, akik közvetve vagy közvetlenül kockázatfinanszírozást biztosítanak a támogatható kkv-knak, a tagállamok helyénvalónak találhatják olyan intézkedések bevezetését, amelyek hasonló ösztönzőket alkalmaznak a vállalati befektetők esetében. A különbség oka az, hogy a vállalati befektetők a Szerződés 107. cikke értelmében vállalkozások. Ezért különös korlátozásoknak kell érvényesülniük az intézkedésre nézve annak érdekében, hogy a vállalati befektetők szintjén nyújtott támogatások arányosak maradjanak, és tényleges ösztönző hatással rendelkezzenek.

88.

A pénzügyi közvetítők és azok kezelői csak annyiban lehetnek valamely fiskális ösztönző kedvezményezettjei, amennyiben társbefektetőként vagy társhitelezőként járnak el. A pénzügyi közvetítő vagy annak kezelői által az intézkedés végrehajtása érdekében nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban nem nyújtható fiskális ösztönző.

89.

Az azonosított piaci hiányosságok kezelése és az intézkedés által elérni kívánt szakpolitikai célkitűzések elérésének elősegítése érdekében a javasolt kockázatfinanszírozási célú intézkedésnek megfelelő eszköznek kell lennie, és egyúttal a lehető legkevésbé torzító hatást kell gyakorolnia a versenyre. Az előzetes értékelés során megfelelően igazolni kell, hogy miért a kockázatfinanszírozási célú intézkedések adott formáját választották.

90.

A Bizottság első lépésként mérlegeli, hogy a kockázatfinanszírozási célú intézkedés megfelelő eszköznek tekinthető-e – és ha igen, milyen mértékben – azokhoz az egyéb szakpolitikai eszközökhöz viszonyítva, amelyek a támogatható vállalkozásokban megvalósított kockázatfinanszírozási célú befektetések ösztönzésére irányulnak. Az állami támogatás mellett a tagállamok más szakpolitikai eszközökkel is előmozdíthatják a támogatható vállalkozások részére történő kockázatfinanszírozás-nyújtást. Egyéb kiegészítő szakpolitikai eszközöket is alkalmazhatnak mind a keresleti, mind a kínálati oldalon, például a pénzügyi piacok működését megkönnyítő szabályozási intézkedéseket, az üzleti környezetet fejlesztő intézkedéseket és a befektetési felkészültséggel kapcsolatos tanácsadó szolgáltatásokat, vagy a piacgazdasági szereplő tesztjével összhangban állami befektetéseket.

91.

Az előzetes értékelésnek elemeznie kell azokat a meglévő és – ha lehetséges – tervezett nemzeti és európai uniós szakpolitikai intézkedéseket, amelyek az azonosított piaci hiányosságokra irányulnak, figyelembe véve az egyéb szakpolitikai eszközök eredményességét és hatékonyságát. Az előzetes értékelés megállapításainak bizonyítaniuk kell, hogy az azonosított piaci hiányosságot más, állami támogatással nem járó szakpolitikai eszköz segítségével nem lehet megfelelően megoldani. Ezenfelül a javasolt kockázatfinanszírozási célú intézkedésnek összhangban kell lennie az érintett tagállam azon általános politikájával, amely a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésére vonatkozik, és ki kell egészítenie az azonos piaci igényekkel foglalkozó szakpolitikai eszközöket.

92.

Második lépésként a Bizottság mérlegeli, hogy a javasolt intézkedés megfelelőbb-e, mint az azonos piaci hiányosságra irányuló alternatív állami támogatási intézkedések. Ezzel kapcsolatban általános vélelem, hogy a pénzügyi eszközök kevésbé torzító hatásúak és ezért megfelelőbb eszköznek minősülnek, mint a közvetlen támogatások. Ugyanakkor a kockázatfinanszírozást elősegítő állami támogatás számos formában nyújtható, például szelektív fiskális eszközök vagy másodlagos kereskedelmi pénzügyi eszközök formájában, ideértve számos, különböző kockázat/nyereség jellemzővel bíró tőke- és adósságinstrumentumot, valamint kezességvállalást, továbbá a különféle teljesítési módokat és finanszírozási struktúrákat, amelyek megfelelősége a megcélzott vállalkozások és az adott finanszírozási hiány természetétől függ. A Bizottság ezért értékeli, hogy az intézkedés kialakítása hatékony finanszírozási struktúrát biztosít-e a fenntartható működés biztosításához, figyelembe véve az alap befektetési stratégiáját is.

93.

Ezzel kapcsolatban a Bizottság kedvezően tekint azokra az intézkedésekre, amelyek a portfólió mérete és (különösen több tagállamban tevékenykedő alapok esetében) a földrajzi lefedettség szerint, valamint a portfólió diverzifikációja szempontjából kellően nagy alapokat vonnak be, mivel az ilyen alapok hatékonyabbak, ezáltal pedig vonzóbbak lehetnek a magánbefektetők számára. Egyes alapok alapjai teljesíthetik ezeket a feltételeket, feltéve, hogy a pénzügyi közvetítők különböző szintjeiből eredő általános kezelési költségeket a hatékonyság jelentős javulása ellensúlyozza.

94.

Az általános csoportmentességi rendelet hatályán kívül eső pénzügyi eszközök esetében a Bizottság a 95–119. bekezdésekben rögzített elemeket mérlegeli.

95.

Először is az intézkedésnek a piaci szereplőktől származó további finanszírozást kell mozgósítania. Az általános csoportmentességi rendeletben meghatározottnál alacsonyabb minimális magánbefektetési arányokat csak az előzetes értékelés során megállapított jelentősebb piaci hiányosságok indokolhatják. Ezzel kapcsolatban az előzetes értékelésnek ésszerűen meg kell becsülnie az intézkedés tárgyát képező támogatható vállalkozások adott körét érintő piaci hiányosságra tekintettel szükséges magánbefektetési arányt, azaz a várhatóan megvalósítható további magánbefektetéseket portfóliószinten vagy ügyletenként. Ezenkívül bizonyítani kell, hogy az intézkedés olyan további magánfinanszírozást ösztönöz, amelyet egyébként nem, vagy csak más formában, összegben, illetve eltérő feltételekkel bocsátottak volna rendelkezésre.

96.

Azon kockázatfinanszírozási célú intézkedések esetében, amelyek kifejezetten az első kereskedelmi értékesítés előtt álló kkv-kra irányulnak, a Bizottság elfogadhatja, hogy a magánbefektetői részvétel szintje a szükséges aránynál alacsonyabb. Alternatív lehetőségként az ilyen befektetési célok esetében a Bizottság elfogadhatja, hogy a magánbefektetői részvétel nem független jellegű, vagyis azt például a kedvezményezett vállalkozás tulajdonosa biztosítja. Kellően indokolt esetben – a releváns piaci hiányosságra vonatkozó előzetes értékelésben szereplő gazdasági információk fényében – a Bizottság azon támogatható vállalkozások esetében is elfogadhatja az általános csoportmentességi rendeletben rögzítettnél alacsonyabb magánbefektetői részvételt, amelyek első kereskedelmi értékesítésük óta kevesebb mint hét éve működnek a piacon.

97.

Ha kockázatfinanszírozási célú intézkedés olyan támogatható vállalkozásokat céloz meg, amelyek az első kockázatfinanszírozási célú befektetés idején az első kereskedelmi értékesítéstől számítva több mint hét éve működnek a piacon, akkor az intézkedésnek megfelelő korlátozásokat kell tartalmaznia határidők (például hét év helyett tíz év) vagy más, a megcélzott vállalkozások fejlettségi fokához kapcsolódó, minőségi jellegű objektív szempontok formájában. Ilyen befektetési célok esetében a Bizottság rendszerint 60 %-os részvételi arányt ír elő a magánbefektetők számára.

98.

Másodszor a magánbefektetői részvétel javasolt szintjével együtt a Bizottság figyelembe veszi az állami és a magánbefektetők kockázatainak és nyereségének egyensúlyát is. E tekintetben a Bizottság kedvezően ítéli meg azokat az intézkedéseket, amelyeknél a veszteségeket a befektetők számára egyenlő feltételekkel osztják meg, a magánbefektetők pedig kizárólag nyereségnövelésre törekszenek. Főszabályként minél közelebb áll a kockázatok és a nyereség megosztása a tényleges kereskedelmi gyakorlathoz, a Bizottság annál nagyobb valószínűséggel fogad el kisebb arányú magánbefektetői részvételt.

99.

Harmadszor fontos, hogy az intézkedés a finanszírozási struktúra milyen szintjén kívánja ösztönözni a magánbefektetéseket. Az alapok alapja szintjén a magánfinanszírozás-szerzési képesség a veszteségminimalizálási mechanizmusok szélesebb körű alkalmazásán múlhat. Azonban az ilyen mechanizmusokra való túlzott támaszkodás torzulásokat okozhat a támogatható vállalkozások kiválasztása során olyan esetekben, amikor a magánbefektetők a vállalkozásokba történő befektetés szintjén, ügyletenként avatkoznak be.

100.

Annak vizsgálatakor, hogy szükség volt-e az intézkedés egyedi kialakítására, a Bizottság figyelembe veheti a kiválasztott magánbefektetők reziduális kockázatának – az állami befektető által vállalt várt és váratlan veszteségekhez viszonyított – súlyát, valamint az állami és a magánbefektetés várható megtérülésének egyensúlyát. Ennek megfelelően eltérő kockázati és nyereségprofil is elfogadható a magánbefektetések összegének olyan maximalizálása érdekében, amely nem ássa alá a befektetési döntések valódi nyereségorientált jellegét.

101.

Negyedszer az ösztönzők pontos jellemzőit a pénzügyi közvetítők, valamint a befektetők vagy alapkezelők nyílt, megkülönböztetésmentes kiválasztási eljárásán keresztül kell meghatározni. Ugyanígy az alapok alapjainak kezelői számára befektetési megbízásuk körében elő kell írni, hogy kötelesek a részalapok szintjén alkalmazható kedvező feltételeket megállapítani a támogatható pénzügyi közvetítők, alapkezelők vagy befektetők versenyen alapuló kiválasztási eljárása során.

102.

Az intézkedés kialakítását alátámasztó különös pénzügyi feltételek szükségességének igazolása érdekében előfordulhat, hogy a tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy a magánbefektetők kiválasztása során az eljárás valamennyi résztvevője az általános csoportmentességi rendelet által le nem fedett feltételeket követelt, vagy, hogy a tender eredménytelen volt.

103.

Ötödször a pénzügyi közvetítő vagy az alapkezelő a tagállam mellett társbefektetőként járhat el, feltéve, hogy ez minden lehetséges összeférhetetlenségi okot elkerül. A pénzügyi közvetítőnek az első veszteségviselő osztályban legalább 10 %-os részesedéssel kell rendelkeznie. Az ilyen társbefektetés hozzájárulhat annak biztosításához, hogy a befektetési döntések összhangban legyenek az érintett szakpolitikai célokkal. A kiválasztási szempontok között szerepelhet, hogy az alapkezelőnek képesnek kell lennie arra, hogy saját forrásaiból befektetést hajtson végre.

104.

Végül az adósságinstrumentumokat alkalmazó kockázatfinanszírozási célú intézkedéseknek olyan mechanizmust kell tartalmazniuk, amely biztosítja, hogy a pénzügyi közvetítő az államtól szerzett előnyt továbbadja a végső kedvezményezett vállalkozásoknak, például alacsonyabb kamatlábak, csökkentett biztosítékkövetelmények, vagy ezek ötvözete formájában. A pénzügyi közvetítő az előnyt azáltal is továbbadhatja, hogy olyan vállalkozásokba fektet be, amelyek bár potenciálisan életképesek, a pénzügyi közvetítő belső minősítési kritériumai alapján olyan kockázati osztályba tartoznak, amelyekben a közvetítő a kockázatfinanszírozási célú intézkedés hiányában nem hajtana végre befektetést. A továbbadási mechanizmusnak megfelelő figyelemmel kísérési intézkedéseket, valamint visszakövetelési mechanizmust is magában kell foglalnia.

105.

A tagállamoknak a kockázatfinanszírozási célú intézkedésen belül számos pénzügyi eszköz bevezetésére van lehetőségük, így például sajáttőke- vagy kvázisajáttőke-befektetési instrumentumok, adósságinstrumentumok vagy kezességvállalások nem egyenlő feltételeken alapuló alkalmazására. A konkrét pénzügyi eszközök értékelése során a Bizottság az alábbi 106–119. bekezdésben felsorolt elemeket veszi figyelembe.

106.

A tőkebefektetési eszközök valamely vállalkozásba történő tőke- vagy kvázisajáttőke-befektetések formáját ölthetik, amelyek során a befektető tulajdon(i részesedés)t vásárol az adott vállalkozásban.

107.

A tőkeinstrumentumoknak számos olyan aszimmetrikus jellemzőjük lehet, amely alapján a befektetők eltérő bánásmódban részesülnek, mivel egyes eszközök nagyobb mértékű kockázatviseléssel, illetve nyereséggel járnak, mint mások. A magánbefektetők kockázatainak enyhítése érdekében az intézkedés kínálhat felfelé irányuló védelmet (ilyenkor az állami befektető lemond hozama egy részéről) vagy a veszteségek egy részével szembeni védelmet (a magánbefektető veszteségeinek korlátozása), illetve e kettő kombinációját.

108.

A Bizottság megítélése szerint a nyereségnövelés által sokkal inkább összhangba kerülnek az állami és a magánbefektetők érdekei. Ezzel szemben a veszteségminimalizálás, amely alapján az állami befektető ki lehet téve a gyenge teljesítmény kockázatának, az érdekek összehangoltságának hiányát eredményezheti, valamint azt, hogy a pénzügyi közvetítők vagy a befektetők rosszul választanak.

109.

A Bizottság véleménye szerint a maximalizált hozamokkal (37), vételi opcióval (38) és aszimmetrikus jövedelem-/készpénzfelosztással (39) rendelkező tőkeinstrumentumok megfelelő ösztönzőknek tekintendők, különösen a kevésbé súlyos piaci hiányosságok esetében.

110.

Azok a nem egyenlő feltételek szerinti veszteségmegosztási jellemzőkkel bíró tőkeinstrumentumok, amelyek meghaladják az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott határokat, csak olyan intézkedések esetében igazolhatók, amelyek az előzetes értékelés során azonosított súlyos piaci hiányosságok megoldására irányulnak, így például a túlnyomórészt az első kereskedelmi értékesítés előtti vagy az igazoló vizsgálati szakaszban lévő kkv-kra irányuló intézkedések esetében. A veszteségekkel szembeni túlzott védelem megelőzése érdekében maximalizálni kell az állami befektető első veszteségviselő osztállyal szembeni kitettségét.

111.

A kockázatfinanszírozási célú intézkedések keretében a hitelnyújtás a pénzügyi közvetítők vagy a végső kedvezményezettek szintjén valósulhat meg.

112.

A támogatott adósságinstrumentumoknak számos formája lehet, ideértve az alárendelt kölcsönöket és a portfóliókockázat-megosztási kölcsönöket is. Az alárendelt kölcsönök a pénzügyi közvetítőknek nyújthatók azok tőkestruktúrájának megerősítéséhez, azzal a céllal, hogy további finanszírozást lehessen biztosítani a támogatható vállalkozásoknak. A portfóliókockázat-megosztási kölcsönök célja a hitelnyújtás azon pénzügyi közvetítők számára, amelyek vállalják a támogatható vállalkozások részére nyújtandó új hitelek vagy lízingek portfóliójának társfinanszírozását egy bizonyos társfinanszírozási arány erejéig, a portfólió hitelezési kockázatának hitelenkénti (lízingenkénti) alapon történő megosztása mellett–. A pénzügyi közvetítő mindkét esetben társbefektetőként jár el a támogatható vállalkozások tekintetében, azonban az állami befektetőhöz/hitelezőhöz képest kedvezményes elbánásban részesül, mivel az eszköz csökkenti saját kitettségét az alapul szolgáló hitelportfólióból származó kockázatokkal szemben.

113.

Ha az eszköz kockázatmérséklő tulajdonságai azt eredményezik, hogy az állami befektető/hitelező az általános csoportmentességi rendeletben rögzített maximumot meghaladóan első veszteségviselő pozícióba kerül, az intézkedés általában csak olyan súlyos piaci hiányosság esetén támasztható alá, amelyet egyértelműen azonosítani kell az előzetes értékelés során. A Bizottság kedvezően tekint azokra az intézkedésekre, amelyek egyértelműen maximalizálják az állami befektető által viselt első veszteségeket, különösen akkor, ha a felső határ nem haladja meg a 35 %-ot.

114.

A portfóliókockázat-megosztási hiteleszközöknek biztosítaniuk kell a kiválasztott pénzügyi közvetítő társbefektetésének jelentős arányát. A társbefektetési arány akkor tekintendő jelentősnek, ha nem alacsonyabb, mint az alapul szolgáló hitelportfólió 30 %-a.

115.

Ha a támogatott adósságinstrumentumokat már meglévő hitelek refinanszírozására használják, azok nem tekinthetők ösztönző hatásúnak, és az ilyen eszközök részét képező támogatási elemek nem minősülnek összeegyeztethetőnek a Szerződés 107 cikke (3) bekezdésének c) pontjával.

116.

A kockázatfinanszírozási célú intézkedések rendelkezhetnek a pénzügyi közvetítőkkel szembeni kezességvállalásról vagy viszontgaranciáról, és/vagy a végső kedvezményezettekkel szembeni kezességvállalásról. A kezességvállalás által érintett támogatható ügyletek csak újonnan szerzett, támogatható kockázatfinanszírozási célú hitelügyletek, például lízingek, valamint kvázisajáttőke-befektetési instrumentumok lehetnek, tőkeinstrumentumok nem.

117.

A kezességvállalásokat portfóliószinten kell nyújtani. A pénzügyi közvetítők eldönthetik, hogy mely ügyleteket kívánják felvenni a kezességvállalással érintett portfólióba, feltéve, hogy a kiválasztott ügyletek megfelelnek a kockázatfinanszírozási célú intézkedés által meghatározott támogathatósági feltételeknek. A kezességvállalásokat olyan arányban kell kínálni, amely megfelelő szintű kockázat- és nyereségmegosztást biztosít a pénzügyi közvetítőkkel. Megfelelően indokolt esetekben – az előzetes értékelés eredményére figyelemmel – a kezességvállalási mérték magasabb lehet az általános csoportmentességi rendeletben rögzített maximális mértéknél, de nem haladhatja meg a 90 %-ot. Ez lehet a helyzet a kölcsönökre vagy az első kereskedelmi értékesítésük előtt álló kkv-kban lévő kvázisajáttőke-befektetésekre vonatkozóan nyújtott kezességvállalások esetében.

118.

A maximalizált kezességvállalások esetében a maximális mértéknek főszabályként csak a várható veszteségeket szabad fedeznie. Ha a váratlan veszteségeket is fedezi, akkor azok árát olyan szinten kell meghatározni, amely tükrözi a kiegészítő kockázati fedezetet. A maximális mérték általában nem haladhatja meg a 35 %-ot. Felső korlát nélküli kezességvállalások (olyan kezességvállalások, amelyek rendelkeznek kezességvállalási mértékkel, azonban maximális mértékkel nem) megfelelően indokolt esetekben nyújthatók; az ilyen kezességvállalások ára tükrözi a kezességvállalás által biztosított kiegészítő kockázati fedezetet.

119.

A kezességvállalás korlátozott ideig, alapesetben legfeljebb 10 évig állhat fenn; ez nem érinti a kezességvállalás által lefedett egyedi adósságinstrumentumok lejáratát, amely későbbi is lehet. A kezességvállalás mértékét csökkenteni kell, ha a pénzügyi közvetítő egy adott időszakban nem vonja be a portfólióba a befektetések egy minimális összegét. A fel nem használt összegek tekintetében rendelkezésre tartási díjat kell kérni. Az olyan módszerek, mint a rendelkezésre tartási díjak, a kiváltó események vagy a köztes célok arra használhatók, hogy a közvetítőket a meghatározott mennyiségek elérésére ösztönözzék.

120.

Ahogy azt a 3.3.2. d) pontban említettük, az általános csoportmentességi rendelet hatálya a természetes személy befektetőket megcélzó fiskális ösztönzőkre korlátozódik. Ezért azokat az intézkedéseket, amelyek adózási ösztönzők segítségével bátorítják a vállalati befektetőket a támogatható vállalkozások akár közvetlen, akár közvetett – egy külön alapban vagy az ilyen vállalkozásokba befektető befektetési eszközök más típusaiban történő részesedésszerzésen keresztül történő – finanszírozására, be kell jelenteni a Bizottságnak.

121.

A tagállamoknak általános szabályként az előzetes értékelés során megállapított piaci hiányosságra kell alapozniuk a fiskális intézkedéseket, következésképpen az eszköznek a támogatható vállalkozások jól körülhatárolt kategóriáját kell megcéloznia.

122.

A vállalati befektetők adózási ösztönzői nyereségadó-kedvezmények és/vagy a tőkenyereségre és az osztalékra vonatkozó adókedvezmények formájában jelenhetnek meg, ideértve az adójóváírásokat és -halasztásokat is. Végrehajtási gyakorlata kontextusában a Bizottság általában összeegyeztethetőnek tartja azokat a nyereségadó-kedvezményeket, amelyek konkrét határokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a befektető a befektetett összegnek maximum hány százalékának megfelelő összegben vehet igénybe adókedvezményt, valamint meghatározzák a befektető adókötelezettségéből levonható adókedvezmény maximális összegét. Ezenkívül a részesedések elidegenítéséből származó tőkenyereségadókötelezettség elhalasztható, ha a tőkenyereség egy meghatározott időszakon belül támogatható befektetésekbe újra befektetésre kerül, az említett részesedések elidegenítéséből származó veszteségek pedig levonhatók az olyan részesedésekből felhalmozódó nyereségből, amelyre szintén az említett adó vonatkozik.

123.

A Bizottság általában úgy értékeli, hogy a fiskális intézkedések e fajtái megfelelőek, és ezért ösztönző hatásúak, amennyiben a tagállam képes arra vonatkozóan bizonyítékot szolgáltatni, hogy a támogatható vállalkozások kiválasztása a befektetési követelmények jól felépített rendszerén alapul, amelyet megfelelően nyilvánosságra hoztak, és amely meghatározza a valamely igazolt piaci hiányosság által érintett támogatható vállalkozások jellemzőit.

124.

A fiskális programok időtartama legfeljebb 10 év lehet, ez azonban nem érinti az intézkedések meghosszabbításának lehetőségét. Ha 10 év eltelte után a programot meghosszabbítják, a tagállam a program végrehajtási időszakának eredményességét vizsgáló értékelés mellett köteles új előzetes értékelést is lefolytatni.

125.

Elemzésében a Bizottság figyelembe veszi az adott nemzeti fiskális rendszer egyedi jellemzőit, a tagállamban már meglévő fiskális ösztönzőket, valamint ezen ösztönzők kölcsönhatását, figyelembe véve az adócsalással és az adóelkerüléssel szembeni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési terv (40) célkitűzéseit, továbbá a Bizottság agresszív adótervezésről szóló (41), valamint a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről szóló ajánlásait (42). Biztosítani kell továbbá, hogy az adóhatóságok között az adócsalás és az adóelkerülés megelőzésére irányuló információcserére vonatkozó szabályok megfelelően alkalmazandók legyenek.

126.

A fiskális előnynek minden olyan befektető számára elérhetőnek kell lennie, amely teljesíti az előírt feltételeket; a befektetők letelepedési helye alapján nem alkalmazható megkülönböztetés, feltéve, hogy az érintett tagállam teljesíti a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelményeket. A tagállamoknak ezért az intézkedés hatályát és technikai paramétereit illetően gondoskodniuk kell a megfelelő nyilvánosságról. Az említett paramétereknek magukban kell foglalniuk az egy befektető által az intézkedésből nyerhető maximális előnyt meghatározó szükséges plafonokat és felső értékeket, valamint az egy támogatható vállalkozásban végrehajtható befektetés maximális összegét.

127.

Az általános csoportmentességi rendeletben rögzített határértékeket meghaladó alternatív kereskedési platformokat támogató támogatási intézkedéseket illetően a platform üzemeltetője köteles üzleti tervet rendelkezésre bocsátani, amely demonstrálja, hogy a támogatott platform 10 éven belül önfenntartóvá válhat. Ezenkívül a bejelentésben valószínű kontrafaktuális forgatókönyveket is vázolni kell, amelyek a szükséges finanszírozáshoz való hozzáférés szempontjából összevetik azokat a helyzeteket, amelyekkel a piacképes vállalkozások akkor találkoznának, ha a platform nem létezne.

128.

A Bizottság kedvező bánásmódban részesíti a több tagállam által létrehozott és több tagállamban működő alternatív kereskedési platformokat, mivel azok igen hatékonyak és a magánbefektetők – különösen az intézményi befektetők – számára vonzóak lehetnek.

129.

Meglévő platformok esetében a platform által javasolt üzleti stratégiának tartalmaznia kell, hogy a jegyzett vállalkozások tartósan alacsony száma miatt – ami likviditáshiányt okoz – az érintett platformnak rövid távon támogatásra van szüksége, jóllehet hosszú távon életképes. A Bizottság kedvezően ítéli meg az olyan tagállamokban létrehozandó alternatív kereskedési platform létrehozásához nyújtott támogatást, ahol nincs ilyen platform. Ha a támogatandó alternatív kereskedési platform egy meglévő tőzsde alplatformja vagy leányvállalata, a Bizottság különös figyelmet fordít az adott alplatformot érintő forráshiány értékelésére.

130.

Az állami támogatás csak akkor minősülhet a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha ösztönző hatással bír azáltal, hogy oly módon változtatja meg a támogatás kedvezményezettjének magatartását, hogy az olyan tevékenységekbe kezd, amelyeket támogatás nélkül nem, vagy a piaci hiányosság fennállása miatt csak korlátozottabb mértékben végezne. A támogatható vállalkozások szintjén ösztönző hatás akkor van jelen, ha a végső kedvezményezett olyan források bevonására képes, amelyek formájukat, összegüket vagy időzítésüket tekintve egyéb módon nem lennének elérhetők számára.

131.

A kockázatfinanszírozási célú intézkedésnek arra kell ösztönöznie a piaci befektetőket, hogy az aktuális szintet meghaladóan nyújtsanak finanszírozást az életképes támogatható vállalkozásoknak, és/vagy vállaljanak több kockázatot. A kockázatfinanszírozási célú intézkedés akkor tekinthető ösztönző hatásúnak, ha úgy mozgósít befektetéseket piaci forrásokból, hogy a támogatható vállalkozásoknak nyújtott összes finanszírozás meghaladja az intézkedés költségvetését. Ezért a pénzügyi közvetítők és alapkezelők kiválasztása során központi szerepet kell kapnia a további magánbefektetések mozgósítására vonatkozó képességüknek.

132.

Az ösztönző hatás értékelése szoros kapcsolatban áll a piaci hiányosság 3.3. szakaszban tárgyalt értékelésével. Ezenkívül az, hogy az intézkedés képes-e tőkeáttételi hatást kifejteni, végső soron attól függ, hogy az intézkedés hogyan valósítja meg az állami és a magánszférabeli finanszírozás-nyújtók kockázatainak és nyereségének egyensúlyát, ami ahhoz a kérdéshez is szorosan kapcsolódik, hogy a kockázatfinanszírozási célú állami támogatási intézkedés megfelelő-e (lásd a fenti 3.4. szakaszt). Ezért ha megfelelően azonosították a piaci hiányosságot, és az intézkedés kialakítása megfelelő, feltételezhető az ösztönző hatás megléte.

133.

Az állami támogatásnak arányosnak kell lennie az adott szakpolitikai célkitűzések elérése érdekében kezelendő piaci hiányossággal. A támogatást úgy kell kialakítani, hogy költséghatékony legyen, továbbá meg kell felelnie a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek. Ahhoz, hogy a támogatási intézkedés arányosnak minősüljön, a támogatásnak az azonosított finanszírozási hiány megszüntetése érdekében a piacról bevonzandó finanszírozáshoz feltétlenül szükséges minimumra kell korlátozódnia, anélkül, hogy jogtalan előnyt eredményezne.

134.

A végső kedvezményezettek szintjén a kockázatfinanszírozási támogatás főszabályként akkor tekintendő arányosnak, ha a kockázatfinanszírozási célú intézkedés alapján nyújtott konzorciális (állami és magán-) finanszírozás teljes összege az előzetes értékelés során azonosított finanszírozási hiányra korlátozódik. A befektetők szintjén a támogatást a minimális tőkeáttételi hatás elérése és a finanszírozási hiány megszüntetése érdekében bevonzandó magántőkéhez szükséges minimumra kell korlátozni.

135.

Az intézkedésnek biztosítania kell, hogy a pénzügyi eszköz által a tőkeáttételi hatás maximalizálása és az azonosított piaci hiányosság kezelése érdekében nyújtott kedvezményes feltételek egyensúlyban legyenek azzal, hogy az eszköznek elegendő pénzügyi megtérülést kell biztosítania ahhoz, hogy működőképes maradjon.

136.

Az ösztönzők pontos jellemzőit és értékét olyan nyílt, megkülönböztetésmentes kiválasztási eljáráson keresztül kell meghatározni, amelynek keretében a pénzügyi közvetítők, valamint a befektetők vagy alapkezelők felkérést kapnak ajánlataik bemutatására. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ha ilyen eljárás során aszimmetrikus kockázattal kiigazított megtérülés vagy veszteségmegosztás kerül megállapításra, akkor a pénzügyi eszköz arányosnak minősül, és úgy tekintendő, hogy tisztességes megtérülési rátát tükröz. Ha az alapkezelőket olyan nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárás útján választják ki, amely előírja az ajánlattevők számára, hogy a kiválasztási eljárás keretében mutassák be befektetői bázisukat, akkor a magánbefektetők kiválasztását megfelelőnek kell tekinteni.

137.

A valamely állami alap és az ügyletenként részt vevő magánbefektetők társbefektetése esetén az utóbbiakat minden egyes ügyletre vonatkozóan különálló, versenyen alapuló kiválasztási eljárás útján kell kiválasztani – ez a tisztességes megtérülési ráta megállapításának preferált módja.

138.

Ha a magánbefektetőket nem ilyen eljárásban választják ki (például mert a kiválasztási eljárás nem hatékonynak vagy eredménytelennek bizonyult), a befektetők túlkompenzálásának elkerülése érdekében a tisztességes megtérülési rátát független szakértőnek kell megállapítania a piaci referenciaértékek és a piaci kockázat alapján, a diszkontált cash flow értékelési módszer alkalmazása révén. A fentiek alapján a független szakértőnek ki kell számítania a tisztességes megtérülési ráta minimális szintjét, amelyhez a kockázatok kifejezése érdekében megfelelő árrést kell hozzáadnia.

139.

Ilyen esetben a független szakértőt megfelelő szabályok szerint kell kijelölni. A szakértőnek legalább a következő feltételeknek meg kell felelnie: engedéllyel kell rendelkeznie az ilyen jellegű tanácsadásra, szerepelnie kell a megfelelő szakmai szövetségek nyilvántartásában, be kell tartania az említett szövetségek által kiadott etikai és szakmai szabályokat, függetlennek kell lennie, továbbá felelősséggel tartozik az általa adott szakvélemény pontosságáért. A független szakértőket alapszabályként nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárás során kell kiválasztani. Ugyanaz a független szakértő három év alatt legfeljebb egy alkalommal vehető igénybe.

140.

A fentiek alapján az intézkedés különféle aszimmetrikus nyereségrészesedést alkalmazó vagy aszimmetrikusan időzített állami és magánbefektetéseket tartalmazhat, amennyiben a magánbefektetők várható kockázattal kiigazított megtérülése a tisztességes megtérülési rátára korlátozódik.

141.

A Bizottság általános elvként úgy tekinti, hogy egyrészről a tagállam, másrészről a pénzügyi közvetítők, vagy azok kezelői gazdasági érdekeinek összehangolása minimalizálhatja a támogatást. Az érdekeket mind az egyedi szakpolitikai célok megvalósítása, mind az eszközbe történő állami befektetés pénzügyi teljesítménye szempontjából össze kell hangolni.

142.

A pénzügyi közvetítő vagy az alapkezelő a tagállam mellett társbefektetőként járhat el, feltéve, hogy a társbefektetés feltételei minden lehetséges összeférhetetlenségi okot kizárnak. Az ilyen társbefektetés arra ösztönözheti az alapkezelőt, hogy befektetési döntéseit összehangolja a meghatározott szakpolitikai célokkal. A kiválasztási szempontok között szerepelhet, hogy az alapkezelőnek képesnek kell lennie arra, hogy saját forrásaiból befektetést hajtson végre.

143.

A pénzügyi közvetítők vagy az alapkezelők díjazásának a kockázatfinanszírozási célú intézkedés típusától függően éves kezelői díjat, valamint teljesítményalapú ösztönzőket, pl. nyereségrészesedést is magában kell foglalnia.

144.

A díjazásban jelentős összegű teljesítményalapú elemnek kell szerepelnie, amely a pénzügyi teljesítmény és az előre meghatározott konkrét szakpolitikai célok elérésének ellenértéke. A szakpolitikával kapcsolatos ösztönzőknek egyensúlyban kell lenniük a pénzügyi teljesítményen alapuló ösztönzőkkel – ez utóbbiaknak biztosítaniuk kell, hogy a jövőbeli befektetés tárgyát képező, támogatható vállalkozások kiválasztása hatékony legyen. Ezenkívül a Bizottság mérlegeli a tagállam és a pénzügyi közvetítő közötti finanszírozási megállapodásban rögzített szankciókat, amelyek akkor alkalmazandók, ha az előírt szakpolitikai célok nem valósulnak meg.

145.

A teljesítményalapú díjazás mértékének a megcélzott piaci szegmens gyakorlata alapján indokoltnak kell lennie. A kezelőknek nemcsak a sikeres folyósítás és a bevont magántőke összege után jár díjazás, hanem a befektetések nyereséges megtérülése, így például egy bizonyos minimális megtérülési arány vagy elvárt hozam feletti jövedelem vagy tőkebevétel után is.

146.

A kezelői díj teljes összege nem haladhatja meg az érintett pénzügyi eszköz megvalósításához szükséges működési és kezelési költségeknek a piaci gyakorlatnak megfelelő, indokolt nyereséggel növelt mértékét. A szóban forgó díjak nem tartalmazhatják a befektetési költségeket.

147.

Tekintve, hogy a pénzügyi közvetítőket vagy adott esetben kezelőiket nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárás során kell kiválasztani, az általános díjstruktúra az adott kiválasztási eljárás pontozása körében kerülhet értékelésre, a maximális díjazást pedig e kiválasztás alapján lehet meghatározni.

148.

Megbízott szerv közvetlen kijelölése esetén a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az éves kezelői díjnak a teljesítményalapú ösztönzők nélküli összege főszabályként nem haladhatja meg az alapnak juttatott tőke 3 %-át.

149.

Az egyetlen kedvezményezett vállalkozásban végrehajtott összes befektetés összege nem haladhatja meg az általános csoportmentességi rendelet kockázatfinanszírozásra vonatkozó rendelkezéseiben rögzített maximális összeget.

150.

Az adókedvezmény fajtájától függetlenül a kedvezményre jogosító részesedéseknek az előzetes értékelés során meghatározott végső kedvezményezettekben újonnan kibocsátott, maximális kockázatú törzsrészvényeknek kell lenniük, amelyeket legalább három évig meg kell tartani. A kedvezmény nem érhető el azon befektetők számára, akik nem függetlenek a befektetés tárgyát képező vállalkozástól.

151.

A nyereségadó-kedvezmény esetében a támogatható vállalkozások részére finanszírozást biztosító befektetők a kedvezményre jogosító befektetések összegének indokolt aránya erejéig jogosultak a kedvezményre, amennyiben a befektetőnek a fiskális intézkedést megelőzően megállapított maximális nyereségadó-kötelezettsége nem kerül túllépésre. A Bizottság tapasztalata szerint indokoltnak tekinthető az adókedvezményt a befektetett összeg 30 %-ában maximalizálni. A részesedések elidegenítéséből származó veszteségek beszámíthatók a nyereségadóval szemben.

152.

Az osztalékokra vonatkozó adókedvezmény esetében a kedvezményre jogosító részesedésekre tekintettel kapott összes osztalék teljes mértékben mentesülhet a nyereségadó alól. Hasonlóképpen, a tőkenyereségadó-kedvezmények esetében a kedvezményre jogosító részesedések értékesítéséből befolyó nyereség teljes mértékben mentesülhet a tőkenyereségadó alól. Emellett a kedvezményre jogosító részesedések elidegenítéséből származó tőkenyereségadó-kötelezettség elhalasztható, ha a tőkenyereség egy éven belül újra befektetésre kerül új kedvezményre jogosító részesedésekbe.

153.

Annak érdekében, hogy az alternatív kereskedési platform üzemeltetőjének nyújtott támogatás arányossága megfelelően vizsgálható legyen, a nyújtott állami támogatás a platform létrehozása kapcsán felmerült befektetési költségek legfeljebb 50 %-át fedezheti.

154.

A vállalati befektetőknek nyújtott fiskális ösztönzők esetében a Bizottság az intézkedést az ezen iránymutatásban a fiskális eszközökre vonatkozóan meghatározott feltételek alapján értékeli.

155.

Az állami támogatási intézkedést olyan módon kell kialakítani, hogy korlátozza a belső piacon folyó verseny torzulását. Az intézkedés általános pozitív hatásainak ellensúlyozniuk kell a negatív hatásokat. A kockázatfinanszírozási célú intézkedések esetében a potenciális negatív hatásokat minden olyan szinten értékelni kell, ahol a támogatás megjelenhet, azaz a befektetők, a pénzügyi közvetítők és azok kezelői, valamint a végső kedvezményezettek szintjén.

156.

Annak érdekében, hogy a Bizottság értékelni tudja a várható negatív hatásokat, a tagállam az előzetes értékelés keretében benyújthatja a rendelkezésére álló elemzéseket, valamint a támogatható vállalkozások, a finanszírozási struktúrák, a kialakítási paraméterek és a földrajzi terület szempontjából hasonló, korábbi programok esetében elvégzett utólagos értékeléseket.

157.

Először is, a kockázatfinanszírozás nyújtására szolgáló piac szintjén az állami támogatás a magánbefektetők kiszorítását eredményezheti. Ez csökkentheti a magánbefektetők arra irányuló ösztönzőit, hogy finanszírozást nyújtsanak a támogatható vállalkozásoknak, és arra ösztönözheti őket, hogy megvárják, amíg az állam támogatást nyújt az ilyen befektetésekhez. Ennek kockázata annál jelentősebbé válik, minél nagyobb a végső kedvezményezettben megvalósított összes finanszírozás összege, minél nagyobb méretűek a szóban forgó kedvezményezett vállalkozások, és fejlődésük minél előrehaladottabb szakaszában vannak, mivel a magánfinanszírozás egyre inkább elérhetővé válik az említett körülmények között. Ezenkívül az állami támogatás nem válthatja fel a befektetések olyan szokásos üzleti kockázatát, amelyet a befektetők az állami támogatás hiányában is vállaltak volna. Ugyanakkor amennyiben a piaci hiányosság megfelelően meghatározásra kerül, kevésbé valószínű, hogy a kockázatfinanszírozási célú intézkedés az említett kiszorítással jár.

158.

Másodszor, a pénzügyi közvetítők szintjén a támogatásnak torzító hatása lehet abban az értelemben, hogy megnövelheti vagy fenntarthatja valamely közvetítő piaci erejét, például egy adott régió piacán. Ha a támogatás közvetlenül nem is növeli a pénzügyi közvetítő piaci erejét, erre közvetetten alkalmas lehet azáltal, hogy gátolja a meglévő versenytársak terjeszkedését, a versenytársak kilépését idézi elő, vagy elbátortalanítja az új versenytársakat a piacra lépéstől.

159.

A kockázatfinanszírozási célú intézkedéseknek olyan növekedésorientált vállalkozásokra kell irányulniuk, amelyek magánforrásokból nem képesek kellő mennyiségű finanszírozást bevonzani, kockázatfinanszírozási célú állami támogatás révén azonban életképessé válhatnak. Egy olyan intézkedés azonban, amely olyan állami alap felállításáról rendelkezik, amelynek befektetési stratégiája nem bizonyítja kellően a megcélzott támogatható vállalkozások potenciális életképességét, nem valószínű, hogy megfelelőnek minősül a mérlegelés során, mivel ilyen esetben kockázatfinanszírozási célú befektetés vissza nem térítendő támogatásnak minősülhet.

160.

Mivel az általános csoportmentességi rendelet kockázatfinanszírozási rendelkezéseiben a kereskedelmi alapkezelésre és a nyereségorientált döntéshozatalra vonatkozóan meghatározott feltételek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a végső kedvezményezett vállalkozások kiválasztása kereskedelmi logikát kövessen, e feltételektől nem lehet eltérni ezen iránymutatás alapján még akkor sem, ha az intézkedés állami pénzügyi közvetítőket érint.

161.

A kisméretű, korlátozott regionális dimenziójú és megfelelő irányítási rendszer nélkül működő befektetési alapokat elemezzük annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a nem hatékony piaci struktúrák fenntartásának kockázata. Amennyiben nincs elegendő számú, befektetési célként támogatható vállalkozás és ehhez kapcsolódóan nincs lehetőség diverzifikációra, a területi kockázatfinanszírozási célú támogatási programok nem feltétlenül megfelelő nagyságrendűek és hatókörűek, ami csökkentheti az ilyen alapok hatékonyságát, és azt eredményezheti, hogy kevésbé életképes vállalkozásoknak ítélnek oda támogatást. E befektetések torzíthatják a versenyt, és jogtalan előnyöket biztosíthatnak egyes vállalkozásoknak. Ráadásul az ilyen alapok kevésbé vonzóak lehetnek a magánbefektetők, különösen az intézményi befektetők számára, mivel inkább területi szakpolitikai célkitűzéseket szolgáló eszköznek tekinthetők, semmint olyan életképes üzleti lehetőségnek, amely a befektetés után elfogadható megtérülést nyújt.

162.

Harmadszor, a végső kedvezményezettek szintjén a Bizottság megvizsgálja, hogy az intézkedés torzító hatást gyakorol-e azokra a termékpiacokra, amelyeken az adott vállalkozások versenyeznek. Például az intézkedés torzíthatja a versenyt, ha alulteljesítő ágazatokba tartozó vállalkozásokra irányul. Az alulteljesítő piacon az állami támogatás kiváltotta jelentős kapacitásbővülés indokolatlanul torzíthatja a versenyt, mindenekelőtt azért, mert a kapacitásfelesleg létrehozásának vagy fenntartásának eredményeként csökkenhetnek a haszonkulcsok és a versenytársak beruházásai, vagy akár ahhoz is vezethet, hogy a versenytársak elhagyják a piacot. A piacra lépésben is akadályozhatja a vállalkozásokat. Így nem hatékony piaci struktúra alakul ki, ami hosszú távon a fogyasztókra nézve is káros. Amennyiben a megcélzott ágazatba tartozó piac növekvő, akkor általában kevésbé kell tartani attól, hogy a támogatás negatívan fogja érinteni a dinamikus ösztönzőket, vagy hogy indokolatlanul gátolja a piaci ki- vagy belépést. A Bizottság ezért a potenciális kereslethez mérten megvizsgálja az adott ágazat termelési kapacitását. Annak érdekében, hogy a Bizottság az értékelést elvégezhesse, a tagállamnak jeleznie kell, hogy a kockázatfinanszírozási célú intézkedés ágazatspecifikus, vagy egyes ágazatokat másokkal szemben előnyben részesít-e.

163.

Az állami támogatás akadályozhatja a piaci mechanizmusokat abban, hogy hatékony eredményeket érjenek el a leghatékonyabb termelők jutalmazása révén, illetve azáltal, hogy növelik a legkevésbé hatékony termelőre nehezedő nyomást, melynek hatására az javítja eredményeit, szerkezetátalakításba kezd, vagy kilép a piacról. Ha nem hatékony cégek támogatásban részesülnek, az azt is megakadályozhatja, hogy más vállalkozások belépjenek a piacra vagy növeljék piaci részesedésüket, és gyengítheti azokat a tényezőket, amelyek a versenytársakat innovációra ösztönzik.

164.

A Bizottság a vállalkozások áthelyezésének potenciális negatív hatásait is megvizsgálja. Ezzel kapcsolatban a Bizottság elemzi, hogy lehet-e arra számítani, hogy a regionális alapok ösztönözni fogják a vállalkozások belső piacon belüli áthelyezését. Ha a pénzügyi közvetítő tevékenysége olyan nem támogatott területre összpontosul, amely támogatott területekkel, vagy olyan területtel határos, amelynek a célterületnél magasabb a regionális támogatási intenzitása, fokozottabb az említett torzulás veszélye. A csak bizonyos ágazatokra összpontosító regionális kockázatfinanszírozási célú intézkedésnek is lehetnek negatív áttelepülési hatásai.

165.

Ha az intézkedés negatív hatást gyakorol, a tagállamnak az adott torzulásokat minimalizáló eszközöket kell azonosítania. Például a tagállam bizonyíthatja, hogy ezek a negatív hatások a minimumra korlátozódnak, figyelembe véve például az összes befektetés összegét, a kedvezményezettek számát és jellegét és a megcélzott ágazatok jellemzőit. A pozitív és a negatív hatások mérlegelése során a Bizottság a hatások nagyságrendjét is figyelembe veszi.

166.

A tagállamoknak átfogó állami támogatási weboldalon nemzeti vagy regionális szinten a következő információkat kell közzétenniük:

Ezeket az információkat a támogatás odaítéléséről szóló határozat meghozatalát követően közzé kell tenni, legalább 10 évig meg kell őrizni, és korlátozás nélkül elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára (44).

167.

A kockázatfinanszírozási támogatás bármely egyéb, azonosítható elszámolható költségekkel rendelkező állami támogatási intézkedéssel halmozható.

168.

A kockázatfinanszírozási támogatás más olyan állami támogatási intézkedésekkel, amelyeknek nincsenek elszámolható költségei, vagy az azonos kockázatfinanszírozási célú intézkedésre irányuló de minimis támogatással a csoportmentességi rendeletben vagy a Bizottság határozatában az egyes esetekre jellemző körülményektől függően meghatározott finanszírozási plafon mértékéig halmozható.

169.

Az az uniós intézmények, ügynökségek, közös vállalkozások és egyéb szervek által központilag kezelt uniós finanszírozás, amely sem közvetlenül, sem közvetve nem tartozik a tagállam ellenőrzése alá, nem minősül állami támogatásnak. Ha ez az uniós finanszírozás állami támogatással párosul, akkor csak az utóbbi vehető figyelembe annak megállapítása céljából, hogy a bejelentési küszöböket és a maximális támogatási összegeket betartották-e, feltéve, hogy az azonos elszámolható költségekkel kapcsolatban nyújtott állami finanszírozás teljes összege nem haladja meg az uniós jog vonatkozó szabályaiban meghatározott legkedvezőbb finanszírozási arányt.

170.

A verseny és a kereskedelem torzulásának további mérséklése érdekében a Bizottság egyes programok esetében előírhatja, hogy azok időtartamát korlátozzák, és azokra vonatkozóan végezzenek a következő kérdésekre kiterjedő értékelést:

171.

A következő támogatási programokra vonatkozóan kérhető értékelés:

172.

Az értékelést az állami támogatást nyújtó hatóságtól független szakértőnek kell végeznie közös módszertan (45) alapján, és az értékelést nyilvánosságra kell hozni. Ahhoz, hogy a Bizottság megvizsgálhassa a támogatási program meghosszabbításának lehetőségét, az értékelést megfelelő időben – és a program lejártakor minden esetben – be kell nyújtani a Bizottsághoz. Az elvégzendő értékelés pontos terjedelmét és végrehajtásának módját a támogatási programot jóváhagyó határozatban kell meghatározni. Az összes hasonló célra irányuló későbbi támogatási intézkedés során figyelembe kell venni az értékelés eredményeit.

173.

A kockázati tőkéről szóló irányelv 2014. június 30-ig hatályos.

174.

A Bizottság az ezen iránymutatásban rögzített elveket alkalmazza a 2014. július 1. és 2020. december 31. között odaítélendő valamennyi kockázatfinanszírozási támogatás összeegyeztethetőségének értékelésére.

175.

A 2014. július 1. előtt jogtalanul odaítélt vagy odaítélendő kockázatitőke-támogatás az odaítélés napján hatályos szabályok alapján kerül értékelésre.

176.

A magánbefektetők jogos elvárásainak védelme érdekében az olyan kockázatfinanszírozási programok esetében, amelyek a magántőke-befektetési alapok állami finanszírozásával járnak, azt, hogy a szabályok alkalmazhatók-e a kockázatfinanszírozási célú intézkedésre, az a nap határozza meg, amelyen az állami forrásokat a magántőke-befektetési alapok rendelkezésére bocsátják, amely a finanszírozási megállapodás aláírásának napjával egyezik meg.

177.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezen iránymutatás végrehajtása az Unióban a kockázatitőke-támogatásra vonatkozó értékelési alapelvek lényegi változásához vezet. Emellett az Európai Unió megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyainak fényében szükségesnek tűnik a kockázatitőke-támogatási programok további indokoltságának és hatékonyságának felülvizsgálata. Ezen okok miatt a Bizottság a tagállamoknak a következő megfelelő intézkedéseket javasolja a Szerződés 108. cikkének (1) bekezdése alapján:

178.

A magánbefektetők jogos elvárásainak védelme érdekében a tagállamoknak nem kell megfelelő intézkedéseket végrehajtaniuk a kkv-kat célzó kockázatitőke-támogatási programokkal kapcsolatban akkor, ha az a nap, amelyen az állami forrásokat a magántőke-befektetési alapok rendelkezésére bocsátották, vagyis a finanszírozási megállapodás aláírásának napja ezen iránymutatás közzététele előttre esik, és a finanszírozási megállapodásban foglalt valamennyi feltétel változatlan marad. Ezek a pénzügyi közvetítők eredeti befektetési stratégiájuk szerint folytathatják működésüket és befektetési tevékenységüket a finanszírozási megállapodásban rögzített időtartam végéig.

179.

A 659/1999/EK tanácsi rendeletben (46) és a 794/2004/EK bizottsági rendeletben (47) foglalt követelményekkel összhangban a tagállamoknak éves jelentést kell benyújtaniuk a Bizottsághoz.

180.

A tagállamoknak részletes nyilvántartást kell vezetniük valamennyi támogatási intézkedésről. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell valamennyi olyan információt, amely a támogathatóságra és a maximális befektetési összegekre vonatkozó feltételek teljesítésének megállapításához szükséges. A nyilvántartást a támogatás odaítélésének napjától számított 10 évig meg kell őrizni, és kérésre a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

181.

A Bizottság ezen iránymutatást bármikor felülvizsgálhatja vagy módosíthatja, amennyiben ez a versenypolitikával összefüggő okok, más uniós politikák és nemzetközi kötelezettségek, illetve a piaci fejlemények figyelembevétele miatt vagy más indokolt esetben szükségessé válik.