31.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 161/84

A.

mivel a jogokkal és lehetőségekkel kapcsolatos információhiányból, a felaprózott szabályozásból, a jogalkotási kezdeményezések több kiemelt területen megfigyelhető hiányából, a szabályok hiányos átültetéséből, nem megfelelő alkalmazásából és érvényesítéséből, valamint a közigazgatási koordináció és együttműködés hiányából adódóan számos akadály áll azon állampolgárok, fogyasztók és kkv-k előtt, akik a határokon átnyúlóan is a saját tagállamukban meglévővel azonos biztonságérzet és bizalom mellett kívánnak mozogni, vásárolni, értékesíteni vagy kereskedni,

B.

mivel ugyanakkor az említett akadályok leküzdése érdekében a jogszabályok harmonizálására tett erőfeszítések időnként túlszabályozáshoz vezettek, ami kedvezőtlenül hatott a kkv-k, különösképp az európai piac kiaknázásával szemben a helyi szintű működést előnyben részesítő mikrovállalkozások többségére, valamint a helyi önkormányzati szervekre, és ezért jobb szabályozásra van szükség, amely minimális adminisztratív terheket ír elő,

C.

mivel a munkavállalók, szolgáltatók és szakemberek csupán kis százaléka szánja el magát arra, hogy másik tagállamba költözzék, többek között azért, mert az ezzel járó bürokrácia és a szociális biztonsági jogok elvesztésének kockázata túlságosan bonyolulttá és költségessé teszi azt,

D.

mivel a nyelvi akadályok, a beruházásokkal, kifizetésekkel és a felelősséggel kapcsolatos biztonság hiánya és az egyes tagállamok jogi, közigazgatási, társadalmi és kulturális hagyományai közötti különbségek miatt csak kisszámú vállalkozó és kkv kínálja áruit és szolgáltatásait hazai piacain kívül,

E.

mivel az egységes piacot nem szabad más horizontális politikai területektől, különösen az egészségügytől, a szociális és fogyasztóvédelemtől, a munkajogtól, a környezetvédelemtől, a fenntartható fejlődéstől és a külpolitikától elszigetelten vizsgálni,

F.

mivel az EU 2020 stratégiának reális célokat kell kitűznie egy környezetbarát, tudásalapú szociális piacgazdaság és a fenntartható fejlődés 2020-ra történő elérése, valamint a munkahelyteremtés érdekében, többek között a környezetvédelmi ágazatban; mivel az EU 2020 stratégia sarokkövét az egységes európai piacnak kell képeznie, amely felvállalja a társadalmi igazságosság és a gazdasági növekedés kihívását, továbbá a polgárok érdekeire, a fogyasztóvédelemre és a kkv-kra összpontosít,

G.

mivel az egységes piaccal és a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos kérdések egyre inkább összefüggenek, és befolyásolják egymást,

H.

mivel sok európai polgár nincs tisztában azzal, hogy az egységes piac milyen gyakorlati előnyöket nyújtana a számára, mert túl kevés, és nehezen érthető információ áll rendelkezésére a tárgyban,

1.

úgy véli, az Unió különösen gondterhes időszak elé néz az egységes európai piaci integráció történetében; azon az állásponton van, hogy a jelenlegi és jövőbeni kihívásokat következetesen, határozottan, elkötelezettséggel és kellő kitartással kell kezelni, és ennek az attitűdnek az együttműködés és a szolidaritás szellemében szükségképpen érzékenységgel és gyakorlatiassággal is párosulnia kell; hangsúlyozza, hogy ez a folyamat határozott fellépést és jelentős kezdeményezőkészséget igényel az Európai Bizottságtól, továbbá politikai elkötelezettséget kíván a Tanácstól, a tagállamoktól és az Európai Parlamenttől;

2.

hangsúlyozza, hogy az egységes piac nem pusztán gazdasági struktúra, és hogy az egységes piacról szóló jogszabályok a polgárok konkrét alapvető jogainak – pl. a biztonsághoz és a magánélethez való jog – védelmét és fenntartását szolgálják, és hogy ezért a zökkenőmentesen működő egységes piac az európai polgárok, fogyasztók és kkv-k elsődleges érdeke, tekintve a jelenleg az EU előtt álló számos gazdasági és egyéb kihívást;

3.

kiemeli, hogy a struktúrájában rejlő gazdasági, technológiai és jogalkotási hiányosságok ellenére az egységes európai piac – az euróövezettel együtt – szemlélteti a legjobban az EU gazdasági integrációjának és egységének valódi jelentését, és az EU polgárai számára kétségtelenül ez jelenti az európai integráció legjobban érzékelhető eredményét;

4.

hangsúlyozza, hogy az egységes piac várhatóan új távlatokat nyit a kutatási és innovációs ágazatban, fokozottabban előmozdítva az áruk és szolgáltatások fejlesztését, külön hangsúlyt helyezve a tudásra és a technológiára, amely a jövőben a gazdasági fejlődés motorja lesz;

5.

üdvözli és teljes mértékben támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy helyezzék vissza a belső piaccal kapcsolatos politika középpontjába azokat, akik benne élnek és naponta használják, valamint támogatja a Bizottság elkötelezettségét az iránt, hogy végrehajtó hatásköreinek teljes kihasználásával síkra szálljon az egységes piac határozott védelméért, továbbá hogy a Lisszaboni Szerződésben foglalt kötelezettségek alapján szociális és környezeti jövőképet vázoljon fel az egységes piac számára;

6.

hangsúlyozza, hogy az egységes piaccá integrálódás nem visszafordíthatatlan folyamat, és az egységes piac további létezését nem szabad magától értetődőnek venni;

7.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gazdasági protekcionizmus nemzeti szinten történő újjáéledése nagy valószínűséggel az egységes piac széttöredezéséhez vezetne, ezért ezt el kell kerülni; aggodalommal tölti el, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságot több tagállamban ürügyként használhatják fel protekcionista intézkedések újbóli bevezetéséhez, miközben a visszaesés éppen közös védelmi mechanizmusokat tenne szükségessé;

8.

úgy véli, a válság jelentős károkat okozott az egységes piaci integráció folyamatában, és az egységes piac iránti ellenséges érzület és bizalmatlanság csak növekedett a tagállamok gazdasági rendszereiből fakadó hiányosságok és egyenlőtlenségek miatt;

9.

emlékeztet rá, hogy a válságkezelési politikának nem szabad letérítenie az EU-t az egységes piaci integráció útjáról, hanem lehetőséget kell nyújtania az egységes piac jelenlegi struktúrájának reformjára, konszolidálására és javítására, kiaknázva a környezetbarát gazdaságban rejlő munkahely-teremtési potenciált és visszanyerve a polgárok – különösen a fogyasztók és a kkv-k – bizalmát;

10.

kiemeli, hogy az egységes piac újbóli beindítását nem szabad teljes egészében a mostani pénzügyi válságnak vezérelnie, és a megújulásnak túl kell mutatnia a válságból leszűrt alapvető tanulságokon;

11.

kiemeli, hogy az egységes belső piac újraindításának konkrét, mérhető, realisztikus, releváns és ütemezett célok elérését kell szolgálnia, melyeket a szabad mozgással kapcsolatos, az Unió minden polgárát megillető alapjogokra épülő, megfelelő és hatékony politikai eszközök alkalmazásával kell elérni;

12.

kiemeli, hogy az egységes európai piacnak égető szüksége van új lendületre, és az európai intézmények, különösen pedig a Bizottság részéről határozott irányításra, a tagállamok részéről pedig önálló politikai szerepvállalásra van szükség az egységes piac hitelessége és a belé vetett bizalom helyreállításához;

13.

arra az álláspontra helyezkedik, hogy az egységes piac régi felfogását ki kell egészíteni annak érdekében, hogy több szempontot is figyelembe vegyen; kiemeli, hogy az egységes piac kialakításában és megvalósításában érintett összes szereplőnek holisztikusabb megközelítést kell alkalmaznia, amely teljes mértékben szem előtt tartja a polgárok aggályait;

14.

hangsúlyozza, hogy az egységes piac megerősítése, elmélyítése és kiterjesztése kulcsfontosságú a növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából;

15.

kiemeli, hogy az egységes piacnak központi szerepet kell kapnia a fenntartható és igen versenyképes szociális piacgazdaság céljának elérésében, az EU 2020 stratégia hosszú távú koncepciójával összefüggésben;

16.

úgy véli, hogy az EU 2020 stratégia sikerének alapvető előfeltétele az egységes piac; ezért javasolja, hogy az egységes európai piac újjáélesztésére irányuló stratégiákat és politikákat az európai intézmények koordinálják, és azok épüljenek pragmatikus, átfogó és széles hatókörű, minden tagállam által támogatott egyezségre, amelynek középpontjában elsősorban azok a prioritások állnak, amelyekkel a tagállamok valóban azonosulnak, és amelyeket nemzeti, regionális és helyi szinten hatékonyan végrehajtanak;

17.

hangsúlyozza, hogy az egységes piacnak előnyöket kell kínálnia a fogyasztóknak az áruk és szolgáltatások jobb minősége, elfogadható árszínvonala és biztonsága tekintetében;

18.

paradigmaváltást szorgalmaz a politikai gondolkodásban, hogy az a polgárokra, a fogyasztókra és a kkv-kra összpontosítson az egységes európai piac újraindítása során; úgy véli, ez azzal érhető el, ha az európai polgár az Uniós politikaformálás középpontjába kerül;

19.

fenntartja, hogy az egységes piac újjáélesztéséhez megfelelőbb fékeket és ellensúlyokat, valamint több párbeszédet kell beépíteni a polgárok és a fogyasztók igényeinek megfelelő figyelembe vétele érdekében; úgy véli, egy információra épülő és polgárközpontú megközelítés segíteni fogja az Uniót abban, hogy visszanyerje az egységes európai piacba vetett közbizalmat és megtalálja a kezdeményezések elfogadásának azt a módját, amellyel biztosítható számára a szükséges versenyképesség a szociális dimenzió sérelme nélkül;

20.

emlékeztet arra, hogy az egységes piac társadalmi, fogyasztói, környezeti és gazdasági hatásainak érdemleges értékelése – aminek az egységes piacra irányuló minden javaslatban szerepelnie kell – elengedhetetlen a közbizalom megszerzéséhez, és a társadalmi, fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi és gazdasági célok reális integrálását is biztosítja;

21.

úgy véli, hogy az egységes piacon a határok eltörlése tovább fokozta Európa versenyképességét a globalizált világban;

22.

hangsúlyozza, hogy a belső piac megfelelő működése elválaszthatatlan attól a szereptől, amely globális gazdasági szereplőként Európára hárul; úgy véli, hogy az Európai Uniónak védelmeznie kell szociális és környezeti modelljét az importált termékekre vonatkozó szabályok szigorú érvényesítése révén, és szilárdan ragaszkodnia kell e szabályok alkalmazásához többek között a többoldalú szervezetekben és különösen a Világkereskedelmi Szervezet vitarendezési eljárásainak keretében;

23.

hangsúlyozza, hogy a belső piac és a közös valuta pajzsként védte az európai vállalkozásokat és polgárokat a pénzügyi válságban, és mérsékelte annak káros hatásait;

24.

úgy ítéli meg, hogy az Unió előtt álló legnagyobb kihívás az egyensúly megtalálása egy nyílt, a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést ösztönözni képes, továbbá a jövőben várható főbb kihívásokra (pl. versenyképesség, kutatás és fejlesztés, iparpolitika, demográfiai problémák, környezetvédelem és új technológiák) integrált választ kínáló gazdaság és egy olyan gazdasági rendszer között, amely egyaránt képes biztosítani a fogyasztóvédelmet, valamint a polgárok által igényelt szociális és környezetvédelmet;

25.

hangsúlyozza, hogy az egységes piacra vonatkozó szabályok végrehajtása továbbra is egyenetlen, mivel a piaci hálózatok nincsenek kellő mértékben összekapcsolódva, ami azt vonja maga után, hogy a vállalkozások és a polgárok napi szinten nehézségekbe ütköznek határokon átnyúló tevékenységeik során, mivel egyetlen tranzakció 27 különböző jogrendszer összehangolását teszi szükségessé;

26.

kiemeli, hogy EU-szintű széndioxid-kibocsátási szabványok kidolgozásával fontos lenne létrehozni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és környezetvédelmi technológiák, szolgáltatások és termékek egységes és környezetbarát piacát; rámutat, hogy az energiahatékony termékekre vonatkozó egyértelmű szabályokat és címkézést az Unió egész területén fokozatosan kötelezővé kell tenni; megjegyzi, hogy a meglévő módszereket és szabványokat figyelembe kell venni az ökológiai lábnyomra vonatkozó új szabványok kidolgozásakor; hangsúlyozza, hogy ezen új szabványok nem vezethetnek túlzott terhet jelentő követelmények megjelenéséhez, különösen a kkv-k esetében;

27.

szorgalmazza, hogy a digitális korban az Unió teljes mértékben használja ki az internet, az elektronikus kereskedelem, valamint az IKT-knak a kkv-k körében és az államigazgatásban való terjesztése nyújtotta lehetőségeket az egységes piac továbbfejlesztéséhez annak érdekében, hogy az az EU valamennyi polgára számára elérhető legyen; hangsúlyozza, hogy új technológiák fejlesztésénél figyelembe kell venni a polgárok, a fogyasztók és a kkv-k, valamint a kiszolgáltatott személyek védelmének szükségességét;

28.

hangsúlyozza, hogy olyan új üzleti modellek kidolgozására van szükség, amelyekben a szerzői és szomszédos jogok tulajdonosai a kreatív online tartalomhoz való fogyasztói hozzáférés szükségtelen korlátozása nélkül méltányos díjazásban részesülnek;

29.

támogatja a kutatás, tudás és innováció minden jövőbeni stratégiába történő felvételére tett bizottsági kezdeményezéseket; elvárja, hogy a következő uniós költségvetésekben elegendő pénzeszközt különítsenek el az említett döntő fontosságú kérdések kezelésére; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy sürgősen rendezni kell a közösségi szabadalom megoldatlan kérdését; javasolja, hogy a Bizottság kezdje meg azon lehetséges módszerek vizsgálatát, amelyekkel konkrét mutatókat lehet kidolgozni a kutatás, a tudás és az innováció sikerének mérésére;

30.

támogatja a Bizottságnak – a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályba lépésén keresztül – az áruk biztonságának elősegítésére irányuló törekvéseit;

31.

meg van győződve arról, hogy az európai polgár kevéssé érzékeli és érti meg az egységes piacot, továbbá az egységes piacról szerzett ismeretei sekélyesek, nem aktuálisak, zavarosak vagy kedvezőtlenek, részben a politikai elkötelezettség és a tájékoztatás hiánya, valamint a közvélemény alacsony szintű tájékozottsága miatt; az a véleménye, hogy határozott intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Unió egységes piacra vonatkozó jövőbeli politikája jobban figyelembe vegye a fogyasztók, polgárok és kkv-k szükségleteit, és kézzelfogható eredményeket biztosítson számukra;

32.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági és társadalmi támogatottság, valamint az európai polgárok együttműködésének biztosítása érdekében az EU-nak és a tagállamoknak aktívan népszerűsíteniük kell az európai gazdasági integráció nyújtotta lehetőségeket, és meg kell változtatniuk az egységes piacról alkotott közfelfogást, meg kell ismertetniük és értetniük az emberekkel az egységes piac kínálta előnyöket, valamint azt, hogyan érvényesíthetik jogaikat; fontosnak tartja ezért, hogy az egységes piac középpontjában a polgárok mindennapi életére és a fogyasztók igényeire legnagyobb hatást gyakorló ágazatok álljanak;

33.

úgy véli, hogy a legnyilvánvalóbb problémák, amelyekkel a fogyasztók – különösen a szolgáltatási szektorban – találkoznak, és amelyekkel kapcsolatban a fellépést a gyors eredmények érdekében elsőbbségként kell kezelni, a következők: (1) biztonságos termékekhez és minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés; (2) megbízható, összevethető és objektív információkhoz való hozzáférés, beleértve az árak összehasonlítását is; (3) nagyobb jogbiztonság és a szerződéses kapcsolatok egyértelműsége; (4) nagyobb biztonság a kifizetések terén; (5) a megfelelő, megfizethető és hatékony jogorvoslati rendszerhez való hozzáférés, valamint (6) a rendszer jobb megismertetése és a rendszerbe vetett bizalom növelése;

34.

fenntartja, hogy a polgárok nem kapnak elegendő információt az egységes piacra vonatkozó jogszabályokról, valamint arról, hogy honnan tájékozódhatnak jogaikról, és e jogokat hogyan érvényesíthetik; kiemeli, hogy a vonatkozó internetes oldalakat, a SOLVIT-ot és a kapcsolati pontokat jobban meg kell szervezni; úgy véli, hogy ezen kezdeményezések koordinációjának és a velük kapcsolatos tájékoztatásnak a javítására van szükség, mivel mostanáig nem sikerült elérniük a célközönséget; hangsúlyozza a Bizottság „Európa Önökért” portáljának szerepét a polgárok és a vállalkozások számára az Európai Unióban fennálló életkörülményekről, munka- és üzleti lehetőségekről nyújtott tájékoztatásban; javasolja, hogy az új ügyintézőhelyek létrehozása helyett a már létezőket kell megerősíteni;

35.

meggyőződése, hogy a vállalatok felelős magatartása – amelybe beletartozik a társadalmi felelősség elvének, a versenyszabályoknak és a fogyasztók gazdasági érdekeinek a tiszteletben tartása – segíthet a fogyasztói bizalom életre keltésében, amely minimális követelménye a fogyasztóvédelem megerősítésének;

36.

fenntartja, hogy a gazdasági integrációs kezdeményezések könnyebben beindulnak, ha a polgárok meg vannak győződve arról, hogy szociális jogaik védve vannak, és a belső piaci politikák kedvező hatással vannak a nemzeti szociálpolitikákra;

37.

sajnálatát fejezi ki azon tény miatt, hogy a polgárok, fogyasztók és KKV-k csupán kis hányada ismeri a meglévő alternatív jogorvoslati mechanizmusokat vagy azt, hogyan kell panaszt benyújtani a Bizottsághoz; rámutat arra, hogy a SOLVIT-ról szóló 2010. március 2-i (2009/2138(INI)) parlamenti jelentés szerint a polgárok és vállalkozások számára felállított, már létező problémamegoldó rendszereket (például a SOLVIT-ot) meg kell erősíteni; felszólítja a Bizottságot, hogy amennyiben egy megoldatlan SOLVIT-panasz már első látásra is közösségi jogszabályba ütközik, kezdeményezzen gyorsított jogsértési eljárást a Szerződés megsértésével kapcsolatban; sajnálja, hogy a Bizottság ajánlásai ellenére az alternatív konfliktuskezelési mechanizmusokat még nem dolgozták ki megfelelően, illetve nem működnek kielégítően;

38.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztói szervezetek fontos szerepet játszanak azáltal, hogy eljuttatják az európai fogyasztók számára a jogaikkal kapcsolatos információkat, fogyasztói jogviták esetén támogatják a fogyasztókat, illetve a belső piac kiépítése során előmozdítják a fogyasztói érdekek figyelembevételét;

39.

megerősíti, hogy a kkv-k az európai gazdaság gerincének lényeges részét alkotják, és azok a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés, a környezetbarát gazdaságra való átállás, valamint a társadalmi kohézió fő hajtóerői Európában; állítja, hogy a kkv-k a kibővített EU-ban való aktív részvétele feltétlenül szükséges az egységes piac innovatívabbá és versenyképesebbé tétele szempontjából, és hangsúlyozza, hogy nagyobb erőfeszítést kell tenni a kkv-knak az egységes piachoz való jobb hozzáférése, fejlődésük megkönnyítése és vállalkozási potenciáljuk teljes körű kiaknázása érdekében;

40.

úgy véli, hogy az egységes piac versenyképességének további erősítése érdekében fel kell számolni a kkv-k előtt álló, a közbeszerzési piachoz való hozzáférést gátló akadályokat, pontosabban fogalmazva egyszerűsíteni kell a kkv-k számára előírt feltételeket az ajánlatkérők által kiírt pályázatokban;

41.

bátorítja a Bizottság és a tagállamok következőkre irányuló jövőbeni közös kezdeményezéseit: (1) a határokon átnyúlóan működő kisvállalkozások támogatása az egész EU-ban; (2) az arányosság elvének megfelelően az adminisztratív, pénzügyi és szabályozói terhek, különösen a kkv-k előtt álló adminisztratív akadályok érzékelhető csökkentése, függetlenül attól, hogy helyi, nemzeti vagy európai szinten végzik-e tevékenységüket; e tekintetben felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomagban előírtaknak megfelelően szigorúan hajtsák végre és alkalmazzák a „gondolkozz először kicsiben” elvet;

42.

kéri a Bizottságot, hogy erőfeszítéseit fokozva segítse a kkv-kat nyelvi nehézségeik áthidalásában, mivel gyakran azok miatt nem tudnak saját tagállamukon kívül tevékenységet folytatni, és biztosítsa számukra, hogy az egységes piaccal kapcsolatos valamennyi információ és szolgáltatás elérhető legyen az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén;

43.

továbbra is elkötelezett amellett, hogy az egységes piacra vonatkozó jogalkotás során csökkenteni kell a túlszabályozást, és arra kéri a tagállamokat, illetve elsősorban azok parlamentjeit, hogy az uniós jogszabályok átültetése során maradjanak elkötelezettek a túlszabályozás elleni küzdelem mellett, mivel a többletterhek különösen megterhelőek a kkv-k számára;

44.

egyetért azzal, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomag megfelelő végrehajtása – elsősorban a kkv-tesztek Bizottság általi szigorú alkalmazása tekintetében új, belső piaccal kapcsolatos jogalkotási rendelkezések előerjesztése során – és az európai magánvállalkozásokra vonatkozó alapszabály bevezetése fogja garantálni a kkv-k gyakorlati integrálását egy releváns és életképes egységes európai rendszerbe;

45.

határozottan támogatja a jövőbeli uniós szabadalom fordítási követelményeire vonatkozó rendeletet, melynek révén az uniós szabadalom végre megvalósulhat, Európát a világban zajló innováció és verseny hajtóerejévé téve; továbbra is támogatja a közösségi védjegyrendszer felülvizsgálatát a minőség, valamint a rendszer perspektíváinak javítása érdekében;

46.

rámutat, hogy gazdasági válság idején a kkv-ket érintő legjelentősebb probléma a finanszírozáshoz való hozzáférés; sajnálatosnak tartja, hogy a vidéki és gyéren lakott, illetve gazdaságilag gyenge területeken a nagy bankok kivonulása következtében a kkv-k számára a finanszírozáshoz való hozzájutás kérdése komoly problémaként merült fel; üdvözli a takarékpénztárak és a különféle szövetkezeti mozgalmak jelentős szerepét a regionális gazdaság finanszírozásában, valamint abban, hogy etikus és szociális projektek támogatása révén hozzájárulnak a szociális piacgazdaság kialakulásához;

47.

egyetért azzal, hogy a 98/34/EK irányelv alapján bevezetett értesítési eljárás rendkívül hatékony eszköze egyrészt a nemzeti jogalkotás fejlesztésének, másrészt pedig az egységes piac tekintetében fennálló korlátok elkerülésének, különösen a kkv-k számára; úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene erősítenie a mechanizmust oly módon, hogy gyorsított jogsértési eljárást kezdeményez, amennyiben valamely tagállam nem felel meg a Bizottság által kiadott részletes véleménynek, vagy nem reagál egy másik tagállam által kiadott részletes véleményre;

48.

úgy véli, hogy uniós szinten össze kell hangolni a különböző gazdasági és szociális szakpolitikákat, mint például a költségvetési, az adózási, az oktatási és a kutatási politikát;

49.

megerősíti, hogy a szubszidiaritás elve értelmében az egységes piac tekintetében az adminisztratív és jogi felelősség jelentős része a tagállamok és adott esetben regionális és helyi hatóságaik kezében van, amelyeknek – más uniós intézményekkel együtt – valóban szerepet kell vállalniuk az egységes európai piacon és annak irányításában;

50.

állítja, hogy a belső piaci eredménytáblák és a fogyasztói piaci eredménytáblák pontosan megmutatják, hogy a tagállamok még mindig nem teljesítik az egységes piacra vonatkozó jogszabályok megfelelő átültetésével, alkalmazásával és érvényesítésével kapcsolatos célkitűzéseiket, továbbá késik az európai jogszabályok átültetése, ami veszélyezteti a megfelelően működő belső piac számára nélkülözhetetlen egyenlő versenyfeltételeket, különösen a szolgáltatási ágazatban;

51.

megjegyzi, hogy az Unióban a szabályok fokozatos felaprózódása és a jogszabályok végrehajtása területén fennálló ellentmondások fokozottan károsak az egységes piac kialakítása szempontjából; megjegyzi, hogy az Uniónak még el kell fogadnia egy sor egymással összefüggő politikát a belső piac megfelelő működését gátló közvetlen és közvetett akadályok felszámolása céljából;

52.

üdvözli a „szabályozás javítására” irányuló bizottsági kezdeményezést, amely megerősíti a szabályok hatékonyságát és azok megfelelő tagállami alkalmazását; szorgalmazza, hogy a Bizottság tartsa fenn lendületét ezen a téren, mivel e stratégia gyors végrehajtása jelentősen hozzájárulna az egységes piac sikeres újraindításához;

53.

tudomásul veszi az Európa 2020 stratégiáról szóló bizottsági közleményben bevezetett „intelligens szabályozás” új fogalmát;

54.

javasolja, hogy a Bizottság az egységes piacra vonatkozó jogszabályok jobb átültetése, alkalmazása és érvényesítése érdekében – az új mechanizmusok, mint például a javasolt éves egységes piaci fórum igénybevételével – hozzon létre partnerséget az említett jogszabályok kialakításában, végrehajtásában és érvényesítésében részt vevő összes érdekelt féllel;

55.

felkéri a Bizottságot, hogy módszeresebb, független ellenőrzésen keresztül biztosítsa a megfelelő végrehajtást és átültetést, hogy felgyorsítsa és előmozdítsa a jogsértési eljárások lefolytatását; kijelenti, hogy a jogsértési eljárások lefolytatásában mutatkozó késedelem kedvezőtlen hatást gyakorol a polgárok érdekeire az egységes piacon;

56.

felkéri a Bizottságot, hogy a hivatalos jogsértési eljárások mellett dolgozzon ki új módszereket az egységes piacra vonatkozó szabályok átültetésének és alkalmazásának javítása érdekében; ezzel kapcsolatban kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg az olyan innovatív mechanizmusok alkalmazását, mint például a szolgáltatási irányelvben felvetett kölcsönös értékelési eljárás, melynek célja a szakértői értékelés és a tagállami szerepvállalás ösztönzése, illetve fejlessze az olyan informális problémamegoldó mechanizmusokat, mint például a SOLVIT vagy az EU-PILOT, amelyek jelentős mértékben segíthetnék az egységes piaccal kapcsolatos mindennapos frusztrációkkal küzdő polgárokat;

57.

felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet az egységes piacra vonatkozó, már létező jogszabályok rendszeres értékelésére és egyszerűsítésére, csökkentve a bürokráciát, ahol csak lehetséges, ezzel segítve a polgárokat és a vállalkozásokat egyaránt;

58.

szorgalmazza, hogy a Bizottság biztosítson megfelelő koordinációt, és működjön együtt a Parlamenttel és a tagállamokkal, valamint a nagyobb kereskedelmi partnerekkel, üzleti és fogyasztói szervezetekkel az áruk piacának felügyelete és a fogyasztóvédelmi jogszabályok határokon átnyúló érvényesítése területén, továbbá tájékoztassa hatékonyabban az európai fogyasztókat és állampolgárokat;

59.

javasolja, hogy a Bizottság folytasson le független vizsgálatot a polgárok által az egységes piaccal kapcsolatban a mindennapokban megélt elégedetlenség és csalódottság 20 fő forrásának azonosítására, különösen a munkaerőpiacon, az elektronikus kereskedelemmel, a határokon átnyúló egészségügyi ellátással, gépjárművásárlással és -bérléssel, a nyugdíjak hordozhatóságával, a szakképesítések kölcsönös elismerésével, a szülői felügyeleti joggal, az örökbefogadással, a tartásdíjjal és a támogatásokkal kapcsolatban;

60.

felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő jobb mechanizmus létrehozását annak felülvizsgálatára vonatkozóan, miként alkalmazzák a gyakorlatban a különféle tagállamokban minden szinten az egységes piacra vonatkozó szabályokat, és hogyan tudják érvényesíteni a polgárok és a vállalkozások egységes piaci jogaikat;

61.

kéri a Bizottságot, hogy nyújtson több segítséget a tagállamoknak és adott esetben regionális és helyi hatóságaiknak az uniós előírásoknak való megfeleléshez; kiemeli, hogy az uniós intézményeknek egészében véve szigorítaniuk kell a szabályokat, és arra kell ösztönözniük a tagállamokat, hogy az egész Unióban azonos szabályok érvényesülésének biztosítása érdekében javítsanak a jogszabályok helytálló és időben történő átültetésén;

62.

felhív a Parlament szerepének erősítésére az egységes piacra vonatkozó jogszabályok alkalmazásának, érvényesítésének és ellenőrzésének területén; úgy véli, hogy az EP és a nemzeti parlamentek Lisszaboni Szerződésben biztosított fokozottabb szerepének maga után kell vonnia a két parlamenti szint közötti jobb együttműködést;

63.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az egységes piac területén a bevált gyakorlatok jobb koordinálását és megosztását, különösen a belső piaci információs rendszeren, valamint egységes piaci és fogyasztóvédelmi szakemberek képzésén keresztül nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt;

64.

ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság biztosítsa a szabályozási javaslatok minőségének független ellenőrzését; előzetes és utólagos mechanizmusok elfogadását a jogszabályok hatékonyságának ellenőrzésére; a nemzetközi bevált gyakorlathoz viszonyított teljesítményértékelés alkalmazását; megfelelőségértékelés alkalmazását a társadalmi, környezeti és gazdasági hatás felmérésére uniós és nemzeti szinten egyaránt;

65.

szorgalmazza, hogy a Bizottság és a tagállamok dolgozzanak ki célzott kommunikációs stratégiát, amelynek középpontjában a polgárokat egy másik tagállamban való letelepedés és – különösen határokon átnyúló ügyleteket magában foglaló – munkavállalás, valamint a határokon átnyúló költözés, vásárlás vagy eladás alkalmával akadályozó mindennapi problémák állnak, illetve azok a szociális, egészségügyi, fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi normák, amelyekre támaszkodhatnak; úgy véli, hogy ennek a kommunikációs stratégiának kifejezetten tartalmaznia kell olyan problémamegoldó módszereket, mint amilyen a SOLVIT;

66.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak biztosítása érdekében, hogy az egységes piacon belül használt termékszabványok váljanak a fő globális szabványokká, egyenlő versenyfeltételeket biztosítva ezáltal az egységes piacon kívül is működni kívánó európai vállalatok, különösen a kkv-k számára;

67.

sürgeti a Bizottságot, hogy éves tevékenységének tervezése során fordítson kiemelt figyelmet az egységes piacra vonatkozó, az európai polgárok mindennapi életét befolyásoló „fogyasztóbarát” jogszabályokkal kapcsolatos prioritások meghatározására; úgy véli, hogy a prioritások meghatározását megfelelő tájékoztató kampánynak kell követnie a polgárok egységes piacról alkotott véleményének javítása érdekében;

68.

megismétli, hogy az uniós intézmények és a tagállamok emblematikus, „népszerűsítő kampány” típusú tevékenységei mellett fontos olyan decentralizált kommunikációs tevékenységet is folytatni, amely jobban összekapcsolja a helyi szereplőket és a nemzeti, regionális és helyi médiát (különös hangsúlyt fektetve a helyi médiára), melyek leginkább a fogyasztók által a belső piacon tapasztalt napi problémákra összpontosítanak (mint például más tagállamban fizetendő banki költségek, a szolgáltatóváltás lehetőségeiről készített tanulmányok, valamint a telefonköltségek összehasonlítása);

69.

kéri a Bizottságot, hogy indítson rendszeres tanulmánysorozatot, amely feltárja az egységes piac és az átlagos európai polgár közötti kapcsolatot, és amely különösen az e kapcsolatból eredő költségekre és hasznokra, valamint a nap mint nap tapasztalható kihívásokra összpontosít;

70.

felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottság támogatásával javítsák a problémamegoldó mechanizmusok, különösen a SOLVIT kapacitását, mégpedig további pénzügyi és humán erőforrások elkülönítése és megbízatásuk felülvizsgálata révén, mely azt a célt szolgálja, hogy e mechanizmusok valóban alkalmassá váljanak a polgárok és a vállalkozások által tapasztalt sokféle probléma hatékony kezelésére; felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb fejezze be az egységes piaccal kapcsolatos segítségnyújtási szolgáltatások (SMAS) elnevezésű projektet annak érdekében, hogy a polgárok és vállalkozások könnyen hozzáférhessenek a szükséges tájékoztatáshoz és útmutatásokhoz, és közben megoldást találjanak azokra a problémákra, amelyekkel szembekerülnek;

71.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tájékoztató kampányok és szigorúbb ellenőrzések segítségével tartsák fenn és fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy növeljék a polgárok CE-jelölésbe vetett bizalmát, mivel ez az egységes piacon a fogyasztói jogok és a minőségi szabványok biztosításának alapvető eszköze;

72.

kiemeli az Enterprise Europe Network kulcsfontosságú szerepét abban, hogy segítse a kkv-kat az egységes piac által nyújtott lehetőségek kihasználásában; hangsúlyozza, hogy az adminisztratív kötelezettségek értékes forrásokat kötnek le és ezzel gátolják az Enterprise Europe Networköt abban, hogy jobban tudjon összpontosítani alapfeladatára, a kkv-k számára testreszabott támogatás nyújtására; felhívja a Bizottságot, hogy használja ki jobban az Enterprise Europe Network kapacitásait az információ célirányos közvetítésére, és csökkentse az Enterprise Europe Network partnereire háruló adminisztratív terheket;

73.

javasolja a Bizottságnak, hogy az egységes piaci stratégia négy fő szakaszból álljon: az első szakasz tartalmazzon helyzetértékelést vagy állapotfelmérést az aktuális helyzetről a különböző érdekelt felek által az egységes piacon elsősorban a válság következtében elszenvedett torzulás és túlterhelés mértékének felmérése céljából; a második szakasz célja a szálak elvarrásával egy konszolidációs folyamat beindítása; a harmadik szakasz célja az egységes piac fejlesztése és javítása; a negyedik szakasznak pedig a hosszú távú piaci koncepciót (EU 2020 stratégia) kell előtérbe helyeznie;

74.

véleménye szerint a pénzügyi szolgáltatásoknak és a finanszírozáshoz való hozzáférésnek egyaránt szerepelnie kell az EU 2020 stratégiában;

75.

javasolja, hogy a fent említett állapotfelmérés első szakaszában a Bizottság végezze el az Unió költségvetésének pénzügyi ellenőrzését, és prioritásként juttasson több finanszírozást az oktatás, az innováció és a kutatás területének; felhívja a tagállamokat, hogy ugyanezeket a prioritásokat alkalmazzák saját költségvetésük kiadásaira is;

76.

úgy véli, hogy a hatékony egységes piac létrehozása érdekében a Bizottságnak világosan meg kell állapítani a politikai prioritásokat egy egységes piacról szóló jogszabály elfogadása révén, amely magas versenyképességű, környezetbarát szociális piacgazdaság létrehozását célzó jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezéseket egyaránt magában foglalna;

77.

ösztönzi a Bizottságot, hogy 2011 májuságig – jóval az egységes piacra irányuló 1992-es program 20. évfordulója előtt – terjessze elő azt a jogszabályra irányuló javaslatot, amely az állampolgárokat, a fogyasztókat és a kkv-ket állítja az egységes piac középpontjába;hangsúlyozza, hogy ezt a jogszabályt követendő példaként kell tekinteni a jövőbeli fellépések számára, amennyiben egy tudásalapú, rendkívül versenyképes, szociális és környezetbarát, zöld piacgazdaság elérése a cél, amely ezenkívül egyenlő versenyfeltételeket is biztosít;

78.

felszólítja a Bizottságot, hogy az egységes piacról szóló jogszabályba építsen be konkrét intézkedéseket, melyek célja többek között a következő:

79.

felhívja a Bizottságot, hogy az egységes piacról szóló jogszabály készítése során vegye figyelembe a különböző uniós intézmények által folytatott konzultációkat és az általuk készített jelentéseket (EU 2020, Monti-, Gonzales- és IMCO-jelentések stb.), és indítson további, széles körű nyilvános konzultációt egy koherensebb és életképesebb egységes piacra vonatkozó koordinált szakpolitikai javaslat beterjesztése céljából;

80.

ajánlja, hogy készüljön elemzés annak meghatározására, hogy hogyan és milyen eszközök révén építhető be a fogyasztók érdeke a vonatkozó uniós szakpolitikákba, lehetővé téve ezáltal, hogy a fogyasztóvédelem automatikusan szerepeljen a vonatkozó uniós jogszabályokban;

81.

ismételten hangsúlyozza a szolgáltatási irányelv fontosságát az egységes piac megvalósítása szempontjából, és az általa kínált óriási lehetőséget arra, hogy a fogyasztók és kkv-k előnyökhöz jussanak; hangsúlyozza, hogy e jogszabály sikeres végrehajtása tartós politikai elkötelezettséget és támogatást igényel valamennyi szereplő részéről európai, nemzeti és helyi szinten egyaránt; felszólítja a Bizottságot, hogy a végrehajtási szakaszt követően végezze el a szolgáltatási irányelv értékelését annak megállapítása érdekében, hogy az elérte-e fő céljait; felszólít az Európai Parlament határozott szerepvállalására e feladattal kapcsolatban, és kitart amellett, hogy egyensúlyt kell tartani az egységes piac szolgáltatások terén történő fejlesztésének szükségessége és a magas szintű szociális védelem megőrzése között;

82.

úgy véli, hogy az egységes piacra vonatkozó jogszabályok (pl. a szakképesítésekről szóló irányelv, a szolgáltatási irányelv és a piacfelügyeleti rendelet) megfelelő végrehajtásának továbbra is az új Bizottság elsőrendű prioritásának kell lennie;

83.

megjegyzi, hogy az Unióban érvényesülő jogorvoslati mechanizmusok korlátozott eredményeket hoztak, ezért szorgalmazza, hogy a Bizottság terjesszen elő jogalkotási javaslatot egy megfizethető, célszerű és hozzáférhető európai kollektív jogorvoslati rendszer 2011 májusáig történő megvalósításának biztosítására;

84.

felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg „állampolgárok chartájának” elfogadását, amely az Unióban bárhol való letelepedéshez és munkához való jog kérdésének különböző vonatkozásait öleli fel; úgy véli, hogy ennek a jognak eleve elérhetőnek kell lennie minden uniós polgár számára; hangsúlyozza, hogy bizonyos, az új tagállamokból származó munkavállalókra vonatkozó korlátozások még mindig léteznek az egységes piacon; felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti piacok megnyitásának valamennyi pozitív és negatív hozadékának figyelembevételével vegyék fontolóra a jelenlegi korlátozások feloldását;

85.

felhívja a Bizottságot, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus alatt terjesszen a Parlament és a Tanács elé a biztosító egyesületek és társaságok európai státuszáról szóló rendeletre irányuló javaslatot;

86.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül megvalósíthatósági tanulmány készüljön, és konzultációs folyamat induljon, előkészítendő az európai biztosító egyesület státuszának bevezetését;

87.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozottabban összpontosítson a piacfelügyeletre, különösen a pénzügyi szolgáltatások, biztosítás, telefónia, banki szolgáltatások és közművek területén, és úgy véli, hogy a piacok hatékony felügyelete erősíteni fogja a tisztességes versenyt, és fokozza a piacok hatékonyságát, ami a gazdaság és a fogyasztók számára egyaránt előnyös;

88.

úgy véli, hogy a fogyasztóvédelem színvonalát a pénzügyi ágazatban jelentős mértékben javítani kell, különösen a nyomon követési és felügyeleti szempontok tekintetében;

89.

fenntartja, hogy a belső piac folyamatos fenntartható fejlődése a következőktől függ: (1) a Bizottság folyamatos elkötelezettsége a világpiaci befolyásunk és versenyképességünk jelentős ösztönzéséhez és javításához szükséges piaci kezdeményezések iránt; (2) általános keret elfogadása annak biztosítására, hogy az egységes piac valóban valamennyi érdekelt fél számára eredményeket hozzon; és legfőképpen attól, (3) hogy az egységes piac eljusson a polgárokhoz is;

90.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.