This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52014DC0177
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION on the European Citizens' Initiative "Water and sanitation are a human right! Water is a public good, not a commodity!"
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE a „Minden embernek joga van a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez! A víz közjó, nem árucikk!” európai polgári kezdeményezésről
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE a „Minden embernek joga van a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez! A víz közjó, nem árucikk!” európai polgári kezdeményezésről
/* COM/2014/0177 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE a „Minden embernek joga van a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez! A víz közjó, nem árucikk!” európai polgári kezdeményezésről /* COM/2014/0177 final */
1. BEVEZETÉS A Lisszaboni Szerződés által a polgárok
európai ügyekben történő részvételének ösztönzése érdekében bevezetett
európai polgári kezdeményezés[1]
lehetővé teszi, hogy egymillió – legalább hét tagállamból származó – uniós
polgár felszólítsa az Európai Bizottságot az Unió hatáskörébe tartozó ügyekre
vonatkozó jogalkotási javaslatok előterjesztésére. A polgári kezdeményezés
a legelső részvételi demokrácián alapuló uniós szintű eszköz. 2012.
áprilisi bevezetése óta több mint ötmillió polgár támogatott húsznál is több
különféle kezdeményezést. A „Right2Water” az első olyan európai
polgári kezdeményezés, amely megfelel a polgári kezdeményezésről szóló
európai parlamenti és tanácsi rendeletben előírt követelményeknek. A
több mint 1,6 millió polgár támogatását élvező kezdeményezést a
szervezői hivatalosan 2013. december 20-án nyújtották be a
Bizottságnak. A polgári kezdeményezésről szóló rendelet
rendelkezései értelmében a Bizottságnak három hónap áll rendelkezésére, hogy a
kezdeményezésre egy közleményben választ adjon, amelyben leírja „a
kezdeményezésről alkotott jogi és politikai következtetéseit, az
esetlegesen megtenni kívánt lépéseit, és ezek okait, illetve ha nem kíván
lépéseket tenni, ennek okait”[2]. A Bizottság 2014. február 17-én fogadta a
szervezőket, és ugyanazon a napon lehetőséget biztosított nekik arra,
hogy az Európai Parlamentben megrendezett közmeghallgatáson bemutathassák
kezdeményezésüket. Az I. melléklet további tájékoztatást nyújt ennek az
első polgári kezdeményezésnek az eljárási szempontjairól. A Right2Water kezdeményezés felhívja a
Bizottságot, hogy „terjesszen elő jogalkotási javaslatot a vízhez és a
szennyvízhálózathoz való, az ENSZ által emberi jogként elismert jog
végrehajtása, valamint a vízellátás és a szennyvízelvezetés mindenki számára
elérhető közszolgáltatássá tétele érdekében.”[3] A kezdeményezés „sürgeti, hogy: –
az uniós intézmények és a tagállamok kötelesek
legyenek biztosítani, hogy a teljes lakosságot megillesse a vízhez és a
szennyvízhálózathoz való jog; –
a vízszolgáltatás és a vízkészlet-gazdálkodás ne
tartozhasson belső piaci szabályok hatálya alá, és a vízszolgáltatásokat
zárják ki a liberalizációból; –
az Unió fokozza a vízhez és a megfelelő
higiénés körülményekhez való univerzális hozzáférés megvalósítását célzó
erőfeszítéseit.” A kezdeményezés több témakörön átívelő,
számos uniós és tagállami szintű szakpolitikát érintő problémákat vet
fel, ezért azt az Európai Unióról szóló szerződés rendelkezéseivel –
különösen a hatáskör-átruházás, az arányosság és a szubszidiaritás elvével –
összhangban kell megvizsgálni. 2. A jelenlegi helyzet A biztonságos ivóvízellátáshoz és a
megfelelő higiénés körülményekhez való jog elválaszthatatlanul kapcsolódik
az élethez és az emberi méltósághoz való joghoz, valamint a megfelelő
életszínvonal biztosításának szükségességéhez. Az elmúlt évtizedben a nemzetközi jog –
elsősorban az ENSZ – elismerte a biztonságos ivóvízellátáshoz és a
megfelelő higiénés körülményekhez való jogot[4]. Az ENSZ
Közgyűlésének 64/292. sz. határozata elismerte, hogy „a biztonságos és
tiszta ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való jog a teljes
értékű élethez és az összes emberi jog teljes körű gyakorlásához
nélkülözhetetlen emberi jog”. Ezenfelül a fenntartható fejlődéssel
foglalkozó („Rio+20”) ENSZ-konferencia záródokumentumában a világ vezető
politikusai hangot adtak „a biztonságos ivóvízellátáshoz és a megfelelő
higiénés körülményekhez való emberi jog iránti elkötelezettség[ük]nek, amelyet
fokozatosan, a nemzeti szuverenitás teljes körű tiszteletben tartása mellett
kell biztosítani a lakosságnak”[5]. Európai szinten az Európa Tanács Parlamenti
Közgyűlése kijelentette, hogy „az ivóvízhez való hozzáférést
alapvető emberi jogként kell elismerni, mert az a földi élethez
nélkülözhetetlen, ezért olyan erőforrás, amelyen az emberiségnek meg kell
osztoznia”.[6]
Az Unió továbbá megerősítette, hogy „valamennyi államnak emberi jogi
kötelessége a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés biztosítása, amely víznek
rendelkezésre kell állnia, továbbá fizikailag elérhetőnek, megfizethetőnek
és elfogadhatónak kell lennie”[7]. Ezek az elvek az Európai Uniót is fellépésre
késztették. Az európai víz-keretirányelv elismeri, hogy „a víz nem szokásos
kereskedelmi termék, hanem örökség, amit annak megfelelően óvni, védeni és
kezelni kell”[8].
Az Unió Alapjogi Chartájában meghatározott egyes jogok és elvek bizonyos
értelmezés szerint szintén közvetlenül relevánsak a biztonságos ivóvízhez és a
jobb higiénés körülményekhez való hozzáférés tekintetében. A biztonságos
ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés hiánya
például egyértelműen összeférhetetlen az alapvető jogok eredményes
védelmével, így például a méltósághoz való joggal (1. cikk) és az élethez való
joggal (2. cikk).
Ebben az összefüggésben ezenfelül figyelembe kell venni az
Unió magas szintű környezetvédelem melletti elkötelezettségét[9] (37. cikk) is. Noha a
Charta csak az uniós jog végrehajtása tekintetében alkalmazandó a tagállamokra,
azzal minden egyes uniós jogszabályi rendelkezésnek is
összeegyeztethetőnek kell lennie. Ennélfogva minden uniós intézménynek és
szervnek tiszteletben kell tartania a Chartában rögzített jogokat, és
biztosítania kell, hogy a Szerződés alapján tett intézkedések mindig
összhangban legyenek azokkal. A Bizottság ebben a helyzetben elemezte a polgári
kezdeményezést azzal a céllal, hogy – a polgári kezdeményezésről szóló
rendelet 10. cikkével összhangban – felvázolja következtetéseit. Az Unió hozzájárulása a jobb
minőségű és elérhetőbb vízhez Három elem – a minőség, a fizikai
elérhetőség és a megfizethetőség – elengedhetetlen a vízhez és a
megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés biztosításához és
javításához. Az Unió két fő fellépéstípuson keresztül
járult hozzá a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés
körülményekhez való hozzáférés biztosításához tagállamainak lakossága számára.
Először is ambiciózus vízminőségi előírásokat vezetett be, ami
magas szintű védelmet garantál mind a közegészségügy, mind a környezet
számára. Másodszor, pénzügyi támogatást nyújtott a tagállamok vízügyi infrastruktúráinak
bővítéséhez és javításához, ami elősegítette a vízhez kapcsolódó
szolgáltatások minőségének és fizikai elérhetőségének javítását. Az Európai Unió az 1970-es években
minimumkövetelményeket vezetett be a vízminőség terén, és az elmúlt
négy évtizedben fokozatosan kiterjesztette vízügyi jogszabályainak hatókörét. A
víz-keretirányelv[10],
az ivóvízről szóló irányelv[11]
és a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv[12] e terület uniós jogi
szabályozásának kulcsfontosságú aktusai. Ezek a jogszabályok holisztikus megközelítést
alkalmaznak a vízgazdálkodás tekintetében, és biztosítják, hogy a víz a
legszigorúbb követelményeknek is megfelelő, azaz biztonságos, egészséges
és tiszta legyen. Az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása jelentős
mértékben javította az ivóvíz minőségét az Európai Unióban, különösen
Kelet- és Közép-Európában. Az Unió kohéziós politikája keretében sok éven
át intenzíven támogatta a tagállamokat az ivóvíz- és
csatornaszolgáltatásokat biztosító infrastruktúrák fejlesztését és
korszerűsítését célzó erőfeszítéseikben. Az Unió pénzügyi
támogatásának köszönhetően például 2007 óta kilenc tagállam több mint 2,6
millió polgárának javult az ivóvízellátása, és tizennégy tagállam további 5,7
millió lakosa csatlakozhatott jobb szennyvízkezelést biztosító hálózatokra. Az
Unió által az elmúlt hét évben (2007 és 2013 között) az ivóvízellátásba,
illetve a szennyvíz-kezeléshez kapcsolódó munkálatokba és infrastruktúrákba
eszközölt beruházásokhoz nyújtott pénzügyi támogatás kis híján elérte a 22
milliárd eurót. A megfizethetőség szintén
kulcsfontosságú tényező, mivel szorosan kapcsolódik a vízszolgáltatásokhoz
való egyetemes hozzáférés kérdéséhez. Az Unió nem játszik szerepet a
vízszolgáltatás árának meghatározásában: ez nemzeti szintű döntés tárgyát
képezi. Mindamellett az Unió vízügyi vonatkozású környezetvédelmi jogszabályai
előírnak bizonyos alapelveket a tagállamok vízszolgáltatásokra vonatkozó
árképzési politikája tekintetében. A víz-keretirányelv kötelezi a tagállamokat
annak biztosítására, hogy a vízfogyasztóknak kiszámlázott árak a vízhasználat
valós költségeit tükrözzék, ami a korlátozott vízkészletek fenntartható
felhasználására ösztönzi a fogyasztókat. Az uniós vízügyi politika –
alapelvként – rendkívüli fontosságot tulajdonít a vízszolgáltatások megfizethetőségének.
A nemzeti hatóságok rendelkeznek hatáskörrel a hátrányos helyzetű lakosság
védelmét és a vízhiánnyal kapcsolatos problémák megoldását szolgáló konkrét
támogatási intézkedések megtétele (például az alacsony jövedelmű
háztartások támogatása vagy közszolgáltatási kötelezettség létrehozása) terén. Vízszolgáltatások nyújtása a
belső piacon Az Európai Unióban a vízszolgáltatások legjobb
működtetési módjára vonatkozó döntést mindig a tagállami hatóságok hozzák
meg. A vízszolgáltatások biztosítása rendszerint a helyi hatóságok feladata,
mivel ezek állnak legközelebb a polgárokhoz és azok aggályaihoz. A hatóságok a kapcsolódó feladatokat saját
belátásuk szerint közvetlenül, saját eszközeikkel is elláthatják, vagy
átruházhatják azokat valamely szervezetükön belül jogilag elkülönülő,
teljes egészében köztulajdonban álló jogalanyra. Dönthetnek úgy is, hogy a
vízszolgáltatások egy részét vagy egészét magán- vagy vegyes tulajdonban
lévő alvállalkozókra bízzák. Ennek során a hatóságok egyértelmű
kötelezettségeket írhatnak elő a szolgáltatás nyújtásával megbízott
magánvállalkozások számára annak biztosítása érdekében, hogy a hatóság
földrajzi illetékességi területén nyújtott szolgáltatások megfeleljenek az
előírt szabványoknak. Az Unió a maga részéről ügyel arra, hogy
teljesüljenek a Szerződés legfontosabb elvei, így többek között az
átláthatóság és az egyenlő bánásmód elve. Mindamellett a Szerződés
rendelkezései értelmében az Unió köteles semleges maradni a vízügyi
vállalkozások tulajdonszerkezetére irányadó nemzeti döntéseket illetően[13]. Az Unió belső piaci szabályai teljes mértékben tiszteletben tartják a hatóságoknak a megfelelő
minőségű szolgáltatásra vonatkozó előírások biztosítására, az
alkalmazandó díjak megállapítására és az esetleges releváns (például a hátrányos
helyzetű felhasználók védelmét célzó) közszolgáltatási kötelezettségek
előírására való hatáskörét. A szabályok célja az átláthatóság javítása, a
megkülönböztetésmentesség biztosítása, valamint annak lehetővé tétele,
hogy a polgárok díj vagy adó formájában kifizetett pénzükért a legjobb ár-érték
arányú szolgáltatásban részesüljenek. Az uniós közbeszerzési szabályok például
gondoskodnak arról, hogy ha a hatóságok úgy döntenek, hogy a vízgazdálkodási
szolgáltatásokat külső cég igénybevételével biztosítják, a kiválasztási
folyamat átlátható legyen, és a felhasználók számára legkedvezőbb ajánlat
nyerjen. Ha a hatóságok úgy határoznak, hogy a szolgáltatást több
köztulajdonban lévő szerv közötti együttműködés formájában nyújtják,
az uniós közbeszerzési jogszabályok biztosítják az együttműködés biztonságos
és rugalmas jogi keretét. A polgári kezdeményezés által felvetett azon
aggályra válaszolva, miszerint a vízszolgáltatásnak és a
vízkészlet-gazdálkodásnak nem szabad a belső piaci szabályok hatálya alá
tartoznia, és a vízszolgáltatásokat ki kell zárni a liberalizációból, a
Bizottság megerősíti, hogy amennyiben a helyi hatóság úgy határoz, hogy a
szolgáltatást önmaga, illetve közös vállalkozás vagy kapcsolt vállalkozás útján
biztosítja, a közbeszerzési jogszabályok nem alkalmazandók[14]. Az uniós jogszabályok következetesen elismerik
a víz- és szennyvízszolgáltatások sajátos jellegét és a lakosság
alapvető szükségleteinek kielégítése szempontjából való fontosságát. A
vízügyi ágazatban adott koncessziókra gyakran egyedi és komplex szabályozás
vonatkozik, amely külön mérlegelést igényel, tekintettel arra, hogy „a víz
azon közjavak közé tartozik, amelyek minden uniós polgár számára alapvető
fontosságúak”[15].
Az ivóvíz-koncessziók, valamint bizonyos szennyvíz-kezelési és
szennyvízelvezető koncessziók ezért nem tartoznak a koncessziós
szerződések odaítélésére vonatkozó új uniós szabályok hatálya alá.
Hasonlóképpen a vízelosztási és -ellátási szolgáltatást, valamint a
szennyvízzel kapcsolatos szolgáltatásokat a szolgáltatási irányelv[16] kifejezetten kizárja a
határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságának alkalmazása alól. Az Unió
globális szintű tartós kötelezettségvállalása A szegénység visszaszorítása, az inkluzív
növekedés és a fenntartható fejlődés terén elért siker nagyban függ a
vízkészletek rendelkezésre állásától és minőségétől. Világszerte több
mint 2,6 milliárd ember nem részesül fejlett szennyvíz-elvezetési
szolgáltatásban, és közel egymilliárdan még mindig kezeletlen ivóvizet
fogyasztanak. Történtek már előrelépések a biztonságos ivóvízre vonatkozó
millenniumi fejlesztési cél irányába, azonban világszinten még igen távol
állunk a higiéniára vonatkozó cél elérésétől: a jelenlegi tendenciák
alapján az előirányzottnál mintegy egymilliárddal kevesebb ember részesül
szennyvíz-elvezetési szolgáltatásban. Az Európai Unió régóta elkötelezetten
támogatja partnerországait abban, hogy biztosítani tudják lakosságuk számára a
biztonságos ivóvízhez és szennyvízelvezetéshez való hozzáférést, valamint
ösztönzi az integrált vízkészlet-gazdálkodást ezekben az országokban. Ennek
érdekében 2002-ben a fejlődő országok vízgazdálkodásáról szóló
közlemény[17]
sajátos szakpolitikai keretet hozott létre. Ennek eredményeképpen megszületett
az Unió vízügyi kezdeményezése[18],
egy olyan szakpolitikai eszköz, amely partnerségek és többszereplős
megközelítés útján törekszik az együttműködés javítására és a fejlesztési
támogatás eredményességének fokozására. Az Unió szakpolitikai célkitűzései nyomán
számos konkrét fellépés is napvilágot látott, amelyek keretében – például az
AKCS–EU Vízalap[19]
2004. évi létrehozása útján – az elmúlt évtized során jelentős pénzügyi
támogatást is nyújtottak. Az uniós támogatások közvetlen eredményeképpen 2004
és 2013 között több mint 70 millió embernek javult a vízellátása, és 24 millió
ember esetében javult a szennyvízelvezetés. Az Unió és tagállamai jelenleg közel évi 1,5
milliárd euróval járulnak hozzá a fejlődő országokban folytatott
vízellátási, higiéniai és közegészségügyi (WASH) programok végrehajtásához. Így
az EU a vízügyi ágazat legjelentősebb adományozója. Az Unió 2007 óta több mint hatvan
partnerországban mintegy 2,5 milliárd eurót fordított különféle vízügyi és
higiéniai fellépésekre[20].
A vízügy és a szennyvízelvezetés terén tett uniós fellépések nagy része
infrastruktúrák kialakítására, így víz- és csatornahálózatok, valamint ivóvíz-
és szennyvízkezelő létesítmények létrehozására, illetve a ritkán lakott
vidéki területek vízellátásának és szennyvízelvezetésének biztosítására
irányul. Ezen túlmenően az Unió a legnagyobb
adományozó a WASH ágazat humanitárius szektorában is: jelenleg évente mintegy 200 millió
eurót fordít arra, hogy a humanitárius válság sújtotta, illetve ilyen válság
által fenyegetett területek lakossága időben és méltóságteljes körülmények
között elégséges és biztonságos vízszolgáltatáshoz jusson. Az Unió támogat több
olyan (észak–déli és dél–déli) partnerségi projektet is, amely célja a
víz- és csatornaközművek, a helyi hatóságok és más vízügyi szereplők
szakértelmének és tudásának átadása útján a víz- és csatornaágazat
kapacitásának növelése. Az eddig odaítélt források már számos tőkehiánnyal
küzdő vízügyi vállalatnak segítettek abban, hogy a vízellátást a lakosság
legszegényebb rétegeire is kiterjeszthessék. Ezen túlmenően a támogatások
ötvözését szolgáló uniós regionális eszközök is mintegy harminc vízellátási és szennyvízprojektet
finanszíroztak 2007 óta, ami több mint 2 milliárd EUR értékű hitelnyújtás
és beruházás megvalósulását tette lehetővé. 3. Az európai polgári
kezdeményezéssel összefüggő fellépések Az Unió fent bemutatott
múltbeli és jelenlegi fellépéseiből egyértelműen kiderül, hogy az EU
kifejezetten elismeri a víz mint a teljes értékű élethez és az összes
emberi jog teljes körű gyakorlásához nélkülözhetetlen közjó fontosságát.
Hatáskörén belül eljárva és a szubszidiaritás teljes tiszteletben tartása mellett
az Unió következetesen hozzájárul annak biztosításához, hogy Európán belül és
kívül mindenki biztonságos ivóvízhez és jobb higiénés körülményekhez juthasson. Az európai polgári kezdeményezés fényében a
Bizottság megkísérelte meghatározni az esetleges fennmaradó hiányosságokat és
az olyan területeket, amelyeken további – európai vagy nemzeti szintű –
erőfeszítésre van szükség a polgárok felhívása mögött álló aggályok
kezelése érdekében. A Bizottság elkötelezett amellett, hogy
jövőbeni fellépései során is messzemenően figyelembe veszi majd a jó
minőségű, rendelkezésre álló, fizikailag elérhető és
megfizethető, biztonságos ivóvízhez és megfelelő higiénés
körülményekhez való hozzáférés emberi jogi vonatkozásait. Jobb minőségű és
elérhetőbb víz biztosítása Az összes uniós polgár biztonságos ivóvízzel
történő ellátása érdekében kulcsfontosságú, hogy a tagállamok teljes
mértékben hajtsák végre az Unió vízügyi jogszabályait. Az évek során elért
jelentős előrelépés ellenére még mindig maradt tennivaló a jó
minőségű vízhez és megfelelő higiénés körülményekhez való
hozzáférés biztosítása terén, különösen a kisléptékű vízellátó rendszerek
által kiszolgált térségekben élő polgárok tekintetében. A környezetvédelem terén az Unió fellépéseit
irányító új hetedik környezetvédelmi cselekvési program (EAP)[21] hangsúlyozza,
hogy az uniós szabályok jobb végrehajtására lesz szükség ahhoz, hogy 2020-ig
szigorú követelmények garantálják az összes uniós polgár ivó- és
fürdővizének biztonságát. Ezenfelül további erőfeszítésekre van szükség
a következő területeken: ·
jobb minőségű ivóvizet kell biztosítani a
kis (ötezernél kevesebb lakost kiszolgáló) ellátási rendszerekben, amelyek
Unió-szerte mintegy 65 millió polgár vízellátását biztosítják; ·
megfelelően karban kell tartani és fel kell újítani
a meglévő infrastruktúrákat, különös figyelemmel a hatékonyság növelését
lehetővé tevő innovációra; és ·
fel kell építeni a hiányzó csatorna-infrastruktúrát
(gyűjtőrendszereket és tisztítólétesítményeket), különösen a
kelet-európai tagállamokban. Mindehhez elengedhetetlen a kellő
finanszírozás rendelkezésre állása, a prioritások megfelelő meghatározása,
valamint a jó kormányzás, beleértve a beruházások megtervezéséhez,
koordinációjához és végrehajtásához szükséges nemzeti és helyi igazgatási
kapacitást. A tagállamoknak a jövőbeni uniós finanszírozás nemzeti kiadási
prioritásaira vonatkozó döntései[22]
különösen fontos szerepet játszanak majd az azonosított hiányosságok
kezelésében. A Bizottság igyekszik biztosítani, hogy a tagállamok teljes
mértékben kihasználják az új (2014–2020 közötti) pénzügyi programozási
időszakban a vízügyi ágazatban nyújtott uniós pénzügyi támogatásban
rejlő jelentős lehetőségeket, különösen azáltal, hogy beruházási
prioritásaikat kifejezetten a vízgazdálkodásra összpontosítják. A Bizottság megerősíti az uniós vízügyi jogszabályok teljes
körű tagállami végrehajtását célzó erőfeszítéseit; ennek
érdekében szorosan együttműködik a tagállamokkal és a többi érdekelttel az
uniós vízügyi politika legfőbb kihívásait azonosító, 2012. évi vízkészlet-megőrzési
tervben[23]
felvázolt javaslatok végrehajtása érdekében. A Bizottság folyamatosan felülvizsgálja az Unió vízügyi jogszabályait
is. 2013-ban megerősítették a vízpolitika terén elsőbbséginek
minősülő anyagokra vonatkozó szabályokat[24], és folyamatban van a
felszín alatti vizekről szóló irányelv[25]
aktualizálása. A Bizottság ezenkívül a tagállamokkal és az érdekelt felekkel
közösen jelenleg is dolgozik az ivóvízről szóló irányelv nyomon követésre
és elemzésre vonatkozó rendelkezéseinek kiigazításán, hogy az összhangban
legyen a tudományos és technikai fejlődéssel. Ezen túlmenően –
különösen a kis ivóvízellátó rendszerekre vonatkozó aggályokra tekintettel – a
Bizottság az egész Unióra kiterjedő nyilvános konzultációt
indít a fejlesztésre szoruló területek és a lehetséges megoldások
feltérképezése érdekében. Ezenfelül elvégzi a víz-keretirányelv
felülvizsgálatát, és adott esetben javaslatot tesz annak esetleges
módosításaira[26]. Ami a víz megfizethetőségét
illeti, e kulcsfontosságú dimenzió tekintetében továbbra is a tagállami
szintű fellépések játsszák majd a főszerepet. Az ilyen fellépések a
szegénység és a társadalmi kirekesztés visszaszorítását célzó, az Unió szintjén
is támogatott és kiegészített[27]
tagállami szakpolitikák szerves részét képezik. A hátrányos helyzetű
lakosság védelmét szolgáló intézkedések fontosságát tovább erősíti, hogy a
gazdasági válság során még inkább elmélyültek a vízhiánnyal kapcsolatos
problémák, és sokan nem tudják kifizetni a vízszámláikat. A Bizottság ezért
felkéri a tagállamokat, hogy az Egészségügyi Világszervezet ajánlásaival[28]
összhangban, hatáskörükön belül eljárva minden polgár számára biztosítsanak
minimális hozzáférést a vízellátáshoz, és hajtsák végre megfelelően a
víz-keretirányelvet. A semlegesség biztosítása a vízszolgáltatások
nyújtása terén A Bizottság a továbbiakban is teljes mértékben
tiszteletben tartja a Szerződés azon rendelkezéseit, amelyek értelmében az
Unió köteles semleges maradni a vízügyi vállalkozások tulajdonszerkezetére
irányadó nemzeti döntéseket illetően[29],
eközben pedig ügyel arra, hogy teljesüljenek a Szerződés legfontosabb
elvei, így többek között az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elve. A
polgári kezdeményezés által felvetett azon aggályra válaszolva, miszerint a
vízszolgáltatásnak és a vízkészlet-gazdálkodásnak nem szabad a belső piaci
szabályok hatálya alá tartoznia, és a vízszolgáltatásokat ki kell zárni a
liberalizációból, a Bizottság megerősíti, hogy amennyiben a helyi hatóság
úgy határoz, hogy a szolgáltatást önmaga, illetve közös vállalkozás vagy
kapcsolt vállalkozás útján biztosítja, az új közbeszerzési jogszabályok nem
alkalmazandók[30]. A nemzetközi kereskedelmi tárgyalások során a
Bizottság továbbra is tevékenyen törekszik arra, hogy kereskedelmi partnereivel
együtt biztosítsa a vízszolgáltatások nyújtásának módjára irányuló nemzeti,
regionális és helyi szintű döntések tiszteletben tartását és
megfelelő védelmét. Amint korábban említettük, a belső piacra
vonatkozó uniós jogszabályok következetesen elismerik a víz- és
szennyvízszolgáltatások sajátos jellegét és a lakosság alapvető
szükségleteinek kielégítése szempontjából való fontosságát. Ezt példázzák az
Európai Parlament és a Tanács által 2014. február 26-án a koncessziós
szerződések odaítélése tekintetében elfogadott új uniós szabályok is.
Miután a közvélemény aggályainak adott hangot a jogalkotási folyamat során, a
Bizottság javasolta az ivóvíz-koncessziók, valamint bizonyos szennyvízkezelési
koncessziók kifejezett kizárását e szabályok hatálya alól. Ez egyúttal választ
jelent a Right2Water kezdeményezés által felvetett aggályok egy részére is. Az átláthatóság növelése Az átláthatóság kulcsszerepet játszhat a
polgárok víz- és csatornaszolgáltatáshoz való hozzáférésének javításában, mivel
annak mindhárom fő dimenziójára (a rendelkezésre állásra, a
megfizethetőségre és a minőségre) hatást gyakorol. Az átláthatóság
igénye ihlette a víz-keretirányelv egyes rendelkezéseit. A 14. cikk értelmében
a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elfogadásához vezető folyamat
során az európai polgárokat tájékoztatni kell és konzultációt kell folytatni
velük, és a hatóságoknak ki kell fejteniük, milyen módon vették figyelembe a
polgárok véleményét. Az uniós jogszabályok ezenkívül jogot biztosítanak a
hatóságok birtokában lévő, illetve a hatóságok számára tárolt környezeti
információkhoz való hozzáféréshez, és megállapítják az e jog érvényesítésére
vonatkozó alapfeltételeket és gyakorlati szabályokat, ami hozzájárul a
szakpolitikák átláthatóságának javításához[31]. A Bizottság egyetért azzal, hogy még többet
kellene tenni a vízminőség és a szolgáltatások tekintetében a polgárok
rendelkezésére álló információk minőségének és mennyiségének javítása
érdekében. A jobb tájékoztatás bővíti a polgárok lehetőségeit,
mert segítségével nyomon követhetik a (többnyire) nemzeti, regionális és helyi
szinten hozott vízgazdálkodási döntéseket, és aktívabban részt vehetnek
azokban. A Bizottság a jövőben is új
kezdeményezéseket fog kidolgozni a polgárok általi átláthatóság javítása
érdekében. A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv értelmében a
Bizottság egy sor tagállammal szorosan együttműködve, kísérleti jelleggel
új információs rendszereket (strukturált végrehajtási és információs
keretrendszereket) hoz létre, amelyek az interneten könnyen elérhetővé
teszik a legfontosabb megfelelőségre vonatkozó információkat a polgárok
számára. A Bizottság hasonló megközelítést fog
kidolgozni az ivóvízminőség fogyasztók általi átláthatóságának javítása
érdekében. A települési szennyvízkezelés terén betöltött szerepéhez hasonlóan a
Bizottság e tekintetben is segíthetne a tagállamoknak a szükséges
információtípusok meghatározásában, hogy Unió-szerte összevethető
információk álljanak rendelkezésre. A meglévő európai vízügyi információs
rendszer[32]
egyablakos ügyintézést biztosíthatna az ilyen információknak. Ezen túlmenően a Bizottság készen áll
arra, hogy a polgárok lehetőségeinek bővítése érdekében megvizsgálja
a vízminőség referenciaérték szerinti értékelésével kapcsolatos
elgondolást. A Bizottság ezenfelül – a köz- és magánszolgáltatók közötti kapcsolatok
megerősítése révén – vállalkozik az érdekelt felek közötti párbeszéd
strukturáltabbá tételének elősegítésére, valamint arra, hogy a
meglévő kezdeményezésekkel[33]
együttműködve szélesebb körű mutatókat és referenciaértékeket
biztosítson a vízszolgáltatások számára. Ezek jelentik majd az első
lépéseket afelé, hogy a polgárok hozzáférést kapjanak a vízszolgáltatók
legfontosabb gazdasági, technikai és minőségi teljesítménymutatóira
vonatkozó összehasonlítható adatokhoz, ezáltal pedig nagymértékben javuljon a
vízszolgáltatók átláthatósága és elszámoltathatósága. A fejlesztési támogatás integráltabb
megközelítése A Bizottság elkötelezett annak biztosítása
érdekében, hogy a biztonságos ivóvízellátáshoz és a megfelelő higiénés
körülményekhez való hozzáférés emberi jogi dimenziója továbbra is
fejlesztéspolitikájának szerves részét képezze. Az Unió továbbra is
erőfeszítéseket tesz a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez
való egyetemes hozzáférés biztosítása érdekében, és ennek fejlesztéspolitikája
keretében igen fontos szerepet tulajdonít. Az elért eredmények ellenére
világszerte ma is naponta több mint négyezer gyermek veszíti életét az
elérhető biztonságos ivóvíz hiányához kötődő betegségek miatt. A 2014–2020 közötti programozási
időszakban az uniós pénzügyi támogatások az egyes partnerországok bizonyos
célzott ágazataira fognak összpontosítani, és a legégetőbb szükségletek
prioritásként történő kiemelése biztosítja, hogy a támogatásokat
eredményesen, a lehető legsikeresebben költsék el[34]. A vízellátási,
higiéniai és közegészségügyi (WASH) program keretében fokozottan azokat a
partnerországokat célozzák meg, amelyek nemzeti indikatív programjaikban
prioritásként jelölték meg a víz- és csatornaágazatot. A Bizottság a
partnerországokkal, a tagállamokkal és más fejlesztési partnerekkel egyeztetve
törekszik majd annak biztosítására, hogy a WASH-program megfelelő
lefedettséget érjen el az összes partnerországban. Az Unió ugyanakkor integráltabb megközelítés
irányába kíván elmozdulni, és jövőbeni fellépéseit illetően –
különösen regionális szinten – a vízügy, az energia és az
élelmiszer-biztonság közötti szinergiák megteremtését fogja vezérelvnek
tekinteni. Mivel az élelmiszer-biztonság több mint ötven ország számára jelent
prioritást, a WASH keretében teendő fellépéseket elsősorban az ilyen
jellegű programokra összpontosítják, hogy jelentős hatást lehessen
elérni a fejlődő országok alultápláltsággal kapcsolatos problémái
terén. Az új (2014–2020 közötti) pénzügyi keret több mint 3 milliárd eurót
irányoz elő különböző élelmezési intézkedésekre, amelyek közül az
egyik legjelentősebb a WASH lesz. A vízzel kapcsolatos kérdésekkel az Unió
tematikus eszközök útján, a mezőgazdasággal, az energiával és a
biztonsággal való kapcsolódási pontokon keresztül is foglalkozni kíván. A
„globális közjavak és kihívások” tematikus program célja a külügyi fellépések
koherenciájának és más – többek között az éghajlatváltozás és az energia, a
biológiai sokféleség, a környezet, a vízgazdálkodás és a vízdiplomácia terén
tett – uniós szakpolitikai kezdeményezésekkel való összhangjának
megerősítése lesz. A Bizottság a jövőben is fenntartja a WASH-ágazat
vészhelyzetekben és azok megelőzésében közreműködő
humanitárius szektora iránti erős elkötelezettségét. Ehhez hozzájárul
az is, hogy felismeri: folyamatosan nő a vízkészletekre nehezedő
nyomás által gerjesztett konfliktusok kockázata, és a városokban is egyre
sürgetőbbé válnak a vízzel kapcsolatos humanitárius beavatkozások. A
Bizottság jelenlegi munkáját folytatva, a humanitárius partnereivel fenntartott
koordinációs mechanizmusainak megerősítésével is törekszik a humanitárius
segélyek gyorsaságának, hatékonyságának és eredményességének további
fokozására. A közszektoron belüli társulások ösztönzése Egyre szélesebb körben elismerik a non-profit
társulások potenciálját a vízügyi ágazatban. Az AKCS–EU Vízalap az elmúlt
tíz évben az AKCS-országok hatóságainak kapacitásbővítését célzó
fellépések útján úttörő szerepet játszott ebben a tekintetben. 2013-ban
megbízást adtak egy, a Vízalapra és hatásaira vonatkozó értékelésre, amelynek
készítése jelenleg is folyamatban van. Ezen értékelés eredményét
megfelelően figyelembe fogják venni, és integrálni fogják a jövőbeni
programozási megközelítésbe és döntéshozatalba. A vízügyet központi ágazatként megnevező partnerországokban
a WASH-ágazatot támogató programok keretében sor kerül a közszektoron belüli
társulások támogatására is. A múltbeli és jelenlegi projektek tanulságaira
építve a Bizottság új (észak–déli és dél–déli) partnerségi lehetőségek
feltérképezésével, valamint ezek keretében a víz- és csatornaközművek, a
helyi hatóságok és a vízügyi ágazat más szereplői szakértelmének és
tudásának átadásával járul hozzá a víz- és csatornaágazat kapacitásának
bővítéséhez. A Rio+20 nyomon követése Az Unió a fenntartható fejlődéssel
foglalkozó ENSZ-konferencia, a Rio+20 – amely elismerte, hogy a víz
kulcsfontosságú szerepet játszik a fenntartható fejlődésben – nyomon
követésével összefüggésben is folytatja a biztonságos ivóvízhez és a
megfelelő higiénés körülményekhez való egyetemes hozzáférés biztosítását
célzó erőfeszítéseit. „A jövő, amit akarunk”[35] című
miniszteri nyilatkozatban a világ vezető politikusai hangot adtak a
biztonságos ivóvízellátáshoz és a megfelelő higiénés körülményekhez való
emberi jog, a biztonságos és megfizethető ivóvízhez és megfelelő
higiénés körülményekhez való egyetemes (azaz a johannesburgi és a millenniumi
fejlesztési célokon túlmutató) hozzáférés fokozatos megvalósítása, valamint az
integrált vízgazdálkodás végrehajtásának jelentős továbbfejlesztése iránti
elkötelezettségüknek. A „Méltó életet mindenkinek: A szegénység
felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása”[36]
című közelmúltbeli közleményben a Bizottság a vízügyet azon ágazatok
egyikeként emelte ki, amelyek integrált kezelése elengedhetetlen az
alapvető humán fejlettség javításának, valamint az inkluzív és
fenntartható növekedésnek az ENSZ szintjén kidolgozandó 2015 utáni
fejlesztési menetrend szerinti megvalósításához. A 2013. június 25-i
tanácsi következtetések[37]
szerint a 2015 utáni menetrendnek kiegyensúlyozott módon kell integrálnia a
fenntartható fejlődés gazdasági, társadalmi és környezeti pilléreit az
alapvető életszínvonal biztosításának elősegítése, valamint a
környezetbarát gazdaságot segítő tényezőknek és a természeti
erőforrások fenntartható használatának, igazgatásának és védelmének
előmozdítása érdekében. Az ENSZ 2015 utáni fejlesztési menetrenddel
foglalkozó magas szintű szakértői munkacsoportjának jelentése[38] a vízügy és higiénia
terén is meghatározott egy célkitűzést, így az új prioritást élvező
területként jelenik meg a 2015 utáni időszakra szóló keretben. A Bizottság jelenleg dolgozik egy, a 2015
utáni fejlesztési keretről szóló, a célok és előirányzatok közötti
prioritások meghatározását célzó közlemény[39]
kidolgozásán, amely a vízzel és szennyvízelvezetéssel kapcsolatos kérdésekkel
is foglalkozik majd. Nemzetközi szinten a fenntartható fejlesztési célokkal
foglalkozó nyílt munkacsoport (OWG)[40]
szintén különböző célok és előirányzatok kidolgozására törekszik. Az OWG
2014 szeptemberében nyújtja be javaslatát az ENSZ Közgyűlésének, és a
végleges dokumentumot beépítik a 2015 szeptemberében megrendezendő záró
csúcstalálkozót előkészítő kormányközi tárgyalásokba, amelyekben az
Unió és tagállamai továbbra is kulcsszerepet játszanak majd. 4. Következtetések A Bizottság üdvözli az európai polgárok
megmozdulását a biztonságos ivóvízhez és megfelelő higiénés körülményekhez
való hozzáférés európai és világszintű előmozdítása érdekében.
Hangsúlyozza a biztonságos ivóvízellátáshoz és a megfelelő higiénés
körülményekhez való hozzáférés emberi jogi dimenziójának fontosságát, és a
továbbiakban is biztosítja, hogy ezek az elvek központi helyet kapjanak
szakpolitikáiban. Uniós szinten a Bizottság múltbeli munkájára építve a jövőben
is törekedni fog arra, hogy környezetvédelmi politikája és különböző
infrastruktúra-beruházások finanszírozása révén növelje és javítsa a teljes
népesség biztonságos ivóvízhez és megfelelő higiénés körülményekhez való
hozzáférését. A Bizottság ezentúl is biztosítani fogja az EU
semlegességét a vízszolgáltatások nyújtásával összefüggő nemzeti,
regionális és helyi szintű döntések terén, miközben ügyel a Szerződés
legfontosabb elveinek – többek között az átláthatóság és az egyenlő
bánásmód elvének – tiszteletben tartására. Ezen túlmenően – akárcsak a
koncessziós szerződésekre vonatkozó uniós jogszabályok jogalkotási
eljárása esetében – a továbbiakban is figyelemmel hallgatja a közvélemény által
a vízszolgáltatások sajátos jellegével kapcsolatban felvetett aggályokat. Az uniós polgárok számára biztosított
átláthatóság fokozása fontos célt jelent majd az e területhez kapcsolódó
jövőbeni uniós erőfeszítések számára. A cél a polgárok
lehetőségeinek bővítése azon információhiányok áthidalása révén, amelyek
megakadályozzák őket abban, hogy aktívabban vegyenek részt a helyi,
regionális és nemzeti szintű vízgazdálkodási döntéshozatalban. Globális szinten az Unió a továbbiakban is
elkötelezetten támogatja a 2015 utáni fejlesztési menetrend és az egyetemesen
alkalmazandó fenntartható fejlesztési célok kidolgozását célzó nemzetközi
folyamatot, és fejlesztési politikáján keresztül aktívan előmozdítja a
biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez, valamint az
integrált vízkészlet-gazdálkodáshoz való hozzáférést: a 2014–2020 közötti
időszakban különösen több mint 3 milliárd EUR összegű pénzügyi
kötelezettségvállalással segíti az élelmezéshez kapcsolódó – és ezzel
összefüggésben a vízellátás és a szennyvízelvezetés javítását célzó –
intézkedések végrehajtását. A polgárok felhívására válaszképpen a
Bizottság konkrét lépéseket kíván tenni és több új fellépést kíván kidolgozni a
kezdeményezés és annak céljai szempontjából közvetlenül releváns területeken. A
Bizottság ennek érdekében különösen az alábbiakat szándékozik tenni: ·
a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban és
a vízkészlet-megőrzési tervben foglalt kötelezettségvállalásokra építve
megerősíti a vízminőségre vonatkozó jogszabályainak végrehajtását; ·
az egész Unióra kiterjedő nyilvános
konzultációt indít az ivóvízről szóló irányelvről, amely célja
különösen a minőségi ivóvízhez való hozzáférés javítása az Európai
Unióban; ·
átláthatóbbá teszi a települési szennyvízkezelésre
és ivóvízellátásra vonatkozó adatok kezelését, és megvizsgálja a
vízminőség referenciaértékekhez viszonyított értékelésének
lehetőségét; ·
strukturáltabbá teszi az érdekelteknek a vízügyi
ágazat átláthatóságáról folytatott párbeszédét; ·
a meglévő kezdeményezésekkel
együttműködve több és szerteágazóbb referenciaértéket határoz meg a
vízszolgáltatások számára; ·
ösztönzi a fejlesztési támogatások innovatív
megközelítéseit (például a vízszolgáltatók közötti és a közszférán belüli
partnerségek támogatását); előmozdítja a (többek között a szolidaritási
eszközökkel kapcsolatos) bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását, és
új együttműködési lehetőségeket határoz meg; ·
kiáll amellett, hogy a jövőbeni fenntartható
fejlesztésre vonatkozó célok keretében a biztonságos ivóvízhez és a
megfelelő higiénés körülményekhez való egyetemes hozzáférést prioritást
élvező területként határozzák meg. Végül a Bizottság felszólítja a tagállamokat,
hogy hatáskörükön belül eljárva vegyék figyelembe a polgárok által e
kezdeményezés keretében felvetett aggályokat, és bátorítja őket arra, hogy
szintén fokozzák a biztonságos, tiszta és megfizethető ivóvízhez és a
megfelelő higiénés körülményekhez való egyetemes hozzáférés garantálására
irányuló erőfeszítéseiket. Az európai polgári kezdeményezésről szóló
rendelet 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban e bizottsági közleményt
közzéteszik, és arról értesítik a kezdeményezés szervezőit, valamint az
Európai Parlamentet és a Tanácsot. [1] Az Európai Parlament és a Tanács 211/2011/EU rendelete a
polgári kezdeményezésről (HL L 65., 2011.3.11., 1. o.). [2] A polgári kezdeményezésről szóló rendelet 10.
cikkének (1) bekezdésével összhangban. [3] http://ec.europa.eu/citizens-initiative/public/initiatives/finalised/details/2012/000003 [4] Többek között: az ENSZ Közgyűlésének 2010.
augusztus 3-i 64/292. sz. határozata, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2008.
március 28-i 7/22. sz. határozata és 2010. október 6-i 15/9. sz. határozata. [5] http://www.un.org/en/sustainablefuture/ [6] Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1693/2009.
sz. határozata. [7] Catherine Ashton főképviselőnek a víz világnapja
alkalmából 2010. március 22-én az Európai Unió nevében tett nyilatkozata:
http://register.consilium.europa.eu/: a 7810/10. számú dokumentum. [8] Az uniós víz-keretirányelv (a 2000/60/EK irányelv)
első preambulumbekezdése. [9] Az EUMSZ 191. cikkének (2) bekezdése
értelmében az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem,
figyelembe véve ugyanakkor az Unió különböző régióinak helyzetében
mutatkozó különbségeket. [10] Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i
2000/60/EK irányelve a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek
meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1–73. o.). [11] A Tanács 1998. november 3-i 98/83/EK irányelve az emberi
fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL L 330., 1998.12.5., 32–54.
o.). [12] A Tanács 1991. május 21-i 91/271/EGK irányelve a
települési szennyvíz kezeléséről (HL L 135., 1991.5.30., 40–52. o.). [13] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés
345. cikke egyértelműen előírja a semlegesség elvének szem előtt
tartását a tagállamokban fennálló tulajdoni rendre irányadó szabályok
tekintetében. Az Unió ezért nem fogadhat el a tulajdoni rendre – például a
közszolgáltatást, ezen belül vízszolgáltatást nyújtó vállalkozások tulajdoni
szerkezetére – irányadó szabályokat érintő jogi aktusokat. [14] A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban
működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról
szóló 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 2004.4.30.)
23. cikkében előírt bizonyos feltételek teljesülése esetén. [15] A koncessziós szerződések odaítéléséről szóló, a
közelmúltban elfogadott európai parlamenti és tanácsi irányelv (40)
preambulumbekezdése (PE-CONS 73/13, a közzététel a következő Hivatalos
Lapban esedékes). [16] Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 2006/123/EK
irányelve a belső piaci szolgáltatásokról. [17] COM(2002) 132 végleges. [18] www.euwi.net [19] AKCS: afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja. [20] Az egyes tagállamok által nyújtott egyedi támogatások
nélkül. [21] Az Európai Parlament és a Tanács 2013. november 20-i 1386/2013/EU
határozata a „Jólét bolygónk felélése nélkül” elnevezésű, 2020-ig tartó
időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról. [22] Az európai strukturális és beruházási alapok tekintetében
jelenleg zajlik az egyes uniós tagállamok kiadási prioritásainak – a tagállamok
által kidolgozott és a Bizottság által jóváhagyott partnerségi megállapodások
és operatív programok keretében történő – véglegesítése. [23] COM(2012) 673 final. [24] A vízi környezetre vagy azon keresztül jelentős kockázatot
jelentő anyagok: az Európai Parlament és a Tanács 2013. augusztus 12-i 2013/39/EU
irányelve a 2000/60/EK és a 2008/105/EK irányelvnek a vízpolitika terén
elsőbbséginek minősülő anyagok tekintetében történő
módosításáról. [25] A Tanács 1979. december 17-i 80/68/EGK irányelve a felszín
alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről
(HL L 20., 1980.1.26., 43–48. o.). [26] Az irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében előírt
követelményekkel összhangban. [27] Lásd különösen a Bizottság által 2013. februárban
közzétett szociális beruházási intézkedéscsomagot
(http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=1044&langId=hu). [28] A WHO adatai szerint fejenként napi 50–100 liter vízre van
szükség a legalapvetőbb szükségletek kielégítéséhez és az egészségügyi
aggályok minimálisra csökkentéséhez. A minimumérték fejenkénti napi 20–25
liternek felel meg, azonban ez már egészségügyi aggályokat vet fel, mert nem
elegendő az alapvető higiénés és fogyasztási követelmények
kielégítéséhez. Lásd:
http://www.ohchr.org/Documents/Publications/FactSheet35en.pdf [29] Az EUMSZ 345. cikke egyértelműen előírja a
semlegesség elvének szem előtt tartását a tagállamokban fennálló tulajdoni
rendre irányadó szabályok tekintetében. Az Unió ezért nem fogadhat el a
tulajdoni rendre – például a közszolgáltatást, ezen belül vízszolgáltatást
nyújtó vállalkozások tulajdoni szerkezetére – irányadó szabályokat érintő
jogi aktusokat. Hasonlóképpen a Szerződések nem tartalmaznak jogalapot egy
olyan jogi aktus elfogadására sem, amely útján az Unió a nyereség
újrabefektetésére vagy a részvénytulajdonosi szerkezetre vonatkozó
kötelezettségeket írhatna elő. [30] A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban
működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról
szóló 2014/XX/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (az Európai Parlament
és a Tanács által 2014. február 26-án elfogadott, a Hivatalos Lapban még közzé
nem tett irányelv) 28., 29. és 30. cikkében előírt bizonyos feltételek
teljesülése esetén. [31] Az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 28-i
2003/4/EK irányelve a környezeti információkhoz való nyilvános
hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről. [32] http://water.europa.eu/ [33] Például: http://www.waterbenchmark.org [34] Lásd a „Változtatási program” című közleményben (COM(2011) 637)
vázoltakat. [35] http://www.un.org/en/sustainablefuture/ [36] COM(2013) 92. [37] http://www.eu-un.europa.eu/articles/en/article_13692_en.htm [38] http://www.un.org/sg/management/pdf/HLP_P2015_Report.pdf [39] A Bizottság munkaprogramja a 2014. évre (COM(2013) 739
final). [40] A Rio+20 konferencia záródokumentuma megbízta az ENSZ
Közgyűlésének egy harminc tagú nyílt munkacsoportját azzal, hogy készítsen
javaslatot a fenntartható fejlődésre vonatkozó célokra, amelyet a
Közgyűlés 68. ülésén tárgyal meg. MELLÉKLET A Right2Water
polgári kezdeményezés eljárási szempontjai A 211/2011/EU rendelet 4. cikkének (2)
bekezdésével összhangban e kezdeményezést a Bizottság 2012. május 10-én
nyilvántartásba vette és online nyilvántartásában a http://ec.europa.eu/citizens-initiative/public/initiatives/ongoing/details/2012/000003
címen közzétette. A Bizottság által nyilvántartásba vett polgári
bizottság tagjai a következő tagállamok állampolgárai: Franciaország,
Belgium, Németország, Svédország, Bulgária, Olaszország és az Egyesült
Királyság. A kezdeményezést angol nyelven vették
nyilvántartásba. Ezután a szervezők az Európai Unió összes hivatalos
nyelvén benyújtották a kezdeményezés címének, tárgyának és céljainak
fordítását. A polgári kezdeményezésről szóló
rendelettel összhangban a polgárok által a kezdeményezés támogatása érdekében
használt formanyomtatványok tartalmazták a kezdeményezés címét, tárgyát és
céljait. A Bizottság online nyilvántartására mutató hivatkozás (lásd fent)
szintén szerepelt a formanyomtatványokon, így a polgárok – a szervezők
által a nyilvántartásba vételi kérelemhez csatolt mellékletből –
részletesebb tájékoztatást kaphattak a kezdeményezésről. Ez a melléklet
csak angol nyelven állt rendelkezésre (a szervezők nem nyújtották be a
melléklet fordításait). A mellékletet nem feltétlenül olvasta el a
kezdeményezést támogató összes polgár. A kezdeményezés hivatalos
támogatónyilatkozat-gyűjtési időszaka 2013. május 10-én ért véget. A
Bizottság mindamellett elfogadta a 2013. november 1-ig adott támogató
nyilatkozatokat is, mivel az európai polgári kezdeményezés kezdeti szakaszában
a legtöbb szervező nehézségekkel szembesült az online gyűjtési
rendszerek létrehozása terén[1].
Miután az illetékes tagállami hatóságok ellenőrizték az összegyűjtött
támogató nyilatkozatokat, a rendelet 9. cikkével összhangban a szervezők 2013.
december 20-án benyújtották a Bizottsághoz kezdeményezésüket, valamint a 25
tagállami hatóság által kiállított igazolásokat és a kezdeményezéshez kapott
támogatásra és finanszírozási forrásokra vonatkozó információkat. A következő táblázat bemutatja az
érvényes támogató nyilatkozatok igazolások szerinti számát, valamint az
illetékes tagállami hatóságok által szolgáltatott információkat. A számadatok a
2013. november 1-ig tartó kiegészítő gyűjtési időszak adatait is
tartalmazzák. Tagállam || Aláírók száma || A legalább hét tagállam egyikeként történő beszámításhoz szükséges aláírók száma tagállamonként Ausztria || 57 643 || 14 250 Belgium || 40 549 || 16 500 Bulgária || 1 406 || 13 500 Ciprus || 2 924 || 4 500 Cseh Köztársaság || 7 575 || 16 500 Észtország || 516 || 4 500 Finnország || 14 589 || 9 750 Németország || 1 236 455 || 74 250 Görögország || 33 220 || 16 500 Magyarország || 18 245 || 16 500 Írország || 2 513 || 9 000 Olaszország || 65 223 || 54 750 Lettország || 393 || 6 750 Litvánia || 13 252 || 9 000 Luxemburg || 5 566 || 4 500 Málta || 1 635 || 4 500 Hollandia || 21 469 || 19 500 Lengyelország || 3 962 || 38 250 Portugália || 13 964 || 16 500 Románia || 3 176 || 24 750 Szlovákia || 20 988 || 9 750 Szlovénia || 17 546 || 6 000 Spanyolország || 58 051 || 40 500 Svédország || 11 579 || 15 000 Egyesült Királyság || 7 104 || 54 750 Összesen || 1 659 543 || A kezdeményezés 13 tagállamban érte el a küszöbértéket. A kezdeményezés benyújtását követő
hetekben a szervezők további két tagállam hatóságainak igazolását is
továbbították a Bizottsághoz: • Franciaország: 17 247 érvényes
támogató nyilatkozat; • Dánia: 3495 érvényes támogató
nyilatkozat. A rendelet 10. cikkével összhangban a Bizottság: – 2013. december 20-án közzétette a polgári kezdeményezésre
vonatkozó információkat a nyilvántartásban, a következő címen: http://ec.europa.eu/citizens-initiative/public/initiatives/finalised/details/2012/000003; – 2014. február 17-én (délelőtt) fogadta a
szervezőket. Ugyanazon nap délutánján, a rendelet 11. cikkével
összhangban a szervezők lehetőséget kaptak arra, hogy az Európai
Parlamentben megrendezett közmeghallgatáson ismertessék kezdeményezésüket. A
Bizottsággal való találkozón és a közmeghallgatáson a Bizottságot Maroš
Šefčovič alelnök, valamint az érintett szolgálatok tisztviselői
képviselték. [1] Lásd a következő, 2012. július 18-i
sajtóközleményt: http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/sefcovic/headlines/press-releases/2012/07/2012_07_18_eci_en.htm