–

az OGL‑Food Trade Lebensmittelvertrieb GmbH képviseletében G. Goranov advokat és C. Salder Rechtsanwalt,

–

a Direktor na Teritorialna direktsia „Mitnitsa Plovdiv” pri Agentsia « „Mitnitsi” képviseletében E. Dimitrova, E. Harizanova, N. Kancheva és S. Kirilova,

–

a bolgár kormány képviseletében M. Georgieva, T. Mitova és E. Petranova, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Clotuche‑Duvieusart, D. Drambozova, M. Morales Puerta és F. Moro, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a következők értelmezésére vonatkozik:

2

Ezt a kérelmet az OGL‑Food Trade Lebensmittelvertrieb GmbH (a továbbiakban: OGL‑Food) és a Direktor na Teritorialna direktsia „Mitnitsa Plovdiv” pri Agentsia „Mitnitsi” (a vámhatóság plovdivi területi igazgatóságának igazgatója, Bulgária, a továbbiakban: a vámhatóság igazgatója) között a Törökországból származó friss cukkini behozatala során bejelentett ügyleti érték tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

Az Uniós Vámkódex 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Ez a rendelet létrehozza az Uniós Vámkódexet, amely megállapítja az Unió vámterületére beszállításra kerülő vagy onnan kiszállításra kerülő árukra alkalmazandó általános szabályokat és eljárásokat.

A nemzetközi jog és a nemzetközi egyezmények, valamint az egyéb tárgykörökre vonatkozó uniós jogszabályok sérelme nélkül a Vámkódex egységesen alkalmazandó az Unió vámterületének egészén.”

4

E kódex „Fogalommeghatározások” című 5. cikke a következőket írja elő:

„A[z Uniós] Vámkódex alkalmazásában:

[…]

[…]”

5

Az említett kódex „Kérelem alapján hozott határozatok” című 22. cikkének (6) és (7) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(6)   Egy olyan határozat meghozatala előtt, amely hátrányosan érintené a kérelmezőt, a vámhatóságoknak közölniük kell a határozatuk alapjául használni kívánt okokat a kérelmezővel, akinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy kifejezze álláspontját egy attól a naptól számított, meghatározott időtartamon belül, amelyen a közlést megkapta vagy úgy tekintendő, hogy megkapta. Ezen időtartam lejártát követően a kérelmezőt megfelelő formában értesíteni kell a határozatról.

[…]

(7)   A kérelmezőt hátrányosan érintő határozatban meg kell jelölni az alapjául szolgáló okokat és utalni kell a 44. cikkben meghatározott jogorvoslati jogra.”

6

Az Uniós Vámkódex „Jogorvoslati jog” című 44. cikkének szövege a következő:

„(1)   Bármely személynek joga van jogorvoslati kérelmet benyújtani a vámhatóság által a vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatban hozott bármely olyan határozat ellen, amely őt közvetlenül és személyesen érinti.

[…]

(2)   A jogorvoslati jog legalább két lépésben gyakorolható:

[…]”

7

Az Uniós Vámkódex „Kockázatkezelés és vámellenőrzés” című 46. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A vámhatóságok bármely olyan vámellenőrzést elvégezhetnek, amelyet szükségesnek tartanak.

A vámellenőrzések különösen magukban foglalhatják az áruk vizsgálatát, a mintavételt, az árunyilatkozatban vagy az értesítésben feltüntetett információk pontosságának és teljességének megerősítését és az okmányok meglétének, hitelességének, pontosságának és érvényességének ellenőrzését, a gazdálkodók számviteli és egyéb nyilvántartásainak vizsgálatát, a szállítóeszközök átvizsgálását, a poggyász vagy egyéb, a személyek által szállított vagy rajtuk lévő áru átvizsgálását, valamint hivatalos vizsgálatok és egyéb hasonló cselekmények elvégzését.”

8

E kódexnek „A vámérték megállapításának az ügyleti értéken alapuló módszere” című 70. cikke értelmében:

„(1)   Az áru vámértékének elsődleges alapja az ügyleti érték, azaz az áruért az Unió vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő – szükség esetén kiigazított – ár.

(2)   A ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár a behozott áruért a vevő részéről az eladónak vagy a vevő részéről harmadik félnek az eladó javára teljesített vagy teljesítendő teljes kifizetés, és a behozott áru eladásának feltételeként teljesített vagy teljesítendő minden kifizetést magában kell foglalnia.

(3)   Az ügyleti értéket kell alkalmazni valamennyi következő feltétel teljesítése esetén:

[…]

9

Az említett kódex 74. cikke, amely „A vámérték meghatározásának másodlagos módszerei” címet viseli, a következőket írja elő:

„(1)   Ha az áru vámértéke a 70. cikk alapján nem határozható meg, akkor a (2) bekezdés a)–d) pontját kell alkalmazni – ebben a sorrendben – az első olyan pontig, amely szerint az áru vámértéke meghatározható.

[…]

(2)   Az (1) bekezdés értelmében a vámérték:

[…]

[…]”

10

Az Uniós Vámkódex végrehajtási rendeletének „[a]zok a tényezők, amelyek alapján az áruforgalomra vonatkozó behozatali és kiviteli vámot és más intézkedéseket alkalmazzák” elnevezésű II. címében található e végrehajtási rendeletnek „Az áruk vámértéke” című 3. fejezete. E 3. fejezetben az említett végrehajtási rendelet „Általános rendelkezések” című és az Uniós Vámkódex 70. cikke (3) bekezdésének d) pontjára vonatkozó 127. cikkének szövege a következő:

„(1)   E fejezet alkalmazásában két személy akkor tekintendő egymással kapcsolatban állónak, ha a következő feltételek egyike teljesül:

[…]

[…]”

11

Ugyanezen végrehajtási rendeletnek az Uniós Vámkódex 70. cikke (3) bekezdése d) pontjára vonatkozó, „Kapcsolatban álló személyek közötti ügyletek” című 134. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ha a vevő és az eladó kapcsolatban állnak, annak meghatározása érdekében, hogy ez a kapcsolat nem befolyásolta‑e az árat, szükség esetén meg kell vizsgálni az eladás körülményeit és a nyilatkozattevőnek lehetőséget kell adni arra, hogy szükség esetén további részletes információkat szolgáltasson ezekről a körülményekről.

(2)   Mindazonáltal az árukat a[z Uniós] Vámkódex 70. cikke (1) bekezdésének megfelelően kell értékelni, ha a nyilatkozattevő bizonyítja, hogy a bejelentett ügyleti érték szorosan közelít a következő, azonos vagy közel azonos időpontban meghatározott összehasonlító értékek egyikéhez:

[…]

[…]”

12

Az Uniós Vámkódex végrehajtási rendeletének az Uniós Vámkódex 74. cikke (2) bekezdése c) pontja alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, „Levonásos módszer” című 142. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A vámértéknek az [Uniós] Vámkódex 74. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti meghatározásához alkalmazott egységár az az ár, amelyen a behozott árukat vagy a behozott azonos vagy hasonló árukat az értékelendő áruk behozatalával azonos vagy közel azonos időpontban az Unióban a behozatalkori állapotban értékesítik.

[…]

(4)   A következő eladások nem vehetők figyelembe a vámértéknek az [Uniós] Vámkódex 74. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti meghatározása céljából:

[…]

[…]”

13

A mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (HL 2013. L 347., 671. o.; helyesbítések: HL 2014. L 232., 261. o.; HL 2014. L 232., 25. o.; HL 2017. L 232., 25. o.) „A belépési árak rendszere a gyümölcs‑ és zöldség‑, a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ és a borágazat egyes termékei esetében” című 181. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A gyümölcs‑ és zöldség‑, illetve a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazat termékeire, valamint a szőlőlére és a mustra vonatkozó, a közös vámtarifa szerinti vámtétel alkalmazása céljából a szállítmány belépési ára megegyezik annak – [az Uniós Vámkódex) és az [Uniós Vámkódex végrehajtási rendelete] szerint kiszámított – vámértékével.

(2)   A rendszer hatékonyságának biztosítása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 227. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, melyekben előírja, hogy behozatali átalányérték használatával ellenőrizni kell a szállítmány bejelentett belépési árának valós voltát, valamint meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett biztosíték letétbe helyezésére van szükség.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja a (2) bekezdésben említett behozatali átalányérték kiszámításához szükséges szabályokat. E végrehajtási jogi aktusokat a 229. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.”

14

A többek között az 1308/2013 rendelet 181. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott, 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet „Harmadik országokkal folytatott kereskedelem belépési árrendszer” című III. címe tartalmazza a 73–75. cikket.

15

E felhatalmazáson alapuló rendelet 73. cikke a következőképpen rendelkezik:

„E [cím] alkalmazásában:

[…]”

16

Az említett felhatalmazáson alapuló rendeletnek 74. cikke, amely „A behozott termékek árának és mennyiségének bejelentése” címet viseli, (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„A tagállam a VII. melléklet A. részében felsorolt valamennyi termékre és időszakra, minden piaci nap és minden származás tekintetében legkésőbb a következő munkanapon (brüsszeli idő szerint) déli 12:00 óráig közli a Bizottsággal:

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában a tagállamok értesítik a Bizottságot az általuk reprezentatívnak minősített importpiacokról, amelyeknek magukba kell foglalniuk Londont, Milánót, Perpignan‑t és Rungis‑t.

Amennyiben az első albekezdés b) pontjában említett teljes mennyiségek összesen tíz tonnánál kevesebbet tesznek ki, a vonatkozó árakat nem kell közölni a Bizottsággal.”

17

Az ugyanezen felhatalmazáson alapuló rendelet „Belépési áron alapuló rendszer” című 75. cikke értelmében:

„(1)   Az [1308/2013] rendelet 181. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a szóban forgó cikkben említett gyümölcs‑ és zöldség‑, illetve a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazati termékek az e rendelet VII. mellékletében felsorolt termékek.

(2)   Ha a VII. melléklet A. részében felsorolt termékek vámértékét a[z Uniós Vámkódex] 70. cikkében említett ügyleti érték alapján határozzák meg, és a vámérték a termékek szabad forgalomba bocsátására vonatkozó árunyilatkozat kiállításakor több mint 8%‑kal meghaladja a Bizottság által behozatali átalányértékként kiszámított átalányösszeget, az importőrnek letétbe kell helyeznie az [Uniós Vámkódex végrehajtási rendeletének] 148. cikkében említett biztosítékot. Ebben az esetben az e rendelet VII. mellékletének A. részében felsorolt termékekre végső soron kivethető behozatali vámok összege annak az összegnek felel meg, amit akkor kellett volna fizetni, ha a termék besorolása a behozatali átalányérték alapján történt volna.

[…]

(3)   Ha a VII. melléklet A. részében felsorolt termékek vámértékét a 952/2013/EU rendelet 74. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint számítják ki, a vám levonása során az [1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a gyümölcs‑ és zöldség‑, valamint a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazatra történő alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2017. március 13‑i] (EU) 2017/892 bizottsági végrehajtási rendelet [(HL 2017. L 138., 57. o.)] 38. cikkének (1) bekezdésében előírt szabályok alkalmazandók. Ebben az esetben az importőr köteles biztosítékot letétbe helyezni, amelynek összege egyenlő annak a vámnak az összegével, amit akkor fizetett volna, ha a termékek besorolása az alkalmazandó behozatali átalányérték alapján történt volna.

(4)   A bizományi szerződés alapján behozott termékek vámértékét közvetlenül a[z Uniós Vámkódex] 74. cikke (2) bekezdése c) pontjának megfelelően kell megállapítani, és ennek céljára a hatályos időszakra az (EU) 2017/892 rendelet 38. cikke szerint kiszámított behozatali átalányértéket kell alkalmazni.

(5)   Az importőrnek az adott termékek értékesítésétől számítva – a szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott árunyilatkozat elfogadásának időpontjától számított négy hónapos határidőn belül – egy hónap áll rendelkezésére annak bizonyítására, hogy a tételt olyan feltételek mellett helyezte el, amelyek alátámasztják a[z Uniós Vámkódex] 70. cikkében említett árak helyességét, illetve arra, hogy meghatározza az említett [kódex] 74. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett vámértéket.

A fenti határidők valamelyikének elmulasztása a letétbe helyezett biztosíték elvesztését vonja maga után, a (6) bekezdés alkalmazásának sérelme nélkül.

A letétbe helyezett biztosíték felszabadítására olyan mértékben kerül sor, amennyire a vámhatóság kielégítő bizonyítékot kap az értékesítés tényleges feltételeiről. Ellenkező esetben a biztosítékot a behozatali vámok ellentételezéseként vissza kell tartani.

Annak bizonyítása érdekében, hogy a tétel elhelyezése az első albekezdésben meghatározott feltételek mellett történt, az importőrnek a számla mellett hozzáférhetővé kell tennie az érintett tétel egyes termékeinek értékesítésére és elhelyezésére vonatkozó, a releváns vámellenőrzések elvégzéséhez szükséges minden dokumentumot, ideértve a tétel szállítási, biztosítási, kezelési és raktározási dokumentumait.

[…]

(6)   Az (5) bekezdés első albekezdésében említett négy hónapos határidőt az importőr kellően indokolt kérésére az illetékes tagállami hatóság legfeljebb három hónappal meghosszabbíthatja.

[…]”

18

A 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet VII. mellékletének A. része többek között a következő bejegyzést tartalmazza:

19

A 2018. október 11‑i (EU) 2018/1602 bizottsági végrehajtási rendelettel (HL 2018. L 273., 1. o.) módosított, a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL 1987. L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. melléklete harmadik része I. szakaszának 2. melléklete többek között a következő bejegyzést tartalmazza:

20

2019. április 23‑án az OGL‑Food mint importőr vámáru‑nyilatkozatot nyújtott be a svilengradi (Bulgária) vámhivatalhoz, amelyben vám‑ és statisztikai nómenklatúra 07099310 vámtarifaalszáma alá tartozó, 4800 kg nettó súlyú, Törökországból származó „friss cukkini” (a továbbiakban: vitatott tétel) behozatalát jelentette be szabad forgalomba bocsátás céljából, végső fogyasztásra szánva, amelynek 100 kg‑onkénti vámértéke átszámítva 90,81 eurót tett ki. Az exportőr egy antalyai (Törökország) székhelyű társaság volt.

21

A Bizottság a bárhonnan származó cukkini behozatali átalányértékét 2019. április 23‑ára 53,80 euró/100 kg összegben állapította meg. Mivel a vitatott tétel tekintetében bejelentett ügyleti érték több mint 8%‑kal meghaladta ezt a behozatali átalányértéket, az OGL‑Food a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (2) bekezdése alapján 982,17 leva (BGN) (körülbelül 502 euró) biztosítékot helyezett letétbe.

22

Figyelembe véve a vitatott szállítmány Európai Unióba való beléptetéséig felmerült szállítási, kirakodási, kezelési és biztosítási költségeket, az említett belépési pontra való megérkezést követő szállítási költségeket és a bolgár élelmiszer‑biztonsági ügynökségnél felmerült költségeket, a bolgár vámhatóságok az OGL‑Food által a vitatott tétel megvásárlásáért fizetett teljes árat 100 kilogrammonként 109,6 euróban határozták meg.

23

2019. április 24‑i levelében a bolgár vámhatóság arról tájékoztatta az OGL‑Foodot, hogy a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) bekezdése alapján az e rendelkezésben előírt határidőkön belül bizonyítania kell, hogy a vitatott tételt a bejelentett vámérték helyességét igazoló feltételek mellett hozták forgalomba. E célból a vámhatóság felhívta az OGL‑Foodot, hogy nyújtsa be többek között az exportáló állam vámáru‑nyilatkozatát, egy szállítási számlát, egy kereskedelmi szerződést, a jogvita tárgyát képező tétel első kereskedelmi szinten történő eladására vonatkozó „adóalapú” számlákat, e tétel vételárának a beszerzési áron alapuló kimutatását, a bankszámlák kivonatait, az eladó javára kiállított fizetési kimutatásokat, a vásárlások és értékesítések naplókönyvét, az ügyletek nyilvántartását és a termékek szállítólevelét. Az OGL‑Foodot arról is tájékoztatta, hogy milyen következményekkel jár a kért bizonyítékok benyújtásának elmulasztása, azaz a biztosítéknak a 2017/891 végrehajtási rendelet 75. cikke (5) bekezdése második albekezdése szerinti elvesztése.

24

2019. május 23‑án az OGL‑Food benyújtotta a bolgár vámhatóságoknak a vitatott tétel vásárlására vonatkozó számlát, egy fuvarszámlát, egy nemzetközi fuvarlevelet, egy, a vitatott tételnek az Unión belüli értékesítése első szakaszára vonatkozó áruértékesítési számlát, szállítóleveleket, a szállítmányok átvételéről szóló elismervényeket, az eladási árnak a beszerzési ár alapján történő meghatározására vonatkozó referenciaszámításokat, valamint a behozatalra és az értékesítésre vonatkozó elszámolások kivonatát. A 2019 januárjától 2019 áprilisáig terjedő adóidőszakokra vonatkozó hozzáadottértékadó‑bevallásokat (héa), vételi és eladási nyilvántartásokat, valamint ugyanezen időszak tekintetében a Közösségen belüli értékesítésekre vonatkozó héabevallásokat is benyújtott. Az OGL‑Food a benyújtott bizonyítékok alapján a letétbe helyezett biztosíték visszafizetését kérte.

25

A vételárnak az OGL‑Food által benyújtott elszámolása szerint az OGL‑Food a vitatott tételt 100 kilogrammonként 106 euró áron értékesítette. Tekintettel arra a tényre, hogy ez utóbbi ár alacsonyabb, mint az a 109,6 eurós 100 kilogrammonkénti ár, amelyet az OGL‑Food fizetett a vitatott tétel megvásárlásáért, a bolgár vámhatóságok úgy ítélték meg, hogy az OGL‑Food nem bizonyította, hogy az ügyletre a bejelentett érték valóságát alátámasztó körülmények között került sor, ezért a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően a biztosítékot vissza kell tartani a behozatali vámok megfizetéseként.

26

Az Uniós Vámkódex 22. cikkének (6) bekezdése alapján az OGL‑Foodot tájékoztatták azokról az indokokról, amelyekre a vámhatóság igazgatója határozatát alapítani szándékozott, és felhívták, hogy 30 napon belül ismertesse álláspontját.

27

Az említett indokokra vonatkozó észrevételeiben az OGL‑Food mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke nem írja elő annak bizonyítását, hogy az áruk haszonnal történő viszonteladása megtörtént a vámértékként bejelentett ügyleti érték valódiságának bizonyításához. Ezt követően hangsúlyozta, hogy a vitatott tétel értékesítése egy nemzetközi áruházlánccal régóta fennálló kereskedelmi kapcsolat keretébe illeszkedett, és e kapcsolat egy hosszabb időtartamának vizsgálata lehetővé tette volna annak megállapítását, hogy az ilyen kapcsolat lehetővé teszi számára, hogy nyereséget érjen el. Végül az OGL‑Food megjegyezte, hogy az az ár, amelyen a vitatott tételt értékesítette, jóval meghaladta a Bizottság által 2019. április 23‑án a vitatott tétel részét képező termékekkel azonos termékek tekintetében kiszámított behozatali átalányértéket.

28

2020. október 30‑i határozatával (a továbbiakban: vámtartozást megállapító határozat) a vámhatóság igazgatója többek között úgy határozott, hogy a nyújtott biztosítékot vissza kell tartani a 982,17 BGN‑ben megállapított behozatali vámok ellentételezéseként. E határozat először is azon alapul, hogy az OGL‑Food nem szolgáltatott olyan információkat, amelyek megmagyarázhatnák a 90,81 euró/100 kg bejelentett ügyleti érték és az 53,80 euró/100 kg behozatali átalányérték közötti jelentős különbséget, mint például az egyszerűen „1. osztályba tartozóként” leírt vitatott tétel különleges minősége vagy biotermékjellege. Másodsorban, a vámhatóság igazgatója figyelembe vette a vitatott tétel eladása során realizált veszteséget annak megállapítása érdekében, hogy az OGL‑Food nem bizonyította annak a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) bekezdése értelmében a bejelentett ügyleti érték helyességét alátámasztó feltételek mellett történő elhelyezését.

29

Az OGL‑Food e vámtartozást megállapító határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be az Administrativen sad Sofia‑gradhoz (szófiai közigazgatási bíróság, Bulgária), a kérdést előterjesztő bírósághoz, amelyben arra hivatkozik, hogy az általa a vámhatóság igazgatója elé terjesztett, nem vitatott bizonyítékok megerősítik, hogy a bejelentett ügyleti érték megfelel az Uniós Vámkódex 70. cikkében foglalt feltételeknek. Ebben az összefüggésben az OGL‑Food egyrészt azt állítja, hogy a vitatott tételhez hasonló termékek egy konkrét ügyfél részére történő értékesítéséből származó nyereség fennállását havonta, és nem az egyes egyedi ügyletek szintjén kell meghatározni. Másrészt az OGL‑Food azt állítja, hogy e tételnek az Uniós Vámkódex 74. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján igazságügyi szakértő által kiszámított értéke – még közvetetten is – megerősíti, hogy az említett tétel árát nem mesterségesen emelték. Az OGL‑Food hozzáteszi egyebekben, hogy ő és az a nemzetközi áruházlánc, amelynek a vitatott tételt értékesítette, nem minősülnek az Uniós Vámkódex végrehajtási rendelete 127. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett üzlettársaknak.

30

A vámhatóság igazgatója először is hangsúlyozza, hogy az OGL‑Food nem szolgáltatott olyan bizonyítékokat, amelyek igazolhatták volna a bejelentett ügyleti értéknek a behozatali átalányértékhez viszonyított magas szintjét, mint például az érintett termékek különleges minősége vagy biotermékjellege. Másodsorban, az a tény, hogy az OGL‑Food veszteséggel értékesíti a vitatott tételt, nem felel meg a piaci logikának, amely szerint nyereségszerzésre kellene törekednie. Harmadsorban, az Uniós Vámkódex a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet sérelme nélkül alkalmazandó. Márpedig ez utóbbi kizárja annak lehetőségét, hogy a vitatott tétel behozatala céljából bejelentett ügyleti érték helyességének értékelése érdekében más behozatali ügyleteket is figyelembe vegyenek. Ezenkívül negyedsorban, a vámérték meghatározásának az Uniós Vámkódex 74. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt módszere a jelen ügyben nem alkalmazható.

31

Úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a vámtartozást megállapító határozat alapjául szolgáló elemzés, amely az OGL‑Food számára kedvezőtlen, nem felel meg a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) bekezdése értelmében bejelentett ügyleti érték valódiságára vonatkozó bizonyítékok értékeléséről szóló nemzeti ítélkezési gyakorlatnak. Mindemellett a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez hivatalból kell figyelembe venni azt az eshetőséget, hogy az OGL‑Food olyan kapcsolatot tart fenn a vitatott tétel exportőrével és annak uniós ügyfelével, amely lehetővé teszi, hogy azokat az Uniós Vámkódex 70. cikke (3) bekezdésének d) pontja, illetve 74. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében vett „kapcsolatban álló” személyeknek lehessen minősíteni.

32

Egyrészt ugyanis értékelni kell, hogy a felek közötti kereskedelmi szerződés vagy más jogi kapcsolat hiányában az alapügyben szóban forgó tartós, időszakos és ismétlődő beszerzési kapcsolatok, amelyek a számlákban és a számláknak a könyvelésben történő rögzítésében is tükröződnek, elegendőek‑e ahhoz, hogy az exportőr és az OGL‑Food az Uniós Vámkódex végrehajtási rendelete 127. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett, „jogilag elismert üzlettársaknak”, tehát az Uniós Vámkódex 70. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében vett kapcsolatban álló személyeknek minősüljenek, amely esetben azt kell megvizsgálni, hogy e kapcsolat befolyásolta‑e a vitatott tétel bejelentett ügyleti értékét.

33

Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság előtt az OGL‑Food arra hivatkozott, hogy a vámhatóság igazgatójának el kellett volna fogadnia a bejelentett ügyleti értéket, mivel az közel állt az azonos vagy hasonló áruknak az Uniós Vámkódex 74. cikke (2) bekezdése c) pontjának megfelelően meghatározott vámértékéhez, amelyet az igazságügyi szakértő kiszámított. E bíróság úgy véli, hogy ezen, az Uniós Vámkódex végrehajtási rendelete 134. cikke (2) bekezdésének b) pontjára vonatkozó érv relevanciájának értékeléséhez azt kell értékelni, hogy az OGL‑Food és uniós ügyfele az Uniós Vámkódex végrehajtási rendelete 142. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében véve egymással kapcsolatban álló személyek‑e, amely rendelkezés e kódex 74. cikke (2) bekezdése c) pontjának végrehajtási szabályait állapítja meg. E tekintetben az említett bíróság úgy véli, hogy az „egymással kapcsolatban álló személyek” fogalma ugyanazzal a jelentéssel bír az Uniós Vámkódex 70. cikke (3) bekezdésének d) pontjának és 74. cikke (2) bekezdésének c) pontjának keretében, mint e kódex végrehajtási rendelete 127. cikke (1) bekezdésének és 142. cikke (4) bekezdése b) pontjának keretében.

34

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül a kérdés, hogy az importőr alkalmazhatja‑e első ízben a vámtartozást megállapító határozattal szembeni kereset benyújtásakor, vagyis a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) és (6) bekezdésében előírt határidők lejártát követően az Uniós Vámkódex 74. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt módszert. Nemleges válasz esetén e bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkére tekintettel tiszteletben tartották‑e az importőr védelemhez való jogát, és megállapíthatja‑e, hogy az importőr az Uniós Vámkódex 70. cikke (3) bekezdésének d) pontja alapján az exportőrrel kapcsolatban álló személy, jóllehet a vámtartozást megállapító határozat nem ezen okból zárta ki az ügyleti értéket.

35

A kérdést előterjesztő bíróság arra is keresi a választ, hogy a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az Uniós Vámkódex 70. cikke szerinti árak valódiságának bizonyításához az importőrnek adásvételi szerződést vagy más, azzal egyenértékű dokumentumot kell benyújtania, hogy a vámhatóság figyelembe veheti‑e azt a tényt, hogy az importált árukat veszteségesen értékesítették az uniós piacon, és hogy e veszteséges értékesítés körülményei relevánsak‑e e rendelkezés alkalmazása szempontjából.

36

A kérdést előterjesztő bíróság végül arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) bekezdését, hogy a vámhatóság – anélkül, hogy megkérdőjelezné az exportőr által kiállított számla hitelességét és az exportőr részére történő kifizetés bizonyítékát – a vámértéket a behozatali átalányérték szintjén is megállapíthatja, ha a bejelentett ügyleti érték kirívóan magas, és az exportőr és az importőr között szerződés vagy a bejelentett ügyleti érték magas szintjét igazoló egyéb bizonyíték nem került benyújtásra.

37

E körülmények között az Administrativen sad Sofia‑grad (Szófia város közigazgatási bírósága, Bulgária) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

38

A 2658/87 rendelet I. melléklete harmadik része I. szakaszának 2. melléklete értelmében az alapügyben szóban forgó termékekre a Közös Vámtarifa vámtételeit 12,8%‑os értékvám és euróban kifejezett változó vámtétel terheli. E változó vám összege az importált termékek vámértéke csökkenésének mértékében növekszik.

39

Az importált termékek vámértékét az Uniós Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdése szerint elsősorban a bejelentett ügyleti érték alapján kell meghatározni. Mindemellett e kódex 70. cikke (3) bekezdése d) pontjának megfelelően az ügyleti értéket akkor kell alkalmazni, ha a vevő és az eladó, vagyis az importőr és az exportőr nem áll kapcsolatban egymással, vagy a kapcsolat nem befolyásolta az árat.

40

Egyébiránt az Uniós Vámkódex 74. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből kitűnik, hogy ha az áru vámértéke a bejelentett ügyleti érték alapján e kódex 70. cikke értelmében nem határozható meg, akkor a (2) bekezdés a)–d) pontját kell alkalmazni – ebben a sorrendben – az első olyan pontig, amely szerint az áru vámértéke meghatározható.

41

E rendelkezések között az Uniós Vámkódex 74. cikke (2) bekezdésének c) pontja a vámérték meghatározásának azon módszerét írja elő, amelyet az Uniós Vámkódex végrehajtási rendeletének 142. cikke „levonásos módszernek” nevez (a továbbiakban: levonásos módszer). Ez a módszer azon az egységáron alapul, amelyen a behozott árut, vagy az azonos vagy hasonló behozott árut a legnagyobb összmennyiségben értékesítették az Unió vámterületén belül az eladókkal kapcsolatban nem lévő személyek számára.

42

Az Uniós Vámkódex végrehajtási rendelete 134. cikke (2) bekezdésének b) pontja, amely az e kódex 70. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében vett „kapcsolatban álló” személyek közötti ügyleteket szabályozza, előírja, hogy még ha az importőr és az exportőr kapcsolatban is áll egymással, az árukat az említett kódex 70. cikkének (1) bekezdésével összhangban kell értékelni, ha a nyilatkozattevő bizonyítja, hogy a bejelentett ügyleti érték nagyon közel áll az azonos vagy hasonló áruknak a levonásos módszerrel meghatározott vámértékéhez.

43

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az Uniós Vámkódex 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében e kódex nem sérti az egyéb tárgykörökre vonatkozó uniós jogszabályokat. Márpedig az 1308/2013 rendelet és a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet különös vámszabályokat állapít meg a gyümölcs‑ és zöldségfélék behozatalára vonatkozóan.

44

A közös vámtarifa szerinti vámoknak a gyümölcs‑ és zöldségágazatba tartozó termékek tekintetében történő alkalmazása céljából ugyanis az 1308/2013 rendelet 181. cikke egy úgynevezett „belépési árnak” nevezett mechanizmust ír elő, amely a minimális importárak küszöbértékein alapul, amely árak alatt olyan kiegészítő egyedi vámokat kell alkalmazni, amelyek annyival magasabbak, amennyivel a behozatali érték.

45

Ebben az összefüggésben az 1308/2013 rendelet 181. cikkének (2) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak előírása érdekében, hogy behozatali átalányérték használatával ellenőrizni kell a szállítmány bejelentett belépési árának valós voltát, valamint meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett biztosíték letétbe helyezésére van szükség.

46

Az 1308/2013 rendelet 181. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet először is tartalmazza a 74. cikket, amelynek értelmében ezen behozatali átalányérték kiszámítása céljából a tagállamoknak minden piaci napon értesíteniük kell a Bizottságot a harmadik országokból behozott és a tagállamok importpiacain forgalmazott termékek reprezentatív átlagárairól, valamint az ezen áraknak megfelelő összmennyiségekről.

47

Másodsorban, a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke az érintett termékek belépési árai meghatározásának részletes szabályait írja elő.

48

Közelebbről, egyrészt e felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (2) bekezdése szerint, ha bizonyos termékek vámértékét az Uniós Vámkódex 70. cikkében említett ügyleti érték alapján határozzák meg, és a vámérték a termékek szabad forgalomba bocsátására vonatkozó árunyilatkozat kiállításakor több mint 8%‑kal meghaladja a Bizottság által az 1308/2013 rendelet 181. cikkének (2) bekezdése értelmében vett behozatali átalányértékként kiszámított átalányösszeget, az importőrnek biztosítékot kell letétbe helyeznie. Ez a biztosíték megegyezik azzal a vámösszeggel, amelyet akkor fizettek volna, ha a besorolás az érintett behozatali átalányérték alapján történt volna.

49

Másrészt, a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdésének első albekezdése szerint az importőrnek az adott termékek értékesítésétől számítva – a szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott árunyilatkozat elfogadásának időpontjától számított négy hónapos határidőn belül – egy hónap áll rendelkezésére annak bizonyítására, hogy a tételt olyan feltételek mellett helyezte el, amelyek alátámasztják az Uniós Vámkódex 70. cikkében említett árak helyességét, illetve arra, hogy meghatározza e kódex 74. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett vámértéket. A 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdésének második és harmadik albekezdése szerint e határidők valamelyikének tiszteletben nem tartása a behozatali vám megfizetésekor nyújtott biztosíték elvesztését vonja maga után, és ez az eset áll fenn akkor is, ha az importőr nem szolgáltat kielégítő bizonyítékot a vámhatóságok számára a tétel értékesítésének feltételeire vonatkozóan. Ezzel szemben a biztosítékot fel kell szabadítani, amennyiben a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdésének negyedik albekezdésében említett értékesítési feltételeket a vámhatóságok számára kielégítő módon bizonyítják.

50

Tekintettel arra, hogy az első kérdés azokra az adatokra vonatkozik, amelyeket annak értékelése során kell figyelembe kell venni, hogy a vevő és az eladó az Uniós Vámkódex 70. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében kapcsolatban áll‑e egymással, míg a második kérdés többek között arra vonatkozik, hogy a nemzeti bíróság az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között alkalmazhatja‑e ezt a rendelkezést, először a második kérdést kell megvizsgálni.

51

A második kérdés azon a körülményen alapul, hogy a vámtartozást megállapító vámhatósági határozat elleni keresetet elbíráló, a kérdést előterjesztő bíróság a nemzeti jog szerint hivatalból köteles vizsgálni e határozat jogszerűségét, új bizonyítékokat gyűjthet, valamint hivatalból igazságügyi szakértőt rendelhet ki.

52

E tekintetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az OGL‑Food a vámértéknek a levonásos módszernek megfelelően elvégzett számítására hivatkozott a kérdést előterjesztő bíróság előtt annak érdekében, hogy az e számítás eredménye és a bejelentett ügyleti érték közötti közelségre hivatkozva ez utóbbi valós jellegét bizonyítsa. Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróságnak az Uniós Vámkódex végrehajtási rendelete 134. cikkére való hivatkozásából kitűnik, hogy – amint azt egyébként a tárgyaláson az OGL‑Food is megerősítette – e bíróság az e cikk (2) bekezdésének b) pontjában biztosított azon lehetőséggel kívánt élni, hogy bizonyíthassa, miszerint az ügyleti érték „nagyon közel áll” az azonos vagy hasonló áruknak a levonásos módszer szerint meghatározott vámértékéhez. Az OGL‑Food szerint e közelség alapján a vámhatóságoknak el kellett volna ismerniük a bejelentett ügyleti érték valódiságát.

53

Úgy tűnik továbbá, hogy az Uniós Vámkódex végrehajtási rendeletének 134. cikkére való hivatkozás, amely e kódex 70. cikke (3) bekezdése d) pontjának végrehajtási rendelkezését képezi, arra indította a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy annak ellenére vizsgálja meg ez utóbbi rendelkezés hivatalból történő alkalmazásának lehetőségét, hogy az alapügyben a vámhatóságok nem azzal az indokkal hagyták figyelmen kívül a bejelentett ügyleti értéket, hogy az OGL‑Foodot és az exportőrt ez utóbbi rendelkezés értelmében vett „kapcsolatban állónak” tekintették.

54

Ennek megfelelően második kérdésének első részével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a nemzeti bíróság hivatalból és első alkalommal az előtte folyamatban lévő jogvita keretében felvetheti‑e azt a kérdést, hogy az importőr és az exportőr kapcsolatban áll‑e egymással az Uniós Vámkódex 70. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében véve, és ha igen, a közöttük fennálló esetleges kapcsolat befolyásolta‑e a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árat e rendelkezés értelmében véve.

55

Második kérdésének második részével, amelyet célszerű elsőként vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) és (6) bekezdését, hogy azokkal ellentétes, ha az az importőr, aki az e rendelkezésekben előírt határidőn belül nem élt a behozott tétel vámértékének a levonásos módszer szerinti meghatározásával, hanem épp ellenkezőleg, ezt az értéket az Uniós Vámkódex 70. cikkének megfelelően határozta meg, a vámtartozást megállapító vámhatósági határozattal szembeni bírósági jogorvoslati kérelmének alátámasztása érdekében érvényesen támaszkodhat arra, hogy a vámértéket a levonásos módszernek megfelelően számította ki, az e kódex 70. cikkében említett árak valódiságának bizonyítása érdekében.

56

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a vámérték megállapítására vonatkozó uniós szabályozás méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányul, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását. A vámértéknek tehát tükröznie kell az importált áru valós gazdasági értékét (2022. június 9‑iBaltic Master ítélet, C‑599/20, EU:C:2022:457, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

Márpedig e célkitűzésnek kell érvényesülnie akkor is, ha a vámértéket olyan különös rendelkezések alapján határozzák meg, mint a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének a jelen ügyben alkalmazandó rendelkezései.

58

E tekintetben e felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdésének első albekezdéséből és (6) bekezdéséből az következik, hogy az importőr választhat, hogy a behozott szállítmány vámértékét a bejelentett ügyleti érték alapján határozza meg, amely esetben az importőrnek kell konkrét határidőkön belül bizonyítania, hogy e szállítmányt olyan feltételek mellett helyezte el, amelyek alátámasztják az Uniós Vámkódex 70. cikkében említett árak helyességét, vagy pedig ugyanezen határidőn belül a vámértéket a levonásos módszer alapján határozza meg.

59

Ezenfelül, a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdése negyedik albekezdésének megfelelően annak bizonyítása érdekében, hogy az importált tétel elhelyezése olyan feltételek mellett történt, amelyek alátámasztják a bejelentett ügyleti érték valódiságát, az importőrnek a számla mellett hozzáférhetővé kell tennie az érintett tétel egyes termékeinek értékesítésére és elhelyezésére vonatkozó, a releváns vámellenőrzések elvégzéséhez szükséges minden dokumentumot, ideértve a tétel szállítási, biztosítási, kezelési és raktározási dokumentumait is.

60

Ebből az következik, hogy a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) és (6) bekezdése arra kötelezi az importőrt, hogy meghatározott határidőkön belül válasszon az Uniós Vámkódex két különböző, a vámérték meghatározása alternatív módszereit előíró rendelkezésének alkalmazása között. Következésképpen a vámértéknek a levonásos módszer szerinti kiszámítására csak akkor lehet érvényesen hivatkozni bírósági jogorvoslat alátámasztása érdekében, ha az importőr az e felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdésének első albekezdésében és (6) bekezdésében e célból előírt határidőkön belül előzetesen úgy döntött, hogy a vámértéket e módszer alapján határozza meg. Ezzel szemben, ha az importőr az ügyleti érték módszerét választotta, az ilyen számítás eredményére nem lehet hivatkozni egy ilyen jogorvoslat keretében a célból, hogy a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdése negyedik albekezdésének megfelelően – ráadásul az említett határidők lejárta után – az Uniós Vámkódex 70. cikkében említett árak valódiságát bizonyítsa.

61

Ezenfelül, a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) bekezdése megköveteli, hogy az Uniós Vámkódex 70. cikkében említett árak valódiságát a tételnek az e felhatalmazáson alapuló rendelet 73. cikke a) pontjában meghatározott értékesítési feltételeire való hivatkozással, ne pedig az említett szállítmány részét nem képező áruknak az Unió vámterületén belüli értékesítésére való hivatkozással támasszák alá.

62

E követelmény kizárja, hogy az importőr az Uniós Vámkódex végrehajtási rendelete 134. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján – amely rendelkezésre az OGL‑Food hivatkozott a kérdést előterjesztő bíróság előtt, és amely az e bíróság által feltett kérdésekhez vezetett – a vámértéket a bejelentett ügyleti érték alapján állapíthassa meg, azzal az indokkal, hogy ez utóbbi nagyon közel áll az azonos vagy hasonló áruknak a levonásos módszer szerint meghatározott vámértékéhez.

63

Végeredményben a vámértéknek oly módon történő kiszámítása, mint ahogyan azt az alapügyben kijelölt igazságügyi szakértő tette, a levonásos módszer alkalmazásával, amely – amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik – figyelembe veszi a vitatott tételnek az OGL‑Food vevői szupermarketláncában alkalmazott eladási árát, nem felel meg az Uniós Vámkódex végrehajtási rendelete 134. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt követelményeknek, amely rendelkezés kizárja egy olyan érték figyelembevételét, amely azon egységáron alapul, amely maguknak az importált áruknak az Unió vámterületén történő értékesítésének felel meg.

64

A fenti megfontolásokból az következik, hogy a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) és (6) bekezdése nem teszi lehetővé egy olyan importőr számára, aki az e rendelkezésekben előírt határidőn belül importált áruk vámértékének nem a levonásos módszer alapján történő meghatározását választotta, hanem ezen értéket az Uniós Vámkódex 70. cikkének megfelelően határozta meg, hogy a vámtartozást megállapító vámhatósági határozattal szembeni bírósági jogorvoslatának alátámasztása érdekében a vámértéknek az említett módszer alapján történő kiszámítására támaszkodjon, e kódex végrehajtási rendelete 134. cikke (2) bekezdésének b) pontjára hivatkozva a célból, hogy az említett kódex 70. cikkében szereplő árak valódiságát bizonyítsa.

65

E következtetést nem teszi vitathatóvá a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 47. cikkének első bekezdése. E rendelkezések közül ugyanis az első címzettjei nem a tagállamok hatóságai, hanem kizárólag az Unió intézményei, szervei és hivatalai (2014. november 5‑iMukarubega ítélet, C‑166/13, EU:C:2014:2336, 44. pont). Ami a Charta e rendelkezései közül a másodikat illeti, az a hatékony jogorvoslathoz való jogot biztosítja mindenki számára, akinek az uniós jog által garantált jogait és szabadságait megsértették, így az nem érinti azon anyagi jogi rendelkezések alkalmazhatóságát, amelyekre az érintett személy támaszkodik.

66

Másodsorban, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés első részét illetően, kétségtelen, hogy a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) bekezdése nem akadályozza meg a vámhatóságokat annak vizsgálatában, hogy az importőr és az exportőr az Uniós Vámkódex 70. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében kapcsolatban áll‑e, és ha igen, e kapcsolatok befolyásolták‑e az árat.

67

Mindazonáltal, azon termékeket illetően, amelyekre belépési árat kell alkalmazni, az a kérdés, hogy az importőr és az exportőr közötti esetleges kapcsolatok befolyásolták‑e az árat az Uniós Vámkódex 70. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében, hatással lehet az áruknak a vámáru‑nyilatkozatban feltüntetett valós értékére.

68

E tekintetben az Uniós Vámkódex 46. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből az következik, hogy a vámellenőrzés többek között a vámáru‑nyilatkozatban megadott információk pontosságának és hiánytalanságának ellenőrzését foglalja magában. Ebből az következik, hogy a bejelentett ügyleti érték valódiságának a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdése negyedik albekezdésének megfelelően elvégzett vizsgálata – amint az egyébiránt magából ez utóbbi rendelkezés szövegéből kitűnik – az Uniós Vámkódex 46. cikkének (1) bekezdése értelmében vett vámellenőrzés alá tartozó aktusnak minősül.

69

Márpedig az Uniós Vámkódex 5. cikkének 3. pontja a vámellenőrzések elvégzésére vonatkozó hatáskört a vámhatóságokra, vagyis e kódex 5. cikke 1. pontjának megfelelően a tagállamoknak a vámjogszabályok alkalmazásáért felelős vámigazgatási szerveire és a nemzeti jog által bizonyos vámjogi rendelkezések alkalmazására felhatalmazott bármely más hatóságra ruházza. Ennek megfelelően meg kell különböztetni e vámhatóságoktól azokat az igazságügyi hatóságokat, amelyeknek az Uniós Vámkódex 44. cikke alapján határozniuk kell a vámhatóságok általi vámellenőrzést követően hozott határozatokkal szembeni jogorvoslatról.

70

Következésképpen egy vámhatóságnak a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdése alapján vámtartozást megállapító határozatával szemben benyújtott jogorvoslati kérelem tárgyában eljáró bíróság hivatalból és első alkalommal nem vetheti fel az Uniós Vámkódex 70. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében vett, az importőr és az exportőr közötti kapcsolatok fennállásának kérdését, és hogy ezek az esetleges kapcsolatok befolyásolták‑e az árat ez utóbbi rendelkezés értelmében, amennyiben a vámhatóság által végzett vámellenőrzés nem az ilyen kapcsolatok fennállására, hanem a behozott tétel uniós piacon történő értékesítésének feltételeire vonatkozott, amely feltételek e hatóság szerint nem támasztották alá a bejelentett ügyleti érték valódiságát.

71

E következtetés akkor is érvényes marad, ha az egyik, a vámhatóságoknak a vámtartozást megállapító határozatát vitató félnek az Uniós Vámkódex végrehajtási rendelete 134. cikke (2) bekezdése b) pontjára alapított érvének vizsgálata keretében felmerülhet az a kérdés, hogy teljesülnek‑e az Uniós Vámkódex 70. cikke (3) bekezdése d) pontjának alkalmazási feltételei.

72

A Charta 47. cikkének első bekezdése e tekintetben nem releváns. E rendelkezés ugyanis, amely a hatékony jogorvoslathoz való jogot biztosítja minden olyan személy számára, akinek az uniós jog által garantált jogait és szabadságait megsértették, nem sérti az egyrészt a közigazgatási hatóságok, így a vámhatóságok, másrészt pedig az igazságügyi hatóságok közötti hatáskörmegosztást, amely az uniós jog releváns rendelkezéseiből, a jelen esetben az Uniós Vámkódex 5. cikkének 1. pontjából és 44. cikkéből következik.

73

A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) és (6) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:

74

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az Uniós Vámkódex 70. cikke (3) bekezdése d) pontja alkalmazásának vonatkozásában bizonyos ténybeli körülmények – mint például a kereskedelmi kapcsolatok tartós jellege, a bejelentett ügyleti érték és az alkalmazandó behozatali átalányérték közötti jelentős eltérés, a veszteséges későbbi értékesítés és az importra vonatkozó szerződés bemutatásának elmaradása – relevánsak‑e az importőr és az exportőr, illetve az importőr és az uniós ügyfelei közötti kapcsolatok fennállásának értékelése szempontjából.

75

Mindazonáltal a második kérdésre adott válaszból az tűnik ki, hogy a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) és (6) bekezdésével ellentétes az Uniós Vámkódex 70. cikke (3) bekezdése d) pontjának azon nemzeti bíróság általi hivatalból és első alkalommal történő alkalmazása, amely előtt a vámhatóságok vámtartozást megállapító határozatával szemben jogorvoslati kérelmet nyújtottak be, amennyiben a vámellenőrzés nem vonatkozott az importőr és az exportőr közötti kapcsolatok fennállására.

76

Tekintettel arra, hogy nem vitatott, hogy az alapügyben az elvégzett vámellenőrzés nem vonatkozott ilyen kapcsolatok fennállására, az első kérdésre nem szükséges válaszolni.

77

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) bekezdését, hogy az importált árutétel veszteséggel történő értékesítése komoly valószínűsítő körülménynek minősül a bejelentett ügyleti érték mesterségesen magas jellegére vonatkozóan, amely arra kötelezi az importőrt, hogy a szállításra vonatkozó dokumentumokon kívül ezen érték valódiságának bizonyítása érdekében az e rendelkezés negyedik albekezdésében kifejezetten említett, a biztosításra, a kezelésre és a raktározásra vonatkozó dokumentumokon, valamint a bejelentett ügyleti érték megfizetésének igazolásán túl olyan szerződést vagy azzal egyenértékű okmányt bocsásson a vámhatóságok rendelkezésére, amely tartalmazza azt az árat, amelyen az importált tételt megvásárolta.

78

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdése első, harmadik és negyedik albekezdésének egyértelműen megfogalmazott szövege szerint, ha az importőr úgy dönt, hogy a behozott tétel vámértékét a bejelentett ügyleti érték alapján határozza meg, neki kell bizonyítania, hogy az említett szállítmányt olyan feltételek mellett értékesítették, amelyek alátámasztják az Uniós Vámkódex 70. cikkében említett árak valódiságát.

79

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tétel értékesítését illetően a „feltételeknek” a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdése negyedik albekezdése értelmében vett fogalma az áruknak az Unióban történő szabad forgalomba bocsátását követően bekövetkezett olyan körülmények együttesét jelenti, amelyek alátámaszthatják vagy megcáfolhatják a vámáru‑nyilatkozatban szereplő, bejelentett ügyleti érték valódiságát (lásd analógia útján: 2020. március 11‑iX ítélet [Kiegészítő behozatali vámok beszedése], C‑160/18, EU:C:2020:190, 37. pont).

80

A bejelentett ügyleti érték valódiságának ezen feltételek összessége alapján történő alátámasztása lehetősége megfelel a vámhatóságok azon szükségletének, hogy biztosítsák azt, hogy egy olyan rendszer keretében, miszerint minél magasabb ez az érték, annál kisebb az importőr által fizetendő változó vámok összege, az importőrt megakadályozzák abban, hogy hogy a vámértéket egy mesterségesen megnövelt bejelentett ügyleti értéken határozza meg (lásd analógia útján: 2020. március 11‑iX ítélet [Kiegészítő behozatali vámok beszedése], C‑160/18, EU:C:2020:190, 38–40.pont).

81

Az importőrre háruló bizonyítás ily módon az importált szállítmány Unión belüli értékesítésének lebonyolítására vonatkozó valamennyi körülményre vonatkozik, amelyek olyan egybehangzó bizonyítékokat képezhetnek, amelyek lehetővé teszi az Uniós Vámkódex 70. cikkében említett árak valódiságának alátámasztását (lásd analógia útján: 2020. március 11‑iX ítélet [Kiegészítő behozatali vámok beszedése], C‑160/18, EU:C:2020:190, 42. pont).

82

Kétségtelen, hogy a behozott tétel veszteséges értékesítése, amely távolról sem erősíti meg ezen árak valódiságát, kétségeket ébreszthet ezen árakkal kapcsolatban. Az ilyen veszteséges értékesítés ugyanis, amely önmagában nem minősül jövedelmező kereskedelmi gyakorlatnak, erős valószínűsítő körülményt képezhet arra nézve, hogy a bejelentett ügyleti értéket az importőr mesterségesen növelte a fizetendő behozatali vám elkerülése vagy összegének csökkentése érdekében, különösen ha ismétlődően vagy hosszú időn keresztül történő veszteséges értékesítésről van szó. Ugyanakkor pusztán annak megállapítása, hogy az importőr veszteséggel értékesítette tovább az árukat az EU‑ban, nem teszi lehetővé a vámhatóságok számára, hogy automatikusan arra a következtetésre jussanak, hogy a bejelentett ügyleti érték nem felel meg a valóságnak (lásd analógia útján: 2020. március 11‑iX ítélet [Kiegészítő behozatali vámok beszedése], C‑160/18, EU:C:2020:190, 44. és 45. pont).

83

E körülmények között az importőrnek nem csupán azt kell bizonyítania, hogy e veszteséges értékesítés olyan körülményekkel magyarázható, amelyek nem befolyásolják az Uniós Vámkódex 70. cikkében említett árak valódiságát, hanem azt is, hogy e tétel értékesítésének egyéb feltételei is alátámasztják ezen árak valódiságát.

84

E célból a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében az importőrnek a számla mellett hozzáférhetővé kell tennie az érintett tétel egyes termékeinek értékesítésére és elhelyezésére vonatkozó, a releváns vámellenőrzések elvégzéséhez szükséges minden dokumentumot, ideértve a tétel szállítási, biztosítási, kezelési és raktározási dokumentumait is.

85

Mivel a dokumentumok e felsorolása, amint az az e rendelkezésben használt „ideértve” kifejezésből kitűnik, nem kimerítő jellegű, semmi sem akadályozza meg az importőrt abban, hogy – amennyiben az érintett árutétel szállítási, biztosítási, kezelési és raktározási dokumentumai nem elegendőek a bejelentett ügyleti érték valódiságának bizonyítására – a vámhatóságoknak az e tétel elhelyezésével és értékesítésével kapcsolatos egyéb dokumentumokat mutasson be, mint például – többek között – a közte és az exportőr között létrejött írásbeli szerződés vagy a szerződéses viszony olyan releváns elemeinek megállapítására alkalmas egyenértékű dokumentumok, amelyek például az azon ár meghatározásával kapcsolatos feltételekre vonatkoznak, amely áron az importált tételt megvásárolták.

86

Ezzel szemben, ha a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdésének negyedik albekezdésében felsorolt, az importőr által bemutatott dokumentumok elegendőek ahhoz, hogy meggyőzzék a vámhatóságokat az Uniós Vámkódex 70. cikkében említett árak valódiságáról, nem követelhető meg, hogy az importőr ezen felül az exportőrrel kötött írásbeli szerződést vagy azzal egyenértékű, azt az árat tartalmazó dokumentumot nyújtson be, amely áron az importált tételt megvásárolta.

87

A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az importált árutétel veszteséggel történő értékesítése olyan komoly valószínűsítő körülménynek minősül a bejelentett ügyleti érték mesterségesen magas jellegére vonatkozóan, amely nem kötelezi arra az importőrt, hogy a szállításra vonatkozó dokumentumokon kívül ezen érték valódiságának bizonyítása érdekében az e rendelkezés negyedik albekezdésében kifejezetten említett, a biztosításra, a kezelésre és a raktározásra vonatkozó dokumentumokon, valamint a bejelentett ügyleti érték megfizetésének igazolásán túl olyan szerződést vagy azzal egyenértékű okmányt bocsásson a vámhatóságok rendelkezésére, amely tartalmazza azt az árat, amelyen az importált tételt megvásárolta, amennyiben az elsőként említett dokumentumok elégségesek a bejelentett ügyleti érték valódiságának bizonyításához.

88

Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) bekezdését, hogy a vámérték meghatározása tekintetében a vámhatóságoknak figyelmen kívül kell hagyniuk az importált árutétel bejelentett ügyleti értékét, ha ez az érték jóval meghaladja a Bizottság által meghatározott behozatali átalányértéket, e tételt veszteséggel értékesítették az Unió vámterületén, és annak ellenére, hogy az importőrt felhívták arra, hogy nyújtson be minden olyan dokumentumot, amely e tekintetben kellőképpen bizonyítja, hogy az említett tételt olyan feltételek mellett értékesítették, amelyek alátámasztják ezen érték valódiságát, az importőr nem nyújtott be ilyen okmányokat, jóllehet e hatóságok nem vitatják sem az exportőr által kiállított számla hitelességét, sem annak az importőr általi tényleges kifizetését.

89

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdésének első, harmadik és negyedik albekezdéséből az következik, hogy az importőr feladata, hogy a vámhatóságok számára kielégítő módon bizonyítsa, hogy egy adott tétel értékesítési feltételei igazolják az Uniós Vámkódex 70. cikke értelmében vett bejelentett ügyleti érték valódiságát oly módon, hogy a behozatali vám megfizetése érdekében nyújtott biztosítékot fel lehessen szabadítani.

90

Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogya jelen ügyben megállapítotthoz hasonló, egy importált árutétel bejelentett ügyleti értéke és a Bizottság által meghatározott behozatali átalányérték közötti több mint 50%-os árkülönbözet elegendő ahhoz, hogy a vámhatóságnak kételyei legyenek e bejelentett ügyleti érték valódiságát illetően (lásd analógia útján: 2016. június 16‑iEURO 2004. Hungary ítélet, C‑291/15, EU:C:2016:455, 39. pont). Ez annál is inkább így van, ha az ilyen árkülönbség az érintett tételnek az importőr vevője részére történő veszteséges értékesítésével halmozódik, mivel az ilyen veszteséges értékesítés önmagában nem jövedelmező kereskedelmi gyakorlat, amint az a jelen ítélet 82. pontjában már megállapításra került.

91

E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a vámhatóságok nem vitatják az importőr által a bejelentett ügyleti érték valódiságának igazolására benyújtott dokumentumok hitelességét. E dokumentumok hitelessége ugyanis nem meghatározó tényező, hanem az egyik tényezőnek minősül azok között, amelyeket e hatóságoknak figyelembe kell venniük (lásd ebben az értelemben: 2016. június 16‑iEURO 2004. Hungary ítélet, C‑291/15, EU:C:2016:455, 41. pont).

92

Ugyanez vonatkozik arra is, ha az importőr bizonyítani tudja, hogy az általa ténylegesen fizetett ár megfelel a bejelentett ügyleti értéknek (lásd ebben az értelemben: 2016. június 16‑iEURO 2004. Hungary ítélet, C‑291/15, EU:C:2016:455, 44. pont).

93

E körülmények között – ezzel szemben – ezen importőr feladata az, hogy – amint az már a jelen ítélet 78–87. pontjából kitűnik – a vámhatóságok rendelkezésére bocsásson minden olyan bizonyító erejű dokumentumot, amely alkalmas annak bizonyítására, hogy az importált árutételt olyan feltételek mellett értékesítették, amelyek alátámasztják a bejelentett ügyleti érték valódiságát.

94

Ha észszerű határidőn belül nem nyújtanak be ilyen jellegű dokumentumot, a vámhatóságok ezen okból megalapozottan utasíthatják el a bejelentett ügyleti értéket, és – következésképpen – a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikke (5) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően visszatarthatják a behozatali vámok megfizetéseként nyújtott biztosítékot.

95

A fenti megfontolásokra tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2017/891 felhatalmazáson alapuló rendelet 75. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vámérték meghatározása tekintetében a vámhatóságoknak figyelmen kívül kell hagyniuk az importált árutétel bejelentett ügyleti értékét, ha ez az érték jóval meghaladja a Bizottság által meghatározott behozatali átalányértéket, e tételt veszteséggel értékesítették az Unió vámterületén, és annak ellenére, hogy az importőrt felhívták arra, hogy nyújtson be minden olyan dokumentumot, amely e tekintetben kellőképpen bizonyítja, hogy az említett tételt olyan feltételek mellett értékesítették, amelyek alátámasztják ezen érték valódiságát, az importőr nem nyújtott be ilyen okmányokat, jóllehet e hatóságok nem vitatják sem az exportőr által kiállított számla hitelességét, sem annak az importőr általi tényleges kifizetését.

96

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: