C‑69/14. sz. ügy

Dragoș Constantin Târșia

kontra

Statul român

és

Serviciul public comunitar regim permise de conducere și înmatriculare a autovehiculelor

(a Tribunalul Sibiu [Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve — Ítélt dolog — Jogalap nélkül fizetett összeg visszakövetelése — Valamely tagállam által az uniós jog megsértésével beszedett adók visszatérítése — Az uniós joggal összeegyeztethetetlen adófizetést előíró jogerős bírósági határozat — Ilyen bírósági határozattal szembeni perújítási kérelem — Kizárólag a közigazgatási peres eljárásban hozott jogerős bírósági határozatokkal szembeni, a Bíróság által előzetes döntéshozatal keretében később hozott ítéletekre tekintettel történő perújítást lehetővé tevő tagállami jogszabály”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2015. október 6.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — Elfogadhatóság — Előzetes döntéshozatal szükségessége és az előterjesztett kérdések relevanciája — A nemzeti bíróság általi értékelés — A feltett kérdések relevanciájának vélelme

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Korlátok — Nyilvánvalóan nem releváns kérdések, valamint hasznos választ kizáró szövegösszefüggésben feltett, hipotetikus kérdések — Az alapügy tárgyával össze nem függő kérdések — Hiány — Elfogadhatóság

   (EUMSZ 267. cikk)

3. Európai uniós jog — Közvetlen hatály — Egyéni jogok — Nemzeti bíróságok általi védelem — Bírósági jogorvoslat — Az eljárási autonómia elve — Az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének betartása

4. Tagállamok — Kötelezettségek — Ítélt dolog — A nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy valamely jogerőre emelkedett bírósági határozat felülvizsgálata érdekében mellőzze a belső eljárási szabályok alkalmazását — Hiány — Kivétel — Egyes területeken hozott határozatok esetében a jogerőre emelkedett bírósági határozatokkal szembeni perújítási lehetőség elismerése

   (EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés; EUMSZ 267. cikk)

5. Tagállamok — Kötelezettségek — Anyagi jogerő — Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve — Jogerőre emelkedett, de az uniós jog későbbi értelmezésével összegyeztethetetlennek bizonyult polgári jogi bírósági határozattal szembeni perújítási kötelezettség — Hiány — A jogerős közigazgatási jogi bírósági határozatokkal szembeni ilyen perújítás lehetősége — Hatás hiánya

   (EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés; EUMSZ 267. cikk)

6. Európai uniós jog — Magánszemélyek számára biztosított jogok — Tagállam általi megsértés — A magánszemélynek okozott kár megtérítésére vonatkozó kötelezettség

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 12., 13., 19. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 14., 19., 21., 22. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 26., 27. pont)

4.  A jogerő elvének jelentősége mind az uniós, mind pedig a nemzeti jogrendben kifejezésre jut. Ugyanis mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitásához, illetve az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosításához fontos, hogy ne lehessen többé vita tárgyává tenni azokat a bírósági határozatokat, amelyek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerülését, illetve az azok előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően jogerőre emelkedtek. Ennélfogva az uniós jog nem írja elő a nemzeti bíróságnak, hogy eltérjen a bírósági határozatokat jogerőre emelő belső eljárási szabályok alkalmazásától, még akkor sem, ha ez lehetővé tenné az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti helyzet orvoslását. Következésképpen, ha az alkalmazandó belső eljárási szabályok bizonyos feltételek mellett lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy visszavonjon egy jogerős határozatot annak érdekében, hogy a helyzetet a nemzeti joggal összeegyeztethetővé tegye, e feltételek teljesülése esetén az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelően e lehetőségnek kell érvényesülnie, hogy a szóban forgó helyzet uniós joggal való összeegyeztethetőségét helyreállítsák.

   (vö. 28–30. pont)

5.  Az uniós jogot, különösen pedig az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha nem lehetséges a nemzeti bíróság által a polgári jogi kereset keretében hozott jogerős bírósági határozattal szembeni perújítás, ha e határozat összeegyeztethetetlennek bizonyul az uniós jognak a Bíróság által, az említett határozat jogerőre emelkedését követően elfogadott értelmezésével, jóllehet e perújítás lehetséges az uniós joggal összeegyeztethetetlen, közigazgatási jogi kereset keretében hozott jogerős bírósági határozatok esetében.

   Ami az egyenértékűség elvét illeti, ez az elv a nemzeti jog megsértésén alapuló keresetek és a hasonló, az uniós jog megsértésén alapuló keresetek azonos kezelését, nem pedig az olyan eltérő jellegű peres eljárásokra alkalmazandó nemzeti eljárásjogi szabályok egyenértékűségét foglalja magában, mint amilyen egyrészt a polgári peres eljárás, másrészt pedig a közigazgatási peres eljárás. Egyébiránt az egyenértékűség elve nem bír relevanciával az olyan helyzetben, amely a keresetek két olyan típusára vonatkozik, amelyek egyaránt az uniós jog megsértésén alapulnak.

   Ami a tényleges érvényesülés elvét illeti, ezt az elvet az érintett szabályoknak az eljárás egészéhez viszonyított helyzetét, ezen eljárás lefolytatásának a különböző nemzeti fórumok előtti módját és e szabályok sajátosságait figyelembe véve kell értékelni. Ebből a szempontból adott esetben figyelembe kell venni azon elveket – így például a védelemhez való jogot, a jogbiztonság elvét, valamint az eljárások jogszerű lefolytatásának elvét –, amelyek az érintett nemzeti bírósági rendszer alapját képezik. Márpedig az uniós jog nem követeli meg, hogy valamely bírósági szerv főszabály szerint visszavonjon egy jogerős határozatot az uniós jog releváns rendelkezése Bíróság által e határozatot követően elfogadott értelmezésének a figyelembevétele céljából.

   (vö. 34., 36–39., 41. pont és a rendelkező rész)

6.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 40. pont)