25.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 19/33

(1)

2016. február 2-án a Bizottsághoz kérelem érkezett a Vapo Oytól (a továbbiakban: Vapo vagy kérelmező) a 2004/17/EK irányelv 30. cikke alapján (a továbbiakban: kérelem).

(2)

A Vapo olyan közvállalkozás, amelyben a finn állam 50,1 %-os, a települési energetikai vállalatok és villamosenergia-termelő szövetkezetek tulajdonában lévő Suomen Energiavarat Oy pedig 49,9 %-os részesedéssel rendelkezik.

(3)

A kérelem a finnországi tőzegkitermeléssel kapcsolatos tevékenységekre vonatkozik.

(4)

A kérelmet a Finn Fogyasztói és Versenyhivatal (a továbbiakban: NCA) 2015. november 2-án kelt nyilatkozata kísérte. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a dokumentum a 2014/25/EU irányelv 35. cikkének (2) bekezdése értelmezésében nem minősül indokolt és megalapozott véleménynek, mivel mindössze azt a kijelentést tartalmazza, hogy az említett feltételek teljesülnek, ezt azonban nem támasztja alá érvekkel (3).

(5)

A Bizottság további információkat kért a kérelmezőtől 2016. március 10-i, június 2-i, július 6-i, július 8-i és szeptember 23-i e-mailjeiben. Az információkérésre adott válaszokat a kérelmező a 2016. április 6-i, június 16-i, augusztus 26-i és szeptember 30-i e-mailben küldte el.

(6)

Ezzel párhuzamosan a Bizottság 2016. június 7-én további információt kért a finn hatóságoktól. A választ a finn hatóságok a 2016. szeptember 26-án kelt e-mailben küldték el. Az abban található következtetések a finn NCA által a Vapo 24 ügyfelének és 8 versenytársának bevonásával készített felmérésen, valamint a tőzegkitermelők szövetségétől kapott adatokon alapultak. A válaszadókat a tüzelőanyag-használatról, a tüzelőanyagok közötti váltás lehetőségéről, a tüzelőanyagár feltételezett módosításának hatásáról, a gazdaságilag életképes szállítási távolságokról, a tüzelőanyagárakról, a piacra jutást akadályozó tényezőkről, a tőzegmohalápok beszerzési eljárásáról és a tőzeg és fa tüzelőanyagok piacának elmúlt néhány évben tapasztalható alakulásáról kérdezték.

(7)

A tőzeg nedves területeken található, magas szervesanyag-tartalmú talaj, ami részben lebomlott növényi eredetű anyagokat tartalmaz: kiszárítva és felaprítva tüzelőanyagként alkalmazható. Finnországban elsősorban villamosenergia-termeléshez és távfűtéshez használják. A tőzeg a teljes energiatermelési tüzelőanyag-szerkezet 4 %-át adta 2014-ben Finnországban (4).

(8)

Finnországban összesen 9 millió hektárnyi tőzegmohaláp található, amelyből 1,2 millió hektár alkalmas tőzegkitermelésre (5). Ennek a területnek ugyanakkor kevesebb mint 10 %-át használják ténylegesen tőzegkitermelésre (6). Az aktív kitermelés helyszínét a versenyhelyzet határozza meg, mivel a tőzeg gazdaságilag életképes szállítási távolsága viszonylag csekély, mindössze 150 km (7).

(9)

Finnországnak mintegy 23 millió hektár erdeje van, és az ország a globális piacok fontos erdeitermék-beszállítója (8).

(10)

Mintegy 400 erőmű és hőtermelő létesítmény használ tőzeg és fa tüzelőanyagot Finnország-szerte.

(11)

A Vapo az egyetlen, az ország egész területén aktív tőzegkitermelő. Ezen túlmenően számos regionális, valamint nagyjából 300 helyi kitermelő és néhány nagyobb erőmű is rendelkezik saját, tőzegkitermelésre alkalmas területtel.

(12)

Fa tüzelőanyagok beszállításával 5 nemzeti szolgáltató, 79 erdőgazdálkodási társulás és több száz helyi kitermelő foglalkozik (9).

(13)

A 2014/25/EU irányelv alkalmazandó a szén és egyéb szilárd tüzelőanyagok kitermelésére fenntartott földrajzi terület hasznosításával kapcsolatos tevékenységek folytatásához szükséges szerződések odaítélésére, kivéve, ha a tevékenységet az irányelv 34. cikke alapján mentesítették.

(14)

A 2014/25/EU irányelv 34. cikke előírja, hogy az irányelvben említett bármely tevékenység folytatására irányuló szerződések nem tartoznak az irányelv hatálya alá, ha abban a tagállamban, ahol a szerződést teljesítik, a tevékenység közvetlen módon ki van téve a versenynek olyan piacokon, amelyekre a belépés nem korlátozott.

(15)

A versenynek való közvetlen kitettséget objektív szempontok alapján kell értékelni, figyelembe véve az érintett ágazat egyedi jellemzőit. A piacra való belépés akkor minősül szabadnak, ha a tagállam végrehajtotta és alkalmazza az adott ágazatot vagy annak egy részét megnyitó, megfelelő uniós jogszabályokat. E jogszabályokat a 2014/25/EU irányelv III. melléklete tartalmazza. A szén és egyéb szilárd tüzelőanyagok kitermelése tekintetében azonban az adott melléklet nem sorol fel semmilyen vonatkozó, az ágazatot liberalizáló jogszabályt. Következésképpen a piacra való szabad belépést nem lehet feltételezni, azt de facto és de jure bizonyítani kell.

(16)

Ez a határozat nem érinti a versenyszabályok és más uniós jogterületen hozott szabályok alkalmazását. Így különösen a versenynek való közvetlen kitettségnek a 2014/25/EU irányelv 34. cikke szerinti értékelésénél használt kritériumok és módszerek nem szükségképpen azonosak azokkal, amelyeket a Szerződés 101. vagy 102. cikke, illetve a 139/2004/EK tanácsi rendelet (10) alapján végzett értékeléskor alkalmaznak. Ezt a pontot a Bíróság is fenntartotta egy közelmúltbeli ítéletében (11).

(17)

mivel a piacra való szabad belépést nem lehet feltételezni, azt de facto és de jure bizonyítani kell.

(18)

A kérelmező azzal érvel, hogy nem vonatkoznak jogi korlátozások a tőzegpiacra való belépésre. A tőzegkitermeléshez szükséges ugyan környezetvédelmi engedély, de az nem tekinthető a piacra jutás korlátozásának. Ezenfelül speciális vagy kizárólagos jogok sem kapcsolódnak a tőzegkitermeléshez.

(19)

A tőzegkitermeléshez szükséges engedélyek kibocsátására alkalmazandó jogi rendelkezések vizsgálata Finnországban azt mutatja, hogy az ilyen engedélyek megadása jelenleg megkülönböztetésmentesen történik. A tőzegkitermelés megkezdéséhez környezetvédelmi engedély szükséges. Habár egy ilyen engedély megszerzése igen hosszú ideig (egytől négy évig) tarthat, az engedélyezési eljárás és az engedély megadásának kritériumai az összes piaci résztvevő számára azonosak, éppen ezért közbeszerzési szempontból nem tekinthető úgy, mint ami korlátozza a piacra jutást. E határozat alkalmazásában a tőzegkitermeléshez szükséges engedély de jure szabadon megszerezhető.

(20)

A tőzegkitermelésre alkalmas tőzeges területek jelentős része kihasználatlan (12). A kérelmező azzal is érvel, hogy több tőzegkitermelő is bővült az elmúlt években (13), ami alátámasztja a de facto szabad piacra jutásra vonatkozó érvet.

(21)

A finn hatóságok megerősítették a tevékenységgel kapcsolatos szabad piacra jutást (14).

(22)

A fentiek alapján a 2014/25/EU irányelv 34. cikkében előírt feltételek értékelése céljából, valamint a versenyjog, illetve az uniós jog bármely más területe alkalmazásának sérelme nélkül, a földrajzi területek tőzegkitermelés érdekében való hasznosításának piacára való belépés de facto és de jure szabadnak tekinthető.

(23)

Az, hogy egy tevékenység egy adott piacon közvetlen módon ki van-e téve a versenynek, több mutató alapján kerül megállapításra, amelyek közül önmagában egyik sem döntő jelentőségű. Az e határozat által érintett piacokra vonatkozó egyik fontos, mérlegelendő paraméter az adott piac főbb szereplőinek piaci részesedése. Az érintett piacok jellemzőire tekintettel további szempontokat is figyelembe lehet venni.

(24)

Sőt, egy ilyen, a fentiekben említett meghatározás semmilyen módon nem érinti a Szerződés 101. és/vagy 102. cikkének, a 139/2004/EK rendeletben meghatározott összefonódás-ellenőrzési szabályoknak, valamint az uniós versenyszabályoknak a végrehajtásával kapcsolatos alkalmazandó rendeleteknek és bizottsági közleményeknek és iránymutatásoknak – a piac meghatározására és a piaci részesedés kiszámítására vonatkozó releváns rendelkezéseket is ideértve – az alkalmazását.

(25)

E határozat célja annak megállapítása, hogy a kérelem által érintett szolgáltatások ki vannak-e téve olyan mértékű versenynek a közbeszerzés szempontjából (olyan piacokon, amelyekre a belépés a 2014/25/EU irányelv 34. cikke értelmében nem korlátozott), amely biztosítja, hogy a 2014/25/EU irányelvben meghatározott részletes beszerzési szabályok jelentette fegyelem hiányában is az érintett tevékenységek folytatására irányuló beszerzés átlátható, megkülönböztetéstől mentes módon történik olyan kritériumok alapján, amelyek lehetővé teszik a beszerzők számára az általánosságban gazdaságilag legelőnyösebb megoldás azonosítását.

(26)

A Vapo az egyetlen aktív ajánlatkérő a finnországi tőzegpiacon, ennélfogva az egyetlen olyan gazdálkodó egység, amelyre az Unió közbeszerzési szabályai vonatkoznak. Ezzel összefüggően nem szabad megfeledkezni arról, hogy azok a vállalatok, amelyekre nem vonatkoznak a közbeszerzési eljárások az ezeken a piacokon folytatott tevékenységek esetében, versenykényszert idézhetnek elő a kérelmező számára.

(27)

A kérelem a tőzeg kitermelésére és nagykereskedelmére vonatkozik. A tőzegkitermelők kitermelik és feldolgozzák a tőzeget, és közvetítők nélkül, közvetlenül értékesítik különféle erőműveknek. A tőzegkitermelés piacát érintő verseny vizsgálatakor figyelembe kell venni a kitermelés és a kitermelt tőzeg első értékesítése/nagykereskedelmi forgalmazása közötti összefüggéseket. E határozat céljából, és más uniós jogszabályok alkalmazásának sérelme nélkül, a tőzegkitermelést és -nagykereskedelmet együtt, ugyanazon a termékpiacon kell megvizsgálni.

(28)

A kérelmező azzal érvel, hogy a tőzeg ugyanahhoz az érintett piachoz tartozik, mint amihez legalábbis a fa tüzelőanyagok (azaz faaprítékok és faipari melléktermékek). A Vapo a tőzeg- és a faipari piacokon egyaránt tevékeny, ám elsősorban tőzegértékesítést végez.

(29)

A finn NCA korábbi gyakorlata (15) szerint a tőzeg és a fa két külön termékpiachoz tartozik, azonban a meghatározást az NCA nyitva hagyta. A tőzeg és a fa piacmeghatározása közötti különbségtételt a következő érvekkel magyarázták: a technológiaváltással/-változással járó magas beruházási költségek, a tőzeg és fa közötti technikai minőségi különbségek, a fautánpótlás hiánya, a fa tüzelőanyagok konkrét piaci árának hiánya és a hosszú távú megállapodások. A Bizottság a fenti érvek helytállóságát vizsgálva értékelte az aktuális piaci helyzetet.

(30)

A kérelmező azzal érvel, hogy a finn NCA előző határozatai idején jellemző helyzettel összehasonlítva az egyik legjelentősebb változás az erőművi égetési technológiához kötődik, ami nagyobb fatüzelőanyag-fogyasztást és kisebb mértékű tőzegfelhasználást eredményezett. A kérelmező elsősorban azt hozta fel érvként, hogy napjainkban Finnország gyakorlatilag összes hőerőműve alkalmas tőzeg- és faégetésre. Ennek eredményeként nőtt a fa tüzelőanyagok felhasználása az elmúlt 15 évben (16).

(31)

A finn NCA megerősítette, hogy az elmúlt néhány évben a fa egyre nagyobb versenykényszert jelent a tőzegre nézve (17). A finn NCA továbbá megállapította, hogy az energiatermelők beruházásokat hajtottak végre vegyes tüzelésű (tőzeggel, fával vagy akár szénnel is fűthető) erőművekbe, hogy azok maximálisan alkalmazkodni tudjanak a különféle piaci viszonyokhoz, valamint a környezetvédelmi és adózási politikákhoz.

(32)

A 20 legnagyobb finnországi tőzegfelhasználó (18) jelenleg a tőzeg és a fa mellett szén (a part menti erőművekben) tüzelőanyagot is használ (19).

(33)

A 400 tőzeg- és fatüzelésű erőműből és hőtermelő létesítményből kevesebb mint 20 kisméretű hőtermelő létesítmény használ fel kizárólag tőzeget (20). Ezen erőművek fogyasztása azonban elhanyagolható (21).

(34)

Ami a technikai különbségeket illeti, a Bizottság megállapítja, hogy napjainkban a technikailag gazdaságos égetés vegyipari termékek fához való hozzáadásával érhető el.

(35)

Meg kell jegyezni, hogy a csak fatüzelés miatt nő az esélye, hogy a kazán hamarabb korrodálódik, ezért általában minimális arányban (természetes kéntartalmú) tőzeget, szenet vagy vegyipari termékeket, például ként vagy égetett meszet adnak a fához az égetés során, a korrózió megelőzésére. A tüzelőanyagba keverendő tőzeg optimális aránya – ami 0 és 60 % között lehet – jelentős eltéréseket mutat az erőművi technológiától, valamint a tervezett kibocsátástól függően (22).

(36)

A Bizottság tájékoztatást kért (23) a kérelmezőtől a tőzeg- és fakínálat idényjellegű alakulásáról, pontosabban arról, hogy előfordult-e, hogy az ügyfelek számára bizonyos időszakban de facto csak tőzeg vagy csak fa volt elérhető. A kérelmező kifejtette (24), hogy a tőzegfogyasztás január és március között a legmagasabb, míg nyáron alacsonyabb, hiszen akkor nem használják fűtésre. A kérelmező 2015-öt említette példaként, amikor olyan hideg volt (25), hogy a távfűtési erőművek több tőzeget és olajat használtak fel a fa helyett. A helyettesített volumenek azonban elenyészőek voltak az összfogyasztáshoz képest.

(37)

Ami a fahiányt illeti, a kérelmező azzal érvel, hogy a jelenlegi helyzet teljesen különbözik attól, ami az előző NCA-határozatok idején volt jellemző, mivel az üzemeltetők fakitermelő gépekbe való beruházása a fa piacának jelentős növekedéséhez vezetett (26).

(38)

A kérelem (27) szerint a tőzeg alternatíváinak tekinthető tüzelőanyagok rendelkezésre állása megfelelő. Finnország északi és keleti részén a fa tüzelőanyagok közvetlenül rendelkezésre állnak, míg a déli és nyugati területeken a helyi fa tüzelőanyagok rendelkezésre állása korlátozhatja a jövőben a faaprítékok használatának növekedését (28). Alternatív tüzelőanyagként használják a szenet (a part menti régiókban), az Oroszországból importált fát és a gázt (ahol van gázvezeték). Habár a kereslet meghaladhatja a fakínálatot, ez csak ideiglenes jellegű (29).

(39)

A finn NCA jelezte, hogy „Napjainkban a faaprítékok és a faipari melléktermékek egyaránt sokkal elterjedtebbek a kereskedelmi forgalomban, ahol megerősítették a pozíciójukat a tőzeggel szemben.” (30)

(40)

A nyilvánosan hozzáférhető adatok szerint (31) a villamosenergia-termeléshez szükséges energiaforrásokra vonatkozó idősorok folyamatos növekedést mutatnak a fa tüzelőanyagok fogyasztása terén, míg a tőzegfelhasználásban csökkenést jeleznek, különösen 2010 óta.

(41)

Finnország faapríték-tüzeléssel működő erőműveit működési támogatási programokkal (32) segítik; a programok célja, hogy növeljék a megújulóenergia-termelés arányát azáltal, hogy ösztönzik az erőműveket a tőzegről biomasszára való áttérésre.

(42)

Az EU megújuló energiával kapcsolatos 2020-as célja Finnország tekintetében 38 %. A megújuló energia teljes bruttó energiafogyasztáson belüli aránya a 28,5 %-os 2005. évi értékről 36,8 %-ra nőtt 2013-ra (33).

(43)

A kérelmező megerősíti (34), hogy a fő ügyfeleinek mindegyike jogosult a fent említett támogatásra.

(44)

A támogatási szint kormányzati módosítása (35)2016. március 1-jén lépett hatályba. E jogi aktussal összhangban a faapríték felhasználásával előállított villamos energia maximális támogatási szintje MWh-nként 15,90 EUR-ról 18 EUR-ra emelkedett.

(45)

Finnországban a villamos energia, a szén, a földgáz, a tüzelőanyagként használt tőzeg, a tallolaj és a folyékony tüzelőanyagok után energiaadót kell fizetni. A legújabb jogszabályokkal összhangban (36) a tüzelőanyagként használt tőzeg után fizetendő adó értéke MWh-nként 3,40 EUR-ról 1,90 EUR-ra csökkent. Az új adó szintén 2016. március 1-je óta fizetendő.

(46)

Tőzeg és egyéb fosszilis tüzelőanyagok használata után – a fával ellentétben – az energiaágazatban CO2-kibocsátási adót kell fizetni. Az előző NCA-határozatok (37) idején nem volt hatályban kibocsátási adó. Ezen adó bevezetése új, vegyes tüzelésű erőművekbe való nagy beruházásokra sarkallt, és a régi erőművek olyan módon történő átalakítására, hogy fa és egyéb fosszilis tüzelőanyagok használatára egyaránt alkalmasak legyenek.

(47)

A kérelmező azzal érvel (38), hogy a tőzeg után fizetendő összes adót és a fa után kapott állami támogatást figyelembe véve, az ügyfél által a tőzeg tüzelőanyagként (a tőzegadót és a CO2-kibocsátási jogosultság költségét is ideértve) és a fa tüzelőanyagként való felhasználása után fizetendő költség összehasonlítása azt mutatja, hogy a fa tüzelőanyagok és a tőzeg tüzelőanyag után hasonló költségeket kell megfizetnie az ügyfélnek, a fa azonban még mindig olcsóbb a tőzegnél.

(48)

A finn hatóságok megerősítették (39), hogy a Vapo ügyfelei és versenytársai körében lebonyolított felmérés során „több válaszadó említette, hogy az ügyfelek által a tőzeg és a fa után fizetendő végleges költségek a hatályos támogatási, adó- és kibocsátásiegység-szintek miatt jelenleg gyakorlatilag azonosak”.

(49)

Az előző NCA-határozatok idején hiány volt tőzegutánpótlásból, és a fa tüzelőanyag nem jelentett olyan mértékben alternatívát, mint manapság. A megfelelő kínálati mennyiségek biztosítása érdekében az ügyfelek készek voltak hosszú távú szerződéseket kötni.

(50)

A Vapo és ügyfelei együttműködését jelenleg keretmegállapodások szabályozzák. Ezek a keretmegállapodások az esetek többségében egy évnél hosszabb időtartamra szólnak, az árakról és az ellátási mennyiségekről azonban – a piaci helyzet függvényében – évente vagy rövidebb határidőre állapodnak meg. A Vapónak nincsenek kizárólagos forgalmazási szerződései; minden ügyfelének lehetősége van más kitermelőktől beszerezni a tőzeget. Az érvényes keretmegállapodások ellenére az ügyfeleket ezért nem köti hosszú távú kötelezettségvállalás arra, hogy a Vapótól vásároljanak.

(51)

Tekintettel a (27) és (50) preambulumbekezdésben említett aktuális tőzeg- és fapiaci helyzetre, valamint a fára vonatkozó jelenlegi állami támogatási rendszerre, úgy tűnik, hogy a tőzegre mint tüzelőanyagra jelentős versenykényszer nehezedik többek között a fa tüzelőanyag miatt.

(52)

A fentiek alapján a 2014/25/EU irányelv 34. cikkében előírt feltételek értékelése céljából, valamint a versenyjog, illetve bármilyen más uniós jog alkalmazásának sérelme nélkül, a Bizottság megállapítja, hogy tőzeg és fa (azaz faaprítékok és faipari melléktermékek) tüzelőanyagok jelenleg versenyben állnak egymással.

(53)

A kérelmező szerint az érintett piac Finnország területének felel meg. A kérelmező egyéb tőzeg- és fakitermelőkhöz hasonlóan Finnországban aktív.

(54)

Az NCA előző határozata (40) megállapította, hogy a tőzeg földrajzi piaca nemzeti kiterjedésű. Ugyanezt a következtetést erősítették meg a finn hatóságok a 2016. szeptember 26-i levélben (41).

(55)

A tőzeg tüzelőanyagot rendszerint az ügyfél telephelyéhez lehető legközelebb állítják elő. A tőzegutánpótlást általában tíz különböző tőzegmohalápból juttatják el az ügyfélhez (42). A gazdaságilag életképes maximális szállítási távolságot a kérelmező a tőzeg tüzelőanyagnál körülbelül 150 km-ben, a faaprítéknál 50 km-ben, a fa melléktermékeknél pedig szintén 150 km-ben határozta meg.

(56)

Az NCA által 2016-ban lefolytatott piaci felmérést követően a gazdaságilag életképes szállítási távolságot a tőzegnél 160 km-re, a faaprítéknál 110 km-re, a fa melléktermékeknél (43) pedig 155 km-re becsülték.

(57)

A kérelmező azzal érvel, hogy a tőzeg és fa tüzelőanyagot használó erőmű gazdaságilag életképes ellátási területén számos tőzegmohaláp vagy faforrás található, és fordítva: a tőzeg és faipari szereplők különböző erőműveknek értékesítik tüzelőanyag-termékeiket. Az NCA az előző határozatban (44) ugyanezeket az érveket fogalmazta meg, amikor a földrajzi piacot nemzetiként határozta meg.

(58)

A Bizottság megállapítja, hogy a 20 legnagyobb finnországi tőzegfelhasználó a tőzeg mellett fát és szenet is használ tüzelőanyagként, mindegyiküknek egynél több tőzeg- és fabeszállítója van, és a gazdaságilag életképes szállítási tartományukon belül sok lehetséges beszállító található.

(59)

A finn NCA fenntartja (45) azt az álláspontot, hogy az előző, 2001-es NCA-határozat idején tapasztalható helyzettel összevetve a földrajzi piac helyzete gyakorlatilag nem változott, ezért az nemzeti kiterjedésűként definiálható.

(60)

A fentiek alapján a 2014/25/EU irányelv 34. cikkében előírt feltételek értékelése céljából, valamint a versenyjog, illetve bármilyen más uniós jogszabály alkalmazásának sérelme nélkül, a Bizottságnak nem kell következtetést megállapítania a földrajzi piac pontos kiterjedését illetően, mivel a versenyhelyzet értékelése minden esetben ugyanarra az eredményre vezetne.

(61)

A Bizottság úgy tekinti, hogy a tőzeg és fa piacának tekintetében a nemzeti piacokon fennálló verseny szintjének egyik fokmérője a három legnagyobb termelő teljes piaci részesedése. Ez megfelel a Bizottság korábbi gyakorlatának (46).

(62)

A három legnagyobb termelő piaci részesedése eladási értékekben kifejezve […] (47) % volt 2012-ben, […] % 2013-ban és […] % 2014-ben (48). A Vapo Oy az első számú piaci szereplő ezen a piacon, piaci részesedése azonban csökkent az elmúlt években (2012-ben […]; 2013-ban […], 2014-ben pedig […] volt).

(63)

A versenyhelyzet elemzése a 20 legnagyobb fogyasztó szintjén azt mutatja, hogy a Vapo piaci részesedése […] és […] (49) között van két kivétellel (50), miközben mindent egybevetve a Vapo teljesíti az összes szállítás […] (51) arányát az említett 20 legnagyobb ügyfél vonatkozásában.

(64)

Az, hogy a Vapo piaci részesedése a legnagyobb ügyfeleknek szállított tőzegmennyiség esetében nagyobb, mint összességében a nemzeti szinten számított piaci részesedés, arra utal, hogy a Vapo nem képes élni piaci pozíciójával a kis ügyfeleket illetően.

(65)

Ha egy alternatív forgatókönyv szerint Finnországot négy regionális ellátási területre (északi, keleti, nyugati és déli) osztanánk fel, az értékelés eredménye hozzávetőleg ugyanaz maradna, azaz a Vapo piaci részesedése (52) […] és […] (53) között lenne.

(66)

Az (50) preambulumbekezdésben említettek szerint a kérelmező keretmegállapodások alapján értékesít tőzeget és fát az ügyfeleinek, amelyek leszállítandó mennyiségéről és áráról évente vagy rövidebb időszakonként állapodnak meg. Finnország 20 legnagyobb, az ország különböző pontjain megtalálható tőzegfelhasználója (54) fával és esetenként szénnel keverve használ tőzeget. Az összes erőmű egynél több tőzeg- és fabeszállítóval rendelkezik, és a kérelmezőnek egyetlen kizárólagos szerződése sincs.

(67)

Ami az átállást illeti, megfigyelhető, hogy az erőművek technológiai módosításai, valamint a tőzegre alkalmazandó adók és a fa támogatásának változásai a tőzegfelhasználás csökkenéséhez vezettek. A kérelmező számos olyan tőzegfelhasználó ügyfelet veszített el, amelyek más beszállítók által nyújtott tüzelőanyagokra álltak át, illetve amelyek kevesebb tőzeget szereznek be a kérelmezőtől.

(68)

Az elmúlt években több piaci szereplő jelent meg (55) a tőzegpiacon; jóllehet számuk csekély mértékű a tőzeg iránti kereslet csökkenése miatt.

(69)

A finn kormány támogatja a fa energiatermelési célú, tüzelőanyagként való felhasználását. Noha csökkentette a tüzelőanyagként használt tőzeg adóját, emelte a fa tüzelőanyagokhoz nyújtott támogatás mértékét, ami jól jelzi a kormány azon szándékát, hogy fenntartsa a hazai tőzeg és fa tüzelőanyag közötti versenyt. A fa már most a legelterjedtebb energiaforrás; felhasználása 2000 óta folyamatosan növekszik, miközben a tőzeg felhasználási aránya csökken.

(70)

A (41)–(48) preambulumbekezdésben említettek szerint az ügyfelet terhelő, a tüzelőanyag-adót, a kibocsátási egységeket (a tőzeg tekintetében) és a támogatásokat (a fa esetében) tartalmazó végleges költség hasonló, de a fa átlagosan olcsóbb, mint a tőzeg.

(71)

A Bizottság megállapítja, hogy az aktuális versenykényszert lényegében a hatályos keretszabályok (a tőzeg tüzelőanyag adója, a CO2-kibocsátási adó és a faaprítékot érintő támogatás) ösztönzik, és e szabályok megváltoztatása módosíthatja a tőzeg és fa közötti piaci dinamikát, a két termék közötti verseny jellegét és a Vapóra nehezedő általános versenykényszert.

(72)

A tőzeg kitermelésének és nagykereskedelmének helyzete a következőképpen foglalható össze: a három legnagyobb versenytárs összesített piaci részesedése alacsony, az ügyfeleknek megvan a lehetőségük, hogy tőzegről fára vagy egyéb tüzelőanyagokra álljanak át.

(73)

Tekintettel a (23)–(71) preambulumbekezdésben tárgyalt tényezőkre, a 2014/25/EU irányelv 34. cikkének (1) bekezdésében rögzített, a versenynek való közvetlen kitettségre vonatkozó feltételt teljesítettnek kell tekinteni a tőzeg finnországi kitermelésére és nagykereskedelmére vonatkozóan.

(74)

mivel a piachoz való korlátlan hozzáférés feltétele teljesítettnek tekinthető, a 2014/25/EU irányelv nem alkalmazandó abban az esetben, ha az ajánlatkérők a tőzeg finnországi kitermelése és nagykereskedelmi értékesítése céljából kötnek szerződést, illetve ha ezeknek a tevékenységeknek ezen a földrajzi területen való folytatásához hirdetnek tervpályázatot.

(75)

E határozat alapját a 2016. február és 2016. október közötti időszakban fennálló jogi és ténybeli helyzet képezi, ahogyan az a kérelmező és a finn hatóságok által benyújtott információkból kiderül. Ez a határozat felülvizsgálható, amennyiben a jogi vagy ténybeli helyzet lényeges változása következtében már nem teljesülnek a 2014/25/EU irányelv 34. cikkének alkalmazhatóságára vonatkozó feltételek.

(76)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a közbeszerzési tanácsadó bizottság véleményével,