52007DC0758

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 23.11.2007

COM(2007) 758 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK

az Európai Unión belül az adócsalás elleni stratégia kialakításának néhány kulcseleméről {SEC(2007) 1584}

TARTALOMJEGYZÉK

1. Háttér 3

1.1. A Bizottság közleménye az adócsalásról 3

1.2. A közlemény nyomon követése 3

1.2.1. a Tanács részéről 3

1.2.2. a Bizottság részéről 4

1.2.3. a vállalkozások részéről 4

2. Az ELSŐ MÉRFÖLDKŐ: AZ ECOFIN-TANÁCS 2007. JÚNIUS 5-I KÖVETKEZTETÉSEI 4

3. A JÖVŐBELI IRÁNY MEGHATÁROZÁSA A MEGLÉVŐ JOGSZABÁLYI KERETEKEN BELÜL 6

3.1. Első megállapítás: az adóhatóságoknak pontos információra van szükségük a HÉA-rendszer ellenőrzéséhez 6

3.2. Második megállapítás: A tagállamoknak nincs megfelelő uniós szemléletmódjuk a közös HÉA-rendszer működésének biztosításához. 8

3.3. Harmadik megállapítás: a kereskedők HÉA-jogállására vonatkozó aktuális információk fontossága 9

3.4. Negyedik megállapítás: az adóhatóságok csalási ügyekkel kapcsolatos HÉA-behajtási kapacitásának javítása 11

4. Következtetések 12

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK

az Európai Unión belül az adócsalás elleni stratégia kialakításának néhány kulcseleméről

1. HÁTTÉR

1.1. A Bizottság közleménye az adócsalásról

2006. május 31-én a Bizottság előterjesztett egy közleményt az adócsalás elleni küzdelem fokozására irányuló koordinált stratégia kialakításának szükségességéről[1] Ennek célja az volt, hogy vitát indítson az összes érdekelt fél (a Tanács, az Európai Parlament, vállalkozások) között azokról az elemekről, amelyek számításba jöhetnek egy európai szintű „csalásellenes” stratégiában. Arra is emlékeztetett, hogy a stratégia akkor lehet sikeres, ha multidiszciplináris megközelítést tartalmaz, ideértve a vizsgálati szervek és az igazságszolgáltatási hatóságok fellépését is. Ebben az összefüggésben utalt az ezeken a területeken elindított kezdeményezésekre, beleértve egy rendeleti javaslatot[2] és az 515/97 rendelet[3] módosítására vonatkozó javaslatot, amelyeket már előterjesztett a Tanácsnak.

A közlemény számos pragmatikus és reális ötletet bocsátott vitára, ami hozzájárulna a jelenlegi helyzet javításához. Felmerült továbbá az a kérdés, hogy szükséges-e a jelenlegi HÉA-rendszer lényeges módosítása az adócsalás elleni küzdelem hatékonyságához, vagy egy általános, fordított adókivetési mechanizmus lehetőségével a tagállamoknak, vagy a Közösségen belüli termékértékesítés adóztatási rendszerének bevezetésével.

1.2. A közlemény nyomon követése

1.2.1. a Tanács részéről

Az ECOFIN-Tanács 2006. június 7-én üdvözölte a közlemény elkészítését és bejelentette, hogy az összes abban előirányzott intézkedést megvizsgálja.

A Tanács által ezt követően végrehajtott technikai elemzés eredménye az ECOFIN-Tanács 2006. november 28-i következtetéseihez vezetett. A Tanács hangsúlyozta, hogy a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos csalás kiemelt téma számára és számos szempontot fogalmazott meg, amelyekre a Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania. Azóta a Bizottság nagy hangsúlyt fektet a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos csalás területére, és a fent említett közleménytől eltérően a jelenlegi csak a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos csalással foglalkozik.

A Tanács kijelentette továbbá, hogy folytatni fogja a fordított adókivetési mechanizmussal és Közösségen belüli termékértékesítés adóztatásának rendszerével kapcsolatos munkát.

1.2.2. a Bizottság részéről

Az ECOFIN-Tanács 2006. november 28-i következtetéseire válaszolva a Bizottság a tagállamokkal együtt létrehozott egy új szakértői csoportot, az adócsalás-ellenes stratégia szakértői csoportját (ATFS), azzal a céllal, hogy kidolgozza a Tanács által meghatározott prioritásokat.

1.2.3. a vállalkozások részéről

A Bizottság 2007. március 29-én konferenciát szervezett a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos csalás témájában, hogy lehetőséget adjon az európai vállalkozások számára véleményük kifejezésére a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos csalás elleni jelenlegi küzdelemmel, és a Bizottság közleményében felvetett ötletekkel kapcsolatosan, illetve egészítsék ki olyan elképzelésekkel, amelyek hozzájárulhatnak a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos csalás leküzdéséhez.

A konferencia általános következtetése az volt, hogy a vállalkozások és az adóhatóságok közös érdeke a csalás elleni küzdelem, és a kereskedelem szereplői készek segíteni az adóhatóságoknak e feladat megoldásában. Ebben az összefüggésben a két fél közötti kommunikáció javítása igen fontos elem. Jelenleg az adófizetők nincsenek meggyőződve arról, hogy az általuk az adóhatóságoknak nyújtott tájékoztatás valóban hatékonyan kerül felhasználásra.

Egyértelműen kifejezésre jutott az is, hogy a vállalkozások számára aránytalan költséget jelentenek az eltérő nemzeti adatszolgáltatási kötelezettségek. A vállalkozások olyan, mindenki számára előnyös helyzet kialakítását szeretnék, ahol az adatszolgáltatási kötelezettségek esetleges felülvizsgálata egyrészt a kellő időben ellátja az adóhatóságokat a lényeges információkkal, másrészt pedig e kötelezettségek messze ható harmonizációjával, ideértve bizonyos nemzeti szintű előírások eltörlését, megkönnyíti a megfelelést.

2. AZ ELSŐ MÉRFÖLDKŐ: AZ ECOFIN-TANÁCS 2007. JÚNIUS 5-I KÖVETKEZTETÉSEI

A Tanács következtetései két fő területet érintenek: hagyományos intézkedések a meglévő HÉA-rendszer erősítéséhez és messzebb ható intézkedések a rendszer módosításához.

A hagyományos intézkedésekre vonatkozóan a Bizottság előterjesztett egy időközi jelentést az előző, 2006. novemberi ECOFIN tanácskozás óta végzett munkáról és az eredményekről.

E haladási jelentés alapján a Tanács megállapította néhány intézkedés különös jelentőségét és felkérte a Bizottságot, hogy ezekre vonatkozóan 2007 végéig hatásvizsgálatokkal együtt terjessze elő a szükséges jogalkotási javaslatokat, hogy a Tanács 2008 végéig elfogadhassa azokat.

Ezek a témák a Közösségen belüli termékértékesítésre vonatkozó gyakoribb adatszolgáltatást és a vonatkozó információk adóhatóságok közötti gyorsabb cseréjét érintik; a közös és megosztott felelősség lehetőségét, amennyiben a Közösségen belüli termékértékesítésre vonatkozó információt nem jelentették megfelelően; és a HÉA-azonosítószámmal rendelkező vállalkozásokra vonatkozó, a Közösségen belüli kereskedelemben résztvevők számára rendelkezésre álló információ javítását.

A Bizottság a jövő év elején megfelelő jogalkotási javaslatokat szándékozik előterjeszteni ezekre a kérdésekre vonatkozóan, ahol szükséges, figyelembe véve a további technikai vitákat a témáról, valamint a hatásvizsgálat eredményét. A HÉA-azonosítószámmal rendelkező vállalkozásokra vonatkozó információk tekintetében jogszabályi módosítások nélkül érhető el javulás.

A Tanács szorgalmazta továbbá, hogy folytassák a vitát az összes többi, a Bizottság haladási jelentésében említett intézkedésről, és 2007 végére jelentést kért e viták állásáról.

A Bizottság szolgálatainak ma előterjesztett – „Időközi jelentés a tagállamok által javasolt hagyományos intézkedésekről folyó vita állásáról” [SEC(2007) … 2007/11…] című munkadokumentuma részletezi az ATFS szakértői csoportban zajló vita állását.

A Közösségen belüli szállítások adóztatását illetően a Tanács megállapította, hogy a Közösségen belüli szállításoknak az érkezési hely szerinti tagállamban történő adóztatása komoly fenntartásokat vetett fel. A tagállamok jobban támogatták ezeknek a szállításoknak az indítási hely szerinti tagállamban történő adóztatását., ezért a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább ezt a rendszert.

A Tanács azt is megállapította, hogy a tagállamok többsége fenntartását fejezte ki egy választható általános fordított adókivetési mechanizmus bevezetését illetően. A Tanács ezért felkérte a Bizottságot, hogy elemezze, milyen hatást gyakorol egy ilyen lehetőség a belső piacra, és különösen egy korlátozott időtartamú kísérleti projekt elindításának lehetőségét egy érdekelt tagállamban.

A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy 2007 végéig nyújtsa be mindkét messze ható intézkedésre vonatkozó következtetéseit.

A Tanács felkérésének megfelelően komoly előkészítő munka elvégzésére került sor (kérdőív a tagállamoknak, külső tanulmányok, nyilvános konzultáció és találkozók a vállalkozások képviselőivel, beleértve a kis- és középvállalkozásokat). Figyelembe véve a szükséges elemzés lényegességét és azt, hogy a Bizottság nem kapta meg a meghatározott határidőn belül az összes tagállamtól a kért adatokat, ezért következtetéseiről készített jelentését csak a jövő év elején tudja előterjeszteni.

Miután a Bizottság befejezte a Közösségen belüli termékértékesítés adóztatásának és egy általános fordított adókivetési mechanizmus bevezetésének elemzését, a Tanács szintjén meg kell vitatni a további teendőket. Egy korlátozott időtartamú kísérleti projekt lehetősége egy érdekelt tagállamban minden bizonnyal kulcsfontosságú lesz ebben a vitában. E bonyolult kérdés technikai elemzése folyamatban van és a szóban forgó tagállammal már sor került két kétoldalú megbeszélésre, és az év végéig még egy megtartását tervezik.

3. A JÖVŐBELI IRÁNY MEGHATÁROZÁSA A MEGLÉVŐ JOGSZABÁLYI KERETEKEN BELÜL

Anélkül, hogy megsértené a HÉA-rendszer esetleges módosításának elemzésére vonatkozó kötelezettségvállalását, a Bizottság nem lát ellentmondást abban, hogy párhuzamosan vita folyjon az úgynevezett hagyományos intézkedésekről. Az adóhatóságok modernebb és hatékonyabb eszköztárral történő ellátása az adócsalás elleni küzdelemhez olyan célkitűzés, amelyet a messzebb ható intézkedéseket érintő határozatoktól függetlenül mindenképpen követni kell.

Ebben az összefüggésben eddig intenzív vita folyt és ötletek széles körét vetették fel. Bizonyos kulcsfontosságú elemekkel kapcsolatban a viták ahhoz a ponthoz értek, ahol a jövőbeli irány és az EU-szintű szemléletmód meghatározásához stratégiai döntésekre van szükség. A Bizottsága a most zajló vita alapján elsősorban az alábbi következtetéseket vonta le.

3.1. Első megállapítás: az adóhatóságoknak pontos információra van szükségük a HÉA-rendszer ellenőrzéséhez

Az egyik legnagyobb probléma az, hogy a tagállamok között a Közösségen belüli termékértékesítésre vonatkozó információcsere céljából 1993-ban létrehozott rendszer nem biztosít releváns és időszerű információt az adócsalás hatékony leküzdéséhez.

A jövő év elejére tervezett jogalkotási javaslatok a Közösségen belüli értékesítésekre vonatkozó adatszolgáltatás gyakoriságának növelését, valamint az adóhatóságok közötti információcsere felgyorsítását írják elő, így megoldható lenne ez a probléma.

Ezt túllicitálva néhány tagállam úgy nyilatkozott, hogy az elektronikus technológiák kínálta lehetőségek figyelembevételével igényeiket leginkább a Közösségen belüli értékesítésekre vonatkozó ügyletszintű információcsere – mint az adócsalás elleni hatékony küzdelem eszköze – elégítené ki.

Indulásként azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy az adócsalás elleni küzdelem összefüggésében megvitatott összes intézkedésnek tiszteletben kell tartania más uniós politikákat, különösen az Európai Tanács arra vonatkozó célkitűzését, hogy az adminisztratív terhek Európai Unión belüli csökkentését célzó cselekvési programnak[4] megfelelően 2012-re a meglévő adminisztratív teher 25%-os csökkenését érjék el.

Ezenkívül a határokon átnyúló kereskedelemre vonatkozó előírások nem lehetnek aránytalanok a nemzeti ügyletekre vonatkozó kötelezettségekhez képest, mert ez a hazai piaccal összehasonlítva kevésbé vonzóvá teszi a belső piacot.

A HÉA-rendszer ellenőrzésének végső megoldása a hazai és Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó egy hónapon belüli magas szintű, ügyletalapú tájékoztatás?

Egyértelmű, hogy a fenti aggályokat (a lisszaboni stratéga megújításához és a belső piac megfelelő működéséhez kapcsolódóan) bele kell foglalni a lehetséges új adatszolgáltatási kötelezettségekről mint a csalás elleni küzdelem eszközéről folytatott vitába, tekintettel a vállalkozásokra gyakorolt globális hatásukra.

A további adatszolgáltatási kötelezettséget azokra az adatokra kell korlátozni, amely a vállalkozások számviteli rendszerében már rendelkezésre áll, így a vállalkozás komolyabb nehézségek nélkül teljesíteni tudja. Biztosítani kell továbbá az információ elektronikus úton történő továbbítását az adóhatóságok felé, így csökkenteni lehet a megfeleléssel kapcsolatos költségeket és javítható az adatok feldolgozásának hatékonysága.

A Közösségen belüli kereskedelemben nem résztvevő kis- és középvállalkozásokra nem kellene alkalmazni a további adatszolgáltatási kötelezettséget.

Közösségi szinten kell meghatározni az adatoknak azt a minimális szintjét, amelynek jelentésére és adóhatóságok közötti cseréjére szükség van.

A hozzáadottérték-adóval kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettség messze ható Unión belüli harmonizációjának folytatása csökkentené azoknak a vállalkozásoknak a megfeleléssel kapcsolatos költségeit, amelyek több tagállamban végeznek gazdasági tevékenységet. A vállalkozások ismételten kijelentették, hogy a 27 különböző típusú adatszolgáltatási kötelezettség komoly problémát jelent és jelentősen növeli megfelelési költségeiket, mivel szoftvereiket az egyes tagállamok egyedi követelményeihez kell igazítaniuk.

Ebben az összefüggésben a számlázási szabályok jobb harmonizációját is meg lehetne fontolni.

Új adatszolgáltatási kötelezettséget csak akkor lehet megfontolni, ha azt más területeken az adminisztratív terhek csökkentése ellensúlyozza.

Új adatszolgáltatási kötelezettségek mérlegelése előtt biztosítani kell, hogy az adóhatóságok megfelelő kapacitással rendelkezzenek az összegyűjtött adatok hatékony hasznosításához.

Ha a kereskedelem szereplőitől részletes információkat gyűjtenek össze, ez lehetővé teszi a szállító és a vevő által adott adatok automatikus összekapcsolását. Az információ nagy része valós ügyletekhez fog kapcsolódni, de az érdemi hibák és a szabályok eltérő értelmezése valószínűleg számos hiányosságra fogja felhívni az adóhatóságok figyelmét.

Az információtömeg áramlásának kezeléséhez rendkívül hatékony kockázatelemzést és kockázatkezelési rendszereket kell kialakítani, hogy az eltérések sokaságából ki lehessen választani azokat az ügyleteket és kereskedelmi szereplőket, amelyekre külön figyelmet kell fordítani.

Az adóhatóságoknak nem áll rendelkezésükre idejében elegendő információ ahhoz, hogy hatékonyan fel tudjanak lépni a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos csalás ellen, különösen az olyan esetekben, amikor a kereskedő nem létezik. Alaposan meg kell vizsgálni, hogy a vállalkozásoktól jelenleg begyűjtött adatok mennyire pontosak, illetve hogy az adóhatóságok mire használják ezeket az adatokat. A megújult lisszaboni stratégia azon célkitűzésével összefüggésben azonban, hogy 25%-kal csökkentsék a vállalkozások adminisztratív terhét, felül kell vizsgálni az adatszolgáltatási kötelezettségeket.

3.2. Második megállapítás: A tagállamoknak nincs megfelelő uniós szemléletmódjuk a közös HÉA-rendszer működésének biztosításához.

A szolgáltatások terén a Tanács által jelenleg tárgyalt módosítási javaslatok hangsúlyozzák annak a fontosságát, hogy a tagállamoknak ne csak saját HÉA-bevételeik védelme álljon érdekében, hanem vállaljanak szerepet más tagállamok HÉA-bevételeinek védelmében is.

A kérdéskör azonban sokkal szélesebb. A belső piac kialakításával és a követelményeinek megfelelő közös HÉA-rendszer alkalmazásával (kötelező adóképviselet eltörlése) lendületet kapott a határokon átnyúló kereskedelem, és ez azt jelenti, hogy egyre nő azoknak az ügyleteknek a száma, amelyek esetében az adózás helye és a hozzáadottérték-adó fizetésére kötelezett személy telephelye két különböző tagállamban van.

A belső piac fejlődése arra kötelezi a tagállamokat, hogy több forrást fordítsanak az igazgatási együttműködésre a közös HÉA-rendszer megfelelő működéséhez.

A Bizottság elismeri, hogy ez jelentős pénzügyi és erőforrás-ráfordítást igényel a tagállamoktól.

Van azonban lehetőség az adóhatóságok igazgatási költségeinek csökkentésére. Ha más tagállamok adóhatóságai számára automatikus hozzáférést biztosítanának a nem érzékeny adatokhoz, azok rutinszerű lekérésével csökkenteni lehetne az emberi beavatkozás költségét az információval rendelkező tagállamban.

Helyénvaló lenne megvitatni a messzebb ható ötleteket is, például az ösztönzési rendszer bevezetését vagy a költségmegosztás kialakítását az uniós szemléletmód erősítéséhez. Egy ilyen rendszer pénzügyi ösztönzést jelentene a tagállamoknak, hogy növeljék erőfeszítéseiket a határokon átnyúló kereskedelem ellenőrzésének javítása terén. A kölcsönös segítségnyújtás az adók beszedésénél megfelelő terület lehet egy ilyen mechanizmus hatékonyságának ellenőrzéséhez.

Néhány tagállam még nagyra törőbb szemléletmódot szorgalmaz, nevezetesen egy olyan informális – a nemzeti adóhatóságok tisztviselőiből álló – csoport kialakítását, amelynek célja, hogy jelentősen megkönnyítse a nemzeti adóhatóságok közötti információcserét. Egy ilyen szervezet kialakítása megoldást jelenthet az igazgatási együttműködés jelenlegi működése terén érvényesülő bizonyos akadályok (nyelv, erőforrások) legyőzéséhez, és néhány, az új eszközökhöz – például az adatokhoz történő automatikus hozzáférés – kapcsolódó jogi aggály eloszlatásában. Mivel a fennálló szervezetek fejlesztésével nem lehetett elérni ezt a szemléletmódot, és a módosításnak nem szabad uniós szinten a meglévő szervezetek megkettőzéséhez vezetnie, a Bizottság tovább fogja tanulmányozni, hogy milyen érdeklődést mutatnak a tagállamok.

A kockázatkezelésnek hasznosítania kell más tagállamok tapasztalatait

Amellett, hogy nyilvánvaló szükség van az ellenőrzés felelősségének megosztására, vannak más olyan helyzetek, például a nem létező kereskedők korai felismerése, amelyekben az egyik tagállamban rendelkezésre álló információ lényeges lehet ahhoz, hogy egy másik tagállamban időben feltárják a HÉA-veszteség lehetőségét.

Egy tagállam számára fontos eszköz a nem létező kereskedők elleni harcban az, hogy más tagállamokban bizonyos csalárd ügyletekre vagy csalárd kereskedőre vonatkozóan összegyűjtött információhoz nagyon gyorsan hozzájusson és saját kockázatkezelési rendszerében felhasználja ezt az információt.

A belga adóhatóságok más tagállamokkal együttműködve és a Bizottság támogatásával létrehoztak egy gyors, válogatott adatokon alapuló információcsere- és kockázatelemzési rendszert.. Jelenleg 24 tagállam vesz részt ebben a projektben. A Bizottság elismeri e célzott megközelítést alkalmazó rendszer előnyeit. Fontos lenne ezért megszüntetni a meglévő politikai akadályokat, hogy az összes tagállam részt vehessen ebben a rendszerben.

Csalók elleni büntetőeljárás

A Tanács és az ATFS szakértői csoport több alkalommal megvitatta az olyan személyekkel szembeni büntetőeljárást, akik más tagállamban adóveszteséget okozó csalásban vesznek részt.

Mivel az országokon átnyúló hozzáadottérték-adóval kapcsolatos csalások büntetőeljárásában a tagállamok nem garantálják kellő mértékben a viszonosságot, ezért meg kell tenni a szükséges jogi lépéseket a HÉA-bevételek büntetőjogi védelmének javításához.

A Tanácsnak tisztáznia kell, hogy a PFI egyezmény a hozzáadottérték-adó védelmét is jelenti.

Az ATFS szakértői csoport azon javaslatára válaszolva, hogy az ECOFIN-Tanács kérje fel a Bel- és Igazságügyi Tanácsot, hogy kezdeményezzen megfelelő jogszabály-alkotási javaslatot, a Bizottság emlékeztet arra, hogy az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény (PFI egyezmény) már tartalmazza az összes tagállam által végrehajtandó büntetőjogi védelmet a Közösség pénzügyi érdekeit sértő csalással szemben, ideértve a hozzáadottérték-adót érintő csalást is.

A belső piac vívmányait kihasználó csalási mechanizmusokat nem lehet egy lényegét tekintve nemzeti szemléletmóddal megfelelően leküzdeni. A nemzeti adóhatóságoknak integrálniuk kell egy ténylegesen uniós megközelítési módot a HÉA-rendszer irányításába ahhoz, hogy az összes tagállam bevételeinek védelme javuljon.

3.3. Harmadik megállapítás: a kereskedők HÉA-jogállására vonatkozó aktuális információk fontossága

A HÉA-azonosítószám a Közösségen belüli kereskedelemben alkalmazandó HÉA-rendelkezések lényeges tényezője. A szállító számára fontos, hogy ismerje ügyfelének HÉA-jogállását, annak eldöntéséhez, hogy szállítását végezheti-e HÉA-mentesen, vagy sem. A HÉA-azonosítószámmal rendelkező adóalanyok nyilvántartását folyamatosan aktualizálni kell, hogy a vállalkozások kellő jogbiztonsággal rendelkezzenek.

Jelenleg a kereskedők csak részinformációkat szerezhetnek erre a jogállásra vonatkozóan. Ha egy kereskedő a hiányos információk alapján rosszul ítéli meg üzleti partnerének HÉA-jogállását, azt kockáztatja, hogy az adóhatóságok később tőle próbálják beszedni az adót. A tagállamokat ezért felelőssé kell tenni a nyilvántartásba vett információkért és viselniük kell a nyilvántartás elavult vagy téves adatai miatti következményeket.

Már létrejött egy megállapodás arról, hogy tökéletesítsék az Európa-honlapon szereplő HÉA-nyilvántartás adataihoz való központi hozzáférést annak érdekében, hogy a kereskedők az összes tagállamot illetően megbizonyosodhassanak a kereskedelmi partnereik HÉA-azonosítószámára, nevére és címére vonatkozó információkról. Ez önmagában azonban nem elegendő és javítani kell a rendelkezésre álló információ megbízhatóságát is.

A HÉA-szám kiadásakor kellő felügyelettel elkerülhető, hogy hamis adóalanyok kerüljenek be a rendszerbe és biztosítható, hogy az adóhatóságok tüzetesebben megvizsgálják azokat a gyanús kereskedőket, akiktől nem tagadható meg az azonosító szám kiadása.

Az egyik lehetséges megoldás az lehet, hogy a tagállamokat kötelezik az újonnan nyilvántartásba vett személyek alaposabb ellenőrzésére, és arra, hogy hat hónapon vagy egy éven belül végezzenek ellenőrző látogatást annak igazolására, hogy a HÉA-azonosítószámmal ellátott adóalany valóban végez-e adóköteles tevékenységet.

Ebben az időszakban az adóhatóság további támogatást nyújthat a kereskedőknek képzésekkel és más, ahhoz szükséges segítséggel, hogy a követelményeknek eleget tevő vállalkozássá váljanak, ami a kisebb vállalkozások esetében nagyon hasznos lehet.

Ugyanilyen fontos, hogy azonnal töröljék azokat az adóalanyokat a nyilvántartásból, amelyekről megállapítják, hogy már nem folytatnak adóköteles tevékenységet. Sajnos bebizonyosodott, hogy az „alvó” vállalkozások, sőt, néha még a „nem létező kereskedőként” beazonosított vállalkozások is, jelenleg a szigorú nemzeti eljárások miatt túl sokáig maradnak a HÉA információcsere-rendszer (VIES) adatbázisában. Ezért fontos, hogy az adóhatóságok automatikusan ellenőrizzék, hogy a HÉA-azonosítószám még aktív-e és ha nem, akkor töröljék a VIES-adatbázisból.

Ha a tagállamok nem kötelezik el magukat kellőképpen arra, hogy megoldják ezt a régóta fennálló problémát és nem módosítanak nemzeti eljárásaikon, a csalók továbbra is ki fogják használni a jelenlegi HÉA-intézkedések működésének gyenge pontjait.

Előremutató megoldás lehet, ha uniós szinten meghatározzák a nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból történő törlés minimális előírásait, mivel ez növelné a vállalkozásoknak és az adóhatóságoknak a kereskedők HÉA-azonosítására vonatkozó információkkal kapcsolatos bizalmát.

Az adóalanyok HÉA-jogállására vonatkozó információ frissítése nélkülözhetetlen az adóhatóságok és a vállalkozások számára az adócsalás leküzdéséhez. A kereskedők nyilvántartásba vételéhez és a nyilvántartásból történő törléshez közös szemléletmódra van szükség. Ha egy tagállamnak HÉA-veszteségei keletkezhetnek amiatt, hogy egy másik tagállam elhanyagolja az adatbázis frissítését, akkor ezeket a veszteségeket az utóbbi tagállamnak kell viselnie.

3.4. Negyedik megállapítás: az adóhatóságok csalási ügyekkel kapcsolatos HÉA-behajtási kapacitásának javítása

A csalás elleni küzdelemben az adóhatóságok azzal a problémával is szembetalálkoznak, hogy hogyan szedjék be a szóban forgó felektől esedékes összeget, ha sikerült feltárniuk a csalárd tevékenységet. Közelebbről meg kell vizsgálnunk két különböző tényezőt, amely segíthet a tagállamoknak ezen a téren.

Egyetemleges felelősség

Jelenleg a Közösség hozzáadottérték-adóval kapcsolatos jogszabályai már megteremtették a jogi alapot a tagállamoknak ahhoz, hogy olyan szabályokat vezessenek be, amelyek az adófizetésre kötelezett adóalanytól eltérő személyt egyetemlegesen kötelezik az adó megfizetésére az állami költségvetésbe, feltéve, hogy teljesülnek a közösségi jog alapelvei.

A „nem létező” kereskedő esetében, amikor a csalásban több szereplő is részt vesz, azzal a kizárólagos céllal, hogy elfedje az ügylet csalárd jellegét és ezzel bonyolultabbá tegye feltárását, a Közösség úgy véli, hogy e rendelkezés komoly előnyökkel jár.

Mindazonáltal e rendelkezés használatakor megfelelő egyensúlyt kell kialakítani a jogszerűen működő vállalkozások jogbiztonsága és az adóhatóságok arra irányuló kapacitásának javítása között, hogy visszaköveteljék a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos csalás miatt nem beszedett hozzáadottérték-adó nagy összegeit

A témát már számos alkalommal megvitatták és a Bizottság felkészült arra, hogy a továbbiakban is hozzájáruljon ehhez az eszmecseréhez, és adott esetben megfelelő jogalkotási javaslatokat terjesszen elő a közös alapok meghatározásához.

A behajtási irányelv felülvizsgálata

A közösségi jogszabályok által a tagállamoknak kínált másik eszköz, amellyel segítséget kapnak az esedékes összegek beszedéséhez, az adóbehajtás kölcsönös segítségnyújtási rendszere. E behajtási segítségnyújtás jelenlegi eredményei egyértelművé teszik, hogy az eszköz fejlesztést igényel. A hatályos szabályok hiányosságainak megszüntetéséhez a Bizottság jogalkotási javaslatot készít elő, amelyet 2008-ban fog előterjeszteni. Az új jogszabályok ösztönözni fogják a kölcsönös adóbehajtási segítségnyújtást és megkönnyítik gyakorlati alkalmazását.

Az összes adóhatóság számára alapvető probléma az esedékes összegek beszedése csalás esetén. Fontos tehát az egyetemleges felelősség alkalmazási feltételeinek további javítása, valamint az adóbehajtás terén az igazgatási együttműködés fejlesztése és erősítése.

4. KÖVETKEZTETÉSEK

A Bizottság hamarosan előterjeszti a Tanács által 2007. júniusában kért különböző jelentéseket és kezdeményezéseket.

A Bizottság azonban az ATFS szakértői csoporton belül folyó viták alapján tudatában van annak, hogy további szempontok megvitatására van szükség a meglévő HÉA-rendelkezésekkel kapcsolatos csalás bizonyítását illetően, ahogy a fenti, 3. pont is jelzi.

Ezért felkérik a Tanácsot, hogy jelezze, elfogadja-e a fenti megállapításokat és biztosítsa a szükséges politikai iránymutatást a Bizottság e téren végzendő további munkájához.

[1] COM (2006) 254, 2006.5.31.

[2] COM(2006)473, DOC 2004/0172/2006

[3] COM(2006)866, DOC 2004/0290(COD)

[4] COM(2007) 23 végleges, 2007.1.24.