—

A felperes e tekintetben kifejti, hogy a Bizottság azzal, hogy a díjakról szóló rendelet 13. cikkének (4) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy az ECHA a regisztrációs díjtól — amely az egyetlen díj, amelyet az ECHA-t létrehozó rendelkezések lehetővé tesznek — eltérő igazgatási díjat vet ki, túlmegy az e rendelkezésekben megengedett mértéken, és e szempontból az EUMSZ 114. cikk nem elegendő a Bizottság és az ECHA hatáskörének megalapozásához.

—

A felperes e tekintetben azt állítja, hogy az említett rendelkezés az ECHA mérlegelésére bízza az igazgatási díj megállapítását, anélkül hogy meghatározná annak céljait, tartalmát, hatályát és időtartamát, következésképen az MB/29/2010 határozat 2. cikke, és különösen a mellékletének 1. táblázata jogellenes.

—

A felperes ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy az ECHA-ról szóló alaprendelet 74. cikkének (1) bekezdése értelmében az Ügynökség ugyan jogosult díjat szedni az általa nyújtott szolgáltatásokért, ugyanezen rendelet 74. cikkének (3) bekezdése szerint azonban a díjak és az Ügynökség egyéb bevételi forrásainak mértékét úgy kell meghatározni, hogy azok elégségesek legyenek az elvégzett szolgáltatások költségének fedezésére. Mindazonáltal a 14 500 euróban megállapított igazgatási díj nem igazolható az ECHA felülvizsgálati munkájával, mivel ezen összeg aránytalanul magas a nyújtott szolgáltatásokhoz képest. Másrészt az említett igazgatási díjak valójában szankció-jellegűek.

—

E tekintetben a felperes előadja, hogy a REACH-IT rendszer nem nyújt elegendő információt a vállalkozásoknak ahhoz, hogy azok megismerhessék azon szankciókat, amelyeket a méretük igazolását illetően őket terhelő kötelezettséggel kapcsolatban alkalmazhatnak. Másrészt az Ügynökség nem vette figyelembe a felperes eljárása szándékosságának a hiányát, sem pedig az elkövetett tévedés önkéntes kijavítását.