2.9.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 259/34

—

határozottan arra ösztönöz minden tagállamot, hogy tűzzön ki kvantitatív nemzeti célokat az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó, valamennyi fő célkitűzés összefüggésében, és különösen az új készségek és munkahelyek menetrendjéhez közvetlenül kötődőek esetében annak érdekében, hogy nagyobb felelősségvállalást tegyen lehetővé a nemzeti reformprogramok tekintetében, kimutassa a politikai törekvést a folytatott politikák vonatkozásában, és elősegítse a szakpolitika eredményességének átlátható értékelését;

—

olyan megközelítés mellett áll ki a készségek és a munkahelyek kapcsán, amely (a) lehetővé teszi a helyi/regionális szintű partnerek számára a fellépések olyan megtervezését és az erőforrások olyan elosztását, amely által megfelelhetnek a helyi/regionális munkaadói igényeknek és előtérbe helyezhetik a munkaerő meghatározott célcsoportjait, valamint (b) létrehozza a kereteket a szolgáltatásoknak a nyújtás helyén való összekapcsolására és a sajátos helyi/regionális problémák személyre szabott megoldásainak kialakítására;

—

emlékeztet az EUMSZ területi kohézióról szóló 174. cikkére, és kiemeli, hogy a regionális különbségeket teljes mértékben figyelembe kell venni, mivel jelentős eltérések tapasztalhatók az Európai Unión belül, és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése során az egyes régiók előtt felmerülő kihívások is igen változatosak. Ezeket a kihívást jelentő körülményeket a gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló ötödik jelentés egyértelműen részletezi (lásd a 6. pontot a 3–4. oldalon);

—

kéri, hogy körültekintőbben fontolják meg a válsághoz kapcsolódóan jelenleg alkalmazott munkaerő-piaci intézkedések fokozatos leállításának időzítését, valamint annak a piaci bizalomra, a közfinanszírozásra, a kiszolgáltatott munkavállalók egyéni foglalkoztatási kilátásaira és a hosszú távú munkanélküliség általános szintjére kifejtett hatásait; úgy véli, hogy az új készségek és munkahelyek menetrendjének korai sikere vagy annak elmaradása a munkaerőpiacot a gazdasági válságon átsegítő válságellenes intézkedések eredményességétől és tartós hatásától függ; Abból kell azonban kiindulni, hogy a válságintézkedéseket minél gyorsabban fel kell számolni.

Előadó

Henk KOOL (NL/PES), Hága város önkormányzatának tagja

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz

COM(2010) 682 végleges

1.

üdvözli az „Új készségek és munkahelyek menetrendjét” mint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének egyikét. Nyugtázza, hogy azt további kiemelt kezdeményezések egészítik ki, és hangsúlyozza, hogy a menetrendet csak egy koherens, többszintű és integrált végrehajtási megközelítés alkalmazásával lehet majd megvalósítani;

2.

határozottan arra ösztönöz minden tagállamot, hogy tűzzön ki kvantitatív nemzeti célokat az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó, valamennyi fő célkitűzés összefüggésében, és különösen az új készségek és munkahelyek menetrendjéhez közvetlenül kötődőek esetében annak érdekében, hogy nagyobb felelősségvállalást tegyen lehetővé a nemzeti reformprogramok tekintetében, kimutassa a politikai törekvést a folytatott politikák vonatkozásában, és elősegítse a szakpolitika eredményességének átlátható értékelését;

3.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság megemlíti a regionális szempontokat a kiemelt kezdeményezésben, de úgy véli, hogy nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani annak a megkülönböztetett szerepnek, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok munkaadóként, szolgáltatásnyújtóként és szabályozóként töltenek be a növekedés és a kohézió előmozdításában, valamint az illetőségi helyükön található oktatási intézmények, vállalkozói ügynökségek és vállalatok közötti stratégiai partnerségek koordinálásában;

4.

olyan megközelítés mellett áll ki a készségek és a munkahelyek kapcsán, amely (a) lehetővé teszi a helyi/regionális szintű partnerek számára a fellépések olyan megtervezését és az erőforrások olyan elosztását, amely által megfelelhetnek a helyi/regionális munkaadói igényeknek és előtérbe helyezhetik a munkaerő meghatározott célcsoportjait, valamint (b) létrehozza a kereteket a szolgáltatásoknak a nyújtás helyén való összekapcsolására és a sajátos helyi/regionális problémák személyre szabott megoldásainak kialakítására;

5.

úgy véli továbbá, hogy a kiemelt kezdeményezés számos olyan intézkedési javaslatot tartalmaz, amelynek előnyére válna, ha határozottabb helyi/regionális dimenzióval rendelkezne. Sürgeti az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy támogassák az alábbi területeken indítandó lépéseket: helyi szintű készségfejlesztési stratégiák, az „uniós készségpanoráma” nemzeti szint alatti dimenziója, helyi szintű intézkedések a munkába állás terén nehézségekkel küzdők, például a migránsok munkaerő-piaci beilleszkedésére, helyi szintű lépések az iskolából való kimaradás ellen, valamint az írás-olvasási és számolási készségek felnőttkori javítását, illetve az egész életen át tartó tanulást ösztönző stratégiák, a munkahelyteremtést lehetővé tevő feltételek, helyi/regionális szintű szociális párbeszéd a foglalkoztatás- és a munkaerő-politika kapcsán, regionális kiválósági központok a jövő munkahelyei terén, illetve intézkedések a jövőbeli munkaerő-kínálat rendelkezésre állása érdekében az olyan kulcsfontosságú ágazatokban, mint az egészségügy;

6.

emlékeztet az EUMSZ területi kohézióról szóló 174. cikkére és kiemeli, hogy a regionális különbségeket teljes mértékben figyelembe kell venni, mivel jelentős eltérések tapasztalhatók az Európai Unión belül, és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése során az egyes régiók előtt felmerülő kihívások is igen változatosak. Ezeket a kihívást jelentő körülményeket a gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló ötödik jelentés (1) egyértelműen részletezi, az alábbiak szerint:

7.

kiemeli, hogy egyes régiókra negatív hatásuk lehet azoknak a politikáknak, amelyek EU-szerte átfogó előrelépésekre vagy nemzeti célkitűzésekre törekszenek, csekély mértékben vagy egyáltalán nem véve figyelembe a területi dimenziót. Kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg az ilyen jellegű megközelítés következményeit, különösen a komoly strukturális hiányosságokkal küzdő régiók vonatkozásában;

8.

felhívja a figyelmet az oktatásban és képzésben egész életen át való részvétel számottevő regionális eltéréseire Unió-szerte, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy – bár sok éve számtalan célkitűzés létezik erre irányulóan – igen kevéssé sikerül csak biztosítani azt, hogy az elmaradott tagállamok és régiók felzárkózzanak az uniós átlaghoz;

9.

sajnálja, hogy az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” kiemelt kezdeményezés ismertetését nem kísérte a javasolt intézkedések költségvetési vonzatainak felmérése;

10.

kéri, hogy körültekintőbben fontolják meg a válsághoz kapcsolódóan jelenleg alkalmazott munkaerő-piaci intézkedések fokozatos leállításának időzítését, valamint annak a piaci bizalomra, a közfinanszírozásra, a kiszolgáltatott munkavállalók egyéni foglalkoztatási kilátásaira és a hosszú távú munkanélküliség általános szintjére kifejtett hatásait; úgy véli, hogy az új készségek és munkahelyek menetrendjének korai sikere vagy annak elmaradása a munkaerőpiacot a gazdasági válságon átsegítő válságellenes intézkedések eredményességétől és tartós hatásától függ. Abból kell azonban kiindulni, hogy a válságintézkedéseket minél gyorsabban fel kell számolni;

11.

kéri, hogy mind az EU, mind pedig a tagállamok szintjén alakítsanak ki mechanizmusokat az új készségek és munkahelyek menetrendjéhez és az egyéb kiemelt kezdeményezésekhez – így elsősorban a „Mozgásban az ifjúság” és a „Szegénység elleni európai platform” kezdeményezéshez – kapcsolódó célkitűzések elérésére irányuló erőfeszítések összehangolására;

12.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy egy szabályozatlan munkaerőpiacon, magas strukturális munkanélküliség esetén a kínálatoldali intézkedések önmagukban nem elegendőek a munkanélküliség problémájának megoldására, és hogy azokat a munkaerő iránti kereslet ösztönzését célzó lépésekkel kell kiegészíteni. Kéri azonban, hogy biztosítsák ennek a kétféle politikai megoldásnak a jobb egyensúlyát;

13.

elismeri, hogy a rugalmas biztonságra vonatkozó nemzeti szintű rendszereket meg kell erősíteni és az új társadalmi és gazdasági környezethez kell igazítani, és üdvözli a rugalmas biztonsági irányelveknek a Tanács munkájába történő belefoglalását. Arra emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy a szociális partnereket mindig be kell vonni, ha olyan változtatásokról tárgyalnak, melyek hatással lehetnek a munkaerőpiacra. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy írja le részletesebben, hogy milyen következményei lesznek a határozatlan idejű szerződésen alapuló konstrukciók kapcsán javasolt változtatásoknak a munkabiztonság, az érvényben levő munkajogok, a munkaidő és a munkaszervezési módok vonatkozásában;

14.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió a korábbi uniós irányelvek segítségével előmozdította a nemzeti munkajogi rendszerek fokozatos átalakítását, és hangsúlyozza e normák megtartásának fontosságát. Úgy véli azonban, hogy az erőfeszítések folytatására és a további szociális stabilitásra irányuló strukturális változások ösztönzésére van szükség;

15.

támogatja, hogy az Európai Bizottság a kkv-knak a munkahelyteremtésben és a gazdasági versenyképességben betöltött kulcsfontosságú szerepére helyezi a hangsúlyt, és emlékeztet a kisvállalkozói intézkedéscsomagról szóló véleményében (2) szereplő ajánlásokra, különösen a finanszírozáshoz való hozzáférést és a „Gondolkozz előbb kicsiben!” elv végrehajtását illetően;

16.

emlékeztet arra, hogy a tagállamok nem egyforma ütemben értek el eredményeket, és számos létező uniós foglalkoztatási irányelvet különbözőképpen értelmeztek a nemzeti joganyagba történő átültetésük során az egyes tagállamokban. Ennek eredményeképpen nem jött létre az egységes uniós munkaerőpiac, és nincsenek meg az egyenlő feltételek. Ugyanakkor azt is leszögezi, hogy a nemzeti eltérések még kezelhetőek maradnak, mivel az Európai Bizottságnak jogában áll, hogy helyzetjelentéseket kérjen a tagállamoktól az uniós jogszabályok nemzeti jogba történő átültetéséről. Annak érdekében, hogy átfogó képet lehessen kapni a különbségek mértékéről, javasoljuk egy összehasonlító elemzés készítését néhány irányelv tagállambeli megvalósításáról;

17.

nyugtázza, hogy az Európai Bizottság tömören elemzi az Európai Unió munkaerőpiaca előtt álló főbb kihívásokat; egyetért azzal, hogy tapasztalhatók hiányosságok a jövőbeli munkaerő-piaci szükségletek által megkívánt, megfelelő készségek terén, bizonyos készségszinteken nem elegendő sem a kínálat, sem a kereslet a képzési lehetőségeket illetően, és jobban kellene kezelni és összehangolni a bevándorolt munkavállalók készségeit és tapasztalatait;

18.

figyelmeztet azonban arra, hogy az Európai Bizottság jelenleg túlságosan szűken értelmezi a készségekkel kapcsolatos problémát, és úgy tűnik, hogy alábecsüli azt a feladatot, amit a gazdaság változó ágazati összetételének, valamint e változás által a munkavállalók kor- és nemi összetétele terén, valamint a fogyatékkal élők számára jelentkező következményeknek a kezelése jelent. Úgy tűnik, hogy nem méri fel megfelelően azokat a problémákat sem, amelyek a korábbi tapasztalatok elismerése, a bővülő alapvető foglalkoztatási ágazatokhoz – például a kiegészítő egészségügyi ellátáshoz – kapcsolódó készségek formalizálása, az idősebb munkavállalók növekvő arányának felismerése és az ő fokozatos továbbképzésükhöz kapcsolódó problémák, továbbá a harmadik országok állampolgárai körében tapasztalható munkanélküliségi ráta – amely az egyes tagállamok polgárai körében mértnek több mint kétszerese – kezelése, illetve a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben részt nem vevő fiatalok számának növekedése ellen ható, konkrét politikarendszer iránti igény felismerése kapcsán jelentkeznek;

19.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak nagyobb hangsúlyt kellene helyeznie arra, hogy szükség van a szolgáltatásnyújtás, valamint a munkaerő-piaci profilalkotással, az előrejelzéssel, az ágazatipolitika-alkotással kapcsolatos stratégiai tervezés fokozottabb helyi szintű lebontására, valamint a helyi szintű munkaadókkal, szociális partnerekkel és foglalkoztatási szolgálatokkal való közvetlen fellépések kialakítása és tervezése során a fokozottabb testre szabásra olyan területeken, mint a vállalkozói támogatás nyújtása és a munkavállalók képzési szükségleteinek proaktív korai azonosítási mechanizmusai a bezárás veszélyével szembesülő vállalatokban;

20.

támogatja az uniós „készségkörkép” elképzelését, amelynek célja, hogy áttekinthetőbbé tegye a helyzetet az álláskeresők, a munkavállalók, a vállalkozások és/vagy a közintézmények számára. Úgy véli azonban, hogy szükség van ennek az eszköznek egy helyi szintre lebontott változatára is, amely kiegészítené a nemzeti szinten összegyűjtött információkat – különösen az erősen központosított adminisztrációs rendszerrel rendelkező tagállamokban. A regionális szintű munkaerőpiacok kapcsán a legpontosabb és legfrissebb adatokat a helyi és regionális szintről lehet beszerezni, ahol a helyi és regionális önkormányzatoknak jelentős szerep jut a készségkereslet és a készségkínálat közötti eltérések feltárásában, a megfelelő átképzési és szakképzési programok rendelkezésre bocsátásában és a beruházások helyi szintű keresletnek megfelelő ösztönzésében;

21.

támogatja az üzleti és az akadémiai körök közötti kapcsolatok szorosabbra vonását, és különösen a „hiteles” szakmai gyakorlatok beépítését valamennyi egyetemi programba a végzett hallgatók technikai, vállalkozási és nem technikai („soft skills”) készségeinek megerősítése, valamint napjaink munkaerőpiacán való foglalkoztathatóságának növelése érdekében;

22.

úgy véli, hogy a digitális jártasságnak kulcsfontosságú elemnek kell lennie a jövőben szükségessé váló készségek előrejelzésében és felmérésében, és hogy az ikt-infrastruktúrába történő beruházásokat megfelelő, a munkaerő digitális jártasságát fokozó, az alacsonyan képzettekre, a kiszolgáltatott csoportokra és a munkanélküliekre kiemelt figyelmet fordító rendszereknek kell kísérniük;

23.

tekintettel arra, hogy 2011 az önkéntesség európai éve, javasolja, hogy az új készségek és munkahelyek menetrendje vegye figyelembe, hogy az önkéntesség milyen értéket jelent az egyének készségeinek növelésében. Kéri ezenkívül, hogy az önkéntes tevékenység során szerzett készségek, ismeretek és tapasztalatok elismerésére jelenleg létező tanúsítási rendszereket kapcsolják össze az EUROPASS CV-rendszerrel, hogy megkönyítsék az önkéntesség útján szerzett tapasztalatok EU-szerte történő elismerését és a foglalkoztathatóságot;

24.

úgy véli, hogy a számos helyi és regionális önkormányzat által már most is – a vállalatoknak (különösen a kkv-knak) nyújtott mentori szolgáltatás, tanácsadás, valamint az ösztönzés és a támogatás terén – biztosított szolgáltatásokat kifejezetten el kellene ismerni, valamint a társfinanszírozásban és a tudományos és a vállalati körök közötti kapcsolatok megkönnyítése terén betöltött szerepüket ki kellene emelni és további támogatásban kellene részesíteni;

25.

megjegyzi, hogy a munkaerő-piaci mobilitás mindössze 15 %-a tudható be az EU-n belüli határokon átnyúló mobilitásnak, valamint hogy a harmadik országokból érkező munkaképes korú migránsok aránya kétszerese a más tagállamokból érkezőkének. Úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak az a javaslata, hogy mérjék fel a harmadik országok állampolgárainak készségeit, üdvözlendő, és kiemeli, hogy hangsúlyt kell helyezni a társadalmi és gazdasági integrációra, és be kell vonni a nemzeti, regionális és helyi szintű kormányzatokat. A felmérés elvégzésekor azonban nagy körültekintéssel kell eljárni, és az adatvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni;

26.

méltányolja, hogy az Európai Bizottság támogatja a munkaerő mobilitását mint a regionális piacok közötti egyenlőtlenségek kiigazító mechanizmusát, de megjegyzi, hogy ez következményekkel jár a területi kohézió elvére nézve. Sürgeti, hogy nagyobb mértékben vegyék figyelembe az „agyelszívás” hatásait és a munkaerő-mobilitás eltérő hatását a „származási”, illetve a „befogadó” régióban, mivel az ilyen politikára való törekvés során felmerül annak kockázata, hogy a foglalkoztatás szintjével kapcsolatosan EU-szerte jelentkező rövid távú eredmények hosszabb távú költségeket eredményeznek néhány peremterületi régióban. Végezetül pedig kéri, hogy folytassanak kiterjedt vitát a tagállamok és azok régiói migrációval kapcsolatos tapasztalatairól, valamint az egyes régiók hosszú távú növekedési kilátásaira gyakorolt hatásokról;

27.

örömmel fogadja a javaslatot, hogy végezzenek nagyszabású felmérést a jelenlegi, a munkahely és a munkakörülmények minőségére vonatkozó jogszabályi „vívmányokról”, de sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe, hogy az uniós irányelvek mindeddig egyenlőtlenül kerültek végrehajtásra a tagállamokban;

28.

kiemeli, hogy számos uniós tagállam helyi és regionális önkormányzatai körében jelentős költségvetés-racionalizációs és -csökkentő programok vannak folyamatban, és rámutat arra, hogy az önkormányzatok nehézségekkel szembesülhetnek akkor, amikor azokat a munkavállalóik kezelésére vonatkozó progresszív programokkal párhuzamosan kívánják megvalósítani. Arra való törekvésük során, hogy kevesebb pénzügyi és humán erőforrás segítségével tartsák fenn a „frontvonalbeli” szolgáltatások minőségét, sajnos előfordulhat, hogy a helyi és regionális önkormányzatok nehezen képesek betartani a munkaidő-irányelv előírásait. A termelékenységnövekedés önmagában valószínűleg nem elégséges a szolgáltatások kapcsán kitűzött mennyiségi célok eléréséhez, és elkerülhetetlenül nyomás nehezedik a csökkentett állományra, amelynek tagjai így hosszabb munkaidőben kényszerülnek dolgozni. A reális termelékenységjavulást elérve várhatóan egyensúly áll be a kevesebb emberi erőforrás és a nyújtható szolgáltatás mennyisége között. A helyi és regionális önkormányzatokat támogatni kell abban, hogy példát mutassanak a foglalkoztatási szabályok betartása terén. Ösztönözzük őket arra, hogy reális célokat határozzanak meg a szolgáltatásnyújtás terén;

29.

elismeri, hogy továbbra is a tagállamok felelősek az ilyen védelmi jellegű törvények jogszabályi érvényesítéséért, de javasolja, hogy az EU alakítson ki egy, az információ összegyűjtésére és terjesztésére szolgáló eszközt – különösen az egészségvédelmi és biztonsági szabályok alkalmazása kapcsán (egészség-biztonság monitor) –, hogy lehetővé tegye a tagállamokban történő végrehajtás során tapasztalt anomáliákkal kapcsolatos információcserét;

30.

megjegyzi, hogy az új készségek és munkahelyek menetrendje utal az aktív keresők szegénységi rátájára, de sajnálatos módon nem tesz konkrét javaslatot a minőségi munkahelyek, a fenntartható foglalkoztatás és a megfelelő jövedelmek vonatkozásában, ami révén közvetlenül foglalkozna ezzel a tartós problémával;

31.

támogatja azt a nézetet, hogy a kkv-k lesznek a foglalkoztatás jövőbeli növekedésének motorjai, és hogy az egész uniós gazdaságban fokozottabb vállalkozói tevékenységre lesz szükség a bővülő munkaképes korú népesség eltartására, valamint annak érdekében, hogy megszüntessük az egyes régiókra jellemző, a közvetlen külföldi befektetésektől való nagymértékű függést. Kéri azonban átfogóbb megközelítés alkalmazását a vállalkozói képzések kapcsán, valamint a gazdaság új ágazati összetételéhez való alkalmazkodást. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a vállalkozói készségekre a képzési rendszerekben, valamint a vállalkozásnak meg kell jelennie az idősebb munkavállalók – mind magán, mind állami úton történő – átképzésében is, hogy nagyobb fokú innovációra ösztönözzön a már létező munkahelyeken;

32.

üdvözli, hogy hangsúlyozzák a „gondolkozz előbb kicsiben” elvét, amelyet a kiemelt kezdeményezés összes pillérében alkalmazni kellene; kiemeli továbbá, hogy nem csupán a vállalkozásalapítást, az új kkv-kat és a „high-tech” vállalkozásokat kell támogatásban részesíteni, hanem – az összes vállalkozás hosszú távú fenntarthatóságát biztosítandó – azokat is, amelyekben fejlesztés vagy átszervezés megy végbe;

33.

egyetért azzal, hogy erőfeszítéseket kell tenni a munkahelyek „kifehérítése” érdekében, és rámutat, hogy ennek eléréséhez szükség van egyes háztartási és gondozási tevékenységek szabályozására. Kéri az Európai Bizottságot, hogy minél előbb tegyen részletes javaslatot tarra vonatkozóan, hogy miféle ösztönzőkkel lehet ezt előmozdítani;

34.

az önkormányzatok is hozzájárulhatnak feladataik ellátása során a tartósan munkanélküliek, fogyatékkal élők és gyakornokok elhelyezkedéséhez. Közbeszerzési kiírásaikba belefoglalhatják, hogy a pályázatot elnyerő vállalatnak a megbízás értékének bizonyos arányát e célcsoportok alkalmazására kell fordítania. A meglévő lehetőségek jelenleg nincsenek teljes mértékben kihasználva. Az RB ezért az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról szóló véleményével összhangban azt ajánlja, hogy EU-szerte nagyobb figyelmet fordítsanak a szociális szempontokat figyelembe vevő közbeszerzésekre, és hogy az állami feladatok végrehajtása során ösztönözzék a tartósan munkanélküliek, fogyatékkal élők és gyakornokok alkalmazását;

35.

örömmel fogadná annak tisztázását, hogy miként kellene a megfelelő uniós programoknak a jelenlegi tervezési időszak alatt elérniük az új készségek és munkahelyek menetrendje kiemelt kezdeményezés célkitűzéseit. Óva int az ellen, hogy az operatív programokban nagymértékű változásokat hajtsanak végre ebben a végrehajtási fázisban;

36.

támogatja azt a felhívást, hogy a költségvetés felülvizsgálatában (3) javasoltaknak megfelelően használják ki jobban az uniós alapokat és teremtsenek nagyobb szinergiát azok között, segítendő az új készségek és munkahelyek menetrendje célkitűzéseinek elérését. Úgy véli azonban, hogy ezt a legmegfelelőbben az alábbiak segítségével lehet elérni:

Helyi alapú megközelítések– az ágazati és területi politikák jobb összehangolása egy több alapra támaszkodó megközelítés segítségével (közös stratégiai keret), valamint különösen az (átfogó nemzeti programok segítségével csupán néhány tagállamban végrehajtott) ESZA területi dimenziójának erősítésével. A tagállamoknak és a régióknak elegendő mértékű rugalmasságot kell fenntartaniuk ahhoz, hogy meghatározzák saját prioritásaikat és a nemzeti/regionális sajátosságoknak megfelelő politikai válaszlépéseket alakítsanak ki;

A többszintű kormányzáson alapuló megközelítés– az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek és a kohéziós politika ambícióinak jobb összhangja érdekében üdvözlendő a fejlesztési és beruházási célú partnerségi szerződések kialakítása. Ezeket a szerződéseket az összes kormányzati szinttel közösen kell kialakítani annak biztosítása érdekében, hogy a regionális szintű programozás ne váljék egyszerűen a nemzeti szintű prioritások által meghatározott eszközzé;

Eredményorientált megközelítés– az előrelépések figyelemmel kísérése mennyiségi és minőségi mérőszámok alapján az értékelés és a politikaalkotás támogatása érdekében. Ez hozzájárulna a prioritások irányába ható lépések megerősítéséhez, és kapcsolódna az Európa 2020 stratégia keretében tett országspecifikus ajánlásokhoz is (EUMSZ 148. cikk). Ennek eléréséhez mindenképpen szükséges egy uniós szintű, közös hatáselemzési keret kidolgozása;

37.

örömmel fogadná, ha a redundancia elkerülése és az eredmények hatékonyabb elérése érdekében megfontolásra kerülne az Európa 2020 stratégia és a nemzeti reformprogramok, valamint a kohéziós politika keretében történő jelentéstételi kötelezettségek közötti szorosabb kapcsolatok kialakítása;

38.

elismeri, hogy az uniós alapokat jobban kell felhasználni a foglalkoztatási, oktatási és képzési reformok megvalósítása érdekében, de elutasít minden arra irányuló javaslatot, hogy szerződésen alapuló kötelező „feltételességet” alkalmazzanak a finanszírozásra. Nem lehet ugyanis szankcionáló jellegű kapcsolat egy régió kohéziós alapokra való jogosultsága és a tagállami intézmények és makrogazdasági politikák eredményessége között;

39.

javasolja, hogy egyes alapok – például az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) – végrehajtása során szerzett tapasztalatokra támaszkodva javítsák a koordinációt a készségekkel és a munkahelyekkel foglalkozó összes uniós alap között;

40.

az Európa 2020 stratégiát nyomon követő platformján keresztül segítséget kíván nyújtani az Európai Bizottság számára az Európa 2020 stratégia és annak kiemelt kezdeményezései helyi és regionális önkormányzatok által történő végrehajtásának figyelemmel kísérésében.