EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Párizsi Megállapodás

2015 decemberében a párizsi klímakonferencián (COP21) 196 ország fogadta el a Párizsi Megállapodást. A Párizsi Megállapodás az első egyetemes, jogilag kötelező erejű, globális éghajlat-változási megállapodás. Globális keretet határoz meg, amelynek célja a veszélyes éghajlatváltozás elkerülése azzal a törekvéssel, hogy a globális felmelegedés mértéke jóval 2° C alatt maradjon, illetve 1,5 °C-ra korlátozódjon. További célja, hogy erősítse az országoknak az éghajlatváltozás által kiváltott hatások kezeléséhez szükséges kapacitását és hogy támogassa őket erőfeszítéseikben.

A megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba.

A megállapodás számos elemre kiterjed, köztük a következőkre:

  • Az éghajlatváltozás mérséklése:
    • a hosszú távú célkitűzés, amelynek értelmében az iparosodás előtti szinthez viszonyított globális átlaghőmérséklet-emelkedést jóval 2 °C alatt kell tartani;
    • a célkitűzés, amelynek értelmében a hőmérséklet-emelkedést 1,5 °C-ra kell korlátozni, mivel ez jelentősen csökkentené az éghajlatváltozással járó kockázatokat és hatásokat;
    • a Párizsi Megállapodásban foglalt célkitűzések megvalósulásához hozzájárulva mindegyik fél átfogó nemzeti klímaakciótervet („nemzetileg meghatározott hozzájárulás”) nyújt be.
  • Az országok által a kötelezettségvállalások teljesítése felé tett előrehaladás átláthatósága és globális helyzetfelmérése.
  • Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás:
    • a társadalmaknak az éghajlatváltozás által kiváltott hatások kezeléséhez szükséges kapacitásainak erősítése;
    • további, magasabb fokú nemzetközi segítségnyújtás a fejlődő országok számára az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén.
  • A fejlett országok a továbbiakban is támogatják az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel összefüggő fellépéseket, így csökkentve a kibocsátást és növelve az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciát a fejlődő országokban. Más országok ösztönzése arra, hogy önként nyújtsanak ilyen segítséget (vagy folytassák az ilyen segítség nyújtását).
  • Az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai miatt bekövetkező veszteségek és károk elkerülése, minimalizálása és kezelése fontosságának felismerése; az együttműködés szükségessége, valamint az ismeretek, a fellépés és a segítségnyújtás bővítése különböző területeken (például a riasztási rendszerek, a veszélyhelyzeti felkészültség és a kockázatok elleni biztosítás terén).
  • Annak felismerése, hogy az éghajlatváltozás kezelésében milyen szerepet játszanak azok a szereplők, amelyek nem részes felei a megállapodásnak, ideértve a városokat és más szubnacionális hatóságokat, civil társadalmi szervezeteket, a magánszektort és egyebeket.

LÁSD MÉG:

Top