Legkülső régiók

Az Európai Unió (EU) kilenc „legkülső régióval” rendelkezik: Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Mayotte, Réunion és Saint-Martin (Franciaország), Kanári-szigetek (Spanyolország), valamint az Azori-szigetek és Madeira (Portugália). A legkülső régiók az EU szerves részét képezik, és kötelesek az EU jogszabályait és kötelezettségeit alkalmazni.

A legkülső régiókat az európai kontinenstől való távoli fekvésük, szigetjellegük, kis területük (kivéve Francia Guyana), kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyaik, valamint néhány terméktől való gazdasági függésük miatt különböztetik meg.

A Bizottság az évek során számos legkülső régiókra vonatkozó közleményt fogadott el. A legutóbbit 2012-ben fogadta el (COM(2012) 287: „Az Európai Unió legkülső régiói: úton az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó partnerség felé”), amelyben támogatja a legkülső régiókat saját értékeik és belső potenciáljuk alapján az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló lehetőségek kiaknázásában; biztosítja, hogy az európai szakpolitikai keret hozzájáruljon a legkülső régiók egységes piacba való teljes integrációja előtt álló akadályok csökkentéséhez; valamint fokozottan tudatosítja, hogy a legkülső régiók mindenki számára értéket jelentenek, sajátosságaikat és korlátaikat pedig figyelembe kell venni.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikke elismeri a legkülső régiókat érintő egyedi korlátozó tényezőket, és egyedi intézkedések elfogadásáról rendelkezik e régiók tekintetében. A legkülső régiók, az EU teljes körű tagjaiként - és a tengerentúli országoktól és területektől eltérően - jogosultak az európai strukturális és beruházási alapokból származó finanszírozásra.

LÁSD MÉG:

• Gazdasági, társadalmi és területi kohézió
• Strukturális és beruházási alapok
• Az Európai Parlament tájékoztatója a legkülső régiókról
• A legkülső régiók és a TOT-ok (tengerentúli országok és területek) az Európai Bizottság honlapján