Kölcsönös védelmi záradék

A Lisszaboni Szerződés megerősíti az Európai Unió (EU) külső fenyegetésekkel küzdő tagállamai közötti szolidaritást a kölcsönös védelmi záradék bevezetésével (Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (7) bekezdése). Ez a záradék előírja, hogy az uniós tagállamok valamelyikének a területe elleni fegyveres támadás esetén a többi uniós ország – az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikkével összhangban – köteles minden rendelkezésére álló segítséget és támogatást megadni ennek az országnak.

Ez a kölcsönös védelem kötelező erejű valamennyi tagállamra nézve. Nem érinti azonban bizonyos uniós tagállamok semlegességét, továbbá összhangban áll azon országok kötelezettségvállalásaival, amelyek tagjai a NATO-nak.

Ezt a záradékot a szolidaritási klauzula egészíti ki (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 222. cikke), amely előírja, hogy a tagállamok kötelesek együttesen fellépni, ha valamely tagállamot terrortámadás ér, illetve természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

• Kollektív védelem
• Közös biztonság- és védelempolitika (KBVP)
• Európai Unió
• Tagállamok
• NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete)
• Szolidaritási klauzula
• Lisszaboni Szerződés (összefoglaló)
• Közös biztonság- és védelempolitika (Európai Unió)