EUR-Lex Hozzáférés az európai uniós joghoz

Vissza az EUR-Lex kezdőlapjára

Ez a dokumentum az EUR-Lex webhelyről származik.

Glosszárium az összefoglalókhoz

Glosszárium az összefoglalókhoz

EURÓPAI PARLAMENT

Az Európai Parlament (EP) az egyetlen közvetlenül választott európai uniós szerv, és a világ egyik legnagyobb demokratikus képviselő testülete. 751 tagja az EU 500 millió polgárát képviseli. Képviselőit 28 ország szavazói ötévenként választják meg. Képviselőit európai parlamenti képviselőknek nevezik.

A 2014. évi európai parlamenti választások óta - amelyen a részvételi arány csupán 42,54%-os volt - a képviselők a következő 8 képviselőcsoportban üléseznek: Európai Néppárt (EPP), az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D), az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE), Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL), a Szabadság és Demokrácia Európája (EFDD), a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport és a független képviselők (NI), akik egyik képviselőcsoportnak sem tagjai.

Az országonkénti európai parlamenti képviselők számát az EP javaslata alapján egyhangúlag elfogadott európai tanácsi határozatban állapítják meg. Egyetlen ország sem rendelkezik 6-nál kevesebb vagy 96-nál több parlamenti képviselővel. Ausztria: 18, Belgium: 21, Bulgária: 17, Horvátország: 11, Ciprus: 6, Csehország: 21, Dánia: 13, Észtország: 6, Finnország: 13, Franciaország: 74, Németország: 96, Görögország: 21, Magyarország: 21, Írország: 11, Olaszország: 73, Lettország: 8, Litvánia: 11, Luxemburg: 6, Málta: 6, Hollandia: 26, Lengyelország: 51, Portugália: 21, Románia: 32, Szlovákia: 13, Szlovénia: 8, Spanyolország: 54, Svédország: 20, Egyesült Királyság (1): 73.

Az EP főbb feladatkörei a következők:

  • jogalkotási jogkör: az EP jelenleg társjogalkotó. Legtöbb jogi aktus esetében a Tanáccsal megosztott jogalkotói jogkörrel rendelkezik a rendes jogalkotási eljárás keretében.
  • költségvetési jogkör: az EP a Tanáccsal megosztott költségvetési jogkörrel rendelkezik az éves költségvetés megszavazása, annak - a Parlament elnöke aláírásával történő - végrehajthatóvá tétele és a végrehajtása nyomon követése tekintetében.
  • felügyeleti és ellenőrző jogkörök az uniós intézmények - különösen a Bizottság - felett. Az EP a bizottsági tagok jelölését jóváhagyhatja vagy jóváhagyását meg is tagadhatja, továbbá joga van a Bizottságot testületileg feloszlatni bizalmatlansági indítvány benyújtásával. Ezen túlmenően ellenőrzési jogkörrel rendelkezik az uniós tevékenységek felett a Bizottságnak és a Tanácsnak intézett írásbeli és szóbeli kérdések révén. Ideiglenes bizottságokat és vizsgálóbizottságokat hoz létre, amelyek hatásköre nem feltétlenül korlátozódik az uniós intézmények tevékenységeire, hanem az uniós országok uniós politikák végrehajtásával kapcsolatos fellépéseire is kiterjedhet.

A Lisszaboni Szerződés oly módon erősítette meg az EP szerepét, hogy azonos szintre helyezte a Miniszterek Tanácsával. Szerepét a következő intézkedések révén erősíti meg:

  • a rendes jogalkotási eljárás 40 új területre - többek között a mezőgazdaság, az energiabiztonság, a bevándorlás, a bel- és igazságügy, az egészségügy és a strukturális alapok területére történő kiterjesztése;
  • az EP az uniós költségvetés elfogadásában betöltött szerepének megerősítése. Az EP a Tanáccsal együtt felelős a teljes költségvetés elfogadásáért;
  • az európai parlamenti képviselők felhatalmazása az EU által tárgyalt - nemzetközi kereskedelmi megállapodásokhoz hasonló - számos nemzetközi megállapodás jóváhagyására;
  • az Európai Tanács, a Tanács soros elnöksége és az EU külső tevékenységeivel kapcsolatos tájékoztatáshoz való jogok bevezetése;
  • a Szerződés módosítására irányuló javaslathoz való jog biztosítása az EP számára;
  • az EP ellenőrzési jogkörének bővítése az Európai Bizottság elnökének megválasztásával, valamint az európai bizottsági tagok szavazással történő jóváhagyásával.

LÁSD MÉG:



(1) Az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból, ezért 2020. február 1-jétől harmadik országnak (nem uniós országnak) minősül.